A szovátai Bernády Közművelődési Egylet elmúlt évi tevékenysége változatos volt. Januárban Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadás hangzott el, majd dr. Veér Győző beszélt az ujgurokról. Februárban jótékonysági estet szerveztek a Mezőhavas népi zenekar, a Szent Ferenc Alapítvány és a szovátai Szent József Otthon javára. A műsor bevezetőjét Mester Zoltán tartotta. Márciusban, Wass Albertre emlékeztek. A március 15-i megemlékezésen a kulturális műsorok szervezését ezúttal is az egylet vállalta fel. Áprilisban együtt ünnepelték az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett. Júniusban a nagybányai művésztelep tárlatát nézték meg. Szeptemberben Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Az egylet emlékezett a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Mester Zoltán előadásában kirajzolódott Bernády kevéssé ismert profilja: az Erdély magyarsága iránt aggódó ember arca, akinek városvezetése idején a városnak – a huszonötezer lakosú Marosvásárhelynek – tizennégy (!) közkönyvtára volt, és öt magyar napilapja. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Nyárád menti fotóalbumát mutatta be novemberben Józsa András tanár, helytörténész. Nagy Lajos székelykeresztúri tanító néprajzos könyvét mutatták be: Katonadalok a siklódiak emlékezetében. Decemberben az egylet szervezésében mutatták föl a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot. Még ebben a hónapban Kovács Mózes ny. agrármérnök harmadik könyvével ismerkedtek a városka emberei. Kovács Mózes kutatja s papírra teszi a szűkebb pátria, a Sóvidék és környéke közelmúltját. Az Intermezzo mellett a 15. Mátyás Huszárezred és a Mátyás Vilmos vezette Mezőhavas népi zenekar elmaradhatatlan tényezői a városkultúrának, jelezte a rendíthetetlen hitű Mester Zoltán. Ebben az ében volt már elődadás, melyet Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz-Pál József és Józsa András tartott. /Bölöni Domokos: Mester Zoltán, a reménymagyar. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./

Február 7-én 37. alkalommal szervezték meg a hagyományos aradi magyar bált, ezúttal a Central Szálló éttermében. A szervezők, dr. Túsz Ferenc, Bálint György és Szabó Mihály mindent megtettek az önfeledt szórakozásának a biztosításáért, tombolanyereményeket is kisorsoltak. /Balta János: 37. magyarbál Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

A határon túli műsorok magazinjának, az M2 Átjárónak vendége volt Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője. A hatóságok 1948-ban szüntették be a magyar nyelvű színházat Aradon. Lelkes színházbarátok negyvenévi szünet után alapították meg az Aradi Kamaraszínházat, amely az eltelt két év alatt szinte berobbant az erdélyi és anyaországi színházi életbe. Alina Nelaga Rudolf Hess tízparancsolata című darab előadását egy internetes erdélyi hírportál az év előadásának választotta. – Az Aradi Kamaraszínháznak nincs saját társulata, önálló produkciókra szerződtetünk neves hazai és magyarországi színészeket – nyilatkozta Tapasztó Ernő. Idén Mrozek Emigránsok és Jean Cocteau Emberi hang bemutatói következnek. A közönség hamar szívébe zárta az új társulatot, az előadások táblás házak előtt mennek. /Kiss Károly: Az Aradi Kamaraszínházról az Átjáróban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Az eltüntetett szobrok, műemlékek számát illetően talán sehol sem jártak el oly keményen a múlt tárgyi emlékeinek az elfeledtetésében, mint a határvárossá vált Aradon. Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely sem járt jobban. Murádin Jenő jeles kolozsvári művészettörténész A megsebzett szobor című munkája (Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008) erről szól, könyve tárgyilagos repertóriuma az erdélyi műemlékrombolások egyik fontos szegmensének: a köztéri szobrokat ért atrocitásoknak. Erre a feladatra eddig még nem vállalkoztak. Murádin nemcsak kataszterét állította össze a ledöntött, szétfűrészelt, esetenként beolvasztott köztéri szobroknak, hanem felvázolta azt a történelmi, politikai hátteret, de főleg a társadalmi lélektant, amely e pusztítások motivációjául szolgált és azt, ahogyan ezt az erdélyi magyarság megélte. Az aradiak még szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen megmaradt a szobor és hosszú, áldozatos harcok árán sikerült kiszabadítani rabságából, restaurálni és újraállítani. Nem úgy, mint a zilahi Wesselényi-szobrot, amelyet 1935 márciusában az éjszaka leple alatt döntötték porba és kőtalapzatát szétverték. A bécsi döntés után visszakerült a helyére, de 1950 után hosszú ideig bedeszkázva állt, 1990 után pedig több sérülés érte. Murádin 123 ilyen „sértett” szobor főbb adatait gyűjtötte kötetbe. – Az aradi lajstrom nyolc szobrot tartalmaz, majdhogynem teljes. /Puskel Péter: Erdélyi műemlékrombolások repertóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Annak idején úgy mutatták be John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című riportkönyvét, mint olyan írást, amelyet dokumentumként lehet használni az orosz bolsevik forradalom történetének írásakor. Résztvevője volt a történéseknek, megőrizte teljes objektivitását. Azután, mint annyi más hasonló mítoszról, kiderült, hogy nem fedi teljesen a valóságot. Az amerikai újságíró ugyanis kommunista-szimpatizáns volt, s leírásába „belecsúszott” néhány szándékos csúsztatás. Vladimir Iljics Leninék talán jól megfizették érte, mert róluk, az egész bolsevik összeesküvésről kedvező imázst teremtett a világban. – Az aradi temetőkben minden ígéret ellenére a magyar feliratú sírokat eladják, hogy a régi aradi családok kriptái, sírkertjei új tulajdonosok kezébe kerüljenek. Néhány évvel ezelőtt a cikkíró, Ujj János a jelenlegi alpolgármesterrel végigjárta a Felsőtemetőt, s felíratták azon magyar neves személyiségek sírjait, amelyeket nem lehet eladni, a sírköveket nem szabad eltávolítani. Alig néhány hónappal később egy magyar színésznő sírköve eltűnt. Amikor Ujj János gondnoktól érdeklődni szeretett volna, az irodában egy másik személyt talált. A régi gondokot menesztették, az új nem tudott semmiféle listáról. Azóta is folyik a régi sírok módszeres felszámolása. 2008-ban két olyan síremléket tüntettek el, amely alatt nyugvók hozzátartoztak az aradi magyarság kultúrtörténetéhez. A Nachtnébel-Csiky-Aszlán család síremléke az egyik, itt nyugodott Csiky Gergely édesanyja, húga, Ilka, sógora, Nachtnébel Ödön, az ő leányuk és vejük. Egyik napról a másikra eltűnt a kőkereszt, a friss sír tulajdonosa hamarosan egy másik síremléket tesz a régi helyébe. Felszámolták továbbá a Szőllőssy István-síremléket is, eltűnt a betonkoszorús, kőlappal fedett, fejpárnás teljes síremlék. Az évtizedeken keresztül az aradi Kölcsey Egyesület titkári tisztjét viselő tanár maradványainak helyét legfeljebb az idősebb aradiak tudják, az ő kihaltukkal végérvényesen kiesik a köztudatból. Egy jeles aradi család külföldön élő leszármazottja érdeklődött a temetőgondnokságon: hogyan tudná megvásárolni elődei sírját. Ő már nem a család nevét viseli. Csak akkor van eshetősége a sírkert megmentésére, ha közjegyző által hitelesített okmányokkal igazolja egyenes ági leszármazását. Mi lenne a jó megoldás a sírok megmentésére? Nagyváradon találtak egy megoldást: egy felszámolt temetőből a jeles személyiségek síremlékeit egy templomkertbe szállították, ott állították fel azokat. Vajon Aradon nem lehetne ugyanígy megoldani? /Ujj János: „Temetett” örökségünk. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Böszörményi Zoltán több évvel ezelőtt megvette a csődbe jutott aradi Jelen napilapot, s az akkori társtulajdonosoknak kifizette a részük ellenértékét, ami ugyan nem járt egy tönkrement vállalat esetében, de a jó érzés diktálta, hogy megtegye. Azután jöttek a nehéz évek, amikor fel kellett fejleszteni a lapot, lelkes és fáradhatatlan munkatársaival. Elsőnek Temes megyét vették célba, mert ott megszűnt a magyar napi újság, csak hetilap maradt. Meglepetésre Böszörményi betonfalba ütközött. Nem akarták a naponta megjelenő magyar újságot, mert a hetilap tulajdonosa félt a konkurenciától, s attól, hogy elesik a különböző támogatásoktól. Közben a „nyomorgó” temesvári hetilap tulajdonosa házat épített, új kocsit vett, gyarapodott. Ennek ellenére Böszörményi küldetésnek érezte megtartani és naponta eljuttatni a Temes megyei magyarság asztalára a lapot, áldozott rá néhány százezernyi eurót. Közben Hunyad, Fehér és Krassó-Szörény megyékben is fészket raktak ugyanazzal a céllal: magyarul hirdetni az igét. Böszörményi új kocsikat vett, naponta hétszáz kilométert is bejártak a járművek, vitték a magyarul nyomtatott napilapot Végvártól Torockóig. Keserű volt hallani, amikor itt is, ott is azt vágták az arcukba: „nem fizetünk elő a lapra, mert nem akarjuk Böszörményit meggazdagítani”. Az illetők nem tudják, milyen áldozatot követelt és követel a nemzetszolgálat. „Értették-e igazán, mit jelent húst és vért, ideget és akaratot, nem utolsósorban pénzt a semmibe szórni csak egyetlen eszméért: a magyarságért? A fennmaradásáért? A magyar szó szeretetéért? Átgondolták-e azok, akik rám és csapatomra ítélő szóval szóltak, hogy mit jelent az igazi áldozat? Például egy temesvári költő kollégánk, akinek versköteteit saját pénzemen kiadtam, vajon gondolt-e arra, amikor lemondta a Nyugati Jelen előfizetését, mit vétett a magyarság ellen?” Az elmúlt hét végén, magyarságküldetésének teljesítése közben, tragikus közúti balesetben elhunyt egyik kollégája, Zabán János. Arad és Temesvár között a Nyugati Jelen lapszámát szállította a hóviharban, amikor az egyik kanyarban kocsija megcsúszott, s nekicsapódott az utat takarító hóekének. /Böszörményi Zoltán: GYÁSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Bognár Levente aradi alpolgármester bejelentette, február 5-i dátummal megszüntették az okirathamisítás vádjával még 2001-ben ellene indított bűnvádi eljárást. Bebizonyosodott, hogy az ominózus végrendelet, amellyel felesége, Bognár Erzsébet örökölte a Szabadság-téren lévő emeletes ingatlant valódi, nem pedig hamisítás. Az ellene tett feljelentés 2001. május 25-én született, s egy olyan, Nagy-Románia Párt tagú ügyvéd tette meg, akiről közben kiderült, nincs is jogi végzettsége, ezért aztán börtönbe is került. Bognár Levente ellen 2006. december 7-én egyszer már megszüntették a bűnvádi eljárást, de egy évvel később a temesvári Ítélőtábla ezt semmisnek nyilvánította, így folytatódott az eljárás. Az eltelt évek során összesen 12, büntető- vagy polgári perben volt érdekelt az alpolgármester, míg most végleges döntés nem született arról, hogy az örökösödési okmány valódi. Az ügynek ezzel még sincs vége, most el akarják érni, hogy kilakoltassák a lakókat, akik továbbra sem hajlandóak bérleti szerződést kötni a tulajdonosokkal. A lakók gyakorlatilag illegálisan éltek ott anélkül, hogy szerződésük lenne vagy lakbért fizetnének. /Irházi János: Bognár-ügy. Megszüntették a bűnvádi eljárást az alpolgármester ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Tempfli József leköszönő nagyváradi római katolikus megyés püspök a vele készült interjúban elmondta, az ötvenes években Románia egy Rómától független katolikus egyházat akart létre hozni. Tempfli József ebben nem akart rész venni. Apját német származása miatt deportálták Oroszországba, anyja kuláklistán szerepelt. Éheztek, puliszkát ettek. Egy lehetőséget látott arra, hogy segítse a családot: akkoriban vezették be az orosz nyelv oktatását, de nem nagyon akadt, aki tanítsa. Tempfli József megtanulta az orosz nyelvet, levizsgázott, így oroszt taníthatott. 1990-ben lett püspök. Szent László király a példaképe. Ahogy ő vizet fakasztott, hogy a vitézei győzzenek a csatában, Tempfli József a fél évszázados kommunista, ateista hatalom révén pogánnyá, a vallás ellenségévé tett lelkeket akarta nemesíteni. A cél az, hogy ne lássunk senkiben ellenséget, vallja. Az elmúlt 19 év alatt tucatnyi értékes épületet sikerült visszaszereznie, köztük a püspöki palotát, 5000 hektár erdőt, 200 hektár szántót. Még van rengeteg, amit vissza kell igényelni. Aradon van egy szép ház a főtéren, 30 lakással. Visszakérték, de a polgármesteri hivatal eladta azoknak, akik benne laknak. A püspökség beperelte őket, ezért kénytelenek voltak visszaadni a vételárat. Ismét pereskedniük kellett. Nagyváradon is van több épület, azokat sem adták vissza. Az a gond, hogy ha visszaadott épületeket tönkretették, rengeteget kell költeniük rájuk. A hívek száma évente 500 fővel csökken. „Sajnos a híveink egy részének nincs keresztény lelkiismerete, mert ha lenne, nem engedné meg magának, hogy a saját gyermekét meggyilkolja. Az abortusz gyilkosság, azt nem lehet kimagyarázni” – hangsúlyozta a püspök. Az egyház nem a liberalizmus ellen van, a probléma a kozmopolitizmus, a világfiság. Ha valaki kozmopolita, annak se hite, se nemzetiségtudata nincs, vallja. Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának legutóbbi ülésén felmerült, hogy befutó helyet szánnának Tempfli Józsefnek a júniusi európai parlamenti választáson. Hivatalosan neki még nem szóltak. „Ha felkérnének, akkor meg kellene kérdezzem a pápát, nem kifogásolja-e. Ha Róma hozzájárul, és megfelelek a feltételeknek, akkor vállalnám, hogy lássa még valami hasznomat a társadalom” – mondta. Tempfli József /sz. Csanálos, 1931. ápr. 9./ 1950 és 1956 között Szentjobbon tanított. Teológiai tanulmányait 1956-ban kezdte a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1962. május 31-én szentelte pappá Márton Áron püspök. 1990. március 4-én nevezte ki püspökké II. János Pál pápa, s ugyanazon év április 26-án szentelte fel Paskai László bíboros. /Pengő Zoltán: Csak az öreg, aki várja a halált. Beszélgetés Tempfli József leköszönő nagyváradi római katolikus megyés püspökkel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

Lezárult az Aradi Kamaraszínház őszi évada, s jó három hét múlva, március 13-án már a tavaszi évad első előadását láthatja a közönség. Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője a lezárult évad legnagyobb erényének a színvonalat és a műfaji változatosságot tartja. Összesen tíz előadást terveznek, amiből hét bérletes, három pedig bérleten kívüli. /Jámbor Gyula: Új évad előtt. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

Február 20-án tartották Gyulán a testvérvárosok konferenciáját, amelynek fókuszában a kulturális innováció állt. Dr. Perjési Klára polgármester röviden ismertette Gyula kulturális, művészeti életét. Elmondta, a város fő stratégiája a turizmusra épül, évente egy millióan látogatják meg az európai hírű várfürdőt. Számukra ezért is nagyon fontosak a testvérvárosi kapcsolatok. Arad rövid bemutatása mellett Bognár Levente alpolgármester határon átnyúló kapcsolatokról, a város multikulturalitásáról, a történelmi belvárosról beszélt. Hangsúlyozta, hogy mivel Gyula gépkocsival mindössze egy órára van Aradtól, több közös projektet is kidolgoztak, jelenleg több, főként infrastrukturális, turisztikai célú együttműködés folyik. A konferencián Csíkszereda és Gyula legújabb testvérvárosa, Nagybánya is bemutatkozott egy-egy kisfilmmel. /Irházi János: Testvérvárosok konferenciája Gyulán. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

Vida Gábor 1968-ban született az Arad megyei Kisjenőben. Diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-francia szakán 1994-ben szerzett. 1994-től a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Hagyományos prózát ír, számos kötete jelent már meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó (Búcsú a filmtől 1994-ben, Rezervátum 1998-ban) és a budapesti Magvető Kiadó (Fakusz három magányossága 2005-ben, Nem szabad és nem királyi 2007-ben) gondozásában. /Névjegy. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Először Budapesten, aztán Magyarország több városában, majd Szlovákiában szerepelt, most pedig az Arad megyei Kisiratoson látható – Romániában elsőként – a gr. Batthyány Lajos 1848-as miniszterelnök hadseregszervező munkáját bemutató értékes kiállítás a kultúrotthonban. Dr. Kedves Gyula alezredes, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum aligazgatója, a kiállítás rendezője elmondta: a politikus-miniszterelnök munkásságának ez az oldala kevésbé ismert. Az aradiak körében jól ismert dr. Zakar Péter szegedi történész közvetítésével jutott el a kiállítás Kisiratosra. /Jámbor Gyula: Romániában csak Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Újabb tíz prefektust váltott le a Boc-kormány, többek közt az utolsó, még tisztségben levő magyar kormánybiztost, a máramarosi Böndi Gyöngyikét is. Böndi Gyöngyike kíváncsi arra, hogy a kormány mivel indokolja leváltását. Több alprefektust kormányzati felügyelői tisztségbe helyeztek, többek között az Arad megyei Horváth Leventét is. A kormány korábban bejelentette: száz fővel növelte a kormányzati felügyelők számát országszerte. /Böndi Gyöngyikét is leváltották. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Sára Sándor, a neves filmrendező Illyés Gyulát idézve mondotta az egyik tévéműsorban: „A magyar asszonyok ma sem szülnek tehetségtelenebb gyermekeket, mint korábban.” A magyar filmiparban ma sincsenek kevésbé jó rendezők, operatőrök, vágók, hangmérnökök, mint korábban. Nem ez az oka annak, hogy manapság a magyarok nem készítenek olyan sikeres filmeket, mint régen. Hova tűntek a kimagasló eredményeket elérő erdélyi magyar sportolók? – tette fel írásában a kérdést Ujj Jánoss Az atlétikában olyan romániai bajnokok, mint a világcsúcstartó, olimpiai bajnok magasugró Balázs Jolán, az olimpiai helyezett futó Vámos Zoltán és Barabás András, a gerelyhajító csúcstartó Bizim Sándor. Olyan, aki vallja is nemzetiségét, nem mint a közelmúltban a magyarul megszólalni sem akaró Szabó Gabriella. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy egy másfél milliós nemzeti közösség nem tud kitermelni bajnokokat, példaképeket. Mint alig néhány évtizeddel ezelőtt. Amikor az erdélyi városok kosár- vagy vízilabda együttese jószerével szinte csak kisebbségiekből verődött össze, de az első osztályú labdarúgó csapatok mindegyikében két-három magyar fiú volt. A nemzetiségi fiatalok nem szívesen járnak edzésre. Számukra idegen környezetbe, idegen nyelvű edző keze alá! Ahol sokszor még társai is ellenségesen viszonyulnak hozzájuk. Évekkel ezelőtt egy igen tehetséges aradi rögbiző azért hagyta abba a sportolást, mert társai valamennyien csak bozgornak szólították. Minden játékostársának volt becsületes neve a csapatban, csak neki nem! Létre kellene hozni az erdélyi városokban a nemzetiségi sportklubokat, javasolta a cikkíró. Gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek. Hogy megyei szinten vagy iskolás bajnokságban szurkolni lehessen magyar fiataloknak. A két világháború között Aradon létezett a városban a soraiból nemzetisége, anyanyelve miatt senkit ki nem tiltó AAC, ATE, AMTE sportegyesület, a Turista Egylet, a román fiatalok számára mégis létrehozták a Gloriát, a zsidó fiataloknak pedig a Hakkoah nevű egyesületet. Jó lenne végiggondolni az ötletet. Néhány év múlva ismét lehetnének országos bajnokaink, írta Ujj János. /Ujj János: „A magyar asszonyok…” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Egész héten tart a Deszka Fesztivál, a kortárs magyar dráma seregszemléje Debrecenben, ahol egy csíkszeredai, egy nagyváradi és egy aradi társulat mutatkozik be. A szervezők idén először idegen nyelvű, méghozzá román előadást is műsorra tűztek. Visky András kolozsvári író idén is vendége lesz a fesztiválnak. Két éve a Tanítványok című darabját mutatta be a debreceni Csokonai Színház. Most a nagyváradi és az aradi társulatok produkcióit fogja elemezni, tájékoztatott Horváth Patrícia fesztiválszervező. Idén Schwajda György Himnusz című darabját román rendező rendezésében, román színészek előadásában, románul hallhatja a közönség. Bemutatkozik Aczél Géza Timúrra várva című darabjával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. A Csíki Játékszín a Trapiti gyermekdarabbal lép fel. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Deszkafeszt Debrecenben erdélyi vendégtársulatokkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Elhunyt Roth Endre (Temesvár, 1927. szeptember 30. – Kolozsvár, 2009. március 8.) professzor. Temesváron született, Aradon nőtt fel, Kolozsvár temeti. Itt teljesedett ki életműve, itt lett egyetemi tanár. A nyolcvanon túl is folytatta tudományos tevékenységét. Tavaly Németországban szociológiai szakkonferencián tartott előadást. Nem volt szakbarbár. A szociológus Roth Endre Shakespeare-könyvet is írt. Tanulmánya született a kilencvenes években végzett erdélyi magyar szociológiai kutatásról. Darmstadtban közölték előadását a romániai romakérdésről. Öt nyelven olvasott, magyarul, románul, németül tanított. /Szilágyi Júlia: Búcsú Roth Endrétől. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./ Emlékeztető: Roth Endre szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a társadalomtudományok konzultáns professzora az utóbbi két évben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi részlegén szociológiát tanított. /Csomafáy Ferenc: Rozsdásodik a nacionalizmus fegyvere. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2003. dec. 30./ Roth Endre néhány munkája Roth Endre: Shakespeare szociológiai olvasatban /Kriterion, Bukarest, 1983/ Roth Endre: Nacinalizmus vagy demokratizmus? /Pro Europa, Marosvásárhely, 2000/ Róth Endre: Szociológia és társadalom /Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete, Kolozsvár, 2004./ Roth Endre: Választásaim /Mentor, Marosvásárhely, 2006/

Március 15-én Aradon a Szabadság-szobornál mintegy 300-400 ember előtt hangzott el a román és magyar himnusz, majd Bölöni György az Arad Megyei RMDSZ nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megye és Arad város vezetőit. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke mondott beszédet, majd a koszorúzás következett. Az aradi megemlékezés az Aradi Ioan Slavici Színházban folytatódott, ahol Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntőjét követően a Kisiratosi Férfikórus énekelt 1848-as dalokat, majd a kolozsvári Tarisznyás együttes adott elő népdalokból álló műsort. /Jámbor Gyula: Arad. Idei jelszó: összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Változnak az idők. A kilencvenes években Aradon éveken keresztül rohamkocsikon érkezett rendőrök százai, maszkos rohamosztagosok ”vigyázták” az október 6-án tartott emlékezéseket. Most pedig Sólyom László köztársasági elnök csíkkozmási érkezését a hóesésben is kitartó, a beszédet hallgató ünneplő, kokárdás sokezres tömeg fogadta. Rendőrkordon sehol! Másnap a televízió közvetítette a sepsiszentgyörgyi ünnepséget. Itt is sokezres civilizált, fegyelmezett ünneplő közönség, amely együtt énekelte a Szózatot, nemzeti imánkat és a székely himnuszt. Egyenruhás rendőr, csendőr még elvétve sem volt a környéken. Nem volt szükség reájuk! És Budapesten, az anyaországi rendezvényeken? Megdöbbentő volt a kontraszt! A hivatalos ünnepségen néhány száz (?) meghívott. A közjogi méltóságok mellett csak a kormány megbízható támogatói, a rendszer haszonélvezői, a tapsnokok. Demszky Gábor főpolgármester beszédét önmaga, néhány esernyős kíváncsi, a háta mögötti Petőfi-szobor és a kivezényelt jelentős számú rendőri biztosítás hallgatta. Mert az anyaország vezetői reszketnek a tömegektől. A magyar vezetés ezért akarja átalakítani a magyar rendőrséget a hatalmat kiszolgáló politikai rendőrséggé. Amelynek osztagai egy üres tojásos dobozért, egy Sztálin-kötetért, egy bekiabálásért, egy transzparensért (szövege szerepel a 48-as 12 pontban!) embereket tepernek földre, bilincselnek meg, zárnak rendőrségi fogdába, fújnak le könnygázzal, indítanak ellenük eljárást. /Ujj János: Változtak az idők! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./

Aradon sikerrel vendégszerepelt a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Mennyország című darabbal, László Sándor újvidéki színházigazgató rendezésében. Néhányan hazamentek, egyes szereplők lenge öltözete, a szabados szöveg, vagy az egyes jelenetekből áradó szexualitás miatt. Árni Ibsen kortárs izlandi drámaíró darabját Romániában a temesvári magyar színház játszotta először. /Pataky Lehel Zsolt: Aradon a Mennyország lakói. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./

Március 19-én Aradon, a Kölcsey Egyesület estjén előbb a Vox Angelicus vonósnégyes lépett fel, következett Czernák Ferenc A világ, ahogyan látom, prózában és versben című előadása. Előadásának üzenete egyértelmű volt: önismerettel megtartani önazonosságunkat. Az esten szó volt az Info TV magyar adásának megmentéséről. Jankó András Kölcsey-elnök ismertette a cég vezetőivel folytatott tárgyalások újabb fejleményeit: havi 300 eurós stúdióköltség szükséges, amelynek fejében hetente négyszer egy-egy órás, ráadásul főidőben, azaz 20–21 óra között leadott magyar nyelvű, részben élő műsort biztosítanának. A Kölcsey Egyesület olyan cégeket keres, amelyek érdemesnek tartják főidőben hirdetni egy magyar nyelvű Arad megyei tévéműsorban, és ezzel egyúttal támogatni is azt. /Kiss Károly: Ha egy-két magyar összeborul... = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

Öt előadássorozatból álló turnéja során másodszor volt a térség vendége Dinnyés József szegedi „daltulajdonos”. Kisiratoson, Temesváron, majd az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban énekelte meg a 17. század magyar történelmét a kor prédikátorainak, regöseinek, deákjainak megzenésített verseivel. „Nem lehet tanítani a magyar irodalmat a magyar irodalom története nélkül, ezért ez is történelemlecke-kiegészítő” -– mondta. /Pataky Lehel Zsolt: Zenés történelemlecke Dinnyés Józseffel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./

Sajnálatos, hogy jelenleg Kovászna megyében háromféle vitézi rend van, bár megalapítója, Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó egyet alapított. Az első szakadás dr. v. Szőts Dániel törzskapitány jóvoltából jött létre, mivel megtagadta a vitéz Radnoczy Antallal szembeni vitézi esküjét, és elcsángált a Várhelyi-féle vitézi rend berkeihez, amelyet az esküszegők és kizárt törzskapitányok hoztak létre Budapesten, Gidófalvi úti székhellyel. Ők jó ellenérték és szolgáltatások alapján toborozták a tagokat, és felvettek bárkit. Így történt, hogy v. Pásztori Tibor Endre református lelkészt és több más társát felvették a Szőts D. vezette csoportba. Nemrég azonban megjelent Molnár János Az aradi állásfoglalás című könyve, amely foglalkozik Pásztori T. E. református lelkész ,,Zsolt” fedőnév alatt szereplő szekus besúgó aktivistával, amit később Tőkés László püspök is igazolt. Így v. Szőts Dániel csoportja kettészakadt, kb. 51 személlyel megválasztották Pásztori T. E. helyett dr. v. Székely Zsoltot székkapitánynak, és kb. 29 személlyel v. Pásztori T. E. megalakította a Kárpát-medencei Vitézi Rendet (szekus vezetéssel). /Megoszlott a vitézi rend. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

Irházi János újságíró azt hitte, hogy március 28-án, az aradi RMDSZ tisztújító gyűlésén a programról lesz szó, melyet 1996 után először, az ellenzéki szerepre szabtak. Szó volt arról, hogy változtatni, fiatalítani kell, meg építeni a közösséget, beszélgetni kell az emberekkel, fogy a magyar. De nem volt új, konkrét cselekvési program. Erre szükség van, mert vége a letelefonálós világnak. Király Andrást biztosan hidegzuhanyként érte meg a 41 ellenszavazatot. Amihez hozzá kell csapni a 14 érvénytelent. /Irházi János: Beszorult mondatok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 30./

Horváth Levente, a közelmúltban leváltott aradi alprefektus először a Nyugati Jelennek beszélt az intézményen belüli hangulatról, személycserék hátteréről. Leváltottak 120 magas rangú köztisztviselőt, és ideiglenesen kineveztek a helyükre 120 embert, akiknek lehetőségük van egy éven belül letenni a vizsgákat. Áthelyezni csak akkor lehetne valakit, ha nincs megfelelő képesítése, nem kapott jó minősítést az év végi, kötelező elbíráláson, de szerinte minden magyar prefektus, alprefektus kiváló minősítést kapott. Az aradi prefektúrán Horváth Levente volt az egyetlen magyar, holott a tízszázalékos képviseltség alapján többen kellett volna lenniük. Sértő volt, ahogyan őt eltávolították, ő lesz Arad megye egyetlen kormányzati felügyelője. Az RMDSZ ígérte, hogy segít az elbocsátottakon. Horváth Levente nem kapott semmiféle konkrét felkérést az RMDSZ részéről. /Irházi János: „Nem kaptam semmiféle konkrét felkérést” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

Idén is a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont biztosított teret a Corvin Kiadó által immár második alkalommal megrendezett Szuperversenynek. A rendezvény a kiadónál megjelenő gyermeklapok: a Kispajtás, Fürkésző és Szemfüles olvasótáborának szól, azaz 5-14 éves korosztálynak. – Összesen 27 csapatot érkezett Erdély minden csücskéből Árkostól Aradig és Szatmártól Brassóig. A versenyre érkezőket sok meglepetés várta. A házigazda Varga Károly, kiadóigazgató volt, szerkesztők, nyomdászok kalauzolták végig a gyerkőcöket a lapkészítés világában. Ezután színes helytörténeti ismertetés következett Schreiber István megyei EMKE elnök és Kun Gazda Gergely előadásában, akik Déva váráról, illetve a tövében húzódó Bethlen kastélyról meséltek a gyermekeknek. /Gáspár-Barra Réka: II. Szuperverseny. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

Április 1-jén megtelt Aradon a Jelen Ház kávézója, ahol a Jelen Galéria vendégül látta az első alkalommal megrendezett Kölcsey-tárlatot. A Kölcsey Egyesület nemrég megválasztott új vezetősége úgy döntött: a hagyományos rendezvényeken kívül újabbakra is gondol, így kért fel aradi magyar képzőművészeket, hogy együtt állítsanak ki munkáikból. Brittich Erzsébet, Eisele-Szűcs Zoé, Kett Groza János, Laukó Katalin, Móré-Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Szép Zoltán és Takács Mihály két-két alkotása került a falakra. Mind a szervező Kölcsey Egyesület, mind a házigazda Jelen Galéria ezért arra kéri a most kimaradt művészeket, hogy a következő csoportos kiállításon legyenek jelen. A tárlatot házigazdaként Böszörményi Zoltán köszöntő szavai nyitották meg, majd Jankó András elnök ismertette a Kölcsey Egyesület terveit, amelyek nemcsak további tárlatokat, hanem zenei elképzeléseket is tartalmaznak. /Kiss Károly: Kölcsey-tárlat a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Magyarországi és romániai kisvállalkozók, illetve szakmai és munkáltatói szervezetek képviselői találkoztak április 2-án Aradon, hogy közösen keressék meg az európai uniós piacra vezető „legrövidebb utat”. A rendezvény része volt annak az EU-s támogatottságú projektnek, melynek részeként a szomszédos magyar–román megyék kis- és középvállalkozásai, valamint a vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó hivatalai partneri kapcsolatokat alakítanak ki. /Pataky Lehel Zsolt: Összehozzák a magyar és román kisvállalkozókat. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 3./

Április 2-án az aradi Tulipán könyvesboltban mutatták be Pávai Gyula Körforgás /Edy Optic LTT, Arad/ című, rövid prózai írásokat tartalmazó kötetét. Ruzsa Ildikó tanárnő elemezte a novellákat, személyes hangú visszaemlékezéseket tartalmazó kötetet. Befejezésül a szerző beszélt a könyv keletkezésének körülményeiről, s szólt következő könyvéről is, amelynek Aradon éltem én is lesz a címe. /Jámbor Gyula: Pávai Gyula 11. könyve. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

A Békés Megyei Jókai Színház meghívására Békéscsabán a Rudolf Hess tízparancsolata című előadást játszotta az Aradi Kamaraszínház április 4-én a Jókai Színház stúdiószínpadán, Tapasztó Ernő rendezésében. /Békéscsabán vendégszerepel az Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./