"A kolozsvári Kiss András után második erdélyiként Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltáros vehette át a Pauler Gyula-díjat. Pál-Antal Sándor 1963 óta dolgozik a marosvásárhelyi levéltárban. Kutatómunkáját 1984-ben, a diktatúra nyomása fel kellett adnia. Több mint negyed évszázad alatt a kéttucatnyi tanulmánya közül mindössze három jelenhetett meg magyarul. Nem volt publikációs lehetőség. Pál-Antal Sándort elsősorban a középkor érdekli, levéltári kutatásai során inkább a történelem segédtudományaival: intézmény- és pecséttörténettel, illetve a levéltárosi tevékenységgel összefüggő dolgokkal foglalkozott. Társszerzője a Backamadaras 600 éve /1992/ című kötetnek, Csíkmadarasról szóló helytörténeti munkája követte 1995-ben, majd a legutóbbi, az idén megjelent Karcfalva múltjából című. Helytörténetnek számít a Marosvásárhely helynevei című kötete: Vígh Károly könyvtáros kutatásait neki kellett befejeznie, kiegészítenie. Megjelentek a gyűjteményes kötetek - A Maros megyei magyarság történetéből 1-2, valamint a Marosvásárhely múltjából címűek. - Manapság igen nehéz a pályakezdő történészek dolga, szinte lehetetlen szakintézménybe bekerülniük. A fiatal történészek a különböző pályázati lehetőségeket keresik. A kényszerűségből egyéni műhelyekben munkálkodó történészek számára szervezett tevékenységi keretet kellene létrehozni, a már működő kolozsvári, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi kezdeményezések mintájára. Pál-Antal Sándor megjegyezte: levéltáros-utánpótlás sajnos nem létezik. Romániában, más európai államoktól eltérően, az állami levéltár a belügyi tárcához tartozik, a képzést is ők szervezik. A Bukarestben már több mint tíz esztendeje működő fakultáson egyetlen magyar anyanyelvű fiatalt sem képeztek még. Az állami levéltári hálózatban ő az egyetlen magyar nemzetiségű szakember, az utolsó mohikán, hisz nyugdíjasként egy évre szóló meghosszabbított munkaszerződéssel dolgozottam. Ki kellene harcolni, hogy a levéltári fakultáson bizonyos számú magyar nemzetiségű fiatalnak is helyet biztosítsanak. Az értékes anyagokat tartalmazó egyházi levéltárakból is hiányoznak a képzett szakemberek, bár Nagyváradon indult ilyen képzés. Pál-Antal Sándor kedvenc témája a székely önkormányzatok történetének kutatása, egy kötetnyi anyag az idén már meg is jelent. /Szentgyörgyi László: Aki eleget tesz a "társadalmi megrendelésnek". Interjú Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltárossal, a Pauler Gyula-díj idei kitüntetettjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 5./"

"Félsikernek számítanak az elmúlt hétvégén Hargita megyében lebonyolított időközi helyhatósági választások. Az öt településből két helyen kell megismételni a szavazást, mert a részvételi arány nem érte el az ötven százalék plusz egyet. Maroshévízen sem sikerült polgármestert választani, mert a lakosság 41,49 százalék járult az urnák elé, így érvénytelen volt a szavazás. Érvénytelen volt a polgármester-választás Csíkmadarason is, ahol ugyan egyetlen jelölt szállt versenybe, az RMDSZ-es Miklós Géza, de csak 471 érvényes szavazat volt, s 909-nek kellett volna lennie, hogy meglegyen a szükséges arány. Miklós Gézának újra meg kell méretkeznie jövő vasárnap saját magával. Csíkkozmáson Bodó Dávid megszerezte a szükséges szavatot. Csíkszentsimonban az RMDSZ-es Fábián László lett a polgármester. A Kolozs megyei Feketetón meg kell ismételni választást. A Máramaros megyei Izasajón sem sikerült polgármestert választani. A település a nyáron vált le Rozália községtől. /Rédai Attila: Félsiker a vasárnapi választásokon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./"

"Másfél évvel ezelőtt alakult meg a Csíki Közbirtokossági Erdészet, tájékoztatott Tőke István, a vezetőjük. Átvették a csíkszentdomokosi közbirtokosságot 4000 hektárral. 2001-ben eljutottank a hétezer hektáros területig, mert Domokos mellé felzárkózott Csíkdánfalva és Csíkmadaras. Jelenleg a kezelt terület 19 000 hektárra növekedett, a jövő év első negyedére elérik a 35 000 hektár erdőt. Jelenleg az erdészetnek 47 alkalmazottja van, ez kizárólag szakmai személyzetet jelent. Mindenféle szolgáltatás elvégeznek, az ültetésen kívül: bélyegzés, fakiadás, őrzés, erdővédelem. /Daczó Dénes: A közösségünk érdekeit szolgálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./ "

"Szeretik a néptáncot és a népdalokat a gyermekek, és szívből örülnek annak, ha színpadra is vihetik azokat a koreográfiákat, amelyeket oktatóik heti rendszeres foglalkozással és hozzáértéssel állítanak össze - ezt mutatta az idén negyedik alkalommal megszervezett gyermeksokadalom. Dec. 6-án Csíkszeredán, a Művelődési Házban a csoportok kizárólag székelyföldi táncokkal és gyermekjáték-összeállításokkal léptek fel. Most mutatkozott be a városban először a csíkmindszenti hagyományőrző csoport, de eljöttek Csíkkarcfalváról és Csíkjenőfalváról (140 gyereket számláló csoport), Borzsovából, Csíkcsicsóból, Csíkmadarasról, Csíkrákosról, Csíkszeredából, Csíkdánfalváról és Csíksomlyóról is. A fellépő csoportok oktatói a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes jelenlegi és volt művészeiből kerültek ki. Egy ilyen rendezvény alkalmával újra előkerülnek a népviseletek, sőt ha nincs, varratnak. /János Enikő, Csíkszereda: Van utánpótlás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./"

"Alig két évvel a nagy sikert arató Harangok című könyve után dr. Márton László mérnök újabb technikatörténeti kötettel lépett az olvasó elé, melynek címe: Vízimalmok Erdélyben /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. Erdély bő vízű folyóival, gyors vízű patakjaival egy olyan jellegzetes vidéke Európának, ahol a vízimalmok nagyon elterjedtek. A szerző bejárt több ezer kilométert, kutatott a levéltárakban. Nagyon kevesen tudják, hogy Csíkmadarason, valamint a Hargita két oldalán hámorok működtek a középkorban, és a csíkmadarasi olyan fejlett volt, mint a vajdahunyadi vagy a torockói. A madarasi vashámor közel 200 esztendeig működött, és termékeit Erdély-szerte értékelték. /Gál Éva Emese: Vízimalmok Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./ "

"Huszonnyolcadik alkalommal szervezték meg máj. 25-én a hagyományos nárciszfesztivált a Szentegyháza melletti nárciszréten. Az ünnepség népviseleti felvonulásával kezdődött, majd a réten felállított színpadon kezdetét vette a zenés-táncos mulatság. A közönséget a csíkmadarasi, gyergyóremetei, szentegyházi, kápolnásfalusi, lövétei néptánccsoportok, valamint a csíkszeredai Hargita Nemzeti Népi Együttes fellépése szórakoztatta. Este a Gábor Áron Művelődési Házban a szentegyházi Hüpürcsös néptáncegyüttes lépett fel. /Szász Emese: Szentegyházi nárciszfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./"

Tavaszköszöntő rítusokból készült összeállítással kezdődött ápr. 2-án a VII. Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó Csíkszeredában. Fellépett a csíkszeredai Tanulók Háza gyermektánccsoportja, továbbá a csíkszentimrei, a csíkszentdomokosi és balánbányai, a csíkmindszenti, kászoni, csíkdánfalvi, csíkszeredai, kápolnásfalusi, csíkmadarasi, tusnádi és csíkrákosi együttesek. Volt kézműves foglalkozás is. A közel 450 gyermeket megmozgató nagyszabású rendezvény szervezője az András Alapítvány, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a Romániai Magyar Táncszövetség volt. /Sarány István: Tavaszköszöntő Csűrdöngölő néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

Csomortán színjátszói az elmúlt évben és az idén bemutatóik mellett lelkesen bekapcsolódtak más kulturális rendezvényekbe is. Nem feledkeztek meg a falu határában levő Kőkereszt nevű emlékműnél megjeleníteni Somlyói Miklós ferences barát tatárok általi lemészárlását. A legtöbb fiatal az elmúlt évben bemutatott Huszárkisasszony című zenés-táncos vígjátékban szerepelt. Ezzel vendégszerepeltek Csobotfalván, Somlyón, Zsögödben, Pálfalván, Csíkdelnén, Madarason, Csíkmenaságon és Gyimesközéplokon is. Gál László a faluban élő fiatal festőművész két hátteret festett díjmentesen, Petres Imre pedig sokat tett a megfelelő világítás érdekében. /Birta Veronka, Csomortán: Akikről soha nem szóltunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

Felcsík falvaiban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai vagy volt táncosai irányítják a gyermektánccsoportokat. A sok táncos gyermek részére megszervezték az I. Felcsíki Hagyományőrző Gyermektábort. A mintegy 250 részt vevő gyermek mindennap táncoktatáson, kézműves foglalkozáson vesz részt, emellett folynak az esti táncházak. A táborlakókat Csíkmadarason és Csíkdánfalván szállásolták el, a foglalkozások zöme Dánfalván zajlik, a Petőfi Sándor Középiskolában. /Sarány István: Táncalkalmak. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./

Brassai Zsombor cikkének /Földcsuszamlás avagy banánhéj, Krónika, aug. 13./ végén az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökének nevezte magát. Brassai Zsombor azonban nem elnöke az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének, hanem a Maros megyei szervezet dr. Kelemen Atilla által kinevezett ügyvezető elnöke. Fizetett alkalmazott, munkáltatója Kelemen Atilla. Az írás így a munkaadó előtt tett tiszteletkör. Az RMDSZ valójában nem Kelemen Atillának köszönheti a 13-12 arányú fölényét a helyi tanácsban, hanem Doru Opriscannak, aki független tanácsosként jóval több szavazatot szerzett a szükségesnél és a román választási törvény értelmében, a töredékszavazatok visszaosztásánál, az RMDSZ-nek is jutottak román voksok. A marosvásárhelyi kudarcot nem lehet a demográfiai helyzettel magyarázni, mivel a választójoggal rendelkező korcsoportban Marosvásárhelyen a magyarság még mindig 53 százalékot képvisel, csak a teljes népesség szintjén csökkent le aránya a népszámlálás adatai szerint 47,5 százalékra. Román elemzők szerint a magyarság 20 százaléka szavazott Dorin Floreára, s ezért nyerhetett már az első fordulóban. Floreát 48 556-on, Kelement mindössze 34 625-en választották. Fel kellene tenni a kérdést, hány magyar szavazót riasztottak dr. Kelemen Atillának a kampány idején tett Tőkés Lászlót támadó vagy az MPSZ-t (Magyar Polgári Szövetséget) hídon dübörgő egérnek nevező nyilatkozatai. Azt is meg kellene kérdezni, miért zárkózott el az RMDSZ a marosvásárhelyi előválasztások megrendezésétől? Markó Béla, az RMDSZ 1993-ban megválasztott szövetségi elnöke örömmel nyugtázta már az 1996-os helyhatósági választásokon: „Az RMDSZ országos eredményei összességükben felülmúlták az 1992-es szintet, ami a lakosság változatlan bizalmát tükrözi.” (RMDSZ Tájékoztató, 1996. június 5.) Majd 2000-ben ismét az urnák elé járultak, és Markó az MTI-nek adott nyilatkozatában így értékelt: „Az RMDSZ Erdély-szerte jobban szerepelt a mostani helyhatósági választáson, mint 1996-ban.” (Népújság, 2000. június 20.) Végül a 2004-es értékelés, Markó Béla szavaival: „A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ jobb eredménnyel került ki a helyhatósági választások első fordulójából, mint 2000-ben.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 17.) A második forduló eredményeinek ismeretében már azt is kijelentette: „A mi értelmezésünkben pedig ez egyfajta bizalmi szavazás is volt, és ily módon megerősített bizalommal, sokkal optimistábban nézhetünk az őszi parlamenti választások elé.” (RMDSZ Tájékoztató, 2004. június 22.) Összefoglalva: az RMDSZ elnökének meglátása szerint a romániai magyarságnak az RMDSZ iránti bizalma 1992-től folyamatosan és rendíthetetlenül növekedett, és nincs ok attól tartani, hogy ez a töretlen felfelé ívelés a jövőben változna. Izsák Balázs az RMDSZ-re leadott szavazatokat táblázatba foglalta. A számok az RMDSZ szavazóbázisának folyamatos sorvadását mutatják. Az RMDSZ-vezetés 8 éve nem meri a nyilvánosság előtt vállalni a kapott szavazatok számának értékelését. Hogyan növekedhetett a megszerzett polgármesteri székek száma? A kérdésre a választ, a 2000 után önállóvá lett községeknél kell keresni. 2000-ben 2957 polgármestert választottak Romániában, míg 2004-ben 3137-et. 2000 óta lett önálló község Csedreg, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Egri, Kálmánd, Kibéd, Koltó, Kökényesd, csak egynéhány a 22 új községből, amelyek az RMDSZ-nek a győzedelmes pluszokat hozták. Ugyanakkor hiba egy kategóriába sorolni egy nagyváros és egy kis település polgármesteri székét. Marosvásárhelyen 2000-ben a polgármester-választást eldöntő, második fordulóban 94 034-en vettek részt a választási névjegyzéken szereplő 137 642-ből. 2004-ben pedig 86 875-en a 133 667-ből. Dorin Florea pedig körülbelül 1000 szavazattal kapott többet, mint 2000-ben. A magyarság tömeges távolmaradása kimutatható. /Izsák Balázs: Mitől hiteles egy közösség? = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./

A magyar kultúra ápolásához, megmaradásához hozzájáruló pedagógusok és tanítványaik vehették át január 23-án a Németh Géza-emlékdíjat Csíkszeredában. Az erdélyi magyarság megmaradásáért küzdő, 1995-ben elhunyt református lelkész nevével fémjelzett egyesület a magyar kultúra napja tiszteletére osztotta ki, immár harmadik alkalommal, a díjakat. A pénzbeli adományokat Sógor Csaba szenátor ajánlotta fel. A budapesti Németh Géza református lelkész elsőként karolta fel az erdélyi magyarságot, majd 1992-ben létrehozta Budapesten a Reménység Szigetét, ahol a Székelyföldről elszakadtak reménységet, erőt kaphattak a továbblépéshez. A díjat idén a csíkmadarasi Tankó Molnár Mária és csíkszeredai tanítványa, Császár Előd, valamint a korondi Szőcs Lajos és Magyarországon élő tanítványa, Szász József vehette át. Tankó Molnár Mária népviseleti babaruhák készítésével és néprajzi kutatásaival érdemelte ki a Németh Géza-díjat, a csíkmadarasi népviseletet örökítette meg az 1900-as évektől napjainkig, és szándékában áll a felcsíki népviselet miniatűr darabjait is elkészíteni. Reméli, népviseletbe öltöztetett babái múzeumban kapnak majd helyet. A néprajzi kutatásokat végző 47 éves korondi Szőcs Lajos sokrétű tanítói tevékenységét Beder Tibor méltatta. Szász József, az Üsztürü Együttes alapító tagja, a hagyományos magyar kultúra népszerűsítésében kifejtett munkájáért érdemelte ki az elismerést. /D. Balázs Ildikó: Népviseleti babaruhák és hagyományok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Április 1-jén Csíkszeredában második alkalommal került sor a Kosz Szilveszter nevét viselő gyermek néptánc-fesztiválra. Színpadra léptek: a tusnádfürdői Gyöngyvirág, a csíkrákosi Csalogány, a kozmási Bojzás, a borzsovai Küküllő, a gyimesfelsőloki Kesice, a csíkmadarasi, szentmiklósi, marosfői, csíksomlyói egyházközségek néptánccsoportjai, valamint a csíkszeredai ifjú Kosz Szilveszter néptáncosai. /Gyermeknéptánc-fesztivál másodszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Európai kihívás: értékek és érdekek az Európai Unióban téma köré szervezik meg az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemet. Az esemény főszervezője az idén is az Erdélyi Gondolat Egyesület (Ergo), amely az elmúlt hét végén a Madarasi Hargitán rendezett táborában – az Ifjúsági Együttműködés a Kárpát-medencében program keretében – megvitatta a szabadegyetem műsortervét is, tájékoztatott Simon Károly, az Ergo elnöke. A táborban olyan ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt, mint a Fidelitas, az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) és Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KOMPOT). /Péter Attila: Tusványos előszele: Tavasz a Hargitán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

Korszerű felszerelés – hat számítógép, képolvasó, CD-író, digitális fényképezőgép, nyomtató, internet-hozzáférés biztosítja a teleházak céljait Csíkmadarason is, melyek közül a legfontosabb, hogy lehetőséget nyújt az információszerzésre, -továbbításra. A Csík Terület Ifjúsági Tanácsa által létrehozott HargitaHáló-projekt keretében részesülnek a szélessávú internet-hozzáférés előnyeiben. Egyelőre két évre szól a szerződés az ingyenes használatról. /Teleházat avattak Csíkmadarason. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

Július 2-a óta zajlik több felcsíki településen a hagyományőrző gyermektábor. Szervezői a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Tiszta Forrás Alapítvány, a Pántlika Egyesület és a Csíki Gyermekek Egyesület. Csíkmadaras, Csíkdánfalva és Csíkkarcfalva–Jenőfalva művelődési intézményei, önkormányzatai és nem utolsósorban a székelyföldi és magyarországi gyermekeket fogadó helyi családok támogatják a szervezők munkáját. /II. Felcsíki Hagyományőrző Gyermektábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

Csíkrákos határában a falu lakossága próbált gátat emelni, azonban a megáradt Olt már a falu széli házakat is elérte. /(Daczó Dénes): Lassan a víz az úr. Tovább áradnak a folyók, patakok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Földcsuszamlás miatt teljesen beomlott a Sepsibükszádról a Szent Anna-tó felé vezető út, a forgalmat lezárták. Szakemberek szerint a gyakori földcsuszamlást a térségben zajló meggondolatlan erdőkitermelés okozza, a lecsupaszított hegyoldalakról lezúduló esővíz ugyanis kimossa az út alapját. A heves esőzések következtében a háromszéki folyóvizek is kiöntöttek. Nagyborosnyón 11 lakóházat öntött el a megáradt patak. Az Uzon községhez tartozó Lisznyópatakon 8 házat öntött el az ár, és egy híd megrongálódott. Lemhénynél a megáradt Feketeügy 10 hektár kaszálót öntött el, a folyó szintje továbbra is növekedik. Hídvégen 100 hektár föld, Dobollón 6 ház került víz alá. Hargita megye több településén rendkívüli készültséget rendeltek el a hatóságok. Súlyos a helyzet a Gyimesekben – Farkaspallón és Bükkhavaspatakán –, e két települést a külvilágtól való teljes elszigetelés fenyegeti, miután kiöntött a Hidegség-patak, és tönkre tette a hidakat. Gyimesközéplokon a vasútvonalat mosta alá a víz. Csíkmadarason több családot ki kellett lakoltatni. – Emberemlékezet óta nem volt ilyen magas vízállás a Gyilkos-tónál. /Árvíz és földcsuszamlás Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Első alkalommal szerveztek Tekerőpatakon fúvóstalálkozót. A zenekarok a falu négy pontjáról indulva muzsikával is toborozták a hallgatóságot. Kolumbán Imre, Újfalu polgármestere nem feledkezhetett meg Kolumbán István érdemeiről, aki 55 esztendeje tagja a kitűnő fúvószenekarnak, s csaknem fél évszázada vezetője is. Több zenekar is fellépett: a 30 tagú parajdi – egykori Bányász – fúvószenekar, Gyergyóditró fúvószenekara, a Remetei Zenei Egyesület, a gyergyóalfalvi, a csíkmadarasi és a helyi fúvószenekar. /Bajna György: Fúvóstalálkozó Tekerőpatakon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 22./

Nemrégiben rendezték meg a III. Csíkmadarasi Ifjúsági Tábort. Legnagyobb érdeklődésnek a motorkerékpár-verseny, a foci- és a röplabdabajnokság örvendett. /Bálint Csilla, Csíkmadaras: Csíkmadarasi Ifjúsági Tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

A Hargita Megyei Ifjúsági Napokat lezáró konferencián május 2-án előadást tartott többek között Kötő József, az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkára; Darvas Kozma József esperes-plébános, valamint fiatal szociológusok és ifjúsági szervezetekben tevékenykedők. Az előadások témái a fiatalok szabadidős tevékenységeit, fiatal közéleti tisztségviselők problémáit érintették, nem utolsósorban részletesen szó esett arról is, hogy az egyház miként járul hozzá a felnövekvő generáció szabadidős tevékenységeihez. A konferenciát követően három kategóriában osztottak ki díjakat. Annak függvényében, hogy melyik település mekkora összeget fordít ifjúsági tevékenységekre, az ifjúságbarát település első helyezettje Csíkmadaras, második Gyergyószárhegy, harmadik pedig Csíkszentimre lett. A legeredményesebb ifjúsági szervezet első díját a Szentmihály-Ajnád-Vacsárcsi Ifjúsági Szervezet (SZAVISZ) kapta, második helyen a Csángó Ifjak Középloki Közössége végzett, míg a harmadik helyen a Csekefalvi Ifjúsági Egyesület és a Concordia Egyesület osztozott. A közösségért kiemelten tevékenykedő fiatal díj első helyezettje a gyergyóditrói Fazakas Szilárd, a második díjat megosztva a gyimesközéploki Gellért Adél és a gyergyószentmiklósi Sándor Piroska kapták, a harmadik díjat pedig a balánbányai Kovács Róbert érdemelte ki. /Orbán Ferenc: Ifjúsági díjakat osztottak ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 3./

Május 27-28-án, szombat-vasárnap első alkalommal szervezték meg Backamadarason a Madaras nevet viselő települések találkozóját, melyre meghívták a magyarországi testvértelepülés, Kunmadaras, a Nagykanizsa melletti Bácsmadaras, valamint a hazai Csíkmadaras és Mezőmadaras küldöttségeit is. A Madarasi Napok keretében a falu egykori tudós és filozófus szülötte, Kiss Gergely nevét vette fel a helybeli tanintézmény. Mezőmadaras egy iskolai küldöttséggel, negyventagú tánccsoporttal, Csíkmadaras a helyi tánccsoporttal, zenészekkel érkezett a rendezvényre. Kunmadarassal, a magyarországi településsel Backamadaras 1992 óta tartja a kapcsolatot. A családok közt mára szoros kötelékek alakultak ki, és gyerekeknek folyamatosan cseretáboroztatásokat szerveznek. Backamadarason az iskola névadásának hátterében tízéves munka áll, a tanfelügyelőség részéről csak nemrég érkezett meg a jóváhagyás, hogy a backamadarasi tanintézmény felveheti a neves iskola- és templomalapító Kiss Gergely nevét. Hivatalosan megnyitotta kapuit a falumúzeum. Pletl Rita magyartanárnő valamint Gáspár Kinga, a budapesti néprajzi tanszék tanárának vezetésével rendszerezték, felcímkézték az anyagokat. Elkészült az ünneplő település címere és zászlója. Csiki Sándor Állj meg madár, fejem fölött dalolva! című könyvének bemutatója után a tánccsoportok szórakoztatták a közönséget. /Mészely Réka: Madarasok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

Május 31-én négy fúvószenekar szórakoztatta Csíkszereda lakóit a Szabadság téren, a csíkmadarasiak, az udvarhelyszékiek, a gyergyóalfalviak és a csíkdánfalviak. A találkozóra a megyenapok keretében a Hargita Megyei Művészeti Népiskola szervezésében került sor. /Kristó Tibor: Fúvósok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

A kitartóan zuhogó eső ellenére körülbelül kétezren gyűltek össze július 1-jén, szombaton a déli órákban a csíksomlyói Nyeregben, ahol az Ezer Székely Leány Napja nevű hagyományápoló rendezvény keretében autonómiafórumra került sor. Az Ezer Székely Leány Napját bevezető ünnepi szentmise végén a papság – élen Oláh Dénes kolozsvári plébánossal – megáldotta a nagy számban kiosztott, és a résztvevők által magasra emelt történelmi székely zászlókat. Az RMDSZ Csík Területi Tanácsa által szervezett rendezvényen jelen volt a Székely Nemzeti Tanács néhány tisztségviselője is. Az RMDSZ csíkmadarasi szervezetének elnöke, Ördög Imre nyugalmazott történelemtanár hangsúlyozta: az önrendelkezés, a területi autonómia történelmi jussunk, amely évszázadokon át létezett, és amelyhez ragaszkodunk. Felszólalt dr. Csapó I. József, az SZNT elnöke is, kifejtette, a Székely Nemzeti Tanács szerint azon kell lenni, hogy a székelyek lakta területek egy egységes gazdasági régiót alkossanak. Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke méltatta az Ezer Székely Leány Napja rendezvényt, hangsúlyozta, hogy a rohamosan fogyó székely nemzet fennmaradását csakis az összetartó család és a gyerekek számának gyarapodása szolgálhatja. Ráduly örömmel nyugtázta a sok székely zászló, és nem utolsósorban a nagy számban megjelent székely ruhás résztvevő jelenlétét – ő maga is székely népviseletben állt a mikrofon előtt. Meg kell mutatnunk a világnak sajátosságainkat, egységünk jelképeit – húzta alá a szónok. Területi autonómia nélkül azonban nincs teljes díszbe öltöztetve a lelkünk – foglalta metaforába mondandóját Ráduly. /Jubilált az Ezer Székely Leány Napja. Autonómiafórum a csíksomlyói Nyeregben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./ Esőkabátok, bokáig érő sártenger, valamint a Csíksomlyón szokásossá vált, rockoperát megelőző jókedv töltötte be a Hármashalom oltár előtti teret július 1-jén, a Koltay-Kormorán: Napba öltözött leányának ősbemutatóján. „Mi egy magáncég vagyunk, nem magyar televíziós társaság, hiszen azok közül egy sem volt hajlandó felvételt készíteni, netán sugározni az előadást” – mondta a stábvezető. Tapsvihar, hujjogtatás a közönség részéről, és köszönetképpen két hatalmas, égre vetített kereszt a technikusok részéről – így ért véget a Napba öltözött leány csíksomlyói ősbemutatója. A misztériumjáték a székelyek szentjének, Babba Máriának állít emléket. Mária nem más, mint Boldogasszony anyánk. A mű egy egyszerű, de szépséges és erényes székely leány felmagasztosulásáról szól, és helyet kap benne a csíksomlyói búcsú eredettörténete. /Barabás Márti: Esőköpenyes Napleány. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Megjelent egy 485 oldalas falutörténetet /Pál-Antal Sándor, Ördögh Imre, Balázs Dénes, Miklós Márton: Csíkmadaras/. Dr. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész az irányító-szerzője az érzékes munkának. A bevezetőből kiderül, hogy a tíz éve kiadott Csíkmadaras története megjelenése után rövidesen „hiánycikk lett”. A könyvet méltató dr. Szabó Miklós szintén falutörténet-kutatással foglalkozik, lejegyezett egy gondolatot: „…valahányszor újjá kell születnie a világnak, mindig a gyökerekhez fordul…”. Annak idején tíz éve, meg most is ezt tették. Csíkmadaras története hosszú évekre nyúló kutatás, elmélkedés eredménye. Olyan tényeket, eseményeket, történéseket, jogszokásokat, egyházi és világi szokásokat stb. tárnak az olvasó elé, amelyeket a nemzeti történelmet tárgyaló legsikeresebb munkákban is hiába keresünk. Ez a kötet túllépi az első kiadás kereteit. Külön fejezetben taglalják a közbirtokosság 1989 utáni újjáalakulását, illetve a madarasiak vallomásait saját tevékenységükről és falujukról, annak jövőjéről. /Dr. Szabó Miklós: Egy felcsíki falu múltja és jelene. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

A Bartók Béla-emlékdíjat a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította és adományozza egész év folyamán, az egész világon a magyar zenei élet nagyjainak és a magyar kultúra támogatóinak. A kitüntetettek névsorát szeptember 18-án a Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjának koncerttermében jelentették be. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke ezekben a napokban erdélyi körúton adja át a díjakat a kitüntetetteknek. Szeptember 30-án Homoródkarácsonyfalva temploma, másnap pedig Hodgya református temploma kapta meg ünnepélyes keretek között a díjat. A csíkmadarasi kultúrotthonban adták át a Bartók Béla-emlékdíjat négy Hargita megyei kitüntetettnek: Miklós Márton tanító, zenekarvezetőnek; Fodor Csaba táncoktatónak, az Ausztriában élő Antal Imre és Antal Ágnes előadóművész házaspárnak, valamint a Gyimesközéploki Nemzetközi Tánctábornak. Október 2-án Székelyudvarhelyen további kitüntetettek vehetik át a díjat: Bodurján János, dr. Orosz Pál József, Haáz Sándor, Udvarhely Néptáncműhely, Székelyudvarhely városa, Pál Róza (Korond), Gergely István (Csíkszereda), László Imréné (posztumusz), Nyisztor Ilona, Nyisztor Tinka (Pusztina), Fehér Márton, Szarka Mária (Külsőrekecsin). Este Csíkszeredában a Sapientia Egyetem aulájában adják át a Bartók Béla-emlékdíjat a Sapientia egyetemnek, Szalay Zoltán muzikológusnak és Köllő Ferenc zenetanár-karnagynak. /Bartók Béla-emlékdíj. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

Október 15-én Hargita Megye Tanácsának, a Hargita Megyei Kulturális Központnak és az agyagfalvi Fancsika Egyesületnek a szervezésében megyei fúvóstalálkozót tartottak az agyagfalvi réten, az emlékmű előtt. Felléptek a ditrói, parajdi, szentegyházai, gyergyóalfalvi, csíkmadarasi, székelykeresztúri, fehéregyházi, az Udvarhelyszék Fúvószenekar, valamint a helyi Fancsika tagjai. A megyei fúvóstalálkozóhoz kapcsolódott az agyagfalvi művelődési házban sorra került könyvbemutató, a Fúvósébresztő – Édes Erdély, itt vagyunk című riportkötet ismertetése, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadványaként látott napvilágot. A könyvbemutatón a szerzőpáros, Kristó Tibor újságíró és Köllő Ferenc zenetanár a jelenlévőknek dedikálták a kiadványt. /Ferencz Imre: Megyei fúvóstalálkozó és könyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

Megfélemlítésekkel próbálják kicsikarni a lakosságtól az EP-induláshoz szükséges támogatásokat. Csíkmadarason Bíró László alpolgármester rendőri intézkedést helyezett kilátásba arra az esetre, ha a Tőkés Lászlónak aláírásokat gyűjtő fiatalok nem hagyják el a falut. Az Erdélyi Magyar Ifjak nevében a független jelölt számára aláírásokat gyűjtő fiatalembereknek előzetesen jelentkezniük kellett volna a községházán, véli az RMDSZ-es alpolgármester. „Akkor azt mondtam, van rendőr is a faluban, hiába erősek, atléta termetűek. De nem hívtam ki a rendőröket” – folytatta Bíró László. Erre nyílt levélben reagált Bartis Erika, a Csíkszéki Magyar Ifjak elnöke. „Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Ön szerint Csíkmadaras területére csak önkormányzati engedéllyel mehet be a más településről jött ember” – áll a közleményben. Szatmár megyében többen kérték aláírásuk törlését a Tőkés Lászlót támogató ívekről, miután az RMDSZ-nek gyűjtők azt mondták nekik: nem kapják meg a gyermekük után járó, a magyar állam által biztosított húszezer forintos oktatási-nevelési támogatást. Minderről Nagy Iván börvelyi MPSZ-elnök tájékoztatott. Márton Árpád Kovászna megyei képviselő még a látszatát is el szeretné kerülni a hasonló visszaéléseknek, így a sepsiszentgyörgyi státusirodában ezentúl nem gyűjtenek RMDSZ-támogató aláírásokat azoktól, akik az oktatási-nevelési támogatásokért keresik fel az irodát. Az elmúlt napokban többen elpanaszolták, hogy az aláírásgyűjtés során visszaélést követnek el az RMDSZ munkatársai. Bejelentések szerint az ország több státusirodájában az RMDSZ jelöltlistájának aláírásához kötötték az oktatási-nevelési támogatás igényléséhez szükséges űrlapok kézbesítését. Márton Árpád hozzátette: az RMDSZ minden tisztségviselőjének kötelező részt venni az aláírásgyűjtő kampányban. A Kolozs megyei Egeresen történt eset miatt Tőkés László bejelentette, kiiratkozik a Kolozs megyei RMDSZ-szervezetből, és felvételét kéri a Temes megyeibe. Egeresen ugyanis két RMDSZ-es tanácsos megtagadta az aláírásgyűjtésben való részvételt, emiatt pedig a szervezetből való kizárással, etikai bizottsági eljárással és tanácsosi mandátumuk megszűnésével fenyegette őket a szervezet helyi elnöke. Tőkés közleményében úgy fogalmaz: „mélységes megdöbbenéssel” szerzett tudomást arról, hogy egyes erdélyi megyékben és településeken az RMDSZ egyes vezető képviselői anyagi és lelki nyomásgyakorlással, valamint megfélemlítéssel igyekeznek aláírásra és aláírásgyűjtésre bírni az egyházak híveit és a polgárokat. A független jelöltként induló püspök a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében ezúton is szabad véleménynyilvánításra és szabad lelkiismerettel történő aláírásra buzdítja az embereket. „Ezzel együtt pedig az RMDSZ részéről is ugyanezt a magatartást tartom elvárhatónak” – hangsúlyozta. László Attila megyei RMDSZ-elnök kijelentette: nagyon sajnálja, hogy Tőkés átiratkozik a Temes megyei szervezetbe. /Aláírást minden áron. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./