A csíkszeredai önkormányzati választásokon a precedens nélküli alacsony részvételi arány egyértelműen a választás tétnélkülisége és a Magyar Polgári Szövetségnek a választási küzdelemből való kiszorításának eredménye – hangsúlyozta Szikszai László leköszönő önkormányzati képviselő az MPSZ csíki szervezet jún. 9-i sajtótájékoztatóján. Ugyanott elhangzott, hogy a szövetség függetlenként induló 5 jelöltje Csíkpálfalván a leadott szavazatok 74%-át szerezte meg, Csíkszentdomokoson szintén 5 független jelöltjük a voksok 52,7%-át kapta. /A polgári szövetség véleménye. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

Ráduly Róbert Csíkszereda polgármesterévé választása miatt lemondott képviselőházi mandátumáról, s helyét a parlamentben a csíkszeredai Kedves Imre foglalta el, aki jún. 29-én tette le hivatali esküt a képviselőházban. Ezzel kezdetét vette a mintegy 5 hónapos mandátuma, amely egybeesett a parlamenti vakációval. Ráduly Róbert volt képviselő helyét automatikusan átvett két szakbizottságban is, az ipari-szolgáltatásiban, illetve az informatikaiban. Azok a nyári szünetben is dolgoznak. Kedves Imre /sz. Csíkszentdomokos, 1953/ közgazdász, 1991–1993 között a megyei pénzügyi igazgatóság aligazgatója, 1993-tól pedig a Hargita Megyei Állami Kincstár igazgatója. /Hecser Zoltán: Mandátum a ... mandátum végén. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Nehézkesen halad az etnikai üldözöttek törvényének alkalmazása. A 2000-ben született jogszabály a román hatóságok által 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között származásuk miatt üldözött személyek kárpótlására vonatkozik. A deportáltakra, internáltakra vagy a transznisztriai „halálvonaton” elhurcoltakra. Azon erdélyi magyarok esetében, akik életüket veszítették a szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vagy a gyantai vérengzésekben, illetve a Tirgu Jiu-i és földvári haláltáborokban, a járadékot házastársaik vehetik át. Ezt a kárpótlási törvényt kezdetben csak Maros megyében alkalmazták. Hargita és Kovászna megyében nagyon sok akadályt gördítettek azon kérelmező túlélők elé, akik csak tanúkkal tudták igazolni meghurcoltatásukat. Kolozs megyében pedig el sem fogadták a tanúvallomást, holott a törvény kimondja, ha valaki képtelen beszerezni a fél évszázaddal korábbi okiratokat, tanúkkal is bizonyíthat – nyilatkozta Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-képviselő, akinek nem kis szerepe volt a törvény „jobbításában”. Annak ellenére, hogy az RMDSZ és a kormánypárt, a PSD közötti tavalyi egyezményben is szerepelt a törvény betartási kötelezettsége, Kolozs megyében csak 2004 májusától kezdték alkalmazni. Eddig a Funar híveiből álló törvényszéki apparátus valamennyi kérést elutasította. – Azoknak a román nemzetiségűeknek is jár a kárpótlás, akik Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekültek. Az ő esetükben az Észak-Erdélyből menekülni kényszerült románok civil szervezete bocsátja ki az említett bizonylatot. Háromszéken 2004. júliusától kezdték el újra iktatni az etnikai üldözöttek kárpótlási kéréseit. Kovászna megyében eddig közel 900 kérést rendeztek. /Farkas Réka, Szucher Ervin: Kisebbségi törvény, többségi haszonélvezők. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

A dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba szerzetes atya, vezetésével fokozatosan gyermekvédelmi hálózatot épített ki Erdélyben. Jelenleg Déván, Zsombolyán, Torockón, Szalontán, Szászvárosban, Gyergyószárhegyen és Kolozsváron működtetnek központok. A kincses városban az intézményben felnevelt, főiskolára bejutott fiatalokat is segítik. Gyergyószárhegyen az idén szeptembertől a ferences kolostor adott otthont 11 Hargita megyei születésű, hátrányos helyzetű székely gyermeknek. A gyémántmisés Ervin atya, a ferences rendi kolostor vezetője elmondta, célja a ferences kolostor rendbetétele, amihez családi birtoka is fedezetet jelent, valamint magas nyugdíja, amit a kolostorra fog költeni. A szárhegyi kolostort Kájoni János kezdte el építeni. 1951-ben deportálták innen a barátokat, akik részben deportálásban, részben börtönökben haltak meg, de néhányan még visszajöttek. A Hunyad megyei gyermekvédelmi hivatal nem tűrte meg, hogy más megyékből való gyermekeket gondozzanak a dévai házban, ezért Hargita megyében is beindították a gyermekotthont. A napokban befogadtak egy ötgyermekes családot is Csíkszentdomokosról. A Szent Ferenc Alapítvány adományokból él, nem támogatja sem a román, sem a magyar állam. Időnként pályázatok útján segítséget kapnak építkezésekhez, tatarozásokhoz, felszerelésekhez, de a támogatások java része adományokból áll össze. /Gál Éva Emese: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi hálózata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az RMDSZ dec. 18-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. E rendezvény során adják át – immár hagyományosan – az RMDSZ Ezüstfenyő Díjait is, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásának, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Idén 27 személy részesül Ezüstfenyő Díjban: Baka Mátyás, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, Kézdivásárhely; Bódi György állategészségügyi asszisztens, Ürmös; dr. Brendus Gyula sebész szakorvos, Nagyenyed; Csávossy György agrármérnök, Csombord; Domokos Géza író, Sepsiszentgyörgy; Fazakas Mihály kohómérnök, Medgyes; Ferencz Alajos bányalakatos, Csíkszentdomokos; Földes Béla kórházigazgató, Nagyvárad; Frunda György szenátor, Marosvásárhely; Horváth Levente közgazdász, Arad; id. Deák Ferenc RMDSZ-elnök, Kisbács; Ilyés Gyula polgármester, Szatmárnémeti; dr. Iszlai Árpád fogorvos, Szászrégen; Komáromi Attila jogtanácsos,Gyulafehérvár; Koszorús Zoltán bányamérnök, Beszterce; Kötő József, az EMKE elnöke, Kolozsvár; Ladányi Kinga szenátori irodavezető, Székelyudvarhely; Lokodi Anna alpolgármester, Uzon; Ludescher István alpolgármester, Nagybánya; Mikó Lorinc jogtanácsos, Kolozsvár; Nagy András polgármester, Szászrégen; Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár; Pop Imre polgármester, Kraszna; Sófalvi László, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Székelyudvarhely; Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója, Marosvásárhely; Vida Gyula közgazdász, Szilágysomlyó; Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, Vajdahunyad. /15 éves az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Elkészült annak a felmérésnek az összegzése, amelyet a Hargita Megyei Könyvtár 2004 tavaszán készített a megye községeiben a médiafogyasztói, olvasói és könyvtárhasználati szokásokról, a községi könyvtárak helyzetéről. A felmérés eredményeit Kopacz Katalin, a megyei könyvtár igazgatója és Bedő Melinda összegezték. A megye 50 községi könyvtárának többsége (65 százaléka) a helyi kultúrotthonban működik. A könyvtárak felében nincs megoldva a fűtés. Több helyen hiányos a bútorzat, csupán két községi könyvtár bútorzata korszerű (Csíkszentdomokoson és Galócáson). 12 könyvtárban van számítógép, 9 könyvtár használ könyvtári szoftvert, háromban van internet-csatlakozás. Egyéb tárgyi eszközök – tévé, videó, telefon, fax, fénymásoló, nyomtató – hiányoznak a könyvtárak többségéből. A vizsgált 40 községi könyvtár könyvtárosa közül ketten rendelkeznek egyetemi diplomával és könyvtári képesítéssel, a többi 38 érettségizett, közülük 19-en szereztek könyvtári képesítést. A vizsgált községi könyvtárak összállománya meghaladja a 400 ezer könyvtári nyilvántartási egységet, ennek túlnyomó többsége könyv- és folyóiratkötetből áll. A községi könyvtárakra jellemző a 10-12 ezer kötetes állomány, egyedül a gyergyótölgyesi könyvtár állománya haladja meg a 17 ezer kötetet. 2001–2003 között a községi könyvtárak állománya összesen 13 202 kötettel gyarapodott, a gyarapodás 75 százaléka adományokból, 25 százaléka helyi költségvetési forrásból származik. A vizsgált községekben 2001– 2003 között 11 672 személy vette igénybe a helyi községi könyvtár szolgáltatásait, összesen 176 734 alkalommal kölcsönözve összesen 302 301 kötetet. /Felmérés a községi könyvtárak helyzetéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

Idén hetedik alkalommal szervezi meg a csíkszentdomokosi Cseralji Iskola munkaközössége a Kurutty általános műveltségi vetélkedőt kisiskolások számára. A részt vevő csapatok száma évről évre nő. Idén 155 csapat nevezett be a versenybe egész Erdély területéről. A körzeti szakaszokat február 12-én tartják mindenütt. Hargita megyében 71 csapat 11 színhelyen méri össze tudását. Brassó megyében 17, Bihar megyében 38, Kovászna megyében 14, Kolozs és Máramaros megyében 6-6, Szilágy megyében pedig 3 csapat jelentkezett. A Kurutty vetélkedő alternatív tanulási folyamat, amely teret biztosít az alkotó, cselekvő gyermek megnyilvánulásának. A verseny kitalálója és lelkes szervezője Kurkó István tanító. /Takács Éva: Hetedszer is Kurutty. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./

Kurkó István fiatal csíkszentdomokosi tanító munkatársai közreműködésével 2002 óta a kultúrotthon melletti üres területre évente egy-egy, régi, muzeális értéket képviselő parasztházat szállítanak be és építenek fel. Eddig három régi épület sorakozik Csíkszentdomokoson, előttük egy székely kapu. A negyedik ház lebontott állapotban az iskola udvarán található, előbb-utóbb ez is méltó helyére kerül. Kurkó István távlatilag amolyan élő skanzen létesítését tűzték ki célul, ahol nem csupán házak, de a népi építészeti örökség egyéb emlékei (gazdasági épületek, malmok stb.) is helyet kapnának. Már megvásároltak négy használható szövőszéket, s hozzáértő szövőasszonyokat is megnyertek az ügynek, hogy élőben mutathassák be a gyapjúfeldolgozás fázisait, mint mesterséget. /Kristó Tibor: Nyitott múzeumi műhely Domokoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

Március 17-én a Gyergyószentmiklóson megnyílt Szabó Árpád Csíkszeredában élő festőművész kiállítása. A csíkszentdomokosi születésű, 29 éves művész tárlatával már több székelyföldi városban mutatkozott be. /Szabó Árpád kiállítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Július 9-én a nagy esőzések nyomán Nagyenyeden a tűzoltóknak negyven személyt kellett kimenteniük házaikból. Az ugyancsak Fehér megyei Hubicaurikány községben 4 házba hatolt be a víz. Az esőzések Balánbányán, Gyergyótölgyesen, Gergyóhollón, Csíkszentmihályon, Gyergyóremetén, Csíkszentdomokoson és Gyimesközéplokon okoztak árvizet. /Ítéletidő Erdélyben. Házakat öntött el az ár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Tizenötödik alkalommal rendezik meg a Csángó Fesztivált Jászberényben; a hatnapos rendezvény augusztus 4-én kezdődött. A moldvai és gyimesi csángók népművészetének bemutatására helyezik a hangsúlyt. Tánctanítások, kézműves foglalkozások, táncházak, koncertek, gálaműsorok, illetve Moldvából, Gyimesből, Csíkszentdomonkosról, Csíkcsobotfalváról, Vajdaszentiványból, Méráról, Szucságról, Magyarszentbenedekről és Magyarszovátról érkező hagyományőrzők várják a folklór iránt érdeklődőket. /Csángó Fesztivál Jászberényben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Kilencedik alkalommal szervezi meg augusztus 18–21. között a balánbányai Nexus Alapítvány és a Botorka Művelődési Egyesület a Botorka Nemzetközi Néptáncfesztivált. Részt vesz a felvidéki Zselíz, a magyarországi Kocs együttese, Budapestről a Tébláb, Székelyudvarhelyről a Kékiringó, Váradról a Csillagocskák, Gyimesközéplokról a Tücskök, Csíkszentdomokosról az Elevenek és a házigazda Ördögborda néptánccsoport. /Székely Judit: Botorka néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./

Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomo­koson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Február 25-én Csíkszentdomokoson farsangbúcsúztató ünnepséget tartottak. Délelőtt a Márton Áron Általános Iskola udvarán, valamint sportcsarnokában gyülekeztek a farsangűző csoportok. Immár szokássá vált, hogy a szentegyháziak ördögbetlehemes játékával vegye kezdetét a farsangtemető bolondozás. A községközpont felé tartva, útközben tréfás játékaikba bevonják a falubelieket is. Javában folyik az utcai „népszínmű”. Siratóasszonyok követik a maszkurásokat. Valamennyi helyszínen étellel, itallal kínálják az ostorpattogtató, kolompokat, csengőket s egyéb zajkeltő eszközöket rázó jelképesen telet temetőket. /Kristó Tibor: Téltemetés Csíkszentdomokoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

A csíkszentdomokosi Cseraljai Elemi Iskola és a Kurutty Oktatási és Művelődési Társaság a Hargita Megyei Tanfelügyelőség támogatásával idén nyolcadik alkalommal szervezte meg I–IV. osztályos tanulók számára a Kurutty elnevezésű általános műveltségi vetélkedőt. Arad megye ebben az évben kapcsolódott bele először a versenybe. Március 4-én a Csiky Gergely Iskolacsoportban tartott körzeti szakasz témája a víz volt. A országos szakaszt májusban rendezik. /(Kiss): Általános műveltségi vetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Több román lap a csodálat hangján méltatta az eseményt: Fogarason megnyílt a kommunista rendszer romániai ellenállásának múzeuma. Anyagát zömében a túlélők vallomásai alkotják. A főszereplő Ion Gavrila-Ogoranu, aki a Fegyveres Ellenállás Alapítványának elnöki tisztségét is betölti. Legutóbb, március 27-én a Cotidianul mutatta be harcos múltját abból az alkalomból, hogy négy kötetben közzétette visszaemlékezéseit. Ogoranu 1923-ban született a Fogarasi-hegyekben. 1944-ben önkéntesnek jelentkezett, hogy „harcolhasson a horthysta csapatok ellen”. 1947-ben több társával a hegyekbe menekült, ahol „harcba kezdett a kommunista rendszer ellen”. Huszonegy évig majdani felesége, Ana Sabadus bújtatta, a Szekuritáté ezért nem tudta elfogni. Bővebb információval szolgált az Adevarul évekkel ezelőtt (1997. december 13.). A riporter megkérdezte Ogoranutól: igaz-e, hogy a fegyveres ellenállók döntő többsége az egykori Vasgárda soraiból került ki? A válasz: „Igaz. Harcunk egyezett az ő eszményeikkel. A Fratii de Cruce (a fasiszta mozgalom fegyveres szárnya) sok olyan partizánt küldött a hegyekbe, akik a barátság és önfeláldozás kultuszában nőttek fel.” Jurnalul National, 2004. május 10.: Dr. Gheorghe Cornea, volt partizán: „A kommunistaellenes fegyveres mozgalom az összes volt kommunista országok közül Romániában volt a legkiterjedtebb és itt tartott leghosszabb ideig.” National, 1998. szeptember 9.: Paul Goma, a Ceausescu-rendszer ellenállója, jelenleg Párizsban élő író a román nacionalizmus élharcosairól: „Nyugtalanító mindaz az ostobaság, amit szemrebbenés nélkül hangoztatnak: mi, románok voltunk a legvehemensebben kommunistaellenesek; mi, románok voltunk leghosszabb ideig ellenállók stb. Börtönéveim alatt kapcsolatba kerültem néhány ilyen harcossal, és mindannak alapján, amit elmondtak, tanúsítani tudom: a románok antikommunista harca is passzív mozgalom volt; a mi partizánjaink megelégedtek annyival, hogy bujkáljanak, hátha sikerül majd Nyugatra menekülniük. Mindazt, amit ezzel kapcsolatban írtam, igazolta Ion Gavrila-Ogoranu is.” Revital, 2004/14.: Dumitru Steanta, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének tagja idézi fel emlékeit. Egyetemi hallgatóként 1944 őszén Brassóban bekapcsolódott a Parasztpárt szervezte „anti-horthysta mozgalomba.” Zászlóalja Iuliu Maniu nevét viselte, céljául azt tűzte, hogy a front elvonulása után Észak-Erdélyben „visszaállítsa a rendet”. „A háromszéki Szárazajtán elfogtunk 13 magyart, akikről helybeliek jelentették, hogy román katonákat bántalmaztak. A háború törvényei szerint halálra ítéltük őket. A fővádlottat lefejeztük, a többit főbe lőttük. Csíkszentdomokoson hasonlóképpen jártunk el a magyarokkal, akik meg akarták tartani Erdélyt. Vezérünk egy vérbeli hős, Gavrila Olteanu volt. Mikor Maniu utasítást adott zászlóaljaink felszámolására, a hegyekbe vonultunk, hogy utolsó csepp vérünkig folytassuk a harcot. Nem akartuk hagyni a magyarokat, hogy csúfot űzzenek Erdélyből, de az oroszokat sem, hogy leigázzanak bennünket.” /Barabás István: Milyen ügy hősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Csíkszentdomokoson az utolsó simításokat is elvégezték azon a törökországi Macarköy (Magyarfalu) községnek ajándékba szánt székely kapun, amely jún. 11-én indul útjára. Kis-Ázsia területén, az Égei-tenger partján található falu lakói bár nem beszélik már a magyar nyelvet, magukat mégis magyar eredetűnek tartják. Ez késztette Beder Tibor nyugalmazott főtanfelügyelőt, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnökét arra, hogy a település származási tudatukhoz ragaszkodó lakóit a felcsíki nagyközség barátságát jelképező székely kapuval ajándékozzák meg. Áprilisban tanácsülésen döntöttek arról, hogy egy székely kaput készíttetnek a csíkszentdomokosi Kosza Endre faragómesterrel, s ezt viszik ajándékba Macarköybe a két község barátsága és testvéri kapcsolata szimbólumaként. A törökországi település főterén felállítandó kapu fejfáján a következő felirat olvasható magyar és török nyelven: Csíkszentdomokos – Macarköy, testvérek vagyunk. A Beder Tibor vezette küldöttség viszi a székely kaput. /Kristó Tibor: Törökországba. Útra készen a székely kapu. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

A második székelykaput állították fel a múlt héten Törökországban, az Antalya melletti Macarköy városban. A kezdeményező Beder Tibor csíkszeredai tanár szerint „az Északi- és Déli-sarkot kivéve nincs a világnak olyan része, ahol ne élnének magyarok. Macarköy, azaz Magyarfalu lakóiban már csak az emlékezés mély rétegeiben sejlik fel a magyarsághoz való tartozás tudata”. Az első székelykaput Rodostóban állították fel tavaly, idén Csíkszentdomokos ajándékozott egy másikat, felkérve Macarköyt, legyen testvértelepülése a csíki nagyközségnek. A török város lakói úgy tartják, őseik négyszáz évvel ezelőtt érkeztek a vidékre, a magyar motívumokat pedig a kopjafa-motívumú sírkövek is őrzik. /Székelykapu Törökországban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Az Ezer Székely Leány Napján a hagyományhoz híven július 1-jén székelyruhás lovasok járták végig Csíkszeredát, a résztvevők nagy része szekérrel, székely ruhába öltözve, muzsika- és énekszóval érkezett a Szabadság térre, ahol több csoport is táncra perdült. Mire a csoportok kiérkeztek a csíksomlyói Nyeregbe, már eleredt az eső. Az ünnepi szentmisén Boros Károly csíktapolcai főesperes, az Ezer Székely Leány Alapítvány elnöke beszédében kihangsúlyozta, hogy az ünnepség mottója mindig ugyanaz marad: hitükben erős, erkölcseikben tiszta és hagyományaikhoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. Mádl Dalma asszony, a volt köztársasági elnök felesége, a rendezvény idei fővédnöke elmondta, hogy már járt itt és még jönni fog, mert mindig itthon fogja érezni magát. Utána Ördög Imre nyugalmazott tanár szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az autonómiáért nem egyénileg, hanem közösen kell tenni. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a székely közgyűlés megtartásának jogát már évszázadok óta kivívták, egy közösségnek saját magának kell meghatároznia törvényeit. Az ünnepség keretében felszentelték a székely zászlókat. Színpadra léptek a csíkszépvízi, csíkszentdomokosi, csíkrákosi néptánccsoportok, valamint a csíkszeredai Sapientia EMTE tánccsoportja és a Magyarországról érkezett gyöngyösi csoport. Estére elállt az eső, így a Napba öltözött leány rockopera ősbemutatójára igyekvő tömeg tömött sorokban, bizakodva igyekezett fel a Nyeregbe. Több mint százezer érdeklődőt csalogatott ide a Koltay Gábor rendezte rockopera, Erdélyből és Magyarországról autóbuszokkal is érkeztek. Esernyőre, esőkabátra szerencsére nem volt szükség. A Napba öltözött leány igazi élményt jelentett a műfaj kedvelőinek, gyakran szakította meg lelkes tapsvihar az előadást. Koltay Gergely a csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódó 1567-es Tolvajos-tetői ütközetre építette fel a történetet. A közönség által jól ismert Varga Miklós, Vikidál Gyula, Varga Klári vagy Kalapács József mellett kitűnően alakítottak a színészek, a helybeli statiszták és lovasok. /Szőcs Lóránt: Százezer nézőt vonzott a Napba öltözött leány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 3./

Sepsiillyefalván táborozik idén 13. alkalommal a Kolozsváron megjelenő Napsugár gyermeklap. Tizenhárom pedagógus gondoskodik arról, hogy a jutalomtáborba Erdély minden részéből összesereglett gyermekek jól érezzék magukat. Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője szerint a táborozás körülményei, a tábor céljai alig változtak, folytatni kívánják azt a lapban megkezdett nevelőmunkát.   A Napsugár jelenleg is tizennyolc megyében 40 000-es példányszámban kerül a gyermekek kezébe. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen szervezik a tábort. A Zilahon megtartott Magyar Nyelv Napjainak győztesei vannak itt, valamint a Kőrösi Csoma Sándor-verseny három legjobbja, a Kutykurutty általános műveltségi vetélkedő csíkszentdomokosi győztes csoportja és a nagyváradi mesevetélkedő legjobbjai. És még hét csapat az ország különböző tájairól, a Napsugár bélyeggyűjtő versenyének 2200 résztvevője közül a kisorsolt szerencsések.  /(simó): Napsugár a bástyák között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozta jeles életrajzírója Marton József dékán, egyetemi tanár. Márton Áron 110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte. Végigharcolta az első világháborút, négyszer sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv püspök. Gyergyóditróra, majd Gyergyószentmiklós, ezután Marosvásárhelyre nevezték kit. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki. 1932-től következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké. 1940-ben Észak-Erdély visszatért, a határváltozás kettévágta egyházmegyéjét, azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban felemelte szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét. Márton Áron a második világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyaneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát. 1949. június 21-én letartóztatták. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi tiltakozás miatt felfüggesztették, s február 2-án kiengedték a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító” kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták. 1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett át. 1967-ben azután, külföldi nyomásra, a szobafogságát feloldották. A püspök 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott. A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. A püspök 1980. szeptember 29-én elhunyt. Már életében szentnek tekintették. 1992. november 17-én az Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten elinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. /Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Török Árpád, a sepsiszentgyörgyi Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola tanára /sz. 1944/ diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-biológia karán szerzett. Helytörténettel fiatal tanár kora óta foglalkozik. Pedagógusi pályafutását Csíkszentdomokoson kezdte el 1970 januárjában, és ahogy a nagyközségbe került, feltérképezte a települést, összeszedte a helyneveket. A Nagyhagymásról, a Gyimesek vidékéről, a Felcsíkról, a Gyergyó-övezetről és a Gyergyói-havasokról készült ismeretterjesztő dolgozatait a Hargita napilap is leközölte. A tanulókat is bevonta a kutatásba, az évek alatt nyolc nyári expedíciókat szervezett. Alaposan tanulmányozta a Keleti-Kárpátokat, képanyagot is összegyűjtött, még 50 éves diapozitívjai is vannak. Sepsiszentgyörgyre 1975-ben került középiskolai tanárnak, itt is bevonta diákjait a munkába. Azután az iskolájukban beindult a turisztikai posztliceális tagozat, ami külön lehetőséget jelentett arra, hogy a tanulók egy-egy témában megvizsgáljanak, leírjanak egy falut, jelenséget vagy templomot. Az évek során összegyűjtött ismeretanyag lassan könyvé, sőt könyvekké állt össze: három kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgyről szóló útikalauz ezelőtt öt évvel három nyelven, magyarul, románul és angolul, utána egy ötös sorozatot indított el, mely tartalmazza Sepsiszentgyörgyöt, az Olt-vidéket, a nyáron pedig megjelent a sorozat harmadik része, a Maros vidéke, a forrástól egészen Szegedig. A negyedik lesz Észak-Erdély, Bukovina, az ötödik Erdélynek tíz témakörben történő feldolgozása, bemutatása. Úgy látja, hogy inkább a külföldiek igénylik az ilyen típusú könyveket. /Némethi Katalin, Tibodi Ferenc: Csíkszentdomokostól Szentgyörgyig. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 25./

Tíz éve halt meg Horváth Antal /Lujzi-Kaluger, 1932. szept. 5. – Csíkszentdomokos, 1996. szept. 27./ plébános, tiszteletbeli kanonok. Mezősámsondon, Pusztakalánban, Csíkszentimrén és Csíkszentdomokoson volt plébános, Csíksomlyón temették a kegytemplom kriptájába. Ő telepítette le a segítő-nővéreket Csíkszentdomokosra. /Szirmai Béla: Tíz éve halt meg. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 10./

XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte Bálint Lajos nyugalmazott érseket püspökké szentelésének 25. évfordulója alkalmából. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ segédlelkész volt Sepsiszentgyörgyön, majd plébános Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt. Egy évvel Márton Áron halála után, 1981. szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyházban szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Márton Áron utódlási joggal kinevezett segédpüspöke. Dr. Jakab Antal megyéspüspök mögött 13 év börtön és szenvedés állt. Bálint Lajos 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Ezt az áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993. végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Bálint Lajos érseket körlevélben köszöntötte dr. Jakubinyi György érsek. /A pápa köszöntötte Bálint Lajos érseket. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

November 2-án mutatják be Csíkszeredában, a Sapientia Egyetem nagyaulájában dr. Balázs Lajos Ortutay-díjas néprajzkutató A vágy rítusai... A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről című könyvét. Szakmai körökben nagy sikert aratott a szerző csíkszentdomokosi szokásmonográfiája, a három kötet, a párválasztás és lakodalom, az elmúlás és temetkezés, illetve a születés szokásvilágát mutatja be. Dr. Balázs Lajos elmondta, hogy az egyetemi szak megszervezése, felívelő pályára állítása igen sok idejét, szellemi és lelki energiáját elvonta. Legújabb kötetében visszatért az emberi élet három nagy sorsfordító eseményének – a születés, házasság, halál – értelmezésére. Népünk műveltségének más-más rétegeiben akart eddig nem tudott értékeket hozott felszínre. Elhatározta el, hogy elkészíti Csíkszentdomokosnak mint karakteres faluközösségnek egy egészen sajátos életrajzát. Olyan életrajz, mely a folyamatban levő, folyton változó életről szól. Úgy érzi, Szentdomokos általa megírt sajátos életrajza a székelység, jórészt a magyarság életrajza is. /Sarány István: Gereblye helyett ásót. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

A szentendrei otthon kényelme helyett a csángóföldi népnevelést választotta egy fiatal pár, Farkas-Ferenczék. A pedagógus házaspár először 2005-ben látogatott Gajdár faluba, de akkor még a magyarul folyékonyan beszélő idősebbek is elzárkóztak a nyelvórák bevezetésétől. Hiába jártak szinte házról-házra, senki nem mert helyiséget bocsátani a rendelkezésükre. Végül idén márciusban valaki beengedte őket a másfélszer kétméteres előszobájába, ahova első alkalommal mindössze három gyerek jött el. Később egyre többen érdeklődtek a foglalkozások iránt, karácsonyra már közel száz gajdári gyerek kapcsolódott be a fakultatív nyelvtanulásba. Farkas-Ferenczék korábban Bákóban laktak, de most úgy döntöttek: ki kell költözniük a megyeközponttól mintegy harminc kilométerre fekvő faluba. A közösség lassan befogadja őket. Egy ideje már nincs olyan család a faluban, amely féltené a gyerekét a pedagógus házaspártól. A két fiatal 2005 decemberében házasodott össze. Már akkor eldöntötték, hogy Erdélyben fognak letelepedni. 2006 februárjában Szentendréről Csíkszentdomokosra, Gabriella szülőfalujába jöttek. Aztán egy állomással tovább mentek. „Sokáig nyaggattuk Hegyeli Attilát, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelősét, hogy engedje meg, hogy itt Moldvában segítsünk neki” – mesélte Endre, aki kutatói ösztöndíjjal érkezett Romániába. /Szucher Ervin: Egymást szelídítő magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Megjelent Balázs Lajos néprajzkutató A vágy rítusai – rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről /Scientia Kiadó, Kolozsvár/ című kötete. Negyedik, Csíkszentdomokosról szóló kötetében a kutató a néprajztudomány alapjaira kérdezett rá. Eddigi három kötete után az elméleti újítás igényével írta a negyediket, csíkszentdomokosi kutatásaira, az emberi élet három fordulójához kapcsolódó szokásokra alapozva. Úgy érzi, szerencsésen választotta 1972-ben Csíkszentdomokost, ezt a nagy székely falut kutatásai helyszínéül. Szentdomokos faluközösségének kollektív memóriája a székelység, de az egész magyarság műveltségéből sok mindent megőrzött. /B. Kovács András: Emberek, sorsfordulók. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Történeti források több százezerre teszik azoknak a számát, akiket 1940-től kezdődően a második világháború végső szakaszáig nemzetiségi hovatartozásuk miatt meghurcoltak. Ion Antonescu tábornok kormányzása (1940–44) idején Moldvából több mint 200 ezer zsidót deportáltak, a iasi-i zsidóellenes pogromnak több mint 20 ezer áldozata volt. Magyarország 1944. március 19-i náci megszállását követően Észak-Erdélyből közel 132 ezer zsidót hurcoltak el a hitleri koncentrációs táborokba. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntést követően az Antonescu-diktatúra elől több mint 200 ezer magyar menekült az anyaországhoz visszatért Észak-Erdélybe, ahonnan ugyanannyi román vándorolt a Romániánál maradt Dél-Erdélybe. Az addig a náci Németország oldalán harcoló Románia 1944. augusztus 23-i átállását követően Constantin Sanatescu és Nicolae Radescu tábornokok kormányainak a rendeletei nyomán nemzetiségi hovatartozásuk miatt a román csendőrség internálótáborokba hurcolta az erdélyi magyar, sváb, később szász férfiakat, de asszonyokat és gyermekeket sem kíméltek, ezrek hunytak el az éhínségben és a járványokban. Kárpótlást kérhetnek például a szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, gyantai, gyergyószentmiklósi magyarellenes vérengzések áldozatainak özvegyei is. /Benkő Levente: Több százezer embert hurcoltak meg. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./