Megbeszélést tartottak május 18-án Szabadkán a délvidéki magyar pártok, amelyek feszült viszonyuk miatt évek óta alig állnak szóba egymással. A Vajdasági Magyar Szövetség székházában folytatott tárgyalást Pásztor István, a párt e hónap elején megválasztott elnöke kezdeményezte, s részt vett rajta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Páll Sándor, a Vajdasági Magyar Közösség, Rácz Szabó László, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség, valamint Józsa László, a nemzeti önkormányzat feladatait ellátó Magyar Nemzeti Tanács elnöke. /Magyar pártok megbeszélése Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Május 24-én Kisiratoson a kultúrotthonban tartották A magyar oktatás jelene és jövője a Kárpát-medencében című oktatási fórumsorozat legújabb rendezvényét, amelyen jelen volt a kezdeményező Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke is. A megjelent közel 40 iskolaigazgató, aligazgató és pedagógus számára Matekovits Mihály, tanügyminisztériumi vezérigazgató A magyar oktatás helyzete Romániában; Lezsák Sándor A magyar oktatás helyzete a Kárpát-medencében; Csíkos Sándor bácskai iskolaigazgató Magyar nyelvű oktatás a Délvidéken; Tamás Eszter felvidéki aligazgató Magyar nyelvű oktatás a Felvidéken; Pálinkó Gyuláné Bács-Kiskun megyéből Kisiskolák Magyarországon címmel tartott vászonra vetített adatokkal alátámasztott előadást. Ebéd után Pellegrini Miklós, Arad megyei helyettes főtanfelügyelő A szórványosodó kisiskolák kilátásairól értekezett, majd iskolafórumon vitatták meg, elemezték az elhangzottakat. /(b): Lezsák Sándor Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./

A magyar oktatás jelene és jövője a Kárpát-medencében című, 15 éve folyó oktatási fórum-sorozat ötletgazdája, kezdeményezője, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a legutóbbi, Kisiratoson megszervezett oktatási fórumon elmondta, a rendezvénysorozat lényege, hogy a Lakiteleki Főiskolán a Kárpát-medencei magyar kisiskolák rendszeresen találkoznak, különféle formában. Többek között, évente hét tantárgyversenyt szerveznek, ugyanennyi összejövetellel matematika, anyanyelv, zene, történelem, környezetismeret, számítástechnika, versmondás terén. Különféle területek tehetségkutató versenyeit, találkozóit szervezik. A kisiskola is nevelhet tehetséges gyermeket, ha jó pedagógusai vannak. A Kárpát-medence nyolc országában más-más tanterv szerint tanítanak magyar nyelvet. A hatékonysága a pedagógus lelkiismeretességén múlik. Ezt a felfogást akarják megtartani, megerősíteni. Nyugaton rájöttek: nem olcsóbb, sőt hosszú távon sokkal károsabb, ha meggondolatlanul, felelőtlenül számolnak fel egy-egy iskolát. Egy település népességmegtartó képessége attól függ, milyen erős az iskolája. A drámai népességfogyással nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medence minden nemzete küszködik. Nem lehet betelepülés-politikával helyettesíteni a családpolitikát. Egészséges családoknak kell megteremteni az életfeltételeket, jó iskolákat, munkahelyeket kell teremteni. Az anyanyelvű oktatás soha nem látott reneszánsza előtt áll a Kárpát-medencében. Búvópatakként van jelen egy új szemlélet, egy új stílus, amelyik nagyon ügyel arra, hogy a magyar nyelv újjászületést érjen meg. Nagyszerű fiatal pedagógusok, ha nem találnak munkát az országban, a Csángóföldre mennek tanítani. Szinte missziós küldetésként élik meg az anyanyelvű oktatás továbbvitelét. A Kárpát-medence említett nyolc országa kormányzati szinten fejkvótában gondolkozik. A Lakiteleki Főiskolán kidolgozták a Klebelsberg-programot, amelyik kimondja: egy iskola fenntartása elsősorban, másodsorban és harmadsorban is állami feladat, kötelezettség. Magyarországon jelenleg 2000 iskola van olyan fenyegetettségben, hogy a kormány bezárja őket pénzhiányra hivatkozva. Iskolánként átlagosan 20 millió forint hiányzik a költségvetésből, ami összesen 40 milliárddal terhelné azt az állami költségvetést, amelyből a kormány 40 milliárd forintot akar elkülöníteni az iskoláknak digitális táblákkal történő felszerelésére. Kisiratos előtt Kárpátalján, jövő héten Délvidéken tartanak oktatási fórumot. Utána befejeződik a sorozat, mivel a Lakiteleki Népfőiskolán kezdődik a Klebelsberg Szabadegyetem, október 13-án a parlament felsőházi termében 600 kisiskola vezetői tanácskoznak. /Balta János: Iskola, a népességmegtartó képesség záloga. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

A Trianon-évforduló előtti napokban végigböngészve a világhálón a téma jelenlétét, az erdélyi magyarság számára két figyelemre méltó pozitív jelenség található. Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében ,,rendhagyó történelemórát” tartottak, fényképkiállítást rendeztek. Jó dolog az, ha azok, akik hatvan-hetven esztendővel Trianon után születtek, átveszik az emlékezés stafétáját. A másik az, hogy a többnyire Trianon közvetlen vagy közvetett következményeként szétszóródott magyarság jeles képviselői ma is vállalják az ébresztőóra szerepét. A legmarkánsabb Trianon-írás az Ausztráliában élő Csapó Endrétől származik. Ennek Kárpát-medencei társa a Duray Miklósé (Szlovákia, azaz Felvidék), és az Ágoston Andrásé (Szerbia, azaz Délvidék). Az utóbbi állapítja meg, hogy ha az unióban minden hetedik lakos valamelyik kisebbségi közösséghez tartozik, akkor a demokratikus kisebbségi autonómiák létrehozása olyan cél lehet, amelynek megvalósításában minden európai nemzet, így a magyarországi magyarok is érdekeltek. Azonban a mai magyar vezetés képtelen az uniós együttlét nemzetegyesítési lehetőségeivel élni. Ezt a felelőtlenséget ellensúlyozandó kiemelhető az erdélyi magyar fiatalok kezdeményezése: egy uniós parlamenti képviselőt, Gál Kingát kérték fel a témát Kolozsváron körbejáró rendezvény fővédnökségére. /Sylvester Lajos: Nyolcvanhét év porlasztásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Jó kezdeményezésnek tartja a nemzeti összetartozás napjáról szóló esetleges törvényjavaslat ötletét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki ugyanakkor kételkedik abban, hogy éppen a Trianon-évfordulót kell ilyen nappá nyilvánítani. Németh Zsolt, a magyar külügyi bizottság fideszes elnöke budapesti sajtótájékoztatóján bejelentette: a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója törvényjavaslatban kezdeményezi, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának emlékére június 4. legyen a nemzeti összetartozás napja. Különböző hangsúlyokkal, de támogatják a vajdasági magyar pártok a Fidesz és a KDNP törvényjavaslatát. Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke támogatásáról biztosította a javaslatot. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szimpatikusnak nevezte a javaslatot. „Ezer százalékkal támogatja” a javaslatot a legfiatalabb vajdasági magyar párt, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László. Szintén üdvözölte a kezdeményezést Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem utasítja el a törvényjavaslatot. Csáky Pál, az MKP elnöke leszögezte, pártja véleménye szerint „a végső döntést a magyar Országgyűlés pártjai hivatottak meghozni. ” /Vélemények a nemzeti összetartozás napjának ötletéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Márciusban immár 17. alkalommal szervezték meg a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt (NMMV), melyen délvidéki, kárpátaljai, erdélyi és felvidéki magyar líceumok diákjai mérik össze tudásukat, magyarországi tanulókkal együtt. A versenyt egyik évben Magyarországon, másik évben a magyar határokon túli helyszíneken rendezik, tavaly a szerbiai Zentán, idén a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban. Erdélyből az idén Csíkszeredában tartott Erdélyi Magyar Matematikaversenyen válogatták ki a nemzetközi megmérettetésre az évfolyam legjobbjait. A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumból kilencen ültek fel a Székelyföldről érkező buszra. Ugyancsak eseménydús volt az Országos Magyar Olimpia (hivatalos nevén a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny), ehhez tavaly Besztercére, idén Nagyváradra kellett utazniuk a tanulóknak. /Visky Mária: Báthory István Elméleti Líceum. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Közel ezer magyar fiatal látogatója volt az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki nemzeti táborának, amelyre a Tisza-parti Adán került sor június 29. és július 1. között. Horváth Csaba hadtörténész a Magyar Királyi Honvédség 1941 és 1944 közti délvidéki hadműveleteiről beszélt, Vincze Gábor a Délvidék etnikai viszonyainak XVI. és XVIII. század közti átrendeződéséről, Teleki Júlia pedig az 1944–45-ös magyarellenes délvidéki népirtás áldozatainak rehabilitációjáért vívott küzdelméről. A mintegy negyven-ötvenezer legyilkolt magyart jeltelen tömegsírokba dobálták be, amelyeken később gyárakat, sőt szeméttelepeket hoztak létre. Olyan eset is előfordult, hogy az emberi maradványokat sebtében exhumálták és megsemmisítették, hogy még bizonyíték se legyen. Mint mondta, az ártatlanul meggyilkoltak emlékét megörökítő alkotásokat ma is rendszeresen leverik, megsemmisítik a szerbek. A magyarellenes erőszak budapesti példáit dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője elemezte. A délvidéki magyarellenesség egyik legkirívóbb példája, a koncepciós perben összesen hatvanegy év fegyházra ítélt temerini fiúk esete. Erről az ügyről a témában dokumentumfilmet forgató M. Szabó Imre, a fiúkkal történteket nyomon követő és dokumentáló Horváth Ádám, illetve az egyik rabságban sínylődő fiatal édesapja, Horváth Tibor beszélt. A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című darabja, a Wass Albert két kisregényéből, az Adjátok vissza a hegyeimet!, illetve a Jönnek című művekből készült dráma nagy sikert aratott. /Ágoston Balázs: Az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táboráról. Együtt Délvidéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 11./

Július 15-én nyílt meg Kalotaszentkirályon a felvidéki, délvidéki, erdélyi és magyarországi középiskolások Útjaink, állomásaink a pompás magyaroknál című olvasótábor, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága rendezett. A táborozás alatt az irodalmi hagyományápoló diákok Ady Endre, Arany János és Kós Károly nyomába erednek, az emlékhelyeket bejárva ismerkednek Kalotaszeg néprajzával és Erdély szellemi kincseivel. A táborba több kolozsvári jeles személyiség fogadta el a meghívást, így Péntek János professzor, Kántor Lajos, a Korunk, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, és Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész, akik mindannyian kötődnek Kalotaszentkirályhoz. /Ady és Arany nyomában a Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

A Kárpát-medencei magyar pedagógusok legnagyobb szakmai fóruma, a Bolyai Nyári Akadémia július 16-i hivatalos megnyitójára, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermébe nagy számban érkeztek a felvidéki, délvidéki és erdélyi pedagógusok, előadók, egyetemi és főiskolai oktatók. Toró Tibor akadémikus, a Bolyai Nyári Akadémia tiszteletbeli elnöke visszaemlékezett a tizenöt évvel ezelőtti lelkes csapat törekvésére, amely egy olyan intézmény létrehozására irányult, ami biztosítani akarta a romániai magyar pedagógusok továbbképzését. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, az akadémia fővédnöke emlékeztetett, évente mintegy nyolcszáz hallgató, százhúsz előadó vendégtanár részvételével zajlik a képzéssorozat. /Antal Ildikó: XV. Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

Magyarokat ért támadások – Szabadkán megjelent falfirkák, s bácskai magyar gyerekek immár rendszeresnek tűnő bántalmazása – miatt tiltakozott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke elmondta, hogy olyan falfirkák bukkantak fel Szabadkán, amelyek a magyarok legyilkolására buzdítanak. Döbbenetesnek nevezte, hogy a szerb kormány vezető ereje, a Demokrata Párt úgy véli, nem kell jelentőséget tulajdonítani a graffitiknak. A politikus felháborítónak minősítette azt is, hogy a bánáti, a Tisza mellett lévő Péterrévén öt-hat suhanc hónapok óta lelkileg és fizikailag bántalmaz magyar fiatalokat. /Magyarellenes támadások miatt tiltakozott a VMSZ. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) arra fogja kérni Sólyom László magyar köztársasági elnököt, hogy minden alkotmányos lehetőségét kihasználva kezdeményezzen olyan törvénymódosításokat, amelyek végeredményeképpen az Országgyűlés megalkotja a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvényt – jelentette be Pásztor István, a VMSZ elnöke. A kérést szeptember 13-án Szabadkán adják át a magyar államfőnek, aki a VMSZ meghívására egynapos, magánjellegű látogatást tesz a Vajdaságban, s egyebek mellett találkozik a délvidéki magyar pártok vezetőivel, a magyar kisebbségi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács irányítóival. Pásztor szerint szükséges, hogy a hátralévő nagyon rövid időben Budapest végre konkrét intézkedéseket dolgozzon ki. Lehetőségként vetette fel – amennyiben nem jön létre a kettős állampolgárság –, hogy találjanak megoldást az ingyenes schengeni vízum biztosítására, vagy térítsék vissza a vajdasági magyarok többsége számára kifizethetetlenül magas, 35 eurós vízumdíjat; hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején Németország tette a keletnémetek esetében. /A kettős állampolgárságért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./

Július végén Csopakon tartották a magyar katolikus egyházi csoportok Háló-találkozóját. A Háló minden évben egyhetes találkozót szervez a Kárpát-medence valamely pontján. Jöttek Kárpátaljáról, Délvidékről, Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról. /Sánta Judit: Háló-tábor Csopakon. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./

Novák Zoltán marosvásárhelyi történész, illetve Soós Zoltán régész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd Pál-Antal Sándor főlevéltáros előadásával kezdődött augusztus 30-án Marosvásárhelyen az immár negyedik alkalommal megrendezett kisebbségtörténeti konferencia. A Borsos Tamás Egyesület, a Maros Megyei Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja (Sepsiszentgyörgy) által szervezett rendezvénysorozaton számos érdekes előadást hangzott el. A kétnapos konferencia során szó esik az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar kisebbségről, annak jelenéről és múltjáról, valamint a magyarországi nézőpontokról is. Az idei cím és téma Kisebbségi életpályák. A szóban forgó előadásokat több „kategóriába” sorolták a szervezők: Helyzetképek, „Aktivizmus”: pályák és értelmezések, Magyarországi nézőpontok, Identitáspolitikai keresztutak, Átalakuló társadalompolitikai konstrukciók. Az estet Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton könyvbemutatója zárta. Az értékőrzés átalakulása a megváltozott viszonyok között témában kezdődnek az értekezések, ezt a Változatok a baloldaliságra című „blokk” követi. Délután Kitekintés a közös téma, majd A politikai felelősség és a szakmai elkötelezettség esete a közgondolkozással – kutatási tapasztalatok és közéleti elvárások. Az előadások jó része a huszadik századot tárgyalja, szó esik a kisebbségi-többségi viszonyról, a menekültekről és hálózataikról, irodalomról, ifjúsági életről, történetírásról, kommunista aktivizmusról, a kisebbségi érdekérvényesítésekről, magyarságtudományról, eszmetörténeti kutatásokról, identitástudatról, görög katolikus magyarokról és számos egyéb témáról. /Nagy Botond: Kisebbségi életpályák. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

A határon túli magyar szervezetek immár három esztendeje a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok hiányában kénytelenek megszervezni a Kis-Máértnak elkeresztelt találkozójukat. Azért kicsi ez a Máért, mert Gyurcsány Ferencék, mióta megtapasztalták, hogy a határon túli szervezeteket nem tudják ujjuk köré csavarni, egyszerűen feladták az évi rendszerességgel megtartott magyar–magyar tárgyalásokat. A Párkányban tartott kis Máérton a két magyar népcsoportról volt szó, mely kiesik a schengeni rendszerből, Délvidék és Kárpátalja. Ők, hacsak a magyar állam nem vezet be olcsó, könnyen megszerezhető nemzeti vízumot, vagy nem ad magyar állampolgárságot, újabb vasfüggöny mögé kerülnek. Kárpátalján rettenetes a szegénység, az ukrán állam sem túl nagylelkű kisebbségi állampolgáraival, Délvidéken meg a koszovói helyzet alakulásának függvényében újabb masszív szerb betelepítésekre lehet számítani. Nem rózsás a helyzete az uniótagsággal rendelkező Szlovákia vagy Románia magyarságának sem. A megmaradás egyetlen záloga az autonómia, melyet nemcsak a szlovákok vagy románok támadnak, de maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János is ellenzi. /Simó Erzsébet: Párkány és a magyar kormány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./

Sikeres volt a marosvásárhelyi Kisebbségtörténeti Konferencia a szervező, Novák Zoltán szerint. A Román Tudományos Akadémia munkatársa szerint a nézetbeli különbségek abból fakadnak, hogy míg az idősebb korosztály konkrét emlékekkel és személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a közelmúltból, a fiatal kutatók főleg írásos források alapján alakítják ki véleményüket. A Kisebbségtörténeti Konferencián közel harminc erdélyi, délvidéki és felvidéki történész és társadalomkutató mutatta be kutatásainak eredményeit. A résztvevők közül hárman – Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton – tanulmányköteteikkel is előrukkoltak. Az előadásokat a szervező Magyar Tudományos Akadémia és a Borsos Tamás Egyesület közéleti vitával szerette volna zárni az ülést. A Tismaneanu-jelentésről és az 1944 utáni román–magyar állambiztonsági szervek együttműködéséről elhangzottak az előadások, azonban a hozzászólásra felkért RMDSZ-politikusok közül csak Borbély László tett eleget a meghívásnak. /Szucher Ervin: Történelmi vita hozzászólók nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

A határon túli magyar szervezetek egységes álláspontot képviselnek az anyaországi támogatásokról, a legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának biztosítását tartják – hangzott el a határon túli szervezetek képviselőinek a felvidéki Párkányban rendezett tanácskozásán, a kis-MÁÉRT-on. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetéséhez szükséges törvénymódosításban látja a Délvidék és Kárpátalja anyaországi kapcsolattartásának biztosítékát. A konferencia zárónyilatkozata a kapcsolattartás érdekében kéri a magyar kormányt a nemzeti vízum hatékony rendszerének bevezetésére Kárpátalja esetében, az EU jogi normáiból levezethető kishatárforgalom életbeléptetésére és az EU-tagállamok pozitív példáinak követésére. A határon túli magyar szervezetek a támogatási rendszerrel kapcsolatban javasolják a státustörvény végrehajtását, különös tekintettel a Kárpát-medencei irodahálózat működtetésére. Fontosnak tartják a pedagógusok szakkönyv támogatásának folytatását és a határon túli magyar iskolák támogatásának megőrzését. A Párkányban megtartott határon túli magyar vezetők találkozójával kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének sajtószolgálata szerint: „Öt hónapja folynak titkos tárgyalások Budapesten a Magyarok Világszövetsége ellenszervezetének létrehozásáról. A kormánykörökből kiszivárogtatott információ szerint a kezdeményező nem más, mint a Magyarok Világszövetségének korábbi elnöke Csoóri Sándor. A most készülő terv szerint – Magyar Világtanács, vagy Magyar Világkongresszus néven – egy olyan szervezet jönne létre, amelyet törvénnyel ismer majd el és pénzel az Országgyűlés. /Kis-MÁÉRT tanácskozás a Felvidéken. Délvidéknek és Kárpátaljának kérnek magyar állampolgárságot. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 5./

Egynapos látogatást tett szeptember 13-án Szabadkán Sólyom László köztársasági elnök. Az államfőt a legnagyobb délvidéki magyar politikai erő, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hívta meg. A találkozón a vendéglátókon kívül jelen volt a többi délvidéki magyar párt – a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség – elnöke is. Pásztor István, a VMSZ elnöke két hete jelentette be, a párt felkéri Sólyom Lászlót, hogy minden, tisztségéből adódó lehetőségét kihasználva próbálja elérni a határon kívül élő magyarok kettős állampolgárságának lehetővé tételét magyarországi letelepedés nélkül. A köztársasági elnök a helyi nemzetiségi önkormányzat feladatát betöltő Magyar Nemzeti Tanács vezetőivel is találkozott. /Állampolgárságot kérnek a vajdaságiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), anyaországi és határon túli magyar kulturális szervezetek közös szervezésében Kolozsváron rendezi meg a XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napokat. Szeptember 20-án az ünnepélyes megnyitón a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke emlékeztetett: a tizenkét évvel ezelőtt a budai Várban elkezdett rendezvénysorozat három éve már az anyaország határain túli régiókban folytatódik. Felvidék és a Délvidék után idén Erdélyen, Kolozsváron és környékén a sor, most először Magyarországról is érkeztek részvevők. Kálóczy Katalin, a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium közművelődési referense, arra emlékeztetett, hogy a népi kulturális értékek művelői egyszerre értékmegőrzők és értékteremtők is. Siflis Zoltán, a vajdasági küldöttség vezetője azt emelte ki, hogy a balkáni háború miatt a világból kirekesztett délvidéki magyarság alkotókedve nem lankadt. Göncz László, a muravidékiek vezetője, a magyar lelkekben fellelhető közös eszmei haza éltetését tartotta fontos célnak. Dr. Kötő József EMKE-elnök rámutatott, mind a tizenkét találkozó legfőbb üzenete az együvé tartozás. A műsorban Krnács Erika előadóművész és Bakos Árpád zeneszerző-muzsikus (Vajdaság), Kardos Endre nótázó (Muravidék) és Érsek Csaba Sándor csángó népdalénekes lépett fel. Szeptember 21-én a küldöttségek képviselői és az erdélyi országos hatókörű magyar szakmai civil szervezetek vezetői tanácskoztak. Megkezdődtek a Kisebbségi Magyar Filmnapok, amelynek során a délvidéki, muravidéki, kárpátaljai filmkészítésbe nyerhetnek bepillantást az érdeklődők, és bemutatják magyarországi diákfilmesek produkcióit, valamint erdélyi filmes programra is sor kerül. Zágoni Balázs, a kolozsvári Filmtett filmes folyóirat főszerkesztője elmondta: amikor hét évvel ezelőtt a lap indítására vállalkoztak, úgy néztek rájuk, mintha legalábbis az erdélyi magyar banántermesztést akarták volna meghonosítani, azóta azonban nemzetközi filmes fesztiválja is van Kolozsvárnak, létrejött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ahol magyar filmes szakembereket képeznek. A délvidéki filmesek részéről Siflis Zoltán filmrendező elmondta: a 60-as évektől kezdődően náluk létezett magyar filmgyártás, dokumentumfilmeket, játékfilmeket készítettek. A 90-es évek elejéig Újvidéken néhány alkotó szinte folyamatosan dolgozott, 14 nagyjátékfilm, számtalan tévédráma, több száz dokumentumfilm született, amelyek készítői magyarok, és a magyar kisebbséget érintő tematikákat is feldogoznak. A 90-es évek derékba törték ezt a folyamatot. Az alkotók nem adták fel: a tíz éves kiesést követően anyaországi forrásokból kezdték újra a munkát. Most három vajdasági alkotást vetítettek, két rövidfilmet és egy nagyjátékfilmet. A 2003-ban Iván Attila és Bicskei Zoltán rendezésében készült Alföldi opus című lírai portréfilm Nagy József táncművészt mutatta be. A Tűzút 2005-ben készült, Iván Attila és Bicskei Zoltán munkája, a forgatókönyv Csáth Géza Frigyes c. elbeszélése alapján készült. A harmadik alkotás nagyjátékfilm, Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele (1999), Bicskei Zoltán rendezésében. A hányatott sorsú autodidakta festőművész életútján keresztül a délvidéki ember életérzésébe, valóságába nyújt bepillantást. A délutáni programban a Lakodalom lesz a mi utcánkban – Egy letűnt kor muravidéki magyar lakodalma (2006) c. filmet, illetve kárpátaljai magyar dokumentumfilmeket vetítettek. Szeptember 21-én képzőművészeti- és fotókiállítást nyílt, amelyekhez „társult” a galéria egyik állandó kiállítása, az Erdélyi íróportrék, Paulovics László grafikái. Kepe Lili a szlovéniai művészek Muravidéki reprezentatív képzőművészeti körkép elnevezéssel bemutatott munkái kapcsán elmondta: Lendva az egyik legtávolabbi régió, ahonnan vendégek érkeztek erre a „családi találkozóra”. Győri Lajos a Kárpát-medence képekben című fotókiállítást ismertette. A budapesti kiállításra hét éve gyűjtik össze a magyar fotósok alkotásait, idén a teljes anyag Budapestről Szlovákiába, Felvidékre, majd Erdélybe látogat, tervek szerint Kolozsváron tavasszal lesz látható. Kárpátalja ezredéves népi kincsei címet viseli a harmadik kiállítás, Zubánics László fotóiból, aki elmondta: Kárpátalján 1945 után a magyarsághoz való tartozás tudatának még a csíráját is próbálták kiirtani. Paulovics László grafikusként indult, majd szinte minden képzőművészeti műfajban alkotott, rendkívül sokoldalú képzőművész. A diktatúra elől elmenekült, 1985-ben Németországban telepedett le, de nem feledkezett meg szülőföldjéről. /Ördög Imre Béla, Farkas Imola: XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Szeptember 24-én az EBESZ varsói értekezletén csupán a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, a délvidéki Rácz Szabó László beszélt a benesi dekrétumok csúfos megerősítéséről, ami ellen az MVSZ az egész magyar nép nevében tiltakozik. A budapesti kormány jelenlévő képviselője semmit sem szólt, annak ellenére, hogy az ülés egy órával a tervezettnél korábban zárult, hozzászólások hiányában. Szlovákia képviselője hosszasan részletezte a nemzeti kisebbségek helyzetének példás rendezését. Rácz Szabó László kijelentette, hogy a magyarság helyzete a Vajdaságban egyre rosszabb, a magyarokat ott másodrangú polgárként kezelik. Figyelmeztetett arra, hogy a szerb bíróság rasszista módon viszonyul a magyarokhoz. Példának hozta fel a temerini fiúk esetét, akiket bizonyítékok, tanúk, meghamisított laboratóriumi eredmények alapján 10–15 év börtönbüntetésre ítélt egy olyan bíró Újvidéken, akit azóta hatalmi pozíciójának kihasználása és viselkedése miatt büntetőjogi eljárás alá vontak. Rácz Szabó László beszélt arról is, hogy tovább rontja a magyarok helyzetét a szerbek erőszakos betelepítése a magyarlakta területekre. A telepesek munkát, házat, pénzt kapnak. /A magyar kormány hallgat a Benes-dekrétumokról. Az EBESZ-konferencián az MVSZ beszélt a magyarság megaláztatásairól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

Egyre nagyobb méreteket ölt Szerbiában a vajdasági magyarok tiltakozáshulláma, akik attól tartanak, hogy a Nyugat-Európából visszatérő szerbiai menekülteket a magyarok lakta vidékeken akarják letelepíteni a hatóságok. Szerbia a múlt hónapban írta alá az EU-val a január 1-jén életbe lépő vízumegyezményt. Ennek egyik feltétele volt, hogy Belgrád vállalja: visszafogadja mindazokat az illegálisan az EU területén tartózkodókat, akik Szerbiából vagy rajta keresztül kerültek oda. A belgrádi sajtó 60 és 150 ezer közé teszi a számukat. Visszaáramlásuk már évekkel ezelőtt megkezdődött Szerbia és 16 európai ország kétoldalú megállapodásai alapján. A belgrádi belügyminisztérium 2004-ben 15 500 visszatérőt regisztrált. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke Göncz Kinga külügyminiszternek írt levélben fejezte ki aggodalmát. A szerbiai Magyar Polgári Szövetség ugyancsak erélyesen tiltakozott az újabb vélt betelepítési hullám ellen. A Vajdaságot a délszláv háborúk nyomán már elérte egy betelepítési hullám, egy újabbat nem viselne el. Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint Belgrádnak nincs átgondolt elképzelése arra vonatkozólag, miként fogadja be a nem tudni hány tízezer, Nyugat-Európából kitoloncolandó személyt. /Aggodalom a Vajdaságban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

A magyar kormány továbbra sem tárgyal a kettős állampolgárság bevezetéséről, egy új utazási támogatástól reméli, hogy a schengeni csatlakozása után szigorúbb feltételekkel beutazó kárpátaljai és délvidéki magyarok kapcsolattartása az anyaországgal könnyebb lesz. Meghozta a politikai döntést az MSZP és SZDSZ alkotta koalíciós kormány arról, hogy a schengeni övezetből kiszoruló magyarok 2008. januárjától utazási támogatást kapjanak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai főosztályának főigazgatója kijelentette: „már elindult egy tárgyalássorozat a vajdasági és kárpátaljai legitim magyar politikai szervezetek és a kormány között egy kapcsolattartási támogatás bevezetéséről”. A részleteket januárig dolgozzák ki, az új rendszer az oktatási-nevelési támogatásokhoz hasonlóan működne. A főigazgató szerint többféle: oktatási, kulturális, vagy egészségügyi jogcímen lehet majd egyénileg és évente egyszer pályázni. „A pénz benzinre, vonatjegyre, de akár a vízum kiváltására is költhető. A támogatottak körét, az oktatási támogatásokhoz hasonlóan, a határon túli magyar szervezetek állapítják meg” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke üdvözölte az utazási támogatás bevezetését, mivel annak rendszerét Budapesten az ő javaslataik alapján dolgozták ki. Hozzátette, a végleges megoldást a délvidéki magyar közösség problémáira továbbra is a letelepedés nélküli kettős állampolgárság jelenti. Szeptember közepén Ungváron aláírta az ukrán–magyar kishatárforgalmi megállapodást Göncz Kinga magyar külügyminiszter és ukrán partnere, Arszenyij Jacenyuk. Ettől is a határon túli magyarsággal való minél akadálytalanabb kapcsolattartást várja a magyar kormány, de a megoldás a határon túli szervezetek körében nem keltett megelégedést. /Kristály Lehel: Kis segítség a határontúliaknak − Ismét tartalmat adhat a magyarigazolványnak a kormány új terve. = Magyar Hírlap, okt. 17./

Csíkszeredán befejeződik a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületének felújítása. Odaköltözködik a két Budapestről érkezett piarista atya: Kállay Emil és Sárközi Sándor. A teológiai, szépirodalmi és a különböző tudományokhoz kapcsolódó könyvek már a helyükre kerültek és jókora olvasóteremben állnak majd a diákok rendelkezésére. A tanítórend két tagja már számos, változatos témájú játékos foglalkozást kigondolt a diákok számára, továbbá különböző szakkörökre várják őket a jövő héttől. Segítséget akarnak nyújtani nekik a tanulásban, beszélgetve és játszva. Lesz filmklub, olvasókör, etika szakkör, bibliaóra, lelkisegély-szolgálat, az önismereti játékokhoz is számos társasjáték sorakozik a könyvtárban, de Sárközi Sándor atya szívesen rúgja a labdát is a fiúkkal. Elsősorban a Márton Áron Gimnázium diákjait szólították meg, de a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Sapientia – EMTE spirituális atyáinak is jelezték kezdeményezésüket. Kállay magyartanár tíz évig járt Kárpátaljára, az ottani papok munkáját segíteni, de Délvidékre is utazgatott. /Antal Ildikó: Hitünk és magyarságunk mécsesére vigyáznak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

Bukarestben a 17. Nemzeti Színházi Fesztivált a délvidéki Magyarkanizsán született, Franciaországban élő világhírű táncművész, Nagy József (Josef Nadj) előadása nyitja meg november 3-án. A november 2–15. között zajló fesztivál műsorában 54 előadás, köztük 25 hazai rendező munkája szerepel. Idén három magyar társulat, a kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi kapott meghívást a szemlére. A Kolozsvári Állami Magyar Színház két előadással vendégszerepel Bukarestben: a Mihai Maniutiu rendezte Énekek énekével és Visky András Hosszú péntek című drámájával. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Shakespeare Lear királyát adja elő Bocsárdi László rendezésében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata pedig Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című művével lép fel. /Rostás-Péter Emese: Három magyar társulat kapott meghívást. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./

Dan Voiculescu konzervatív pártelnök személyében, románságot mentő hazafiban az 1920-as évek derekán hírhedt Anghelescu reinkarnációját láthatjuk, írta Sylvester Lajos. A román képviselőház elfogadta Voiculescu pártjának két módosító törvényjavaslatát, amely azt is tartalmazza, hogy az óvodai előkészítő csoportokban románul kell tartani a foglalkozásokat. Az iskolában a románokéval egységes tanterv és tankönyvek alapján kell tanítani a román nyelvet. Ennek célja a magyar oktatás megnyomorítása, az erőszakos románosítás újabb kivándorlási hullámokat indít majd el. Voiculescu Hargita és Kovászna megyékben dolgozó nemzettársainak egy havi nettó bérkiegészítést is ígér, amennyiben Székelyföldön vállalnak missziós megbízatást. Szellemi elődje, Anghelescu, az országos bérezés háromszorosát juttatta a két világháború között a románosítást vállaló hazafiaknak. Anghelescu nevéhez fűződik a kultúrzónák kialakítása is. Háromszék – ugye milyen természetes? – Ploiesti-hez tartozott. Az egész románosítási folyamat alkalmazásában az abszurdum az, hogy hazai magyar honatyáink az európai parlamenti választásokban az ,,Új honfoglalás” jelszavával kampányolnak. Ennél még abszurdabb, hogy a magyar kormány a nemsokára sorra kerülő harmadik közös kormányülésen meg sem említi az erdélyi magyar egyetem vagy az autonómia kérdését. Ilyen körülmények között nem csodálkozunk, ha a szlovákok szorongatják az ottani magyarokat, Délvidéken a szerbek telepednek rá a vajdasági magyarokra. Az Új honfoglalás egyes erdélyi kieszelői azzal vannak elfoglalva, hogy a volt magyar kormányfőt, Orbán Viktort kikergessék az országból. /Sylvester Lajos: Kultúrzónás gyarmatosítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Tőkés László az a közéleti személyiség, aki minden nemzetiség részére autonómiát biztosítana, aki azt szorgalmazza, hogy óvodától egyetemig állami pénzből finanszírozott oktatása legyen minden népnek. Ő az, akit emiatt legtöbbet támadnak. Cs. Gyimesi Éva a kolozsvári Szabadság című napilap hasábjain azt írta: „Az a keskeny út, amelyen Tőkés László jár, éppenséggel lefele vezet, a völgybe. A kétes értékű támogatók által manipulált mai László nem alkalmas arra, hogy benne lássuk Isten akaratának „kiábrázolását”. A cikkíró, dr. Újvári Ferenc üzeni Cs. Gyimesi Évának és eszmei rokonának, Fey Lászlónak, hogy feleslegesen kampányolnak az immár 17 éve a román nemzeti érdekeket kiszolgáló RMDSZ-nek. Vezetőik vagyoni állapota példátlanul gyarapodott. Frunda György szenátor mesés villát hozott össze, míg Tőkés László vagyona ma is ugyanannyi, mint 1989-ben. Az RMDSZ-kampány ma az egységféltés retorikájától hangos. Vajon ki vétett az egység ellen? Mi akadályozta meg az RMDSZ-t, hogy Tőkés László köré építsen ki egységet? Miért kellene ennek fordítva történnie? Oroszország elnöke, Vladimir Putyin októberben kijelentette: amennyiben Koszovó jövőjét Amerika javaslata szerint fogják rendezni, akkor Dobrudzsát vissza kell adni a bolgároknak, és Erdélyt a magyaroknak. A román sajtó szavait napokon át felháborodással elemezte, a magyarországi sajtó mélyen hallgatott. A jogbitorlók tele vannak félelemmel. A jogsértések ellen állandóan tiltakozni kell. A cikkíró szerint az első tiltakozás az lenne, ha Magyarország mindenkori elnökét az elcsatolt területek magyarsága is megválaszthatná. Ezzel bizonyíthatnánk, hogy a nemzet – Illyés Gyula szavaival élve – a magasban eszmeileg újra egyesül. Kárpát-medence népeinek jogvitás ügyeiben Erdély nagy püspöke, Márton Áron terjesztett be a bukaresti katonai törvényszéken rabruhában rendezési alternatívát: „Hogy Trianon miatt emlékirattal fordultam az ENSZ-hez, ez a vád megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Egy közös telekkönyvi tulajdont nem lehet csak úgy megosztani, hogy az egészet odaítélem az egyik társtulajdonosnak. ” A nagy püspök szavai mára semmit nem veszítettek érvényességükből. Kárpátalján az ukrán és a magyar, Felvidéken a szlovák és a magyar, Délvidéken a szerb és a magyar, Erdélyben, pedig a román és a magyar a társtulajdonos. Közöttük kell méltányos módon megosztani a közös vagyont. Az illető kormányok versenyezzenek abban, hogy saját ajkú lakosságuknak miként tudnak méltányosabb kulturális és területi autonómiát nyújtani. /Dr. Újvári Ferenc ügyvéd: Tőkés Lászlót kell az Európa Parlamentbe küldeni! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 21./

November 16–18-a között negyedik alkalommal gyűltek össze Magyarországon, Jánoshalmán a DKMT eurorégió Kistérségi és Települési Ifjúsági Hálózat (KITTI Háló) képviselői. Mindhárom régió (romániai Bánság, szerbiai Délvidék, a magyarországi Dél-Alföld) képviseltette magát. A résztvevők elemezték az eddigi eredményeket és megállapították, hogy a mozgalom befejezte az alapozást és a jövőben az építkezésre összpontosít. Jelenleg a KITTI Háló szálai több mint 100 településre eljutottak a DKMT-ben. A programok között szerepel 2008-ban a dél-alföldi régióban a Guruló Kistérség program, mely lehetőséget teremt a KITTI Háló mind a 24 kistérségben való eljutására. Délvidéken Zomborban február végén első alkalommal szemináriumot szerveznek, ahol kidolgozzák a kistérségi stratégiát. A Bánságban február elején anyanyelvápoló tábort szerveznek resicabányai, gátaljai, verseci fiatalok részére, május 1–4. között Hunyad megyében egy DKMT eurorégiós szeminárium lesz. Folytatják a képzési sorozatokat. Márciusban tervezik a középiskolák közötti színjátszó csoportok seregszemléjét. /Bajkó Károly: Négyéves a KITTI Háló. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./

Többek között a nemzetpolitikai stratégiáról tanácskozott határon túli magyar egyházi vezetőkkel Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke december 5-én Budapesten. Az egyházi vezetők javasolták, hogy év közben is folytassanak hasonló megbeszéléseket, azért, mert idén a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elfogadta azt a nemzetpolitikai stratégiát, ami alapján jövő év szeptemberére előkészíthető egy nemzetpolitikai törvény. Ez a törvény szabályozza majd a nemzetpolitikával kapcsolatos intézményrendszert, a párbeszéd rendszerét. A KMKSZ négy albizottsága felvállalta, hogy a jövő év tavaszán foglalkozni fog a határon túli egyházi kapcsolatokkal, finanszírozási, oktatás kérdésekkel. /Szili egyházfőkkel tárgyalt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ A nemzetpolitikai stratégiáról tanácskozott a határon túli magyar egyházi vezetőkkel Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke december 4-én Budapesten. Tőkés László református püspök elmondta, a kormányzati megszorítások miatt nemigen tudnak túllépni a protokolláris szinten.,,Minden évben elmondjuk ugyanazt, minden évben megtárgyaljuk ugyanazt, azonban gyakorlati előrelépés alig van” ― fogalmazott. Tőkés László ugyanakkor említésre méltónak nevezte a nemzetpolitikai törvénytervezetet, amelyet Szili Katalin és munkacsoportja szorgalmaz. Szerinte igazán szükség lenne erre a stratégiára, mert a nemzetpolitika ma mélyponton van. A püspök arról is beszélt, hogy az Európai Parlamentben ezután együtt lesz a Felvidék, Erdély és ,,kis-Magyarország” képviselete, ugyanakkor a schengeni csatlakozással kizáródik Kárpátalja és a Délvidék. Emiatt olyan politikai akaratra van szükség, amely nemzetstratégiában gondolkodik, és ,,nem a megszorítások alacsony röptű politikáját folytatja” ― tette hozzá a püspök. /Mélyponton a nemzetpolitika. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az Arad-belvárosi Református Egyházközség, a Szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvány rendezésében vetítik december 7-én Dulka Andor Emberek a halál árnyékából c. történelmi dokumentumfilmjét, amely a délvidéki magyarok elleni 1944-ben történt atrocitásokat mutatja be. Dulka Andor történelemtanár /sz. Beodra, 1952/ feleségével, Viola Lujzával együtt egy Versec melletti magyar faluban, Ürményházán tanítanak. Dulka Andor tagja és szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szórvány Közalapítványnak, melynek keretében a bánáti szórványban élő magyar gyerekeket próbálják összegyűjteni és magyar iskolába járatni, kollégiumi ellátást biztosítva nekik. A Vajdaságban élő magyar nemzetrész megmaradásáért folytatott küzdelme, keresztyén szellemiségű közművelődési tevékenysége elismeréseként megkapta az Aracs-díjat, a Márton Áron-emlékérmet és a Teleki Pál-érdemérmet. /Meghívó filmvetítésre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét indítja közös jelöltként három délvidéki magyar párt a legközelebbi szerbiai elnökválasztáson. A VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) vezető testületei december 10-én hagyták jóvá a jelölést. A negyedik vajdasági magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyelőre várakozó állásponton van, támogatását feltételekhez kötötte. A négy délvidéki magyar politikai erő pár hónapja jutott elvi egyetértésre arról, hogy közös elnökjelöltet állít a szerbiai elnökválasztáson. Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke elmondta, pártja támogatásának legfőbb feltétele az, hogy szülessen egy részletes, az elnökválasztáson túl a helyhatósági választásokkal is foglalkozó, s a politika egyéb területeire is kiterjedő koalíciós szerződés. Pásztor István áttörésként értékelte jelölését, azt, hogy az éveken át tartó sokfelé húzást követően a vajdasági politikai erők egy része össze tudott fogni egy fontos kérdésben. /Közös magyar elnökjelölt Szerbiában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./