Magyarországot is fenyegető ökológiai bomba ketyeg az Erdélyi-szigethegységben, ahol a Fehér megyei Sese-völgyi zagytározóban lévő savas-ciános víz semlegesítése okoz gondot a helyi hatóságoknak. /Ökológiai bomba az Erdélyi-szigethegységben. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.

Augusztus 20-án a sárdi református templomban rendezik meg a Fehér megyei RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Sárdi–Magyarigeni Református Egyházközség szervezésében a Szent István-napokat. Az 1849 októberében legyilkolt mintegy 63 sárdi magyar polgári áldozat és a templombelső megújításának emlékére állított emléktábla leleplezése után dr. Gudor Botond, magyarigeni református lelkipásztor történelmi ismertetője következik, Horváth Ákos, az Ágoston Sándor Alapítvány elnöke is felszólal. /Molnár Irén: Szent István-nap Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./

Marosszentimrén kezdődött, s most már hetedik alkalommal ünnepli augusztus 20-át a Fehér megyei szórványmagyarság valamelyik elhagyatott, vagy néhány hívével csaknem gazdátlanul maradt templomában. Jelképes gesztus ez a legyilkolt hegyaljai magyarság emlékére, egyben útkeresés is az itt maradt utódoknak. 200–250 ember gyűlt össze Sárdon a szépen rendbe hozott templomban és a várudvaron. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke zarándoklatnak nevezte a szép magyar templomok meglátogatását, ahonnan kivesztek a magyar emberek, a történelem viharában eltűnt a gyülekezet vagy csak maradéka van meg. Bárócz Huba nagyenyedi református esperes a felelősségről és a ma terjedő szabadelvű élet felelőtlen filozófiájáról beszélt, amellyel saját felekezetüket ítélik halálra. Igét hirdetett még Horváth István római katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkész. Nagy Csaba tárogató művész jóvoltából a zsúfolásig telt templomban az alkalmi, ünnepi gyülekezet zenei háttérrel énekelhette a Himnuszt. Az ünneplőket Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is üdvözölte, aki úgy vélekedett, hogy ha későn is, de ittlétükkel adósságot törlesztenek a vidék hűséges magyar közösségeivel szemben. Szép Sándor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a 150 évvel ezelőtti események, a vérengzések miatt ezen a vidéken szerveződnek újra a legnehezebben a magyar közösségek. Gudor Botond sárdi-magyarigeni református lelkész, a Bod Péterről nemrég megírt könyv szerzője kutatásaival a helyére tette a sárdi és általában a hegyaljai történelmet. E vidéken már a honfoglaláskor megvetettük a lábunkat, de Sárd 1231-ben szász telepítés révén keletkezett, hadiutak kereszteződésében. Itt tevékenykedett Teleki Sámuel, Erdély egyik nagy tudósa, könyvszerető embere. A sárdi gyülekezet az 1848 előtti időkben Hegyalja legerősebb református gyülekezete volt, ahol zsinatot is tartottak. Ezt szakította meg 1849-ben a sárdi magyar lakosok lemészárlása. Szó esett Horváth Ákos anyaországi református lelkész, az Ágoston Alapítvány elnöke és társainak önfeláldozó munkájáról, amivel helyreállították a sárdi templomot. 2003 őszén döntöttek úgy, visszatérnek és dolgoznak. Azóta Zalatnán és Borbereken is hasonló munkálatokat végeztek. Amennyiben nem történik meg a 19. századi etnikai tisztogatás, az ő munkájukra, nem lett volna szükség. A templomban felavatták és megkoszorúzták a bejárat melletti falon elhelyezett, a 63 sárdi polgári magyar áldozat tiszteletére készített emléktáblát. A részvevők megválaszolhatatlan kérdésekkel távoztak. Mi lesz a szórványmagyarság jövője ezen a tájon? Mi lesz az anyanyelv sorsa? /Bakó Botond: Augusztus 20-a Sárdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Fehér megyei Magyarbece színtiszta magyar falu templomának harangja augusztus 30-án hagyományteremtő rendezvényre gyűjtötte össze a település dolgos népét. Megszervezték az első Magyarbecei Művelődési Napot. Az oroszlánrészt Lovász István lelkész és Türi Zsolt községi tanácsos vállalta magára, akiket a falu sok lelkes lakójának önzetlen munkája segített. Az egésznapos ünnepség istentisztelettel kezdődött az ősi református templomban. A közel kétszáz gyülekezeti tag Gruzda Jánosra emlékezett, aki 1914 és 1924 között a falu lelkésze volt. Gruzda János festőművészt valósággal elvarázsolta a gyönyörű táj. Neki állítottak emléket a mai beceiek a templom belső falán elhelyezett szerény márványtáblával. /Józsa Miklós: Művelődési nap Magyarbecében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök kilenc évi vezetői tevékenység és legutóbbi négy éves mandátumának lejárta után nem újította meg jelöltségét a tisztújításon. Kötő József parlamenti képviselő elmondta, mostanában szórványvidéken egyre több az emberi beletörődés, az önfeladás. Ezzel állította párhuzamba a cselekvő erdélyi magyar ember, illetve közösség típusát. Egyetlen jelölt adta be jelentkezését az elnöki tisztségre: a 45 éves Kováts Krisztián vállalkozó, aki három – matematika tanári, vadgazdálkodási-szakmérnöki és jogi – egyetemi oklevél birtokosa. 2004–2008 között Nagyenyed városának RMDSZ-es alpolgármestere volt. Személyében a testület megválasztotta az új elnököt. /(bakó): Fehér megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Több tízezer román állampolgár nem élhet szavazati jogával a közelgő elnökválasztásokon, és szociális segélyt sem kaphat, mert nincsenek személyi iratai. Az államfőválasztások előtti hetekben Románia több megyéjében is ellenőrzik a hatóságok, kik az „identitás nélküli” emberek. Országos adat nincs arra vonatkozóan hogy hányan élhetnek iratok nélkül. Maros megyében több mint húszezer ember él személyi igazolvány nélkül. Fehér megyében hatezer embernek nincs semmiféle okmánya. Szatmár megyében, ahol a napokban zajlott az ellenőrzés, négyezer érintettet azonosítottak, de az utóbbi három évre felére csökkent az iratok nélkül élők száma. Ez azzal magyarázható, hogy évente ismétlik az ellenőrzéseket. Háromszéken ötezer embernek azért nincs érvényes személyi okmánya, mert lejárt az igazolványuk érvényessége. A többség vélhetően külföldre költözött. A Romani Criss adatai szerint csak a cigány nemzetiségű lakosok között hatvanezer ilyen állampolgár él. A Kovászna megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis-, és az Amenkha roma egyesület tavaly nagyszabású személyazonossági és keresztlevélosztó akciót szervezett, a hivatalosan „nem létezők” megsegítésére. A kezdeményezés révén háromszáz esetet tudtak rendezni. /Kovács Zsolt: Nem létezők drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Kolozs megyébe is elérkezett Kelemen Hunor kampánykaravánja. Az RMDSZ államfőjelöltje Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót, majd a nap folyamán a kalotaszegi falvakba látogatott el. Kelemen Hunor innen Fehér és Szeben megyébe megy kampányolni. Kelemen Hunor a kampány elkezdése óta nagyon sok helyen megfordult, a Székelyföldtől kezdve egészen Bákóig. Mindenfelé reménytelenséget és kiábrándultságot tapasztalt, az emberek politikai és gazdasági stabilitásra vágynak. Kelemen Hunor kiemelte a kulturális, személyi és területi autonómia-törekvések fontosságát. /P. A. M. : Kelemen: Az emberek stabilitásra vágynak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Közép-Erdélyben folytatta kampánykörútját. Előbb Kolozs megyei településeken találkozott a helyi magyarsággal, majd a Fehér megyei Nagyenyeden tartott sajtótájékoztatót, találkozott a helybéli fiatalokkal. „Legyőzni a kishitűséget, ami a mi legnagyobb ellenségünk. Megmutatni azt, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az országban élő másfélmillió magyart” – mondta Nagyenyeden Kelemen Hunor. „Ahhoz, hogy minden kisebbség valóban itthon érezze magát Romániában, kollektív jogokra van szükség”, hangsúlyozta. „Ebben az országban a lakosság 10 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Ha nemzetállamról beszélünk, akkor ezt a réteget nem tartjuk Románia lakosainak. Már Franciaország is kivette az alkotmányából a nemzetállam kifejezést, Spanyolországban kiegészítésként iktatták a kisebbségek elfogadására vonatkozó passzust az alkotmányba, emlékeztetett Kelemen Hunor. /Tamás András: Kelemen: új célokra van szükség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A hétvégén Szászvároson Vetési László szórványmissziós lelkész kezdeményezésére neves előadók ismertették a 250 éve Nagyenyeden született, és 1816-ban Tordoson elhunyt teológus, költő, matematikus és filozófus, a magyar felvilágosodás személyiségének, Sipos Pálnak sokrétű munkásságát. A nagyenyedi kollégiumban felcseperedő Sipos Pálról elsőként a neves alma mater nemrég végzett tanítványa, Maxim Orsolya tartott előadást. Az életrajz végigvezette a hallgatóságot Sipos Pál életútjának jelentősebb állomásain Nagyenyedtől Szirákon, Frankfurton, Göttingenen és Bécsen keresztül vissza Szászvárosra, majd Sárospatakra, illetve ismét a Hunyad megyei Tordosra, ahol református lelkészként szolgált halálig. Sipos Pál korában leginkább matematikusként vált ismertté, ő alkotta meg az ellipszis kerületének meghatározására ma is kiváló eljárást és az izométernek nevezett, csigavonal élű vonalzót, mellyel tetszőleges arányba osztható fel bármely körív. Sipos Pál kitűnő filozófus is volt. Filozófiai jellegű írásainak nagy része a kor cenzúrája miatt kiadatlan maradt, fogalmazott Egyed Péter filozófiatörténész, aki a nagy erdélyi triász tagjaként: Köteles Sámuel, Körmöczi János mellett emlegette a filozófus Sipos Pált. Benkő Samu művelődéstörténész, Sipos Pál munkásságának egyik alapos kutatója, a több mint harminc évvel ezelőtt megjelentetett tanulmánya kapcsán hangsúlyozta: a sötét időkben különösen fontos volt beszélni a magyar értékekről, tudatosítani azt, hogy a magyarság az elmúlt ezer évben, jelentős alkotásokkal, igazi értékekkel tudott hozzájárulni az európai fejlődéshez. Sipos Pál irodalmárként is nagyszerűen megállta a helyét. A Naláczy, Teleki, Barcsay családok „udvari költőjeként” csodálatos könnyedséggel írt ma is megragadó menyegzői vagy épp temetési verseket. Ezekből ismertetett néhányat Egyed Emese irodalomtörténész. Juhász Tamás teológiai professzor a sokoldalú tudós teológiai munkásságát ismertette. Keszeg Anna a tudós-teológus-költő szászvárosi időszakát mutatta be. Itt érték a fiatal tanárt a Horia féle 1784-es lázadás borzalmai: a Hunyad és Fehér megyei mészárlások. A bécsi udvar sokáig tétlenül nézte a pusztítást, tiltva a katonai ellenállást. Sipos, hogy megvédje Szászváros lakosságát cselhez folyamodott: katonai dobokat veretve elhitette a környéken ólálkodó román felkelőkkel, hogy már erős hadsereg védi a várost. Józsa Miklós nagyenyedi tanár tisztelettel említette Simon János és Demény József kollégáinak nevét, akik Nagyenyeden elsőkként kezdték kutatni Sipos emlékét. Jelenleg Dvorácsek Ágoston tanár, a Fenichel Sámuel önképzőkör vezetőjeként karolta fel a nagy tudós munkásságának kutatását. /Gáspár-Barra Réka: Sipos Pál emlékkonferencia Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./

Látható civil kezdeményezések, mint a központi és észak-nyugati régiók vidéki közösségeinek hatékony fejlesztési lehetőségei témájú, Phare 2006-os támogatásból a Civitas Alapítvány 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetéről készített kisfilmet. Táborszervezés, ifjúsági és kulturális programok, falugondnokság, közösségépítő programok, teleház, fenntartható falu modellje, vidéki turizmus, roma projektek, gyermekeket felkaroló projektek elevenednek meg e kisfilmeken Brassó, Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy megyékből. A kisfilmekből egy DVD készült. Ezt követően szerveződött az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. A körút tanulsága: a vidéki civil szféra még fejletlen (főként a többségében román közösségek esetében), sok közösségben nincs még egy civil szervezet sem, a kapcsolattartás az önkormányzat és a helyi közösség között meglehetősen gyenge. /Csáki Rozália, projektvezető: Vidékek és civil kezdeményezések. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

December 3-án a pécsi Harmadik Színházban az Aradi Kamaraszínház a Rudolf Hess tízparancsolata című előadást utoljára játssza ebben az évben. Kulcsár-Székely Attila főszereplésével a Virágot Algernonnak című produkciót december 8-án mutatják be a Fehér megyei Türön. /Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Húsz megyét nyert meg Basescu jelenlegi államelnök, huszonegyet és Bukarestet Mircea Geoana. Akárcsak az első fordulóban, most is Erdélyben és a Bánságban kapta a legtöbb szavazatot az elnökválasztásokon a jelenlegi államfő, akinek a székelyföldi voksok többségét is sikerült elnyernie. Traian Basescut az ellenjelöltjénél többen támogatták a gazdaságilag fejlett, Erdélyen kívüli megyékben (Prahova, Ilfov, Konstanca) is. Basescu államfő Arad (63,2 százalék), Kolozs (62,77), Szeben (61,11) és Fehér (60,22) megyékben kapta a legtöbb szavazatot. A szociáldemokrata jelölt, Mircea Geoana támogatottsága Vaslui (59,99), Hunyad (59,81), Arges (58,83) és Teleorman (58,80) megyében volt a legmagasabb. Basescu szavazattöbbséget szerzett a magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében a második fordulóban is. Annak ellenére, hogy az RMDSZ csatlakozott a Klaus Johannis nagyszebeni polgármester-kormányfőjelölt mögé felsorakozó koalícióhoz, és arra kérte tagságát és szimpatizánsait, hogy Mircea Goanára szavazzak. Végül Traian Basescu Hargita megyében a szavazatok 56,4, Kovászna megyében pedig az 59,8 százalékát szerezte meg. Borboly Csaba, az RMDSZ Hargita Megyei Egyeztető Tanácsának elnöke szerint a romániai magyarság alacsony részvétele azzal magyarázható, hogy sem Geoanának, sem pedig Basescunak nem volt a magyarságot megszólító, tematikus kampánya. Kovászna megyében Traian Basescu több mint 13 ezer szavazattal kapott többet ellenjelöltjénél. Háromszéken rendkívül alacsony volt a választási részvétel. A háromszéki RMDSZ elnöke, Tamás Sándor ezt azzal magyarázta, hogy a magyarok számára nem volt közvetlen tétje ennek a választásnak. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ javaslata ellenére a háromszékiek többsége Traian Basescura szavazott. /Fleischer Hilda, Kovács Zsolt: Fleischer Hilda, Kovács Zsolt: Erdély Traian Basescura szavazott. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Hétvégén a kosztesdi ifjúsági táborban szervezte meg a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a tagszervezeteinek szóló, pályázatíró és projektmenedzsment képzéssorozatának harmadik részét, melyre kimondottan szórványbeli, Arad, Hunyad, Szeben és Fehér megyei fiatalok voltak hivatalosak. A rendezvényen hat tagszervezet képviseltette magát e térségből, többek közt a házigazda szerepét is betöltő Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács (HUMMIT). A rendezvényen a PONT csoport három előadója: Farkas András, Gáll Sándor és Kádár Magor, a BBTE kommunikációs karának vezetője tartott intenzív képzést a pályázatírás, projektmenedzsment, rendezvényszervezés, valamint szervezetépítés terén. – A képzéssorozat első két része novemberben volt Székelyudvarhelyen, illetve Szilgyácsehben, összesen 16 megye magyar ifjúsági szervezetének bevonásával. /Gáspár-Barra Réka: Képzéshétvége szórványbeli ifjúsági szervezeteknek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Szép kötet jelent meg Tövis képes történelméről. Több száz régi képeslap és akár muzeális értékű fényképfelvétel eleveníti meg a 6300 lakosú Fehér megyei kisváros 19–20. századi múltját. Az előszó és képmagyarázatok hat nyelven (román, magyar, német, angol, francia, holland változatban) igazítanak el a könyvben. Kevesen tudják, hogy itt épült meg az első erdélyi vasút, a Tövis–Piski–Arad vonalon, még 1868-ban, két évvel a Kolozsvárt érintő Keleti-vasút előtt. A képeskönyv lapjain föltűnik a Hunyadi János alapította római katolikus templom, a műemléki részletekben gazdag református templom, a két világháború között épült ortodox és görög katolikus templom, az 1986-ban lebontott zsinagóga már csak képekben élő épülete. Néprajzi, népművészeti felvételekben gazdag ez a kiadvány. Történeti érdekességű egy felvétel 1934-ből. Román férfiak csoportja, akik megjelentek a kolozsvári törvényszéken és tiltakoztak a helység nevének megváltoztatása ellen. Ez a két világháború közötti harmadik névátkeresztelési hullám idején történt. A helybeli románság mértéktartó álláspontját tükrözte a történeti tényekhez ragaszkodó érvelésük, mely arra alapozott, hogy a helység nevének középkori latin eredete (Villa Spinarum – Tywis) semmiképp se változzék meg. A könyv szerzője helytörténészi elkötelezettségű ember, egy tövisi bankhivatalnok, Cristian Florin Bo, az előszót is ő írta. (Teiusul de odinioara – Az egykori Tövis, Editura Risoprint, 2009). /Murádin Jenő: Tövis története képekben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

Fehér megye legészakibb, a Maros bal partján fekvő falujában, Maroscsúcson Gáspár János, a nagyenyedi tanítóképző alapító igazgatója, jeles pedagógus, tankönyv- és pedagógiai író, tanfelügyelő, a modern magyar gyermekirodalom megalapítója emlékére december 27-én emléktáblát lepleztek le az új parókia falán. Gáspár János 1816. október 27-én született Torockószentgyörgyön, tizennégy évig volt a nagyenyedi kollégium kiváló tanulója. Egy ideig Kemény Zsigmond szolgadiákja, majd tizenkét éven át a Zeyk család házitanítója. Tanítványaival bejárta az akkori Magyarországot és Nyugat-Európa nagyobb városait. Egyetemi tanulmányait Berlinben végezte. Kolozsvárt az ő kezdeményezésére alapították meg a Kolozsvári Nevelői Kört, Gáspár János úttörő szerepet vállal a hazai tankönyvírásban. 1858 szeptemberében megválasztották az újonnan alakult nagyenyedi tanítóképző igazgatójának, majd egy évtized múlva Alsó-Fehér és Küküllő vármegyék „első osztályú tanfelügyelője” és királyi tanácsos lesz. Gáspár irodalmi munkásságának legkimagaslóbb alkotása a három kiadást megért (1848, 1855 és 1863), olvasni még nem tudó gyermekek számára összeállított Csemegék című gyűjteménye, amellyel megalapozta a modern magyar gyermekirodalmat. Gáspár János 1892. március 6-án halt meg Nagyenyeden. Földi maradványait maroscsúcsi udvarházának közelében helyezték a családi sírboltba. /Józsa Miklós: Gáspár Jánosra emlékeztek Maroscsúcson. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./

Vidéki magyar osztályok szűnnek meg
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen még mindig nem döntöttek véglegesen arra vonatkozólag, hogy mely osztályokat, illetve tanintézeteket érint majd a pedagógusok létszámcsökkenése miatt bekövetkezett összevonás. Eddigi értesüléseink szerint a megye beiskolázási keretszámát pénteken, február 5-én juttatják el Bukarestbe, ám más források arról tájékoztattak, hogy az oktatási tárcavezető február 8-ra, hétfőre rendelte be az ország főtanfelügyelőit. Az biztos, hogy az összevonás főleg a kis létszámú osztályokat és a vidéki tanintézeteket érinti. Még a szakembereket is megosztja a tanintézetek megszüntetése: egyesek úgy vélik, hogy a gyermek jövője jobb kezekben van a községközponti iskolákban, mint az összevont falusi iskolákban. Mások pedig az ingázás miatti hátrányok miatt féltik az elemistákat. Szilágy és Fehér megye magyar oktatását kevésbé érinti az összevonás, gondok inkább Beszterce-Naszód megyében adódnak.
Péter Tünde: tömbösíteni kell az oktatást
„A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezető tanácsa ma délután ül össze az osztályösszevonások véglegesítése érdekében. Az elmúlt hetekben azt tapasztaltuk, hogy a szülők által gyakorolt nyomás hatására a polgármesterek nem visszakoztak a helységbeli iskolák megszűnésének gondolatától. A legtöbb vidéki polgármester nem számolta ki azt, hogy a fejkvóta-rendszer bevezetése után mennyi pénzt kap? Kimutatásaink alapján a vidéki iskolák összesen százötven-kétszázezer lejjel kapnak kevesebb pénzt bérekre 2009-hez képest. Mi lesz majd 2010 májusában, amikor a polgármester rájön, hogy a fejkvóta alapján odaítélt pénzalap elfogyott, és nincs miből tovább fizesse a tanszemélyzet bérét? Arra ne számítsanak, hogy a megyei tanács költségvetésének kiigazításakor kapnak pénzt erre. A béreket nem, csak a fenntartási költségeket lehet a költségvetés-kiigazításból fizetni” – magyarázta Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes, majd folytatta: „Nem hiszek az összevont osztályokban. Az oktatás tömbösítése folytán gyerekeinknek a legjobb tanítási körülményeket biztosíthatjuk.
Egeres községben öt külön helységben működött elemi magyar tagozat összevont osztályokkal. Ezeket most tömbösítenénk, és ennek következtében az elemista külön osztályban tanulhat. Mikeháza községből behoznánk az elemistákat Désre az 1-es általános iskolába, ahol tanítás után a gyermek megebédelhet, szakképzett irányítás alatt elvégzi leckéit, és délután 4-kor hazamegy a busszal. Mit nyújt az elemistának az összevont osztály, amikor ötven perc alatt a másodikos tanuló román nyelvet tanul, az elsős matematika feladatot végez, a harmadikos Ady-verset szaval, és a negyedikesnek énekórája van? Az összevont osztályokban nehezebben alakulnak ki a gyerekek nyelvi kompetenciái, írás- és számítási készsége, ötödiktől nagyon nehéz ezt pótolni. A vidéki településekről már így is többen behozzák a gyereküket kolozsvári iskolába, mert így kívánják biztosítani számára a minőségi oktatást. Ugyanebből a meggondolásból csökken a lakónegyedi iskolákban a létszám, mivel a kolozsvári szülők – a legjobbat akarván gyermekeiknek – a belvárosi iskolákat részesíti előnyben” – vélekedett Péter Tünde.
Gondot okozhat a tanulók ingáztatása
A főtanfelügyelő-helyettes azt is elmondta, hogy a tanfelügyelőség szakemberei hamarosan kiszállnak vidékre, hogy megtapasztalják: a megszüntetett osztályokból származó gyermekeket hogyan segíthetnék. Kolozs megyében eddig összesen 116 iskolabusz működik. Tavaly további 29 erre vonatkozó kérést iktattak, ám új iskolabuszokra nincs pénz. „A szülőket nem érintheti anyagilag az osztályok összevonása. Az önkormányzatokkal közösen a tanfelügyelőségnek meg kell találnia a módot a gyerekek szállítására” – vélekedett Péter Tünde. Ami pedig az állás nélkül maradt pedagógusokat illeti, a címzetes tanároknak a tanfelügyelőség biztosít állást, a helyettesítő tanárok pedig a nyári versenyvizsga után juthatnak újra katedrához.
Fekete P. P. János, Egeres alpolgármestere is a gyerekek ingáztatásáért aggódik, mivel úgy vélte: az elemista gyerek túl kicsi a napi ingázáshoz, s ha az eddigi két tanítónő helyett három gépkocsivezetőt kell majd fizetni, akkor ez anyagilag is nehezen megoldható. Továbbá gondot okozhat az önkormányzatvezetőknek, hogy mi legyen a sorsa az elnéptelenedett falusi iskoláknak, amelyek felújítására két-három évvel ezelőtt tetemes összeget áldoztak.
Lakatos András: minőségi oktatást a vidéki gyermeknek is
Lakatos András, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke, aki egyúttal a Kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója is, lapunknak az ügy kapcsán a következőket nyilatkozta: „A kalotaszegi iskolában lenne hely ama gyerekek számára, akik most a környező településen – például Magyarvistán – laknak. Az elemisták napi ingáztatása az idő miatt lenne nehezen megoldható. Harminc év tapasztalata azt mondatja velem, hogy a minőségi oktatást csakis külön osztályokban, stabil tanerőkkel lehet biztosítani. A kalotaszentkirályi iskolában ebédet, délutáni pihenést és tanulást biztosítunk a gyerekeknek, tornateremmel, korszerű könyvtárral és internet-hozzáférhetőséggel rendelkezünk. Az már a múlté, hogy a tanító négy különböző osztállyal egyszerre foglalkozik. A szülők ne játsszanak gyerekeik jövőjével, mert ily módon az ő esélyüket rontják. Az összevont osztályok helyett az erős községközponti iskolákat kell létrehozni” – vélekedett Lakatos, akitől azt is megtudtuk, hogy Magyarvistáról, ahol most megszüntetnék az összevont I–IV. osztályos oktatást, már eddig is jöttek gyerekek Kalotaszentkirályra. Amennyiben a jelenleg még Magyarvistán tanuló 26 elemista szülője úgy gondolja, gyerekeiket befogadja a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola.
„Mind az összevont osztályoknak, mind a községközponti iskoláknak megvan az előnyük és a hátrányuk” – közölte Ráduly-Zörgő Éva pszichológus, egyetemi oktató. „Minél kisebb a gyerek, annál kevesebbet kellene utaznia, hiszen ez a korcsoport még nagyon fáradékony. Amennyiben az osztályok, illetve az iskolák összevonása elkerülhetetlen, akkor a cél az, hogy csökkentsük az ebből származó hátrányokat” – vélekedett a szakember.
Szilágy megyében nem eszközölnek összevonást
Szabó István Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta: a megye magyar oktatását sokkal kisebb arányban érintik az összevonási intézkedések, mint a román vonalat: – Nálunk olyan esetek fognak előfordulni, hogy például három osztály helyett csak kettőt indítunk, de sehol nem kell iskolát vagy óvodát megszüntetni. Egy esetünk lett volna: Ketesden felajánlottuk az elemi iskolás gyermekek szüleinek, hogy járjanak be a kalotaszentkirályi iskolába és bentlakásba, de ők nemet mondtak – mondta el a tanfelügyelő, hozzátéve, hogy Lakatos András, az RMDSZ oktatásügyi ügyvezető alelnöke még a diákok ingáztatásának költségeit is vállalta volna, a helyi önkormányzat és a szülők azonban elutasították az ajánlatot, és inkább vállalták, hogy összevonják a négy elemi osztályt. Azt is megtudtuk: Szilágy megyében egyelőre nem elbocsátások, sokkal inkább átszervezések szintjén gondolkodnak. – A február során zajló tárgyalások végére 214 személlyel kevesebben kell hogy legyünk, ez azonban nem feltétlenül jelent elbocsátást, és azt sem tudjuk, hogy ebből hányan lesznek pedagógusok vagy a kisegítő és egyéb személyzet tagjai. Ugyanakkor a márciusi átszervezések során máris igyekszünk nekik intézményben helyet találni – magyarázta a tanfelügyelő, hozzátéve, hogy kidolgoznak egy kritériumrendszert, amely alapján pontozni fogják a különböző iskolák személyzetét, és a legalacsonyabb pontszámot elért személyektől fognak megválni, ha szükséges.
Fehér megyében a gyereklétszám csökkenése a gond
Fehér megyében a magyar oktatást egyelőre nem érintik az összevonási intézkedések, tudtuk meg Szabó Hajnaltól, a Fehér Megyei Tanfelügyelőség kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelőjétől: – Mivel szórványvidék vagyunk, egyszerűen nincs megoldás arra, hogy a kis létszámú vidéki iskolákban tanuló magyar gyermekek átmenjenek valahová a közelbe, hiszen 15–20 km-re lenne a legközelebbi magyar iskola. A szülők érthető módon ezt nem vállalják, ezért nem nyúlnak hozzá ezekhez az iskolákhoz. Egyetlen érdekes esetünk van: Balázsfalván ősztől valószínűleg csak 4 magyar gyermek kezdene első osztályt, míg a közelben lévő Péterfalván 23. Mivel nem valószínű, hogy a városi szülők átvinnék a falusi magyar iskolába a gyermekeiket, így inkább azt próbáljuk megoldani, hogy győzzünk meg néhány péterfalvi szülőt: hozzák be Balázsfalvára tanulni a gyermekeiket, így megmaradna Péterfalván is az osztály, de indulhatna Balázsfalván is. Sajnos, Balázsfalván még mindig szomorú tendencia, hogy a szülők román osztályba íratják gyermeküket – magyarázta a tanfelügyelő. Hozzátette: nem az összevonás, hanem a gyereklétszám csökkenése miatt ősztől valószínűleg mintegy 3 tanítónőtől fognak megválni.
Beszterce-Naszód megyében gondok akadhatnak
Nem ennyire egyértelmű a helyzet Beszterce-Naszód megyében, ahol komoly gondokkal küszködik a kisebbségi oktatás. Balázs Dénes tanfelügyelőtől megtudtuk: a Vicében, Szentmátén és Magyardécsében működő magyar iskolák is egyre kevesebb gyermekkel, kislétszámú osztályokkal működnek, és leépítések is várhatók ezekben az intézményekben. – Igyekszünk minden megtenni, hogy megtartsuk ezeket az iskolákat, átiratot is küldtünk Pásztor Gabriella államtanácsosnak, amelyben ismertettük a helyzetet, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy a vicei iskola például egyedülálló a környéken, mivel nem csak a környező falvak gyermekei, hanem csángó gyermekek is tanulnak itt – ismertette a tanfelügyelő. Hozzátette: a besztercei és bethleni román iskolákban működő magyar osztályok esetében nem lesz gond, a többségi oktatásban viszont várható, hogy a 20-as létszám alatti párhuzamos osztályokat összevonják. Az előzetes becslések szerint a megyében mintegy 278 pedagógusi állás fog majd megszűnni.
N.-H. D., S. B.-Á. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Veszélybe sodorhatja a művészeti iskolák működését a fejkvóta bevezetése
Beadvánnyal fordultak a kormányhoz a művészeti gimnáziumok vezetői, amelyben arra hívják fel a figyelmet, hogy a fejkvóta szerinti finanszírozási rendszer bevezetése ellehetetleníti a tanintézetek működését. A Kovászna megyei tanfelügyelőség vezetősége Markó Béla miniszterelnök-helyettes figyelmét is felhívta a művészeti iskolák sajátos helyzetére. Kerezsi János, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnázium igazgatója arról számolt be a Krónikának, hogy az új finanszírozási rendszer révén szeptembertől a tanintézetben a fizetésalap mindössze 57 százaléka biztosított.
„Ha addig nem módosítanak a rendszeren, és a művészeti iskolák esetében nem számolnak emelt szorzóval, bezárhatjuk a kaput” – fogalmazott az igazgató. Mint hangsúlyozta, az emelt szorzó alkalmazására azért lenne szükség, mivel ezekben a gimnáziumokban a normál tanítás mellett csoportos és egyéni oktatás is zajlik, amely több pedagógust és nagyobb költségeket feltételez. Kerezsi János elmondta, elemi osztályokban egy-egy diák heti két óra egyéni oktatáson vesz részt, az általános iskolában heti négy ilyen órájuk van, középiskolában pedig ennél is több.
A zenélést, a képzőművészeteket más módszerrel nem lehet elsajátítani, állítja a pedagógus, aki szerint az oktatási minisztériumnak figyelembe kellett volna vennie ezt a finanszírozási rendszer kidolgozásakor. Jó, ha egy iskolában sok gyerek van, de a művészeti profilú tanintézetekben több diák mellé több tanár szükséges. „A művészetek művelése mindig is több pénzbe került, ehhez régen a mecénások biztosították az anyagi alapot, most az államnak kellene” – mondta az igazgató. Kerezsi János abban bízik, hogy diadalmaskodik a józan ész, és nem jutnak olyan helyzetbe, mint 1968-ban, amikor országos szinten a negyven művészeti középiskolából csak nyolc maradt.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szintén abban reménykedik, hogy a művészeti iskolák számára az oktatási minisztérium kidolgoz valamilyen sajátos finanszírozási rendszert. Kifejtette, mivel itt az egyéni foglalkozásokon van a hangsúly, az óraszámokat, a gyereklétszámot és a katedrákat nem lehet ugyanúgy számolni, mint a hagyományos oktatásban.
Keresztély Irma a Krónikának elmondta, ígéretet kaptak az oktatási minisztériumtól, hogy az országban működő 22 művészeti iskolára a szaktárca egy új típusú számítási módszert alkalmaz majd, annak érdekében, hogy a művészeti oktatás ne lássa kárát a normatív finanszírozási rendszer bevezetésének. Hangsúlyozta, ők ennek alapján készítik elő a beiskolázási tervet is, úgy számolnak, hogy a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnáziumra nem vonatkozik a normatív finanszírozási rendszer.
Zenészek és képzőművészek egy osztályban
„Úgy vélem, kormányszinten sem tudják, mit akarnak” – jelentette ki a Krónika kérdésére Kirmájer Enikő, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnázium igazgatója, aki arról értesült, hogy a művészeti iskolákat sajátos módon kezelik majd. Ennek ellenére az igazgató úgy véli, a művészeti oktatás eddig sem volt és ezután sem lesz kivételes helyzetben, ami az osztálylétszámokra vonatkozó rendelkezéseket illeti.
„Jelenleg is a gimnáziumi osztályainkban három különböző szakot voltunk kénytelenek két osztályba sűríteni” – hangoztatta az igazgató. Mint mondta, kilencedik osztályban az architektúra szakot választók egy osztályban, míg a zene- és képzőművészeti szakokat választók másik osztályba járnak. Emellett a következő tanévtől kezdődően a gyereklétszám drasztikus csökkenése miatt a jelenleg két osztályban tanuló negyedikesek egyetlen osztályba fognak járni, ami óraszámcsökkenést, és katedrák megszűnését eredményezi majd.
Aláírásgyűjtés az Apáczaiban
A tanügyi rendszer átszervezésére vonatkozó tervek azonban nemcsak a művészeti iskolák vezetőségét aggasztják, hanem azon gimnáziumok elöljáróit is, ahol ilyen jellegű osztályok is működnek. A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium vezetősége például aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy jövő tanévtől ne kelljen megszüntetni a képzőművészeti szakot. Vörös Alpár igazgató a Krónikának elmondta: több mint hatszáz kolozsvári közéleti személyiség, képzőművész, pedagógus írta alá a gimnázium pedagógusainak és a szülőknek a Kolozs megyei tanfelügyelőséghez címzett nyílt levelét, amelyben a tanintézetben működő 5–8. osztályos képzőművészeti tagozat folytonosságának megőrzését kérik.
A nyílt levelet aláírók kérései között szerepel, hogy ezen a szakon az 5. osztály indításakor továbbra is 11–15 legyen a minimális gyereklétszám. Úgy vélik, a kolozsvári gimnázium képzőművészeti tagozata egyedülálló a közép- erdélyi magyar oktatásban. Vörös Alpár szerint Beszterce-Naszód és Fehér megyében sincs példa erre, ezért az említett két megyéből is vannak diákjaik. Az igazgató szerint a képzőművészeti oktatás sajátos nevelési értéket képvisel. Hasonlóképpen érvelnek a nyílt levél megfogalmazói is, szerintük a képzőművészeti tagozat „anyagi vagy más természetű megfontolásokból történő esetleges megszüntetése nagymértékben szegényítené az amúgy is szűk körű tehetségpallérozással foglalkozó nemzetiségi oktatásunk palettáját”.
„Amikor az Apáczai Csere János Gimnáziumban működő képzőművészeti tagozat fennmaradásáért szót emelünk, egyben nemzetiségi kultúránk egyik immár hagyománnyal rendelkező, szellemi kútfőjét is védelmezzük” – hangsúlyozzák a nyílt levél írói. Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a következő tanévben is indulhat képzőművészeti osztály az Apáczaiban.
Vörös Alpár kérdésünkre azt is elmondta, hogy bár őket nem keresték meg, hiszen az iskola nem művészeti gimnázium, egyetértenek az ilyen profilú tanintézetek kezdeményezésével, miszerint a művészeti oktatásra szánt keretösszeg növelését kérik.
Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Nem szabadna politikai vagy etnikai témát gerjeszteni
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke szerint Románia érdeke a fejlesztési régiót átszervezése, és ebből nem szabadna „politikai vagy etnikai” témát csinálni, hanem tudományos alapokon kellene megvalósítani.
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke ma azt mondta, véleménye szerint Románia érdekeit szolgálná a fejlesztési régiók átszervezése.
Mint mondta, Románia nagyon sok európai uniós pénzt veszít amiatt, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók európai szinten nem versenyképesek.
Hozzáfűzte: a régiók, mivel túlméretezettek, a regionalizmus és a szubszidiaritás alapelvét nem tartják tiszteletben, éspedig hogy a pénzek oda kerüljenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke szerint az elmúlt években számos olyan tanulmány készült, amelyekből világosan kiderül: a jelenlegi régiók létrehozása tovább mélyítette a szegények és gazdagok közötti szakadékot.
Úgy a különböző régiók között, mint az egyes régión belül a gazdag megyék még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, a szakadék nőtt a szegény és a gazdag megyék között.
„Éppen ezért úgy gondolom, Románia érdekeit szolgálja a régiók újraszervezése oly módon, hogy a szubszidiaritás elvét meg lehessen valósítani” – mondta Antal.
Példaként a Központi Fejlesztési Régiót említette, amelyben van két gazdag megye: Brassó és Szeben, három szegényebb: Kovászna, Hargita, Fehér, és valahol a kettő között helyezkedik el Maros megye.
Antal hangsúlyozta: az Európai Unióban létezik egy alapelv, miszerint a régiók határainak meghúzásánál a történelmi, földrajzi és kulturális elvnek egyaránt érvényesülnie kell, éppen ezért Hargita, Kovászna és Maros megyének egy régiót kellene alkotnia.
„Úgy történelmi, int földrajzi vagy éppen gazdasági, kulturális szempontból szükség lenne erre, és nem szabadna politikai vagy etnikai ügyet csinálni belőle, és sokat vitatkozni róla. (…) Tudományos alapokra kell helyezni az ügyet, nem pedig politikai vagy etnikai alapokra, mert abból nagyon sok félelem, probléma adódik, amelyek elbonyolítják a kérdést, és leginkább mi veszítünk, akik itt élünk, románok és magyarok egyaránt, de összességében Románia is veszít, hiszen nem lesz képes európai uniós alapokat lehívni” – fejtette ki Antal.
Szerdán a szenátus hallgatólagosan elfogadta az RMDSZ által kezdeményezett régióátszervezési törvényt, amelynek értelmében 16 régióba és öt makrorégióba tömörülnének a megyék, az egyik régió Maros, Hargita és Kovászna megyéből állna.
Az RMDSZ összes honatyája által aláírt tervezet a 2004/315-ös, Románia regionális fejlesztésére vonatkozó törvényt módosítaná, és február 10-án járt le a hallgatólagos elfogadásához szükséges határidő.
A közigazgatási bizottságban negatívan véleményezett, a szenátus által az eredeti formájában hallgatólagosan elfogadott tervezetet a képviselőháznak is el kell fogadnia, döntéshozó kamaraként.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Régiók átszervezése - Téképécesz
Ha még nem is vert fel különösebben nagy port az RMDSZ által a parlamentbe terjesztett régióátszervezési törvényjavaslat, azért az illetékesek beszélnek róla. És véleményt mondanak. Ennek néztünk utána mai riportunkban.
Arad
Hol ide, hol oda dobigálják
A törvénytervezet alapján Arad újabban Temessel és Krassó-Szörénnyel alkotna egy régiót, a makrorégiót tekintve pedig az említett két megyén kívül egy ernyő alá kerülne még Hunyaddal, Fehérrel, Szebennel és Brassóval. Ezzel szemben, a Csutak István által kidolgozott és 2007 októberében Marosvásárhelyen bemutatott RMDSZ-változatban Aradot Biharhoz, Szatmárhoz és Szilágyhoz csapták. Hogy Aradnak hol lenne a helye, arról először Horváth Levente alprefektust kérdeztük.
– A régiós felosztás Romániában nem a tájegységek gazdasági mutatóit tiszteletben tartó módon történt, hanem sokkal inkább a praktikusság elve menti földrajzi felosztáson alapult, ezért nem lehet semmilyen tematikai hasonlóságokból kiinduló fejlődési, fejlesztési irányelvet kidolgozni. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi felosztásban minden régióban van egy gazdasági vezető, és a többiek hozzá hasonlítják magukat. Nem hinném, hogy az elkövetkező időszakban lesz pénz és politikai akarat arra vonatkozólag, hogy az elképzelt régiók közigazgatási vagy önálló jogi státust kapjanak. A jelenlegi beosztás azért is hátrányos, mert egy-egy régió annyira nagy, hogy nem tudott, nem tud regionális projekteket benyújtani, és a régión belül pedig mindig a gazdaságilag leghatékonyabb, úgynevezett vezető megye viszi el a legtöbb pénzt azokból a projektekből, amelyeket egyébként kizárólag csak megyei szinten pályázott meg. Egy Arad–Bihar–Szatmár–Szilágyság felosztásban Arad megyének szintén másodhegedűsi státusa lenne Bihar mögött, mint jelenleg Temes mögött a Hunyaddal, Krassóval és Fehérrel alkotott fejlesztési régióban. Viszont az igaz, hogy Biharral sokkal kisebbek lennének a különbségek, mint Temessel szemben. Gazdaságilag több projektet tudnánk lehívni, ennek ellenére szerintem még az Arad–Bihar–Szatmár–Szilágy irányvonalú régió is még mindig túl nagy ahhoz, hogy közös projektek készülhessenek, és ezeknek a regionális projekteknek a jövőjét gyakorlatilag a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak, a lassan kimúló DKMT-nek a negatív tanulságaira kellene alapozni. Ott is, mint emlékezünk, az együttműködések mindig egy vagy két határ menti megye között alakultak ki, és nem igazán tudtak felmutatni semmilyen, az egész régiót érintő eredményt.
– Tehát két-három megyénél több nem kellene egy ilyen régióba?
– Nem azt mondom, hogy nem kell, hisz létezik az unió úgynevezett NUTS2 leosztása, amely pontosan megszabja, hány lakosa, mekkora területe kell legyen egy régiónak, és ezt mi itt csak hellyel-közzel tudjuk teljesíteni. Az viszont, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyét sikerült egy kalap alá hozni, az a magyarságnak jó, csak nem biztos, hogy a románság ezt ugyanúgy látja, mint mi.
– Csakhogy a NUTS2 egy évtizedek alatt kialakult európai régiós-mentalitásra alapozódik, ami nálunk nincs, itt a politikusok kizárólag megyében képesek gondolkodni.
– Kormányzati irányból nem hiszem, hogy pozitív hozzáállást remélhet az RMDSZ, elsősorban, mert egy közigazgatási átrendeződés óriási összegeket emésztene fel, másodsorban nagy politikai akarat szükséges hozzá, hisz lecsökkenthetné az adott megyében a közigazgatási funkciók számát. Visszatérve a jelenlegi felosztásra, Aradnak mindig másodhegedűsi szerep jutott ebben a régióban, nem emlékszem egyetlen olyan, több megyét átfogó, közös koncepción alapuló projektre sem, amit ez az úgynevezett Nyugati Fejlesztési Régió tett volna le az asztalra. Ugyanez volt a DKMT-ben is, Arad Békéssel, Temes Csongráddal, Csongrád a szabadkaiakkal és sorolhatnám, készítették a kétoldalú kis projektjeiket, de regionális szinten maximum valami kulturális maszlagra volt pénz.
Apró lépésekkel
Az üggyel kapcsolatban megkérdeztük Bognár Levente alpolgármestert is:
– Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata az eddigi nyolc fejlesztési régió helyett 16-ot javasol, ebben természetesen megvannak az elképzelések. Ebben Arad a Bánsági Régióba kerülne, és a vélemények megoszlanak arról, hogy a megyének itt, vagy egy partiumi régióban lenne a helye, nehéz is lenne pontos választ adni erre, hisz Temessel kapcsolatban korábban már volt szó egy úgynevezett „nyugati gazdaságfejlesztési pólusról”, Biharhoz pedig történelmi szálak fűznek. Tény, ilyen esetben egy demokratikus államban megkérdezik a lakosság véleményét. Szerintem már a ’90-es évek végén ki kellett volna írni egy referendumot, amikor legelőször került szóba a régiós felosztás. Másik kérdés, hogy az európai típusú struktúra nálunk egyszerűen nem működne. Egy európai régiónak van döntéshozó szerve, régiós tanácsa, amit nálunk a mai napig nem hoztak létre. Létezik valami vezető szerv a fejlesztési régiók fölött, de ez inkább fiktív.
– Mennyire lenne erős a jelenlegi megyei tanácsok ellenállása?
– Biztos lenne, viszont a feladatokat le kellene osztani. Egyébként több verzió is keringett már a régiós felosztások tekintetében, az egyik román változatban Aradot nemcsak a Bánsághoz, hanem Olténiához is odacsapták volna, ami elfogadhatatlan. Ebből a szempontból az RMDSZ változata sokkal megfelelőbb, hisz kialakít egy dél-erdélyi makrorégiót, amelynek Arad is része, és egy észak-erdélyi makrorégiót. Ez bizonyos autópálya-fejlesztési szempontokból reális, de gazdasági szempontból is kapcsot jelenthet. Csak zárójelben említeném a francia modellt – persze, nekünk a belga modell felelne meg leginkább –, ahol például tengerparti régió alakult ki, hisz gondjaik, céljaik közösek, összeköti őket a tenger.
– A román politikum mennyire lesz vevő erre a felosztási változatra?
– Szerintem a kérdés, hogy mennyire tudjuk meggyőzni őket a kormányban, a parlamentben mint döntéshozóban ennek ésszerűségéről. Mindenképpen az ésszerűségekre, hagyományokra kellene utalni, másrészt pedig az önmeghatározás oldaláról megközelíteni. Miként megy ez majd végbe, most elég nehéz latolgatni, de talán lépésről lépésre elérhető.
Hunyad
Józanság és érzelmek között
Jobb lenne az RMDSZ által javasolt új régiós felosztás? Már csak a kérdés megfogalmazása is a „magyar veszélyt” eleveníti fel Mircea Moloţ Hunyad megyei tanácselnök számára, aki éles RMDSZ-ellenes kirohanásba kezd. „Magyarországot ossza föl az RMDSZ. Ők úgyis előttünk járnak fejlődés és EU-s integráció téren, ott kísérletezzenek, ha annyira kísérletezni akarnak”, mondta ingerülten a liberális megyevezető.
Mit számít az, hogy az RMDSZ – és az erdélyi magyarság – román állampolgárok, s az alkotmány szerint egyenlő jogok illetik meg a többségiekkel, mit számít a liberalizmus doktrínája, melynek mérföldköve éppenséggel a civil állampolgári közösség, s nem az etnikai háttér, Moloţ számára a konspirációs szemlélet mérvadó.„Először is ismerni kellene a fejlesztési régiók átszervezésének igazi célját”, teszi fel a kérdést.
Az uniós pénzalapok hatékonyabb lehívása, a megyék közötti fejlettségi különbségek lefaragása szóba sem jöhet Moloţ számára.Hunyad megyének mi lenne jobb, ha Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékkel mellett a jelenlegi V-ös fejlesztési régióban maradna, vagy ha Fehér megyével közösen alkotna egy külön régiót, ahogy az RMDSZ tervezetében szerepel?
E kérdésnél a józanság is kap némi helyet az érzelmek mellett. Komoly érvekre lenne szükség az átszervezéshez. Jelenleg Hunyad megye már elindult egy irányba, kitaposta az utat az V-ös régión belül, kialakult az együttműködés a megyék között, az átcsoportosítás felkavarná az egészet, véli a tanácselnök, jóllehet több mint egy évtized alatt egyetlen közös régiós projekt született, a természeti katasztrófák elleni védelem terén. Azon kívül minden megye csakis saját érdekeit követi. Moloţot ez nem zavarná, mivel állítása szerint Hunyad megye szerezte meg az V-ös régió pénzalapjának 60%-át, míg Arad, Temes és Krassó-Szörény a maradék 40%-on osztoznak. A fejlesztési összegekhez való hozzájutás a projektek szakmai megalapozottságától függ, nem a régiós felosztástól, szögezte le, noha fél szájjal elismerte, hogy Hunyad megyét valóban hagyományosan erős szálak kötik a szomszédos Fehér megyéhez, s a kettő RMDSZ által képzelt összekapcsolása nem teljesen légből kapott.
Felemás megközelítés
Iosif Blaga PD-L-s parlamenti képviselő meglehetősen ellentmondásosan áll a kérdéshez, noha kizárólag racionális síkon, „magyar veszélytől” mentesen közelíti meg a dolgot.
Polgármesterként 2008-ig is hangoztatta, hogy Szászvárost át kellene csatolni Hunyad megyétől a szomszédos Fehér megyéhez. Most is kitart véleménye mellett: „Szászváros számára kétségtelenül jobb lenne a Fehér megyével való társulás, mint a jelenlegi régió”, szögezi le a parlamenti képviselő.
Hát a megyének általában? Ez már bonyolultabb kérdés, véli Blaga. Hunyad szegényebb vidék, nehéziparral, jelentős bányászattal, amely továbbra is súlyos gondokkal szembesül. Fehér megyében a bányászat úgyszintén komoly problémát okoz. Ellenben Arad és Temes megyék gazdaságilag virágzó térségek. Ráadásul Fehér megye kevésbé városiasodott térség, nincs jelentős nagyvárosa, népessége is kisebb, mint Hunyadé. Arad és Temesvár viszont jelentős nagyvárosok, igazi fejlesztési mozdonyok. Mindezeket összevetve, talán Hunyadnak mégis előnyösebb lenne, ha a fejlettebb V-ös régióban maradna, mint ha Fehérrel kapcsolnák össze, ahogy az RMDSZ átszervezési tervezetében szerepel. A PD-L-s politikus szerint a gazdasági megfontolások fontosabbak a történelmi-földrajzi-kulturális tényezőknél, melyek egyértelműen Fehér megye mellett szólnak. Mindez természetesen Szászváros kivételével, amely minden szempont szerint Fehérhez kötődik.
Temes
„Maradhat a Nyugati Régió jelenlegi formájában”
Az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslatát szinte egyáltalán nem ismerik a Temes megyei vezetők, a legtöbben csupán a sajtóból értesültek a kezdeményezésről. Sorin Maxim, a Nyugati Régió Fejlesztési Ügynöksége (ADR Vest) vezérigazgatója, akit talán a leginkább érintenek a fejlesztési régiók átszervezésének következményei, azon a véleményen van, hogy gazdasági és műszaki szempontból az Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyékből álló Nyugati Régió megmaradhatna jelenlegi formájában, de hatáskörét bővíteni kellene.
„Egyetértenék azzal, hogy átszervezzék a fejlesztési régiókat, amennyiben az új régióknak bővülne a hatáskörük, a szerepük. Jelenleg annak ellenére, hogy léteznek a fejlesztési régiók, az operatív fejlesztési programok továbbra is országosak. A fejlesztési régióknak alkalmazkodniuk kell az országos fejlesztési politikához, ami nem előnyös a számunkra. Románia nem homogén módon fejlődött, az operatív fejlesztési programokat régiókra kellene lebontani, ahogy ez más európai országok esetében megtörténik.Ami a fejlesztési régiók számát illeti, azt hiszem, erről érdemes vitát nyitni és ebből a szempontból örvendetesnek tartom, hogy a kérdés az RMDSZ kezdeményezésére a parlament asztalára került. Nem akarok állást foglalni egyik változat mellett sem, szó van 8, 12 és 16 fejlesztési régióra való felosztásról is. A 8 régió között vannak olyanok, amelyekben akár 7 megye foglaltatik benne és nagyok a fejlettségbeli és kulturális különbségek.
Ami a Nyugati Régiót illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy kisebb régiókra kellene felosztani. A négy megye együttműködése jónak mondható, nem volt az elmúlt tíz évben olyan nézetkülönbség, amit tárgyalások során ne tudtunk volna feloldani. Ami a megyék közötti rivalizálást illeti, a meglévő politikai struktúrákat figyelembe véve természetes, hogy minden megyei tanácselnök vagy polgármester arra törekszik, hogy minél több pénzt szerezzen fejlesztésekre a közösség számára, amely megválasztotta. Ha létezne egy regionális döntéshozó testület, amelynek tagjait régiós szinten választanák meg és akiknek regionális politikát kellene folytatniuk, ők másként állnának hozzá a régiós szintű fejlesztésekhez. Jelenleg csak a megyei és a helyi érdekek számítanak. A regionális érdekek csak akkor kerekedhetnek felül, ha egyetértés és harmónia van a tagmegyék döntéshozói között. Én nem tartom kizártnak, hogy a Nyugati Régió megmarad a jelenlegi formájában, mert a mi régiónk sajátos eset: ez a terület és lakosság szempontjából a legkisebb a nyolc fejlesztési régió közül, a lakossága kevesebb, mint 2 millió. Régiónk a jelenlegi formájában megfelel az uniós elvárásoknak: kiegyensúlyozott, két fejlettebb és két fejletlenebb megye van benne, területi szempontból kompakt, a régió fővárosa, Temesvár nagyjából a közepén található. Ha viszont a politikai és történelmi szempontokat is figyelembe veszünk, akkor lehet vitatni a régió jelenlegi összetételét, de ezek meghaladják az én kompetenciáimat.
Gazdasági és működtetési szempontokat figyelembe véve a Nyugati Régió funkcionális, de fenntartom, hogy bővíteni kellene a hatáskörét, regionális intézményeket kellene létrehozni. Hiába készítünk regionális fejlesztési tervet, ha nincsenek hozzá anyagi eszközeink, nincs saját költségvetésünk. Az a véleményem, hogy a meglévő fejlesztési régiókat egyenként kell elemezni és esetenként eldönteni, hogy át kell-e őket szervezni vagy megtartani jelenlegi formájukban.”
„Az Arad– Temesvár konglomerátum kialakulásának nagy jövőt jósolok”
Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa 1994 óta foglalkozik a regionális kérdéskörrel, 1994–2002 között tagja volt az Európai Régiók Gyűlése 1-es bizottságának és 1998-ban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény nyugati fejlesztési régió létrehozását javasolta.
„Mi a kilencvenes években a régiók Európájában láttuk a jövőt, mert a történelem okozta sebeket így lehet a leghatékonyabban begyógyítani. Az alapelv azóta sem változott az Európai Unióban, de ami a legfontosabb, hogy az európai kohéziót célnak kitűző pénzosztás alapelve a régiók kiegyensúlyozása. Ahhoz, hogy Románia beléphessen az Unióba, kellett létezzen egy szerkezeti forma, amelyre egyes európai szabályokat rá lehet vetíteni. Az 1998-as régiós felosztás mesterséges és elhamarkodott elképzelés volt, ahogy a Szovjetunió mintájára létrehozott tartományi rendszer is az volt. Egyesek a parancsuralmi rendszer minden baját a tartományok létéhez kötik. Maradt egy keserű érzés minden olyan megyében, kisrégióban, amelynek hátrányokat okozott az akkori tartományi felosztás. Az Arad – Temesvár-vita is a parancsuralmi időkre vezethető viszsza. A két város között a monarchia idején nem volt semmilyen vita, de a Trianon utáni román királyság idején sem rivalizált egymással Arad és Temesvár. Ez az ellentét a tartományok időszakára vezethető vissza és annak a következménye, hogy aki a hierarchiában lejjebb van, annak a fejére ütnek… Az 1998-as régiós felosztási rendszer azóta bebizonyította, hogy nem az igazi. A most megvitatás alatt levő törvényjavaslat főleg anyagi források elosztása szempontjából akar orvoslást hozni. Amikor ezeket a régiókat létrehozták, azt kellett bizonyítani, hogy a román régiók is helyt tudnak állni az európai mezőnyben. Úgy hozták létre a régiókat, hogy a legfejletlenebb megyéket a fejlettebbek mellé osztották be, hogy elfogadható átlagot hozzanak ki. Így került akkor Hunyad megye a Nyugati Régióba, bár én akkoriban egy Bihar – Arad – Temes – Krassó-Szörény régió létrehozása mellett foglaltam állást és más vélemények is voltak.
A jelenlegi régiós felosztás mellett a gazdagabb megyék nagyobb önrészt tudnak előteremteni az európai pályázatokhoz és jobban meg tudják fizetni a pályázatíró szakértői gárdát is, ezért jobb eséllyel pályáznak, mint a szegényebb megyék. Ez a felosztás megfelel például Szeben vagy Brassó megyének, de Temes megyének is, mert ők viszik el a pályázati pénzeket, de az országot így nem lehet kiegyensúlyozottan fejleszteni.
Véleményem szerint a megyéket fejlettségi szint, hagyományok, az együttműködési készségek szerint kellene régiókba átcsoportosítani, és ezt akarja megvalósítani a törvényjavaslat. Aki ellenkezik, az vagy anyagi megfontolásokból teszi, vagy beteges történelmi félelmeit éli ki, mert nem érti, miről van szó.
– Hogyan látja Ön a Nyugati Régió átszervezését Temes megye és a többi tagmegye jövője szempontjából?
– Hunyadot nem tartanám meg a Nyugati Régióban, mert földrajzi és történelmi szempontból is a Kárpátokon túli részekhez tartozik. Temes megye a mostani felállásban is jól tud fejlődni, mert a szegényebb megyék elől el tudja vinni a pályázati pénzeket. Ha csak Krassó-Szörény megyével maradnánk egy régióban, akkor az új régióban csak Temes megye rúg labdába. Amennyiben Arad is a régióban marad, egyensúlyfaktor lehetne Temes és Krassó-Szörény megyék között. Azt nem hiszem el, hogy Arad megye fejlődését valamivel is gátolná, hogy Temes megyével van egy fejlesztési régióban!
– Miként látja a Nyugati Régió jövőjét Szerbia és ezen belül a Vajdaság uniós csatlakozása után?
– Szerbia uniós csatlakozása után egyáltalán nem lesz mindegy, hogy Arad megye melyik régióban van. Ha megépül az autópálya Arad és Temesvár között, amelynek a két végén fejlődőképes, megfelelő népességgel rendelkező város van, létrejöhet egy olyan konglomerátum, amelynek a szempontjából fontos lenne, hogy Arad és Temesvár együttműködjön egy közös régióban. Ebből a konglomerátumból milliós lakosságú településszerkezet jöhetne létre. A térképre nézve, a fővárosok közül Bukarest és Budapest is viszonylag távol van a mi régiónktól, csak Belgrád van közel. Ha az Arad – Temesvár település-konglomerátum létrejön, versenyezhet a zonális hatását kitágító Belgráddal! A Vajdaság pedig oda fog kötődni, ahonnan jön a pénz, a segítő befolyás, a magasabb iskolázottsági szint, a kiáradó kultúra. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy Arad melyik fejlesztési régióba kerül! Ha Arad és Temesvár képes lesz ezt a konglomerátumot közösen létrehozni, ez sok jót hozhatna a következő generációk számára. Ha viszont Arad a partiumi régióba kerül, elszigetelődhet Temesvártól és utóbbi inkább Szeged partnerségét fogja keresni, mert egyedül túl gyengének fogja érezni magát.
Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Távmunkaközpontot nyitottak Csíkszentdomokoson
Távmunkaközpont nyílt Csíkszentdomokoson a Telework európai uniós program keretében, vidéken élő munka nélküli fiatalok számára. Az ünnepélyes avatáson számos helyi fiatal is megjelent.
„Nem csupán a csíkszentdomokosiaknak, hanem a többi felcsíki település lakóinak is létesült a központ” – mutatott rá beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Az általa vezetett intézmény partner a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Központtal az Új lehetőségek alkalmazása a vidéken élők számára a Telework által című projekt lebonyolításában.
A projekt célja az elhelyezkedés segítése, az életszínvonal és a munkakörülmények javítása összesen 792 vidéki fiatal számára Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Fehér és Hunyad megyében, az új informatikai és távközlési technológia által nyújtott lehetőségek és képzések révén.
Hargita megyében négy településen nyílik távmunkaközpont: Csíkszentmártonban, Galócáson, Siménfalván és Csíkszentdomokoson; a másik hármat jövő héten avatják fel. A helyiséget a helyi polgármesteri hivatalok biztosítják, és a projekt időszakának lejárta, 2011 után a megyei önkormányzat finanszírozza e központok fenntartását.
Amint azt Tiberiu Pănescu, a munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatója bemutatójában elmondta, a Teleworkkal a 35 éven aluli vidéki fiatalokat célozzák, akik 1080 óra képzésen vehetnek részt, az alábbi szakterületeken: számítógép-használat, kezdőkönyvelés, webdesign, telematika, telemarketing, idegen nyelvek (angol, olasz vagy német).
A résztvevőknek ingyenes a teljes tanfolyam tananyaggal együtt, sőt megtérítik a környező falvakból ingázók útiköltségét is. A kurzus utáni vizsgán legjobban teljesítő személy május végén négy napra Olaszországba utazhat, hogy betekintést nyerjen az ottani távmunkaközpontok működésébe.
Csíkszentdomokoson március 8-án indulhat a tanfolyam, közölte Pănescu. Egyébként eddig Csíkszentdomokoson és Csíkszentmártonban gyűlt össze a tanfolyam indításához szükséges létszám: az előbbi községben 33-an, az utóbbiban pedig 28-an jelentkeztek. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Csutak István: mélyül a megyék közötti szakadék
A jelenlegi román régiós felosztás nem szolgálja az elmaradottabb térségek felzárkóztatását – véli Csutak István, a romániai régióátrendezési terv megalkotója. Az általa javasolt új felosztás révén a szegényebb megyék is több eséllyel pályázhatnának.
– Az RMDSZ törvénytervezetet nyújtott be a gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről, javaslata szerint Romániának az eddigi nyolc helyett tizenhat fejlesztési régióra van szüksége ahhoz, hogy az uniós forrásokból származó pénzek eredeti céljukat elérhessék, vagyis az elszigetelt közösségek is felzárkózhassanak. A jelenlegi fejlesztési régiókra vonatkozó felosztás miért nem volt hatékony?
– A sikertelenség elsődleges oka a régiók heterogenitásában rejlik: gazdaságilag nagyon erős megyék gyenge mutatókkal rendelkező megyékkel kerültek egy régióba. Ugyanakkor országos szinten a rendszer egy nagyon vitatható módszertan alkalmazásával gondosan vigyázott arra, hogy a rászorulónak minősített régiók több forrást kapjanak, régiókon belül viszont az erős megyék rendszerint elvitték a gyengék elől a forrásokat. A jelenlegi régióelképzelésben tehát ez a fajta mechanizmus nem tud hatékonyan működni. A megyék közt ádáz harc dúl – ezt nevezzük forrásbevonási versenynek –, és az erősebbik kutya győz. Így az intraregionális „olló” még jobban szétnyílt: a fejlett és fejletlen megyék közötti szakadék mélyül, részben a regionális politika eredményeképpen.
– Tehát az alapelv, amely szerint az átszervezési terv elkészült, az, hogy a hasonló képességű, gazdasági mutatókkal rendelkező megyék egy régióba kerüljenek az esélyek kiegyensúlyozódása érdekében?
– Adottak bizonyos paraméterek: önrész-kötelezettség, humánerőforrás-kapacitás, és sorolhatnám. Egy olyan megye, amely nagy egyetemi központtal rendelkezik – Temes vagy Kolozs megye például – sokkal jobb eséllyel pályázik forrásokra, mint mondjuk Szilágy, Beszterce-Naszód, Teleorman vagy Giurgiu megye. Ezenkívül maga az intézményrendszer is állam az államban, amely úgy van berendezkedve ma, hogy a legnagyobb púp ennek a rendszernek a hátán épp a pályázó – ez is folyománya a kialakult régióstruktúrának. Abból kell kiindulni, hogy az Európai Unió fejlesztéspolitikai támogatásrendszerének célkitűzése az életminőség javítása, a felzárkóztatás, az elmaradt térségek életszínvonalának az EU-átlaghoz való közelítése. Romániának a csatlakozáskor vállalnia kellett, hogy betartja és alkalmazza az uniós jogrendet. A fejlesztési régiók létrehozását külön rendelet szabályozza – ez azokat az országokat érinti, amelyekben nem létezik fejlesztési régió nagyságú közigazgatási egység. Ezt a rendeletet illene tiszteletben tartani és alkalmazni. Különben a Román Európai Intézet egyik tanulmánya már 2004-ben jelezte: a román régiós felosztás nem működik, nem szolgálja az elmaradottabb térségek felzárkóztatását.
– Az uniós rendelet milyen kritériumokat fogalmazott meg a régiók felosztásáról?
– A rendelet azt mondja például, hogy egy fejlesztési régió lakosságát illetően 800 ezrestől a 3 milliós küszöbértékek közt jöhet létre. Romániának két olyan régiója is van, amelyik meghaladja ezt a küszöböt – ezeket kötelező módon át kell alakítani, így legalább négy régió összetétele automatikusan megváltozna. Az Eurostat – az Európai Unió Statisztikai Hivatala – 2006-ban hivatalosan is felszólította Romániát, hogy két túl népes moldovai és dél-romániai régióját igazítsa a vonatkozó uniós rendelet elvárásaihoz. Ez, mint tudjuk, nem történt meg. Ugyanaz a rendelet azt mondja: földrajzilag, történelmileg, társadalmilag, gazdaságilag egységes vagy hasonló térségeknek kell a régiókba kerülniük. Az európai tapasztalat is azt igazolja, hogy ott mutatható ki a regionális fejlesztési politika sikere, ahol a fejlesztési régiók tervezési alapelemei homogének, ott nincs széthúzás. Ott az alkotóelemek – esetünkben a megyék – nem egymás ellen játszanak, hanem együtt terveznek, egyszerre lépnek. De nézzük a jelenlegi régiókat: Buzău és Vrancea kevés közös vonást mutat Konstanca és Tulcea megyével, de ugyanígy felmerül a kérdés, hogy mi a hasonlóság Bihar megye és Máramaros, vagy Fehér megye és Hargita vagy Kovászna megye között – szerintünk semmi. Ha homogén egy régió, könnyebben megfogalmazhatók azok a közös célkitűzések, melyek megvalósítása mögé felsorakoznak a megyék.
– Korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az elmúlt 90 esztendő alatt, az ország közigazgatási határait következetesen a magyar közösség kárára rajzolták át. Az RMDSZ régióátszervezési javaslata szerint Kovászna, Hargita és Maros megye közösen alkotnának régiót. Mennyire reális, hogy megvalósulhasson egy életképes székelyföldi régió?
– Látható, hogy a román politikumot érzékenyen érinti a téma, a javaslatban mindenki valamiféle rejtett szándékot akar felfedezni. Én állandóan meglepődöm, amikor azt látom, hogy ettől mindenki idegessé válik a Dâmboviţa mentén. Mi javasoltunk egy megoldást 2008-ban, a felhördülés pedig abból is származik, hogy Bukarestben furcsa, ha valaki következetesen kitart az elképzelései mellett. Mindenki arra számított, hogy ez a régiós történet egy imidzsjavító történet, amit felhasználunk, majd eldugjuk egy fiókba. A kérdésre visszatérve: szakmailag is alátámasztható evidencia, hogy ez valójában a természetes állapot visszaállítása lenne: a Maros–Hargita–Kovászna fejlesztési régió lényegesen homogénebb a jelenlegi, Fehér–Maros–Hargita–Kovászna–Brassó–Szeben összeállítású régiónál. Mindenki tudja, hogy Hargita és Kovászna megye a hátrányos helyzetű közigazgatási egységek élbolyába tartozik – az átlagjövedelem alacsony, a munkanélküliség magas, infrastruktúra nincs vagy nagyon gyatra. A régiók „teljesítményét” statisztikai átlagokban mérik, s mivel Brassó és Szeben megye infrastrukturális ellátottsága, a lakosság jövedelme átlag fölötti romániai viszonylatban, ez a Hargita és Kovászna megyével közös kimutatásokba foglalva azt eredményezné, hogy a számok tükrében a Hargita és Kovászna megyei utak állapota például az országos átlag fölött van. Másik példa: Hargita megyében az átlagjövedelem jelenleg az egyik legalacsonyabb az országban, de a régióban az átlagos jövedelem így is az országos átlag fölött van a statisztikák szerint, mert a fejlett megyék jó helyzete statisztikailag felfelé módosítja a mutatókat.
– Ha a régiók átalakulnak, akkor a szegényebb megyéknek több lehetőségük lenne forrásbevonásra és ennek révén a felzárkózásra?
– Az RMDSZ által benyújtott tervezet szerint az erős megyék olyan régiókba kerülnek, ahol pályázásban méltó vetélytársakat kapnak, szorosabb lesz a versengés, a szerényebb gazdasági mutatókkal rendelkező megyék pedig így nagyobb eséllyel tudnak pénzt lehívni. Így országos szinten újra kell gondolni a forrásallokációs eljárásokat, illetve ha a mostani eljárásokat alkalmazzák, akkor is ezek a térségek lényegesen több forráshoz juthatnak, mint jelenleg. Fejlesztési politikáról van szó, a fejlesztéshez pedig pénz kell. Nyilván nem normatív forrásokról beszélünk, a pénzek nem kötelező módon, hanem pályázati úton érkeznek a térségbe.
– A területi újrarendezés RMDSZ-es modellje kapcsán történt előrelépés: a szenátus hallgatólagosan megszavazta. Lát esélyt arra, hogy a tervezetet elfogadja az alsóház is?
– A régióátalakítási törvénytervezet már a képviselőház asztalára került, ott dől el, hogy mi lesz a sorsa a javaslatnak. Az újrafelosztást 2012-ben lehet kezdeményezni, az átfutás idő pedig még legalább egy évet vesz igénybe, és a fejlesztési stratégiák pénzügyi terveinek elkészítéséhez is kell legalább egy év. Így ha a tervezetünket elfogadják, a 2014–2020 közötti tervezési időszakba az új régiós felosztással léphetünk be. Most a politikai alkuk, a parlamenti pártok közötti egyeztetések időszaka kezdődött el, s mint tudjuk, a politikában bármi megtörténhet.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Regionális szórványtalálkozó Nagyenyeden
Négy megye – Fehér és Beszterce, Hunyad és Szeben – RMDSZ-es képviselői találkoztak Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban.
Ez tulajdonképpen a második ilyen jellegű tanácskozást az elsőt Bihar megyében tartották. A rendezvény kisebb késéssel kezdődött, annak ellenére, hogy Takács Csaba ügyvezető elnök szerint Nagyenyed mindenkinek közel van. Ezt rövidesen bebizonyította a tanácskozás szelleme is, hiszen négy magyar szempontból hasonló sorsú és helyzetű megye képviselete jött el, akik sikereikkel, próbálkozásaikkal, nehézségeikkel valóban közel kerültek egymáshoz. Takács Csaba, aki büszke arra, hogy nagyenyedi véndiák, elhozta fiatal munkatársait – Kovács Péter ügyvezető alelnököt és Bodor Lászlót, MIÉRT-elnököt – is. Ugyanakkor részt vett a tanácskozáson Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Besztercéről a megyei elnök hiányában Szakács Bálint jött el, aki szintén Nagyenyeden végezte a tanulmányait, itt kezdte az újságírói pályafutását, s jelenleg helyi lapot szerkeszt Besztercén.
Takács Csaba ügyvezető elnök bevezetőjében a szervezetépítésre, pontosabban az újjáépítésre helyezte a hangsúlyt, ami az elmúlt években hiányzott. Kiderült: négy év kormányzás után 200 000 szavazatot vesztett a szövetség. Ennek ismeretében kell újra alkotni a szervezet alappilléreit, mondta az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki a közösségépítést tartja az első számú prioritásnak. „Számításba kell azonban venni a mai realitásokat, hogy időközben megjelent a magyar és a többségi pártok konkurenciája. Erős szervezetekre van tehát szükségünk, mert az elkövetkező két évben, pénz sem lehet, ha munka sincs” – hangoztatta Takács Csaba.
Kovács Péter alelnök pontosította azokat a teendőket, amelyekkel a szervezetépítést meg lehet valósítani két évvel a választások előtt. Winkler Gyula szerencsésnek tartotta a tanácskozás megszervezését, és hasonló regionális csoportosítást javasolt a községek szintjén is, ahol hasonló gondokkal küzdenek. Véleménye szerint először ezeknek a településéknek a felmérését kell elvégezni, meg kell tartani a tisztújításokat, és tartalommal kell feltölteni a székházak tevékenységét. Foglalkozni kell a tanácsosok és a polgármesterek felkészítésével is, hogy hozzáértő emberek irányítsák falvaink életét, vélekedett.
A megyei elnökök és ügyvezető elnökök érdekes példákat közöltek szervezeteik munkájáról, gondjairól. Különösen gazdagnak bizonyult Kerekes Hajnal, Fehér megyei ügyvezető elnök beszámolója és Kováts Krisztián elnök hozzászólása, ami azt igazolta, hogy a Fehér megyei magyar embereket immár hagyományossá vált rendezvényekkel mozgósítják és kapcsolják össze egy hasznos közösségi életbe. A beszélgetés során kiderült: a többi megyében is hasonló próbálkozások, megvalósítások és gondok vannak. Szóba került a sajtó kérdése és szerepe is, mint például a Szabadság napilap jelenléte Fehér megyében.
Szabadság (Kolozsvár)

Nem lesz történelem- és földrajzoktatás?
„Az lenne mindennek a teteje, ha a kormány engedne az RMDSZ nyomásának, hogy a magyar diákok anyanyelükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát, miután számos eddigi kabinet ellenállt ennek”– jelentette ki Doru Oprişcan Maros megyei kormánypárti képviselő.
A demokrata-liberális párti honatya kifejtette, kollégájával, a szintén PDL-s Toader Stroiannal számos módosító indítványt fogalmazott meg a tanügyi törvénytervezethez, többek között kérik, hogy a történelmet és földrajzot továbbra is román nyelven tanulják a kisebbségi diákok. Kifejtette, ezáltal megakadályozható a román történelmi személyiségek és földrajzi megnevezések elferdítése.
Annak a passzusnak a törlését is kérik, mely előírja: biztosítani kell a kisebbségi diákok utaztatását, elszállásolását, amennyiben szülőfalujukban nem tanulhatnak anyanyelvükön. Kifejtette, ezzel a passzussal diszkriminálnák a Hargita és Kovászna megyei román diákokat, akik szintén kisebbségben vannak.
Doru Oprişcan szerint „az RMDSZ azon álma sem fog teljesülni, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson”, és ezáltal „újrarajzolják a Székelyföld térképét”. Kifejtette, bár a projekt kezdeményezői a multikulturalitással érveltek, ez nem állja meg a helyét.
Hozzátette, azt szeretné, ha minél több román örülhetne a multikulturalitásnak, ezért más átszervezést javasol: Maros megyének Fehér és Kolozs, Hargitának Beszterce-Naszód és Suceava, Kovásznának Brassó és Szeben megyével kellene egy régiót alkotnia.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Ismét előkerül a magyar kártya?
Több, magyarellenesnek minősíthető állásfoglalás hangzott el tegnap kormánypárti politikusok szájából. Doru Oprişcan Maros megyei demokrata-liberális képviselő szerint „soha nem fog megvalósulni az RMDSZ álma, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék egy fejlesztési régiót alkossanak”.
„Az RMDSZ látszólag távol tartotta magát a mindenféle székelyföldi népszavazásoktól, de aztán az általuk beadott régióátszervezési törvénytervezet ugyanazt kéri. Ők is különálló Székelyföldet akarnak, csak más módszerekkel” – tette hozzá Oprişcan. Szerinte Maros megyét Kolozs és Fehér megyékkel, Hargitát Beszterce-Naszóddal és Suceavával, Kovászna megyét pedig Brassóval és Szebennel kellene csoportosítani annak érdekében, hogy „minél több román élvezhesse a multikulturalitás áldásait”.
A PD-L-s honatya ugyanakkor arról is beszámolt, hogy több módosító indítványt nyújtott be az oktatási törvényhez, amely megszüntetné a Hargita és Kovászna megyei román gyerekeket sújtó diszkriminációt.
„Azt javasoltam, hogy ne csak a nemzeti kisebbséghez tartozó gyerekek számára biztosítsuk a szállítást, ellátást, ha a településükön nincs anyanyelvi oktatás, ugyanis Hargita és Kovászna megyében a román gyerekek vannak ebben a helyzetben” – mondta el a képviselő. Egy másik módosítójavaslat szerint Románia földrajzát és történelmét kötelező módon az ország hivatalos nyelvén kellene tanítani, hogy „ne ferdítsék el a földrajzi elnevezéseket és Románia történelmi személyiségeinek nevét”.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság – Tájékozódó körúton járt Fehér megyében Füzes Oszkár nagykövet
Fehér megyében időről időre felizzik a hangulat a verespataki aranykitermelés és ehhez kapcsolódó beruházás körül: hosszú ideje semmilyen döntés nem született egyik irányba sem, és mindenki politikai határozatot vár. Mert a legnagyobb problémának a helybeliek is a bizonytalanságot tartják, illetve az alternatív megoldások hiányát. A lakosság megfogyatkozott, a munkanélküliség nem csak általánossá, hanem jellemzővé vált a térségben, az épületek omladoznak. A bányászatban valamilyen formában érintett felek többféleképpen látják a helyzetet, de a környéken élők szinte teljesen reménytelennek. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul csütörtöki, Fehér megyei látogatása a partnerség szellemében zajlott, mindenhol érdeklődéssel fogadták őket és őszintén feltárták helyzetüket a lakosok. Néhol a feszültségek sem hiányoztak. A rangos vendégeket végigkísértük útjukon.
A magyar küldöttséget elkísérte Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke és Nagyenyedről a helyi újságírók kis csoportja. Gyulafehérváron a Prefektúra épületében fogadták a vendégeket, és körülbelül egy órás eszmecsere zajlott a nagyteremben, ahol jelen voltak magyar vállalkozók is, valamint a gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója, aki beszámolt az iskoláról. A találkozóra az újságírókat nem fogadták be, de rögtön utána a folyosón rögtönzött sajtóértekezlet zajlott, ahol a román újságírók valóságos tömege ostromolta kérdésekkel a nagykövetet. A kérdések azonban nem a vállalkozásokra, hanem kizárólag Verespatakra vonatkoztak, amelyekre a nagykövet románul válaszolt. Füzes Oszkár a magyar álláspontot hangoztatta, amely ellenzi a bányaterv, az aranykitermelési beruházás megvalósítást. Számukra ez nem politikai, hanem elsősorban környezetvédelmi kérdés. Kifejezte reményét, hogy Verespatak ügyében, amelyben a döntés a román kormány kezében van, nem jutnak el Brüsszelig, hiszen a felek elsősorban partneri kapcsolatban vannak. Kováts Krisztián egy külön interjúban hangsúlyozta, hogy a Fehér megyei RMDSZ álláspontja lényegi kérdésekben nem tér el a magyar véleménytől: csak megfelelően szigorú környezetvédelmi biztosítékok esetén valósítható meg a terv, hogy Verespatak kimozdulhasson a holtpontról, és a történelmi örökséget is meg lehessen óvni a teljes pusztulástól. Így válik lehetővé munkahelyek létesítése, de ennek érdekében más megoldásokon is gondolkodni kéne.
Bonyolult helyzet, ellenkező nézetekkel
Később, az Ompoly völgyén felfelé, szebbnél-szebb tájakon valamint szomorú emlékezetű történelmi események színhelyein haladtunk, a Bucsony szoroson keresztül Abrudbánya felé. A Bucsony község melletti ebédszünet után, a rövid 4 kilométeres feltérőn értük el Verespatakot, az elhíresült kis bányászközséget. Az események itt már sűrű programban következtek egymás után.
Szinte mindenhol türelmetlenül várták a nagykövetet. A verespataki polgármester, Furdui Eugen Bucsonytól kísérte végig a küldöttséget és ismertette álláspontját. Ő az, aki a „nagy egyeztető” ebben a bonyolult kérdésben. A nagykövet rendkívüli türelemmel hallgatta végig a különböző, néha homlokegyenest ellenkező nézeteket valló közösségek képviselőit. Az Alburnus Maior Egyesület nem támogatja a projektet, a Pro Dreptatea annál inkább csak a bányászatban látja a lehetőséget. Az RMGC (Roşia Montana Gold Corporation), a kanadai–román vegyesvállalat teljesen felújított épületében (ahol bányászati tárgyak kiállításával múzeum is működik) kedvesen fogadták a kivételes vendégeket. Jól felkészült munkatársaikkal mutatták be, hogy mi várható Verespatakon, és mit tesznek a környezet megóvásáért, valamint a lakosok és a műemlékvédelem érdekében. Az épületeknek a 80%-a már a birtokukban van, 157 házon állagmegőrzési munkálatokat folytattak, a bemutató házat 150 000 eurós befektetéssel hozták létre. Munkahelyeket létesíthetnek és meglesz a biztonság is – állították, de csak akkor fektetnek be újabb összegeket, ha a beruházás zöld utat kap. Nem beszéltek arról, hogy milyen veszélyek jelentkezhetnek a munka befejezése után.
Közben egyes épületek teljesen leromlottak, sokan már elköltöztek, miután eladták a vállalatnak a házukat.
A református templomban rögtönzött sajtóértekezletet tartottak. A nagykövet elmondta, mindig nyitott a kérdésekre, hiszen korábban ő is újságíró volt. Arról már meggyőződött, hogy Verespatakot támogatni kell. A helybéliek közül valaki találóan jellemezte a helyzetet: „itt állunk az első vonalban, muníció nélkül”. Csupán jóakarattal nem lehet helyrehozni ezeket az épületeket.
Szennyezőbb az elhagyott bánya, mint a működő
A küldöttség estefelé érkezett Abrudbányára, ahol Raţiu Tiberiu polgármester üdvözölte és fogadta a nagykövetet és kíséretét. A polgármesteri hivatalban lezajlott megbeszélésen a küldöttség tájékoztatást hallgatott meg Abrudbánya történetéről és jelenlegi helyzetéről. Más kiutat nem látnak, mint a bányászatot, ami nem működik valami jól az utóbbi időben. A verespataki gátat a várostól mindössze három kilométerre építenék, és a lakosság mégsem fél. Akkor Magyarország miért fél? – tette fel a kérdést a polgármester. Kifejtette, hogy egy működő bánya mindig kevésbé szennyez, mint egy elhagyott.
A főkonzul ismertette a magyar álláspontot, azt, hogy nem értenek egyet a ciántechnológián alapuló aranybányászattal. Érdeklődött a kis magyar közösség életéről is. Kisebb vita fejlődött ki a turisztikai lehetőségekről. Felvetődött a többnyelvű feliratok kérdése, a szélsőségek felerősödésének a lehetősége miatt egyelőre nem foglalkoznak vele.
A látogatás utolsó, már estébe hajló programja az abrudbányai magyar kávéházban zajlott, ahol jelen volt a magyar közösség néhány tagja is. Kopenetz Loránd Márton gyógyszerész, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke kalauzolta a vendégeket. Érdekes színfolt volt a kávéházban, amikor két magyar kislány Petőfi verseket szavalt, ők a helybéli román iskola IV. osztályos tanulói, és az egyházi foglalkozásokon tanulnak magyarul. A nagykövet és kísérete meglátogatta a templomokat, a XIII. századi katolikus templomot, a súlyos, végső stádiumba került unitárius, és a református templomot. A polgármester sokat segít a templomok karbantartásában.
Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság és az alternatív megoldások hiánya. Nincs döntés sem egyik, sem másik irányba. Mindenki a politikai döntést várja. A munkanélküliség pedig napról napra nő, megélhetés nincs.
A bányavárosok vezetői a bányászatban látják a megoldást, alig foglalkoznak pénz hiányában más lehetőségekkel. A környéken élők egyelőre reménytelennek látják a helyzetet, a vezetők a túlélésre és várakozásra rendezkednek be.
Szabadság (Kolozsvár)

Büszkék legyünk vagy magyarok?
Amikor kicsi voltam, azt tanultam, hogy Erdély valamikor a magyaroké volt, de a románok elvették. Apámék nem részletezték a történteket, mit is mondhattak volna nekünk, elemista csemetéknek? Mit taglalták volna, hogy volt egyszer egy első világháború, Trianon, aztán újra magyar világ, majd megint Romániához csatoltak? S hogy miért és hogyan történt, ami történt?
A lényeg, hogy Erdély a miénk, a magyaroké volt, de a románok elvették. Ők, akik a mi idejövetelünk után jóval később szivárogtak be Erdélybe. Az iskolában viszont azt tanították, hogy Erdély az övék volt, mármint a románoké, mert ők voltak itt előbb. Mivelhogy ők a dákoktól és a rómaiaktól származnak; mi, magyarok pedig sokkal később jöttünk, amikor barbárokként elözönlöttük a Kárpát-medencét.
Szerencsére Stella Lopaci tanító néni, akinek a férje, a nenea Hruscsov becenévre hallgató Vladimir bácsi besszarábiai volt, de akit a történelem a szüleitől és a testvéreitől örökre elszakított és Pókhé Misi tanító bácsi nem evvel tömték a fejünket, hanem írni és olvasni és számolni tanítottak minket. Jaj, elfelejtettem mondani, hogy: románul, mert abban az Olt menti kicsiny faluban akkoriban a hozzánk hasonlóan ideiglenesen megtelepedő Szabó Gyuri bácsiékon és Árpi bácsiékon kívül fia magyar sem volt. Amúgy a Vassok ide számítottak volna, de ott a fiúk már bozgoroztak, és nem akartak megszólalni magyarul. S nem telt el úgy hét, hogy legalább egyszer valamelyik ne bántson minket, mert bozgorok vagyunk, s főleg Dani öcsémet, mert kicsike volt és lehetett cibálni. Mert otthon azt tanulták. S nem volt olyan hét, hogy ne keltem volna a segítségére. Kujakkal. Mert otthon én is ezt tanultam: ne hagyjam magam megalázni.
A katonaságnál lincshangulat lett, amikor a bukaresti Augusztus 23. Stadionban nyolcvanezer néző végighurrogta és fütyülte a magyar himnuszt. S a barakkba összezsúfolt vagy kétszáz baka szintúgy. S főleg a végén lett forró a helyzet, amikor Nyilasi, Törőcsik és társaik elvitték az egyik pontot a világbajnoki selejtezőn. A románok nagy bosszúságára, természetesen, mert a végén mi utazhattunk a spanyolországi vébére. Valaki székkel verte ki az ablakot, megint volt éktelen füttykoncert és hurrogás, a román rádió pedig elkövette azt a végzetes hibát, hogy a meccsközvetítés befejezését követően rögtön bedobott valami Status Quot. Öcsémmel a katonabarakk egyik üres szobájában könnyes örömet táncoltunk a vérpezsdítő dallamra, mire Gaidi Gheorghe, akinek a nagyapja, legidősebb Gajdi György még Fehér megyei magyar volt, az apja már félmagyar-félromán, benyitott, s mivel magyarul nem tudott, románul mondta s mosolyogva: A ti helyetekben én is ünnepelnék…
Jaj, azt is elfelejtettem mondani, hogy amikor gimnazisták voltunk, magyar csajokkal leveleztünk. Mariann albertirsai volt, Klári budaörsi, s mindketten azt írták a hozzájuk intézett legelső levelünkre válaszolva, hogy: „Hol tanultatok meg ilyen jól magyarul?” Érdekes, Nagy Katinak, aki pozsonyi volt, és a fényképét ma is őrzöm, neki nem kellett megmagyarázni, hogy „Nézd, Erdély valamikor Magyarországhoz tartozott, de itt akkor is éltek magyarok, amikor nem oda tartozott. Ma is vagyunk itt vagy kétmilliónyian…” S ilyesmik. Mert Kati nem kérdezett olyant, hogy hol tanultunk meg ilyen jól magyarul.
Na. Aztán egyszer a püspökladányi vasútállomáson a magyar határőr azt mondta a valamelyik irodában a gyanúsan új meggypiros útleveleket ellenőrző társának a távbeszélőn, hogy: „Román férfi, Benkő Levente”. Hiába mondtam a marhának, hogy de nem, mert magyar vagyok, ő feszt azt mondta, hogy „De nem, mert román, mert román az útlevele”. És büszke voltam erdélyi mivoltomra. Azóta elröhögök az egyik dákoromán leszármazott barátom étrendjén, amikor aszongya, hogy egyek nála eredeti dák ételt. Vagyis puliszkát. Mondom neki: öcsém, hol voltak a dákok s a rómaiak Krisztus után vagy másfél évezreddel, amikor Kolumbusz Kristófék behozták Európába az első kukoricaszemet? He? S avval piszkálom, hogy látod, a mi, nyereg alatt puhított hús magyar elméletünk legalább áll a lábán, mert emberünk, lovunk, nyergünk és húsunk Ázsiában is volt, s a Kárpát-medencében is. Na? És büszke vagyok erdélyi mivoltomra. De való igaz: nem hiszek sem a kebelre borulásban, sem a vegyes házasságokban. Mostanában pedig magyar állampolgár lehetek. Gyorsított eljárással, saját kérésemre, csak be kell bizonyítanom, hogy valamelyik ősöm magyar állampolgár volt, esetleg tudok magyarul. Csakugyan? Nem viccelnek?
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Az RMDSZ képviselői nem szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt”
Egyetlen RMDSZ-es képviselő sem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt – nyilatkozta szombaton Verespatakon Borbély László környezetvédelmi miniszter, hozzátéve: Románia számára legfontosabb, hogy hitelessége legyen.
„Nem tudom, hogy mi fog történni a bizalmatlansági indítvány szavazásakor, annyit tudok, hogy tavaly, sajnos, elmaradtak az intézkedések. Ahelyett, hogy fokozatosan születtek volna meg ezek a drasztikus és fájdalmas intézkedések, mostanra a körmünkre égett a gyertya, és az IMF leszögezte: nincs más választásotok, drasztikusan le kell csökkentenetek a költségeket” – nyilatkozta a tárcavezető, aki cáfolta annak a lehetőségét, hogy az RMDSZ képviselői a bizalmatlansági indítvány mellett szavaznának. Mint elmondta, az RMDSZ számos javaslatot tett a gazdasági fellendülés érdekében, ezek közül néhányat elfogadtak, a többiről a továbbiakban egyeztetnek a kormánykoalícióban. Hozzátette: az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy a nyugdíj minimál értéke 350 lej maradjon, ugyanakkor azt is követelte, hogy a megszorító intézkedések gyakorlatba ültetése december 31-ig valósuljon meg.
„Románia számára a legfontosabb, hogy hitelessége legyen. Ha valamiről döntött, akkor igyekezzen, hogy a következő hat hónapban bizonyítson erről”.
Borbély László szombaton részt vett Fehér megyében az Abrudel patak völgyének tisztítási folyamatában.
A kormány felelősséget vállal hétfőn 16 és 17 órától a parlamentben a megszorító intézkedéseket szabályzó törvénytervezetekért. Az első törvénytervezet az állami költségek csökkentésére, a második a nyugdíjak csökkentésére vonatkozik.
Mivel a kormány a két tervezetért külön vállal felelősséget, a Szociáldemokrata Párt (PSD) két bizalmatlansági indítványt nyújt be.
Nyugati Jelen (Arad)

Szórványügynököket a szórványba!
A szórványban olyan régiónkénti „szórványügynököket” kellene alkalmazni, akik ismerik a térségben élő magyar kisebbség településenkénti problémáját és ezeket folyamatosan feltárnák az érdekképviseleti fórumok előtt – hangzott el a hétvégén a Beszterce-Naszód megyei Felőr községben szervezett szórványkonferencián, melyen Fehér, Kolozs és Beszterce-Naszód megyei pedagógusok vettek részt.
A résztvevők zöme arról számolt be, hogy a helyi tanácsoknak nem érdeke négy gyerekkel kisebbségi osztályt működtetni, teljes oktatói állást fizetni, így veszélyben a magyar oktatás. Décsei Attila Besztrece-Naszód megyei RMDSZ-elnök lapunknak elmondta: meg kell győzni a szülőket, hogy a helyi iskolák is képesek gyerekeket felkészíteni az egyetemi beiratkozásra. „Így megmaradhatna számtalan szórványiskola és nem kellene a tanároknak más megyéből keresni diákokat” – számolt be a konferencia tanulságairól Décsei.
Új Magyar Szó (Bukarest)

MAGAS RANGÚ TALÁLKOZÁS – Kölcsönös udvariaskodás közepette zajlik Semjén romániai látogatása
A diplomácia mögött politikai üzenet is megbújt: Románia csak ne kössön bele a kiterjesztett állampolgársági törvénybe. Nem egyébért, de román mintára készült. Ja, és köszönik szépen a másolás lehetőségét.
Miután tegnap Bukarestben az ország vezetőivel találkozott, majd Kovászna megyébe látogatott, ma Kolozsvárra érkezett Semjén Zsolt. Magyarország miniszterelnök-helyettese Markó Béla RMDSZ elnök, miniszterelnök-helyettes meghívására tett látogatást Romániában. Kihasználva az alkalmat, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum felkérte a magyarországi hivatalosságot, vegyen részt a testületnek a Sapientia EMTE kolozsvári épületében tartott mai ülésén.
Az EMEF gyűlést követően Semjénnel és Tőkés László EP-alelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján Markó Béla felhívta a figyelmet az értekezlet helyszínére, mondván: a Sapientia EMTE magyarországi támogatás eredményeként jöhetett létre, és reméli, hogy továbbra is kiemelt figyelmet fordít a magyar kormány a határon túli magyarság szellemi életének, oktatásának támogatására.
Elmondta, az EMEF gyűlésén többek között oktatásügyi, vallási illetve kulturális vonatkozásban tárgyaltak a magyar-magyar viszonyokról. Szó esett a határon túli magyar felsőoktatási intézmények, a Sapientia EMTE támogatása mellett a Partiumi Keresztény Egyetem finanszírozásáról is. A jelenlévők elhatározták, újraindítják a kárpát-medencei magyar képviselet fórumát, a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelynek ülésére hamarosan, várhatóan már júliusban sor kerül.
Tőkés László elmondta, a Magyarországon történt kormányváltás régóta várt esemény. Emlékeztetett, a trianoni békeszerződés óta 90 év telt el, 70 éve írták alá a bécsi diktátumot. Azonban mára a határok az egyesült Európában képletessé váltak, és Trianon gyógyításában kell gondolkodni: "Tegnapelőtt született határozat az EP-ben a schengeni övezet Romániával és Bulgáriával történő bővítésének lehetőségéről. Ez jövő év elején meg is történhet" - mondta Tőkés.
Köszönetet mondott a magyar államnak a magyar állampolgárság kiterjesztése érdekében hozott döntéséért, illetve Románia elnökének és kormányfőjének, amiért támogatta az intézkedést. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az EP-alelnökké választását a román képviselőknek csupán egy része támogatta, a PNL és a PSD képviselői erőteljesen ellenezték.
"Ne legyünk rabjai a XX. századnak, amikor is a kommunista hatalom homogenizációs politikája révén gyökeresen átalakult Erdély, többek között Kolozsvár etnikai térképe. Az erőszakos asszimiláció tényét már a Tismăneanu-jelentés is beismeri. Eljött a sebek gyógyításának pillanata, a XXI. század elkezdődésének ideje" - hangoztatta.
Semjén Zsolt köszönetet mondott a romániai magyarságnak az árvíz-sújtotta magyarországi települések számára szervezett gyűjtésért, a román kormánynak, illetve a Borbély László vezette környezetvédelmi minisztériumnak, amiért homokzsákokat küldött, így több helyen sikerült megakadályozni a gátak átszakadását.
Elmondta, ma a Házsongárdi temetőbe látogat, amely nemcsak a magyarság közös kulturális öröksége: "el kell érni azt, hogy Európa kulturális örökségévé váljon" - hangoztatta.
Romániának ismét köszönetet mondott, amiért a magyar kormánynak lehetősége volt a kiterjesztett állampolgársági törvény tervezetét a Románia által elkészített jogszabály mintájára kidolgozni. Emlékeztetett, a kiterjesztett állampolgársági törvény lehetővé teszi, hogy egy magyar nyelvet valamelyest beszélő, magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező személy egyedi kérelem alapján gyorsított eljárással legyen honosítható, ugyanúgy, mint ahogyan a Moldovai Köztársaságban élők is könnyített eljárással igényelhetik a román állampolgárságot. Továbbá reményét fejezte ki, hogy a MÁÉRT összehívásával egy új lendületet kap a magyar-magyar párbeszéd.
Ugyanakkor a magyar fél támogatásáról biztosította Romániát a schengeni övezet kiterjesztése kapcsán, amely várhatóan Magyarország soros elnöklése alatt fog megvalósulni. Beszámolt arról is, hogy a tegnapi, az állami hivatalosságokkal folytatott megbeszélésen energetikai problémákról és a magyar-román közös kormányülés megszervezésének részleteiről is tárgyaltak.
Közölte, messzemenően üdvözli az EMNT és az RMDSZ közötti párbeszéd megvalósulását, mivel a legszélesebb körű magyar összefogás megvalósításában bízik.
A magyarországi támogatások kapcsán feltett újságírói kérdésre Semjén nem adott egyértelmű választ: elmondta, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárt bízta meg a Magyarországról érkező nemzetpolitikai célokra fordítandó finanszírozási teendőkkel. "Igaz, hogy a két ország nehéz gazdasági helyzetben van: a Traian Băsescu államfővel és Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen egyetértettünk a tapasztalatcsere szükségességében" - jelentette ki Semjén. Elmondta, az ország vezetői érdeklődéssel fogadták azt a magyarországi válságkezelő intézkedést, mely a közterhek arányos elosztását teszi lehetővé. Eszerint a jelentős nyereségre szert tett bankoknak profitjuk közel felét kell befizetniük az állami kasszába.
Semjén Zsolt holnap Fehér megyébe tesz látogatást, Gyulafehérváron Jakubinyi György római katolikus érsekkel folytat megbeszélést.
Transindex.ro