"A román-ukrán alapszerződés megkötése előnyösebb helyzetet teremt az ukrajnai románok nemzeti identitásának megőrzéséhez - hangsúlyozta Victor Ciorbea miniszterelnök, amikor fogadta az ukrajnai román kisebbség képviselőit. Elmondta, hogy Románia konzulátus megnyitására készül Cernauti-ban, Galacon pedig tévé-átjátszó állomást létesít, amely Besszarábia felé továbbítja a tévéműsorokat. - Valeriu Stoica igazságügyminiszter kifejtette, hogy a román-ukrán alapszerződés megkötése "nem zárja el az utat a románok egyesülése előtt". Ahogy a németek egyesülni tudtak, nem látok okot arra, miért ne tehetnék meg ugyanezt a románok, mondta Stoica./Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./"

"Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./"

A szélsőséges erők igyekeztek Antonescut tisztára mosni, szalonképessé tenni. Valójában Antonescu embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe, még Hitler előtt létesített koncentrációs táborokat a besszarábiai és a bukovinai zsidók számára, borzalmas tömegmészárlások fűződnek az uralmához, idegen területeket annektált /Transznisztria/. Ennek ellenére a román sajtó tagadja Antonescu gaztetteit, sőt szobrát is felállították. Ugyanakkor a vasgárdistákat is igyekeznek pozitív színben beállítani. Ion Coja, a Vatra Romaneasca hírhedt elnöke Kolozsváron mutatta be a Vasgárdát dicsőítő könyvét. /Fey László: Helyben vagyunk - Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

"Okt. 19-én Mircea Ionescu Quintus szenátor a magyar-román meccsen történtekből a román szurkolók méltóságteljes magatartását emelte ki, mondván. "Nyugat, aki minket állandóan monitorizál, lássa meg, hogy Európa keleti hatása nem a Tiszánál van, hanem a Dnyeszternél." Emil Tocaci szenátor sérelmezte, hogy Besszarábia déli részén nincs román iskola, csak cirill betűs moldován. Arról viszont nem szólt, hogy a Dél- Besszarábiában élő százezer románból százezer moldovánnak vallja magát és csak néhányszáz románnak. Okt. 19-én a szenátusban újra több román szenátor kirohant a Petőfi-Schiller egyetem ellen, például Gheorghe Bondoc /Nagy Románia Párt/. Ugyanakkor egyetlen román szenátor sem tiltakozott amiatt, hogy a Nagy Románia Párt Kovászna megyei szervezete megalakította a Nemzeti Gárdát, amelynek célja az RMDSZ-vezetők likvidálása. A gárda tagjai között vannak a titkosszolgálat /SRI/ tagjai is, Szabó Károly szenátor tette szóvá mindezt a szenátusban. /Zsehránszky István: Eurofóbia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./"

Romániában mindmáig tartja magát az a nézet, hogy román területen egyáltalában nem is volt holocaust, Ion Antonescu tábornok megtagadta a romániai zsidók kiszolgáltatását. A teljes történelmi igazság azonban Wolfgang Benz németországi antiszemitizmus-kutató szerint ennél sokkal bonyolultabb. Mint egy nemrég tartott tanácskozáson megállapították, valójában az 1940 augusztusában életbe lépett antiszemita törvények után megkezdődött a romániai zsidók kifosztása és üldözése. A román holocaust földrajzilag eltolódott - egyebek közt Bukovinába és Besszarábiába és a Dnyeszteren túlra. Ezeken a területeken 1941 és 1944 között legkevesebb negyedmillió zsidó halt meg románok által rendezett pogromok valamint az SS és más német alakulatok által román és ukrán segítséggel végrehajtott módszeres és tömeges agyonlövések következtében - tűnik ki a kutatás eredményeiből. 1941 nyarán Antonescu miniszterelnök tervet készített Bukovina és Besszarábia etnikai megtisztítására. Antonescu olyan utasításokat adott a hadseregnek és a rendőrségnek, amelyek szerint a visszahódított területekről az egész zsidó lakosságot a Dnyeszteren túli területekre kellett kényszertelepíteni. A deportálásokat Antonescu a vidéki területekkel kezdve rendelte el, hogy aztán a városokra is kiterjessze őket. Ténylegesen mintegy 150-170 ezer zsidót deportáltak a Dnyeszteren túlra. A evakuálások olyan erőszakosan történtek, hogy már az átmeneti táborokba vezető úton meghalt 27 ezer ember. Iasi városában 1941. június 29-én román katonák, rendőrök és polgári személyek a német Wehrmacht támogatásával mintegy 30-45 ezer zsidót öltek meg. Egy nagyobb városban, ahol gettóba zsúfolták össze a zsidókat, a német csapatok - helyi német nemzetiségűek és románok támogatásával - 50 ezer embert öltek meg. Ama 150 ezer deportált közül, akik elértek a Dnyeszteren túli területre, a németek 1944-es visszavonulása után már csak hétezren voltak életben. /Románia és a holocaust. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"Okt. 30-án Temesváron jelképes bírósági tárgyaláson nyolc civil szervezet /köztük az Újraegyesítés Nemzeti Mozgalom, a Temesvári Független Ifjúsági Mozgalom, a Vatra Romaneasca és a Ion Antonescu Marsall Liga/ erkölcsileg rehabilitálta Antonescu marsallt és munkatársait. Szerintük az Antonescut elítélő bíróság törvénytelen volt, ezáltal a meghozott ítélet is törvénytelen, erkölcsi szempontból pedig igazságtalan, ezért a per újratárgyalását kérik az illetékes szervektől. A Romániai Zsidók Közösségének képviselőit nem hívták meg a szervezők, mert nem tudták őket telefonon elérni. Vádlók hiányában a marsall elleni vádiratként az Alex. Mihai Stoenescu: Antonescu és a zsidók című könyvét használták, amely 1998-ban a román könyvpiac legkeresettebb terméke volt. Stoenescu könyve szerint a népbíróság törvénytelen fórum volt, ezáltal ítéletei is semmisek, Antonescu 400 ezer romániai zsidót mentett meg azáltal, hogy nem adta ki Németországnak őket. - A temesvári "erkölcsi bíróság" fehérre mosta a véreskezű marsallt. - A román nép ötven éven át nem ismerhette meg valódi múltját, azt tanították, hogy Antonescu "megmentette a romániai zsidókat". Arról hallgattak, Besszarábiában és Bukovinában előrenyomuló román hadsereg szinte teljes mértékben kiirtotta a zsidó lakosságot. Matatias Carp, a romániai holokauszt adatainak összesítője szerint 265 000 zsidó áldozat írható az Antonescu-rezsim számlájára. Itt nem voltak gázkamrák, itt addig verték az embereket, míg minden erejüket elvesztették, vagy eladták a kiszemelt áldozatot (a kijelölteket kilőtték a menetoszlopból, hogy a ruháikat eladhassák), darabokra vágták a zsidókat, hogy vérükkel a szekerek tengelyét kenjék és így tovább" - írta Carp. /Gál Mária: Antonescu erkölcsi rehabilitációja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"

A Magyar Állandó Értekezlet önkormányzati, jogi és állampolgári bizottságának erdélyi tagja Varga Attila parlamenti képviselő elmondta: a magyar kormány egy olyan jogi keretet, tervezetet készít elő, mely meghatározza a határon túli magyarok magyarországi jogállását. Ennek lényege az, hogy az anyaországban tartózkodó szomszédos országbeli magyar ne turistának minősüljön. A most sorrakerülő értekezleten azt az álláspontot képviselik, hogy a jogok körét pontosan meg kell szabni. Lényegében kedvezményes státuszról van szó, ami átmenet az idegen és az állampolgár között. A kedvezményezett státuszt a románok a besszarábiaiakkal, a moldvai testvérekkel már korábban megvalósították. Ismeretesek a román állam által nekik juttatott kedvezmények, a postai és a telefondíjaktól kezdve az oktatásig és annyi mindenig. Aki rosszallná az erdélyi magyaroknak adott magyarországi kedvezményeket, annak csak ezt kell felemlíteni. /Sike Lajos: Aktivizálódó MÁÉRT. Nem magyar állampolgár, de nem is idegen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

"Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület /alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992-ben/ tiltakozott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek. Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, ő maga a "Conducator (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezető mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezető. Antonescu szándékában állt a zsidóság teljes megsemmisítése, közvetlenül felelős a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisítő lágerekben. Az áldozatok száma 100 ezernél többre becsülhető. Antonescu 25-30 ezer romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A megszállt területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsősorban a zsidók ellen. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bűnösöknek, nem neveznek el róluk utcákat. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

Az ortodox karácsonyt az autokefál ortodox egyházak vezetői és hat ortodox ország - Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Moldova, Románia és Ukrajna - államfője, valamint Borisz Jelcin volt orosz elnök Jasszer Arafat palesztin vezető meghívására közösen ünnepelte Betlehemben. A IV. század óta első alkalommal fordult elő, hogy az ortodox egyházak vezetői és I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pártriárka közösen mutatta be a régi szertartás szerint a karácsonyi misét. A karácsonyi ünnepet megelőző szinódus pedig a legjelentősebb pánortodox találkozó volt, amit valaha is a Szentföldön tartottak. Az ortodox pátriárkák közös üzenetük ugyanolyan önkritikát és bocsánatkérést tartalmazott, mint amilyet mondott nem sokkal korábban II. János Pál katolikus pápa. Az üzenetben elismerték, hogy az egyház megosztott volt, elutasították a nacionalizmust, s azt hangsúlyozták, hogy Krisztus földi életének példáját kell követni az emberiség javát szolgálva. Az ortodox csúcstalálkozón megvitatták az ökumenikus pártriárka szerepét és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyt. Teoctist román és II. Alekszij orosz pátriárka külön is tárgyalt arról a román követelésről, hogy a besszarábiai metropolita (a moldovai ortodox egyház feje) az orosz egyház fennhatóságából kerüljön át a román egyház fennhatósága alá. /Ortodox csúcs Betlehemben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

Chisinauban megrohanták az emberek a konzulátusokat. Több százezer besszarábiai román állampolgárságot szeretne kapni, adta hírül a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

A Román Ortodox Egyház 1885-ben különvált és 1925-ben Román Pátriárka néven megszervezett egyház 1999. évi statisztikai adatai a következők. A Román Pátriárka öt metropolitát, 10 érsekséget és 13 püspökséget foglal magába, melyek összesen 143 esperességet jelentenek 13.279 parókiával és filiával, s ezekben 9.436 lelkész és 115 diakónus szolgál. Románia határain túl és a diaszpórában a Román Pátriárka joghatósága alatt két metropolita /Besszarábia metropolitája, valamint Németország és Közép-Európa ortodox metropolitája/, két érsekség /Nyugat-Európa Román Ortodox Érseksége, valamint Amerika és Kanada Román Ortodox Érseksége/ és két püspökség /a Gyula székhelyű magyarországi és a Versec székhelyű jugoszláviai/ működik. A Román Pátriárka területén 401 kolostor, 130 remetekolostor és 9 fiókkolostor található 2483 szerzetessel és 4123 szerzetesnővel. - Az egyetemeken ortodox teológiai oktatás 15 teológiai fakultáson működik /ugyanennyi városban/ nyolc szakkal, összesen 8029 hallgatóval, közülük 3500 a lelkészi teológián tanul. A bukaresti, nagyszebeni, iasi-i, kolozsvári és nagyváradi teológiai fakultáson 187-en végzik tanulmányaikat. - A liturgikus és vallási életet 12933 parókusi és filiális hajlék szolgálja /ebből 105-öt 1999-ben adtak át. A Román Ortodox Egyház öt központi folyóirattal, 37 egyházkerületi és parókiai folyóirattal rendelkezik. Az egyháznak 118 múzeumi művészeti gyűjteménye van. /A Román Ortodox Egyház 1999-ben. = Partiumi Közlöny (Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad), 2000. ápr. 21./

A román és az orosz külügyminiszter megállapodott arról, hogy szakértői szinten felújítják a tárgyalásokat a két ország közötti alapszerződésről - jelentette be ápr. 11-én Petre Roman, aki Igor Ivanovval az előző napon Strasbourgban, az Európai Tanács miniszteri bizottsága ülésének keretében egyezett meg erről. Az alapszerződés ügye negyedik éve holtponton van, miután 1996-ban Románia az utolsó pillanatban visszalépett attól, hogy parafálja a szerződéstervezetet. Románia 1991-ben alapszerződést kötött a Szovjetunióval - néhány hónappal annak felbomlása előtt. 1996-ban a közelgő választásokra való tekintettel a Vacaroiu-kormány akkor közölte Moszkvával, hogy nem parafálja a szerződés tervezetét, amikor az akkori orosz külügyminiszter, Jevgenyij Primakov már a Bukarestbe tartó repülőgép fedélzetén ült. Ion Iliescu akkori államfő azért visszakozott, mert a tervezett szöveget Romániában kemény bírálatok érték. A diplomáciai vita egyik következménye az lett, hogy miközben Románia gyakorlatilag teljes mértékben kiszorult az orosz piacról, az energiahordozók importfüggősége fennmaradt, s így évi 1 milliárd dollárt meghaladó román hiány alakult ki a kétoldalú kereskedelmi forgalomban. Román részről elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az alapszerződés ítélje el a Ribbentrop-Molotov paktumot. Bukarest álláspontja az, hogy a paktum elítélésével megteremtődik annak feltétele, hogy visszakövetelje Besszarábiát és Észak-Bukovinát. A Románia által vitatott hovatartozású két terület jelenleg a Moldovai Köztársaság, illetve Ukrajna része. /Román-orosz alapszerződés. Felújítják a tárgyalásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

A határon túli románok találkozóját rendezték meg Marosfőn, ahol az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban élő román diaszpóra problémáit vitatták meg. Ez volt a határon túli románok harmadik találkozója. A Floridából érkezett Claudiu Matasa egyetemi professzor elmondta, hogy az Egyesült Államokban élő román és magyar diaszpóra történelmi kérdések ügyében zajló ″viadala″ még Floridában is érződik, mivel ott él a románok történelmének egyik legelszántabb védelmezője, Traian Golea. A Torinóból érkezett Mariana Cirlan egyetemi professzor arról számolt be, hogy milyen kemény harccal próbálja ellensúlyozni egy olyan, Olaszországban megjelent könyv hatásait, amely becsmérlően szólt a románokról. Iurie Rosca moldovai parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy a helyi hatóságok akadékoskodása ellenére Besszarábiában fejlődik a romanizmus. Egy Észak-Bukovinából érkezett diák azt állította, hogy az Ukrajnából Romániába tanulni érkező egyetemisták egyötöde az ukrán titkosszolgálat ügynöke. /Határon túli románok találkozója Marosfőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

"Nov. 28-án rendkívüli sajtóértekezletet tartott Kolozsváron a Nagy-Románia Párt Kolozs megyei vezetősége. Többek között jelen volt Gheorghe Funar főtitkár és Ioan Mihai Nastase az NRP megyei szervezetének elnöke. Elmondták: véleményük szerint a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt támogatói Corneliu Vadim Tudorra voksolnak a második fordulóban. Meggyőződésük, hogy ugyanezt teszik a magyarok, a székelyek, a csángók, sőt még a zsidók is, hiszen "az NRP-ben mind a négy kisebbség képviselteti magát". Szerintük a Nagy-Románia Pártot semmiképp sem lehet szélsőséges alakulatnak minősíteni. A Corneliu Vadim Tudor pártelnök által nyilvánosságra hozott, "az ország megmentését" szolgáló Sürgősségi Programban az szerepel a Románellenes Tevékenységeket Kivizsgáló Országos Bizottság létrehozása. A program második pontja: hatalomra jutás esetén betiltják a "szegregacionista RMDSZ-t". Arra kérdésre, hogy az RMDSZ betiltása esetén mi történik majd a szövetség vezetőivel, a sajtótájékoztatón elmondták: A törvénytelenül működő RMDSZ vezetőit Vadim védelme alá vonja. Ha a román állami hatóságok, a Román Hírszerző Szolgálat, az ügyészség arra a következtetésre jut, hogy megszegték az ország törvényeit, akkor az igazságszolgáltatás kezére adjuk őket. A sürgősségi program szerint a Nagy-Románia Párt a román állam hatalmának visszaállítását tervezi azokban a régiókban, amelyeket állítólag az RMDSZ és Magyarország ügynökei gazdaságilag gyarmatosítottak. - A Nagy-Románia Párt kivizsgálja majd az olyan üzletemberek tevékenységét, mint Erdély Ede, akinek nevéhez sok sötét ügylet fűződik. Kivizsgálják majd azt is, hogy a székelyek miért vágták ki az erdőket. "Megengedhetetlen, hogy elkótyavetyéljék a román állam kincseit" - mondta Gheorghe Funar. - A Nagy-Románia Párt főtikára "Románia és Besszarábia" mihamarabbi egyesülését szeretné. Azt akarják, hogy a moldovai állampolgárok ne útlevéllel, hanem személyazonossági igazolvánnyal utazhassanak az országba. /Kiss Olivér: Törvényen kívül helyeznék az RMDSZ-t. A magyar cégek bezárásával fenyegeztőznek Vadimék. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

A The New York Times beszámolója szerint az elemzőket elképesztette Corneliu Vadim Tudornak, a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párt vezetőjének az elnökválasztáson tapasztalt előretörése. Tudor az 1996-os 3,6 százalékról 27 százalékos népszerűségi arányra tornázta fel magát. "Az elmúlt hónapokban elhagyta a magyarellenes és antiszemita szónoki fordulatokat, amelyekről közismert volt. (...) Egyetlen üzenetre összpontosított: ha megválasztják, akkor felszámolja a maffiát, amely kiszipolyozta az országot" - állapította meg a lap. A The New York Times értékelése szerint a centrista koalíció a kampány során pontosan úgy rombolta szét önmagát, ahogyan kormányzott: állandó civakodások közepette. A lap szerint a második fordulóban Ion Iliescu begyűjti majd az összes centrista voksot, és könnyűszerrel győz. A New York-i lap helyzetleírása szerint mind Iliescu, mind Tudor azért érhetett el ilyen eredményeket, mert Románia lakossága kétségbeesett. "Az átlagbér havi száz dollár, és a lakosság 40 százaléka napi egy dollárnál kevesebb pénzből tengődik, miközben közeledik a tél" - tudhatták meg a lap olvasói. A The New York Times előző napi "választási előzetes" anyagában egyebek közt az állt: csak keveseket hoz izgalomba Tudornak az a gondolata, hogy Moldovát és Besszarábiát vissza kell vennie Romániának. "Csak a holdkórosok akarnak háborút Magyarországgal Erdély miatt, amely évszázadokon át a magyar birodalom része volt, és ma is jelentős számú magyar népesség lakja. Tudor gazdasági újraközpontosítási és árellenőrzési elképzelései viszont érzékeny húrokat pengetnek." /A The New York Times a romániai választásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

"Ápr. 23-án Nastase miniszterelnök a közszolgálati tévé meghívottja volt. Nastase kifejtette, hogy erős fenntartásai vannak a Magyarországon készülő "státustörvénnyel" kapcsolatban. Szerinte a törvény diszkriminatív, másrészt a törvény etnikai alapon különbséget tesz más országok, például Románia állampolgárai között, csak a magyaroknak nyújt kedvezményeket. Milyen módon állapítják meg, ki a magyar? Egy szép napon arra ébredhetünk, hogy Erdélyben 7 millió magyar van. Támogatni akarják azokat a román állampolgárokat is, akik a gyermekeiket magyar iskolába adják, az a belügyekbe való beavatkozás. Fey László a kormányfő megállapítását kommentálva hozzátette: itt végig pozitív diszkriminációról van szó, ami egyáltalán nem elítélendő. A különböző fejlesztési és támogatási programok (PHARE, SAPARD, vissza nem térítendő kölcsönök stb.), mind a pozitív diszkrimináció példái. - A zsidók, németek is kapnak külföldi támogatást, másrészt a román állam is segíti főleg a besszarábiai, de még a magyarországi románokat is. /Fey László: Adrian Nastase okoskodása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./"

"Molnár Gusztáv és lapja, a két nyelven - románul és magyarul - megjelenő Provincia felvetette Erdély helyzetét a román gazdasági életen belül. "A provincia hozzájárulásához képest összehasonlíthatatlanul kevesebbet kap az országos leosztásból, mint amennyi járna neki. A központ másfelé irányítja vagy zsebre teszi a pénzt... Erdély jövedelmének lefölözése a tatárjáráshoz hasonlítható" - állapította meg Caius Dobrescu. "Bukarest nem nyújt megoldást az ország kérdéseire" - írta a folyóiratban Daniel Vighi. A bürokratikus gépezet változatlan. A folyóirat a besszarábiai helyzetről is beszámolt. Az ottani román anyanyelvűek közül csak 10-15 százalék vallja magát románnak, a többi identitását tekintve moldovai. S az ottani román nacionalista pártok magára hagyták, Voronyinék karjába taszították e tömeget - vallotta Vladimir Socor, a kérdés szakértője. /Zsehránszky István: Átható tekintet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./"

"Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselő a státustörvény fogadtatásáról leszögezte: Szlovákia fél szájjal tiltakozik, Románia azonban teljes hangerővel. A státustörvényről ki kellene végre mondani, hogy feszültségoldó, és a politikai stabilitást is növeli a térségben. Konzultáció folyt a törvény elfogadása előtt. Románia elfeledkezik arról, hogy ez nem precedenst teremtő törvény, hiszen ezt már megelőzte jó néhány hasonló európai jogszabály. A magyar kormány törekvését végül üdvözölte az ukrán vezetés, a horvát kormány és parlament, legutóbb ugyanilyen szerb álláspont alakult ki, mindez megerősíti a státustörvény kidolgozásának helyességét. Románia ezeket a lépéseket pénzügyi, szociális vonalon már régen megtette. Elég, ha csak az 1998/150-es törvényre utalunk, amely pénzügyi keretet és alapot teremt a határokon túli románok támogatására. - Románia nem törődik azzal, hogy a moldovai kormány európai szinten tiltakozik a kettős állampolgárság ellen, sokszor még a személyazonosságit sem kérik, amikor megadják a besszarábiaiaknak a román állampolgárságot. Ez a helyzet az észak-bukovinaiak esetében is, mondván: ők a "szent román földön élnek". A vitás kérdéseket a két országnak tárgyalásokon kell tisztáznia és megoldania, persze kikérve az RMDSZ véleményét is. "Nem lehetünk tétlen szemlélői, csendes meghallgatói annak, ami a román hivatalosságok részéről történik" - hangsúlyozta a képviselő. A Nagy-Románia Párt már beterjesztett egy olyan törvénytervezetet, amelynek az esetleges elfogadása után a romániai magyarokat külföldi állampolgárokként kezelnék. Innen már csak egy lépés az internálótáborok létrehozása, kiutasítás, vagyonelkobzás stb. A kormánypárti Paunescu szenátor egyenesen lenácizta a státustörvényt. /Román Győző: Két mérce egy országban. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselővel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 10./"

" Bukarest és Chisinau közötti "nagyarányú diplomáciai botrányról" adtak hírt okt. 5-én román hírforrások. Miután okt. 2-án Strasbourgban az emberi jogok európai bírósága előtt a (román nyelvű) besszarábiai ortodox érsekség (mitropolia) és a chisinaui kormány közötti perben Ion Morei, a Moldovai Köztársaság igazságügy-minisztere "zavaros vizekben halászó román terjeszkedéssel" vádolta meg Bukarestet, Adrian Nastase kormányfő azonnali hatállyal lemondta tervezett chisinaui látogatását. A Nastase-kabinet éles hangú nyilatkozatban ítélte el a chisinaui kormány igazságügy-miniszterének "minősíthetetlen" kirohanását Bukarest ellen. A román kormányfő a szovjet korszakra jellemző "bolsevik" magatartással vádolta meg a chisinaui igazságügyi tárca vezetőjét. Ion Iliescu elnök "a román nyelvű ortodox egyházzal szemben inkorrekt és megkülönböztető bánásmódot" vetette a moldovai kormány szemére. Iliescu egyszersmind felszólította Chisinaut, hogy a "sértésért" kérjen bocsánatot a "román expanzionizmussal" megvádolt Bukaresttől. /Román-moldovai diplomáciai botrány. Bukarest "túlreagálta" az ügyet? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./"

"Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./"

"A vádlottak padján Ion Antonescu marsall, aki megmentette a romániai zsidóság életét azzal, hogy nem szolgáltatta ki őket Németországnak, hangzik jelenleg Romániában. Valójában Antonescu felelős a romániai zsidók százezreinek 1940-44 közötti elpusztításáért. A vasgárdista zendülés idején, 1940 januárjában Bukarestben 121 zsidót gyilkoltak meg, bestiális módon. 1941 júniusában a iasi-i pogrom több mint tízezer áldozatot követelt. A németek oldalán harcoló román hadsereg mintegy 166 ezer zsidót gyilkolt meg. A még életben maradt zsidók legnagyobb részét Transznisztriába deportálták, lágerekbe gyűjtötték, és megsemmisítették. Antonescu szinte teljesen kiirtotta a besszarábiai, észak-bukovinai és transznisztriai zsidókat, összesen mintegy 340 ezer embert. Részben meghagyta az ókirályságbeli és dél-erdélyi zsidók életét, ellenben egzisztenciájukat kegyetlen intézkedésekkel tette tönkre. Már a kommunista államhatalom is gondosan ügyelt arra, hogy a román nép ne szembesülhessen közelmúltjának eme szégyenteljes mozzanataival. Romániának sikerült nagymértékben mentesítenie magát a genocídium vádja alól. Az 1989 utáni román nacionalizmus nagymértékben ebből a megszépített, a történelmi valóságokkal a népet nem szembesítő múltból táplálkozik. Az 1989 óta egymást váltó kormányok passzív cinkossága révén ma nem egy erdélyi zsidó polgár látja saját igazolványában Ion Antonescu nevét az utca megjelöléseként. /Salamon Márton László: Tömeggyilkos utca. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./"

"Mircea Geoana külügyminiszter dec. 6-i nyilatkozata szerint reméli, hogy az Ukrajnában most folyó népszámlálás "tükrözni fogja a román nemzetiségűek tényleges lakossági részarányát". Geoana szerint lesznek olyan román nemzetiségű ukrán állampolgárok, akik moldovánoknak vallják majd magukat. De figyelembe kell venni, hogy "olyan emberekről van szó, akik a szovjet megszállás évtizedein át ki voltak téve az ideológiai mételyezésnek" - magyarázta, majd kijelentette: "Az elkövetkező időszakban hangsúlyt helyezünk e történelmi misztifikáció tisztázására, hiszen Ukrajnához hű románokról van szó. Éppen ezért ezt a témát a kijevi szomszédainkkal sorra kerülő energikus és dinamikus párbeszédben kívánjuk felvetni." A külügyminiszter utalt rá, hogy legutóbbi ukrajnai látogatásán kitartóan hangoztatta: Románia fontosnak tartja a románok és a moldovánok között mesterségesen fenntartott megkülönböztetés mielőbbi megszüntetését. A mostani ukrajnai népszámlálások adataitól függ a román nyelvhasználat és a román tannyelvű iskolák iránti szükséglet megállapítása a bukovinai, hercai és a dél- besszarábiai térségben. Az ukrajnai románok arról panaszkodnak, hogy "az ukrán hatóságok ahhoz a cselhez folyamodtak, hogy a helybeli román lakosokat rábeszélték, vallják magukat moldovánoknak, hogy ily módon a két önálló nemzetiségnek tekintett moldovánok és románok külön-külön ne érhessék el a 20 százalékos lakossági arányt, ami lehetővé tenné kisebbségi jogaik érvényesítését a helyi közigazgatásban". Az ukrán parlament egyetlen román nemzetiségű képviselője rámutatott: Cernauti (Csernovic) tartományban a hivatalos statisztikák csak százezer románt tartanak számon, holott tényleges lélekszámuk meghaladja a kétszázezret, Ukrajnában pedig számuk körülbelül félmillióra rúg. /Ukrajnai népszámlálás. Román remények és aggodalmak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./"

A román nyelv védelméért közel félezren tüntettek jan. 15-én Kolozsváron, a polgármesteri hivatal által szervezett tiltakozó megmozduláson. A tüntetők felháborodásukat fejezték ki az orosz nyelv tanulmányozását Moldova Köztársaságban kötelezővé tevő rendelet miatt. Tiltakozásukat levélben összegezték, amelyet Vasile Soporan prefektusnak nyújtottak át. A tüntető tömeg által hordozott transzparenseken többek között az alábbi jelszavakat szerepeltek: "Le Moldova Köztársaság oroszosítási politikájával", "Besszarábiai románok! Veletek vagyunk az oroszosítás és elnemzetietlenítés elleni harcban", "Dicsőség a román nyelvért a Dnyeszternél elesett románoknak", "Éljen a román nyelv, a románság keleti pajzsa". – A Moldova Köztársaságban jan. 15-től kezdődően lépett életbe az orosz nyelv tanulását kötelezővé tevő rendelet. A kolozsvárihoz hasonló tiltakozó akciókról Románia más városaiból is érkeztek hírek. /Moldovai testvéreikért tüntettek Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke bejelentette, hogy pártja nemsokára benyújtja a Besszarábia c. indítványát, amelynek bevallott célja, hogy emelje a Pruton túli románság morálját, illetve ellenőrizzék a román politikai osztály viszonyulását e kérdéshez. Tudor kijelentette: követelni fogja Bukovina és Besszarábia visszaszolgáltatását, mert ezek román területek, az oroszoknak és ukránoknak nincs ott keresnivalójuk. A Pruton túli románoknak mindaddig nincs mit várniuk Bukaresttől, míg egy sztálinista őslény uralkodik ott - szögezte le. /A Nagy-Románia Párt Besszarábia- indítványt készül benyújtani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

A Nagy-Románia Párt febr. 7-én kezdeményezést nyújtott be a képviselőházban az egykori Nagy-Románia helyreállítását sürgetve. A Besszarábia elnevezésű kezdeményezés felszólítja a román kormányt, támogassa a Pruton túl - a Moldovai Köztársaságban - élő románokat "a román nép újraegyesítéséhez kedvező nemzetközi konjunktúra távlatában". A PRM arra is felszólította a kormányt, dolgozzon ki nemzeti stratégiát a Moldovai Köztársasággal való integrációról a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a sport terén, hogy ezzel biztosítsák "a román nép békés úton történő újraegyesítését természetes határain belül". A párt a román külügyminisztériumtól elvárja, hogy ellenőrizze, miként biztosítják a Moldovai Köztársaságban és az Ukrajnában élő románok jogait az anyanyelv használata, a kultúra, a vallásgyakorlás, az oktatás terén. A képviselőház elnöke szerint a jövő hét elején döntenek az indítvány tárgyalásának időpontjáról. /PRM-kezdeményezés Nagy-Románia visszaállítására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Febr. 13-án tárgyalta a képviselőház a Nagy-Románia Párt által benyújtott, a román nemzet egyesítéséről szóló egyszerű indítványát. Az RMDSZ képviselőházi frakciója úgy döntött, hogy a vitához nem kíván hozzászólni, és az indítvány ellen szavaz. Az indítványt a képviselőház plénuma 164 ellene és 64 mellette szavazattal elutasította. – A Számvevőszék tagjainak számát 25-ről 18-ra csökkentették. A létszámcsökkenés ellenére az RMDSZ-nek sikerült megőriznie mindkét helyét. Így az RMDSZ a Számvevőszék utólagos pénzügyi ellenőrző osztályára Szarka Editet, míg a bíráskodási osztályára Lokodi Emőkét jelölte. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 14., 2142. sz./ A román nép természetes határai közötti békés úton történő egyesítésének a stratégiáját kérte számon a kormánytól egyszerű indítványában a Nagy-Románia Párt. A 68 képviselő által aláírt indítvány kezdeményezői az – egykor Románia részét képező – észak-bukovinai és besszarábiai területek bekebelezésének, annektálásának a stratégiájára gondoltak. A parlament reálpolitikai megfontolásból jelentős szavazataránnyal utasította el az indítványt. Az indítvány tárgya mégis elgondolkoztató. Elég csupán arra gondolni, mi lenne, ha ez a vita a magyar parlamentben zajlott volna, és az elcsatolt magyar területek békés úton történő visszaszerzésének a stratégiáját a második legnagyobb parlamenti párt kérte volna számon. Hogyan viszonyulna ehhez a magyar közvélemény, mit szólna Románia, az Európai Unió, miként látná mindezt a NATO? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. /Gazda Árpád: A határmódosítás nézőpontjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke újabb kijelentést tett. Szerinte ,,alkut kellene kötni Putyin orosz elnökkel, üzletet kínálni Moszkvának". Románia kijelenthetné, hogy ,,lemond a NATO-ról, ha cserébe megkapja Besszarábiát…" Vadim szerint ,,ezzel a nemzeti szempontból zseniális alkuval az amúgy is egyre szegényebb Románia megspórolhatna hétmilliárd dollárt — durván számítva ennyibe kerülnének a NATO-csatlakozás költségei! —, s megkaphatná az elszakított országrészt is, amelyről egyetlen jó román sem mondhat le soha. Romániában — dörögte Vadim — ,,már-már hisztériába csapott át a NATO-csatlakozás rögeszméje, miközben teljesen világos, hogy az észak-atlanti szövetség öt éven belül szét fog hullni". - A hét végén jelent meg a Le Monde-ban egy dörgedelmes cikk, amelynek szerzője azt fejtegeti, hogy ,,Romániának immár szembe kellene néznie múltjával és e múlt sötét árnyaival". A lap szerint ,,a mai román jobboldal által szentként tisztelt Antonescu fasiszta diktátor korszakával is illő lenne szembenézni". Nem is olyan régen — emlékeztet a Le Monde — Adrian Nastase, a NATO és az Európai Unió felé törekvő kormányfő a nemzetközi közvéleményt azzal nyugtatgatta, hogy betiltanak minden háborús bűnöst idéző jelképet. Ennek ellenére az országban jelenleg nyolc Antonescu-szobor található a köztereken, s a fasiszta kondukátorról számtalan utcát neveztek el Romániában. /Bogdán László: Nagyromán ábrándok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

A kormányon lévő román Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői nem fogják az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében támogatni a Nagy-Románia Pártnak (PRM) azt a kérését, hogy Besszarábiát csatolják vissza Romániához - jelentette ki Ghiorghi Prisacaru, a román szenátus külügyi bizottságának elnöke. A PRM elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor márc. 15-én Kolozsváron bejelentette, hogy az ET parlamenti közgyűlésének áprilisi ülésszakán ő és párttársa, a Moldovai Köztársaságból áttelepült Ilie Ilascu szenátor kérni fogja, hogy nemzetközi döntőbíróság juttassa vissza Romániának Besszarábiát. román parlamenti pártok a közelmúltban már elhatárolódtak Corneliu Vadim Tudor szenátor azon javaslatától, hogy Románia ajánljon üzletet Oroszországnak: lemond a NATO-tagságról, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök ennek fejében garantálja Besszarábia Romániához kerülését. /A kormánypárt nem támogatja Besszarábia visszacsatolását. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 18./

Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./