A romániai magyarok megértették: a parlamenti választásokon nincs helye a széthúzásnak, csak egységes fellépéssel tudunk parlamenti képviseletet biztosítani, jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A veszteség az, hogy Kolozsvárnak esett egy magyar szenátora, és nincs Hunyad vagy Beszterce-Naszód megyének RMDSZ-es képviselője. A Kolozs megyei magyarok nem mentek el olyan részben szavazni, mint a románság. Kovászna megyében még az országosnál is alacsonyabb volt a részvétel. „Ennek az egyik oka, hogy az RMDSZ imidzse nem a legjobb a szóban forgó megyében, amiben nagyon nagy szerepet játszott a Háromszék megyei napilap is” – mondta Kelemen Hunor. A választások eredménye az MPP veresége, mert a függetlenként induló jelöltek mögé állt. /Lokodi Imre: „Bölcs volt az erdélyi magyarság” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

A november 30-i parlamenti választásokat értékelte és az elkövetkező időszak prioritásait elemezte Székely István, az RMDSZ politikai tanácsadója Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. A kerekasztal-beszélgetést a Transindex internetes hírportál és az Erdély FM szervezte. Az egyéni választókerületes rendszer nem biztosítja a mandátumszerzés kiszámíthatóságát, emiatt a törvényt minden bizonnyal meg fogják változtatni – mondta Székely István. Porcsalmi Bálint úgy vélekedett: az RMDSZ nem fogja támogatni a kétfordulós rendszer bevezetését, mert abból legfennebb a PSD és a PD-L kerülhet ki győztesen: még a jelenleginél is nagyobb arányban viheti el a mandátumokat. Kiss Tamás úgy véli, csak a tömbmagyarság két megyéje, Hargita és Kovászna megye profitálhat a kétfordulós egyéni választókerületes rendszer bevezetéséből, hiszen csak itt lehet több, magyar többségű választókerületet kialakítani, függetlenül attól, hogy az RMDSZ éppen kormányon van, vagy nincs. Székely István az egyéni választókerületes rendszer hátrányait ecsetelte: azáltal, hogy senki nem értette pontosan az új rendszer lényegét, és hogy az állampolgárok csak állandó lakhelyükön szavazhattak, növelte a távolmaradást itthon és külföldön egyaránt. A külföldi választókerületekben élő román állampolgároknak mindössze egy százaléka szavazott. Az alacsony részvétel politikai okairól pedig mind a magyar, mind pedig a román politikai elitnek el kell gondolkodnia – vélte Kiss Tamás. Kiss Tamás az RMDSZ-re leadott voksok területi elosztására vonatkozóan elmondta: a magyarok választási részvételének tekintetében öt kategória létezik. Szilágy megye vezet 54,7 százalékkal, ezt követik 40 százalék körüli aránnyal az „ütközőzóna-megyék” (Maros, Bihar és Szatmár), a harmadik kategóriába pedig Beszterce, Hargita és Kolozs megye tartozik 35 százalékkal. A negyedik helyre sorolható Brassó, Fehér, Máramaros és Arad megye, ahol a szavazásra jogosult magyarok 30-35 százaléka járult az urnákhoz november 30-án. A rangsorban Kovászna, Szeben, Krassó-Szörény és Temes megye az utolsó helyen tartózkodik. Székely István elmondta: míg ’90-ben, ’92-ben és ’96-ban Kovászna és Hargita megyében volt a legnagyobb a részvétel, 2000-től kezdődően ez a trend megváltozott. Ezeknek az adatoknak a birtokában újra kell gondolni a választásokról való távolmaradás okát – mondta Székely. /Ferencz Zsolt: Nem érezték a választások tétjét a szavazópolgárok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – a MAKOSZ – december 13-14-én tartotta meg XV. Kongresszusát, amelyen közel száz diákképviselő vett részt Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy megyék képviseletében. A MAKOSZ megvalósított egy rendeletmódosítást, elérte a 18 éven felüli diákok gyerekpénz-támogatásának hatályban maradását, benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot a diáktanácsokat illetően, megnövelte az immár hagyományos rendezvények, nyári táborok, szakmai képzések befogadóképességét. Márciustól az elnöki funkciót az eddigi ügyvezető elnök, a nagyváradi Vetési Imola látja el, társelnök Derzsi Szabolcs, Székelykeresztúrról. Szatmárnémetiből Fugel Edina a Ködak Intézetért felelős alelnöki tisztséget tölti be a jövőben. Emellett a hétvége folyamán egy fontos évfordulót is megünnepelhettek a diákvezetők: az 1990-ben megalakult Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége most ünnepelte 18. születésnapját. /Nagykorú lett a MAKOSZ. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 18./

Hamarosan megnevezi a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) azokat a személyeket, akik az egykor liberális, illetve RMDSZ-es színekben megválasztott prefektusokat és alprefektusokat váltják majd a megyék élén. Az egyezség értelmében azokban a megyékben, ahol a megyei tanácselnök például demokrata-liberális, a prefektusi tisztségre is ez a párt jelölhet és fordítva. Eszerint 17 megyében PSD-s, 14-ben pedig PD-L-s berkekből származó prefektust neveznek ki. Abban a 10 megyében, ahol más párt adja a megyei tanácselnököt, a prefektusi tisztségeket fele-fele arányban osztják el egymást közt a hatalmon lévő pártok. A tervek szerint Kovászna megyében az RMDSZ-es György Ervin helyébe PSD-s prefektus kerülne. A kormánypárt „nagyvonalú” ajánlata szerint meghagynak egy alprefektusi tisztséget az RMDSZ-nek, ha az lemond a megyei tanács egyik alelnöki tisztségéről a szociáldemokraták javára. Az RMDSZ másik két prefektusa, a máramarosi Böndi Gyöngyike, illetve a beszterce-naszódi Szilágyi János helyébe PD-L-s jelölt kerülhet, de nem kizárt azonban, hogy mindkettőt alprefektussá minősítik vissza. /Prefektusokat és alprefektusokat cserélne a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A prefektusok leváltását célzó döntést hozott legutóbbi ülésén a Boc-kabinet, ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy politikai alapon leválthassanak prefektusokat. A két kormánypárt között Erdély-szerte zajlanak a tárgyalások a prefektusi és alprefektusi tisztségek elosztásáról. Az RMDSZ székelyföldi szervezetei tiltakozó akciókat helyeznek kilátásba, ha a kormány leváltja a magyar tisztségviselőket. A két kormánypárt közötti egyezség értelmében Kovászna megyében a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöli a prefektust, míg a Demokrata-Liberális Párt (PDL) a két alprefektust adja, leváltják az RMDSZ-es György Ervin prefektust. Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke elmondta, minden magyar intézményvezetőt meg kell tartani, és a magyar prefektushoz is ragaszkodnak. Kovászna megyében 30 közintézményből 12 élén áll az RMDSZ által támogatott magyar igazgató, míg 18-at román nemzetiségű vezet. Maros megyében az RMDSZ javaslatára 2007-ben alprefektussá kinevezett Bárczi Győző teljes bizonytalanságban él. Bárczi reméli, hogy az RMDSZ kiáll mellette. Távozni kényszerül Tódor Albert RMDSZ-es Bihar megyi alprefektus is. Beszterce-Naszód megyében is leváltják az RMDSZ által tisztségbe helyezett Szilágyi János jelenlegi prefektust. /Prefektuscsere Erdély-szerte. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

Testvérmegyei kapcsolatfelvételről állapodott meg a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg és Beszterce-Naszód megye január 5-én Nyíregyházán. /Testvérmegye Beszterce-Naszódnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

„Megkezdődött a visszaszámlálás, csütörtök, péntek, szombat és pont. Nincs tovább. Egyelőre nincs Gutinmelléki Friss Újság” – olvasható a februártól megszűnt nagybányai magyar napilap utolsó lapszámának vezércikkében. A 2004-től újraéledt nagybányai szórványmagyar napilapírásnak befellegzett. „A valamikori Bányavidéki Fáklyát csak különböző, a kor divatos stratégiájával lehetett eladni. Az akkori újságárusok jóakaratától függött sokszor, hogy a magyar nyelvű hetilap felkerüljön az újságos bódé pultjára” – emlékeztetett a cikkíró. A Gutinmelléki Friss Újságot formailag az Opus Media Kft. adta ki. Áprilisban lesz öt éve, hogy a bányai napilap – a Szatmári Friss Újság helyi kiadásaként – beindult. Időközben a szatmári „anyalapot” eladták az osztrák tulajdonú Inform Média trösztnek, amelynek azonban nem kellett a kis példányszámú nagybányai „szegény rokon”. Gutinmelléki Friss Újság példányszáma kezdetben 1500 volt, majd 800-ra apadt. „Havi 85 millió régi lejes kiadást jelentett a lap fenntartása, amiből alig húszmillió jött vissza a bevételi oldalon. Ezt szponzorok segítségével sikerült valahogy pótolni, de a gazdasági válság miatt immár szponzoraink sincsenek” – panaszolta Vida Noémi ügyvezető. Az amúgy kis számú szerkesztői gárda szétszéledt, Hitter Ferenc főszerkesztővel és Farkas Zoltán szerkesztővel az élen. Nagybányán a megszűnt napilap mellett egy hetilap is „tengődik”, a Bányavidéki Új Szó, a Szatmár megyei Nagykárolyban pedig a Nagykároly és Vidéke működik. Napilapból vált hetilappá a kilencvenes évek elején a Temesvári Új Szó, amely javarészt hirdetésekből tartja fenn magát, szerény költségvetéssel, és szintén Temes megyében jelenik meg a Lugosi Hírmondó. Viszonylagos anyagi stabilitást élvez a Szilágy megyei hetilap, a Szilágyság; a legsikeresebb „szórványmagyar lapnak” ugyanakkor az egyben legnagyobb múlttal is rendelkező Brassói Lapok számít. Olyan erdélyi megyékben, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény nem jelennek meg magyar nyelvű helyi periodikák; ott a legnagyobb példányszámban eladott magyar lap hagyományosan az Új Magyar Szó. /Salamon Márton László: Friss Újság, nincs tovább. Februártól nem jelenik meg a nagybányai magyar nyelvű napilap. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Gáti István RMDSZ-es alprefektust is menesztette tisztségéből a kormány, így 12 év után először fordul elő, hogy Szatmár megye magyar kormánybiztosi képviselet nélkül marad. A menesztett alprefektus kormányzati felügyelőként dolgozhat tovább. Tavaly még Beszterce-Naszód, Kovászna és Máramaros megyében magyar prefektusok dolgoztak, a kormányváltás óta azonban egyik sem maradt meg tisztségében. Míg tavaly tizenkét megyében (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes) összesen tizenhárom magyar alprefektus tevékenykedett, mára csak György Ervin maradt, Kovászna megye egykori magyar prefektusa, aki jelenleg alprefektusi tisztséget tölt be /Végh Balázs: Szatmár: Gátinak is mennie kellett. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Bírósági úton próbálja visszaszerezni az árokaljai Bethlen-kastélyt a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemtől a grófi család egyik leszármazottja. A magyar állampolgárságú Atzél Ferenc keresetet nyújtott be a Beszterce-Naszód megyei törvényszékhez, amelyben azt állítja: a grófi család rokonaként őt illeti meg a neobizánci stílusban épült kastély és az ahhoz tartozó 16,5 hektáros terület, amelyet jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem használ. /Pap Melinda: Visszakérik az árokaljai kastélyt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

A Vándorcsizma műkedvelő néptáncosok találkozójának a neve, célja az erdélyi magyar népi táncok népszerűsítése, megszerettetése. A tánccsoportokban óvodás, elemista és gimnazista tanulók táncolnak Veress Kálmán táncoktató irányítása alatt, aki a Vándorcsizma mozgalom szülőatyja. Az idei tánctalálkozók sorát a Beszterce-Naszód megyei Teke nyitotta. A faluban több mint három éve nem tanultak magyar táncot, a tél folyamán Mihálci János iskolaigazgató és Kiss Ilona tanárnő kérték a táncoktató segítségét egy tánccsoport indításához. Pár hónap alatt annyira haladt a kis csapat munkája, hogy elérkezettnek látták az időt egy tánctalálkozó megszervezésére. Az eseményre meghívták a Dózsa György községbeli Lőrinc, a Kendi Csillagok, a harasztkeréki és az erdőszentgyörgyi táncegyütteseket. A műsort a szokásos felvonulás indította. A református templom székely kapuja előtt fényképek készültek az együttesekről, majd kezdődhetett a tánc. Április 26-án Erdőszentgyörgyön volt, május 23-án Medgyesen, június végén pedig Kenden lesz sor újabb Vándorcsizma néptánctalálkozó. /Vajda József Attila: Vándorcsizma Tekében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./

Exhumálták annak a három antikommunista román ellenállónak a holttestét, akiket 1949-ben végeztek ki a Szekuritáté tisztjei. A várorjai tömegsírra a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) munkatársai bukkantak az áldozatok hozzátartozói és helybeli idős személyek útmutatása alapján. Marius Oprea történész, az IICCR elnöke felháborodott amiatt, hogy a rendőrség és az ügyészség kezdetben megtagadta a holttestek átvételét. „Számomra érthetetlen, hogy miközben Traian Basescu államfő a parlamentben illegitimnek és gyilkosnak nyilvánítja a romániai kommunista rendszert, a nyomozó hatóságok valamennyi alkalommal bűnvádi eljárás beindítása nélkül lezárják a Beszterce-Naszód megyében történtekhez hasonló eseteket” – méltatlankodott Oprea. Emlékeztetett: az általa vezetett intézet nemrég a várorjai antikommunisták ma is élő gyilkosainak – Liviu Pangratiu szekus hadnagy és Traian Seserman altiszt – nevét is közölte az ügyészséggel. /Rostás Szabolcs: Kivizsgálják a várorjai kivégzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

Május 8-án kezdődik Szilágycsehben az RMDSZ partiumi önkormányzati konferenciája. A szövetség Bihar, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Beszterce-Naszód, Arad és Temes megyei elöljárói, az érdekképviseleti szervezet vezetői vesznek részt a megbeszélésen. Előadást tart többek között Török László nagyszalontai polgármester Összpontosító központosítók, avagy az önkormányzatok nehézségei napjainkban címmel, Bátori Géza, Bors község polgármestere pedig az ottani ipari park beruházási lehetőségeiről tájékoztatja az egybegyűlteket. /Partiumi önkormányzati tanácskozás. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 8./

„Átadtuk az európai uniós országok bukaresti nagyköveteinek a csíkszeredai nagygyűlésen elfogadott kiáltványt” – jelentette be május 26-án Bukarestben az RMDSZ elnöke. Kovászna megye 38 intézményéből alig hat esetében tartották meg a magyar vezetőket. A háromszéki igazgatóleváltások ellen május 28-ár újabb tiltakozási akciót szerveznek Sepsiszentgyörgyön. Van eredménye annak a tárgyalássorozatnak, amelyet a Szatmár megyei RMDSZ folytatott a kormánypártok helyi képviselőivel néhány magyar igazgató megtartása érdekében. Weiszenbacher István, az országos mezőgazdasági és halászati kifizetési ügynökség megyei igazgatója posztján marad, Kovács Mátéból az ifjúsági igazgatóság vezetőjéből aligazgató lesz, míg Fodor István a megyei mezőgazdasági tanácsadó központ aligazgatója tovább dolgozhat beosztásában. Csehi Árpád, a szatmári RMDSZ és a megyei tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy nemcsak a napokban leváltott Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kerül vissza helyére, hanem még két-három elmozdított magyar vezető. A megyei ifjúsági igazgatóságoknál újabb tíz magyar politikust mentettek fel tisztségéből. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta, az előző kormány ifjúsági államtitkáraként közvetlenül együtt dolgozott az intézmények vezetőivel, és tudja, milyen munkát végeztek, így kizártnak tartja, hogy a napokban lebonyolított versenyvizsgán figyelembe vették volna a szakmai tudást. A Szatmár, Hargita, Kovászna, Hunyad, Beszterce-Naszód és Maros megye ifjúsági igazgatóságainak vezetőjét, az Arad, Kolozs, és Szilágy megyei aligazgatót, illetve a marosvásárhelyi diákház aligazgatóját bocsátották el, Kovács Péter szerint magyar nemzetiségük és RMDSZ-támogatottságuk miatt. /Kovács Zsolt, Sike Lajos: Uniós nagyköveteknél a csíkszeredai kiáltvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

Csángó gyerekek befogadásával próbálják megakadályozni a magyar nyelvű oktatás felszámolását a Beszterce-Naszód megyei Vicében. A Bástya Egyesület 22 csángó gyerek oktatását és ellátását vállalta, hogy ily módon nemcsak a településen, hanem 8. osztály után a közeli Besztercén is biztosítani tudják a magyar osztályok indításához szükséges diáklétszámot. A vicei Dsida Jenő Általános Iskolában frissen meszelt falak, vadonatúj hőszigetelő nyílászárók, újonnan felszerelt mosdók sorakoznak. Az 5–8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra Vicén, előtte a községközpontban, Apanagyfaluban tanultak a gyerekek, mesélte Lapohos Ella igazgató. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyermek tanul, a diákok a Bástya Egyesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útmutatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze. Kapcsolatba kerültek a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvánnyal, segítségükkel beindították a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. Kölcsönösen segítetik egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. A Bástya Egyesület a gyerekek teljes ellátásáról gondoskodik. A helybéli nevelőnők munkáját két Vácról érkezett önkéntes segíti, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatói az Erasmus diákcsereprogram keretében töltik itt három hónapos szakmai gyakorlatukat. A Bástya Egyesület a 8. osztály befejezése után sem hagyja cserben pártfogoltjait. A gyerekek ellátása, taníttatása sok pénzbe kerül, ehhez az egyesület pályázatok útján, főleg magyarországi alapítványok révén szerez támogatást. A Szülőföld Alap, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal, a Pro Diaszpóra, a Communitas és a MOL Románia alapítványa is segítette őket. /Pap Melinda: Riport: Magyarmentés Vicében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

A hivatalos végeredmény szerint a Szociáldemokrata Párt és a Konzervatív Párt választási szövetsége (PSD-PC) nyerte a romániai európai parlamenti választásokat, 31,07 százalékos eredménnyel. Az RMDSZ égisze alatt futó „Magyar Összefogás listája” 8,92 százaléknyi szavazatot kapott, így három képviselőt küldhet a brüsszeli törvényhozásba: Tőkés Lászlót, Winkler Gyulát és Sógor Csabát, ugyanazokat, akik az erdélyi magyarságot az EP-ben eddig is képviselték. A választásokon a több mint 18 millió román állampolgárságú választónak csupán a 27,67 százaléka jelent meg az urnáknál. Az erdélyi magyarság az országos átlagnál magasabb, mintegy másfélszeres arányban szavazott. Az eredmény: PSD–PC – 31,07%, Demokrata-Liberális Párt (PD–L) – 29,71%, Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 14,52%, RMDSZ – 8,92%, Nagy-Románia Párt–Új Generáció Pártja választási szövetség (PRM–PNG) – 8,65%, Elena Basescu független jelölt – 4,22%, Kereszténydemokrata Nemztei Parasztpárt (PNTCD) – 1,45%, Pavel Abraham független jelölt – 1,03%, Polgári Erő (FC) – 0,40%. Elena Basescu újra belépett a PD–L-be, ezért a PSD-PC és a PD-L egyenlő eredményt tudhat magáénak, 11–11 mandátummal. A PNL 5, az RMDSZ és a PRM–PNG 3–3 mandátumot szerzett. Hargita és Kovászna megyében hatalmas előnnyel győzött a magyar összefogás listája. Hargita megyében a magyar listára szavazott az urnák előtt megjelent választók 89,4 százaléka. Az RMDSZ nyerte el a szavazatok 89,4%-át. Kovászna megyében 82,41 százalékos eredményt ért el az összefogás listája. A magyar lista Háromszéken 1196-al több szavazatot gyűjtött, mint 2007-ben az EP-választáson. Maros megye: az RMDSZ neve alatt futó összefogás listája győzött: 49,3 százalékot /74 516 fő/ kaptak az EMNT és az RMDSZ jelöltjei. Szatmár megye: a magyar lista nyert, a leadott voksok 39,72 százalékát szerezte meg. Biharban is az RMDSZ–EMNT nyert /27,77 %/, Nagyváradon: 37 %. Szilágy megyében is magyar győzelem született: 29,55 %m /22 116 fő/. Beszterce-Naszódban az RMDSZ 6,30%-ot ért el Kolozs megyében: PD-L (46 182 szavazat; 31,01%), RMDSZ (33 525; 22,51%). Kolozs megyében az RMDSZ a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás óta a legjobb megyei eredményt érte el. Az RMDSZ országos vezetősége nevében Markó Béla mondott köszönetet a magyar listára szavazó 431 739 választónak. Markó az EMTE-nek is megköszönte hozzájárulását az összefogás megteremtéséhez. /Egyenlőség a koalíciós partnerek között a hazai EP-választásokon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ A szavazatok 8,9 százalékával megőrizte európai parlamenti mandátumát a választások után a Magyar Összefogás listájának első három jelöltje: Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula. Tőkés László EMNT-elnök örömét fejezte ki, hogy nem okozott csalódást az összefogással járó kockázatvállalás. Románia negyedik legnagyobb alakulata továbbra is az RMDSZ maradt, az ismét feltámadt a Nagy-Románia Párt (PRM) 8,65 százalékkal az ötödik a rangsorban. Európai szinten a kereszténydemokrata-konzervatív Európai Néppártnak várhatóan 267, a szocialistáknak 159 képviselője lesz az Európai Parlamentben. Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, az RMDSZ választási hadiszállásán június 8-án a jelenlévők pezsgőt bontottak és hangosan ünnepeltek. Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ–EMNT-együttműködés következő lépése az autonómia-munkacsoport megalakulása és autonómiatervezetek kidolgozása lesz. A Magyar Összefogás listája hat erdélyi megyében – szavazatarány szerinti csökkenő sorrendben: Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar – nyerte meg az európai parlamenti választásokat. Szilágy megyében a 30 százalékos eredményhez 22 116 szavazatra volt szüksége az RMDSZ-listának. Biharban a 35 311 szavazat „csak” 27,41 százalékhoz volt elég, ezzel is az RMDSZ–EMNT közös listája kapta a legtöbb szavazatot. „Itt az ideje, hogy megkezdje működését az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum” – emlékeztetett Tőkés László. /Brüsszeli triumvirátus. Közel 9 százalékot ért el a Magyar Összefogás listája az EP-választáson. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

A második világháborúban elesett huszonöt magyar honvédnek állítottak emlékművet június 13-án a Beszterce-Naszód megyei Szeretfalván. A Hargita megyei, magyarországi és szlovákiai katonák 1944 szeptember–októberében haltak meg. Az emlékmű egy 600 négyzetméteres, körbekerített területen található a Szeret falva és Árokalja közötti domboldalon. A katonák sírjai által közrefogott emlékművet román és magyar nyelvű szertartás keretében szentelték fel a környékbeli katolikus, református és ortodox lelkipásztorok. Koszorús Zoltán, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke elmondta, Szeretfalván 28 katona esett el, 25 magyar és három orosz, az utóbbiak holttestét a kommunista hatalom a besztercei Hősök temetőjében helyezte el. /Pap Melinda: Magyar katonáknak állítottak emlékművet Szeretfalván. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Megközelítőleg ugyanannyi érettségi-fellebbezést iktattak idén Kolozs megyében, mint tavaly: 2008-ban 1300 óvást nyújtottak be, idén pedig 1362-t. A kolozsvári magyar érettségizők jóval a Kolozs megyei átlag felett teljesítettek: esetükben a sikerarány 96,59 százalék, szemben a 76,14 százalékos megyei átlaggal. A kolozsvári magyar iskolák messze a Kolozs megyei átlag fölött teljesítettek, a 411 vizsgázó diákból 397 végzett sikerrel. A Báthory-líceum 121 végzőse közül 120 vizsgázott sikeresen; az Apáczai-líceum 79 végzőse közül 78; a Brassai-líceum 57 végzőse közül 55; a Református Kollégium 60 végzőse közül 57; az Unitárius Kollégium 59 végzős diákja közül 55; a Zenelíceumban 100 százalékos volt a sikerarány, a 12 magyar diák mind átment; a Ghibu-líceum 27 végzőséből csak 23 jelent meg, s 20-nak sikerült az érettségi vizsgája. Szilágy megyében 392 magyar végzős iratkozott be az érettségire, 389-en jelentek meg, a sikeresen vizsgázók száma pedig 349 (86,73 százalék). Beszterce-Naszód megyében a 42 magyar végzős közül 35 sikerrel érettségizett (83,3 százalék), közölte Székely Dávid kisebbségekért felelős tanfelügyelő. Fehér megyében érettségire beiratkozott 78 magyar diák, a vizsgákon részt vett 74, közülük 71-nek sikerült a vizsgája, a sikerarány 95,94 százalékos, tájékoztatott Szabó Hajnal kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő. /Ferencz Zsolt: Törvénymódosítással változtatható meg az érettségi. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Külföldön élő román történelemtanároknak szervezett a Román Akadémia kolozsvári fiókintézete nyári egyetemet Besztercén. A rendezvénysorozatnak hagyománya van. Július 20. és 26. között a történelemoktatás korszerűségéről, metodológiai problémáiról tartott előadásokat Szerbiából, Magyarországról, Ukrajnából és Moldáviából érkező pedagógusok hallgatják. Előadók a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzorai, oktatói. Beszterce-Naszód megye románok, magyarok és szászok közös lakhelye, az itt található műemlékek, történelmi relikviák mind magukon hordozzák a többnemzetiségű Erdély nyomait. A szervezők kifejezett szándéka, hogy a román történelemtanárok nyári egyetemének működését ez a szellemiség határozza meg. /M. J. : Nyári egyetem román történelemtanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Marossy Zoltán volt temesi alprefektus, jelenleg Hargita megyei kormányfelügyelő elmondta: Temes megyét is be szeretné vonni a Hargita Megyei Tanács úgynevezett szórványmentő programjába, amely a Beszterce megyei szórványban élő magyarság anyanyelvének és kulturális örökségének megmentésére irányul. A Hargita megyei önkormányzat egy szórványmentő programról szóló határozattervezeten dolgozik. /Pataki Zoltán: Marossy szórványmentő programba vonná be Temest. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./

Óradna példát mutat, nemcsak a megyének, hanem a régiónak is – méltatta a sikeres Óradnai Magyar Kulturális Napok rendezvényeit Borsos László, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ vezetőségének tagja. Óradnán 1965-ben megszüntették a magyar oktatást, megindult az állam által remélt magyarságromboló asszimiláció. Az 1989-es fordulatot követően megindultak az iskolaalapítási törekvések a magyarság körében. 2000-ben sikerült magyar óvodát létrehozni, és Bauer Ilona tanárnő lelkesen tanította azokat, akik komolyan vették a magyar nyelv elsajátítását. Jó példa Robb Dániel, egyik hajdani diákjuk, akire nagyon büszkék, ő ugyanis nem tudott magyarul, és pap lett belőle, mondta el S. Osztrovszki Erzsébet RMDSZ-es tanácsos, a magyar oktatásért folytatott küzdelem egyik „kiskatonája”. Osztrovszki összeírta 75 katolikus gyermek névsorát, a szülők egyetértő aláírásával, miszerint szeretnék, ha gyermekük magyarul is tanulna. 2006-ban kiderült, hogy van esély magyar nyelvű összevont osztályokat létesíteni. Borsos László tanfelügyelő segítette őket. 2006 őszén újra megindult a magyar oktatás Óradnán. Állandó tanárok jöttek, fiatalok, tele tettvággyal. Az óradnaik segítségére sietett a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány. Ennek keretében anyaországi tanárcsapatok indulnak kéthetente a határ közeli településekről az elszakított területek falvaiba, városaiba, hogy szombaton délután és vasárnap délelőtt foglalkozzanak a szórványban élő gyermekekkel, hogy segítsék őket magyarságuk megőrzésében. A mozgalom a pedagógusok önkéntes munkáján alapul, térítést nem kapnak érte. S. Osztrovszkij Erzsébet az Óradnai Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, az Óradnai Magyar Napok lelkes szervezője. A magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítványnak közel hatvan pedagógus tagja van. A református egyház – főleg Vetési László – segítségével választottak egy-egy települést, és van olyan közösség, ahova „hazajárnak”. A salgótarjáni Erdélyi Kör elnöke, Valiskó Ferenc 1997-ben a Duna TV-ből tudomást szerzett arról, hogy az akkori plébános, Pál Vilmos Barna támogatókat keresett az Óradnai Reményik Ház építéséhez. A soproni és a salgótarjáni Erdélyi Kör jelentkezett, ők részt vettek 1999-ben a Reményik Ház avatásán. /Bálintné Kovács Júlia: Óradna, a régió követendő példája. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Jó hangulatú falutalálkozóra gyűlt össze a magyarság Apanagyfaluban: a Beszterce-Naszód megyei település második alkalommal rendezte meg az elszármazottakat is hazahívó ünnepét. Az ünnepi istentiszteletre szűkösnek bizonyult az aprócska, szép református műemléktemplom. A 137 lelket számláló református gyülekezet a lassú apadás folyamatát éli. Beszédes adat, hogy az elmúlt egy évben egyetlen keresztelőt és egyetlen esküvőt sem tartottak. A gyülekezet visszakapta a régi református iskola épületét, ahová egyfajta közösségi házat terveznek. /S. B. Á. : Apanagyfalu. Falutalálkozó a megmaradás jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Székelyföld és a Mezőség közötti kapcsolatépítés jegyében zajlott október 3-án a Beszterce-Naszód megyei Vicében a XIV. Hagyaték népzene- és néptánctalálkozó. A kis magyar falu példamutatóan szervezi meg évről évre a hagyományok őrzését célzó fesztiválját. Ugyanakkor együttműködési megállapodást írtak alá Beszterce-Naszód, Temes és Hargita megye között, számos közös pályázatot és programot terveznek ennek keretében. Először látogatott Vicébe Barabás János, kolozsvári magyar konzul, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy Erdélyen belül a szórványvidékek és a Székelyföld kapcsolatokat igyekszik kialakítani egymással. Felléptek a különböző csoportok, köztük Lakitelek és Dés is elküldte énekeseit, táncosait, zenészeit a fesztiválra. /Sándor Boglárka Ágnes: Székelyföld–Mezőség együttműködés valósul meg évről évre Vicében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács /EMNT/ Beszterce-Naszód megyei szervezete. A Bethlenben megtartott alakuló közgyűlés résztvevői Kerekes Zoltánt választották a megyei szervezet elnökévé. /Hír. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

Kétévi szünet után december 19-én újra magyarul kántáltak a besztercei George Cosbuc Művelődési Házban. A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ, a városi tanács és a Pro Hereditatem Alapítvány támogatásával ismét megszervezték az Örvendj ég, örvendj föld című rendezvényt. Huszonhárom településről érkeztek gyerekek, ifjak, felnőttek, hogy köszöntsék a küszöbön álló ünnepeket. A mezőségi Vicéről, Óradnáról és a környékről eljöttek a megyeközpontba, Besztercére. Legalább nyolcszáz ember fordult meg a nap folyamán a művelődési házban. /Mayla Júlia: Angyaljárás Besztercén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Zonda Erika, Hargita Megye Tanácsának programigazgatója a szórványban élő magyarok felkarolását célzó Összetartozunk elnevezésű programról beszélt. Új pólókat csomagoltak a Temes megyei alprefektus, Marossy Zoltán kérésére, aki elmondta, az ottani fiatalok különböző feliratos pólókat viselnek, de magyar feliratú nincsen. A szórványprogram nevét /Összetartozunk/ nyomtatták a pólókra, azóta sokan viselik. Az Összetartozunk program célja, hogy megőrizzék a szórványban élő magyarság identitástudatát, illetve hagyományait. A munkacsoportban Sapientia–EMTE is képviselteti magát. Hargita megye az idén Temes és Beszterce-Naszód megyét karolta fel, jövőre bővíteni szeretnék ezt Aranyosszékkel. Elképzeléseik szerint mind Maros, mind pedig Kovászna megye felkarolna két-két megyét, melyeket majd két év múlva „megcserélnénk” egymás között. A programot megbeszélték a Beszterce-Naszód megyei Bethlen Egyesület, illetve a temesvári Rekonstrukció 2005 Egyesület képviselőivel. Temes megyében a magyarság száma 1992 és 2002 között több mint tízezer fővel csökkent, Beszterce-Naszód megyében háromezerrel. /Mihály László: Beszélgetés Zonda Erikával, Hargita Megye Tanácsának programigazgatójával. A tömbmagyarságnak kell támogatnia a szórványt. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Számtalanszor elhangzik, hogy imitt-amott iskolákat zárnak be, mert csökkent a gyereklétszám. Az ilyen jellegű intézkedések a szórványvidék tragédiái. Tanárok maradnak állás nélkül, kisiskolások kényszerülnek ingázásra vagy átmennek román tagozatra. Végül a falu magyar lakossága lassan eltűnik. Van példa arra is, hogy egy szórványtelepülés pedagógusai tesznek azért, hogy a közösségük életben maradjon, iskolájuk megmaradjon. Létrehoztak egy egyesületet, azon belül egy kollégiumot, melybe olyan gyerekeket toboroztak a megyéből és más megyékből, akik nem tanulhatnak magyarul saját településükön. Az egyesület költségeit 90 százalékban pályázatokból fedezik. Sok gyerek számára második otthon a vicei Bástya Egyesület által létrehozott és működtetett kollégium, vallja Kerekes Zoltán, a Bástya Egyesület jelenlegi elnöke. Beszterce-Naszód megye magyarságának nagyobb része a déli vidéken él. Itt található Vice is, mely jelenleg közigazgatásilag Apanagyfaluhoz tartozik. A környék magyar gyerekei ide járnak naponta iskolába. 2006-ban néhány lelkesebb ember kigondolt egy egyesületet. Javasolták a kapcsolatfelvételt Böjte atyával, de amellett döntöttek, hogy más utat fognak járni, így jutottak el a moldvai csángókhoz. A vicei Bástya Egyesületet 2007 áprilisában jegyezték be. Elsődleges célja az volt, hogy olyan háttérintézményt alakítson ki, amelynek segítségével az iskolát megmenthették az osztályok összevonásának veszélyétől. „Magyarberétén, Szentmargitán, Apanagyfaluban, Magyarborzáson, Mezőveresegyházán, Almás–málomban, Várkuduban és Vicén is gyűjtést szerveztek az érdekünkben” – mesélte Kerekes Zoltán. Két év után látszanak már az eredmények. Noha többségében csángó gyerekek laknak a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumban, a környék távolabbi falvaiból is lassan kezdnek beköltözni a magyar gyermekek. A jelenlegi harminc gyermek közül hatan Beszterce megyeiek, a többi moldvai csángó. /Bencze Anna: A vicei bástya. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Száz éve született Demeter Béla
A gazdaságpolitikus szakíró, falukutató, szerkesztő és jelentéstevő megbízott
Demeter Béla 1910. január 6-án született Közép-Erdélyben, a mai Beszterce-Naszód megyében, Somkeréken, birtokos-értelmiségi katolikus családban, a család negyedik fiúgyermekeként. (Heten voltak testvérek, öt fiú és két leány). Székelyudvarhelyen és Désen diákoskodott, majd 1928–1931 között Bukarestben az Államtudományi és Közigazgatási Főiskola politikai-adminisztratív karának hallgatója volt. Itt képezték a köz- és magántisztviselői kart, de ő közgazdasági és szociológiai kurzusokat is látogatott. Így Bukarestben nemcsak a regáti román társadalommal és bizantinus politikai élettel ismerkedhetett meg behatóan, hanem az azt kutató román tudományos világ művelőivel is. Például Dimitrie Gustival, az akkor már európai jelentőségű szociológussal, akinek munkásságát erdélyi magyar lapokban népszerűsítette. Tanulmányai és közvetlen kapcsolatai révén alaposan és szakszerűen tanulmányozhatta Romániának, mint utódállamnak friss társadalmi-gazdasági viszonyait, s így már főiskolás korában, 1930-ban János bátyjával közösen megírták Románia gazdasági válsága című könyvüket. A kibontakozó nemzetközi gazdasági válság kellős közepén, s az abban vergődő fiatal állam társadalmi-gazdasági életéről megfogalmazott, máig érvényes észrevételeik nemcsak döbbenetes ráérzésről, de kutatói tehetségről tanúskodnak, és ígéretes társadalomtudósokat ígérnek kisebbségi sorsba szakadt közösségünknek (...).
Demeter Bélát nemcsak a közgazdaság kérdései vonzották, hanem ezekhez kapcsolódva az Erdélyben meginduló falukutatás is. A falukutatás kapcsán sokat és méltán emlegetett Venczel József számára ő teremtette meg azt az alapot, amelyet a Dimitrie Gusti vezette szociológiai intézetben folyó munka ismerete és elsajátítása tett lehetővé, s amelyen később a fiatalabb pályatárs a falu társadalmának kutatását kiszélesítette és elmélyítette. De az ő nevéhez fűződik az Erdélyi Fiatalok főiskolás mozgalom faluszemináriumának megszervezése, aminek első két évben ő volt az elnöke. S bármennyire méltatlanul szorul háttérbe ezalkalommal is az ő szerepe, az mégiscsak igaz, hogy ugyancsak Demeter Béla adta közre 1931-ben azt a kérdőívet, amelynek címe Hogyan tanulmányozzam a falu életét?, ami abban az időben a falukutatás fontos módszertani kézikönyvének bizonyult. Ennek a 400 (és nem 110, mint ahogy egyes tanulmányokban szerepel) kérdésből álló útmutatónak előszavában így figyelmezteti a falukutató munkára vállalkozó fiatalokat: „A magyarság különösképpen kivette részét a történelem leckéjéből. E generáció szemei előtt írták alá a trianoni békeszerződést és mi vagyunk azok, akik fajunk pusztulásának indítóokait legelőször felismertük. Nem akarjuk minden hibáért és bűnért a múltat kárhoztatni, de azért elemi kötelességünk, hogy a múlt eseményeiből levonjuk a tanulságokat.(...) Erdélyben sajátságos helyzettel találjuk magunkat szembe. A falusi parasztság nyomorát még fokozta kisebbségi helyzetünk is. Pedig itt kétszerezett feladat hárul a magyar parasztra. Kizárólag a falu által bukik el, vagy él továbbra is az erdélyi magyarság. Közöttük még van szolidaritás, kulturájukhoz való ragaszkodás és a végletekig való szívós kitartás.(...) Ezért akarjuk mi a szociológia útján elsősorban a falusi nép helyzetét tanulmányozni. Megismerjük a nép életmódját minden vonatkozásban s ezzel kapcsolatban adatokat gyűjtünk össze, amelyekből levonjuk a tanulságokat.(...) Menjünk ki a faluba és ott a szociográfiai kérdőív útmutatása mellett lássunk munkához, megismerve a nép életmódját és egzisztenciális betegségeit. (…) Ha bármilyen vonatkozásban kezünkbe vesszük a falu életének irányítását, csakis akkor tudunk építőmunkát végezni, hogy ha munkaterünket ismerjük. Minden egyes felkeresett faluról két tanulmányt készítsünk. Az egyikben röviden válaszoljunk minden egyes kérdésre. A másik tanulmány pedig ugyancsak a feltett kérdések alapján részletesen foglalkozzék az illető falu egy-egy kérdésével, főleg szociális helyzetével és problémáival. Különös gondot kell fordítanunk a gazdasági kérdésekre.(...) Falvaink nyomorúsága olyan előrehaladott stádiumba jutott, hogy az ifjúságnak feltétlenül tennie kell valamit.,..válaszolunk azokra a kérdésekre, hogy mik a közvetlen teendők a gazdasági, kulturális-népművészeti-,néprajzi-, népköltési- és egészségügyi téren.(...) Ezt az előírást azért kell minden körülmények között respektálnunk, hogy a falumunka egységes legyen.”(4-5.old.)
Az útmutató kérdései huszonkét fejezetre tagozódnak, amelyek a következők: I. Történelmi, földrajzi és gazdasági földrajzi kérdések (19 kérdés); II. A falu lakossága (14 kérdés); III. Birtokmegosztás (13 kérdés); IV. Mezőgazdaság (30 kérdés); V. Ipar és kereskedelem (19 kérdés); VI. A gazdasági élet következményei (32 kérdés); VII. Közösségi érzék (10 kérdés);VIII. Műveltség, szokások (29 kérdés); IX. Világnézeti, vallási és erkölcsi kérdések (28 kérdés); X. Népművészet és az ezzel szoros összefüggésben lévő néprajzi kérdések (76 kérdés); XI. Háziipar (20 kérdés); XII. Népegészségügyi kérdések (110).
Komoly és rendszeres munka a 400-as kérdéscsomag összeállítása, amely szintén komoly és rendszeres munkára bíztat és sarkall, s ezzel megteremtette a gyakorlati falukutatást.
1931 nyarán báró Bánffy Ferenc birtokán (Csomafája, Doboka, Kide, Kendilóna, Kolozsborsa) Mikó Imrével, Debreczeni Lászlóval és Venczel Józseffel együtt végez faluszociológiai adatgyűjtést és felméréseket. A feldolgozott adatokra, illetve Dimitrie Gusti bukaresti szociológiai intézetétől kapott anyagokra támaszkodva és hivatkozva írta meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című munkáját. Ebben már összekapcsolja a szociográfiát és a riportot, a nagyobb hitelesség és hatékonyság jegyében. A mindössze 36 oldalas füzet öt kis fejezetre tagolódik, figyelemre méltó címek alatt: 1. A falu megközelítése; 2. A vallás; 3. A kapitalizmus; 4. Szociális irányzatok; 5. Útban a cél felé. Üzenet ez egy alakuló új értelmiségi osztálynak, de egyben felhívás is, amely a Mi a teendő? kérdésre válaszol. „A falukérdés ma – szól a felhívás – a világ érdeklődésének középpontjában áll. Minden ország ifjúsága foglalkozik vele, az erdélyi román és szász testvéreink éppúgy, mint a magyarországi és csehszlovákiai magyar testvéreink. Ebből a munkából nem maradhat ki az erdélyi magyar ifjúság sem. A romániai magyarság gazdasági alapja: a magyar falu. Amilyen az ő gazdasági helyzete, olyan az egész romániai magyarságé. A romániai magyarság társadalmi alapja: a magyar falu. Ő a legnagyobb tömege, ő lesz a gerince a magyar iparosságnak, munkásságnak és intelligenciának is. De a magyar falu a romániai magyarságnak a kulturális alapja is. A magyar lélek legősibb, legmélyebb megnyilvánulását ő őrízte meg és csakis ezekből az ősi megnyilvánulásokból tudjuk kialakítani azt a sajátos erdélyi magyar kultúrát, amely az új szín, új emberi érték az egész világ számára.”
Demeter Béla 1936-tól a Magyar Népközösség és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetőségének tagja, s ebben az időben szerkesztette ez utóbbi színvonalas szakmai folyóiratát, az Erdélyi Gazdát, amely a modern mezőgazdálkodás dolgaiban igyekezett eligazítani s hasznos tanácsokkal ellátni olvasóit. A mezőgazdasági szakoktatás szorgalmazójaként nem győzte eleget hangoztatni, hogy a mezőgazdasági tudományos kultúra, szakértelem és sajtó csak úgy válhat az erdélyi gazdatársadalom utánpótlásnevelő intézményévé, ha az enyedi Bethlen-kollégium, a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola s a radnóti katolikus gazdasági iskola végzettjei is a mezőgazdasági továbbképzés olyan intézményeibe is eljuthatnak, mint a Festetics-féle georgikon, vagy a mosonmagyaróvári főiskola, vagy éppen a Nyugat-Európai intézmények.
Különlegesen fontosak azok az írások, amelyekben következetesen bizonyítja, hogy az EMGE-nek meghatározó szerepe volt a demokrácia eszméjének meghonosításában. A szabad választás és önállóság gyakorlatának köszönhető a testületiségnek az a gondolata, amelynek segítségével az EMGE éppen a két világháború közötti állapotot és körülményeket is túlélte, és intézményesített hálózatával jelen volt az erdélyi magyarság életében.
Közvetlenül a bécsi döntés után, még 1940-ben, Venczel Józseffel együtt megírják visszatekintő, számvető könyvüket az EMGE megpróbáltatásairól Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román imperium alatt címmel. Demeter Béla a könyv első felének szerzője (3–16 old.). Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet szerepköre, célkitűzései és lehetőségei (alcímek: A főhatalomváltozás hatása (3–8 old.); Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet szerepe a megváltozott körülmények között (8–16 old.) címmel jegyzett tanulmány az „ új metamorphosis lényegéről, a nemzetvédelem eszközeiről és irányairól, a százados múlt megidézéséről, új építésről a régi alapokon értekezik” és eljut a végső számvetésig: az 1844-ben alakult Erdélyi Gazdasági Egyesület, „egy évszázad annyi nemzedékének építő munkája most ért el a tetőrakáshoz”. Teleki Domokosék kicsiny köre hatalmasan megbővült. Mikó Imre szervezést sürgető szavai beteljesültek, az EMGE uralmába vette az erdélyi magyar mezőgazdaság terepeit s bátran elmondhatja, hogy ha formailag nem is, de lélekben, együvétartozásban, munkában ma az egész magyar gazdatársadalom gazdasági egyesülete.”(16. old.)
Az EMGE évi kiadványai sorában az Erdélyi Gazda (amely havonta jelent meg 32–64 oldalon) után az Erdélyi Gazda Naptára (szintén Demeter Béla szerkesztésében) következik, amelyről elmondható, hogy a legnagyobb oldalszámú és legtartalmasabb naptár, amely valaha magyar nyelven megjelent. A naptár a haladó gazda mindenttudó kézikönyve volt.
Az Erdélyi Gazda Naptára 1940-ben megjelent soros számában (56.old.) még részletesebben elemzi mindazt, amit a százéves EMGE jelentett az erdélyi gazdatársadalom történetében: „ Az EMGE ama ritka intézmények közé tartozik, amelyek közel száz éves múltra tekintenek vissza. Ezt a kivételes kort annak köszönheti, hogy az EMGE-ét fontos gazdasági és nemzeti érdekek hozták létre, és ezektől az érdekektől soha nem távolódott el. Éppen ezért, amikor az EMGE történetét akarjuk vázlatosan ismertetni, elsősorban azokat a viszonyokat kell feltárnunk, amelyek megalakulása idején uralkodtak, és amelyek melegágyául szolgáltak.” És végzi ezt a feltárást az Erdély gazdasági helyzete a XIX. század elején, Az Erdélyi Gazdasági Egyesület kezdetei (alcímek: A megindulás, Az első gyakorlati programtervezet, Nehézségek 1848 után, Gr.Mikó Imre szerepe) című részekben. Majd rátér az impériumváltozás utáni helyzetre és feladatokra. A hatalomváltozás következményei című részben újraközli Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet munkája a Román Impérium alatt (Bpest,1940. Patria. 3–6) közös könyvben megjelent Az EGE szerepköre, célkitűzései és lehetőségei című részt, ezzel az érvényes folytonosságot hangsúlyozva, de azt is, hogy az erdélyi magyar társadalmat miként csonkította meg az 1919. február 8-i román földreform: „A földreform a magyar nemzeti vagyont érintette, és a főhatalomváltozás mellett nagy társadalmi problémákat vetett fel: 1. A magyar középosztálynak, amely főleg az állami életben, közigazgatásban talált elhelyezést, kétségessé vált a megélhetése., 2. A volt nagybirtokos vezetőréteg lába alól kicsúszott a föld. 3. A falusi népfelesleg azelőtt a városokban, hadseregben, mint altiszt és gyáripari üzemeknél helyezkedett el, ami az események után hosszú időre lehetetlenné vált. Társadalmunknak tehát jelentős hányada komoly megélhetési gondok elé nézett.”(59–64 old.)
Az új magyar szervezkedés irányai, Az EMGE megújulása részekben való fejtegetés után viszont, a Vissza a faluba! jelszavát már azzal a reménnyel erősíti, hogy Nevelkedik a falu új értelmisége (66-67 old.), s ezzel a megszervezhető jövő esélyét is megjeleníti.
Az EMGE centenáriumát készíti elő Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája 1942-1943 című számvetés. Előszavában Demeter Béla joggal fogalmazza meg: „...ez az egyesület a magyar föld egyik legcsodálatosabb hajtása. Az a társadalom ugyanis, amelynek problémáit műveli, sohasem tekintette ezt az intézményt csupán annak, amivé alapszabályai jelezték, hanem mindig olyannak látta, amivé az erdélyi föld sorsa és annak küszködő magyar népe rendelte. De bárhogyan is változtak a feladatai, – hol gyomirtást végzett, hol a talajt készítette elő a termékeny eszmék számára, vagy átalakult a testvéri közösség mentsvárává, – alapcélkitűzése mindig ugyanaz maradt: a mezőgazdasági népnevelés. Ebben az egyetlen szóban minden benne van. A cél és annak eszköze is. A fejlődés, a jólét alapja a műveltség. Minden magyarnak, akit ezen a tájon a sors a földhöz kötött, tudnia kell, hogyan gazdálkodjék. Munkájának egyre jobb és különb minőségi eredményével nemcsak az anyagi jólét területén halad, hiszen más az emberi értéke is, más a minősítése is a társadalomban és más a szerepe is a társadalom életében. A falu többé nem az elmaradottságot, hanem a szellemi és lelki tisztasága mellett a legteljesebb és komolyabb életformát is jelenti. Bizonyos, hogy ennek a feladatnak a megvalósulása nemcsak a ma kérdése, hanem a tegnapé éppen úgy, mint a holnapé, mert a műveltség évszázados elmaradottságát sohasem lehet egy-két évtized alatt behozni. Nem lehet különösen akkor, amikor az új építő eszmék, amelyeket be kell oltani a falu lelki életébe, magát a mindennapi kenyér kérdését érintik, tehát az emberi életnek éppen azt a pontját, amelyhez a legmerevebben és görcsösen ragaszkodik. Amit ma biztosnak hisz, azt csak akkor hajlandó megváltoztatni, ha teljes bizonyosságot szerzett a jobb eredményről... Mindez azonban nemcsak az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület gondja. Fel kell vonulnia a társadalom minden szervezett segítő erejének is. Elsősorban az államnak, a földmívelésügyi kormányzatnak, hogy a gazdatársadalom ügyeit igazgassa.., De még sok más állami és szabadtársulási szervezet is van, amely mind a falu kérdéseivel foglalkozik. És így minden olyan állami, vagy társadalmi szervezetnek és intézménynek, amely a falu sorskérdéseit intézi, a legjobb egyetértésben kell együttműködnie, mert csak így kapja meg teljes hitelképességét a nép előtt, és tanításai csak így találnak biztos követőkre.” Az évjelentés bevezetője végül ezzel zárul: „A jelentés legyen bizonyságtétele annak, hogy a közösség szelleme alkot Erdély földjén.”(6–12 old.)
Az 1940 utáni, második redivivusát élő, de csak Észak-Erdély területén újra belelendülő EMGE tevékenységét olyan alcímek alatt mutatja be, mint 1. EMGE-tanfolyamok (gépkezelői tanfolyamok, talajerőfenntartás, okszerű vetésforgók, védekezés stb.); 2. A mezőgazdaság közvetlen irányítása (növény- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés és egészségügy, birtokpolitika, közellátás, árpolitika és értékesítés stb. 80-87.old.); 3. Az EMGE érdekképviseleti szerepe (kamarai megbízatás, kamarai vagyonkezelés, paritásos bizottságok, adóügyi tanácsadás, terményértékesítési tájékoztató, a termelési jutalmak kiosztása stb. (195-199 old.).
A történelem viszont közbeszól, s a szakértelmet felváltó politizálási szándék Demeter Bélát is, bár rövid időre, a cselekvés más mezejére szólítja.
Ám 1944. december 1 – 1945. január 2. között újra az EMGE szolgálatában találjuk. Különleges és fontos megbízatást kap az EMGE észak-erdélyi vezetőségétől. Erről Demeter Béla azt írja: „A háborús események és a közlekedési nehézségek miatt az EMGE-központ és a külső hálózat között – mint ismeretes – megszakadt az összeköttetés. Éppen ezért – a gazdakörök és a megyei kirendeltségek munkájának újrafelvétele és folytatása érdekében – megbízatást kaptam az EMGE-direktóriumtól, hogy látogassam meg Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód (vármegyék), és a Székelyföld útbaeső falvait és a megyei kirendeltségeket. Ennek rendjén pedig állapítsam meg a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét, különös tekintettel a legsürgősebb tennivalókra.”
A Demeter-jelentés egy másolatát az Erdély-ban Magyarországra áttelepedett kommunista politikus, Simó Gyula hagyatékában találta meg Vincze Gábor szegedi történész, és az EGE-EMGE-RMGE, 1844-1994, 150 éves története (2004.) című kiadványban közli először (105–141 old.). Ugyancsak ő jegyzi e kordokumentum margójára, hogy: „Demeter Béla jelentése a XX. századi Erdély történetének egy rövid időszakába nyújt betekintést. Ez a dokumentum nem csupán azért leh

Románia: az RMDSZ prefektusi és alprefektusi tisztségeket alkudott ki
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Számos prefektusi és alprefektusi posztot sikerült kialkudnia a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a kormánykoalíciós partnerrel, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) történő egyezkedések nyomán.
A romániai magyarok szervezetének operatív döntéshozó szerve, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) már jóváhagyta azoknak a személyeknek a névsorát, akiket az RMDSZ prefektusi, illetve alprefektusi tisztségekbe szán ebben a kormányzati ciklusban. A prefektus Romániában a mindenkori kormány megyei szintű személyes képviselője, elsődleges feladata, hogy gondoskodjon helyi szinten az ország törvényeinek betartásáról, különösen ami a helyi önkormányzati döntéseket illeti.
Az RMDSZ-nek Hargita és Kovászna mellett Hunyad és Szilágy, illetve a Kárpátokon túli Vaslui megyében sikerült prefektusi posztokat kialkudnia. A SZÁT Ladányi Lászlót (Hargita), György Ervint (Kovászna), Dézsi Attilát (Hunyad), Végh Sándort (Szilágy) és Székely Leventét (Vaslui) jelölte a területi kormányhivatalok élére. A jelölteket az RMDSZ területi szervezetei javasolták a testületnek, azok tettek javaslatokat a kialkudott hat új alprefektusi posztra is. Ha Emil Boc miniszterelnök aláírja kinevezésüket, akkor a SZÁT jóváhagyásával Horváth Levente Arad, Borsos K. László Beszterce-Naszód, Pásztor Sándor Bihar, Ambrus Károly Brassó, Böndi Gyöngyike Máramaros, Pataki Csaba pedig Szatmár megye egyik alprefektusi tisztségét kaphatja meg.
A romániai Új Magyar Szó (ÚMSZ) című lap megjegyzi: a jelöltek mindegyike – Borsos K. László kivételével – rendelkezik már intézményvezetői tapasztalattal. Horváth Levente és Pataki Csaba korábban volt már alprefektus, Böndi Gyöngyike a máramarosi kormányhivatalt is vezette, Pásztor Sándor jelenleg a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, Ambrus Károly pedig a kereskedelmi kamaránál tölt be vezető tisztséget.
Kinevezésükkel egyébként az RMDSZ által támogatott alprefektusok száma nyolc lesz az országban, ugyanis Temes megyében Marossy Zoltán, Maros megyében pedig Bárzci Győző István révén már tavaly ősztől ellátja ezt a tisztséget a szövetség.
Az ÚMSZ a helyzet érdekességének tartja, hogy az új kinevezésekkel a magyar ajkú alprefektusok száma végül is kilencre nő Romániában. Brassó megyének ugyanis jelenleg is magyar az egyik alprefektusa. Benedek Gábor azonban nem az RMDSZ, hanem a jelenlegi koalíciós partnere támogatásával kapta meg még tavaly ezt a posztot. Így akár az is elképzelhető, hogy a Brassó megyei kormányhivatal vezetőjének két magyar helyettese legyen – erősítette meg a lapnak Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Szerdai vezércikkében a lap emlékeztet: éppen egy esztendeje, hogy a demokrata-liberálisok uralta koalíciós kormány (amelyben a szociáldemokratákkal alkottak nagykoalíciót) kipenderítette helyükről az államigazgatásban tevékenykedő magyar tisztségviselőket, köztük prefektust, alprefektusokat, főtanfelügyelőt és altanfelügyelőket, a szakminisztériumok megyei igazgatóságainak és különböző ügynökségeknek a vezetőit, mondván, hogy a politikai váltógazdaságban úgy illik: a győztes visz mindent. Az RMDSZ akkor egyre gyakrabban emlegette az etnikai tisztogatás vádját, arról beszélve, hogy ezután, függetlenül a kormányszínektől, bizonyos tisztségeket nem politikai szempontok alapján, hanem lakossági összetételnek megfelelően, azaz etnikai alapon kell betölteni.