"Déván, a könyvkiállításon Balog Zoltán, a csíkszeredai Erdélyi Magyar Könyvklub marketing igazgatója elmondta, örül, hogy szórványba is hozhat magyar könyvet. A csíkszeredai Erdélyi Magyar Könyvklub csak magyar nyelvű könyvek kiadásával és forgalmazásával foglalkozik. Kiadványaikat katalóguson keresztül lehet megrendelni. Nagykereskedelemmel is foglalkoznak, van egy könyvesboltjuk Marosvásárhelyen, de fő irányzatuk mégis a klubtevékenység. Közel harmincezer tagjuk van, közel nyolcszáz településen. Legtöbben a Székelyföldön vannak, de egész Erdélyben van olvasójuk, sőt Csángóföldön, Bukarestben, Jászvásáron, Galacon, Pitesti-en is vannak klubtagok. Olyan településekre is szállítanak, ahol eddig soha sem volt magyar nyelvű könyv. A klub támogatásokkal segíti az erdélyi magyarságot. Például az "Erdély képes története" eladásából származó bevétel 10%-ával, 32 millió lejjel támogatták a dévai Szent Ferenc Alapítványt a marosillyei Bethlen-kastély felújításában. /Chirmiciu András: Magyarságot összetartó szerepünk is van. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./"

"Lőrincz Károly /sz. Torja, 1928. dec. 12./ részt vett az 1956-os háromszéki eseményekben, az ún. Szoboszlay-per egyik elítéltje. Huszonöt év kényszermunkára ítélték, közel hét évet töltött börtönben, tbc-s betegként, 1964-ben szabadult. Jelenleg Vargyason él. Szoboszlay Aladár aradi plébános elhatározta a romániai magyarságot is képviselő politikai formáció, a Keresztény Munkapárt létrehozását. Szoboszlay Torján meglátogatta Ábrahám Árpád plébánost, itt találkozott Lőrincz Károllyal is. 1957-ben, az ún. Szoboszlay-perben 56 személyt tartóztattak le, köztük Lőrincz Károlyt. A vád: fegyveres felkelés, területi kérdések megoldására irányuló összeesküvés. A Szoboszlay-per 56 vádlottja közül tizenegyet halálra ítélnek, 1958-ban tízet közülük kivégeznek. Temesváron Gajdó Tibor temesi hadbíró, Lőrincz egykori iskolatársa kimondta a súlyos ítéletet a perben. Lőrincz Károly megjárta a börtönöket: Temesvár, Arad, Zsilava, Galac, Botosani, Szamosújvár. Galacon két évet töltött, szörnyű körülmények között. Sétálni tíznaponként vagy kéthetenként vittek ki őket. A kosz miatt állandósult a fertőzéses gyomormenés, sokan meghaltak. A galaci börtönt nyugati nyomásra számolták fel. Botosani-ban harminchatukat zsúfoltak be egy 6 X 6-os cellába. Nyáron iszonyú meleg volt, az egyetlen ablaknyíláson is zsalu volt, az emberi pára lecsapódott a cementen, rossz rongyainkkal merték a vizet a padlóról, tele voltak kiütésekkel, a bőrük felsebzett. Forró ételt kaptak, amit gyorsan el kellett fogyasztani, hogy az edényekből mások is ehessenek. Lőrincz Károly visszaemlékezéseket ír, feljegyzéseket gyűjt, kutat, emléket állít, megemlékezéseken vesz részt, gyűjti az 1956-tal kapcsolatos anyagot. Elégedettséggel tölti el az, hogy sikerült kopjafát állítani a kézdivásárhelyi református temetőben, emlékművet a kivégzetteknek Budapesten, a 301-es parcellában. /Kocsis Cecília: Emberközelben Lőrincz Sándor Károly, volt politikai fogoly. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 24./"

"Jún. 27-én újra összegyűlnek a marosvásárhelyi egyetemi színjátszó csoport egykori tagjai. Lesz mire emlékezni, ezt a csapat közkedvelt vezetője, Kovács Levente rendező is hittel vallja. A csoport 1963-ban jött létre. A csoport 8-10 évig a pedagógiai intézetben működött, majd utána az Apollóban működő Diákház égisze alá került. 1972-től Az emberke tragédiájával, de főleg a Luzitán szörnnyel volt olyan váltás, ami a profi szakmának is felkeltette a figyelmét. Bejárták az egész országot Bukaresttől Nagyváradig, Galactól Ploiesti-en át Temesvárig. A csoport 1990-ig élt, később megpróbálták feléleszteni, de ez senkinek sem sikerült. Az egyetemi ifjúság elvesztette az érdeklődését és eltűnt a politikai igény. /(nk): Volt egyszer egy nagy csapat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./"

"Magánkézbe kerül három veszteséges gépjárműgyártó vállalat, és ezzel a kormány letudja az Európai Bizottság előtt a működő piacgazdaság minősítés reményében vállalt kötelezettségek jelentős hányadát. A Privatizációs Hatóság (APAPS) szept. 26-án aláírja a cimpulungi ARO, valamint a brassói Tractorul és Roman privatizációs szerződését - közölte Victor Dumitriu, az APAPS alelnöke. A hatóság az Egyesült Államokbeli Crosslanderrel tárgyal a campulungi terepjárógyár megvételéről, a brassói - évek óta takaréklángon működő - kamiongyár megvásárlására a malajziai Pesaka Astana SDN BHD jelentkezett. Az olasz Landini cég képviselőivel előrehaladott fázisban vannak a tárgyalások a traktorgyár megvételéről. A hatóság alelnöke szerint hamarosan magánkézbe kerülhet a romani, illetve a vajdahunyadi fémfeldolgozó kombinát is. Utóbbiak iránt az LNM Holdings érdeklődik. Ez a vállalatcsoport vásárolta meg korábban a galaci, valamint a iasi-i acélkombinátot, és augusztus közepe óta tárgyal a két említett fémfeldolgozó üzem megvásárlása érdekében. A három veszteséges gépjárműgyártó vállalat magánosítása szerepelt azon a nyolcpontos célkitűzéslistán, amelynek gyakorlatba ültetését október végéig vállalta a kormány. /Szőcs Levente: Teljesedő kötelezettségek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./"

A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Mózes Árpád evangélikus lutheránus püspök nyugdíjba vonult, esedékessé vált az új püspök megválasztása. Mózes Árpád távozása óta az egyházfői teendőket Adorjáni Dezső Zoltán püspök-helyettes /sz. Brassó, 1964/, a bukaresti gyülekezet parókus lelkésze látja el. Ő a titkos választás legnagyobb esélyese. 1988 óta magyar, román és német nyelven Bukarestben szolgál Adorjáni Dezső Zoltán. 1999 óta a Neuendeltelsaui Lutheránus Teológiai Intézet doktorandusza. Adorjáni társaival megpróbálta a régi hierarchikus struktúrát megújítani, a kollegiális vezetés a céljuk. Az evangélikus egyház harmincötezer főt számlál, zömében Brassó, Szeben, Medgyes vidékén, ezen kívül 112 szórványban végeznek szolgálatot. Olyan helyeken is, ahol nincs se templom, se lelkész, mint például Gyulafehérváron, Tövisen, Désen, ahol tíz–húsz, vagy ennél is kevesebb hívő él. A bukaresti magyar evangélikus gyülekezet ma alig éri el a 400–500-at, ebből mintegy százan beszélnek magyarul anyanyelvi szinten, kétszázan gyengén, száz–százötven pedig csak románul tudnak. Bukaresten kívül a Regátban élnek még evangélikusok, Ploiesti-en, ahol Bíró Tivadar és Galacon, ahol Nagy Endre a lelkipásztoruk, mindketten reformátusok. Az evangélikusok tizennyolc épületet igényeltek vissza, kormányhatározat alapján újra tulajdonukba került Négyfaluban két, Apácán egy iskolaépület és a hozzátartozó telek. /Barabás István: „Egyházunk be van ágyazva a mai idők világába". Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök-helyettessel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

Okt. 3-án tartották Konstancán a konstancai, braila-i, galat-i magyarok éves találkozóját. Az esemény szervezői, Pálosi Ferenc, a konstancai RMDSZ szervezet elnöke, Magyarország konstancai tiszteletbeli főkonzulja, valamint Nagy Endre református lelkipásztor elmondták, immár ötödik alkalommal kerül sor erre a találkozóra. A konstancai, galati, brailai magyar közösség száma meghaladja az ezret, tagjai az egyház segítségével az említett éves találkozón kívül a lehetőségekhez mérten havonta-hetente is találkozhatnak. A rendezvényen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ államelnök-jelöltje, valamint Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség külügyi attaséja és Vajda Lajos, a Kovászna megyei tanács alelnöke. Az istentiszteleten Bíró Tivadar fiatal ploiest-i lelkész hirdette az igét. Ezt követően Nagy Endre "házigazda", Konstanca, Galati és Braila református lelkipásztora köszöntötte a vendégeket. /RMDSZ Tájékoztató, okt. 4., 2826. sz./

Hét honatyával kevesebbel kezdi az RMDSZ az új parlamenti ciklust: a választásokat követően a magyar szenátorok száma 12-ről 10-re, a képviselőké pedig 27-ről 22-re apadt. A felsőházban Kereskényi Sándor és Vajda Borbála szenátor, a képviselők közül pedig Winkler Gyula és Székely Ervin nem kapott újabb mandátumot. Ezenkívül nem jutott parlamenti megbízatás a Szatmár megyei lista harmadik, a Maros megyei lista negyedik, illetve a Hargita megyei lista ötödik jelöltjének, Vizsnyai Csabának, Benedek Imrének és Korodi Attilának; a felsorolt helyek négy évvel ezelőtt még befutónak számítottak. A Kárpáton túli megyékben „helycsere” történt: a töredékszavazatok elosztását követően Pataki Júlia képviselőt a galaci Székely Levente Csaba váltja fel a törvényhozásban. Kereskényi Sándor a jövőben a kultúrpolitika terén kíván tevékenykedni. Vajda Borbála egy könyvelési cég tulajdonosa, így a vállalkozását vezeti a továbbiakban. Winkler Gyula úgy nyilatkozott, az RMDSZ vezetői már jelezték, hogy számítanak pénzügyi szaktudására. Székely Ervin elmondta: újságíróként került be a parlamentbe, s ha másvalami nem adódik, visszatérne a sajtóba, de kormányzati munkát is elfogadna. /Nem újrázhat több hazai magyar politikus. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

Az RMDSZ színeiben mandátumot szerzett szenátorok és képviselők: Szenátus: PETE ISTVÁN – Bihar; ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER – Kolozs; PUSKÁS VALENTIN ZOLTÁN – Kovászna; NÉMETH CSABA – Kovászna; VERESTÓY ATTILA – Hargita; SÓGOR CSABA – Hargita; MARKÓ BÉLA – Maros; FRUNDA GYÖRGY – Maros; FEKETE SZABÓ ANDRÁS – Szilágy; SZABÓ KÁROLY – Szatmár;Képviselőház KIRÁLY ANDRÁS – Arad; LAKATOS ANDRÁS – Bihar; SÓKI BÉLA – Bihar; KOVÁCS ATTILA – Brassó; KÓNYA-HAMAR SÁNDOR – Kolozs ; MÁTÉ ANDRÁS – Kolozs; ANTAL ÁRPÁD – Kovászna; TAMÁS SÁNDOR – Kovászna; MÁRTON ÁRPÁD – Kovászna; SZÉKELY LEVENTE – Galac; KELEMEN HUNOR – Hargita; ANTAL ISTVÁN – Hargita; BECSEK-GARDA DEZSŐ – Hargita; ASZTALOS FERENC – Hargita; BÓNIS ISTVÁN – Máramaros; KEREKES KÁROLY – Maros; BORBÉLY LÁSZLÓ – Maros; KELEMEN ATTILA – Maros; SERES DÉNES – Szilágy; VARGA ATTILA – Szatmár; ERDEI-DOLOCZKI ISTVÁN – Szatmár; TORÓ TIBOR – Temes /Czédly József: Képviselőink és szenátoraink Románia parlamentjében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

A töredékszavazatokkal Galac megye RMDSZ-szervezetének vezetője, dr. Székely Levente képviselői mandátumot kapott. Székely Levente állatorvost is meglepetésként érte a hír. Székely Levente 1990-től aktívan részt vesz a helyi RMDSZ munkájában. A legutóbbi népszámláláson 275-en vallották magukat magyarnak Galac városában, ennek ellenére, az RMDSZ képviselői listája 413, a szenátusi listája 495, Markó Béla elnökjelölt pedig 395 szavazatot kapott a városban. A helyhatósági választásokon az RMDSZ tanácsosi listájára 1380-an voksoltak. A "plusz" voksok természetesen a román választóktól származnak. /Sz. K.: Kárpátokon túli magyar képviselő a bukaresti parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./

Már csak idő kérdése, hogy kiderüljön: melyik román politikus számlájára folyt be a hétmillió font, amelyet BAE System, a legnagyobb brit hadiipari vállalat fizetett egy 2003-as, 116 millió fontos ügylet fejében. A hétmillió font jócskán megtérült a BAE Systemnek: a cég 116 millió fontért adta tovább Romániának a brit védelmi minisztériumtól 200 ezer fontért vásárolt két fregattot. Az ügylettel kapcsolatban a brit sajtó azt írta, hogy lebonyolításakor Románia „kétségbeesetten kereste Nagy-Britannia támogatását a NATO-csatlakozáshoz”. Elsőként a galaci Sidex acélipari kombináttal kapcsolatban merült fel hasonló gyanú. Szintén a brit nyomozóknak köszönhetően derült fény arra, hogy a Nastase-kormány Tony Blair miniszterelnök „sugallatára” adta el potom áron a kombinátot. Utólag kiderült, hogy az indiai származású tulajdonos, Laksmi Mittal pénzzel támogatta Blair pártját a választási kampányban. Az ügynek Bukarestben csak sajtóvisszhangja volt, büntetőjogi következményekkel nem járt. /Szőcs Levente: Fregatt-ügy: lefizettük a Nyugatot? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Bikfalvi György tasnádi nyugalmazott műbútorasztalost, könyvkereskedőt 17 éves korában tartóztatta le a Szekuritáté. 15 év kényszermunkára ítélték. Tasi Gyula nevű korábbi iskolatársa által csatlakozott a Nagyváradon fiatalok által megalakított Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéhez, a SZVISZ-hez. A Szabad Európa Rádió híradásaiból tájékozódva terveket gyártottak. Ő sejtvezető volt Tasnádon, feladata emberek beszervezése volt. A szervezet évekig élt, egymáshoz kapcsolta a fiatalokat. Ápolták a magyarságtudatot. Amikor Tasnádon megszűnt a magyar középiskola, röpcédulákon tiltakozott. Ez volt a főbűne, meg a magyarságtudat ápolása, ami miatt később letartóztatták. A szervezet felgöngyölítése 1960 októberében kezdődött. Bikfalvi Györgyöt 1961. január 13-án vitték a váradi szekura. Mindössze 17 éves volt, mégis hatan jöttek érte, a helyi rendőrfőnök kíséretében. Mikor elhurcolták őt, kint volt az egész utca. Gumibottal verték. Kb. egy évig tartott a kihallgatás, kimerültek, éjjel sem hagyták őket aludni, többször megtörtént, hogy kivitték a hidegzuhany alá, aztán a szabadba, rugdosták, szíjjal verték őket. 1961. szeptember 15-én megkezdődött a tárgyalásuk. Románul nem tudott, aláíratták vele a jegyzőkönyvet, amiről mai napig sem tudja, mit tartalmazott. Tasit és őt 15 év kényszermunkára ítéltek, Ruff Mihály pedig 6 év javítót kapott. 1962 áprilisának közepéig börtönben tartották Nagyváradon, ezután Jilavára került, a földalatti börtönbe. Innen Galacra vitték, majd a brailai nagyszigetre, kényszermunkára. Sok képzett emberrel volt együtt, úgy mint: Páskándi Géza író, Antal József református esperes, Kósza József katolikus esperes, Léta Áron unitárius esperes, Lőrinczi Mihály unitárius lelkész, Nyitrai Mózes későbbi unitárius püspök-helyettes. Ők előadásokat tartottak a fiataloknak, ki-ki a szakterületén. Arra törekedtek, hogy rendes, becsületes magyar embert neveljenek a fiatalokból. Végül 1964 júliusában hazaengedték őket, amerikai nyomásra. Vonattal jöttek haza, vasárnap reggel volt. Az utcára kitódultak az emberek, főleg azok, akik megjárták Oroszország poklait. /Buchmüller Ildikó: Erdélyi ötvenhatosok. A rossz jó oldala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Október 22-én a szentmisét követően az altorjai temetőben Torja ’56-os halottjai előtt tisztelget az RMDSZ szervezete, a polgármesteri hivatal és a falu népe. Bara Ferenc káplán imát mondott az Ábrahám Árpád római katolikus plébános (1914-1958) és Szörcsey Elek (1890-1958) gazdálkodó emlékére állított kopjafánál – még mindig nem tudni, hová temették a holttestüket. /Ábrahám Árpádot 1958. szeptember elején végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében, a tizenöt évre ítélt Szörcsei Elek 73 évesen a kínzások miatt a galaci börtönben hunyt el./ Emlékeztek id. vitéz Farkas Pál (1924-2006) és vitéz Lőrincz Károly (1928-2005), illetve Baróthi Pál (1911-2004) sírjánál. Mindannyian a Szoboszlay-per áldozatai voltak. Az emlékezők a kegyelet virágait helyezték el a Hősök emlékművének talapzatára. /Iochom István: Torja ’56-os mártírjaira és áldozataira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

A sors egy nap híján hatvan évet engedélyezett az egyik legnagyobb erdélyi magyar színésznek, Csorba Andrásnak /Braila, 1927. aug. 25. – Marosvásárhely, 1987. aug. 24./. Az 1920-as évek elején sok székely lány szegődött cselédnek Óromániába, mesterlegény keresett munkát Bukarestben, Galacon, ahol egész kolóniákat képeztek és magyar templomok épültek. Csorba István, csíkszentdomokosi cipészsegéd Brailában kapott munkát, így született Brailán Csorba András. 13 évesen, az 1940-es bécsi döntés után, szüleivel visszatelepedett Erdélybe. Csorba András Marosvásárhelyen a Kereskedelmi Reál Iskolában érettségizett Erdős Irmával és Ollender Mártával. Kemény János a marosvásárhelyi Apollóban látta őket egy műkedvelő színi előadáson. Tanácsára mindhárman Kolozsváron felvételiztek, Csorba András és Erdős Irma a Művészeti Főiskola Színművészeti Karára, míg Ollender Márta – a későbbi Csorba Márta – a Bolyai Egyetem Közgazdasági Karára. Csorba András színészi és alkati képességeit már a főiskola első évében színpadi szereppel tüntette ki Tompa Miklós rendező tanár. 1952 őszén lépett a marosvásárhelyi Állami Székely Színház közönsége elé, nagy sikert aratott. Olyan partnerekkel léphetett színre a különböző darabokban, mint Kovács György, Kőszegi Margit, Szabó Ernő, Andrási Márton, Lantos Béla, Szabó Duci, Kiss László, Lohinszky Loránd, Tamás Ferenc, Jeney Ottó és Szabó Ottó. Egymás után jöttek nagy alakításai. Csorba András filmszerepei is emlékezetesek. Gertler Viktor filmrendező Jókai Mór Aranyemberének filmre viteléhez címszereplőt keresett. Így lett Csorba Andrásból a világ szemében ma is műsoron levő Tímár Mihály. /Csifó János: 80 éves lenne Csorba András színművész. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

A Kárpátokon kívül élő magyar református közösség egyre inkább csökkenő létszámáról számoltak be a Ploiesti-en harmadszor megrendezett református szórványtalálkozón. A főként idős híveknek ez a rendezvény jelentette annak hírül adását: még léteznek anyanyelvükön igét hallgató református közösségek a románok lakta régiókban is. A találkozón ünnepelték meg a ploiesti-i parókia udvarán lévő harangláb 75 éves fennállását is. Bíró Tivadar ploiesti-i tiszteletes, aki már három éve ad otthont a találkozónak, elmondta: pár éven belül megszűnnek a gyülekezetek a kis létszám miatt. Szerinte a kérdés már most is az, hogy ilyen körülmények között támogatni fogja-e a református egyházkerület a Regátban lévő missziós tiszteletesek egyre nehezebb munkáját. A találkozót Nagy Endre galati-i lelkipásztor istentisztelete nyitotta meg, amelyen méltatták Czelder Márton magyarországi missziós pap református gyülekezetalapító munkáját. Az 1800-as évek második felében tevékenykedő Czelder Márton templomokat, parókiákat és felekezeti iskolákat alapított, mára azonban a felekezeti iskolák megszűntek és galati-i, targovistei, brailai, pitesti-i, Ramnicu-Valcea-i, busteni-i és ploiesti-i református templomokban vasárnaponként már alig jár 50-60 személy. Bányai László bukaresti plébános hangsúlyozta, ha maroknyi hívőnek is, de kötelessége a református egyháznak továbbvinni a Czelder Márton elindította hagyatékot. /Oborocea Mónika: Édes-bús szórványtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Magyarországon és Romániában aggasztó méreteket ölt a gyerekbűncselekmények száma. Az anyaországi sajtó az elmúlt napokban vezető hírként kezeli annak a 12 éves, román állampolgárságú fiúnak a történetét, aki a budapesti Blaha Lujza téren azért szúrt combon egy nála három évvel idősebb diákot, hogy megszerezze mp3-as lejátszóját. Az áldozatot – aki majdnem elvérzett – jelenleg súlyos sérüléssel kórházban ápolják. Az elkövetőt a Budapesti Rendőr-főkapitányság jelenleg körözi, azonban közölték: akár egy újabb késelés esetén sem tehetnek mást, minthogy újra elengedik, mivel a jogszabályok szerint korára való tekintettel nem vehető őrizetbe. A romániai gyerek mintegy fél éve egy hasonló korú fiatalokból álló banda tagjaként tevékenykedik, amely a Blaha Lujza téren és annak környékén követ el bűncselekményeket, jórészt lopásokat, rablásokat. Mindannyian állami gyermekotthonban élnek – kivéve amikor szökésben vannak –, a rendőrség nem zárhatja be őket az intézmény falai közé, és büntetni sem lehet őket 14 éves korukig. Romániában, Galacon életveszélyes állapotban szállítottak kórházba egy 13 éves fiút, akit egy évvel fiatalabb barátja késsel hátba szúrt. Az elkövetőt nem vették őrizetbe, mivel a román jogszabályok szerint a kiskorúak 14 éves korukig nem tartóztathatóak le, 14 és 16 éves korban is csak különleges esetekben. A Brassó megyei Keresztényfalván három, 17, 18 és 19 éves fiatalembert vettek őrizetbe, miután három napig egy tömbház-lakásban fogva tartottak és megerőszakoltak egy 12 éves lányt, akinek úgy sikerült kiszabadulnia, hogy kiugrott a harmadik emeleti lakás ablakán. /Rostás Szabolcs: Bűnözés zsenge korban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Szécsi Antal, a vargyasi iskola egykori igazgatója, ma székelyudvarhelyi nyugdíjas tanár Falu a Látóhegy alatt címmel kiadott Vargyas-monográfiája után pedagógus életútjának stációit Kapuállítók hitével (Székelyudvarhely, 2007). címmel egy iskolai katalógus aprólékosságával jelenített meg. A könyvben helyet kapnak a tanító- és tanárkollégák, felettes felügyelők, az iskolai kisegítő személyzethez tartozók is. A szerző Galacon született (1938), a második bécsi döntés – Észak-Erdély visszacsatolása – után Budapestre költöztek, majd Székelyföldön kötöttek ki. A könyv tipikus példája a túlélésre, csendes hasznosságra és alkotó munkára berendezkedő pedagógusnak. /Sylvester Lajos: Szécsi Antal iskolai katalógusa (A túlélés esztendei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

2008. január 1-jén Románia lakosságának száma 21 509 000 volt. Valamivel kevesebb, mint egy évvel korábban. Akkor 21 570 000 lakost tartottak nyilván. Az utóbbi két-három esztendő során a csökkenési tendencia jelentős mértékben mérséklődött. 2008-ban a városi lakosság 11 872 000 volt, azaz az összlakosságnak 55,1%-a. Bukarestnek január 1-jén 1 944 000 lakosa volt, azt követi Temesvár 312 400, Kolozsvár 309 300, Iasi 306 600, Konstanca 303 700, Craiova 299 600, Galac 292 900, Brassó 279 700, Ploiesti 230 600 és Braila 214 000 lakossal. Ezen 10 nagyváros majdmindegyike esetében az utóbbi évek során csökkent a lakosságszám, kivételt képez Bukarest, amely lakosainak száma egy év leforgása alatt 20 ezerrel nőtt és Temesváré 9 ezerrel. Hargita megye lakossága 2008. január 1-jén 325 682 fő volt, valamivel kevesebb (szám szerint 338-al), mint a legutóbbi népszámláláskor, 2002-ben. A városi lakosság részaránya 44,09%-ot tett ki a népszámláláskor jegyzett 44,13%-kal szemben (szám szerint 257 fővel csökkent). Csíkszereda lakossága január 1-jén 41 819 volt, valamivel kevesebb, mint a népszámláláskor (41 852), Székelyudvarhelyé pedig 36 756 (a népszámláláskor 36 926 volt). A demográfusok előrejelzése szerint az elkövetkezendő esztendők során is tovább fog csökkenni Románia lakossága, mindenek előtt a születések számának csökkenése és lakosság elöregedése folytán. /Hecser Zoltán: Csökkenő lakosságszám. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./

A területi autonómia nem az RMDSZ vagy a Magyar Polgári Párt által felvállalt üzenet, hanem más pártok által gerjesztett téma, amely csalétekül szolgál, hogy választási tőkét kovácsoljanak – jelentette ki az RMDSZ Galac megyei jelöltjeinek bemutatóján Székely Csaba Levente képviselő. Mint hangsúlyozta, az RMDSZ soha nem követelte a területi autonómiát. „A kulturális autonómiát követelte, hogy megőrizzük és űzzük szokásainkat, illetve a kulturális, oktatási intézmények révén megőrizzük nemzeti identitásunkat” – hangsúlyozta. A Galac megyei RMDSZ-szervezet bemutatta képviselő- és szenátorjelöltjeit. Székely mellett román ajkú felesége, Ana Székely és szintén román nemzetiségű sógornője, Lucia Borza Dediu is képviselőjelölt a november 30-ai választásokon. /Székely Csaba Levente: az autonómia nem RMDSZ-üzenet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

„Nem lett volna természetes, ha az államfő ölbe tett kézzel ül, mikor egyre nyilvánvalóbbak a pénzügyi és gazdasági válság jelei Romániában is” – indokolta az Traian Basescu, miért járta körbe a múlt héten az országos érdekeltségű vállalatokat. Traian Basescu azokra a vádakra válaszolt, miszerint kampányérdekekből látogatta meg a Dacia üzemet, az Oltchimet, a galaci Mittal kombinátot, majd a kolozsvári Nokiát és a marosvásárhelyi Azomurest. A látottakról az államelnök azt a következtetést vonta le: nem áll fenn az a veszély, hogy az elmúlt évek nagybefektetései csődöt mondjanak. Újságírói kérdésre válaszolva Basescu azt mondta: mindenképpen politikust nevez ki miniszterelnöknek. /Basescu: a válság leküzdhető. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

A nyolcvanas években Galacon vagy Tulceán szívesebben fogadták a magyar újságírót, mint Nagyváradon, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt vagy Csíkszeredában. Mert ezekben a városokban a román vezető magyar spionnak vélte őket. Galacon több ezer magyar élt azokban az években. Odahelyezték őket, az újságíró hozzátette, jobb fizetés és a nagyobb megbecsülés miatt is jöttek. Az egyik magyar elmondta, otthon hiába kérvényezte a lakást, miközben az oda telepített románokat lakáskulccsal fogadták. Erre ő Galacra ment, ahol máris beköltözhetett saját otthonába. Közismert, hogy már Trianon előtt több tízezer erdélyi magyar ács, kőműves, cipész, asztalos, lakatos, pincér, kerékgyártó, kocsikészítő dolgozott a Regátban. Sike Lajos újságíró emlékeztetett: az elmúlt években Szász Jenő többször is azzal vádolta az RMDSZ-t és Markó Bélát, hogy „kiűzött” Erdélyből kétszázezer magyart. Valaki meg azt írta, hogy egy gyergyói legény Gyurcsány miatt ment Írországba pincérkedni. Az újságíró megjegyezte, ez a legény inkább Írországba megy dolgozni, akkor is, ha Budapesten ismét Horthy Miklós a kormányzó, sokaknak ugyanis a hazafiság „a hasán megy át!” /Sike Lajos: A hasáért megy. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Ecaterina Andronescu oktatási miniszter visszavonulót fújt a Spiru Haret Egyetem ügyében, s pártja nyomására úgy határozott, hogy nem érvénytelenítteti a törvénytelenül kibocsátott diplomákat. Az egyetem bírósági úton elérte a szaktárca ama rendeletének érvényesítését, amely megtiltotta, hogy újabb felvételit szervezzenek az akkreditációval nem rendelkező szakokon. A minisztériumnak ez a döntése főként a távoktatást érintette, hiszen ennek az oktatási formának köszönhetően növelte az elmúlt években a Spiru Haret több mint ötszázszorosára a beiskolázott diákok számát. A Spiru Haret egy másik fronton is pert nyert. A galati-i ítélőtábla megsemmisítette a Vrancea megyei tanfelügyelőségnek a versenyvizsga eredményeit jóváhagyó iratát, és arra kötelezi a tanfelügyelőséget, hogy újabb versenyvizsgát írjon ki a címzetes állásokra. /(borbély): Újabb fordulat a Spiru-botrányban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Szórványhatárőrök és műfajmezsgyék
Nagyvárad – Ezzel a címmel szervezett könyvbemutató-kerekasztalbeszélgetést a kolozsvári Szórványtengelyek-mozgalom csütörtök délután a váradi Posticum központ dísztermében. Gyér volt az érdeklődés.
Maroknyi ismerősön, szakmabelin, illetve az ifjúsági központ néhány alkalmazottján kivül senki sem érdeklődött a rendezvény iránt, ami arra késztette Szabó Csaba mozgalomalapítót (képünkön), a Kolozsvári Televízió munkatársát, hogy megjegyezze: érdekes módon, az olyan vidékeken, ahol több magyar él, gyérebb az érdeklődés, míg a dél-erdélyi szórványban olyanok vásárolják a kiadó könyveit, akik nem biztos, hogy végig tudnak olvasni egy mondatot magyarul, de bizonyítani akarják, hogy a magyar kulturális élet részesei akarnak lenni. Szerinte ebből a szempontból a Királyhágó határvonalnak számít: a tőle nyugatra élők inkább Magyarországhoz kötödnek, a keleti oldalon levők pedig Erdélyhez. Amúgy különösebben senkit sem érdekel, hogy mi történik a másikkal, de ettől függetlenül “magyarnak lenni jó”, s talán ennek köszönhetően maradtunk meg az évszázadok folyamán. “Állandóan úgy látszik, hogy csendben eltűnünk, de azért mégis létezünk”, fogalmazott.
Könyvbemutatók
Balázs János (a bukaresti Román TV magyar adásának szerkesztője) Csabákra várva című kötetéről Szabó Csaba elmondta: szórványriportokat tartalmaz Dévától Illyefalváig, Szucsávától Galacig. A cím ugyanakkor Böjte Csaba ferences rendi szerzetesre utal. Saját könyvéről (Gótvárosi levelek) Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője kifejtette: két részből áll, egyrészt mint olvasó szólal meg benne, aki arra szeretne késztetni másokat is, hogy többet olvassanak, másfelől pedig valós vagy vélt találkozásokat ír le történelmi, illetve kortárs személyiségekkel. Gótváros egyébként Brassó, hiszen itt található a góti legkeletibb emlékműve, a Fekete templom. Völgyi Marcell újságíró Mihály István (Kolozsvári Rádió) Örömszakadtáig című kötetéről elárulta: a szerző felülről szemléli a világot, így jegyzeteiben olyan általános nézőpontokat fogalmaz meg, melyek távol állva a nemzetieskedéstől vagy magyarkodástól, mindenkire érvényesek. Szabó Csaba Kaffka Margit félmosolya című tanulmányát Simon Ilona újságíró értékelte, melyből többek közt az derült ki, hogy a méltatott Kaffka Margit– Szabó Dezső– Kuncz Aladár és Ady Endre kapcsolatát boncolgatja. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Román-moldáv közeledés
„A moldovai polgárok legnagyobb örömére kedvezőbb körülmények között zajlik a román állampolgárság biztosítása annak nyomán, hogy megnyílt Románia és Moldova között a Rădăuţi–Lipcani híd, valamint annak köszönhetően, hogy az Országos Állampolgársági Hatóság területi kirendeltségeket nyit Jászvásáron, Temesváron, Galacon, Suceaván és Kolozsváron” – jelentette ki tegnap Bukarestben Mihai Ghimpu ideiglenes moldáv köztársasági elnök a román kollégájával, Traian Băsescuval folytatott tárgyalásokat követően.
Ghimpu szerint a két országnak meleg, baráti és jószomszédi viszonyt kell ápolnia, hiszen mindkettő területén „románok és más nemzetiségek” élnek.
Traian Băsescu szintén állást foglalt a kétoldalú kapcsolatok további mélyítése mellett, a legfontosabb célként Moldova európai uniós integrációját nevezve meg. A két államfő több megállapodást is aláírt a bukaresti találkozón. Így ellátták kézjegyükkel azt a dokumentumot is, amelynek értelmében 2150-ről 5000 főre emelik azon felső- és az alapfokú oktatásban részesülő moldovai diákok számát, akiknek Bukarest ösztöndíjat biztosít. Megállapodás született arról is, hogy a két ország a moldáv EU-integráció érdekében tovább mélyíti a politikai, a gazdasági és a kulturális együttműködést. A két ország közötti stratégiai partnerség a két miniszterelnök által kidolgozandó menetrend alapján valósul majd meg.
Traian Băsescu közölte, a Bukarest által Moldovának nyújtott 100 millió eurós, vissza nem térítendő támogatást infrastrukturális és oktatási beruházásokra fordítják majd. Egyúttal a közös energetikai és infrastrukturális projektek kidolgozásáért és megvalósulásáért felelős kormányközi bizottság mielőbbi létrejöttét is fontosnak nevezte. A projektek közül megemlítette a Jászvásár–Chişinău vasútvonal megépítését és a földgázvezeték-, valamint a villamosenergia-hálózat összekapcsolását. Egyúttal közölte, megfontolás tárgyává teszik, hogy csökkentsék azt a jelenleg ötszáz eurós összeget, amelyet a román vízumért folyamodó moldáv állampolgároknak fel kell mutatniuk.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nyugdíjasok tüntettek és veszekedtek
A beharangozott 15 százalékos nyugdíjcsökkentés meg a közalkalmazotti bérek 25 százalékos csökkentése ellen országszerte tiltakozó megmozdulásokat tartanak tegnaptól kezdve a szakszervezetek és a nyugdíjasok érdekképviseletei. A kormány, az elnöki palota és a kormánybiztosi hivatalok előtt tartanak naponta sztrájkőrséget. Nagyváradon is a prefektúra előtt, a Széchenyi téren (Traian park) gyülekeztek délelőtt tíz körül az elégedetlen nyugdíjasok. Lehettek vagy nyolcvanan, ám egymással sem értettek szót. Többen kifogásolták, hogy miért éppen azok viselkednek szervezőkként, akik a Nyugdíjasok Bihar Megyei Ligája képviseletében bementek tárgyalni a prefektussal. A magát párton kívülinek és minden szervezettől függetlennek mondó Ioan Trif szerint az elkeseredett nyugdíjasok nem akarnak a kormányzó Demokrata–Liberális Párt „megbízottaival” közösködni.
A liga emberei közben átadták a prefektusnak a nyugdíjcsökkentés elleni tiltakozásukat megfogalmazó nyilatkozatot, amit a román kormánynak címeztek. Az Ilie Popescu megyei ligaelnök által aláírt másik dokumentum személyesen a kormánybiztosnak szól, és felszólítja arra, hogy továbbítsa panaszukat a végrehajtó hatalomnak és az államfőnek. Az iratokban felhívják a figyelmet arra, hogy a nyugdíjelvonáson kívül az időseket fogja sújtani leginkább a vizitdíj bevezetése is, amellett a nyugdíjakat már befagyasztották a tavalyi szinten. Továbbá tudatják, hogy más európai országokban, ahol hasonló megszorításokat bevezettek, az átlagnyugdíj 300 euró, nem pedig 85, mint Romániában.
A prefektustól visszatérő szervezőket néhányan lehurrogták, leárulózták, majd ők is szóhoz jutottak, s elmondták, hogy mindannyiuk jogos követeléseit továbbították a kormánybiztosnak. Közben többen skandálták, hogy „Le a kormánnyal!” A veszekedést a rendezvényre felügyelő csendőröknek sikerült lecsillapítaniuk. Csendőrök tartóztatták fel a fővárosban a Cotroceni-palotát szinte megostromló nyugdíjasokat is. Az ezer fősre becsült tömeg Băsescu elnök lemondását követelte, és áttörte az államfői rezidencia előtt felállított kordont. Más megyeszékhelyeken, például Galacon is incidensek voltak a tüntetők és a rendfenntartók között.
Máté Zsófia
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A PNL vállalná a miniszterelnöki tisztséget…
Crin Antonescu PNL-elnök ma Galacon egy sajtótájékoztatóján azt mondta: kész arra, hogy vállalja a miniszterelnöki tisztséget, amennyiben az általa vezetett alakulat programját elfogadnák.
A liberálisok elnöke hozzáfűzte azonban: jelenleg nem ez a politikai célkitűzése. Leszögezte: amíg vannak alternatív intézkedések a Boc-kormány által javasolt megszorítások helyett, azokat alkalmazni kell.
„Mindig azt mondtuk a válság kezdete óta, hogy amíg azt állítjuk, hogy vannak alkalmazható intézkedések, készen állunk azok alkalmazására. Ez nem azt jelenti, hogy a Traian Băsescu kormányába szeretnénk belépni. Ha akartuk volna, megtehettük volna télen. Készen állunk arra, hogy kormányozzuk Romániát a PNL intézkedései szerint, és egyedül felvállalnánk ezt a programot, amely a nyugdíjak és bérek megmentését, a kiadások drasztikus csökkentését, kevesebb minisztériumból álló kormányt, kevesebb ügynökséget jelentene. Nem az a politikai célom, hogy kormányfő legyek. Ez nem azt jelenti, hogy a PNL minden áron kormányra lépne. De ha alkalmazni kell ezeket az intézkedéseket, nem hátrálunk meg. Ha a párt felkér erre a tisztségre, azt fogom mondani, hogy vállalom” –fejtette ki Antonescu.
A Szociáldemokrata Párt által beharangozott bizalmatlansági indítvány kapcsán leszögezte: a liberálisok megszavazzák azt – függetlenül a szövegtől. Sőt, Antonescu azt mondta: láthatóan szavaznak majd, és, aki nem vesz részt a vokson, azt kizárják a pártból.
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar segély Romániának
Nagyvárad – A Körösök Vízügyi Igazgatóság munkatársai átvették a debreceni Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Hatóságtól azt a segélyszállítmányt, melyet csütörtökön már el is jutattak a Galac környéki árvíz sújtotta területekre.
Pásztor Sándor igazgató honlapunknak elmondta: tíz darab, 1300 liter/perc kapacítású szivattyúról, tíz darab szivócsőről és húsz darab kivezető csőről, két darab, 4 kilowattos áramfejlesztőről, nyolc darab, 2×500 wattos teljesítményű reflektorról (mellyel a gátat fogják kivilágítani), a hozzátartozó 30 méter hosszú kábelekkel együtt, 5.000 darab fáklyáról (a terület megvilágítására alkalmasak) és két nagy darab, hengercsomagolású, árvíz elleni védekezéskor használatos geotextilanyagról volt szó, közel 8 millió forint összértékben.
Különben a romániai Környezetvédelmi Minisztérium a Körösök Vízügyi Igazgatóságon keresztül folyamatos kapcsolatban áll a budapesti székhelyű Országos Katasztrófavédelmi Hatósággal. Baj esetén Debrecenből 1 óra leforgása alatt megérkezik a szállítmány, vámolás nélkül. A közelmúltban az itteni intézmény 200 ezer darab zsákkal támogatta a magyarországiakat, így most tulajdonképpen az anyaországiak viszonozták ezt.
erdon.ro