A Magyar Református Lelkészegyesület aug. 2-6-a között Csurgón tartja nyári konferenciáját és a világban szétszórtan élő magyar református lelkipásztorok találkozóját. Erre az alkalomra meghívót kapott a Romániai Országos Református Lelkészi Értekezleti Szövetsége is. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek 40, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek 30 helyet biztosítottak. A RORLÉSZ 70 lelkipásztora egyben az egyházmegyék képviselője is. Előadást tart: dr. Hegedűs Lóránt püspök, dr. Papp Vilmos teológia-tanár, dr. Tóth Albert MRL-elnök, dr. Juhász Tamás teológia- tanár, dr. Nagy István főigazgató, dr. Csiha Kálmán püspök, D. Tőkés László püspök. /Pásztori Tibor Endre, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye Lelkészértekezletének elnöke: Magyar református lelkipásztorok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepli az idén a gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor. A jubileumi tábort júl. 26-án nyitották meg ünnepélyes keretek között a Lázár-kastély Lovagtermében, ezt követően a meghívottak a Ferenc-rendi kolostorban tekinthették meg Balási Csaba és Nagy P. Zoltán fotókiállítását, mely a huszonöt év történéseit eleveníti fel. A szakmai közmegegyezés szintjén is, e hiánypótló tábornak, a vonzáskörükbe kerülőknek köszönhető az a gazdag gyűjtemény, amely az évek során fokozatosan egyre nagyobb régió kortárs képzőművészeti múzeumává vált. /Megnyílt a gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./ Huszonöt év elegendő idő volt arra, hogy mára több mint 1000 képzőművészeti alkotás hirdesse az itt megfordult művészek halhatatlanságát, hiszen ahogy az idei tábor megnyitóján is kiderült, a régiek közül már többen csak a falról nézhetnek alkotótársaikra, fejtette ki a megnyitón Gaál András képzőművész. A zárónapon bemutatják a tábor történetéről szóló Zöld Lajos-féle könyvet, valamint a szárhegyi gyűjteményt bemutató katalógust. /Szárhegyi Barátok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29,/

Kolozsvár román nyelvű újságjai vészhírként közölték, miszerint a magyarság az 1999-2000-es tanév folyamán még négy magyar egyetemet kíván létesíteni /valójában magyar karokat az egyetemen/. Szilágyi Pál prorektor elmondta, ez a kolozsvári egyetemeken magyar nyelven tanító 250 egyetemi tanár közös véleménye. A Babes-Bolyai Tudományegyetem teljes jogú rektora, Simion Simon tüstént cáfolta, hogy szükség lenne erre. /Még négy magyar egyetem!? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29,/

"Verestóy Attila 1990 óta az RMDSZ szenátora, előzőleg vegyészmérnökként kutató és egyetemi oktató volt. Idén májusban megszerezte a kémiai tudományok doktora címet és a következő tanévtől egyetemen fog tanítani. Verestóy szerint az RMDSZ a jelenlegi körülmények között sokkal többet ennél semmiféle más politizálással nem érhetett volna el. A szenátor eredménynek tartja, hogy az RMDSZ része a többségi koalíciónak, a többségi kormányzatnak. Szerinte az RMDSZ-nek sikerült programjának több lényeges pontját bevinnie a közös kormányprogramba. Az oktatás helyzetéről szólva Verestóy szerint a régi törvény diszkriminatív módon azt mondta ki, hogy minden helységben román osztályt kell szervezni. "Az új törvény értelmében vagy román vagy a kisebbségek nyelvén működő osztályok indíthatók, ahol igény van rá." A törvény 123. cikkelye megengedi a kisebbségek nyelvén működő karok, szakok létesítését. A 88-as akkreditálási törvény előírja, hogy az egyetemeken belül egy román nyelvű karnak is kell működnie. - Verestóy nem látja jogi akadályát egy magyar tudományegyetem beindulásának. Az új egyetemet öt év múlva lehet akkreditálni. Verestóy általában jónak minősítette az oktatási törvényt. /Barabás István: Beszélgetés Verestóy Attila szenátorral. = A Hét (Bukarest), júl. 29./"

Júl. 28-án a Legfelső Védelmi Tanács Emil Constantinescu államfő elnökletével megvitatta az ország nemzetbiztonsági stratégiájának időszerűsítését. Az új nemzetbiztonsági stratégiát Emil Constantinescu a parlamentben politikai nyilatkozat formájában fogja ismertetni az őszi ülésszak kezdetén. Ezt követően a kormány kidolgozza a nemzetbiztonság Fehér Könyvét, majd a parlament elé terjeszti az abból következő törvényeket, köztük a védelmi tervezési törvényt. A harmadik szakaszban a nemzetvédelmi minisztérium kidolgozza Románia katonai stratégiáját, a belügyminisztérium pedig a közrend biztosításának doktrínáját. /Időszerűsített nemzetbiztonsági doktrína. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

A Műhely a határon elnevezésű alkotócsoport a Bihar megyei Élesden megtartotta a II. Élesdi Alkotótábort. A budapesti képzőművészeti főiskola néhány tagja június 29 és július 26 között több figyelemre méltó alkotást hozott létre. Filp G. Csabát, a tábor egyik szervezője elmondta, hogy tavaly rendezték meg az első tábort itt Élesden. Sokat segítettek a helybeliek és az ottani cementgyár. - A táborban nagyjából egy évfolyam vesz részt, immár második éve. A táborban idén körülbelül 160 festmény született az egy hónap alatt. A 16 részvevőből ketten szobrászok. /Józsa Tímea: II. Élesdi Alkotótábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Emlékezetes volt az idei Petőfi ünnepségsorozat, mely a költő halálának 150. évfordulóján július 31-én Fehéregyházán a Múzeum kertben teljes alakú Petőfi szobor leleplezésével teljesedett ki. Ezt megelőzően Maros megye szerte rangos rendezvényeken idézték fel a költőóriás alakját, életművét. Július 27-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében a Szabadság, szerelem című megemlékezésen Petőfiről Bölöni Domokos író és Nagy Miklós Kund lapszerkesztő beszélt. Július 29-én szintén Marosvásárhelyen, a Bernády téren az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, valamint Petőfire emlékezve a költő arcképével domborművet avattak fel, melyet a budapesti Puskás Jenő szobrászművész készített, s mely Szokai Imre Márton magyar állampolgár ajándéka Marosvásárhelynek. Segesváron a háromnapos ünnepi program július 30-án a Petőfi Emlékhelyek 15. Találkozójával kezdődött. Dr. Oláh Pál a kiskunfélegyházi Petőfi Múzeum igazgatója, a magyarországi Petőfi Sándor Társaság elnöke elmondotta, hogy ez alkalommal első ízben került sor az anyaország határain kívül Petőfi- emlékhely találkozóra. Dr. Mircea Popa, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára vette számba a Petőfi örökség román vonatkozásait, Kozma Dezső bölcsészkari professzor a költő kultuszáról értekezett, Dávid Gyula író, egyetemi tanár pedig sajnálkozva állapította meg: tapasztalata szerint Petőfi költészetének mondanivalója eléggé kiesett a köztudatból. Júl. 31-én Fehéregyházán ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen történelmi egyházaink elöljárói hirdették az igét. Délben kezdődött a Múzeum Kertben az ünnepi megemlékezés, melyen részt vettek Martonyi József, a magyar kormány külügyminisztere, Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Eckstein-Kovács Péter, kisebbségügyi miniszter, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, RMDSZ-es államtitkárok, szenátorok, képviselők, prefektusok, PEN-klubosok, jelen volt továbbá Sütő András író, Kányádi Sándor költő, Ana Blandiana költőnő, a püspök, hazai meg az anyaországi közélet számos jeles képviselője. A több ezres ünneplő sokaság előtt Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője nyitotta meg az ünnepséget. Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az egész alakos Petőfi szobrot, Kiskunfélegyháza ajándékát Ficsur József polgármester hozta el Fehéregyházára. Hámori József miniszter hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ez a 150 évfordulóhoz illő megemlékezés szándéka egybeesett kormányzati, önkormányzati szinten és egybecsengett a civil közösségek, polgárok akaratával határokon innen és túl. Petőfi nélkül mások lennénk mint nemzeti közösség. Ezért van róla annyi utca elnevezve, ezért van ott az emlékműve mindenütt, és ezért marad ő a mi szívünkbe addig, amíg a világon magyar ember él. Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége elnöke, valamint Dávid Ibolya miniszter asszony nevében is Patrubány Miklós, a VET elnöke lépett az ünnepi emelvényre. Szabadok vagyunk-e? - tette fel a kérdést Patrubány Miklós. Semmiképpen nem teljes a szabadságunk, jelentette ki. Elég, ha az 1989-es pekingi nagy diáktüntetésekre gondolunk. És amikor a harckocsik rájuk törtek, akkor a kínai egyetemisták ajkukon szabadság, szerelem e kettő kell nekem kezdetű Petőfi vers kínai fordításával mentek a halálba. Szinte egész Kínában ismerik ezt a verset. Egy tízmilliós nép költője egy egymilliárdos nép szabadságeszményévé vált. Ez pedig legméltóbb és legdicsőségesebb kiteljesedése Petőfi vágyának: a világszabadságnak. A román kormány nevében Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor a szoboravatásra. Miután lehullt róla a lepel, a szobrot történelmi egyházak püspökei áldották meg és ugyancsak ez alkalommal nyílott meg a teljesen felújított Petőfi Emlékház is. /Bögözi Attila: Petőfi halálának 150. évfordulója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Martonyi János magyar külügyminiszter júl. 30-i háromszéki látogatásán a megyei önkormányzat vezetője, Orbán Árpád tanácselnök, Márton Árpád háromszéki RMDSZ-elnök, képviselő, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, a prefektúra felelős vezetői fogadták a vendéget, aki Markó Béla szövetségi elnökkel érkezett Sepsiszentgyörgyre. Szívélyes találkozó zajlott le a megyei könyvtár Gábor Áron termében meghívottakkal és a sajtó munkatársaival. Martonyi választ adott a megye magyar lakosságát foglalkoztató kérdésekre: a magyar egyetem, a lehetséges autonómiák, a magyarországi munkavállalás, a kettős állampolgárság, az egyházi javak, a román közvélemény felé szóló eredményes kommunikáció sorra szóba kerültek. A helyi Selektronik Televízió egyenes adásban közvetítette a magyar külügyminiszter bevezetőjét: a magyar külpolitika érdeke, hogy mindenki ott maradhasson egyénileg és közösségként is magyarnak, ahol született. /(Flóra Gábor): Önbizalomra ösztönzött a magyar külügyminiszter. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Egy órás látogatást tett Csíkszeredában Martonyi János külügyminiszter júl. 31-én. A megye előjáróival, valamint Hajdu Gábor egészségügyi miniszterrel félórás, zárt ajtók mögötti megbeszélést folytatott. Ezt követően a sajtó számára összegezte bukaresti megbeszéléseinek főbb pontjait. A konkrét eredmények között említette, hogy létrejött az elvi megállapodás: Csíkszeredában a magyar fél főkonzulátust fog létesíteni. Ami az autópálya kérdését illeti, szükséges az, hogy a székely megyék is új utat kapjanak és össze legyenek kötve, egyrészt a déli rendszerrel, másrészt Magyarországgal. Martonyi János Csíkszeredában megkoszorúzta Nicolae Balcescu és Petőfi Sándor szobrait. /(Daczó Dénes): 2000-ben esedékes a csíkszeredai főkonzulátus megnyitása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Az Erdélyi Kárpát Egyesület VIII. Országos Vándortábora júl. 27-én kezdődött a Petőfi biciklis emléktúrával, szintén akkor indult a Petőfi-gyalogtúra. Megjelentek a székelyudvarhelyi, a csíkszeredai, a nagyváradi, a szatmárnémeti, a székelykeresztúri, a zilahi, a gyergyószentmiklósi, a tordai, a marosvásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi, a besztercei, a brassói, a szecselevárosi, a petrozsényi, a dévai, a bukaresti, az aradi, a jászvárosi (Iasi) természetjáró szervezetek tagjai, Magyarország majdnem valamennyi megyéjéből jöttek el 110-en. /Farkas E. Zoltán: Az EKE VIII. Országos Vándortábora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Hermann Gusztáv Mihály muzeológus /Székelyudvarhely/ ismertette A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. Múltunk Könyvek sorozat. Alcím: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről/ című tanulmánykötetét. A többség kisebbsége annyit jelent, hogy az államban többségben levő etnikum, a románság bizonyos területen kisebbségbe kerül. Ez a terület a Székelyföld. A románság a Székelyföldön kisebbségben van, kisebbségben volt, a kötet erről szól. Hermann Gusztáv Mihály a kutatáshoz megszerezte az MTA mellett működő Történettudományi Intézet támogatását. A román történetírás ezt a kérdést a maga tudományidegen, nemzeti álláspontjáról közelítette meg, a magyar történetírás érthetetlen szemérmességgel, mint kényes kérdést, agyonhallgatta. Akadtak neves magyar kutatók, akik megpróbálták lebeszélni a kutatásokról. Háromszék, Csík, Udvarhely plusz az esettanulmányok: gyakorlatilag majdnem az egész Székelyföld megjelenik a kötetben. Marosszék viszont kimaradt, mert a Maros- és Aranyosszéket ismertető átfogó tanulmány nem készült el. A kutatás folytatódik. A Székelyföldre telepedett románok arányszáma lényegesen kisebb annál, mint amit erről a román nemzeti propaganda terjeszt, de jóval nagyobb, mint ami a magyar köztudatban él. A székelyföldi román népelem a XVI. századtól kezdődően áramlott be erre a területre. A kutatási program vezetője, a társszerkesztő Hermann Gusztáv Mihály. /Oláh István: Az Osszián-daloktól a kenézségig. Románok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

"Az 1848-49-es forradalom egyik utolsó ütközete közé volt Nyergestetőn, ahol Tuzsony őrmester vezetésével harcoltak az osztrák és a muszka csapatok ellen elődeink. 1999. aug. 1-jén, 150 év távlatából emlékeztek az idei ünnepségen a résztvevők, közöttük az Ausztriából és a Felvidékről érkezettek is. Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője keserű szájízzel jegyezte meg, hogy a fehéregyházi ünnepségek alatt nem a nép, hanem a politikusok voltak a középpontban. "Az akkori helyzetünknek legbeszédesebb emléke a nyergestetői emlékmű, amelyet a múlt század végén Bukarestben élő, szolgáló kászoni, alcsíki cselédlányok és napszámos legények, iparosok adakozásából építettek meg." /(Daczó Dénes): Nyergestető kötelez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./"

Júl. 31-én Marosvásárhelyen, a fehéregyházai Petőfi-ünnepség után fórumot tartottak, melyen Martonyi József külügyminiszter és Hámori József a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője marosvásárhelyi üzletemberekkel, értelmiségiekkel, a helyi politikai és közélet képviselőivel találkozott. Marosvásárhelyen az Illyés Közalapítvány többek között jelentős támogatást nyújtott a Teleki Téka renoválására, a kulturális tárca pedig támogatta a Nemzeti Színházat, a Bábszínházat, a megyei könyvtárat, s közreműködött abban is, hogy a budapesti Nemzeti Színház Marosvásárhelyre elhozhassa Sütő András A balkáni gerle című darabját - hangzott el fórumon. A fórumon Martonyi a magyar kormány nemzetpolitikájáról, a magyar-magyar állandó értekezletről, a koszovói válság rendezésének esélyeiről és természetesen itt is bukaresti tárgyalásairól beszélt. Hámori József elmondotta azt is, hogy a magyar kormány külön keretet fordít a határon túli szellemi örökség finanszírozására, melynek 1999-re elkülönített összege mintegy 200 millió forint. A két tárca hároméves közös munkatervet írt alá, melynek keretében már hozzáláttak az erdélyi műemlékek felméréséhez és rekonstrukciójához. /(Bögözi Attila): Nemzetpolitika és kulturális örökség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Júl. 31-én, mielőtt elindult a fehéregyházi ünnepségekre, Hámori József miniszter otthonában kereste fel Sütő András írót, akinek Magyarország képes története című, frissen megjelent kiadványt ajándékozta, nagy írónk pedig a Helikon Kiadónál megjelent Naplóját dedikálta a miniszternek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Augusztus elsején tartották Tatrangon az újonnan épült Szent Veronika templomban az első búcsút. A nemrég elkészült multifunkcionális központ része az 1998-ban felszentelt templom. - A multifunkcionális központot 1996-ban kezdték építeni. Az építkezésben segített a gyulafehérvári római katolikus püspökség, a hétfalusi egyház, több németországi katolikus gyülekezet és a helybéli hívek. Az épület földszintjén van a templom, a sekrestye, egy iroda, az első emeleten a gyűlésterem, az ebédlő és a konyha, három fürdő és négy két-két ágyas szobácska. A második emeleten is van két szoba, a tetőtérben matracokon akár hatvan személy is elaludhat. Ez a központ nem valósulhatott volna meg Gajdó Zoltán hétfalusi katolikus plébános fáradozása nélkül. Elmondta, hogy szórványvidéken, román tengerben élnek, ahol nagyobb az asszimiláció, az identitásvesztés fenyegetettsége. Alig fejeződött be itt az építkezés, elkezdődött egy másik templom építése, Hosszúfaluban. /Tóásó Áron Zoltán: Isten dicsőségére épült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Egyidőben jelent meg a Csíkszeredában kiadott Székelyföld című kulturális folyóirat júniusi és júliusi lapszáma. Az Irattár rovatban arra emlékeztek, hogy fél évszázada tartóztatták le, majd két év múlva, egy kirakatper során a bukaresti katonai törvényszéken hazaárulás vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélték boldog emlékű Márton Áron püspököt. A júliusi lapszámot teljes egészében Petőfi Sándor emlékének szentelték. /A Székelyföld júniusi és júliusi lapszáma. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

A júl. 30-aug. 1-je között megszervezett Apácai Napok rendezvénysorozat célja - a helyi polgármesteri hivatal, az Evangélikus Egyház és a helyi Bartalis János Egyesület szerint - a hagyományteremtés. Erre az alkalomra megjelent Apáca története című könyv, szerzője a falu szülöttje, Orbán János. Emlékeztek a falu neves szülöttjeire, megkoszorúzták Apáczai Csere János szobrát és Bartalis János kopjafáját. Ritkán kerül sor színházi előadásra, képkiállításra, szimpóziumokra, díszpolgáravatásra egy ilyen kis faluban. /Tóásó Áron Zoltán: Mindennapok ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

"Kolozsvárt az RMDSZ Szociál-Demokrata Platformja újraválasztotta elnökének Bucur Ildikó városi tanácsost, aki új elnökként a platform helyzetének visszaszorítottságáról nyilatkozott, valamint az RMDSZ-nek a szociális problémákkal szembeni passzivitásáról. A platform kiad egy specifikus chartát, amely az RMDSZ szociális vonatkozású problémáinak és a megoldási javaslatoknak a "gyűjteménye" lesz. /Kisgyörgy Réka: Új elnök, új feladatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./"

A Firtos Művelődési Egylet augusztus 14-én és 15-én az idén is megrendezi az árcsói fogadónál a hagyományos fazekasvásárt. A műsorban szerepel a 10. évét betöltött, Hazanéző című korondi lap köszöntése, illetve a szovátai népi tánccsoport és a korondi fúvószenekar fellépése. A nagyenyedi Castellum Alapítvány szeptember 4-én és 5-én konferenciát rendez Nagyenyeden, Vállalkozásfejlesztési gondolkodásmód alakítása hazai és nyugati céltámogatási rendszerek szemszögéből címmel. A rendezvényt a Castellum Alapítvány közgyűlése zárja. Az alapítvány céljai közt szerepel egy album összeállítása az erdélyi történelmi családok épületeiről, ezért illetékesei arra kérnek mindenkit, hogy hozzon magával fényképet régi otthonukról (udvarház, kastély stb.). /Kerámiavásár és konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

Székelykeresztúron is tartottak Petőfi-megemlékezést: nemzeti költőnk százötven esztendővel ezelőtt itt töltötte el utolsó estéjét. A bensőséges ünnepségen résztvettek Székelykeresztúr és a szomszédos Fiatfalva magyarországi testvértelepüléseinek (Ajka, Dunakeszi, Karcag, Dévaványa, Somogybabod) képviselői is. A résztvevők megkoszorúzták Petőfi Sándor főtéri szobrát. Székelykeresztúr jeles vendége, Kovács András Ferenc költő részletesen felelevenítette a 150 évvel ezelőtti eseményeket. Fellépett a Kovásznai Unitárius Férfi Dalárda, a somogybabodi dalcsoport. Székelykeresztúron végül a PEN-központok irodalmi estje következett, ahol a részvevők meggyőződhettek róla: Petőfi Sándor a világirodalom részévé vált, verseit számtalan nyelvre fordítják és sorai franciául sem hangzanak rosszul. A Keresztúron áthaladó, Martonyi János külügyminiszter vezette magyar kormányküldöttség júl. 31-én megkoszorúzta Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu szobrát. /Pataki Zoltán: Koszorúk a vén körtefa tövében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

"Augusztus 4-én Kolozsváron az RMDSZ vezetősége megbeszélést tartott a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanáraival. Jelen voltak: Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Nagy F. István oktatásért felelős ügyvezető alelnök, Kötő József, a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora, továbbá Balla Csaba, Csucsuja István, Egyed Emese, Kozma Dezső, Néda Árpád, Németh Sándor, Pándi Gábor, Szamosközi István dékán-helyettesek, egyetemi tanárok. A jelenlevő egyetemi oktatók beszámoltak a tanszékek, a kihelyezett tagozatok, az ősszel induló tanítóképző főiskolák sajátos gondjairól, a végrehajtás során várható nehézségekről. /Politikusok és egyetemi oktatók párbeszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./ Markó Béla ezúttal is védelmébe vette a tanügyi törvényt. Kötő József államtitkár tájékoztatta a jelenlévőket arról a cselekvési tervről, amit a kisebbségi felsőoktatást érintő, a törvénybe is belefoglalt jogok érvényesítése érdekében készített elő. Nagy F. István, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint 838 állami finanszírozású magyar tannyelvű helyet kaptak az idén, emellett 263 tandíjasat és 127-et másoddiplomások számára. További 185 helyet tartanak fenn a távoktatási, illetve levelezési képzési formára jelentkezők számára. Nagy F. István nem tart attól, hogy a Partiumi Egyetem létrehozása gyengítené az állami magyar tanintézet megalakításának esélyeit. "A magánegyetem létrehozásához egyébként nem kell Bukarest engedélye, az akkreditációnak pedig megvannak a saját fázisai." ? szögezte le. /Közelebb a saját egyetem megteremtéséhez. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./"

"Bemutatták Vincze Gábor Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû könyvét. A szerzõ célja, hogy a nagyközönséggel értesse meg, valójában mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 õszétõl 1989 végéig. Könyvében szerepelnek a különbözõ magyar?román határtervezetek, a baloldali Groza-kormány nemzetiségpolitikája, bemutatta a magyar vagyonok megszerzését célzó román törekvéseket, az 1945-ös földreformot és következményeit, a magyar szövetkezetek küzdelmeit önállóságuk megvédéséért, az oktatásügy helyzetét, a második világháború utáni csángósorsot és a magyar egyházak helyzetét. A ?80-as években Tötössy Istvánné készített doktori disszertáció a Magyar Népi Szövetség történetérõl, majd 1990-ben Lipcsey Ildikó történésznek jelent meg egy kandidátusi disszertációja ugyanerrõl a témáról. Ezek a dolgozatokat mára szemléletükben elavultak, tényanyagukban hiányosak. Mindenesetre õk voltak az elsõk, akik ezzel a témával elkezdtek foglalkozni. - Vincze Gábor megállapíthatta, hogy nem látja a huszonéveseket, az utánpótlást, akik foglalkoznának ezzel a korszakkal. Vincze Gábor ugyanis Bárdi Nándorral /Teleki Alapítvány munkatársa/ Kolozsváron, az egyetemen tartott két félévres kurzust magyar történelem szakosoknak. Reménykedtek, hogy sikerül találni a hallgatók között olyanokat, akik majd a jövõben Erdély jelenkori történelmével foglalkoznak. Azonban csalódniuk kellett, a fiatalok nem akarnak dolgozni. /Szatmári László: Beszélgetés Vincze Gábor történésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), 1999. aug. 6./ Vincze Gábor /Szeged/ történész nyolc éves kutatómunkáját tartalmazza az Illúziók és csalódások /Státus Könyvkiadó, Csíkszereda/ címû kötete. Vincze Gábor Szegeden végezte az egyetemet, ahol két professzor, Csatári Dániel marxista történész és fiatalabb kollegája, Raffay Ernõ foglalkozott Erdéllyel. Õk voltak azok, akik a nyolcvanas évek elején viszonylag nyíltan beszéltek arról, hogy milyen nacionalista, elnemzetlenítõ politika folyik Romániában. Vincze Gábor rájött, hogy a legkevesebbet a '45 utáni évtizedekrõl lehet tudni, így választotta ezt a kutatási területet. Elõször elkészítette a kronológiát, ami 1994-ben könyv alakjában is megjelent, A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994 - Kisebbségi Adattár I./ címmel. "Az illúziókat követõ csalódások, azt hiszem ciklikusan váltakozva végigkísérték az elmúlt nyolcvan évet. Az alcímet - Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetébõl - adtam, mert ez nem egy kész monográfia." - nyilatkozta Vincze Gábor. Ezt a könyvet nem egy szegedi történésznek kellett volna összeállítania, vallja Vincze Gábor. "Sajnos, az erdélyi magyar jelenkor-történetírás mint olyan, kis túlzással szinte nincs is." "Sajnos, Magyarországon is egyedüli kutató vagyok, aki ezzel a témával foglalkozik." "Elsõsorban Erdélyben kellene kinevelni egy jelenkor-történész csapatot". Az RMDSZ fejlõdését látva, egyre inkább emlékeztet a Népi Szövetségnek a hibáira, állapította meg Vincze Gábor. /Daczó Dénes: Könyvemet nem egy szegedi történésznek kellett volna írnia. Beszélgetés Vincze Gáborral könyvbemutatója ürügyén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"

Szatmárnémetiben az ősszel induló magyar pedagógiai főiskolán, mely a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként fog működni, az induló évfolyamra 35 helyet hagytak jóvá, ebből 10 a fizetett hely. /(Sike Lajos): 35 első évest vesznek fel a szatmári magyar pedagógiai főiskolára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Tizennégy kanadai, közép- és nyugat-európai, valamint kárpát-medencei együttes hatszáz táncosa vesz részt a Minden Magyarok VI. Néptáncfesztiválján, amelynek augusztus 20. és 22. között Gyula ad helyet. A magyarországi és a határon túli magyar néptáncegyüttesek hagyományos Körös-parti találkozóján öt magyarországi, két kanadai, egy hollandiai, két felvidéki, egy délvidéki, két erdélyi s egy lengyel csoport lép közönség elé. /Minden Magyarok Néptáncfesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7-8./

"Aug. 6-án Sződemeteren Kölcsey Ferencre emlékeztek. Vajon kiérdemeljük-e a védőkart, melyet a Himnusz mint Isten a küzdőknek nyújt? - tette fel a kérdést beszédében Kötő József államtitkár, az EMKE ügyvezető elnöke. A sorrendben tizedik sződemeteri találkozóra ezúttal is többszázan is eljöttek. Eljött Mészáros István miskolci református, Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, köszöntőt mondott Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Bitay Károly kolozsvári főkonzul, más személyiségek. Ezt követően Muzsnay Árpád, a szatmári Kölcsey Kör elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Tempfli József nagyváradi katolikus püspök Kölcsey emberi nagyságáról beszélt. Kölcsey példáját időszerűnek tartja a diszkriminációval szemben. "Mi itt akarunk élni és itt akarjuk jól érezni magunkat!" Tőkés László püspök az egyszerű dolgokban megnyilvánuló hazaszeretetet, a szülőföldhöz ragaszkodást hangsúlyozta, kiemelve, hogy csak a cselekvő hazaszeretetnek van értelme. "Igen, nemzetrészek vagyunk és azok akarunk lenni! Az együttgondolkodásban és a közös felelősségben látjuk a megmaradás feltételeit. Igaz, rosszul állunk, de nem olyan rosszul, hogy ne tudnánk előre lépni" /A Himnusz atyjánál, Sződemeteren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Emil Constantinescu elnök az Egyesült Államokban magánlátogatása során a múlt hét végén a világszerte nézett CNN hírtelevízió Kérdezz-felelek rovatának volt a meghívottja. A műsorban a tévénézők is kérdéseket tehettek fel Emil Constantinescunak. Constantinescu elnök válaszaiban ezúttal sem hiányzott a nemzetközi közösség, a demokratikus Nyugat kritikája. Az utóbbi időben az elnök ismételten hangot adott ilyen értelmű meglátásainak. Arra a kérdésre, hogy mit nyújthat Románia a NATO-nak, Constantinescu kifejtette: éppen azt, ami az észak-atlanti szövetség célja, tehát regionális stabilitást, mivel az országnak kitűnő a viszonya minden szomszédjával. Az elnök úgy vélte, a koszovói "eseményeket" meg lehetett volna előzni, ha Romániát korábban felvették volna a NATO-ba. Az érv: Bukarest úgymond központi szerepe a térségben, illetve Románia baráti viszonya Szerbiával. Az államfő igen furcsa és Nyugaton alig értelmezhető nemzeti prioritásokat fogalmazott meg, azt nyilatkozta: "Ami számunkra fontos a NATO-val való viszony kapcsán, az nem annyira az ország jövője, mint inkább a múltja, és több, mint egy biztonsági probléma, inkább egy méltósági kérdés." "Románia egész történelmi múltja során az európai civilizáció részét képezte, ezért az egyszerű román az ország NATO- és EU-integrációjában a történelmi sorsszerűség helyreállítását látná". - Sem Brüsszel, sem Washington nem fog könnyekre fakadni a román nemzeti érzékenység atavisztikus, a 19. század közepét idéző szubjektív vonzataitól, hanem a gazdasági eredmények, a privatizáció üteme, a jogbiztonság és -következetesség, az emberi és kisebbségi jogok helyzete, illetve a hadseregreform és -modernizáció, az interoperabilitás, a katonatisztek angolnyelv-tudása stb. iránt érdeklődik, amikor mérlegel. Constantinescu mindehhez hozzátette: a jugoszláviai újjáépítést azonnal meg kellene kezdeni, attól függetlenül, hogy Milosevics még hatalmon van, és "meg kellene hagyni a szerb nép büszkeségét, hogy az buktassa meg Milosevicset, nem pedig nemzetközi katonai és gazdasági nyomásgyakorlással megpróbálni leváltatni". - Constantinescu a CNN műsorában megismételte, hogy a rendszerváltás után Románia semmilyen támogatást nem kapott Nyugat-Európától, ellentétben más közép-kelet-európai államokkal, s hogy az utóbbi években a romániai átalakulás "rendkívüli" volt, a jelenlegi kormánykoalíció célja pedig az ipari magánosítás befejezése. - Belpolitikai ügyekben az államfő kiállt a jelenlegi koalíció mellett, s úgy vélekedett, hogy a partnerek közötti ellentétek a talk-show-k szintjén jelennek meg. Arra a kérdésre, hogy vannak-e még kommunista struktúrák Romániában, az elnök határozott nemmel válaszolt. /Wagner István: A nemzeti büszkeség mint integrációs érv. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 9./"

Aug. 6-án először történt, hogy Csíkszereda zászlaját az ez alkalomra felállított zászlórúdra a magasba vonják, a hajdani székely himnusz akkordjaira. Ezzel kezdődtek az idei városnapok. Az elmúlt időben szobrokban gazdagodott a város. Van Apáczai, Mailáth Gusztáv, Domokos Pál Péter szobor, 56-os kopjafa és Petőfire emlékeztető tábla. /Népünnepély Szeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Az idei Nyári Bolyai Egyetem tanfolyamainak egy része a szlovákiai Nagymegyeren is zajlott. Nagymegyeren a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot, ez a város volt a házigazdája július 4-9-e között a magyar pedagógusok szakmai továbbképzésének, több ágazatban úgy mint: magyar, illetve szlovák nyelv és irodalom, történelem, informatika, tanítói, osztályfőnöki képzés és nem utolsó sorban angol nyelv. Idén is elég kevesen vették igénybe az RMPSZ által felkínált lehetőséget. /Bolyai Nyári Egyetem - a csallóközi Nagymegyeren. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

Máthé Attila, a fehéregyházai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület titkára megírta Fehéregyháza történetét, a nevezetes községről szóló, monográfiával felérő történeti dolgozatát, amelyet aztán az egyesület kiadásában a marosvásárhelyi Lyra Kiadó Kft. nyomdája segítette napvilágra. /Megjelent Fehéregyháza Története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./