Ágoston Hugó, a lap munkatársa, az Új Magyar Szó főszerkesztője a magyarországi választásokon a kormánykoalíciónak szurkolt. Idézett a baloldali lapokból, a magyar jobboldal belemenekülhet a mítoszaiba, a választási csalások képzetébe vagy az MDF árulásának hitébe. Az erdélyi magyarság csalódott volt. Ágoston Hugó azonban reméli, az erdélyi megtévesztettek hamar rájönnek, mi is történt az utóbbi években. Rájönnek, nem igaz, hogy Magyarország lakosságának az a része, amelyik nemet mond a kettős állampolgárságra, és amelyik igent mond a balliberális kormányra ostoba, aljas, hazaáruló. „És hogy az Orbán Viktort nagyon nem akaró európaiak is mind megveszekedett magyarellenesek.” Ágoston Hugó megnézte Budapesten a könyvfesztivált. Az egyik teremben megjelent Göncz Árpád és Jancsó Miklós, akivel üdvözölték egymást. Jancsó Miklós egy olyan könyvet konferál fel, amely magyar prioritásokról, „magyar elsőkről” szól. Elkezdett félreérthetetlen célzásokat tenni egy bizonyos etnikumra-felekezetre, a zsidókra. Ágoston Hugó szégyellte magát. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. Más mélységek tárulnak fel. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./

Megtörténtek a magyarországi választások. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás, 2004. december 5-e óta egyre gyakrabban mondják: „ők”. Mert akkor, Erdélyben úgy érezték, elvettek tőlük valamit, és nagyon sokan vannak, akik ezt érzik most is. Ők ugyanis azt akarták, hogy nyerjen a Fidesz. Székelyföldi személyiségek nyílt levélben fordultak Dávid Ibolya magyar politikus asszonyhoz. Erre többen felelősségre vonták őket? hogy képzelik? Miért írták? Mi közük hozzá? Igenis jogunk van-volt beleavatkozni a magyarországi választásokba, legalább szóval, írta Szondy Zoltán. „Mert ne feledjük: mi itt vagyunk ugyan, s ők ott, de „Ők” azért mégiscsak „Mi” vagyunk...” Az Új Magyar Szó több, hangsúlyozottan baloldali, Gyurcsány melletti írást közölt, ezek baloldali cikkek voltak. „Pártos” cikkek. Ideje lenne tudomásul venni, hogy az erdélyi, határon túli magyarság zöme azért szorított-szorít a magyar jobboldalnak, mert eddig csak a jobboldali kormányok segítették érezhető módon, hangsúlyozta az újságíró. Semmi sem akadályozza a Budapesten jelenleg hatalmon levőket, hogy ebben a tekintetben behozzák lemaradásukat. /Szondy Zoltán: Beszéljünk róla. Mi és ők, és mégiscsak mi. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

A huszonnyolc esztendős Sánta I. Csaba 1999-ben költözött Budapestre, ott fényképész iskolát végzett, azóta szabadúszó fotóriporter. Április 26-án Sepsiszentgyörgyön megnyitott tárlata immár negyedik szülővárosában. Innen a tárlat címe is: Retúr, mellyel mindenkori menettérti jegyére utal, amely ott lapul a zsebében, valahányszor csak vonatra ül a szentgyörgyi vasútállomáson. /Mózes László: Szent György-napok: Kérdések egy menettérti jegy kapcsán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

Október 27-én zárult a csíkszeredai Megyei Könyvtárban az a négynapos szakmai képzés, amelyet Esélyegyenlőség a könyvtárban címmel tartottak magyarországi szakemberek székelyföldi könyvtárosok számára. A budapesti Könyvtári Intézet munkatársai a rehabilitációs szemlélet elfogadására és továbbadására tanította a Hargita és Kovászna megyei városi és községi könyvtárak 26 munkatársát. Céljuk az volt, hogy felkészítsék a szakembereket arra, hogyan viszonyuljanak hátrányos helyzetű embertársaikhoz. A tréning elején a fogyatékkal élők segítése, a második felében a szociális szempontból hátrányos helyzetűek támogatása volt a téma. A négy nap alatt a résztvevők máris ötletekkel jöttek, mit tehetnek az olvasókért, milyen szolgáltatásokat vezethetnek be. Ezek között szerepelt a könyvek házhoz szállítása és a hangos könyvek beszerzése. /Takács Éva: Elfogadó magatartás a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

A parlamenti választáson Magyarországon ismét a két kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. E pártok négyéves kormányzati teljesítménye vitathatatlanul gyenge. Az utóbbi másfél évben alig foglalkoztak kormányzással, minden figyelmüket és erejüket a választási kampányra összpontosították. A magyar állam súlyos pénzügyi helyzetben van. A növekvő munkanélküliség; az Európai Unió többszöri figyelmeztetése; a nemzetközi hitelminősítő intézetek Magyarországot „leminősítő” értékelései ellenére a magyarországi véleményformáló körök legtöbbje a kormány mellé állt. Az ígérgetés mellett a két kormányzó párt kampányának legfőbb eleme Orbán démonizálása volt. Mivel a magyarországi elektronikus és írott sajtó aránytalanul nagy hányada az MSZP és az SZDSZ klientúrájához tartozik, az Orbán-ellenes hangulatkeltés sikerrel járt, olvasható a Budapest Analyses elemzésében. Ugyanakkor Orbán Viktor az a politikus, aki a választópolgárok csaknem felét képes pártja, a Fidesz mellé állítani. Az Orbán Viktor vezette Fidesz ma Magyarországon az egyetlen, tömegtámogatottsággal is rendelkező politikai formáció, mely a kommunista rendszerben gyökerező érdekszövetségen kívül helyezkedik el, és szemben áll azzal. Ez az elsődleges magyarázata annak, hogy a magyar politikai élet központi témája Orbán eltávolítása a politikai színtérről és ezáltal a Fidesz meggyengítése. Az MSZP és az SZDSZ klientúrája hatalmasra duzzadt. E klientúrához tartozik a média egy tekintélyes szelete, kutatóintézetek, könyvkiadók, sőt, egy kis jobboldali parlamenti párt is – a Magyar Demokrata Fórum (MDF) –, mely közvetetten segítette a két baloldali párt hatalmon maradását. Az őt a hatalomban megtartó klientúrájának foglyaként az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció aligha lesz képes úrrá lenni a pénzügyi, és az ebből következő gazdasági nehézségeken. /Budapest Analyses: Magyarország a parlamenti választások után. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

A 83 éves Bódis Erzsébet monumentális faliszőnyegei évtizedek óta romániai múzeumok féltve őrzött kincsei, az anyaországban eddig inkább csak szakmai körökben ismerték gazdag munkásságát. 1983-ban települt át Marosvásárhelyről Gödöllőre, és lett az ottani Iparművészeti Műhely alapító tagja. Most életműtárlata nyílt Gödöllőn, előzőleg Budapesten, az Ernst Múzeumban állították ki munkáit, a textiliák mellett akvarell-tanulmányait is. Virágok uralják az ősi technikával szőtt textíliákat. Bódis Erzsébetnek az írásos hímzéseiről közismert kalotaszegi tájegység egyik községe, Zsobok a szülőfaluja. /Wagner István: Rangidős textilművész Kalotaszegről. Bódis Erzsébet szőnyegei Gödöllőn. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

A magyarországi választási kampányban alig esett szó a határon túli magyarságról. Erre a mai kormánypártokhoz közel álló magyarországi szociológus, Tamás Pál adott egyféle magyarázatot az elmúlt héten Kolozsváron, a magyar főkonzulátus rendezvényén. A szociológus szerint nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává, hanem sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. A liberális baloldal által hangoztatott vélemény azonban alapjaiban hibás, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője, mert a kárpát-medencei magyarság autonómiatörekvésének elodázása, az utódállamok által történő folyamatos visszautasítása önmagában súlyos retorzió. Ha ez a téma felszínre kerül és kampánybeli nyilvánosságot kap, óriási segítséget jelenthetett volna az autonomista törekvéseknek. Az idei magyar választási kampány nemzetpolitika-mentessége káros is lehet: az utódállamoknak azt üzeni: az erdélyi magyarság ügye Románia belügye.      Markó Béla, az RMDSZ elnöke sokkal szorosabb kapcsolatot épített ki az elmúlt négy évben a szocialistákkal, mint korábban a Fidesz-kormánnyal, bár a támogatások csökkentek, a MÁÉRT elmaradt. Most Markó Béla azt nyilatkozta, hogy a magyar kormánnyal minél termékenyebb együttműködést szeretnének kiépíteni. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélekedett: a régi-új magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját. Ezt a véleményét osztotta többek között Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki azt szeretné, hogy a leendő magyar kormány meghozza a nemzet egységére vonatkozó döntéseket is. Józsa László, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke azt várja az új kormánytól, hogy érlelje ki támogatáspolitikáját, és mellőzze a „kényszerpályás lépéseket”.   Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke azt szeretné, ha a budapesti kormány a jövőben nagyobb lépéseket tenne a határon túli magyarok felé, vagyis összehívná a Magyar Állandó Értekezletet. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke pedig azt várja, hogy az új magyar kormány átértékeli feszült viszonyát a KMKSZ-hez. Változást sürget a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Bunyik Zoltán is.   Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke, Székelyudvarhely polgármestere szerint a romániai magyarságnak le kell vonnia a következtetést, miszerint első-, másod- és harmadsorban is csak önmagára számíthat, és csak negyedsorban az anyaországra. /Makkay József: Hiú ábrándok? Új magyar nemzetpolitikát akar a határon túli magyarság. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 1./

Ercsey Gyula: Farkasok árnyékában. Kolozsváriak a Gulágon címen megírta emlékeit, megjelent Murádin János Kristóf, fiatal történész, a BBTE történelem-filozófia karának doktorandusa szerkesztésében. Murádin elmondta, hogy 2003-ban kezdett foglalkozni az 1944-es „deportálással”. A kutatást megnehezítette, hogy kevés a forrásanyag. Ötven éven át tabutéma volt a Gulág. Murádin kezdte felkutatni a még élő személyeket, a fellelhető emlékiratokat. Ercsey Gyula kéziratára is így akadt rá. A szerző nagyenyedi kémiatanár volt, 1990–2000 között írta le emlékeit.    Kárpátaljáról 40 ezer magyar civilt vittek el, nemcsak férfiakat, hanem asszonyokat, gyerekeket is. Ez volt a legnagyobb civil deportálás a budapesti után. Budapestről mintegy 150 ezer embert vittek el, megbosszulva a hathetes ostromot. Erdélyben a deportálás kisebb méretű volt. Murádin szerint a kolozsvári deportálás annak tulajdonítható, hogy a tordai csata egy hónapon át tartott. A nagy orosz veszteséget nem lehetett másképp elfogadtatni Sztálinnal, csak ha sok hadifoglyot vittek. Erre utal az, hogy csak magyarokat, csak 15 és 55 év közötti férfiakat vittek el, és csak Kolozsvárról és Tordáról. A kolozsvári elhurcoltak kétharmada hazatért. De nagyon sokan egy-két év múlva meghaltak. Gyógyíthatatlan betegségeket szereztek a táborban. 1944. október 11-én bejöttek az oroszok Kolozsvárra, és október 12-étől 15-ig összeszedték az embereket. Először az utcákat fésülték át, majd házról házra jártak, s vitték az embereket. Ercsey Gyulát egy óvóhelyről vitték el. A Dermata gyárból 815 munkást vittek el.  A helyi románságnak is van szerepe az elhurcolásban. Sok interjúban elmondták, hogy egy Aurel Milea nevű helyi ügyvéd és néhány társa az orosz városparancsnokot arra buzdította, hogy Kolozsváron fogassa el a 15–50 év közötti férfiakat, mert ezek mind magyar és német katonák.  A lágerben embertelen körülmények között dolgoztak a foglyok. A túlélők többsége 1948-ban jött vissza, de volt, aki csak Sztálin halála, 1953 után került haza. A nagyon betegeket, akik nem haltak meg az első télen, de nagyon le voltak gyengülve, munkára képtelenek voltak, hazaengedték egy év után, például Csetri Elek professzort. Kolozsvárról csak magyarokat vittek el. Akiről kiderült, hogy nem magyar, hazaengedték. /Szentes Szidónia: Az orosz felszabadítók ötezer magyart hurcoltak el Kolozsvárról. Beszélgetés Murádin János Kristóf történésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 1./

A határon túli magyarok helyzetéről kezdeményez konferencia-sorozatot Sólyom László magyar köztársasági elnök. A konferencia célja, hogy pontos képet adjon a határon túli magyarok helyzetéről és problémáiról. A tervek szerint az éveken át tartó program első találkozóját május 4-én tartják a budai Sándor-palotában, a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. Erdélyből Bakk Miklós és Horváth István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói, Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó szerkesztője és az Erdélyi Unitárius Egyház médiareferense, Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja, Székely István, a Magyar Kisebbség című folyóirat főszerkesztője és Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós szórványlelkésze kapott meghívót a rendezvényre. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke úgy vélekedett, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) és a köztársasági elnök által kezdeményezett konferencia-sorozat jól kiegészítheti egymást. /Civil Máért május 4-én? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerint a Magyar Állandó Értekezlet a napi politikai élet területe, amelynek a körében a mindenkori magyar kormány a határon túli, legitim politikai érdekvédelmi szervezetek vezetőivel folytat párbeszédet. Ez a kettő egymást nagyon jól kiegészítheti, ugyanakkor azonban szervezetileg teljesen független egymástól. Komlós Attila hozzátette, más a kapcsolatrendszer azon határon túli magyar közösségekkel, amelyek már EU-s tagországokban élnek, más azokkal, aki holnap, holnapután lesznek EU-s tagországok. Ugyanakkor szigorodik és komolyodik a helyzet az olyan országokban élő magyarok vonatkozásában, mint Ukrajna és Szerbia- Montenegró. Komlós megjegyezte, nem tudni, mikor lesz a Magyar Állandó Értekezlet következő ülése, amint megalakul a kormány, várhatóan sürgősen össze fogják hívni a Máért-et. /HTMH: jól kiegészítheti egymást a Máért és a köztársasági elnök kezdeményezése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Április 28-án felavatták Budapesten az első egész alakos Németh László-szobrot, Csíkszentmártoni Róbert szobrászművész munkáját. Az 1901. április 18-án Nagybányán született nagy magyar íróról elnevezett, Budán, a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál lévő kis téren a szoboravatón Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Csoóri Sándor író méltatták az író irodalmi, pedagógiai tevékenységét, majd Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott áldást a szoborra és az ünneplőkre. Szabó András előadóművész, a budapesti Tamási Áron Általános Iskola kórusa, Nagy Gáspár költő és Bánffy György színművész irodalmi műsort tartottak. Monostori Imre irodalomtörténész az író nevét viselő iskolák diákképviselőivel együtt leplezte le a szobrot. Nagybányát a helybéli Németh László Középiskola jelenlegi igazgatója, a diákok képviselői és a Németh László Alapítvány kuratóriumi tagjai képviselték. Németh Ágnes külön köszöntötte az édesapja szülővárosából érkezett vendégeket, akikkel tárgyaltak a nagybányai iskolában remélhetőleg hamarosan felállításra kerülő Németh László-mellszobor körüli gondok megoldásáról. /Farkas E. Zoltán: Kézirat-ajándékok. Budapest után szülővárosában, Nagybányán is mellszobrot kapna Németh László. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Nem sokkal Sólyom László beiktatása után az A Hét hetilap azzal kereste meg a köztársasági elnököt: mit gondol a Magyarország határain kívül élő magyarokat érintő politikáról. Megkeresésükre nem érkezett válasz. A hetilap kitartó érdeklődésére az elnöki munkatárs elmondta, hogy Sólyom Lászlónak most nem áll módjában nyilatkozni. A hetilap szerint Sólyom László kivárt. Március 15-i beszédében, egy év hallgatás után, szinte főszerepet kapott a téma. Meg kell újítani a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát, mondta a köztársasági elnök. A lap szerint ez azt jelenti, hogy „szimbolikusan: lehajolni hozzájuk, felemelni.” Gazdasági erőre, értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre van szükség a határon túl – mondta Sólyom László. Az újság szerint ebből látható, hogy „Sólyom Lászlónak fogalma sincs, hogy mi van Ártándon túl.” A lap szerkesztőségi cikkében megmagyarázta, hogy kulturális és politikai intézményeik vannak. „Ráadásul az oly sokat emlegetett autonómia nevében nem igazán szeretjük, ha ezeket a politikai intézményeket akár a magyar köztársasági elnök, akár bárki más szeretné ide exportálni” – írta a lap. Románia fejlődő iparral, jó gazdasági mutatókkal rendelkezik, továbbá itt van értelmiség, adták tudtára Sólyom Lászlónak. Sólyom László május 4-re hívta össze „azokat a határon túli magyar embereket, akiket határon túli kérdésekben illetékesnek tart.” A lap sérelmezte: megint Budapesten dől el: ki az illetékes határon túli ügyekben. Továbbá „egy ilyen nemzeti, szeparációs elképzelés nem több egy rosszízű utópiánál”. „Emancipáció helyett integrációra van szükség”. /A Szerk.: Támogatáspolitikát, kutyát és gyereket színpadra bevinni tilos. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 3./

„Orbán Viktortól lassan megszokjuk, hogyha valamit el akar fedni, mondjuk a Fidesz vagy a saját hibáit, akkor előszeretettel veszi elő az MDF-et és üt rajta kettőt-hármat” – nyilatkozta Budapesten Herényi Károly MDF-es politikus, arra reagálva, amit Orbán Viktor Fidesz-elnök a párt május elsejei nagygyűlésen velük kapcsolatban mondott. Orbán Viktor kijelentette, hogy tudomásul kell venniük, amit az MDF sohasem rejtett véka alá a kampányban. „Ők nem kormányváltást, hanem ellenzékváltást akartak – mondta -, márpedig az ellenzékváltás a baloldal, az MSZP és a szabaddemokraták érdeke. Azért fognak bennünket támadni, hogy helyünkre ültethessék az MDF-et.” Orbán elhatárolódott az MDF-től, trójai falónak nevezve a pártot. „Az összefogás első feltétele, hogy a trójai falovat nem húzzuk be a táborunkba” – jelentette ki, hozzátéve, hogy tudomásul veszik, nem hozzájuk tartozik, hanem „azoké, akik építették”. Herényi szerint valóban más ellenzékre van szükség Hibás ellenzéki szerepfelfogásnak minősítette, miszerint minden rossz és minden pocsék, ami kormányoldalról jön. /Guther M. Ilona, Budapest: Fidesz-MDF jobboldali belharc. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Május elsején a baloldal a budapesti Városligetben tartott győzelmi pikniket, Gyurcsány Ferenc és Hiller István újra győzelemittasan szónokolt, de semmi tényszerűt nem mondtak jövendő kormányprogramjukról. Hallgattak, sunyítottak a mostani kormánykoalíciót támogató fantomszervezetek. A harciasabb szakszervezetiek – nagyon kis számban – a munkaügyi tárca épülete előtt tüntettek a minisztérium megőrzéséért és a munkavállalók érdekeinek védelmében.   Független gazdasági elemzők szerint az anyaországi társadalom számára Gyurcsányék csak az őszi önkormányzati választások után fogják majd tálalni az igazi ,,feketelevest”. A Fidesz tábora a budai Várban gyűlt össze újra, sereglésük megint imponáló volt, tízezrek várták újra Orbán Viktort. Orbán saját felelősségéről is szólt.Kifejtette, hogy a magyar jobboldalnak az elkövetkezőkben sokszínűbbnek és tagoltabbnak kell lennie. Ebből az összefogásból kizárta az MDF budapesti vezetésének holdudvarát, melyet ,,trójai lónak” nevezett, mit megépítői arra szántak, hogy ,,ellenzékváltást” vigyenek végbe. Kérdés, hogy a Dávid Ibolya és Herényi Károly által dirigált maradék MDF nélkül megőrizheti-e parlamenti és társadalmi súlyát a jobboldal, nem hull-e szét darabjaira? Nem lenne jó! – írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Széthullhat-e a magyar jobboldal? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

Sólyom László köztársasági elnök konferenciasorozatot kezdeményezett a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerésére, illetve az ezzel kapcsolatos anyaországi szemléletváltás megvalósítására. Az első találkozó május 4-én lesz Budapesten, a köztársasági elnöki rezidencián a szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. A következő összejövetelekre bővül a kör, és a vitákba bekapcsolódnak magyarországi értelmiségiek is. Előbb-utóbb színt kell vallani a nemzet szellemi, lelki és kulturális egységének, gazdasági kapcsolatai mikéntjeinek dolgában, írta Sylvester Lajos.    Sólyom László kezdeményezése azért is szükségszerű, mert a magyarországi értelmiség számottevő részének nemzetpolitikai tájékozódása téves út felé sodródott.   /Sylvester Lajos: Az anyaországi státus visszaszerzése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

Egyre valószínűbbnek látszik, hogy 2007. január 1-től Románia az EU tagjává válik. Mivel a román állampolgárok közül jóval több mint kétmillió dolgozik már most nyugat-európai országokban, az egyik fő kérdés az, hogy a jövőben hogyan alakul majd számunkra az uniós térségben a szabad munkaerő-áramlás gyakorlata. Németország és Ausztria még jó ideig fenntartja majd protekcionista intézkedéseit a romániai munkaerővel szemben. Magyarország egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy a várhatóan jövőre csatlakozó Romániával és Bulgáriával szemben munkapiaci korlátozásokat készülne bevezetni. Az erdélyi magyarok azt várják, hogy Budapest ebben a kérdésben mielőbb megszólaljon. 2004-ben és 2005-ben Romániából, körülbelül 20 ezer vagy annál kevesebb munkavállaló érkezett hivatalosan Magyarországra. /Tibori Szabó Zoltán: Azt várják, hogy Budapest megszólaljon. Az erdélyi magyarság és a román csatlakozás utáni magyarországi munkavállalás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. jan. 25. – Budapest, 1979. szept. 25.) író, színművész első irodalmi sikerét Anyanyelve magyar (1937) c. regényével aratta. A moldvai és bukovinai magyarság sorsát dolgozta fel regényeiben. A kovásznai alsóvárosi papilak irodalomtörténeti emlékhelynek számít. Falán emléktábla hirdeti: ott született az író és színész Ignácz Rózsa. Az írónőről készült dombormű Vetró András szobrászművész alkotása. Az Ignácz Rózsa tiszteletére berendezett emlékszoba, illetve plakett mellett idén a város újabb emléket, ezúttal egy mellszobrot készül állítani az írónőnek. Az agyagminta a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály szobrászművész műtermében már megtekinthető. Gödriné Molnár Mária, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub egyik vezetője elmondta, hogy 1999-ben avatták az emlékszobát. A bronz mellszoborhoz szükséges összegnek több mint fele összegyűlt közadakozásból. /Dimény Árpád: Szobor közadakozásból. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 5

Nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni – mondta Sólyom László köztársasági elnök május 4-án Budapesten, azon konferencia után, amely az államfő kezdeményezésére jött létre a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar tudósokkal, közéleti és a civil szférában elismert személyiségekkel. Az államfő sajtótájékoztatóján a következőképpen fogalmazott: megerősödött az a tény, hogy nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni. Sólyom László elmondta, hogy a konferencia kifejezetten tudományos jellegű volt, 17 tudományos előadás hangzott el a szomszédos országokból érkező meghívottaktól. Mint kiemelte, az a veszély fenyeget, hogy a határon túli magyarság a modernizációban lemarad. Hozzátette: rendkívül nagy a magyar ajkú népességfogyás mértéke a szomszédos országokban. Példaként említette, hogy Romániából tizenhat év alatt több magyar ajkú ment el, mint Magyarországról 1956 után. A szomszédos országokban élő magyar lakosság képzettsége a többségi lakossággal szemben sokkal rosszabb, a magyar értelmiség szinte hiányzik. A meghívottak egybehangzóan állították: iskolák nélkül teljesen reménytelen az identitást fenntartani. A magyar identitás átadását az óvodákban kell elkezdeni. Kiemelte azt is: „a magyar identitás megtartásától elválaszthatatlan az integráció a többségi nemzetbe”. A magyar kisebbségnek fontos tudni a többségi nyelvet, ha nem tudja, a munkaerőpiacon reménytelen a helyzete – közölte. Sólyom László elmondta, a következő tanácskozást őszre tervezik, az 1956-os ünnepségek után, novemberben. Ennek témája a tömbmagyarság és a szórványmagyarság közötti különbségek, illetve a többes identitás kérdései. Az államfő hangsúlyozta: a konferenciasorozat nem érinti a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tevékenységét. Sólyom László az elnöki protokoll részének és alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túli magyarsággal való törődést. Az államfő reményét fejezte ki, hogy a konferenciasorozat hatással lesz a magyar közvéleményre. A tanácskozáson a határon túli magyar politikai pártok képviselői a továbbiakban sem fognak részt venni. A kettős magyar állampolgárság ügye a konferencián nem merült fel. /Nem lehet általában a határon túli magyarságról beszélni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

A liberális budapesti Magyar Narancs hetilap közölte Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztőjének cikkét. Ebben a lapjában közölt elutasító hangvételhez hasonlóan minősítette a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett május 4-i konferenciát. Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek a magyar köztársasági elnöknek, az nagy baj. A legnagyobb hibája ennek az akciónak a magyar nacionalizmus, magyarázta Parászka Boróka. Szerinte ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Nem lehet csak az „ott” élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az „ott” élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. A Magyarország határain kívül élő magyarok a „magyar nemzetpolitika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében”. Parászka szerint az „elnöki akció megkérdőjelezi a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is.” A magyar köztársasági elnök a határon túliak „magyarságtudatára” kíváncsi. Parászka megmagyarázta: „A magyarságtudathoz sem a román államnak, sem a magyar köztársasági elnöknek nincs köze. Magánügy.” Parászka sérelmezte, hogy kiket hívtak meg a konferenciára, szerinte azokat, „akik mögött nem jött létre életképes politikai mozgalom, akiket a határon túl nem jogosított fel a képviseletre senki”. A főszerkesztő hozzátette: például Tőkés László Magyarországon kiket és miért képvisel, amikor a határon túliak ügyében felszólal? Parászka szerint a konferenciasorozat „a legradikálisabb reformellenesség”. Románia európai ország; működő civilszférával és működő nyilvánossággal. Kiépíthető egy a közösségi és választói akaratot tiszteletben tartó jószomszédi viszony. „Már ha Magyarország felismeri, hogy a határain kívül nem önjelölt törzsfők és sámánok vezette, félnomád törzsek élnek.” /Parászka Boróka: Sámánok – Az államfő és a határon túli magyarok. = Magyar Narancs (Budapest), máj. 5./

A román politikai élet „becalizálását” a választópolgárok elégedetlensége eredményezi, a koalíciós pártoknak pedig komolyan kell venni ezt a jelenséget – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Markó elmondta: miután megalakul az új magyar kormány, RMDSZ-küldöttség utazik Budapestre. Az RMDSZ elvárja, hogy az új magyar kormány minél hathatósabb politikai segítséget nyújtson az erdélyi magyarság számára – mondta a szövetségi elnök, aki hatékony, átláthatóbb és stabil anyagi támogatást vár a jövőben a kultúra, az oktatás és a szellemi élet területén. Markó fel fogja vetni a magyar miniszterelnöknek: vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy Budapest ezentúl a határon túli magyarság számára a mindenkori költségvetés előre meghatározott hányadát fordítsa. Gigi Becali pártjának napról napra nő a támogatottsága. Markó „egyáltalán” nem örvend ennek. Ez jelzés arról, hogy a választópolgárok egy része alternatívát keres, mégpedig a szélsőséges pártok körében. Markó hiányolta, hogy hetek óta nem ül össze a koalíciós egyeztető tanács. Markó szerint sikerült eredményeket elérni az infrastrukturális fejlesztés terén. Gyergyószentmiklós-Parajd, valamint a Csíkszereda–Balavásár–Marosvásárhely útszakasz felújítását említette, iskolákat, óvodákat javítottak az elmúlt időszakban. /Becalizálódó” román közvélemény. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Bágyoni Szabó István (Bágyon – Aranyosszék, 1941. június 10.) Elszabadult konténerek című naplóregényét március 22-én mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. Az estet Kalász Márton, az Írószövetség elnöke nyitotta meg, házigazda Böszörményi Zoltán, az aradi Irodalmi Jelen című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban napvilágot látott kötetről Pongrácz P. Mária, a könyv szerkesztője, valamint Csűrös Miklós és Láng Gusztáv irodalomtörténészek beszéltek. Bágyoni Szabó István Erdélyből áttelepült Budapestre, átélte a diktatúrát. Az akkor megtörténtek utóhatásait még máig sem tudta kiheverni a létéért, nemzeti megmaradásáért küzdő értelmiség. Bágyoni Szabó István naplójában szólt azokról az ismert magyar írókról, akik megpróbáltak kiutat keresni. Kenéz Ferenc író sokszor szerepel a könyvben, Kenéz is áttelepült, előzőleg mindketten az Utunknál dolgoztak. Az Utunktól „elmenők” között sorrendben Bágyoni volt az utolsó, Tamás Gáspár Miklós, Csiki László, Kocsis István, Köntös-Szabó Zoltán, Banner Zoltán, Árkossy István és Kenéz Ferenc indult el előtte. A grafikus Árkossy tervezte meg a könyv borítóját, Árkossy Ilona pedig, a színművész feleség fellépett az írószövetségi bemutatón. Közösségben gondolkodó íróember számára a szülőföld elhagyása – még ha kényszerű is – nehezen vagy aligha magyarázható, jelentette ki Bágyoni, hozzátéve, a szülőföld hitből és szellemi ragaszkodásból, hagyományból és álmokból is áll, és azt magával hurcolta. Budapesten ha erdélyi költőről van szó, Kányádi Sándort, Lászlóffy Aladár említik, pedig ma már mindketten valamelyik budapesti kerületből indulnak „erdélyi látogatóba”, erdélyiként. Bágyoni Szabó István az Új Magyarország alapító gárdájában volt, de rövid fél év után kivált onnan, a Pest Megyei Hírlap kulturális rovatvezetője lett 1995-ig, amíg a Horn- kormány meg nem szüntette az egyetlen magyar tulajdonban lévő „vidéki lapot”. A Szabad Föld kulturális rovatát irányította négy éven át – egész addig, amíg az újgazdag sajtócápák meg nem vették a lapot a Magyar Nemzettől. Most nyugdíjasként a Polísz című irodalmi folyóirat főmunkatársa. Regénytrilógiájának (Kések ideje, A lovak estére hazaérnek) harmadik darabját, az Erdélyi oltárképek címűt most írja. Tervezi esszéi, tanulmányai, publicisztikai írásai gyűjteményének megjelentetését. /Bölöni Domokos: Honvágy a hazában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Az Európai Unió érdeke, hogy kommunikációs stratégiájába illessze a több mint 50 millió kisebbségi nyelven beszélő európait megszólító sajtót is – figyelmeztetett az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) május 6-án, elfogadott közleményében. A dél-dániai Apenradéban (Aabenraa) rendezett évi közgyűlésén a 30 napilapot átfogó szervezet új tagokkal bővült, a kisebbségek mellett kiálló újságírói munkássága miatt a szervezet egyik évi díját Nagy Iván Zsolt budapesti újságírónak juttatta. Az európai kisebbségi napilapok szövetsége idei közgyűlésének a Jütland-félsziget egyik kikötővárosa, a helyi németek által Apenradénak nevezett Aabenraa nyújtott otthont. Dél-Dániának ezen a részén mintegy 20 000 német él kisebbségben körülbelül 250 000 dánnal együtt. A határ túloldalán hasonló arányban találhatók dánok is Németországban, Dél-Schleswigben. A határsávban a többség kétnyelvű. Holger Rosendal a Dániai Lapkiadók Egyesületének a képviseletében méltatta a szervezetükhöz tartozó dán, német, grönlandi és faröeri lapokat. Ma mindkét viszonylag szerény számú kisebbség óvodától középiskoláig terjedő anyanyelvű oktatással, könyvtárakkal és állami támogatást élvező saját napilappal rendelkezik. A megjelentek ellátogattak a közeli németországi Flensburgba (dánul: Flensborg), a helyi dán napilap, a Flensborg Avis szerkesztőségébe. Bjarne Lonborg főszerkesztő közölte, hogy a lap évi 6 millió euró (!) támogatást élvez a dán parlamenttől. A Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) tagjainak száma 33-ra nőtt. Az egyesület rendelkezik spanyolországi katalán, baszk és galego, olaszországi szlovén, olaszországi, belgiumi és dániai német, németországi dán, észak-írországi ír, finnországi svéd, svájci réto-román, horvátországi olasz, németországi szorb, lettországi orosz, szlovákiai és romániai magyar lapokkal is. A MIDAS-t ezentúl bevonják megfigyelőként az Európai Parlament (EP) Nemzeti Kisebbségi Intergroupjába, a különböző országok EB-küldöttségeinél részt kaphat újságai számára az uniós tájékoztató kampányokból. A jelenlegi és jövőbeni EU-tagállamok közül csak Máltának nincs kisebbsége, az EU állampolgárainak már ma az egytizede, mintegy 50 millió ember, valamely kisebbségi nyelvet vallja anyanyelvének, az uniós információs kampányokból, főleg azok fizetett változatából pedig kihagyják a kisebbségi lapokat. A MIDAS következő évi közgyűlését a kolozsvári Szabadság rendezi meg május 3–6. között a nagyváradi Bihari Napló támogatásával. /Balló Áron: Méltánytalan EU-s pénzstop a kisebbségi lapoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A Marosvásárhelyen megjelenő A Hét című hetilap budapesti írókat látott vendégül a magyarországi Szépírók Társaságával közös, Hetedszép találkozások – a könyv utóélete című rendezvénysorozatán. Az est meghívottjai Kukorelly Endre, Péterfy Gergely, Farkas Zsolt, Csaplár Vilmos és Márton László voltak, valamint Láng Zsolt író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat kritika rovatának szerkesztője. A Szovjetunió grammatológiájaként beharangozott Kukorelly Endre-Farkas Zsolt beszélgetésből kiderült: a Thomas Bernhard-i irodalomellenesség a meghatározó a prózaíró Kukorelly számára, miközben tisztában van azzal, hogy maga is irodalmat művel. A meghívottakkal másnap Kolozsváron találkozhattak az érdeklődők. /Lokodi Imre: A Hét körei szépírókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Az öt éve húzódó ciánperben a budapesti Fővárosi Bíróság közbenső ítéletet hirdetve május 8-án kimondta, hogy a nagybányai Transgold SA céget terheli felelősség a tiszai ciánkatasztrófáért. A jelenleg felszámolási eljárás alatt álló cég biztonsági intézkedéseket köteles végrehajtani az üzemnél. Ioan Hudrea, a Transgold SA korábbi elnöke elmondta: a közbenső ítélet ellen fellebbeznek, a biztonsági ítéletet pedig annak műszaki alkalmazhatatlansága miatt nem hajtják végre. A korábban fizetésképtelensége miatt Romániában felszámolási eljárást kezdeményező cég 52 százalékban a már megszűnt kanadai Esmeralda tulajdona, 48 százalékban pedig közvetetten a román államé. /A Transgold felelős a ciánkatasztrófáért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Újabb találkozót tartottak május 8-án a történelmi magyar egyházak és az RMDSZ vezetői Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökségének székházában. A megbeszélés napirendjén az egyházak állam általi pénzügyi támogatási rendszerének felülvizsgálata, a kultusztörvény elfogadásának várható időpontja, a felekezeti oktatási törvény jelenlegi helyzete, az egyházi műemlékek fokozottabb állami támogatása szerepelt. A történelmi magyar egyházak vezetői mindemellett általános politikai helyzetelemzést igényeltek Markó Béla szövetségi elnök részéről. /RMDSZ-egyházfők találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ Markó Béla RMDSZ-elnök beszámolt az egyházak képviselőinek arról, hogy az RMDSZ már jelezte Budapestnek, a határon túli magyarokat érintő kérdések kapcsán tárgyalásokat szeretne folytatni a megalakuló magyar kormánnyal, még a végleges döntések előtt. Tudni szeretnék, hogy a magyar kormányhoz kapcsolódó intézményeknek, így a Határon Túli Magyarok Hivatalának mi lesz a sorsa. Az RMDSZ továbbá tárgyalni kíván az ún. támogatási rendszer alakulásáról, a Sapientia Egyetem minél hathatósabb fenntartásáról. Markó szerint az elkövetkezőkben az egyházak esetében is másfajta támogatási rendszerre van szükség: átlátható keretet kell kialakítani. A szövetségi elnök által elmondottakra reagálva Szabó Árpád unitárius püspök jelezte: az egyházak fontosnak tartanák, ha a magyar kormány képviselőivel történő egyeztetések előtt az RMDSZ az egyházak képviselőivel is konzultálna, annak érdekében, hogy az egyházak valós igényeiket pontosan megfogalmazhassák. /Egyeztetés a történelmi magyar egyházak és az RMDSZ vezetői között. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

A Rákosi-érában és az 1956-os forradalomban való részvétel miatt másodszor is börtönbüntetésre ítélt jogászdoktornak, a fel­sőcsernátoni dr. Rákossy Árpádnak szobrot állító igyekezet többször is elakadt, most újra van remény. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke, dr. Bodóczky László, a sepsiszentgyörgyi származású Péter Zoltán kecskeméti vállalkozó közvetítésével lebonyolított megkeresés nyomán újabb adatokat közölt dr. Rákossy Árpád 1951. és 1958. évi elítélésével kapcsolatosan. Ugyanő közölte dr. Zinner Tibor Megfogyva és megtörve című, 2006-ban megjelent könyvének dr. Rákossy Árpádra vonatkozó oldalait. Kezdeményezés történt az ítélet semmissé nyilvánítása érdekében. Az eljárás a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban van. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság emléktábla állítását tervezi dr. Rákossy Árpád és több bíró kollégája emlékére, akik részben társai voltak az első, 1951-es ügyben, valamint az 1956-os forradalomban vezető szerepet vállaló bírók emlékére. A Chicagóban élő, felsőcsernátoni származású Demeter (Dezső) Edit dollár adományt juttatott el a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület folyószámlájára a szoborállítás tervének kivitelezésére. Az összeg a chicagói Szabad Magyar Református Egyháztól származik. Dr. Rákossy Árpád életútját és bírói ténykedését, példaértékű emberségét szülőföldjén nem ismerik. Ez nem csoda, hisz az ifjú Rákossy Árpád 1919-ben menekült Debrecenbe, majd Budapestre, ahol a megszálló román csapatok ,,utolérték” és letartóztatták, szabadulása után Budapesten telepedett le. Nélkülözések között a szegedi egyetemen két jogi diplomát szerzett.   Dr. Rákossy Árpád 1940-ben, a második bécsi döntés után a sepsiszentgyörgyi megyei bíróságra kapott kinevezést. A román átállás után Kézdivá­sárhelyre költözött, itt a szovjet hadsereg parancsnokától főszolgabírói megbízatást kapott, ezt a tisztet három hónapig látta el, majd a lakosság újabb három hónapra megválasztotta.  1945 nyarán visszaköltözött Sepsiszentgyörgyre. 1948-ban a román hatóságok sok társával együtt kiutasították szülőföldjéről (illetve az országból) azzal az ürüggyel, hogy az 1940-es bécsi döntés után magyar ejtőernyős tisztségviselőként érkezett Háromszékre, holott ő a szülőföldjére tért vissza. Rövidesen a kecskeméti bíróság élére került, és itt 1951-ben először azért ítélték el, mert a bírói tanács elnökeként kezdeményezte egy tanyasi gazda és szomszédja felmentését a háborús bűn elkövetésének vádja alól, bizonyítottnak látván azt, hogy a Kovács Balázs nevű vádlott önvédelemből szúrta le a tanyáján őt bántalmazó és megalázó részeg orosz katonát, aki feleségére és lányára szemet vetve őt akarta kivégezni.  Dr. Rákossy Árpádot és több társát az ÁVO letartóztatta. Kovács Balázst kivégezték, társát, aki segített neki a tetemet eltüntetni, tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. Rákossy és társainak koncepciós elítélése egyben a magyar jogászok általános megfélemlítésének, az állásukból való eltávolításának a pere is volt. (Több mint ezer jogászt ítéltek el vagy kényszerítettek arra, hogy állását elhagyja.) Dr. Rákossy Árpád 1956 februárjában szabadult. 1956-os forradalomban való részvétele miatt újabb pert akasztottak a nyakába. Cser­nátonnak, ahová hamvait végakarata szerint hazahozták, emlékeznie kell, munkásságát és emberi tartását Sepsiszentgyörgynek és Kézdivásár­helynek, Székelyföld egészének méltányolnia kell, írta Sylvester Lajos. Az Ikafalváról Budapestre áttelepedett Fetés András sokat tett     Dr. Rákossy Árpád emlékének megőrzéséért.   /Sylvester Lajos: Rákossy Árpád jogászdoktor szobortalapzatára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Ferenczy Annamária /sz. Magyarlápos, 1926. máj. 13./ színésznő a napokban betölti nyolcvanadik életévét. A rivaldák fényében töltött közel hatvan évet. Maját (ez a “civil” neve) szeretik és tisztelik. Még mindig jelen van a színpadon. Pályája kezdete óta vezeti szerepei lajstromát; jelenleg a 177. bejegyzésnél tart. Szerencsés színészalkat, a tragikai és a vígjátéki szerepekre egyformán alkalmas. Volt királynő és koldusasszony, finom úri nő és utcalány. Operaénekesnek készült Kolozsváron, de hangszálai megbetegedése miatt módosítania kellett elképzelését, átiratkozott a színművészeti karra. Az énekléshez azonban sohasem lett hűtlen. 1951-ben Erdély fővárosát, Nagyváradra cserélte. Az ottani társulatnál aratta első visszhangos sikereit. A váradi évekből szívesen emlékezik vissza a Hubay-Vas-Ránki zenés darabjában, az Egy szerelem három éjszakájában aratott sikerére, s az elsőrangú prózai szerepekre is. Több mint négy évtizede Temesvár magyar társulatához szerződött. Az utóbbi évadokban is fellépett. Ferenczy Annamária a Csiky Gergely Színház örökös tagja, a kisvárdai fesztiválon életmű-díjat kapott, a Temes megyei önkormányzattól Pro Cultura Timisiensis érdemérmet, a Magyar Játékszíni Társaságtól Hűség díjat, legutóbb pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti-díjjal jutalmazták Budapesten. /(Szekernyés Irén): Nyolcvan virágszál Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Történelmi családokról sok tanulmány, könyv jelent meg az utóbbi években. Aradon a vártnál többen jöttek el a Tulipán könyvesboltba, hogy találkozzanak a Maderspach ükunokákkal. Egy jelenleg Szegeden és Budapesten élő, ám erőteljes aradi és bánsági gyökerű polgárcsaládról van szó, amelynek felmenői sokat tettek a hazai iparfejlődés érdekében. A szabadságharc iránti közismert elkötelezettségük 1849-ben tragédiába torkollott: Maderspachné Buchwald Franciskát Ruszkabánya határában Haynau nyilvánosan megvesszőztette, férje, Károly, kora egyik legjelesebb hídmérnöke és a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye) vasgyár létrehozója pedig a nejét ért megaláztatás miatt öngyilkos lett. A családtörténet mai kutatói szerint ez az önfeláldozás mentette meg a pusztulástól a vasművet. Az esemény emlékére két évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el a ruszkabányai házon. Más kiválóságai is voltak a házasság révén összekapcsolódó Buchwaldoknak, Maderspachoknak, Edelspachereknek. Elég az aradi Felső temetőben nyugvó koleragyógyító Buchwald József doktort említeni, vagy fiát, Gyulát, aki a hideg priznic néven ismert lázcsillapító borogatás első alkalmazója volt a Kárpát-medencében. Az Edelspacherek pedig Gyorok, Simánd, Mácsa és több környékbeli település felemelkedéséért fáradoztak eredményesen. Mindezekről szó esett a könyvbemutatón, amelyre eljött a Buchwald család néhány tagja, akik elhozták a család történetéről írt könyveiket: Maderspach Franciska németből lefordított visszaemlékezését (Maderspach Kinga Emlékirat töredék, illetve Maderspach Livius Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya történetéhez címmel. Maderspach Kinga a Csikyben rendhagyó történelemórát tartott. Levetítették az általa rendezett családtörténeti dokumentumfilmet. /Puskel Péter: Egy rendhagyó könyvbemutató kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Egry Gábor új kisebbségpolitikáról írt. Szerinte az „egységes nemzet elve az egyik legfontosabb probléma a magyar kisebbségekkel kapcsolatban”. Kikelt az egységes nemzet fogalma ellen: „Amíg az egységes nemzet dogmája érvényes, része a nemzettudatnak, addig nem számíthatunk rá, hogy a szociális helyzet javulása lényegesen lelassítaná az elvándorlást.” Egry úgy látja, hogy a „szétfejlődés oka ugyanis ma már nem elsősorban a különböző állami keretekbe való betagoltság, hanem az, hogy egyes csoportok más nemzetekkel együtt, egy, közösen használt térben élnek, míg mások nem.” Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek csak úgy lehetnek hasznosak, ha nyitnak a többség felé. Szerinte az autonómia-tervek esetében hangsúlyozni kell, „hogy azoknak a Budapesttel szembeni autonómiát is biztosítaniuk kell.” Egry azt vallja, hogy a politikai közösség tényleges működéséhez szükség lesz az európai identitás kiformálására is: az európaiság érzése egyúttal az összetartozás érzése is, „de immár a nemzeti identitás kizáró mozzanatai nélkül, vagy legalábbis azokat tompítva” Mindez a baloldali nemzetmodell lényeges része. /Egry Gábor: Identitáspolitika, mint egy új kisebbségpolitika gerince? = A Hét (Marosvásárhely), máj. 10./

Róth Miksát nem kell bemutatni Marosvásárhelyen, hiszen az ő munkái a holland királyi palotában, a mexikóvárosi Nemzeti Színházban vagy a budapesti Parlamentben éppúgy láthatóak, mint a Kultúrpalotában – vélekedett Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa Múzeum igazgatója. Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, a Kultúrpalota mellett ott áll a Városháza, ahol a szintén Róth Miksa által tervezett és festett üvegablakok láthatók a főbejáratnál, a lépcsőházban és a tanácsteremben is. Ez utóbbiaknak csak a kerete van meg, de még így is gyönyörűek, akárcsak a Petru Maior Egyetemen, a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében vagy a vízművek szivattyúházában lévő Róth-alkotások. Az üvegfestészet szempontjából Marosvásárhelynek két testvérvárosa van, Kecskemét és Szabadka. Mindhárom településen részben ugyanazok az építészek dolgoztak, és mindháromban nagyon sok Róth-alkotás található. A kecskeméti és a szabadkai városháza nagytermét is, ugyanúgy, mint a marosvásárhelyit, festett ablakokkal díszítették. Szabadkán a II. világháború után az ablakok közepéről a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló részeket kivették és levitték a pincébe. A hetvenes évek azután visszakerültek a képek a helyükre. Igaz ugyan, hogy a neveket tartalmazó üvegdarabokat nem „találták meg”, de bárki láthatja, hogy Könyves Kálmánról, Szent Istvánról vagy Szent László királyról van szó. Marosvásárhelyen a Városháza üvegablakai továbbra is hiányosak. A Kultúrpalota mellett Marosvásárhelyen a többi Róth-üvegablak sürgős védelemre, restaurálásra szorul. Elképzelhető, hogy Szabadkához hasonlóan, valahol egy pincében a Városházát díszítő üvegek is megmaradtak. Temesváron például a volt papi szeminárium épületének nyolc gyönyörű üvegablakát, mivel azok egyházi személyiségeket, például Szent Ferencet, Szent Gellértet ábrázolták, a kommunista uralom idején kiszedték, s ládákba rejtették. A rendszerváltást követően, a ’90-es évek közepén német segítséggel helyreállították a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett ablakokat, s azok most a város büszkeségei. Valóban a régi Városházáról hiányzó ablakbetétek egy része a megyei múzeum raktárából előkerült. Megmaradtak Róth-alkotások Kolozsváron a Karolina-kórház egykori ravatalozójában, ami ma ortodox imaház, az ugyancsak kolozsvári vérközpontban és a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeumban is, a főtér sarkán. Gyergyóditróban és a Temesvárhoz közeli Detta katolikus templomában is vannak Róth-alkotások, de ilyen a dési ferences rendház homlokzati mozaikja is. /Bodolai Gyöngyi: Az üvegfestészet „Mona Lisája”. Hogyan sáfárkodunk az örökséggel? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Május 12-én Kolozsváron bemutatták Simó Márton Bozgor című kétkötetes regényét. A könyv a szerző szerint kísérlet a címbe emelt szó értelmezésére. „Valaha élt, élő és lehetséges személyek téblábolnak e száz esztendőben, amelyre innen visszalátok. A módszer, a témakezelés, a hozzáállás nem véletlen. Az lenne a lényeg, hogy ebben a gyors időben is emlékezetes maradjon valami ezekből a történetekből, túl a szavakon” – vallja a szerző. A bozgor tulajdonképpen hazátlan, mert nem abban a házban él, amelyben bölcsőjét ringatták, hanem „mesterséges hazát” kell teremtenie ott, ahova száműzetett. A szerző harmadik kötetet is ír. Simó Márton 1963-ban született a Zsil-völgyében lévő Urikány városban. Tanulmányait Székelyudvarhelyen, Szegeden és Budapesten végezte. Írásai 1983 óta jelennek meg a romániai sajtóban. 2003-ban jelent meg Az utolsó tanító című prózakötete. /D. I.: Egy bozgorlét történetei. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./