A tanügyi törvény szerint az egyházi iskolák kizárólag teológiai képzést nyújthatnak. Andrei Marga minisztersége idején jóváhagyta, hogy a felekezeti iskolák kereteiben világi szakok is indulhassanak. Ezzel a tárcavezető egy korábbi, emez iskolák tanszemélyzetének észrevételezésére válaszolt, amely szerint keresettségük, népszerűségük csak növekszik, ha így kombinálnak. - Nekünk a felekezeti iskolák esetében történelmi hagyományaink vannak – mondta Asztalos Ferenc parlamenti képviselő. A tanügyi törvényre hivatkozva Ecaterina Andronescu miniszterasszony a profil kizárolagosságára intette a megyei tanfelügyelőségeket. Ez 88 középfokú intézményt érint, és csaknem felét igen érzékenyen – 16 római katolikust, 9 reformátust, 2 unitáriust, 7 evangélistát, 5 pünkösdistát, 1 evangélikust –, ezek akár meg is szűnhettek volna. Decemberben kétszer is tanácskoztak Kolozsváron a szóban forgó egyházak, intézmények vezetői. Ha az RMDSZ nem kerül hirtelen alkuhelyzetbe ( bizalmatlansági indítvány), akkor bizony még most is lebegne a felekezeti iskolák ügye. Most már minden marad, legfönnebb az nyugtalanító, ha évenként, hatalmi ciklusonként újból és újból meg kell vívni azért, amit egyszer már tárgyaltak. Asztalos Ferenc szerint az együttműködési protokollum szövegében külön megjelenik az oktatási törvény vonatkozó paragrafusának végleges módosítása. /Oláh István: Árukapcsolásos politizálás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Cozmin Gusa, az SZDP főtitkára azt szeretné elérni, hogy a magyarok meggyőződésből énekeljék a román himnusz, a Desteapta-te romane szövegét. Szabó Rozália olvasólevelében emlékeztetett az 1989 óta eltelt évekre. Megalakult a kormány és amnesztiát hirdetett azoknak, akik jogos lázadásukban megpróbálták levezetni a bennük felgyűlt és most gátat szakító tengernyi fájdalmat, keserűséget, bántalmat. Azonban az amnesztiát csak román vidékeken alkalmazták. Megindult a forradalom kisajátítása. Jöttek a visszaélések. A marosvásárhelyi nagyromániások megszervezik hodáki botokkal és a popa hazugságaival felfegyverzett, félrevezetett emberek Vásárhelyre szállítását. Ezután is ártatlan magyarokat börtönöztek be, de sem a szervezőknek, sem a pópának még a hajszála sem görbült meg. A biharvajdai 1994. szeptember 17-én történtek miatt sem vontak felelősségre senkit, akik a békésen szórakozó magyarokat botokkal, láncokkal támadták meg, közülük többet a kórházba juttattak. 1994-ben román püspökséget telepítenek Csíkszereda közepébe, ortodox templomokat építenek ott is, ahol hívei nincsenek. Nagyobb méreteket ölt a Székelyföld betelepítése, mint a diktatúra idején. Dr. Éva Maria Barki osztrák ügyvédnőt, aki a romániai magyarság védőügyvédje, a román titkosszolgálat meg akarja gyilkoltatni, úgy, hogy a gyilkosságot balesetnek lehessen álcázni. Ezért az osztrák államrendőrség védő- őrizetet rendelt melléje. 1995-ben elszabadult a pokol. Bekövetkezik a cigányverés, magyar kiskatonákat pihenő időben bolgár, török, tatár származású fiúkkal veretnek, minek következtében öngyilkosságok is történnek, a magyarnemegyei fiatalok megtámadása a szálvaiak által jún. 24-én, a klézsei verekedés és könyvégetés, rejtett, sőt nyílt halálesetek, amiért nem felel senki, Gh. Funar sorozatos hőstettei, melyek mai napig tartanak, betiltják a helységek magyar nevének használatát. 1996-ban hirtelen megadják a töténelem-földrajz magyar nyelven való tanításának és az anyanyelv használatának jogát a madridi értekezlet előtt, hogy legyen mit felmutassanak. 2000. és 2001. folyamán folynak a magyar iskolák zaklatásai, felélesztik a Har-Kov jelentést, mely szerint a magyarok űzték el a román tanárokat. 2001. folyamán még az is megtörtént, ami az egész világ előtt szégyent hozott Romániára és mélységes fájdalmat sok ártatlan, fogyatékos gyermekre és godozóikra. Ellopták a külföldi adományozók által felszerelt gyimesi kórház teljes berendezését. Újabban megtiltották a himnuszunk éneklését és zászlónk használatát is. Ha Cozmin Gusa őszintén kívánja, hogy a magyarok énekeljék a román himnuszt, tegyen meg mindent azért, hogy otthon érezhessék magunkat a szülőföldünkön. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Ne csak mondja, tegyen is érte! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Jan. 9-én a határon túli magyar politikai vezetők munkamegbeszélést tartottak Budapesten, a következő szövegű nyilatkozatot fogadták el:A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata A határon túli magyar szervezetek nevében elégedettségünknek adunk hangot, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, a Magyar Országgyűlésben 92 százalékos elsöprő többséggel - tehát össznemzeti konszenzussal - elfogadott 2001. évi LXII. számú törvény 2002. január 1-jétől elképzeléseinknek megfelelően hatályba lépett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a törvény jelentősen hozzá fog járulni a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok nemzeti önazonosságának megőrzéséhez, szülőföldjükön való megmaradásukhoz, boldogulásukhoz és gyarapodásukhoz, az asszimilációs folyamatok lefékeződéséhez. Megerősítjük a Máért 2001. október 26-án kiadott nyilatkozatát, mely szerint a törvény a kisebbségben élő magyar közösségek nyelvi és kulturális identitásának megőrzéséhez és erősítéséhez történő hozzájárulása révén előmozdítja térségünk biztonságát és stabilitását. Külön üdvözöljük a magyar és a román kormány között létrejött egyetértési nyilatkozatot, amely reményeink szerint előmozdítja a két ország között kívánatos együttműködést. A nyilatkozat a kedvezménytörvény zökkenőmentes alkalmazásával biztosítja valamennyi hazai politikai és gazdasági érdek, illetve a romániai és általában a szomszédos államokban élő magyarság érdekeinek együttes és egymást erősítő érvényesülését, a nemzetpolitikai és jószomszédi céloknak, az európai követelményeknek megfelelő egyidejű megvalósítását. Véleményünk szerint a magyar munkaerőpiac stabilitásának veszélyeztetését egyrészt az eddigi tények sem támasztják alá, másrészt a külföldi munkavállalást szabályozó magyar rendeletek a jövőben sem teszik azt lehetővé. A nyilatkozat aláírása megerősít bennünket abbéli, a velencei bizottság jelentése által is alátámasztott meggyőződésünkben, hogy az anyaország legitim módon támogathatja határon túli nemzeti kisebbségeit, a törvény az európai értékekre építve összhangban áll az Európai Unió elvárásaival, valamint a nemzetközi jog alapelveivel. Reméljük, hogy ezen európai értékek és nemzetközi jogi alapelvek mentén sikerül Szlovákiával is megtalálni az összhangot. Fentiekkel együtt alapvető fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a magyar kisebbségek állampolgárság szerinti állama alkotmányos kötelezettségeinek megfelelően maradéktalanul biztosítsa a vonatkozó nemzetközi normák és az adott kisebbségi közösségek szükségletei szerint ezen közösségek valós jog- és esélyegyenlőségét. A törvény akadálymentes hatályba léptét és a magyar-román megegyezést sikerként értékeljük. Véleményünk szerint a továbbiakban is ez a politikai gyakorlat vezethet el az anyaország, a határon túl élő magyarok és a szomszédos államok kiegyensúlyozott viszonyához. Úgy gondoljuk, hogy a törvény végrehajtása olyan pozitív gyakorlatot fog meghonosítani térségünkben, amely hatékonyan szolgálhatja a nemzeti kisebbségek problémáinak általános rendezését. A határon túl éő magyarok számára a törvény szellemisége, az igényelt és megkapott magyar igazolvány erősíti a nemzeti összetartozás tudatát, és bizonyítja, hogy Magyarország igyekszik enyhíteni gondjainkat a rendelkezésére álló eszközökkel. A szomszédos nemzetek pedig meggyőződhetnek arról, hogy a magyar kisebbségnek Magyarország által a nemzetközi jog normáival és elveivel összhangban nyújtott támogatás senkit sem diszkriminál, ellenkezőleg, pótlólagos eszközökkel is hozzájárul a nemzeti identitás ápolása terén szükséges tényleges esélyegyenlőség létrehozásához. Az ily módon nemzeti identitásukban megerősödő nemzeti közösségek elégedett és hasznos polgáraivá válhatnak állampolgárság szerinti államaiknak. Markó Béla - Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós - Magyar Koalíció Pártja, Kovács Miklós - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Kasza József - Vajdasági Magyar Szövetség, Ágoston András - Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Pasza Árpád - Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Tomka György - Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. /A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Jan. 10-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa. A testület megvitatta és elfogadta az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti 2001-es évi együttműködés elemzését és a 2002-es évre szóló megállapodás-tervezet alapelveit. Az Operatív Tanács kiemelt kérdésként kell kezelni a tulajdonszerkezet átalakításának befejezését 2002-ben. Ennek feltétele a már elfogadott tulajdontörvények alkalmazása, illetve az államosított egyházi és közösségi tulajdonok visszajuttatása. Az Operatív Tanács megbízta az RMDSZ négy tagú tárgyalócsoportját, hogy folytassa a megbeszéléseket a megállapodásról. Az Operatív Tanács ülését megelőző sajtótájékoztatón Markó Béla szövetségi elnök elmondta: a protokollum valószínűség szerint tartalmazni fogja azokat a tételeket, amelyek nem valósultak meg a 2001-es év folyamán, különös hangsúlyt fektetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve az állami magyar nyelvű egyetemi oktatás bővítésére. Amennyiben a felek a tárgyalások során megállapodnak az együttműködés meghosszabbításában, az egyezményt az új parlamenti ülésszak előtt fogják aláírni. Az alkotmánymódosítás nem fogja a tárgyalások témáját képezni. Az esetleges egyezményben foglaltak megvalósítása érdekében a protokollum konkrét és határidőhöz szabott pontokban fogja tartalmazni az RMDSZ elvárásait. Markó Béla hangsúlyozta: nincs szó az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról. Az ülésen nem volt jelen Tőkés László püspök, aki levélben igazolta hiányzását. (Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Budapesten, a magyar ország-gyűlés egészségi és szociális bizottságának tegnapi rendkívüli ülésén vett részt, ahol a státustörvény egészségügyi vonatkozású kérdéseit tárgyalták.) A Szabadságnak adott nyilatkozatában Tőkés László elmondta: kifejezetten ellene van egy olyan utódkommunista, nacionalista párttal kötendő félkoalíciós együttműködésnek, amely az elmúlt félévben is arról tett bizonyságot, hogy magyarellenes és a visszarendeződés politikáját folytatja. Politikai alku csak egyenrangú partnerek között jöhet létre. Itt azonban politikai megalkuvásról lehet szó, az RMDSZ parlamenti együttműködésével nem tesz mást, mint hitelesíti a kormányon levő utódkommunista párt kisebbségellenes és antidemokratikus politikáját — mondotta a tiszteletbeli elnök, aki furcsállja, hogy az RMDSZ közelebb áll az SZDP-hez, mint az ellenzékhez. Tőkés László megjegyezte: véleménye szerint nem lett volna szabad az SZKT-nak az együttműködésre vonatkozó előzetes határozata híján elkötelezni a szövetséget. /Sz. K.: Prioritás az integráció felgyorsítása. Az új RMDSZ–SZDP együttműködés alapelveiről tárgyalt az Operatív Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Temesváron is hatalmas az érdeklődés a magyar igazolványok iránt. Az emberek telefonon, de személyesen is ostromolják az RMDSZ- irodát és a helyi magyar hetilapot, az igazolvány megszerzésének feltételeiről és emellett elsősorban a magyarországi munkavállalásról, a különböző kedvezmények felől érdeklődnek. Az érdeklődők kérdéseiből arra lehet következtetni: szép számmal fognak jelentkezni részben vagy szinte teljesen beolvadt, magyarul alig vagy egyáltalán nem beszélő bánsági magyarok is, sőt, egyes esetekben - hozzátartozói igazolvány hiányában - született románok is magyar igazolványért. /(Pataki Zoltán): A tiltás növeli az érdeklődést: Román hozzátartozók is magyar igazolványt szeretnének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Kónya-Hamar Sándort, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő a kedvezménytörvényről kifejtette, fontosnak tartotta, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak egyfajta jogorvoslatot és politikai értelemben is elfogadható megoldást kell biztosítani. 1920-tól erre minden európai nép – ilyen vagy olyan értelemben – elégtételt kapott elszenvedett múltbeli történelmi vereségeiért. A magyarság volt az, melynek ügye megoldásra vár. Ennek a népnek, nemzetnek vissza kell adni a lelkét. A kedvezménytörvény érzelmi kapocs, ami egy közösséghez való tartozásnak a bizonyítékát és bizonyosságát jelenti. A kedvezménytörvény "alkalmazása a Trianon utáni első olyan lépés, melyet a Magyarország határain túl került magyarok évtizedek óta várnak" "Mit fog érezni az, aki kézbe veszi a könyvecskét, melyen ott van a Szent Korona, a nemzet szimbóluma? Egy dolgot, hogy nemzetpolgár." - A kolozsvári RMDSZ-nek pontos nyilvántartása van, elkészült a Kolozs megyei kataszter. Ha megkérdik, hány magyar kérheti a megyében a kedvezménytörvény értelmében a könyvecskét, arra megközelítően tudnak felelni: Kolozsváron több mint 70 ezren fogják kérni, a megyében több mit 150 ezren. Nem szólva a több mint 10 ezer magyar diákról – hiszen a Kolozsváron tanuló több mint 40 ezer diáknak több mit negyede magyar – akik szintén ide fognak fordulni. /Csomafáy Ferenc: Az álmot megvalósítani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Az anyaország már nem nézhette tétlenül a magyar kisebbség sorsát, cselekedni kellett, legalább törvénybe foglalni a nyilvánvalót: a több országba szétszakadt magyarság egybe- és összetartozik. Kultúrában, nyelvben, hagyományban, érzésben. Van, kell legyen közös jelentése a magyar szónak. A horvátok útlevelet és szavazati jogot adnak mindenkinek, aki valahol a világon horvátnak vallja magát, a románok segítik a moldvaiakat… Olaszok, írek, svédek, lengyelek - mind összetartó közösségekbe zárják magukat, bárhová vesse őket a sors, és figyelő tekintetüket az anyaországra szegezik. - A magyar parlament szinte egyhangú szavazással elfogadta a kedvezménytörvényt. Románia megelőző és követő reakciója, mondhatjuk, természetes volt, a múlt ismeretében. Itt él a legnagyobb számban a megcélzott kisebbség, s félő, hogy a kilátásba helyezett kedvezmények hatására visszafordulnak azok is, akik már elindultak a románná válás útján. Iliescu elnök beszédes elszólása volt, amikor a témával kapcsolatban háromszázezerre becsülte csak Bukarestben a magyarság létszámát. A hivatalosan is megfogalmazott román aggodalmakra mindkét országban fölélénkült az ellenzék. Mindkét oldalon túlzó indulatokba csapott és csap a törvény értelmezése. Magyarországon természetesen arról szóltak a vezércikkek: a törékeny közép-európai egyensúlyt veszélyeztetjük azzal, hogy módszeresen összeveszünk legközelebbi szomszédainkkal, Romániában természetesen azzal riogatták a közvéleményt, hogy ezek a magyarok a románok rovására mindenféle kedvezményekben részesednek, erősödik bennük a Magyarországhoz való tartozás lelki tudata, ami bizonyára a határok átrendezésének gondolatához és igényéhez fog vezetni. Baranyai Péter szerint nem megegyezésre törekedett e két fél, a magyar és a román, hanem a másik becsapására"… abba kellene hagyni a hadijelentések fogalmazását…/Baranyai Péter: A kedvezménytörvény és hatásai a hagyományos román-magyar barátságra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./Ilyen fanyalgó cikkek csak a Romániai Magyar Szóban jelennek meg. Ez a szám hozta a határon túli magyar vezetők közös nyilatkozatát! És hozták ez a cikket.

Sajtótájékoztatón tiltakozott Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt (RMSZDP) vezetősége az általuk etikátlannak minősített egyes sajtóközlemények ellen. Főként azt sérelmezték, hogy a Népújságban december végén Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke azt nyilatkozta: a Maros megyei városi és községi tanácsokban levő képviselőik akadályozzák a munkát, nem hajlandók a köz érdekében együttműködni az RMDSZ-es tanácsosokkal és nem a köz javát szolgálják. Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke, Molnár István, az RMSZDP főtitkára és a jelenlevő önkormányzati tanácsosok azt is állították, hogy lejárató kampány folyik ellenük a helyi magyar sajtóban. Az RMSZDP Maros megyében 17 tanácsost juttatott be az önkormányzati testületekbe. A legtöbbet Szovátán, ahol a 19 tagú testületből 6 a szabaddemokrata alakulatot képviseli. Gáll Ferenc szovátai, Lokodi Ernő nyárádremetei és Sipos Attila gernyeszegi RMSZDP községi tanácsosok saját rátermettségüket bizonygatták. - Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke a vádakról elmondta, hogy az RMDSZ-en belül az önkormányzati tanács elnöke , ilyen minőségemben elemezte a községi és városi tanácsok tevékenységét. A szovátai és a községi polgármesterek hozzá eljuttatott elemzéseiből indult ki. - Kiss Kálmán elnök a magyar kedvezménytörvényről kifejtette: nem tud egyetérteni, "hogy effektív ezek a kiajánlások", szerinte nem kell deklarációval bizonyítani magáról, hogy magyar. "Ez megalázó. Ezzel nem értünk egyet." Szerinte inkább a kettős állampolgárságra lenne szükség, Kiss szerint a státustörvény hatalmas gazdasági megerőltetés az anyaországnak, s nem biztos, hogy célba jutnak ezek az elképzelések. /(Máthé Éva): Etikátlan sajtóközlemények? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Az elmúlt napokban a hadseregben uralkodó sanyarú feltáró "titkos" jelentés foglalkoztatta a médiát, de az illetékeseket is. A védelmi minisztérium államtitkára - bár elismerte az interneten névtelenül közzétett jelentés jogosságát - nem arra próbált választ adni, hogy mi az oka a riasztó helyzetnek, hanem a jelentés szerzőinek felderítése és szigorú megbüntetése foglalkoztatta, hangsúlyozva: egy ilyen jelentés árthat Románia NATO- integrációjának. A jelentés szerint a magyar katonákat a tisztesek zöme "lebozgorozza", a regrutákat arra kényszerítik, hogy román irredenta dalokra a díszlépést gyakorolják. /Ferencz L. Imre: Az a fránya imázs! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

A kedvezménytörvény végrehajtásának első tapasztalatairól a határon túli magyar politikai vezetők jan. 9-i budapesti tanácskozásával párhuzamosan a Határon Túli Magyarok Hivatalában – a törvény végrehajtását segítő – határon túli infoirodák vezető munkatársaival került sor tapasztalatcserére. Erdélyből, a kolozsvári székhelyű Központi Információs Irodától Székely István és Nagy Zsolt volt jelen. Románián kívül, ahol január 21-én kezdik meg működésüket az irodák, a többi érintett országban – Szlovákia, Jugoszlávia, Ukrajna, Horvátország és Szlovénia – már beindult a munka, és mindenhol nagy az érdeklődés. Székely István elmondta: a HTMH ezt az értekezletet azért hívta össze, hogy teljes körképet kapjon arra vonatkozóan, a törvény gyakorlatba ültetésével kapcsolatos teendők országonként milyen fázisban vannak. A tapasztalatcseréket rendszeresíteni fogják, a következőre – az irodák beindításának e kezdeti időszakában – már 2-3 hét múlva sor kerülhet. Szabó Tibor, a HTMH elnöke a tanácskozást követő sajtóbeszélgetésen kifejtette: a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtása érdekében több síkon is zajlik a munka. Egyrészt a kétoldalú tárgyalások keretében, melyeket a magyar diplomácia a szomszédos országokkal folytat, másrészt azért, hogy e törvény a legnagyobb nemzetközi beágyazottságban működhessen – a különböző európai és nemzetközi szervezetek fórumain. A belügyminisztérium, a külügyminisztérium, az oktatási és egyéb tárcák képviselői közvetlenül együttműködnek a határon túli információs szervezetekkel, és az általuk működtetett irodákkal. A HTMH elnöke jelezte: reményeik szerint március folyamán a támogatások is elindulnak a határon túlra, és ezeknek az irodáknak a közreműködésével fognak majd célba érni. Az oktatási nevelési támogatás – az a bizonyos gyermekenkénti 20 ezer forint/év családi támogatás – el fog jutni az elkövetkezendő hónapokban a határon túlra. A Budapesten lezajlott megbeszélést követően született – közös nyilatkozatról Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció pártjának alelnöke elmondta: nem tudták elkerülni azt, hogy párhuzamosan a román-magyar egyetértési nyilatkozat megszületésének az üdvözlésével, szóljanak azokról az aggályokról is, amelyek Magyarországon merültek fel a nyilatkozat kapcsán. "Nem szándéka a határon túli magyar politikai pártoknak és szervezeteknek beleszólni a magyarországi belpolitikai ügyekbe – hangsúlyozta a politikus –, viszont nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy éppen a bennünket érintő törvénnyel kapcsolatban hangzottak el olyan megnyilatkozások, amelyek megítélésünk szerint magát a törvénynek a további létét is veszélyeztethetik. Ezért szükségesnek tartottuk leszögezni, hogy nem járhat olyan következményekkel a magyar-román egyetértési nyilatkozatnak az aláírása, amely következményektől fél néhány szervezeti vagy néhány politikai tömörülés Magyarországon. Mi nem osztjuk ezeket a félelmeket." /(Guther M. Ilona): Kedvezménytörvény, első tapasztalatok. Infoirodák – egymás között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

A bukaresti példára hivatkozva, pénteki nyílt levelében Gheorghe Funar polgármester a kolozsvári városi tanács feloszlatását kérte Adrian Nastase kormányfőtől. "Gratulálok Önnek, hogy végre úgy döntött, alkalmazza a 215-ös számú törvényt, és feloszlatta a bukaresti városi tanácsot. Emlékeztetem Önt, hogy az első ilyen jellegű törvényszegés Kolozsváron jelentkezett, még 2001 májusában. Akkoriban Önnek, a helyhatósági törvény 58-as cikkelye 1-es bekezdése értelmében, kötelessége lett volna kormányhatározattal feloszlatnia a kolozsvári városi tanácsot, mivel az önkormányzati képviselők több mint felének hivatalból lejárt a mandátuma. Ugyanekkor arra kértem Önt, oszlassa fel a kolozsvári városi tanácsot, mivel a testület több mint három olyan határozatot hozott, amelyet a közigazgatási bíróság végleges és visszavonhatatlan határozatban érvénytelenített" - áll a polgármester levelében. /A tanács feloszlatását kéri Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Színházi vita Szőcs István számára a hónapok óta zajló kolozsvári magyar színházvitában eddig megjelent cikkek közül a legvisszatetszőbb Selmeczi György írása. Selmeczi "káderez", denunciál, a szokásos balos, rutinos módon: odavetett, homályos utalással. A nézőszám emelkedéséről: egy előadásra nyolc jegyet adtak el, a másikra már tizenkettőt. Az igazgató-főrendezőnek itthon kellene tartózkodnia. Az évad első bemutatóját /Elveszett levél/ novemberre tűzték ki. A bemutatónak még híre-hamva sincs. Az igazgató-főrendező átjátszotta a vállalkozást egy bukaresti rendezőnek, aki rövid itt-tartózkodás után visszatért a fővárosba, és bevonult az ideggyógyászatra. Indokolt lett volna, hogy a Fordítások előadását a stúdióból legalább egyetlen alkalommal felhozzák a nagyterembe. /Szőcs István: Tisztánláthatási ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A bukaresti státus-kormánybizottság bejelentésére reagálva a magyar Külügyminisztérium egyértelműen leszögezte, a magyar kormány következetesen betartja a miniszterelnöki szinten aláírt egyetértési nyilatkozatban vállaltakat. Horváth Gábor külügyi hangsúlyozta, Martonyi János jan. 11-én, az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén leszögezte, hogy Magyarországnak érdeke az egyetértési nyilatkozatban foglaltak maradéktalan betartása, és a romániai magyarság érdekeit is ez szolgálja.A magyar fél reakciója azt követően érkezett, hogy a román kormányfő felszólította a prefektusokat: ne engedélyezzenek semmiféle olyan kezdeményezést, hogy a magyar igazolványt kérelmezőket nyilvántartásba vevő, netán az igazolványokat kiadó irodákat állítsanak fel Románia területén. Kovács László, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke nem nevezte meglepőnek a román miniszterelnök azon kijelentését, miszerint a magyar fél rosszhiszeműen írta alá a magyar–román egyetértési nyilatkozatot. Álláspontja szerint Adrian Nastase, illetve a szakértők nem tettek mást, mint figyelték a magyar sajtót, és látták a román–magyar megállapodásra vonatkozó kormányzati nyilatkozatokat. Az MSZP elnöke szerint csak idő kérdése volt, "mikor jön rá a román vezetés, hogy valaki hamis kártyákkal játszott" Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője közölte, az Országos Tanács állásfoglalást fogadott el, amely szerint a kedvezménytörvény elfogadásával és a magyar–román egyetértési nyilatkozat kiadásával a Fidesz-kormány súlyos károkat okoz Magyarországnak, a szomszédsági kapcsolatoknak, az ország nemzetközi megítélésének. Az ügyvivő a kedvezménytörvényt a magyar politikai élet botránykövének nevezte. Fodor Gábor kijelentette, a kialakult helyzetért a fő felelősség a Fidesz-kormányt és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnököt terheli, de osztoznia kell a felelősségben a törvényt megszavazó szocialista képviselőcsoportnak is. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a kedvezménytörvényt alapvető pontokon módosítani kell. A szabad demokrata politikus elmondta, törölni kell a foglalkoztatási és társadalombiztosítási kedvezményt, az ajánlószervezeteket, a családi oktatási támogatást és a hozzátartozói igazolványt. /Nyugodt válasz. Budapest betartja a memorandumot. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

A nagyváradi Barokk Palota hivatalos felértékelésére van szükség ahhoz, hogy a ploiesti-i törvényszéken második fokozaton folytatódjék a nagyváradi Római Katolikus Püspökség pere a püspöki székház visszaszerzéséért. Első fokon ugyan pert nyertek, vagyis a bíróság megszüntette az állam használati jogát az ingatlan fölött, a bíróság bár fölmentette a püspökséget egy több milliárdra rúgó összeg kifizetésének kötelezettsége alól is, amiért az állam karbantarttatta az épületet. Tempfli püspök keményen fogalmazott az erdélyi magyar egyházak ingatlanjainak, javainak visszaadásáról szóló hazai intézkedésekről. Úgy véli, a külföld irányában tett látszatintézkedések ezek, mert valójában nincs foganatjuk a sürgősségi kormányrendeleteknek. /(Balla Tünde): Újabb halasztás a Palota- perben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2001. dec. 14-én Bartha András elnök és Nyisztor Mihály képviselte a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét /MCSMSZ/ a Csángó Bizottság ülésén, Budapesten. Az aktuális kérdések megvitatása mellett Hegyeli Attila-oktatási programfelelős beszámolót tartott az oktatási program helyzetéről. Dec. 20. – Gabriel Andreescu, az APADOR-CH vezetője és Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke Bákóba látogattak az oktatás terén felmerült újabb kérdések kivizsgálására. Találkoztak az MCSMSZ vezetőségével, klézsei szülőkkel, majd a tanfelügyelőség és a prefektúra illetékeseivel. Dec. 24-én az oktatási programra járó gyermekek közös karácsonyi programot tartottak. A hét településen minden gyermek, aki az iskolán kívüli magyar órákon részt vett egységes ajándékcsomagot kapott. Január 10-én, a Bákóban tartott MCSMSZ vezetőségi gyűlés témái a státusztörvény igénybevételének lehetőségei és a Via Spei Ifjúsági Szervezet helyzete voltak. /Csángó hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Jan. 10-én Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke nyújtott át egy szlovákiai magyar családnakaz első magyar igazolványokat. Azóta a családfőt ismeretlen telefonáló szenci lakásán emiatt durván megfenyegette. Ugyancsak az Országházban, jan. 11-én Duray Miklós szlovákiai magyar politikusnak adta át ünnepélyesen a nevezett igazolványt Martonyi János külügyminiszter. "Személy szerint nagyon örülök, hogy szereplője lehetek ennek – mondta a külügyminiszter. – Senki számára nem titok az, hogy most e baráti találkozó keretében nyújtom át Duray Miklósnak a magyar igazolványt. Megkérdezhetik, miért pont neki és miért pont most? Talán nem tudja mindenki azt, hogy Duray Miklósnak különlegesen nagy, meghatározó szerepe volt a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény gondolatának megjelenésében, a törvény előkészítésében, abban, hogy a törvény végül is testet öltött. És abban pedig különösen, hogy ezt a törvényt a magyar országgyűlés 92%-os többséggel fogadta el. Ő volt az, akinek ez a gondolat eszébe jutott. És ő volt az, aki végig kiállt a gondolat megvalósítása mellett. Egyike volt azoknak, akiknek köszönhető az, hogy ez a törvény 2002. január elsején hatályba lépett." A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a törvény él, működik, alkalmazást nyer. Duray Miklós leszögezte: "Sok évtizedet vártunk arra, hogy az 1920-as nemzeti tragédiánk után valami olyan történjen, ami ismét a magyar együvé tartozást fogja szimbolizálni és erősíteni. Ez az elvárás és várakozás testesült meg a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényben, amely törvény azokról az emberekről szól, akik Szent István koronáját ugyanolyan nemzeti ereklyének tartják, mint a Magyar Köztársaság állampolgárai." Az igazolvány átvevését követően újságírók kérdésére elmondta, hogy számára ez elsősorban nem azt igazolja, hogy ő magyar, hanem azt, hogy összetartozunk. /(Guther M. Ilona): Ünnepélyes magyar igazolvány átadás az Országházban másodszor. Duray lett a boldog tulajdonos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Petrilláról szülők, tanárok, tanítók, tanulók fordultak a Romániai Magyar Szóhoz, mint utolsó mentsvárhoz, hogy a nyilvánosság erejével változtassák meg a helyi hatóságoknak azt a döntését, mely szerint a magyar tagozatot összevonnák a petrozsényival. Petrillában száz éve működik magyar iskola. A nagy távolság miatt a szülőknek nem lesz pénzük vállalni gyermekeik ingáztatását. A döntés meghozói tehát mindenképpen abban reménykednek, "hogy a petrillai magyarok gyermekei beolvadnak, lassan majd megszűnik előbb nálunk, majd Petrozsényban is a magyar nyelvű oktatás." – olvasható levelükben. A lap főszerkesztője, Gyarmath János hivatkozott a tanügyi törvényre, amely 119-es szakaszával védi a kisebbségi szórványoktatást, amit kötelezővé is tesz akkor, ha a szülők is úgy akarják. Segítenie kell az RMDSZ Hunyad megyei és petrozsényi szervezetének, az RMDSZ oktatási osztályának és a magyar pedagógusok szövetségének. /Gyarmath János: Odalesz egy "csodavár" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./ A petrillai szülők Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez is küldtek levelet. Ennek nyomán Murvai László államtitkár, Asztalos Ferenc és Winkler Gyula képviselők közbenjárására ebben az évben nem szüntetik meg a petrillai magyar oktatást - tájékoztatott Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke. /(Daczó Dénes): Egyelőre nem szüntetik meg a petrillai magyar oktatást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte jan. 11-én a Curentul. A lap szerint a megyei tanfelügyelőség a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékenységet, mivel az sem az alapszabályában nem szerepel, sem pedig nem kért engedélyt az oktatási minisztériumtól. A Moldvai Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen — Klézsén és Pusztinán — a magyar nyelv iskola utáni tanítását, mivel a megyei tanfelügyelőség az érvényben lévő oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. A két civil szervezet kezdeményezését a bákói tanfelügyelőség előbb azzal próbálta meghiúsítani, hogy kijelentette: a tanításnak helyt adó magánházak nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Ugyanakkor a Bákó megyei állami iskolák döntő többsége sem rendelkezik a szükséges egészségügyi engedéllyel. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékenység, de az anyanyelv ápolása igen. Az iskolán kívüli alternatív oktatás éppen ezért szigorúan a magyar nyelv tanítására korlátozódik. Ennek ellenére a bákói kezdeményezés "veszélyeit" ecsetelő román sajtó kitartóan állítja, hogy "magyar eszmékre, Magyarország történelemére, földrajzára és hittanra is oktatják a román gyerekeket". A Curentul külön hangsúlyozta, hogy bár helyi — megyei szinten — részletes dokumentációt állítottak össze erről a törvénytelen tevékenységről, a bukaresti központ semmilyen intézkedést nem hozott a románellenes tevékenység leállítására. /Újabb támadás a csángók ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Lányi Szabolcs professzor, az EMTE dékánja elmondta, hogy az akkrediációra váró négy szak mellett további két fontos mérnöki szakra is szeretnének akkreditációt kapni, ez erősítené az egyetem, csíkszeredai Universitas Siculorum működését. Lányi magától a minisztertől tudja, hogy a kormány rábólintott, hogy rendben van az engedélyezés. A tanárok kérdése még aktuális probléma. Jelenleg a legtöbb oktató a székelyföldi régióból került ki, fiatal, néhány éve végzett tanárok, akik doktoráltak valahol, vagy most vannak doktorátusi képzésen, és akik 10–15 év múlva professzorok lesznek. Ezek mellett vannak professzorok, akik valahol máshol már elértek a karrierjük csúcsára. Sok tanár ingázik, ez nem jó, mert idejüknek csak egy töredékét töltik az egyetemen, Csíkszeredában. Jó oldala: ezek az emberek bekapcsolják a csíkszeredai Sapientia Egyetemet az országos, a nemzetközi körforgalomba. - A román sajtóban érte támadás az egyetemet. Dr. Balázs Lajos docens a humán tanszék vezetője emlékeztetett: a román–angol szak, helyesebben a román szak létesítése elég sokakban megütközést keltett Bukarestben, Budapesten és helyben egyaránt. Tudni kell viszont, hogy közel 500 állás üres a székelyföldi megyékben, ahol érettségizettek vagy más szakos tanárok tanítják a román nyelvet. Mészáros Sándor, az egyetemi laboratórium vezetője arról beszélt, hogy milyen új tudományágakat telepítenek Csíkszeredába: a műszaki tudományok közül a környezetmérnöki szakot és az élelmiszermérnöki szakot, ezenkívül a molekuláris biológiát. A Sapientia a magyar egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a magyar Oktatásügyi Minisztérium és Külügyminisztérium támogatását élvezi. Január végén nyílik meg az egyetemi könyvtár 50 férőhelyes olvasóterme. /Takács Éva: Európai szintű egyetem akarunk lenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

Végre született egy olyan egyezmény, amely elősegíti a román–magyar közeledést. A magyar egyrészt számunkra előnyöket biztosít az anyaországban, másrészt a románoknak is biztosított munkavállalási lehetőség baráti gesztusnak számít, állapította meg Gábor Attila. Ennek ellenére nagy vihart kavart, az ellenzék, támadva a törvényt. Most már nemcsak Bukarestben beszélnek magyar veszélyről, hanem Budapesten is román veszélyt emlegetnek, a baloldaliak huszonkétmillió munkavállaló özönével riogatják a népet ez bizony románellenességet szül a magyarokban. Valójában a külföldön munkát kereső románok álma nem Magyarország, hanem az attól nyugatabbra lévő térségek. Feszültséget, ellenséges érzületet keltenek a szocialista és szabaddemokrata politikusok, akik úton-útfélen a toleranciáról prédikálnak. /Gábor Attila: Pálfordulások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

Sepsiszentgyörgyi értelmiségiek felhívást tettek közzé, kifejtve, hogy megdöbbenéssel érzékelik a kedvezménytörvény és a magyar–román egyetértési megállapodás körül kialakult, Magyarország és a magyar nemzet egészére nézve ártalmas, az anyaországi és a kisebbségi sorsot vállalni kénytelen magyarság és az együtt élő népek egymás ellen hangolásának, az ellenségeskedés és a gyűlölet szításának veszélyes tényeit. Mindez a nemtelen eszközöket igénybe vevő, választási kampány tisztességtelen eszközévé alacsonyított, elsősorban a rendszerváltás előtti állapotokat továbbéltetni és konzerválni óhajtó, a társadalom perifériájára sodródott rétegeket megcélzó kampánykurzus. A Nyílt levél aláírói szerint ezek a torzítások súlyosan károsítják a határokon kívüli nemzetrészeket, ezek anyaországi és a magyar nemzethez való kötődését. A kedvezménytörvény ellen indított, sok esetben hamis és felelőtlen kijelentések az 1945 utáni kommunista politikai-ideológiai kurzus folytatásának minősülnek, amellyel a nemzet határokon kívül rekedt tömegeit a szomszédos országok nacionálkommunista erőinek kiszolgáltatták és áldozatául dobták. A fél évszázadon át romboló hatású kommunista agymosás idegenné és nemkívánatossá minősítette az egykor, a történelmi Magyarország határain belül együtt élő és a magyar szellemi, kulturális, társadalomszervező értékeket együttesen létrehozó milliókat. A nyílt levél hangsúlyozta: " sértő számunkra", hogy "bennünket »idegennek«, »betolakodónak« tekintenek". A felhívásban utaltak arra is, "hogy Németország, Izrael miként védelmezi, milyen értékű és széles skálájú pozitív diszkriminációt alkalmazott az idegenbe szakadt nemzettársaik vonatkozásában." /Nyílt levél magyarországi nemzettársainkhoz. Sepsiszentgyörgyi értelmiségiek felhívása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./ A 23 Kovászna megyei közéleti személyiség által aláírt nyílt levelet eljuttatták a romániai szerkesztőségekhez is, kérték a magyarországi sajtót, hogy biztosítson teret a határon kívüli magyaroknak is, hogy ők is kifejezhessék véleményüket a nyilvánosság előtt. /Erdélyiek az MSZP ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./Jellemző, hogy a Romániai Magyar Szó nem fűzött kommetárt a nyílt levélhez /néhány mondatban ismertette/ és ezt a címet adta: Erdélyiek az MSZP ellen

Marosvásárhelyen Kultúrpalota megérdemelné, hogy büszkén viselje Bernády György nevét, mert a palota megálmodója és építtetője Bernády György volt. Dr. Dorin Florea polgármester hevesen ellenezte a megyei tanács művelődési bizottsága indítványát, s célja érdekében történelmet hamisított. A megyei tanácshoz címzett hivatalos átiratban azt állította, hogy "az osztrák-magyar monarchia idején, a budapesti parlament olyan törvényt hozott, mely előírta, az állam egysége ellen harcoló, más nemzetiségű és vallású császári alattvalók kirekesztésével, a magyar kulturális erőket koncentrálni hivatott kultúrpaloták építését a birodalom peremén azért, mert szükség van (volt?) egy olyan eszközre, mely a kultúrával asszimilálja az államot alkotó összes társadalmi osztályokat és rétegeket". Továbbá "ami a volt polgármester, Bernády György emlékét illeti - aki csak politikusként, városgazdaként meg szakmailag gyógyszerészként szerzett némi érdemeket" - azt Marosvásárhelyen már így is fölöttébb sok minden tiszteli. A doktor úr felsorolásában ez a "sok": a Bernády szobor (nem a szintén általa épített Városháza előtt, ahol jogos helyét a latinitás szobra bitorolja), a Bernády utca (épp a polgármester ne tudná, hogy az nem utca, hanem tér, ahol a szobor áll), a Bernády Alapítvány meg a Bernády Ház (ezek a vásárhelyi "magyar ház" és az azt működtető alapítvány) és a Kultúrpalotában a Bernády mellszobor. /Bögözi Attila: Történelmi sebészszike. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Tavaly ősszel a Bihar megyei RMDSZ kérésére részletes felmérés készült a Belényesi medence szórványmagyarjainak iskoláztatása helyzetéről. Erőteljes az asszimiláció a Belényesi medencében, a legtöbb településen csak óvodai és elemi szinten, azaz I-IV. osztályban lehet magyarul tanulni, a szülők egyre gyakrabban íratják román tagozatra a gyermekeiket. A nyolc településen, köztük a régió központjának számító Belényesben 216 magyarul tanuló, kis- és felső általánosba járó nagydiákot regisztráltak és közel 150 óvodást. Ám a tanulólétszám lényeges hányadát két erőteljesen magyar közösség, a kőröstárkányi és a várasfenesi adja, az előbbi 160 gyereket, az utóbbi 103-at számlál. E két településen nyolcadik végéig anyanyelvükön tanulhatnak a diákok, ám másutt nem. Belényesben 27-es létszámú magyar elemi működik és egy 15 fős óvodai csoport, tíz kisdiák már első osztálytól románul tanul. Belényesújlakon 14 elemistát és 20 óvodást, Magyarremetén 28 kisiskolást és 15 óvodást, Kőrösjánosfalván pedig mindössze 7 magyarul tanuló gyereket találtak. Belényessonkolyoson nincs anyanyelvi képzés, Kisnyégerfalván szintén 7 magyar tanulót írnak össze. A pedagógusok jobbára szakképzettek, de olyan extrém esetekre is bukkantak, hogy magyar nemzetiségű tanítók román tagozaton oktatnak. A továbbtanulási arány és a képességvizsgán elért eredmény is romlott. /(Balla Tünde): Oktatási helyzetkép a Belényesi medencéből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Különleges, a korrupció elleni küzdelmet szolgáló országos hatáskörű ügyészség létrehozását döntötte el Romániában a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetősége. Az SZDP-politikusok azt követően hirdették meg a korrupció elleni harcot az idei év egyik legfontosabb feladatának, hogy Bukarest mind a NATO, mind az Európai Unió illetékeseitől egyértelmű figyelmeztetést kapott: az országban uralkodó és a politika A kormányzati munka hatékonyságának érdekében az SZDP vezetése azt javasolta, hogy négy megyében váltsák le a kormányt képviselő prefektust. Tervbe vették az államtitkárok számának csökkentését. A román kormányzatban jelenleg 80 államtitkár van. /Harcot indít az SZDP a korrupció ellen. Veszélyben Románia integrációja? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Bukarestben, a képviselőház helyi közigazgatási bizottságában az SZDP-képviselők visszautasították a Demokrata Párt azon kezdeményezését, amely szerint a jelenleg tisztségben levő helyi tanácsosoknak kötelezően választaniuk kell önkormányzati mandátumuk, illetve a polgármesteri hivatalok hatáskörébe tartozó közüzemek vezető tanácsában elfoglalt pozícióik közt. A demokraták javaslata ellen szavazott az RMDSZ bizottsági tagja is. A DP szerint amennyiben a kormánypárt komolyan gondolja a korupció elleni harcot, támogatnia kellett volna a kezdeményezést. /Szemfényvesztés az egész — véli az ellenzék. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Jan. 16-án tárgyalták a Hargitai Törvényszéken Héjja Dezső ügyét, amelyben az elítélt a büntetés végrehajtásának megszakítását kérte. A több műtéten átesett Héjja egészségügyi állapota, saját bevallása szerint, az utóbbi időben tovább romlott. Az újabb tárgyalást február 13-ára tűzték ki. Héjja Dezső ügyében ez volt a hatodik halasztás. /(Daczó Dénes): Újabb tárgyalás Héjja Dezső ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Karácsony éjjelén több évtizedes hallgatás után kondult meg ismét a nagyváradi Szent László plébániatemplom nagyharangja. Hívek sokasága kelt útra, hogy meghallhassa az 1963-ban elnémított harangot. Szent László városában ekkor akarták lerombolni a főtéri római katolikus istenházát. Abban az időben hívek ezrei élő láncot alkotva, hetekig kéz a kézben, éjjel-nappal védték a templomot a megsemmisüléstől. A hatóságok terve az volt, hogy az a tér túloldalára csúsztatják a templomot, mert az a nagyszabású kommunista gyűlések helyszínéhez nem illett. Azonban ezt biztosan nem bírta volna ki az öreg épület. A 2001. december 24-i szentmisén még sokan jelen lehettek azok közül, akik az élősövényt alkották. /Balla Tünde: Mit üzen a Szent László templom nagyharangja? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Jan. 17-én a Ion Iliescu államfő úgy nyilatkozott: Romániának jó esélyei vannak arra, hogy az év végi prágai NATO-csúcson meghívják a csatlakozásra. Iliescu úgy vélekedett: ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges valamennyi állami intézmény közös fellépése mind bel-, mind pedig külföldön, külön hangsúlyozva a parlamenti pártok közti ilyen irányú együttműködés jelentőségét is. Az államfő szerint a kormánynak prioritással kell kezelnie a hadsereg reformjának, a többi NATO-országgal való katonai együttműködésnek, a román társadalom negatív jelenségei, mindenekelőtt a korrupció megfékezésének a kérdését. Iliescu februárban Washingtonba készül, ahol szintén Románia NATO-csatlakozásának támogatását igyekszik megnyerni, és mindenekelőtt erről lesz szó Aleksander Kwasniewski lengyel államfő, illetve Costas Simiti görög miniszterelnök tervezett bukaresti látogatásán is. Iliescu bizakodik abban, hogy mind az Egyesült Államok, mind pedig a másik két NATO-tag, Lengyelország és Görögország Románia felvétele mellett szavaz. Kijelentette: nemsokára román-bolgár-görög, illetve román-bolgár-török hármas találkozóra is sor kerül. Adrian Nastase kormányfő szerint Románia NATO-csatlakozásának folyamata tele lesz előre nem látható akadályokkal. /Román NATO-csatlakozási remények Nastase: Rögös út áll előttünk. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Színházi vita Legutóbb a bukaresti Adevarul napilap jan. 17-i számában megvádolta a Szabadságot, hogy hadjáratot indított volna Tompa Gábor színházigazgató ellen, akit azzal vádolna, hogy nem folytat kellőképpen magyarbarát politikát. A Szabadság nem kezdeményezett vitát színházügyben, és semmilyen kampánynak nem kiszolgálója, szögezte le Balló Áron főszerkesztő. A Szabadság pusztán teret adott azoknak a hangoknak, amelyek közérdekű kérdésekkel foglalkoztak. /Balló Áron: A Szabadság és a színházi vita. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

"Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy a moldvai csángókat magyar nemzeti kisebbségnek tüntessék fel, égbekiáltó módon ellentmond a valóságnak..." – állította Gh. Prisacaru szenátor. Érdemes a román forrásmunkákat idézni. Dimitrie Cantemir fejedelem a Descrierea Moldovei c. könyvében írta: "Nem hiszem, hogy lenne egy Moldovához hasonló nagyságú ország, ahol olyan sok és egymástól annyira különböző nép élne. A moldovaiakon kívül laknak még Moldovában: görögök, albánok, szerbek, bolgárok, lengyelek, kozákok, oroszok, magyarok, németek, örmények és cigányok". Marius Sala és Ioan Vintila Radulescu az Enciclopedia limbilor lumii c. könyvükben leírnak 2171 nyelvet. Ezek között a magyart. A magyar nyelv hét tájszólását is említették, ezek között a Moldovában beszélt csángót. A román statisztikában a székely és csángó nyelv legelőször 1977-ben jelent meg, Nicolae Ceausescu értékes útmutatásának eredményeként. És végül: 1938. május 6- án a Bacau megyei Ferdinand (Újfalu) község elöljárósága hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy "A községházán vagy nyilvános helyen nem szabad más nyelven beszélni, csak románul." Miért kellett ezt kihirdetni, amikor az 1129 lélekszámú helységben a hivatalos adatok szerint összesen 4 magyar élt. /Benedek Gyula: Ha a csángók románok... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./