Közvélemény kutatók arról kérdeztek meg magyarországi lakosokat, büszkék-e magyarságukra. A közvélemény-kutatás eredménye szerint az utóbbi három évben csökkent az igennel válaszolók száma. A megkérdezettek négyötöde nyilatkozott úgy, hogy büszke magyarságára, 32 százalékuk volt nagyon büszke (három éve ez az arány 40 százalékot tett ki), 15 százalékuk nem túl büszke, 3 százalékuk pedig egyáltalán nem táplál ilyen érzést lelkében. A vállalkozók és a fiatalok a legkevésbé lelkes hazafiak, az idősebbek és a vallásosak meg a leginkább azok. A rendszerváltás előtt a nemzeti identitás és büszkeség kérdése sokáig tabutéma volt az internacionalista szellemiségű közéletben. Ennek következményeként a magyarországi fiatalok semmit sem, vagy csak vajmi keveset tudtak az ország határain kívüli nemzetrészeikről. Nyolcvankilenc után javult a helyzet, de mára – az ominózus 2004-es népszavazás és a közvélemény-kutatás eredményeiből is erre lehet következtetni –, ismét apadni kezdett a büszkeségforrás. Apadóban a nemzeti büszkeség, fájdalmas tendencia ez, nekünk, erdélyi magyaroknak (és felvidékieknek, kárpátaljaiaknak, délvidékieknek), írta a lap munkatársa. Megmaradásunk biztosnak hitt támaszát érezzük veszélyeztetve. Vigaszsugár lehet, hogy az Erdély-járó anyaországiak feltöltődhetnek, leckét kapnak magyarságból. /Borbély László: Apadó büszkeség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

Körülbelül 800 magyarországi és romániai magyar fiatal vett részt augusztus 6-án a negyedik EMI-tábor megnyitóján. A tábort a Gyergyószentmiklós közelében fekvő Hétvirág panzió területén szervezik. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester, Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Strahl Zoltán, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke, Nagy Endre unitárius lelkész és Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. Az első napi programban szerepel többek között A transzszilvanizmus tájszemlélete Wass Albert epikájában című előadás, a Lehull nevedről az ékezet – emigráns magyar élet az óceánon túl előadás, az Erdély, a hét autonómia országa, valamint Az autonómiáért való küzdelem a román parlamentben előadás. A szervezők szerint a tábor célja az, hogy "egyesítse azokat a magyar fiatalokat, akiknek egészséges nemzeti öntudatuk van". A tábor meghívottjai között van Tőkés László református püspök, Asztalos Lajos író, Bakk Miklós politológus, Toró T. Tibor képviselő, Sógor Csaba parlamenti képviselő, Patrubány Miklós MVSZ-elnök. A tábor szervezői, az EMI és az Egyesült Magyar Ifjúság, naponta ezer személy részvételére számítanak. /Mintegy 800 magyar fiatal az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ A délvidéki helyzetről, a népesedésről, a ’89 előtti magyar ellenzékiségről, a székelyek eredetéről, valamint Erdély európai értékeiről esett szó a negyedik EMI-táborban augusztus 7-én. Vincze Gábor történész és Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat egyik szerkesztője idézte fel az akkori időket. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója népesedési helyzetről szólt, rámutatva, a 24. óra utolsó perceiben vagyunk. Megállapította: a politikumban nincs elképzelés a folyamat megállítására, s ha így megy tovább, 2200-ban eltemetik az utolsó magyart. A szakember a defetista, pesszimista hozzáállás ellen emelte fel szavát, bizalmának adva hangot a civil szervezetekben, melyek végzik a felvilágosító munkát addig, míg egy olyan politikus meg nem jelenik a színen, aki a megfelelő jogszabályok megalkotására felhívja a figyelmet, s így államilag ösztönzik majd a gyermekvállalást. A beszélgetésen részt vett Csíki Sándor, a Pro Familia Egyesület vezetője és Ábrám Noémi nagycsaládos, aki személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró, őt Grandpierre Attila követte, aki a székelység eredetéről beszélt, Csetri Elek akadémikus pedig Erdély európai értékeiről tartott előadást. A táborba várják Wittner Mária ’56-os szabadságharcost is. Augusztus 7-én délutánig napi 3500 látogatót tartottak számon a szervezők. /Népesedés, ellenzékiség (EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A magyar történelem fontos évszámaival és jelképeivel díszített, közös tőről fakadó kopjafákból álló alkotás a gyimesbükki Rákóczi vár szomszédságában kapott helyet. Az Összmagyarság Történelmi Emlékhelye tisztelgés a szétszakítottan élő Kárpát-medencei magyarság közös múltja előtt. Az emlékművet és nemzeti összefogásra bíztató üzenetét méltatta Wittner Mária 56-os szabadságharcos és az alkotó, Füredi Gábor képzőművész. - Nem valaki ellen akartuk ezt állítani, hanem történelmünkre emlékezve, vállalva önmagunkat, vállalva múltunkat, közös történelmünket és valakik ez ellen próbáltak tiltakozni – hangsúlyozta Deáky András gyimesbükki tanár. Az ünnepség résztvevői az avatással Szent István király és a magyarság ezer éves története előtt tisztelegtek. /Gyimesbükk: Szent István király és a magyarság előtt tisztelegtek. = Duna Tv, erdely.ma, aug. 9./ A Magyarországot, illetve a trianoni békediktátum által elszakított területeket: Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Kárpátalját egyaránt megjelenítő, öt kopjafából álló impozáns képzőművészeti alkotás Füredi Gábor fafaragó alkotása. A központi ágból kinyúló kopjafák az elszakított nemzettesteket jelképezik, az évszámok alapján pedig végigkövethetők a magyar nemzet főbb történelmi eseményei. Az emlékművet a Deáky Panziónál avatják fel augusztus 9-én. „Önmagunk vállalásáról van szó, múltunkkal, történelmünkkel együtt” – mondta az avató kapcsán a Csíki Hírlapnak Deáky András. Az emlékmű feltűnő rendőrségi erődemonstráció övezi, ugyanis a hatóságoknak olyan értesüléseik vannak, hogy tüntetés készül Erdélynek Magyarországhoz való csatolásáért. „Mindez természetesen légből kapott, komolytalan, talán rosszindulatú rémhír, amelyet ismeretlen »jóakaró« terjeszthet" – nyilatkozta Deáky András. /Csíki Hírlap, Erdely. ma, aug. 9./

Szeptemberben megalakulhat a szórványtanács, amelynek célja, hogy programokat indítson a külföldön élő magyar közösségek számára – mondta Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke Budapesten. A szórványban élők számára közösségi találkozóhelyeket hoznának létre, iskolabuszokat szerveznének, távoktatási programot indítanának – mondta Duray Miklós azt követően, hogy Budapesten megalakult a tanácsot előkészítő bizottság. Az augusztus 19-én megalakult bizottságnak egyebek mellett erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai tagjai is vannak. A tervek szerint a Miniszterelnöki Hivatallal is tárgyalnak a kezdeményezésről. Abban reménykednek, hogy a Szülőföld Alapból és a stratégiai programokból kaphat pénzt a szórványtanács, emellett vállalkozóktól is várnak támogatást – mondta Duray Miklós. /Szórványtanács alakul a külföldi magyarokért. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./

Önrendelkezés, egyetem, nyelvi jogok, népesedés, Wass Albert, történelmünk, kultúránk, nemzeti önvédelem: az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ által folyamatosan felszínen tartott témák, rangos szakértők előadásában, hatalmas érdeklődés mellett – a második legnagyobb magyar ifjúsági rendezvénnyé lépett elő a vasárnap véget ért IV. EMI-tábor. Több előadó a nemzeti gondolat erdélyi zászlóvivőjeként értékelte az eseményt és a mögötte álló fiatalokat az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság táborában, Gyergyószentmiklóson. Az autonómiáért vívott küzdelméről számolt be Garda Dezső képviselő. Elmesélte, hogyan ellenezte és próbálta megakadályozni az RMDSZ kezdettől fogva a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumának benyújtását. Tóth Károly Antal irodalmár, az Ellenpontok című nagyváradi szamizdat folyóirat egyik szerkesztője megállapította, az akkori tájba simuló magyar politikusokhoz hasonló utat jár „a Markó-féle társaság” is, akik a hatalom és a pénz érdekében kiszolgálják a román politikát. Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom elindítója „népesedési riadót” fújt. A délvidéki helyzetről tartott előadást Matuska Márton temerini újságíró. Előadást tartott többek között Jókai Anna, Wittner Mária, Csath Magdolna, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Buzánszky Jenő, Wass Endre és Bartha József. Jókai Anna rámutatott: lyukas Magyarországon élünk, s a lyukakon folyik el belőlünk az érték. Már nem a közép, hanem a szélek tartják egyben ezt a nemzetet, de ha a belső kör nem tudja bestoppolni a lyukakat, nem tud új életet teremteni, akkor ez az állapot sem marad fenn tovább – szögezte le az írónő. Levetítették a Wittner Máriáról készült filmet, jelen volt maga a szabadságharcos is. A Hóhér, vigyázz! végén a népes nézőközönség álló vastapssal köszöntötte Wittner Máriát és a film egyik készítőjét, Siklósi Beatrixot. Eva Maria Barki az autonómiáról beszélt. Szilágyi Zsolt rámutatott, hogy a délszláv válság minden rendezési terve az autonómiára alapult, mely a térség stabilitását volt hivatott biztosítani. Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke tartott előadást Szélárnyékban erősödve címmel. Böjte Csaba atya arra szólította fel hallgatóságát, hogy „fejezzük be a Trianon utáni nyavalygást”, teremtsünk élhető életet magunknak, és oldjuk meg bátran, amit Isten kér tőlünk. A magyar nyelvhasználati lehetőségek Erdélyben című előadáson Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Soós Sándor EMI-elnök, Bagoly Zsolt alelnök és Barta Béla, a szervezet partiumi régiójának elnöke ismertette a helyzetet. A táborban összesen 15 ezren voltak jelen. /Bagoly Zsolt: Közel tizenötezer látogatóról számoltak be. Erdélyt ébresztgették az EMI-táborban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 21./

Kevesebb mint egy évvel létrejötte után felbomlott a vajdasági magyar pártok alkotta Magyar Koalíció. Megszűnését hivatalosan még nem mondták ki, de egyértelműnek látszik, hogy a szövetség, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alkotott, felbomlott. A négypártinak indult, de végül ― a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) távolmaradása miatt ― hárompártivá vált összefogást az a remény hívta életre, hogy a magyar pártok jobb eredményt érhetnek el választásokon, ha összefognak. Az idei, különböző szintű választásokon bebizonyosodott, ez illúzió; a Délvidék egyetlen számottevő magyar politikai erejének számító VMSZ és az elenyésző számú követővel rendelkező, de hangos, a politikai tényező szerepében tetszelgő törpepártok összefogásának nincs igazi hozadéka. Januárban, a szerbiai elnökválasztás után még úgy tehettek a politikusok, mintha lenne. Pásztor István, a VMSZ elnöke, a koalíció jelöltje ugyanis 92 000 szavazatot kapott, többet, mint amennyi a tavalyi parlamenti választáson a VMSZ-nek jutott. A májusi parlamenti választáson a koalíció négy helyet szerzett Belgrádban, eggyel többet, mint ahány korábban a VMSZ-nek volt. Mindet a VMSZ kapta, mert a koalíción belüli megállapodás úgy szólt, hogy négy képviselőig övék a helyek, s csak azon felül osztozik két partnerével. A VMSZ a választási eredményén messze túlmutató pozíciókhoz jutott. Parlamenti elnököt ad, négy minisztert, és a helyi önkormányzatokban is erősíteni tudta pozícióit. Ezért mondhatta a VMSZ egyik, a vajdasági parlamentben is csúcsvezetőnek számító politikusa rögtön a májusi parlamenti választások után, hogy ,,most egy kis szünet következik. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban különösebben forszíroznunk kellene ezt az együttműködést. " Pásztor István VMSZ-elnök a koalíció nevében, de a partnerekkel való egyeztetés nélkül írt alá együttműködési szerződést a Szerbia vezető politikai erejévé vált Demokrata Párt elnökével, Boris Tadic államfővel. Emiatt az egyik törpe koalíciós partner, a VMDK elnöke, Páll Sándor a Vajdaság Ma internetes hírportálnak adott interjúban lényegében eltemette a Magyar Koalíciót. /Felbomlott a vajdasági Magyar Koalíció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Az anyanyelvi oktatás megerősítésének fontosságára hívja fel a figyelmet a Magyar Állandó Ifjúsági Értekezlet (MÁIÉRT) harmadik találkozójának záróközleménye. A hétvégén Nagyváradon megtartott rendezvényen jelen voltak a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Fidesz ifjúsági tagozata, a Magyar Koalíció Pártja Via Nova Ifjúsági Csoportja, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői. A közlemény aláírói a kisebbségi kérdés egyetemes megoldási javaslataként támogatják a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek önrendelkezési törekvéseit, és üdvözlik az összmagyarság érdekeit képviselő brüsszeli iroda létrehozásának szándékát. A tagszervezetek képviselői aktuálpolitikai előadást tartottak a magyar kisebbség és az érdekképviseletek helyzetéről Romániában, Szerbiában és Szlovákiában. A műhelymunka során a résztvevők megegyeztek abban, hogy szorgalmazzák a felvidéki sikeres szórványvidéki iskolaprogram délvidéki és erdélyi átültetését. /A MÁIÉRT az anyanyelvért. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

A szervezők százezres tömeget vártak Budapesten a Tarka Magyar békemenetre, melyet a kirekesztés és rasszizmus elleni fellépésnek szántak. A rendezvényre alig néhányezer ember jött el. A rendezvény neve a szürkemarhára, meg a szimentáli fajta keresztezéséből származó magyar tarkára emlékeztetett. A menet címe sokaknak alattomos és provokatív, mások derültek rajta: hajrá, magyar tarkák. Nagy útlezárások voltak, kordonokat állítottak. A megjelentek a délvidéki magyarveréseket, a felvidéki magyarokat megbélyegző Benes-dekrétumokat, vagy Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége, a csángók miatti aggodalomat említhették volna. De nem tették. Megjelent magánemberként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, bár a szervezők nem hívtak politikusokat. „Magánember körül ennyi biztonságit még nem láttam!” – fakadt ki a helyszíni tudósító. A tüntetésnek volt olyan médiatámogatója is, amelynek egyik munkatársa karácsonyesti műsorban vallotta meg: ha tehetné, kiirtaná az összes keresztényt… A radikalizmus jellemzően mindig akkor kap erőre, amikor az éppen regnáló hatalom nem tud megfelelő választ adni a társadalom problémáira. A kommunizmustól kétszeresen sújtott erdélyi magyarságnak is volt már alkalma posztkommunistát segíteni hatalomba csak azért, hogy szabaduljon a Vadim-jelenségtől! Érdekes módon Magyarországon a csuklyás-bakancsos masírozásnak nyoma sem volt az ún. polgári kormányzás idején (1998–2002), ellenben avattak világszínvonalú Terror Háza Múzeumot, és törvénybe iktatták a Holokauszt Emléknapját. Az őszödi beszéd (2006) azonban kitermelte a saját szolgálati fasisztáit, akik idestova két esztendeje büntetlenül garázdálkodhatnak végig a magyar ünnepi kalendáriumon, a vészkorszak túlélőinek érzékenységén. A kukagyújtogató kontra rendőrkommandó persze látványosabb és hálásabb téma mind a média, mind pedig a kormányzat szempontjából, mint mondjuk az adócsomag és parlamenti vitája. /Laczkó Vass Róbert: Tarka türelem-játék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Október 10–12. között zajlott le az évente megrendezésre kerülő Kárpát-medencei Háló nagytalálkozó, a katolikus közösségek találkozója, Délvidéken, Muzslyán. Kisközösségekből, a Kárpát-medence minden zegzugából érkeztek a résztvevők. A nagybecskereki székesegyházban vettek részt a dr. Német László nagybecskereki, dr. Pénzes János szabadkai püspök és Huzsvár László nyugalmazott püspök által celebrált záró szentmisén. /Pázmán Enikő: Kárpát-medencei Háló-nagytalálkozó. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 2./

Nyílt levélben szólította fel az egyik délvidéki magyar párt vezetője Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét arra, hogy ne írjon alá Szerbiával semmilyen, egyelőre csak a tervezés fázisában lévő szerződést sem. Halassza el a Szerbiával kötendő együttműködési szerződés aláírását addig, amíg Szerbiában "a magyarverésekkel kapcsolatos megelőző intézkedések eredményt nem hoznak". A VMDP elnöke azt is kérte, hogy ne legyen előrelépés a magyar–szerb parlamenti kapcsolatokban, amíg "meg nem születik a megfelelő nemzeti tanácsokról szóló törvény, valamint (amíg) a szavatolt parlamenti helyek intézménye mind a vajdasági, mind a köztársasági parlament vonatkozásában nem kerül be a köztársasági választási törvénybe, a Vajdaság statútumába (amelyet a szerb parlamentnek kell véglegesíteni), de legalább a tartományi választási határozatba". /Feltételt szab a VMDP. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Idén ünneplik a híres nótaszerző, Dankó Pista születésének a 150., halálának a 105. évfordulóját, ezért 2008-at Dankó Pista-évnek is nevezik. Dankó Pista Aradon és Nagyváradon is gyakran megfordult, a szegedi székhelyű Magyar Nótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének a művészei a régióban Dankó Pista-esteken lépnek fel. November 9-én, vasárnap Aradon, a Kultúrpalotában, kampányrendezvénnyel egybekötve Dankó Pista-megemlékezést tartottak, Bognár Levente alpolgármesternek Dankó Pista-emlékéremmel ismerték el az országhatárokon átnyúló magyar kultúráért kifejtett munkáját. A szegediek előbb Délvidékre látogattak, ahol három településsel, köztük Újvidék önkormányzatával írtak alá együttműködési szerződést, ott is tartottak Dankó Pista-emlékelőadásokat. A szegedi egyesület nevében dr. Majzik István elnök a közelmúltban három intézménnyel, civilszervezettel kötött együttműködési szerződést: Arad város tanácsával, a pécskai Búzavirág Egyesülettel, illetve a kisiratosi Pro-Ki-Dor Egyesülettel. Egy hónappal ezelőtt be is nyújtották első pályázatukat a Szülőföld Alaphoz. Fejes Ernő a szegedi egyesület nemzetközi kapcsolatokért felelős referense találkozott Haász Tibor tőzmiskei polgármesterrel, akivel eldöntötték: még idén együttműködési szándéknyilatkozatot írnak alá a Simonyi Társasággal. /Balta János: 2008 Dankó Pista év. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

Másfél évtizede indultak a Kárpát-medencei magyarsághoz szóló tematikus műsorok a Magyar Televízióban. A Határon Túli Műsorok Szerkesztősége kétnapos ünnepséget szervezett a jubileum alkalmából. A budapesti találkozóra Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Szlovéniából és Délvidékről több mint száz riporter, szerkesztő érkezett. Az ünnepségen magyarországi és határon túli politikusok is részt vettek, köztük Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke és Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács elnöke. „Elismerésre méltó, hogy a Magyar Televízió tizenöt éve segíti a határon túli magyarságot, bemutatja életüket, problémáikat. A médiának hatalmas felelőssége van abban, hogy a megosztottságon túllépve bemutassa az összmagyarság sokszínűségét, és erősítse a nemzet tagjai közötti párbeszédet” – mondta el Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, a rendezvény fővédnöke. Peták István, az MTV volt elnöke, a határon túli műsorok alapítója kifejtette, korábban számos alkalommal megkérdőjelezték az MTV ilyen jellegű műsorainak létjogosultságát. Mint elmondta, azóta megszületett a magyar médiatörvény, amely a nemzeti jelleg megjelenítésének feladatáról is rendelkezik. „Ha már a történelem így alakult, érthetetlen számomra, hogy egyáltalán felmerül: a nemzeti közszolgálati televíziónak feladata-e a nemzet minden egyes tagjához szólni, felkínálni a lehetőséget, hogy kapcsolatban maradjon kultúrájával?” – tette fel a kérdést Peták István. A legnépszerűbb határon túli tematikájú műsor a 25 perces Kárpát Expresszt is a Kárpát-medencei tudósítóhálózat teszi naprakésszé. A Magyar Televízió 1993-ban indította el a határon túli magyarság életét bemutató első önálló műsorsorozatát. Az MTV létrehozta Kisebbségi Szerkesztőségét. /Határon túli tévések ünnepe. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

Székelyudvarhelyen, a Mokka kávézóban címerkiállítás nyílt Pécsi L. Dániel magyarországi jelkép- és címertervező munkáiból. Jelmondata: „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet”. A kiállított munkák erdélyi települések, református és unitárius egyházközségek, valamint különböző Kárpát-medencei önkormányzatok felkérésére készített címerek. A művész, fáradtságot nem ismerve, járja az utakat Kárpátaljától Erdélyig és a Délvidékig. A kilencvenes évek közepén, felkérésre kezdte készíteni első címereit. A magát félig székely, félig sváb eredetűnek valló villamosmérnök különleges pályafutása akkor kezdődött, amikor 1978-ban, a Szent Korona hazatértekor, illetve a koronázási ékszereknek és a koronázási palástnak a Nemzeti Múzeumban való kiállításakor felkérték a szakszerű világítás megtervezésére, valamint az állagmegóvásra. Ekkor lett a jelképkutatás szerelmese. A rendszerváltás után nyakába vette a Kárpát-medencét, rengeteg barátot szerzett és kihasználta, hogy reneszánszát éli a jelképek címerekben való megjelenítése. Egyre több és több munkát vállal. Települések, intézmények rendeléseinek tesz eleget. /Bágyi Bencze Jakab: Jelképekbe zárva. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

A sokféleség laboratóriuma – a multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánságban című dokumentum- és fotótárlat nyílik december 6-án Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának előcsarnokában, melyen jelen lesz Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő is. Ezt a kiállítást először az Európai Parlamentben, Brüsszelben mutatták be, 2008. május 26-29-e között. Becsey Zsolt arra a kérdésre is kereste a választ: lesz-e végre uniós fellépés azoknak az őshonos nemzeti és etnikai kisebbségeknek a védelmére, amelyek a Kárpát-medence délkeleti részét lakják. E kérdések mellett Becsey Zsolt brüsszeli kiállítása egyben adósságokat is megpróbált részben törleszteni, egyebek között elégtételt sürgetve az uniós közönség előtt a titoista partizánok Délvidéken lemészárolt áldozatainak és utódainak. A kiállítás nem nyerte el Adrian Severin romániai EP-képviselő tetszését, elégedetlenségének a Harald Romernek, az Európai Parlament főtitkárának írt levelében adott hangot. Tőkés László püspök, az erdélyi magyarok európai képviselője védelmébe vette Becsey Zsolt kiállítását. A Reggeli Újság közölte Severin, illetve Tőkés László levelét. Adrian Severin levelében kifejtette, nem ellenzi, hogy valaki kifejtse történelmi kérdéseket illető véleményét, „de nem látjuk be, miért kellene megtűrni az ilyen fajta sajátos tevékenységeket az Európai Parlamentben. Mi lesz, ha mindenki szóba hozza saját történelemhez kötődő frusztrációit? A legutóbbi EU-csatlakozási hullámmal Európa elhagyta a versailles-i korszakot. A Romániából vagy Szlovákiából érkezett magyar EP-képviselők magyarul beszélnek, amikor felszólalnak az EP-ben” – érvelt Severin. Feltette a kérdést, miért kell még mindig Trianont és „miért kell önsajnálkozó, önmagukat áldozatként feltüntető felhanggal emlegetni? Ez az önsajnálat kedvezőtlenül befolyásolja a magyar szellemiséget, és indokolatlan magyarellenes félelmeket és reakciókat szül a szomszédos népekben. ”Tőkés László viszont gratulált Becsey Zsoltnak a kiállítás megrendezéséért. A Bácska-Bánság régió ma is csodálatra méltó változatosságot mutat az etnikai csoportok szempontjából mind nyelvileg, mind vallásilag. Ez az értéket óvni kellene, „különösen az elmúlt évtizedek homogenizálódási tendenciáinak fényében. ” „Ma tudatában kell lennünk annak, hogy a kisebbségek védelme szerves részét jelenti az európai szellemiségnek. Nem teremthetünk jobb és stabilabb Európát, ha megfeledkezünk az évszázadok óta együtt élő nemzetek és etnikai csoportok korábbi szenvedéseiről. ” „Sajnálatos, hogy Adrian Severin EP-képviselőt – aki az elmúlt években épp az etnikai problémák komplexitása iránti nyíltságával tűnt ki a román politikusok közül – zavarni látszik a fent említett kiállítás megszervezése, holott figyelembe kell vennünk, hogy térségünkben az országhatárok és a nemzethatárok nem fedik egymást. ” /Kiállításmegnyitó. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 6./

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma ünnepségén összesen 11 díjazott kapott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, valamint Márton Áron- és Teleki Pál-emlékérmet. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Jogi Karának dísztermében a díjátadó ünnepséget a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról tartott – eredménytelen – népszavazás évfordulóján tartották meg. Idén Bethlen Gábor-díjban részesült Erdélyi Géza szlovákiai református püspök és Rózsás János író. Erdélyi Géza egyházi munkásságát és helytállását püspöktársa Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke méltatta. A második világháború után a kilenc éves szovjet hadifogságot túlélő, az idén elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin orosz író rabtársa, Rózsás János életútját Vasy Géza a Magyar Írószövetség elnöke ismertette. Márton Áron-emlékéremmel jutalmazták Bábel Balázs kalocsai érseket és Kiss Józsefet, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum nyugdíjas természetrajz tanárát, valamint Szente Imre Svédországban élő író, költő, műfordítót. Bábel Balázs laudációját Lezsák Sándor országgyűlési képviselő mondta. Tamási Áron-díjban Sipos Lajos irodalomtörténész részesült. Teleki Pál-érdemérem kitüntetést kaptak: Makovecz Imre építész, Papp Lajos szívgyógyász, Teleki Júlia délvidéki képviselő és író, Illyés Mária művészettörténész, az Alapítvány kurátora és Vekerdi László tudománytörténész, az Alapítvány alapító-kurátora. A Bethlen Gábor Alapítvány 1980-tól kezdte meg működését, 1985-ben ismerték el hivatalosan. Az első Bethlen-díjas 1986-ban Domokos Pál Péter népdalgyűjtő, néprajzkutató volt. A Márton Áron-díjat 1988-ban alapították, a Tamási Áron-díjat pedig két év múlva, 1990-ben hozták létre. A Teleki Pál-érdemérmet, az alapítvány „becsületrendjét” 2006-ban, a 2004. december 5-i népszavazásra reagálva. Tavaly nem tudták megtartani a díjátadó ünnepséget. /Kiosztották a Bethlen Gábor Alapítvány díjait. = Erdely. ma, dec. 6./

December 9-én elhunyt dr. Burány Béla nyugalmazott zentai orvosprofesszor, néprajzkutató, közíró, /sz. Zenta, 1931. febr. 12./ 1949-ben szülővárosában érettségizett, orvosi oklevelet 1956-ban Zágrábban szerzett. Vajdaságban elsőként tette le az epidemiológusi szakvizsgát (1961). Az 1975-ben megvédett kandidátusi értekezése alapján elnyerte az orvostudományok doktora címet, 1981-től egyetemi magántanár, 1988 óta pedig rendes tanár volt az Újvidéki Egyetem orvosi fakultásán. 1996-ban vendégtanárként Milánóban tanított. 1999-ben a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma részesítette ünneplésben, amikor a délvidéki magyarok közül őt tüntette ki Mocsáry-díjjal, amelyre a laudáció szerint „a Németh László-i teljességű hungarológiai munkásságával, különösen népe biológiai pusztulása gondjának a tudatosításával szolgált rá”. A „fehér halál” jelenségére hosszú évtizedek óta figyelmeztetett: a születésszám csökkenésén, a népesség elöregedésén kívül az egyke, a kivándorlás, mind-mind a délvidéki magyarság vészes csökkenéséhez vezet. Nagy visszhangot váltott ki az 1998-ban Újvidéken megjelent Szakad a part! című könyve, amely a Tünetek magyarságunk kórélettanából alcímet viseli. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották. A szellemi néprajz területén végzett gyűjtőmunkájának eredményeit 1962 óta 24 kötetben tett közzé. Zenta vidéki népballadákon, juhásznótákon, rabénekeken, balladákon, gyermek- és játékdalokon, katona- és más népdalokon kívül gondozta és sajtó alá rendezte az egyik első naiv önéletírást ezen a vidéken (Zabosné Geleta Piroska: Így zajlott az életem), népművészeti hímzésmintákat is kiadott. Az utóbbi években a déli Tisza-vidék jeles és jeltelen napjainak népszokásait gyűjtötte két kötetbe, valamint egy négy generációjú juhászcsalád néprajzi hagyatékát három könyvben (A juhászok így élnek, úgy élnek). A 2000-ben Budapesten kiadott Így éltünk a Délvidéken /Nap Kiadó, Budapest/ című könyve elnyerte Magyarországon Az Év Könyve címet a szociográfiák kattegóriában. /Hajnal Jenő magiszter: In memoriam dr. Burány Béla (1931–2008) = Magyar Szó (Újvidék), 2008. december 10./

1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng őrizve, továbbadva kézről-kézre, előbb repülőben, majd vonatokon, autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba... Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektől a magyarországi cserkészekhez, tőlük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a piros vonalas határokon, s persze Erdélybe is. Az erdélyi cserkészek először 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló” cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot. Idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a szeretet lángját, majd elindult a busz, hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot. Idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a szeretet lángját. /Salló Emőke, RMCSSZ: Erdélybe érkezett a Szeretet Lángja – a cserkészek terjesztik. = Erdely. ma, dec. 17./

Szerbia majdani uniós tagságának előfeltétele kell legyen, hogy Belgrád hivatalosan beismerje a jugoszláv partizánok által 1944–45-ben a Délvidéken elkövetett népirtást, aminek becslések szerint negyvenezer magyar, kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatul, „kollektív bűnösségük” koholt vádjával. E mai napig fenntartó megbélyegzés eltörlése, valamint az áldozatoknak nyújtott jóvátétel nélkül Szerbia nem felel meg a népek közti megbékélés Európában bevett gyakorlatának, következésképpen az uniós felvételi kritériumoknak sem – emlékeztette történelmi felelősségére a Belgráddal tárgyaló brüsszeli bizottságot Becsey Zsolt néppárti magyar európai képviselő. Szerbia a jugoszláv állam jogutódja, és jelenlegi területén, államhatalmi felhatalmazással történtek a mai napig egészében föl nem tárt, népellenes atrocitások. E tényekről és azok máig ható erkölcsi, demográfiai, politikai, gazdasági és emberi következményeiről nemcsak az érintett szerbiai, valamint magyar és német közvélemény tájékozatlan a sok évtizedes kényszerű hallgatás miatt, hanem az európai közönség is az – tapasztalta meg Becsey Zsolt saját európai parlamenti gyakorlatában. Becsey Zsolt ezért ígérte meg a Magyar Népirtás Emléknapjáért fellépő szegedi és országos civil szervezeteknek, hogy a Sólyom László államfő után őneki is átadott petíciójukat megismerteti az Európai Unió legátfogóbb népképviseleti és döntéshozó intézményével, az Európai Parlamenttel. A petíció angol és francia fordítása elkészült, és terjesztése az európai parlamenti képviselők körében folyik, illeszkedve a Becsey Zsolt által mandátuma kezdete óta ez ügyben tett kezdeményezések sorába. A Bizottsághoz most figyelmeztető szándékkal intézett kérdésére Becsey Zsolt az Európai Parlament következő plenáris ülésén, januárban vár választ. /A délvidéki mészárlások beismerése nélkül Szerbia nem lehet EU-tag. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

„Ha volt az elmúlt esztendőben igazán komolyan vehető politikusa Magyarországnak, akkor az a mostani köztársasági elnök” – olvasható a Szabadság január 5-i számában. (-is-) szignóval az egyik újságíró elutasította ezt a dicséretet, gúnyosan megjegyezte, az alkotmány nem írja elő az elnöknek, hogy „az olyan nemzeti ünnepeket, mint amilyen október 23, legjobb, ha (Romániában, Szlovákiában, Kárpátalján vagy a Délvidéken) kirándulva ülje meg, persze akkor csak, ha zenei ízlését sérti az ilyenkor szokásos füttykoncert…” (-is-)(): Ma(o)rgó. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Elutasítja tehát, hogy Sólyom László az erdélyi magyarság körében ünnepelt.

Idén is kitűnő énekesek neveztek be a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyre, melynek döntőjét – a hagyományokhoz híven – Szatmárnémetiben, a filharmóniában tartották. Az első helyen a délvidéki Kupuszináról érkezett Csizmadia Anna végzett, a második díjat a csángóföldi Pusztina képviseletében Tamás Julianna nyerte, a harmadik pedig magyarországi versenyző lett: a nagykőrösi Tóth Orsolya. A romániai országos magyar kulturális szervezetek azonban nem vállalták fel a területi döntők szervezését, pedig a segítségükkel akár tömegmozgalommá is válhatna a hagyományápoló vetélkedő. /Babos Krisztina: Színvonalas népdaléneklési verseny. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./ Tizennyolc évéhez méltón felnőtt ez a verseny és mind tartalmában, mind pedig résztvevőinek számában a legrangosabbak közé tartozik – mondta Olsvai Imre kolozsvári akadémiai népzenekutató, a Szatmárnémetiben tizennyolcadik alkalommal megrendezett Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési vetélkedő zsűrijének elnöke. Egy másik ismert szakember, Birinyi József budapesti népzenekutató és egyetemi tanár megerősítette Olsvai Imre véleményét. /Sike Lajos: A népdal ünnepe Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

A délvidéki magyarok ellen a második világháború vége előtt elkövetett bűnök feltárására és beismerésére szólította fel a szerbeket három magyar pártvezető a szerb államfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt közös levelében. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnöke az 1944-es és 1945-ös atrocitásokról írt, amelyeknek, több ezer magyar polgári áldozatuk volt. A VMDK, a magyar nemzeti közösség első politikai szervezeteként, amely közvetlenül a többpártrendszer bevezetése után jött létre, már 1990-ben kezdeményezte a szerbiai, a vajdasági és a Magyar Tudományos Akadémiánál, hogy kezdjék meg az említett események kivizsgálását, de az elmúlt két évtized semmilyen eredményt nem hozott. Levelükben kitértek a szerb sérelmekre is – azokra a bűncselekményekre, amelyeket magyar katonák és csendőrök követtek el 1941-1942 telén Újvidéken és Nyugat-Bácskában polgári lakosok ellen. A szerzők szerint azonban a „hideg napokról” szóló, Cseres Tibor regénye alapján Kovács András által rendezett film szembesítette a magyarokat katonáik és csendőreik bűneivel. „Ez volt az első lépés a történelmi megbékélés felé, de a másik fél részéről a mai napig nincs válasz” – írták. /A magyarok elleni bűnök feltárására szólította fel a szerbeket három vajdasági magyar pártvezető. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

Délvidéki S. Attila közel két évtizede kutat. Ennek eredménye egy roppant méretű összefoglaló munka, sokkötetes könyv lesz. A tervezett könyvsorozat címe: Lángoló temetők – Az úgynevezett Vajdaság kihasításának elhallgatott titkai és borzalmai (1268–1868). Ezt mutatja be a most megjelent Fejeztek a rácjárások történetéből című kötet. Ismeretterjesztő jellegű, de tudományos igényességű könyv, szerb és angol nyelven is megjelenik majd. Jeszenszky Géza történész, egykori magyar külügyminiszter, Arday Lajos és Barta János MTA doktorok, Domonkos László sokkötetes szerző és még sokan mások ajánlják az olvasó figyelmébe. Teljesen új megközelítést nyújt nemcsak a Csernovics pátriárka által végbevitt nagy rác betelepítésnek és az úgynevezett Kossuth-legendának is, amikor a magyar forradalom vezéregyénisége állítólag kijelentette volna: „Akkor döntsön köztünk a kard!” A mindenért magyarokat hibáztató történet a szakadár lázítók meséje, amit a szerbezés hívei utólag koholtak: Kossuth és Sztratimirovics György ténylegesen nem találkozott soha, 1865 előtt. Mi több, a vérgőzös mondat eszmei szerzője valójában maga Sztratimirovics, aki a legközönségesebb háborús bűnökre és népirtásra uszította híveit a máig elhallgatott kiáltványaiban… A tanulmánykötet legmegrendítőbb állomása az aknamunkájukat magyar oldalon kifejtő áruló osztrák katonatisztek segítségével 1848. július 14-én Bácsszenttamáson (ma Szenttamás) végbevitt magyarirtás, amelyet hihetetlen kegyetlenséggel hajtottak végre a városkát megszálló, úgynevezett „rácvédő” (szerbobranac) lázadók. Zákó István 1848-as országgyűlési képviselő szerint csak a kikarózott emberfejek száma 1500-ra ment, a szerző aprólékos mérlegelés után mintegy kétezerre becsüli a halálra kínzott fegyvertelen szenttamási emberek, édesanyák és kisgyermekek számát. Tiszaföldvár (ma Bácsföldvár) magyarságát ugyancsak legyilkolták három nap múlva, ugyanilyen bécsi aknamunka következtében. Az áldozatok maradványait mindmáig az óbecsei út mellett látható hatalmas Csonthalomban vannak. A magyar történetírás azóta sem dolgozta föl a tárgyat: ha eltekintünk a földvári templomban gúlába rakott magyar gyermekfejeknek itt-ott olvasható esetétől (ami gyakran összemosódik a később lemészárolt zentai magyarság koponyahegyeivel), mindkét magyarirtásról e kötet tárgyalja először. 1849 februárja táján Bácsszenttamás és Tiszaföldvár rettenete megismétlődött egész Dél-Magyarországgal: Sztratimirovics szabad kezet kapó fegyveresei gyökeres nemzetiségi tisztogatásokba kezdtek az Al-Dunától Kaponyáig és Zentáig, a kor legnagyobb magyarirtásának a színhelyéig. Mindennek nem állítottak emléktáblákat, szobrokat, a történt gyilkosságoknak nyoma sincs a tankönyveinkben. Cseres Tibor és Matuska Márton délvidéki vonatkozású könyvei óta nem született hasonló jelentőségű kötet e tárgyban. A kötetet, mely a délvidéki történelem tanulmányozóinak fontos kézikönyve lehet, részletes irodalom- és forrásjegyzék, lapalji jegyzetek, név-, hely- és tárgymutató teszi teljessé. /Dzsida Eszter: Fejezetek a rácjárások történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 18./

Kolozsvárra érkezett február 17-én az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében Erdélyt körbejáró mesejáték turné. A délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház által előadott mesejáték Wass Albert Erdők könyve című írása alapján készült. A vándorló mesejáték a napokban Székelyföldet is bejárja, majd folytatja Kárpát-medence körüli barangolását. /Braica Tünde: Erdők meséje – mesejáték turné. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Összesen több mint ezer gyermek vett részt az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében megvalósult mesejáték turnén. Erdély tizenegy településén várták a legkisebbek a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház mesejátékát, mely Wass Albert Erdők könyve című műve alapján készült. /Wass-turné erdélyi gyerekeknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27./

A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Egyszerre kondul meg a Kárpát-medence összes református templomának harangja május 22-én, így jelezve a határokkal szétszabdalt területeken élő hívek újbóli egyesülését. Történelme egyik legfontosabb pillanatára készül a magyar református közösség: május 22-én Debrecenben ül össze az Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinata, hogy elfogadja a közös alkotmányt, és ilymódon egyesüljenek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. Este az egységes Magyar Református Egyház helyreállításának kihirdetése következik, és ebben az időpontban egyszerre kondul meg, és tíz percen keresztül szól majd a Kárpát-medence valamennyi református templomának a harangja. „Amit Trianon szétszabdalt, azt református hívők körében próbáljuk valamilyen formában helyrehozni, és kimondhatjuk, amit eddig nagyon sokan tiltottak: a Kárpát-medencében egyetlen egységes magyar református egyház van!” – nyilatkozta az Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. /Pap Melinda: Közös harangszóval ünnepelnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Sólyom László köztársasági elnök segítségét kérték vajdasági jogvédők annak érdekében, hogy Borisz Tadics szerb államfő megkegyelmezzen öt, súlyos börtönbüntetésre ítélt temerini fiatalnak – jelentette a Magyar Szó című újvidéki újság május 8-án. Kiss Rudolfot és Andróczky Csabát, a szenttamási Emberi Jogi Központ aktivistáit május 6-án Budapesten fogadta az államfő. Az aktivisták átfogó helyzetképet adtak a Vajdaságban ismét szaporodó magyarellenes atrocitásokról és jogsértésekről, s külön beszéltek annak az öt fiúnak az esetéről, akiket a bíróság négy évvel ezelőtt összesen 61 év börtönbüntetésre ítélt, mert összevertek egy férfit. A temerini fiúk ügye valahol a délvidéki magyarság helyzetét is mutatja, a kettős mérce szimbólumává vált. Sólyom László megígérte, hogy amennyiben találkozik Borisz Tadiccsal, felkéri a kegyelmi kérvény körültekintő elbírálására. /Sólyom László segítségét kérik vajdasági jogvédők. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

A Magyar Televízió tudósítani fog május 22-én az alkotmányozó zsinatról, az egységes Magyar Református Egyház Alkotmányának debreceni aláírásáról. A Kárpát-medencei protestáns egyházak egyesülésének gondolata öt évvel ezelőtt született meg. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás után a történelmi egyházak, ezen belül a református egyház különösen fontos feladatuknak tekintették az országhatárokkal elválasztott magyarság szellemi egyesítését. Ennek a munkának az eredménye, hogy az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és a magyarországi reformátusok vezetői május 22-én kézjegyükkel látják el a dokumentumot. „Az egyesítés szimbolikus tett és cselekedet” – nyilatkozta Pap Géza erdélyi református püspök. Az ünnepélyes aktust több évig tartó szakmai munka előzte meg. A felvidéki reformátusok – tekintettel az államtól való anyagi függésükre és a nagyszámú szlovák anyanyelvű hívükre – megfigyelőként vesznek részt a tanácskozáson és a ceremónián. A Kárpát-medence református templomaiban egyszerre kondulnak meg a harangok. /A magyar reformátusság történelmi pillanata az MTV-ben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./

A Feltámadási menet a magyarországi zamárdi római katolikus egyházközség kezdeményezésére született 2005-ben. Célja, hogy megújítsa az emberek szövetségét a feltámadt Krisztussal, valamint nemzeti újjászületés vágya. A körülbelül 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. A részt vevő egyházközségek 30-40 km-es szakaszokat vállalva stafétaszerűen adják tovább a Feltámadási menet jelvényét. Ez egy fából faragott, ősi motívumú, húsvét és pünkösd (szárny) szimbolikáját egyaránt hordozó kereszt. A részt vevő közösségek egy-egy szalagot kötnek rá, a zarándokkönyvbe pedig beírják a mindnyájunknak szánt üzenetüket, élményeiket. Az idei útvonal (is) mintegy „szívet rajzolt” a Kárpát-medencébe. A menet egyik ága Zamárdiból dél-nyugati irányba indult, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyén lépett be Erdélybe s haladt Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé haladt és Sopronnál keletre fordulva a Felvidéket, Észak-Magyarországot és Kárpátalját kötötte össze Csíksomlyóval. Főszervező Gál Péter József, a zamárdi egyházközség képviselője. Kolozsváron május 19-én, a Szent Mihály egyházközség Szentegyház utcai dísztermében fogadták ünnepélyesen a Feltámadási menetjelvényét. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta: az ősök és a hősök szent hitére épül a jövő. Majd megáldotta a kolozsváriak szalagját, melyet Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kötött fel a jelvényre. Ezt másnap reggel továbbvitték Tordatúrra, onnan Tordára. Innen haladt az összetartozás útvonalán a csíksomlyói úti cél felé. A Feltámadási menet pünkösd szombatján úgy ért véget, hogy a madéfalvi és a csíkszentkirályi kereszt népe felvitte a feltámadási jelvényeket a Kis-Somlyó nyergében celebrált búcsús nagymisére. Ott az oltár előtt egyesítették őket. Az újra eggyé lett jelvényt azután a csobotfalvi közösség tagjai vitték le a plébániatemplomba a csángó misére. Itt őrzik minden esztendő szalagjait, a feltámadási jelvényeket pedig évente visszaviszik a balatoni kiindulási helyükre. /Fodor György: A Feltámadási menet jelvénye Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 31./

„Itt a Kárpát-medencében, itt Erdélyben most a rendelt idő az összefogás idejét jelenti. Nagyon fontos, hogy garancia legyen arra: a magyarok ügyeit a magyarok fogják intézni az anyaországban, Erdélyben, a Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken, mert ehhez jogunk van. Az autonómia az egyetlen garancia, amely képes ezt megadni számunkra” – áll Orbán Viktor Fidesz-elnöknek az erdélyi magyarokhoz a hétvégi európai parlamenti választások kapcsán megfogalmazott üzenetében. Orbán hangsúlyozta, azért is össze kell fognia a Kárpát-medence magyarságának, hogy Brüsszelben minél több magyar képviselő legyen, és minél nagyobb befolyással rendelkező képviselőcsoport szülessen. „Most mindenekelőtt a magyar nemzet európai súlya forog kockán. Ezért biztatom Önöket, hogy a lehető legnagyobb számban vegyenek részt a választáson” – szögezi le Orbán Viktor. /Bálint Eszter: Választásra buzdít Orbán Viktor. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./