Ludovic Orban, az új közlekedési miniszter kijelentette, prioritást jelent az észak-erdélyi autópálya. A 2004-ben bekövetkezett hatalomváltás óta először nyilatkozik ilyen kedvezően a Bukarestet Budapesttel összekötő autópályáról az illetékes szakminiszter. Orban máris találkozott a Bechtel cég képviselőivel, hogy egyeztessenek. A kisajátítások felgyorsítása érdekében a kormány hajlandó törvényt is módosítani, cserében a munkálatok határidejének betartását kéri a Bechteltől. /B. T. : Előnyt élvez az észak-erdélyi autópálya. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Újságíró-olvasó találkozó színhelye volt Kolozsváron a Donát úti református egyházközség gyülekezeti terme, ahova az RMDSZ Donát úti szervezetének elnöke, Somogyi Gyula hívta meg az Erdélyi Napló főszerkesztőjét, Makkay Józsefet. Makkay József bemutatta a rendszerváltás után alakult Erdélyi Napló eddigi történetét, azt az utat, amelyen a lap az utóbbi évtized markáns ellenzéki kiadványává vált. Úgy fogalmazott: az RMDSZ által dominált romániai magyar közélet éppen olyan beteg, mint a magyarországi. Ebben a közéletben, amely ezer szálon függ a politikai klientúra által ellenőrzött támogatásoktól, az ellenzéki hangnemet megpróbálják kiűzni, perifériára szorítani. A főszerkesztő úgy vélte: az Európai Unió keretei között példátlan az a módszer, ahogyan Erdélyben az RMDSZ irányításának van alárendelve bármilyen pályázati lehetőség. Ebből következik, hogy kiszűrnek minden ellenzéki szervezetet. ”Tessék utánanézni a hozzáférhető közalapítványi adatbázisokban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Egyesület, illetve más ellenzéki szervezetek vagy az ezekhez közelebb álló sajtókiadványok mikor kaptak utoljára támogatást? A kép megdöbbentő: szinte soha!” – fogalmazott a lap vezetője. Szerinte: „Ha kezünkbe veszünk bukaresti román lapokat és a romániai magyar napilapok mellé tesszük, a romániai magyarság valós helyzetéről, és főleg az RMDSZ-ről szinte csak a bukaresti román lapokból értesülhetünk érdemben. Olyan a sajtónk, mintha nem is létezne: nem a magyarság reális gondjaival, bajaival foglalkozik, nem a magyarság jogsérelmeit veszi górcső alá, nem az autonómiaküzdelem valós kihívásairól ír, hanem olyan dolgokról, amelyeknek alig van közük a romániai magyar olvasóhoz. ” Az RMDSZ a közalapítványokon keresztül a romániai magyarság számára juttatott romániai és magyarországi pénzeket önkényesen osztogatja szét a lapok között, eleve kizárva ebből a néhány ellenzéki hangvételű kiadványt. /Kolozsvári találkozó olvasóinkkal. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

Egyre biztosabbra veszik Bukarestben, hogy Traian Basescu államfő felfüggesztésére a parlamenti képviselők a vártnál nagyobb létszámban szavaznak. Mircea Geoana, az ellenzéki párt elnöke azt bizonygatta, hogy az államfő – a titkosszolgálatok /SRI és SIE/ segítségével – megzsarolta az alkotmánybírákat. Bár George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, és Florin Coldea, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ideiglenes vezetője, illetve maga Traian Basescu is koholmánynak nevezte Geoana vádjait, tény, hogy hirtelen előkerültek két alkotmánybírónak, Kozsokár Gábornak és Aspazia Cojocarunak ‘89 előtti viselt dolgai. Azonnal összehívták a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottságokat. Mircea Geoana két, kézzel írott papirfecnit mutatott be, amely véleménye szerint Coldeától származik. Ezen több alkotmánybíró neve szerepel, nevük mellett pedig néhány utalás a múltjukra fényt derítő dossziékról. Geoana szerint Coldea ezzel „rendelte meg” az információkat a kiszemeltekről. A parlamenti meghallgatáson Coldea mindezt tagadta. /SZ. K. : Geoana zsarolással vádolja Basescut. A liberálisok többsége a felfüggesztés mellett szavaz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

A rendszerváltás előtti, majd utáni magyar-román történészi tanácskozások, összejövetelek révén nem születtek tudományosan is használható eredmények. Ezt próbálta kiküszöbölni az évek óta Arad megyében ásatásokat végző dr. Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történésze, aki azt javasolta: szigorúan körülírt tematikájú tudományos ülésszakok rendezésével – amelyek anyagát kötetbe is lehet rendezni – sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Így került sor 2005. október 21–23-án Lippán A XIII. század a románok lakta területeken című tudományos ülésszakra. A résztvevők – köztük Serban Papacostea, a romániai középkorkutatás vezető személyisége, valamint több tanítványa a bukaresti Nicolae Iorga Intézetből, Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa és Szakács Béla Zsolt, a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója, a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem tanára – egy varázslatos századba vetették magukat – állította az ötletgazda Rusu professzor, az ülésszak anyagát összefoglaló kötet /Secolul al XIII-lea pe meleagurile locuite de catre Romani/ április 20-án történt bemutatóján. A bemutatón megjelent Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök is. Az aradi példa követőkre talált, a lippaihoz hasonló, jól körülhatárolt témakörű történésztanácskozásra a jövő héten Besztercén kerül sor. /(Kiss): Román és magyar kutatók a XIII. századról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Április 19-én a Csoma-napok ünnepélyes gyertyás megnyitója Kovásznán a Csoma-szobornál koszorúzással kezdődött. Az eseményen Kőrösi Csoma Sándor helyi tisztelői mellett ott voltak Nagykanizsa és Pápa testvérvárosok küldöttségei, közéleti személyiségek és RMDSZ-es politikusok. Elsőként dr. Szesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség határon túli magyarokért felelős másodtitkára szólt a Jecza Péter alkotta Kőrösi Csoma Sándor-szobor körül összesereglett közönséghez. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Hatalmas erő lépett fel, hogy kitépje gyökereinket, feledtesse, kik vagyunk, mert a gyökértelen ember könnyen manipulálható, az öntudat és méltóság nélküli emberrel mindent meg lehet tenni, figyelmeztetett Gazda József. Kifejtette: szülőföldünkön veszett el a hitünk önmagunkban, és a Kárpát-medence az egyetlen hely a nagyvilágban, ahol magyarnak lenni az önbecsülés hiánya miatt nem érték, hanem hátrány. A rendezvény Kőrösi Csoma Sándor és magunk keresése című tudományos üléssel folytatódott, tizenhat tudományos dolgozatot mutattak be. /Bodor János: Önmagunk keresése (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban működik az ország egyetlen magyar nyelvű középiskolai drámatagozata. A 2000-ben indult képzést eddig két évfolyam végezte el, jelenleg egy X. osztály működik, ősztől újabb IX. osztály indítását tervezi az iskola, ennek érdekében egy felkészítő sorozatot már megtartottak. A drámatagozatos diákoknak lehetőségük van színházi előadásokban is kipróbálni magukat. Így született meg 2002-ben a Jolika! című előadás, amely a Budapesti Magyar Művek Fesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat nyerte el, illetve 2004-ben a Farsang, amely a Licart 2005 bukaresti Országos Diákszínjátszó Fesztiválon a legjobb csapatnak/előadásnak járó díjat érdemelte ki. Az iskola elvégzése után a diákok szakérettségit is tesznek, nagyobb eséllyel indulhatnak a színművészeti egyetemek színész, bábszínész, rendező, teatrológia szakára meghirdetett felvételin. /Fekete Réka: Erdély egyetlen magyar drámatagozata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Bukarestben is nagyszabású tüntetést tartottak a parlament előtt, amelyen a híradások szerint öt-hatezer ember gyűlt össze. Az eseményen több demokrata párti politikus is megjelent, köztük Theodor Stolojan, Monica Macovei és Elena Udrea. Más városokból is ezrével érkeztek a tüntetők Traian Basescu „kampányindítóját” meghallgatni. /Bukarestben ezrek vonultak utcára. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

A csíki közbirtokosságok tisztújító közgyűlésén kezdeményezés hangzott el: meg kell segíteni egy Bukarestben élő magyar tudóst, történészt, egyetemi tanárt, akadémikust, aki nyolcvanadik életévén túl rövidesen arra kényszerül, hogy kiköltözzön a lakásból, ahol eddig élt és alkotott, s ahol értékes könyvtára is van. Fél évszázada él a román fővárosban, számos könyve jelent meg, tevékenysége, munkássága jelentős. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő jelezte, ő személyesen kétezer euróval járul hozzá e nemes cselekedethez. Jó lenne, ha a közbirtokosság lakást biztosítana a községben, a faluban, a tudósnak, még a könyvtára is átmenetileg, mielőtt az egyetemnek ajándékozná, helyet kaphatna a faluban. /Ferencz Imre: Hajladozó erdő. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./; Demény Lajos történészről van szó.

Április 21-én véget értek a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt tisztelgő tizennyolcadik Csoma-napok. Csomakőrösön az emlékünnepség istentisztelettel kezdődött, majd megkoszorúzták a templom előtti, Orbán Áron által alkotott Csoma-szobrot. Az emlékháznál ünnepi beszédek hangzottak el, dr. Aradi Éva magyarországi indológust Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakettel tüntették ki. Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, a rendezvény fővédnöke mondott beszédet. Végezetül Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke tartott összegzést. /Bodor János: Emlékünnepség Csomakőrösön (Csoma-napok). = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

A romániai politikai harcoknak eddig nem volt sok közük a másutt megszokott jobb/bal ellentéthez. Iliescu elnök mellett vagy ellen, Cioran és Noica mellett vagy ellen, Hohenzollern-Sigmaringen Mihály vagy Antonescu marsall mellett, Basescu elnök mellett vagy ellen. Mindez csak értelmiségi pozícióharc. Közben Romániában a piaci fundamentalizmus, a neokonzervatív elkötelezettség és az atlanti lojalitás elképesztő egységét senki nem vonta kétségbe, csak a fasiszták, írta Tamás Gáspár Miklós. Kifejtette, az új román fasizmust az állítólag „kommunista” állambiztonsági apparátusok teremtették meg (s az ő informális hálózataik tartják fönn). Az internacionalista-leninistának beállított, szerintük KGB-s Iliescu-garnitúra áll itt szemben a nacionalista-sztálinista szekusokkal (a Nagy-Románia Párt, a PRM vezetőivel), a haza őrzőivel. Ugyanakkor csak a szélsőjobboldal értett szót a munkásokkal, Miron Cozma szélsőjobboldali bányászvezér. Romániát a csődtől nem a helyi komprádor burzsoázia, nem a multinacionális nagyvállalati szféra menti meg, hanem a parasztproletárok, proletárok és lumpenproletárok. Így válik Temesvár Délkelet-Európa gazdasági fővárosává (maga alá temetve Debrecent, Szegedet, Belgrádot, Újvidéket). Miközben a liberális-demokratikus értelmiség az ügynökdossziékkal, az 1947 és 1989 közötti korszak megtorlásaival, a romániai holokauszt végre-valahára bekövetkezett föltárásával van elfoglalva, a hajmeresztő társadalmi igazságtalanságok említést sem érdemelnek. TGM szerint Románia semmivel se korruptabb, mint szomszédai. A különféle angol-amerikai agressziókban való részvétel, a támaszpontok fölajánlása, a Nastase-korszakhoz képest érzékelhető visszalépés a magyarkérdésben, mindez az uralmon lévő politikai osztály tökéletes közönye a romániai nép érdekeivel szemben. Ilyen körülmények között kellene megteremteni a romániai baloldalt – a semmiből, írta TGM. Az eljövendő romániai baloldalnak világossá kell tennie, hogy a dolgozók oldalán áll, mindent meg kell tennie a Nyugaton dolgozó vendégmunkásokért, a közszolgálatok privatizálása ellen, az etnikai kisebbségek, elsősorban a cigányok diszkriminációja és szegregációja ellen. A modern baloldal csakis feminista lehet, a melegeknek, leszbikusoknak minden tekintetben egyenlő jogokat kell biztosítani. A romániai baloldal csakis ökoszocialista és antiglobalista lehet és az ún. „kommunista” rendszerből (1917–1989) nem lelhet inspirációt. Megjelent a bukaresti Observatorul Cultural-ban (ápr. 19.), Anamaria Pop fordításában. /Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Constantin Balaceanu-Stolnici liberális vezető együttműködött a Szekuritátéval, tájékoztatott a Cotidianul című bukaresti napilap. Constantin Balaceanu-Stolnici beismerte, hogy „Laurentiu” név alatt írt jelentéseket. Constantin Balaceanu-Stolnici neurológus, egyetemi tanár a Nemzeti Liberális Párt (PNL) aktív tagja. /Laurentiu” név alatt jelentett a Szekuritáténak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ Az idegspecialista a bukaresti gerontológiai intézethez került osztályvezetőként. A páciensek nagyrészt külföldiek voltak, emiatt az intézetnek szinte szerves részét képezték a Szekuritáté emberei, akik az orvosoktól szereztek információkat. Balaceanu-Stolnici a PNL negyedik „nagy öregje”, akiről kiderült, hogy jelentett a Szekuritáténak. Alexandru Paleologu volt az egyetlen, aki ezt elismerte. Dan Amedeo Lazarescu, Calin-Popescu Tariceanu PNL-elnök mostohaapja volt, akinek szekusmúltjára 2002-ben bekövetkezett halála után derült fény. Mircea Ionescu Quintusról még PNL-elnökként derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval. /Fall Sándor: Balaceanu-Stolnici jelentett a szekunak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./

Elhunyt Jakabffy Attila /Marosvásárhely, 1955. nov. 2. – Marosvásárhely, 2007. ápr. 19./, az elmúlt tizenhét év marosvásárhelyi közéletének egyik jelentős alakja. Markóék idejében félreseperték őt. Jakabffy Attila azonban sohasem adta fel, mindig új utakat, új megoldásokat keresett a helyi magyar közösség szolgálatában. Ő volt az, aki 1989 forradalmi forgatagában először szólalt meg magyarul a bukaresti köztévében, miközben a tévé folyosóin még ropogtak a fegyverek. Szintén ő volt az egyik kezdeményezője a rendszerváltás utáni legszebb tüntetésnek, a feledhetetlen 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásnak, amely nyitánya volt az erdélyi magyarság békés jogköveteléseinek. Jakabffy Attila a Sorbonne-on szerzett politológusi diplomáját nemigen kamatoztathatta, az RMDSZ kiszorította őt a helyi politikai küzdelmek fő áramlatából. Nem akarták tanácsosként viszontlátni, mert túl radikális volt. Így történhetett meg, hogy a marosvásárhelyi tanácsban a tanácstagok nem mernek magyarul megszólalni. Radikálisnak számított, mert Kincses Elődnek nem fordított hátat. Amikor már leírták őt, bátor lépésre szánta el magát: fő mozgatórugója lett a Gherman-féle, Erdély autonómiáját elsőként meghirdető politikai csoportosulásnak. Az ügy ellen Markó Béla és társai tiltakoztak. Jakabffy Attila felismerte, hogy bármilyen autonómiatörekvés akkor lehet s eredményes, ha a románok egy részével közösen próbálják kiharcolni. Később társa, akiben annyira bízott, Sabin Gherman cserbenhagyta őt. /Fazekas Csaba: Búcsú egy igaz magyar embertől. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Szöveg és interpretáció a mass médiában címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a médiáról a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet, Nagy Éva romániai magyar újságíró azonos címmel megjelent tanulmánykötete kapcsán. A kerekasztalon elhangzott: ha már ilyen, Nagy Éváéhoz hasonló könyvek jelennek meg nyomtatásban, akkor véget ér az a korszak, amelyet a szakmai zsargon „Fiaim, csak énekeljetek!”-ként tart számon, azaz: a minőség korszaka köszönt be a hazai magyar újságírásban. A konferenciáról a Román Televízió magyar adása készített felvételt. /Minőségkorszak tör ránk? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/

1978-ban rendezték meg Sepsiszentgyörgyön először a Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Sylvester Lajos színházigazgató emlékezett erre. Elmondta, hogy a nemzetiségi hivatásos művészeti intézményeknek akkor nem volt központi irányítása. Az illetékes szakigazgatásnál nem volt a magyar, német vagy zsidó kultúra egészét ismerő szakember. Alkalmat kellett teremteni a sajátos művészeti és egyéb problémák megtárgyalására. A kollokviumnak nagy sikere lett. Sem azelőtt, sem azóta nem volt alkalom arra, hogy magyar, német, jiddis színházak s azok a román partnerintézmények találkozzanak, amelyek kisebbségi szerzők műveit játsszák. A szigorúan titkos bukaresti jelentések megörökítették a történteket. Az 1980-ban tartott, második kollokviumról is bőven kerülnek elő adatok. Tizenkét év szünet után, 1992-ben láthatott hozzá újra és utoljára a sepsiszentgyörgyi színház a kollokvium megszervezéséhez. És újabb szünet következett. 2001-ig kellett várni, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának unszolására a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház felvállalja a kollokvium megszervezését. Ezt követték az újabbak 2003-ban, 2005-ben, de még 2007-ben is vannak kerékkötői a Kisebbségi Színházak Kollokviumának. A legfőbb a pénz hiánya. Mégis minden második esztendőben sikerül összetrombitálni Románia kisebbségi színházait. Május 4-én kezdődik a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. Kevéske pénzből, nagy lelkesedéssel. Több mint 30 rendezvény, közel 700 meghívott – ez a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. /Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma – Gyergyószentmiklós, május 4–12. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /

Sepsiszentgyörgyön a városünnepen magyar–román néprajzi konferencián rendeztek a Bukaresti Tudományegyetem (BTE) hungarológiai tanszéke és a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet (BMKI) szervezésében. /Domokos Péter: Listáról törölt Szent György. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

Több mint tízezer résztvevője volt május 1-jén a Szociáldemokrata Párt (PSD) bukaresti menetelésének, amelyen részt vett Mircea Geoana pártelnök is. Emil Boc polgármester reméli, hogy Kolozsváron a Traian Basescut támogató, május 9-ére tervezett tüntetésnek 15 ezernél több résztvevője lesz. A PD a következő napokban négy tüntetést szervez Traian Basescu támogatására, Kolozsváron kívül Konstancán, Krajován és Jászvásáron. /Majálisozás Basescu ellen Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

A bukaresti politikai érdekcsoportok bosszúhadjárata az államfő ellen az uniós politika csődjének tükre, ugyanakkor magát az Európai Uniót is destabilizálhatja – írta Tom Gallagher neves brit történész, a romániai viszonyok kiváló ismerője a Financial Times-ban megjelent cikkében. Románia az első olyan EU-tagállam, amelyben a gyakorló elnököt felfüggesztik tisztségéből. Románia uniós csatlakozásának pillanata a keményvonalas kommunizmusból való átmenet végét kellett volna hogy jelentse. Hosszú évek után, amelyek alatt az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalom kiszolgálója volt, most több olyan jelentős politikai személyiség ellen is bűnvádi eljárás indult, akik nem tudtak megnyugtató magyarázatot adni vagyonuk eredetéről. Azonban a román oligarchiák ellentámadásba lendültek. A reformokat beindító igazságügyi miniszter, Monica Macovei, a politikai elit által gyűlölt egykori emberjogi aktivista ma már nem tagja a kormánynak. A kormány az EU csatlakozás óta leállt a reformokkal. Amikor az EU-hivatalosságok ezt szóvá tették, a román kormány ingerülten reagált: már nem jelöltország, hanem teljes jogkörrel rendelkező, független tagállam. Brüsszel csak nagyon keveset tehet azért, hogy Romániát kötelezze a vállaltak tiszteletben tartására. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök dúsgazdag autókereskedő, számos más üzleti érdekeltséggel, amelyek szorosan kötik őt a kőolaj-privatizációt lefölöző Dinu Patriciuhoz, akinek cége, a Rompetrol a legnagyobb befizető az állami költségvetésbe. A Szociáldemokrata Párt (PSD) kitartóan fékezte az EU követelésére beindított reformfolyamatot, 2007 elején pedig szövetkezett Tariceanu liberálisaival Basescu ellen. Időközben a Basescu-ellenes koalíció támogatást nyert az Európai Parlament szocialista, illetve liberális frakcióitól. Tariceanu amerikai tanácsadókat bérelt segítségül az államfő elleni harcban. A bukaresti érdekcsoportok nem fognak tétovázni, ha gazdasági érdekeik úgy kívánják meg, hogy szövetkezzenek az oroszokkal – elsősorban az energia szektorban. Románia így Oroszország meghosszabbított keze lehet az EU-ban. /Románia: a reform halála. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Ritka életpálya a néhai Tonk Sándoré /1947-2003/. Keveseknek adatik meg, hogy iskola- és egyetemalapító feladattal bízzák meg, s hogy hozzájárulhasson a közösség életében döntő fontosságú intézmény létesítéséhez. S keveseknek adatik meg az a tudás, amely a nemes feladat végrehajtásához szükséges. Néhai Tonk Sándor egyetemi professzornak mindez megadatott. /Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át Hatvanéves lenne Tonk Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Tonk Sándor /sz. Kolozsvár, 1947. máj. 2./ református értelmiségi családban született, ez a tény döntő módon határozta meg életét, vallotta. Megismerhette az erdélyi magyar tudományosság nagy alakjait: a történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, a művészettörténész Entz Gézát, a nyelvész Szabó T. Attilát s még sok mást. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes történelem tanszéken végzett. Különösen nagy szerepet játszott életében dr. Jakó Zsigmond professzor, aki tanulmányait kezdettől fogva szeretettel követte. Tudományos kutatóként 1969-től a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem történelem karára. Első könyve Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest, 1979) volt. Mindenkor szakított időt arra, hogy egyháza megbízatásainak, valamint az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy feladatoknak eleget tegyen. 2000. februárjától a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökeként vett részt az önálló Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében. /Vallomás magamról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Kétnyelvű prédikációt terveznek május 13-án a pusztinai templomban, jelezte Berszán Lajos gyimesfelsőloki római katolikus pap. A Bákó megyei településen még mindig népes azok tábora, akik előítéleteket táplálnak a magyar nyelvű misével szemben. Ha a kétezer katolikus hívet és mintegy 350 magyart számláló település templomában megtarthatja prédikációját, Berszán Lajos lesz az első pap, aki Pusztinán Isten házában magyarul szól a hívekhez. A Berszán által vezetett Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban ugyanis az a szokás, hogy a lelkész-igazgató sorra felkeresi a ballagás előtt álló diákok településeit, ahol ünnepi mise keretében búcsúztatja őket iskolájuktól. Aki Pusztinán anyanyelvű misét akart hallgatni, eddig Dani Péterné Nyisztor Ilona udvarára szorult. Legutóbb, húsvétkor több mint százan gyűltek össze az idős özvegyasszony portáján, hogy meghallgassák Palkó Ágoston gyimesbükki káplán prédikációját. A faluban mind a magyar misét követelők, mind a kezdeményezést ellenzők táborában akadnak olyanok, akik kételkednek abban, hogy néhány nap múlva a templomban magyarul is felcsendülhet a szertartás. Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallási ügyekért felelős vezetője szerint ég és föld a különbség Benchea plébános és elődje, Deac Eugen között. „Ha töri is a nyelvet, Benchea atya akkor is többnyire magyarul beszél a hívekkel. Ezzel szemben a régi káplán, Sabau Marius még azt is megtiltotta, hogy anyanyelvemen szóljak a gyermekekhez a templomban. Hasonlóan szélsőséges nézeteket vallott felettese, Deac is” – mesélte a csángómagyar szervezet vezetője. „Minden a bukaresti érsektől függ. Ioan Robu sajnos szélsőséges, nacionalista ember, aki hallani sem akar a magyar nyelvű misézésről” – állította Nyisztor. Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke és Nyisztor Tinka, a szervezet vallási felelőse a napokban Olaszországba indultak. Céljuk elkísérni Rómáig a moldvai magyar mise ügyéért zarándokútra kelt Ferkó Zoltánt. Az MCSMSZ hetekkel ezelőtt a Vatikánba küldött levelében kérte a küldöttség magas szintű hivatalos fogadását. /Szucher Ervin: Kételyek a mise előtt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Korlátok nélkül címmel első ízben szerveznek két héten át – május 4-től 19-ig – tartó régiós színházi fesztivált Szatmárnémetiben. A helyi két társulat mellett többek között fellép a nagybányai Városi Színház, a beregszászi Illyés Gyula Színház, a kolozsvári Imposibil Színház, a kassai Thália Színház, a krakkói Bagatela, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a bukaresti Masca Színház, s külön előadásuk lesz a Babes–Bolyai Egyetem színház karán tanuló magyar diákoknak. A korábban csak hazai jellegű színházfesztivált Ilyés Gyula polgármester kezdeményezésére bővítették nemzetközi, régiós találkozóvá, amit ezután EU-s támogatással kívánnak megrendezni. /Sike Lajos: Régiós színházi fesztivál nyit. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

„Hány évig kolozsvári valaki azután, hogy el kellett hagynia Kolozsvárt?” – töpreng Ferencz Zsuzsanna könyvében /Kik és Mik ügyei, jelentősen bővített második kiadás (Arad: Irodalmi Jelen Könyvek, 2006)/, ő húsz éve él Bukarestben, de nem akar azonosulni a román fővárossal. Az Óceánon túl olvasva Ferencz Zsuzsa könyvét, Lőwy Dánielt szíven ütötte, mert több mint másfél évtizede él Amerikában, változatlanul kolozsvárinak vallva magát. Megértheti-e a távoli olvasó, hogy az egyik kóbor kutyának a szomszédok azért nem adnak enni, mert az „magyar kutya”? /Lőwy Dániel: Meddig maradhatsz meg kolozsvárinak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Traian Basescu azt állítja, hogy felfüggesztésében szerepe volt az „orosz szürke eminenciásnak”, Alekszandr Kongyakovnak. Kongyakov tagja a Politikai Tanácsosok Európai Egyesületének, továbbá az orosz államfői hivatal és a kormány tanácsadó cége, a Novocom vezetőségi tanácsának. Több orosz tartomány kormányzóját segítette győzelemre, így nagy befolyása van országában; az orosz államfő, Vlagyimir Putyin ajtaja is nyitva áll előtte, de a moldovai államfő tanácsosi tisztségét is betölti. Szabadkőművesi tevékenysége is ismert, az orosz nagypáholy főtitkáraként már 2003-ban találkozott Romániában a román szabadkőművesség vezetőjével, Eugen Ovidiu Chirovici-csal. Camelia Spataru kormányszóvivő nem tagadta, hogy Kongyakov Basescu felfüggesztése előtt Bukarestben találkozott Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel, de hozzátette, hogy a megbeszélésen nem esett szó romániai belpolitikai kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Radu Stroe, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is. Stroe szerint arról a lobbiajánlatról esett szó, amelyet Kongyakov cége tett a liberálisoknak, a következő választásokra. Az orosz politikus két román személy kíséretében érkezett a kormányhoz, egyikük Gheorghe Florea volt, aki ellentmondásos üzletember hírében áll. Kongyakov Bukarestben találkozott a Nemzeti Kezdeményezés Pártja elnökével, a nyíltan oroszbarát Cozmin Gusaval, akivel, Gusa szerint, az oroszországi hangulatról politikáról tárgyalt, és Ion Iliescuval is megbeszélést folytatott. /Bogdán Tibor: A „Kongyakov-rejtély” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Nagyszebenben az idegenvezető azt mondja, hogy Romániában a Brukenthal Múzeum volt az első múzeum. Amikor a múzeum létrejött, Romániának még híre-hamva sem volt. Nagyszeben városát II. Géza magyar király alapította, aki 1141-1162 között uralkodott, ő hívta be a szászokat. Thököly Imrét 1690-ben itt választották Erdély fejedelmévé. 1703-1791 között az erdélyi gubernium székhelye a Habsburg Birodalomban, 1849-1865 között Erdély fővárosa, majd Szeben vármegye székhelye. A múzeumalapító báró Samuel von Brukenthal (1721-1803) magyar nemesi család sarja, ugyanis apja magyar nemesi címet kapott, természetesen ettől ők még szászok voltak. Brukenthal Samuel 1777-től Erdély kormányzója lett. A Brukenthal-palotát 1778-1788 között építtette, 1790-ben már képtárat és könyvtárat rendezett be az épületbe. Brukenthal az evangélikus egyházra hagyta múzeumát, és az egyház 1817. február 25-én megnyitotta a nagyközönség számára is. A román állam 1946-ban államosította, és a képek egy részét elvitte Bukarestbe. Most folyik a küzdelem, hogy visszaszolgáltassák ezeket jogos tulajdonosának, az evangélikus egyháznak, illetve a múzeumnak. /Kuti Márta: Szebeni anziksz (Történelmi lecke zavaraink ellen). = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Hivatali visszaéléssel gyanúsítja az ügyészség korrupcióellenes ügyosztálya (DNA) Szabó Istvánt, a Szatmár Megyei Tanács elnökét és Riedl Rudolf Szatmár megyei alprefektust. Szabó és Riedl ellen bűnvádi eljárást indítottak. A szóvivő sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta az Evenimentul Zilei című napilap értesülését, mely szerint Erdei-Doloczki István képviselő és a kormányfőtitkárság államtitkára, Cseke Attila ellen is bűnvádi eljárás indult. Az említett tisztségviselőket azzal gyanúsítják, hogy etnikai és politikai alapon osztottak közpénzeket Szatmár megyei önkormányzatoknak és cégeknek. A bukaresti napilap szerint a szatmári ügyet vizsgáló ügyész Doru Tulusnak a beosztottja, aki a Markó Béla által tavaly kapott feltűnően magas szerzői jogdíj ügyében is vizsgálódott. Az igazságügy-miniszter Tulus felmentését kezdeményezte. Szabó Istvánt tanácselnök elmondta, csak azután válaszol az üggyel kapcsolatos újságírói kérdésekre, ha a vizsgálat lezárult. Nem tért ki viszont az újságírói kérdések elől Riedl Rudolf alprefektus. Nem érti, miért folytatnak ellene is bűnügyi vizsgálatot, hiszen az ő tisztségéhez semmilyen pénzelosztói feladat nem tartozik. Az ügyészségi meghallgatáson azzal gyanúsították, hogy az ő segédletével osztotta Szabó István etnikai és politikai alapon a közpénzeket. Az alprefektus egyetlen példát sem tudott mondani arra, hogy voltaképpen melyek is a kifogásolt pénzátutalások. A pénzátutalásokról a kormány határozott, ezért Riedl nem tartja magát érintettnek. Markó Béla RMDSZ-elnök sajtótájékoztatóján úgy vélte, azért folyik vizsgálat a tisztségviselők ellen, mert parlamenti mandátumuk nyújtotta lehetőségeikkel élve, közösségük számára kívántak támogatást szerezni a költségvetésből. /Gazda Árpád: Népes a szatmári lista. Bűnvádi eljárás indult Szabó István megyei tanácselnök és Riedl Rudolf alprefektus ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

Együttműködés keretében olyan adatbázist hoznak létre a román-magyar határ menti térségekben élők számára, amely tartalmazza a megfelelő szakmai tudással rendelkező pályázatírók neveit, referenciáit, elősegítve ezzel a román nemzeti fejlesztési terv operatív programjaiban, illetve az európai területi együttműködés keretében előirányzott források felhasználását mondta május 9-én Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, aki Szatmárnémetiben részt vett az új magyar nemzetpolitika bemutatását szolgáló erdélyi információs napok rendezvényén. Bukarestben és Kolozsváron már tartottak hasonló összejövetelt, a következő hetekben pedig Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Aradon ülnek össze a magyar nemzetpolitika illetékeseivel a helyi önkormányzati és civil szféra képviselői, valamint a gazdasági élet szereplői. /Pályázatírók adatbázisa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

Legalább júliusig nem hagyja el a kolozsvári alpolgármesteri széket Boros János. A szóbeszéd szerint Boros Bukarestbe megy, és az Országos Lakásügynökség élén kap tisztséget. Elterjedt, hogy a földjeiket visszakövetelő hóstáti gazdák be akarják perelni Borost mint a visszaszolgáltató bizottság elnökét, a folyamat elhúzódása miatt. Boros pontosított: nem személye, hanem az önkormányzat ellen készül per. A mintegy 165 hektárnyi terület még mindig az Állami Tartalékalap tulajdonában van. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Boros júliusig marad. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Gazdag életpályát tudhat magának dr. László V. Ferenc zenetörténész, aki a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Édesapja, László Dezső lelkész volt, nagyapja természetrajztudós és ősrégész, az ő apja varga. László Ferenc a Zeneakadémia elvégzése után a nagyszebeni filharmónia fuvolaművésze lett. Első tudományos dolgozata még harmadéves fuvola szakos hallgató korában jelent meg, 1957-ben. 1961 óta rendszeresen jelentek meg zenei publicisztikai írásai, zenetudományi és zenetörténeti kutatómunkát végzett, ez idővel kiszorította a gyakorlati zenélést. Pályája gerince a fúvós kamarazenei irodalom oktatása. 1970-ben Bukarestbe került, az ottani zeneművészeti főiskola kamarazene-tanszéke adjunktusának. Lakást azonban nem kapott, így huszonegy évig két városban élt: családjával Kolozsváron, munkahelye Bukarestben volt. Minden héten két éjszakát vonaton töltött, mivel annyi ideje nem volt, hogy nappal utazzon. Tanárként sem volt egyedül Bukarestben, ott volt Halmos György és Csire József. Dr. László V. Ferencnek a hazatérésért meg kellett küzdenie. Valahányszor rektorváltás volt a kolozsvári zeneakadémián, mindig jelentkezett. Sigismund Toduta rektor kijelentette, édesapja Nagy-Britannia kolozsvári kéme volt /!/, ezért jobb, ha nem Kolozsvárt él. Végül a rendszerváltás utáni első rektor, néhai Alexandru Farcas nem zárkózott el. A sikeres versenyvizsga után 1991-től újra Kolozsváron taníthatott, ahol mindig is szeretett volna. Dr. László V. Ferencet Bartók- és Mozart-kutatóként tartják számon. 1980-ban a Kriterionnál kiadott Tanulmányok és tanúságok alapozta meg Bartók-kutatói hírnevét. A Román Tudományos Akadémia 1980-as zenetudományi nagydíját Bartók-kötetéért neki ítélték. /Nagy-Hintós Diana: Két géniusz markában. Születésnapi beszélgetés László V. Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Az RMDSZ-nek a május 19-i népszavazással kapcsolatos álláspontját fogalmazta meg május 11-én, Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatóján Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Kijelentette: Traian Basescu leváltására szavaz a szövetség, s erre hívja fel szavazótáborát. „Nem akarunk mocskolódó kampányt. A referendum tétje nem egyetlen személy, hanem Románia sorsa. Traian Basescu egy autoritárius, a totalitarizmus felé hajló rendszerért száll síkra, amelyben a hatalom egy ember kezében összpontosul” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Az RMDSZ elnöke leszögezte: „nem tűrjük, hogy magyarellenes kampányt folytassanak”. Markó Béla a Népújság kérdésre, hogy miért nem zárják le a vele szemben folytatott vizsgálatot, kijelentette, egyeseknek nagyon is megfelel, hogy az ügyészségnél minél több embernek nyitott dossziéja. Szerinte megint fölépül egy olyan rendszer, amikor mindenkit megpróbálnak sakkban tartani. Ellene semmiféle vádat nem fogalmaztak meg. Számára megalázó volt, hogy azzal foglalkoznak, hogy sok-e vagy kevés amennyit majd munkáiért fog kapni. Az a honorárium, amelyet annak fejében kapott, hogy öt éven át több könyvét ki fogja adni egy kiadó – első két könyvét a következő másfél hónapban, a harmadikat valószínűleg ősszel adják ki – annyi, amennyit Bukarestben politikusok vagy hozzájuk közel álló emberek látszatmunkákért, ún. consulting-tevékenységért egy hónap alatt kapnak. Az újságíró felhozta, Eckstein Kovács Péter szenátor szerint az erdélyi magyarság zöme Traian Basescu felfüggesztett államelnököt támogatná a május 19-i referendumon. A szenátor szociológiai felméréssel rukkolt elő. Markó erre kifejtette, Eckstein Kovács Pétert becsapták a közvélemény-kutatással. „A mi felméréseink szerint a magyarság többsége támogatja az RMDSZ álláspontját, vagyis azt, hogy igennel kell szavazni Traian Basescu lemondására. ” /Antalfi Imola: Az RMDSZ Traian Basescu leváltására szavaz. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./ A népszavazás előtti kampányban Traian Basescu és az ellene vagy mellette küzdő pártok képviselői személyeskedő vádaskodásokkal tematizálják a „politikai” vitát. Markó Béla RMDSZ-elnök is igen kemény szavakkal bírálta a felfüggesztett államfőt, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy rendkívül súlyosnak tartja, miszerint az ügyészség az elmúlt napokban a szövetség számos képviselője ellen eljárást indított. Eckstein-Kovács Péter szenátor ismételten kételyét fejezte ki a Basescu és a PD elleni kampány eredményességével kapcsolatban. /Eldurvult, vádaskodásba, személyeskedésbe fajult a kampány. Markó: Rendkívül súlyos a magyar tisztségviselők elleni ügyészségi eljárás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

A Bukaresti Törvényszék május 11-én Dinu Patriciu, és nem a Román Hírszerző Szolgálat javára döntött, 50 ezer lej erkölcsi kártérítést ítélt meg számára. Az ismert olajmágnás eredetileg egymillió dollárt követelt azért, mert a titkosszolgálat illegálisan lehallgatta telefonbeszélgetéseit, amit a szolgálat nem ismert el. Patriciu ellen eljárás folyik, gazdasági bűncselekményekkel vádolják, s egyike azoknak, akiket Traian Basescu tisztségéből felfüggesztett elnök az oligarchiához tartozóknak nevezett. /Pert nyert az olajmágnás. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban május 13-án a misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója előbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta először történt meg, hogy – bár a szentmise szertartásán kívül – felszentelt pap, hivatalos minőségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. „Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves” – mondta egy botra támaszkodó néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iasi-i püspökségtől és a Vatikántól, egyelőre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. „A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket” – mondta Bálint Marika. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülő az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelőségtől, arra hivatkozva, hogy ők Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. Az ünnepi miséről távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar–román vegyes nyelvű misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. A helybeliek büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Átadta a moldvai csángómagyarok anyanyelvű miséjéért megfogalmazott petíciót a Vatikánban Ferkó Zoltán. A Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke kerékpárral jutott el a Vatikánba, ahol Pietro Parolin szentszéki külügyminiszter-helyettes fogadta. Ferkó szerint Parolin részleteiben is ismeri a helyzetet, és arra biztatta a zarándoklat résztvevőit, hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni. Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre. /Kovács Csaba: Mise helyett csak szavak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./