Február 4-én helyezték örök nyugalomra a nagyváradi köztemetőben F. Diósszilágyi Ibolya tanárt, költőt, ifjúsági írót, irodalomtörténészt, a Buksi című nagysikerű, több kiadást megért ifjúsági regény szerzőjét. 88 éves korában távozott az élők sorából, nemrég még aktív közszereplője volt a bihari művelődési életnek, alkotott, könyveket adott ki, dedikált, író-olvasó találkozókon vett részt. F. Diósszilágyi Ibolya /Makó, 1918. aug. 20. – Nagyvárad, 2006. febr. 2./ Szegeden és Kolozsváron járt egyetemre, 1973-as nyugdíjazásáig különböző bihari iskolákban tanított, verseskötettel debütált 1946-ban, közíróként volt jelen évtizedeken át a sajtóban, elsősorban ifjúsági íróként és irodalomtörténészként tartják számon. Legismertebb munkái a Tündér Ilona című mesemusical, melyhez Horváth Károly szerzett zenét, valamint a Juhász Gyuláról írott könyve (Költő a Holnap városában /Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad, 1994/). /Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 6./

Nyílt levéllel fordulnak a Bihar megyei és Nagyváradi Polgári Szövetség vezetői Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, közölték sajtótájékoztatójukon. Csuzi István megyei elnök szerint nem szabad tovább halogatni annak a párbeszédnek az elkezdését, melyben megoldást kell találni az erdélyi magyar kisebbség gondjaira. Elkerülhetetlenné vált az erdélyi magyar-magyar párbeszéd megteremtése. Csuzi emlékeztetett: 1993-ban, amikor a brassói kongresszuson elnökké választották Markó Bélát, az RMDSZ-ben elindult az a folyamat, mely eltérítette eredeti terveitől a szövetséget, mely alkukat kötött a mindenkori bukaresti kormánnyal. Az 1994-es neptuni alkutól kezdve 2003-ig, mikor Tőkés László püspököt eltávolították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról, nyilvánvalóvá vált, hogy Markóék belementek abba a játszmába, mely bejuttatta ugyan az RMDSZ-t a román kormányba, de annak feltételével, hogy „pályaszélre” szorítsák mindazokat, akik felemelték szavukat az autonómia megvalósításáért, a kisebbségi törvény-tervezet hatékonyabb kidolgozásáért. Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök szerint pozitív feleletet várnak Markó Bélától. /Szőke Mária: Markó Bélával leveleznek, nyíltan. A bihari MPSZ összefogásra ösztönöz. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 17./

A romániai református egyház zsinata kiáll az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatja egy többszintű autonómia-rendszer létrehozása iránti jogos igényét – olvasható az elvi állásfoglalásban, amit többek között Tőkés László és Pap Géza református püspökök írtak alá. Az összefogást sürgette a Markó Béla RMDSZ-elnökhöz címzett nyílt levél, amit a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Bihar megyei és nagyváradi szervezetének elnöksége írt alá. Az MPSZ székelyföldi szárnyával rossz viszonyban lévő partiumiak szerint „a kis lépések politikája központi és helyi szinten is biztosíthat ugyan némi játékteret (ha nem önös érdekeket szolgál), de ez igazi áttörést nem hoz”. Szerintük szükség van a magyar-magyar párbeszédre. /Magyar egyházi, ellenzéki autonómia- és párbeszéd-szorgalmazás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

“Minket, Bihar megyében élő magyarokat is váratlanul ért a bukaresti magyarellenes hisztéria újabb hulláma. Ez a valódi eredményeket mellőző Gyurcsány-látogatás után előállt helyzet semmiképpen sem illeszkedik az elnök úr azelőtti, mindvégig magabiztos, sikert sugalló megnyilatkozásaihoz” – áll abban a Markó Bélához címzett nyílt levélben, melyet az Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezete küldött szét a sajtónak. “Az újabb magyarellenes uszítás közvetlenül Románia uniós csatlakozása előtt zajlik. Akkor, amikor az RMDSZ a román kormánynak tagja, Ön pedig annak miniszterelnök-helyettese. Joggal kérdezhetjük tehát, ha Bukarest ezt most, a tavaszi országjelentés előtt meg meri tenni, mi lesz a tagfelvétel után?” – hangzik a bihari MPSZ kérdése. A szervezet értékelése szerint “megmagyarázhatatlan az a látszólagos hiszékenység, naivitás, amellyel az RMDSZ politikusai figyelmen kívül hagyták/hagyják a mindenkori román hatalom igazi természetét”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

„A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését székelyföldi kezdeményezéssé akarják zsugorítani, holott a partiumi és az Erdély más részein élő magyarokat nem lehet kizárni, sem figyelmen kívül hagyni” – nyilatkozta Csuzi István, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Bihar megyei elnöke. A politikus nehezményezte, hogy továbbra sincs összefogás a szervezeten belül, Szász Jenő elnök elzárkózik a párbeszédtől. Csuzit meglepte a sajtóban megjelent hír, mely szerint Dél-Biharban, Köröstárkány és Nagyszalonta térségében a Magyarok Világszövetségének tagjai elkezdték az aláírásgyűjtést. Sajnálattal vette tudomásul, hogy „Szász és elnöksége inkább az MVSZ szimpatizánsait kéri fel erre, mintsem hogy saját szervezetében megoldja a fennálló nézeteltéréseket”. /Pap Melinda: Nem gyűjt aláírást a bihari MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

A Bihar megyei üzleti élet képviselőivel és a magyar diplomáciai képviselet gazdasági tanácsosaival találkozott a múlt hét végén Nagyváradon Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter. Az uniós csatlakozás várható következményeiről tanácskoztak. A kereskedelem több mint kétharmada az Európai Unió országaival történik, ez jelzi, hogy a gazdaság jó úton van, jelentette ki a Román Export 2006 elnevezésű exportstratégiát ismertető Winkler Gyula. A tárcavezető becslése szerint a tavalyi 55 milliárd eurós román kereskedelmi forgalom idén akár 70 milliárdra emelkedhet. Ez azonban még mindig kevés a Magyarország által évente lebonyolított 100 milliárd eurót meghaladó külkereskedelmi forgalomhoz képest. /K. L. I.: Biharba is eljutott az exportstratégia. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Fejes Rudolf premontrei apátkanonok harcol a szerzetesrend hajdani, Bihar megyei ingatlanjainak visszaadásáért. A szentmártoni kolostort az állam kétszer is elvette tőlük. Nagyváradi épületük jelenleg a régió egyik legnívósabb állami főgimnáziumának ad helyet. Nagyváradon a legutóbbi tanácsülésen többen felhördültek, mert a premontreiek megnyerték azt a pert, amelyet az ingatlan visszaszerzéséért indítottak. /Gurzó K. Enikő: Egy szent élet szent terei. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 7./

Nagy Pál Notesz című rovatában megállapította: évek óta ismét meg ismét megírja, hogy hibásan, elferdített formában látható Marosvásárhelyt a Dózsa György utca neve. Megszólalásának nincs eredménye. Doja Gheorghénak keresztelték át a hajdani székely-magyar Dózsa Györgyöt. Így szerepel román nyelvű történelmi kiadványokban, tankönyvekben, sajtóban, mindenfelé. Nagy Pál hiába jelzi, hogy Chinezu Pavel nevezetű személyiség soha nem élt ezeken a vidéken, hanem élt Magyarországon egy Kinizsi Pál nevű vitéz, aki 1479. október 13-án a már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet a magyarok javára döntötte el, s akit Mátyás király a törökök elleni harcokban tanúsított hősiessége jutalmául temesi bánná, majd Bihar vármegyei főispánná emelt. És Matei Corvin? Aki magyarul – ugye – Corvin Máté lenne. De ez a Máté történelmünkben ismeretlen. Élt azonban Mátyás, az igazságos, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fiaként Magyarország, Csehország királya, Ausztria hercege volt annak idején. Mit vétett szegény Varga Katalin (a kőhalomszéki Halmágy faluban, Varga János és Rozsondai Katalin leányaként született 1802. augusztus 22-én s a maga korában börtönbüntetést is szenvedett az erdélyi román jobbágyok védelmében folytatott küzdelmei miatt), hogy jelenleg Marosvásárhelyt Varga Ecaterina néven szerepel az utcanév-táblán? /Nagy Pál: Hiába mondom. Notesz. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Évek óta először idén ünnepel együtt március 15-én a Bihar megyei RMDSZ, az MPSZ és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A felek túlléptek a félreértéseken – Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. /(P. M.): Évek óta először. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Az utóbbi időben folyamatosan nőtt Nagyváradon a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár magyar nyelvű köteteinek száma, s további gyarapodásra lehet számítani, tájékoztatott Tavaszi Hajnal könyvtáros. Az állomány gazdagodása egyrészt annak tulajdonítható, hogy a Bihar Megyei Tanácstól könyvvásárlásra kapott összegek 20-25 százalékát három éve magyar könyvek vásárlására fordíthatják. Ez a pénz nem sok, de eddig ennyi sem volt. Emellett magánszemélyek felajánlásai révén bővül az állomány, s tavaly a Duna Televíziótól is kaptak könyveket. /Gálovits Zoltán: Rgyre több a magyar nyelvű könyv a megyei könyvtárban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

A kommunizmus idején a kollektivizálással magyar falvak, vidéki közösségek életét tették tönkre. Sokakat deportáltak, kényszermunkára vittek Dobrudzsába, s voltak, akik életüket vesztették azokban az időkben. Az erőszakos kollektivizálás, a kommunista terror a Bihar megyei Bélfenyéren is szedett áldozatokat. Rájuk emlékeztek március 18-án, szombaton a településen. A bélfenyéri plébános és a Szent Miklós gyermekotthon és kollégium vezetője, Kiss Márton fontosnak tartja, hogy a faluban emlékezzenek a múltra. Fölavatták „az el nem sodort falu” hőseinek tiszteletére készített és a római katolikus templomkertben lévő feszület talapzatánál elhelyezett emléktáblát. Az 1949-es események krónikája tavaly jelent meg a Magyar Nemzetben. A bélfenyéri historia domusban hiteles leírás olvasható a történtekről. Miniszteri rendelet értelmében a cséplőgépnél dolgozó munkások az eddigi szokástól eltérően bérüket nem búzában, árpában kapták, hanem pénzben, nagyon kis összegben. A munkások megtagadták a munkába állást. A lázadás Feketetóton kezdődött, ahol állítólag a kivezényelt katonasággal is megütköztek. Feketegyőrösi munkások átjöttek Bélfenyérre és követelték, tartson velük a lakosság, közösen tüntetésben vonuljunk át Kocsubára. Ott azonban várt a kivezényelt katonaság, egy kocsubai fiút agyonlőttek. Katonaság lepte el a falut. Kezdte összeszedni a Kocsubára átmenő férfiakat. Úgy 60-70 embert vittek az őrsre. A környező falvakból is vitték el az embereket. A faluban Csák Lászlót és Bíró Józsefet augusztus 3-án agyonlőtték, hogy a lakosságot megfélemlítsék. Kevéssel a kivégzés után hat családot, a legjobb módúakat Konstanca melletti falvakba deportálták. A hat család vagyonát elkobozták. Bihar megyéből közel kétszáz famíliát deportáltak. /Tóth Hajnal: Az el nem sodort falu hősei. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./

A művelődés hete – a tanulás ünnepe kezdődik március 21-én Nagyváradon, a Bihar Megyei és a Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) szervezésében. A program a Tibor Ernő Galéria évfordulós kiállításával kezdődik. A rendezvénysorozatot Fleisz János történész, a BINCISZ elnöke nyitja meg, Lugosi Mihály református lelkész a művészet vizuális nevelésbéli szerepéről tart előadást, és átadják a Bihar kultúrájáért érmet. /Művelődési hét Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Nagyváradon az olaszi plébánia melletti lakásban él a 80 éves Stoff M. Zita mallersdorfi ferences nővér. Gyermek- és ifjúkoráról a két éve megjelent Jézus kopogott – neki adtam című önéletrajzi kötetében vallott. A szétszóratás éveiben szülővárosában is megtartotta fogadalmát és közben legalább két ember munkáját végezte. Hazakerülése után a kórházban dolgozott, szabad idejében hitoktatott. Erdély különböző pontjain, tizenöt helyen, mindenütt, ahol kérték. A nyolcvanas években fiatalok egy csoportját szervezte elő-Caritas csoporttá a nővér. Ebből az előzetes Caritasból néhányan a fordulat után legálissá váló szervezet munkatársai ma is. A fordulat után a nővér lett „Jézus ócskása”: külföldről használt ruhaneműt és más dolgokat kapott és azt szétosztotta. 1994-ben lett a Bihar megyei Mozgássérültek Szövetségének tiszteletbeli tagja, majd aktív részt vállalt a Máltai Segélyszolgálat váradi fiókszervezetében. A nővér nem tudja elhagyni a házat, most otthoni imamissziót végez. /Tüzes Bálint: Nyolcvan esztendő derű. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 26./

Traian Basescu államfő vett azon ünnepségen Kolozsváron, amelyen Bartolomeu Anania érseket beiktatták a metropolita tisztségbe, az új, nyolc megyét magába foglaló Kolozs és Fehér megyei körösvidéki, bihari és máramarosi egyháztartomány élére. Szükséges, hogy a görögkeletiségnek újabb támpontjai legyenek Erdélyben – nyilatkozta az elnök. Székfoglaló beszédében az új metropolita Erdély ortodox gyökereit méltatta, amelyeket a nyolcadik századig vezetett vissza, ugyanakkor, tekintettel arra, hogy Kolozsvár multikulturális környezet, ökumenikus törekvésekre tett felszólítást. A ceremónián részt vett a képviselőház friss elnöke, Bogdan Olteanu, több szenátor és képviselő, a megyei és a helyi hatóságok, valamint a többi keresztény egyház képviselői. Elkészült a májusra esedékes országjelentés előzetes változata, és annak kitételei igencsak kedvezőek Romániára nézve – újságolta sajtóértekezletén az államfő. Az elnök kijelentette: nem teszi magáévá azokat az érveket, amelyek szerint Erdélyben hasonló helyzet alakulhat ki, mint Koszovóban. Hozzátette: a román kül- és belpolitika egyik hagyományos célkitűzése továbbra is ugyanaz: az egységes nemzetállam összetartása. Az Adevarul című bukaresti napilap közölte Bartolomeu Anania, az új metropolita életrajzát. Ebből kiderült, hogy tagja volt a legionárius mozgalomnak, ezért a kommunisták bebörtönözték. Szabadulásának áraként az új hatalmat kiszolgálta, így kerülhetett az Egyesült Államokba. A román titkosszolgálat volt főnöke, Ion Mihai Pacepa könyvében azt írta róla: Ceausescu megbecsülte besúgói tevékenységéért, aminek célja a bukaresti vezetésű ortodox egyháznak behódolni nem akaró amerikai román közösség bomlasztása volt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Basescu: az új egyháztartomány a nemzetállamot erősíti. Az államfő szerint az erdélyi helyzet nem olyan, mint Koszovóban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Közel másfél éve zajlik a korrupcióellenes harc. Ez a színjáték a fő kormánypárt koalíción kívüli ellensége és azon belüli ellenzéke lejáratása szolgál. A valódi “nagyhalak” mindig kicsúsznak az igazságszolgáltatás “vasmarkából”. Egy magyarlakta településen tavaly tízesével, húszasával lopták a tyúkokat, a házőrző ebeket könnygázzal kábították el. Az éjjeli randalírozók rettegésben tartották a falut, miközben a helybeli rendőrök vég nélkül “vizsgálgatták” a bejelentett eseteket. Egyszer az egyik többszörösen károsult segítségért fordult a megyei rendőrséghez, másnap nyomkereső kutyákkal indult be a vizsgálat. A gyanúsítottak bevallották tettüket. A lopások megszakadtak, a lakosság várta a vétkesek méltó büntetését. Öt hónap múlva a végzésből kiderül: az elkövető egy Bihar megyei, büntetlen előéletű kiskorú, aki vállalja 400 új lej, az eltulajdonított 39 szárnyas ellenértékének több részletben való visszafizetését. Az ítélethirdetés óta a településen újraindult a nagyüzemi tyúklopás. /Balta János: Látszatüldözés. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 7./

Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkész festményeiből vándorkiállítást állított össze Álmom, az Érmellék címmel. Bihar megyében eddig négy helyszínen mutatták be alkotásait. A debreceni Kölcsey Ferenc Közművelődési Egyesület támogatásával mostanság Magyarországon tekinthetik meg a lelkész-festő munkáit az érdeklődők. /D. Mészáros Elek: Gavrucza Tibor álma Hajdú-Biharban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 10./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei közgyűlésének apropóján egy szakmai tanácskozást is szerveztek Szatmárnémetiben, ahol a civil szervezetek és a sajtó viszonya került terítékre. Romániában kétezer körül mozog csak a magyar érdekeltségű civil szervezetek száma. A civil szervezetek szeretnének munkájukról tájékoztatást adni. Azonban a sajtó meghatározó része piaci szereplő, ennélfogva olyan témákkal kell foglalkoznia, amelyek minél többeket érdekelhetnek. Ezért kevés mód van a nonprofit civil szervezetek ismertetésére. A civil szféra képviselői között megjelent Fleisz János is, ezúttal nem csupán mint a Bihari és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke, hanem mint történész-publicista is, bemutatta Az erdélyi magyar sajtó története 1890-1940 című, nemrég megjelent könyvét. A tanácskozáson megjelent többek között Makkai János, a Népújság, Veres István, a Szatmári Magyar Hírlap és Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. /Civil szervezetek és a sajtó. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 11./

„A bihariak pénze maradjon Biharban”, „Hol van az útadó?”, „Diszkriminálnak, mert kisebbségben vagyunk” – ilyen és hasonló feliratú transzparensekkel vonultak ki április 19-én a Nagyváradot Szatmárnémetivel összekötő 19-es számú országútra az érmelléki gépkocsivezetők. Több helyen veszteglő autósorral hívták fel a figyelmet a Bihar megyei utak siralmas állapotára. Azt szeretnénk, hogy az illetékesek jobban figyeljenek a Bihar megyei utak állapotára, mert nálunk vannak a legrosszabb utak az országban – mondta Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, a tiltakozó akció egyik szervezője. A mintegy 64 ezer lakosú, többségében magyarlakta kistérség polgármesterei egy hatpontos beadványt is aláírtak, melyet a prefektúrán keresztül eljuttatnak a bukaresti illetékesekhez. Az érmelléki gépkocsivezetők felháborodását az váltotta ki, hogy a 19-es országút régóta ígért korszerűsítését jövőre halasztották az illetékesek. Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnök elmondta: Borbély László minisztert látogatásakor „az összes gödörbe bevitte”, mégsem kaptak pénzt útjavításra. /Pap Melinda: Érmellékiek a gödrök között. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Beke György tágabb ívű erdélyi barangolásai után mostanság Székelyföld fölött köröz. A szerző nagyszabású, Barangolások Erdélyben felcím alatt futó műveinek hetedik darabja a Székelyföld II. kötete, a Nagyküküllő, Fehér-Nyikó folyó- és patakvölgyeit végigpásztázó írásokat tartalmazza. A Barangolások Erdélyben I. kötete, a Szigetlakók a közép-erdélyi szórványok szépirodalmi igényű riportokban rögzített krónikája, a sorozat II. kötete – Boltívek teherbírása – Szatmár és Máramaros tájainak magyar hagyományait és mai életét öleli a borítólapok közé. Az Értől a Kölesérig a bihari magyar élet tükre, a Bartók szülőföldjén címűben a Bánságról rajzol írói körképet, illetve Arad, Temes és Krassó-Szörény környéki barangolásait gyűjti egybe, a Déva vára alatt Hunyad, Szeben megye töredékmagyarságát mutatja be.   A Székelyföld I. kötetében a Maros, a Nyárád, a Kisküküllő mentét mutatta be. Beke most dolgozik a III. Székelyföld-köteten, amely az Olt és a Feketeügy mentén élők világát bontja ki. A nyolckötetes sorozat kis híján ötezer oldalnyi írásfolyammá, egy sajátosan ,,Beke Györgyös” Erdély-monográfiává áll össze. A magyar megmaradás könyvei ezek, állapíthatta meg Sylvester Lajos. Trianon óta Erdélyről ilyen alkotás nem jelent meg.  Beke műve: az erdélyi magyarság idő- és térrajza, kulturális, szellemi mozgásterének folytonos alakítója és védelmezője. /Sylvester Lajos: Beke György Erdély-láttatása (A magyar megmaradás könyvei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

A Civitas Alapítvány által kezdeményezett képzést a határ menti nonprofit szervezetek számára április 27-én kezdték el a Szatmárnémeti Ifjúsági Tábor területén. A kétnapos képzés célja és témája a határ menti együttműködés, melynek trénere Orbán Árpád, a Civitas Alapítvány székelyudvarhelyi irodájának regionális igazgatója. A román-magyar, határon átnyúló szervezetek fő előcsatlakozási alapjai a magyar Interreg III és a román Phare CBC voltak. A találkozón ifjúsági, egyházi szervezetek és kulturális egyesületek képviselői jelentek meg, most pedig Temes, Bihar és Szatmár megyék önkormányzati képviselőit is várják. /Szappanos Andrea: Interreg III – Phare CBC projekt-generálás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 28./

Az Európai Unió érdeke, hogy kommunikációs stratégiájába illessze a több mint 50 millió kisebbségi nyelven beszélő európait megszólító sajtót is – figyelmeztetett az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) május 6-án, elfogadott közleményében. A dél-dániai Apenradéban (Aabenraa) rendezett évi közgyűlésén a 30 napilapot átfogó szervezet új tagokkal bővült, a kisebbségek mellett kiálló újságírói munkássága miatt a szervezet egyik évi díját Nagy Iván Zsolt budapesti újságírónak juttatta. Az európai kisebbségi napilapok szövetsége idei közgyűlésének a Jütland-félsziget egyik kikötővárosa, a helyi németek által Apenradénak nevezett Aabenraa nyújtott otthont. Dél-Dániának ezen a részén mintegy 20 000 német él kisebbségben körülbelül 250 000 dánnal együtt. A határ túloldalán hasonló arányban találhatók dánok is Németországban, Dél-Schleswigben. A határsávban a többség kétnyelvű. Holger Rosendal a Dániai Lapkiadók Egyesületének a képviseletében méltatta a szervezetükhöz tartozó dán, német, grönlandi és faröeri lapokat. Ma mindkét viszonylag szerény számú kisebbség óvodától középiskoláig terjedő anyanyelvű oktatással, könyvtárakkal és állami támogatást élvező saját napilappal rendelkezik. A megjelentek ellátogattak a közeli németországi Flensburgba (dánul: Flensborg), a helyi dán napilap, a Flensborg Avis szerkesztőségébe. Bjarne Lonborg főszerkesztő közölte, hogy a lap évi 6 millió euró (!) támogatást élvez a dán parlamenttől. A Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) tagjainak száma 33-ra nőtt. Az egyesület rendelkezik spanyolországi katalán, baszk és galego, olaszországi szlovén, olaszországi, belgiumi és dániai német, németországi dán, észak-írországi ír, finnországi svéd, svájci réto-román, horvátországi olasz, németországi szorb, lettországi orosz, szlovákiai és romániai magyar lapokkal is. A MIDAS-t ezentúl bevonják megfigyelőként az Európai Parlament (EP) Nemzeti Kisebbségi Intergroupjába, a különböző országok EB-küldöttségeinél részt kaphat újságai számára az uniós tájékoztató kampányokból. A jelenlegi és jövőbeni EU-tagállamok közül csak Máltának nincs kisebbsége, az EU állampolgárainak már ma az egytizede, mintegy 50 millió ember, valamely kisebbségi nyelvet vallja anyanyelvének, az uniós információs kampányokból, főleg azok fizetett változatából pedig kihagyják a kisebbségi lapokat. A MIDAS következő évi közgyűlését a kolozsvári Szabadság rendezi meg május 3–6. között a nagyváradi Bihari Napló támogatásával. /Balló Áron: Méltánytalan EU-s pénzstop a kisebbségi lapoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A magyarországi VÁTI közhasznú társaság megkezdte a Románia–Magyarország határain átnyúló PHARE–CBC többéves műszaki tanácsadás projektjét. Román részről Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyék érintettek, a projekt bővítése érdekében a felsorolt megyék székhelyein szemináriumokat szerveznek a civilszervezetek képviselőinek egy lehetséges jövőbeli együttműködés érdekében. Az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a határ menti együttműködésekre, 1996-tól évente 5 millió eurónyi támogatást kapott a négy romániai megye; részben ilyen pénzekből építették fel a Temesvári Regionális Üzletkötő Központ és az Aradi Nemzetközi Kiállítási Csarnok is. /László Árpád: Román–magyar határ menti PHARE–CBC együttműködés. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Nagyvárad és Berettyóújfalu sikeres közös pályázatának eredményeként találkozhattak május 15-16-án Nagyváradon, Bihar megye székhelyén az említett két város könyvtárosai. A tanácskozásnak helytörténeti gyűjtemények kialakítása volt a központi témája. Tavaszi Hajnal, a Nagyváradi Ady Társaság ügyvezetője, a rendezvény egyik szervezője azt hangsúlyozta, hogy napjainkban a helytörténethez kapcsolódó kötetek, kéziratok a legkeresettebbek a tékákban, jóllehet épp ezeknek a kiadványoknak a feldolgozása akadozik leginkább. A marosvásárhelyi Teleki Tékából érkezett Spielmann Mihály beszámolt arról, hogy a Teleki Téka Alapítvány jóvoltából megújult az erdélyi intézményt befogadó ingatlan, bővült a könyvtár számítógép-állománya és hogy a Borsos Tamás Egyesület fiatal és jól képzett történészekből álló tagsága záloga a jövőbeli szakszerű munkának. /Gurzó K. Enikő: Könyvtárosok a történetírásról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 16./ Emlékeztető: készült ilyen útmutató, Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus a szerzője: Segédlet falumonográfia írásához. /Oláh István: Csűrkapuk nyikorgásának fölöttébb hasznos voltáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. dec. 15./

A Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei és váradi szervezetének sokszori kérésének eleget téve – Tőkés László közbenjárására – május 17-én tárgyalóasztalhoz ült a nagyváradiakkal Szász Jenő, az MPSZ országos elnöke. Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök leszögezte, hogy az erdélyi magyar jobboldal sorsát is befolyásoló kérdésről van szó, s a partiumiak véleményét tolmácsolva Erdély regionális szerkezetét tükröző pártstruktúra felállítását szorgalmazta. A polgári párt bejegyzését illetően Csuzi István megyei elnök remélte, hogy alapszabály- és programtervezettel érkezik Váradra az MPSZ-elnök, de tévedtek. Csuzi kijelentette, hogy céljuk közös, egy irányba akarnak menni, csak a hogyant vitatják. Korodi László, a nagyváradi MPSZ-szervezet új elnöke elmondta, beleszólást kérnek saját szervezetük működésébe is. Szász Jenő leszögezte, hogy az MPSZ-t az RMDSZ alternatívájaként képzeli el, nem a vele időnként kiegyező szervezetként. Az önkormányzati választásokon önállóan megméretkező polgári párt eredményeinek ismeretében viszont szükségesnek tartja majd a tárgyalást az RMDSZ-szel. A bihariak által szorgalmazott többpillérűséget Szász Jenő fából vaskarikának nevezte. A polgári oldalt összefogó szervezet felépítését illetően tehát nem közeledtek az álláspontok. /Máté Zsófia: Szász Jenő Váradon egyeztetett a polgáriakkal. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 19./

Nagyváradon a Festum Varadinum kiemelt rendezvényeként kezdődött el a Limes – I. Határ menti könyvfesztivál. A nagyváradi rendezvénysorozat átível a határon. „Mi régióban gondolkodunk, határon átívelő régióban, s a tőlünk nyugatra lévő területtel képzeljük el a közös jövőt” – fogalmazott Biró Rozália alpolgármester, a Varadinum Alapítvány elnöke. A könyvfesztivál széles, Kolozsvártól Szolnokig, Szatmárnémetitől Szegedig terjedő területet ölel fel, az itteni könyvkiadóknak teremt bemutatkozási lehetőséget. Derzsi Ákos főszervező, az Europrint Könyvkiadó /Nagyvárad/ tulajdonosa szerint hiánypótló rendezvény, ugyanis Belső-Erdélyhez képest itt a könyvkiadás hadilábon áll. A május 18-i megnyitón Konrád György magyarországi író volt a meghívott. Szűcs László költő a Nagyváradi Ady Társaság képviseletében elmondta: az alkotó a Bihar térség, Berettyóújfalu szülöttje. A kiadók bemutatkozása mellett számos könyvbemutatót is tartanak. Bemutatkozik a debreceni Bárka folyóirat, május 21-én vasárnap lesz a Várad folyóirat irodalmi riport- és négysoros pályázatának kiértékelőjére. A fesztiválon a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakos hallgatóinak könyvgrafika- és plakátkiállítását, és az Ady Endre Sajtókollégium diákjainak sajtófotó-kiállítását is megtekinthetik az érdeklődők. /Pap Melinda: Limes és Várad Bárkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Helytörténeti kiadványok bemutatásával kezdődött a váradi Limes könyvfesztivál utolsó napja. A budapesti Wagner Péter Feneketlen a múltnak kútja /Europrint Kiadó, Nagyvárad/ című könyvéről elmondta: a könyv fiatalkori kutatásának az eredménye, s a széki népi építészettel foglalkozik. A szerző három évvel ezelőtt vette elő az 1970-es évek elején készült anyagot. Új felvételeket készített 2003-ban, hogy felmérje, mi maradt meg az akkori világból. Bemutatták továbbá Borbély Gábor Stark Erzsébettel és Dukrét Gézával egyetemben írott, Bihar megye útikönyve című kiadványának második kötetét (Prolog Kiadó). Ezután Dánielisz Endre beszélt Biharország népi világa (Prolog Kiadó) című könyvéről. Fleisz János bemutatta Egy város átalakulása – Nagyvárad a két világháború között (Literátor Kiadó, Nagyvárad) című kötetét. Ez a könyv a tíz évvel ezelőtt megjelent Város, kinek nem látni mását című kötet folytatása. Ebben 1867-től 1918-ig ismerhették meg Várad történetét, a két világháború közötti időszakról (1919-1940) pedig az Egy város átalakulásában olvashatnak. Végezetül Péter I. Zoltán beszélt a Nagyváradi emlékképek című (Europrint Kiadó), tavaly megjelent könyvéről. /Fried Noémi Lujza: Helytörténeti könyvek matinéja. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 22./

A nagyváradi villamosközlekedés századik évfordulóját ünnepelték május 19-én a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Bihar megyei szervezete rendezésében. A Festum Varadinum ünnepségsorozat részét képező ismeretterjesztő műsor diavetítéssel kezdődött. 1906. április 25-én kezdődött el a villamosjáratok rendszeres üzemeltetése Nagyváradon. A rendezvényt könyvbemutató zárta, az Álmában csönget egy picit című kiadványt ismertették, melynek szerzői Nagy István, Zsíros Attila és Páll József. /Szőke Mária: Az első villamos már elindult. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 23./

Amikor a repülőgép-eltérítés világszerte gyermekcipőben járt, 1971. május 27-én szenzációs hír járta be a világsajtót: látványos, kommandószerű akcióval hat erdélyi fiatalember a nagyváradi repülőtéren felszállásra kényszerítette, majd Bécsbe térítette a bukaresti járatot. Mindez hat margittai magyar fiatalember nevéhez fűződik. A kommunista rendszer csak az egész ügy kigondolójának és vezérének, Moka Bélának vágott vissza. Moka Béla Margittán él. A sors távolról sem volt kegyes hozzá. Még be se töltötte 18. évét, amikor súlyos traktor-balesetet szenvedett. A nagyváradi orvosok szinte lemondtak róla. Az fiatalember mégis felépült. Bal lábát azonban térd fölött amputálni kellett. Moka Béla nem adta föl. Előbb megtanult műlábbal járni, aztán megnősült, s egy margittai gyárban dolgozott esztergályosként. Megbízható barátait megnyerte merész tervének, melyről még feleségének sem szólt. Moka megtudta, hogy az utasok között egy fegyveres szekus is van, ami azt jelentette: szerezni kell fegyvert. Ez is sikerült. Idegességükben lövöldözni kezdtek a felszállásnál, a fedélzeti szekustól elvették a fegyvert. A másodpilótát kényszerítették a felszállásra. Sikerült Bécsbe jutniuk. A szenzációs hír futótűzként járta be a világot. A Szabad Európa, az Amerika Hangja részletesen beszámolt a gépeltérítésről, Az egész Bihar megyei Securitatét szinte teljes egészében leváltották, a milícián is sokan vesztették el állásukat. Bécsben két év börtönbüntetésre ítélték a fiúkat, Moka, mint főszervező két és fél évet kapott. A börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet rendeztek számukra. Gróf Teleki Béla, a kanadai erdélyi magyarok szövetségének elnöke élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött, a szabadulás után lakás- és elhelyezkedési támogatásáról biztosította őket Kanada bécsi nagykövetségén keresztül. Segítettek a New York-i magyar szervezetek, leginkább azonban Mindszenty bíboros. Szabadulás után Moka rendszeresen járt a bíboros szentmiséire, gyakran beszélgetett Mindszentyvel. Idehaza távollétükben egyenként 23 év börtönbüntetésre ítélték őket, családjukat meghurcolták. Szabadulása után Moka Béla Bécsben maradt. Megtanult németül, géplakatosként dolgozott, szép fizetéssel szabadon élt. Hiányzott azonban Irénke, a felesége. Úgy döntött: kihozatja valahogy Jugoszláviába, s ott találkoznak. Társai próbálták lebeszélni a jugoszláviai kiruccanásról, Moka azonban hajthatatlan maradt. 1975 augusztusában a jugoszláv hatóságok letartóztatták Mokát és néhány nap múlva átadták a román hatóságoknak. A Securitate sokat tudott róla, mindenütt voltak beépített emberei. Mokát négy hónapig a Securitate bukaresti székhelyén, föld alatti cellában tartották, majd 1975 decemberében a szamosújvári börtönbe helyezték át, 23 éves büntetése letöltésére. Később, amikor 1987 nyarán áthelyeztek Craiovára, a veszélyesek börtönébe, fürödni, a klubba, orvosi ellenőrzésre, mindenüvé megbilincselve vitték. Raboskodása élete legsötétebb korszaka volt. Pedig időnként a családja meglátogathatta, könyveket rendelhetett, sőt az Előrét, Neuer Weg-et és a Romania Liberat is járatta. A hatóságok óriási nyomást gyakoroltak feleségére, s végül válásra kényszeríttették. Szintén ez idő alatt vesztette el édesapját, és nem vehetett részt temetésén. A börtönben megpróbálták beszervezni, erre megverte a cellába beépített besúgót. Látogatások alkalmával miatta kellett magyar nyelvű tolmácsot alkalmazniuk. Az őrök sokszor mondogatták, hogy többé nem látja meg a napvilágot. 1988. január 26-án, Ceausescu 70. születésnapja alkalmával az általános amnesztia során a kis büntetésűek, valamint a nagy büntetésűek közül a büntetésük felét leültek is szabadulhattak. Moka Béla több mint 12 évet ült, így bekerült az utóbbi kategóriába. Hazatért Margittára. Hetente kellett jelentkeznie a milícián, nem hagyhatta el a várost. Munkahelyén, a textilgyárban elkülönítették a többiektől, még munkakollégáival sem érintkezhetett személyesen. Irénkét azonban újból feleségül vette. /Chirmiciu András: Moka Béla, a megtörhetetlen gépeltérítő kalandos élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Május 27-én ünnepelte Nagyváradon az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztályának 15. születésnapját. Dukrét Géza elnök ez alkalomból kiadott új könyvét, A bihari turizmus történetét is bemutatták, majd az EKE elnöke oklevéllel és emléklapokkal köszönte meg a hűséges és aktív tagok tevékenységét. A jelenlévők ünnepi közgyűlés keretében tekintettek vissza az 1991. május 24-ei alakuló ülés óta eltelt időszakra. Dukrét Géza ünnepi beszámolóját megelőzően a részvevők egyperces csenddel adóztak az elhunyt tagok emlékének. Dukrét Géza könyvében a bihari turizmust az 1770-es évektől egészen máig mutatta be. /Sükösd T. Krisztina: Tizenöt év a turizmus szolgálatában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 29./