"Szatmárnémetiben a Harag György Társulat évadzáró gálája hangulatában messze felülmúlta a korábbi évadok záróelőadásait. Lőrincz Ágnes nehéz feladatot vállalt, amikor két évvel ezelőtt átvette az irányítást. Lehetőséget teremtett, hogy a nyugdíjas művészeket visszaédesgesse a színházhoz. Az elmúlt évad legfontosabb eredményei közé sorolandó az újból felelevenített falujárás is, a Tóth-Páll Miklós által összeállított vidám kabaréval. Időközben a Csíki Játékszínnel való társulást megszüntették. A közönségszavazatok alapján - immár sokadszor - az év színésznőjének Lőrincz Ágnest, míg az év színészének Rappert Gábort kiáltották ki. /Dancs Artur: Színház és közönsége ismét egymásra találhat Szatmáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./"

"Megjelent a romániai régiók függetlenedéséért harcoló Sabin Gherman folyóirata, Euro Transilvania. Ebben Sabin Gherman a Bukarest által a régióknak igazságtalanul elosztott költségvetési pénzek sorsát tárgyalta. /Prnczcsb: Standokon az Euro Transilvania. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 18./"

"Szatmárnémetiben bemutatták Sike Lajos /a lap munkatársa/ immár negyedik kötetét Befürödtünk! /Panatek Kiadó/ címmel. A könyv anekdotákat, színészsztorikat, elbeszéléseket tartalmaz. /(Dancs Artur): Bemutatták szatmári kollégánk új könyvét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./"

"Az ötödik MÁÉRT résztvevői zárónyilatkozatot adtak ki. Üdvözölték a magyar-magyar kapcsolatok konkrét együttműködésben kifejezésre jutott folyamatát, amelyből kiemelkedett az 1996. júliusi konferencia, majd az 1999. februári alakuló üléssel intézményesült és azóta már négy alkalommal (1999 novemberében, 2000 decemberében és 2001 októberében) ülésező Magyar Állandó Értekezlet. Megerősítették elkötelezettségüket az nemzeti sorskérdések mentén, mint a magyarság lélekszámának és életkörülményeinek alakulása. A MÁÉRT támogatja a magyar kormányt abban, hogy a környező országok kormányaival folytatandó párbeszéd útján is segítse elő a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény céljainak megvalósulását. A kedvezménytörvény módosítása a MÁÉRT intézményei keretében történjen meg, a következő ezt a kérdést tűzze napirendjére. A MÁÉRT támogatja a kormány azon szándékát, hogy a határon túli magyar szervezetek számára tényleges részvételt biztosítson az őket közvetlenül érintő kérdések eldöntésében, beleértve a támogatórendszerek működtetését is. A MÁÉRT kedvezően fogadta a budapesti Magyar Nemzet Házának létrehozására vonatkozó kormányzati kezdeményezést. /Az ötödik MÁÉRT zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"

"A román parlament külügyi bizottsági küldöttsége júl. 18-án Budapesten találkozott Harrach Péterrel, az Országgyűlés alelnökével, majd Keleti Györggyel (MSZP), a honvédelmi bizottság elnökével. A kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése mellett a NATO- és az EU-csatlakozás kérdése állt a megbeszélések középpontjában. Kónya Hamar Sándor RMDSZ-es képviselő szerint a kisebbségekkel összefüggő kérdések megoldása elképzelhetetlen a társadalmi, politikai és gazdasági reformok nélkül a régióban. /Román parlamenti küldöttség Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./ A magyar felet Németh Zsolt (Fidesz) bizottsági elnök, Rockenbauer Zoltán (Fidesz) alelnök és Tabajdi Csaba (MSZP) képviselte. A találkozón Németh Zsolt felvetette a csíkszeredai főkonzulátus évek óta tervezett megnyitásának ügyét. Mint mondta, Székelyföldön évi félmillió magyar turista fordul meg, és ügyeik intézésében nagy segítséget jelentene a csíkszeredai misszió megnyitása. Radu Podgorean, a román bizottsági elnök szerint Kolozsváron már működik egy magyar főkonzulátus. "Részletesen elemezni kell azokat az érveket, amelyek a csíkszeredai nyitás szükségességét alátámasztják. Az EU-csatlakozás után csökkenni fog a főkonzulátusok jelentősége" - közölte. A felek megállapodtak abban, hogy a két bizottság az ősz folyamán részletes tárgyalásokat folytat Budapesten. /Román küldöttség Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./"

"Lőrincz Zsuzsa Székelyudvarhely közösségét építi, szervezője e Míves Emberek Sokadalmának. Ez hagyományőrző kézműves rendezvény, rendszerint július harmadik hétvégéjén tartják. Most rendezik meg harmadszor. Jönnek fafaragók, fazekasok, szövőasszonyok, csipkeverők, népviselet- készítők, nemezelők, bőrdíszművesek, játékkészítők, csontfaragók, különféle kézimunkák értői, szíjgyártók, papírmerítők, vessző-, gyékény- és csuhéfonók, makramébogozók, rézdomborítók, népihangszer-készítők, gyöngyfűzők. Ismét divatba jöttek a népi mesterségek. /Oláh István: Míves emberek, ha találkoznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"

"A kilencven esztendős kézdimárkosfalvi Bende Jenő nyugalmazott agrármérnök önéletírása /Zord idők sodrásában, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ tavasszal jelent meg. Bende Jenő többszörösen megtapasztalta a trianoni diktátum erdélyi "jótéteményeit", majd a bécsi döntés "áldásait" s végül a kommunizmus "diadalát". /(Ferencz L. Imre): Emlékirat és agrártörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"

"Exkluzív interjút készített lap Markó Béla szövetségi elnökkel a MÁÉRT üléséről. Markó kedvezőnek tartotta, hogy az ülésen Medgyessy miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter kezdeményezően léptek fel a határon túli magyarság támogatását illetően. "A Magyar Nemzet Házára vonatkozó javaslat jelképes üzenete is az új magyar miniszterelnöknek, minden egyes magyarhoz olyan értelemben, hogy kormánya a magyar nemzet együttlétét, egységét a továbbiakban is kiemelten fontosnak tartja. Van egy másik, de már inkább gyakorlatias javaslat az Ady Endre ösztöndíjra. Köztudott, hogy eddig elsősorban egyetemi hallgatók juthattak ösztöndíjhoz a magyarországi támogatásból, ettől arrafelé középiskolások számára is megszületik e lehetőség. Ezt üdvösnek tartom." - így lelkendezett Markó. Markó szorgalmazta a határon túli magyar írók, művészek, továbbá a határon túli magyar sajtó támogatását. Tőkés László püspököt, a MÁÉRT alapító tagját nem hívták meg. Markó megmagyarázta: a MÁÉRT-ot nem személyek, hanem szervezetek, pártok hozták létre, a testület sem személyekből, hanem a szervezetek, pártok képviselőiből áll össze. "Ami pedig a püspök urat illeti, az értekezleten személye nem volt téma, még csak érintőlegesen sem utalt rá senki." Gyarmath János főszerkesztő megemlítette: Tőkés László kifogásolta, hogy az RMDSZ erőteljesen balra tolódott és most a posztkommunista román kormánypárt szövetségese. Markó cáfolta ezt és kikelt a püspök ellen. /Gyarmath János: Exkluzív interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"Toró T. Tibor temesvári RMDSZ-es képviselő, a Reform Tömörülés platform elnöke beszámolt arról, hogy a Pro Europa Liga illyefalvi nyári szabadegyetemén egy inkább hipotetikus megközelítésről volt szó: igazából akkor lenne esélye a regionalizmusnak Romániában, amikor a helyi akarat és a központi politikai akarat találkozna. Ez jelenleg akkor történne meg, ha a Gherman-féle Liga-KDN Parasztpárt-RMDSZ Reform Tömörülés koalíció kerülne az ország élére. Ennek az esélye igen csekély. Tény, hogy ellenzékben eddig minden párt regionalista volt, de kormányra kerülvén centralista politikát folytatott. Nem kivétel a Parasztpárt sem. Toró T. Tibor óvatosságra intett, mert távol állnak attól, hogy bármilyen koalícióról beszéljenek. A Sabin Gherman-féle Liga még be nem jegyzett politikai párt, a KDN Parasztpárt néhány vezetőjének nyilatkozatán kívül semmilyen pártdokumentum nem jelent meg, amely a regionalizmust részletesen taglalná, a Reform Tömörülés pedig az RMDSZ belső platformja, nem önálló jogi személy. Molnár Gusztáv stratégiai regionalizmusnak nevezte a Sabin Gherman képviselte politikát, amelynek lényege Erdély adminisztratív, pénzügyi decentralizációja és különböző jogkörökkel való ellátása. A jelenlegi kormánypártot viszont a taktikai regionalizmus jellemzi, azt csupán az erdélyi szavazatok megszerzésére használja fel, retorikai fogásként. Taktikai regionalizmusnak lehet nevezni az RMDSZ jelenlegi fősodra által képviselt politikát is: a parlamentben megszavazza a centralista típusú törvényeket, azzal a hátsó gondolattal, hogy a kormánypárttal kötött paktumba bevisznek olyan elemeket, hogy a magyarlakta vidékeken, elsősorban a Székelyföldön fejleszteni lehessen az infrastruktúrát. - Belátható időn belül a centralista Bukarest önszántából nem fogja átadni a jogosítványait a provinciáknak, a régióknak, de ez külső és belső nyomásra mégis meg fog történni. /Pataki Zoltán: Kós Károlytól a "népi transzszilvanizmusig" és a regionalista koalícióig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"Több tervezett szakoktatási osztály nem indulhat be magyar nyelven Szilágy megyében, jelentkezők hiányában. Szilágycsehen a magyar nyelvű természetrajzi osztályban14 betöltetlen hely maradt. Feltehetően az anyanyelvű szakoktatás irányában megnyilvánult közöny, érdektelenség az oka annak, hogy egyik-másik szakra egyetlen jelentkező sem volt. További példák: Krasznán az iskolacsoport gépészeti osztályában a tervezett 30 helyből 29 betöltetlen; Szilágysomlyón a "Ioan Osian" Iskolacsoport technológiai osztályában a helyek fele, 14 betöltetlen. Zilahon a "Voievodul Gelu" Iskolacsoportban egy textil- és bőripari profilú osztály 30 helyéből 28 úgyszintén betöltetlen. Nincs érdeklődés Szilágynagyfaluban a kért gépészeti szakoktatás irányában: az előírt 30 helyre nem akadt jelentkező. Évek óta hangoztatott követelmény "az anyanyelvű oktatást minden szinten!", a gyakorlatban viszont az ellenkezője tapasztalható. /Fejér László: Üresen maradó osztálytermek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"Czine Mihály 1999-ben elhunyt, már nem vehette kezébe a 70. születésnapjára készült tisztelgő kötetet (In honorem Czine Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, szerk.: Görömbei András és Kenyeres Zoltán), hatalmas űrt hagyott maga után, a magyar irodalom határok nélküli terein. Nem örülhetett A kálvinizmus vonzásában című könyve megjelenésének sem, ugyancsak 1999-ben, amit a Kálvin János Kiadó juttatott el az olvasók asztalára, valamint a Kós Károly levelezése Czine Mihállyal című válogatásnak /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia, 2000/, és nem lehetett része abban a kései elégtételben sem, hogy több mint három évtizeddel előbb megírt műve, A magyar irodalom a huszadik században című könyve 2001-ben végre napvilágot látott a Kortárs Kiadónál, egykori hűséges tanítványa és eszmetársa, N. Pál József szöveggondozásában. Végh Károly nemrég adta ki a Czine Mihály-monográfiát /Pro Literatura Alapítvány, Budapest, 2002/. Czine Mihály egyetemi tanárként, irodalomtörténészként, kritikusként, különféle összejövetelek, találkozók hatásos előadójaként egyaránt elsőrendű feladatának tekintette a felvilágosító szolgálatot. Mélyen elkötelezett népi-nemzeti gyökerű tájékozódásában Ady és Móricz, Illyés Gyula és Németh László, Kós Károly és Tamási Áron volt az iránytű, a sorskérdések hivatott értelmezője. Kós Károllyal folytatott levelezése páratlan értékű dokumentáció a közelmúlt irodalmi viszonyait illetően. Czine Mihálynak Veress Péterről, Szabó Pálról, Sinkáról, Áprilyről, Reményikről, Nagy Lászlóról, Csoóri Sándorról, Horváth Istvánról, Balogh Edgárról, Kacsó Sándorról, Bözödiről, Sütő Andrásról, Dobos Lászlóról, Farkas Árpádról volt mindig tartalmas mondandója. Az MSZMP Központi Bizottsága 1958-ban elítélő állásfoglalást tett közzé a népi mozgalomról; a "kispolgári, harmadikutas nacionalizmus" vádját hangsúlyozva súlyos bírálattal illette Németh Lászlót, Illyést, Tamásit is. A Király Istvánék által megfogalmazott tézisekről vitát rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, ahol jelen voltak ezúttal a korabeli kommunista hatalom ideológiai vezérei is, élükön Aczél Györggyel. Egyedül Czine Mihály fejtette ki ellenvéleményét. Az ellenvéleményének kifejtésén túl pedig nyíltan megkérdőjelezte a Nagy Imréék kivégzésének szükségességét. Ilyen nyílt kijelentést az akkori idők "elvtársai" mindig retorzióval büntettek. Czinénél ez nem jelentett börtönt, de tudományos, szakmai pályájának megtörését igen. 1958 után súlyos támadások érték, méltatlan mellőzések akadályozták Czine Mihály irodalomtörténészi, tanári pályájának alakulását. A huszadik századi magyar irodalom történetét tárgyaló munkáját a hatvanas évek végén készítette el Czine, azonban csak jóval később (1976-ban) s csak szerb-horvát nyelven láthatott napvilágot Újvidéken - jócskán megcsonkítva. Czine életművében kiemelkedő fejezet a határokon kívül élő magyarok iránti figyelme. Felejthetetlen vándorutakat tett az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai tájakon, baráti találkozásai voltak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Újvidéken, Kassán élő pályatársakkal. 1972 októberében Czine az Írószövetség választmányi gyűlésén szenvedélyes hangon emelt szót az erdélyi magyar irodalom sokasodó gondjairól, a könyvkiadás területén mutatkozó hiányosságokról. Nem sokkal ezek után pedig Ilku Pál, az akkori művelődésügyi miniszter levélben kért tőle magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban. Czine 56 (!) oldalas levélben válaszolt az aggodalmaskodó miniszternek. Ez a levél mindezideig nem került nyilvánosságra; könyvében Végh Károly azonban idézett belőle. Czinét dékáni "fejmosásban" részesítették, a Rádióban szerepléseit letiltották (nem beszélhetett Sütő Andrásról sem), a Kossuth Klubban törölték a Tamási-estet, ahol ő tartott volna bevezetőt /Nagy Pál: Irodalmunk igehirdetője: Czine Mihály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./"

"A magyarok kibékültek a magyarokkal címmel számolt be a Magyar Állandó Értekezlet budapesti üléséről júl. 19-én az Evenimentul Zilei című román újság. A napilap szerint az értekezlet a hajdani pártgyűléseket idézte: békésen, a teljes konszenzus jegyében zajlott. A román lap kitért arra, hogy Tőkés László református püspök nem volt jelen, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke áldozatnak érzi magát mellőztetése miatt. "Eddig csak Bukarest szigetelt el, most ez a folyamat kiszélesedett és Budapest óhajának megfelelően a magyar-magyar politikai életből is eltávolítottak" - idézte az újság a püspök nyilatkozatát. A Curierul National azt emelte ki tudósításában, hogy az új magyar kormány szülőföldjükön akarja tartani a szomszédos államokban élő magyarokat. /A magyarok kibékültek a magyarokkal. A MÁÉRT a hajdani pártgyűléseket idézte. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ "

"A Szentírás új román nyelvű változatát mutatták be júl. 4-én az ortodox egyház szent szinódusának jubileumi ülésén. Az új román Biblia szövegén több mint egy évtizedig dolgozott a szerkesztő, Bartolomeu Anania, Vad, Felek és Kolozsvár érseke. A Szentírást első ízben Coresi diakónus fordította le román nyelvre, 1582-ben fejezeteket adott ki az Ószövetségből (Palia de la Orastie). 1648-ban Simion Stefan metropolita Gyulafehérváron kiadta az Újszövetség teljes román fordítását. Negyven évvel később, 1688-ban jelent meg román nyelven a teljes Szentírás, a kiadás helyéről elnevezett Bukaresti Biblia. Ugyancsak Bukarestben jelent meg 1914-ben a szent szinódus Bibliája (a fordítást a román ortodox egyház legmagasabb tisztségviselői végezték). 1936-ban adták ki az új fordítást. A Biblia további román ortodox kiadásai a következők: 1938 - Gala Galaction és Radu Vasile fordítása, 1944 - nagyrészt Nicodim pátriárka fordítása püspöksége idejéből, 1968 és 1975 - Iustinian Marina pátriárka idején, 1982 - Iustin Moisescu pátriárka idején. 1988 óta, amikor a Biblia újabb kiadást ért meg, tizenegyszer nyomtatták ki a Szentírást összesen 380 000 példányban. /Új román Biblia. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 21./"

"Alsóausztria és Háromszék kapcsolatépítését indítja útnak egy pályázat. Először fordul elő, hogy Háromszék a salzburgi székhelyű szakmai szervezettel közösen nyújtott be pályázatot Phare támogatás elnyerésére. A kapcsolatteremtési támogatást az állati eredetű élelmiszerfeldolgozás irányításában nagy tapasztalattal rendelkező osztrák szakemberek közbenjárása indult. Az együttműködés haszonélvezője nyilván Háromszék. Az osztrák szakértők támogatást ígértek néhány modellértékű állattenyésztő telep beindításához. Amikor majd Romániában beindul a SAPARD program, az EU támogatás elnyerésére közös pályázatot készítenek. Addig is él az együttműködés. E célból készítettek közös pályázatot a Phare támogatás elnyerésére, amely végső soron a megye állattenyésztőinek egészét érinti. Támogatásukkal olyan képzési programot kívánnak megvalósítani, amely az üzemág-mendezselés osztrák tapasztalataival ismertetné meg a tenyésztőket. /Flóra Gábor: Egy pályázat nemszokványos története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./"

"A tanárok közül ugyanis sokkal többen buktak el a megmérettetésen, mint a diákok. Maros megyében 600 címzetes, (tituláris) tanári állásra hirdettek versenyvizsgát, 957-en jelentkeztek. A tételeket Bukarestben állították össze, a dolgozatokat a különböző egyetemi központokban javították. Akárcsak az elmúlt esztendőben, a szakképzett pedagógusoknak mindössze a 10 százaléka érte el a címzetes tanári állás elfoglalásához szükséges hetesen felüli általánost. Az eredmény azért is megdöbbentő, mert a sikertelenül vizsgázó hallgatók között vannak olyanok, akik kilencen fölüli általánossal tavaly tették le a véglegesítő vizsgát, mások a legmagasabb tízes általánossal végezték az egyetemet, sőt egyesek a doktori cím elnyerésére készülnek. A tételeket a véglegesítő vizsga anyagából állították össze, amihez a jelentkezők még nem szerezték meg a kellő tapasztalatot. Annál is inkább mivel a tételek felerészben a módszertani ismeretek számonkérésére alapozódtak. Meglepő, hogy tavaly is hasonlóak voltak az eredmények, továbbra is maradt minden a régiben. Hozzá kell tenni, hogy a leendő címzetes szakemberek kifejezőkészségét, személyiségét, egyéb képességeit az idén sem vette számba senki. /(bodolai): Ki is vizsgázott le? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./"

"Bolyai Farkas, a világhírű matematikus, Bolyai János édesapja a ma Szeben megyében található kis falu, Bólya szülötte. A kastély romos, siralmasabb állapotban van. Kápolnáját a gaz miatt már alig lehet megközelíteni. A ma 400 lelkes település katolikus plébániájának épületében júl. 21-én megnyitották az emlékszobát, mely a két Bolyai emlékét idézi. Bólyán mintegy 80 katolikus él. A faluban nincs magyar oktatás. A plébános kéthetente látogatja meg a falut, olyankor vasárnapi iskola keretében magyarul tanítja a gyermekeket. Távollétében a kántorasszony foglalkozik a gyermekekkel. Júl. 21-én, az emlékszoba-avatás előtt mintegy 50-60 tagú küldöttségünk részt vett a szentmisén. Vannak olyan bólyai katolikusok, akik már nem értik a magyar beszédet. A bólyai magyar gyerekek már nemigen boldogulnak a magyar szavak kisilabizálásával. Az emlékszoba avatására eljöttek többek között dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor /jeles matematikusok és Bolyai- kutatók/, Zsigmond Irma és Deé Nagy Anikó marosvásárhelyi könyvtárosok, kiknek szintén komoly szerepe volt az emlékszoba anyagának összegyűjtésében. /(Máthé Éva): Pusztuló Bolyai-emlékhelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./"

"A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem második napján, júl. 23-án a délelőtti vita során az EU-integráció és vidékfejlesztés kérdéskört járták körül az előadók: Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, helyettes frakcióvezető, Glattfelder Béla, a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselője, Ráduly Róbert RMDSZ-es parlamenti képviselő, illetve Cristian Boureanu közgazdász, a Nemzeti Liberális Párt ifjúsági szervezetének elnöke. A magyarországi meghívottak saját országuk tapasztalatait osztották meg a résztvevőkkel. Glattfelder Béla az Orbán-kormány által bevezetett Széchenyi-terv folytatásának fontosságát emelte ki. "A Széchenyi-tervet nem szabad szétverni Magyarországon, sőt hasonló nagyívű projekteket más, csatlakozni akaró államokban is el kellene indítani" - jelentette ki. Cristian Boureanu beszélt a közismert hiányosságokról, mint az ágazaton belüli alacsony privatizációs szint, a termőföldek kusza tulajdonviszonya, a törvényes keretek hiányossága, az EU-alapok felhasználását lehetővé tévő országos rendszer hiánya: a SAPARD-program révén elvben 2000-től hozzáférhetővé vált pénzeket tavaly és tavalyelőtt nem lehetett lehívni, így a folyamatot 2003 végéig át kellett ütemezni. Ráduly Róbert a székelyföldi viszonyokat ismertette. A földvisszaszolgáltatás terén az RMDSZ-es polgármesterek nem "teljesítettek" jobban, mint Romániában általában. Ebben a régióban elsősorban az ásványvizek kerülhetnének szóba, mint potenciálisan igen jövedelmező altalajkincsek, de érvényesül a központosító tendencia, miszerint mindent Bukarest tart továbbra is ellenőrzése alatt. /EU-integráció és vidékfejlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ "

"A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság júl.20-án emlékülést tartott 200 éves a magyar muzeológia, 130 éves a nagyváradi múzeum címmel Nagyváradon, a Református Püspöki Palota dísztermében. Neves magyarországi és hazai szakemberek tartottak előadásokat többek között a magyar muzeológia kezdeteiről, a néprajzi múzeumok történetéről, a Szatmár megyei muzeográfia múltjáról és jelenéről, múzeumalapítási törekvésekről, továbbá az aradi és a nagyváradi múzeum történetéről. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./ Megemlékeztek a 130 éve alakult első Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egyletről is. Portik Imre helytörténész a város első múzeumáról beszélt. A történelmi Magyarország múzeumi áttekintőjét tartotta meg dr. Bodó Sándor, a budapesti Történelmi Múzeum főigazgatója. Külön beszélt az erdélyi múzeumokról, amint kifejtette 1914-re már majdnem 100 bejegyzett múzeumuk volt. A szilágysági muzeológia múltját és jelenét a Zilahról érkező Hegyi Éva, hasonlóképpen a Szatmár megyeit Németi János Nagykárolyból. /Emlékülés a magyar muzeológia tiszteletére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"Hosszú idő telt el ama kormányhatározat óta, amely szerint a református egyház vissza kellett volna kapja a Székely Mikó Kollégiumot /Sepsiszentgyörgy/. Végre megtörtént, a város kezeléséből átkerül az egyház tulajdonába a két tanintézményt befogadó épületegyüttes. Nemsokára a városi önkormányzat és a református egyház aláírja a jegyzőkönyvet is, mely szerint a város átadja, majd bérli az épületet a tanintézmények számára - itt működik ugyanis a református kollégium és a Székely Mikó Kollégium is. Így az egyház máris nekikezdhet az épület igencsak megfoltosodott főtéri homlokzatának javításához. /(Éltes Enikő): A Székely Mikó a református egyházé lett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"A Bolyai Nyári Akadémián 23 tanfolyam zajlott, összesen 888 résztvevővel, 150 előadóval, akik fele hazai oktató volt, a másik fele az anyaországból érkezett. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének főtitkára jelezte, hogy a résztvevők között voltak vajdasági, kárpátaljai, magyarországi résztvevők is a hazaiak mellett. Fontos előrelépés, hogy idén a hazai résztvevők számára elismerik az egyhetes képzést mint hivatalos továbbképzés, így a résztvevők számára ez szintén előnyt jelen. Nagy volt az érdeklődés a drámapedagógiai előadások iránt, amelyeket három csoportban kellett megtartani, a művésztanárok számára is több csoportban szervezték meg az előadásokat. /(Daczó Dénes): Sikeresnek ítélik meg a Bolyai Nyári Akadémiát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"Bihar megyében magyar tagozaton szakmát tanulni mindössze egyetlen iskolába, az Andrei Sagunába lehet jelentkezni, 20 helyre. Az Ady Endre Középiskolában /Nagyvárad/ 13 esti tagozatos hely maradt társadalomtudomány szakon. Tanuló hiány van a székelyhídi Petőfi Sándor Középiskolában, 48 betöltetlen helyük maradt, ebből 28 a magyar tagozaton. A nagyszalontai elméleti középiskolában 17 hely maradt. Ismét gondok vannak Váradon a művészeti iskolában meghirdetett magyar osztály beindításával, alig tízen szerepeltek jól a kizáró jellegű vizsgán, azonban csak akkor indulhat be az osztály, ha a 25 jelentkező meglesz a második fordulóban. /(Balla Tünde): Népszerűtlen szakiskolák és felkészítő a pótvizsgára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"Székelyhíd nagyközség saját jövedelméből a napokban az egyik elhanyagolt útra 700 méteren aszfaltréteg került. Most készül az új aszfaltozott járda is. A központbeli park rendezett, a turulmadaras emlékmű köré virágokat ültettek, ugyanígy a főtéri tömbházak mellé. A polgármester szerint befektetőket kell keresni, akik szívesen megtelepednének itt. A nagyközség és a hozzátartozó falvak az elmúlt tíz évben inkább csak vegetáltak. A tömbmagyar vidéken lassúbb volt a fejlődés. Régi probléma Székelyhídon, hogy rossz állapotban vannak az iskolaépületek. Világbanki támogatással egy teljesen új iskolaépület munkálata és egy régi iskolaépület teljes felújítása elkezdődött a tavasszal. Rendszerváltás után e vidékről igen nagy volt a kivándorlás, lévén Székelyhíd is a nyugati határszélen., mint az ország, sőt mint Bihar megye más településein. Augusztus végén szervezik meg Székelyhídon a nyolcadik Érmelléki Őszt. Ez alkalommal a milleniumi emlékművet is megkoszorúzzák, és átadják a csokalyi Fényes Elek emlékhelyet és Ady Endre tiszteletére emléktáblát avatnak. /Balla Tünde: Régi álom, új tervek Székelyhídon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./"

"A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen júl. 24-én Önkormányzat-regionalizmus, jogok és eszközök címen hangzottak el előadások. Előadást tartott T. Mészáros András, a Pest Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, Lázár Mózes, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés szintén fideszes elnöke, Viorel Coifan, a Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviselője, Cristian Anghel, Nagybánya liberális párti polgármestere, Nagy István, Pécska nagyközség RMDSZ-es alpolgármestere. A legnagyobb érdeklődés Szász Jenő, Székelyudvarhely független polgármestere, a Reform Tömörülés alelnöke előadását övezte. Szerinte fel kell térképezni a Székelyföld, Erdély gazdaságát, sajnálkozott afölött, hogy a székeket már nem tekintik valóságos kisrégióknak, és felvetette, hogy vissza kellene térni ehhez a viszonyuláshoz. Szász Jenő szerint a kisebbségi politizálást nem a szórványmagyarságból kellene irányítani, hanem a Székelyföldről. "Ha pedig Brüsszelben régiónak nevezik, mi mondhatjuk területi autonómiának" - tette hozzá. Előrevetítette annak lehetőségét, hogy 2004-ben önkormányzati szinten a székelyföldi tömbmagyarságban az Erdélyi Polgári Egyesület megméretkezik az RMDSZ-szel, és megnyeri a voksolást. Ezen az alapon esetleg népszavazással lehetne aztán dönteni arról, hogy a Székelyföld, mint természetes régió megalakuljon. "Mi fogalmazzuk meg végre, hogy mit akarunk, s ne az legyen a szempont, hogy ehhez mit szól Bukarest, az anyaország, az EU" - jelentette ki. Kifejtette, hogy az egész romániai magyarság megmaradásához a három szintű autonómia megvalósítása lenne szükséges, azonban csak a Székelyföld rendelkezik olyan paraméterekkel, amelyek a területi autonómiát lehetővé tennék; a többi, magyarok által is lakott vidékeken a közösségi autonómia lenne a megfelelő keret. "Székelyföldön keresztül kell megfogalmazni az erdélyi magyarság jövőképét, mert itt a legnagyobbak a lehetőségek" - zárta mondandóját Szász Jenő udvarhelyi polgármester. /"Székelyföldön keresztül kell megfogalmazni az erdélyi magyarság jövőképét". = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./ "

"A Reform Tömörülés megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a román kormánypárt és az RMDSZ közötti protokollum olyan szoros kapcsolatot alakított ki a két alakulat vezetősége között, amelynek alapján Adrian Nastase úgy érzi, jogában áll eldönteni, hogy kit milyen nyilatkozatért kell megbüntetni, eltávolítani a Szövetségből - olvasható a Reform Tömörülés Elnöksége közleményében. A nyilatkozat szerint Tőkés László tiszteletbeli elnök valóban beszélt az autonómiáról, a belső önrendelkezés szükségességéről, önálló érdekvédelemről, de egyetlen szót sem ejtett elszakadásról, elszigetelődésről. A tömörülés felhívta a kormányfő figyelmét: az erdélyi magyar közösség értékrendje nem azonos a kormánypártéval. /A Reform Tömörülés tiltakozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./"

"A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) első Nyári Akadémiáján, Nyárádszentmártonban jelen voltVeress Valér szociológus a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének /RODOSZ/ elnöke. A RODOSZ nem tagja a MIÉRT-nek. Veress Valér kifejtette: a RODOSZ, akár az OMDSZ is (Országos Magyar Diákszövetség) nyitott a kapcsolatteremtésben, akkor is, ha a MIÉRT-ről van szó. A RODOSZ a MIT tagja, de szeretnék, ha a MIT és a MIÉRT nem folytatná azt a vitát, ami közöttük kialakult. Közeledniük kellene egymáshoz. Szabó József a nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke, mely az Országos Magyar Diákszövetség tagja jelezte, a MIT tagszervezetének számítanak, de Bihar megyei szinten az Ifjúsági Egyeztető Tanácson keresztül a MIÉRT-nek is tagjai. Bihar megyei szinten nem létezik MIT-MIÉRT megosztottság. /Máthé Éva: Kakukktojások a Nyári Akadémián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./"

"A Román Munkáspárt a Bukaresti Törvényszéken kérte nevének Román Kommunista Pártra változtatását. A párt képviselői szerint 1989 előtt négymillió román büszke volt "piros könyvecséjére". A tárgyaláson részt vevő ügyész a kérelem elutasítását szorgalmazta arra hivatkozva, hogy az ellenkezik a nemzetbiztonságról szóló 1991/51-es törvénnyel. A jogszabály szerint sérti a nemzetbiztonságot "a totalitárius, kommunista, fasiszta, legionárius, rasszista, antiszemita, revizionista, szeparatista akciók kezdeményezése, megszervezése és támogatása". A Bukaresti Törvényszék júl. 29-én dönt a Román Munkáspárt kérelméről. /Újjászületőben a Román Kommunista Párt? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ "

"Horváth István, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szociológia tanszékének adjunktusa foglalkozott a legutóbbi népszámlálás ideiglenes eredményeivel, azok nemzetiségi vonatkozásaival. Hangsúlyozta, hogy a népszámlálás azokról szól, akiknek van állandó lakhelye, és ott is tartózkodnak. Viszont a népességnek egy jelentős része elmozdulóban van. Vannak, akik két ország között mozognak, nincsenek se itt, se ott. Kétlakiság - talán ez a legmegfelelőbb magyar szó, amivel a helyzetüket jellemezni lehet. Őket ilyenkor nem regisztrálják. Ezt figyelembe kell venni, és ezért nem szabad dramatikusan szemlélni az adatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindazok, akiket nem regisztráltak a népszámláláskor, azok elmentek. A szociológus szerint amikor majd gazdasági fejlődés lesz, akkor ezeknek az embereknek egy része hazatérhet. Egyes román demográfusok szerint 2025-ben a romániai magyarok részaránya körülbelül 5,7 % lesz, ami az 1992-es népszámláláshoz viszonyítva a magyar közösség szintjén 28-30 %-os csökkenést jelentene. Európának a következő években 25 millió embert kellene behoznia ahhoz, hogy munkaerő-igényét kielégíthesse. 2025-re a romák részarányát 4,5 -5 %-ra jósolták. /(Máthé Éva): Népszámlálás - szociológusi szemmel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"

"Az 1990. márciusi véres események után a hatalom úgy látta, sürgősen talpra kell állítani a titkosszolgálatot, ez lett a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/. Most pedig júl. 25-én az SRI az országban első ízben (!) terrorista ellenes demonstrációját tartott, éppen Marosvásárhelyen. A bemutatón csak úgy hemzsegtek a nagyromániás, nemzeti egységpárti politikusok, szimpatizánsok. A nagy eseményre Radu Timofte, a SRI országos parancsnoka is leutazott. Az antiterrorista elhárítók büszkén jelentették, hogy az Államvédelmi Tanács és a SRI immár tanfolyamot is szervezett civileknek, amit több központi lap munkatársa is elvégzett. /Máthé Éva: Ha SRI... akkor Marosvásárhely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"

"A két moldvai csángómagyar település - Pusztina és Külsőrekecsin - több mint két tucat gyermeke vendégeskedett, illetve táborozott Szilágysomlyón. Nem első eset, hogy a helybeli római katolikus közösség szilágysomlyói polgárok támogatásával csángó gyermekeket nyaraltat. Lényegében anyanyelvápoló táborozást jelentett a nyaralás, ahol menetközben a Szilágysági népművészettel gyakorlatban ismerkedtek: korongoztak, hímeztek, énekeket tanultak és barátkoztak helybeli gyermekekkel. /Csángó gyermekek Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "