Az elpusztított Szászavinc
Az Érchegység egyik falucskája Szászavinc, amelyet elpusztított a román iparosítás, s a térség egyik ismert településcsonkjává vált. Egykori templomát elöntötte a szomszédos veresvölgyi rézbánya iszapja, tornya néhány évtizede felkiáltójelként mutat az égre a színes zagytározóból. A település sorsa némiképp Bözödújfaluéhoz is hasonlítható, de az elmúlt években inkább a Verespatakra tervezett cianidos aranybánya kapcsán emlegették, ám a romániai falurombolás előzményének is tekinthető.
A rézbánya hordalékával elárasztott falu több, bányászati szempontból ismert település közelében húzódott, Verespatak és Abrudbánya mellett. A trianoni békeszerződés előtt Magyarországhoz, Torda-Aranyos vármegye Torockói járásához tartozott – írja az Amiről a történelemkönyvek nem írnak című blog. Legtöbben a kommunista bányaipar tündöklése idején lakták, mára alig pár lélek maradt. Egyike azoknak a falvaknak, amelyek a falurombolási tervek között is szerepeltek, de a kegyelemdöfést még a „szisztematizálás” hivatalos bejelentése előtt megadta a szomszédos veresvölgyi (Roşia Poieni) rézbánya. Ez gigantikus, amfiteátrumszerű külszíni kitermelés – a Verespatakért tüntetők ezért is teremtenek analógiát a két helyszín között –, lévén hogy Veresvölgy Románia egyik legjelentősebb rézlelőhelye. A bánya nyitását Nicolae Ceauşescu engedélyezte 1977-ben, annak eleinte a helybeliek is örültek, jól fizetett munkahelyeket remélve. Ám számukra végül falujuk pusztulását eredményezte, a rézbánya megnyitása miatt a Szászavincen élő négyszáz családból háromszáznak el kellett hagynia otthonát, mert házaikat, földjeiket 1986-tól kezdődően bányahordalék árasztotta el, noha akkor még ezernél többen laktak a településen. Az akkori illetékesek úgy oldották meg a keletkezett meddő okozta problémát, hogy azt bevezették abba a völgybe, amelyben a falu is húzódott. A kitermelést vezénylő elvtársak számára ez lehetett a legkézenfekvőbb megoldás. Hogy megérte-e az áldozat? Ha a pusztítást nézzük, bizonyosan nem. Amikor a gazdasági következményeket tekintjük, érdemes szem előtt tartani, hogy közvetlenül a rendszerváltást követő években, amikor már szakmai körökben lehetett beszélni, illetve elkezdődött a bányaipar haláltusája, geológusok elmondták, a bányák egy része már a szocializmus idején veszteségesen működött, egy másik rézbánya esetében például egy lej nyereségért az államnak hét lejt kellett elköltenie. A veresvölgyi bányában 1989 előtt több mint 3000 ember dolgozott, a források 2010 tájékán mintegy kétszáz alkalmazottról tesznek említést.
Az egykori település helyén most egy mérgező tó, pontosabban zagytározó húzódik. Mementóként csak az ortodox templomtorony látszik, amely egykor dombon díszelgett, magasan a falu fölött. A több mint százhektáros kénsavas zagytározó színe sárga és vörös, nehézfémekkel szennyezett; a savas víz a veresvölgyi rézbányából folyik a völgyzáró gáttal kialakított mesterséges tóba. A környezetvédelmi minisztérium korábbi becslése szerint mintegy 15 millió euró kellene a katasztrófa sújtotta terület megtisztításához és teljes helyreállításához, ám merő illúzió, hogy valaha is rehabilitálni lehetne Szászavinc elpusztított környékét.
A korábban ott élőknek, illetve onnan elszármazottaknak a pusztítás mellett még azzal is szembe kell nézniük, hogy sokan még elhunyt hozzátartozóikat sem tudják exhumálni a temetőből, többségük még mindig a mérgezett tó alatt nyugszik. „Az első rossz jel az volt, amikor a meggy és a cseresznye elszáradt. Érezték a mérget, amely akkor még csak a föld alatt volt. Ezután a patakok vörösek lettek, mintha vérré vált volna a vizük” – emlékezett Szászavinc tragédiájára a néhány éve még a helyszínen élő Nicolaie Praţa. A témáról Florin Cofar temesvári fogorvos 2013-ban drámai rövidfilmet forgatott, a háromperces filmecske a verespataki bányaberuházás elleni tiltakozások kapcsán született. A szászavinci rettenetről számos fotó is tanúskodik, emlékezetes a Mediafax fotóriportere, Dan Tăuţan döbbenetes sorozata. Ha csak a színek számítanának, érdekes, tónusokban bővelkedő tájképekről beszélhetnénk, ám e kolorit a vöröslő romániai földi pokol sokatmondó tükre.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Életre kelteni az elárasztott falut
Érdekes, a maga nemében egyedülálló kiállítás nyílik szombaton Erdőszentgyörgyön. Miután tavaly nyáron az elsüllyedt Bözödújfalu emlékére a házakat szimbolizáló kopjafafalut avattak, most a felújított erdőszentgyörgyi Rédey-kastélyban állandó kiállítás nyílik.
Orbán László, az Erdélyi Utakon Egyesület elnökének kezdeményezésére, a helyi önkormányzat támogatásával elkészítették az egykori falut ábrázoló nagyméretű térmakettet, amely fölé szimbolikusan egy tavat ábrázoló installációt helyeztek. Az öt felekezet egykori harmonikus együttélését öt kopjafát idéző harangláb és a katolikus templomból kimentett harang jelképezi. A kiállítást további fotók, tárgyak, az itt honos mesterségek emlékei egészítik ki, amelyeket az egykori bözödújfalusi lakóktól gyűjtöttek. Az állandó kiállítás megvalósításában, amely egyben a vidék turisztikai látványossága is lesz, háromszéki mesterek is részt vettek, hiszen – akárcsak a kopjafafalu esetében – Balázs Antal faragta a haranglábfeliratokat, a haranglábak, illetve a terepasztal és a kiállítás bútorzata Szőcs József vállalkozó munkáját dicséri. (ferencz)
Érdekes, a maga nemében egyedülálló kiállítás nyílik szombaton Erdőszentgyörgyön. Miután tavaly nyáron az elsüllyedt Bözödújfalu emlékére a házakat szimbolizáló kopjafafalut avattak, most a felújított erdőszentgyörgyi Rédey-kastélyban állandó kiállítás nyílik.
Orbán László, az Erdélyi Utakon Egyesület elnökének kezdeményezésére, a helyi önkormányzat támogatásával elkészítették az egykori falut ábrázoló nagyméretű térmakettet, amely fölé szimbolikusan egy tavat ábrázoló installációt helyeztek. Az öt felekezet egykori harmonikus együttélését öt kopjafát idéző harangláb és a katolikus templomból kimentett harang jelképezi. A kiállítást további fotók, tárgyak, az itt honos mesterségek emlékei egészítik ki, amelyeket az egykori bözödújfalusi lakóktól gyűjtöttek. Az állandó kiállítás megvalósításában, amely egyben a vidék turisztikai látványossága is lesz, háromszéki mesterek is részt vettek, hiszen – akárcsak a kopjafafalu esetében – Balázs Antal faragta a haranglábfeliratokat, a haranglábak, illetve a terepasztal és a kiállítás bútorzata Szőcs József vállalkozó munkáját dicséri. (ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emléket állítottak Bözödújfalunak
Az elszármazottaknak még mindig fáj
Házak, utcák, patakok, dombok – amelyek már csak azoknak az emlékeiben élnek, akik Bözödújfaluban születtek, nevelkedtek – köszönnek vissza az élethű maketten, Berze Imre székelyudvarhelyi szobrászművész alkotásán, ami az elárasztott falunak állít örök emléket. A hétvégi Szent György-napok keretében szombaton az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban felavatták a vízzel elöntött településnek szentelt emlékszobát.
A ma már láthatatlant kellett láthatóvá tenni
Kívülállóként is megható volt megtapasztalni azt a példaértékű összetartozást, a szülőfalujuk iránti erős ragaszkodást, ami a falu még életben lévő szülöttjeit jellemzi. Ahogyan az emlékszobába lépve, könnyeikkel küszködve fedezték fel szülőházukat, az egykori jó szomszédokéit, kedves emlékeik helyszíneit a maketten, valamint a falakon lévő képeken. Hiába élnek a világ legtávolabbi pontjain, a kötődés ma is ugyanolyan erős. Akárcsak a fájdalom, hiszen költözni kellett, kényszer alatt elhagyni az ősi portát és egész addigi életüket.
Orbán László, az emlékszoba létesítését felvállaló Erdélyi Utakon Egyesület elnöke hangsúlyozta, az emlékszoba, valamint a makett által nem a tragédiára szerették volna fektetni a hangsúlyt, hanem Bözödújfalu kulturális örökségét, történetét kívánták bemutatni, azt, ahogyan példás egyetértésben élt ott együtt hat vallási felekezet. Akárcsak egy magzat fejlődése az anyaméhben, kilenc hónapba telt, amíg "megszületett" a makett, és alapos kutatómunka eredményeképpen sikerült láthatóvá tenni a láthatatlant. Az emlékszobában a térplasztika, illetve a tó kimerevített mása mellett a falu szülötteitől származó használati tárgyakat, fényképeket – mellettük háromnyelvű ismertető szöveg – helyeztek el, egy képernyőn pedig helybéliek mesélnek a falu életéről, hogy milyen volt a húsvét, a szüreti bál, mi történt, amikor egy csűrben összegyűltek a falubeliek. Különlegesség az egyedi fénytechnika, az árnyékok játéka a napfelkeltét és naplementét idézi fel. A makett fehér színű, hiszen egy mennybéli falunak az élethű mása – ismertette a látványanyagot Orbán László.
Csibi Attila polgármester, aki a kezdetektől fogva oroszlánrészt vállalt a Bözödújfalu emlékének ébren tartását célzó projektben, elismerte, bár családi szálak nem kötik a településhez, mégis kialakult egy olyan kötődés a faluhoz, ami őt is újfalusivá tette. – Megismertem azt a fájdalmat, amit az ott élők éreztek, és megpróbáljuk ezt a sebet nem feltépni, hanem szemléltetni, hogy minél jobban megértse mindenki, mi is történt ott. Ezek az emberek hihetetlen módon kötődnek a településhez, ami már nem létezik, olyan fájdalomként élik meg az emlékezés minden pillanatát, hogy nekünk, nemcsak erdőszentgyörgyieknek, hanem a világon élő minden embernek, kötelességünk erre figyelni. Itt van ez az emlékszoba, amelybe belépve, mintha én is jártam volna a falunak az utcáin, mintha én is megéltem volna ezt a fájdalmat – fogalmazott a városvezető.
– A falu makettjében nem egy épületegyüttest felidéző tárgyat kell látni, hanem sokkal inkább a közösségi életet, életformát, ami a nehézségek mellett évszázadokon át sikeres tudott lenni – mutatott rá dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki szerint ennek a sikernek az volt a legfontosabb feltétele, hogy az itt élők mertek álmodni, ide álmodták a sorsukat, jövőjüket. – Ma is az a legfontosabb, hogy itthon merjünk jövőt álmodni, családot alapítani. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy elnéptelenedett falvaink ismét gyerekzsivajtól legyenek hangosak – fűzte hozzá.
Péter Ferenc hangsúlyozta, Szováta polgármestereként örül, hogy egy ilyen színvonalas kiállítás látott napvilágot Erdőszentgyörgyön, ugyanis a fürdőváros egyik legnagyobb gondja, hogy mit mutassanak a környéken a több százezer turistának, akik évente Szovátára érkeznek.
Falunkat nem kapjuk vissza, de legalább az emléke megmarad
Bölcsőjét Bözödújfaluban ringatták, és gyermekkorát is ott töltötte a jelenleg Ausztriában élő Sükösd Árpád, akinek a jóvoltából 1995-ben felépült a siratófal, ahol évente találkoznak az elszármazottak. – Ennyi idő után is ritka az a nap, amikor valami kapcsán ne jutna eszembe Bözödújfalu, hiszen azt mondják, az ember oda való, ahol született és nevelkedett, függetlenül attól, hogy hol éli az életét. Aki kénytelen elhagyni szülőhelyét, előbb-utóbb érzi, hogy hiányzik valami. Nem leli a helyét, nincs amibe kapaszkodnia, nincsenek szülők, testvérek, szomszédok, gyermekkori barátok a közelben, akikkel örömét, bánatát megoszthatná. Éppen azért azt üzenem a fiataloknak, hogy jól gondolják meg, mielőtt elhagynák a szülőföldjüket, és ha mégis erre kényszerülnek, ne felejtsék el ápolni a gyökereket, amíg van mit. Mi, a falu szülöttei a kezdetekben a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy meglesz mindaz, amit ma magunkénak tudhatunk: van emlékhelyünk siratófallal, van kopjafafalunk, és most emlékszobánk falumakettel, kegytárgyakkal. A falunkat nem kapjuk vissza soha, de így picit megnyugodhatunk, hogy legalább az emléke megmarad – fogalmazott Sükösd Árpád, majd megköszönte Csibi Attilla polgármesternek, az erdőszentgyörgyieknek, hogy lelkiismeretesen felvállalták az ügyüket.
Édes otthon, ahová álmaikban ma is visszajárnak
Zsúfolásig telt a Rhédey-kastély a szombati avatóünnepségen, de szinte nem akadt olyan személy, akinek ne csaltak volna könnyeket a szemébe Szombatfalvi József esperesnek, a falu szülöttjének a szavai. A projekt mintegy mentoraként végig ott állt a kivitelező csapat mellett, hogy emlékeinek köszönhetően minél valósághűbben tudják visszaadni a falu és az ott élők mindennapjait.
– Nekünk, akik ott születtünk, még fáj, mert ott volt egy otthon. Fenyőfa gerendás, kopott küszöbű, kerek kővel kirakott bejáratú otthon. Az édes otthon. Ahová álmainkban ma is visszajárunk. Mert ott volt olyan szomszédunk, aki mindig tudta, hol a ház kulcsa, tudta, hogy félreveheti az ajtóba állított seprűt, és elviheti, amire szüksége van. Nekünk még fáj, mert ott voltak azok a gyermekkori pajtások, akikkel együtt lógtunk meg órákról, együtt barangoltunk a hegyre fel, együtt játszottunk és később együtt dolgoztunk, együtt kísértük szüleinket a mezőre, és boldogok voltunk, amikor ők délben pihentek és mi a Küsmöd-patakában fürödhettünk. Nekünk még fáj, mert volt egy falusi közösség, ami messze földön híres volt. Híressé Bözödújfalut nem a tóba süllyesztés tette, hanem az a lelkület, ami évszázadokon keresztül élhető életet jelentett abban a faluban hat felekezet számára. Élhető életet, mert békességben éltek. Nekünk még fáj, de boldogok vagyunk, mert ha tóba is süllyedt a falu, a szellemisége ma is üzen, és a jövőben is fog, mindaddig, amíg siratófal, kopjafafalu, makett és emlékhelyek vannak, és odafigyelnek az emberek arra, hogy igenis lehet élni békességben, egymást szeretve, megértésben. Boldogok vagyunk, hogy hazajárhatunk, hogy helyünk van legalább a falu határában, és helyünk lett itt is, Erdőszent-györgyön. És olyan társakra találtunk, többek között egy polgármester személyében, aki azt mondja, hogy bözödújfalusinak érzi magát – hangzottak az esperes szívhez szóló szavai.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Újjáépítenék Bözödújfalu templomát
A Bözödújfalu-emlékszoba hétvégi felavatása kapcsán szóba került a két éve leomlott bözödújfalui katolikus templom újjáépítése is. Az érdekelt felek azt mondják: egy éven belül elkezdődhet a munkálat.
Az elárasztott Bözödújfalu jelképévé vált a vízből kimagasló katolikus templomtorony – amíg még állt. Leomlása után csakhamar megmozdult a világ magyarsága, szorgalmazva az újjáépítést, és segítséget is ígérve mellé. A tervezési munkálatokat a budapesti Székely Hargita Alapítvány vette kézbe.
Bús Balázs elnök a hétvégén elmondta: az alapítványt azért hozták létre 2007-ben, hogy ezáltal is kifejezzék az összetartozás érzését az itteni emberek irányába. Munkájuk során látták Bözödújfalu vízből kimagasló templomának, mint Székelyföld meghatározó jelképének pusztulását, és ez megérintette lelkiismeretüket. Kevesen vannak, nem politikai szervezet az övék, de segíteni szeretnének, hogy ez a jelkép ismét kiemelkedjen a vízből. A templom újjáépítésének megvalósíthatósági tanulmánya el is készült. „Az a csodálatos ebben a tanulmányban, hogy bizonyíték arra: az újjáépítés megvalósítható” – vallja Bús, aki egyúttal kijelentette, hogy az újjáépítést nem egyedül szeretnék megvalósítani, tervüket nem akarják kisajátítani és ráerőltetni a közösségre, hanem ők maguk szeretnének a közösség részévé válni. Az építészeti iroda a tanulmányban több változatát is felvázolta az új templomnak, a végsőről pedig a közösségnek kellene döntenie. Azt szeretnék, hogy még az idén, de ha lehetséges, akkor akár a bözödújfalusiak augusztusi találkozójáig elkészülne a részletes műszaki terv, és megtehetnék az első lépéseket, hogy újra álljon a torony. Az előrejelzések pozitívak, és bíznak benne, hogy az elképzelés akár egy éven belül is megvalósítható.
A kivitelezési költségekről vannak számításaik, amelyeket egyelőre nem árultak el, de úgy vélik, összegyűjthető pénzösszegről van szó, akár ha az alapítvány, akár a közösség erőforrásait veszik figyelembe. Már tavaly elkezdődött az adománygyűjtés a kivitelezésre téglajegyek formájában, ezt pedig a Bözödújfaluért Egyesület végzi. A Székely Hargita Alapítvány feladata, hogy a műszaki kivitelezési tervet letegye az asztalra, s aztán teljes erőbedobással szeretnének részt venni az adománygyűjtésben is – részletezte az elnök.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere nem titkolja: volna lehetőség arra, hogy hathatós támogatást szerezzenek egy bizonyos irányból, amellyel a teljes bözödújfalui emlékhelyeket kezelni lehessen. Csibi azt is elmondta: már megvoltak az előkészületek, hogy megerősítsék a vízben álló templomtorony alapzatát, amikor az összedőlt. Néhány nap után a világ minden pontjáról érkeztek a megkeresések, felajánlások különböző szervezetek és magánszemélyek részéről, és sarkallták őket arra, hogy a templomot újjáépítsék. Innen jött az ötlet, hogy senki ne sajátítsa ki az építkezést egy nagyobb magántőke révén, hanem mindenkinek biztosítsanak lehetőséget a hozzájárulásra, mert aki valamit is hozzátesz, annak ez a falu és környéke örökre kedves lesz.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Erről jut eszembe
Atlantisz harangoz a mélyben? Erdély talán? "Elmerült székely faluk hangja szól"? Az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastély hétvégén avatott bözödújfalusi emlékkiállításán óhatatlanul megcsendülnek az emberben Reményik Sándor látomásos verssorai. De a jelképes költemény ismerete nélkül is garantált a megrendülés. Nem csak azokat érinti meg az emeleten nyílt tárlat, akik közvetlenül vagy közvetve lettek az elárasztott falu tragédiájának részesei. Az emlékszoba több eszközzel is áttör a közömbösség falán. A különleges látvány és hanghatás hamar leköti a látogató figyelmét, s a rendhagyó összbenyomást maga is fokozhatja, ha az elpusztított történelmi település egykori katolikus templomának harangját is megszólaltatja. A harangot abejárattal szemben falhoz rögzített hat magas faoszlopra szerelték. A gerendákba, a béke és egyetértés szimbólumaként, a faluban és környékén harmóniában élt hat felekezet hagyományos köszönését vésték. Mindaz, ami az állandó kiállításon található, Bözödújfaluhoz köthető, onnan kimenekített tárgyi, szellemi, képi emlék. Térkép, fotók, dokumentumok, régi bútordarabok, szerszámok, népművészeti cikkek tanúsítják, milyen életrevaló közösség munkálkodott több évszázadon át ezen a szép helyen, amelyet 450 évvel ezelőtt említettek először az okiratok. De a termet középen egy hatalmas makett uralja. A hajdanvolt székely szombatosok fontos központjaként számon tartott falu és természeti környezetének hű mása ez a hófehér gipsz dombormű. Egy a négyszázhoz léptékű, 3,5 m hosszú, 1,6 m széles a relief. A közel három évtizede elsüllyesztett település minden épülete, építménye megtalálható rajta ugyanott, ahol valamikor állt. A falu, a környék kicsinyített mása fölött másfél méternyire fenyegetőn ott függ a víz, a gyűjtőtó sötét felülete, amelynek síkját megannyi bemélyedésként a lenti házak negatívja töri meg. Az önmagában is lenyűgöző látványt ötletes fény- és hangjáték egészíti ki. Az emlékszoba kivitelezésével megbízott projektmenedzser, Orbán László, a csíkszeredai Erdélyi Utakon Egyesület elnöke elmondta, kilenc hónapi munka eredménye az, amit az érdeklődők itt láthatnak. Ha akarjuk, ebben is találhatunk szimbólumot. A látványtervező György Zoltán műépítész is csíki, a szobrász, Berze Imre székelyudvarhelyi, a bútorzat pedig a sepsiszentgyörgyi Szőcs József elképzelését tükrözi. A dicséret viszont még hatványozottabban illeti azokat a helyieket, akik a mind szebbé és vonzóbbá váló műemlék épületet kultúrával, tudással, a helyi tradíciókba ágyazódó újító szellemmel igyekeznek megtölteni. A pincétől a padlásig restaurált Rhédey- kastély egyre inkább betöltheti hivatását. Jó, hogy Bözödújfalu ügyét is felkarolták, a köztudatot ilyen vonatkozásban is ébren kell tartani. Immár nem csak a kopjafafalu szolgál mementóul a Küsmöd-patakából felduzzasztott tó felett. A közeli kisváros is felmutatja, mennyire szívügye közösségi értékeink, az elődök tisztelete. Mindezt végiggondolva, sajnos nekem más is eszembe jutott: vajon a világ végezetéig így lesz, hogy a mi számottevő megemlékezéseink mindig valamilyen veszteséghez kapcsolódnak?!
(N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

Eredeti helyére kerül a templomtorony
Visszaállítják Bözödújfalu jelképét
A kopjafafalu felállítása, valamint a Bözödújfalunak szentelt emlékszoba Rhédey- kastélyban való kialakítása után akövetkező lépés a két évvel ezelőtt leomlott bözödújfalui katolikus templom újjáépítése lesz – hangzott el a hét végén Erdőszentgyörgyön az emlékszoba-avató ünnepségen. Az utóbbi évek során bebizonyosodott, sokaknak szívügye, hogy a víz alá süllyesztett falu emléke megmaradjon.
Dr. Busch Balázs, a 2007-ben alakult Székely- Hargita Alapítvány elnöke elmondta, a bözödújfalui templom, Székelyföld egyik meghatározó szimbóluma pusztul, amit nem tudnak tétlenül nézni, segíteni szeretnének abban, hogy az elárasztott falu jelképe, a templomtorony újra kiemelkedjen a vízből. Elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, ebben az építészeti iroda több változatát is felvázolta az új templomnak, és a közösségre bízzák a választást, ugyanis nem szeretnének bármit is rájuk erőltetni. Azt tervezik, hogy augusztus első szombatjára, amikor az elszármazottak találkoznak a tónál felállított siratófalnál, készüljön el a részletes műszaki kivitelezési terv, hogy minél előbb megtehessék az első lépéseket annak érdekében, hogy a templomtorony újra kiemelkedjen a vízből.
Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, amikor két évvel ezelőtt leomlott a katolikus templom tornya, éppen arra készültek, hogy megerősítsék az alapzatát. Ezt követően Ausztráliától Kanadáig a világ minden tájáról szervezetek, magánszemélyek keresték meg, akik arra biztatták, ne adják fel, építsék újjá a tornyot, és többen anyagi támogatásukról is biztosították őket. A Bözödújfaluért Egyesület tavaly téglajegyek formájában kezdett adománygyűjtésbe. A városvezető elismerte, valójában lenne lehetőségük arra, hogy bizonyos forrásokból olyan méretű anyagi támogatást szerezzenek, amellyel visszaállítható a torony, de nem szeretnék, ha bárki is kisajátítaná ezt a projektet, ami sokaknak fontos.
– Az a célunk, hogy mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy hozzájáruljon, mert valójában akkor van ennek értéke, ha bárki bármit hozzá tud tenni, a legmesszebb élő magyar ember is, aki kötődést érez Bözödújfalu iránt – fogalmazott Csibi Attila, hangsúlyozva, a templomtorony a vízben, az eredeti helyén fog újra állni.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvű sajtótájékoztató a megyeitanács-elnöktől – rég volt ilyen
A Kultúrpalota tükörtermében, közeli munkatársai társaságában tartotta meg első sajtótájékoztatóját Maros megyei tanácselnöki tisztségében Péter Ferenc. Két nyelven beszélt mindarról, amit a legfontosabb tennivalóinak tart: a kerelőszentpáli hulladéktároló megnyitása, a reptér és a turizmus fellendítése, az utak javítása, a Kultúrpalota és a megyei kórház felújítása.
Szováta egykori polgármestere otthonosan mozog a közigazgatás útvesztőiben, ezért is gyorsan összegezte a legfontosabb teendőit, s jól felkészülten tartotta első sajtótájékoztatóját. Bemutatta közeli munkatársait: Kozma Mónit (legutóbb az Országos Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóságnál dolgozott), Lukács Katalint (az Erdély FM szerkesztője) és Kelemen Mártont (volt megyeitanács-alelnököt), s mint mondta, csapata még nem teljes. Megtudtuk, régiónként találkozik Maros megye polgármestereivel, hiszen fontosnak tartja az élő kapcsolatot, a problémák átbeszélését, az egy-egy térségre jellemző tervek megismerését.
Kiemelte, prioritásként kezeli a kerelőszentpáli hulladéktároló megnyitását, amelyre már két éve vár az egész megye. Különösen fontos ez, hiszen a megyében egyetlen hivatalos tároló van, a Segesvári, s ez hónapokon belül megtelik, így nem tudja majd fogadni a lakosságtól és cégektől összegyűjtött szemetet. „Jelenleg az ajánlatokat fogadjuk, s remélem, hogy augusztus elsején kiderül, ki lesz a telep működtetője, és nem lesznek óvások, így legkésőbb szeptemberben szerződést is tudunk kötni. A kakasdi, illetve a többi négy állomás megnyitására még várnunk kell, de jól tudjuk, hogy ez is nagyon fontos” – mondta a tanácselnök.
A reptér kérdését is nagyon fontosnak tartja Péter Ferenc, aki, mint elmondta, azt várja, hogy hivatalosan is kinevezzék a versenyvizsgán kiválasztott menedzsert, Peti Andrást, hogy egyeztetni tudjon vele a tennivalókról. „A kifutópálya javítása az egyik legfontosabb megoldásra váró kérdés, hiszen ellenkező esetben elveszíthetjük a szállítási engedélyt. Remélem, hamarosan kiderül, hogy mennyi pénzre van szükség a javításához, és mindent megmozgatunk annak érdekében, hogy a kifutópályát felújítsuk” – hangoztatta a tanácselnök. Péter Ferenc hangsúlyozta, újra napirenden van a motoros sportok gyakorlására, versenyek megszervezésére alkalmas pálya építése, sikerült új munkáltatóval szerződést kötni, s véleménye szerint ha a ring kész lesz, ez is turistákat fog vonzani a térségbe.
Szintén a turizmust lendítené fel, de a Maros megyeiek életminőségén is javítana, ha sikerülne minél több megyei utat rendbe tenni, korszerűsíteni. Idén mindenképp szeretnék befejezni a Maros megyet Hargita megyével összekötő bözödújfalui utat, s kormánypénzeket szeretnének lehívni más útszakaszok javításra, aszfaltozására is. „Fontosnak tartom, hogy a környező megyékkel összekötő utakat is járhatóvá, használhatóvá tegyük, hiszen így tehermentesítjük az országutat. Uniós pályázattal szeretnénk felújítani a Kultúrpalotát és a természetrajzi múzeumot, illetve szintén pályázati pénzből hőszigetelni a hozzánk tartozó egészségügyi intézményeket” – fejtette ki az elöljáró.
A megyemenedzseri állás betöltése is szerepelt a kérdések között, hiszen, mint megírtuk, a napokban felröppent a hír, hogy Kelemen Atilla parlamenti képviselő fia, a megyei tanácselnöki kabinet tagjaként dolgozó Kelemen Márton töltené be ezt az állást. Péter Ferenc elmondta, a posztot és a versenyvizsgát csak a megyei önkormányzat határozata nyomán hirdethetik meg, de valószínű erre sor is kerül majd.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Péter Ferenc: a szálak összevarrása a prioritás
Maros megyet Székelyföld szerves részeként kell kezelni és megjeleníteni, hisz ez semmiképp nem lehet sértő a románság számára – állítja Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat új elnöke.
Szerinte mielőbb össze kell varrni azokat az infrastrukturális szálakat, amelyek a térséget a szomszédos megyékkel – elsősorban Hargitával – összekötik. A nyáron megválasztott megyevezető elsődleges célként kezeli az elődjei által elkezdett projekteket.
– Amikor három hónappal ezelőtt tisztségbe került, nem kezdett panaszkodni az elődjére, ami meglehetősen szokatlan a hazai politikai életben. Annyira elégedett volt a megyei önkormányzatnál talált helyzettel, vagy tényleg nem esett ki egyetlen csontváz sem a szekrényből?
– Soha nem foglalkoztatott az, hogy ki mit tett, vagy éppenséggel nem tett előttem, mindig az érdekel, mit tudok én megvalósítani. Nem írom le elődöm terveit, ellenkezőleg, megpróbálom azokat befejezni. A politikusoknak nem az ujjal való mutogatás volna a feladatuk, mint ahogy az sem, hogy elődjeiket szapulják. Arra kell törekednünk, hogy a ránk hagyott teendőket felleltározzuk, és minél előbb és jobban vigyük véghez. Tudom, hogy nem ez a trend, hisz főként kormány-, de talán alsóbb szinteken is divattá vált az elődökre hárítani mindent. Ez nem az én stílusom.
– Megoldásra váró gondokat mégiscsak örökölt. Melyek a legfontosabbak ezek közül?
– A legnagyobb kihívást a két nagy uniós pályázat lezárása jelenti: gondolok a kerelőszentpáli hulladékgazdálkodási rendszer működésbe helyezésére, valamint a csergedi motorpark építésének befejezésére. Ezek azért is számítanak prioritásnak, mert ha nem sikerül időben befejeznünk, nagyon sokat veszíthetünk. Magyarán: a lehívott támogatást vissza kell fizetnünk.
– Értsem úgy, hogy a motorparkba való további pénzek injektálásával leginkább azt nyerhetjük, hogy nem veszítünk?
– Ezt nem így fogalmaznám meg. Inkább azt mondanám, hogy amennyiben befejezzük, elköltünk egy bizonyos összeget. Ha leállunk az építkezéssel, veszítünk egy bizonyos, az előbbivel körülbelül azonos összeget. De akkor elveszítjük magát a beruházást is, és egy építőteleppel mAradunk. Amennyiben ezt a versenypályát sikerül jól, gazdaságosan és ötletesen működtetni, kimondottan nyerünk, hisz még egy ilyen sehol nincs sem Erdélyben, sem Romániában. Azt se feledjük, hogy az autópálya egy csomópontja is a motorpark közelében lesz, ami komoly turisztikai potenciállal ruházza fel.
– Melyek azok a területek, melyek radikális szemléletváltást kívánnak a megyei önkormányzatban, illetve az alárendeltségébe tartozó intézményeknél?
– Ahhoz, hogy egy közel ötezer személyt foglalkoztató intézményt átlássál nem elég egy-két hónap, de talán három sem. Nem hinném, hogy a térségben lenne még egy olyan cég vagy intézmény, amely ennyi alkalmazottal rendelkezne. A saját apparátusunkról tudom, hogy nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint az ország más helyi vagy megyei önkormányzatai. A műszaki igazgatóságunknál csaknem öt megüresedett mérnöki állás van, viszont semmi garanciánk nincs arra, hogy a megadott bérezési lehetőségeinkkel sikerül rövid időn belül betöltenünk őket. Pedig a hozzánk tartozó úthálózat korszerűsítése és karbantartása a megye egyik legfontosabb prioritása. Sajnos nem ez az egyetlen igazgatóság, amely szakemberhiánnyal küszködik. Hasonló meg másfajta gondok vannak a repülőtérnél, a kórházaknál is… De, hogy ne csak panaszkodjak: a beruházási, fejlesztési osztályra sikerült néhány pályázatíró munkatársat alkalmazni, akiknek már most rengeteg munkája van, hisz uniós alapokból szeretnénk folytatni a Kultúrpalota restaurálását és a természettudományi múzeum felújítását.
– Apropó, repülőtér: végre sikerült kinevezni Peti Andrást az intézmény élére. Melyek az elvárások?
– Röviden fogalmazva az, hogy juttassa vissza a vidrátszegi légikikötőt oda, ahol néhány évvel ezelőtt volt, ahol lényegében a helye van. Az utóbbi időben – főleg az utasforgalmat, a célállomásokat és a légitársaságokat illetően – nagyot zuhant a Transilvania Nemzetközi Repülőtér, ezt a mélyrepülést kell valahogy megállítani. Elfogadhatatlan, hogy fele annyi járat van, mint öt-hat évvel ezelőtt, míg Kolozsvárról a Tarom mellett már a Blue Air és a WizzAir naponta több járatot indít Bukarestbe, nálunk az a heti kettő sem mAradt meg, arról nem is beszélve, hogy a légi operatőröket illetően a Transilvania egy lábon áll, mindössze a WizzAir-re támaszkodik. És akkor még nem beszéltem a felújításra szoruló kifutópálya állapotáról. Nem lesz könnyű az új igazgatónak, hisz a verseny óriási; körülöttünk olyan repterek nőtték ki magukat, mint a Kolozsvári meg a nagyszebeni, de akár a Temesvárit és a jászvásárit is említhetném. A közeljövőben tárgyalásokat kezdeményezünk az EUrópai Uniónál minket feljelentő Kolozs megyei önkormányzattal, hisz mindkét félnek meg kell értenie, hogy nem egymás ellen kell harcolnia, hanem egymást kiegészítve megtalálnia a kölcsönösen előnyös megoldásokat. Abban a pillanatban, amikor elkészül az észak-erdélyi autópálya Marosvásárhely–Torda szakasza, már csak egy szűk óra fogja elválasztani a két repülőteret. Én ebben inkább lehetőséget látok, mintsem fejetlen versengésre való okot.
– Az utóbbi négy évben nem csak országos, de megyei szinten is mintha zárójelbe tevődött a magyarság – mind vidékfejlesztési, mind közösségépítési szinten. Hogy érzi, akad helyretenni való ebben a kérdésben?
– Nem csak a magyarlakta vidékek tevődtek zárójelbe. Az elmúlt négy évben azok az önkormányzatok tudtak hatékonyan dolgozni, amelyek pályázati tartalékokkal rendelkeztek. Ugyanis az elmúlt négy évben kormányszinten jóformán egyetlen beruházási program sem volt tetten érhető, az európai uniós pályázatok pedig kifutóban voltak. Ennek tulajdonítható, hogy hiányoztak a beruházások, főként az infrastrukturális fejlesztések. A kis települések a LEADER-programon keresztül próbáltak apróbb-cseprőbb dolgokat megvalósítani, de ezeket nem sorolhatjuk a jelentős megvalósítások közé. Persze mindemellett jócskán érzékelhető volt, hogy sem az ország-, sem a megyevezetés számára nem a magyarság jelentette az egyes számú prioritást. Maros megye elöljárói is inkább oda igyekeztek irányítani a pénzeket, ahonnan a szavazók érkeztek. Nem igaz, hogy a román vidékeken nincs jó helyen a pénz, de azért valóban érezhető volt, hogy lényegesen több jutott oda, mint felénk. Ettől függetlenül tanácsosainknak sikerült kimozdítaniuk a holtpontról a bözödújfalui tó felé vezető út helyzetét. A nyáron elkezdődött a munkálat, jövő tavaszra aszfalt kerül a mintegy nyolc kilométeres szakaszra, utána a hátramAradt három kilométernek is nekilátunk úgy, hogy lehetőleg 2017-re tudjuk összekötni Erdőszentgyörgyöt Székelykeresztúrral, vagyis Maros megyet Hargitával. Ez az aszfaltos út nem csak távolságokat rövidítene le, de jelentőset lendítene a térségen.
– Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök az utóbbi években többször is nehezményezte, hogy Maros megye jóformán semmit nem tesz annak érdekében, hogy több és jobb infrastrukturális szál kösse össze Hargita megyével. Az említett szakaszon kívül még volna egy pár jobb sorsra érdemes köves, poros út…
– Ezt már fel is térképeztük, és a múlt héten közösen körbejártuk, felmértük ezeket az utakat. Egy hozzávetőleges számítást is fogunk végezni, lássuk, mit jelentene ezeket a szálakat összevarrni. Példaként említem meg, hogy a tavaly megépült Nyárádmagyaróst Sóváraddal összekötő út folytatása Siklód és Küsmöd irányába még felújításra vár. Ha nem is tudjuk leaszfaltozni, de legalább le kellene köveznünk úgy, hogy a kisautók számára is járhatóvá tegyük. Ugyanez lenne az elképzelés a Bözöd és Gagy irányába vezető úttal is. De számunkra nem csak a Hargita megyei szálak fontosak; van még tennivaló a Beszterce-Naszód, Fehér és Szeben megye felé vezető utakon is. Számomra elfogadhatatlan, hogy 2016-ban még mindig vannak olyan megyei utak, amelyekre nemhogy aszfalt, de még kő sem jutott! Olyan utak, ahol nem csak a személygépkocsik, de a terepjárók is nehézkesen tudnak végigmenni. Már csak azért is tartom fontosnak ezen másodrangú utak felújítását, mert az országutak oly zsúfolttá váltak, hogy – főként nyári időszakban – szinte lehetetlen azokon normális körülmények között közlekedni. Sajnos az útépítést illetően az elkövetkezendő években sincs kilátás túl jelentős uniós támogatásra. Egyelőre a Nyárádtő–Dicsőszentmárton és a Segesvár–Szentágota útszakasz felújítására sikerült pénzt szereznünk. Ez mindössze egy pár százalék a megye közel nyolcszáz kilométeres úthálózatából. Ha nem kapunk kormánytámogatást, önerőből soha nem fogjuk tudni ezeket rendbe tenni.
– Szintén az elmúlt ciklus liberális uralma alatt úgy festett, mintha Maros megye nem is lenne Székelyföld része. A közös rendezvényeken – akár itthon, akár Magyarországon vagy Nyugaton – csak Hargita és Kovászna tartotta a frontot. Mondja, hogy ebben nem folytatja Ciprian Dobre politikáját!
– Ebben eddig sem osztottam a volt elnök véleményét, és amikor tehettem, Szováta polgármestereként csatlakoztam Hargita és Kovászna megye kezdeményezéseihez, már csak azért is, hogy Marosszék se mAradjon le ezekből. Természetesen mostanra változott a helyzet, Maros megye ismét hathatósan szeretné képviseltetni magát minden olyan akcióban, amely Székelyföld népszerűsítéséről szól. Sőt kötelességemnek tartom az efféle rendezvények szervezését vagy támogatását. Úgy vélem, semmiképp nem lehet sértő egyetlen román lakos számára sem, ha például egy Székelyföldi grafikai biennálén Maros megye is képviselteti magát, és a megnyitón szót kap az önkormányzat elnöke is.
– Milyen az együttműködés azzal a Szociáldemokrata Párttal, amelynek megyei elnöke egy évvel ezelőtt azért kardoskodott, hogy bárki, csak ne magyar ember kerüljön prefektusi tisztségbe?
– Pillanatnyilag nagyon jó, s remélem, így is mArad. Már a beiktatási ülésen is lehetett látni, működik az egyezség: még véletlenül sem voltak mellészavazások. A két PSD-s alelnökkel jól együtt tudok működni, aminek szerintem meg is lesz az eredménye.
– Az utóbbi időben a megyemenedzseri tisztség létrehozása és annak állítólagos várományosának a személye borzolta, főként a közösségi oldalakon, a kedélyeket. Valóban Kelemen Márton a kiszemelt?
– Személyekről nem beszéltünk, csak hát valaki, valakik elkezdték ezt terjeszteni, mások meg ragozták. Tudni kell, hogy a megyemenedzsert nem az elnök nevezi ki. Ez egy pályázat alapján elnyerhető tisztség. Egyelőre nem sietjük el, keressük a megoldást. Az első hónapokban nem ez az elsődleges célunk, hanem a teljes intézményrendszer átvilágítása. Kelemen Márton – aki tanácsadóként valóban tagja a csapatomnak – nagyon jól ismeri a rendszert, hisz több mint egy éven keresztül alelnökként tevékenykedett, tapasztalt, de egy fél szóval sem jelezte, hogy ilyenszerű igényei vagy álmai lennének. Ha érdekli az állás, jelentkezik majd a versenyvizsgán.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Az isteni jelenlét bűvkörében (Ezüstmisés Péter Páter)
Sebestyén Péter, becenevén Péterpáter az előszóban utal az írás fontosságára. Tanáraitól tudja: lelkészi gyakorlatában, legalább az első öt évben, érdemes leírni a prédikációt. (Ennek az időtálló tapasztalatnak köszönhető számos nyelvemlékünk…) Manapság éppolyan fontos, hogy (idézem:) a jó beszéd keltse fel az érdeklődést, kösse le a figyelmet, ‘legyen ütős’, emelje fel, biztassa a hallgatót, vonja be az isteni jelenlét bűvkörébe. Érezze a hívő, hogy személyesen érintett az ügyben, ismerjen magára, nyissa fel a szemét; kényszerítse megállásra, és gondolkodtassa el élete értelmén. A leírt beszéd aztán gondozott szöveggé alakul, közölhetővé válik, és „az lesz a valódi fegyvertény, ha a szóról szóra felolvasott, előadott homília vagy búcsús beszéd annyira közelít az élő beszédhez, hogy hallva azt, már észre sem vevődik, hogy így is volt leírva…” Huszonöt, lelkipásztori szolgálatban eltöltött esztendő emlékezetes pillanatait megörökítő krónikáinak gazdag terméséből válogatott a szerző, abban bízva, hogy mondandói tanítanak, nevelnek, hitet erősítenek, gyarapítják a műveltséget, megkedveltetik az igé- nyes, szép beszédet, életvezetési ötleteket sugallnak, életszentségre buzdítanak, kibékítik egymással az értelmet és a szí- vet, miközben korszerű, naprakész, friss teológiai tudással is felvértezik a befogadót. Sebestyén Péter hittel reméli: szavai nem tűnnek el a semmiben, hanem az egymást követő nemzedékek haszonnal forgatják könyvét, akár több emberöltőn át – keresztény-magyar identitásunkban pedig megtartó erőt meríthetünk tanításából. A könyv két tömbre tagolódik, összesen ötven cím, terjedelemben az első rész a nagyobb, a tudományosabb (Tanulmányok, búcsús beszédek, elmélkedések), a második (Vegyes beszédek, esszék) a sokszínűbb, közelítve az irodalmi publicisztikához. Ha minden címnél elidőzve a csillaggal jelölt lap alji apró betűs forrásjelölést is szorgosan elolvassuk, nos, ekkor döbbenünk rá, mennyire szerteágazó a szolgálat, micsoda alkalmakat kínál a hivatását gyakorló felszentelt személy számára a Gondviselés, hogy Istent hirdesse. És Sebestyén Péter csaknem minden kínálkozó eseményt megragad üzenetei közvetítésére. Élvezhetővé, könnyen olvashatóvá teszi könyvét a szerző alapból derűs egyénisége, átütő humora, az otthonról hozott erős képi nyelvezet, a székely gondolkodásmód megannyi sajátossága. Következetessége, kitartása előtt pedig le a kalappal. A számvetés szakszerűségét dicséri az is, ahogy a kötet végén, a 390. oldalon a szűkszavú, de pontos életrajzi jegyzet eligazítja a mindenkori olvasót. Innen puskázunk: Sebestyén Péter (1968) a csíkszépvízi elemi iskola után Gyulafehérváron tanult, a Római Katolikus Kántoriskolában érettségizett, ugyanott folytatta teológiai tanulmányait a Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szemináriumban (SIS). Csíksomlyón szentelte pappá 1992. április 25-én ft. Bálint Lajos, a Gyulafehérvári Főegyházmegye első érseke. 1997-től Erdőszentgyörgyön plébános, vezetésével templom épült az elárasztott Bözödújfaluból leköltözött hívek számára, amelyet dr. Jakubinyi György érsek szentelt fel 2004-ben. 1998-tól a Marosvásárhelyi Területi Rádió Hitvilág rovatának állandó munkatársa, azóta jelennek meg írásai is az erdélyi és anyaországi lapokban. 2006-tól a marosvásárhelyi Szent Imre egyházközség plébánosa. Könyvvé szerkesztett rádiós jegyzeteiből, katekézissorozataiból, esszéiből 15 kötet látott napvilágot. 2014 húsvétjától önálló alkotói honlappal – www.peterpater.com – jelentkezik, melyben naprakész, időszerű gondolatai, friss karcolatai olvashatók. Ezzel a szép, tizenötödik könyvével az ezüstmisés szerző negyedszázados papi szolgálatáért ad hálát. Annak érzékeltetésére pedig, hogy a szerző csak szakaszt jelző kedves mérföldkövet állított, ámde semmit le nem zárt gyümölcsöző munkálkodásában, hadd zárom ismertető és köszöntő írásomat egy frissebb szöveg részének idézésével, amely karácsony és újév ölelésében figyelmeztet valamire, ami szilárdan megtarthat mindannyiunkat a Teremtő bűvö- letében: „Az Istenre fordított időt nem vettük el mástól. Ő nem rabolja az időnket. Amit neki adtunk, szabad akaratból, az van a legjobb helyen. A szent és profán, a vasárnap (ünnepek) és a hétköznapok között feszül az életünk. Ez már a bibliai időkben kialakult, úgy is, mint intézmény, úgy is, mint az idő kettőssége. Az ünnep alkalmával kissé megáll az idő, áttör a profánon a szent, az isteni jelenléte. Azzal alakítjuk a történelmet, hogy az ünnepen, a vasárnapon kilépünk a profán idő- ből, és megéljük az örökkévaló előízét. Kitárul a lét, beengedjük a kronoszba a kairoszt. Ezek a kegyelmi pillanatok, órák, napok adnak súlyt a hétköznapoknak is. Isten a hét napból egyet kikér magának. Nemcsak azért, hogy pihenjünk, hanem hogy megszenteljük ezzel a többit. Nem leigáztuk az időt, sokkal inkább ünnepeljük a teremtést. Mintegy a szív ritmusának megfelelően tagoljuk az esztendőt. Ha jól bánunk az idővel, a kronosz és a kairosz szőttesét készítjük halálunkig. Szabadon, önfeledten, szentségben.” (Az idő szolgaságában – Élő Székelyföld, http://www.eloszekelyfold.com/web/)
Sebestyén Péter: Ezüstbeszéd, 2016 (Magánkiadás. Szerkesztette és gondozta Balog László)
Bölöni Domokos Népújság (Marosvásárhely)

Fordulatra várva IV.
Mit szeretünk a Székelyföldben? Sokféle válasz adható rá, én a magamét úgy fogalmaznám meg: teljes értékű emberi és magyar életet szeretnék itt élni minden minőségemben. Az egyén a viszonylag szerény életfeltételekkel, a polgárosodás alacsonyabb fokával is megbékél, ha alapvető emberi igényei bár részben vagy belátható jövőben, vagy akár valós remények formájában kielégülnek, ha nem a maga, legalább közvetlen utódai életében.
Nem dicsekedhetek páli fordulattal, nem Damaszkusz felé tartva tértem meg a Székelyföldre, ugyanis sosem kerültem, mi több, riporterként kimondottam kerestem a székely témákat és helyszíneket, és egyre közelebb sodródtam hozzájuk. Szárhegyről és Bözödújfaluból elszármazott székely őseim azonban Kolozsváron keresték a maguk megélhetését, szüleim itt találtak egymásra, én Kolozsvárott nőttem fel, s az ántivilág kihelyezési körhintájáról pottyantam le Brassóba tanári pályámat elkezdendő. Riporterként már Bukarestből utaztam Szatmártól Udvarhelyig végig Erdélyt, s amikor tíz év után ismét választani kellett, nem akaratom ellenére döntöttem Sepsiszentgyörgy mellett, ahol családalapítási terveim valóra is váltak a szakmaiakkal egyetemben. Nem bántam meg, most azonban azzal szembesülök, hogy itt nevelt fiaim esetleg másutt telepednek meg, a székely vándorsors mintegy folytatódik bennük. No de annál székelyebbek leszünk, vigasztalom majd magam, ha valóban úgy lesz. Én, miután végiglaktam az ország pár vidékét, állítom: magyarnak még mindig itt érdemes a leginkább élni. A székely tömb ugyanis mindenképpen marad, és számára új reményt kellene nyújtani. 
Ez lenne a  következő évtizedek nemzeti és székely feladata, egy intenzívebb gazdaságfejlesztési gyakorlattal megtámogatva, melyet összhangba kell majd hozni az etnikai arányok megtartásának feladatával, mert ha azok ellenünkre alakulnak e többségi, egyelőre fölöttébb tökéletlen demokráciában, az jogfosztáshoz vezetne, márpedig itt joggyarapításra, sőt ún. pozitív diszkriminációra van szükség, pontosan a teljes értékű, asszimilációmentes emberi lét megélése érdekében. 
B. Kovács András 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Látható lesz a víz alatti Bözödújfalu, részben leengedik a tavat
A hét végén elkezdődött a bözödújfalusi mesterséges tó leeresztése, s mintegy másfél hónap múlva újra látható lesz az egykori település víz alatti része – jelentette szombat este a Maszol.ro Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármesterre hivatkozva.
A polgármester elmondta, a következő hetekben fokozatosan mintegy 15 méterrel csökkentik a víz szintjét a tározóban, hogy a vízgazdálkodási vállalat szakemberei meg tudják javítani azt a hidat, amely a tóban álló irányítótornyot köti össze a gáttal. A híd egyik összekötőeleme februárban a vízbe esett.
A tóból jelenleg másodpercenként 4 köbméter vizet engednek le a Kis-Küküllőbe. A tározó előreláthatóan másfél hónap múlva éri el a javítási munkálatok elkezdéséhez szükséges szintet. Ekkorra láthatóvá válik az egykori Bözödújfalu egész területe. Csibi Attila Zoltán úgy tudja, hogy a mesterséges tavat ősszel töltik fel újra.
A hivatalos álláspont szerint a tavat árvízvédelmi célból hozták létre Bözödújfalu helyén, a vízből kiemelkedő templomtorony azonban a romániai falurombolás szimbólumává vált. A templomtorony 2014 június végén omlott le.
A gátépítés 1975-ben kezdődött, 1977-ben leállt, de 1984-től újraindult és a tó vízszintje 1992-ben érte el a jelenlegi magasságot. Bözödújfalu lakóit a szomszédos településekre költöztették. A 625 méter hosszú és 28 méter magas gát a Küsmöd patak vízét duzzasztotta meg Erdőszentgyörgy közelében.
MTI
Erdély.ma

Könyvbemutató a Magányosok Klubjában
Sebestyén Péter, a marosvásárhelyi Szent Imre plébánia lelkészének könyvét Kopacz Imola vezetőnk mutatta be a Magányosok Klubjában. Röviden vázolta a szerző életútját. Elemi iskoláit szülőfalujában, Szépvízen végezte, majd pappá szentelése után segédlelkészként Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyóremetén szolgált. Erdőszentgyörgyi szolgálata idején a Bözödújfaluból kitelepített hívek számára templomot építtetett. 1998-tól a marosvásárhelyi közszolgálati rádió Hitvilág rovatának állandó munkatársa, tagja a Szent György Lovagrendnek. Az Ezüstbeszéd című, nagyon szép kivitelezésű jubileumi kötetében az ezüstmisés szerző 25 évi papi szolgálatáért ad hálát. Nagyon szépen írja: A magyarságot ma nem az Európai Unió vagy a sok pénz menti meg a pusztulástól, hanem az erkölcsi és hitbeli felemelkedés. Merjünk kitartani Isten törvényei és egyházunk mellett! A könyv végén szívbemarkoló a búcsúztatója: „Testvéreim! Van beteljesedett élet! Ilyenkor, amikor az érett gyümölcs lehull az élet fájáról, nem a semmibe, a pusztulásba hull, hanem Isten tenyerére, aki átnyújtja a kezét a halál szakadéka fölött, és átsegít a halál kapuján.” Sebestyén Péter ezüstmisés plébános szavaival zárom írásomat: „A nyáj, ha elhanyagolják, szétszóródik, ha nem vezeti senki, megy a maga feje után, és magányossá válik, még inkább ki van téve a veszélyeknek. A pásztor feladata, hogy összegyűjtse őket. Jézus azért jött, hogy életünk része legyen, hogy megmutassa Isten végtelen szeretetét, és meghívjon ebbe a nyájba. Árpád-házi Szent Erzsébet, a középkor nagyasszonya mondja: ahol szeretetet vet az ember, ott öröm sarjad”. Köszönjük a szívhez szóló szavakat, ami segített abban, hogy lelkünk ráhangolódjon a húsvét üzenetére.
Czerán Erzsébet / Népújság (Marosvásárhely)

Hazák a mélyben
A minap elugrottunk a Bözödi-tóhoz. Olyan csodálatos idő volt, amelyet a Fennvaló is motorozásra teremtett. A tavat körülvevő egykori poros földút már a múlté: aszfaltkígyó kanyarog a dombok között, viszi hátán a szájtátani vágyó kirándulót. Felkaptattunk az első emelkedőn, és előbukkant A Tó. Illetve ami maradt még belőle. Bruce Springsteen dalai szóltak a motorkerékpár hangszóróiból, enyhén ironikusan és épp akkor a No Surrender. Vagyis a Nem adom fel. Úgy éreztem, a hindu karma intett be vele mindannyiunknak egy nagyot és fájdalmasat. Nem adom fel – gondolhatták egykor a bözödújfalusiak, de sajnos hiába. Muszáj volt feladniuk. Nem adom fel – gondolhatta volna a tó, ha tudott volna gondolkodni, de hiába. Arrébb csúszott a gát, a vizet hetek óta csapolják belőle. Elő- bukkantak az egykori falu romjai, a házak alapjai, a régi pincék és kutak maradványai, a tisztaszobákhoz, nyárikonyhákhoz vezető betonlépcsők, a portákat őrző kerítések. A rég elpusztult gyümölcsösök csonkjai. Körülöttük a bambuló, röhincsélő kirándulók. És azok, akik a megmaradt romokat is széthordják. Eladják. Akiknek semmi sem szent. A tó medre hol száraz, hol iszapos. Minden visszatér önmagába, csak a rombolás nyomai maradnak meg – egy ideig még láthatjuk őket. Ahol falu volt, oda víztározót erőltetett egy elnyomó hatalom, most a víz tűnik el, és újra felbukkannak a házak. Mint egy miniatűr, régészeti szempontból jelentéktelen, kultúrtörténeti szemszögből annál jelentősebb erdélyi Atlantisz. A nyomaink. Vajon ez történik majd Európával is? Egy új honfoglalás jeleit látjuk mindenütt, egy agresszív, gyilkos támadásokkal megtámogatott letelepedés kezdődött az öreg kontinensen, amelynek vége talán újra az égő Róma és az üdvrivalgó barbár csőcselék képe lesz. Egy lap leszünk a távoli jövő történelemkönyvében, amelyen az áll, hogy ismét elpusztult az európai civilizáció? Hogy vallásháború tört ki az internet, a minden eddiginél fejlettebb technológia, az űrutazások, a tolerancia és a vallásszabadság korában? Olyan, erőszakos és könnyen félreértelmezhető eszmék mentén, amelyek visszarepíthetnek a szellemi kőkorszakba. Megmarad-e a világunk, vagy olyanná válik, mint Bözödújfalu 2017-ben? A falu, amelyen végigsöpört az ár, amelyet elpusztított egy hitetlen, sötét és bunkó diktatúra csak azért, hogy negyed évszázad múltán ismét a felszínre kerülhessen? Ez történik majd a hitünkkel, a keresztény kultúrkörből származó értékrendünkkel is, amelyet vallási meggyőződéstől függetlenül minden jólnevelt európai ember a sajátjának vall? Egy tómeder leszünk, amelyben kirándulók túrják a sarat, és ámulnak azon, hogy milyen jó minőségben öntötték itt valakik egykoron a betont, hiszen a lépcsőkön nem látszik a keserű idők nyoma? Mi leszünk azok a valakik? Fogják-e majd rólunk mondani a késői barbárok, hogy „elpusztítottuk őket, de nézzétek, mennyire minőségi volt az életük”? Nem adom fel – a sors keserű iróniája, de a gát megroppant, és a mindent elöntő víznek távoznia kell. Akkor nem leszünk házak és hazák a mélyben, ha mi sem adjuk fel. Ha kiállunk amellett, ami a miénk. Ha harcolunk érte. Bözödújfalunak volt nagycsütörtöke. Volt nagypénteke. De a húsvét, a feltámadás ideje a dombok közé már nem jöhetett el. Nekünk is volt számos nagycsütörtökünk, nagypéntekünk. Most talán egy újabb golgota előtt állunk. A mi húsvétunk azonban még eljöhet. Az öreg kontinens még feltámadhat. Elfoglalását megakadályozhatja, a béke áldásos korszakát meghosszabbíthatja. Ha teszünk érte. Mi, mindannyian.
Káli Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Fülöp-szigeteki díj a Bözödújfaluról szóló dokumentumfilmnek
A Kopjafa a házunk helyén című, a vízzel elársztott Bözödújfaluról készített, Barabás Eszter rendezte alkotás nyerte a Fülöp-szigeteki Manilában tartott iChill International Film Festival legjobb dokumentumfilmnek járó díját – olvasható a szemle honlapján.
A romániai falurombolás jelképévé vált Bözödújfaluról, egykori lakóiról készítette dokumentumfilmjét Barabás Eszter, aki tavaly végzett a Sapientia egyetem filmművészet, fotóművészet, média szakán Kolozsváron. A visszaemlékezéseken alapuló, 28 perces alkotás az elárasztott Maros megyei település sorsát mutatja be egykori lakói visszaemlékezésein keresztül. Sajnos mi nem, csak a filmünk vett részt a Fülöp-szigeteki fesztiválon, a szervezők e-mailben értesítettek, hogy a legjobb dokumentumfilm díjára jelölték a filmet, kedden pedig kihirdették a nyerteseket. A díj maga a legjobb dokumentumfilm cím, meg már az is elismerés, hogy vetítették a filmünket a Fülöp-szigeteken. Nagyon örülünk ennek” – mondta el a Krónika megkeresésére Barabás Eszter.
Hozzátette, úgy gondolja, a feliratoknak köszönhetően meg lehet érteni a többnemzetiségű falu tragikus sorsáról szóló filmet külföldön is.
Bözödújfalu mellett 1975-ben 625 méter hosszú, 28 méter magas gát építése kezdődött, a felduzzasztott Küsmöd-patak vize a nyolcvanas években elárasztotta a falut, amelynek lakóit a szomszédos településekre költöztették, sokan közülük külföldre távoztak, a világ több mint 30 országába szóródtak szét. A gátépítés 1977-ben leállt, de 1984-től újraindult, és a tó vízszintje 1992-ben érte el maximális magasságát, a vizet idén márciusban kezdték leengedni. A leeresztésre azért volt szükség, mert a vízgazdálkodási vállalat szakemberei meg akarják javítani a gátat és a tóban álló irányítótornyot összekötő hidat, amelynek egyik betoneleme februárban a vízbe esett.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Közadakozásból építenék újra Bözödújfalu vízzel elárasztott katolikus templomát
Közadakozásból építenék újra Bözödújfalu vízzel elárasztott és három évvel ezelőtt összeomlott katolikus templomát. A Bözödújfaluért Egyesület és Erdőszentgyörgy önkormányzata által elindított adománygyűjtésről az önkormányzat számolt be hétfőn. A felépítendő templom a vízzel elárasztott település valamennyi felekezetét képviselné.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy kisváros polgármestere az MTI-nek elmondta: az elkészült tervek szerint 32 cölöpöt vernének le, és ezekre építenék fel a templomhajó falait és a tornyot úgy, hogy a padlószint a vízszint fölé kerüljön. A tervek szerint az új épület kismértékben fog különbözni az egykori templomtól; a legjelentősebb különbség az lesz, hogy a templomhajót nem födik be. A torony kiállításoknak, a hajó falai által közrezárt tér pedig rendezvényeknek lehet majd a helyszíne. Az építményt a partról hídon tennék megközelíthetővé.
A polgármester elmondta, amikor a templomtorony újjáépítéséről döntöttek, még nem tudták, hogy a Romániai Vizek Országos Adminisztrációja bizonyos karbantartási munkálatok elvégzése miatt leengedi a bözödújfalusi tó vizét. Hozzátette: ezeket a karbantartási munkálatokat már elvégezték, és egy vagy akár két évig is eltarthat, míg a tó újból megtelik. Hozzátette: nagyban megkönnyítené az építők munkáját, ha legalább az alapokat szárazon építhetnék meg.
Csibi Attila Zoltán közölte: az építkezés költségeit 250 ezer euróra becsülik, ennek eddig tíz százalékát sikerült összegyűjteni különböző adományozóktól. Az adománygyűjtés azonban folytatódik.
Az egykori Bözödújfalu vízzel elárasztott római katolikus temploma 2014. június 29-én omlott össze. A templomtorony három méter mély vízben állt, a parttól mintegy 25 méterre.
A Ceauşescu-diktatúra utolsó éveiben kezdték építeni azt a 625 méter hosszú és 28 méter magas gátat, amely a Küsmöd patak vízét duzzasztotta meg Erdőszentgyörgy közelében. A hivatalos álláspont szerint a tavat árvízvédelmi célból hozták létre Bözödújfalu helyén, a vízből kiemelkedő templomtorony azonban a romániai falurombolás szimbólumává vált. A víztározó már a rendszerváltozás után, 1994-ben nyelte el teljesen Bözödújfalut, amelynek lakóit korábban a szomszédos településekre költöztették. A víz alatti település épületeinek a maradványai ez év tavaszán váltak megint láthatókká, amikor karbantartási munkálatok miatt leeresztették a tó vizét. Szabadság (Kolozsvár)

Emberszerető optimizmus
Bálint Zsigmond 80
Fotókiállítások megnyitóján közhelyszámba menő fordulatként mindig elhangzik, hogy a képek önmagukért beszélnek. Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész esetében sutának tűnik ez az állítás. Az ő felvételei valójában napjaink fotográfiája cáfolatának is tekinthetőek. Miközben minden tájékoztatási eszközön – a maroknyi kütyüktől az óriáskivetítőkig – a borzalom és szörnyűség kimerevített pillanatai ömlenek felénk, ő a tragédiában is megtalálja a bizakodás fűszálait. Mert az élet kiserken még az elárasztott Bözödújfalu iszaptengerében is. Aki ezt meglátja és megörökíti, annak nem csak jó szeme kell legyen, hanem a szívével kell látnia. Türelemmel, vissza-visszatérő kutakodással kivárni az exponálógomb ideális kioldási pillanatát. Mostani felpörgött világunkban majd’ minden képvadász gyorstüzelő masinával lesipuskás módon lövi sorozatait. Bálint Zsigmond beépül. Neki nemcsak a kaput tárják ki, a szemérmes falusiak az öreg ház hálószobájába is betessékelik. Befogadják maguk közé. Sok esetben már családtagnak tekintik. Visszajáró rokonnak, aki őszinte érdeklődéssel hallgatja sorsuk meséjét. A leképező masina ilyenkor lép működésbe. Léleknyitogató sikerének titkát fiatalabb klubtársaira is próbálja áttestálni. Azt, hogy ő minden esetben küld egy felvételt azoknak, akiket megörökített. A Bernády Házban kiállított képeken több esetben is látható, amint az évtizedekkel azelőtt készített fényképet milyen nagy becsben őrzik és mutogatják alanyai. Akinek volt szerencséje Bálint Zsigmondot elkísérni egy ilyen fotóstúrára, az életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Engem több mint három évtizeddel ezelőtt vitt magával egy széki esküvőre, ahova akkor vidékünkről kevesen jutottak el. Az örömszülők meghívottja volt, mert azelőtt pár évvel fotózott náluk. Olyan bizalommal, szeretettel fogadták, hogy az esemény minden mozzanatában részt vehetett. Még a menyasszonyöltöztetés ceremóniáján is. Mi tagadás, irigyeltem szerencséjét.
Bálint Zsigmonddal nehéz lépést tartani. Nemcsak azért, mert fiatalokat meghazudtoló vitalitással bír, hanem a vidéki mindennapokat képileg leíró következetes megszállottságáért is. Egyfelől az Orbán Balázs fotóihoz hasonlatos historizálásért, másfelől pedig a megnyugvást sugárzó sorsábrázolásért.
A kiállítás megtekintése visszaadhatja az emberbe vetett hitünket. Karácsonyi Zsigmond / Népújság (Marosvásárhely)

Példaértékű gesztus
Egymillió forint adomány a bözödújfalusi templom újjáépítésére
Egymillió forintot adományozott az Erdőszentgyörggyel testvértelepülési viszonyt ápoló Baja város a bözödújfalusi összetartozás templomának a felépítésére; az ígéretek szerint hamarosan a bélapátfalvi közösségtől is érkezik anyagi támogatás.
Amint arról többször is beszámoltunk, Erdőszentgyörgy önkormányzata a Bözödújfaluért Egyesülettel felvállalta, hogy közadakozásból visszaépítik a Bözöd-újfalu jelképeként számontartott, a tó vizéből kimagasló templomot. Az adománygyűjtés híre a világ legtávolabbi pontjaira is eljutott, és az elszármazottakon kívül olyanok is felkarolták az ügyet, akiknek nincsen közvetlen kötődésük az elárasztott településhez, viszont megérintette őket a története. A napokban jelentős összeg, egymillió forint érkezett a Bözödújfaluért Egyesület számlájára Fercsák Róbert, Baja város polgármestere és a város önkormányzata jóvoltából.
A magyarországi Baja és Erdőszentgyörgy között immár tizenöt éve tart a testvértelepülési kapcsolat. Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere elmondta, mindig jó kapcsolatot ápolt a két település, sokat tanultak egymástól, számos együttlétre teremtettek lehetőséget a város lakóinak is, hogy ezt a kapcsolatot a magukénak érezhessék.
– Meglátásom szerint a testvérvárosi kapcsolatok nem csak arról kell szóljanak, hogy a településvezetők időnként ellátogatnak egymáshoz, hanem arról is, hogy tapasztalatot cseréljenek a két település lakói, diákjai, és a megszerzett tudást otthon kamatoztatni, hasznosítani tudják. Bajaiak számos eseményünkön vettek részt, és most bebizonyították, hogy a szükségben is számíthatunk rájuk, ugyanis nem kis összeggel, pontosan egymillió forinttal támogatták a bözödújfalusi összetartozás templomának építését – tájékoztatott a városvezető, aki az elszármazott bözödújfalusiak nevében is köszönetet mondott a magyarországi jótevőknek.
Biztató továbbá, hogy Baja mellett az Erdőszentgyörggyel szintén testvértelepülési viszonyt ápoló bélapátfalvi közösség is megígérte, hogy hozzájárul a templomépítéshez. A támogatási szerződés már létre is jött Személy Dénes, a Bözödújfaluért Egyesület elnöke és Bélapátfalva önkormányzata között. A településről több vállalkozó és magánszemély is jelezte, hogy anyagilag támogatná az összetartozás templomának a visszaállítását. Ferenc Péter, Bélapátfalva polgármestere megígérte, hogy amint ezek a felajánlások is megérkeznek, az önkormányzat adományával együtt eljuttatják az egyesület számlájára.
A fentiek mellett több anyaországi önkormányzat is felkarolta a templomépítés ügyét, a többi között Balatonlelle, Szarvas, Sopron városok, valamint Kutas, Darnózseli, Hegykő, Farád, Acsalag, Abda, Dunasziget, Sopronnémeti községek önkormányzatai. Emellett számos helyi és külföldi vállalat, illetve magánszemély is adakozott. A héten például Ausztráliából, Sydney-ből érkezett felajánlás egy magáncégtől.
Bár sokan felkarolták a templom visszaállításának az ügyét, a szükséges összegnek csupán a töredéke gyűlt össze. A beruházás értéke 250 ezer euró, és december közepén ennek alig több mint 10 százaléka gyűlt össze. Csibi Attila polgármester hangsúlyozta, hiszik, hogy megvalósul az álmuk, hálásan köszönik az adományokat, és remélik, hogy a továbbiakban is sok adakozó kedvű emberhez jut el a templomépítés híre. A gyűjtés tehát folyatódik, az egyesület a továbbiakban is számlaszámokon és adománydobozok segítségével gyűjti az adományt. Az idő eléggé sürget, ugyanis a vízügyi hatóság elkezdte a tó feltöltését, és legkésőbb tavasszal el kellene kezdeni az alap építését, hiszen utána a jelenleg száraz területet ismét beborítja a víz, ami igencsak meg- nehezíti a munkát.
Az alapozás, amit tavasszal kezdenének el, az építkezés legköltségesebb része, ugyanis különleges anyagokat kell használni, hogy időtálló legyen majd a vízből kiemelkedő templom. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)