Az OTP bankcsoport finanszírozásában valósul meg a Hargita megyei gázhálózat kiépítése és üzemeltetése, a 25 millió eurós beruházáshoz összesen 15,8 millió eurós, több elemből álló hitelkeretet biztosít az OTP csoport. A finanszírozás révén a Hargita Gaz a fejlesztés ütemterve szerint elsőként az alcsíki – a Kárpátok nyugati oldalán elhelyezkedő – településeken, valamint az Udvarhelyi-medencében építi ki a gázszolgáltató rendszert, illetve veszi át a szolgáltatást a gázzal már ellátott településeken. Ezt követően a felcsíki települések és a Gyergyói-medence települései kerülnek sorra, végül Maroshévíz és a még fennmaradó községek. /Székelyföldi gázhálózat OTP-hitelből. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Június 3-án Lupényban léptek fel a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai változatos műsorral. A nézők premierként szemtanúi lehettek a “száraz” táncnak, ami amúgy szatmári és felcsíki koreográfia volt – zene nélkül. Ugyanis a zene a fellépéssel járó izgalomban otthon maradt. Az előadást követően Kocsis Attila igazgató ismertette a még fiatal, de talán legmodernebb erdélyi magyar tanintézményt, arra buzdítva a Zsil-völgyi diákokat, szülőket, nagyszülőket, vállalják a gyermekek anyanyelven történő továbbtanulását. /Gáspár-Barra Réka: Zsil-völgyében a Téglás Gábor diákjai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

A múlt hét végén tartották Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnáziumban a Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő döntőjét, melyet idén hetedszer rendeztek meg. Öt elődöntőn mutatták meg tudásukat a versenyzők – tájékoztatott dr. Szalay Zoltán, a szervező Csak Tiszta Forrásból Alapítvány vezetője –, Gyergyó vidéke Borszékkel, Felcsík, Alcsík a Kászonokkal, Csíkszereda és környéke, Gyimes és Moldva. Az elődöntőkön összesen 173 tanuló vett részt 25 helységből. 58 egyéni versenyző és 8 dalcsoport került be a csíkszeredai döntőbe. A rendezvény támogatója az Illyés és a Communitas alapítványok, valamint a Hargita megyei és a csíkszeredai önkormányzat voltak. /Sarány István: Csak tiszta forrásból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./

A korábban már megméretett alcsíki és felcsíki gyermekszínjátszó csoportok legügyesebbjei mutatták be műsoraikat. Magyarul szépen beszélő, színházkedvelő, nyitott gyermekeket nevelni – fogalmazta meg Tima Mária Magdolna tanítónő a június 8-án lezajlott Kis Csíki Színészek Találkozójának célját. A III. Alcsíki, illetve az I. Felcsíki Gyermekszínjátszó Találkozók legjobb kilenc csoportját, mintegy százhetven gyermeket mozgatott meg a műkedvelő rendezvény. A kászonaltízi Kazun Egyesület, illetve a társszervező Dr. Lukács Mihály Általános Iskola által megvalósított gyermekszínjátszó találkozó ígéretes kezdeményezés. /Antal Ildikó: Kis Csíki Színészek Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Csíkszentdomokoson az utolsó simításokat is elvégezték azon a törökországi Macarköy (Magyarfalu) községnek ajándékba szánt székely kapun, amely jún. 11-én indul útjára. Kis-Ázsia területén, az Égei-tenger partján található falu lakói bár nem beszélik már a magyar nyelvet, magukat mégis magyar eredetűnek tartják. Ez késztette Beder Tibor nyugalmazott főtanfelügyelőt, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnökét arra, hogy a település származási tudatukhoz ragaszkodó lakóit a felcsíki nagyközség barátságát jelképező székely kapuval ajándékozzák meg. Áprilisban tanácsülésen döntöttek arról, hogy egy székely kaput készíttetnek a csíkszentdomokosi Kosza Endre faragómesterrel, s ezt viszik ajándékba Macarköybe a két község barátsága és testvéri kapcsolata szimbólumaként. A törökországi település főterén felállítandó kapu fejfáján a következő felirat olvasható magyar és török nyelven: Csíkszentdomokos – Macarköy, testvérek vagyunk. A Beder Tibor vezette küldöttség viszi a székely kaput. /Kristó Tibor: Törökországba. Útra készen a székely kapu. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

Török Árpád, a sepsiszentgyörgyi Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola tanára /sz. 1944/ diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-biológia karán szerzett. Helytörténettel fiatal tanár kora óta foglalkozik. Pedagógusi pályafutását Csíkszentdomokoson kezdte el 1970 januárjában, és ahogy a nagyközségbe került, feltérképezte a települést, összeszedte a helyneveket. A Nagyhagymásról, a Gyimesek vidékéről, a Felcsíkról, a Gyergyó-övezetről és a Gyergyói-havasokról készült ismeretterjesztő dolgozatait a Hargita napilap is leközölte. A tanulókat is bevonta a kutatásba, az évek alatt nyolc nyári expedíciókat szervezett. Alaposan tanulmányozta a Keleti-Kárpátokat, képanyagot is összegyűjtött, még 50 éves diapozitívjai is vannak. Sepsiszentgyörgyre 1975-ben került középiskolai tanárnak, itt is bevonta diákjait a munkába. Azután az iskolájukban beindult a turisztikai posztliceális tagozat, ami külön lehetőséget jelentett arra, hogy a tanulók egy-egy témában megvizsgáljanak, leírjanak egy falut, jelenséget vagy templomot. Az évek során összegyűjtött ismeretanyag lassan könyvé, sőt könyvekké állt össze: három kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgyről szóló útikalauz ezelőtt öt évvel három nyelven, magyarul, románul és angolul, utána egy ötös sorozatot indított el, mely tartalmazza Sepsiszentgyörgyöt, az Olt-vidéket, a nyáron pedig megjelent a sorozat harmadik része, a Maros vidéke, a forrástól egészen Szegedig. A negyedik lesz Észak-Erdély, Bukovina, az ötödik Erdélynek tíz témakörben történő feldolgozása, bemutatása. Úgy látja, hogy inkább a külföldiek igénylik az ilyen típusú könyveket. /Némethi Katalin, Tibodi Ferenc: Csíkszentdomokostól Szentgyörgyig. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 25./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye közzétette a 2006-os esztendőre vonatkozó statisztikai adatait. A 15 főesperesi kerületben 365 932 a hívek száma. 2006-ban 4443 keresztelőt jegyeztek, a temetések száma pedig szinte ezerrel több volt: 5420. A jelzett időszakban 2096 házasságot kötöttek, ebből 780 vegyes házasság. Nagy az eltérés a keresztelők és a temetések száma között a szórványvidéken, így a Szeben–Fogaras főesperesi kerületben 31 keresztelőre jutott 62 temetés, az erzsébetvárosi kerületben 25 keresztelő és 75 temetés, a kolozs-dobokai kerületben 178 keresztelő és 305 temetés, a belső-szolnoki kerületben 51 keresztelő és 104 temetés, az aranyos-tordai kerületben 23 keresztelő és 64 temetés, a küküllői kerületben 48 keresztelő és 88 temetés. Székelyföld déli peremén sem sokkal jobb a helyzet, a sepsi-barcasági kerületben például 469 keresztelőt jegyeztek és 563 temetést. Alcsíkon 279 keresztelő volt és 369 temetés, Gyergyóban 491 keresztelő és 813 temetés, csupán az udvarhelyi és a felcsíki kerületben jegyeztek több keresztelőt, mint temetést: 817–741, illetve 864–790. A főegyházmegyében a hívek száma 2001-ben 390 077 volt az egyházi statisztikák szerint, 2003-ban 399 208, 2006-ban pedig 365 932. Három év alatt több mint 33 ezerrel fogyatkozott a lélekszám. E fogyatkozás a négy székelyföldi kerületre is érvényes, szinte 2-2 ezerrel csökkent ezekben is a katolikusok létszáma. A 2001 és 2006 közötti időszakban évente jelentős eltéréseket mutat a keresztelések száma, de a főegyházmegye szintjén enyhe növekedés tapasztalható. Növekvő a tendencia Felcsíkon és Udvarhelyszéken, ezzel szemben Gyergyóban és Alcsíkon enyhe csökkenés tapasztalható. A temetések száma a főegyházmegye és a négy székelyföldi főesperesi kerület szintjén egyaránt növekvő tendenciát mutat, kivételt képez talán Felcsík, ahol 2004 óta csökken a temetések száma. Az erdélyi katolikusság fogyása jelzi az erdélyi magyarság fogyatkozását is, s bár a keresztelések száma hat év alatt enyhe növekedést mutat, az elhalálozások számának növekedése, illetve a vegyes házasságok számának emelkedése alátámasztja ezt a megállapítást. /Sarány István: Lassú fogyás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Felcsíki táncrendet mutatott be farsangi műsorában a nagyváradi Csillagocska néptánccsoport, a hét elején megrendezett eseményen zsúfolásig telt a református püspöki palota díszterme. A színpadon a csoport mintegy hatvan tagja ropta a táncot – azért ennyien, mert többen már nem fértek volna el. A Csillagocska Alapítvány által működtetett néptánccsoport egy éve szervezett először téltemető előadást. Az alapítvány a nagyvárad-réti templom alagsorában kilenc évvel ezelőtt gyermektáncház beindításával kezdte a munkát. Jelenleg már több mint kétszázan látogatják a táncházat. A Csillagocska név alatt jelenleg négy tánccsoport működik, ezekben összesen 110-en táncolnak. „Ez a vidék a legkorábban polgárosodottak közé tartozik, már elég régóta nem lehet itt élő néphagyományról beszélni. A Csillagocska Alapítvány célja, hogy megkedveltesse a gyerekekkel a népi kultúrát” – nyilatkozta Miklós János, a Nagyvárad Népi Együttes tagja. /Gergely Gizella: Csillagocskák téltemetése. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Vidám mesejelenetek, táncos összeállítások, népi gyermekjátékok elevenedtek fel március 24-én Csíkszentdomokoson, amikor hét színjátszó csoport mutatkozott be a Kis csíki színészek vetélkedőjének felcsíki szakaszán. /Antal Ildikó: Felcsíki apró színészek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Hargita megye kistérségi társulásainak vezetői találkoztak június 29-én Tusnádfürdőn. – Tíz évvel a kistérségek megalakulása után még ott tartunk, hogy keressük azok helyét és létjogosultságát a megye életének körforgásában – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A tanácskozáson mindegyik kistérségi ügyvezető beszámolt az általa vezetett társulás tevékenységéről. Az intézményvezetők nagy része nehezményezte a polgármesteri hivatalok és a helyi cégvezetők érdektelenségét tevékenységük iránt. – Egy személyben viszont nem lehet maradandót alkotni, ezért a közeljövőben legalább öt-öt emberrel kellene gyarapítani a kistérségi irodák személyzetét – javasolta Gál Kálmán, a Felcsík kistérség ügyvezetője. A beszélgetésen a jelenlevők ez évi terveikről is szóltak. Homoródszentmártonban például a községközpontot akarják korszerűsíteni, a Pogány-havas kistérségben pedig a régi épületek rekonstruálásán és azok karbantartásán dolgoznak. Alcsíkon az ottani egyesület a csíkszentimrei Büdösfürdőn egy tanulmányi ház felújításán fáradozik. A mostani összejövetelen Bogos Zsolt, a Belügyi és Közigazgatási Reform Minisztériumának vezérigazgatója az önkormányzati társulások pályázati lehetőségeiről tartott előadást. /Kozán István: Helykereső kistérségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Nem sikerült meggyőzni Jakubinyi György gyulafehérvári érseket arról, hogy ne helyezze a Kolozs megyei Jegenyére Gergely István csíksomlyói plébánost. Az érsek július 6-án fogadta a kihallgatásra érkező hívek küldöttségét, akik azt szerették volna elérni, hogy Gergely István csíksomlyói plébános a helyén maradhasson. A kérést 9365 aláíró támogatta, azonban az érsek a magyarországi közéleti személyiségek – köztük Csoóri Sándor író és Makovecz Imre építész, illetve a csángó Duma András, a Szeret–Klézse Alapítvány elnöke által kezdeményezett levele ellenére sem változtatott döntésén. Az érsek a küldöttség tudomására hozta, nem a hívek, hanem az egyházmegye vezetőjének joga és felelőssége a döntés. Július 7-én, az Ezer Székely Leány Napján Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Pro Urbe díjjal tüntette ki Gergely István csíksomlyói plébánost – aki a kilencvenes évek elején egyik kezdeményezője volt az ősi viselet ünnepeként is ismert találkozó újjáélesztésének –, valamint Boros Károly felcsíki főesperest, az Ezer Székely Leány Alapítvány elnökét. /Kovács Csaba: Az érsek hajthatatlan. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Országszerte több ezer hektár termőföldet tett tönkre az ítéletidő. Erdélyben leginkább Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megyét sújtotta a vihar. Háromszéken is hatalmas károkat okozott a vihar és a jégeső. Bálványosfürdőn például tojás nagyságú jég hullott. A heves esőzések miatt a településen 15 háztartást öntött el a hegyoldalról lezúduló esővíz. Mikóújfalun is a jégeső okozott károkat, több mint 180 háztartást öntött el az ár, továbbá elverte a gabonát. Felcsíkon közel 20 ezren maradtak villanyáram nélkül, mert a villanyvezeték megrongálódott. Hasonló volt a helyzet Udvarhelyszéken is. Székelyudvarhelyen 40 ezren maradtak ivóvíz nélkül, az áramszolgáltatás szünetelése miatt. /Több megyében tombolt a vihar. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Szent Istvánnak valóságos kultusza van a magyarság – így a székelység – körében. Nevét viseli az erdélyi ferences rendtartomány: Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány. S nevét viseli számos település a Kárpát-medencében, ugyanakkor sok templom, kápolna patrónusa. Alcsíkon Csíkszentkirály őrzi nevében emlékét. A falu templomának partónusa Szent István király. Felcsíkon három kápolnát szenteltek első királyunk tiszteletére: a csíkcsicsó filiájaként működő Hargitafürdőn, a Csíkszentmihályhoz tartozó Ajnádon és a Gyimesközéplokhoz tartozó Bükkhavason. Udvarhelyszéken Székelyszentlélek templomát ajánlották Szent István oltalmába. A gyergyói főesperesi kerületben Borszék katolikus templomát szentelték első királyunk tiszteletére, akárcsak a Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzont, a Gyegyóremetéhez tartozó Kicsibükk, illetve a Gyergyószentmiklósról ellátott Gyergyóbékás templomát, kápolnáját. Bákó megyében a pusztinai templomot szentelték Szent István király tiszteletére. /Sarány István: Szent István. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Az utóbbi hetek, illetve hónapokban kialakult helyzetre való tekintettel a Gyulafehérvári Egyházmegye alcsíki, illetve felcsíki esperességéhez tartozó egyházzenészek, kántorok tiltakoznak a Gergely István és Czirják Árpád elhelyezése kapcsán kialakult botrányos helyzet miatt. Jelen nyilatkozatukkal kifejezik egyházukhoz való hűségüket, érsekükkel szembeni tiszteletünket. Felkérik Gergely Istvánt és Czirják Árpádot, hogy határolódjanak el az érseket és ezáltal az egyházat ért megalapozatlan rágalmaktól. Ugyanakkor szégyenletesnek tartják Patrubány Miklós nyílt levelét. Ezzel a lépésével teljesen alkalmatlanná tette magát a világ magyarságának képviseletére. /A csíki kántorok nyilatkozata. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./

Márton Áron püspök 1949. június. 4-én Csíksomlyó elmondott beszédének szövegét közölte a lap. Az „elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikus kereszténynek lenni, annyi megpróbáltatással szemben, annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. ” A püspök elmondta, hogy főpásztori útja előtt kérvényt nyújtott be, hogy a felcsíki körútja alkalmával az iskolás gyermekeket mentsék fel az iskolalátogatás alól. Erre azt a választ kapta, hogy még szigorúbban adtak utasítást a tanulóknak, hogy ne menjenek a templomba, amikor a püspök megjelent. „Ez a vallásszabadság megsértése. ” „Megfékezték azokat a jogainkat, amelyeket senkinek sincs joga a világon megfékezni, mert mi csak az igazságot, erkölcsösséget, testvéri szeretetet gyakoroljuk. Arra, amit mondok, százezer katolikus magyar dolgozó a tanú. ” A hívek tanúi annak, hogy pár nappal ezelőtt a főpapokat támadták, hogy ezzel is megakadályozzák a csíksomlyói búcsút. „Kinek fáj, hogy ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van és hiszi a túlvilági hivatást. ”„Tavaly óta nehéz, és veszedelmes körülmények közzé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. ” „Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. ” /Márton Áron somlyói beszéde. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek tart november 19-én, Szent Erzsébet napján szentmisét a gyimesközéploki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kápolnájában. Berszán Lajos atya maga tette le az iskolaépület első alapkövét 1993-ban, és 1994 szeptember 15-én már felhangzott az iskola hívó csengője. „Ma is ez az egyetlen középiskola a Gyimes völgyében” – tájékoztat Berszán Lajos atya, aki szeptember elsejéig látta el az iskolaigazgatói feladatokat. Ma közel négyszázan tanulnak a líceumban. Az ország öt megyéjéből vannak itt diákok, bákói csángók, gyimesi csángók és székelyek. Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai. A gyimesi csángó magyarok legfőbb szórakozási alkalma a tánc volt. A szakemberek közel 35-féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A líceumnak saját múzeuma van, melyet Ambrus István történelemtanár, az iskola aligazgatója pályázat segítségével hozott létre. Gyimes sajátos településszerkezetű, ugyanis két falu – Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok – közigazgatásilag Hargita megyéhez tartozik, míg Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták. A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagyrésze tudja, honnan „csángáltak” ide. Nyelvjárásuk a felcsíkiakéval hasonlítható. A völgyben, mely a három települést öleli magába, 8-10 általános iskola működik. Berszán atya szerint ha egy gyimesi gyerek elmenne Csíkba, a „művészetibe”, mehet, mert az itteni iskolába lesz elég jelentkező, nem csökken a létszám. /Barabás Márti: A Gyimesek Szent Erzsébetje. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Közös karácsonyi műsorral köszönte meg december 19-én támogatóinak az idei segítséget a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Százlábú Gyermek Néptáncegyüttes. A Lajtha László Stúdióteremben moldvai, sárpataki és felcsíki táncokkal, kántálással mondtak búcsút az óévnek, a kárcsonyvárást pedig koccintással pecsételték meg. /Fekete Réka: Táncos köszöntő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Albert Ernő néprajzos a történész szerepét és tisztjét felvállalva, életművét, eddigi munkásságát egy szülőfalujáról szóló szép könyvvel koronázta meg: Csíkdánfalva és adatok a felcsíki hat faluról. A könyv több mint egyszerű falumonográfia. Mélyfúrás a székelység történelmében. Két kötetre tervezte a szerző ezt a monográfiát is, amelynek most az első kötetét lapozhatjuk. A könyv minden történelmi korszakot, mozzanatot érint, taglal. A helytörténeti munkák nagyon fontosak lehetnek a majdani nagy összegező könyvek megírásánál. Elismerést érdemel a falu szülöttje, Albert Ernő nyugalmazott tanár, néprajzkutató, akárcsak a közreműködő Ambrus-Mátyás Erzsébet és Márton István. /Ferencz Imre: Könyv Dánfalváról. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

Minden évben húsvét után szervezik meg a felcsíki egyházi kórustalálkozót a felcsíki főesperesi kerülethez tartozó plébániák valamelyikén. Idén a gyimesfelsőlokiak fogadták a 18 csoportot. Gyimesfelsőlokon a római katolikus templomban népviseletbe öltözött kórustagok ünnepi szentmisén vettek részt. A szentmisét követte a kórustalálkozó, amelyen a kórusok egyházi énekeket adtak elő. /Szabó Katalin Noémi: Egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 31./

Ségercz Ferenc több mint tíz évvel ezelőtt, Sepsiszentgyörgyön elhatározta, hogy elindít egy pásztorfurulya- és népzenekurzust diákok számára, hogy továbbadja a hagyományok, a néptánc és főként a népzene, a magyar kultúra szeretete. A mindössze 13–17 éves diákok egyre ügyesebben muzsikáltak, így létrejött a Fabatka. A felcsíki, moldvai és gyimesi népzenét tanuló és játszó gyerekegyüttes, Ségercz vezetésével táncházakban zenélt. A zenekar véglegesen 2005–2006-ra állt össze, amikorra a régi tanítványok igazi muzsikusokká váltak, ugyanakkor olyan képzett zenészek csatlakoztak a zenekarhoz. A Fabatka első anyaga 2000-ben jelentette meg Tegnap és ma mentem haza címmel. Most jelent meg a harmadik, a legkiforrottabb anyaguk. /(bende): Fabatka, ami annál jóval többet ér. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Megjelent Albert Ernő Csíkdánfalva és adatok a felcsíki hat faluról című monográfiája. A Magyarországra áttelepült cikkíró örömmel pillantotta meg a kiadványt, hiszen szülőfalujáról írták, ahol élete első szakaszának legszebb éveit töltötte. Szüleivel igazságtalan döntés és kényszer alapján kellett elhagyniuk Csíkdánfalvát. Erről a szomorú történetről a könyv említést sem tesz. Erről az időszakról a levéltári adatokat nem lapozták fel. A könyv szerint Néda Gábor volt asztalos oktatómester a ’30-as évek végén pozitív személy volt a csíkdánfalvi oktatás történetében. A cikkíró emlékszik arra, hogy Vasile Iacob és Néda Gavril a bécsi döntést követően kiürítették az iskola gyakorló műhelyét, és a teljes felszereléssel Brassóba menekültek. A könyvben alig esik szó Bíró János kántortanítóról, a kisiskolások nagyszerű hitoktatójáról. Antal Kálmán tanítóról, a cikkíró apjáról csak jót írhatna. Erről beszélnek a dokumentumok. A képesítő vizsgát kitűnően tette le. Az ötvenes években fellebbezési kérelmében írta: „Most meg arra kényszerítenek, hogy mondjak le ingatlan vagyonomról, kérjem önként az áthelyezésemet, mert kulák származásom végett nem tudok eredményes munkát végezni mint népnevelő-tanító. ” Hiába írta fellebbezését. A cikkíró javasol egy pótfejezetet Elfelejtett nevek, elfelejtett tettek címmel. /Takó Edith, született Antal, nyugalmazott tanárnő, Csíkdánfalva, Nagyatád: Adatok és gondolatok egy könyv margójára. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

Viharos tapssal köszönte meg a csíkszeredai közönség a Csík zenekar fellépését. A 20 éve népzenét muzsikáló kecskeméti zenekar nagy sikerű koncertet adott. A zenekart vezető Csík János szerint ő és bandája az ősi dallamokat próbálja meg becsempészni a mában élő, sokféle zenei hatásnak kitett fiatalok életébe. Autentikus magyar, erdélyi, moldvai népdalokat is játszanak. Csík János egyik kedvence a felcsíki muzsika, szívesen játssza, énekli és tanulja a székelyföldi dallamokat. A Csík zenekar Senki nem ért semmit című albuma tavaly aranylemez lett, és a 2007-es esztendő Fonogram díját is megkapta az együttes világzene kategóriában. A 2000-ben rendezett Sydney-i nyári olimpián ők képviselhették Magyarországot az olimpia kísérőrendezvényein. /Szabó Noémi: A dalcsempészet útjain. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24

Kaszaverés és -fenés ritmusára is gyimesi, valamint felcsíki táncokat járnak legújabb színpadi műsorukban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai. Az együttes két táncosa, Antal Zsolt és Péter László álmodta színpadra a koreográfiát, a díszletet, a teljes műsort. A Hegyen innen – hegyen túl bemutatója május 6-án volt. Antal Zsolt régen tervezte, hogy egy műsorban e két, egymás melletti tájegység közös és eltérő vonásait egyaránt megmutatják. Gyimesben van sebes csárdás, Felcsíkon pedig gyors csárdás, mindkét tájegységen ismert a gardony, de azok ritmusvilága már eltérő. Péter László hozzátette, elővették az archív felvételeket, továbbá Péter Lászlónak saját gyűjtése is volt. /Antal Ildikó: Erdőlnie kellett velük, hogy megérezze a táncukat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

A csángó magyarok kulturális értékeinek, életének és hagyományainak megismertetésére vállalkozik az immár tizenkilencedik alkalommal megrendezésre kerülő háromnapos jászberényi csángó fesztivál augusztus 7. és 9. között. Idén öt faluból hívtak moldvai, három faluból gyimesi hagyományőrzőket, emellett a Mezőségről, Csíkból, Kalotaszegről, Székelyföldről és a Küküllő-mentéről is várnak zenekarokat, valamint Franciaországból, Görögországból, Szlovéniából és Venezuelából népi együtteseket. A „Csángóföld képekben, filmen, élőben” program részeként csángó magyarokkal folytatott beszélgetés révén ismerkedhetnek meg a látogatók a Csángóföldön, élők mindennapjaival, kultúrájával. A fesztiválhoz kapcsolódik még három tábor és a III. Magyar–Magyar Konferencia is, amelynek témája a felcsíki székelység múltja, jelene és jövője lesz. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Hamarosan csángó fesztivál. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Augusztus 7-én kezdődik Jászberényben a Csángó Fesztivál. Jászberény már 19. alkalommal ad otthont a Csángó Fesztiválnak. E hagyomány 1990-ben, egy utazással kezdődött. Ekkor látogatott el ugyanis a magyar élő néptánc gyökereit kutató Jászság Népi Együttes Moldvába, hogy felfedezze az ott élő népcsoport különleges kultúráját. A látogatás olyan jól sikerült, hogy még abban az évben meghívtak egy autóbusznyi erdélyi és moldvai táncost, zenészt Jászberénybe. Az idei rendezvény a magyarországi Zagyva Banda és az erdélyi csíkcsobotfalvi Antal Banda koncertjével kezdődik. A fesztivál immár harmadik alkalommal magyar–magyar konferenciával egészül ki, a téma a felcsíki székelység megmaradásának, továbbélésének lehetősége lesz. /Kánya Gyöngyvér: A csángó hagyaték megőrzése. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

A szentegyházi illegális fakitermelés tovább terjed, a tolvajok már a felcsíki közbirtokosságok erdeiben garázdálkodnak. A Hargita Népe több cikket írt erről, többen megkeresték a szerkesztőséget, kiegészítve a témát. A felcsíki elöljárók kifogásolták, hogy mindenki „szentegyházi jelenségként” beszél a témáról, holott már régen túlnőtt Szentegyháza határain az ügy. A rákosi Pogányvár Közbirtokosság elnöke, Sárosi Béla erdész arra lett figyelmes, hogy az erdei út kátyúiba általa elrejtett „traktorcsapdákat” gondos kezek eltüntették. Ebből következtetett, hogy éjszaka komoly csapat készül az erdőbe lopni. Gyanújáról értesítette a közbirtokossági vezetőket és a rendőrséget. A rendőrök lesben álltak, de elkövették azt a hibát, hogy a rendőrautót megtankolták a szentegyházi kútnál, ez bizonyára feltűnhetett a tolvajok embereinek, akik értesíthették az erdőben munkálkodó társaikat. Néhány évvel ezelőtt a téli ünnepek körül 16 hektár erdő tűnt el egyszerre. Ez több vagon fűrészárut jelent, mégsem csíptek el a hatóságok egy szál deszkát sem. A madéfalvi és a csíkcsicsói közbirtokosságok mindezt megerősítették. /Hompoth Loránd: Éjszakai üldözés, a hegyen át. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./

Visszavonuló honvédek nyomában
Hazai és magyarországi, idősebb és fiatalabb, gyakran túrázó és amatőr kiránduló – színes társaság gyűlt össze tegnap reggel a hidegségi Csángó Panziónál, hogy végigjárja azt az emlékutat, amelyet a második világháborúban a Gyimesi-szorost védő honvédek tiszteletére alakítottak ki.
„A szikra szerepe volt az enyém, ám ahhoz, hogy ebből a szikrából ekkora tűz legyen, már kellettek a lelkes kollégák” – mondta a tegnapi emléktúrát megelőző rövid ünnepségen dr. Papp István, a Kelet-magyarországi Speciális Mentők Egyesületének alelnöke. Mint kiderült, valóban ő volt a szikra, az ötletgazda, hiszen ő volt az, aki a tavaly pünkösdi gyimesi tartózkodása idején megvásárolt Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyvét forgatva, rábukkant a visszavonuló honvédek útvonalát ábrázoló térképre, kitalálta, hogy ezt az útvonalat jelöljék ki, alakítsanak ki ott egy emlékutat, amely, azon túl, hogy emléket állít valamennyi itt visszavonult honvédnek, turisztikai szempontból sem utolsó, hiszen a Hidegségtől Csíkszenttamásig, illetve Csíkszentdomokosig a Gyimesek és Felcsík gyönyörű tájait tárja a túrázók elé.
„Ez az emlékút egy híd Csángóföld és Székelyföld között, de jelképesen összeköti az egész magyarságot, hogy itt ezer év múlva is magyar szóra magyar szó feleljen” – mondta dr. Papp István.
Az ötlethez társult a Hargita Megyei Mentőszolgálat mellett működő ProAmb Egyesület, a csíki hegyimentők, és összefogásuk eredményeként tegnap már felavathatták az emlékutat.
Az avató túrára eljött Illésfalvi Péter magyarországi hadtörténész, aki előadásában részletesen ismertette a jelenlévőkkel az éppen ma 70 éve meghozott második bécsi döntéstől kezdődően a határvédő honvédek 1944 szeptemberében bekövetkezett visszavonulásáig a fontosabb történelmi eseményeket.
„1944. szeptember 10–14. között, valamelyik napnak az esti óráiban kezdték meg a visszavonulást a Kovács-pataka – Kondra-kereszt – Csíkszenttamás – Csíkszentdomokos útvonalon az elcsigázott, esetenként sebesült katonák. Csak találgatni tudjuk, szívükben milyen érzéssel vonultak vissza, de azt biztosan tudták, hogy ez a terület nagyon hosszú időre elveszett” – fogalmazott a hadtörténész, aki szerint nekünk „az a kötelességünk, hogy ezekre a katonákra emlékezzünk, és figyelmeztessük a mai nemzedékeket, hogy amit nem mi szereztünk meg, arról nincs jogunk lemondani.”
Az emlékútavatónak színfoltja volt a csíktaplocai 86 éves Orbán Ferenc, aki maga is ott, a Gyimesi-völgyben védte a magyar határt, és bajtársaival együtt a ma már emlékúttá avatott útvonalon menekült ki az orosz csapatok gyűrűjéből.
Forró-Erős Gyöngyi
Hargita Népe (Csíkszereda)

Közös székelyföldi megemlékezés (Madéfalvi veszedelem)
Piros-fehér-zöld zászló díszített tegnap majdminden csíkmadéfalvi portát, hiszen az 1764. január 7-i vérengzés évfordulója volt. Hagyomány szerint méltó megemlékezést tartottak a székely gyásznapon. Ezúttal nem sereglett a szomszédos falvak népe az emlékoszlophoz, ám a rendezvény mégis különleges volt, hisz egész Székelyföld területéről eljöttek a közösségek képviselői, mindhárom megyei tanács elnöke részt vett és beszédet mondott a megemlékezésen.
Mínusz 20 Celsius-fokos hidegben mentek a helybeli székely harisnyás férfiak, ünneplőbe öltözött helyiek és vendégek a felcsíki falu római katolikus templomába, ahol emlékező misét tartottak, közreműködtek a Zöld Péter Általános Iskola tanulói. Innen már ,,csak" -15 Celsius-fokban vonult fel szép rendben a gyülekezet az emlékoszlophoz. Elöl a gidófalvi és uzoni huszárok, igaz, csak gyalogosan, majd alcsíki kollégáik már lóháton, a csíki határőr gyalogezred hagyományőrzői, a helybeli rezesbanda, aztán a vörösével kirívó népviseletbe öltözött csángó asszonyok, s folytatódott a sor a megemlékezők sokaságával. Az obeliszknél a székely himnusz eléneklésével kezdődött, nemzeti imánkéval végződött a megemlékezés. Az egybegyűlteket Szentes Csaba házigazda polgármester köszöntötte, kiemelve, a székely gyásznap üzenete az, hogy nekünk, székelyeknek mindvégig össze kell fognunk. Kelemen Hunor művelődési miniszter kifejtette, a népirtás tanulsága kettős: szabadságunkért, értékeinkért, önazonosságunkért nem szabad semmiféle kompromisszumot kötnünk. A másik az, hogy nem szabad engednünk annak a csábító erőnek, mely egymás ellen akarja fordítani közösségünk tagjait. Ezt csak együtt tehetjük meg sikeresen. Hozzátette, nem szabad elfelednünk a csángók iránti felelősségünket. Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvezető konzulja a madéfalvi vérengzés kapcsán elmondta, a szabad székelyek, akik a később megszülető magyar nemzet előképét hordozták, a nemzetpusztulásra kiadott parancsra kimondták azt a szót, hogy NEM, amely szó bukásban is legyőz minden fegyvert. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke kifejtette, ezer esztendő alatt egyik kezünkkel védtük, másikkal építettük ezt a tájhazát. Székelyföld közös alkotás, mindannyiunk tulajdona, azoké, akik megdolgoznak, megküzdenek, és áldozatokat hoznak érte. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke emlékeztetett, székely történelmünk ismétli önmagát, az autonómia, a szerzett közösségi jogok visszaállítása ma éppoly aktuális követelésünk, mint volt az elmúlt évszázadokban. A megemlékezésen koszorút helyezett el többek között az erdővidéki önkormányzatok nevében Bölön, Nagyjta és Vargyas polgármestere, valamint Réty és Illyefalva elöljárója, közreműködött Nyisztor Ilona csángó énekes és a pusztinai Házépítő Egyesület női kara. Imát mondott ft. Csintalan László címzetes kanonok, főesperes.
Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)