Puskel Péter 2003-ban történt nyugdíjba vonulása után sem panaszkodhatott semmittevésre, az idei év eseménydús volt: felvették a Romániai Írószövetség aradi tagozatába, kiválósági díjat kapott helytörténészi munkásságáért Arad napján, és igazi könyvritkaságot rendezett nyomda alá, amelynek megjelenése az Aradi Magyar Napokra várható október elején. Puskel Péter 1968-tól 2003-ig volt hivatásos újságíró, de nem erre a pályára készült. Érdekelte az irodalom, a képzőművészet, a színházi rendezői pálya, a zene és a történelem. Azután a sors másképp hozta. Az ő évfolyama volt az utolsó 1959-ben, amely még a tiszta magyar 3-as középiskolában végzett. A Temesvári Egyetemen az orosz–román szakon szerzett diplomát. 1968-ban Aradon magyar lapjához /Vörös Lobogó/ került. Elindított egy új rovatot, amelyben a város régi épületeiről közöltek képeket, rövid leírással. Ez ment 1974–75-ben, amíg hetilapként jelentek meg, majd jött a letolás, hogy visszasírja a múltat. Előbb újságcikkeket írt a rendszerváltás után az Jelen napilapban, majd mindezt könyv alakban is megjelentette. Az első kötet, az Arad marad 1997-ben látott napvilágot, az 1998-as Arad redivivus címűben már új anyagok is voltak. 2004-ben az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadó felkérésére összeállította az Emlékképek a régi Aradról című kötetet. Jelenleg Arad ipartörténete érdekli, ezzel még románul sem foglalkozott senki. További témái: jeles aradi műszaki személyiségek, a második világháború aradi vonatkozásai. /Kiss Károly: „Semmi sem tökéletes, semmi sem végleges” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

Lovak az ablakban című előadással indul szeptember 28-án az Aradi Kamaraszínház új évada. A produkció az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház együttműködésében készült, és nem csak az aradi teátrum, hanem a pécsiek repertoárjába is bekerül. Tapasztó Ernő az Aradi Kamaraszínház művészeti vezetője elmondta, sor kerül a budapesti Vígszínház és az Orlai Produkciós Iroda előadására is. Sebestyén Márta, aki minden magyarországi díjat megkapott, az Aradon már nagy sikert aratott Sebő Ferenccel és együttesével lép a közönség elé. Kepes Andrással egy új, beszélgetős, történetmesélős sorozatot indít be az Aradi Kamaraszínház. /Az Aradi Kamaraszínház 2009-2010-es évadterve. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Aradon a Megyei Múzeum ezúttal Klug Ferenc első egyéni kiállításának adott helyet. Hihetetlen, hogy az Aradi Ion Andreescu Képzőművészeti Kör doyenjének, a most 74 esztendős, elismerésnek örvendő Klug Ferencnek – aki három évtized óta a kör talán valamennyi közös kiállításán jelen volt – ez lenne az első egyéni tárlata, de így van. Szinte rá kellett beszélni, hogy illene már egyéni kiállítást rendeznie. /Balázs Katalin: Visszatekintés helyett. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A parasztság és a kommunizmus című kiállítás záróünnepségét tartották meg szeptember 3-ám Nagyváradon, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárban. Jelen volt a két projektvezető, Ana Blandiana Herder-díjas író, költő és Romulus Rusan. Dokumentumok, fotográfiák tanúskodnak a komor múltról: az erőszakos kollektivizálásról, a deportálásokról és bebörtönzésekről. A falvakban emberek ezreit forgatták ki vagyonukból, semmizték ki őket, tettek földönfutóvá a vörös terror idején. Voltak, akiket munkaszolgálatba hurcoltak el, másokat tömlöcbe vetettek vagy meggyilkoltak. A kiállításon az egyik pannó térképe azt ábrázolja például, hogy 1949-1962 között Romániában hol történtek parasztfelkelések. Romulus Rusan több mint tízéves kutatómunkájának eredménye ez a tárlat. A kommunizmus idején több száz parasztlázadás volt szerte az országban. Több százezer embert ítéltek el, hurcoltak meg a bíróságon. A vándorkiállítás következő színhelye Arad lesz, aztán Temesváron mutatják be az anyagot. /Tóth Hajnal: A kommunizmus áldozatai a parasztság körében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 4./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 4–6. között a Szatmár megyei Hadadon, a Dégenfeld-kastélyban tartotta honismereti konferenciáját. Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a megjelenteket. A XV. Partiumi Honismereti Konferencia alkalmából Dukrét Géza ismertette az eddigi konferenciák témáit és az itt átadott Fényes Elek-díjak tulajdonosait. Ezt követően adták át az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Szabó István (Ottomány), Erdei János (Szilágysomlyó), Hitter Ferenc (Felsőbánya) és Vajda Sándor (Borosjenő). A helytörténeti kutatásban, a honismereti nevelésben, az egyesületi munkában végzett példamutató tevékenységéért díszoklevelet kapott Bara István (Szatmárnémeti), Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti), Jakab Rita (Nagybánya), Kupán Árpád (Nagyvárad), Jancsó Árpád (Temesvár), Ujj János (Arad), Wanek Ferenc (Kolozsvár), Kovács Rozália (Érmihályfalva), Nagyváradról Mihálka Magdolna, Pásztai Ottó, Gőnyey Éva, Bordás István. A XV. Konferencia fő témái a következők voltak: Ipartörténeti műemlékek, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan a konferenciának helyet adó Hadad megismerésével kezdődött. Az előadók között Dukrét Géza vetített képek segítségével mutatta be Bihar megye pusztuló műemlékeit, Kiss Zoltán (Kraszna) Adalékok a református felekezeti oktatás 1945–1948 közötti történetéhez című tanulmányában a szilágysági tanítósorsokat ismertette. Harangozó Imre (Újkígyós) ortodox templomok középkori freskóit mutatta be, amelyek szent királyainkat ábrázolják, Starmüller Géza (Kolozsvár) Kővár és vidékének történelemformáló szerepét ismertette, Jancsó Árpád (Temesvár) a százéves temesvári vízi erőműről mint ipari műemlékről tartott érdekes előadást. Dukrét Géza ismertette Kiss Kálmán Túrterebes iskola- és egyháztörténete című kötetét, amely a Partiumi füzetek 59. kötete. Kupán Árpád a Dobrai Református Egyházközség életét ismertette. Az előadók között volt Horber Pál (Nagyvárad), aki Balogh Ernő professzorról és a mézgedi Czárán Gyula-cseppkőbarlangról értekezett, Krestyán Ilona (Temesvár), aki Temesvár társadalmi és kulturális helyzetképét ecsetelte a két világháború között, Antal Béla (Nagyvárad) ismertette Biharpüspöki névkataszterét a 13. századtól kezdve. A harmadik nap szakmai kirándulással folytatódott. A konferenciát támogatói között volt a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány és a Dégenfeld Alapítvány is. /A XVI. Partiumi Honismereti Konferenciáról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 12./

Aradon szervezte meg országos konferenciáját a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete /RMGE/. A tizedik alkalommal lezajlott Agrofórumon Sebestyén Csaba RMGE-elnök közös Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását javasolta a konferencia résztvevőinek. Elengedhetetlen a szomszédos, hasonló sorsú és érdekű termelők összefogása, az eurorégiós keretek lehetővé teszik a közös fellépést, a közös programok megvalósítását, egymás céljainak kölcsönös segítését. /Egységes Kárpát-medencei agrárstratégiát javasol az RMGE. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatala szeptember 10-én kelt értesítőjében hozta az aradi gyülekezet tudomására, hogy Tótpál Béla aradi lelkészt hivatalvesztésre ítélte többek között az egyház békéjének és egységének megzavarása és veszélyeztetése, az egyházi törvények és testületek megtagadása, és hivatali visszaélés miatt. Közölték, hogy immár „Tótpál Béla nem lelkésze az Aradi Evangélikus-Lutheránus egyházközségnek, többé nem tagjai a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi karának, és Egyházunkban semmiféle lelkipásztori szolgálatot nem végezhet”. Még aznap Kovács Zsombort, a temesvári evangélikus-lutheránus egyházközség parókus lelkészét nevezték ki aradi helyettes lelkipásztornak. Tótpál Béla minderről elmondta, egy 2003-as statútum-tervezet része az a fegyelmi szabályzat, ami alapján lefolytatták ellene az eljárást, azonban a Vallásügyi Minisztériumnak ezt a tervezet nem fogadta el, ezért az ítéletet ő nem tekinti törvényesnek. /Pataky Lehel Zsolt: Belső ellentétek az evangélikus egyházban. Kirúgták Tótpál Bélát. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./

Pécsett indul az Aradi Kamaraszínház új évada, szeptember 18-án mutatják be a Pécsi Harmadik Színházban Matei Visniec Lovak az ablakban című drámáját. „A darab koprodukció, az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közösen hozta létre, és az előadás mindkét színház 2009/2010-es repertoárjába bekerült” – mondta el Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház művészeti vezetője. Aradon szeptember 28-án mutatják be a darabot, ezzel a premierrel indul az évad. Arad és Pécs testvérváros, a pécsiek több előadással érkeztek már Aradra. /Totka László: Koprodukciók sorozata az Aradi Kamaraszínháznál. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

1997 óta a mostani a 18. Fecskés könyv, amit az aradi Kölcsey Egyesület megjelentet az úgynevezett tartozás könyvek sorozatában, amelyet Pávai Gyula szerkeszt. Azért tartozás, mert utódoknak és elődöknek tartoznak a múlt valódi megismertetésével. Erre még Ficzay Dénes gondolt, az anyag gyűlt is, de kiadni nem lehetett. A Fecskés sorozatban közölték Dr. Széll Lajos visszaemlékezéseit és Ficzay Dénes öt kötetét, Az aradi híres emberek című munkát, és most kiadják Kulcsár Sándor és Horváth Imre kultúrtörténeti visszaemlékezéseit. Kulcsár Sándor 1911-ben született Aradon Kulcsár Sándor Kálmán néven. Az aradi Katolikus Gimnáziumba járt, Marosvásárhelyt érettségizett. Teológiát végzett, és egy éves római felkészülés után minorita lelkész lett. Részt vett a közművelődési munkában, dolgozott dr. Wild Endre Vasárnapjánál és a Kölcsey-zsúrokon. Újságíró lett Kulcsár Sándor néven, kilépett a rendből, Horváth Imrével dolgozott Erdős Sándor lapjánál, majd Temesvárra ment a Déli Hírlaphoz, és az Új Szótól ment nyugdíjba. Emlékeit 1975-ben írta meg, Ficzay Dénes kérésére. Horváth Imre Aradi éveiről ír, hiszen itt lett költő, innen került Nagyváradra, s ezzel az egyetemes magyar irodalomba is. Emlékezéseit ő is elküldte Ficzay Dénesnek. A két írásmű most közös kötetben jelenik meg. Pávai Gyula önéletrajzi ihletésű prózáját már ismerik az aradi olvasók. Az ötvenes évek kolozsvári egyetemista életét bemutató kisregényének átdolgozott – a szerző a folytatás megírásával regényes krónikává kerekítette ki – kiadását veheti most ismét kézbe az olvasó. A hangulatos könyv az Egy év az ötből… és még kettő címet viseli. A kettős könyvbemutató az aradi Evangélikus Imateremben lesz szeptember 23-án. /Kettős könyvbemutató a Kölcsey Egyesületben. A 18. fecske. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

Két Aradon megjelent könyvet mutattak be szeptember 23-án a városban. Pávai Gyula legújabb regényét (Egy év az ötből... és még kettő) bocsátotta az olvasó elé, s ugyancsak az ő szerkesztésében, gondozásában jelent meg a Kölcsey Egyesület 18. Fecskés könyve, amely két munkát tartalmaz: Kulcsár Sándor egykori aradi újságíró visszaemlékezéseit az 1919–1945 közötti aradi magyar művelődéstörténetről és Horváth Imre ismert költő emlékezéseit az Aradon újságíróként az 1930-as évek közepén eltöltött időről. Pávai Gyula új regénye önéletrajzi ihletésű, az 1950-es évek második fele kolozsvári egyetemista életének regényes krónikája. Ujj János Kulcsár Sándor visszaemlékezéseiről szólva kifejtette: 1920 után volt olyan időszak Aradon, amikor egyszerre öt magyar napilap jelent meg (bár nem mindegyik volt hosszú életű). 1940-ben azonban, az első bécsi döntés után egy csapásra megszűnt az aradi magyar sajtó, s amikor 1945-ben újraindult, alig sikerült összetoborozni két lap megjelentetéséhez szükséges munkatársat. Kulcsár Sándor Aradon született, felszentelt papként ugrott ki és választotta az újságírást. /Jámbor Gyula: Aradon kiadott könyvek bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Szeptember 24-én Aradon a Tulipán könyvesboltban volt Regéczy Szabina Perle negyedik önálló kötetének, az Elszállok egy szonett szárnyán című, verseket és műfordításokat magába foglaló könyvének bemutatója. A szerző jubileumi kiadásnak szánta, mivel első kötete éppen tíz évvel ezelőtt, 1999-ben jelent meg. Verseit, műfordításait, publicisztikai írásait napilapok, rangos irodalmi, kulturális és egyházi folyóiratok, antológiák publikálták. Az Aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöki tisztét évek óta nagy lelkesedéssel tölti be. A kötetet dr. Brauch Magda nyugalmazott tanárnő, irodalmár méltatta. /Balázs Katalin: „Kétségtelenül tehetséges költő” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Először ülésezett a határon túl a Szülőföld Alap Önkormányzati együttműködési és Informatikai Kollégiuma Aradon, a Jelen Házban. Az ülésen részt vett Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Döntöttek a 2009 második félévi pályázati felhívásokról, a keretösszegekről. Gémesi Ferenc elmondta, amióta a Szülőföld Alap létrejött körülbelül háromezer pályázatot regisztráltak, s ebből 1400 Romániából érkezett. Az államtitkár megerősítette, hogy a 2010-es költségvetés-tervezetben nem csökkentették a határon túli magyarság támogatására szánt keretösszeget, az Alap jövőre is két milliárd forintból gazdálkodhat. Ismertette, melyek voltak a legnagyobb, pályázati úton elnyert összegek, kiemelve a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont finanszírozását, könyv- és lapkiadási támogatásokat stb. Rajnai Gábor a Kollégium elnöke nyilvánosságra hozta, hogy október 1-től indulnak a második félévi pályázatok, a rendelkezésre álló összeg erre a félévre 122 millió forint, a pályázatokat október 31-ig kell leadni. /Irházi János: Aradon ülésezett a Szülőföld Alap. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

Aradon a Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén megnyílt a Kölcsey Egyesület által szervezett Aradi szobrászok elnevezésű tárlat. Az elnevezés nem pontos, ugyanis a plasztikák mellett faliszőnyegek is láthatók. Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület titkárának köszöntő szavai után Puskel Péter újságíró, helytörténész röviden sorra vette a kiállító művészeket és bemutatott alkotásaikat. Vannak köztük a szélesebb közönség számára ismertebbek – Brittich Erzsébet, Pásztor Gyöngyi vagy Steinhübel Zoltán –, kevésbé ismertek – mint az 1982-ben Magyarországra áttelepült Matúz András –, és a most először jelentkező, Pécskán élő Kisvárdai Lajos fafaragó népművész. A tárlat az Aradi napok rendezvénysorozata keretében nyílt meg. /Kiss Károly: Szobortárlat a múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

A Szülőföld Alap első kihelyezett ülését Aradon tartotta. Rajnai Gábor, az Önkormányzati együttműködési és Informatikai Kollégium elnökhelyettese megerősítette, hogy a Szülőföld Alap 2010-ben is nagyjából két milliárd forintból gazdálkodhat. Rengeteg támadás éri a Szülőföld Alapot, főként az elutasított pályázatok oldaláról. Nem agyonpolitizált az elosztási rendszert, hiszen Romániában kizárólag az RMDSZ dönti el, ki, mennyit kaphat? – kérdezte a lap munkatársa. Az RMDSZ-t az itt élő magyarság választotta. Elvárják, hogy széles körű társadalmi egyeztetés történjék a döntések előkészítésében. Nem gondoltak arra, hogy a Magyar Polgári Pártot és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot is bevonják a döntésekbe? Rajnai Gábor azt felelte, hogy sem az MPP sem az EMNT részéről ilyen megkeresés nem volt. A pozsonyi Új Szóban megjelent egy, a Szülőföld Alapot támadó írás, miszerint inkább adnak pénzt hagyományőrzésre, mint értékteremtésre. Ezt Rajnai magánvéleménynek tekinti. /Irházi János: „Olyanok kapják a pénzt, akik a legracionálisabban használják fel” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatába illeszkedő Alma Mater-napok és a X. Véndiák-találkozó keretében október 2-án megnyílt Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoportban a pécskai Laukó Katalin festménytárlata. A szervező pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, Nagy István köszöntő szavai után az iskola igazgatója, Király András méltatta az iskola életében premiernek számító eseményt. /Kiss Károly: Laukó Katalin tárlata a Csikyben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Az Aradi Magyar Napok keretében zajlott az I. Aradi Magyar Néptánctalálkozó, az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet szervezésében. A sort a majláthfalvi Százszorszép együttes nyitotta, amely – alakulását tekintve– a legfiatalabb csapat. A pécskai Búzavirág, a 25 éves néptáncegyüttes nagy sikert aratott. A simonyifalvi Leveles szintén rutinos csapat, tíz éve táncolnak. A néptánctalálkozót követően koncertet adott a magyarországi Zanzibar. /Pataky Lehel Zsolt: Néptánctalálkozó és Zanzibar-koncert az ifjúsági napon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Aradon a belvárosi református templomban lett volna Ujj János Séták az aradi temetőkben, emlékhelyeken című könyvének bemutatója. Dr. Pálfi Sándor, a könyvet kiadó Alma Mater Alapítvány elnöke elmondta, hogy a bemutató előtt közölte vele a nyomda vezetősége: nem készültek el a könyvvel, de az október 3-án tartandó jubileumi véndiák-találkozóra meglesz. A rendezvény nem veszített ünnepélyességéből, mert Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke Árpád fejedelem-díjat adott át a belvárosi református egyházközségnek, Ex Libris-díjjal tüntette ki az Alma Mater Alapítványt, majd a kisiratosi és a pécskai iskolának, valamint az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportnak az Üzenet Erdélyből c. fotóalbumot adományozta. /Pataky Lehel Zsolt: A meg nem jelent könyv bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

A gazdasági helyzet rányomja a bélyegét a városok lélekszámának alakulására. Arad megye lakossága számának csökkenését figyelve, az elmúlt tíz év legnagyobb zuhanása az ezredforduló és 2002 között volt. Ekkor két év leforgása alatt a népesség 12 941 fővel zsugorodott: 2000-ben még 476 373 fő volt a lakosság száma, 2002-ben viszont már csak 463 432. Enyhültek a nyugatra való utazási feltételek, és egy újabb hullám vándorolt ki szerencsét próbálni, de nem csak Arad megyéből, hanem az ország többi régiójából is. 2002-őt követően jelentősen lassult a népesség csökkenése Arad megye lakossága jelenleg 457 306 fő. 2000-ben Arad város lakossága még 183 928 volt, két évvel később viszont 172 759, jelenleg pedig a lakosok száma 166 003 fő. A megyében vannak olyan városok, községek, ahol a lakosság száma, ha csekély mértékben is, de növekedett. Ilyen például Pécska, Tőzmiske, Nagyzerénd vagy Zimándújfalu. Csökken viszont a megye legfiatalabb magyar községének, Kisiratosnak a lakossága: 2005-ben még 1749-en éltek itt, jelenleg pedig 1650 a népesség száma. 2002-ben Arad lakosai közül 22 479 személy volt magyar. Pécskán 4238-an, Pankotán 604-en, Iratoson 1301-en, Fazekasvarsándon 645-en, Nagyzerénden 1347-en, s Arad megyében összesen 49 568-an vallották magukat hivatalosan is magyarnak. Temes megye városaiban többé-kevésbé stabilizálódott a lakosság, A megyeszékhelynek, Temesvárnak 2000-ben 317 660 lakosa volt, 2006-ra a város lélekszáma 303 224-re csökkent, majd lassú növekedésnek indult, 2009 elejére 311 586 főre emelkedett Temesvár lélekszáma. A tíz Temes megyei város közül Zsombolya az egyetlen, ahol 2002 óta folyamatosan növekszik a lakosság: 2002-ben 11 113, idén januárban 11 804 volt az állandó zsombolyai lakhellyel rendelkező személyek száma. A környékbeli falvakról sokan beköltöztek Zsombolyára, ahová sok befektető jött. Nagyszentmiklóson, a megye nyugati csücskében nagyjából stabil, 13 300-13 200 a lélekszám, a megye gazdaságilag valamivel elmaradottabb keleti vidékein viszont enyhén csökkenő tendenciát mutat a lélekszám Lugoson, Facsádon, Buziásfürdőn egyaránt. Gátalján 2005-ben 6142, 2009 elején 6151 volt a lélekszám, tehát alig változik, Dettán valamelyest csökkent 6655-ről (2005) 6547-re (2009). A Temesvár vonzáskörzetéhez tartozó Temesrékason nőtt a lakosok száma 8220-ról (2005) 8402-re (2009). A Temesvárral gyakorlatilag összenőtt Újszentes községet a megyeszékhely “hálószobájának” is nevezik, hiszen a tehetősebb városiak ezrével építettek házakat a község határában. A legutóbbi népszámláláskor 2700 újszentesi lakost tartottak nyilván, 2009-re ez a lélekszám Szilágyi Géza polgármester szerint meghaladja a hatezret! Hunyad megye lakossága folyamatosan csökken. A 2002-es népszámlálás 487 115 lakost regisztrált, 2009. január elsején a megye lakossága 466 586 fő volt. A városi lakosság gyorsabb ütemben csökkent, mint a falusi. 70 449 lakossal továbbra is Vajdahunyad a megye legnépesebb települése. Déván 66 664 személy élt január elsején, Petrozsényban pedig 43 197. Lupény a negyedik 29 281 lakossal, Vulkán az ötödik 28 478-al, Szászvároson pedig 21 471 személy élt az év elején. A magyarság száma és aránya csökkent Hunyad megyében: míg 1992-ben 33 849 magyart regisztráltak, ami az akkori lakosság 6,2%-t jelentette, tíz évvel később csak 25 321-t találtak a népszámlálók, ami a lakosság 5,2%-t tette ki. Az RMDSZ jelenleg olyan 4,8%-os aránnyal számol, ami 22 000 embert jelentene. /Irházi János, Pataki Zoltán, Chirmiciu András: A lakosság száma. Mint a gyertyaszál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

Szüreti bállal és a Kézművesség határok nélkül című kiállítás megnyitásával kezdődött el a hét végén Nagyszalontán a Hajdúhét elnevezésű rendezvénysorozat. Az immár hetedik alkalommal megtartott, a helyi RMDSZ által szervezett kulturális és hagyományőrző fesztivál színes programmal várja az érdeklődőket. Október 5-én megkoszorúzzák Bocskai István köztéri szobrát, majd a városvezetés üdvözlőtáblát avat a település közúti bejáratainál, amely az átutazók tudtára adja, hogy Nagyszalonta Arany János szülővárosa. Este megnyitják Cs. Varga László Hajdúböszörmény képekben című kiállítását. Október 6-án istentiszteletet tartanak az aradi vértanúk emlékére, majd a Kossuth-szobornál emlékeznek, este pedig a Magyar Házban bemutatják Az a forró március című fotópályázat munkáit. Október 7-én a városháza folyosóján megnyitják a Nagyszalonta képekben című állandó kiállítást, majd Deák Sándor Adatok Nagyszalonta múltjából című könyvét mutatják be. Október 8-án a gyerekeké lesz a főszerep, Nagyapó mesefája címmel meséket vetítenek számukra. Október 9-én Bihari népviselet címmel Tóth István kiállítását nyitják meg, este nóta- és operettestet tartanak a Zilahy Lajos Művelődési Házban. Október 10-én kolbász- és pálinkafesztivál, népművészeti kirakodóvásár lesz, majd két együttes fellépésével zárul a rendezvénysorozat. /Nagyszalontai városünnep a hagyomány és kultúra jegyében. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

Aradi vértanúkra emlékeztek ünnepi istentisztelettel és a történelmi múltat idéző, kiállítással október 5-én, vasárnap Szászrégenben, a belvárosi református templomban. Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul mondott ünnepi beszédet. A templom melletti DIO-Házban Krisztiáni Sándor magyarországi kőszobrász-restaurátornak a 13 aradi vértanúról, illetve a magyar történelem legnagyobb személyiségeiről készített rajzait, kőből faragott mellszobrait tekinthették meg az érdeklődők. /Berekméri Ildikó: Az aradi vértanúkra emlékeztek Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./

A politikai eszközökkel előidézhető változásról beszélt Kelemen Hunor államelnökjelölt október 5-én az aradi vértanúk tiszteletére megtartott emlékünnepségen. Az aradi ünnepségen a kecskeméti Radó Vilmos Színház társulata a Gondolatok a nemzet történelméből című produkcióját adta elő. Margittán már október 4-én, vasárnap megemlékeztek az aradi vértanúkról. Az ünnepség szónoka Cseke Attila szenátor volt. /A vértanúkra emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Október 3-án végre megjelent Ujj János Séták aradi temetőkben, emlékhelyeken /Alma Mater Alapítvány, Arad, 2009/ című könyve. Almási Gábor kisiratosi történelemtanár ismertette a munkát: „Kisebbfajta lexikon, Arad híres személyiségeiről, akiknek síremléke van, vagy volt itt, egy-egy szócikk található benne, a második részében pedig a világháborús katonasírokat és emlékműveket veszi számba”. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelent Ujj János temetőkalauza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Október 6-án az aradi minorita templomban kezdődött a megemlékezés, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondott beszédet, az egykori tábornokok életének utolsó pillanatait idézte fel dokumentumok, visszaemlékezések alapján. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet hagyományos ünnepi fogadását követően a megemlékezőket a Megbékélési Parkba, a Szabadság-szoborhoz várták az évfordulós ünnepségre. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke mondott beszédet, a magyar kormány nevében Szabó Imre szólt a jelenlévőkhöz, és felolvasták a román kormány üzenetét is az ünnep alkalmából. Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Aradon a Ioan Slavici Színházban tartott beszédet. „Ismerjük a múltunkat, ismerjük értékeinket, és tudjuk, hogy milyen jövőt akarunk” – mondta Kelemen Hunor. /A vértanú tábornokokra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./ A világ változik körülöttünk, az elmúlt években más lett Erdély, és lassan megváltozik a román-magyar viszony is, de a Kárpát-medencében még minden visszafordítható, elég odafigyelni arra, hogy mi történt Szlovákiában, fejtette ki beszédében Aradon Markó Béla RMDSZ-elnök. Október 6-án a Szabadság-szobornál megtartott, az 1848-49-es szabadságharc 13 aradi vértanújára emlékező ünnepi rendezvényen a politikus kifejtette: azért haltak meg Damjanich Jánosék, mert szabadságot akartak a magyar nemzetnek, és ezáltal minden népnek, minden embernek. Markó emlékeztetett arra, hogy húsz esztendeje szintén a szabadságért haltak meg sokan Temesváron, Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Aradon és máshol. „Tíz évvel ezelőtt a Szabadság-szobornak kellett visszaadni a szabadságát, de ettől tulajdonképpen nem a szobor, hanem mi lettünk szabadabbak a lelkünkben” – mondta Markó Béla. A Budapestről érkezett Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter beszédében hangsúlyozta: az aradi vértanúk az egész magyar nemzet mártírjai, nem megosztó, hanem nemzetegyesítő személyiségek. Gheorghe Falca, Arad polgármestere köszönetet mondott azoknak a magyar tisztségviselőknek, akikkel együttműködve az elmúlt években sok mindent meg lehetett valósítani a város fejlesztéséért. /Markó: a Kárpát-medencében még minden visszafordítható. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

Mintegy kétszázan vettek részt az aradi vértanúk emlékére szervezett csíkszeredai fáklyás felvonuláson október 6-án, amely az 1956-os térről indult és a Gál Sándor-szobornál ért véget. Az 1848-as emlékműnél a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és város polgármesteri hivatala tartott rövid ünnepi megemlékezést. Veress Dávid, az RMDSZ városi szervezetének alelnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „A magyar szabadság vértanúira emlékezünk, akik a vérpadon, a magyar szabadság vértanúiként a magyar golgotán, Aradon lehelték ki lelküket. ” A beszédek után a résztvevők koszorúztak. Székelyudvarhelyen tizenhárom szál fehér gyertya és az aradi vértanúk fotográfiái álltak a Vasszékely talapzatán. Koszorúzással emlékeztek meg október 6-áról az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye székelyudvarhelyi tagjai. /Fáklyaláng a vértanúkért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

Érdekes kiállítás nyílt meg október 6-án Aradon a Jelen Házban: dr. Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő (Magyarország) mutatta be nagyméretű színes pannókból álló kiállítást. A többnemzetűség laboratóriuma. A multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és Bánátban elnevezésű kiállítást tavaly májusban mutatta be Brüsszelben, az Európai Parlamentben, 2008 végétől pedig egy sor magyarországi, romániai, délvidéki városban (többek között: Nagyvárad, Szabadka, Óbecse, Temesvár) nézhette meg a közönség, s további helyeken is bemutatják a közeljövőben. A kiállítás a régiónak (Dél-Alföld, Bácska, Bánát) több évszázados életét és nemzetiségi változásait mutatja be. A török hódoltság után időkben, az 1700-as évek elejétől 1920-ig ezeken a tájakon senki sem volt többségben, senki nem tudott olyan politikát folytatni, amivel hosszabb időn keresztül „ elnyomja” a többieket. A Habsburgok vezetésével megindult a betelepítés-betelepedés, aminek következtében a török kor után „kiürült” területen sokszínű lakosság alakult ki. 1920-ban jött egy törés, egy új helyzet, amely a homogenizációt helyezte előtérbe, ez a kommunista rendszerek bukásával is folytatódott. /Jámbor Gyula: Kiállítás a Jelen Házban. A többnemzetűség laboratóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

1949-ben a Romániai Magyar Népi Szövetség bukaresti elnöki hivatalának munkatársai lázasan készülődtek a tizenhárom vértanú tábornok százéves évfordulója alkalmával megrendezendő ünnepségekre, emlékezett Czédly József. Révy Ilona kultúr- és propaganda tevékenységért felelős alelnök azt akarta, hogy az ünnepség fénypontja Zala György csodálatos Szabadság-szobrának eredeti helyére való visszaállítása legyen. Ebből azonban nem lett semmi, annak ellenére, hogy az akkori aradi alpolgármester, Kővágó József biztosított róla: technikailag meg lehet oldani a szobor visszaállítását (akkor még nem létezett azon a helyen a román katonahősök emlékére utólag felállított emlékmű). A legfelsőbb engedélyt a Kommunista Párt Politikai Bizottságának kellett volna megadnia, személy szerint a nemzeti kisebbségek problémáival (is) foglalkozó Miron Constantinescu titkárnak. A javaslatot akkor azzal az érvvel utasították vissza, hogy ne sértsék meg az aradi várban is állomásozó Vörös Hadsereget túlságosan nagyszabású emlékünnepély megtartásával, alkalmat adva ezáltal, hogy párhuzamot vonjanak a világosi fegyverletételt kikényszerítő cári orosz csapatok és a „felszabadító” szovjet hadsereg szerepe között. Az elutasításában valójában nem ez volt a döntő érv, hanem az, hogy hanem az hogy Constantinescu nem kedvelte a magyarokat. 1949. október 6-án, az ünnepség keretében az aradi színházban, a marosvásárhelyi Székely Színház díszelőadásban, a legjobb színészi gárda felvonultatásával (Kovács György, Lohinszky Loránd) Illyés Gyula Fáklyalángját mutatta be. Páratlan élmény volt. /Czédly József: Hatvan éve, Aradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, államfőjelöltje Aradon, október 5-én a színházban nem volt meggyőző. Többszörösen átfűzött, „agyonragozott” összetett mondatokkal állt ki a színpadra, ráadásul a szöveg hemzsegett a közhelyektől. Olvasta az ólomnehéz szöveget, rettegett, hogy belebukik a szövegbe. Másnap délelőtt a sajtótájékoztatón pergő, tartalmas szöveget zongorázott végig románul, papír nélkül. Érződött, most van igazán elemében. Kelemen Hunornak október 5-én este kellett belopni magát a magyar jelenlévők szívébe. Fölösleges volt a zömében román újságírók előtt brillírozni, azok nem fognak az RMDSZ jelöltjére szavazni. /Irházi János: Kampánybakik. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./

A második román–magyar kortárs színházi találkozó kezdődött meg október 12-én Székelyudvarhelyen. Alighogy véget ért Gyergyószentmiklóson a Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma, máris megkezdődött Székelyudvarhelyen a drámMa II. A négynapos seregszemlén nyolc előadást tekinthetnek meg a nézők, de lesznek közönségtalálkozók is, kerekasztal-beszélgetéseket tartanak a kortárs dráma helyzetéről. A négynapos műsoron a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciója, a bukaresti Vígszínház (Teatrul de Comedie), az Act színház, az Aradi Művelődési Ház és a galaci Fani Tardini Színház közös produkciója, valamint a házigazda Tomcsa Sándor Színház előadásai szerepelnek. /Csibi Márti: A kortárs dráma hete. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Székelyudvarhelyen folyik a kortárs drámatalálkozó. Az október 12-15. között megrendezett fesztivál célja lehetőséget adni a román és a magyar kortárs drámák bemutatására. A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház második alkalommal szervezi meg a kortárs dráma fesztivált. Az október 12-i nyitóelőadáson a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Spiró György: Prah című darabját vitte színre László Csaba rendezésében, ezt követte az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciója, Matei Visniec: Lovak az ablakban című darabja, Radu Dinulescu rendezésében. Október 13-án a bukaresti Komédium Színház mutatta be Nádas Péter: Temetés című művét, Bocsárdi László rendezésében, majd az Aradi Művelődési Ház és a galaci Fani Tardini Színház közös produkciója következett, Schwajda György: Hymnus című előadása, melyet Radu Dinulescu rendezett. Október 14-én a Nyílt Fórum Füzeteket mutatja be Lőkös Ildikó felelős kiadó, délután Andresz Katalin budapesti színésznő jeleníti meg Alina Nelega: Ameli sóhaja darabját, Gali László rendezésében. Este a bukaresti Act színház mutatkozik be, Alina Nelega: Amalia respira adanc (Amália mélyet lélegzik) című előadással. /Csibi Márti: DráMa – holnap is. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

Arad és Gyula, a két testvérváros október 15-én Gyulán ünnepelte a Kézfogások tizenöt éves fennállását /1994-2009/, azt, hogy az eltelt másfél évtizedben számtalan közös kulturális, oktatási, turisztikai programot bonyolítottak le. Gheorghe Falca aradi polgármester most sem vett részt az ünnepségen, az aradi küldöttséget Bognár Levente alpolgármester vezette. Dr. Perjési Klára gyulai polgármester és Bognár Levente aláírták a kapcsolatokat tovább erősítő dokumentumot, valamint egy közös uniós pályázatot Arad és Gyula közszállításának együttes fejlesztéséről. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapnál a két testvérváros 570 000 eurót pályázik a közszállítási hálózat összehangolt korszerűsítésére. A Kézfogások története 1993-ig nyúlig vissza, és azt nem a politikusok találták ki, hanem Susánszki Imre gyulai középiskolás diák, aki javaslatát elküldtem Jeszenszky Géza külügyminiszternek, továbbá Románia budapesti nagykövetének, Gyula és Arad városok önkormányzatainak stb. Dr. Jeszenszky Géza válaszlevelében üdvözölte és támogatásáról biztosította a javaslatot. Dr. Pocsay Gábor, Gyula akkori polgármestere és Cristian Moisescu, Arad polgármestere szintén a kezdeményezés mellé álltak, emlékezett vissza Susánszki, a Kézfogások Magyar-Román Baráti Találkozó elindítója. A mindkét városban megrendezett találkozóra, programokra 1994. júniusában került sor. A két város között együttműködési szerződést 1994. december 8-án Aradon írta alá a két polgármester, dr. Pocsay Gábor és Cristian Moisescu. /Irházi János: Arad – Gyula. Tizenöt éve fogtak kezet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./