Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1997. december 15.
Kolozsváron tartotta dec. 11-13-án a Szövetségi Képviselők Tanácsa és az erdélyi magyar egyházak, a romániai-magyar értelmiség és civil társadalom képviselőit tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanács nagy fontosságú együttes ülését, amely dönteni hivatott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati részvételének jövőjéről. Markó Béla szövetségi elnök beszédével megkezdődött a tanácskozás, aki a kormányzati részvétel kérdésében meghozandó döntésének alapos mérlegelésére, az alternatívák megfontolt, felelős elemzésére szólította fel az RMDSZ szövetségi képviselőit és az erdélyi magyar társadalom reprezentánsait. Markó Béla két időszakot különböztetett meg a koalíció működésében: az elsőt "viszonylag harmonikus együttlét" jellemezte, beleértve a kisebbségi kérdés megoldására tett lépéseket. Ekkor született a két sürgősségi kormányrendelet az oktatás és a helyi közigazgatás kérdésében, amelyek most parlamenti jóváhagyásra várnak. A második időszakra, amely a madridi NATO-döntés utáni hónapokra esik, az első periódusban, többek között a két sürgősségi kormányrendelet előírásai révén megfogalmazott eredmények megkérdőjelezése, a nacionalizmus felerősödése a jellemző. Markó Béla hangsúlyozta, hogy az elemzésben egyaránt figyelembe kell venni belső és külső tényezőket. . Az ellenzék számára jelenleg semmilyen más hatékony eszköz nem áll rendelkezésre a koalíció ellen, mint a magyar kérdés, és ugyanakkor ez a téma a koalíció legérzékenyebb pontja is. Szintén belső tényezőként jelentkeznek igények a jelenlegi koalíció olyan átrendezésére, hogy abból kimaradjon az RMDSZ. Ezekre a kísérletekre a koalíciós partnerek egy része is fogékony. Bár a koalíció csúcsán egyetértenek az RMDSZ-szel - mondta Markó - a pártokban vannak olyan személyiségek és csoportok, amelyek meggyőződésük szerint magyarellenesek. A koalíció ellen irányuló külső érdekekről szólva a szövetségi elnök kifejtette: léteznek olyan erők, amelyek a térség euroatlanti integrációját lassítani, akadályozni akarják. Markó Béla a továbbiakban értékelő megjegyzések kíséretében összefoglalta az utóbbi időszak eseményeit két témában, az oktatási vita és a csereháti ügy tekintetében. Az előbbivel kapcsolatban kiemelte, hogy már a sürgősségi kormányrendelet is kompromisszum eredménye volt, de annak szövege biztosította a kisebbségekre vonatkozó korábbi korlátozások feloldását. Ezt torpedózta meg Pruteanu parasztpárti politikus a szenátusi szakbizottságban. - A csereháti ügyről szólva súlyos politikai hibának nevezte Markó Remus Opris kormányfőtitkár beavatkozását és különösen annak időzítését. - A mindezek következtében kialakult koalíciós válság - mondta Markó Béla - mindeddig nem oldódott fel. Az RMDSZ felfüggesztette minisztereinek politikai részvételét a kormányban, de ezt követően is folytatta a megoldás keresését, és több ígéretet kapott mind a koalíciós pártoktól, mind az államfőtől, akik a további törvényhozási folyamatban a sürgősségi kormányrendelet legutóbb megszavazott formájának megváltoztatását ígérték, bizonyos garanciákat kínáltak a vitás kérdésekben. A szövetségi elnök beszéde után a rendkívüli közös tanácskozás zárt ajtók mögött folytatódott. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozáson a kiszivárgott hírek szerint felelősségteljes légkörben tekintették át az elmúlt időszak eseményeit. A vita e szakaszában nem hangzottak el olyan értelmű javaslatok, hogy az RMDSZ azonnal lépjen ki a koalícióból, viszont többen is hangsúlyozták, hogy a további együttműködés kereteit, követelményeit világosan meg kell fogalmazni, tiszteletben kell tartani. Tőkés László püspök a tanácskozás egyik szünetében a sajtónak azt mondotta, hogy a "nagy baj összebékíti az embereket". Bár a Szövetségi Képviselők Tanácsa és a Szövetségi Egyeztető Tanács együttes ülése zárt ajtók mögött tanácskozott, időközben több politikus is nyilatkozott a sajtónak. Markó Béla szövetségi elnök elmondta: a résztvevők általában egyetértettek abban, hogy még nem lehet megítélni tartósan milyen irányban alakul a román politika, pillanatnyi hullámvölgy-e a nacionalista kampány, vagy tartós változást jelez. Ezért a kialakulóban lévő konszenzus elsősorban az elvárások pontos meghatározására vonatkozik. Tőkés László tiszteletbeli elnök jelezte ugyan, hogy elvárta volna, hogy 44 SZKT-tag által támogatott javaslatának megfelelően a képviselő tanács előbb, és rendkívüli ülést tartson, előre leszögezve a tanügyi követelményeket, a jelenleg kialakult kész helyzetben szerinte is hiba lenne kilépni a kormányból, ez csak a szélsőséges nacionalista erőknek tenne szívességet. A püspök szerint gyakorlati lépésekkel kellene szaván fogni a partnereket, például meg kellene kezdeni egy önálló magyar egyetem szervezését. Még Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője a kormányzati részvétel rendszeres bírálója is úgy vélekedett, hogy a "kormányból kihátrálni is nehéz" és nem a mostani a megfelelő pillanat. Balázs Sándor, a Szövetségi Egyeztető Tanács tagja, a Bolyai Társaság alelnöke, annak fontosságát emelte ki, hogy a meglehetősen korlátozott hatáskörű Szövetségi Egyeztető Tanács ezúttal az összevont ülés teljes jogú résztvevőjeként hallathatja hangját egy alapvető kérdésben. Markó Béla, az RMDSZ elnöke dec. 14-én, vasárnap reggel sajtóértekezleten jelentette be, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kolozsvári tanácskozása nagy többséggel olyan határozatot fogadott el, amely a további koalíciós együttműködés feltételeit fogalmazza meg. Széles körű egyetértés alakult ki. Ennek lényege az - mint Markó Béla megfogalmazta -, hogy az RMDSZ kilépése a koalícióból sem az RMDSZ, sem a romániai magyarság, sem a román társadalom egésze számára nem lenne hasznos a jelenlegi helyzetben, amikor az egész romániai társadalomnak össze kell fognia az európai és euroatlanti integrálódás érdekében. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke visszautasította azt a román sajtóban gyakran olvasható beállítást, hogy az RMDSZ zsarolja partnereit. Dec. 14-én Kolozsváron - az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsa (SZKT) és az Egyeztető Tanács dec. 13-i együttes ülése után - az SZKT külön folytatta munkáját, majd kora délután ez a tanácskozás is befejeződött. A szervezeti élettel kapcsolatos kérdések szerepeltek napirenden. A testület a két hónapja lezajlott marosvásárhelyi kongresszus határozatainak teljesítését áttekintve többek között elfogadta Kónya Hamar Sándor képviselő javaslatát, és határozatban szögezte le, hogy az 1996 nyarán elkezdett magyar-magyar csúcstalálkozó folytatását az új körülmények között is, amikor az RMDSZ kormányzati felelősséget vállalt, fontosnak tartja. Az SZKT az ügyvezető elnökséget bízta meg az újabb csúcstalálkozó előkészítéséhez szükséges konkrét lépések megtételével. Takács Csaba ügyvezető elnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magyarországi választások előtti időszak nem tekinthető alkalmasnak egy ilyen csúcstalálkozó megtartására, ezért a magyarországi választásokig az ügyvezető elnökség csak az előkészítésen kíván dolgozni. Borbély Zsolt Attila szövetségi képviselő ezzel szemben annak a véleményének adott hangot, hogy mivel az RMDSZ az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő EDU és a kereszténydemokrata EUCD tagja, éppenséggel szorgalmaznia kellene a csúcs megtartását még a választások előtt, mert ez a választási kampányban az MDF pozícióit erősítené anélkül, hogy beavatkozást jelentene. Ezt a megközelítést Markó Béla szövetségi elnök visszautasította. Az RMDSZ vezetője megerősítette, hogy a szövetség "az egyenlő közelség" elvét kívánja követni a magyarországi politikai erők irányában. Az, hogy a keretében ideológiai alapon szerveződött politikai platformok eredője, súlya alapján az RMDSZ közép vagy jobbközép minősítést kaphat, még nem jelenti, hogy a magyar politikai pártok között ennek alapján kívánnak különbséget tenni. A szövetség egészét mint a romániai magyarság képviseletét, az anyaországgal a nyelv, a kultúra, a hagyományok, a történelem, a kölcsönös érdekek közössége fűzi össze, a politikai-ideológiai meggondolások az ilyen szempontok alapján szerveződő RMDSZ-platformok magyarországi partnereinek megválasztásában játszhatnak csak szerepet. Ugyanígy az RMDSZ a mindenkori magyar kormánnyal is együtt kíván működni - mutatott rá Markó Béla, és megjegyezte, hogy a magyarországi politikai erőktől hasonló megközelítést igényel az RMDSZ iránti viszonyban. A kérdésről nem folyt további vita. Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatta az SZKT-t, hogy a kongresszus határozata alapján az RMDSZ ellenőrző testülete jelentést készített a Szőcs Géza volt politikai alelnök által kezelt adományokkal kapcsolatos vizsgálat megállapításairól. Az ügyvezető elnök közölte, hogy a jelentést elfogadta, és ezzel a vizsgálatot lezártnak tekinti. Takács nem közölt konkrét számot, csak annyit jegyzett meg, hogy a kérdéssel kapcsolatban egy korábbi RMDSZ-tanácskozásról kiszivárgott adatok eltúlzottak voltak. Szőcs Géza a két hónappal ezelőtti kongresszuson úgy nyilatkozott, hogy az általa benyújtott új adatok nyomán a vita már "csak" mintegy 6,5 millió forintról folyik. Takács Csaba felolvasta a főügyészhez írt levelét, amelyben az 1946 utáni politikai elítéltek vagyonelkobzásáról szóló rendelet megsemmisítését kérte. A tanácskozás záróepizódjaként Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés keresztény nemzeti platform vezetője módosító javaslatokat terjesztett elő az előző este az SZKT és SZET által közösen elfogadott határozatokhoz, és ezekről pontonkénti szavazást követelt. Javaslatainak értelmében az RMDSZ-nek például a belső önrendelkezés alapján megvalósuló autonómia biztosítása, vagy az ortodox egyház "államvallási" szerepének megszüntetése, illetve más radikális követelések teljesítése igényével újra kellene tárgyalnia koalíciós részvételének feltételeit. A javaslatot Dézsi Zoltán, a Képviselő Tanács elnöke nem bocsátotta szavazásra. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
1997. december 16.
A román kormány főtitkára, Remus Opris dec. 14-én cáfolta az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsának állásfoglalását a koalíción belüli sovén nacionalista jelenségekről, a csereháti konfliktusról és az RMDSZ-től eltérően értelmezi az egyházi vagyon visszaadására vonatkozó magyar követeléseket. Remus Opris türelmetlenséggel, elfogultsággal és törvénytelen fellépéssel vádolta meg a székelyudvarhelyi polgármester és más erdélyi magyar helyi közigazgatási képviselőket. Egy magántelevíziónak nyilatkozva Opris azt mondta: várható volt, hogy az RMDSZ nem lép ki a kormánykoalícióból, hiszen a szövetségnek "nem állhatott érdekében kiválni egy olyan kormányból, amely gyakorlatilag érvényesítette a kisebbségi jogokat". A politikus leszögezte: a kisebbségi jogok érvényesítésére irányuló romániai politikában "nem az RMDSZ a Ciorbea-kormány mozdonya". A mostani kormányt alkotó valamennyi politikai alakulat feladatának tekinti e jogok érvényesítését, összhangban az ország nemzetközi kötelezettségvállalásával és az Európai Tanács ajánlásaival - mondotta a román kormány főtitkára, aki úgy vélekedett, hogy az RMDSZ "nemcsak ezeknek a jogoknak az érvényesítéséért van velünk, hanem a kormányzási program valamennyi pontjának megoldása érdekében".Remus Opris tagadta, hogy "nacionalista kurzus érvényesülne" a koalícióban. Ezzel szemben leszögezte, hogy számos parlamenti képviselő a szavazókörzetek, "különösen egyes erdélyi helységek választópolgáraival történő kapcsolatfelvétele során egész sor visszaélést tapasztalt, amelyeket az RMDSZ és a magyar lakosság helyi közigazgatási képviselői követtek el". A román kormány főtitkára tagadta, hogy hatásköri kihágást követett volna el vagy törvényt sértett volna a csereháti konfliktus ügyében. Ezzel szemben "intoleranciával" és a törvényes rendelkezések megsértésével vádolta meg a székelyudvarhelyi polgármestert, aki szerinte hibásan értelmezi a helyi közigazgatási autonómiát. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
1997. december 16.
Dec. 15-én Székelyudvarhelyre, a csereháti ingatlanba látogatott George Pruteanu, a kormány vezető erejét alkotó Parasztpárt szenátora, a szenátus oktatási bizottságának elnöke. Pruteanu "több órán át hallgatta a leleplezéseket arról a nyomásról és azon eseményekről, amelyeknek az apácák tanúi voltak", majd a hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy a történtek "egész egyszerűen megrázták, feldúlták", olyan "brutálisak és vulgárisak" voltak és "túltesznek még azon is, hogy egyes apácákat szégyenletes módon erős férfiak távolítottak el az épületből" tavasszal. Véleménye szerint Remus Opris, a román kormány egyik főtisztviselője "még kellemetlenebb dolgokon ment át" székelyudvarhelyi látogatásán, mint ő maga korábban Hargita és Kovászna megyei útján. Mint kifejtette, ezért is látogatott erre a területre, ahol "úgy tűnik, olyan a levegő, mintha nem lenne már a román állam joghatósága alatt". "Hozzá akarok járulni hozzáértésemmel és tekintélyemmel ahhoz, hogy ezen a földdarabon is visszaállítsam országunk törvényeit és emberségét" - fejtette ki a szenátor. Kijelentette még, hogy elítéli az etnikai arányok megőrzésének elvét, ami szerinte alkotmány- és törvényellenes, ő sohasem fogja megérteni, ha bármely román nem telepedhet le az ország bármely pontján. A Rompres jelentése szerint Pruteanu éppen távozni készült, amikor a helyszínre érkeztek a romániai Helsinki Bizottság és a marosvásárhelyi Pro Europa Liga képviselői, akik szintén meg akarták ismerni a helyzetet, és kerekasztal-megbeszélést javasoltak a városháza és az apácarend tagjaival. A vitán részt vesz Gabriel Andreescu és Renate Weber a Helsinki Bizottság, Smaranda Enache és Szokoly Elek a Pro Europa Liga, Dan Oprescu a román kormány kisebbségvédelmi hivatala részéről, a Szeplőtlen Szív apácarend több tagja, a hargitai prefektusi hivatal képviselője, továbbá Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester és Ciryll Bürgel, a csereháti épületet finanszírozó Basel Hilft alapítvány elnöke, és Pruteanu. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
1997. december 16.
A csereháti ingatlan ügye volt az egyik témája a román televízió magyar nyelvű adásának is, amely dec. 15-én délután helyszínen készült filmriportot mutatott be a múlt hétfői és keddi /dec. 8-i és9-i/ eseményekről, majd Verestóy Attilával, a város szenátorával készült beszélgetést sugárzott. Verestóy élesen bírálta Remus Oprisnak, a kormány főtitkárának eljárását, aki anélkül utazott dec. 15-én "békéltetni" Székelyudvarhelyre, hogy erről a város szenátorát vagy képviselőit tájékoztatta volna. Éppen egy, a múlt hétre a kérdésben tervezett koalíciós tárgyalást előzött meg közbelépésével, amely az egyik fél javára változtatta meg a helyzetet egy bírósági tárgyalás előtt. Verestóy megerősítette, hogy Victor Ciorbea miniszterelnök az ő és Markó Béla jelenlétében mondotta telefonon a helyszínen lévő Oprisnak, hogy hagyják el az épületet az emberek és pecsételjék le - maga Opris, amikor az egy hete készült helyszíni riportban Verestóynak a miniszterelnöki felszólítást ismertető aznapi rádiónyilatkozatáról kérdezték, csak azt felelte: "ezt Verestóy szenátor mondta, nem én". Az RMDSZ frakcióvezetője kijelentette: a maga részéről ő ezért Opris felmentését követeli, de nem az RMDSZ dönt erről. A szenátor megerősítette, hogy a megoldást az otthon ügyében az államfő és az RMDSZ vezetői között múlt szerdán sorra került megbeszélésen körvonalazott és az államfő közleményébe foglalt elvek alapján lehet kialakítani, biztosítva, hogy az intézmény felügyelő tanácsában a helyi közösség is hallathassa szavát. /MTI/
1997. december 16.
A Mediafax hírügynökség dec. 16-án ismertette azt a jegyzőkönyvet, amelyet a Helsinki Bizottság és a Pro Europa Liga vezetőinek közvetítésével hétórás tárgyalás után írt alá hétfőn este Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, négy városi tanácsos, Anca Dragos, a Szeplőtlen Szív görög katolikus apácarend képviselője, valamint az elmúlt időszakban "elhíresült" csereháti ingatlant felépítő Aris Industrie képviselője, Aristide Roibu: "1. Az építménynek és szolgáltatásainak haszonélvezőit illetően a felek 90 napon belül újabb megbeszélést folytatnak. 2. A gyermekeknek biztosítják az anyanyelvű oktatást, anyanyelvük szabad használatát és vallásuk szabad gyakorlását. 3. Az orvosi és szakoktatási, valamint kisegítő személyzet tekintetében elsőbbséget élveznek a székelyudvarhelyi és a város környékéről való személyek. Amennyiben a helyi személyzet nem megfelelő, más helységekből való olyan személyeket is alkalmaznak, akik beszélik azok a gyermekeknek az anyanyelvét, akiknek a szolgáltatást felajánlják. 4. Az épületet befejezésekor ellátják a fogyatékos gyerekek ápolásához szükséges berendezésekkel (lift, rámpák a tolószékek számára, korlátok stb), kezelőtermeket és lábadozási szobákat létesítenek. 5. A felek megteszik az építkezéshez és a működéshez szükséges engedélyek beszerzéséhez szükséges lépéseket. A Szeplőtlen Szív apácarend azzal a fenntartással írta alá a jegyzőkönyvet, hogy a balázsfalvi görög katolikus metropolita is jóváhagyja és külön megjegyzést fűzött hozzá, miszerint a 3. pont megtagadja az apácarend törvényes jogát arra, hogy maga döntsön az orvosi, szak- és segédszemélyzet alkalmazásáról. Ugyanebből az okból Ciryll Bürgel, az adományozó Basel Hilft cég képviselője elhagyta a tárgyalást. Gabriel Andreescu és Smaranda Enache a tárgyalás után kifejtették, hogy az nehéz volt és a sajtó jelenléte csak tovább bonyolította volna. A januárra tervezett következő tárgyalási fordulóban azokról a pontokról lesz szó, amelyekről nem született teljes megegyezés. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./ Az első pont, mutatnak rá a megfigyelők, kulcsfontosságú a helyi közösség szempontjából, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a város által biztosított telken az eredeti szerződésnek megfelelően székelyudvarhelyi és a környékről való fogyatékos gyermekeket ápoljanak. /MTI/
1997. december 18.
December 18-án tartotta szokásos sajtóértekezletét a szövetség bukaresti székházában az RMDSZ vezetése. Markó Béla rövid bevezetőjében méltatta az SZKT és SZET múlt hét végi közös ülésének munkálatait, amelynek központi témája az RMDSZ kormányzati szerepvállalása volt. E tanácskozáson rendhagyó módon ugyan nem lehettek jelen a sajtó képviselői, de éppen ezért talán őszintébb és nyíltabb eszmecsere alakulhatott ki, amelynek nyomán az RMDSZ döntéshozó testületei jelentős határozatokat és állásfoglalásokat fogadtak el, és ezeket utólag a sajtó is megkapta. A kolozsvári tanácskozás sajtóvisszhangja kapcsán Markó Béla hangsúlyozta, hogy túlzóak az RMDSZ által szabott feltételekre vonatkozó kommentárok: az RMDSZ valóban feltételekhez köti jelenlétét a koalíciós kormányban, de ezek a feltételek nem újak, a közösen elfogadott kormányprogram tiszteletben tartására, megvalósítására vonatkoznak, és nem is csupán az RMDSZ kormányzatban való jelenlétének feltételei, hanem a koalíció működésének a feltételei, hiszen a koalíció nem engedheti meg magának az egyezségek megszegését. És van egy másik feltétel is, amely szintén nemcsak az RMDSZ ügye: a sajtóban és a politikai életben eluralkodó nacionalista retorikának a határozott visszaverése. Ebben sem csupán az RMDSZ érdekelt, hiszen itt a reformokat, a demokratizálódást, Románia integrációját ellenző erők harca folyik a demokratikus Romániát, az európai integrációt akaró koalíció ellen. Markó Béla elmondta, az RMDSZ nem ellenzi azt, hogy a legfontosabb és legsürgősebb törvényt, a privatizációs törvényt esetleg kormányzati felelősségvállalás útján léptessék életbe. Ez azt jelentené, hogy ha nincs ellene kifogás a Parlamentben, a törvény három napon belül érvénybe lép, ha pedig indítványt nyújtanának be ellene, az indítvány leszavazása után a törvény ugyancsak életbe lép. A sajtóban felröppentett hírre, miszerint a kormány főtitkára változásokat tervez a prefektúrák vezetőségei szintjén, és e változások Hargita megyét is érintenék, Verestóy Attila leszögezte, a prefektúrák munkájának értékelésére, elemzésére szükség van, ha erre sor kerül, ezen az RMDSZ is részt vesz, de semmilyen konkrét javaslat, megkeresés szövetségünk vezetőihez nem érkezett el. Markó Béla hozzátette, hogy az RMDSZ nem elégedetlen prefektusai és alprefektusai tevékenységével, ha egyesek munkájával kapcsolatban esetleg kifogások merülnének fel, az érveket megvizsgálva hozzuk meg a döntést, mégpedig a koalícióval közösen, hiszen a kormány megyei képviselői a koalíció emberei. A George Pruteanu leváltására vonatkozó állítólagos követeléssel kapcsolatban Verestóy Attila és Markó Béla leszögezték: Pruteanu ügye a KDNPP dolga, az RMDSZ nem fordult semmilyen követeléssel – még kevésbé ultimátummal – a parasztpárthoz, noha szövetségünk véleménye az, hogy a Szenátus egyik fontos, a reform végrehajtásában felelős szerepet játszó bizottságát nem olyan személy kellene hogy vezesse, aki közelebb áll az ellenzék nacionalista erőihez, mint saját pártjához. Az RMDSZ számára fontos a kormány támogatása, márpedig Pruteanu szenátor nem ezt teszi. A csereháti ügy kapcsán Markó Béla méltatta az államelnök sajtóközleményben kifejezett álláspontját, miszerint a svájci adományból épített létesítménynek meg kell maradnia eredeti, a szerződésben rögzített rendeltetésénél, vagyis maradjon a székelyudvarhelyi és környékbeli fogyatékos gyermekek kisegítő iskolája, és munkáját irányítsa egy közös igazgatótanács. Egyelőre folyamatban van egy per, a jogi vitát csakis bírósági úton kell eldönteni, semmiképpen nem a kormány dolga ezt a kérdést rendezni. Az RMDSZ határozottan ellenzi az épület eredeti rendeltetésének bárminemű megváltozatását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 18., 1178. sz./
1998. január 13.
A székelyudvarhelyi tanács a Cserehátra vonatkozó összes adatot, dokumentumot, levelet az internetre vitte. Az érdeklődők a http://udv.csoft.ro/cserehat. honlapon olvashatják a háromnyelvű tájékoztatást. Innen tudható meg, hogy az apácarend, amely a román sajtó előtt oly nyitott, a Magyar Hírlap /Budapest/ napilap munkatársait nem engedte be az épületbe. A kisegítő iskolának szánt épületet változatlanul nagyszámú rendőri erő védi, újabb teherautónyi szállítmányt hoztak. A világháló adta hírül, hogy több Nyugaton élő magyar angol nyelvű tiltakozó levelet intézett Emil Constantinescu elnökhöz, a levél eljut az amerikai elnökhöz is. /Simó Erzsébet: Cserehát a világhálón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./
1998. január 19.
Jan. 13-án tárgyalta a marosvásárhelyi Táblabíróság a csereháti árvaház ügyét, az újabb tárgyalást febr. 20-ra tűzték ki a két per tárgyalását. Az egyik felperese Székelyudvarhely önkormányzata, a másiké az ARIS. - Varga Lajos Svájcban élő magyar mérnök rájött, hogy a csereháti ügyben szereplő Basel Hilft egyesületet csak 1997. febr. 19-én jegyezték be Svájcban. Amennyiben ez igaz, akkor egy nem létező egyesületnek nincs honnan adományozni bármit is. - Ez is mutatja, hogy okos dolog volt internetre felvinni még 1997 decemberében a Székelyudvarhelyen levő csereháti ügy összes dokumentumát. /Légből szőtt adományozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
1998. február 3.
"Nem tudja követni a román-magyar kapcsolatok alakulását, állapította meg Dénes László. Amikor a magyar és román államelnök szélesen mosolyogva magyarázza, hogy a magyar-román államközi viszony soha ilyen jó nem volt, akkor elkezd Dénes László előtt peregni egy szomorú dokumentum, Marosvásárhely fekete márciusa, a kirekesztő alkotmány elfogadása, Székelyföld katonai-rendőri "biztosítással" történő fokozása és nemzetstratégiai céltudatossággal erőszakolt elrománosítása, a cserehát iskola védelmezői elleni kommandós akció, az anyanyelvi oktatás amputálása, az önálló állami egyetem véglegesnek tűnő "elmismásolása", a vissza nem szolgáltatott közösségi, egyházi és magánjavak, a nyelvromlás, az elszórványosodás... /Dénes László: Mosolydiplomácia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./"
1998. február 11.
"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke állásfoglalást adott ki a román-magyar kapcsolatok helyzetéről. Románia és Magyarország vezetőinek hivatalos megnyilatkozásai a két ország viszonyának példaértékű alakulásáról szólnak. Tőkés László Tabajdi Csaba államtitkár és Tokay György romániai kisebbségvédelmi miniszter derűlátó nyilatkozatait idézte a kétoldalú kapcsolatok kedvező alakulásáról, hozzáfűzve, hogy "a nagy szavaknak, túlzó kijelentéseknek" se szeri, se száma, így volt ez Emil Constantinescu államelnök és népes küldöttsége legutóbbi magyarországi látogatásakor is. A két ország vezetése "nyugati megrendelésre és tetszésre kirakatpolitikát folytat" erre nézve beszédes Livia Plaksnak, a PER ügyvezető igazgatójának a figyelmeztetése: "amennyiben növekszik a zajszint, elmarad a kívülről jövő segítség". A püspök felsorolta a megoldásra váró kérdéseket, ezek között van az elkobzott közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatása, a felekezeti oktatás igények és lehetőségek szerinti helyreállítása, az állami magyar nyelvű felsőoktatás helyreállítása, a jogtalanul felszámolt Bolyai Tudományegyetem visszahelyezése jogaiba, az egyház- és kisebbségellenes megszorításokat kiiktató új tanügyi törvény elfogadása, Székelyföld és más magyar többségű vagy magyarok lakta vidékek etnikai összetétele mesterséges megváltoztatásának leállítása, a székelyudvarhelyi-csereháti helyzet törvényes megoldása, a kisebbségi felekezeteket sújtó vallási diszkrimináció megszüntetése, a magyarellenes gyűlöletkeltő hadjárat elítélése a kormány által és törvény általi büntetése stb. Fájdalmas, állapította meg Tőkés László, hogy "Románia, amelynek hűséges állampolgárai vagyunk, továbbra sem hajlandó a románokéval egyenlő jogokat biztosítani a határain belül élő magyaroknak". Hasonlóképpen fájdalmas, hogy Magyarország az integráció oltárán hajlamos feláldozni. "Sajnálatos továbbá, hogy a Horn Gyula vezette magyar kormány sikertelen szlovákiai kisebbségi politikáját Románia irányában - az erdélyi magyarság rovására - kívánja kompenzálni, másfelől pedig a súlyos belső politikai válsággal küszködő Románia továbbra is valós fedezet nélküli külpolitikai sikerek elérésére igyekszik felhasználni a kormánykoalícióba bevont - és ezáltal semlegesített - Romániai Magyar Demokrata Szövetséget" - olvasható Tőkés László állásfoglalásában. "A Göncz Árpád és Emil Constantinescu által hangoztatott és mindnyájunk által óhajtott történelmi megbékélés, kölcsönös bizalom és jó együttműködés" csak abban az esetben válhat valósággá, hogyha annak útjából "elhárul a legfőbb akadály, a romániai magyarság jogfosztása. A "a romániai magyar nemzeti közösség saját szülőföldjén és közös hazájukban még mindig nem érezheti magát egyenlőnek a többségi román nemzettel". /Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Állásfoglalás a román-magyar kapcsolatok tárgyában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./"
1998. február 11.
A marosvásárhelyi törvényszék febr. 10-i tárgyalásán február 24-ére napolta el a Szeplőtlen Szív görög katolikus apácarend és Székelyudvarhely tanácsa között az úgynevezett csereháti épület telkének tulajdonjogáról, illetve az adományozás szabályosságáról folyó per tárgyalását. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ A Szeplőtlen Szív apácarend tagjai a még át nem adott és per tárgyát képező épületbe Remus Opris kormányfőtitkár segítségével költöztek be, a helyi tanács akarata ellenére.
1998. február 18.
Egyes pártok vezetői nem tartják be a koalíciós megállapodásokat, ez a politikai kultúra hiányára utal, állapította meg Varga Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője a vele készült interjúban. Az újságíró megjegyzésére, hogy a tanügyi törvény szenátusi kedvezőtlen elfogadása, a Cserehát-ügyben több mint visszafogott volt a magyar kormány, nem túlzott ez az óvatosság, Varga Attila azt válaszolta, hogy erre a magyarországi politikusok tudnának válaszolni. A képviselő szerint jó lenne, ha Cserehát ügye kikerülne a politika szférájából. /Sike Lajos: Ha lobbizik, az RMDSZ az országnak lobbizik! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./
1998. március 21.
"A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága /VET/ nyílt levelet intézett Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez Bardóczy Csaba érdekében. Bardóczy Csaba meghatározó szerepet vállalt Székelyudvarhelyen a Cserehát-ügyben. Jelentős mértékben ezzel függ össze az ellene folytatott bűnvádi eljárás. A romániai börtönviszonyok ismeretében "alapos okunk van feltételezni, hogy egy estleges börtönbüntetés végrehajtása során Bardóczy Csaba testi épségét is veszély fenyegeti." Ezért fordult a VET az elnökhöz. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./"
1998. április 8.
Lőrincz György Zajlásban /Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1998/ című könyvéről eligazító az alcím: Tanulmányok, cikkek. A közelmúlt zajlásait foglalta kötetbe: az ötvenes évek kuláküldözéseitől a csereháti árvaházzal kapcsolatos eseményekig. Olvasható a könyvben a hagyományos faluközösségek kezdődő agóniájáról, továbbá az elszenvedett igazságtalanságokról és az embertelenségről. /Oláh István: Nemszép irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
1998. május 13.
"Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor, aki a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalt képviseli a Cserehát-perben úgy véli, az ügy fordulatára lehet számítani. A politikus-ügyvéd találkozott ugyanis a Basel Hilft Alapítvány alelnökével, Rudin Moranddal, aki leszögezte: nem osztja a másik alelnök, az amúgy erőszakosságáról híres Cyill Bürgel véleményét. Az alelnök székelyudvarhelyi látogatása során meglátogatta a Csereháton létesített intézményt, megállapítva, hogy azt nem az eredeti célnak megfelelően tervezték. A lap még megemlíti, az udvarhelyi Cserehát-bizottság internetes tájékoztatói eredményeként, az utóbbi időben igen sok üzenet érkezett, többségük pedig - a lap szerint - igen "kényelmetlenek" az alapítvány vezetősége számára; az internetes érdeklődők ugyanis arra keresik elsősorban a választ, hogy az alapítványi vezetőség miért avatkozik be egy helyi közösség életébe annak akarata ellenére. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./"
1998. május 23.
Székelyudvarhely város polgármesterének, alpolgármesterének, városi és megyei önkormányzati képviselőinek, valamint a magyar történelmi egyházak képviselőinek közös elhatározásával máj. 21-én megalakult a Csereháti Iskoláért Egyesület. Az egyesület célja, hogy a város lakosainak elvárása szerint a csereháti kisegítő iskola végső megoldásából nem maradhat ki Székelyudvarhely városa. A cél megvalósításához pénzintézeti számlaszámot nyitottak, hogy mindenki hozzájárulhasson a város e nagy gondjának megoldásához. A Csereháti Iskoláért Egyesület vezetőtanácsa: Szász Jenő polgármester az elnök, Kovács Sándor római katolikus főesperes az alelnök, Szőke László önkormányzati képviselő, a Csereháti Bizottság elnöke a titkár. A tagok: Sófalvi László alpolgármester, a városi RMDSZ elnöke, Hegyi Sándor református lelkész, Kedei József unitárius esperes, Derzsy András önkormányzati képviselő. /Felhívás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./
1998. június 2.
A csereháti perben a bíróság döntése szerint a székelyudvarhelyi önkormányzatnak 482.114.092 lej bélyegilletéket kell fizetnie. Eckstein-Kovács Péter szenátor /Székelyudvarhely önkormányzatának ügyvédje/ kifejtette, hogy meg kell kérdőjelezni ennek az összegnek a jogosságát, ezért azt ajánlotta, hogy az összegnek csak két százalékát. 9642.000 lejt fizessék be. A tanácsülésen elfogadták a városatyák ezt a javaslatot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 2./
1998. június 9.
Jún. 4-én Bukarestben újabb megbeszélést hívta össze Cserehát ügyében, melyen jelen voltak az építtető Aris Rt. és az apácák képviselői is. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a csereháti ügy jogi képviselője elmondta, hogy az épület még nem készült el és csendőri felügyelet alatt áll továbbra is. Az épület üzemeltetése, fogyatékos gyermekek ellátása horribilis pénzekbe kerül, az adományozó erre nem gondolt, nincs is pénze az üzemeltetésre. Az ellentábor nem akarja, hogy az épület a fogyatékos gyermekeket szolgálja. /Csomafáy Ferenc: Cserehát - zsandárok nélkül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
1998. június 16.
"Bardóczy Csaba /Székelyudvarhely/ a Megyei Tanács jogi bizottságának elnöke volt februárig, amikor Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus felmentette. A felmentés egyik indoka a büntetett előélet volt. Bardóczy Csaba ugyanis ittasan vezette kocsiját, ezért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Bardóczyt magánlaksértéssel is vádolják, csereháti épületbe való "erőszakos behatolás" miatt, ugyanis Bardóczy is részt vett az apácák eltávolításában. Most is hasonlóan cselekedne, nyilatkozta. Miért nem határolódott el az RMDSZ Remus Opris államtitkártól, aki erőszakosan, törvénytelenül elfoglalta a csereháti épületet? - kérdezte Bardóczy. Verestóy szenátor viszont azt nyilatkozata - és ezt átvette a román sajtó -, hogy egy ilyen ügyért az Egyesült Államokban Bardóczy Csaba tíz év börtönt érdemelne. - Bardóczy elmondta, hogy a csereháti ügyben az építkező Aris Industrie vezetője Aristide Roibu a Securitate tisztje volt, majd később, a Ceausescu-rendszerben nagykövet. Az építkezésnél a diktátor Svájcba mentett pénzének átmosásáról lehetett szó. Szakemberek szerint ugyanis az építkezés nem kerülhet többe másfél millió dollárnál, Cyrill Bürger viszont 7-11 milliós összeget emlegetett. - Kristály Lehel kérdésére válaszolva Bardóczy Csaba kijelentette, hogy egyes RMDSZ-tisztségviselőknek kifizetődő a koalíciósdi. Az egyik hetilap közölte név szerint, hogy egyes tisztségviselők mennyi pénzt kaptak. Nem számoltatták el őket, ugyanakkor "szembetűnő, hogy egyik-másik szenátorunk vagy képviselőnk mennyit utazik minden konkrét eredmény nélkül." "Látványos gazdagodásukról a tények beszélnek: birtokok, villák, bankbetétek, luxusautók, víkendházak itthon és külföldön..." / Kristály Lehel: Bardóczy vesszőfutása. Aki átlátott a szitán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 16./"
1998. július 1-7.
Aristide Roibu beperelte Kolumbán Gábort, aki a csereháti ügyről kiadott nyilatkozatában megállapította: Aristide Roibu szubverzív tevékenysége miatt a csereháti épületet a központi sajtó egyszerűen görög katolikus árvaháznak nevezi. Ebbe a nyilatkozatba kötött bele Roibu, mert szerinte a szubverzió államellenes összeesküvést jelent és azt állította, hogy Kolumbán Gábor ezzel vádolja őt. Vasluiban volt az első tárgyalás jún. 18-án, azonban Roibu nem jelent meg. Végül jún. 29-én elkezdődtek a tárgyalások. Roibu a tárgyaláson Kolumbán románellenes tevékenységét hangoztatta, az eredeti vádra nem is tért ki, a bíró azonban nem figyelmeztette ezért. - Kolumbán Gábort kormánytanácsosnak kinevezték, ő szerette volna megtartani Hargita megyei tanácselnöki tisztségét is. Nehéz helyzetbe került, ugyanis tanácselnöki tisztségéből felfüggesztették, a kormánynál pedig közölték vele, hogy amíg státusa nem tisztázódik, nem kap fizetést. /Ehrenkratz Judit: Kormány és törvényszék között. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), júl. 1-7./
1998. július 30.
"Kovásznán egy bukaresti kft. tulajdonában levő szakszervezeti üdülőház tulajdonjogát át akarják játszani a Kovászna-Hargita megyei ortodox püspökség javára, ortodox apácák üdültetésére, illetve ortodox kápolna építésére. A terület tulajdonjogát a kovásznai polgármesteri hivatal és a bukaresti kft. 1992 óta vitatja. A kovásznaiak eddig alsó fokon elvesztették a pert. /Újabb "Cserehát" a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./"
1998. szeptember 4.
Aug. 28-30-án tartotta háromnapos küldöttközgyűlését Budapesten a Magyarok Világszövetsége. Erről számolt be Patrubány Miklós, az MVSZ alelnöke. Az MVSZ 1998. augusztus 18-án ünnepelte 60. évfordulóját annak, hogy gróf Teleki Pál és báró Perényi Zsigmond javaslatára elfogadták első alapszabályzatát. A mostani küldöttközgyűlés módosította az alapszabályzatot és megvitatta a jövőbeli teendőket. A sokat vitatott alapszabályzati pontot az elnök és az elnökhelyettes ellenjegyzését illetően pontosan meghatározott hatáskörök váltották fel. - Az MVSZ tagjai ötvenkét országban élnek, az egyéni tagok és a tagszervezetek révén számuk meghaladja az egymillió főt. Idén az MVSZ megszervezte a magyar professzorok első világtalálkozóját, társszervezője volt a magyar polgármesterek világtalálkozójának, augusztusban rendezte meg a külhoni magyar sportcsillagok világvetélkedőjét. A neves sportolók felhívással fordultak hozzánk, kezdeményezzük az összmagyar sportjátékok négyévenkénti megrendezését. A küldöttközgyűlés felkarolta a javaslatot, és ez irányban felhívást intézett a MOB-hoz, a magyar kormányhoz és a különböző magyar sport-szakszövetségekhez. Tőkés László püspök javasolta: 2000-ben, a magyar államalapítás évfordulóján, minden magyar, bárhol is éljen a Földön, látogasson haza szülőföldjére. A küldöttközgyűlés határozott a Bolyai Internet Egyetem nemzetközi tanácsának létrehozásáról, olyan célból, hogy az kezdeményezze egy olyan Internet egyetem megvalósítását. Az MVSZ közgyűlése tiltakozott a magyar nemzetiségű fiataloknak a koszovói harcokba való bevetése ellen, és üdvözölte a háborúban lerombolt Szentlászló község újjáépítésére fogant össznemzeti mozgalmat. Az MVSZ választmányának áprilisi állásfoglalását, hogy az anyaország határain kívül élő valamennyi magyarnak teremtsék meg a lehetőséget a Magyar Köztársaság jogrendjébe való beépítésre. A küldöttközgyűlés kinyilatkozta, hogy a csángókat a magyar nemzet részének tekinti, nemzetközi konferenciát hív össze a csángókérdés kezelésére, és a Szentszékhez fordul a magyar nyelvű misézésük engedélyezése ügyében. Az elnökség ugyanakkor megerősítette a csereháti erőszakos fellépés elleni állásfoglalást, és megbízta a szövetség elnökségét, hogy folyamodjon minden nemzetközi fórumon támogatásért az erdélyi magyar közösség tudományos és felsőoktatási fellegvárának, a Bolyai Egyetem visszaállításának az érdekében. És szorgalmazzuk az erdélyi magyar egyházi, közösségi és magántulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatását. Szeretnék kiterjeszteni minden kárpát-medencei magyar közösségre a nálunk már beindított nagycsaládos programot. - Az MVSZ minden pártnak elküldte a Nemzeti Minimum tételgyűjteményt, és felszólította azokat, hogy csatlakozzanak ehhez. A májusban hatalomra jutott pártok igen melegen üdvözölték ezt. /Ördög I. Béla: Megújulóban a Magyarok Világszövetsége. Interjú Patrubány Miklós alelnökkel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
1998. szeptember 9.
Újból elhalasztották a csereháti ügy tárgyalását. A szeptember 8-i tárgyaláson nem jelent meg az AGROPOD mezőgazdasági vállalat képviselője, aki személye és az udvarhelyi önkormányzat között lezajlott területcseréről tanúskodott volna. A halasztás másik oka az volt, hogy az idézésről sem érkezett vissza a másodpéldány. A tárgyalást így szeptember 22-re halasztották. Az Adevarul előre megfontolt szándékot lát abban, hogy az idézés nem ért el időben a címzetthez, abszurdnak és furcsának nevezvén ezt. A szélsőséges cikk szerzője jogászhoz illő ügyességgel bizonyítja be, hogy az önkormányzat nem lehetett tulajdonosa annak a területnek, amelyre az árvaház épült, ugyanakkor az udvarhelyi önkormányzat árvaház ellen irányuló érveit "ostobaságnak" címezi. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./
1998. szeptember 11.
Sokak számára meglepő volt az SZKT szept. 5-i tanácskozása. Azok, akik tavaly Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem kérdésében igyekeztek meggyőzni a hallgatóságot, hogy a romániai közhangulat nincs felkészülve az önálló magyar egyetem létrehozására, elégedjünk meg önálló karok és tagozatok alakításával, azok most kijelentették: ha a koalíciós partnerek nem egyeznek bele az önálló magyar egyetem létesítésébe, az RMDSZ szept. 30-án kilép a koalícióból, állapította meg a Szabadság munkatársa, Szabó Piroska. A korábbi RMDSZ-állásfoglalások is "disszonánsan csengenek össze a jelenlegi radikális hangnemmel. Például a cserben hagyott Cserehát ügyében, amelyről a kisebbségi miniszter, a kis lépések nagy taktikusa csupán annyit mondott a kolozsvári tavalyi SZKT-ülésen, hogy a betolakodó apácák kihurcolása »nem volt lovagias tett«, meg hogy hetven görög katolikus apácától még nem fog elrománosodni Székelyudvarhely." /Szabó Piroska: Országomat egy lóért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
1998. szeptember 12.
Szept. 12-én Alsócsernátonban mintegy 2000-en /a Romániai Magyar Szó szerint 1200-an/ gyűltek össze Erdély úgyszólván majd minden övezetéből, Tőkés László ismert kezdeményezésére, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés szervezésében. Nagyon sok újságíró érkezett Budapestről, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról és máshonnan. A fórum szabadtéri ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen igét hirdetett Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád erdélyi magyar evangélikus püspök, majd Czirják Árpád kolozsvári római katolikus érseki helynök szólt a megjelentekhez. Jakubinyi György erdélyi érsek nem jött el, "egységlazításnak" minősítve a fórumot. Ott volt többek között Orbán Árpád a Kovászna megyei és Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke, számos külföldi vendég mellett. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy erőt gyűjteni, hitet erősíteni sereglettek Háromszékre. "Bukarest gyűléstermeinek balkáni csűrés-csavarásából és parlamenti üléseinek ellenséges szózuhatagától eltávolodva, valamint a kicsire nem adó nemzetközi nagypolitika elidegenítő hatása alól kivonva magunkat, azért jöttünk ide, hogy ismét magunkra találjunk" - hangsúlyozta Tőkés László, majd hozzátette: az 1848-as agyagfalvi népgyűlés éppen 150 éves évfordulóján ideje ismét számba venni azt, hogy valójában mit akar a romániai magyar nemzeti közösség. Tőkés László úgy látja, hogy a képviselet eltávolodott azoktól, akiket képvisel. Hol van már a Kolozsvári Nyilatkozat? - kérdezte, utalva a magyar képviselők 1992-es nyilatkozatára. Vissza kell térni a szövetség eredeti programjához, s különösképpen a tagsághoz, hangsúlyozta. Király Károly a között a történelmi egyházak fontosságát hangsúlyozta, amelynek mindig is közösségmegtartó szerep adatott. Határozottan fellépett az egységbontás gondolata ellen, jelezve: az alsócsernátoni fórumnak ilyen szándékai nincsenek. Király Károly felhívást olvasott fel magyarul és románul az együttélő két nemzet jellegzetes erdélyi megbékéléséről. Ehhez azonban a román állampolitikai gyakorlat gyökeres váltására van szükség, mert az eddigi sorozatosan figyelmen kívül hagyja Erdély Európa kultúrköréhez való tartozását, az erdélyi népek hagyományait. Ennek következtében megbomlott az egyensúly. Király Károly a koszovóihoz hasonló események elkerülése érdekében szükségesnek tartja egy állandó EBESZ-megfigyelő képviselet létrehozását Romániában. Az autonómia-igényről dr. Csapó József szenátor beszélt. Nem vagyunk jöttmentek, bevándorlók, vendégmunkások, ezért nem fogadhatjuk el a kisebbségi minősítést sem, jelentette ki. A regionális autonómia nemzetközi jogászok által pontosan körülírt, elismert önrendelkezési jog, amitől ma már a román hatóságok sem tekinthetnek el. A beszélő elmondotta: azzal vádolnak, hogy ez a követelés sehol a világon nincs. Ez nem igaz! Alkotmány által elismert autonómia működik Európa számos országában! 1997-ben az Európa Tanács jóváhagyta az Európai Állampolgársági Egyezményt, amelyik elismeri a kettes és többségi állampolgárságot. Ennek előírásai jó kiinduló pontot jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség integrációs gondjainak orvoslásához. Kónya Hamar Sándor képviselő az állami magyar egyetem újraindításának szükségességét hangsúlyozta. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ elnöke elmondta, a világ magyarságának vigyázó szeme ma Alsócsernáton polgári fórumának történéseit figyeli. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az egyre kilátástalanabb erdélyi sorsról szólt, a megélhetési gondokról. Szász Jenő a fórum támogatását kérte a csereháti ügyben, ahol köztudottan jól szervezett, betelepítési merénylet készül Udvarhely polgárai ellen. A csíki RMDSZ-szervezet nevében Bíró Albin, a gyergyói szervezet képviseletében dr. Fülöp László, Marosvásárhelyről Kincses Előd, Kolozsvárról Gyémánt Mihály érvelt az RMDSZ megújulásának szükségessége mellett. Toró T. Tibor a Temes megyei szövetség, illetve a Reform platform, Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szervezet megújító törekvéseire hívta fel a figyelmet. A jelenlévők elfogadták a programnyilatkozatot, amely az európai integráció, a közösségi autonómia, a kettős állampolgárság, a kolozsvári magyar egyetem igényeit, a fórum tanulságait fogalmazta meg. Elfogadtak több állásfoglalást, határozatot, felhívást is az erdélyi magyar lakosságot érintő, foglalkoztató kérdésekről, gondokról. A fórumot követő sajtóértekezleten az újságírók az autonómia megvalósításának mikéntjéről érdeklődtek. Dr. Csapó József kiemelte: alkalmazásuk csakis törvényes úton, a parlament döntése nyomán képzelhető el. Tőkés Lászlót meglepte az, hogy Markó Béla nem jött el Csernátonba, s megerősítették az is, hogy a fórum állásfoglalásai az RMDSZ választott szerveinek döntése nyomán kaphatnak csak legitimitást, a dokumentumok a fórumon megjelentek álláspontját rögzítik. A Programnyilatkozat mellett az alábbi dokumentumokat fogadta el: - Határozat a kettős állampolgárságról, - Határozat a kolozsvári állami magyar egyetemről, - Határozat Székelyföld autonómiájáról, - Határozat az egyházi, közösségi és személyi magánjavak visszaszolgáltatásáról, - Tiltakozás a székelyföldi militarizálás, a csereháti hatalmi beavatkozás, a másodrendű állampolgárként való kezelés és a sajtó, a politikum magyarellenessége miatt. /Makkay József: Magyar egyetemet, az elkobzott javak visszaadását, önrendelkezést! Alsócsernátonban új RMDSZ-egységet kértek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14., Székelyföldi Fórum Háromszéken. Csernáton üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Szilágyi Aladár 1500-ra becsülte a megjelentek számát. Tőkés László megnyitójában ismertette a Székelyföldi Fórum alapvető célkitűzéseit, valamint a rendezvény ellenzőinek és pártolóinak megnyilvánulásait. Idézte többek között Csetri Elek kolozsvári történészt, aki szerint "időszerű az RMDSZ megújulása... az eddig folytatott halogató és megalkuvó módon taktikázó politikának véget kell vetni szervezetünk életében." Tőkés László kifejtette, hogy Alsócsernátonba kellett jönni, a nép közé. "A helyes és hatékony politizálás és cselekvés új útjait kell keresni." A Székelyföldi Fórum előadói, Király Károly, Csapó I. József, Kónya Hamar Sándor, Patrubány Miklós és Szász Jenő a romániai magyarság - és különös hangsúllyal - a székelység megoldásra váró problémáit taglalták. Az elfogadott Programnyilatkozat 17 pontban foglalta össze a megfogalmazódott célkitűzéseket. A kettős állampolgárságról szóló határozat felkérte a magyar kormányt, hogy teremtsen törvényes keretet a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyeréséhez. /Szilágyi Aladár: Székelyföldi Fórum. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 14./ Részlet a Székelyföldi Fórum Felhívásából: "Olyan államban szeretnénk élni, amelyben nem csak a fővárosban dőlnek el sorsunk meghatározó kérdései, hanem olyan választott vezetők ítélkeznek ügyeinkről, akik sorainkból valók és megértik életünket. Nem azért dolgozunk és fizetünk adót, hogy a fővárosban ülő hivatalnokok előbb gondosan begyűjtsék, majd máshová osszák pénzünket, netán a korrupció feneketlen zsákjába kerüljön adónk. Azt kívánjuk, hogy a munkánk által megtermelt hasznon falunkban, városunkban, megyénkben, a mi vidékünkön, Erdélyben kerüljön felhasználásra." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ A Brassói Lapokban Balázs János a Székelyföldi Fórumról elmarasztaló tudósítást írt, Tőkés-csoportról beszélt és kifejtette, hogy a háromszéki falvak többsége nem jelent meg. "Feltűnő volt az RMDSZ országos vezetőinek távolmaradása." Tőkés Lászlótól nem idegen a taktikázás. A fórum után sem világosabb, hogy ők mit is akarnak, fejezte be beszámolóját Balázs János. /Balázs János: Az igazság, kérdőjellel. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./
1998. szeptember 29.
Katona Ádám ismertette az 1992 márciusában megalakult Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja tevékenységét és célkitűzéseit. Az EMK elérte, hogy "önmegnevezésünk a romániai magyar nemzeti közösség" legyen, továbbá azt, hogy az RMDSZ programja tartalmazza a három szintű autonómia követelést. Az EMK úttörő szerepet vállalt a közösségi jogsérelem orvoslása, a rendőrgyilkosságok ürügyén igazságtalanul meghurcoltak érdekében. Elérték, hogy az SZKT támogassa Székelyudvarhely magyarságát az ún. csereháti botrányban. Az EMK mindeddig szövetségesek nélkül küzd a Székelyföldnek román rendőrökkel, katonákkal való betelepítése ellen. - Az RMDSZ-ben egyazon "ernyő alá kerültek "az egykori áldozatok és hóhéraik". Rontotta az RMDSZ hatékonyságát, hogy anyaországi hatásra létrehozták Kolozsvárott az erdélyi szocliberál paktumot. /Katona Ádám: Az erdélyi magyarság cselekvési egységéért! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 29./
1998. október 26.
"Dr. Eva Maria Barki, ismert osztrák kisebbség- és emberjogi ismét kitiltatott Romániából. Sőt, az Elnöki Hivatal is elítélő nyilatkozatot tett közzé. Közben "érdekképviseleti szövetségünk gyanús-cinkosan hallgatott", állapította meg Pillich László, aki idézett Barkinak az Érmihályfalván rendezett Partiumi Fórum résztvevőihez írt leveléből: "Véleményszabadság azt jelenti, hogy a vitákat akkor is nyilvánosságra bocsátjuk, ha kényes vagy kellemetlen tárgyúak. Én ajánlatot tettem egy nyílt vitára, és továbbra is készségesen rendelkezésre állok, hogy az én valódi érveimet megismerjék és ne a médiák hamis közléseit. De nyilván sokkal kényelmesebb, ha nem engednek be az országba. Ezzel azonban a téma nem kerül le az asztalról, mert: a támadások valódi célpontja nem az én személyem, hanem Önök, az erdélyi magyarság ". Barki szerint az RMDSZ-nek "konkrétan meg kell fogalmazni az Önök jogait, következetesen és határozottan megkövetelni ezeket, és éppolyan következetesen és határozottan fellépni értük." Barki figyelmeztetett: "Nyugaton azt hiszik, minden a legnagyobb rendben van. A világ nem tud arról, hogy továbbra sem élhetnek jogaikkal, hogy továbbra is vannak megfélemlítettek és korlátozottak véleménynyilvánításban, hogy itt még mindig másodosztályú emberek Önök, hogy az asszimilációs program továbbra is él, és célkitűzésében semmit sem tér el Ceausescu homogenizációs programjától. A világ nem tud semmit Cserehátról, az Agache-ügyről és többi sérelmekről." A tájékozódás és tájékoztatás sem túlzott erőssége a mai RMDSZ "pártstruktúrának", állapította meg Pillich. /Pillich László: "Célpont nem az én személyem, hanem Önök" = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28., dr. Eva Maria Barki levelének teljes szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./"
1998. november 17.
A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi tanács fellebbezését a Cserehát-ügyben folyó egyik perben. A két hete lezajlott tárgyaláson a helyi bíróság elrendelte az alperes székelyudvarhelyi tanács tulajdonjogára vonatkozó bejegyzések megsemmisítését, és ugyanakkor törölte a telekkönyvből az alperesek tulajdonjogát a földterületre vonatkozóan. Az ezzel szembeni fellebbezést követően a táblabíróság megerősítette a korábbi ítéletet, melynek értelmében a földterület továbbra is állami tulajdonban marad. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./
1999. január 22.
"Kolumbán Gábort, Hargita megyei tanács elnökét rágalmazási perben 20 millió lej büntetésre ítélték, igaz, hogy végrehajtását fölfüggesztették egy évre, priusszal jár. Ez károsítja a jóhírét, és nyilvánvaló, hogy ez is volt a cél. Kolumbán Gábor kifejtette: "véleményem szerint az a nyilatkozat, aminek az alapján elítéltek, semmi értelemben sem sértette Aristide Roibu úr személyiségét". A többi büntetés is mértéken felüli. "Az 1 milliárd lej erkölcsi kártérítés túlzottan nagy, nyilván, anyagi romlásba akarnak dönteni vele. Nekem nincs vagyonom. A keresetemből élek. Nem is tudják rajtam behajtani az 1 milliárd lejt." - nyilatkozta Kolumbán Gábor. "A csereháti konfliktus rendezésének semmiképpen sem kedvez ez a per, hiszen hasonló perek vannak folyamatban, és várható, hogy az érdekelt felek közötti viszony az eddiginél még rosszabb lesz. És a dolog furcsasága, "jogi fintora", hogy pontosan én voltam az a magyar politikus, aki a bázeli tárgyaláson ésszerű megoldást javasoltam, ezelőtt, immár, két évvel." A "csereháti intézmény bármikori provokáció forrása - lesz és marad - a megye területén." /Zsehránszky István: Rendkívül súlyos ítélet. Beszélgetés KOLUMBÁN GÁBORRAL, a Hargita megyei tanács elnökével a vaslui-i per után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./"
1999. január 29.
Tokay György lemondásának elfogadása csupán személycserét jelent, nem pedig koncepcióváltást az RMDSZ kisebbségi politikájában - hangsúlyozta a Kisebbségvédelmi Hivatal új vezetője, Eckstein-Kovács Péter a Szabadságnak adott interjújában. Kifejtette, hogy tevékenysége keretét a kormányprogram, illetve a hivatalnak a szervezési és működési szabályzata adja meg. Prioritásként akarja kezelni a kisebbségek oktatással kapcsolatos jogainak képviseletét, a nyelvhasználat kérdését a közigazgatásban és a bírósági gyakorlatban, valamint a közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatását. Célja az, hogy megjelenítse a kormány ülésein az RMDSZ álláspontját. Eckstein-Kovács Péter sorozatosan felvállalt jelenleg is folyamatban levő pereket (mint például Székelyudvarhely önkormányzatának jogi képviselete a csereháti árvaház ügyében), azonban új tisztsége összeférhetetlen az ügyvédi tevékenységgel. Csakis úgy vállalta el ezt a megbízatást, hogy ígéretet kapott: megfelelő színvonalon helyettesítik majd ezekben az ügyekben. /Sz. K.: Érvényesíteni az eddig megfogalmazott prioritásokat. Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségvédelmi Hivatal új vezetője nyilatkozik lapunknak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./