Ápr. 19-én kezdődött el a Babes?Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának A vallás szerepe a kiengesztelődésben című előadássorozata, a harmadik alkalommal megszervezett teológiai napok keretén belül. Az első előadó Joseph Favazza amerikai teológus volt, utána az Ortodox Teológia részéről Ioan Chirila következett, majd Cristian Barta balázsfalvi görög katolikus és Péter István kolozsvári református teológus beszélt. /(benke): A vallás szerepe a kiengesztelődésben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Több ezer személy kísérte utolsó útjára ápr. 24-én Reizer Pál szatmári megyés püspököt. A temetésen mintegy háromszáz lelkész vett részt. A szertartást Ardai Attila kanonok, az egyházmegye ideiglenes kormányzója mutatta be a részt vevő főbb méltóságokat. Dr. Jean Claude Périsset nuncius latin nyelven kezdte az elhunyt püspök lelki üdvéért bemutatott szentmisét, amelyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentbeszédét követően dr. Paskai László bíboros, esztergom?budapesti érsek fejezett be. Románul dr. Ioan Robu bukaresti érsek búcsúztatta Reizer Pál püspököt. Dr. Paskai László bíboros, végezte a temetői szertartást. Merlás Tibor címzetes főesperes, a szatmárnémeti Szentlélek plébánia plébánosa rövid beszédében jelezte: nem sokkal a ceremóniát megelőzően ő vehette át Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövettől a Reizer Pál nevére kibocsátott magyarigazolványt. A püspök búcsúztatásán a következő egyházi és világi méltóságok vettek részt. Egyházi személyek: Dr. Paskai László esztergom–budapesti érsek, bíboros, Dr. Jean Claude Périsset, címzetes érsek, bukaresti apostoli nuncius, Dr. Ioan Robu, bukaresti érsek, Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Petru Gherghel, iasi–i püspök, Tempfli József nagyváradi püspök, Martin Roos, temesvári püspök, Majnek Antal, munkácsi püspök, Huzsvár László, nagybecskereki püspök, Bosák Nándor, debrecen–nyíregyházi püspök, Dr. Gyulay Endre szeged–csanádi püspök, Mayer Mihály, pécsi püspök, Balázs Béla, kaposvári püspök, Spányi Antal esztergom–budapesti segédpüspök, Lucian Muresan, balázsfalvi görög katolikus érsek, Gheorghe Gutiu, kolozsvári görög katolikus érsek, Alexandru Messian, lugosi görög katolikus püspök, Ioan Sisestean, nagybányai görög katolikus püspök, Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök, Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök, Tőkés László, királyhágómelléki református püspök, Papp Géza, erdélyi református püspök, Tietze Jenő, nagybecskereki általános helynök, Fodor József, nagyváradi általános helynök, Böcskey László, temesvári általános helynök, Potyó Ferenc, gyulafehérvári általános helynök, Dr. Czirják Árpád, gyulafehérvári érseki helynök, P. Szőke János SDB, szenttéavatási promotor, a gyulafehérvári római katolikus teológia tanári kara, Dr. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, Tincu Alexandru, szatmári ortodox főesperes Világi személyiségek: Klaus Peter Marte, német konzul, Temesvár, Szíjgyártó István, magyar nagykövet, Bukarest; Cseh Áron, konzul, Kolozsvár, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gheorghe Ciocan, Szatmár megye prefektusa, Riedl Rudolf, Szatmár megye alprefektusa, Horea Anderco, Szatmárnémeti polgármestere, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Erdei D. István, parlamenti képviselő, Varga Attila, parlamenti képviselő, Pécsi Ferenc, parlamenti képviselő, Kereskényi Sándor, szenátor, Szabó Károly, szenátor, Dr. Kalmár László, főorvos, a Segítő Jobb Alapítvány elnöke, Budapest. /Princz Csaba: Ezrek kísérték utolsó útjára Nm. és Ft. Reizer Pál püspököt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 25./

A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete közleményt adott ki a romániai magyar történelmi egyházak küldöttségének Strasbourgban az Európa Tanácsnál tett ápr. 22-i látogatásáról. A négy erdélyi egyház képviseletében dr. Jakobinyi György római katolikus érsek, valamint Tőkés László református, Mózes Árpád evangélikus és dr. Szabó Árpád unitárius püspökök vettek részt , hozzájuk csatlakozott még Nicolae Anusca, a Román Görög Katolikus Egyház balázsfalvi érsekségének tanácsosa. A romániai kisebbségi egyházak vezetői mindenekelőtt a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok és egyéb javak visszaszolgáltatása tárgyában tartották szükségesnek az Európa Tanácshoz fordulni. Reprezentatív dokumentációt tartalmazó füzetet nyújtottak át az illetékeseknek. A Jussunkat követeljük (Demanding our property) című — angol nyelvű — kiadvány egyebek mellett magába foglalja az egyházak által rendezett, 2002. nov. 29–30–án Kolozsváron megtartott nemzetközi értekezlet közös nyilatkozatát, amelyben a résztvevők kilátásba helyezik Románia Európa Tanács általi monitorizálása újrafelvételének kérelmezését, abban az esetben, amennyiben a román kormány az egyházakkal kapcsolatban vállalt nemzetközi kötelezettségeit továbbra sem teljesíti. A dokumentumgyűjtemény tartalmazza továbbá a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott javak teljességre törekvő kimutatását. Az egyházi küldöttséget fogadta Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. A magyar egyházi vezetők ez alkalommal az egyházi ingatlanokra és magyar egyház, valamint kisebbségi magyarság helyzetére vonatkozó beadványt nyújtották át a főtitkárnak. Nicolae Anusca tanácsos a román görög katolikus egyház jogfosztottságát bemutató dokumentumot adott Walter Schwimmernek. A magyar egyházfők közös folyamodványukban — az ingatlanok ügye mellett — a következő egyházi és kisebbségi sérelmeket tárták az Európa Tanács elé: magyarellenes politikai propaganda és időről időre előálló diszkriminatív kisebbségellenes állami intézkedések, politikai gyakorlat; a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció, a privilegizált román ortodox "nemzeti" egyházzal szemben; a közigazgatási törvénynek megfelelő kétnyelvűség bevezetésének a részleges elmaradása, illetve halogatása; a kisebbségi nyelvek — így a magyar nyelv - teljes kizárása az igazságszolgáltatásból; a tanügyi törvényben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés a kisebbségekkel szemben; a vallásszabadságra vonatkozó törvény tizenkét év óta tartó elszabotálása; a kisebbségi törvény elfogadásának elodázása; a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által benyújtott egyes törvénytervezetek semmibevétele (pl. törvénytervezet, melyet 500 ezer polgár aláírásával terjesztettek elő; a magyar állami egyetem helyreállítására vonatkozó törvénytervezet; az ingatlanok restitúciójára vonatkozó törvénytervezet); az önerőből létrehozott magyar tannyelvű magánegyetem akadályoztatása; a moldvai "csángó" magyarok erőszakos elrománosítása; a magyar nemzetiségű politikai foglyok elítéltetése, illetve fogva tartása; a magyar kisebbségek által — is — lakott területek és a magyar népesség gazdasági megkülönböztetése; a magyar többségű vidékek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések (pl. Székelyföld); botrányossá fajult kisebbségi esetek (pl. Székelyudvarhely). Ugyanakkor felhívták a főtitkár figyelmét arra, hogy a kisebbségi kérdések vonatkozásában — az európai integráció előmozdítása, illetve a kedvező arculatépítés céljából Románia továbbra is a rá jellemző, hagyományos kirakatpolitikát folytatja. Ennek tulajdoníthatóan terjedt el országunkról az a hamis kép, mint hogyha kisebbségpolitikája — európai szinten is, "modell–értékű" volna. A magyar egyházi vezetők óvatos bizakodással szóltak az állítólagosan rövidesen elkészülő ingatlanügyi törvénytervezetről. Felvetések rendjén a küldöttség tagjai rámutattak a román kormány egyházakat egymás között megosztó törekvéseire, valamint a kisebbségi egyházakat sújtó botrányos megkülönböztetésre, illetve a Román Ortodox Egyház privilegizált helyzetére. Továbbá aggodalmukat fejezték ki a készülőfélben lévő törvénytervezet esetleges megszorító intézkedéseinek veszélyére. Külön is kitértek a marosújvári görög katolikus templom erőszakos elfoglalásának esetére, a marosvásárhelyi iskolabotrányra és a gyulafehérvári Batthyáneum, valamint a nagyváradi római katolikus püspöki palota sorsára. Egyházaink küldöttségét fogadták továbbá: Paul R. Gallagher, a Szentszék különleges megbízottja az ET–nél, Bársony András, az ET Monitoring Bizottságának elnöke, valamint Bruno Haller, az ET Parlamenti Közgyűlésének főtitkára. Valamennyi találkozón és megbeszélésen kiemelt figyelmet nyert az erőszakos asszimilációnak alávetett moldvai csángók, valamint a hátrányos megkülönböztetést szenvedő egyházi–felekezeti oktatás ügye. /A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete: Közlemény.= Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 27./

Máj. 15-én Bukarestben összeült az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Monitorizálási Bizottsága, hogy döntést hozzon arra vonatkozóan, hogy Románia esetében lezárja-e a "poszt-monitorizálási" szakaszt. Ez azt jelentené, hogy Románia teljes mértékben eleget tesz az Európa Tanács követelményeinek. A nyitva maradt kérdések között szerepel, többek között, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Bársony András, a bizottság elnöke a máj. 15-i ülésen elmondta: több román politikussal sorra kerülő találkozója után bejelenti Románia ötévi monitorizálásának eredményét. Az ülést megelőzően a Bársony András vezette küldöttség nem hivatalosan külön fogadta a magyar történelmi egyházak, a görög katolikus, a balázsfalvi érsekség és a szász evangélikus egyház képviselőit. Tőkés László püspök a Szabadságnak elmondta: az egyházi vezetők vegyes érzésekkel fogadták a bizottság elnökének azon bejelentését, hogy javasolni fogja Románia megfigyelésének megszüntetését. Az egyházak arra kérték a bizottság elnökét, hogy amennyiben Románia lekerülne a megfigyelt országok listájáról, továbbra is kérjék számon az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott 1123/97-es ötpontos ajánlás teljesítését, amelyek között szerepel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése is. Azzal kapcsolatban, hogy egy nappal a megfigyelő-bizottság ülése előtt ténylegesen is visszaadtak kilenc ingatlant a magyar történelmi egyházaknak, amelyeket korábban már sürgősségi kormányrendelettel visszaszolgáltattak, de az egyházak a mai napig nem vehettek a birtokukba, Tőkés László elmondta: "Európa kevéssel beéri, Románia pedig olcsón kifizeti Európát. Románia mestere a porhintésnek: egy restriktív intézkedést így tud eredményként eladni, miután közel két éve halogatja az akkor visszaadott épületek tényleges visszaszolgáltatását" — mondta Tőkés László. /P. A. M.: Felfüggesztik Románia utóellenőrzését? Tőkés: Bukarest mestere a szemfényvesztésnek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Két héttel 90. születésnapja előtt elhunyt Dr. Todea Alexandru bíboros /Telek (Fehér megye), 1912. jún.5. – Szászrégen, 2002. máj. 22./ Rómában szentelték pappá, ugyanott szerzett doktorátust. Titokban szentelte püspökké Schubert József bukaresti római katolikus püspök 1950-ben. 1952-ben a kommunista hatóságok életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Megjárta a politikai börtönök poklát, ahonnan 1965-ben, közkegyelemben részesülve szabadult. 1986-ban titokban megválasztották a romániai Görög Katolikus Egyház metropolitájának. Ünnepélyes metropolita-érseki székfoglalására csak a rendszerváltás után, 1990. október 7-én kerülhetett sor Balázsfalván. II. János Pál pápa nevezte ki bíborossá Rómában, 1991. december 8-án. 1994-től egészségi okok miatt nyugállományban volt. Máj. 28-án helyezik örök nyugalomra a balázsfalvi katedrális kriptájába. /Fodor György: Elhunyt Todea Alexandru bíboros. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

"Geréb Mihály olvasói levelében leszögezte: Tőkés László püspök nem tetszett az RMDSZ megalkuvó politikáját folytató vezetőségének, egyszerűen félretették, megszűntetve a tiszteletbeli elnök tisztségét. De gondoltak-e arra, hogy ők ott lehetnének-e ahol vannak, ha nem lett volna Tőkés László bátor kiállása 1989-ben? Most is bátran ki meri mondani, hogy a romániai magyarság jogfosztott, megalázott nemzetiség. Amit visszaszolgáltattak, az külföldi nyomás eredménye. A fasisztákat, utána a kommunistákat (már ahol) kérdőre vonták. Húsz-harminc év múlva majd megkérdik a PSD-t, a kormánypártot, hogy a reform nevében miként tette tönkre az országot? És akkor mellette lesz az RMDSZ is. /Geréb Mihály, Balázsfalva: "Legnagyobb ellensége a magyarnak a magyar". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., Postafiók rovat/ "

"A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "

"Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./"

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

A megszűnés veszélye fenyegeti a Székelyudvarhely – Héjjasfalva vasútvonalon közlekedő, a környékbeliek által csak székelygőzösként emlegetett személyszállító vonat működését. Ugyanebben a helyzetben van a Parajd – Balázsfalva közötti szárnyvasút is. Az említett vasútvonalak nem gazdaságosak, ezért az állam magánkézbe szeretné adni azok működtetését – ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy megszűnik ezek üzemeltetése. Február 24-én a Hargita Megyei Tanács részéről Bunta Levente alelnök Székelyudvarhelyre, megbeszélésre hívta össze az érintett települések polgármestereit. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy mindenképp meg kell menteni a vasútvonalakat – azonban konkrétumokról nem, csak lehetőségekről tudtak tanácskozni. A Brassói Vasúttársaság már korábban megkezdte az alkalmazottak elbocsátását. /Szász Emese: Veszélyben a székelygőzös? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

Fehér megye területén a kormányhatározat értelmében három újabb vasútvonalat /Alkenyér-Kudzsir, Gyulafehérvár-Zalatna és Balázsfalva-Parajd/ fenyeget a felszámolás veszélye. Ez a döntés csak nehezíti az érintett városok és egyéb helységek siralmas gazdasági, szociális állapotát. Négy évvel ezelőtt az Erdélyi Érchegységet átszelő Torda-Abrudbánya vasútszakaszt szüntették meg. /Három vasútvonal végnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

A Romániai Katolikus Püspöki Kar máj. 24–25–én tartotta évi találkozóját, amelyen a katolikus püspökök nyilatkozatot fogadtak el, amely Románia jelenlegi helyzetével, nehézségeivel és erkölcsi kihívásaival foglalkozik. Az ország lakosságának nehéz gondjait látva a püspökök az egyház szavát fogalmazzák meg, amikor a szeretet krisztusi értékeire hivatkozva a szegények, a bajbajutottak melletti elköteleződésre szólítanak fel. A Katolikus Püspöki Kar Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érseket választotta elnökké. – Arra a kérdésre, hogy a moldovai csángó falvakban miért celebrálják a római katolikus szentmiséket román nyelven, Robu érsek és Perca iasi–i püspök azt válaszolta, hogy a szentmiséket csak anyanyelven lehet celebrálni, csángó anyanyelv pedig nem létezik. /Elek György: Befejeződött a Romániai Katolikus Püspöki Kar szatmárnémeti találkozója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 27./

Gálfalvi Gábor alsóboldogfalvi nyugdíjas tanító magyar–roma társalkodó-szótárt készített. A P. Buzogány Árpád szerkesztette szótárt a Hargita Megyei Kulturális Központ adta ki, Core Mária, a balázsfalvi Pedagógiai Főiskolán végzett roma tanítónő írt hozzá előszót. /Magyar–roma társalkodószótár. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

Tizenharmadik alkalommal adták át november 12-én Szamosújváron a Czelder Márton- és Földes Károly-díjat. A Diaszpóra Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület minden évben kitüntet egy református lelkészt és egy gondnokot a szórványban végzett áldozatos munkájáért. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány elnöke köszöntőbeszédében elmondta, ezt a vidéket nem a pusztulás, hanem az építő cselekvés jellemzi. A Czelder Márton-díjat Jánossy László balázsfalvi református lelkipásztor vehette át, aki a Kis-Küküllő mentén végzett szórványszolgálata elismeréseként kapott kitüntetést. A Füzes-mente szórványmagyarsága hitének és nyelvének őrzéséért Földes Károly-díjjal Nagy István kispulyoni gondnokot tüntették ki. /Dézsi Ildikó: Élet a romok felett. Szórványdíjakat adtak át Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Torján, az országút mellett jobb oldalt termetes kőporta tátong. A kerítés a torjai nemes család, az Aporok ősi birtokát határolja. Báró Apor Csaba agrármérnök most e telken lévő kertészlakásban él feleségével együtt. Nyolcvanötödik életévében még mindig gazdálkodik, s energiája nagy részét a kommunista rendszer által elkobozott családi vagyon visszaszerzésére fordítja. Az első erdélyi írásos bizonyíték az Apor családról 1311-ből származik, 1300 körül már itt laktak. Apor Péter (1676–1752), az író, a Meta­mor­phosis Transyl­vaniae (1736) szerzője, és az egykori püspök, boldog Apor Vilmos (1892–1945) csupán két közismert név a népes családból. A kitelepítésre egy éjszaka került sor, fél órájuk volt, hogy összecsomagoljanak, és teher­autóra üljenek. Először Sepsi­szentgyörgyre kerültek, majd Balázsfalvára. Ott voltak 1963-ig. Apor Csaba harmincöt évet dolgozott állami gazdaságokban, „kezdtem mint kertész, és végeztem mint főmérnök”, emlékezett. Apor Csaba 1991 márciusában, a 18-as, földtörvény meg­jelenése után költözött vissza Torjára, majd árverésen megvásárolta a volt állami gazdaság épületeit, amelyek hajdan a család birtokán voltak. Visszatért ,,azért, hogy a mi területünk megmaradjon”. Hétszáz esztendeje a család tulajdona, magyarázta, hozzátéve: ,,engem az Isten a magyar nemzet keretén belül teremtett meg. Az embernek vannak génjei is, van lelke is, és az ember lélekben ragaszkodik saját nemzetéhez, családjához.” ,,A katolikus hit és erkölcs alapján jó magyar akarok lenni, és az volt mindig a törekvésem, hogy ha tudok, használjak a magyarságnak.” Élete során az is előfordult, hogy el akart menni Erdélyből. De aztán mégsem tette, mert volt egy beszélgetése Márton Áronnal, aki csak annyit mondott neki: ,,ne menj el, fiam”. S ebből értett, ez az intelem egy életre elég volt. Az ősi udvarházat akarja helyreállítani, a mintegy hatszáz éves épületben maradtak régi freskók is. Szeretné, ha három gyermeke közül az egyik visszatérne Torjára, a másik esetleg a Maros menti birtokra, Dedrádszéplakra. Az egykori erdélyi arisztokrácia körében mostanában jellemző, hogy valami hazahozza az utódokat, még a gyermekeket, unokákat is. Az a baj, hogy a föld s az erdő visszaadása nagyon lassú, pedig a család gazdasági megerősö­déséhez kellene az egykor meglévő erdő s föld, anélkül nehezen tudják helyreállítani a kúriát. /(Mózes László): Aporék fiatalsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./

Az elmúlt hetekben a pápa „Ecclesiae Archiepiscopalis maior” rangra (főérsekség) emelte a balázsfalvi székhellyel rendelkező Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. Az új főérsekség egyházjogi hatáskörének kiterjedése, a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében ugyanaz, mint a pátriárkátusoké. A főérsek, Lucian Muresan metropolita egyenlő rangsorba került a romániai görögkeleti egyház pátriárkájával, Teoctist Arapasuval. Az új főérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffragáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségű görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző klérussal együtt. Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita, akit a hazai görög katolikus egyház több mint 300 éves történelme során elsőként ruháztak fel főérseki méltósággal, 1931. május 23-án született a Máramaros megyei Fernezelyen. 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Negyedéves volt, amikor az 1958–1959-es tanévben a hatóságok – négy görög katolikus társával együtt – az intézet elhagyására kötelezték. Muresan minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és főpapi nagyságát és életszentségét. „Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és hősiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását.” A teológiáról történt kizárása után Lucian Muresan csak kőbányában, szakképzetlen munkásként kereshette meg kenyerét, de hű maradt papi hivatásához. Titokban szentelték pappá 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöki tisztségét is betölti. /Fodor György: Főérsekségi rangra emelték a romániai görög katolikus egyháztartományt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Háromszáz éves működése után főegyházmegyei rangra emelte XVI. Benedek pápa a balázsfalvi görög katolikus érsekséget. Lucian Muresan fogarasi és gyulafehérvári görög katolikus mitropolita-érseket Jean Claude Périsset bukaresti pápai nuncius szentelte fel „archiepiscopus major”-rá. Ezzel Balázsfalva ugyanazt a rangot kapta meg, amelyet az ukrajnai görög katolikus egyház, s amely gyakorlatilag önálló egyházi státust biztosít, saját zsinattal és autonóm jogkörökkel. Bullájával a pápa a kommunista időszak görög katolikus papjai, püspökei mártíromságának is emléket kívánt állítani. A hazai görög katolikusok úgy vélik, hogy a főegyházmegyei rang megszerzése ugyanolyan fontos esemény egyházuk életében, mint amikor azt 1853-ban mitropolitai provinciai rangra emelték. /Főegyházmegyei rang Balázsfalvának. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Bukarestben, a Szent József Római Katolikus katedrális mellé egy vállalat 75 méter magas csupa üveg és acél külsejű irodaépületet szándékozik építtetni. A terv heves tiltakozást váltott ki a hívők szintjén, de számos közéleti személyiség is felháborodásának adott hangot, amiért közvetlenül a műemlék értékű templom mellé építenék a 19 emeletes kolosszust. A tiltakozáshoz csatlakozott a balázsfalvi görög katolikus egyházmegye is, az oda tartozó templomok előtt május 25-én este élő láncot alkottak a hívők. A Máltai Lovagrend tagjai díszegyenruhában vonultak fel. A római katolikus egyház a három brassói templomban szervez hasonló tiltakozást – közölte dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A döntést azzal indokolta, hogy Erdélyben a Cenk alatti városban él a legnagyobb lélekszámú, román anyanyelvű római katolikus közösség. /E.-R. F.: Tiltakoznak a katolikusok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Margittán és Sepsiszentgyörgyön is egész napos magyar műsort sugározhat rövidesen a Partium Rádió, illetve a Régió Rádió. Margittán a Stirea Kft., Szentgyörgyön a helyi Antal és Tamás Kft. üzemeltethet rádiókat, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) napokban hozott döntése nyomán, Barót, Balázsfalva, Kolozsvár új magyar nyelvű kereskedelmi rádiói mellett. A médiafelügyelet kilenc évvel meghosszabbította a székelyudvarhelyi Príma Rádió műsorszolgáltatási jogát. /Magyar rádió Margittán és Szentgyörgyön is. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Nagyenyeden a természetrajzi, valamint történelmi múzeum megalakulásának 210. évfordulóját ünnepli a város. A múzeum alapításának az 1796-os évet tekintik, amikor Benkő Ferenc professzor külön választotta a Bethlen-könyvtárban őrzött tekintélyes gyűjteményt a könyvtár anyagától. Alapítási dokumentumként a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban őrzött A ritkaságok és természeti dolgok Múzeuma címet viselő, Benkő Ferenc 1796-ban kézzel írt leltára szolgál. A mai Románia területén elsőként a székelyudvarhelyi múzeum 1772-ben, majd a nagyszebeni 1790-ben, a iasi-i Természetrajzi Múzeum és a bukaresti Nemzeti Múzeum 1834-ben, a balázsfalvi Természettörténeti Múzeum 1850-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum 1859-ben létesült. Mint természetrajzi múzeum azonban a nagyenyedi vitathatatlanul az első az országban. A Bethlen Kollégium 1948-ban történt államosítása után 1950-ben a múzeumot kettéválasztották. A Történelmi Múzeum a Fejedelmi Palotába (vár) költözött. Az akkor átvett kb. 7000 tárgy jelenleg 30 000-re bővült, főleg az ásatások során előkerült leletekkel. A Természetrajzi Múzeum a Kollégium épületében maradt és a Fenichel-gyűjteménynek köszönhetően, tudományos értéke alapján a bukaresti Grigore Antipa után a másodikként tartják számon az országban. Az Erdélyi Református Egyházkerület mindkét múzeumot visszaigényli, az államosításkor készült leltár eltűnt. Az 1950-es kettéváláskor készült és megőrzött leltár szerint valamennyi tárgy a román állam tulajdonát képezi. A Bethlen Dokumentációs Könyvtár államosítási leltára viszont minden további nélkül előkerült, így az átadás is zökkenőmentesen megtörtént. /Takács Ildikó: 210 évesek az enyedi múzeumok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./

A magyarországi Máriagyüdről indult április 16-án Csíksomlyóra tartó zarándokútjára Tóth János magyar állampolgár. Zsebében Bíró László püspök ajánló levele, ki “hitét gyakorló becsületes keresztyén embernek” ismeri a kilométereket egymagában rovó, hitében erős, a családot a nemzet és élet alapkövének tekintő gazdálkodót. Zarándoklatával a lelki elsivárosodásra, a család értékvesztésére, széthullására szeretné felhívni a figyelmet. Útvonalán – Máriagyüd, Mohács, Szeged, Makó, Tornya, Arad, a Maros völgye, Gyulafehérvár, Marosszentimre, Balázsfalva, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó – minden szembejövőre ráköszön és szóba áll azzal, aki megszólítja. Kezet nyújt, elfogadják, s kézfogásával egy családért elmondott Miatyánkot kér. Tóth János 3 éve készül az útra, indulását 5 hónapos felkészülés előzte meg. Reggel 7-kor indul, naponta 25-45 km-t gyalogol. A szálláshelyekről barátok, ismerősök gondoskodnak. Számításai szerint pünkösdre Csíksomlyóra érkezik. Az úton találkozott még magyar zarándokokkal. Haraszti Mária és Pozsgai Éva Pilisszántóról indultak április 20-án. Útjuk Déván, Csaba testvér szálláshelyén keresztezte egymást. /Takács Ildikó: Imát kér a magyar zarándok kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

Július 8-án, vasárnap a Dicsőszentmárton közelében, Küküllődombón az Alsó-Küküllő Menti Ifjak Szövetsége (ALKISZ) és Ádámos község önkormányzata szervezte a vízmelléki hagyományőrzők találkozóját. A két Küküllő közének falvai a Balavásár – Kiskend – Nagykend vonaltól le Balázsfalváig, ritkán jutnak megmutatkozási lehetőséghez. Az ALKISZ Kökényes nevű tánccsoportja Varró Huba és Miklós Mónika vezetésével bemutatta az alsó-küküllői táncrendet, majd több csoport fellépett, eljöttek a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium tanulói is. /B. D. : Táncostalálkozó Küküllődombón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Negyedévenként jelenik meg a Küküllőszögi Magyar Lap Balázsfalván a helyi református és római katolikus egyházközségek, továbbá a helyi RMDSZ-szervezet gondozta kiadványa. Szerkeszti Karácsonyi István RMDSZ-elnök, megjelenését támogatja a Communitas Alapítvány. Az igényes kivitelezésű, fotókban gazdag lap mottója jelzi a kezdeményező és szerkesztő bizottság (Karácsonyi István, Németh Ferenc és Udvari Ibolya.) szándékát: “Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!!!” Ezt a hűséget igazolja a legfrissebb augusztus 26-án megjelent IV. szám anyaga is. A Műemlékeink című rovatban képekkel és rajzokkal illusztrálva mutatták be a tűri és magyarpéterfalvi református templomokat. Udvari Ibolya óvónő a könyvnek a nevelésben betöltött szerepéről és könyvtáralapító munkájukról írt. Ez a nagyszerű kezdeményezés követendő példa lehet más Fehér megyei települések számára is. /Józsa Miklós: Magyar lap Balázsfalván. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Kolozsvár volt polgármestere, a hírhedt Gheorghe Funar ismét szabadjára eresztett egy torz agyszüleményt Márton Áron püspökről. Márton Áron nem szorul védelemre, élete, tettei, szavai önmagukért beszélnek, olyan szellemi magasságokból, amelyekbe a Funar-félék soha el nem juthatnak. Márton Áron magyar volt, sőt, bizonyos ízléseknek talán túlságosan is magyar. Népének sorsa, jövője minden pillanatban foglalkoztatta, azért vállalt börtönt, meghurcoltatást, házi őrizetet. Erdély katolikus püspöke még a meghurcoltatás idején is testvériesen viselkedett a román néppel szemben. Amikor a békülő kedvű Ceausescu díszvacsorán maga mellé ültette, a püspök ülve maradt, és nem tapsolt együtt a többiekkel a diktátor beszéde után. Börtönből való kiszabadulása után a következő vallomást tette Lucian Muresan görög katolikus papnövendéknek, a jelenlegi balázsfalvi főérseknek: „Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozástól, vallási hovatartozástól függetlenül. ” /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szamárordítás. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A magyar identitásvesztés leghangsúlyosabb a szórványfalvakban és nagyvárosokban. Enyhítése érdekében perspektívabővítésre lenne szükség a szórványpolitikában – mutatott rá Kiss Tamás szociológus. A Fehér megyei Tür nevű falucskában a lakók családneve: Szabó, Tarkó, Nemes, de a magyarul elhangzó köszönést románul viszonozzák. Ádámos az utolsó település, amelynek a neve magyarul is szerepel a helységnévtáblán. Tür falucska még jelzőtáblával sincs ellátva: se magyarul, se románul. Kémenes Lóránt gyergyószentmiklósi római katolikus plébános, amikor tavaly megkapta kihelyezését az érsekségtől, nehezen akadt a falura. Magyarul beszélők alig vannak. A plébános két nyelven prédikál. Türben már régen nincs magyar iskola. Balázsfalván is csak nehezen lehetett megmenteni az iskola magyar tagozatát: Kémenes plébános elvállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását, hogy megmenthessék az iskolát. A balázsfalvi általános iskola magyar tagozatán jelenleg I–IV. osztályba nyolc gyerek jár, az általános iskolába összesen 28. „Leginkább románul beszélünk már a családban és a barátaimmal is. Az iskolában jó, mert gyakrabban hallom a magyart, mint otthon” – mondja az egyik gyerek. „Minden évben újra kell vívni a harcot a magyar oktatásért” – vallja a tanító néni, Marginean Adél. Balázsfalva 13 ezer lakosának öt százaléka magyar, legtöbbjük vegyes házasságban él. Az asszimiláció súlypontjai nem a dél-erdélyi szórványfalvak, hanem a nagyvárosok, Brassó, Temesvár, Arad, Kolozsvár vagy Nagyvárad lakótelepei – magyarázta Kiss Tamás. /Barabás Márti: Az asszimiláció színterei. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

A Fehér megyei Tür nevű falucska egyike a számtalan olyan erdélyi településnek, ahol a magyar népességfogyás látványos. Tür és Magyarpéterfalva közigazgatásilag Balázsfalvához tartozik. Kémenes Lóránt római katolikus plébános elmondta, a falusiak jó részének magyar a neve, de a magyarul beszélők igencsak kevesen vannak, habár nem csak Tür, de Balázsfalva, Magyarpéterfalva és Karácsonyfalva is a plébániához tartozik. A római katolikus lélekszám hivatalos adatai szerint Türben 375, Balázsfalván 285, Péterfalván meg Karácsonyfalván 19-en vannak, ez összesen 679. Türben már régen nincs magyar iskola. Kémenes Lóránt plébános elvállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását az V-VIII. osztályban, így lehetett megmenteni Balázsfalván az iskola magyar tagozatát. /Barabás Márti: A templom és az iskola. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

A Studium Academicum Alapítvány nemzetközi ökumenikus konferenciát szervezett Fugyivásárhelyen szeptember 2-4-e között. Ennek keretében Pozsony Ferenc, a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora az erdélyi magyar néprajzi tájegységeket mutatta be. Az első világháborúig egy szűkebb területet, ami a Királyhágón túlra esett, neveztek Erdélynek. Trianonnal alföldi területeket is – amit a magyarok Partiumnak neveznek – Romániához csatoltak. 1920 után ezeket a vidékeket is Erdély részeként említik. Erdélyben a magyarok elsősorban a síkvidékekre, folyóvölgyekbe – Maros, Szamos és Küküllők – telepedtek le. A németek a 12. században érkeztek nagyobb csoportokban, főleg Dél-Erdélybe. A hegyes területeken erős román közösségek alakultak ki: a Déli-Kárpátokban, az Erdélyi-szigethegységben, Máramarosban. Erdélyben 800 éven keresztül két autonóm terület volt: a Székelyföld és Szászföld. Napjainkra a szászok eltűntek, de jelentős építészeti örökséget hagytak maguk után. A székelyek a Magyar Királyság keleti határait védték. Jelenleg is magyar etnikai tömb. A két autonóm tartományon kívüli részek a vármegyei területek. A román közösségek ortodox hitben éltek, majd egy részük egyesült Rómával. Ők lettek a görög katolikusok, erős központjuk jön létre Balázsfalván. A magyarság egy része a reformáció idején kálvinistává és unitáriussá vált, egy szűkebb területen katolikus maradt, főleg Székelyföld keleti részén. Néprajzi szempontból jellegzetes romániai magyar tájegységek: az Érmellék, a Szilágyság, a Fekete-Körös völgye, Kalotaszeg, Torockó, a Mezőség, a Székelyföld, Csángóföld és a bukovinai székely vidék. Az előadással párhuzamosan a kultúrotthonban a Fugyivásárhelyi Református Nőszövetség erdélyi tárgyi emlékekből rögtönzött népművészeti kiállítást rendezett. /Létai Tibor: Fugyivásárhelyi példamutatás. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 6./

Romániában az ország 49 állami egyeteme mellett 51 magánegyetem gyártja futószalagon a diplomás főket. Az élen járó helyet a Spiru Haretről elnevezett tanintézet vívta ki, amely korlátlan mennyiségben termeli az egyetemet végzettek és mesteri fokozatot szerzett személyek hadseregét. 30 karon 50 szakiránnyal, 68 egyetemi és egyetem utáni képzési programmal immár 53 központban működik, s polipként hálózta be az országot Bukaresttől Balázsfalváig. Az egyetem kiterjesztette csápjait a világ nagyvárosaiba Tel Avivtól Spanyolországon át New Yorkba és Kanadába is. Így sikerült elérni, hogy 311. 928 hallgatójával a világ harmadik legnépesebb egyetemévé nője ki magát. A karok mellett egyetemi oktatókat továbbképző központot működtet, saját televízió- és rádióadója, könyvkiadója, nyomdája van, 37 ingatlannal rendelkezik. Idén 56. 000 végzős számára igényeltek diplomát, ami egyenlő az összes romániai tandíjmentes egyetemen végzettek számával, erre az oktatásügyi tárca vezetője is felfigyelt. Érdekes, hogy az 1991-ben alapított és az első akkreditációkat 2002-ben megszerző egyetemről csak most derül ki, hogy nem minden nappali karának van működési engedélye, a látogatás nélküli oktatási formának pedig egyáltalán nincs. Hogy miért nem derült ki mindez korábban a Nagy-Románia Alapítvány által létesített egyetemről? A Spiru Haret Egyetemen végzett tanárok diplomáját érvénytelennek nyilvánítva kizárták őket az állásokra meghirdetett versenyvizsgáról. A „felvételi” ezen a furcsa egyetemen most is tart. A sok hallgató sok pénzt jelent, azzal pedig mindent meg lehet vásárolni. /Bodolai Gyöngyi: Diploma-túltermelés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./