Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1990. május 29.
Máj. 26-27-én Farkaslakán huszonnégy éves késéssel adtak igazi tisztességet a székelyek legnagyobb írójának, Tamási Áronnak. A tisztelet koszorúit egyaránt elhozták Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról és Budapestről a két cserefa árnyékában nyugvó íróhoz és a két Szervátiusz nagyszerű emlékművéhez. A farkaslakiak egyben újraalakították a Tamási Áron Művelődési Egyesületet. Jún. 27-én Székelyudvarhelyen a négyszáz esztendős római katolikus főgimnázium Tamási Áron - egykori diákja - nevét vette fel. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 29./
1991. május 25-26.
Május 26-án emlékeznek Farkaslakán, sírjánál a huszonöt éve elhunyt Tamási Áronra. Az emlékezést Csoóri Sándor nyitja meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25-26./
1991. május folyamán
Jussomat ne vitassátok című kiadványával emlékezett a Tamási Áron Művelődési Egyesület /Farkaslaka/ az író halálának 25. évfordulójára.
1992. szeptember 24.
Tamási Áron 95. születésnapját ünnepelte Farkaslaka népe az író összesereglett barátaival és tisztelőivel együtt. A helyi Tamási Áron Egyesület rendezte a falu nagy fiára való emlékezést. /Új Magyarország, szept. 24./
1993. szeptember 20.
Jeszenszky Géza külügyminisztert székelyföldi körútjának állomásain lelkes taps fogadta. Szovátán a házigazdák ismertették az üdülőtelep múltját és jelenét. Korondon Szász Domokos polgármester fogadta a minisztert. Az ajándékok után a miniszter kijelentette, hogy ő vásárlóként van jelen. Farkaslakán megálltak Tamási Áron síremléke előtt, Székelyudvarhelyen a zsúfolásig megtelt tanácsteremben mondott beszédet Jeszenszky Géza. Fehéregyházánál a Petőfi-emlékmű volt a következő állomás, majd rövid találkozón vett részt Segesváron. /Jeszenszky Gáza erdélyi körútja. = Új Magyarország, szept. 20./
1993. szeptember 22.
Szept. 18-án Erdőszentgyörgy /gróf Rhédey Claudia sírjának koszorúzása/, Szováta, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely, Fehéregyháza /koszorúzás Petőfi emlékművénél/, Segesvár a magyar külügyminiszter útjának fő állomásai. A magyar polgármestereknek is románul kellett köszönteni Jeszenszky Gézát. Szovátán például Lőrincz Pál polgármester románul mondta a köszöntőt és mellette állt a tolmács, aki fordított. /Bögözi Attila: Helyi valóság ? emberközelből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Dorian Vasloban Hargita megyei prefektus kitért a válasz elől, adott-e utasítást arra, hogy a magyar külügyminiszterrel románul kell beszélniük a polgármestereknek, de elmondta, hogy az állam hivatalos nyelvén kell beszélni. /Gazda Árpád: A prefektus kitért a válasz elől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./
1995. március 30.
Az RMDSZ Udvarhelyszéki Szervezete márc. 28-án Székelyudvarhelyen tartott gyűléséről kiadott közleményében felháborodottan tiltakozott a vidéken állomásozó rendőri erők újabb cigányellenes és magyarellenes akciói ellen. Kápolnásfalu, Székelyszentábrahám, Bögöz, Farkaslaka községek magyar és cigány lakosait évek óta ököllel, gumibottal, rendőrkutyákkal terrorizáló rendőröknek nincs mit keresniük a karhatalmi egységekben. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 30., 503. sz./
1996. június 11.
Nagy tömeg gyűlt össze idén is jún. 9-én Székelyudvarhelyen, az Úrnapi búcsúra. Hatodik éve Lengyelfalva, Szentlélek, Farkaslaka, Korond, Szentegyháza és még számos falu hívői érkeznek ezen a napon gyalogosan Székelyudvarhelyre, amelyet a csíksomlyói búcsú kicsinyített másának lehet mondani. A szentmise végén végigvonulnak a központban a világ négy égtája irányában felállított oltároknál, hitet téve Jézus mellett. Idén dr. Jakubinyi György celebrálta az ünnepi szentmisét. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 11./
1996. december 12.
Dec. 8-án a millecentenáriumra emlékeztek Farkaslakán. Az ünnepség a katolikus templomban tartott szentmisével kezdődött, melyet Szecsete László plébános tartott. Ezután felavatták a templom előtt felállított kopjafa-kompozíciót, Pap Jenő és Pap Ferenc faragók munkáját. Istentől kapott jogunk és kötelességünk megvallani és vállalni nyíltan, bátran és őszintén nemzeti önazonosságunkat, ragaszkodni saját hagyományainkhoz, kultúránkhoz és nyelvünkhöz - mondta beszédében Demény Gábor polgármester. A polgármester a falu nagy szülöttjét, Tamási Áront is idézte. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./
1997. január 9.
"Az utóbbi időben egymás után jelentek meg a Székelyudvarhely környékéről szóló helyismereti munkák. Egy év alatt csak Székelyudvarhelyről kettő, de Lövéte, Oroszhegy, Farkaslaka, az iskolai évfordulók kapcsán pedig Nagygalambfalva, Korond, Máréfalva leírása is megjelent. Régebben készült Nagygalambfalva Évkönyve, az Udvarhelyi Híradó Kalendárium, az Ivói Kalendárium másodszor kapható. Megjelenés előtt állnak a bögözi műemlék templomról /Jékely Zsombor/, a sóvidéki népszokásokról /Barabás László/ és a székely rovásírásról /Ferenczi Géza/ készült munkák. Balázs Irén Kápolnásfalu /Alutus Kiadó, Csíkszereda, 1996/ című monográfiája most jelent meg. A munkát P. Buzogány Árpád ismertette, egyben felhívta a figyelmet a monográfia egyes hiányosságaira. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 9./"
1997. szeptember 20.
"Szept. 19-én és 20-án Farkaslakán és Székelyudvarhelyen emlékeztek a száz éve született Tamási Áronra. Farkaslakán, az iskola udvarán felavatták az író mellszobrát, Sánta Csaba alkotását. Farkaslakán szept. 19-én Sütő András, Kányádi Sándor, Dávid Gyula /Kolozsvár/ és Czine Mihály /Budapest/ emlékeztek az íróra. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./ Sütő András beszédében békességre intett: "A fejünk fölött az ezer esztendős magyar égboltozat, európai életünk sátora." Hatalmi marakodás zajlik és jönnek a megbélyegzések: "Megalkuvó magyar!", "Kommunista-neptunista magyar!" Végleges helyre kell billenteni a világot. "Tűzveszélyes időkben a meggondolatlanul cselekvők és a cselekvésképtelen meggondoltak félreállítása, avagy tiszteletteljes leültetése babérjaikra: politikai és morális feladat." - Sütő Tamási Áron hatalmas életművét méltatva megállapította, hogy az író publicisztikai hagyatékának közkinccsé tételében nem lehetünk elégedettek. Sütő másra is figyelmeztetett: "A mulasztás kiterjed az erdélyi-romániai magyarság hét évtizedes önvédelmi harcának egész történetére is." Sütő kiáll a mérsékeltek mellett, mondván: a parlamenti képviselőink iszapbirkózást folytatnak jogainkért, a radikálisok közben fumigálják őket. /A beszédet közölte: Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./ Szept. 20-án - többek között Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet Farkaslakán. /szövege: Népújság (Marosvásárhely), szept. 26., Múzsa mell./"
1998. szeptember 22.
Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke erdélyi körútja első állomásaként szeptember 19-én kétnapos látogatásra érkezett Marosvásárhelyre, az RMDSZ meghívására. A Bernády Házban találkozott az RMDSZ területi elnökeivel, este pedig részt vett az RMDSZ által az árvízkárosultak megsegítésére szervezett Gálaesten. Elmondta, hogy ez bemutatkozó látogatás. "Erdélyben viszonylag kevésszer jártam, kevesebben ismernek, s úgy tartottam jónak, hogy magam mutatkozzak be, és ismerkedjek meg az utazás során mindazokkal, akik érintettek a közös ügyben. Tehát egyrészt kifejezetten tájékozódni akartam, másrészt a közös gondolkodás a látogatásom célja". Marosvásárhelyről Korond és Farkaslaka érintésével és egy kis megállóval Székelyudvarhelyre, majd ezt követően Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre látogatnak. Onnan továbbutaznak Csíkszeredába, majd Kolozsvárra, ahol az ügyvezető elnökkel, valamint az ügyvezető elnökség tagjaival találkoznak. Gyulafehérváron találkoznak Jakubinyi György érsekkel, majd a Fehér megyei RMDSZ-szel. Zsobokon meglátogatják a gyermekotthont. Nagyváradon részt vesz a 200 éves váradi magyar színjátszás egyik rendezvényén, s találkozik az RMDSZ tiszteletbeli elnökével is. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. december 13.
November végén megjelent a Nyikó Hangja községi havilap Farkaslakán, amelynek egyházi oldala is van. /Hírek rovat. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 13./
2000. március 28.
Lőrincz Józsefnek, a Tamási Áron Gimnázium /Székelyudvarhely/ tanárának számos tévhitet sikerül cáfolnia kutatásai alapján, ezt mutatja frissen megjelent könyve (Tamási Áron hazatérése, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely). Tamási Áron udvarhelyi diákéveit illetően a Szűzmáriás királyfi c. munkáját vették alapul, amelynek hősét kizárták a gimnáziumból, hazakerült falura. Lőrincz József munkájában cáfolta ezt, valójában Tamási Áron jól érezte magát az székelyudvarhelyi gimnáziumban, itt jegyezte el magát az irodalommal. Tandíjmentességet kapott, és a Király Lajos-féle alapítvány pénzjutalomban részesítette mint olyan diákot, "aki magyarosan ír és jó magyar dolgozatokat készített". A megjelent monográfiák szerint rosszul érezte magát az író Udvarhelyen, Izsák József 1969-ben megjelent könyvében ezt állította, Z. Szalay Sándor újabb monográfiája (Hit a harcban, remény a bajban, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1991) is azt tartalmazta, hogy az iskola lehetetlenné tette a Farkaslakáról jött diák irodalmi képességeinek érvényesülését. /P. Buzogány Árpád: Lőrincz József eloszlatja a Tamásiról kialakult tévhiteket. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 28./
2000. április 21.
"Hargita megye kultúráját két alapvető összetevő - a népművészet és a képzőművészet - határozza meg. Vitathatatlan, hogy a vidék huszadik századi csúcseredményeit leginkább a képzőművészet eredményezte állapította meg Szatmári László. A Barabás Miklós Céhen kívül Erdélyben jelenleg csupán néhány hivatalos formában működő, bejegyzett művészcsoportosulás létezik: a székelyudvarhelyi Udvar, amely Bíró Gábor festőművész kezdeményezésére jött létre; a Csíkszeredában bejegyzett Grund 2000 Művészeti Alapítvány és az 1999-ben megalakított Hargita Visual Art, a Hargita megyében élő, tevékenykedő képző- és iparművészek egyesülete. Ez utóbbi szándékai között szerepel a középfokú művészeti oktatás támogatása, a szakmai kapcsolattartás a romániai, anyaországi és külföldi egyesületekkel, megyei jellegű, illetve időszakos csoportos, egyéni és vendégtárlatok rendezése és kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozása. Csíkszereda Városi Tanácsa a Hargita Visual Art Egyesület használatára engedte át a csíkszeredai Virág utcai galériát. Példamutató Siklódy Ferenc fiatal grafikus kezdeményezése, aki a székelyföldi képzőművészeti múlt közismert és kevésbé ismert alakjainak rajzolt és írott portréival egy majdani erdélyi képzőművészeti lexikon alapjait veti meg. A közel 300 nevet felölelő listából több mint száz portré el is készült. - Az erdélyi magyar művészet legújabb kori történetében a szobrászat a lassú, csendes változások terepe volt. Elég említeni a Szervátiuszék farkaslaki Tamási-emlékművét, Kulcsár Béla (és Hunyadi László meg Kiss Levente) agyagfalvi szoboregyüttesét, Márkos András székelykeresztúri Petőfijét, a gyergyószárhegyi szoborpark néhány ténylegesen kiemelkedő alkotását, vagy a jelenben Hunyadi László, Bodó Levente, Székely József, Burján Gál Emil munkáit. Csíkszereda nem foglal el tekintélyes helyet a köztéri szobrok lelőhelyeinek lajstromán. (Elkészült viszont Nagy Ödön alkotása, Gál Sándor honvédezredes mellszobra; felállították Vetró Andrásnak Zsögödi Nagy Imrét mintázó szobrát, s a közelmúltban Nagy Ödön és Ercsei Ferenc közös művét, Petőfi Sándor mellszobrát.) És milyen köztéri szobrok vannak még Csíkszeredában? A Felszabadító román katona emlékszobor (Marius Butunoiu alkotása), a Mikó-vár előtt a Petőfi- (Szobotka András műve) és Balcescu-szobor (Doru Popovici műve), a Jégpalota előtti Hokizók (Tőrös Gábor alkotása), Bodó Levente Márton Áron-mellszobra, Nagy Ödönnek egy térplasztikája. - Szatmári hangsúlyozta, hogy a köztéri szobrászat megakadt valahol negyven-ötven évvel ezelőtt. Szobrokat erdélyi magyar művészektől alig (vagy egyáltalán nem) rendelt a közület, s ha 1990-től a tiltás oka megszűnt, a közigazgatási intézmények vagy az ún. civil szférához tartozó közületek, egyesületek, alapítványok stb. elsősorban emlékszobrokat rendelnek a szobrászoktól, ezeket is hagyományos formában, kívánják. - Ideje lenne a képzőművészet működéséhez és kibontakozásához nélkülözhetetlen stratégiát megtervezni. Kezdetben az ezen a vidéken élő/tevékenykedő alkotók munkásságát kellene bemutatni (katalógusok, tanulmánykötetek, bibliográfiák készítése, vándorkiállítások szervezése). Közületi támogatással kell feltárni a vidékről elszármazott jeles képzőművészek életműveit. Szatmári kifejtette, hogy szükséges az előttünk járó alkotók habitusának, képzőművészeti attitűdjének a megismerése, "hiszen csak akkor számolhatunk biztos jövővel, ha múltunkat ismerjük és megbecsüljük. Ideje volna már elkészíteni az erdélyi képzőművészeti lexikont, melyben a székelyföldi alkotóknak élenjáró szerep jutna." /Szatmári László: Vidékünk képzőművészetének szubjektív megközelítése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ A Székelyföld 2000 konferencián elhangzott előadás rövidített változata"
2000. szeptember 13.
Szervátiusz Jenő (1903-1983) szobrászművész munkásságának meghatározó darabjaiból nyílt emlékkiállítás Budapesten, az V. kerületi Vármegye Galériában. Szervátiusz Jenő 1903. július 4-én született Kolozsváron. 1933-tól állított ki egyéni és csoportos, honi és külföldi tárlatokon. Bejárta Erdélyt, élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkmenaságon és Csíksomlyón. Szervátiusz Jenő műveit múzeumok és magángyűjtemények őrzik. Köztéri szobrai állnak Farkaslakán, Csíkmenaságon, Székelyudvarhelyen, Pápán. Műveinek száma ezernél többre tehető. /Szervátiusz Jenő Emlékkiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./
2000. szeptember 25.
Szept. 23-án a Kalonda-tetőn tartották meg a Farkaslaki Szenes Napokat. Demény Gábor községi polgármester kifejtette, hogy e hagyományteremtőnek induló rendezvényt először szervezték meg. Ez alkalomra elkészült el az óriási boksa (szénné égethető farakás), melyet ünnepélyesen a Rekordok Könyve (Guinness Book) képviselőjének, Dieter Lindnernek a jelenlétében hitelesítettek. Szept. 24-én az ünnepi szentmise után millenniumi megemlékezést tartottak, valamint megkoszorúzták Tamási Áron emlékművét. /Kristó Tibor: Farkaslaki Szenes Napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./
2000. november 10.
Nov. 11-14. között az RMDSZ vezetői székelyföldi kampánykörutat tesznek meg. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Frunda György, az RMDSZ államelnökjelöltje, Borbély László ügyvezető alelnök, valamint a Szövetség székelyföldi képviselő-, illetve szenátorjelöltjei nov. 11-én elsőként Parajdra látogatnak, a következő állomások: Korond, Farkaslakán /ahol megkoszorúzzák a Tamási Áron emlékművet/, Máréfalva, Székelyudvarhely, Bögöz, Barót, Nagyajta, Bölön, végül Sepsiszentgyörgy. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 10. - 1847. sz./
2000. december 29.
A Hegyalja kistérségi folyóirat a hasonnevű egyesület szócsöve kíván lenni. A ″Hegyalja Kistérségi Egyesület partnereivel együtt: Varság, Zetelaka, Fenyéd, Oroszhegy, Farkaslaka községek, valamint Székelyudvarhely polgármesteri hivatalával közösen, a térség más civil szervezeteivel, intézményeivel, nem utolsó sorban a lakossággal együtt felvállalta a közvetlen környezet gazdasági és társadalmi fejlődésének irányt adó stratégia kidolgozását″ - olvasni a lapban. /Hegyalja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
2001. június 12.
"Lassan kezd kialakulni a falusi turizmus. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének egyik katalógusában már 64 fogadóhely szerepel Torockótól Gyergyószentmiklósig, Kalotaszentkirálytól Zetelakáig. A katalógus hat információs irodát, illetve faluturisztikai egyesületet, szövetséget nevez meg, ezek Kolozsváron, Gyergyószárhegyen, Zetelakán, Farkaslakán, Homoródalmáson és Kalotaszentkirályon működnek. Az erdélyi faluturizmus egyik istápolója dr. Csáky Csaba kifejtette, hogy a külföldiek számára éppen a helyi ízek a legvonzóbbak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a legegyszerűbbel is kezdhetik. Egy család is elindulhat, de jobb, ha többen vannak és alapítványt, egyesületet hoznak létre, amely jogi személy. Csak így lehet pályázni, forrásokat szerezni a fejlesztéshez. Be kell kerülni a katalógusba, vagy katalógusokba, hogy ismerjék meg a vendéglátót és szolgáltatását, s nem árt egy kis külön reklám. /Sike Lajos: Sok erdélyi faluban kapaszkodó lehet a turizmus. Nem csak a régi présház, az esztena, de még a kaszálóház is jövedelmet hozhat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"
2001. szeptember 3.
"Szept. 1-2-án tartották Farkaslakán a Szenesnapokat. A Kalonda-tetőn a megnyitó után a farkaslakiak ősi mestersége, a szénégetés élő bemutatására került sor. Aztán vetélkedők következtek. Vasárnap a farkaslaki római katolikus templomban szentmisét tartottak, ahol millenniumi zászlóátadásra is sor került, melyet a farkaslakiaknak testvértelepülésük, Lengyeltóti ajándékozott. Farkaslaka címeres zászlóját Kovács Sándor római katolikus esperes szentelte fel. - A zászlón a címer fehér mezőben van elhelyezve. Szélén kék-vörös színekben kifelé mutató farkasfogak utalnak a falu névalakjára. A kék szín a székelyeket, a vörös a magyarokat jelképezi - mondta Pécsi Dániel, a címer megálmodója, majd kifejtette: ezzel azt akartam kifejezni, hogy a székelyek a magyar nemzet részét, megbonthatatlan egységét képezik. Amíg székelyek lesznek, addig magyar nemzet is lesz. A templomból Tamási Áron sírjához vonultak az ünneplők. Farkaslaka történetében először adományoztak díszpolgári címeket azoknak, akik a falu közösségéért, hírnevének öregbítéséért dolgoztak. /Bágyi Bencze Jakab: Méltó megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./"
2001. szeptember 15.
"Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./"
2001. október 6.
"Okt. 5-én megnyitották Székelyudvarhelyen a X. Nemzetközi Kiállítást és Vásárt, ahol 22 magyar és 14 belföldi főleg udvarhelyi cég állította fel standját, részt vett Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára és Mircea Dusa Hargita megye prefektusa. Az üzletembertalálkozót Szász Jenő polgármester nyitotta meg. Okt. 6-ra kirándulást szerveznek a Farkaslaka-Korond-Parajd-Szováta vonalon, délelőtt kegyeleti gesztusra hívták meg a vendégeket: az aradi vértanúkra emlékezve koszorúznak a Márton Áron téren, a Vasszékelynél. /(Oláh István): EXPO 2001, Székelyudvarhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./"
2001. október 8.
"A napokban - egyáltalán nem titokban - félhivatalos látogatáson Erdélyben járt Demeter Ervin, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős tárca nélküli miniszter. Marosvásárhelyen interjút adott a lapnak. Elmondta, hogy Szovátára kapott meghívást, ahol egy milleniumi szobor avatásán vett részt. A szobor központi figurája egy hadiárva. Szovátán a második világháborúban tíz magyar honvédet végeztek ki a bevonuló orosz csapatok. Nekik állítottak emléket. Sántha Csaba nevű helyi művész alkotásáról van szó, akinek Tordaszentlászlón, Hármasfaluban, Farkaslakán is van főtéri szobra. Demeter Ervin hivatalos látogatáson 1999-ben járt Romániában, egy évvel a hivatalba lépése után. Gondot fordított arra, hogy a környező országokban felvegye a kapcsolatot a hivatalos szolgálatokkal. A magyar és román nemzetbiztonsági szolgálatok között van kapcsolat, együttműködés, elsősorban a nemzetközi bűnözés, a kábítószer forgalom, illegális migráció, illetve ezek megakadályozása terén. /(Máthé Éva): "Mindig szívesen jövök Erdélybe" Interjú Demeter Ervin magyar "titokminiszterrel". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./"
2001. október 18.
"Székelyudvarhelyen okt. 16-18. között Szejkefürdő és borvíz címmel konferenciát rendeztek. Hazai és magyarországi szakemberek tanácskoztak a Haáz Rezső Múzeumban. A tanácskozás előadói a Szováta, Parajd, Korond, Farkaslaka, Székelyszentlélek, Szejkefürdő és Székelyudvarhely vonalon található térség műemlékeiről, fürdő- és borvíztörténetéről, néprajzáról és turisztikai lehetőségeiről értekeztek. Központi helyen szerepelt a Szejkefürdőn létrehozandó székelyföldi fürdő- és borvízmúzeum. /Bágyi Bencze Jakab: Borvízmúzeum Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./"
2002. február 26.
Szép számmal akadnak olyanok, akiknek az égvilágon mindenről mindig a magyar frász jut eszükbe. Ha valamit magyar javasol, ha valamit magyar vásárol vagy ad el, az már azon egyszerű oknál fogva is gyanús, hogy az illető személy nemzetisége magyar. A szolgálatos nemzetvédő ilyenkor ellenjavasol, leszavaz, ellenkezik. Valószínűleg legutóbb szintén ilyen magyar frászon bukott el Marosvásárhely közszállításának egyik korszerűsítési kísérlete is. Arról lett volna szó, hogy a helyi Közszállítási Vállalat 10 darab autóbuszt vásárol. A versenytárgyaláson egyetlen cég tett eleget az előírásoknak. A cég farkaslaki bejegyzésű, tulajdonosa pedig Demény Attila. Az üzletkötésre azért nem került sor, mert a versenytárgyalási bizottság néhány tagja - nevezetesen Oproescu Florin, a Vatra Romaneasca egykori oszlopos tagja, no meg Vlas Florin városi tanácsos - kifogást emeltek a pályázat ellen. Az újra megtartott versenytárgyaláson továbbra is a farkaslaki ajánlat bizonyult a legelőnyösebbnek, ám ezúttal sem köttetett meg az üzlet, a bizottság említett két tagja másodszorra is megfúrta a vásárlást. /Bögözi Attila: Magyar frász? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2002. június 4.
A Hegyalja Kistérségi Társulás 2000 februárjában alakult meg. Zetelaka, Oroszhegy, Fenyéd és Farkaslaka községek, valamint tartozékfalvaik képezik e kisrégiót. Sokáig az egyik legéletképesebb társulásként emlegették a Hegyalját. Mostanában mintha megtorpantak volna. Nagy Attila kistérségi menedzser beszámolt arról, hogy megalakulásuk évében sikerrel pályáztak különböző alapítványokhoz. A zetelaki tó- és gátrendszer fejlesztési tervének kidolgozására egy érdekvédelmi szervezet jött létre, mely a tónak és környékének turisztikai kihasználását tűzte ki célul. A kisrégióhoz tartozó önkormányzatok azonban idéntől nem kívánják támogatni a társulást, holott erre szükség van, hogy előteremtsék a sikeres pályázatokhoz a résztámogatást. /Kristó Tibor: Megomlik-e a Hegyalja? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./
2002. június 18.
Megjelent a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában, Ferencz Angéla néprajzos szerkesztésében, a Sokszor úgy szeretnék enni, magam sem tudom, hogy mit című kiadvány. A könyv két, a hagyományos székelyföldi táplálkozással foglalkozó díjnyertes dolgozatot tartalmaz: Jakab Rozália: Hagyományos táplálkozás Farkaslakán és Tankó Gyula: Étkezési rend, étkezési szokások a gyimesieknél. A kiadvány az Illyés Közalapítvány támogatásával jelent meg. /Kristó Tibor: Könyv a székelyföldi táplálkozásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 18./
2002. július 10.
"Megállíthatatlannak tűnik az Orbán László és Biró György által elindított "buszos lavina", amely számos marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, korondi és farkaslaki személyszállító céget érint. Orbán és Biró, a Transilvania Szállítási Egyesület elnöke és alelnöke súlyos vádakkal illetett néhány konkurens vállalatot. Megneveztek néhány korondi, farkaslaki és székelyudvarhelyi céget, mely kalózkodásával rontja a csíkszeredaiak és a marosvásárhelyiek piacát. A vásárhelyi Intertours, Ballótrans, Transervice, Royal, Transexpres és Lavinia vezetői közös nyilatkozatot írtak alá, melyben tiltakoztak a Biróék által felhozott vádak ellen. Biró kijelentéseire reagáltak az érintett székelyföldi szállítási vállalkozások is, amelyek tulajdonosai felkérték Orbán Lászlót, az egyesület nevében sajtótájékoztatón vonja vissza az alelnök által felsorolt vádakat. Orbán kijelentette, tudomása van róla, hogy egyes cégek valóban indítanak törvénytelen járatokat, azonban rámutatott, Biró részben a maga nevében beszélt, és az Transilvania Szállítási Egyesületet nem terhelik az alelnök állításai. Orbán László elmondta, nincs arról tudomása, hogy Biró milyen bizonyítékokra támaszkodva vádolta meg a székelyföldi cégeket. /Szucher Ervin, Zilahi Imre: Orbán László visszakozik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./"
2002. szeptember 4.
"Aug. 31-én és szept. 1-jén rendezték meg a III. Farkaslaki Szenes Napokat és Grillfesztivált. A szervezők megemlékeztek a falu nagy szülöttjének, Tamási Áron író születésének 105. évfordulójáról. Fellépett a farkaslaki Tamási Áron Iskola énekkara, a lengyeltóti zeneiskola fúvószenekara és a farkaslaki tánccsoport. Tamási Áron sírjánál emlékeztek meg Farkaslaka nagy szülöttéről. /Fekete B. Zoltán: III. Farkaslaki Szenes Napok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./"