A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Tíz háromszéki középiskolás énekkar vett részt március 23-án Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban tartott megyei kórusolimpián, amelyet idén a Kodály-év jegyében szervezett a tanfelügyelőség. A három kategóriában megfelelő pontszámot kapott együttesek részt vehetnek az egy hét múlva Brassóban sorra kerülő megyeközi megmérettetésen. /Ferencz Csaba: Kórusolimpia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

A kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ (GÁMOK) ötödik alkalommal szervezte meg a Médiainfo felhasználói versenyt, melyen Hargita, Kovászna és Brassó megyéből tíz középiskolás csapat vett részt. Az első és második helyet a kézdivásárhelyi GÁMOK két csapata nyerte, harmadik helyen a brassói Áprily Lajos Líceum, a negyediken pedig a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium csapata végzett. /(iochom): Médiainfo-verseny Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

A brassói városi tanács jóváhagyta azt a határozattervezetet, hogy a városvégeknél elhelyezett településjelző táblákra mostantól három nyelven írják ki a Cenk alatti település nevét. Annak ellenére, hogy a magyar és német lakosság aránya nem éri el a törvényben megszabott 20 százalékot, a tanácsosok egyetértettek abban, hogy a helyi közösség harmonikus egyetértése jeléül mindhárom nyelven ki kell írni a város nevét. Ezután tehát az ide érkezők tudni fogják, hogy Brassóba, Kronstadtba, illetve Brasovba érkeztek. /Háromnyelvű táblák Brassóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Emlékkönyv készül dr. Fejér Pál tanár születésének százéves évfordulójára. Pali bácsi – Brassóban mindenki így nevezte – a hatvanas évek derekán vegytant és fizikát tanított az Unirea Líceumban. Szívesen beszélt az eszperantóról, a hagyományos lengyel–magyar barátságról és a tankönyvekben nem szereplő írókról is. Ugyanígy tett a tragikus sorsú Szikszay Jenő, és biztosan más tanárok is. Fejér Pál a hetvenes években megejtett püspöki bérmaútján ebéden látta vendégül Márton Áront, aki nála találkozott régi falubelijével, majd közéleti ellenfelével, végül pedig börtön-sorstársával, Kurkó Gyárfással. Az ebéden a két öreg könnyes szemekkel emlékezett meg a közös börtönévek embert próbáló kihívásairól. Addigra már minden fontos dolog megtörtént velük, földi életük vége felé az emberek egyre elnézőbbek lesznek. (Márton Áron püspök 1980-ban halt meg, Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség szintén csíkszentdomokosi születésű elnöke három esztendővel később.) Hogyan is kerülhetett ugyanazon koncepciós perben a „klerikális reakciót” képviselő püspök és a népfrontos álorcában nyomuló baloldali diktatúra szálláscsinálója? A kínzás után elborult elméjű Kurkó Gyárfás még a börtönben is Sztálinnal és Rákosival folytatott párbeszédet. – A két megbékélt öreg a múltra igyekezett pontot tenni. /K. N. K. : Sorstársak a plébánián. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Az Élet és Irodalomban Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai fakultásának igazgatója kifejtette, hogy a „román határ menti együttműködésnek nagy perspektívái vannak, de nem a békési, csongrádi, és bihari agrártérség számára. Vagy észrevettük, vagy nem, de a határ túloldalán már újjászerveződött az a nagyvárosokból – Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Brassó, Temesvár, Nagyszeben, Szatmárnémeti – álló modernizációs erőközpont, amely viharos gyorsasággal fejlődik. Nem kérdés, ezek a városok néhány éven belül megkérdőjelezhetetlenül a valóságos történeti és gazdasági régió motorjaivá válnak. Mi pedig nem alkalmazkodunk hozzájuk, szűklátókörűen, csak az országhatárokon belül gondolkodunk. ” Magyarországnak ezen a vidékén a szocializmus a maga módján és átmenetileg „megoldotta” a helyi társadalom nincstelenjeinek problémáit. Az állami gazdaságok, a termelő- és ipari szövetkezetek és a hetvenes évek elejétől kitelepülő fővárosi nagyipar vidéki telephelyei felszívták a tömeget. Azonban ennek már vége, nő a leszakadás, a munkanélküliség. A térségi, hálózati és innovációs gazdaságfejlesztésnek szinte minden feltétele hiányzik. /Lokodi Imre: Hazafelé. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A hivatkozott cikk: Bod Tamás: „Politikai elitünk még mindig nem hiszi, hogy a tűzzel játszik” /Élet és Irodalom, 2007. márc. 30./

Számos érdeklődő jelenlétében április 20-án Kovásznán a városi képtárban megnyílt a Kőrösi Csoma Sándor-napok képzőművészeti tárlata, melyen hatvanhat erdélyi és magyarországi képzőművész alkotásai sorakoztak. A tárlatot – melynek idei témája: Jelek – Deák Ferenc, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola magyar szakos tanára nyitotta meg. A megnyitón közreműködött Márk Attila brassói daltulajdonos és Horváth Réka nagykanizsai szavaló. /Bodor János: Jelek a képtárban (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

A romániai magyar anyanyelvű, római katolikus egyetemisták országos találkozóinak gondolata 1994-ben vetődött fel először. Azóta a részvevők száma egyre gyarapodott. A fiatalok most évente kétszer, tavasszal és ősszel szerveznek OKET-et (Országos Katolikus Egyetemista Találkozó) a nagyobb egyetemi központokban: Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyulafehérváron. Az idei első találkozó április 20–22-e között Temesváron zajlott. A szervező TEKMEK (a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) az erzsébetvárosi szalvatoriánus rendházban és templomban fogadta a mintegy 200 fiatalt, akik Erdélyből és Szegedről érkeztek. Helyem egy új világban – fiatalként egy megváltozott Európában címmel Kiss Ulrich budapesti jezsuita szerzetes tartott átfogó, előadást. “Európa valójában puzzle-játék, amit nekünk kell létrehozni, kirakni. A siker a nyitottságban, érdeklődésben, a felkészültségben, a változásra való képességünkben rejlik” – fogalmazott P. Kiss Ulrich SJ. Kitartásra, helytállásra buzdította a fiatalokat szentbeszédében Roos Márton megyés püspök is. /Sipos Enikő: Magyar egyetemisták találkozója Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Vajdahunyadon tartották a Nyelvszigetek a szórványban konferenciát. Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórványfelelőse ismertette Hunyad megye magyar történelmét. Hányszor temették már el a Hunyad megyei szórványmagyarságot! Például 1906-ban Szabó Dezső harói lelkipásztor a beolvadás aggasztó mértékéről írt. Manapság 97 magyar él Haróban – szinte ugyanannyi, mint száz éve –, s a templomban is magyarul zajlik az istentisztelet. A Vajdahunyad melletti Rákosd még érdekesebb példával szolgál. A tizenkilencedik század végén már románul beszélő református gyülekezetet egy ügyes pap vissza tudta téríteni az anyanyelv útjára. Manapság Rákosd az egyik legjelentősebb magyar falu Hunyad megyében. Számos elhagyatott magyar templom, iskola vagy történelmi műemlék létezik a megyében. Mindezek ellenére a Hunyad megyei szórványmagyarság átvészeli a sors viharait. Péntek János professzor a honfoglalási gyökerű Lozsádot említette: kb. két évszázada, amióta feljegyzik a népességi adatokat, az Isten háta mögöttinek tekinthető faluban mindig olyan 150 körül volt a magyarok száma: egy csepp a környező román tengerben. Ma is annyian vannak. A nyelvszigetek többfélék: Lozsád, Rákosd vagy Haró például a honfoglalás idejéből maradtak. Csernakeresztúr vagy a Brassó melletti Hétfalú jóval későbbi székely telepítések. Mégis szívósan őrzik a magyar nyelvet. Történelmi csapások, világuk összeomlása a bukovinai székelyek óriási alkalmazkodó képességéről tettek tanúbizonyságot, hangsúlyozta Fazakas Tibor, a hamburgi egyetem professzora. A legutóbbi szigetek – az iparosodás nyomán keletkezett városi magyar csoportok – azonban korántsem olyan szilárdak, mint a zárt falusi környezet. Vajdahunyad vagy a Zsil-völgyi bányavidék szinte a beolvadás példáiként említhetők. Az erdélyi magyarságnak a 1992-es és 2002-es népszámlálások közötti közel 200 000 fős vesztesége további 100 000-rel folytatódott az utóbbi 5 évben, ismertette a súlyos helyzetet Csép Sándor az Áldás, népesség mozgalom képviseletében. A statisztikailag kimutatott közel 200 000-es népességcsökkenés fele a negatív szaporulatra vezethető vissza. További 70-80 000-es a kivándorlás negatív mérlege, a beolvadás pedig olyan 10%-ot tesz ki. Az Áldás, népesség egyesület éppen a népesedési etika megváltoztatására hívja fel az erdélyi magyar társadalom figyelmét, az össztársadalmi összefogás szükségességét hirdeti. /Chirmiciu András: Magyar nyelvszigetek a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

Az utolsó 200 alkalmazott elbocsátásával május 8-án bezár a brassói traktorgyár. A termelés már márciusban leállt, amikor az első tömeges elbocsátási hullám végbement. /Ma bezár a brassói traktorgyár. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

Jóváhagyta a kormány május 16-i ülésén az új regionális és megyei kórházak megépítésére, illetve a régebben épült intézmények rehabilitálására vonatkozó ütemtervet. Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter bejelentette, a tárca júliusban írja ki a nyolc regionális kórház és húsz megyei sürgősségi kórház megépítésére vonatkozó pályázatot. Regionális kórház épül többek között Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Temesváron, míg új megyei sürgősségi kórházat Aradon, Nagyváradon, Gyulafehérváron, Besztercén, Brassóban, Déván és Nagyszebenben hoznak létre. Emellett megújul többek között a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a nagybányai, a szatmárnémeti és a zilahi megyei kórház. Emellett több mint 233 ezer tanügyi alkalmazott kap százeurós tankönyv- és szoftvervásárlási támogatást. /Balogh Levente: Új kórházak épülnek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Dr. Czirják Árpád érseki helynök meglepőnek és érthetetlennek nevezte, hogy a gyulafehérvári érsekség a kolozsvári Szent Mihály-plébániáról más plébániára óhajtja őt áthelyezni. Erről faxon értesítették, elvárta volna, hogy konzultáljon vele erről dr. Jakubinyi György érsek. Az áthelyezésnél pénzügyi szempontokra hivatkoztak. Az érsekség előírta, hogy a bérházakkal rendelkező plébániák a házbér címén befolyt bruttó összeg harminc százalékát fizessék be a gyulafehérvári érsekségnek. A Szent Mihály plébánia ennek az előírásnak csak részben tett eleget. A felszólításra reagálva a tartozás jelentős részét már törlesztették is. Az érsekség javasolta, hogy a marosvásárhelyi, a brassói és a kolozsvári plébánosok kölcsönösen egyezzenek meg a cserében, ami nem jött létre. Mindegyik lelkipásztor ragaszkodott saját közösségéhez. Azóta az érsek újabb javaslatot tett: Czirják maga választhat új plébániát, ő azonban ezt az ajánlatot nem tudja elfogadni. Egészsége, sem energiája nem teljes ahhoz, hogy mindazt, amit megtett Kolozsváron, másutt újrakezdje. /Horváth Arany: Váratlan, érthetetlen a gyulafehérvári érsekség szándéka. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

A nagy előd, a Római Katolikus Főgimnázium alapításának 170. évfordulóját ünnepelte az elmúlt hét végén Brassóban az Áprily Lajos Főgimnázium. A Felfalusi Kovács Antal katolikus lelkész, esperes által alapított iskola 1837-ben azzal a céllal kezdte tevékenységét, hogy tanulási és művelődési lehetőséget biztosítva esélyt nyújtson a brassói magyarságnak a fennmaradáshoz a brassói „szász tengerben”. Ma szinte változatlan célt fogalmazhat meg – csak a „tenger” más. A Petki Pál igazgató által vezetett tantestület a teljes oktatási spektrumú intézményben hétszáz barcasági gyerek anyanyelvi tanításáról gondoskodik. A háromnapos iskolaünnep emléktábla-avatástól ünnepi előadásig, véndiák-találkozóig, a névadó Áprily Lajos életművének méltatásáig, iskolatörténeti előadásokig, illetve különböző vetélkedőkig sok mindent kínált. /Csinta Samu: Bástya a Barcaságban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.

Kevés az óvoda az országban. Bukarestben csak feleannyi óvodai hely áll a gyermekek rendelkezésére, mint amennyire szükség volna. A tanügyi szakszervezetek, szülők és óvónők június 11-én tiltakozó felvonulást szerveztek a kormány és a szakminisztérium előtt. Vannak városok, ahol 1990 óta egyetlen óvoda sem épült; a jelek szerint az ortodox templomok és kolostorok minden pénzt felemésztenek. A Hargita Népe régtől fogva figyelmeztetett a népességfogyásra. Hargita megye lakossága 1992-től tíz év alatt 348 355 főről 325 628-ra apadt, ami egy Gyergyószentmiklós nagyságú város teljes lakosságával egyenlő. Csata István és Kiss Tamás nemrég közzétette Népesedési perspektívák című könyvét, eszerint 2030-ig a romániai magyarság lélekszáma egymillióra csökken. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség közölte, hogy ősztől iskolák szűnnek meg, másokat összevonnak. Máshol is kedvezőtlen a helyzet. Szatmár megye líceumi magyar osztályaiba 1993-ban 1092 helyet hirdettek meg, de csak 406 jelentkező akadt; a brassói Áprily Lajos Líceum 180 helyére 135-en iratkoztak. Románia lakossága 1990 és 2007 között 1,5 millió fővel csökkent, és ha így folytatódik, 2050-re a jelenlegi 21 millióról 16 millióra apad. Az ősszel kezdődő tanévben országszerte százezerrel kevesebb gyermeket íratnak az első elemibe, mint tavaly, kevesebb pedagógusra lesz szükség. /Barabás István: Felhős vakáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./

Az ügyészségről és a Román Hírszerző Szolgálattól kér tájékoztatást Kovács Attila Brassó megyei képviselő arról, miként szivároghatott ki a sajtóba egy tavalyi telefonbeszélgetésének lehallgatási jegyzőkönyve. Az RMDSZ-es politikus 2006. szeptemberében Nicolae Bujdoiut, a brassói Transilvania Egyetem jogi karának dékánját kereste fel telefonon a fakultáson tanuló felesége egyik vizsgájának ügyében. A brassói törvényszéki ügyészség a beszélgetést rögzíttette, a vádhatóságtól kikerülő – a törvény értelmében titkos – átiratából pedig a Transilvania Expres napilap június 15-i száma közölt részleteket. A képviselő azt állítja: a szövegben semmi kompromittáló nincs. „A professzor ugyanazon a tanszéken tanít, ahol én, kollégaként jogomban áll beszélgetni vele, akár a feleségem magiszteri vizsgájáról is, amelyet a gyerek megszületése miatt többször is kénytelen volt elhalasztani” – fejtette ki a politikus. Kovács Attila szerint a lejáratási szándék politikai célzatú és az RMDSZ ellen irányul. „Több RMDSZ-képviselő ellen is törvénytelen nyomozási eljárások folynak. A Nagy Zsolt miniszter ellen indított eljárás kezdetét is egy lehallgatott telefonbeszélgetés képezi, amelyben róla beszélnek, és ügyének minden mozzanata politikai eseményekhez köthető” – vélte a képviselő. Kovács elmondta: bizonyítékai vannak arra, hogy a jegyzőkönyv tartalmának ismeretében egyes helyi politikusok zsarolták a Brassó megyei RMDSZ-es megyei tanácsosokat bizonyos önkormányzati határozatok megszavazása előtt. Az RMDSZ-es képviselő beszélgetése úgy került szalagra, hogy a múlt évben a brassói nyomozóhatóság a Transilvania Egyetem rektorának állítólagos korrupciós ügyeiben vizsgálódott. Gheorghe Achim professzort azzal gyanúsították, hogy kenőpénzért cserében osztogatta a diplomákat, pere jelenleg a brassói ítélőtáblán zajlik. „A beszélgetésekről szóló jegyzőkönyvek titkosságát 2006. december 4-én feloldották” – áll a brassói törvényszéki ügyészség közleményében. Kovács kifogásolta, hogy az ügyészek utólag nem értesítették sem őt, sem a dékánt a beszélgetésük lehallgatásáról, pedig ezt törvény írja elő. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke jelezte: a kiszivárogtatás a jelenlegi törvények értelmében csak fegyelmi vétség, nem bűntény. /Lehallgatások: folytatódik a politikai lejáratási kampány? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Június 26-án Marosvásárhelyen hetvenkilenc éves korában váratlanul elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő, politikus, az RMDSZ alapító elnöke /sz. Brassó, 1928. máj. 18./ 1969–1990 között a Kriterion Könyvkiadó igazgatója volt, irányítása alatt a kiadó a magyar szépirodalom és tudományosság tekintélyes műhelyévé vált. 1989 decemberében az RMDSZ egyik alapítója, az érdekvédelmi szövetség első elnöke, 1992-ig parlamenti képviselője, azután nyugdíjba vonult, hátralevő éveit szülőföldjén, Sepsiszentgyörgyön, Papolcon töltötte. Kiemelkedő szerepet játszott a szervezet országos és helyi intézményeinek kiépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ külföldi megismertetésében. Halálával megszakadt önéletrajzi köteteinek sorozata. Az RMDSZ saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. /Elhunyt Domokos Géza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Hetvenkilenc éves korában, váratlan rosszullét után Marosvásárhelyen elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő és politikus. „Domokos Géza életműve csak ezután fog kiteljesedni: hiszen küzdelme, küldetése még nem ért véget, szellemisége tovább él közöttünk. Itt marad velünk, mert szükségünk van rá, szükség van bölcsességére, türelmére, nyitottságára és konokságára. Együtt küzd velünk, amíg valóban el nem érjük 1989-ben közösen megfogalmazott céljainkat, a magyar közösség megmaradását, gyarapodását biztosító teljes jogegyenlőséget” – olvasható az RMDSZ közleményében. Domokos Géza Brassóban született 1928. május 18-án, elemi iskoláit a háromszéki Zágonban kezdte el, középiskolába Sepsiszentgyörgyön járt. Egy évet tanult a Bolyai Egyetem bölcsészkarán, majd Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Főiskolán folytatta tanulmányait. Hazatérte után Bukarestben telepedett le, az Előre riportere lett, majd 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztője. A Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként 1969-től 1990-ig eredményesen küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint 3000 kötet jelent meg, az általa vezetett intézményekben jelentős szellemi műhelyek alakultak ki. „Amiről kevesebbet beszélünk: kialakult a Kriterionnál egy olyan modell, amelyről az az érzésem, hogy a nemzeti kisebbségi és etnikai csoportok számára sokáig használhatónak bizonyult. Sok ügyeskedés után és tudatosan vállalt kompromisszum árán a kvázi lojalitást és a nemzetiségi ügyet valamilyen szintre hozhatták, éltetni tudták” – mondja a Sikertörténet kudarcokkal (bukaresti életutak) című interjúkötetben Bányai Évának. A diktatúra bukása után az RMDSZ egyik alapítója, illetve első elnöke volt, 1992-ig RMDSZ-es képviselő a parlamentben. Nyugdíjas éveit visszavonultan töltötte Papolcon és Sepsiszentgyörgyön. /Távozott az alapító. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Baróton kilenc kórus részvételével tartották a XIV. Zathureczky Gyula Kórustalálkozót, majd az elszármazottak részére szervezett Hazatérés napja következett. Az ünnepi istentiszteletet Csiha Kálmán, nyugalmazott református püspök tartotta. A Csala kürtje fúvószenekar térzenéjét követően a Zathureczky kórus két elhunyt karnagya, Kónya Pál és Zakariás Attila sírjánál tisztelegtek a volt és jelenlegi tagok. A nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Dalkör, a baróti Rozmaring Kórus, a brassói Magyar Dalárda, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a székelyudvarhelyi Férfi Dalegylet, a szemerjai Református Kórus, az alsórákosi Református Kórus, a pusztinai-frumószai Csángó Dalkör és táncosok, a szabadegyházi Gerlice citeraegyüttes állt közönség elé. Végül mintegy háromszázan énekelték Gárdonyi Zoltán szerzeményét, a Tartsd meg nemzetem, Istenem című kánont.,,Meghagyja a jelen és a jövő nemzedéknek, hogy a templom építésének és felszentelésének emlékére minden év július első vasárnapján tartassék hálaadó istentisztelet. Azon szép, ékes műsorokkal dicsértessék Isten neve. Az emlékünnepélyre évről évre gyűjtessenek egybe a gyülekezet tagjai és a gyülekezetből elszármazottak. Legyen ez a nap a Hazatérés napja” – áll a baróti református egyházközség presbitériuma idén januári határozatában. /Hecser László: A kettős erő: a templom és a dal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

A romák egyesülete szerint a kormányfő Brassóban tett látogatásán fogalmazta meg azt a diszkriminatív kijelentést, amely miatt panaszt emeltek az diszkriminációellenes testületnél. Tariceanu ugyanis azt mondta: a Belügyminisztérium rendőralakulatot küld Olaszországba, hogy azonosítsák és visszatoloncolják az országba azokat a romákat, akik – szerinte – külföldön „minden lehetséges bűntettet elkövettek”, a prostitúción, rabláson, drogcsempészeten át a szervezett betörésekig. A kormányfő kijelentését több napilap is közölte. A vádak valótlanok, „szövegkörnyezetükből kiragadott” kijelentéseken alapulnak – magyarázta a miniszterelnök. /K. A. : A kormányfő is „cigányozott” = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Az észak-erdélyi autópálya az eredeti tervekhez képest legalább kétszer többe kerül, miután elkészültek a beruházás végleges kivitelezési tervei. A Brassót Borssal összekötő, 415 kilométer hosszúságú út eredeti költségeit 2,2 milliárd euróra tervezték a 2003-ban megkötött szerződésben. Az amerikai Bechtel építőipari óriásvállalat munkásai jelenleg Bors és Berettyószéplak, illetve a Kolozsvár és Aranyosgyéres közötti szakaszon dolgoznak. /B. T. : Legalább kétszer többe kerül az észak-erdélyi autópálya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Árpád fejedelem halálának millecentenáriumára szerveztek ünnepséget Bihar megyében, Árpádon. Az Egy nemzet, egy haza mottóval megszervezett, július 8-áig, vasárnap estig tartó rendezvény házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. Árpád-kori fegyvereket és viseleteket, valamint magyar harcművészeti módszereket is bemutattak. Tőkés László püspök hirdetett igét. „Ennek az évfordulónak többszörös üzenete van – hangsúlyozta a püspök. – Történelmi üzenete a folytonosság, politikai üzenete pedig az, hogy olyan vezérekre van szükség, akik népükért és nem népükből élnek. ” Árpád fejedelemről és koráról Bakay Kornél történész tartott előadást, majd Maczkó Mária népdalénekes produkciója után Miller Lajos operaénekes az Árpád népe című operából énekelt részleteket. Az Árpád-díjat idén Szörényi Levente zenésznek adták át. Bár Szörényi nem a régió szülötte, de térségektől függetlenül szolgálja a nemzetet. A színpadon felállították azt a szoborfejet, melyet Brassóból, a Cenkről ledöntött Árpád-szoborból mentettek meg. A szobor elé azt az Árpád-pajzsot is kiállították, amelyet a Szörényi Levente által alapított Holdvilágárok Alapítvány adott át kitüntetésként Tőkés Lászlónak. „Nem az a célunk, hogy egymás munkáját díjakkal jutalmazzuk – fogalmazott Szörényi. – Célunk, hogy a velünk nem teljesen egy hullámhosszon lévő, ámde értékes embereket is buzdítsuk arra, hogy ne csak a külföldért, hanem népükért is merjenek bátorsággal cselekedni. ” Szörényi a Sziklák meghasadása című új művét is előadta az árpádi színpadon. A református templomkertben emlékoszlopot lepleztek le. Az oszlop fáját a háromszéki, székelyszáldobosi Albert Tibor adományozta, a művet az alsócsernátoni Haszmann József és Haszmann Pál faragták ki. /Gergely Gizella: Árpád vezérre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

A Keresztély Ferenc és Bede István tiszteletére szervezett ünnepséget június 18-án Sepsiszentgyörgyön Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul nyitotta meg, aki az 1956-os forradalom két idős háromszéki résztvevőjének odaítélt emlékérmet adta át Sólyom Lászlók, magyar köztársasági elnök nevében. Keresztély Ferenc sepsiszentgyörgyi otthonában beszélt az újságírónak börtönbüntetéséről, amelyet szinte gyerekként róttak ki rá. Születésileg felsőrákosi, Brassóban lakott, ott tartóztatták le, alig töltötte be a 18. évét. 1957-ben néhány barátjával elment Fehéregyházára, s megkoszorúzták a Petőfi-emlékművet. Ezt nacionalista megnyilvánulásnak minősítették, azért ítélték el. Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség, az EMISZ tagja volt. Az egész országból szedtek össze magyar fiatalokat. Letartóztatása után Marosvásárhelyre vitték. Egy méterszer egy méteres cellában tartották, még a vécére is fekete szemüveggel vitték ki. A tárgyaláson 77-en voltak. Keresztély Ferenc hat hónapot töltött a Szekuritátén, megverték a kihallgatások alatt. Összesen 1043 évet kaptak, összeszámolták. Őt 12 évre ítélték. Salciára vitték, Braila Nagyszigetére, gátat építeni. Juhaklokban laktak, körülbelül 35 ezer ember. Napi tíz órát dolgoztak, az élelem legtöbbször valami könnyű puliszkalé volt. Élve megúszta a vérhast is, és szerencséje volt, mert pár hónap után „kiszűrték”, s elvitték Nagyenyedre gyárba, dolgozni. Ott már a szakmájában dolgozhatott a szabadulásáig. Amnesztiával szabadult 1964-ben. /Willmann Walter: Tizenkét év koszorúzásért. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./

Minden év augusztusának első szombatján 11 órakor a Bözödújfaluból kitelepítettek megemlékező találkozót tartanak. A Siratófalnak nevezett emlékműnél augusztus 4-én katolikus szentmisét celebrál Ferencz István erdőszentgyörgyi plébános, amit unitárius istentisztelet követ Szombatfalvi József, bözödújfalusi születésű, székelykeresztúri esperes szolgálatával. Beszédet mond a település egykori unitárius lelkésze, Máthé Sándor (Brassó). A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékmű felirata: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma. ” /(molnár): Benépesül az elárasztott falu. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

Nagy vihart kavart Traian Basescu székelyföldi kijelentése: az államfő hirtelen belátta, hogy a magyar gyerekeknek valóban idegen nyelvként kellene oktatni a románt. A PNL, a PRM és a PC veszélyesnek, államfőhöz méltatlannak minősítette Basescu nyilatkozatát. Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő szerint kettős játékot űz az államfő. Egyrészt babérokra tör kisebbségi kérdésekben, amelyekben különben ő is és pártja is rendszerint elutasító magatartást tanúsított, másrészt sejti, hogy ha tőle származik az ötlet, a parlament nagy része már csak ezért sem fog mellette szavazni, a dologból tehát úgysem lesz semmi. Lucian Bolcas, a Nagy-Románia Párt (PRM) képviselője úgy vélte: visszatetsző, hogy Romániában a román nyelvet idegen nyelvként kezeljék. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke szerint az államfő elhúzódó kovásznai és hargitai látogatása azt sugallja, hogy a magyar kisebbség valóban diszkrimináció áldozata, és hogy a Magyar Polgári Szövetségnek nyomós oka van arra, hogy párttá alakuljon. Nem tartotta helyénvalónak Basescu kijelentését Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke sem. Asztalos Ferenc képviselő, a parlament oktatási bizottságának tagja emlékeztetett: az RMDSZ évek óta foglalkozik a román nyelv oktatásának kérdéskörével. Megnyerték a bukaresti és a brassói egyetem román tanszékének ez irányú szakmai támogatottságát, akik írásban ismerték el azt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek románnyelv-oktatásán változtatni kell. A kisebbségi törvény elfogadását a Demokrata Párt (PD) akadályozta. Egyetértett az államfő kijelentésével Emil Boc kolozsvári polgármester, a PD elnöke. Nem várható el, hogy egy magyar környezetben felnőtt gyerek ugyanolyan szinten ismerje a román nyelvet, mint egy olyan, aki otthon hét évig románul beszélt – fogalmazott a politikus. /Nagy-Hintós Diana: Retorikaváltás nyelvoktatás-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Augusztus 12-én megtelt a kolozsvári főtéri Szent Mihály-plébániatemplom. Búcsúmiséjét celebrálta Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, Néhány hónappal ezelőtt Jakubinyi György érsek úgy döntött, hogy áthelyezi őt. Voltak, akik állást foglaltak a döntés ellne, aláírást gyűjtöttek, küldöttségben járultak az érsek elé, nyílt levelekben fogalmazták meg ellenvetésüket, tiltakozásukat, de eredménytelenül. Czirjáknak sok az ellenzője is. A főesperes megbízatása augusztus elsején lejárt, utóda a székelyudvarhelyi Kovács Sándor lesz. A leköszönő kanonok a szentmisén bejelentette: megalázónak tartja az eljárást, ezért kérte nyugdíjaztatását. A szentmisén megjelentek a plébánia mellett működő intézmények, a Caritas, a Nőszövetség, a Filantróp Alapítvány, a Pázmány Péterről nevezett Római Katolikus Gimnázium, valamint az Agapé-komplexum vezetői, Boros János alpolgármester, Vekov Károly volt képviselő és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A szentmise végeztével Czirják Árpád elmondta: márciusban az érseki hivatal rövid faxban értesítette őt arról, hogy brassói, valamint marosvásárhelyi főesperes-társaival (tehát Csató Bélával és Csiszér Alberttel) együtt elhelyezik tisztségéből. Felajánlották neki, hogy válasszon a másik két pozíció közül, vagy válassza akármelyik másik plébániát a főegyházmegye területéről. Ő az ajánlatot visszautasította, mert megalázónak tartja, hogy annyi évi szolgálat után ilyen formában közlik vele az áthelyezést. Ha a főpásztor így megalázott itt, megalázhat máskor, más plébánián is – fogalmazott a búcsúzó főesperes. Úgy döntött, hogy – bár még 11 évig jogosan szolgálhatna – nyugdíjazását kéri. Kifejtette: továbbra is papi életet fog élni, amit ebben a minőségében a népért, a közösségért megtehet, azt ezentúl is megteszi. A búcsúbeszéd után a jelenlevő személyiségek szólaltak fel. A legtöbben méltatták Czirják érdemeit, közösségépítő munkáját, a sok intézmény létrehozását és támogatását. Boros János alpolgármester a közösség, a város nevében megköszönte a kitartó munkát, az áldozatvállalást. Czirják Árpád a Donát úton épülő Szent István-templom melletti házba költözik. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Czirják Árpád: nyugdíjba vonulásom tiltakozás! Búcsúmisét celebrált a leköszönő főesperes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Hármasfaluban idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Szent István-napi ünnepségsorozatot, és a község három falujában az államalapító királyi család három tagjának szobrai állnak: a Szent Istváné, fiáé, Szent Imre hercegé, és idéntől Gizella királynéé. A hármasfalui megemlékezés a megye legfontosabb Szent István-napi ünnepségévé vált. Idén az augusztus 18-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Tőkés László püspök, dr. Szabó Árpád unitárius püspök és Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora voltak hivatottak a megemlékezésre és szoboravató ünnepségre. Útkeresés a fenntartható vidékfejlesztésben címmel vidékfejlesztő konferenciával kezdődött a nap. Atosfalván Lázár Levente tiszteletes nyitotta meg az ünnepségsorozatot. Markó Béla kifejtette: „Történelmi évfordulókon előszeretettel beszélünk az országépítő, országvédő férfiak nagyságáról, és sokszor tulajdonítjuk a nemzet sorsának szerencsés alakulását egy-egy kiemelkedő uralkodó, hadvezér vagy forradalmár kivételes tehetségének. ” Ha nincs Szent István, „az erős hittel megáldott, zseniális előrelátással rendelkező férfiú, akkor most mindenképpen másak lennénk, vagy esetleg nem lennénk, mert szétporladtunk volna, mint azelőtt már számos vándornép. ” „Végre egy olyan ünnep, amelyen egy sikeres nép sikeres uralkodójára gondolunk vissza elégtétellel. Ne felejtsük: ezek is mi vagyunk. Győztesek is voltunk, nem csak vesztesek, győztesek lehetünk ezután is. ” Az építéshez közösség kell. Család, nép, nemzet. „Trianon után minket innen ki akartak lakoltatni. De nem sikerült, mert egyek maradtunk, egyek leszünk most is és ezután is. ” Tőkés László püspök közszemlére bocsátott egy szobortorzót, amelyet éppen akkor szállítottak Brassóba. Az egykori, hírneves, Cenk-teteji Árpád-szobor maradványát, a kőből faragott vezér fejét. Mint mondta, a fej csonkasága híven tükrözi a nemzet csonka voltát. Simorka Sándor szobrászművészt, a szobor alkotóját Nagy Júlia mutatta be az egybegyűlteknek, majd a leleplezés után Tőkés László, Szabó Árpád és Ötvös József áldotta meg Gizella márványmását és a jelenlevőket. /Nagy Botond: Az építést, az alapítást, a teremtést ünnepelték Hármasfaluban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A Tudásalapú Gazdaság Programban résztvevő 260 IT-menedzserrel és rendszeradminisztrátorral találkozott Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter Brassóban. Nagyszabású, átfogó képzést rendeztek a múlt hét végén Brassóban a Tudásalapú Gazdaság Programban résztvevő 260 IT-menedzsernek és rendszeradminisztrátornak. Winkler Gyula miniszter tovább kívánja vinni az elődje, Nagy Zsolt által beindított projektet. /K. L. I. : Informatika a vidéknek is. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./