Könyvtárrá alakítják Csíkszentmártonban a hajdani járásbírósági fogda épületét. Az új intézményben helyezik el a községben működő három könyvtárat: a Baka János Községi Könyvtárat, a Tivai Nagy Imre Szakközépiskola könyvtárát, valamint a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) alcsíki módszertani központjának könyvtárát. Buzás Zsuzsa könyvtárosa sorolta, hatezernél több beiratkozott olvasója van, köztük sok a diák és a pedagógus. Rendszeresen tartanak könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, emellett évente hagyományőrző rendezvényeket is szerveznek. Jelentős könyvadományt kaptak a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem könyvtárától, de több kötetet adományoztak kiadók, kulturális intézmények is. Az új könyvtárban számítógépes termet rendeznek be, hozzáférést biztosítva a helyieknek a nagy könyvtárak digitális anyagához. /Sarány István: Könyvek fogságában. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Elégtétellel állapítja meg a nyugdíjba vonuló Hegyi István csíkszeredai református tiszteletes: szerették hívei, szerették a város lakói és szerette magyar népe. Nagyapja választotta először a papi hivatást, apja is pap lett. Hegyi István a nagyenyedi kollégium diákja volt, rossz származása miatt egyetem helyett maradt a kőműves, napszámos munka Székelyudvarhelyen, közben pedig játszott a város kézilabdacsapatában. Elvégezte a református teológiát, a csíkszentmártoni szórványgyülekezetbe került, megszerette a szórványszolgálatot. Tizenöt falu református híveit látta el, miközben nagyon sok jó barátra talált. 1986-ban került Csíkszeredába. Itt is úgy végezte a szolgálatot, mint a szórványban: felkereste híveit, a más vidékről érkezett embereket igyekezett bevonni a közösség életébe. Szolgálata kezdetén a csíkszeredai reformátusok mintegy 870-en voltak, mára 2200-ra emelkedett számuk. Egy katolikus tömb közepén volt református pap. Sikerült Csíkszeredában templomot emelni, tíz év alatt felépült a templom, 2000 szeptemberében az Erdélyi Református Egyházkerület akkori püspöke, dr. Csiha Kálmán hirdetett igét a templomavatón. /Sarány István: Akit szerettek az emberek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

Egyre több a panasz a Csíkszentmártonhoz tartozó Csekefalván élő romákra: a falubeli magyarok elmondásai szerint a cigány kisebbség jó néhány tagja már nemcsak a terményt lopja el, hanem a cigánysor szomszédságában lakó idősebbeket zaklatják. A romák a mezőről fényes nappal lopják a pityókát, de a megmosott gumicsizmát sem lehet kitenni a kerítésre száradni. Kérték a polgármesteri hivatalt és a rendőrséget is, hogy segítsenek megfékezni a bűnözést, de semmi sem történt. – Több alkalommal is figyelmeztettük a romákat, hagyják abba a lopásokat, de sajnos nem jártunk sikerrel – nyilatkozta Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. – Az érintett kisebbség tagjai nem akartak megszólaltatni, mondván, nem értik az ellenük felhozott vádakat. /Kozán István: Etnikai feszültség Csekefalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

Hargita Megye Tanácsa Csíkszentmártonban tartott díszülésén átadták a Hargita Megyéért Díjat Hajdu Gábor ügyvédnek, egykori RMDSZ-szenátornak és egészségügyi miniszternek. Hajdu Gábor, akinek tiszteletére szülőfalujában, Csíkszentmártonban tartották a dísztanácsülést, 1990-től, tíz éven át képviselte RMDSZ-színekben Csíkországot a román szenátusban, 1998 és 2000 között egészségügyi miniszteri tisztséget töltött be a román kormányban, az Isarescu-kabinetben pedig államminiszter volt, ő volt az első magyar személyiség, aki ilyen tisztséget kapott. Egészségügyi minisztersége alatt ő ültette gyakorlatba az 1997-ben elfogadott, egészségbiztosítási rendszert bevezető törvényt, igyekezett helyzetbe hozni a magyar szakorvosképzést, komoly szerepet vállalt az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásában. Idén nyolc személyiség vehette át Hargita Megye Tanácsának Életműdíját. Post Mortem Életműdíjat kapott Antal István, a Csíkszeredai Sport Club nemrég elhunyt elnök-vezérigazgatója; a burgonyatermesztés terén elért magas szintű tudományos munkásságáért dr. Bedő Imre nyugalmazott agrármérnök, a Csíkszeredai Burgonya-kutató Állomás megalapítója; Boros Gábor grafikusművész; Hecser Zoltán, a Hargita Népe főmunkatársa; dr. Micu Ion egyetmi tanár, nyugalmazott erdőmérnök, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal egykori igazgatója; dr. Mátyus András, nyugalmazott székelyudvarhelyi fül-orr-gégész főorvos, a székelyudvarhelyi fül-orr-gégészeti osztály szervezője és elindítója, majd az új városi kórház létrehozója; Péter Attila, székelyudvarhelyi nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár; valamint Sturzu Maria tusnádfürdői román szakos tanárnő, aki interetnikai kommunikációs csatornát talált, többek között azzal a román nyelvből immár hetedik éve megszervezett versennyel, amelyet kizárólag magyar anyanyelvű diákok számára rendez. /Forró-Erős Gyöngyi: Hargita Megyéért Díj Hajdu Gábornak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./

A mintegy 200 fős roma közösség elköltöztetését kéri Csíkszentmárton magyar lakossága, amely bevallása szerint megelégelte a cigányság „garázdálkodását”. A romák többsége nem csíkszentmártoni, engedély nélkül húzták fel kalibáikat a helyiek földjeire. Legutóbb pünkösd vasárnapján robbant ki a konfliktus, amikor féltucatnyi cigány a helybéli Potyó család néhány tagját saját kaszálójukon támadta meg és bántalmazta. Az incidens nyomán közel kétszáz lakos gyűlt össze a cigánytelepen, hogy igazságot tegyen. Elkergették a romákat otthonaikból. „Ha így folytatják, nem tudjuk, mi lesz. Lopják a mezőket, lekaszálják a kaszálóinkat, garázdálkodnak, fenyegetőznek. A falu népe megelégelte, betelt a pohár” – hangoztatta az egyik lakos. „Arra tanítják a gyerekeiket, hogy lopjanak, és késsel fenyegessék az öregeket és gyerekeket, tudva, hogy kiskorúak lévén, nem zárják őket börtönbe. Engem is megkéseltek a saját otthonomban” – tette hozzá az egyik szentmártoni lakos. Csíkszentmárton nem az egyetlen erdélyi település, ahol konfliktus alakult ki a helyi lakosság és a roma közösség között. /Elűznék a romákat a Csíkszentmártoniak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

Fokozott rendőri készültség biztosítja Csíkszentkirályon a nyugalmat, miután verekedésbe és gyújtogatásba torkollott a helyi magyarok és romák közötti konfliktus. Tömegverekedés tört ki, és csak a helyszínre vezényelt mintegy száz rendőrnek sikerült lecsillapítania a kedélyeket. A falu lakói azért gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a roma késelő szabadlábra engedése ellen. Néhány hete a szomszédos településen, Csíkszentmártonban történt hasonló eset. Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja elmondta, az erőszakhullám oka a súlyos szociális válság miatti türelmetlenség és a rendőrség szakszerűtlen fellépése. /Horváth István: Lincshangulat a Duna utcában. Tettlegességig fajuló konfliktus tört ki a csíkszentkirályi magyarok és romák között. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Megdöbbentően rosszindulatú, uszító hangvételű, rasszista, fajgyűlölő cikk jelent meg július 13-án a Manna.ro honlapon, a Nesze neked csabakirályfizás című írás szerzője Parászka Boróka. A Manna.ro honlapot a Scripta Kiadó adja ki, mely a közelmúltig Verestóy Attila szenátor tulajdona volt. A Scripta Kiadóban jelenleg a Free Press Románia Alapítvány a többségi tulajdonos, fő kiadványai az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport – melyek köztudottan az RMDSZ szócsövei. Ebben a cikkben Parászka a Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant, magyar–roma ellentétek kapcsán írt, leszögezve: „Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé. ” Parászka Boróka írása az elhallgatás és a nyílt hazugság technikáit váltogatja, szerinte a konfliktus azért tört ki, mert pár ló máshol legelt, s az anyák „csökött répát loptak a híg levesbe”. Parászka tudatosan elhallgatja, hogy mindkét községben a romák sorozatos erőszakos tettei miatt fogyott el a lakosság türelme. Parászka Boróka bátran kérdez és válaszol: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. ” S még itt sem áll meg, rasszista, magyarellenes dühvel kimondja a szentenciát: „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezek vagyunk tehát mi, csíki magyarok, székelyek Parászka Boróka és a manna.ro honlap szerkesztői szerint: szerencsétlen nyomorultak, állatok, vonta le a következtetést Szondy Zoltán. Parászka cikke ellen nem tiltakoztak. Pár hónapja közéleti személyiségek aláírásgyűjtést indítottak tiltakozásul a Hargita Népében megjelent György Attila-írás nyomán, pedig abban sem fajt, sem vallást nem sértett a szerző, csupán egy magyarországi liberális pártot érintett meg. Ha azonban Parászka Boróka nem saját népét, hanem az udvarhelyi zsidókat vagy a gyergyói örményeket nevezte szerencsétlen, nyomorult állatoknak, akkor már gyűlnének az aláírások... Magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas cikk jelent meg a manna.ro honlapon, szerzője Parászka Boróka. Szondy Zoltán várja a MÚRE, a Diszkriminációellenes Tanács s más, erre hivatott szervek lépéseit. /Szondy Zoltán, Hargita Népe: Szabad gyalázni a csíki magyarokat? = Erdély. Ma, júl. 23./

Több civil roma szervezet tüntetett július 23-án az RMDSZ bukaresti székháza előtt. A romák a székelyföldi roma–magyar villongásokra hívták fel a figyelmet, és azt tették szóvá, hogy a helyi hatóságok nem kezelik kellő komolysággal a két kisebbségi közösség tagjai közötti konfliktust. Legutóbb Csíkszentkirályon gyújtották fel a magyarok egy roma lakos csűrét, miután az megkéselte az egyik magyar férfit a falu kocsmájában. A magyarokat az bőszítette fel, hogy a késelőt a hatóságok nem tartóztatták le azonnal. (Roma tiltakozás az RMDSZ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ „A barikád ugyanazon oldalán állunk” – mondta RMDSZ-es politikusi minőségében Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője a roma szervezetek képviselőinek, akik egy „cigány–magyar megállapodás” szimbolikus aláírásával tiltakoztak az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és csíkszentkirályi romák üldöztetése miatt Markó Attila elismerte: fontos, hogy az RMDSZ-es elöljárók ne uszítsanak, ne buzdítsanak önbíráskodásra. „A mi elvárásunk viszont az, hogy a romák keltette félelem szűnjön meg Székelyföld falvaiban” – tette hozzá. „Nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon” – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen, a roma szervezetek bukaresti tiltakozásáról. Hangsúlyozta, amíg kormányon volt az RMDSZ, folyamatosan foglalkozott a roma-kérdéssel. /Cseke Péter Tamás: Roma–magyar barikádok. A bukaresti RMDSZ-székház előtt tüntettek tegnap a cigány szervezetek képviselői. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A Csíkszentmártonban kirobbant konfliktust a megszokott séma szerint kezelte minden arra hivatott és nem hivatott szerv. Először is: képmutatóan minden hatóság meglepetést mímel: mik vannak, hát ennyire súlyos a helyzet? Mintha nem tudná mindenki évtizedek óta... A Hargita Népe tavaly több szerző tollából az alcsíki romák helyzetét bemutató sorozatot jelentett meg és rámutattak: robbanásközeli a helyzet. Egyetlen nagyobb intézmény tenni próbált valamit, a Hargita megyei rendőrség. Mert ők jól tudják, hogy ég a ház... Más közintézmények viszont megmaradtak a frázisok szintjén. Másodszor: az országos média, magyar és román egyaránt, elővette a kliséket rasszizmusról, intoleranciáról. Azonnal került jó európai pénzből fizetett és táplált civil szervezet, mely tüntetést szervezzen, s felhívja ország-világ figyelmét arra, hogy milyen gonosz népek is laknak errefelé, üldözik szegény ártatlan romákat. Olyan személyek, intézmények, melyek bűnösök, vagy legalábbis cinkosok abban, hogy a helyzet idáig jutott, most bűnbakot keresnek. A romaprogramok millióit magukra kenő roma szervezetek szerint az intoleráns székely nép a hibás. A bűnösök ne keressenek bűnbakot, inkább nézzenek szembe azzal, hogy mit mulasztottak el. Ki kell mondani: a leghibásabbak s a kialakult helyzet egyértelműen legfőbb felelősei a bűnöző romák! Hiába van ezer program, tízezer alapítvány. Ehhez erős állam, szigorú törvények, tetterős rendőrség kell. /Szondy Zoltán: Bűnösök ne keressenek bűnbakot! = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 24./

A minap roma civil szervezet tüntetett az RMDSZ bukaresti székháza előtt, két Hargita megyei településen a szerintük romákat ért atrocitások ellen. Bemutatták a 11 pontba foglalt „tízparancsolatukat”, amelyben, egyebek mellett, azt szorgalmazzák, hogy „minden magyar legalább húsz román szót tanuljon meg, a magyarok és a romák közötti »kölcsönös tisztelet« jegyében. ” Mi köze mindennek a történtekhez, talán a „szerzők” sem tudnák pontosan. Viszont a petíciót sugározták a tévék képernyőin és a sajtóban. A roma érdekvédelmi szervezetek helyszíni nyilatkozataiból kiderült: „úgy tudták”, hogy Hargita megyében, nevezetesen Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a magyar lakosok „romák házait gyújtották fel és leöldösték a kutyáikat, lovaikat”, illetve, ugyancsak „hallották”, hogy a két székelyföldi faluban hónapokon át „két-háromszáz fős magyar csoport tartotta rettegésben a romákat”. A békés egymás mellett élés lehetőségeit nem így lehet megtalálni. A csíkszentmártoni polgármester tagadta, hogy romaházat gyújtottak volna fel a községben, ugyanúgy tagadta ezt Csíkszentkirály első embere is. Az is igaz, hogy a helyi konfliktusokat a helyi hatóságoknak kell kezelniük és kivédeniük. A tüntetés helyszíne a legmegfelelőbb, hiszen a szociális problémákra nem az RMDSZ-nek, hanem a kormánynak kell(ene) megoldást találnia. A békés együttélést nagyotmondással nem lehet elérni. /Mózes Edith: Barza, varza és egyéb állatfajták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Szociális kérdésként kell kezelni, mert csak így lehet megoldani azt a feszültséget, amely nemrég tört a felszínre Csíkszentkirály és Csíkszentmárton magyar és roma lakosságának viszonyában – fejtette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltje. „Nem tekintjük magyar-roma konfliktusnak a kialakult helyzetet. Régi keletű érzékenységek kerültek a felszínre, amelyeket hatékonyan kell orvosolni” – hangsúlyozta, majd hozzátette: a lopás, bűnözés nem nemzetfüggő. El kell ítélni, bárki tenné, büntetni is egyformán kell. „Elítélem az önbíráskodást is, amelyhez az évek óta mélyülő feszültség vezetett. Ugyanakkor a jó példákat is meg kell említenem. A Nyárád mentén több településen is romák élnek együtt magyar emberekkel, civilizált, békés körülmények között” – emlékeztetett az RMDSZ államelnökjelöltje. /Kelemen: a lopás nem nemzetfüggő. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Nem engedélyezte a Romani Criss roma szervezet Csíkszentmártonba tervezett tüntetését Gergely András polgármester. „Nyugalomra van szükség, nem erőfitogtatásra és feszültségkeltésre” – indokolta a döntést. Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester ellenben engedélyezte a tiltakozó akciót, a megyeközpontban július 30-án fognak felvonulni a romák. „Nem tartunk az etnikai feszültségektől, a szólásszabadság értelmében jogos a tüntetés” – szögezte le a polgármester. A Romani Criss azután nyújtotta be a csíkszentmártoni önkormányzathoz a tüntetésre vonatkozó kérelmét, hogy június 4-én konfliktus alakult ki a roma és magyar lakosság között. A szervezet szerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget. Gergely András polgármester cáfolta a vádakat: egyetlen házat sem gyújtottak fel, az erdőben tartózkodó romák pedig erdei gyümölcs begyűjtésével foglalkoznak. Hozzátette, mostanra normalizálódott a helyzet. A csíki községek vezetői július 27-én közös nyilatkozatban fordultak Dan Nica belügyminiszterhez, Gyerkó László szenátorhoz, Korodi Attila képviselőhöz, Asztalos Csabához, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez, valamint a csíki faluközösségek minden tagjához az egyre romló közbiztonság javítása érdekében. „Egyre több alkalommal bizonyosodik be, hogy a bukaresti belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó rendőrség nem képes biztosítani a csíki falvak lakóinak személyi és vagyoni biztonságát. Az önkormányzati vezetők hatékonyabb rendőri fellépést sürgető nyilatkozatai eddig süket fülekre találtak” – olvasható a közös nyilatkozatban. A dokumentum szerint odáig fajult a helyzet, hogy „a rendőrség emberei fenyegetően lépnek fel azokkal az önkormányzati vezetőkkel szemben, akik az elviselhetetlen közbiztonsági állapotok miatt felszólalni merészelnek”. A nyilatkozatban szorgalmazzák egy törvénytervezet sürgős kidolgozását a polgárőrség felállításának szabályozására. /Jánossy Alíz: Csíkszeredában lesz a romatüntetés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Cigány szervezetek, a Romani Cris és az Együtt Közösségfejlesztő Ügynökség felhívására mintegy ötven roma fiatal tiltakozott néhány napja az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és a csíkszentkirályi romák üldözése miatt. Vezetőikkel Markó Attila, az etnikumközi hivatal vezetője tárgyalt, azzal nyugtatva a felháborodott cigányokat, hogy ,,a barikád ugyanazon oldalán állunk... ” A roma szervezetek vetetői elsősorban azt kérték, hogy az RMDSZ megválasztott elöljárói ne önbíráskodásra buzdítsanak. Született egy szimbolikus cigány–magyar megállapodás is, ennek ellenére Markó Béla, a RMDSZ elnöke az ügyre reagálva azt fejtegette, hogy a roma szervezetek ,,nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon. Most nem velünk, hanem a csendőrséggel, a rendőrséggel, a helyhatósági hivatalokkal, az ügyészséggel kellene egyezkedniük. ” A szimbolikus megállapodás és a tüntetés kapcsán nem esett szó, arról, hogy végül is miért bujkálnak a falvakat környező erdőkben az emlegetett szentmártoni és szentkirályi romák? A valóban nehéz helyzetben lévő cigány családok az éj leple alatt dézsmálják a termést, mire a feldühödött gazdák a maguk módján igyekeznek ezt megakadályozni és elégtételt venni. . A kérdés, hogy a romák jogaiért harcoló szervezetek meg tudják-e akadályozni ezt? /Bogdán László: Roma félelmek avagy hány oldala is van a barikádnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.

Mátyás László csíkszentmártoni tanácsos szerint nem volt szerencsés a Romani Criss roma emberjogi szervezet csíkszerdai tüntetése, mert az elmélyíti az etnikai feszültségeket. Hasonló szellemben nyilatkozott Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök körlevele szerint maguk a csíkszentmártoni romák is helytelennek tartják a nevükben és érdekükben eljáró nem kormányzati szervezet tüntetését. Székely Ervin kifejtette, egyik oldalon áll egy okvetetlenkedő civil szervezet, amelyik tüntetget Bukarestben, Csíkszeredában, a másik oldalon pedig a béketábor, „amelyik csak a békétlenséget meg a romákat utálja”. Székely Ervin elítéli a Hargita Megyei Tanács túlzott toleranciáját a Jobbik vezetőjével szemben. /Székely Ervin: Béketábor a Hargitán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

A Legfelsőbb Védelmi Tanács /CSAT/ sürgősen utasítsa a Belügyminisztériumot, hogy biztosítsa a lakóhelyükről a magyarok által elüldözött Hargita megyei romák visszatérését otthonaikba, karhatalmi felügyelettel – áll abban a megkeresésben, amelyet a CSAT elnökéhez, Traian Basescu államfőhöz, valamint a szenátus és a képviselőház elnökéhez intézett a napokban négy roma jogvédő szervezet. A jogvédő szervezetek szerint százhetven cigány lakos, köztük gyerekek és nők kényszerültek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon május és június folyamán voltak konfliktusok a roma és magyar közösség közti. A csíki cigányok ügyében már Bukarestben és Csíkszeredában is szerveztek tüntetést „A gyors beavatkozásra azért van szükség – indokolták a jogvédő szervezetek –, mert érezhetően nő a feszültség a térségben. Hasonló konfliktusokra sor kerülhet Csíksomlyón, Csíkmadarason, Szentsimonban és Kászonújfaluban is” – sorolták a „veszélygócokat”. Az indítvánnyal kapcsolatban Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, a roma jogvédők lépése eltúlzott. /P. B. : Állambiztonsági kérdés a csíki romaprobléma? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

Néhány nappal azután, hogy négy roma jogvédő szervezet Traian Basescuhoz fordult a Hargita megyében földönfutóvá vált romák megsegítéséért, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is fontosnak tartotta ismertetni álláspontját az államfővel. Állásfoglalását a házelnökhöz, a négy roma szervezethez, illetve a sajtóhoz is eljuttatta. Borboly a dokumentumban hangsúlyozza: az önkormányzati testület a törvény adta lehetőségeken belül megpróbálta megelőzni, hogy a megye más településein a csíkszentmártonihoz és csíkszentkirályihoz hasonló incidensek forduljanak elő. Alcsíkon május és június folyamán fajultak tettlegességig a roma és magyar közösség közti konfliktusok. Borboly szerint a két településen nem etnikai jellegű konfliktusok támadtak a roma és a magyar közösség tagjai között – mint ahogy a jogvédő szervezetek állítják –, hanem szociális jellegű feszültségek. „A feszültségeket az is táplálta, hogy Csíkszentkirályon egy roma leszúrt egy magyart, s a hatóságok nem állították elő a tettest. (...) A két községben felmerült problémák a közrendhez és közbiztonsághoz kapcsolódnak, nem illik rájuk az etnikai konfliktus megnevezés” – vélekedett Borboly. „A roma szervezetek tagjai még csak a helyszínen sem jártak. Csupán önös politikai érdekeiket követték az etnikumközi konfliktus kiaknázásával” – fogalmazott a politikus, aki sérelmezte, hogy négy roma szervezet egyoldalúan mutatta be a helyzetet az államfőnek. A Romani Criss szervezet vezetője, Cezara David elutasította Borboly vádjait. „Munkatársaink napokig dokumentálódtak a helyszínen, mielőtt helyzetjelentésüket megírták volna. Most is tartjuk a kapcsolatot az csíkszentmártoni erdőben élő, elüldözött romákkal” – mondta az ÚMSZ-nek David. /Borboly Csaba is írt Traian Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

„A román hatóságok rémületben tartják a csíkszentmártoniakat: a csíkszeredai ügyészség ezekben a napokban 220 helybélit, a fél falut készül beidézni a júniusban történt incidensek miatt” – nyilatkozta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Néhány héttel később Csíkszentkirályon tört ki konfliktus a helybéli magyarok és romák között, egy késeléses eset nyomán, a helybéliek felháborodtak, amiért a késelő romát nem állították elő a hatóságok. A jogvédő szervezetek önbíráskodással vádolták a két község lakóit, a megye vezetőit pedig azzal, hogy hallgatólagosan vagy akár tevőlegesen támogatja eljárásaikat. Négy roma szervezet a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz fordult segítségért az elüldözött romák ügyében. A „központi sajtó eltorzítva mutatta be az alcsíki helyzetet, a hatóságoknak bűnbakot kellett keresniük. Ezért hívják be most az ügyészségre csíkszentmártoniakat” – vélte Borboly. Borboly cáfolta a Romani Crissnek azt az állítását, mely szerint a Csíkszentkirály melletti erdőkben továbbra is bujkálnak elüldözött romák. /Cs. P. T. : Beidézték fél Csíkszentmártont. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ Csíkszentmártonban a konfliktus azután tört ki, hogy néhány roma lakos a lovait egy megművelt területen legeltette, és amikor a gazda elkergette onnan őket, a romák megverték a terület gazdáját és a fiait. Este több magyar lakos is kiment a romák telepére és kövekkel dobálta be házaik ablakát. Az egyik érintett magyar lakos sérelmezte, hogy Hargita megye prefektusa Bantusztánnak nevezte községüket, és azt állította a magyarokról, hogy nem toleránsak és nem képesek a békés együttélésre. „Nem igaz. Nálunk senkit nem gyilkoltak meg, nem égették fel senki házát, és nem igaz az, amit a sajtóban hangoztatnak rólunk” – szögezte le. /Jánossy Alíz: Tovább gyűrűzik a Hargita megyei romaügy. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Több száz zarándok kereste fel idén is részt az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés napján a sírkertet, emlékezni és fejet hajtani a hazájukat védő katonák előtt. Az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek. Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés – emlékezett dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese. Gergely András csíkszentmártoni polgármester azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. A hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni – fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalt, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem. Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt. /Ferencz Csaba: Az emlékezés a megbékélés csírája (Úz-völgye). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

Úgy tűnik, vérszemet kaptak a csíki székely közösség ellenfelei vagy még inkább ellenségei, miután egy egzaltált magyar cikkíró megengedte magának, hogy leállatozza, úgy általában, ezt a közösséget, írta Nagy Benedek. Constantin Strujan Hargita megyei prefektus, a Cotidianul című bukaresti lap augusztus 20-i számának nyilatkozott: „Itt Bantusztán van, jóemberek, Bantusztán. Én nem óvakodom, hogy kimondjam! A magyarok ilyenek, és nemcsak a romákkal szemben, ez egy olyan ügy, ami látszik, mert ahol tüzet gyújtanak, ott füst is van. De intoleránsan viselkednek a románokkal, és általában az idegenekkel szemben is. ” „Kulturális rendezvények mögé rejtőznek, de valójában Magyarországon a törvény által betiltott szélsőjobboldali szervezeteket működtetnek. A romákon feltehetően gyakorolják az ott tanult leckéket. ”(...) „S hogy mi van? A lakosság 70 százaléka vidéken él, s a legtöbben közülük nem tudnak egy ép mondatot elmondani románul, nem olvassák a román nyelvű sajtót, és nem nézik a mi televíziós csatornáinkat. Mi sem és önök sem kommunikálnak velük. Ők Magyarországról kapják az utasításokat, teljesen azok befolyása alatt állnak, akiknek érdeke az itteni magyar lakosság ügyének a felpiszkálása. Könnyen megállapítható, hogy az utóbbi időben, Európában, ott robbantak ki a cigányok elleni támadások, ahol magyar közösségek élnek. ”(!) A Cotidianul című lap szerint Csíkszentmártonban „pünkösd szent estéjén kaptak fejszéhez a magyarok, felgyújtottak egy házat és megtámadtak további negyvenhetet, kikergetve a romákat a faluból az erdőkbe. Azóta pedig minden hétfő este összegyűlnek a sötétség leple alatt a cigányok házai előtt. ” Csíkszentkirályon „a magyarok áttörték az ötven csendőrből álló kordont, és egy Molotov-koktéllal meggyújtottak egy csűrt, amiben egy ló elégett. A polgári tűzoltóknak nem engedték meg, hogy eloltsák a tüzet. A cigányok eloldották a lovaikat az istállóikból, fogták a gyermekeiket és kimenekültek az erdőre. A romák azt mondták, hogy »a máshonnani« magyarok autóikkal elzárták a falunak mindkét bejáratát. Ha pedig így van, akkor itt többről van szó, mint a spontán düh megnyilvánulásáról. Úgy tűnik, hogy egy paramilitáris stratégia elemeiről van szó, amelyek mint izzó vas jelentkeznek a konfliktusok tüzében” (...) El kell kerülni a feltehetően ismétlődő provokációkat. Meg kell tenni a szükséges jogi lépéseket, hogy a prefektust, valamint a Cotidianul munkatársát vonják felelősségre többrendbeli, közösség ellen elkövetett bűntény miatt, követelte a cikkíró. /Nagy Benedek: Bantusztán? Vagy stratégia? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Constantin Strujan Hargita megyei prefektus menesztését kérte Emil Boc kormányfőtől Gyerkó László szenátor politikai nyilatkozatában Strujan azon kijelentései miatt, amelyeket egy román lapnak tett a csíkszentkirályi és csíkszentmártoni magyar–roma konfliktusok kapcsán. Gyerkó azt is elvárná, hogy Boc kérjen bocsánatot a magyar közösségtől a kormány helyi képviselője nyilatkozatai miatt. „A székelyföldi magyar közösségnek nincs szüksége egy olyan kormányképviselőre, aki felelőtlenül nyilatkozgat, és konfliktust gerjeszt” – mondta Gyerkó. A Cotidianulban megjelent cikk után Strujan azt nyilatkozta, a cikk nem tükrözi helyesen az újságírókkal folytatott beszélgetését. /M. Á. Zs. : Gyerkó: Strujan vegye a kalapját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Távmunkaközpontot nyitottak Csíkszentdomokoson
Távmunkaközpont nyílt Csíkszentdomokoson a Telework európai uniós program keretében, vidéken élő munka nélküli fiatalok számára. Az ünnepélyes avatáson számos helyi fiatal is megjelent.
„Nem csupán a csíkszentdomokosiaknak, hanem a többi felcsíki település lakóinak is létesült a központ” – mutatott rá beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Az általa vezetett intézmény partner a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Központtal az Új lehetőségek alkalmazása a vidéken élők számára a Telework által című projekt lebonyolításában.
A projekt célja az elhelyezkedés segítése, az életszínvonal és a munkakörülmények javítása összesen 792 vidéki fiatal számára Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Fehér és Hunyad megyében, az új informatikai és távközlési technológia által nyújtott lehetőségek és képzések révén.
Hargita megyében négy településen nyílik távmunkaközpont: Csíkszentmártonban, Galócáson, Siménfalván és Csíkszentdomokoson; a másik hármat jövő héten avatják fel. A helyiséget a helyi polgármesteri hivatalok biztosítják, és a projekt időszakának lejárta, 2011 után a megyei önkormányzat finanszírozza e központok fenntartását.
Amint azt Tiberiu Pănescu, a munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatója bemutatójában elmondta, a Teleworkkal a 35 éven aluli vidéki fiatalokat célozzák, akik 1080 óra képzésen vehetnek részt, az alábbi szakterületeken: számítógép-használat, kezdőkönyvelés, webdesign, telematika, telemarketing, idegen nyelvek (angol, olasz vagy német).
A résztvevőknek ingyenes a teljes tanfolyam tananyaggal együtt, sőt megtérítik a környező falvakból ingázók útiköltségét is. A kurzus utáni vizsgán legjobban teljesítő személy május végén négy napra Olaszországba utazhat, hogy betekintést nyerjen az ottani távmunkaközpontok működésébe.
Csíkszentdomokoson március 8-án indulhat a tanfolyam, közölte Pănescu. Egyébként eddig Csíkszentdomokoson és Csíkszentmártonban gyűlt össze a tanfolyam indításához szükséges létszám: az előbbi községben 33-an, az utóbbiban pedig 28-an jelentkeztek. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Csíkszentmárton: nemcsak a gyönyörű központra érdemes figyelni
Szentmárton és Csekefalva épített örökségét mutatta be Fekete Márta sepsiszentgyörgyi építész a helybélieknek június 29-én, kedden este a csíkszentmártoni sportközpontban rendezett falufórumon, Hargita Megye Tanácsa faluképvédelmi programjának keretében.
Ezzel újabb állomásához érkezett az az előadás-sorozat, amely egy tavalyi felmérés eredményeit ismerteti az érintett települések lakóival. A tanulmány a megyei önkormányzat felkérésére készült, a hazai Országépítő Kós Károly Egyesület építészei a hagyományos székely építményeket vették számba 14 Hargita megyei településen.
Elhangzott, hogy kevés község büszkélkedhet olyan központtal, mint Csíkszentmárton, ám azon kívül is számos értékes építmény található a településen. Az építész Szentmártonban 17 objektumot és 2 gazdaságot, a községhez tartozó Csekefalván pedig 25 épületet javasolt helyi védelemre. Ritkaságként említette a kétvedres kutat, amely fennmaradt, így még helyreállítható.
A községben számos hagyományos építményt megőriztek, például a polgárias, vakolatdíszes vagy a középen kiugró részes, hosszú tornácos házakat. Hasonlóképpen, számos székely kapu is fennmaradt. Nagyon sok a díszes ablak is, ezek és a tornácok díszítései is mutatják, hogy hajdanán presztízskérdés volt jó mesteremberrel végeztetni a munkát, míg manapság sokan a minták egyszerűségére törekszenek, mert sajnos a könnyű és gyors pénzszerzés a cél, mutatott rá Fekete Márta, aki szerint nem elég törvénnyel védeni az épített örökséget, ehhez a közösség akarata is szükséges. Az önkormányzatok adókedvezményekkel ösztönözhetik az építkezőket arra, hogy tájba illő házakat építsenek. Gergely András polgármester angliai példát hozott fel: az ott lakók nagyon büszkék regionális sajátosságaikra, és megbecsülik saját építészeti stílusukat. Fekete Márta javaslatokat tett építészeti szabályozásokra, ezeket a polgármester a tanács elé terjeszti, hogy belefoglalják a község következő általános rendezési tervébe.
Végül Fülöp Otília, a megyei tanács főépítésze átadta Gergely Andrásnak a Székely ház című kiadványt, amelyet az Országépítő Kós Károly Egyesület és a Kós Károly Egyesülés adott ki, és terjesztését felkarolta a megyei önkormányzat – eszerint minden Hargita megyei polgármester kap egy-egy példányt, hogy aki építkezni akar az illető településen, az ötletet meríthessen belőle.
Eddig Csíkszentimrén és Csíkszentmártonban tartottak előadást építészek, hogy felhívják a lakosság figyelmét épített örökségünkre. A szakemberek képekkel szemléltetik közlendőjüket, a munkaanyag minden helyszínen az előadás idején és utána két hétig tekinthető meg. Kéthetente újabb településen mutatnak be tanulmányt az illető községről. A következő állomás Kápolnásfalu, majd Gyergyóremetén, Kászonjakabfalván, Tusnádon, Székelykeresztúron, Csíkdánfalván, Csíkszentléleken, Gyergyótölgyesen, Gyergyóditróban, Lövétén, Siménfalván és Farkaslakán tartanak előadást.
erdon.ro

Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

Úz-völgyi zarándoklat
Úz völgyében idén 16. alkalommal szervezik meg a hagyományos augusztus 26-i népünnepélyt, amelynek híre-neve az úzi sírkert emlékműállítása óta elcsurgott másfél évtized alatt a Kárpát-medence magyarságának élő emlékezetébe épült.
A csíkiak és háromszékiek összefogása révén emelt emlékmű zarándokhellyé vált. Holnap kora reggel dr. Szőts Dániel háromszéki szervező és egykori fiatal frontharcos vezetésével Sepsiszentgyörgyről indul kisbusz, útra kel a Sepsiszentgyörgyi Reménység Nyugdíjas Klub kórusa, a szentivánlaborfalvi férfi dalárda, Kovásznáról a református férfikórus is. Marosvásárhelyről az Erdélyi Kutató Csoport 1915—1945 civil szervezet tagjai kelnek útra, hogy a Gyimes völgyén keresztül Úz völgyét megközelítsék, és az első világháborús német hősi halottak síremlékének tönkrement kőkeresztjét kicseréljék.
Az úzi ünnepség két színhelyen zajlik: a rendezvény súlypontja az úzi sírkertben lévő emlékműnél lesz, de a megemlékezések színtereként szerepel az 1917-ben épített hadikápolna is a Mogyoróstető lábánál. A csíkszentmártoni szervezők negyven fenyőcsemetét ültettek el az úzi sírkert kipusztult óriásfenyőinek pótlására, a háromszékiek tíz darab, Rétyi Nyírből származó csemete telepítésével teremtik meg az egykor nyírfakeresztekkel jelölt sírhelyek hangulatát. Az úzi ünnepség holnap 13 órakor kezdődik.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kivárnak még Recsenyéden
Elmaradt a hétvégi tűzeset után szerdára beharangozott lakossági fórum Recsenyéden. A homoród-menti település lakói tegnapra terveztek közös megbeszélést, mert a hétvégén máig vitatott módon kigyulladt egy roma család háza és a hozzá tartozó melléképület.
Elmaradt a hétvégi tűzeset után szerdára beharangozott lakossági fórum Recsenyéden. A homoród-menti település lakói tegnapra terveztek közös megbeszélést, mert a hétvégén máig vitatott módon kigyulladt egy roma család háza és a hozzá tartozó melléképület. A helyiek közül sokan úgy vélik, a Recsenyéden évek óta tartó konfliktusok szándékos gyújtogatáshoz vezettek.
„A lakosok pontos választ várnak tőlünk azzal kapcsolatban, hogy mi történt. A megyei vezetőkkel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a rendőrségi kivizsgálás végét, és azután lépünk” – tájékoztatta lapunkat a fejleményekről Jakab Attila, Homoródszentmárton község alpolgármestere.
A közigazgatásilag Homoródszentmártonhoz tartozó Recsenyéden nem a múlt hét végi incidens az egyedüli átbeszélni való – állítják a kis falu lakói, akik szerint számtalan, helybeliek között kialakult konfliktus rontja a közhangulatot.
Jakab korábban elmondta: szerinte nem etnikai konfliktusról van szó, hanem néhány ember túlkapásáról. Homoródszentmártonon és a hozzá tartozó körzetekben összesen háromezer ember él, a romák száma eléri az ötszázat, de eddig – az elöljáró szerint – nem volt gond. Jakab „példaértékűnek” nevezte a magyarok és a cigányok együttélését.
A hétvégi szerencsétlenség után azonban nagyon feszültté vált a légkör, a kivonuló tűzoltókat is inzultus érte. Hargita megyében tavaly már volt néhány, országos visszhangot kiváltó konfliktus. 2009 júniusában Csíkszentmártonban, júliusban pedig Csíkszentkirályon csaptak össze a magyar és a cigány közösség tagjai.
Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Négy székely megye (Új adatok a megyésítésről)
Ha ma leírjuk, ami a címben szerepel, sokan úgy vélhetik, csak amolyan elrugaszkodott követelés lehet, s a realitásokkal, a szóba jöhető lehetőségekkel nem számoló túlzás íze van a dolognak.
Holott a székelységnek közel évezreden át saját autonómiája és a 19. század végi magyar közigazgatási reformtól kezdve jó öt évtizeden át legalább négy megyéje volt Erdélyben, mi több, e szerkezet az első román impérium alatt is fennmaradt, és csak a tartományi rendszer idején módosult — egyértelműen e nép rovására. Jelen írásban azonban az 1968-as megyésítést új megvilágításba helyező mai kutatások kapcsán kívánjuk elővenni a témát. Forrásunk a Novák Csaba Zoltán által összeállított és magyarázott, a Pro Print Kiadónál idén megjelent Aranykorszak? A Ceauşescu rendszer magyarságpolitikája 1965—1974 című dokumentumgyűjtemény. Nagy vagy kis székely megyét?
A negyvenvalahány évvel ezelőtti, ún. megyésítésnek nagy irodalma van, jó két évtizedig főleg riporteri eszközökkel, visszaemlékezések segítségével próbálták sokan kipuhatolni azokat a mögöttes hatalmi viszonyokat, csoportérdekeket, melyek a Hargita és Kovászna megye megalakulása körüli ismert bonyodalmakhoz vezettek. Kevésbé világlott ki az eddigi beszámolókból, hogy az ún. "nagy székely" és a "kis székely megye" hívei közti nézetkülönbség mellett létezett egy másik terv is, a négy székely megye restaurálásának terve, melynek sorsát azonban a Ceauşescu és egyik fő riválisa, Alexandru Drăghici volt belügyminiszter közti hatalmi harc kimenetele pecsételte meg. A nagy székely megye létrehozásának tervét Fazekas János vetette fel, és a Ceauşescu körül csoportosulók olyannyira magukévá tették, hogy a szerzőséget is nekik tulajdonították. A nagy székely megye a valamikori Udvarhely és Csík megyénél többet foglalt volna magában, Gyergyótól le egészen Sepsiszentgyörgyig, illetve Kökösig összesen 7459 négyzetkilométert, azaz a történelmi Terra Siculorum szinte háromnegyedét 364 000 lakossal és 95 százalékos magyar többséggel. A terv megalkotásába belejátszottak nemzetiségi kedvezmények is, emiatt sokan támogatták. A kis székely megye terve már a déli végeket leszakította volna e testről, Szentgyörgy, valamint Kézdi rajont Brassónak rendelte volna alá.
Nem lehetett vitás, hogy a székely nemzeti érdeket melyik szolgálta jobban, innen a korabeli nézeteltérések ütközésének hevessége, a sok visszaemlékezésből sütő bátor állásfoglalás szenvedélyessége. Ezeknek is köszönhető, hogy a két rajont, bár végül leválasztották ugyan a nagy megye tervéről, de nem csapták a déli metropolishoz, hanem külön megyét alkottak belőlük a valamikori Háromszék alapjain, de új névvel. Innen kiindulva és e logikát követve persze akár az Udvarhely-Csík megye tervén is módosíthattak volna, no de erre nem került sor. Kevésbé ismert, hogy azért felvetődött. A figyelmet azonban akkor már a megyeszékhely kijelölése körüli bonyodalmak kötötték le, a két város konfliktusa fölülírt minden egyebet, és ennek kapcsán a rokonszenvet kereső pártfőtitkár salamoni pózokban tetszeleghetett, amikor engedett a csíkiaknak, de egyúttal municípiumi rangra emelte a székely történelmi anyaszék központját is.
Drăghici bírál
Ami a Drăghici-féle elképzelést illeti, az Aranykorszak? kötetben most közzétett dokumentumokból fény derül eddig nem ismert részletekre is. Előrebocsátjuk, hogy a volt sztálinista belügyminiszternek, az egyik potenciális Dej-örökösnek tekintett Drăghici-nek másod- és harmadfokú rokonai éltek a Székelyföldön, felesége ugyanis Czikó-lány volt, az ismert kommunista politikus, Czikó Nándor és Lőrincz nővére.
A döntő jelentőségű, bővített végrehajtó bizottsági ülésen 1967. december 30-án a most napvilágra került jegyzőkönyv tanúsága szerint olyan érdekes dolgok hangzottak el Drăghici szájából, melyeket érdemes felidézni. Drăghici többek közt megemlíti, hogy létezett egy korábbi, nem teljesült szándék, mely a teherautógyár számára pótalkatrész-termelést telepített volna Kézdivásárhelyre. Az IMASA végül a későbbiekben a megyeszékhelyre került, ha a korábbi szándék érvényesül, alighanem Kézdi jutott volna demográfiailag Sepsiszentgyörgy sorsára. Drăghici különben ellenezte a bodzavidéki községek Kézdi rajonhoz csatolását, kifogásolván a gyakorlatot, mely így kívánt "javítani" úgymond "a nemzetiségi összetételen". Drăghici úgy vélte, ha ipart telepítenek Sepsiszentgyörgyre, az ellensúlyozni fogja Brassó vonzását a térségre, és elejét veszi az elvándorlásnak. Bírálva az addigi nemzetiségi politika csupán "felszíni" sikereit és a pártkörökben uralkodó információhiányt, a tájékozatlanság példájaként elmesélte, hogyan jártak a pártfőtitkárral Csíkszentmártonban. Ceauşescu akkor beszédet mondott egy tömeggyűlésen, amit azonban, mivel nem fordítottak le, az emberek "nem értettek meg". "Én erről csak később értesültem. Kérdem én, miért nem szereztünk pontos információkat? Így semmi értelme annak, hogy beszélünk, és az emberek semmit sem értenek, aztán még voltak román népviseletbe öltözött leányok is, akikről kiderült, hogy egy mukkot sem tudnak románul."
Beígért iparosítás
Ami a színháziasságot, a "népgyűlések" megrendezését illeti, Alexandru Drăghici bizony ezek szerint nem látott a jövőbe! De alulmaradt a vitában is, mind az ún. kis székely megye, mind a nagy megye hívei elutasították érveit, elképzeléseit. Következő év áprilisában ki is zárták a vezetésből, s minden párttisztségétől megfosztották. Eltűnt a süllyesztőben, nem lehetett tudni semmit róla egész a rendszerváltásig, amikor egy esetleges felelősségre vonás elől felesége Budapestre menekítette az állítólag nagybeteg embert, ahol aztán elhunyt.
Érdemes itt még szemügyre venni azonban az érveket, melyekkel ledorongolták ellenfelei, azok ugyanis előrevetítenek sok későbbi fejleményt. Chivu Stoica például a jegyzőkönyvek tanúsága szerint azért ellenezte a négy megye tervét, mert arra támaszkodva az erdélyi magyarság több csoportja is hasonló közigazgatási kedvezményt kérhetett volna. (Márpedig a párt akkor ugye a korábbi Magyar Autonóm Tartományt felváltó Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolása után egy jogvédelmileg még gyengébb változatot akart épp létrehívni.) Bírálták Drăghici-et azért is, mert az addigi pártpolitikának rótta fel a Székelyföld iparosításának elmaradását. A nagy székely megye tervét Iosif Banc ellenezte, de az utána szólók helyeselték. Leonte Răutu még nemzetiségpolitikai pozitívumát is kiemelte, mely úgymond gyarapítani fogja az ország nemzetközi tekintélyét. Az ülésen egyetlen magyarként Fazekas János szólalt fel, mint tudjuk, a nagy székely megye védelmében többrendbeli gazdasági és kulturális érvet sorakoztatva fel. Két új javaslata úgy hangzott, hogy az Udvarhely-Csík elnevezés helyett adják a Hargita nevet az új közigazgatási egységnek, és annak központját Csíkszeredából költöztessék Udvarhelyre. A zárszóban Ceauşescu saját tábora elképzelését nyilvánította győztesnek, és iparfejlesztést ígért a Székelyföldnek.
Vidéki harcok jelentősége
1968. január 14-én hozták nyilvánosságra a reform tervezetét, s körülbelül egy hónapig a vártnál jóval hevesebb viták folytak róla. Valóságos mozgalom indult mind Csíkban, mind Háromszéken, mind Brassóban, de folyt a harc Bukarestben is a pró és kontra elképzelések hívei között. A KB-ban már eldöntött kérdés felülvizsgálatára pár érdekcsoport megpróbálta rávenni vidéki nyomás közvetítésével a pártvezetést, pl. manipulált tömeggyűlésekhez vagy zsaroláshoz folyamodva. E próbálkozásokkal szemben komoly ellenállás bontakozott ki. Nem kapott kellő publicitást eddig az, amit erről a kötet tartalmaz. Fazekas Jánoshoz sokan fordultak levélben, többek közt Sütő András is itteni látogatása után. Leveléből kiderül, a színház aligazgatója, Bákai Balázs elutasította ama pártbizottsági elvárás teljesítését, hogy a Brassóhoz tartozás mellett nyilatkozzék. Az uzoni szeszgyárban a pártaktivisták többször megismételtették a szavazást, hogy akaratukat keresztülerőszakolják. Kovásznai értelmiségiek kérik egy másik iratban, hogy Kommandót, Zágont, Papolcot, Borosnyót és Egerpatakot ne válasszák le a tervezett székely megyéről.
Több ehhez hasonló megmozdulás, állásfoglalás és a jól kitapintható néphangulat hatására a tervezet végül módosult, kompromisszumként egy második déli fekvésű kis megyét is engedélyeztek a Székelyföldön, amikor országos módosítás során az eredeti 35 megye számát 39-re emelték. Így lett az egyetlen nagy megyéből kettő.
Kovászna megye létrehozásában kétségtelenül nagy szerepet játszott a demokratikus közvéleménynek a diktatúra körülményei között szinte hihetetlen feltámadása, a nagyszámú, bátor színvallás, mellyel a kortársak az ellenfelek manipulációinak ellenálltak, és a székely szolidaritást meg tudták szervezni. A pártvezetés végső határozatát 1968. február 14-én a KB plenáris ülésén hozta meg, amikor — tömegtüntetések, sztrájk és a Bukarestbe utazott küldöttség érveinek hatására — Csíkszereda státusának kérdése is eldőlt, s a Nagy Nemzetgyűlés két nappal később már azt emelte törvényerőre.
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A csíki anyák levelüket megírták
Több mint félszáz levelet tettek postára Csíkszeredában szerda délután. A címzett a szenátus oktatásügyi bizottsága volt. A küldeményekben számos Hargita megyei szülő és pedagógus arra kéri a bizottságot, ne véleményezzék kedvezően a törvénymódosító javaslatot, melynek értelmében ismét elvennék a magyar gyerekektől a jogot, hogy magyarul tanulják a földrajzot és a történelmet.
Korodi Attila parlamenti képviselő kezdeményezésére Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT), valamint a Csíki Anyák Egyesülete széles körben mozgósított szülőket és pedagógusokat, arra kérvén őket, hogy támogatásukkal álljanak ki a földrajz és a történelem anyanyelven való oktatása mellett, amely jogot az új tanügyi törvény biztosít. Tudni kell, hogy nemrégiben hallgatólagosan átment a képviselőházon egy olyan törvénymódosító javaslat, amely ha elfogadásra kerül, újból románul fogják tanítani a két említett tantárgyat a magyar iskolákban is. A csíkszeredai 1. számú postahivatal előtt szerda délután szülők és pedagógusok postázták leveleiket a szenátus oktatásügyi bizottságának. Rövid sajtótájékoztató keretében Szabó Kázmér, a CSTIT elnöke kifejtette: a levelekben arra kérik a bizottságot, hogy ne fogadják el a módosító javaslatot, mert ez a magyarság számára hátrányos. Az akció célja a figyelemfelkeltés, és egyúttal a sajtón keresztül is üzenni kívánnak az illetékeseknek. Reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező napokban nagyon sok levél fog megérkezni az oktatásügyi bizottságához. Az elnök egyúttal megkért minden magyar érzésű embert, hogy csatlakozzon ezen akcióhoz. A szervezet honlapján van egy felhívás, ahol közzétettek letölthető formában egy levélvázlatot, amit el lehet küldeni a bizottságnak. A honlapon a postacím is megtalálható – hívta fel a figyelmet Szabó. A Csíki Anyák Egyesülete részéről Tiboldi Bea elnök szólt a megjelentekhez. Hangsúlyozta: még ezen a héten az egyesület nevében is fognak küldeni egy hivatalos, több anyuka kézjegyével ellátott levelet az illetékeseknek. Szükséges, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhassanak minden tantárgyat. A nemzettudatot a közösségtudattal össze kellene kapcsolni. Az emberek életkortól függetlenül nemzeti ügyüknek kellene tekintsék ezt a lehetőséget, hogy most tömegesen álljanak ki a földrajz és történelem anyanyelven való oktatása mellett. Mihály Emőke pedagógus szerint azért fontos a földrajz és történelem anyanyelven való oktatása, mert a gyermekek így jobban megértik a tanultakat. Korodi Attila parlamenti képviselő rámutatott arra, hogy a kisebbségügyi politizálás sziszifuszi munka. Nagyon nehéz eredményeket elérni, de amit elértünk azt meg is kell tartani, ezért fontos a csíki anyák és pedagógusok helytállása, mert minden segítség hasznos – figyelmeztetett a politikus. A szerda délutáni akcióra közel egy tucat édesanya jött el gyermekével együtt feltenni a leveleket. Megtudtuk ugyanakkor, hogy több csíki településről – Csíkszentimre, Csíkszentmárton, Csíkrákos – küldtek és küldenek szülők, pedagógusok leveleket a bizottságnak, abban reménykedve, hogy nem fogják módosítani a tanügyi törvény vitatott passzusát.
Létai Tibor
Székelyhon.ro

„A vidék a barátunk” – Székelyföldi Akadémia Csíkszentmártonon
A székelyföldi vidékfejlesztésről és az új oktatási törvényről tartottak előadást a Székelyföldi Akadémia keretében Csíkszentmártonon május 25-én. A helyi sportkomplexumban Márton István, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének vezetője „A vidék a barátunk” szlogennel látta el a fenntartható helyi boldogulásról szóló vetített bemutatóját, Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő pedig az új oktatási törvényt ismertette.
A megyei tanács azzal a céllal kezdeményezte a Székelyföldi Akadémia rendezvénysorozatot, hogy bevonja a Hargita megyei vidéki értelmiséget a politikai döntéshozatal előkészítésébe. Az előadásokra képviselőket, helyi egyházi vezetőket, tanárokat, orvosokat, állatorvosokat, önkormányzati hivatali vezetőket hívnak meg, és lehetőség van a témával kapcsolatos vitára.
Gergely András polgármester és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke üdvözölte a hallgatóságot. A megyei tanács elnöke beszédében a saját értékek megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, utalva a székely termékek nemzetközi piaci értékesítésére.
– Az Európai Unióban fel kell mutatnunk sajátosságainkat, ha részt akarunk venni a régiók közti piaci versenyben – jelentette ki Borboly Csaba.
Márton István bemutatta Hargita Megye Tanácsa vidékfejlesztési programját, amely a vidéken élők támogatását célozza, és felsorolta, milyen területeket karolt fel eddig a megyei tanács: tej- és húsfeldolgozás, pékipar, pálinkafőzés, Székely Konyha Egyesület, alcsíki burgonyatermelők értékesítési szövetkezete. Márton István ismertette a székely termékek havi vásárának történetét is, továbbá a Cora hipermarket és a CBA áruházlánc magyarországi üzleteiben való székelytermék-értékesítést, akárcsak a megyei tanács által levédett Székely termék és Székelyföldi márkanevet, illetve e védjegyek megszerzésének kritériumait.
Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő az új oktatási törvényt részletezte a jelenlévőknek. A hallgatóság a végén főként ezzel a témával kapcsolatban tett fel kérdéseket. A főtanfelügyelő kiemelte az új oktatási törvény kisebbségeknek kedvező részeit: a kisebbségi közösséghez tartozó diákok anyanyelvükön tanulhatják a történelmet és a földrajzot, a román nyelvet pedig külön módszertan alapján, az iskolák vezetőtanácsaiban pedig fele arányban a helyi önkormányzat meg a szülők képviseltethetik magukat, a másik felét alkotnák a pedagógusok.
A rendezvényen jelen volt Korodi Attila parlamenti képviselő, id. Hajdu Gábor volt egészségügyi miniszter és Rafain Zoltán megyei tanácsos is.
Erdély,ma

Helytörténeti múzeum nyílt Csíkszentmártonban
Értékes helytörténeti múzeummal gazdagodott Csíkszentmárton: az egykori Kászon-Alcsík járásbíróság fogdájának felújított épületében, a Baka János Könyvtárközpontban a látogatók pannókon ismerkedhetnek a településhez kötődő jeles személyiségekkel, háborús képeslapok gyűjteményét, vagy az utolsó magyar király Úz-völgyi látogatását dokumentáló fotósorozatot láthatnak. A helytörténeti értékek megmentése, dokumentálása és a közösségnek, ezen belül a diákoknak való bemutatása volt a célja Pál Zoltán és Péter Laura tanárnak, amikor benyújtották pályázatukat a Bethlen Gábor Alap jogelődjéhez, a Szülőföld Alaphoz.
A pedagógusok munkáját diákjaik segítették, akik családjaikban féltve őrzött régi dokumentumokat bocsátottak rendelkezésükre, valamint néhány falubeli, akik helyismeretükkel vagy tulajdonukban levő fényképekkel, tábori képeslapokkal, régi iratokkal gazdagították a gyűjteményt.
A múzeum látogatói négy nagy tablón ismerkedhetnek meg többek között a nagy műveltségű, 1928-ban elhunyt Baka János kántortanító életével és munkásságával, akit pápai aranykereszttel tüntettek ki, és akinek elfeledett sírkövére idén vésték fel nevét. Szintén nagy pannók idézik a csíkszentmártoni születés báró Antalfi János (1644–1728) erdélyi püspök életét és munkásságát. Első és második világháborús fényképeken láthatjuk a csíki katonákat, háborús képeslapgyűjteményt csodálhatunk meg, amit az 1916-os orosz harctérről küldtek haza a katonák. De IV. Károly magyar király 1917-es Úz-völgyi látogatásáról, valamint a magyar hadsereg 1940- es bevonulásáról, az országzászló avatásáról is láthatunk fényképeket.
– Azokat az értékeket igyekeztünk összegyűjteni, amelyeket a helyi közösség termelt ki – mondja Pál Zoltán tanár.
A pályázati úton nyert összeg nemcsak a gyűjtemény méltó bemutatását szolgáló bútorzat és pannók elkészítésére biztosított alapot, hanem értékes történelmi könyvek és informatikai eszközök beszerzésére is.
A pénteken a Baka János Könyvtárközpontban megnyitott múzeum a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjainak is rendelkezésére áll történelemórák színhelyéül. Az értékes gyűjteményt a tervek szerint folyamatosan bővíteni fogják: máris többen jelezték, hogy készek a birtokukban levő történelmi értéket képviselő tárgyakat és dokumentumokat a múzeum rendelkezésére bocsátani.
A csíkszentmártoni múzeumavatót megelőzően a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással emlékeztek az 1956-os forradalom eseményeire. A forradalom előzményeiről, hőseiről és következményeiről a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa, Szarka Gábor konzul beszélt.
Takács Éva
Hargita Népe
Erdély.ma