Minden eddiginél népesebb, 232 általános és középiskolai részvevővel tartották meg a hatodik Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált (PADIF) október végén Szilágycsehben. Az idei rendezvényen Partiumon kívüliek is jelentkeztek: a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskolából, a Maros megyei Gernyeszegi Általános Iskolából, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméleti Líceumból, a bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceumból, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumból, a szilágycsehi, tasnádi, szilágynagyfalui, sarmasági, krasznai, nagybányai diákegyüttesek társaságában. /Partiumi Diákszínjátszó fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Két interpellációra is jelentkezett nov. 9-én Vekov Károly képviselő a parlamentben. Az egyik felszólalásában azt kérte, hogy a nemzetközi vonatok Bánffyhunyadon is megálljanak, úgy ahogy az korábban is történt. Vekov Károly ugyanakkor szót emelt az 1944-ben elesett magyar katonák aranyosegerbegyi emlékművének megbecstelenítése ellen. Helyreállítás címén a sírkövet barbár módon befedték betonnal, oda nem illő keresztet helyeztek el, ami pedig a legsúlyosabb: befedték a magyar sírfeliratot. /Vekov interpellál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./ 16/

Romániában is lesz népszavazás a kettős állampolgárságról – jelentette ki a hét végén Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje kalotaszegi kampánykörútján, mert a kettős állampolgárság megszerzéséhez is erős, befolyásos parlamenti képviselet szükséges. Markó Béla kampánykaravánja Kalotaszentkirályon, Bánffyhunyadon, Kőrösfőn, Magyarlónán, Tordaszentlászlón és Várfalván haladt végig. /B. T.: Markó: November 28-án lesz "romániai népszavazás". = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Három erdélyi magyar személyiséget tüntettek ki az idén a Magyar Kultúra Lovagja elismeréssel Budapesten, a Magyar Kultúra Napján: Kis Portik Irént, Dánielisz Endrét és Kusztos Tibort.A gyergyószentmiklósi Kis Portik Irén néprajzkutató mögött negyedszázados gyűjtőtevékenység áll, ő a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban működő alkotóközpont néprajzi referense. Kis Portik Irén oroszlánrészt vállalt az egyik legrégebbi gyergyószentmiklósi ház, a Benedek-kúria rekonstrukciójában. Több önálló kötete és több mint kétszáz néprajzi tárgyú tanulmánya látott napvilágot. A nagyszalontai 79 éves Dánielisz Endre nyugdíjas pedagógus, helytörténész, kitűnő Arany-kutató. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem teológia, valamint pedagógia-lélektan szakán végzett, majd a szalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója lett, tisztségből a kommunista hatalom mozdította el, 1985-ben a nagyszalontai Arany János Gimnázium tanáraként vonult nyugdíjba. Dánielisz Endrének 17 néprajzi, helytörténeti könyve, több mint kétezer cikke és tanulmánya jelent meg. A bánffyhunyadi református lelkész, Kusztos Tibor a magyar nyelv határon túli ápolásáért, társadalmi szervezetek létrehozásáért és működtetésért részesült az elismerésben. /Botházi Mária, Rostás Szabolcs: A magyar kultúra erdélyi lovagjai. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kinevezte, és a szövetségi elnöknek megerősítésre javasolta Lakatos Andrást az RMDSZ ideiglenes oktatási ügyvezető alelnöki tisztségébe. Lakatos András fizika-kémia szakos tanár, a kalotaszentkirály-zentelkei Ady Endre iskola igazgatója, a kalotaszentkirályi és a bánffyhunyadi RMDSZ alapító tagja, 1996-tól Kolozs megyei tanácsos, 2000-tól tagja a Szövetségi Képviselők Tanácsának. Alapító tagja a kalotaszentkirályi Ady Endre Művelődési Egyesületnek és a Kós Károly Művelődési Egyesületnek. /Lakatos András az oktatásért felelős ügyvezető alelnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Az egyházi ingatlanok restitúcióját is akadályozza a Kolozs megyei kataszteri hivatalban uralkodó káosz. Ezrével tűntek el a volt területi Telekkönyvi Hivatal Kolozs megye öt városában lévő irodáiból az ingatlanok feletti tulajdonjogot bizonyító telekkönyvek. Eltűnt több tízezer telekkönyv, a hivatal azonban nem rendelkezik pontos adattal. Az összesítés az ingatlan megszűnte miatt már lezárt, valamint hiányzó telekkönyvek számát tartalmazza, amely Kolozs megyében 33.328-ra emelkedik a nyilvántartásban lévő 517.291 dokumentumból. Az érvényét vesztett telekkönyvek száma azonban elenyésző az eltűntekhez képest. „Az 1989-es rendszerváltás után rengeteg telekkönyvnek veszett nyoma. Egy részük elkallódott, ugyanakkor sokat szándékosan tüntettek el” – nyilatkozta a kataszteri hivatal egyik, magát megnevezni nem kívánó munkatársa. A kataszteri káosz idézte elő a római katolikus egyház ingatlanjainak visszaszolgáltatása körüli huzavonát is. Muresán László, a római katolikus státus gondnoka közölte: „Jellemző, hogy a legértékesebb épületeink dokumentumai keltek lábra, a kisebb épületekét egytől egyig megtaláltuk. Hűlt helye például a Bolyai utca 7. szám alatti többemeletes ingatlanunk telekkönyvének is, ezért amíg elő nem kerül a dokumentum, a restitúciós bizottság nem tud foglalkozni a visszaszolgáltatási kérvénnyel”. A kolozsvári görög katolikus püspökség képviselői már nyíltabban fogalmaznak. Cristian Teglas, a püspökség gazdasági tanácsadójának véleménye szerint valakiknek érdekük fűződik a nagy értékű ingatlanok telekkönyvének eltulajdonításához. Az adatok szerint Kolozsváron 21.501 telekkönyv hiányzik a 215.368-ból, Tordán 5294 (112.012), Bánffyhunyadon 1338 (64.577), Désen 2824 (61.740), Szamosújváron pedig 2371 telekkönyv tűnt el a 63.592-ből. /Lázár Lehel: Hová tűnt harmincezer telekkönyv? = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

Rendhagyó ünnepséget szervezett Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület és az RMDSZ. Március 14-én fáklyás ifjak vették körül a városközpontban álló Petőfi-kopjafát, ahol a mintegy félezres tömeg előtt Szentandrási István RMDSZ-elnök, a város alpolgármestere, és Szrága Zoltán, a KKKE elnöke mondott díszbeszédet, illetve rövid műsor hangzott el. Az ünnepségen részt vett Nicolae Chis polgármester, Cozea Dan városházi titkár, valamint több városi tanácsos. A művelődési ház színpadán a nagyváradi Szigligeti Ede társulat művészei verseket és éneket adtak elő. /(ke): Fáklyás menet, félezer ember. Bánffyhunyad. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) feladata az esélyegyenlőség elvének gyakorlatba ültetése. Nyomban fülön csípték Molnár Józsefet a Székely Nemzeti Tanács egyik gyűlésén tett kijelentése miatt, de más esetben nem ilyen aktívak. A jelek szerint ugyanis a tanácsnak nincs tudomása arról, hogy Kolozsvárt, a városháza Deák Ferenc utca 1. szám alatti épületén, a Nagy-Románia Párt (NRP) hirdetőjén ez áll: „A Basescu–Tariceanu-kormányzat a román nép szégyene. A terrorista szervezet RMDSZ-nek 4 minisztere, 10 államtitkára, 4 prefektusa, 8 alprefektusa van. Adjátok a kezükre a Román Akadémiát, az ősi egyházat, sőt a Fekete-tengert is, hadd legyen Magyarországnak kijárata a tengerre.” Mindez hetek óta látható. Március 12-én az OTV műsorában Gheorghe Funar az RMDSZ-t románellenes, szeparatista, terrorista szervezetnek minősítette. Március 15-én ugyancsak az OTV-ben, ismét az NRP vezetői szólaltak meg. Egyikük a március 15-i ünnepségekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy az erdélyi városokban mindenütt nagyon sok magyarországi rendszámú gépkocsi forgolódott, különösen Bánffyhunyadon, miközben Sepsiszentgyörgyön horthysta egyenruhában vonultak fel a lovasok. Mármint az 1848-as huszárok. Asztalos Lajos emlékeztetett: a Nagy-Románia Párt nevében megszólalók elfeledkeztek arról, hogy korábban kijelentették: az országot csak gépfegyverrel lehet kormányozni, a Székelyföldet a hadseregnek kell megszállnia, az RMDSZ-t, ezt a „törvénytelen” szervezetet be kell tiltani – ez irányban törvényszéki eljárást is kezdeményeztek –, hatalomra kerülésük után a magyarság vezetőit, „érdemeik” szerint, főbelövik, felakasztják, karóba húzzák. Közben az RMDSZ részéről sem ellenük, sem mások ellen soha efféle nem hangzott el, az RMDSZ van a kormányban, az RMDSZ az európai néppártok szövetségének a tagja. És mit tesz ilyenkor az ODT? Feladatának teljesítésére itt az alkalom. És mit tesznek az Eörsi Mátyás előadása elleni tiltakozást aláírók? Ezekben és az ehhez hasonló esetekben nem tartják elengedhetetlenül szükségesnek ébernek lenni? /Asztalos Lajos: Terrorista szervezet-e az RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon, a 2003-ig színmagyar faluban véget érnek az utak. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években 800-an, 2002-ben csupán 400-an éltek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbház-lakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra. A falu egyetlen intézménye a református egyház. A falunak nincs „állami” óvónője, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi. 2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Azóta felújították az iskola tetőszerkezetét. A magyarbikali templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Az emberek a padlásokról előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a parókiára. 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatása dr. Ferencz Árpád lelkésznek köszönhető. /Kerekes Edit: Magyarbikal – tetterős közösség a határvonal átka alatt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Május 27–29. között tartották meg Budapesten és Agárdon a VII. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciát, amelyen egyebek mellett felmérték azt is, hogy mit jelentett a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek számára Magyarország belépése az Európai Unióba. A Kráter Műhely Egyesület és a Magyar Kultúra Alapítvány szervezte a tanácskozást. Tájékoztatás hangzott el a csángó élet alakulásáról, és előadás, többek közözz a székely diákok külföldi egyetemjárásáról a történelem folyamán. Bemutatták Székely András Bertalan Határhártyák című tanulmány- és esszékötetét. Kusztos Tibor bánffyhunyadi lelkész megemlékezett az 1956-os Pongrácz Gergelyről. /Bajna György: Keresztkötődések konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Az elmúlt években enyhén csökkent a magyar óvodások száma. Kolozsváron ötvenöt állami óvoda működik, ebből huszonkilenc rendelkezik magyar tagozattal. Kolozs megyében 353 óvodából 37-ben működik a román csoport mellett magyar nyelvű is, és csupán huszonnyolc színmagyar óvoda létezik. Tordán kettőben, Aranyosgyéresen egyben, Désen kettőben, Szamosújváron és Bánffyhunyadon pedig három-három óvodában tanítanak magyarul. A vidéki óvodák száma eléri a kétszáznegyvenegyet, amelyből huszonhat vegyes tagozatú, az önálló magyar óvodák száma eléri a huszonnyolcat. Kolozsvár legtöbb óvodájában vegyes korcsoportok vannak. A pedagógusok szerint ez nem jelent hátrányt a gyerekeknek. /Köntös Imola: Enyhén csökkent az óvodások száma. Extrákkal licitálják túl egymást az állami és a magánóvodák. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

A községi erdőkből kivágható fákból befolyt összegből olyan terveket finanszíroznak, amelyekre a helyi költségvetésből nem jutott pénz, jelezte Kalotaszentkirály–Zentelke polgármestere, Póka András György. Tavaly két játszóteret szereltek fel az Európai Unió szabványainak is megfelelő játékszerekkel. Magyarókereken kultúrházat alakítanak ki a nyolcvanas években bezárt iskola termeiből. Elkészült a községi út – bár az aszfaltréteg erről még hiányzik – Bánffyhunyad és Jákótelke között. Amerikai és holland civil szervezetek támogatásával megvásárolják a szelektív hulladékgyűjtőket, a helyi focicsapat új sportfelszereléseket kap. Új magyar- vagy kétnyelvű utcatáblákkal látják el a falvakat. /Stanik Bence: Kalotaszentkirály–Zentelke. Önerőből játszótér, kultúrotthon, községi út. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Július 9-10-én szerveztek először falunapokat Kalotaszeg egyik legrégebbi településén, Magyarvalkón. Sportvetélkedők után felléptek a magyarvalkói általános iskolások a Kukoricahántás című darabbal, majd a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem néptánccsoportjának és a Döbögő néptáncegyüttes táncosainak előadása következett, végül a bánffyhunyadi Rákóczi Szövetség néptánc-csoportjának tapsolhatott a közönség. Megemlékeztek Vasvári Pálról, Okos Márton szólt az ünneplőkhöz a Magyarok Világszövetsége nevében, majd Körömi Attila magyarországi képviselő és Kerekes Sándor a megyei tanács alelnöke is beszélt. Az egybegyűltek megkoszorúzták a Vasvári Pál kopjafát. /Dézsi Ildikó: Vasvári Pálra emlékeztek a magyarvalkói falunapokon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Nyárádszeredai látogatása során Borbély László középítkezési és területrendezési miniszter, valamint Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke a Nyárád-mente Kistérségi Régió 13 polgármesterével tanácskozott a térség gondjairól. A miniszter úgy fogalmazott, hogy egy pár éve elég „unalmas” az RMDSZ, mert általában igaza van. Mint most is, amikor az előrehozott választásokkal kapcsolatosan hangoztatta, hogy ez nem megfelelő pillanat. A válság arra volt jó, hogy a múlt héten 193 kormányhatározatot, sürgősségi rendeletet fogadott el a kabinet, számos közülük a magyarság számára is fontos döntéseket tartalmaz. Nagyváradon például a hadapródiskola épülete visszakerült a megyéhez és ez azt jelenti, hogy a püspöki palotából ki tudják a múzeumot telepíteni. Gyergyószentmiklós kapott 15 milliárd lejt fűtéstámogatásra, Bánffyhunyadon, Margittán kaszárnyákat adtak át a helyi önkormányzatoknak. A miniszter fontosnak ítélte, hogy Maros, Hargita és Kovászna megyében további, használaton kívül levő honvédségi tulajdonú telkek és kaszárnyák kerüljenek minél hamarabb a megyei tanácsok tulajdonába. az árvízkárok felszámolására az RMDSZ-nek sikerült 50-50 milliárd lejt kiutaltatnia Maros- és Hargita megyének a megyei utak és kishidak javítására. A beszámolót követően a polgármesterek községeik gondjairól beszéltek, legtöbben az útjavításokat jelölve meg a legsürgősebb teendőnek. Az útjavításokkal kapcsolatosan többen felvetették azt is, hogy bár sikeresen pályáztak SAPARD-alapokra, pénzhiány miatt csak az ígéretnél maradtak. Maros megyében 32 ilyen pályázat várja a támogatást. Szintén közös gond a térségben az ivóvízhálózat bővítése. Ezzel kapcsolatosan jó hír, hogy a Solel Boneh cég hozzáfogott a Felső-Nyárád mente fővezetékének a kiépítéséhez. /Bögözi Attila: „Unalmas” az RMDSZ, mert általában igaza van. Kistérségi tanácskozás Nyárádszeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Augusztus 2-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban megnyílt a tizedik éve megrendezett Kalotaszegi Alkotótáborban készült alkotások tárlata. – A kalotaszegi, szűkebben a zsoboki táj változatossága alkalmas arra, hogy művésztábornak adjon helyet – fogalmazott Banner Zoltán művészettörténész. A dokumentarista technikák alkalmazása ellenben több mint leltár: a nemzettudat erősítése mellett mintakönyvül szolgálhat majd az elkövetkező nemzedékek számára – értékelte a műkritikus. A tekintélyes gyűjtemény őrzője a zsoboki református gyülekezet, a Bánffyhunyadon felépítendő Kós Károly Kulturális Központ ad majd otthont a legsikerültebb műalkotásoknak. /Farkas Imola: Hagyományőrzés és modernség – 10 éves a zsoboki művésztábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó második napján számos rendezvény közül válogathatnak az érdeklődők, az ünnepségek több helyszínen zajlanak. Bánffyhunyadon kezdődik népviseleti felvonulás és szabadtéri fellépés. Este zajlanak a helyi ünnepségek, négy település kapcsolódik be a rendezvénybe: Aranyosgerenden, Kisbácsban, Györgyfalván, Kalotaszentkirályon is szeretettel várják a vendégeket. /Hivatalos megnyitó és helyi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Felvonulással, szentmisével, illetve ünnepi gálával zárult a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó Kolozsváron, amelyen hat ország tíznél több kisebbségi és hagyományőrző együttese vett részt. Kolozsvár központjában a találkozón résztvevő csoportok vonultak népviseletbe öltözve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyétől a Szent Mihály templomig, majd a templom előtti téren táncbemutatót tartottak. A felvonulást szentmise követte a Szent Mihály plébániatemplomban. A Kisbácsban, Györgyfalván, Aranyosgerenden, Kalotaszentkirályon, Bánffyhunyadon, Mákón és Magyarfenesen zajló rendezvények Szent István király emlékének jegyében teltek. Aranyosgerenden négy néptánccsoport mutatta be műsorát. Magyarfenesen három esemény zajlott párhuzamosan: a Szent István-napi ünnepség, a falunapok és a néptánctalálkozó. A szabadtéri kivetítőn a budapesti tűzijátékot követhették végig az ünneplők, majd a magyar és a székely himnusz hangjaira élőben is végignézhették a saját tűzijátékot. /F. I.: Néptáncosok forgataga Szent István napján. Ünnepi rendezvények Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Immár második alkalommal szervezett ökológiai tábort az elmúlt napokban a Kalotaszentkirály-Zentelkén létrehozott Silvanus Ökológiai Egyesület a környék diákjai számára. A rendezvényen Körösfőről, Bánffyhunyadról és Kalotaszentkirály-Zentelkéről vettek részt gyerekek. A táborban természetes anyagokból készítettek tárgyakat,. A hét végi táborbontáskor valamennyi résztvevő ajándékot kapott, amelyet Péter György-Árpád, a Silvanus Ökológiai Egyesület elnöke nyújtott át. /R. Sz.: Ökológiai tábor Kalotaszentkirályon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Kolozs megyében kilenc tanintézményben zajlik magyar nyelvű szakoktatás – ebből hét iskola Kolozsváron, egy-egy pedig Tordán és Bánffyhunyadon működik. A gondot a magyar nyelvű tanárhiány képezi, emiatt több iskolában is arra kényszerülnek a diákok, hogy az eredetileg magyar nyelven meghirdetett osztályokban románul is tanuljanak. A legaggasztóbb helyzet a távközlési szakiskolában van, ahol egy magyar tannyelvű osztály 3–4 évvel ezelőtt már létezett. Mivel az iskola nem rendelkezett kellő számú magyar tanerővel, a szülők beleegyezésével románul folyt az oktatás – tájékoztatott Stefan Biluca igazgató. Magyar nyelven csak az anyanyelv, matematika és hitoktatás zajlik, a szaktantárgyakat kizárólag románul tanulják. Az Alexandru Borza Mezőgazdasági Iskolaközpontban csak néhány tantárgyat – informatika, fizika és kémia – tanítanak magyarul. A többi kolozsvári szakiskolában a tanulók minden tantárgyat magyarul tanulnak. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes rámutatott, iskolánként többnyire 1–2 magyar tannyelvű osztály létezik, ezért nehezen jön ki a tanárok kötelező óraszáma. Megoldást jelentene, ha a magyar szakiskolai osztályok egy tanintézményhez tartoznának. A tanerőhiányt súlyosbítja az, hogy a létező kevés magyar szakember között vannak olyanok, akik éveken keresztül románul tanítottak, ezért nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képesek átállni magyar nyelvű oktatásra. /Nagy-Hintós Diana: Nehéz helyzetben a kolozsvári magyar nyelvű szakoktatás. Románul tanulnak a magyar nyelvű osztályokban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület. Az érdeklődők megtekinthették a zsoboki alkotótáborban készült képzőművészeti munkákat. Szeptember 25-én Vasas Samu-emléktáblát avattak, és elhelyezték a Kós Károly Emlékház alapkövét. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg a kétnapos rendezvénysorozatot szeptember 24-én, szombaton. 10 éves a Kós Károly Kulturális Egyesület címmel Laczi Levente, az egyesület alelnöke vezetésével az egyesület tagjai összegezték az elmúlt öt év tevékenységét. Többek között farsangi mulatságokat, Kós Károly-napokat, könyvbemutatókat, Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőket szerveztek, megünnepelték a költészet napját, besegítettek a Riszeg tetői találkozó megszervezésébe, valamint Wass Albertről is megemlékeztek – hangzott el. Bogdán Botond, az egyesület titkárának közreműködésével bemutatták a Kós Károly Kulturális Egyesület honlapját (www.infokalotaszeg.ro). Délután a Kalotaszeg Képes Krónika fényképalbumot mutatta be a két szerző, Váradi Péter-Pál és szövegírója, Lőwey Lilla. A kerekasztal-beszélgetésen Vasas Samura, a Kós Károly Kör alapítójára emlékeztek. Vasas Samu /1927-1997/ számos tevékenységnek volt mozgatórugója a városban: a Kós Károly színjátszó kör alapembereként, a Kalotaszeg című folyóirat újraindítójaként, íróként, tanárként és tanfelügyelőként tartják számon. „Samu bácsi” vásárolta meg a Ravasz László házat is, amely most a Kós Károly Kulturális Egyesület székhelye. Pomogáts Béla, aki sok közéleti tisztsége mellett Kalotaszentkirály díszpolgára, leleplezte a Vasas Samu emléktáblát. /Dézsi Ildikó: Vasas Samura emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Az elmúlt hét végén Bánffyhunyadon tizedik alkalommal rendezték meg a Ravasz László-emléknapokat. A kétnapos rendezvényen Gy. Szabó Béla fametszeteit, pasztelljeit és olajfestményeit tekinthették meg az érdeklődők. Turcsány Péter Kölcsey-díjas költő saját verseiből olvasott fel, Szutor Ágnes csángómagyar dalokat, a Bánffyhunyadi Nőszövetség Kórusa pedig helyi népdalokat adott elő. A Ravasz László Emlékházban a Kalotaszeg tárgyi kultúráját őrző kiállítást dr. Szacsvay Éva néprajzkutató, Ravasz László unokája ismertette. Kudor István fafaragásait, Kudor Mária hímzéseit, valamint magángyűjtők anyagait tekinthették meg a látogatók. A nemrég felújított Kolonics-orgonát Barta Tibor orgonaművész szólaltatta meg. /Toth Ibolya: Ravasz László református püspökre emlékeztek Bánffyhunyadon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Együttműködési megállapodást írt alá Kolozs és Szilágy megye önkormányzata az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank (BERD) vezetőségével, hogy a SAMTID program révén mindkét megyében felújíthassák a víz- és csatornahálózatot. A SAMTID pályázat összértéke eléri a 12 millió eurót, ebből 7,2 millió eurót a BERD, míg a fennmaradó 4,8 millió eurót a két megyei önkormányzatnak kell előteremtenie. E program révén Zilah, Zsibó, Szilágycseh és Szilágysomlyó, valamint Szamosújvár, Dés és Bánffyhunyad víz- és csatornahálózatát újítják fel. /Összefogott Kolozs és Szilágy megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

Október 22-én Kalotaszegen, Bánffyhunyadon a Ravasz László Emlékházban Wittner Mária, az 56-os forradalom hőse, egykori halálraítélt tartott előadást a Kós Károly Kulturális Egyesület és a VET szervezésében. Hangszalagról felidézték Ravasz László püspök 1956. november 1-jén a Kossuth rádióban elhangzott szózatát. Másnap, 23-án Tőkés László püspök meghívására Wittner Mária a jövőre 50 éves nagyváradi-réti templomban tartott előadást. Wittner Mária előadása végén elmondta, hogy ő a maga módján készül az 50. évfordulóra, és elutasítja a hivatalos állami vezetés által tervezett, vascsövekből álló emlékművet. Ő 56 darab lyukas zászlóba varr be magyar címert, és ezeket osztja szét az arra méltó intézményeknek és személyeknek. Tőkés Lászlónak most adta át a 13. számú zászlót. A tizenegyediket Lech Walesa, a Szolidaritás egykori legendás vezetője kapta nemrég. /Okos Márton: Wittner Mária Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Négyéves átlagot tekintve Erdélybe ötször kevesebb pénz jutott, mint az ország másik négy történelmi régiójába – állapította meg Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter Zilahon, a szilágysági önkormányzati tisztségviselőkkel folytatott megbeszélésen. A miniszter hangsúlyozta, az elmúlt tíz hónapban nem sikerült mindent megvalósítani terveiből, mert a több hullámban érkezett árvizek utáni károk helyreállítása kimerítették a minisztérium pénzkeretét. Legfontosabbnak tartotta azt, hogy sikerült a kistelepülések számára is megteremteni az infrastrukturális fejlesztési lehetőségeket, hiszen a községek önerőből aligha tudnának megbirkózni az EU-s csatlakozás követelményeivel. Pályázatokkal országszerte mintegy 800 faluban bevezették az ivóvízhálózatot. Borbély László Kolozs megyei látogatása során Kalotaszentkirályt, Bánffyhunyadot és Ketesdet is felkereste. Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója ismertette a miniszterrel a szórványközpont bővítésének terveit. Az új bentlakásépület tervei már elkészültek, a szükséges pénz megszerzéséhez Borbély László támogatását ígérte. /Farkas Imola, Józsa László: Önkormányzati gondokkal ismerkedett a területrendezési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Tavaly ősszel Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkész becsületsértés címen büntetőjogi feljelentést tett a bíróságon a Szabadság tudósítója, Péntek László ellen, egy, a 2004. április 14-i számban megjelent cikk miatt. A bánffyhunyadi bíróság Pénteket felmentette a vádak alól, Kusztos a kolozsvári törvényszékhez fellebbezett jogorvoslatért. A törvényszék november 9-én Kolozsváron is Péntek Lászlónak adtak igazat, Kusztos Tibort pedig kötelezték a perköltség megfizetésére. Védőbeszédében Péntek megjegyezte: „Bebizonyosodott, hogy Kusztos valóban elkövette azt a református egyházban eddig példa nélküli „tapintatlanságot,” amikor visszautasította a temetkezési szertartás elvégzését olyan szegény sorsú magyar református elhunytak számára, kiknek hozzátartozói nem tudtak eleget fizetni, ezért azt román ortodox pap végezte el ingyenesen.” /Véget ért a Kusztos–Péntek per. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Önálló magyar iskola létrehozásáról vitázott február 27-én Bánffyhunyadon a Városi Tanács. Minden egyeztetés ellenére a helyi tanács leszavazta a magyar iskolára vonatkozó javaslatot. A bánffyhunyadi önálló iskola létesítésére vonatkozó első törekvések már 1990-ben szóba kerültek. Az önálló magyar tanintézmény kéréshez több mint 800, jobbára szülőktől származó támogató aláírást csatoltak. Bánffyhunyadon jelenleg két iskolában működik magyar tagozat. Hasonló a helyzet Tordán, itt két helyen is működik magyar nyelvű I–VIII. osztály, egy másik iskolában pedig a IX–XII. osztály. A tordai önálló magyar tannyelvű iskola csak akkor alakulhat meg, ha a tordai tanácsban a koalíciós partnerek kedvezően bírálják el a magyar szülők kérését. Szamosújváron és Désen is megfogalmazódott már az igény az önálló magyar tannyelvű iskolára. Aranyosgyéresen már alig van egy-nyolc osztályra elegendő gyerek, tehát ott nincs lehetőség az önálló magyar iskola létesítésére. /D. I., N.-H. D.: Önálló magyar iskolát kérnek Bánffyhunyadon. Hasonló kérések fogalmazódtak meg a megye többi városában is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

A Tordán tervezett magyar iskola ügyét vitató február 28-i tanácsülésen elhangzott megengedhetetlen rágalmak, fenyegetések kapcsán kivizsgálást kért László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök Alin Tise prefektustól. A tordai önkormányzat nem volt hajlandó napirendre sem tűzni a magyar iskola kérdését. Az ülésen főleg a nagy-romániás tanácsosok minősíthetetlen hangnemben támadták a magyar iskola létrehozását szorgalmazó RMDSZ-es városi tanácsosokat, de Kiss László unitárius lelkészt is, aki a feszült gyűlés után röviddel hirtelen elhunyt. Február végén két Kolozs megyei városban is, Tordán és Bánffyhunyadon akadályozták meg az önálló magyar iskola létrehozását. László Attila ezzel kapcsolatban elmondta, hogy mindkét esetben volt előzetes politikai egyeztetés a két város vezetésével. /N.-H. D.: Beadvány a prefektusnak a magyar iskolák ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./