" A kisebbségek beolvasztásában vagy kiűzetésében érdekelt szomszédos hatalmak a mai napig állandó lépéselőnyben vannak az anyaországgal és a kisebbségi magyar szervezetekkel szemben, állapította meg Harrach Gábor. Nem csoda, hogy magyar településstratégiáról is csak négy hónapja, Marosvásárhely magyar polgármesterének választási veresége óta kezdtek beszélni, miközben a román, jugoszláv s az (akkor még) csehszlovák hatalom már nyolc évtizede hozzálátott a magyar többségű városok kulturális és etnikai arculatának átalakításához, román, szlovák és szerb városokká formálva például az addig tipikusan magyar Kolozsvárt, Kassát és Újvidéket. "Nincs településstratégiánk" - vallotta be tíz évvel az RMDSZ megalakulása után, elnökségének nyolcadik évében Markó Béla, természetesen bármiféle személyi konzekvencia levonása nélkül. A megmaradás érdekében az általános érvényű követelések - teljes körű anyanyelvű oktatás, kétnyelvűség, decentralizáció stb. - mellett városonként és régiónként különböző, lokális stratégiákat is meg kell fogalmazni. Az utódállamokban egyre inkább azé lesz az igazi hatalom, aki a gazdasági, kulturális és szellemi élet központjaiban, a nagyvárosokban szerez pozíciókat. Harrach emlékeztetett: Erdélyben az impériumváltás előtt nem létezett egyetlen román többségű nagyváros sem, mivel a románság nagy része falvakban, kistelepüléseken élt. Erdély lakosságának ekkor ötvennégy százaléka volt román, harminchárom százaléka magyar, és hat százaléka német. Az utódállamok gyors ütemben növelni kezdték saját népességük arányát az addig magyarok és németek által lakott városokban. Ez azonban nem járt együtt a klasszikus városi civilizációs értékek elsajátításával az újonnan telepítettek részéről. Ellenkezőleg: a gyakran elmaradott vidékekről érkezett, az urbanizált életformától idegen normákat meghonosító tömegek az őslakossággal szembeni idegengyűlölet, a legprimitívebb nacionalizmus bázisává váltak. Noha a betelepítésekben, kiűzetésekben, sőt a városok történelmének utólagos kisajátításában (vagyis meghamisításában) az utódállamok mindegyike jeleskedett, a nagyvárosok magyartalanításának legkövetkezetesebb példáját Románia mutatta be. A Ceausescu-féle nemzeti kommunizmus az addig kivétel nélkül magyar vagy német városokat mind külsejükben, mind szellemiségüket tekintve a balkáni nívóra süllyesztette. A diktátor bukása ugyan lehetetlenné tette a nagy lakótelepépítések, a tömeges betelepítések folytatását, ám a felszínre törő, a nagyvárosi magyarság mindennapjait megkeserítő nacionalizmus, a katonai és rendőri állomány ma is tartó növelése a székely megyékben, valamint a leplezetten folyó, alapítványi vagy egyházi háttérrel fedezett, de az állam által vagy jóváhagyásával irányított akciók - mint például a Cserehát-ügy néven elhíresült, a mai napig terebélyesedő betelepítési botrány Székelyudvarhelyen - azt mutatják, hogy a román térhódítás kiteljesítése az erdélyi városokban egyik első számú stratégiai célkitűzése a mindenkori bukaresti hatalomnak, így a jelenleginek is - állapíthatta meg találóan Harrach Gábor. - Pomogáts Béla Erdélyi magyar városok című munkájában pontokba szedte az elrománosítás jól kidolgozott menetrendjét. Ennek eredményeként az egykor nyolcvanöt százalékban magyarlakta Kolozsvárt ma már csak húsz százalékban, a valamikor színmagyar Nagyváradot pedig csupán harminc százalékban lakják magyarok - s amelynek ismeretében az RMDSZ-nek a mai napig "nincs településstratégiája". A román államnak már nyolcvan éve van. /Harrach Gábor: Az utolsó végvár. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./"

"Számtalanszor elhangzik fórumokon, tanácskozásokon, hogy a romániai magyarság nem ismeri saját erejét, forrásait, lehetőségeit, önnön kiterjedését a tíz esztendős változások közepette sem. Nem tudjuk teljességében átfogni a rendelkezésünkre álló, általunk létrehozott intézményeket, alapítványokat, médiákat, az egyetemek és iskolák teljes hálózatát, részlegeket, csoportokat, köröket, írta Sebestyén Mihály. Azonban napvilágot látott egy könyv, gyűjtemény, kísérlet, felmérés, amely a Romániai Magyar Évkönyv 2000 címet viseli (szerkesztette Bodó Barna, megjelent a Szórvány Alapítvány gondozásában). Gazdaság, könyvkiadás, iskolarendszer, sajtó, egyetem, a politikai szervezettség és múltja, demográfia és migráció, önképünk, a nemzet(iség) képe, alapítványok és művelődés, Cserehát, Bolyai-egyetem, szórvány, dokumentumok, kronológia, törésvonalak és gipszágyak, szóródás és városba tömörülés, hagyomány és vállalkozó újítás - ezek a könyv alaptémái. "Kövek, téglák, gerendák" a jövendő romániai magyarságtudományhoz és nemzetiségtörténelemhez. Sőt, ezek a jelentések, tanulmányok, információk egy országtörténet részeivé válhatnak, olyan história alkatrészeivé, amelyből végre nem maradunk ki, állapította meg a recenzens. "Évtizedkönyv. Közérzetkönyv. Vagy inkább önérzetkönyv." Ez az évkönyv jelzi, hogy vannak fellapozható, visszakereshető adattárak. /Sebestyén Mihály: Annalesek ha jőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./"

"Keserű Fodor Sándor Egyre javul című cikke /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./, aki a sorozatos sikertelenség miatt nem csupán a tájbasimuló RMDSZ-t veszi elő, hanem pártállástól függetlenül támadja a magyarországi politikusokat, és kétségbe vonja a magyar kormány külügyi államtitkárának véleményét is. "Nem tisztem Németh Zsolt megvédése, annál is inkább, mert nem tartom sportszerűnek a romániai magyar közéletbe való gyakori és kemény beavatkozásait." - írta Szatmári Tibor. Németh Zsolt külügyi államtitkár az Országgyűlés Külügyi Bizottsága márc. 7-i ülésén eredményként értékelte, hogy a határon túli magyar szervezetek megőrizték politikai akcióképességüket, és újra kijelentette, hogy Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában a kisebbségi ügyek "lélektani környezete" kedvező irányban változott. Ez így van, annak ellenére, hogy Szatmári Tibor szerint a Fidesz által támogatott határon túli csoportok nem a többséggel való együttműködést, hanem inkább a konfrontációt kedvelik. Szatmári Tibor szerint "nagy arányban csökkent visszautasítottságunk a román társadalomban." Szatmári sorolta pozitív eredményeket: A tanügyi törvényből sikerült törölni a restrikciók, a hátrányos megkülönböztetések döntő többségét. A volt szocialista államokban elsőként Romániában adtak ki diszkrimináció-ellenes kormányhatározatot. Nagyságrendekkel megnőtt a nemzeti kisebbségek kulturális szervezeteinek és lapjainak állami támogatása. Megszületett a Lupu féle földtörvény, amelyet szerinte Kelemen Attila képviselőről is elnevezhették volna. Szatmári szerint "ne csak a sérelmeket és a sikertelenségeket tüntessük fel a számadásban, hanem az eredményeinket is." /Szatmári Tibor: Bizony, javul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./ A szerkesztő megjegyzése címmel Kiss János fűzött megjegyzéseket Szatmári Tibor, írásához. Fodor Sándor többnyire a véleményét mondja el bizonyos jelenségekről. A szerkesztő nem csodálkozik, ha Fodor Sándor nem éppen úgy látja a "lélektani környezetet", mint Németh Zsolt, aki hol négyszáz, hol ötszáz, hol ennél sokkal több kilométer távolságból szemlélheti például funárék Napokáját. Németh Zsolt, de Szatmári Tibor is hallott arról, hogy a tavalyi választásokon hány százalékot szerzett Funar és pártja Kolozsváron. "Mégis úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának arról, hogy e párt tagjai választási sikerüknek megfelelően jutottak kulcspozíciókhoz minden szinten, vagy arról pláne nem hallottak volna, hogy most már ők védik a város főterén a szemétgödröket, amelyek jó négy éve javítják a "lélektani környezetet" (a többi mellett). Innen, egész közelről nézve, ebbe a lélektani környezetbe beletartozik még a Cserehát is, a csendőrlaktanyák sűrű sora, a hívek nélküli püspökség jövő-ígérete, megannyi túldimenzionált rendőrörs, számtalan "elajándékozott" (műemlékként is számon tartott) középület, avagy a köztisztviselői karban létező aránytalanság, a vissza nem kapott egyházi ingatlan, iskola, miegyéb mellett az olyan, kimondottan hangulatjavító apróság, mint az Ázsiába vissza! felszólítás." Kiss János megjegyeztea Reform Tömörülésről, hogy "már-már ők az RMDSZ is" Mi akadályozza meg abban, hogy súlyos visszaélések, az egész romániai magyarságot érintő alaptalan vádak, támadások és "vissza Ázsiába!"-szerű sértések ellen, ha nem is egy szót, de legalább (kormány- vagy ellenzéki pozícióból) egy ejnye-bejnyét néha választások után is elmotyogjanak? /Kiss János: A szerkesztő megjegyzése: Javul - de csak távolból.= Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Máj. 23-án délután érkezett Iliescu elnök Hargita megyébe, Csíkszeredára. Fogadásán jelen voltak dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda polgármestere, Zsombori Vilmos, a megyei önkormányzat elnöke, Verestóy Attila szenátor, valamint Dézsi Zoltán alprefektus és Mircea Dusa prefektus. Innen Iliescu Székelyudvarhelyre ment. A hivatalos programban nem szerepelt a csereháti épület meglátogatása, az államfő ennek ellenére ott is szemlét tartott. Az udvarhelyi találkozót követően Csíkszeredában zajlott a hivatalos megbeszélés. Ráduly Róbert Kálmán képviselő a közigazgatási törvény életbe lépésének napján román és magyar nyelven köszöntötte az államfőt, majd kifejtette: az RMDSZ azon egyedüli politikai szervezet közé tartozik, aki következetesen betartja a PDSR-vel kötött megállapodását. A kormánypárt részéről is ugyanezt várjuk el - hangsúlyozta. Elmondta, hogy a megyében vannak az ország legrosszabb útjai. Több olyan cég van a megyében, amelyek a csőd szélén állnak. Iliescu elmondta: megnyugtatták az itt látottak, az egyszerű emberek sokkal bölcsebbek a politikusoknál. Többször is hangoztatta: az állam nyelve ettől függetlenül a román nyelv marad, a kisebbségi nyelvhasználat egy lehetőség, de nagy felelőség hárul az önkormányzati vezetőkre ezt úgy alkalmazni, hogy az itteni román kisebbséget ne érje sérülés. A státustörvényről Iliescu elnök leszögezte: jó kezdeményezésnek tartja, hogy a magyar kormány foglalkozik a határain túl élő kisebbségiekkel, számára viszont érthetetlen, mi akar lenni a magyar igazolvány, ami teljesen ellentmond az európai normáknak. Újságírói kérdésre, hogy a hivatalos programtól eltérően Cserehátat miért ejtette útba, az államfő hevesen reagált. "Nem mehettem úgy Udvarhelyre, hogy elkerüljem ezt az intézményt." Indulatosan kifakadt: nekem senki nem csinál programot! Oda megyek, ahová akarok! - Máj. 24-én az államfő Borszékre, Maroshévízre, Marosfőre majd Csíkszépvízre látogatott. /(Daczó Dénes): A földön kell járnunk - tanácsolta Hargitában az államfő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./ Székelyudvarhelyi látogatása alkalmával Ion Iliescu államelnök és kísérete az eredetileg egyeztetett programot figyelmen kívül hagyva, meglepetésszerűen meglátogatta a csereháti helyi fogyatékosoknak szánt ingatlant, valamint a román tannyelű Marin Preda Gimnáziumot. A szervezők eltitkolták a város vezetősége előtt a csereháti látogatás tervét - áll a városi polgármesteri iroda közleményben -, a kisegítő iskola státusával kapcsolatban pedig félretájékoztatták az államelnököt, aki ilyenformán érzelmileg viszonyult a kérdéshez és Szász Jenő polgármester tárgyilagos magyarázata sem oldotta meg a problémát. Mint ismeretes a bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció görög-katolikus apácái elfoglalták a helyi fogyatékos gyermekek részére külföldi segélyből felépült gyermekotthont. Az udvarhelyi RMDSZ sajtótájékoztatójában helyteleníti Szász Jenő polgármester közbelépését, aki előzetes egyeztetések hiányában próbálta tárgyalni ezt az összetett kérdést. Verestóy Attila szenátor arra kérte az államelnököt, ne hozzon elhamarkodott, a magyarságra nézve hátrányos döntést. Iliescu ezzel egyetértett. Az RMDSZ szerint a polgármesternek egyeztetnie kell az érdekvédelmi szervezettel. /Székelyföldi látogatáson Ion Iliescu. Az államelnök meglepetésszerűen érkezett Cserehátra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./"

"Adrian Nastase miniszterelnök kezdeményezésére pár napja négytagú kormányküldöttség látogatott Hargita megyébe. A Zsombori Vilmos megyei tanácselnökkel valamint Egyed Árpáddal, a Megyei Tanács titkárával folytatott megbeszéléseket követően a küldöttség megígérte: külön pénzalapokból utalnak összegeket a Hargita megyei utak javítására, valamint a Csíkszentdomokost és Balánbányát összekötő út megjavítására. A tárgyalások során szó esett a csereháti építmény sorsáról is. A kormány képviselői kijelentették: ha Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere továbbra sem teszi lehetővé a működési engedélyek kibocsátását, a kormány a peres utat választja. Hargita megyében nagy hiány tapasztalható a szakképzett pedagógusokat illetően mind az elemi, mind a középfokú oktatásban - hangzott el a megbeszélésen. A küldöttség tagjai ígéretet tettek: az oktatásügy gondoskodni fog szakképzett tanárok kihelyezéséről ebbe az övezetbe. /(Hátsekné Kovács Kinga): A kormány kitüntetett figyelemmel kezeli Hargita megyét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./"

"Jún. 15-én egy rendőri különítmény a bukaresti ítélőtábla melletti ügyészségre kísérte Cyrill Bürgel svájci üzletembert, a Basel Hilft alapítvány egykori vezetőjét, adta hírül a National napilap. A csereháti botrányban főszerepet játszó svájcit ugyan néhány óra után szabadlábra helyezték, de az ügyészség megtiltotta, hogy harminc napon belül elhagyja Románia területét. Egykori üzlettársa, Aristide Roibu ügyvéd, az Aris Industrie Rt. igazgatója, szenátor feljelentést tett ellene, többek között épp a csereháti építkezés finanszírozásának ügyében is. Roibu, akinek cége nemcsak az építkezéseket végezte, hanem arra is felhatalmazást kapott, hogy a kész épületet elajándékozza egy görög katolikus apácarendnek, időközben jelentős politikai szerephez jutott. A választások idején az SZDRP két kincstárnoka közül az egyik volt, szenátori tisztséget nyert, majd a felsőház jogi bizottságának elnöke lett. A csereháti botrányban Bürger és Roibu hosszú ideig szövetségesek voltak, de később, amikor az Aris Industrie összetársult az Omega Prodinvest céggel, a két üzletember egymással szembefordult. Mindegyik azt állítja a másikról: több tíz millió dollárt tulajdonított el a másik rovására. /(Gyarmath János): Ismét a Cserehátról, de másként. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./"

"A képviselők a jún. 18-i ülésen megszavaztak 12 egyeztetőbizottsági jelentést (köztük a nemzeti kisebbségek problémáival foglalkozó Intézet működését szabályozó sürgősségi kormányrendelet szövegének egyeztetett változatát is) és 4 nemzetközi egyezményt. Jún. 19-én a napirendelőtti felszólalások során több RMDSZ képviselő politikai nyilatkozata is elhangzott. Antal István Hargita megyei képviselő a csereháti helyzetet ismertette, a napokban a román nyelvű sajtóban megjelent cikkek cáfolataként. Dr. Garda Dezső képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy szükség van egy, a Mezőgazdasági, Élelmezési és Erdőgazdálkodási Minisztérium keretén belül létrehozandó osztályra, amely a magánerdőkkel foglalkozik. Ugyanakkor tiltakozott az ellen, hogy torzítva mutatják be az hazai erdőtulajdonok történetét. /RMDSZ Tájékoztató, jún. 20. - 1992. sz./"

"A közelmúltban Iliescu elnök Székelyudvarhelyre látogatott, miután a sepsiszentgyörgyi kisebbségben élő román polgárok elpanaszolták, hogy milyen szánalmas elnyomásban sínylődnek, mert ugyebár az elmagyarosító politika szorítójában tengődnek! Székelyudvarhelyen Iliescu megállapította, hogy mindkét magyar megyében szorgalmas, békés emberek élnek, csak a politikusok kerékkötői az egyetértésnek. Elment a csereháti görög katolikus apácákhoz is. Ezt a csereháti látogatást a város gazdái bírálták, mire Iliescu visszavágott: az országban oda megy, ahová akar és akkor, amikor akar. /Kalmár Zoltán, Nagyszeben: Hej, Cserehát, Cserehát!... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./ "

"A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság döntésének megfelelően a székelyudvarhelyi városi tanácsnak nem kell kifizetnie az 500 millió lejes bélyegilletéket ahhoz, hogy a több mint négy éve húzódó csereháti ügy tárgyalása tovább folytatódjon. A székelyudvarhelyi önkormányzat versus Aris Industries Rt. és Szeplőtlen Szívek Kongregációja pernek legutóbb a Maros megyei törvényszék azért rendelte el a szüneteltetését, mivel a bukaresti cég, illetve a görög katolikus apácarend ügyvédei a tanács keresetének felbélyegzését hiányolták. Mint ismeretes, az udvarhelyi önkormányzat a csereháti területre kötött koncessziós szerződésnek, valamint az ingatlant felépítő Aris Industries Rt. és a görög katolikus kongregáció közötti ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását kérte. A tanács mindkét kérelmét megfelelőképpen bélyegezte, a harmadikra, mely az eredeti helyzet visszaállításáról szólt, viszont nem fizette ki a közel 500 millió lejes illetéket. Mulasztása miatt kénytelen volt elállni kérésétől. Az Aris Rt. és a Szeplőtlen Szívek Kongregációja a bélyegilleték ki nem fizetését megtámadta, azonban panaszukat mind a Hargita megyei Pénzügyi Igazgatóság, mind a Pénzügyminisztérium elutasította. Ekkor a fővárosi Táblabíróságon közigazgatási pert indítottak, amit 2000 decemberében meg is nyertek. Az udvarhelyi tanács és a két pénzügyi intézmény fellebbezett az ítélet ellen. A Bukaresti Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében elfogadta a beadványukat, és a perköltségek megtérítésére kötelezte az Arist és a görög katolikus apácarendet. "A jogerős ítélet után Marosvásárhelyen kérjük az alapper tárgyalását, mely a szerződések érvénytelenségét hivatott megállapítani" - nyilatkozta dr. Kincses Előd, a székelyudvarhelyi önkormányzatot képviselő ügyvéd. /Szucher Ervin: Újraindul a csereháti per. Csatát nyert Székelyudvarhely önkormányzata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./"

"Okt. 26-án megszűntnek nyilvánította az Udvarhelyért Polgári Egyesület listáján Székelyudvarhelyen megválasztott képviselők mandátumát a Hargita Megyei Tanács. A határozat tervezetét Sófalvi László udvarhelyi képviselő terjesztette a közgyűlés elé azzal a magyarázattal, hogy bírósági döntés mondta ki az UPE bejegyzésének szabálytalanságát, így az egyesület de jure soha nem létezett, nem vett részt a választásokon (!), és a listáján induló tanácsosok törvénytelenül jutottak mandátumhoz. A már másfél éve húzódó székelyudvarhelyi UPE-RMDSZ-konfliktus legutóbbi mozzanataként megszületett tervezetet 23-13 arányban elfogadta a magyar többségű tanács. Kizárásukat követően a négy érintett magyar nemzetiségű tanácsos elhagyta a termet, és rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, amelyen elmondták: sajnálják, hogy politikai játékszernek használják egyesek a megyei tanácsot, nem jogi, hanem erőfitogtató politikai döntés született ügyükben. Furcsának találják, hogy Verestóy Attila szenátor és irodavezetője, Sófalvi László udvarhelyszéki mandátummal kizárat négy udvarhelyi magyar tanácsost, és arra kéri a plénumot, hogy helyükbe két APR-s román és két RMDSZ-es póttag kerüljön be. (Nota bene: az APR ma már nem is létezik, beolvadt egy másik román pártba.) A mandátumuktól megfosztott tanácsosok bírósági úton fogják megtámadni a kizárásukról szóló határozatot. Mint ismeretes, a 2000. évi helyhatósági választásokon az RMDSZ-ben és exponenseiben csalódott polgárok jelentős számban szavaztak a frissen megalakult érdekvédelmi és közképviseleti egyesületre, ám az egyeduralomra törő RMDSZ az UPE bejegyzését formai okokra hivatkozva megtámadta a román bíróságon, s noha a formai hibát nem a szervezet, hanem a legalizáló hatóság követte el, az Eckstein Kovács Péter jogász-szenátor képviselte RMDSZ a Legfelsőbb Bíróságig menően pereskedve érte el a választások eredményét visszamenőleges hatállyal megváltoztatni amúgy sem tudó ítéletet. Adódik a kérdés: vajon ugyanilyen kitartó szívóssággal küzdöttek az RMDSZ jogászai a kézdivásárhelyi politikai foglyok szabadságáért, az elbitorolt közösségi vagyonokért, a csereháti kisegítő iskoláért, az állami magyar egyetemért? /T. P.: Hargita megye Magyarellenes RMDSZ-akció. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./"

"Szőke László Markó Béla RMDSZ-elnököt támadta. Markó nyilatkozatában /például a Romániai Magyar Szó nov. 28-i számában közöltben/ tetten érhető mindaz, ami a mai RMDSZ-csúcsvezetés politikai retorikáját jellemzi: a hatalmon lévő politikus arroganciája, az elkoptatott közhelyek diskurzusa, a legitimizáció hangoztatása ... Szőke László szerint politikai kalandorságnak minősíthető az a szándék, ahogyan az erdélyi magyarság érdekképviseletét hirdető szervezet elnöke párhuzamot vont a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság Har-Kov-jelentése és az udvarhelyi történések között. Hol "helyi ügynek" minősítik a székely anyavárosban zajló eseményeket, hol pedig azt mondják, hogy az egység elsődleges. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület nem RMDSZ-ellenes, hanem egy közösség alternatív választási opciójának megnyilatkozása. - A Romániában bejegyzett magyar egyesület közül, miért kizárólag az UPE bejegyzését támadta meg az RMDSZ által vezetett Kisebbségvédelmi Hivatal? "S akkor hogyan is állunk az Agache-üggyel? A Csereháttal?" A marosvásárhelyi eseményeket követően született bírósági ítéletekkel? A Kisebbségvédelmi Hivatal miért nem fordul bírósághoz, amikor nap, mint nap érik jogsértések a csángókat? - Németh Zsolt üdvözlő távirat küldött a Székelyudvarhelyi Fórumra, Markó Béla erre kijelentette: mi belső viszonyainkba ne szóljanak bele a magyarországi politikai élet szereplői, "mert közösen mi vagyunk hivatottak megítélni, kezelni belső ügyeinket, a fennálló viszonyokat". Kivel közösen? - kérdezte Szőke László. Markó Bélának senki sem adott felhatalmazást, hogy a fentiekhez hasonlókat kijelentse. /Szőke László újságíró, Székelyudvarhely: Markó Béla köldöknézése, avagy hogyan válhat kitaszítottá az "érdekvédelemből" a védelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ "

"A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./"

A marosvásárhelyi RMDSZ SZKT utáni napon Tőkés László püspök a kormánypárttal megkötött egyezségről nyilatkozott. "Véleményem szerint csak két egyenrangú párt köthet alkut kölcsönös előnyök elérése érdekében. Egy kisebbségvédelmi szervezet az elnyomó hatalommal semmiképpen sem köthet méltányos alkut" Az egyezmény támogat egy nyilvánvalón magyarellenes kommunista utódpártot. Az RMDSZ a román utódkommunista pártot "bebetonozza" a hatalomba. Az egyházi ingatlanok ügyében a püspök leszögezte. "n Európában hiszek, nem a protokollumban. Azt gondolom, nincs más lehetőség, minthogy visszaadják az ingatlanokat." Nem került be a protokollumba az a szó, hogy csángó. Az viszont bekerül, hogy a székelyföldi román kisebbséget védeni kell. "Nagyon hazardíroz az a politikus, aki politikai alku tárgyává teszi a Bolyai Farkas Líceum helyreállítását, de hallgat a csereháti botrányról." /(Pataki Zoltán): Elő-ítélet egy protokollumról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

A március 15-e alkalmából szervezett kolozsvári ünnepségek délben kezdődtek a főtéri Szent Mihály templomban, amely zsúfolásig megtelt kokárdát viselő magyarsággal. Az ökumenikus istentisztelet kezdetén Czirják Árpád érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, dr. Rezi Elek unitárius püspökhelyettes, Mózes Árpád, Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetője beszélt. Ezek után Alföldi László főkonzul a magyar kormány nevében megköszönte Czirják Árpádnak, hogy évről évre megszervezi és helyet ad a március 15-i ünnepségeknek, felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. Az ökumenikus istentisztelet áldással, majd a Szózat és a Himnusz eléneklésével zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi magyarok hazájában. Megyeszerte megünnepelték Március 15-ét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A hagyományokhoz híven az ökumenikus istentisztelet befejeztével Kolozsvár magyarsága a Biasini szállónál folytatta az emlékünnepséget. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, az ünnepi beszédet Eckstein-Kovács Péter szenátor tartotta meg. Szabó László, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) részéről, a mai erdélyi magyar fiatalság tizenkét pontját tette közzé. A MIT által a tömegben osztogatott szórólapokon a következő állt: 1. Magyarságunk bátor vállalását — a küszöbön álló kulcsfontosságú népszámlálás alkalmával is. 2. "Restitutio in integrum"-ot: az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását. 3. Önálló állami magyar egyetemet. 4. Erdélyi magyar bankot. 5. A Csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését. 6. Alternatív katonaság bevezetését. 7. A politikai foglyok szabadon bocsátását és rehabilitációját (lásd Agache-ügy). 8. Államfői kegyelmet Bardóczy Csabának, Eva Maria Barki "persona non grata" minősítésének visszavonását. 9. Az RMDSZ térjen vissza eredeti programjához és a Kolozsvári Nyilatkozathoz. 10. Az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesülését, az ifjúság megosztásának beszüntetését. 11. A Communitas Alapítvány közpénzeivel való nyilvános elszámolást. 12. Össznemzetben gondolkodó és cselekvő magyarországi kormányt. Végül megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. /Ördög I. Béla: Méltósággal ünnepelte 1848 emlékét Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 6/ A márc. 15-i ünnepségek Marosvásárhelyen, a Bernády téren elhelyezett Bem emléktáblánál kezdődtek. Balla Loránd, a Vártemplom lelkészének köszöntő beszéde után a marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola diákjai mutattak be rövid műsort, amit koszorúzás követett. Az ünnepség Petőfi Sándor szobránál folytatódott. Az ünnepség a Szózat, a nemzeti himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Megemlékezés az összefogás jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./ Marosvásárhelyen márc. 15-én délután közel tízezer ember ajkáról csendült fel a Himnusz a Székely Vértanúk emlékművénél. Lobogott egymás mellett a román, a magyar és az Európai Unió zászlója. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Silvia Ciornei, a kis- és középvállalatokért felelős miniszter tolmácsolta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Polonyi Géza követségi titkár olvasta fel. Frunda György szenátor beszédében figyelmeztetett: ki kell harcolni a kolozsvári állami magyar egyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tagozatot és a színtiszta magyar Bolyai Farkas Líceumot. Beszédet mondott még Borbély László képviselő, Lakatos Péter református lelkész, Dávid Csaba, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Kiss Annamária, a marosvásárhelyi MADISZ elnöke és Keresztesi Péter, a MAKOSZ elnöke. /Mózes Edith: Ünnepelt Marosvásárhely magyarsága. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportjának nyilatkozatában figyelmeztetett: újabb Cserehát-ügyet készítenek elő, nem messze Marosvásárhelytől. A helyi közösség akaratának semmibevételével, a törvény megkerülésével utalt ki a Maros megyei prefektus Székelykál határában 40 ha földet az ortodox egyháznak. A szándék, az államilag kiemelten támogatott ortodox egyház erőszakos betelepítése egy magyarlakta vidékre, távlatokban pedig az ott élők nemzetiségi arányainak megváltoztatása. A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja arra szólítja fel az RMDSZ Maros megyei vezetőségét, hogy ne hárítsa a felelősséget a helyi közösség vezetőire. A törvénysértő lépést a központi, kormányzó hatalom követte el, az a hatalom, amely az RMDSZ partneri támogatását élvezi. Az RMDSZ megyei szervezetének, de az országos vezetőségnek is erkölcsi kötelessége határozottan, a nyilvánosság előtt fellépni a székelykáli ügy jogszerű rendezése érdekében. /Határozott fellépést a betelepítés ellen!. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Ápr. 22-én az SZDP és az RMDSZ tárgyalóküldöttségének megbeszéléséről Verestóy Attila szenátor- frakcióvezető számolt be. Lesz önálló magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceum, hangsúlyozta. Erre nem most, évközben kerül sor, de a jövő tanév kezdetétől kezdve mindenképpen. Verestóy szerint Ecaterina miniszter asszony csúfos vereséget szenvedett. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ és a kormánypárt egyezsége kiállja minden tekintetben a próbát. Az egyik bukaresti lap ápr. 23-i száma szerint a protokollum gyenge lábakon áll, az egyik a marosvásárhelyi, a másik viszont a székelyudvarhelyi lenne, azaz a Bolyai és a Cserehát. Igaz lenne az, hogy létezik egy titkos megállapodás az utóbbival kapcsolatosan? - kérdezte Gyarmath János főszerkesztő. A megállapodás nem titkos, felelte Verestóy. Ennek értelmében a csereháti intézménynek a jogi helyzetét mindenképpen tisztázni kell. Az intézményt a román törvények alapján, ugyanakkor eredeti rendeltetésének megfelelően kell működtetni. Ilyen értelemben a szakmai felügyeletet a megyei gyerekvédelmi hivatalnak kell ellátnia, annak a működési engedélyével kell rendelkeznie. A fogyatékos, és megjegyezném, hogy elsősorban a Hargita megyei, gyerekek beiskolázása, beutalása is ennek véleményezése alapján kell, hogy megtörténjen. Természetesen egy ilyen intézmény működtetésében karitatív tevékenységre is szükség van, és vállalkozhat arra bármelyik felekezet vagy kongregáció, de csakis a törvények betűjének és szellemében teljes betartásával. /(Gyarmath János): A próbára tett egyezmény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

"Júl. 27-én volt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárórendezvénye. Több mint háromezren várták Orbán Viktor érkezését. Toró T. Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke a szabad eszmék terének nevezte Tusványost. Adrian Severin leszögezte: szükség van valamennyi magyar egységére, mint ahogy szükség van az összes román egységére, s továbbmenve a magyarok és románok egységére az egységes Európában. Orbán Viktor - akit Toró T. Tibor a magyar nemzet miniszterelnökeként szólított meg - előadásában azt fejtegette, hogy Magyarországnak nemzeti érdeke Románia NATO-tagsága. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy az általa vezetett polgári kormány működésének négy éve alatt határozott nemzeti integrációs politikát valósított meg, melynek egyik fontos eleme a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése. Az új kormány nem kedveli ezt a szóhasználatot, de számolniuk kell azzal, hogy a határon túli magyarság kérdése a magyarországi belpolitikai élet megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Orbán Viktor indokoltnak tartotta az erdélyi polgári körök megalakulását. A státustörvényről szólva kijelentette, hogy csak a törvény lényegét nem érintő technikai változtatásokat tart indokoltnak. Adrian Severin elutasította az etnikai alapú regionalizmus elvét, ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta a tusnádfürdői és marosfői szabadegyetem hallgatóinak jövő évi találkozóját. Hazafelé utaztában Orbán Viktor júl. 28-án Csíkszeredában meglátogatta a Sapientia Egyetemet, Székelyudvarhelyen pedig sajtótájékoztatót tartott. /Borbély László: Orbán Viktor volt a zárónap vendége. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./ Orbán Viktor volt miniszterelnök szerint a jövő egyik legfontosabb kérdése, hogy a magyarországi választások győzteseiben kialakul-e a helyes nemzeti önismeret és az ezen nyugvó önértékelés. Ezek nélkül nehezen képviselhetők a nemzeti érdekek. "Ma Magyarországot nem lehet az emberek támogatásának reményében úgy kormányozni, hogy közben nem adjuk meg a kellő súlyt a történelmi egyházaknak és a határon túli magyarság politikai tényezőjének" - jelentette ki. A státustörvényről kifejtette: Magyarország speciális helyzetét a törvényekben is meg kell jeleníteni. E speciális helyzetet a politikai folklórból idézett példával írta le ekképpen: Magyarország önmagával határos. Nemzeti érdeknek tartotta azt, hogy az új kormány ne kezdje újra az 1998-ban már lezárt privatizációt, ne fullassza be a Széchenyi tervet, és ne tegye lehetővé a külföldiek termőföldvásárlását. Orbán Viktor felidézte, mit tanácsolt korábban erdélyi partnereinek: "Arra kell törekedni, hogy megalakuljon egy olyan magyar világ, mely függetlenül attól, hogy az RMDSZ kormányon van-e vagy nem, keményen áll a lábán. Eljött az idő, hogy a jó tanácsot hazavigyük - fogalmazott a volt miniszterelnök. - Fontos a kormányzat, ha eljön az idő, nem fogunk róla elfelejtkezni, de most az a feladat, hogy építsük fel a saját polgári világunkat, amelyik megáll a lábán függetlenül attól, hogy ki kormányoz. Építsük fel intézményeinket, hozzuk létre szervezeteinket, erősítsük meg az újságjainkat, és akkor ez a kultúra, ez a program is elnyeri polgárjogát." Kérdésre válaszolva elmondta, a Hajrá magyarok mozgalom Erdélyben is terjedhet. Úgyszintén hallgatói kérdésre mondta el, fontos, hogy a mesterembereknek számító politikusok mellett a közösségnek legyenek lelki vezetői is. Ilyen lelki vezetőnek tartotta Tőkés László püspököt. A volt miniszterelnök elmagyarázta, nem csupán azért látja fontosnak Románia NATO-tagságát, hogy az erdélyi magyarok is ugyanahhoz a katonai tömbhöz tartozzanak, mint Magyarország. Románia az elmúlt évtizedben költségvetése lényegesen jelentősebb hányadát fordította katonai kiadásokra, mint Magyarország. "Nekünk érdekünk, hogy a szomszédaink között ne legyen olyan, amelyiknek jelentősen nagyobb a katonai potenciálja és nincs velünk azonos katonai szövetségben. Ez számunkra lehetővé teszi, hogy továbbra is az erőforrásaink nagy részét sokkal inkább kereskedelemre és gazdaságfejlesztésre fordítsuk" - magyarázta Orbán Viktor. Németh Zsolt, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem egykori kezdeményezője elmondta, meglátása szerint a magyar kormány bojkottot hirdetett a "tusványosi" rendezvénnyel szemben. Örvendetesnek tartotta viszont, hogy a román előadók nagy arányban jöttek el a rendezvényre, és eljött Adrian Severin, az EBESZ-parlament érdemes elnöke. "Sajnálatosnak tartom az RMDSZ csúcsvezetésének távolmaradását, de ne feledjük el, az RMDSZ parlamenti frakciójának a fele és a tiszteletbeli elnök jelen volt és tevékenyen részt vett a párbeszédben" - tette hozzá Németh Zsolt. Orbán Viktor kérésére júl. 28-án megbeszélést tartott Szász Jenővel, Székelyudvarhely polgármesterével. Orbán Viktor beszélt Cserehát-ügyről, a csereháti iskoláról, valamint a Szász Jenőnek megígért, az ingatlan megvásárlását célzó segítségről. Elmondta, nem tett le róla, minden erejével azon lesz, hogy a kormányzása idején az ügynek megnyert üzleti köröket rábírja, tegyék lehetővé a fogyatékos gyermekek iskolájaként megépített, majd az építtető által elidegenített ingatlan megvásárlását. /Zilahi Imre: Nemzeti építkezés a kormányon kívül. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./"

"Júl. 28-án Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke Szász Jenővel, Székelyudvarhely polgármesterével találkozott. A közös ebéd után Orbán Viktor beszélt közös célkitűzéseikről, együttműködésükről. A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemről hazafelé tartó Orbán örült, hogy most több ideje van megnézni azokat a dolgokat, amiket az elmúlt négy évben a magyar kormány támogatásával hoztak létre Székelyföldön. A Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában működő karát is megtekintette. Mindig a figyelmünkben állt a határon túli magyarság, leginkább az erdélyi magyarság, és ezen belül is a székelyföldi magyarság - mondta a volt miniszterelnök. Azt is elmondta, hogy tervei között szerepel egy többnapos székelyföldi kirándulás, amikor még alaposabban megtekintheti az előző kormány támogatásával elért székelyföldi eredményeket mind gazdasági, mind kulturális téren. Orbán Viktor jelezte, hogy kormányuk felajánlotta Szász Jenő polgármesternek, támogatják a csereháti épület megvásárlását. Azt viszont nem tudja, hogy a Medgyessy-kormány támogatja-e egy ilyen nemes cél érdekében a polgármestert. Ha nem, akkor keresnek olyan befektetőcsoportot, akik hajlandóak az új kormány helyett támogatni Szászt, hogy visszavásárolja a város számára a jelenleg román apácák által birtokolt épületet. Újságírói kérdésre, hogy miért támogatta Szász Jenőt a helyhatósági választásokon az Orbán-kormány egy másik magyar jelölt ellenében, elmondta: Való igaz, hogy Szász Jenővel régóta jó szakmai és emberi kapcsolatban vagyok, de én sosem támogattam magyarokat magyarok ellenében, hanem valamilyen cél érdekében. Hozzátette: Nekem személyes meggyőződésem, hogy az olyan emberek - és itt nemcsak Szász Jenőről van szó egyedül, hanem még föl tudnék sorolni néhány tucat magyar embert - akik nehéz időkben jól vizsgáztak önkormányzati vezetőként, olyan intellektuális értékei és tartalékai a mindenkori erdélyi magyarságnak, amit érdemes megőrizni. Én minden tehetséges, jól teljesítő, szavát tartó és eredményeket felmutatni képes magyar embert, aki önkormányzati vezető, a jövő érdekében támogatni fogok, de sohasem valaki ellenében, hanem a jövő érdekében. /Haáz Sándor: Orbán-Szász találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./"

"Székelyföld "ostroma" a trianoni békediktátum szentesítése óta folyik, szögezte el Magyari Lajos. Hogy mi történt a kommunista érában, azt mindannyian tudjuk, a cél változatlan maradt, csupán az eszközök cserélődtek. Székelyföld harmadik "ostroma": 1990 márciusa. Jelei: "a hírhedett Har-Kov Jelentés, a csíkszeredai ortodox püspökség fölállítása, a román csontok újbóli keresgélése a székelyföldi temetőkben, a marosfői ortodox szuperkolostor megépítése és az ott évente tartott konferenciák, a székelyudvarhelyi Cserehát-incidensek, román megyevezetőknek a székely megyékre való oktrojálása, a földek és erdők visszamagánosításának következetes szabotálása, a már régen megcsonkított megyeterületek további "csipegetése", a gazdasági és pénzügyi kulcspozíciók mohó megszállása" ... Aztán: csendőrlaktanyák, kaszárnyák... /Magyari Lajos: Székelyföld "ostroma". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./"

"Olvasói levélben Szabó Rozália elkeseredetten sorolta a tényeket. Az RMDSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke pert folytat, ahelyett, hogy egyeztetnék nézetüket. A Marosvásárhelyre száműzött magyar orvosi egyetem ma már csak a látszat kedvéért fenntartó magyar részlegekkel rendelkezik. Egyesítik a városi és a megyei kórházat a magyar orvosok megkérdezése nélkül, hogy könnyebben kiszoríthassák azt a néhány magyar orvost is, akik még dolgoznak benne. És az RMDSZ, a romániai magyarság képviselője? Egyetértően bólogat. Még most sem veszi észre, hogy ő csak cégér az állam vezetőségében a külföld számára. Az RMDSZ megalakult 1990-ben, tehát a szeme előtt zajlik le 12 év minden eseménye. 1990 tavaszán a marosvásárhelyi program, halottaival és az amnesztia ellenére is bebörtönzött ártatlan áldozataival. 1992. dec. 6-án Funar a Mátyás szoborra fölszerelt egy feliratot. Az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett a tanügyi törvény megváltoztatása érdekében. 492380 írta alá, még románok is, de semmi eredmény. A Securitate elhíresztelte, hogy Tőkés László besúgó volt. 1995: Funar hirdeti, hogy a magyarok polgárháborút akarnak... 1995. márc. 30-án megszavazták, hogy a kormány bírálása bűntény. Újraszületett a cenzúra! Bárányi képviselőre ráfogják, hogy kettős ügynök volt. 1995. jún. 24-én a bálozó magyarnemegyei fiatalokat románok megtámadták. A hadseregben magyar katonákat bántalmaztak, sőt meg is öltek. 2002 februárjában végre felmentették Bárányi Ferencet, Rákóczi Lajost, Aranyosi Istvánt. Aranyosi elmondta, hogy a per folyamán az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselők, szenátorok voltak. Közben a román püspökség betelepedett Csíkszereda főterére. Azzal a hazugsággal, hogy az udvarhelyi fogyatékos gyermekek számára építenek iskolát, elfoglalják a csereháti területet, s mikor az épület annyira elkészül, titokban belopják a román apácákat. Törvényt hoztak arról, hogy magyar vidéken a jelzőtáblák kétnyelvűek lehetnek. Azóta folyik a kétnyelvű táblák leverése. 2001. nov. 5-én ellopták a gyimesbükki gyermekotthon teljes felszerelését. Az RMDSZ hallgatott. 2002. áprilisában a RomTelecom megszüntette Kovászna és Hargita megyékben a magyar nyelvű tudakozót. A tanügyben megengedték a történelem, földrajz magyar nyelven való tanítását, de hamar visszavonták. Újra elővették a Har-Kov jelentést a hazugságaival. Egy- egy helységben nagy nehezen megengedik magyar osztály indítását, más helyen megszüntetik a magyar iskolát. Ugyanakkor tiszta magyar faluban egyetlen román gyermekért román tagozatot indítanak. Kovács László magyar külügyminiszter a kapcsolatok javításáról, a kisebbségek sorsáról, újabb konzulátusok, határátkelők megnyitásáról, egyszóval időszerű kérdésekről beszélt. Mircea Geoana a határ légiesítéséről, Románia NATO-ba segítéséről (amit a magyar kormány már rég megígért), a magyarországi románok parlamenti képviseletéről, a Gojdu alapítvány rendezéséről beszélt. Egyszóval a két miniszter kétfelé beszélt. Romániának csak követelése van, kötelezettsége semmi. "Jó volna, ha a mi vezetőink végre ráébrednének a felelősségükre", jegyezte meg a levélíró. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Lesz-e Romániából európai ország? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7., Postafiók rovat/ "

"Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök nov. 6-án Budapesten fogadta Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét. Szász a magyar államfő segítségét kérte a csereháti létesítmény tulajdonjogának rendezésében, hogy az épület Udvarhelyé legyen, és rendeltetésének megfelelően használják. A külföldi adományokból emelt épületegyüttest a Hargita megyei fogyatékos és hátrányos gyermekek otthonának szánták, ám a kivitelező a Szeplőtlen Szívek Kongregációja elnevezésű román görög katolikus apácarendre ruházta. Az eset 1997 óta számtalan politikai vitát, illetve pert eredményezett. /P. L. Zs.: Mádl fogadta Szász Jenőt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 7./"

"Nov. 13-i sajtótájékoztatóján múlt heti magyarországi útjáról számolt be Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. Szász Jenőt Mádl Ferenc államfő fogadta, és megígérte, hogy a jövő esztendőben ellátogat a székely anyaszékre. A találkozónak két témája volt: a csereháti iskola ügye és a romániai magyarok politikai helyzete. "Orbán Viktor ex-miniszterelnök két évvel ezelőtt segítséget ígért a csereháti iskolaépület visszavásárlására" - mondta, hozzáfűzve: most Mádl arra biztatta, hogy a jogfolytonosság jegyében forduljon a magyar kormányhoz. A polgármester örvendetesnek tartja, hogy az RMDSZ és a román kormánypárt (PSD) közti protokollumban is szerepel a csereháti iskola ügyének megoldása. /Bágyi Bencze Jakab: A Cserehát visszaszerzéséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./"

"Tovább tart az RMDSZ-UPE konfliktus Székelyudvarhelyen. Antal István parlamenti képviselő partizánakciónak nevezte Szász Jenő polgármesternek a székelyudvarhelyi terelőútra vonatkozó javaslatát. Székelyudvarhely Hunyadi utcájának lakói évek óta arra panaszkodnak, hogy házuk falán ujjnyi repedések keletkeztek az utcán áthaladó teherforgalom miatt. Szakemberek szerint a Küküllő árterületén áthaladó utca ingatag talajon épült, és az alapja sem képes többtonnás terhelés elviselésére, így a forgalmat másik útvonalra kell terelni. Szász Jenő polgármester nov. 22-én ismertette a sajtóval a terelőút tervét, amelyet pár nappal korábban a Közmunkálati és Szállításügyi Minisztérium államtitkárának is bemutatott, és ígéretet kapott arra, hogy a 113 milliárd lejes beruházást a szaktárca belefoglalja a 2003-as állami költségvetésbe. Ehhez azonban a helyi tanácsnak elvi jóváhagyását kell adnia. A székelyudvarhelyi önkormányzat november 30-i ülésén az RMDSZ-es tanácsosok - arra hivatkozva, hogy a polgármester nem számolt be, milyen költségvetési keretből készíttette el a megvalósíthatósági tanulmányt - levették napirendről az előterjesztést. Az RMDSZ-képviselők a terelőútnál fontosabbnak tartják a Székelykeresztúr és Héjjasfalva felé vezető megyei út korszerűsítését. Szász Jenő polgármester kifejtette, felelőtlenségnek tartja, hogy a tanácsosok városfejlesztéssel kapcsolatos szakmai kérdésekben politikai döntéseket hoznak. "Akik még csak esélyt sem nyitnak az ifjúságnak otthont adó építkezési program folytatására, és még csak megvitatni sem merik a városlakók érdekét szolgáló fejlesztési terveket, alkalmatlanok bármilyen közigazgatási szerepvállalásra" - vélekedett a polgármester. Noha a csereháti ifjúsági lakások építési ütemével kapcsolatban Miron Mitrea miniszter is elégedettnek mutatkozott, a november végi ülésen az önkormányzat RMDSZ-tanácsosai nem kívánták tárgyalni a befektetés második szakaszát előkészítő terveket. /Mi lesz a terelőúttal, fejlesztéssel? = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./"

"Titokzatos görög katolikus karitatív szervezet kezdett titokzatos építkezésbe a Bihar megyei Mezőtelkiben. A három román településsel egyetlen magyar faluként községet alkotó Mezőtelki lakosai egyik pillanatról a másikra arra ébredtek, hogy falujukban bentlakásos gyermeknevelő intézet épül. Egyesek szerint ez Mezőtelki tudatos elrománosítását szolgálja. Gabriel Buboi görög katolikus esperes szerint nincsenek titkaik. Azért építkeznek Mezőtelkiben, mert itt találtak eladó telket és házat. Mezőtelki negyven kilométerre van Nagyváradtól. A folyamat a falu románokkal és cigányokkal való benépesítésével kezdődött. A hétszáz lelkes település lassan elöregedett. Az építőtelep munkavezetője közölte, ha ezt befejezik, akkor kezdik a másikat. Szintén magyar faluban. /Sorbán Attila: "Csereháti" építkezés Mezőtelkiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./"

"Székelyudvarhelyen a szombatfalvi református egyházközség lelkésze, Hegyi Sándor minden év decemberében megszervezi a Csereháti Napot, arra emlékezve, hogy 1997. dec. 9-én hatalmi erőfitogtatással, csendőrök és páncélkocsik segítségével a városban, Csereháton félkész állapotban lévő épületet elfoglalták a görög katolikus apácák. - A csereháti iskola kérdése csak akkor fog megoldódni véglegesen, amikor az egész Székelyföld ügye rendeződött, amikor e területnek regionális parlamentje, kormánya lesz, svájci és dél-tiroli minta szerint - mondta egyebek között Szász Jenő polgármester az épület erőszakos elfoglalásának ötödik évfordulóján tartott istentisztelet utáni megemlékezésen. - Az az igazi zsidó, akinek fáj Auschwitz, az az igazi magyar, akinek fáj Trianon, az az igazi uvdarhelyi, akinek fáj a Cserehát - mondta Szakáts István Péter tanár, író. Kincses Előd ügyvéd a csereháti pereskedésekről számolt be, amelyek még nem értek véget. Hegyi Sándor kemény szavakkal bírálta az RMDSZ-t, mert "koalíciós párt lett" és a parlamenti képviselőket is, mert semmit sem tesznek, hogy kedvezően rendeződjön a csereháti iskola ügye, ahová most szép csendben az ország messzi tájairól gyermekeket telepítenek. Szász Jenő polgármester egyebek között elmondta: nem szűnt meg az esélye annak, hogy a helyi önkormányzat visszavásárolja az épületet, ha az új magyar kormány tiszteletben tartaná az Orbán-kormány ígéretét. Ez ügyben a közelmúltban levelet írt mind a négy parlamenti párt vezetőinek, Medgyessy Péter kormányfőnek és Mádl Ferenc köztársasági elnöknek is. "Árulók a határon innen és túl is vannak, s politikai cinizmus az, ahogyan a magyar miniszterelnök az RMDSZ-es csúcsvezetőséggel együtt ünnepelte december elsejét a román miniszterelnökkel" - mondta Szász Jenő. A baróti Márton György hazaárulónak nevezte Medgyessy Pétert, "akit olyan RMDSZ-esek vesznek körül, akik Elena Ceausescu vízhordói voltak". A részvevők többsége a rendezvény végén aláírta a Hegyi Sándor által felolvasott felhívást, amelyben tisztségükből való lemondásra szólították fel Borbáth István és Ladányi László helyi tanácsosokat. /Fülöp D. Dénes: Öt év alatt sem oldódott meg a csereháti ügy. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./"

"A Cserehátként elhíresült ügyben a január közepére kitűzött tárgyalást febr. 20-ra halasztották.A csereháti kérdésben Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd képviseli Székelyudvarhely várost.Ismeretes, hogy jogtalanul bukaresti ortodox apácák költöztek a hivatalosan át nem adott épületbe. Annak idején Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár megígérte, hogy a magyar kormány kifizeti az épületért a mintegy négymillió dollárt. Oláh István újságíró szinte kárörvendően megjegyezte, azóta új magyar kormány van, kérdés, honnan lesz pénz. /Oláh István: Cserehát - ha van új még egyáltalán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ "

"Az SZDP és az RMDSZ 2003. évi pártközi együttműködését előkészítőknek, Markó Béla szövetségi elnöknek, Kelemen Atilla képviselőházi frakcióvezetőnek és Borbély László ügyvezető alelnöknek Toró T. Tibor platformelnök és Szilágyi Zsolt alelnök benyújtotta a Reform Tömörülés javaslatát. Javaslatuk szerint az együttműködési szerződésben szerepeljen az alkotmánymódosításra és a választási törvény vonatkozó álláspont, a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek jogállását szabályozó kerettörvény elfogadásának ütemterve, az egyházügyi törvénynek a magyar történelmi egyházak által elfogadott változata, az anyanyelvű oktatásra vonatkozó külön törvény /különös tekintettel a felekezeti oktatásra, a szórványiskolákra, az anyanyelv használatára az iskolák ügyvitelénél; az anyanyelvű tankönyvekre és az állami magyar egyetemre/, a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény úgy, hogy az év végéig megvalósítható legyen, a kárpótlási törvény és alkalmazási rendelkezéseinek elfogadása az első félévben, a szövetkezeti törvény és alkalmazási rendelkezéseinek elfogadása az első félévben, a regionalizmus elvének és gyakorlatának alkalmazása a törvényhozásban és végrehajtásban /különös tekintettel a költségvetésre, adóreformra, a közigazgatási reformra vonatkozó jogszabályok kidolgozása és alkalmazása, a fejlesztési régiók határainak újragondolása a szerves fejlődés szempontjai szerint, az autonóm közigazgatási régiók felé való közelítése. Kiemelt feladat: a Székelyföld önálló fejlesztési régió létrehozása, a területi-közigazgatási újrafelosztás anélkül, hogy az veszélyeztesse a kisebbségi közösségek hagyományos kereteit/, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását célzó folyamat határidejének rögzítése az Európai Unió-Románia parlamenti vegyes bizottság határozata alapján, a moldvai csángómagyar szervezetek zaklatását leállító, az anyanyelv oktatását támogató konkrét egyezség, a státustörvény zavartalan végrehajtását biztosító egyezség. Az RT javasolja továbbá országos fontosságú ügyek felvételét a központi egyezségbe: 1. a temesvári Magyar Ház ügyének végleges rendezése ez év végéig; 2. a nagyváradi római katolikus püspöki palota visszaszolgáltatása; 3. a nagyváradi várkomplexum rehabilitációja; 4. a Csanád-Kiszombor-határátkelő ingatlan- és infrastruktúra-beruházásainak biztosítása; 5. az aradi Szabadság-szoborcsoport kérdésének megoldása; 6. a székelyudvarhelyi Cserehát-ügy megnyugtató rendezése. Az RT fontosnak tartja még: Az előző évek egyezségeinek mindeddig nem teljesített előírásai élvezzenek prioritást a végrehajtásban, az RMDSZ a kormány azon kezdeményezéseit támogatja, melyek nem mondanak ellent a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság elveinek, nem veszélyeztetik a román-magyar stratégiai partnerséget, valamint az ország euroatlanti integrációjának folyamatát. /Szempontok és javaslatok a kormánypárt és az RMDSZ közötti együttműködési szerződés tartalmához. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 11./"

"A székelyudvarhelyi tanács másodfokon is elvesztette a Cserehát-pert. Az ítéletet az önkormányzat ügyvédje, dr. Kincses Előd törvénytelennek tartja. A Marosvásárhelyi Táblabíróság márc. 10-én döntött a hetedik éve tartó csereháti gyermekotthon ügyében: helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, azaz elutasította a székelyudvarhelyi tanács fellebbezését, nem állapította meg a területre vonatkozó koncessziós szerződés, valamint az épületet a Szeplőtlen Szívek Kongregációja görög katolikus apácarendnek juttató ajándékozási szerződés semmisségét. Mint ismeretes, a székely-udvarhelyi tanács a csereháti területet azért adta koncesszióba, hogy oda helyi fogyatékos gyermekek részére építsenek otthont. Az építő a bukaresti Aris Industrie, a finanszírozó a svájci Basel Hilft volt. Az épületet félkész állapotban az Aris Industrie elajándékozta a bukaresti székhelyű Szeplőtlen Szívek Kongregációja apácarendnek. A székelyudvarhelyi tanács, a koncesszió tárgyának megváltoztatására hivatkozva, kérte a koncessziós, valamint az ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását. Dr. Kincses Előd kijelentette, hogy indítványozni fogja az udvarhelyi tanácsnak és Szász Jenő polgármesternek, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be a Legfelsőbb Ítélőtáblához. /Antalfi Imola: Maradnak az apácák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./"

"Székelyudvarhelyre többször jöttek magyarországi politikusok, rendszerint az éppen hatalmon levők: az MDF, majd a Fidesz alapemberei. Az MSZP ritkán jelentkezett. A Fidesz képviselői akkor is jöttek, amikor már ellenzékbe kerültek. Oláh István újságíró szerint a Fidesz sem látogatna oly sűrűn, ha Székelyudvarhelynek RMDSZ-es vagy a szó igazi értelmében vett független polgármestere lenne. Orbán Viktor és Szász Jenő barátsága ismert volt. Orbánék, ha nem jön közbe a vesztes választás, bizonyára befizették volna a négymillió dollárt a csereháti épület visszavásárlásáért. A nem a polgármester pártján álló polgár /mint az újságíró/ azt kifogásolja, hogy ünnepi alkalmakra érkeznek fideszes politikusok, majd "kötelezően vagdalkozássá fajul még március 15-e is." Oláh István szerint a Fidesz, akárcsak a az RMDSZ-t ellenzők célja nem egy alternatív program népszerűsítése, hanem a kormányzat durva lejáratása. /Oláh István: Pártpropaganda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./"