"Felsőcsernátonban aug. 5-én leleplezik Bod Péter szobrát - Bocskay Vince alkotását -, előtte az istentiszteleten Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke hirdet igét. - Angyalos is hazavárja szülötteit, aug. 4-én ünnepi istentisztelet, millenniumi zászlóátadás, majd millenniumi emlékmű leleplezése van műsoron. Kézdiszentléleken lesz a negyed évszázados Perkő Táncegyüttes nosztalgiaelőadása, majd koszorúzással tisztelegnek a hősök emléke előtt. /(Flóra Gábor): Emlékállító falunapok Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ Aug. 4-én Felsőcsernátonban millenniumi falutalálkozóra került sor. Az ünnepségsorozat tudományos ülésszakkal kezdődött, ahol Csernáton nagy szülöttének, Bod Péternek életéről, munkásságáról volt szó. A falunap csúcspontját aug. 5-én egy újabb Bod Péter-szobor leleplezése jelentette, a felsőcsernátoni református templom kertjében. Ezek után Csernátont joggal nevezhetjük a szobrok falujának, mert a szovátai Bocskai Vince szobrászművész által készített mellszobor immár a hatodik ilyen jellegű műalkotás a településen. A falutalálkozón megjelentek a Csernátonból elszármazottak, s a kétnapos ünnepségen részt vettek a Bod család Magyarországon, ill. Ausztráliában élő leszármazottai is. Csernátonban ez a második Bod Péter-szobor, az elsőt 1972-ben készítette Gergely István kolozsvári szobrászművész (ez a Haszmann Pál Múzeum kertjében található). A műalkotás leleplezése után ünnepi beszédek következtek. Tamás Sándor képviselő, Farkas Sándor egyházmegyei főgondnok, Németh Csaba szenátor, Szabó Vendel, Sármellék (Csernáton egyik testvértelepülése) polgármestere méltatta Bod Péter munkásságát. Gajdó Delinke színművésznő szavalata után Hegedűs Zsuzsanna budapesti református lelkipásztor verses-dalos előadása következett. /-bartos-: Falutalálkozó Felsőcsernátonban". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./"

Angyaloson febr. 9-én búcsúztatták a farsangot: a Forró Elek Általános Iskola tanulói és az óvodások hanulatos karnevállal szórakoztatták a szülőket, gyerekszíndarabot is bemutattak. A kicsik karneválját a felnőttek hagyományos kosarasbálja követte. Nagy probléma, hogy régóta nincs ivóvize az iskolának és óvodának. Az egykori tulajdonos örököse visszaigényelte az iskola épületét, ahova 30 óvodás és 33 iskolás jár. Angyaloson sokan igénylik a magyar igazolványt. Az egyház keretén belül működő IKE-csoport fiataljai egy színművet tanulnak, melyet be szeretnének mutatni a faluban és a környéken. /(kisgyörgy): Mi újság Angyaloson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

"A gyermekszínház gondolata, a Mesekaláka a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészének, László Károlynak, "Puki bácsinak" köszönhető. Évek óra népszerű a gyermekek körében Puki bácsi. A Puki bácsi elindította mozgalom a holnap olvasóközösségét is neveli azáltal, hogy bemutatva a gyermekirodalom egyes darabjait a gyermekközönség találkozik azokkal az írókkal, költőkkel, akiknek munkáiból a Mesekaláka színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. A Mesekalákának vannak 15-16 éves, de 20 évet betöltött tagjai, továbbá léptek fel kisebbek is. Többen beiratkoztak a László Károly színművész, Puki bácsi vezette Művészeti Iskolába. A Mesekaláka sok helyen fellépett: Baróton, Csíkszeredában, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Dálnokon, Angyaloson, Árkoson Brassóban és Csíkszentdomokoson. /Nagy Olga: A sepsiszentgyörgyi mesekaláka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"

"Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság munkatársa, a Restitúciós Kormánybizottság elnöke a vele készült beszélgetésben leszögezte: az összehangolt nyomásnak köszönhetően a kormány elszánta magát és zöld utat adott a restitúciós folyamat tényleges beindításának. A folyamat legelején vannak még és nagyon jelentősek azok az erők, amelyek mindent megtettek azért, hogy ne történjen jelentős elmozdulás az ügyben. A romániai vallásfelekezetek összesen mintegy 7500 ingatlanukat kérik vissza. Ebből mintegy kétezer a görög katolikus, kb. ugyanennyi a zsidó közösség által letett igény és csak a harmadik helyen van a négy magyar történelmi egyház a maga közel 1500 kérésével. A törvény alkalmazása szempontjából a legkényesebb a görög katolikus ingatlanok ügye, mivel azokat az ortodox egyház használja és sok településen már híveik sincsenek. A visszaadandó első 35-ös listán 22 magyar egyházi ingatlan szerepel: 13 római katolikus, 5 református és 4 unitárius. Ezeken kívül két evangélikus szász, három zsidó és nyolc ortodox ingatlanról született döntés. Jún. 27-én újabb döntéseket fog hozni a kormánybizottság. A már visszaítélt ingatlanok közül megemlíthető a jelenleg a zeneiskola által elfoglalt kolozsvári ferences kolostor, egy nagyszebeni iskolaépületet, amelyben jelenleg egy orvosi fakultás működik, a ferences nővérek petrozsényi iskolaépülete vagy a kolozsvári Monostor úti református Kakasos-templom parókiaépülete, amelyet egy kisegítő iskola használ. Székelyföldről Hármasközség (Csókfalva), Nagyajta, Kökös, Bölön, Angyalos... iskola, óvoda, művelődési otthon működik bennük. Minden egyes visszaigényelt ingatlan ügyében egy kérdőívet küldött ki a kormánybizottság titkársága, az ingatlan jelenlegi helyzetéről és adatairól érdeklődve. Ezeket - sajnos - egyes polgármesteri hivatalok nem nagyon sietnek kitöltve visszaküldeni. Ezek hiányában pedig nem kerülhet a bizottság elé a visszaigénylési kérés. /Borbély László: Valami megmozdult. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./"

"Szept. 2-án ülésezett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező bizottság. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára elmondta: a közel 70 ingatlanból a kormánybizottság határozatával 49 a történelmi magyar egyházakhoz kerül vissza.A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség most már természetben és azonnal visszakapja a petrozsényi római katolikus plébániát, míg az orvosi egyetemnek és a zeneiskolának otthont adó kolozsvári és nagyszebeni épületekben még öt évig működhetnek az intézmények. A törvény szerint ebben az időszakban az egyház bért kap a használótól, viszont ezekre az épületekre nem kell ingatlanadót fizetnie. Az érsekség visszakapja tulajdonjogát a fogarasi városházának és óvodának otthont adó épületre, a kolozsvári egykori ferences kolostorra, valamint nyomdára, továbbá a nagyszebeni polgármesteri hivatalnak és óvodának, gimnáziumnak, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalnak és kollégiumnak otthont adó épületekre - ezekre szintén 5 éves bérleti szerződést kell kötnie a bennük működő intézményekkel. Az Evangélikus Püspökség hasonló feltételek mellett kap tulajdonjogot a nagylaki lelkészi hivatalra és könyvtárra, a középiskolának, líceumi műhelynek, illetve óvodának otthont adó épületeire. Természetben és azonnal visszakapja a nagylaki szövetkezetnek otthont adó ingatlant. Az Erdélyi Református Püspökség természetben kap vissza ingatlanokat a háromszéki Angyaloson, a Kolozs megyei Désaknán és Cegén. Sepsiillyefalván és Nagyenyeden szintén tulajdonjogot kap az egyházkerület. A Temesvári Római Katolikus Püspökség természetben - 5 évre szóló bérleti szerződés megkötésével - visszakapja egyik ingatlanát Temesváron, Székudvaron, Facsádon, valamint Nagyszentmiklóson. Az Unitárius Püspökség természetben és azonnal visszakap egy ingatlant a Maros megyei Makfalván, természetben 5 éves bérlettel épületeket a háromszéki Nagyajtán, Kökösben és Bölönben. Tulajdonjogot 5 éves bérleti szerződéssel a háromszéki Árkoson, Kőröspatakon és Dicsőszentmártonban kap vissza az egyház. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség természetben és azonnal visszakap egy ingatlant a Bihar megyei Telegden, 5 éves bérlettel természetben Élesden, Szilágysomlyón és Szentjobbon, tulajdonjogot több nagyváradi ingatlanra. A Királyhágómelléki Református Püspökség természetben 3-5 éves bérlettel kap vissza ingatlant Szilágysámsonban, Szilágyballán és Szilágyfőkeresztúron, valamint azonnal és természetben visszakapja egy ingatlanát Szilágynagyfaluban. /Benkő Levente: Restitúció: kezdődhet a telekkönyvezés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./ A Királyhágómelléki Református Püspökség tulajdonába 4, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába 11, az Unitárius Püspökség tulajdonába 7, a Temesvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába 4, az Erdélyi Református Püspökség tulajdonába 8, az Evangélikus Püspökség tulajdonába 5, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonába pedig 10 ingatlan kerül vissza azonnal vagy a közeljövőben. Arról nem tettek említést, hogy a tulajdonbahelyezés folyamata elkezdődik-e az idén. /Újabb egyházi ingatlanokat adnak vissza. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"

"Okt. 10-én ülésezett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező bizottság. A 31 elfogadott határozatból 21 a magyar történelmi egyházakra vonatkozik. A visszaszolgáltatásra váró ingatlanok száma a következőképpen oszlik meg a magyar történelmi egyházak között: a Kolozsvári Unitárius Püspökség tulajdonába négy (Hármasfalu, Nagyajta, Kökös, Bölön), a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonába három (Nagyszeben 2, Csíkszereda - a Márton Áron Gimnázium épülete), az Erdélyi Református Egyház tulajdonába három (Angyalos, Kolozsvár - a Metropol palota épülete, illetve a Mócok útja 84. szám alatti református parókia épülete), a Váradi Katolikus Püspökség tulajdonába öt (Élesd, Szilágysomlyó, Mezőtelegd, Szentjobb - két ingatlan), a Királyhágó-melléki Református Püspökség tulajdonába három (Szilágysámson, Szilágyballa, Szilágyfőkeresztúr), a Temesvári Katolikus Püspökség tulajdonába három (Temesvár, Székudvar, Facsád). /Egyházi ingatlanok kerülnek vissza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./"

Homoródszentpálnál torokgyulladása és fagyási sérülései miatt két napig megszakította útját és megerősödni hazatért Gyergyóba Forró Edit. Az elszánt hölgy február 18-án Erdővidékről indul tovább Angyalos felé, és arra kéri azokat, akik követik útját, hogy imádkozzanak egészségéért. /Forró Edit Erdővidéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./

A múlt évben több településről jelezték: falufüzet, kismonográfia, prospektus készül róluk. Köztük szerepel Kilyén, Kökös, Hatolyka, Gelence, Málnás, Ozsdola, Páké, Bodok, Uzon, Csomakőrös. Háromszék 122 vidéki településeiből a falvak alig egyötödének van önálló nyomtatott falufüzete, kismonográfiája.  Alsó-Háromszéken és az Oltfejben nyomtatott vagy sokszorosított falufüzettel-szórólappal büszkélkedhet Árkos, Sepsikőröspatak, Zalán (egyház), Réty (iskola), Mikóújfalu (katolikus egyház), Illyefalva, Sepsimagyarós, Étfalvazoltán, Szentivánlaborfalva. Felső-Háromszéken és Orbaiszéken Zabolának, Kiskászonnak (búcsújárók háza), Bitának (a Háromszékben megjelent sorozat), Futásfalvának, Berecknek, Papolcnak, Barátosnak, Torjának van átfogóbb falufüzete. Erdővidéken és Székföldjén kiadványok vannak Uzonkafürdőről, Erdőfüléről, Vargyasról, Bölönből, Köpecről (Gáspár József-féle falutörténet), Hidvégről.     Több településről készült históriás írás, de anyagiak hiánya miatt ezeket nem adták ki. Ezek közé sorolható Bardoc (Fazakas Mihály kézirata), Nagybacon (néhai tanító kézirata), Szárazajta (Mihály Gábor ny. tanító kézirata), Magyarhermány (néhai Máthé János teljes falumonográfiája), Angyalos (néhai tiszteletes Bartha Sándor kézirata), Aldoboly (Deák József ny. lelkipásztor kézirata), Sepsiszentkirály (Kovács Sándor volt református lelkész falutörténete), Kálnok (a múlt századi Unitárius Közlönyben), Nagyborosnyó (néhai református tiszteletes Nagy Lajos falumonográfiája) és Szárazpatak (Márton Emil ny. tanító falutörténete). A sor azokkal az elfekvő kéziratokkal bővítő, amelyeket vidéki értelmiségiek, tanítók, lelkészek készítettek, de polcokon, fiókok mélyén várják, hogy a maiak kiegészítsék az azóta történt eseményekkel, irodalmi jegyzettel, térképekkel, fényképfelvételekkel, és megfogalmazzák azt is, hogy mit vár az illető település a jövőben, főleg a községgazdálkodás, falufejlesztés, közművesítés, infrastruktúra tekintetében. /(kgyz): Nyomtatványok Háromszék és Erdővidék falvairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

 Angyaloson közel négy esztendeje szolgálja a 643 lelket számláló református gyülekezetett. Mátyás István.     Nemrég visszakapták a központi fekvésű, egykori felekezeti iskola épületét. Ebben működik a községi egészségügyi szolgálat, és gyűléstermét a gidófalvi önkormányzat használja. Az egyház itt indítja be a délutáni oktatást. A gyülekezeti teremben és a korszerűsített parókiában egy éve működik a központi fűtés. Tavaly végezték el a templom és a harangtorony általános javítását, most az orgona van soron. Angyaloson a fiatalok háromfelvonásos darab bemutatására készülnek, az előadások bevétele is az orgonaépítést fogja szolgálni. /(kisgyörgy): Angyalos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

Dr. Nagy Lajos Rétyről írott a monografikus munkája rendhagyó azok között, amelyek eddig láttak nyomdafestéket Háromszék megyében. Hány olyan település – község vagy falu – van, ahol könyv, falufüzet, egyház- (Zalán, Futásfalva, Erdőfüle, Angyalos, Kiskászon) vagy éppen iskolatörténet (Réty, Bodok), gyűjteményes kötet (Bereck) rögzíti az adatokat, hol vannak készülőfélben munkák? A hiányt, nem egy helyen, a rendszeresen megjelenő helyi kiadványok (Csernáton, Bölön, Csomakőrös, Uzon, Illyefalva, Maksa, Nagyajta) pótolják. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről és Barótról több vaskosabb-rangosabb kötet született, és más települések históriáját, olykor jelenét is kisebb-nagyobb kiadványok őrzik már, de van olyan település, ahol a meglévő kibővítésére és újbóli kiadására is gondoltak (Árkos). Kisgyörgy Zoltán értékes kéziratokról tud számos település esetében, kántortanítók, falukrónikások, műszakiak, orvosok, középiskolai tanárok tollából. /Kisgyörgy Zoltán: Réty előtt és után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

Dr. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének jelenlétében avatták fel november 12-én, vasárnap a volt református felekezeti iskola visszajuttatott épületéből átalakított közösségi házat Angyaloson. Itt kap helyet az egészségügyi és a diakóniai szolgálat. A közösségi ház egy hollandiai gyülekezet gyűjtéséből, a holland államtól nyert pályázati pénzből, honi segélyből, önerőből és az angyalosi hívek 240 napra rúgó közmunkájából valósulhatott meg. /Kisgyörgy Zoltán: Közösségi házat avattak Angyaloson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Angyaloson a templom előtti téren van Háromszék megye egyik legszebb világháborús emlékműve, amelyet néhai Bene József tervezett, akit ezernyi szál fűzött Háromszékhez, a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mintegy félszáz festményt, grafikát. Az angyalosi emlékmű az első világháborús hősök emlékét megörökítő monumentális mű. Fő oldalán Magyarország patrónája, egy Máriát ábrázoló női alak védelmezően tartja kezét, leplét a fehér márványba vésett névsor felett. A második világháború után az angyalosi áldozatok névsora is felkerült az emlékműre. Amíg máshol, előfordult hogy magyar segédlettel zúzták tönkre, rombolták le az országzászlótartó, emlékműszerű alkotásokat, addig Angyalos népe – akárcsak a szomszédos Gidófalva – őrizte emlékművét a kommunizmus idején, a történelmi Magyarország 63 vármegyéjéből származó földdel a talapzatában. Azután a vidék villamosítása idején a falvakban minden kisebb tér közepébe becövekeltek egy-egy betonkolosszust, ez tartotta vezetéket. Székelyföldön alig lehet egy olyan látószöget találni, hogy műemléképületeket, templomokat, emlékműveket fényképezni lehessen ezektől az oszlopoktól. Az angyalosi emlékmű melletti dr.Imreh Barna Közösségi Ház jó ízléssel felújított épület. /Sylvester Lajos: Kegyelet és kegyeletsértés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

A gidófalvi veszedelem emléktáblája
Kátai Károly hétéves gyerek volt, amikor 1950 szeptemberében a gidófalviak közel egyhetes kollektívellenes lázongása, a belépési nyilatkozatok elégetése után a román néphadsereg katonái milicistákkal és szekusokkal elegyesen a községet bekerítették — hosszú csövű ágyú is volt vélük —, s éjnek évadján hat, előre kiszemelt családdal együtt kihajtották, mint a barmokat az angyalosi Szépmező irányába, ott teherautókra lökdösték, majd egy brassói „átszállás” után szinte megállás nélkül Dobrudzsáig döcögött velük a marhavagonokkal pöfögő vonat. Beszélni sem lehetett, némelyik állomáson a gyermekeket engedték le ivóvízért.
A jó emlékezetű Balogh László a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó Múltidéző sorozatában Történelem a homlokráncban címmel örökítette meg az 1950-es Gidófalvi veszedelmet. Alig van túlzás abban, ha az 1764-es madéfalvi vérengzés minősítését vesszük kölcsön a háromszéki állapotok jellemzésére, hisz a gidófalvi lázadásnak két, az éjszakai zavargásban agyonlőtt áldozata is volt, és az is hasonlatos a csíki mészárláshoz, hogy azonos időszakban Erdély más településein is történtek az osztályharc jegyében gyilkosságok, százával hurcolták és zárták el az embereket, terelték őket dobrudzsai munkaszolgálatra, a „Kánál” — Duna—Fekete-tengeri csatorna — hírhedt építőtelepeire.
Szóval, Kátai Karcsika még apró legényke volt. Balogh Laci is abba a csoportba sorolta volna, amint a sportban a „futottak még” kategóriát jellemzik, de aztán az utolsó pillanatban mégis bevette könyve felnőtt interjúalanyai közé, amiből menten kiderült, hogy ebben a korban a gyermeki agy micsoda érzékenységgel raktároz el mindent, ami véle és környezetében történik.
Kátai Károly, miközben a ’89-es romániai fordulat után Gidófalva polgármestere is volt, mostanra jól belenőtt az 50-es évek emlékeibe. Termete is robusztus. A politikai üldözöttekre vonatkozó törvények tudója lett, olyannyira, hogy a búnak-bánatnak hálójába keveredett bajtársait, ezek hozzátartozóit is arra ösztökéli, jogos anyagi-erkölcsi kárpótlásukkal ne ajándékozzanak meg senkit.
Nemsokára, szeptember 12-én lesz a gidófalvi vérengzés 60. évfordulója. Szándékaik szerint erre az alkalomra emléktáblát helyeznek el a református templom cintermében. Ezen a helyen már áll egy emléktábla, Jancsó Vilmos és Zsigmond András huszonéves fiatalok életét azon az éjszakán gyilkos golyók oltották ki. Az utóbbit éppen ezen a helyen lőtte szíven egy milicista, amikor a község lakosainak akarata szerint a templom harangját akarta félreverni, hogy a gidófalvi tehetősebb gazdák elhurcolását megakadályozzák. A gyilkos milicistát lefegyverezték, és kevésen múlott, hogy életben maradt.
Gidófalváról 1950 szeptemberében harminc embert hurcoltak el. Azokat, akiket a lázadásban való részvétel miatt törvényszék elé állítottak, Brassóban lekapcsolták. Az elhurcoltak zöme hat családból került ki. Kilenc férfit és nőt, Fazakas Józsefet, Jancsó Dezsőt, Jancsó Gizellát, Zsigmond Zoltánt, Papp Mihályt, Papp Gyulát, Barabás Sándort, Pulugor Annát és Orbán Dezsőt törvényszék elé állították, Fazakas Gergelyt, Nagy Bertát, Fazakas Józsefet, Kátai Károlyt, Kátai Zsófiát, Kátai Istvánt, Kátai Ferencet, ifj. Kátai Károlyt, Kátai Sándort, Kátai Rózát, Kátai Pált, Kátai Sándort, Kátai Ilmát, Kövér Mózest, Kövér Margitot, Kövér Álmost, Zsigmond Gézát, Zsigmond Máriát, Zsigmond Erzsébetet, Zsigmond Gézát, Zsigmond Pált, Nagy Ellát és Nagy Emilt Dobrudzsába hurcolták.
Kátai Károllyal és a még életben levő egykori elhurcoltakkal beszélgetéseink során abban egyetértünk, hogy a gidófalvi mártírok, az elítéltek és az elhurcoltak egy közösséget alkottak, s ennek következtében egyetlen emlékkövön lesz a helyük. A mikóújfalusi andezittömbre a nevek fölé kerül a gravírozott szöveg:
TISZTELGÉS
A KOMMUNISTA DIKTATÚRA BEVEZETÉSÉÉRT,
A KOLLEKTIVIZÁLÁS MEGAKADÁLYOZÁSA SZÁNDÉKÁÉRT
MÁRTÍRHALÁLT SZENVEDETT, BÖRTÖNBÜNTETÉSRE ÍTÉLT,
SZÜLŐFÖLDJÜKRŐL ELHURCOLT GIDÓFALVI SZEMÉLYEK ÉS CSALÁDOK
60 ÉVVEL EZELŐTTI KÍSÉRLETE ELŐTT.
(Az emléktábla-állítók a gidófalvi református egyház bankszámlájára fogadnak el adományokat.
RON: RO74RNCB012403801837000 BCR,
EUR: 009RNCB0124038018370007 BCR.)
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tisztújítás a református egyházban
Az Erdélyi Református Egyházkerület törvényei szerint hatévenként tartják az egyházmegyei tisztújító közgyűléseket. Az évek teltével új lelkészek nőnek fel az egyre nagyobb elvárások szintjére, s a tisztújítással együtt jár a nemzedékváltás is. Kovászna megyében három református egyházmegye működik: a sepsi, a kézdi-orbai és az erdővidéki.
– A fellebbezésekre előírt tizenöt nap letelt, az egyházkerületi igazgatótanács ülése is véget ért. Milyen hírrel szolgálhatunk olvasóinknak? – kérdeztük nt. Kató Béla egyházkerületi főjegyzőt. – A Sepsi Egyházmegyében lezajlott tisztújítás eredményeként Incze Zsolt György sepsiszentgyörgy-szemerjai lelkipásztort mint egyházmegyei esperest, Mátyás István angyalosi lelkipásztort mint főjegyzőt bízta meg a közgyűlés az egyházmegye vezetésével. Világi (presbiteri) főgondnoknak Dálnoki Lajost, gondnoknak pedig Fodor Imrét választották meg. A másik két egyházmegyében nem sikerült betölteni az üresen maradt esperesi tisztségeket, amit az elkövetkező időszakban pótolni fognak, de az egyházmegyék zökkenőmentesen működnek majd. Dálnoki Lajos, a Sepsi Egyházmegye új főgondnoka kérdésünkre elmondta: – Az egyházmegye gondnoka voltam, s a szeptemberben lezajlott közgyűlés fölös többséggel választott meg főgondnoknak. Véleményem szerint az egyházmegyei tanács régi vezetősége a legmesszebbmenően tiszteletben tartotta ez alkalommal is az igazságosság elvét, és mindenben az egyházi szabályok és előírások szerint zajlottak a közgyűlés munkálatai. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hat esztendőben a hívek legmagasabb elvárásainak szintjén végzi majd nemes munkáját az egyházmegye új tanácsa. Incze Zsolt lelkipásztor október elsejétől lelkipásztori feladatai mellett sepsi esperesként is teljes gőzzel és fiatalos erővel kezdte meg szolgálatát. – Véleményem szerint a tisztújítás eredményeként egy olyan közösség, olyan csapat került az egyházmegye élére, amely feladatainak maradéktalanul eleget tesz, s tagjai már a generációs váltás miatt is kissé másként gondolkodnak majd. Alapvető dolgunk lesz, hogy kiépítsünk egy jó lelkészi közösséget, jobban meg kell ismernünk egymás gondjait-bajait, egymás gyülekezeteit, fel kell építeni mindazt, ami az elmúlt időszakban nem működött az elvárások szintjén. Be fogjuk vezetni a havonkénti rendszeres találkozókat, hogy jobban megismerjük egymást, egyszóval ki kell építeni a mi kis belső lelki életünket. Főjegyző szolgatársam azt a gondolatát osztotta meg velem, hogy kéthavonta figyeljünk külön egy-egy gyülekezetre, életére, jövőképére, elképzeléseire, lelkiállapotára, mert ha megismerjük egymás örömét és bánatát is, könnyebben tudunk baráti kezet nyújtani. Valósuljon meg a tökéletes közösségépítés, legyen működő a kapcsolatteremtés, mert ha nem tudunk egymásról, nem vagyunk jó kollégák sem. Nem lehet most, a tisztújítás után világrengető dolgokra gondolni, hogy no most aztán megújul az egyház, zsúfolásig telnek majd templomaink, nem: magunkat kell először építeni az elvárások szintjén, közösségeinket és természetesen egyházmegyénket.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adalékok az 1870-es népszámláláshoz
A 19. század második felében két népszámlálást tartottak, 1858-ban és 1870-ben. Háromszéken a népszavazás bizottmányi elnöke 1870-ben Mikes Benedek volt. Az Ipari Földművelési és Kereskedelmi Minisztérium levélben kérte Mikes Benedeket, hogy a választásokra kinevezett, legodaadóbban tevékenykedő elnökök névsorát ismertesse Nagy Miklós miniszteri tanácsossal.
,,Az Ipari, Földművelés, és Kereskedelmi Miniszter Ur Nagyméltóságának idei julius 14-én 633. szám alatt kelt intézkedése szerint ohajtása az, hogy azon férfiak kik a népszámlálás fontos munkálata körűl, kiválló tevékenységet fejtettek ki, hazafias érdemeikhez mért kitűntetésben részesűljenek. Ennek kapcsán ezennel bizalmasan arra kérem fel a Méltóságodat miszerint azon egységeket kik a Nemes Törvényhatóság keblében a fenebbi űgyben kűlönös sikerrel, és odaadással működtek ide sietőleg kijelölni, és az esetleg kijelölendők polgári állásáról, s egyébb viszonyaikról, s általában mindazon körűlményekről, melyek kitűntetésűk tekintetéből figyelembe vehető, a lehető legrövidebb idő alatt, tűzetes tudósitását megtenni sziveskedjék. Ezen tudósitásnál nem hagyható figyelmen kivűl Grof Mikes Benedek földbirtokos. Kolozsvár 9 aug. 1870 Nagy Miklós Miniszteri Tanácsos”
,,Háromszékről a következő személyeket javasolták kitüntetésre: Horváth László aljegyző, B. Apor János, a Kézdi Bizottmány elnöke, Geréb János  bizottmányi jegyző, Barabás Sándor Miklósvár Bizottmányi Elnök, Bodor Ferenc Gelence, Könczei Gyula Kézdiszentlélek, Könczei Béla Gidófalva, Takó László Lisznyó, Szinte László Köröspatak. Mikes Benedek Zabola 1870 aug 24-én”
Sepsiszentgyörgyi Levéltár Fond 8. 47 dosszié, 13 lap.
Az 1858-ban és 1870-ben Háromszéken jegyzett népszámlálási adatok: Sepsiszentkirály 1858-ban 556 személy, 1870-ben 568, Szemerja 700–846, Árkos 1588–1723, Körispatak 1068–1289, Kálnok 671–716, Oltszem 754–723, Zalán 1018–1114, Málnás 709–707, Angyalos 559–642, Bodok 990–1o37, Étfalva 424–466, Fotos 163–156, Gidófalva 862–901, Martonos 345–351, Eresztevény 228–246, Besenyő 468–558, Zoltán 170–148, Bikfalva 1242–1052, Dobolló 1041–1217, Kökös 1064–1078, Aldoboly 1071–1268, Szotyor 435–475, Kilyén 541–543, Uzon 1625–1616, Lisznyó 1006–1097, Szentiván 501–561, Laborfalva 454–520, Feldoboly 661–568, Nagyborosnyó 1236–1443, Kisborosnyó 1087–1150, Bodzaforduló 1300–1527, Egerpatak 655–696, Szacsva 276–348, Magyarós 622–505, Réty (az 1858-as adatok hiányoznak) 1870-ben 873, Komolló 470–458, Altorja 2181–2388, Feltorja 722–806, Szentlélek 3112–3072, Polyán 1692–1818, Bélafalva 773–788, Futásfalva 948–958, Ikafalva 761–762, Almás 1122–1220, Csomortán 614–514, Esztelnek 1128–1093, Kurtapatak 641–583, Lemhény 2819–2781, Nyujtód 1093–1153, Martonos 959–1005, Ozsdola 2230–2711, Felsőcsernáton 1235–1318, Alsócsernáton 2300–2129, Martonfalva 518–501, Hatolyka 518–510, Szentkatolna 1054–1048, Oroszfalu 362–438, Sárfalva 645–632, Szászfalva 433–377, Márkosfalva 843–707, Mátisfalu 186–441, Albis, 941–871, Dálnok 1657–1536, Maksa 810–782, Bita 451–451, Várhely 137–118, Lécfalva 934–906, Hilib 619–640, Haraly 448–489, Gelence 2000–2468, Zabola 2196–2473, Páva 934–918, Kovászna 3621–3582, Imecsfalva 500–507, Petőfalva 364–415, Tamásfalva 414–483, Szörcse 671–666, Telek 647–602, Cofalva 343–358, Körös 657–655, Papolc 1483–1615, Zágon 3621–3927, Szitabodza 1443–1381, Barátos 1017–1024, Páké 729–730, Barot 2076–2231, Bodos 263–492, Sepsibacon 908–1005, Szárazajta 1552–1731, Zalánpatak 327–352, Bölön 2213–2521, Nagyajta 1298–1484, Középajta 1408–1499, Miklósvár 799–870, Köpec 932–1052.
(A falvak után feltüntetett számok: előbb az 1858-as, majd az 1870-es adatok) Sep. Áll. Levéltár Fond 8. 47 dosszié, 2 lap.
Józsa Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

CNCD: magyar nyelven is feliratozni kell a vasúti helységnévtáblákat
Több erdélyi település kapcsán is hátrányos megkülönböztetésnek ítélte az Országos Diszkrimináció-ellenes Hatóság (CNCD), hogy a vasútállomásokon a település neve nincs feltüntetve magyarul is a román megnevezés mellett.
A diszkrimináció-ellenes hatóság egy sepsiszentgyörgyi magánszemély panaszával kapcsolatosan hozott döntést. A határozatban az áll: diszkriminációnak minősül, hogy több olyan erdélyi település esetében, ahol a magyar anyanyelvű lakosság meghaladja az összlakosság húsz százalékát, az Országos Vasúttársaság nem helyezte el a település magyar nyelvű megnevezését a román felirat mellett.
A magyar feliratok hiánya miatt a CNCD-hez fordult magánszemély a Brassó megyei Ürmös, Kőhalom, Kaca, a Kovászna megyei Angyalos, Bita, Nagyborosnyó, Cófalva, Zabola és Szentkatolna, valamint a Kolozs megyei Harasztos vasútállomásain hiányolta a magyar feliratokat.
A CNCD döntésében ugyanakkor azt javasolja az Országos Vasúttársaságnak, hogy tüntesse fel a helység magyar megnevezését mindazon vasútállomásokon, ahol a magyar anyanyelvű lakosság aránya meghaladja az összlakosság húsz százalékát.
A panaszos szerint ugyanakkor az is hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy az alsórákosi vasútállomáson nincs magyar nyelvet is ismerő alkalmazott, a CNCD azonban ezt elutasította.
Krónika (Kolozsvár).

Hírsaláta
DISZKRIMINÁL AZ ORSZÁGOS VASÚTTÁRSASÁG. Hátrányos megkülönböztetésnek ítélte az Országos Diszkrimináció-ellenes Hatóság, hogy több olyan településen, ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a húsz százalékot, vasútállomásokon a település neve nincs feltüntetve magyarul is a román megnevezés mellett.
A panaszt egy sepsiszentgyörgyi lakos nyújtotta be, és a Brassó megyei Örményes, Kőhalom, Kaca, a Kovászna megyei Angyalos, Bita, Nagyborosnyó, Cófalva, Zabola és Szentkatolna, valamint a Kolozs megyei Harasztos vasútállomásain hiányolta a magyar feliratokat. Az ODEH azt javasolja az Országos Vasúttársaságnak, hogy tüntesse fel a helység magyar megnevezését azokon a vasútállomásokon, ahol a település magyar lakossága meghaladja az összlakosság húsz százalékát. (Krónika) ALKOTMÁNYELLENES AZ ÚJ RESTITÚCIÓS TÖRVÉNYTERVEZET. Benyújtotta a kormány a parlamentnek a restitúciós törvény tervezetének azt a változatát, amelyet felelősségvállalással szerdán kíván elfogadtatni. Máté András Levente képviselő bejelentette: az RMDSZ jelen formájában alkotmányellenesnek tartja a tervezetet, mert az hátrányosan érintené a még nem kárpótolt tulajdonosokat. Máté azzal is elégedetlen, hogy a helyi restitúciós bizottságok munkáját ez a törvény befagyasztja arra az időszakra, amíg a kormány az állam tulajdonában levő ingatlanok felleltározását végzi, ami a kárpótlási folyamat ideiglenes leállítását jelenti. Az RMDSZ a Demokrata Liberális Párttal együtt kívánja benyújtani a bizalmatlansági indítványt, melynek megszavazása esélytelen, de jelzésértékű. (Transindex) KI LESZ ROMÁNIA ÚJ ELNÖKE. Traian Băsescu államfő szerint sem Crin Antonescu, sem Klaus Johannis, sem Sorin Oprescu nem lesz Románia elnöke 2014-ben. „Victor Ponta világosan kijelentette, hogy nem akar, a többiek nem tudnak” – fogalmazott Băsescu a Digi24 televíziónak, ahol a 2014-es államfőválasztás esélyeit taglaló közvélemény-kutatást kommentálta. LEMONDANAK, MERT NEM KÍVÁNCSIAK VÉLEMÉNYÜKRE. Testületileg lemondanak az Országos Tudományos Kutatási Tanács tagjai, akik a tanügyminisztériumot segítik az országban zajló tudományos kutatások irányításában és értékelésében. A testület tagjai azzal indokolják lemondásukat, hogy idei költségvetésük drámai léptékben csökkent, ráadásul mindmáig nem jelentették be, kik nyerték a tavalyi Humánerőforrás és Ötlet Program kutatási kiírását. Ezenkívül valamennyi, jelenleg zajló projekt finanszírozása késik, ennek ellenére máris kiírták a soron következő pályázatokat. Mindennek tetejében hónapok óta senki sem kíváncsi véleményükre. (Puterea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Címerek és nemeslevelek régen és ma
Akit érdekel a múlt, azt érdekli a jövő is – vezette be Kádár Gyula történész Szekeres Attila István Címerek és nemeslevelek című előadását péntek este a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely Akadémia rendezvényén.
A címerek kezdetben megkülönböztető jegyként jelentek meg a talpig páncélba öltözött harcosok pajzsán, majd sisakdíszként ugyanezt a célt szolgálták – ismertette a március 15. alkalmából a magyar érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett heraldikus, lapunk munkatársa. Kis humorral a mai telefonkönyvhöz hasonlította az előadó a lovagi tornák résztvevőinek címereit tartalmazó tekercseket: a címerek azonosító jelként szerepeltek az élő heraldika századaiban, később pedig a kutatást segítették. A pergamenre írt nemesleveleket Erdélyben leginkább harci érdemekért adományozták, s bár a köznyelvben kutyabőrként is említik, ezek kecske-, illetve juhbőrből készültek, a bécsi kancellárián írt leveleket finomabb anyagból, borjúbőrből állították elő – mondta a szakember. A nemesi címert adományozó levelek később bársony borítású kötetben jelentek meg, több oldalt tartalmaztak – ismertette Szekeres Attila István, majd áttért a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál megjelent, Litterae armales – Címeres nemeslevelek Románia Országos Levéltárának Kovászna megyei fiókjában című kiadvány bemutatására, amely a szerző egykori államvizsga-dolgozatának kivonatát tartalmazza. A magyar és román nyelvű szakdolgozat hét, címer nélküli armálist és hét, címerképpel ellátott nemeslevelet ismertet, háromszéki vonatkozását az adja, hogy szerepel benne az alsócsernátoni Kelemen család, az angyalosi Forró-Borbély család és a lisznyói Damó család címerének leírása és képe is.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszéves évfordulót ünnepeltek Uzonban
Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte az uzoni Jókai Mór Közművelődési Egyesület és a civil szervezeten belül működő Szivárvány női kórus. A jeles eseményt kórustalálkozóval tették emlékezetessé, a rendezvényre a megye minden részéből érkeztek kórusok. Az ünnep alkalmából az egyesület és kórus két évtizedes történelmét emlékfüzetben összesítették.
Vasárnap istentisztelettel vette kezdetét az események sora. A meghívottak, kórusok a református templomban közösen hallgatták Isten szavát, majd az énekkarok a községi kultúrotthonban léptek színpadra. Nyitányként Ráduly István polgármester, Ungvári Barna András lelkész és az egyesület elnöke, Kőmíves István szólt az egybegyűltekhez. A helyiek mellett Szentivánlaborfalváról, Zágonból, Angyalosról, Sepsiszentgyörgyről érkezett kórusok bűvölték el a termet betöltő hallgatóságot. A műsor után a résztvevők Uzon jeles szülötte, Beke György kopjafájánál helyezték el az emlékezés koszorúit. Szabó Margit iskolaigazgató, kórustag Márai Sándor-verssel lepte meg a résztvevőket. A koszorúzás után a kórusok együtt énekelték el a székely himnuszt, majd közös ebéden vettek részt. Este az egyesület tagjai és a helyi kóristák a művelődési házban folytatták az ünnepet, melynek során a Jókai Mór-emlékplakettnél is koszorúztak. Ráduly István polgármester érdeklődésünkre elmondta, a község bármelyik közösségi eseményén fellépési lehetőséget kapnak a helyi civil szervezetek. A polgármesteri hivatal minden helyi alakulatot támogat, de elvárásai is vannak, például, hogy külön meghívás nélkül is ott legyenek a községi vagy falunapokon. Bízik benne, hogy a Szivárvány női kar is él ezzel a lehetőséggel – mondta.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bethlen Kata falujában
Oltfej ikerfalujának, Étfalvazoltánnak múltját megirigyelhetné sok más település. Veretes helytörténete telis-tele jeles eseményekkel. Két műemlék jellegű temploma, erdőségei, termékeny talaja van, és ha netalán aszály lépne fel, a két település között folyik el az Olt, s „nem jöhet olyan szárazság, hogy abból ne tudjon inni a jószág”. Jeles családjai szép és nemes emlékeket hagytak a maiakra, s a múltnak képe, ha voltak is itt szomorúbb események, leszépült – a falu mai élete azonban válságos.
Jó minőségű, szép kivitelezésű községtérképet adott ki a gidófalvi községvezetés, amelyen sok értékes helynév szerepel. A mappa hátoldalán rövid kétnyelvű településbemutatókat olvashatunk. Étfalvazoltánról Lemhényi Katalin tanítónő adja tudtunkra, hogy Étfalva neve Benkő József szerint Ethe nevű székely őstől származik, Kállay Ferenc szerint pedig Ethele hun királytól. Zoltán neve Erdőelvi Zoltántól, az első erdélyi vajdától eredne. A két falu közigazgatási szempontból 1899-ben egyesült. Terv aszfaltozásra
A Gidófalva központú község önkormányzata nem feledkezett meg a faluról, innen indul a község ivóvízhálózata, korszerű vízház szűri meg a folyó vizét, amelyből az ikerfalu is részesül, s rácsatlakoztatták a szennyvízhálózatot is a központi tisztítóállomásra. Mondhatnánk, közel áll a falu ahhoz, hogy teljes infrastruktúrával rendelkezzék. A lakosság mentalitásának kellene változnia, s főként gazdasági erejének növekednie ahhoz, hogy gyökeret verhessen itt is a pénzt hozó faluturizmus. Korszerű kultúrotthont építtetett ide Berde József polgármester, s modern hidat az Olt folyón. Mindezt ő közölte, de hangsúlyozta: minden további elképzelés csak az anyagiak függvényében kivitelezhető, mert bármennyire fontos a székely kaláka, nagyobb munkálatokban erre alapozni bizonytalan. – Mindenképpen folytatni akarjuk a helybeli tekepálya építését, mert arra van igény a faluban, de fontosabb lenne az Étfalva község déli bejáratánál megkezdett aszfaltburkolat, amely az Olton és Zoltán falun keresztül megteremtené az összeköttetést a Csík felé tartó nemzetközi út és a községközpont között. Ideje volna felszámolni a mindenkori por- és a sártengert a falu között, hogy megváltozzék a településkép. Ehhez uniós pályázat, komoly összeg kellene. A tervezetem nagyjából készen, ha lesz lehetőség, lépni tudok – mondta a polgármester. Az ikerfaluban változások is történtek: háborús emlék áll az étfalvi templom előtt, megújult a zoltáni barokk Czirjék-kapu, kopjafa őrzi Váradi József és az 1854-es forradalmi mozgalom emlékét. Megszűnt az óvoda, veszélyben az iskola
Étfalva ősi óvodája megszűnt, két óvodás és Barabás Csilla óvónő, helybeli tiszteletes asszony az iskolásbusszal Gidófalvára, illetve Angyalosra ingázik. Kilenc alsótagozatos tanuló jár az étfalvazoltáni Bethlen Kata-iskolába, akik esetleg a jövő tanévre is maradnak – tájékoztatott Lemhényi Katalin tanítónő –, de azután annyira lecsökken a gyereklétszám, hogy fennmaradásra semmilyen remény. – Sajnos, egyre gyakoribb jelenség, hogy szűnnek meg falusi iskoláink. Étfalvazoltánban a tanítók és a lelkészek harcoltak, hogy iskolát hozhassanak létre, amelyek most gyermekhiány miatt bezárnak. Nagyon sajnálom – mondta a tanítónő –, mert történelmi emlékmű az iskola épülete, a hagyomány szerint Árva Bethlen Kata tulajdona volt, akinek a nevét 1992-ben vette fel az iskola. – Megszűnik-e az étfalvazoltáni iskola? – kérdeztük Zsigmond Zoltánt, a Czetz János központi iskola igazgatóját.
– Minden bizonnyal meg. Én ezt már a tavaly megmondtam, de mindenki reménykedett – felelte. – Az iskolabusszal meg tudjuk oldani a gondokat fennakadás nélkül, az oktatási-tanítási folyamat nem szenved majd kárt.
– Mi lesz a műemlék jellegű iskola- és az óvoda épületével? – kérdeztük Berde Józsefet. – Nem mondunk le az iskola épületéről, hiszen az évek során mi javítgattuk. Osztálytermet alakítottunk ki, de kellene oda beépített illemhely is, hiszen meglesz annak a jövőbeni funkciója. Meg kell értenie a lakosságnak, hogy addig, amíg 500 ezer lej adóból és 300 ezer büntetésből eredő kinnlevőségünk van, addig nem lehet további fejlesztésről tárgyalni egy faluközösségben. Az óvoda épületére számot tartana az ottani közbirtokosság.
Mi lenne erdőbirtok nélkül?
Erősen le kezdett épülni ez a falu – panaszkodtak a helybeliek. Volt itt a kezdet kezdetén vágóhíd, húsfeldolgozó, nagyobb állatállomány, sütötték a jó házikenyereket, volt német segítség, hoztak mezőgépeket. Ez már mind a múlté. Működik szerencsére a helybeli tejfeldolgozó, ott készül a Robi sajt, néhány gazdának van tehenészete, s akinek nincs pénze, nagy kínnal művelteti földjeit. Szerencsénk van még az erdőbirtokkal. A közbirtokosságtól még kapunk fát. Ide jutott a hajdanában gazdag falu: a kollektívidőket ki sem tudtuk heverni, de arra, hogy ez az uniós világ is ennyire nehéz, nem gondoltunk volna. Nincsen a népnek kitartása. Rossz a közhangulat. – Mekkora a birtoka az erdő-közbirtokosságnak? – kérdeztük Bakk Vilmos elnököt. – Van 349 hektár erdő és 97,2 hektár legelő – felelte –, ami felnyúlik a Bodok-patakába is. Elmondhatom, hogy jó az erdőnk, működünk, de nem könnyű rendezni sorsát. Most kellett megújítanunk az üzemtervet. Most adtunk el 622 köbméter tűzrevaló lábán álló fát, s abból van valamennyi pénzecskénk. Egy kálnoki cég termeli ki. Százhatvankét tagunk van, számuk szaporodik, s a vagyon aprózódik, mert a közvetlen örökösök kihalnak. Legutóbb mindenki kapott egy hektár erdő után 1,5 folyóméter tűzifát. Mi ingyen adjuk a fát, de a tulajdonosnak saját pénzén haza kell szállíttatnia.
– Mit hoz a birtokosságnak legelőterületük?
– Ha mindenki odaállna, és becsületesen elvégezné annak takarítását, hozna is. Sajnos, ez a jó régi szokás ki kezdett maradni. Határozat szerint minden állattulajdonosnak részt kéne vennie, de nem mindenki jött rendesen, csak egy része, szabad idejének függvényében. A vonczi és a csomozi legelőn, mert az ágakat mind beleraktuk a gödrökbe-árkokba, vízmosásokba, a kifizetési ügynökség a tavalyra mind elvágta a támogatásunkat, ők ugyanis csak a zöld felületekre fizetnek, a gödrök-árkok fekete felszínnek számítanak. Szerintük el kellett volna szállítanunk az ágakat-bokrokat, de azok helye úgyis csak árok maradt volna, mert például a zoltáni puszták mind tele vannak vízmosásokkal. Erre idén is számíthatunk, mert a szóban forgó területek nem zöldülnek be. A szabályok szerint a legelőkön levő terebélyes nagy fák alatti területet, ahol nem nő legelésre alkalmas fű, szintén leszámítják az összterületből. Márciusban vagy áprilisban lesz közgyűlésünk, amikor megkapjuk a papírokat a baconi magánerdészettől, s akkor beszámolunk a tagság előtt. Erdészünk, a bodoki Székely János is mindenről tud. Közel állok ahhoz, hogy felmondjak – fejezte be Bakk Vilmos. – Ezt a munkát tovább vinni csak közös erővel, a vezetőség hozzáállásával lehet. Őseink az erdőket megszerezték, mi csak megörököltük, de meg kell őriznünk utódaink számára. Sűrűsödő egyházi gondok
– Félszáznyi olyan egyháztagja van az eklézsiának, akik közel 15 000 lej egyházfenntartási járulékkal tartoznak – tudtuk meg Barabás Béla református lelkipásztortól, aki 31 esztendeje szolgál a gyülekezetben. – Ezzel az összeggel egyenlíteni lehetne az eklézsia mintegy 16 500 lej kinnlévőségét. Negatív a falu demográfiai mutatója: egy gyereket sem kereszteltem, három temetés volt. A lelkész azt javasolta a presbitériumnak, hogy a félszáznyi nem fizető egyháztagot törüljék az egyházközség tagjainak sorából.
A hívek szerint az egyházfenntartási járulék feletti másfajta jövedelmet, termőföldek, egyházi erdők hozadékát, adományokat stb. az egyre romló két templom javítására kell fordítani; az étfalvi harangtorony javítása azonnali feladat lenne.
A lelkész elmondta: ilyen célra semmit nem tudtak összegyűjteni, mert ebből fizették az adókat-illetékeket, s népes családjának, a harangozónak túl kellett és kell élnie az éveket. Ahhoz, hogy a hívek fenn tudják tartani az eladósodott eklézsiát, havi 10 lejes, azaz évi 120 lejes kepére lenne szükség. Sajnos, a lepergett három évtized alatt gáncsoskodás vert gyökeret az egyházközségben, ami ma is tart, s az effajta viszonyulás miatt bomlott meg a németországi testvéregyházukkal, majd a pulai baráti csoporttal addig gyümölcsöző kapcsolat is. A helyzet a lelkész szerint tarthatatlan. – Mi volt az évi beszámoló gyűlés eredménye? – kérdeztük Péter Pál újraválasztott számadó gondnokot. – Csak a hivatalosan meghatározott évi 75 lejes kepével értett egyet a számában megcsappant presbitérium. Sorra kerültek a legégetőbb gondok: az adósság törlesztése, az egyházi javak maradéktalan visszaszolgáltatásának dolga. Nem értettünk egyet a félszáznyi egyháztag kirekesztésével anélkül, hogy velük szóba állhatnánk. Vállaltuk, hogy eljárjuk az adósokat május 30-ig. Azt javasoltuk, hogy állítson be a lelkész egy pénztárnokot, javítsa meg személyes kapcsolatait a községi önkormányzattal, hogy lehessen párbeszédet folytatni mind a fennálló peres ügyekkel, mind egy ravatalozó építésével kapcsolatosan. Összhang nélkül nincsen jó viszony és megfelelő templomlátogatás sem – fejtette ki a presbitérium véleményét Péter Pál.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét találkozik a Kanyó nemzetség
Ötödik alkalommal tartják meg a család nemzetközi találkozóját – tudtuk meg az Angyaloson élő Kanyó Istvántól. A Kanyó család egyre bővülő története, az azonos nevűek és rokonok szorosabbra fűződő barátsága arról győz meg, hogy felette nemessé és hasznossá vált az utóbbi években Háromszék- szerte is kibontakozó családi találkozók bővülő sorozata.
Az első Kanyó-találkozót a magyarországi Hermányszegen tartották, a másodikra a család fészkéhez közelebb, Maksán gyűltek egybe. Utána az anyaországi Hasznoson és Gyömrőn találkoztak. Hagyományossá ványolódtak tehát ennek a családnak is a rendszeres találkozói, pedig ugyancsak szétszóródtak a Kanyók itthon és a világban. Élnek Amerikában, Törökországban, Japánban, Svájcban, Ausztriában és Londonban is. Tudtunk arról, hogy a háromszéki Kanyó család lécfalvi gyökerű, ám a sors különös fintora, hogy éppen Lécfalván nem élnek jelenleg Kanyó nevűek. Sajnos, a Tagányi-féle jegyzékben sem találtuk (1886), pedig ugyancsak régi nemes család, miként azt mellékelt címerük is igazolja.
Nehéz lenne már megfejteni, hogy a hibáktól sem mentes, mégis alapvető munkának számító Pálmay József-féle műben (1902) a szerző miért szentelt szűkösebb teret ennek a családnak. Ott találjuk azonban a Kanyókat az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2005-ös, a Királyi Könyveket újraközlő kiadványában, és említi a Tötössy-féle (A magyar történelmi nemesség családneveinek listája, Kanada, 2010) elektronikus összeállítás is. Bizonyára örömmel vesznek tudomást a család tagjai arról, hogy Sepsiszentgyörgyön székel az Erdélyi Genealógiai Társaság, melynek elnöke, Kocs János is tiszteletét teszi a jeles családi fórumon.
– A sepsiszentgyörgyi találkozót folyó év július 18-ára tűztük ki – tájékoztatott Kanyó István, és elmondta, hogy a reggel 9 órai regisztrációt követően a Sugás étteremben dr. Kanyó Balázs neurológus szakorvos, a nemzetség genealógusa ismerteti a legújabb családi híreket, a Kanyók számbeli gyarapodását. 13 órakor istentiszteleten vesznek részt a belvárosi református templomban, imádkoznak a Kanyó nemzetségért és azok leszármazottaiért. Az istentiszteletet baráti közebéd zárja, melyen a részvételi díj 70 lej. A visszajelzéseket Angyalos 145. szám alá várják július 15-éig (telefon: 0267 317 615, 0722 446 916).
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számítógépek Angyalosnak
„Az egymáson való segítés sokszor nem a pénzen, hanem a hozzáálláson múlik” – mondta Bereczki Kinga, a Háromszéki Közösségi Alapítvány vezetője azon a szerda délutáni eseményen, mely során a közösségi alapítvány közreműködésével a Bertis, a Háromszék napilapot kiadó H–Press Kft. és az Amőba Alapítvány tizenöt számítógépet adományozott az Angyalosi Közösségi Háznak.
Az átadáson Bereczki Kinga elmondta, Mátyás István angyalosi református lelkipásztor kereste meg a Háromszéki Közösségi Alapítványt azzal a kéréssel, hogy a falunak szüksége lenne számítógépekre. Az alapítvány felhívással fordult a helyi cégek, szervezetek felé, melyek gyorsan reagáltak, és az összegyűlt tizenöt számítógép segítségével nemcsak a felszerelt terem működése indul be, hanem három hónapos számítógép-kezelői képzésen is részt vehetnek az érdeklődők, mely az Amőba Oktatási Központ operatív programja részeként valósul meg. Ugron Sándor, a képzés oktatója elmondta: az alapszintű tanfolyamon az operációs rendszer kezelésén túl internethasználatot és szövegszerkesztést is tanulhatnak az érdeklődők. A tanfolyam, melyet hetente kétszer, délután tartanak, ma 17 órakor kezdődik az angyalosi kultúrotthonban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élményekkel telve, hitben növekedve (Egyházmegyei jutalomtábor Angyaloson) (Református hírnök)
„Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!” (Zsolt. 4,4)
Az angyalosi református közösségi ház adott otthont idén annak a jutalomtábornak, amelyet a Sepsi Református Egyházmegye és a református vallástanárok pedagógiai köre szervezett olyan diákok számára, akik a nemrég véget ért tanévben kiemelkedő eredményeket értek el a bibliaismereti vetélkedők egyházmegyei és egyházkerületi szakaszain. Ebben élen jártak a Mikes Kelemen Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Váradi József Általános Iskola és a sepsibodoki Henter Károly Általános Iskola diákjai.
A tábor megszervezését három évvel ezelőtt Roth Levente egyházmegyei katekétikai előadó kezdeményezte, mivel úgy gondolta, hogy lehetőséget kell adni a tantárgyversenyeken díjazott gyermekeknek, hogy alkalmuk legyen együtt kirándulni, játszani, barátkozni egymással, de ugyanakkor imádkozni és énekelni is. Ahhoz, hogy a táborban megforduló diákok jól érezzék magukat, gondos előkészítő munkára volt szükség, hiszen színvonalas gyermekprogramokat kellett szerveznünk 11–12 éves tanulók számára.
Reggeli tornával indult minden nap, amelyet áhítat követett, majd a játék vette át a főszerepet. A játékos vetélkedők győzteseit apró ajándékokkal jutalmaztuk. A tábor résztvevői megismerkedhettek a népi bútorfestés technikájával, a minták, motívumok világával, és néhány órán belül máris változatos kézművesmunkák készültek el. Nagy élményt jelentett a filmvetítés, az élő zenei előadás és énektanulás, a csocsóbajnokság, illetve a különböző eszközök felhasználásával szervezett élménypedagógiai játékok. Maradandó emlék lett, hogy Váncsa Jenő vállalkozó jóvoltából lovas kocsin járhatták be Angyalos utcáit és a falu környékét. A tábor istentisztelettel zárult, amelyen igét hirdetett Müller Loránd Bálint fotosmartonosi lelkipásztor, aki igehirdetésében szemléletes módon bátorította, biztatta és lelkesítette a résztvevőket. A záró istentiszteletre egyébként meghívást kaptak a szülők, nagyszülők, az osztályfőnökök, iskolaigazgatók, a tanulók gyülekezeteinek lelkipásztorai, hogy ezáltal is ünnepélyesebbé tegyük ezt az alkalmat és együtt örüljünk gyermekeinkkel. A díjak kiosztását, a lelkészek áldását, a közös imádságot és éneklést követően szeretetvendégség tette teljessé az együttlétet és annak örömét.
Gyakran hallunk olyan véleményeket, hogy lassan eltűnnek a minták, az úgynevezett Z generáció tagjai, akik 1996 után születtek, már nem úgy tekintenek a felnőttekre, mint akik példaképek lehetnek számukra, mert már nem vonzó az általuk közvetített értékrend. Szervezőként azonban azt tapasztaltam, hogy ez nem minden esetben igaz. Ifjaink, akik virtuális barátságokat kötnek és egy online világban élnek, erősen kötődnek a valóságos élményekhez is. Személyiségüknek ezt az oldalát közelítve meg, igyekeztünk igényeiket felmérni és azokhoz igazodni. Bízunk abban, hogy ez a néhány nap hozzásegítette őket ahhoz, hogy közelebb kerüljenek Isten csodálatos vezetéséhez és a keresztyén értékekhez. Ebben a tekintetben visszaigazolásnak számítanak azok a búcsúzás előtt írt rövid élménybeszámolók, amelyekben a legtöbbször előforduló fogalmak a következők voltak: játék, barátok, ének, imádság, hit, öröm, hála, élmény és emlék. Ezek mind találkoznak pedagógiai célkitűzéseinkkel. Ennek nyomán elmondhatjuk, hogy mindannyian élményekkel telve, lélekben gazdagodva térhettünk haza, és már most türelmetlenül várjuk a folytatást. Köszönettel tartozunk mindazoknak a lelkipásztoroknak és vallástanároknak, akik a jutalomtábor megszervezésében önzetlen segítőink voltak, akik szabadidejüket áldozták a gyermekek foglalkoztatása és szórakoztatása érdekében. Továbbá köszönjük Handra Levente mérnök adományát, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Bon Sweet Bon támogatását, amellyel hozzájárultak a tábor lebonyolításához.
Isten áldása kísérjen bennünket.
Bocz Ildikó Rita
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kollektivizálás Háromszéken
Hatvanöt éve, szeptember 23-áról 24-ére virradó éjszaka hurcolták el a bő egy évvel korábban sepsiszentgyörgyi kényszerlakhelyre szállított háromszéki földbirtokosokat a még távolabbi kényszerlakhelyre, a Duna-csatornához. Részleteket közlünk Márton László történész készülő könyvéből, amely korabeli dokumentumok alapján faluról falura rekonstruálja a háromszéki kollektivizálás történetét.
Lázongás és megtorlás
A szervezés
Románia más megyéihez hasonlóan 1949-ben Háromszéken is megkezdődött a kollektív gazdaságok megszervezése. A megyei párttitkár Tóth Géza, Luka László féltestvére helyismerettel rendelkezett, az iratok tanúsága szerint az ő kezében volt a megye vezetése, a közös gazdaságok szervezését is gyakorlatilag ő irányította. (...)
Az első kollektív gazdaságot Torján avatták fel 1949. augusztus 14-én; a szervezés folyamán az ottani állami gazdaság alkalmazottjainak egy részét átterelték a leendő gazdaságba. Ezt követően Angyaloson (1950. május 28.), s az ottanival párhuzamosan Lemhényben is közös gazdaságot alakítottak, ami presztízskérdés is volt: innen származott Luka László/Vasile Luca, akkor Központi Bizottság-tag és pénzügyminiszter – 1950. június 11-én avatták fel, stílszerűen róla nevezve el.
1950. júniusában megváltozott az addigi, a kollektivizálással szembeni viszonylag mérsékelt irányvonal, 14-én megyei pártaktívaülésen kritizálták a Kovásza és az Uzon járásbeli pártbizottság tagjait, mert nem avattak fel még egyetlen kollektív gazdaságot sem.
Tóth Géza és Tóth Ernő felkereste a kézdivásárhelyi járási pártbizottság titkárát, Ábrahám Sándort, aki elmondta, hogy Kézdi járásban miként szervezik a kollektív gazdaságokat: nyomásgyakorlást alkalmaznak, ha pedig ez nem használ, az ellenszegülőket a Milíciára vagy a Securitatéra hívatják, ahol odaadnak a fogvatartottnak egy alapszabályzatot tanulmányozni, és mindennap megkérdik, hogy mit tanult, egész addig, míg alá nem írja a belépési nyilatkozatot. Ha gyereke van az iskolában, hazaküldik, elmagyarázva, hogy addig nem mehet vissza, míg az édesapja be nem lép. Ha valakinek valamilyen múltbeli kihágása volt, hívatják a Milíciára vagy a Securitatéra, és addig fenyegetik, míg kollektivista lesz belőle.
Ezután Tóth Ernő utasította Zsigmond János és Csákány Géza járási pártaktivistákat a komolyabb szervezőmunkára: „a szervezésnek mennie kell, csupán vér ne folyjék”, mondta nekik, ettől kezdve a Kovászna járási szervezés is nyomásgyakorló és erőszakos módszerekkel folyt.
Ennek eredményeképp az addig nehéz terepnek számító Háromszék megyében 1950. július 23-án egyszerre hét közös gazdaságot is sikerült avatni, elérvén – határidő előtt – a kitűzött tervet, a 14 kollektív létrehozását. Nagy Mihály megyei pártelsőtitkár közlése szerint megpróbáltak túlteljesíteni, ezért elkezdték további tíz szervezését, s a feszített munka nyomán augusztus végéig még hat kollektív gazdaságot avattak fel a megyében. (…)
Időközben azonban a robbanáspontig fokozódott a feszültség az erőszakos kollektivizálás miatt.
Feszültség Törvénytelenség, erőszak már az 1950. június 16-ai ülés előtt is történt. A kollektivizálás során a vidéki társadalomból elsősorban a nincstelenek és kis földterülettel rendelkezők álltak be legkönnyebben az új gazdaságba, mivel számukra új, felemelkedéssel kecsegtető lehetőség nyílott: a nincstelenek az alapszabályzatnak megfelelően 25–50 ár területet kaphattak saját használatra, és a kevés földterülettel vagy a megfelelő mezőgazdasági felszerelés hiányával küszködőknek pedig a gépesítés lehetősége és az állami támogatás ígérete jelenthetett előrelépést. De csak ezeknek a rétegeknek a belépése a leendő közös gazdaságba annak fenntarthatóságát is veszélyeztette a túl kevés földterületre jutó túl sok tag miatt. Így az az abszurd helyzet is előállt, hogy a propaganda szintjén a rendszer által vidéki szövetségesnek kikiáltott nincstelenek („agrárproletárok”) felvételét szórványosan akadályozták.
A gazdasági működőképesség biztosításáért valamikor 1950 tavaszán a Központi Bizottság mezőgazdasági ügyosztálya egy tervszámot is kitűzött: három hektár mezőgazdasági területnek kellett jutnia minden családra a kollektív gazdaság földjéből. A célszám eléréséért viszont a falu néhány tehetősebb gazdájának a földjét is meg kellett szerezniük. E gazdálkodók persze ellenálltak a beszervezésnek, hiszen nekik volt veszítenivalójuk, de a párthatározatok is tiltották ezt, mert e tehetős gazdálkodók a pártideológia szerint „kulákoknak”, tehát osztályellenségnek minősültek – ilyenkor kidobták a „befurakodót” a közösből.
Meg lehetett szerezni más módon is a kiszemelt gazda földterületét: gazdasági szabotázs vádjával bíróság elé állítani, majd mindenét, közte a földterületét is elkobozni – hiszen már a bíróságok is a pártutasítások végrehajtói voltak. És hogy ne zavarhassa meg az új gazdasági rend megvalósítását, az adott gazdát vagy pár hónap/év börtönbüntetésre ítélték, vagy megfenyegették, így az családostul, mindenét hátrahagyva elhagyta a kollektivizálandó falut.
Nem volt ez másként Háromszék megyében sem, de nem a falvankénti pár ember sorsa miatt vált robbanékonnyá a kollektivizálás miatt feszült hangulat – hiszen ugyanez történt a másik négy székely megyében is – a beszámolókból és pártvizsgálati anyagokból úgy tűnik, a Háromszék megyei pártvezetés és személyesen Tóth Géza téves helyzetértékelés és félreértelmezett/túlságosan fontosnak ítélt központi utasítás miatt rossz döntést hozott: az illető község teljes lakosságának kollektivizálása mellett döntöttek, és ezzel maguk ellen fordították az adott települések nagy részét adó kis- és középbirtokosokat. (...)
Megmozdulások, megtorlás
A feszült helyzet még kiélezettebbé vált az erőszakos – és Háromszék megyében tömeges – kollektivizálás júliusi bein­dulásával. Az első, a sepsikilyéni július 24–25./augusztus 1-jei tüntetés akkor robbant ki, amikor kollektivizálással kap­csolatos megszorító intézkedés bevezetésére tömeg gyűlt össze, és még egy félreértelmezett hír is fokozta a rendszerellenes hangulatot. A második tüntetés Rétyen, 1950. augusztus 18./25-én szintén a kollektív gazdaság szervezése során történt, ezek – eddigi ismereteink alapján – egy-egy napig tartottak, és csak tüntetésre került sor. De a mikóújfalusi, 1950. augusztus 27-én kezdődött megmozdulás során már az erőszak határát súroló események zajlottak, és öt napig tartott.
Források tanúsága szerint a mikóújfalusi eseményt követően majdnem egy hónapon keresztül – a szeptember 22-ei megtorlásig – 18 helységben, majdnem mindenütt, ahol kollektív gazdaság alakult, kisebb-nagyobb lázongások törtek ki. Érdekesség, hogy még a hatalmi megtorlás után is kitört egy megmozdulás Fotosmartonoson szeptember 28-án.
A hatalom végül is egy központi akcióval 1950. szeptember 22-re virradó éjszaka csapott le ezekre a falvakra. Felbujtóknak a kulák minősítésű gazdákat tekintették, függetlenül attól, hogy részt vettek-e vagy sem a megmozdulásokban, így falvanként névjegyzéket állítottak össze róluk, és őket hurcolták el családjukkal együtt ezen az éjszakán.
Több helységben összecsapásra került sor a karhatalmi erők (Milícia, Securitate, hadsereg) és a gazdák elhurcolá­sát megakadályozni akaró helybeliek között, ennek során két helységben halálos áldozatai is voltak az összecsapásnak, Sepsi­gidófalván és Maksán két-két személyt lőtt le a karhatalom. László Márton
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gidófalvi hungarikum
Egyedi hagyományt teremtett a gidófalvi Czetz János Általános Iskola, ötödik esztendeje tartja meg a hozzá tartozó települések óvodáival, iskoláival közösen a szüreti felvonulást és mulatságot. Tegnap reggel Étfalvazoltánból indult a szekeres menet, miután minden társfalut körbejártak, délre visszatértek a házigazdákhoz, ahol jókora mulatsággal zárult a Háromszék vonatkozásában legsikeresebb kistérségi szüreti diákparádé.
Nem lankad a szervezési kedv, a gyermekek évek óta feldíszítik a szekereket, népi viseletbe öltöznek, énekekkel, fúvósok kíséretével indulnak a kiskörútra, amelyen minden esztendőben más-más település a házigazda. Idén is ötven kilométernyit szekerezett a vidám társaság, útban köszöntötték Gidófalva, Fotosmartonos és Angyalos lakosságát.
A falvak lakói kaláccsal, ásványvízzel vendégelték meg az érkezőket. Az a tizenöt család, amely a kapuját is feldíszítette az alkalomból, oklevelet is kapott a szervezőktől, a többiek finom falatokkal engedték útjukra a továbbmenőket, akik az étfalvazoltáni művelődési házba tértek vissza, ahol elsősorban Lemhényi Katalin helyi pedagógus szervezőmunkájának köszönhetően őszi terményekkel díszített teremben fogadták őket.
Zsigmond Zoltán, a községközponti Czetz János Általános Iskola igazgatója lapunknak azt mondta, ezt a hagyományt folytatják, s bár igaz, hogy egyre kevesebb a gyermek, a málnási Tőkés József Általános Iskola hatodik osztályának idei részvétele a rendezvényen azt bizonyítja, hagyományaink iránt növekvőben az érdeklődés, és az iskolák is egyre inkább bekapcsolódnak az értékőrző tevékenységekbe.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A közösségépítés éve Háromszéken (Kovászna megye költségvetése)
A közösségépítés évének nevezte az idei esztendőt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megyei közgyűlés pénteki soros ülésén, melynek keretében elfogadták a 2016-os költségvetést. Az önkormányzati vezető előadásában elmondta, hogy a fejlesztési összegeket elsősorban a megyei utakba és hidakba fektetik, majd az egészségügybe, mert felmérésük szerint ezt várják el az emberek. A harmadik fejezet megjelölését a végére hagyta. Elmondta, tavaly ilyenkor azt ígérték, 2015 a gyarapodás éve lesz, és 90 százalékban sikerült megvalósítani terveiket, sőt, az útépítésben túl is szárnyalták. Egy éve még 70 kilométer utat ígértek, később felemelték 100-ra, és lám, 102 kilométert sikerült felújítaniuk. Az elnök hozzátette, az útépítők elfuseráltak egy szakaszt Angyaloson és mintegy két kilométernyit Zágon Nagyborosnyó felőli bejáratánál, de azt újraaszfaltozzák (nem csak foltozzák – hangsúlyozta).
A megyei tanács és alárendelt intézményeinek idei összköltségvetése 197 millió lej, mintegy kétharmada a tavalyinak, de akkor európai uniós programok futottak. Az összeget szinte fele-fele arányban fordítják működtetésre és fejlesztésre. A fejlesztési részben 41 millió lejt szánnak útjavításra. Ez valamivel több, mint a tavalyi összeg, ám kilométerben kevesebb lesz, mert két költséges útépítést terveznek: a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván át Brassó megyével összekötő utat és az új hulladéktározót kiszolgáló szakaszt, mely Maksát köti össze a kovásznai országúttal, Cófalva előtt torkollik abba. Befejezik a Nagyajta és Apáca közötti Olt-hidat. Az építmény már áll, ma kezdik el a korlátok felszerelését. Idénre maradt a Kilyént Uzonon és Bikfalván át Brassó megyével összekötő felújított út mentén a sáncok kialakítása a településeken. Kommandón a régi tábor helyén újat építenek. A jogi gubancok kitisztázásával csúszott a terv, de ebben az évben meglesz. Közel 6 millió lej fordítanak rá. A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház felújítására 6,7 millió lejt, a hulladékgazdálkodási tervre 2,6 milliót szánnak.  Más beruházások: a Bod Péter Megyei Könyvtár fejlesztésére 3 milliót, az ojtozi megyehatárjelző építményre 102 ezret, a kézdivásárhelyi Ady Endre utcai gyermekközpontra 239 ezret, a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc utcai központ bővítésére 462 ezer lejt szánnak. Hozzájárulnak a baróti tűzoltóság létesítéséhez.
Utak, hidak és egészségügy mellett szociális védelemre, kulturális intézményekre is fordítanak. A megyében jelenleg 1340 árva gyerekről és a hidvégi otthonban 106 idős emberről gondoskodnak. A szociális pályázati alapba idén 400 ezer lejt különítettek el, de szándékukban áll ezt növelni. Igyekeznek támogatni a gyulafehérvári Caritas segélyszolgálat megyei szervezetét és a Diakónia Keresztyén Alapítványt, amelyek több mint 120 emberről gondoskodnak, és a kormány megnyirbálta állami támogatásukat.
Továbbra is támogatják a vidéki kultúrotthonok felújítását, az önkormányzati tulajdonban levő orvosi rendelők korszerűsítését, hagyományőrző egyesületek ruházatát, és pályázhatnak civil szervezetek, egyházközségek, sportegyesületek és ifjúsági szervezetek támogatásra. Az idei év harmadik prioritása az emberekbe való befektetés, azaz a képzés és a továbbképzés támogatása, hiszen, mint a tanácselnök fogalmazott, közösséget keresettel rendelkező, képzett emberekkel lehet építeni.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felmérést végez a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről az RMDSZ
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) döntése értelmében az RMDSZ Ügyvezető Elnökség teljességre törekvő felmérést végez a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről. A felmérés első részében a helységnévtáblákat, az önkormányzatok és ezek intézményeinek névtábláit, valamint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozását vizsgálja a szövetség. 
A monitorizálás során a felmérést készítők a 2002-es népszámlálás adataiból a 2007-ben módosított törvényt figyelembe véve dolgoznak, amely szerint a 20 százalékos kisebbségi arányt képviselő települések esetében az anyanyelvhasználat szerzett jog. Amennyiben az ezt követő időszakban valamely kisebbség aránya a nyelvhasználati küszöb alá csökken, az említett nyelvi jogok továbbra is érvényben maradnak.
A tapasztalt szabálysértéseket az önkormányzatok, valamint az illetékes intézmények tudomására hozzák- olvasható a szövetség közleményében. Ismertetik a nyelvi jogokra vonatkozó előírásokat, felhívják az intézmények figyelmét a helyes névhasználatra, és kérik a törvényesség helyreállítását. „Településneveink kulturális örökségünk része, az intézménynevek magyar feltűntetése nyelvi komfortérzetünk elengedhetetlen feltétele. A nyelvi jogokkal kapcsolatos szabálysértések esetében – ha más eljárás nem célravezető – bírósági úton szerzünk érvényt a törvényi előírásoknakˮ – erősítette meg Székely István, a KAT elnöke.
Az elmúlt hónapokban az ország számos megyéjéből érkeztek a KAT-hoz helységnévtáblákat, illetve különböző intézmények feliratait rögzítő fotók. Eddig a Hunyad, Szeben és Kovászna megyei települések adatait dolgozták fel. 
"Az eddigi adatok alapján a településtáblák döntő többségükben kétnyelvűek, és helyesen tüntetik fel a település magyar megnevezését, méretük is megfelel az előírásoknak. Több típusú szabálysértést is tapasztaltunk: hiányzik a helységnévtábla például Fotosmartonoson és Kispatakon, csak románul szerepel a helységnév Küküllőalmás bejáratánál. Sepsibesenyő esetében a településtáblán helytelenül csak Besenyő szerepel, előtag nélkül. Van olyan település is, például Papolc, ahol az üdvözlőtáblákon szerepel ugyan a magyar településnév, de a településtáblán már csak a román megnevezés olvasható. Több településtábla elhanyagolt, vagy megrongált, mint például Rákosdon, ahol a magyar megnevezést lefestették" - tájékoztatnak. 
A KAT rendelkezésére álló adatok szerint Kovászna megyében van olyan vasútállomás is, ahol az állomástáblán a településnév csak román nyelven van feltüntetve, mint például Angyaloson. A vasútállomások esetében az adatgyűjtést még folytatják.
Az önkormányzati intézmények döntő többsége eleget tesz a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, de van olyan település is, például Somogyom, ahol az iskolán és a kultúrházon csak román intézménytábla van. Van olyan község is, ahol az intézménytáblán helytelenül szerepel a magyar településnév: például Nagyajta helyett Nagy Ajta szerepel a polgármesteri hivatalon. Bereck esetében a Művelődési központ intézménynév szerepel helytelenül, rövid ü-vel, Csomakőrösön pedig az iskolán rövid ö-vel szerepel a település neve.
Az eddigi adatok szerint a minisztériumok alá tartozó megyei intézmények feliratozása megfelelő, itt azonban pontosítaniuk kell azon intézmények körét, amelyek a nyelvhasználattal kapcsolatos törvények hatálya alá esnek. maszol.ro

Egy 1702-es levél több ezer budzsáki magyarról
Újabb bizonyíték arra nézve, hogy székely eleink honnan érkezhettek mai lakóhelyünkre
1702. március 2-án az erdélyi katolikus nemesség levelet ír a jezsuita rend generálisának, Michele Angelo Tamburininak, amelyben lelki támogatást kérnek az Európa szélén, a Budzsákban élő magyarok számára. (Budzsák a történelmi Besszarábia déli részét jelenti, amelyen ma Moldova Köztársaság és Ukrajna osztozik). Elmondják, a régi magyar királyok több ezer magyart raktak ide határőrnek, akik az idő változásával török uralom alá kényszerültek, de katolikus vallásukat megtartották. Már régebben is kérték, hogy küldjenek közéjük magyar papokat, de eddig a háború akadályozta azt. Most, hogy ezen a vidéken helyreállt a béke, kérik a jezsuita rend generálisát, írjon az ausztriai rendtartományi főnöknek, küldjön közéjük feddhetetlen életű jezsuita szerzeteseket.
Hogy ez a levél nemigen keltette fel a kutatók figyelmét, talán annak „köszönhető”, hogy a budzsáki magyarok nagy, több ezres létszámáról szóló információ kitalációnak tűnhet(ett), mivel más adatok ezt nemigen erősítették meg. Ugyanakkor érdemes körüljárni, vajon az erdélyieknek nem volt-e igazuk a levélben. Egyáltalán, az alapkérdés az, hogy tudhattak-e többet a székelyek/erdélyiek Budzsák felekezeti viszonyairól, mint a Sancta Congregatio de Propaganda Fide hitterjesztő atyái, akik sokat járnak 1623-tól kezdődően Moldvában.
Székely foglyok a Budzsákban
A 17. században a bucsáki (budzsáki) tatárok és erdélyiek között gyakori az érintkezés, és nem a legjobb értelemben: ezen időszak tatárjárásai éppen a budzsákiakhoz kötődnek. 1658-ban ők azok, akik Tordát porig égetik.
A legnagyobb, legemlékezetesebb tatár támadás 1694-ben történt, amikor a Mirza kán vezette 1200 bucsáki lovas körülbelül hétezer székelyt hurcolt el, köztük jelentős székely elöljárókat. Arra, hogy a székelyek jócskán megülik magukat a Budzsákban, tanulságos a Sándor család tagjainak története: Sándor János, akkor csíki alkapitány, fogságba esik, vele együtt feleségét, Angyalosi Erzsébetet és testvérét, Sándor Mihályt is elvitték a tatárok. Elsőként Sándor Mihály szabadul, hogy összeszedje a váltságdíjat testvére számára, majd Angyalosi Erzsébet, legvégül Sándor János, aki egyes feltételezések szerint 1695-ben tér haza, augusztus után.
Ezek szerint akkora székely (magyar) tömeg járta meg akaratán kívül a Budzsákot, és töltött ott huzamosabb időt, hogy azt kell mondanunk: ha ők úgy tudják, hogy ott több ezer régi magyar él, akik a régi magyar királyok alatt kerültek oda határőrnek, akkor az úgy is van.
Budzsák története
Ahhoz, hogy tisztábban lássuk, miért is tudnak az erdélyi (volt) hadifoglyok többet Budzsákról, mint a de Propaganda Fide atyái, a térség történetét kell megismernünk. A legfontosabb tudnivaló az, hogy a Budzsák nem tartozott Moldvához. A Duna, Prut és Dnyeszter közötti vidéken 1484-től kezdődően a törökök egyre nagyobb területeket foglalnak el, amelyeket azonnal a törökök segédnépe, az úgynevezett nogaji (krími) tatárok laknak be. A Fekete-tenger partján levő, a városok/várak melletti részek (Dnyeszterfehérvár, Chilia, Ismail, Reni) közvetlen török fennhatóság alatt vannak, a többi pedig a törökök segédnépeként a krími tatárok kezén.
A területet egészen a 19. századig a moldvai (és általában a nyugati) kancelláriákban Besszarábia néven említik, a törököknél és tatároknál Budzsák néven szerepel, ami tatár nyelven ‘sarkot’ jelent (mint ahogy azt maga a tatár származású Dimitrie Cantemir írja híres, Descriptio Moldaviae című munkájában, 1714–1716 között).
Mekkora volt a Budzsák kiterjedése? Valamiféle automatizmusból következően sokan úgy tartják, a tatárok/törökök által uralt terület csupán a ma Ukrajnához tartozó, Dnyeszter és Duna közötti területet jelentette. Ez az elképzelés teljesen hibás: a 16. század elejétől a 18. század végéig (technikailag az 1812-es török–orosz békekötésig) török/tatár kézen levő Budzsák ennél jóval nagyobb volt. A Dnyeszter partján felnyúlott egészen Csöbörcsökig, amelyet hat másik faluval együtt 1595-ben kapott meg a krími tatár kán – ugyanakkor Csöbörcsök és környéke már nem a budzsáki, hanem a krími tatároké volt. Innen egy nagyjából egyenes kelet-nyugati vonal mentén tartott a budzsáki–moldvai határ a Prut felé, egészen a moldvai Bârlad/Barlád magasságáig. Igaz, egy csík a Prut mellett, a Codrii Tigheciului/Tigheci erdőség a moldvaiak kezében maradt – erről Dimitrie Cantemir azt mondja, hogy ez a legjobb védelem a „szkíták” (tatárok) ellen.
„Fővárosa Smoila”
Az 1600-as évek legelején a Budzsákban élő tatárok önállósodnak, „autonómiát kapnak”, a Krími Kánság részfejedelemségévé válnak, saját vezetővel, Cantemir pasával, aki nem más, mint a későbbi moldvai fejedelem, Dimitrie Cantemir nagyapja. A 40 ezer harcosból álló budzsáki tatárhorda jelentős tényező volt a térségben, hisz folyamatosan rabolta Moldvát, Erdélyt, Lengyelországot és Oroszországot.
Bandinus 1648-ban így ír a Budzsákról: „2. Helyénvaló itt egyet-mást feljegyezni szomszédainkról, hogy belássuk, mekkora veszedelemnek teszi ki magát, aki a Moldvában szétszóródó katolikusoknak lelki táplálékot akar szolgáltatni. A török szomszédsága kelet felől a Puruthnál kezdődik. A legközelebbi város Rhene [Reni], fal nem veszi körül, a Duna mentén, a másik Kilie [Kilia], fallal körülvéve a Duna déli részén. Rhenénél óriási puszták kezdődnek, melyeket Bucsaknak hívnak a Duna s a Dnyeszter között. Béke idején 60 falu van ott. Fővárosa Smoila [Ismail]. 3. E pusztaságra húzódnak a tatárok, valahányszor a szomszéd keresztény vidékeket pusztításaikkal nyugtalanítják. Itt néhány évvel ezelőtt tanyát vert a nevezetes tatárvezér, Kantamir, és mintegy 15 éven át pusztította Lengyelország vidékeit gyakori s félelmetes betöréseivel, s a lengyel csapatokat egy szálig levágta. Hadiszerencséjétől elbizakodva már-már az egész kereszténység megsemmisítésén gondolkodék. Ő ugyanis az erő, vadság s gyorsaság tekintetében kiváló 40 000 katonáját Bucsakban mindig kéznél tartá, s ezeket napról napra szaporítgatá Tatárország minden vidékéről, s azok seregestől jövének a keresztények szabad prédálására. Felbátorítá erre a keresztény fejedelmek között dúló egyenetlenség és viszálykodás.”
A „látható Csöbörcsök”
Nézzük, mi a helyzet Csöbörcsökkel, amely magyar lakossággal rendelkezett. Ennek a helyzete teljesen speciális: tatár kézen van, ám nem tartozik a Budzsákhoz. 1639-ben úgy írja le Niccolo Barsi de Lucca, mint amely település Moldvához tartozik, ám mégis a krími tatár kán egyenes fennhatósága alatt van. Talán ezen különleges helyzete miatt kerül/marad meg a hitterjesztők látókörében – és talán ezért van, hogy „mély” Budzsákban található, a keresztény Moldvához egyáltalán nem kötődő más katolikus településekről semmi hír nincsen, az erdélyi nemesek levelén kívül.
Ugyanakkor az iratok Csöbörcsököt említve azt is elmondják, hogy környékén (vagy inkább ez Budzsákra értendő?) nagy számú katolikus falu található. A csöbörcsöki magyar katolikusokról az első említés 1632-ből való, Paolo Bonnici ferences misszionárius szerint Huși/Huszvárosból kiindulva, a Pruton és a Dnyeszteren túl (hiba: a Dnyeszteren nem kell keresztülmenni), a tatárok pusztáinál található Csöbörcsök 12 faluval, Csöbörcsökön 300 család régen szintén katolikus volt, csak a paphiány miatt átálltak ortodoxnak vagy lutheránusnak. A már idézett Niccolo Barsi de Lucca 1639-es jelentése szerint Csöbörcsök szomszédságában hét másik falu van (hogy katolikus-e vagy sem, nem világos), Csöbörcsökön 30 házban magyar katolikusok élnek, s nemrég épült a templomuk.
A lengyelországi jezsuiták moldvai missziójának 1654. április 6-i jelentése szerint Csöbörcsökön és körülötte mintegy 20 faluban nagyobbrészt katolikus magyarok laknak. Damokos Kázmér, a csíksomlyói ferences kolostor főnöke 1657-ben hat vagy hét katolikus faluról tud Csöbörcsök környékén. A cári szolgálatban álló Turkoly Sámuel 1725. Szentgyörgy hava 10-én levelet küld Asztrachán városából, a Káspi-tenger mellől, amelyben leírja, hogy „Most is Krimben a’ Tatár kám protectioja alatt hét magyar faluk vagynak, a’ mellyekben Magyarul beszélnek. Én azon hét falukban voltam is”. A fentiekből teljesen nyilvánvaló, hogy Turkoly itt Csöbörcsökről és a mellette levő hat faluról ír, amit a Zöld Péter szövegével való szinte szó szerinti egyezés is erősít (a tatár kán védelme alatt állnak/ a tatár kán alattvalói, ezért senki se meri bántani őket).
1767-ben Zöld Péter szinte pedánsan pontosan fogalmaz, mikor azt mondja, „Csöbörcsök városa a krími Tatárország széleiben van, és mellette három másik katolikus falu is található. A város és a három falu a krími kán első feleségének az alattvalói, azért senki se meri őket bántani.” A fentiekből úgy tűnik nekem, Zöld egyáltalán nem túloz, mikor azt állítja, néhány nap alatt 7139 személyt gyóntatott és 2512-t keresztelt meg. Hogy valamiféle következtetést is levonjunk, ők lehetnek azon többezres budzsáki magyarság leszármazottai, akiket az 1702-es levél említ.
A Budzsákban élő magyarokról utolsóként Gegő Elek ad hírt 1838-ban: „A bennmaradtak többnyire neszterfehérvári körzetben laknak [azaz a Dnyeszter mentén, mint Csöbörcsök], s ámbár eloláhosodtak is, a kilii és az iszmaili oláhoktól (a magyar nyelv sajátságát az oláhba átöntvén) igen különböznek. Ezt P. Sándornak s a többi más moldvai magyar rokonainknak, kik Bessarábiát beutazták, tapasztalásaikból.” Talán egyszer majd őket is megtaláljuk...
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyföldi tehetséggondozás
Ötvenhat háromszéki, egy Brassó megyei és egy bukaresti tehetséges diáknak utalta át a napokban a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács (SZTT) az egyenként tizenötezer lejes ösztöndíjat, amelyet az érintettek az Ady Endre-ösztöndíjpályázaton nyertek el, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, valamint a Nemzeti Tehetségprogram hirdetett meg a 2015–2016-os tanévre. Az Ady Endre-ösztöndíj a külhoni magyar nyelvű oktatásban részt vevő, kiemelkedően tehetséges, szociálisan hátrányos helyzetű tanulók támogatására jött létre.
A sepsiszentgyörgyi székhelyű SZTT kezeli a magyar állami finanszírozással működő Ady Endre-ösztöndíjra érkező pályázatokat, amelyekkel Kovászna és Brassó megyei, valamint moldvai és bukaresti állandó lakcímmel rendelkező tanulók vesznek részt a programban (a belső-erdélyi, dél-erdélyi, partiumi és bánsági, valamint a Hargita megyei pályázatok az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács és a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület hatáskörébe tartoznak). A mostani tanévben Háromszéken sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, kovásznai, baróti, uzoni, ozsdolai, csernátoni, sepsibükszádi, bitai, szentkatolnai, kézdiszentkereszti, rétyi, hatolykai, nagyajtai, kiskászoni, bélafalvi, angyalosi, erdőfülei, ikafalvi és vargyasi diákok pályázatát értékelték pozitívan. Április elején a tehetséggondozó megkötötte mindannyiukkal a támogatási szerződést, a napokban a pénzt is megkapták a kedvezményezettek – tájékoztatott Bereczki Kinga, a SZTT elnöke. Egy másik ösztöndíjprogram érdekében a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA) negyvenötezer lejes hozzájárulásával a SZTT létrehozta a Székelyföldi Tehetségalapot, amelynek gyarapításához vállalkozók köréből remél támogatást, és számít a személyi jövedelemadó két százalékából begyűjthető összegekre is. Szeptemberig százezer lejre kívánja növelni az alapot, amelyből száz tehetséges, gyengébb anyagi körülmények között élő I–XII. osztályos tanulót támogatnának egyenként ezer lejjel. Szintén a SZTT gondozza a HKA Ignácz Rózsa Tehetségalapját, amelyből egyéni megkeresés, felkérés, ajánlás alapján nyújtanak testre szabott támogatást háromszéki diákoknak, és ahol eredményt látnak, folytatják a pénzbeli hozzájárulást az érintett tanulási lehetőségeinek megteremtéséhez. Jelenleg kilencen részesülnek Ignácz Rózsa-ösztöndíjban, de új kérések, ajánlások időközben is érkezhetnek.
Az említett három ösztöndíjprogram lebonyolítását önkéntes munkában végzi az SZTT harminctagú testülete, amely a támogatás mellett feladatának tartja a tehetségazonosítást is, ebből a célból hozta létre a Székelyföldi kincskereső-programot, amelynek egyik legkomplexebb alprogramja, a Magyar Athenas 250 a végcélhoz ért, hét végén tartják a vetélkedő döntőjét.
Helyesírásból jeles
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyolcadikos diákja, Kádár Fruzsina második helyezést ért el a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny hét végén Kolozsváron tartott országos döntőjén, ezzel Kedves Laura tanítványa kiérdemelte a budapesti Kárpát-medencei döntőn való részvételt. A Brassai Sámuel Elméleti Líceumban tartott vetélkedőn két háromszéki diák kapott dicséretet: Kinda Ágota, a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója és Kozman Kriszta ötödikes diák a Nagy Mózes Elméleti Líceumból. A Simonyi Zsigmond verseny célja a magyar nyelv ápolása, a nyelvhasználat iránt érzett felelősségtudat és az anyanyelv szeretetének erősítése.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendhagyó ünnep gidófalván
Azért rendhagyó a községközpont művelődési otthonának és könyvtárának otthont adó épület emléktáblával és fémdomborművel való megjelölése, mert ritka esemény, hogy lelkészről nevezzenek el egy régi, de felette hasznos ingatlant – hangsúlyozta a gidófalvi vártemplomban tartott vasárnapi ünnepi istentiszteleten Bereczki László református lelkipásztor.
Pál apostolnak a sáfárkodás dolgairól írt leveléről szólva részletezte prédikációjában, hogy elődje, az építtető Erdős Gábor (1889–1963) lelkész Isten földi szolgájaként is jól sáfárkodva cselekedett, „teljesítette a Krisztus által diktált ritmust”. Korabeli dokumentumok és a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép sorai alapján ismertette az egykor több funkciót betöltő Hangya Szövetkezeti Ház és kultúrotthon építéstörténetét. Elmondta, az 1943-ban tartott avatóünnepségen jelen volt Szentiványi Gábor, Háromszék vármegye akkori főispánja és az EMKE képviseletében a Kézdivásárhelyi Földi István író.
Gidófalva község önkormányzata és polgármesteri hivatala nem kis nehézségek és anyagiak árán az eltelt évek alatt bővítette és korszerűsítette a községközpontban álló épületet, számos rangos rendezvény színhelyét. Szükségszerűnek tűnt, hogy emléktáblával jelöljék meg az épületet, emlékezzenek az építtetőről, építtetőkről, az ötletgazda és kiviteleztető Erdős Gáborra – hangsúlyozta avatóbeszédében Berde József polgármester. Áldást mondott Berecki László lelkipásztor. Fellépett a Badi Alpár vezényelte helybeli egyházi vegyes kórus, a Czetz János Általános Iskola tanulói bemutatták a Kultúra és hagyomány című irodalmi összeállítást (Betanította Tóth Lajos és Mátyás Judit), indulókat és magyar muzsikát játszott Sándor Sándor fiatalokból álló fúvószenekara, majd a tágas kultúrteremben terített asztalok mellett ünnepeltek a résztvevők.
A falunap-sorozatot az étfalvazoltáni tekepálya-avatóval kezdtük – tájékoztatott Berde József. Ezt követte most a gidófalvi emlékünnepség, s folytjuk fotosmartonosban és angyaloson.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)