Veress István 96 éves agrármérnök, a gyümölcstermesztés, kertészet szerelmese tanítványai, barátai jelenlétében vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, melyet Cseh Áron főkonzul adott át Kolozsváron. Veress István önéletírásában /Fa a pusztában, Szatmárnémeti, 1997/ is a meghatározó gyerekkort emelte ki: az erdők, mezők közelsége már kisgyerekként beleoltotta a természet szeretetét. Tudományos írásai számos szakkiadványban napvilágot láttak, több mint negyven szakkötetet jegyez egyedül vagy társszerzőkkel, melyek közül jó néhány több kiadást is megélt, sőt román fordításban is megjelent. /-f-: Magyar állami kitüntetés Veress István agrármérnöknek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./ Az ünnepségen a főkonzul méltatta a Budapesti Kertészeti Egyetem arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomás végzettjének, érdemeit és gazdag munkásságát. Veress István 1935-ben dr. Szász Pál meghívására a Csombordi Téli Gazdasági és Szőlészeti Iskola alapító tanára igazgatóhelyettese lett. 15 évig dolgozott Csombordon. 1949-ben kinevezték a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézet magyar nyelvű karára tanszékvezetőnek a zöldségtermesztési katedrára. Később a Gyümölcstermesztés és a Szőlészeti katedra vezetését is rábízták, de tanított, mint szenvedélyes vadász-halász, vadgazdálkodást is. Kolozsváron ő létesítette a didaktikai kertet, a fajtagyűjteményt, az intenzív gyümölcsöst. Ő kezdeményezte a biológiai kertészet bevezetését, ő a régi méltatlanul elhanyagolt almafajták megmentője. /Takács Ildikó: Magas kitüntetés Nagyenyed szülöttjének. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Kónya Tibor iskolalelkész indította újra a cserkészetet Nagyenyeden, ahol irányításával jelenleg két csapat tevékenykedik. Enyeden már többször próbálkoztak a cserkészet újraindításával, s mint iskolalelkész, felvállalta az ügyet. 2004-ben képzetlen vezetőként működtette a csapatot. 2005 nyarán Kis Szabolcs biológiatanárral együtt elvégezte a Szlovákiai Magyar Cserkészképző Szövetség által szervezett segédtisztképző tanfolyamot. Idén júliusban szintén Szlovákiában kiscserkész-vezető képzésen vesz részt Kónya Gyöngyi és Orbán Katalin, segédtisztképzésre pedig Borbándi András és Szekeres Ildikó utazik. Millik Emese Budapesten tanul kiscserkész-vezetést. Nagyenyeden 30 kiscserkész van, és a nagyobbak száma is meghaladja a 25-öt. Július 29-e és augusztus 11-e között Magyarkapudon rendezik meg a nyári nagytábort, a kiscserkészeknek pedig a nyári tanyázást. /Takács Ildikó: Cserkészet Nagyenyeden. Emberebb embert, magyarabb magyart. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Több ezer fő vett részt a hat magyar országos szakszervezeti szövetség július 8-án Budapesten rendezett tüntetésén, ahol a mérsékeltebb tiltakozók csak sárgalapos figyelmeztetést mutattak fel, a radikálisabbak már kormányváltást követeltek. A tüntetés célja az volt, hogy az Országgyűlés ne szavazza meg a kormány által ismertetett Új egyensúly program megszorító intézkedéseit. A téren „Sárga lapot a kormánynak!”, „Kormányváltást!”, „Dübörög a nyomor!”, „Visszajövünk ősszel, vonjátok vissza most!” feliratú táblákkal vonultak a tüntetők. /Sárga lap a magyar kormánynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

Kevesen tudják, hogy készül a román státustörvény. A Külügyminisztérium májusban tette közzé honlapján a határon túli románok jogállásáról szóló jogszabály tervezetét. Mihai-Razvan Ungureanu külügyminiszter elmondása szerint a tervezet nyilvános vitája két héten belül véget ér. Ungureanu azt szeretné, ha a törvényhozás sürgősségi eljárással vitatná meg a törvényt. A külhoni román jogairól szóló tervezet a magyar státustörvényhez hasonló jogokat biztosít az ország határain kívül élő, román becslések szerint tízmillióra tehető román etnikumú személynek. A magyar státustörvény csupán a szomszédos országokban élő magyarokra vonatkozik; fel is sorolja azokat az országokat, amelyek magyar nemzetiségű polgárai jogosultak a kedvezményekre. A román tervezet nemcsak a világ valamennyi táján élő románokat, hanem az úgynevezett románbarátokat is támogatja abban, hogy megőrizzék – ez utóbbi esetben nem létező – román önazonosságukat. A készülő törvény a magyart túlhaladó jogokat biztosítana a külhoni románoknak: ingyenes könyvtár- és múzeumlátogatást; a közoktatáshoz való hozzáférést óvodától az egyetemig; továbbképzéseken való részvételt és ösztöndíjat; ingyenes tan- és szépirodalmi könyveket; támogatást iskolák és templomok építésére, illetve felújítására; támogatást művelődési, oktatási és vallásos rendezvények szervezésére, valamint kiadványok megjelentetésére. A kedvezményekre az a nem román állampolgár jogosult, aki magát román nemzetiségűnek vallja, illetve „megfelelő színvonalon” beszéli a román nyelvet. A kedvezményekre feljogosító igazolványt a külképviseleteken állítják ki, ahol a „vizsgáztatás” is történik. Jelenleg Romániában a Külügyminisztérium egyik főosztálya felel a határon túl élő románsággal való kapcsolattartásáért (DRRP), megnevezése azonban messziről sem fedi a hivatal hatáskörét. A határon túli románok hivatala foglalkozik ugyanis a különféle támogatások elosztásával. A tavalyi beszámoló megtalálható a Külügyminisztérium honlapján. Ebből kiderül, hogy a DRRP összesen 11 253 191 lejjel finanszírozott különböző határon túli programokat. Az összeg közel fele – 5 388 916 lej – a „második román államba”, a Moldova Köztársaságba került. A kiemelt támogatottak között van Németország is, azonban mindkét esetben a finanszírozást egy-egy ortodox templom építésére kiutalt összeg ugrasztotta meg. Miközben javában tartott a magyar státustörvény körüli vita – többek között Budapest és Bukarest között – a Nastase-kormány módosította az 1991-ben elfogadott állampolgársági törvényt. A 2002/68-as sürgősségi kormányrendelet értelmében díjmentesen visszaszerezheti román állampolgárságát, aki 1989. december 22-e előtt önhibáján kívül veszítette el azt. A kitétel nemcsak a Romániától valaha elcsatolt területeken élőkre érvényes, hanem azok leszármazottaira is. Nem hivatalos adatok szerint az intézkedés nyomán a Moldova Köztársaság mintegy 600 ezer polgára kérvényezte és kapta meg a román állampolgárságot. /Szőcs Levente: Román külhoni státus: nagy hatásfok kis hangerővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

Elsőként az RMDSZ vezetőivel tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, de a többi határon túli vezető is meghívást kap majd Budapestre. A találkozó egy konzultációsorozat kezdete, hogy augusztusra már konkrét elképzeléseket prezentáljanak a határon túli szervezetek képviselői. Gyurcsány eldöntötte, hogy átszervezi a határon túli magyarokkal foglakozó struktúrákat. Az új nemzetstratégia, nemzetpolitika ugyanis új intézmény- és kapcsolatrendszert kíván, de hozzá a támogatási formák változását is megköveteli. Az új nemzetstratégia figyelembe veszi, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek helyzete nagyban eltér egymástól, és azt is, hogy az európai uniós tagsággal – a vajdasági és kárpátaljai magyarságon kívül – egyazon közösséghez tartoznak majd a határ két oldalán élő magyarok. Elsődleges szempont tehát a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a versenyképesség megteremtése a határon túli közösségek számára. A miniszterelnök közölte: a magyar állam a továbbiakban is támogatja a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE), de csak szigorú minőségi és ellenőrzési feltételek mellett. Ez feltételezhetően azt is jelenti, hogy az EMTE kikerül az egyházak felügyelete alól. A Határon Túli Magyarok Hivatala megszűnik, feladatkörét átveszi a Miniszterelnöki Hivatal kül- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága. Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytak Gyurcsányék: a HTMH szimbólum, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa. Megszüntetése a határon túli magyar közösségek számára egyet jelent azzal, hogy a magyar kormány immár nem vagy sokkal kevésbé törődik velük. Az újságíró szerint ennek éppen az ellenkezője fog történni, de érthető a határon túliak bizalmatlansága. Budapest azzal érvel, hogy a tervezett stratégia nyomán gyakorlatilag Gyurcsány irányítja majd a nemzetpolitikát, és ezen belül a határon túli magyarságra vonatkozó kérdéseket is ő kezeli. A miniszterelnök elképzelése szerint a szórványmagyarságra fordítanak majd nagyobb figyelmet. /Simon Judit: Új magyar nemzetpolitika: sok a bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

Július 9-én Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán ünnepélyes keretek között nyitották meg a XXVI. Régizene Fesztivált. A Budapesti Utcaszínház színészei teremtettek jó hangulatot. Markó Béla, a rendezvény fővédnöke hangsúlyozta, a XXI. század feladata, újból véghezvinni az európai reneszánszot: úgy együtt lenni, hogy ki-ki a maga hangszerén játszva a reneszánsz óta példaértékű harmóniát megteremtsük. /Takács Éva: XXVI. Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./ Csíkszeredában elkezdődött a Hargita Megyei Nemzetközi Fesztiválként első – ám a megyeszékhelyen már 26 éves hagyománnyal rendelkező – Régizene Fesztivál. A nagyszabású muzsika-maraton a délelőtt folyamán rajtolt Csíksomlyón, de Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Csíkszentgyörgyön is. Fellépett többek között a baróti Kájoni Consort meg a Schola Cantorum farkaslaki régizene-együttes is. /Horváth István: Hargitai régizene-”forrás”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

A külpolitika és a nemzetpolitika irányvonalai címmel tartott háttérbeszélgetést július 10-én Budapesten határon túli újságírókkal Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MH) határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára. Az új támogatási struktúra januártól már működőképes lehet – hangzott el. Ezután a magyar kormány részéről a határon túli magyarok számára folyósított anyagi támogatást két szintű rendszer szerint osztják majd el. Az első szintet az úgynevezett „nemzeti projektek” jelentik majd. Ezek politikai döntések, amelyek a legfontosabb célok meghatározásáról, valamint azok finanszírozásáról szólnak. A második szintet a különböző programok képezik, amelyekre jól körvonalazott, szakemberek által összeállított kritériumrendszer alapján lehet majd pályázni. Utóbbi esetben a hangsúly a szakembereken van, a döntéseket ők hozzák. Nagy arányú átvilágítási folyamatnak vetik alá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE). Előzőleg Gyurcsány miniszterelnök arról biztosította a Markó vezette erdélyi küldöttséget, hogy a magyar kormány támogatni fogja a felsőfokú oktatási intézmény működését. /Kiss Olivér: Lényegesen változik a támogatási rendszer. Tájékoztató a magyar Miniszterelnöki Hivatalban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ „Két út van a határon túli magyar közösségek előtt: a felzárkózás vagy a bezárkózás, célszerű a felzárkózás” – mondta Gémesi Ferenc. Kifejtette: a határon túliaknak nyújtott támogatások rendszerének változtatását az indokolja, hogy az eddig elköltött pénzzel nem arányos a fejlesztések mértéke. Az államtitkár kifejtette: „eddig százmilliárd forinttal támogatták a határon túli közösségeket, de a támogatásoknak nem volt olyan látványos eredménye, mint amekkora a kifizetett összeg volt.” A kormány célja a pályázati rendszer politikamentessé és hatékonnyá tétele. Ezért felszámolják a támogatások odaítélésének kuratóriumos rendszerét, helyette projektorientált rendszert vezetnek be. A támogatások rendszerének egységesítésével az a cél, hogy ne alakuljanak ki párhuzamos intézmények a határon túl, tette hozzá Gémesi expozéjához Törzsök Erika politikai főtanácsos. A párhuzamos intézmények helyett egymást kiegészítő, átjárható intézményrendszert akarnak létrehozni, állította. A nemzeti intézményeket megtartják mindenképp, jelentette ki Gémesi. Ilyen nemzeti intézménynek bizonyul például egy felsőoktatási intézmény is, mondta, de ennek politikamentesnek kell lenni, és a magyarság érdekeit kell szolgálnia. Nem szabad olyan felsőoktatási intézményeket létrehozni, amelyek munkanélkülieket termelnek, figyelmeztetett. Rámutatott: „a nemzeti projekteket politikai szinten fogják eldönteni a magyar kormány és a határon túli szervezetek vezetői. De a kritériumrendszer eldöntése és a pénzosztás alapvetően a magyarországi szakemberek feladata lesz, amiért vállalják a felelősséget.” Az ÚMSZ felvetésére, hogy mi lesz a tömbmagyar területek támogatásával, utalva Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állásfoglalásaira, amelyekben a szórványra helyezte a hangsúlyt, Gémesi kifejtette: ezeknek nagyobb lehetőségük van a pályázásra, az infrastruktúra fejlesztésére, akár közösen Magyarországgal. Hozzátette: „nem szabad elfelejteni, hogy a két kormány közötti kapcsolatok is olyanok kell legyenek, hogy fejlesszék a magyarlakta területeket is.” /Simon Judit: Válaszúton a támogatásrendszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Lehet szeretni vagy nem szeretni a magyar kormányt, de ez van. Őket választotta a magyarországi polgárok többsége. Az ő fővárosuk Budapest, a miénk Bukarest, magyarázta Simon Judit újságíró. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök új alapokra akarja helyezni a nemzetpolitikát. Átszervezi a kormányt, a közigazgatást, ezen belül a határon túli magyarsággal foglalkozó intézményeket. Ettől „népszerűtlen lesz az úgynevezett nemzeti körökben.” Gyurcsány külön-külön tárgyal a határon túli magyar vezetőkkel, az újságíró lelkesen helyeselt. Simon Judit szerint Gyurcsány „talán elsőként, felnőttnek tekinti a határon túli közösségeket és ezek vezetőit.” Továbbá „nem döntenek rólunk nélkülünk. A miniszterelnök a határon túli szervezetekkel közösen akarja kialakítani az új intézményrendszert, velük együtt szeretné megalapozni az új nemzetpolitikát.” A magyar egyetemek színvonalának vetekednie kell a nyugati egyetemekével. „Nem elegendőek az újabb épületek és az azok udvarain felállított újabb szobrok.” /Simon Judit: Hétköznapok stratégiája. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

A hetilapban Szűcs László főszerkesztő Simon Judittal szemben másképpen fogalmazott. Megállapította, a változó budapesti nemzetpolitikai elképzeléseket sokat elemezik viszonylag kevés érdemi információ ismeretében. Azzal lehet vitatkozni, hogy a határon túli magyarokra fordított eddigi mintegy százmilliárd forint ablakon kidobott pénz lenne. Igenis vannak jól működő s magyar közpénzekből is finanszírozott intézmények, voltak és vannak jó programok. Igaz, hogy vannak fölösleges párhuzamosságok is. Újdonság, hogy a döntéshozatal második szintjét, a kritériumrendszer meghatározását a szakemberekre bízzák. Kérdés, hogy a pénzek, a támogatások elosztásánál hogyan mutat majd a politikum és szakmaiság aránya. A nemzetpolitikai irányváltásról virágnyelven megfogalmazott nyilatkozatok jelennek meg, a semmitmondást tökélyre vinni tudó válaszok, konfliktusok eltakarása, a nyilvánosság és a lényeg kerülése jellemezte eddig a határon túli magyar kérdések kezelését. Ebben élen járt a határon túli politikusok zöme, de a nyíltság hiánya a budapesti politikai partnereket is jellemezte. /Szűcs László: Nemzetpolitikai nyelvújítás? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, a Babes–Bolyain 5500 magyar hallgatót tartanak számon. Egy 1993-as adathoz képest (800 fő volt a magyarul tanulók száma) a létszám közel meghétszereződött, s ha az egykori Bolyain évente tanulók számával (1200–1500) összevetjük, akkor ez a mai létszám annak több mint háromszorosa. A napokban megjelent felvételi tájékoztató szerint a 103 szakosodási lehetőségen belül 58 magyar nyelvű tanulmányi ágazat van meghirdetve, de nem közlik, milyen mértékben biztosított a magyar tanszékrészlegeken a diszciplínák megfelelő szakemberekkel történő lefedése. A jelenleg magyarul tanuló diákok létszáma, ha a Babes–Bolyain kívül a Partiumi Keresztény Egyetemet, a Sapientiát, a teológiai karokat, a színész- és orvosképzést és a bukaresti hungarológia szakot stb. is egybevesszük, huszonháromezer, tehát nagy tömegű értelmiségi utánpótlás létezik. Azonban a nyilvánosságban ez a magyar diákság nem látszik eléggé. Ehhez képest a két világháború közötti fiatal egyetemista értelmiség sokkal artikuláltabban jelenítette meg érdekeit (Venczel József és mások). A problémákra rákérdező diákot (Száfta Szendét) a Szabadságban rögtön valamely beszervezés, manipuláció, rosszindulatú politikai szándék eszközének tekintik. A diákok esélyegyenlőségének feltétele a jó könyvtárak, laboratóriumok, egyetemi jegyzetek, internet-hozzáférés kellő mennyiségének biztosítása (lenne), különösen ma, a tömegoktatás korszakában. A mai romániai egyetemekre – és ezen belül a magyar tagozatokra is – az eltömegesedés jellemző. A nagy csoportlétszám, a megfelelő infrastruktúra és az egyetemi jegyzetek hiánya miatt kinek-kinek személyesen kell megtalálnia a módját, hogy a minőséget ne sodorja el teljesen a mennyiség uralma. A bukaresti román sajtóban, különösen a 22 címűben, hónapok óta a felsőoktatás eltömegesedése és a minőségbiztosítás (akkreditáció) az egyik legfőbb téma. A romániai akkreditációról a magyar oktatói testület körében sem igen folyik párbeszéd. A kolozsvári egyetem magyar oktatóinak egyik utolsó fórumán Cs. Gyimesi Éva két megfontolandó szempontra hívta föl a figyelmet. Az egyik szerint a viták helyett vegyék a közös célt vegyék figyelembe: a hallgatók szakmailag hatékony képzését. A másik: vonják be azokat az egyetemi tanárokat is, akik az egykori Bolyai diákjai, majd tanárai voltak, és van néhány évtizednyi tapasztalatuk a tanszékszervezésben. Ezekről javaslatairól azt írta az Erdélyi Naplóban egy váradi újságíró, hogy Cs. Gyimesi Éva „ezúttal két értelmetlen mondatra ragadtatta magát”. A budapesti Felsőoktatási Kutatóintézet munkacsoportja, élén Kozma Tamással, a tavalyi kézikönyv után (Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, 2005.), amely a romániai magyar felsőoktatás intézményei közül csupán a Partiumi Keresztény Egyetem képzési struktúráját tárgyalta alaposan, belehelyezve a romániai kisebbségi oktatás szerkezetébe (Szűcs István tanulmánya), idén kiadtak egy másik könyvet: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában, Kozma Tamás és Rébay Magdolna szerkesztésében (Új Mandátum Könyvkiadó, 2006.). Megállapítható, hogy Romániában tekintélyelvű, bezárkózó, a diákok véleményszabadságát kizáró oktatási struktúra dominál. /Cs. Gyimesi Éva: Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. /Gedeon Zoltán-tárlat Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) már hat éve foglalkoznak magiszteri képzés szintjén a nemek tanulmányozásával, azaz a nők és a férfiak közti kapcsolatok alakulásával, a társadalomnak e témakörhöz való viszonyulásával. Eddig egyéves volt a képzés, de a tervek szerint 2007 őszétől négy féléves magiszteri képzéssé bővülhet. A Kolozsvárott július 11-én lezajlott nemzetközi konferencia keretében angliai, közép-európai és hazai egyetemek képviselői nyilatkoztak e témakörben. A konferencia főszervezője, Magyari-Vincze Enikő, a BBTE Európai Tanulmányok Karának egyetemi tanára elmondta: az eddig meghirdetett hét tandíjmentes helyre mindig óriási volt az érdeklődés. Az oktatás angol és román nyelven folyt, de a továbbiakban igyekeznek rátérni a teljes angol nyelvű oktatásra. Barát Erzsébet, a Közép-Európai Egyetem budapesti tanára előadásában kitért arra, hogy a rendszerváltást követően Magyarországon a szólásszabadság jogán a médiákban különböző pejoratív jelentést tulajdonítottak a feminizmusnak, szerinte ez is a gyűlöletbeszéd egyik megnyilvánulási formája. /Nagy-Hintós Diana: Konferencia a nemek közti különbségekről, egyenlőtlenségekről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Vasvári Pál szabadságharcos, forradalmár születésének 180. évfordulóját ünnepelték az elmúlt hétvégén Tiszavasváriban, Kőrösfőn, Magyarvalkón és Nyárszón. A Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete és a Vasvári Pál Társaság immár tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Bölcsőtől a csatatérig elnevezésű ünnepségsorozatot. Az idei megemlékezés Tiszavasváriban kezdődött, ahol a Vasvári Pál Társaság ünnepi emlékülését követően megkoszorúzták a szabadságharcos szobrát. A Vasvári Pálról elnevezett kőrösfői emlékszobát július 9-én avatták fel, melyet a Péntek László tulajdonát képező házban rendeztek be. Dr. Egyed Ákos történész felajánlotta a birtokában levő, Vasvári Pálhoz kapcsolódó dokumentumokat. A Ki tud többet Vasvári Pál életéről és haláláról? című történelmi diákvetélkedő a Művelődési Házban zajlott. Július 8-án a kőrösfői templomdomb alatti Vasvári-kopjafához érkeztek az Erdélyi Kárpát Egyesület által szervezett biciklis teljesítmény- és emléktúra kerékpárosai. Az ünnepségsorozat istentisztelettel folytatódott Magyarvalkón. Kőrösfőn Péntek László Kopjafa a templomdomb alatt címmel ismertette a szabadságharcos emlékére felállított kopjafa történetét. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke Márton Áron római katolikus püspököt idézte: „Nagy időkhöz nagy emberek kellenek”. Vasvári Pál pedig nagy időhöz nagy ember volt. Kiosztották az idei Vasvári Pál-díjakat. Vasvári Pál emléklapot és a Vasvári kopjafa kicsinyített mását vehette át Tripolszky László újságíró, a budapesti Sajtószakszervezet társelnöke, Cselényi László, a Duna TV elnöke, dr. Koháry György, a Vasvári Pál-portré festője, valamint Csulak János Bécsből, aki három éve minden esztendőben tizenöt diákot nyaraltat a Balaton partján. Július 9-én Nyárszón népművészeti játszókertet avattak a református kántori lak kertjében. /Dézsi Ildikó: „Vasvári Pál úgy halt meg, ahogy élt: lángolva” Az 1948–49-es szabadságharc hősére emlékeztek Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Új folyóirat jelent meg ME.dok címen, Média – Történet – Kommunikáció alcímen Kolozsváron. Első, júniusi számában Cseke Péter főszerkesztő Beköszöntő című írásában jelezte, médiatudományi szakfolyóiratot indítanak. „Az önálló Médiatudományi Tanszék kiépítésének reménységével. Egy majdani Sajtótudományi Kutatóközpont megteremtésének igényével.” A kiadvány egyik szerkesztője, Botházi Mária elmondta: A ME.dok című médiatudományi folyóiratot a BBTE újságíró szakának doktorandusai hozták létre a kutatómunkát irányító Cseke Péter professzor segítségével. A szakon működő Medea Egyesület szakkollégiumának kiadványa várhatóan egy tanévben kétszer jelenik majd meg. Céljuk a jelenkori romániai magyar újságírás helyzetének feltérképezése, a sajtótörténeti kutatások bemutatása. Az Aula rovat egy elismert professzor, médiaszemélyiség aktuális jelenségeket magyarázó előadásának szövegét hozza, a Szóközök a kommunikáció problémáira reflektál, a ME.diárium sajtótörténeti írásokat közöl, a Kamera a vizuális világot vizsgálja, a ME.teória a médiaelméleté, a Hátlap a legújabb, sajtóval, kommunikációval, médiával kapcsolatos kiadványokat recenzálja. A ME.dok szerkesztőbizottsága: Bernáth László (Budapest), Bodor Pál (Budapest), Marian Petcu (Bukarest), Reinhold Stipsits (Bécs), Szabó Zsolt (Kolozsvár), Tudor Vlad (USA). Főszerkesztő: Cseke Péter. Szerkesztő: Botházi Mária, Győrffy Gábor. Olvasószerkesztő: Buzogány Klára. Borítóterv, tipográfia: Könczey Elemér. /Köllő Katalin: ME.dok – új sajtókiadvány a piacon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Budapesten a kormány megszorító intézkedései elleni tüntetésre mind kevesebben mennek el, „kevesen hiszik, hogy valóban igazság az, amit a szélsőjobb a szélsőballal karöltve szónokol.” A többség ugyanis a demokrata tőkésekre szavazott. /Simon Judit: Két óra tüntetés. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Gyurcsány Ferenc kormányfő július 12-én szlovákiai és vajdasági magyar vezetőkkel folytatott megbeszélést. A nemzetpolitikai koncepcióváltás tartalmi kérdéseiről tárgyal a miniszterelnök a határon túli magyarok képviselőivel – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért is felelős szakállamtitkára. A változásra utal, hogy most a kormány nemzetpolitikáról és nem a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáról beszél. A magyar kormány mostani álláspontja szerint ma már alapvetően nem a határon túli magyarok nemzeti identitásának megőrzését kell szolgálnia a magyar költségvetési támogatásnak, hanem a határon túli magyar közösségeket kell szülőföldjükön versenyképessé tenni. A számtalan nyitott kérdés közül eddig csak egyre született határozott válasz: a magyar nyelvű oktatás választását megkönnyítő oktatási-nevelési támogatást nem akarja Budapest megszüntetni. Arról viszont már konkrét listát szeretne, hogy az eddig magyar költségvetési támogatással működő határon túli magyar kulturális, oktatási intézmények közül melyek magyarországi támogatásának fenntartását tartják szükségesnek az érintettek, melyek működtetését tudják maguk átvenni. A magyar költségvetési támogatásnak feltétele is van: minőség és politikamentesség. /Szlovákiai és vajdasági magyar vezetők Gyurcsány Ferencnél. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./ A megbeszélésen Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál alelnök, volt szlovák miniszterelnök-helyettes, Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Dudás Károly alelnök vett részt.  Bugár Béla a tárgyalás végeztével elmondta: a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen mindenekelőtt arról volt szó, hogy a határon túli magyarság szempontjából létkérdésnek tekinthető ügyekben hosszú távú megállapodásokat kellene kötni. ,,Ilyen például a Felvidéken az egyetem, az egyetemi képzés kérdése” – tette hozzá a politikus. A Magyar Állandó Értekezlet jövőbeni szerepét firtató kérdésre Bugár Béla úgy válaszolt, lesznek olyan témák, amelyekben minden határon túli magyar szervezet véleményére szükség van, erre példaként a magyar igazolványok esetét említette. /(L.): Határon túli magyar vezetőkkel tárgyalt Gyurcsány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

A Budapesten tervezett második román-magyar együttes kormányülésen a román kormány olyan együttműködési megállapodás aláírását reméli, amely az észak-erdélyi autópályának a magyarországi úthálózathoz való csatolásáról szól – jelentette be július 13-án Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormányfő a Kolozsvár melletti Tordaszentlászlón tett rövid látogatást, megszemlélte az észak-erdélyi autópályát kivitelező amerikai Bechtel cég építőtelepét. A munkálatok folytatását nemrég kezdték el, így jelenleg az építőtelepen nincs sok változás Tariceanu elődje, Adrian Nastase 2004-es látogatásához képest. Tariceanu emlékeztetett: azért látogatott el a Bechtel építőtelepére, mert az általa vezetett kabinet az elsőbbséget élvező területek közé sorolta a romániai infrastruktúra fejlesztését. /B. T.: Kormányfői látogatás az észak-erdélyi autópályánál. Megállapodást akar Tariceanu Budapesttel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Nyolc helyszínen összesen harminckét tanfolyamot szervez idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Bolyai Nyári Akadémia keretében. Az első tanfolyamok – az óvónőké és a tanítóké, valamint a római katolikus vallástanároké már lezajlottak. Idén 1200 jelentkezőből kellett kiválasztani azt a 725 főt, akik részt vehetnek a tanfolyamokon. Vajdaságból 55, Felvidékről 69 pedagógus jelentkezését fogadták el. Kárpátaljáról a magas vízumköltségek miatt idén sem jöhetett senki. A szervezők 147 előadót várnak. Új helyszínt jelent Kolozsvár, ahol magyartanárok számára tartják az anyanyelvápolók tanfolyamát. A földrajztanárok idén Nagybányán találkoznak, a magyar nyelv fakultatív oktatását végzők számára pedig Temesváron szerveznek tanfolyamot. Szintén újdonság a népzene és néptánc tanfolyam, amelyet az RMPSZ a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel közösen szervez. A Bolyai Nyári Akadémia – a más szülőföldi továbbképzőktől eltérően – kapott támogatást Budapesttől, az Oktatási Minisztériumtól. A keret ismét szűkült: míg tavaly 18 millió forintból gazdálkodhattak, idén csak 15,3 millió jutott erre a célra. A hallgatókat az útiköltségen kívül 30 lejes hozzájárulás is terheli. kevés pénz miatt a rendezvényt fogadó iskolák, intézmények jövedelemre nem számíthatnak, önköltségi áron adnak szállást és kosztot a résztvevőknek. Az eddigi évekhez hasonlóan a román Kisebbségi Minisztérium Interetnikus Kapcsolatok Hivatala is támogatja a továbbképzőt, azonban a kért 500 millió lejből csak 200 milliót biztosítanak. Ez a tavalyelőtti összegnek felel meg. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Feszültségeket gerjeszt a moldvai csángómagyar közösségben a Pusztinán felépített közösségi ház. Az impozáns ingatlant a magyar állam támogatásával építették, és noha már június másodikán ott tartották a csángókonferencia rendezvényeit, hivatalosan még nem avatták fel. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke jelezte, megpályázza az intézményvezetői tisztséget. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége viszont az építkezés idején kulcsszerepbe került Nyisztor Demetert bízná meg az intézmény vezetésével. A létesítmény építését finanszírozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyelőre salamoni döntést hozott: Karda Emesét, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját kérte fel a működtetési terv elkészítésére. A ház felépítésében a Teleki László Alapítvány játszott kulcsszerepet. Az MCSMSZ Nyisztor Demeterre bízná az intézményvezetést. „Ő a legaktívabb emberünk Pusztinán, és meggyőződésem, hogy az adminisztratív feladatokat is jobban el tudná látni, mint Tinka – érvelt Róka Szilvia a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Nyisztor Tinka egyébként az MCSMSZ-nek is vezetőségi tagja, de a bákóiak nehezményezik, hogy ritkán vesz részt a gyűléseiken, sokat tartózkodik Magyarországon. Távolléte egyébként jórészt a doktori vizsgákkal áll összefüggésben. Ha jövő év szeptemberéig sikerül a budapesti akadémiai bizottság előtt megvédenie dolgozatát, ő lehet az első csángó csúcsértelmiségi. Pályája abban is különbözik a külföldön tanult társaiétól, hogy visszatért szülőfalujába. A megkérdezettek kerülik, hogy Nyisztor Tinka pénzügyeiről nyilatkozzanak. A Krónika azonban megtudta, többek között az szól a Szent István Egyesület elnökének intézményvezetői kinevezése ellen, hogy pert vesztett a NKÖM-mel szemben. A minisztérium nem fogadta el egy évekkel ezelőtt megpályázott támogatás elszámolását, és a két évvel ezelőtt kimondott bírósági ítélet szerint immár nemcsak a 350 ezer forintos támogatási összeget, hanem annak kamatait, és a perköltséget is, összesen egymillió forintot követel a pusztinai egyesületvezetőtől. Nyisztor Tinka „jóakaróinak” tulajdonítja az ügyet, és azt sem zárja ki, hogy annak politikai háttere van. Feszült a viszony közötte és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma csángóreferense, a szintén pusztinai származású Szőcs Anna között. /Gazda Árpád: Ki üljön az igazgatói székbe? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Szimbolikus nagyságú verespataki telket ajándékozott Budapesten Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a Greenpeace magyarországi szervezete. „Az adományozás gyakorlatilag szimbolikus jelentőségű, de fel szeretnénk hívni a miniszterelnök és a kormány figyelmét: Magyarországnak kulcsszerepe van ebben a döntésben, hogy megépül-e az aranybánya Verespatakon, vagy nem. Hogyha igen, akkor Magyarországnak és lakóinak szembe kell nézni egy újabb ciánkatasztrófa veszélyével, mint amilyen a 2000-es nagybányai volt” – mondta Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország Egyesület sajtószóvivője. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a jövő héten nyilatkozik, hogy elfogadja-e ezt a földadományt – mondta Batiz András kormányszóvivő. Batiz kiemelte: a kormány és a miniszterelnök céljai ebben az ügyben azonosak, hiszen arról van szó, hogy meg lehessen akadályozni a korábbiakhoz hasonló természeti katasztrófákat. /Kormányszóvivő a Greenpeace földadományáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Michal Ebner osztrák európai parlamenti képviselő összegyűjtött és közzétett angol nyelven néhányat Ján Slota szlovák politikus magyarellenes ,,aranyköpéseiből”. Ján Slota a szlovák Nacionalista Párt vezetője, a jelenlegi szlovák kormánykoalíció tagja. A Budapestre látogató szlovák kormányfő nem volt hajlandó Göncz Kinga külügyminiszter asszony kérésére sem elítélni Slota kijelentéseit. Néhány a magyarellenes kijelentések közül: ,,A magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén, amit késlekedés nélkül el kell távolítanunk.” ,,Tényleg ezt akarjuk? Mi, szlovákok? Hogy visszajöjjenek a magyarok, és felakasszanak minket a lámpaoszlopokra? Hogy a miatyánkot tanítsák nekünk magyarul? Nem! Kizárt! A tankjainkba ugrunk, és eltapossuk Budapestet.” A magyar kormánynak tiltakoznia kellene. Eközben a közelmúltban magyar állampolgárokat fognak le az egykori magyar koronázó városban, Pozsonyban, mert a kiránduló iskolásoknak tanárként szólni mertek az a város történelmi múltjáról. Slota-szerű figurák Románia parlamentjében is ülnek. „Nevüket csak azért nem említem, mert sokan vannak, és még valamelyiket ki találnám hagyni” – írta Sylvester Lajos Igaz, hogy az RMDSZ és az ellenlábasának vélt ellenzéke képviselői is sikeresen járatják le egymást.   Az erkölcs és a politika már annyira szétvált, „hogy amikor a magyar miniszterelnök hazafias cselekedetként szétveri a határon kívüli magyarság otthoni jogi intézményeit, civil szervezeteit, nagy tiszteletnek véve fo­gadjuk el a kétoldali meghívást a Máért helyett, és mindennek a tetejében kijelentjük, hogy ’ha a pénz marad, akár meg is szűnhetnek a támogató közalapítvá­nyok’.” /Sylvester Lajos: Durván s gazul…= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

A határon túli magyarságnak már temetkezési vállalatot is alakítottak Budapesten. Júliustól nincs többé HTMH, a másfél évtizeden át létezett, és még Antall József idejében megszervezett, sajátos szerepkörű hivatal helyét a kancelláriaminiszter alá besorolt szakállamtitkár felügyeli majd. Állítólag ebben a szervezési formában végre dübörögni fog a leszakított országrészekben élők ügyeinek intézése, írta Irházi János, a lap munkatársa. Nem fog dübörögni. „Sőt! Az új szervezési forma a határon túli magyarságnak valóban temetkezési vállalata lesz, és Gémesi Ferenc szakállamtitkár ajtaja fölé máris fölfirkanthatják: In memoriam minoritas.” A „második Gyurcsány-kormány egyszerűen leradírozott bennünket a napirendről”. „Igaza volt a HTMH-t megalakító, majd 1994-ig vezető Entz Gézának, amikor az átszervezéssel kapcsolatban megjegyezte: a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeknek a Miniszterelnöki Hivatalban lenne a helye, de megfelelő súllyal.” Entz Géza szerint meghatározó, hogy a kormányfő személyesen mennyire elkötelezett. Gurcsány nem elkötelezett. A románok azonnal megneszelték Gyurcsányék erőtlenségét, és máris szétcincálták, például, a Gozsdu-ügyet vagy a kisebbségi törvénytervezetet. Göncz Kinga külügyminiszter az  autonómiatörekvésekkel kapcsolatban elmondta, kerülné az egyoldalú lépéseket, meg hogy a területi autonómián túl számos más autonómia-elképzelést is életképesnek tart. Az RMDSZ fél megszólalni. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Július 10–16-a között zajlott Kolozsváron a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Council for Traditional Music – ICTM) Etnokoreológiai Szakosztályának konferenciája. A 24. alkalommal megszervezett tanácskozásra az ICTM és a Tranzit Alapítvány közös szervezésében került sor. Az egyhetes szimpózium alatt számos, a néptánckutatással kapcsolatos előadás hangzott el, sor került magyarfrátai, bonchidai és kidei kirándulásra, a konferencia végén pedig a szakosztály új elnököt választott. Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, aki 1990 óta tagja a kutatócsoportunknak, munkatársaival együtt nagyszerűen megszervezte a konferenciát. Felföldi László néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese személyében mostantól új elnöke van az Etnokoreológiai Kutatócsoportnak. A négy évre szóló mandátum alatt tehát Budapestre vándorol a szakosztály „székhelye”. /Köllő Katalin: Néptánckutatók nemzetközi tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Péter Miklós lelkész-professzor, a teológiai tudományok doktora, nagyváradi egyetemi tanár a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy gyermekkorát Sepsiszentgyörgyön töltötte, majd Nagyváradra költöztek. Otthon érzi magát Budapesten, ahol a lánya él, Nagyváradon, ahol most tanít és Kolozsváron, ahol állandó lakhelye van. Református lelkész lett, Kolozsváron végezte a teológiát. 1956-ban fekete szalagot tűzött ki, amiért 14 évi kényszermunkára ítélték. Szabadulása után, amikor jelentkezett a hátralévő, hatéves késéssel letett második lelkészképesítő vizsgára, egy tanára így fogadta: na, tekergett eleget, ezután ne tekeregjen! A börtönből szabadult lelkészeket az egyházban is gyanakvással fogadták. Papp László /Nagyvárad/ püspöksége alatt nem is lehetett másként. A börtön egy darab történelem is volt. A régi magyar arisztokrácia néhány képviselőjével ismerkedett meg. Elsősorban gróf Tisza Györggyel, aki kiváló ismerője volt a 20. század magyar történelmének, bel- és külpolitikájának. /Fábián Tibor: Egy darab történelem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 18./

1991-ben a Bögöz községhez tartozó, akkor 149 lakosú Mátisfalva hasznos testvértelepülési kapcsolatra lelt. A németországi Oftershein település lakói úgy határoztak, hogy a jövőben támogatni fogják ezt a kicsi, de tiszta települést. Anyagi támogatásukkal azóta a faluba bevezették a vizet, a földgázt, és új telefonhálózatot létesítettek. E kapcsolat kialakulásában és fejlesztésében legfőbb szerepe az udvarhelyi Tótharsányi József nyugalmazott tanárnak volt, aki már az 1980-as évek közepén házat vásárolt e településen. Mátisfalva Agyagfalvától délnyugatra haladva másfél km-es távolságra, festői környezetben terül el. Ebben a faluban született dr. Palló Imre, a budapesti Operaház egykori szólóénekese és igazgatója. Tótharsányi József a székelyudvarhelyi mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója volt 1986-ban, amikor Mátisfalván házat vásárolt. Abban az időszakban úgy nézett ki, hogy e kis falu is áldozata lesz a diktatúra urbanizációs mániájának. A tanár anyanyelvi szinten beszélt németül, 1989 után több segélyhozó csoportnak tolmácsolt, így került kapcsolatba az oftersheinieknekkel. A falu jövőjéjét a faluturizmusban látják. /László Miklós: Mátisfalva jövője lehetne a faluturizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 18./

A Román és a Magyar Tudományos Akadémia egyezményének keretében az elmúlt években többször is a Szatmár Megyei Könyvtárban, annak régi kéziratokat őrző részlegén töltött néhány napot két budapesti irodalomkutató, Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna. Két itteni szakember, Cordea Márta és Stier Gyula külön felhívta figyelmüket egy kéziratgyűjteményre. A gyűjtemény legérdekesebb darabja egy Csokonai-versekből álló kézirat volt. Az egyik vers semmilyen kiadásban nem szerepelt, az irodalomtörténészek sem írtak róla, ha úgy tetszik, ők sem vették „leltárba”. Azaz egy helyen feltűnt a címe: Egy vénasszonyról. Kiderült, hogy ezt a verset találták meg, s eredeti címe: Edgy Vén Asszonyról. A kutatók szerint (a pesti Irodalomtörténeti Közleményekben írják) a véncsúfoló vers még jóval a Dorottya előtt születhetett, s Csokonai egyik korai szerzeménye. A kézirat lefényképezését nem engedélyezték. /S. L.: Ismeretlen Csokonai-verset találtak Szatmárnémetiben! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Két értékes hagyaték került a napokban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tulajdonába. Fenichel Sámuel bukaresti útjának eredeti kézírásos naplóját, leveleket és más értékes dokumentumokat dr. Izsák Sámuel nyugalmazott orvosprofesszor adta át. Köztük volt: Magyar utazók a Duna-Tájon, Tanárky Gedeon és Fenichel Sámuel útleírásai, Lucidus Kiadó, Régi Kisebbségkutatás Könyvek sorozat. A szövegeket közölte, bevezette és jegyzetekkel ellátta Losoncy Tóth Árpád, Izsák Sámuel, Budapest 2006. Fuchs Herman, a Bolyai Egyetem egykori paleontológia tanárának Kolozsvár környékén gyűjtött kövületeit és szakkönyvtárának egy részét családja közösségi célokra ajánlotta fel. Fuchs Herman 1996-ban hunyt el. 1946-tól a Bolyai Egyetem tanársegéde, ahol rövid megszakítással, adjunktusként, majd előadó tanárként működött 1977-es nyugdíjba vonulásáig. Fő kutatási területe az őslénytan. 250 tanulmánya és írása jelent meg, több könyvnek társszerzője. /Bakó Botond: Régi és mai hagyatékok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Kolozsváron tanácskoztak július 18-án az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) további sorsáról – tájékoztatta a sajtót július 19-én Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A megbeszélésre a régi-új magyar kormány egyes tervezett intézkedései adtak okot. Tőkés László utalt a budapesti Miniszterelnöki Hivatal határon túli ügyekkel megbízott szakállamtitkárának, Gémesi Ferencnek a nyilatkozatára, amely szerint a romániai magán-felsőoktatást továbbra is támogatják, de átvilágítják a Sapientia gazdálkodását, és csak a versenyképes szakok fejlesztését tartják kívánatosnak, ahol nem „diplomás munkanélkülieket” képeznek. Az egyházfők közös levélben fordultak a Sapientia kuratóriumához, ebben az eddigi támogatás fenntartását szorgalmazták. Tőkés püspök emlékeztetett rá, hogy a nagyváradi PKE volt 1989 után az első magyar egyházi magánegyetem, eddig 700 diplomást adott, küszöbön áll a szakmai testület által már két éve jóváhagyott három szak (vallástanári, szociális munkás és német nyelv) törvény általi akkreditálása, amelyet az intézmény akkreditálása követ. Itt mindig kínos pontossággal elszámoltak a kapott összegekkel, mindezek alapján kiérdemlik a további támogatást – fejtette ki a püspök. /(M. Zs.): A PKE megérdemli a további támogatást. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 20./ Nem tudjuk, mit takarhatnak azok a magyar kormánykörökből fölröppent, homályos megfogalmazások, amelyek a romániai magyar magánegyetemek további sorsával kapcsolatosak – szögezte le Tőkés László püspök július 19-én Nagyváradon. A történelmi egyházak püspökei levelet küldtek a Sapientia kuratóriumának, amely az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem támogatását is felügyeli, amelyben felkérték, támogassa továbbra is a két felsőoktatási intézményt, emellett elismerésüket fejezték ki az eddig elért eredményekért. A püspök rámutatott, a Partiumi Egyetemnek sikerült lefednie egy hiányszakmát, itt indult be először a szociálismunkás-képzés. Emellett jelentős a hozzájárulásuk a tanító- és a zenetanárképzéshez is. Tőkés László reméli, hogy a magyar kormány nem lehetetleníti el az első romániai magyar magánegyetemet. A PKE akkreditációjának helyzetéről elmondta, ősszel várhatóan a parlament is megszavazza az akkreditációs tanács által már jóváhagyott három szak elismerését, és hamarosan várható a zenepedagógia és a menedzsment szak véglegesítése is. Az egyetemen idén összesen 150 hallgató végzett, közülük 87-en jelentkeztek vizsgára, ebből 86-an sikeresen államvizsgáztak. /Balogh Levente: Tőkés: a Partiumi Keresztény Egyetem nem termel munkanélkülieket. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Csőgör Lajos /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl. 8./ a középiskolát Nagyenyeden végezte. Szegeden megszerezte a fogorvosi diplomát. Nagysármásra került általános orvosnak, majd a nagyenyedi kollégium fogorvosa lett. 1940-ben tanársegédnek nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. 1944-ben egyike azoknak a bátor férfiaknak, akik célul tűzték ki Magyarország háborúból való kiugrását. Csőgör Lajos a Békepárt javaslatára 1944 októberétől 1945 őszéig Kolozs vármegye alispánja lett, s közben 1944 telén őt bízták meg a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megszervezésével. 1945. június 1-jén bölcsész-, jogi, természettudományi és orvosi karral beindult az oktatás. Az orvosi kar kolozsvári elhelyezése gondot okozott, s így Marosvásárhelyre költöztették át, ahol Csőgör Lajos rektorként vezette az intézetet. Koncepciós perben bebörtönözték, 1949 őszétől 1954 tavaszáig raboskodott, majd a rehabilitálása után a fogászati karon lett tanszékvezető. A magyar egyetemet 1962-ben román tagozattal bővítették. 1964–1967 között újra megválasztották az egyetem rektorának. 1969-től az Orvostudományi Akadémia alelnöke. A professzor Budapestre települt. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A MOGYE első rektora. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./