Kézdivásárhelyen több évtizedes szünet után újra magyar lap jelent meg, karácsonykor látott napvilágot a Székely Újság hetilap első száma, ötezer példányban, másnap a nyomda előtt a tömeg követelte az utánnyomást. A második szám tizenötezer példányban elkelt, a harmadikat már huszonötezerben nyomták. A lapot ifj. Dénes László, Sántha Atttila és Fekete Vince alapította, azóta csatlakozott hozzájuk Ambrus Ágnes, Dévai Iochom István és Nemes Enikő, ők alkotják a szerkesztőséget. /Fekete Vince, a Székely Újság szerkesztője: Székely újság Kézdivásárhelyen. = Magyar Nemzet (Budapest), jan. 22./

"Tamás Sándor, Kovászna megyei képviselő, részt vett a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium tanévnyitó ünnepségén. A kantai római katolikus templomban tartott szentmise után Deme László, a gimnázium igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. A diákokat és szülőket Ambrus Ágnes, magyar szakos tanfelügyelő és Tamás Sándor képviselő köszöntötte. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 13., 1113. sz./"

"Okt. 28-án Uzonban a Tatrangi Sándor Általános Iskola alapítóinak állítottak örök emléket: az alma mater névadója, Tatrangi Sándor(1797-1875) és Benke Julianna (1794-1875) bronz domborművét ünnepélyes keretek között helyezték el az iskola falán. Ambrus Ágnes tanár, magyar nyelv és irodalom szakos tanfelügyelő és Baka Mátyás, a megyei tanács alelnöke leleplezték Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész két alkotását, az uzoni iskolaalapító. Ambrus László tanár az iskolaalapítók életpályáját és munkásságát foglalta össze. Albert Álmos Sepsiszentgyörgy polgármestere, Háromszék területi RMDSZ elnöke a nemrég lezajlott magyar könyvüldözésről szólva kiemelte: ,,Ezek az emléktáblák figyelmeztessenek arra, hogy soha senki ne merészeljen a magyar iskola és magyar nyelv ellen ügyködni." /(ajtai): Uzon. Örök tisztelet az iskolaalapítóknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./"

"Okt. 11-én tanévnyitót tartottak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tanítóképző főiskoláján. Idén huszonegy gólya kezdi meg az új tanévet, a főiskolának jelenleg 96 nappali tagozatos hallgatója van. A főiskolai évet Zs. Ambrus Ágnes tanfelügyelő, a főiskola tanára nyitotta meg. /(Iochom): Tanévnyitó Kézdin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./ "

Szakiskolásoknak készült magyar nyelv és irodalom tankönyvek jelentek meg nemrégiben a tankönyvpiacon. Az egyik Orbán Gyöngyi egyetemi tanár, a másik az Ambrus Ágnes–Bodó Anna szerzőpáros nevéhez fűződik. Ambrus Ágnes Kovászna megyei tanfelügyelő elmondta, kényszerből írta a tankönyvet. A tanterv megváltozott, annak követelményei szerint készült tankönyv viszont nincs. Tanfelügyelőként naponta azt látja, a gyakorló tanárok kínlódnak, mert ők maguk sem jutnak hozzá minden esetben a tanításhoz szükséges szakirodalomhoz. Kevés idejük volt, három hónap alatt kellett elkészülnie a tankönyvnek. Péter Tünde, a Kolozs megyei magyar nyelv és irodalom szakos tanárok tanfelügyelője kiemelte: fontos pillanat a magyar nyelv és irodalom oktatás történetében az, hogy a szakiskolák számára külön tankönyvek készültek. /Szabó Csaba: Alapkérdésekkel egy kettős jégtörés körül. Külön magyar irodalom a szakiskoláknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Corneliu Vadim Tudor, a magyargyűlölő Nagy-Románia Párt elnöke a szenátus védelmi bizottságának tagjaként hivatalosan is arra kérte a titkosszolgálatokat, hogy készítsenek részletes tájékoztatót Orbán Viktor erdélyi látogatásairól, illetve románellenes megnyilvánulásairól. Tudor továbbá egy titkosszolgálati jegyzékre hivatkozva mondotta el, hogy megalakult a Székelyföldön a magyarság ellen elkövetett jogsértéseket monitorizáló cselekvési bizottság, melynek soraiban Tulit Attilát, Demeter Jánost, Kató Bélát, Ferencz Csabát, Krizbai Imrét és Vetró ,,Botond” Andrást említette. Az utóbbi – szerinte – a székely határőr zászlóalj főparancsnoka, egy félkatonai alakulat vezére. Kérte, hogy a belügyminiszter tegye meg a megfelelő lépéseket Vetró ellen, hiszen a Hagyományőrző Székely Határőr Gyalogezred ,,századosáról” van szó. Vetró elmondta: meglepődött, hogy elkeresztelték Botondnak. Nem aktív határőr tiszt, csupán egy hagyományőrző fapuskás alakulat vezetője, jegyezte meg a szobrászművész. Az állítólagos titkosszolgálati jegyzet hemzseg a tárgyi tévedésektől, Zsigmond Ambrus Ágnes neve Solomon Ágnesként (huszon-egynéhány évvel ezelőtt viselte ezt a nevet), Tamás Sándor képviselő Tamás Alexandruként, Bukovinszki Cs. Miklós Iosifként jelenik meg benne. /Iochom István: Főparancsnok?! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

Elkezdődött a kisebbségi pedagógusok első több napos találkozója. A magyar óvónők, tanítók találkozóját Marosvásárhelyen tartják a napokban. A szeptember 6-ig zajló tanácskozáson eddig felmerült a tanárok versenyvizsgájának értékelése. Ez ugyanis igazságtalan, mivel a pontozás egyenlően történik a román oktatókéval, és a tételek kidolgozására szánt idő is ugyanannyi, bár a magyar oktatóknak anyanyelvből is vizsgázniuk kell. A megbeszélést Bánházi Emese Csilla, a tárca képviselője moderálta. Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő magyarul ismertette a tanterv fontosságát. Évek óta hiába követelik az iskolaigazgatók és a tanárok a tanárfelvétel autonóm intézését, mondta Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős osztály főigazgatója. Az igazgatók legfőbb ellenvetése a tanfelügyelőségek által történt tanárkinevezésekkel szemben, hogy a nem vonhatják teljes mértékben felelősségre a „készen kapott” pedagógusokat, ugyanakkor az iskola igazgatósága sem marasztalható el, ha a tanárai nem teljesítik a minőségi oktatás követelményeit. /Mayla Júlia, Oborocea Mónika: Magyar oktatói kupaktanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia Központban a magyar óvónők és tanítók számára rendezett tanácskozáson részletesen ismertették az országos román tanterv alapkérdéseit, a fogalmak magyar jelentését és a módszertani követelményeket. „Mi magyar nyelven gondolkodunk, és úgy is kell hallanunk, értenünk és elmondanunk mindazt, amit a szakmáról tudunk” – fogalmazott Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő, a tanítóképző főiskolán is oktató tanár. A márciustól a minisztérium honlapjáról letölthető magyar nyelvű óvodai tantervet első ízben beszélhették meg és elemezhették közösen a magyar szakfelügyelők. A minisztérium anyagilag is támogatja a pedagógusok továbbképzését. A korábbi években is tartottak ilyen tanfolyamokat, de ezek között nem minden esetben volt magyar anyanyelvű is. Kovács Júlia Maros megyei szaktanfelügyelő a megye szakirányítóit Marosvásárhely egyik legnagyobb gyereklétszámú óvodájába – a 14-es számúba – vezette, ahol egy új pedagógiai alternatívát, a magyar kottamódszert láthatták bemutató filmen, és ki is próbálhatták a jelenlevők. /Mayla Júlia: Fejtágító magyar tanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Idén az immár tizennyolcadik alkalommal Kézdivásárhelyen megszervezett Bod Péter-napok koszorúzással kezdődtek, a névadó szobránál. Fellépett a tanítóképző Gyöngyvirág tánccsoportja és énekkara. Ezt követően az iskola egykori tanárára, az alig harminchét éves korában elhunyt Boér Gézára (1952–1989) emlékezett Zs. Ambrus Ágnes szakfelügyelő, valamint dr. Borcsa János tanár, irodalomkritikus. Felidézték a pedagóguskolléga, irodalmár személyiségét és munkásságát, majd az iskola irodalmi termében László Katalin tanár, a tanítóképző igazgatója leleplezte a Vetró Bodoni András által készített Boér Géza-domborművet. Ez a tanítóképző negyedik domborműve, három évvel ezelőtt néhai Nagy Béla iskolaigazgató, tavalyelőtt néhai Fülöp Kálmán, tavaly pedig néhai Vikol Kálmán tanár emlékplakettjét avatták. A háromnapos rendezvény május 8-án A nyelv manipulációs szerepe című tudományos konferenciával, valamint a kilencedik erdélyi Kossuth-szónokversennyel és irodalmi kávéházzal folytatódott. Május 9-én lesz a szónokverseny döntőjére. /Iochom István: Bod Péter-napok Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Fölöttébb gyatrán szerepel a kortárs erdélyi magyar irodalom a középiskolai tankönyvekben, ez késztette az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) a hét végén Árkoson tartott konferencia szervezésére. Ambrus Ágnes elmondta, hogy annak idején eléggé sebtében, a ,,legyen már valami” elv szerint alkották meg a tankönyvet. Péter Sándor tanár szerint a középiskolai magyar tankönyv ,,illusztráció irodalomelméleti kérdésekhez”, ezzel a módszerrel értő irodalomolvasókat és -falókat nevelni képtelenség. Király Zoltán költő, az E-MIL ügyvezető elnöke ismertette a liga tervét, miszerint az E-MIL-tagok élő irodalomórát tartanának. /Váry O. Péter: A kortárs irodalom és a tankönyvek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos volt a Magyar Írószövetség Csikófogat című rendezvénysorozatának május 6-i vendége az írószövetség budapesti székházában. A szerzőkkel Ferenczes István költő, a csíkszeredai Székelyföld főszerkesztője beszélgetett, és bemutatták a folyóirat májusi, Kányádi-számát is. – „Ami kimaradt. ” Konferencia a kortárs magyar irodalom középiskolai oktatásáról címmel tartott tanácskozást az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) május 8–10. között az Árkosi Kulturális Központban. A programban szerepelt dr. Borcsa János előadása Holt Költők Társasága: Boér Géza címmel, valamint Elek Tibor előadása Király László munkásságáról. Az érdeklődők irodalmi esten vehettek részt Király Lászlóval. Pécsi Györgyi a 80 éves Kányádi Sándor, Elek Tibor pedig Székely János munkásságát mutatta be. Ambrus Ágnes Kortárs erdélyi irodalom a tankönyvekben témakörben tartott előadást, Orbán János Dénes és Sántha Attila előadása Az Előretolt Helyőrség tegnap és ma címet viselte. /Hírek. = Helikon (Kolozsvár), jún. 10./

Tíz évvel ezelőtt indult a magyar nyelvű főiskolai óvópedagógus- és tanítóképzés Kézdivásárhelyen. Azóta a főiskola egyetemmé alakult. Az idei ballagást ennek jegyében szervezték. Június 27-én a Bod Péter Tanítóképzőben Borcsa Mária és Kovács Katalin pszichológia szakos tanárok az óvodapedagógus- és tanítóképzés sajátos kérdéseiről, Ambrus Ágnes magyartanár pedig az anyanyelv óvodai és elemi iskolai oktatásáról beszéltek az érdeklődőknek. Délután búcsúztak az alma matertől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozata eddigi legnépesebb nappali és távoktatási csoportjainak hallgatói, szám szerint száztíz végzős. Bajcsi Ildikó, a kihelyezett tagozat tanulmányi igazgatója köszöntötte a ballagókat, majd Rácz Károly polgármester, dr. Kása Zoltán egyetemi tanár és Ambrus Ágnes szakfelügyelő szólt az egybegyűltekhez. /Iochom István: Elballagtak a kézdivásárhelyi tanítóképzős egyetemisták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományi kara alkalmazott pszichológia az oktatásban tanszékének Kézdivásárhelyre kihelyezett tagozatán a Bod Péter Tanítóképzőben – mely két évvel ezelőtt egyetemi rangot kapott – szeptember 28-án a Gaudeamus közös eléneklésével tizenegyedik alkalommal nyitották meg az egyetemi évet. Bajcsi Ildikó igazgató elmondta: a három évfolyamon összesen 227 pedagógus és pedagógusjelölt kezdi meg a tanévet. Közülük az első év nappali tagozatára 36-an, a távoktatásra pedig 60-an iratkoztak be. A nappali tagozatra 69-en, a különbözeti évfolyamra 20-an, a távoktatásra pedig 138-an jelentkeztek. Bajcsi Ildikó után dr. Zsigmond Ambrus Ágnes magyartanár mondott ünnepi beszédet. /Iochom István: Tanévnyitó a tanítóképzőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Olvasótáborokra még mindig szükség van
A Hatvanban alapított Fábián Zoltán-olvasótábor 1992 óta működik Hatvan és Kézdivásárhely társszervezésében. Fennállása óta több száz középiskolás diáknak nyújtott felejthetetlen élményt a nyári kéthetes „lélekpendítés”.
Vasárnap a kettős évfordulót jubileumi konferenciával és fotókiállítással ünnepelték meg. A megemlékezésen az olvasótábor egykori és jelenlegi szervezői, támogatói és haszonélvezői vettek részt. Hatvan testvérvárost Nádas Sándor önkormányzati képviselő, Tóth Dávid diák-polgármester és több táborszervező és résztvevő képviselte. Az Olvasótáborokra még mindig szükség van nevet viselő jubileumi konferenciát megelőzően Fehér Ágnes és háromtagú zenekara lépett fel, Lestyán Attila pedig verset szavalt. A konferencia résztvevőit Nádas Sándor és Derzsi Gyula, a céhes város alpolgármestere köszöntötte. Kocsis István ny. könyvtárigazgató, a közös táborok ötletgazdája és mozgatórugója a negyven, illetve húsz évvel ezelőtti indulásról olvasta fel visszaemlékezéseit, majd Ambrus Ágnes, Nagy Babos Tamás, Nagy Babos Edit, Ferencz Attila, Ferencz Éva, Fehér Ágnes, Bakos András és Juhász Ferenc táborszervező az olvasótáborokhoz kapcsolódó élményeiről szólt. Délután a Vigadó földszinti kiállítási termében megnyílt az Olvasótábor képekben című, Antal Szabolcs és Fehér Ákos fotóiból összeállított, vetítéssel egybekötött tárlat, fellépett a Macskakő színjátszó csoport, majd a rendezvény táncházzal zárult.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Trianonnak vesznie kell!
Kézdivásárhelyen felvonulást és rövid megemlékezést tartottak a szomorú emlékű trianoni diktátum évfordulója alkalmából. A szónokok a magyar történelem egyik legfájóbb momentumának nevezték az anyaország 1920. június 4-én történt megcsonkítását.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett felvonulás 17 óra 32 perckor indult a Dózsa György utcából. A magyar, székely és Árpád-sávos zászlókat, illetve a HVIM lobogóját viselők Székelyföld nem Románia! és Ria-ria Hungária! jelszavakat skandálva, élükön egy nagyméretű, Vesszen Trianon! feliratot víve vonultak végig a Petőfi Sándor utcán, majd a Gábor Áron térről az egykori Székely Katonanevelde előtt levő Hősök emlékműhöz mentek, ahol beszédekkel és kulturális műsorral tarkított megemlékezés vette kezdetét. A jelenlevőket a HVIM részéről Beke István köszöntötte, majd a Vitézi Rend nevében v. Ambrus Ágnes emlékezett Magyarországnak a nagyhatalmak általi megcsúfolásáról.
„Trianont nem békeszerződésnek tekintette (a vitézi rend – szerk. megj.) akkor sem, amikor az országot, Magyarországot rákényszerítették arra, hogy aláírja, elfogadja. Nem tekintette békeszerződésnek akkor sem, amikor a jóvátételért harcolt a két világháború között, utána, a második világháborúban és akkor sem, amikor a rendet betiltották és akkor sem, amikor külföldön kellett a nemzet ügyét szolgálni. A vitézi rend igazságtalannak tartotta és tartja Trianont” – mondotta a beszédek sorát megnyitó Ambrus Ágnes, aki után Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Peter Taierling, a Minta kézdivásárhelyi elnöke majd Tóth Bálint, a HVIM szóvivője osztotta meg a jelenlevőkkel gondolatait.
„Mi akik itt vagyunk, egységesen borult gyászba a szívünk. Egységesen erőként kell kiállnunk nemzetünk igazáért, istentől kapott jogainkkal felvértezve kell harcoljunk. Ne mások hibáit emlegessük folyton, hanem arra törekedjünk hogy mi ne kövessük el azokat. Ne azon vívódjunk, hogy mit mondanak mások. Ne ítélkezzünk mások felett. Felettünk csak az egy igaz Isten ítélkezhet, mert ő teremtett ide, a Kárpátok szent gyűrűjébe. Merítsetek hát erőt abból, mit ő adott nekünk: a hegyeinkből, dús legelőinkből, termékeny földünkből, folyóinkból. Legyen hitetek egymásban, legyetek hűségesek e föld iránt, melyet most határok ívelnek át, de ne feledjétek: lelketeknek nem szab határt az emberi kéz. Minél erősebben akarjátok, minél erősebben és többen akarjuk: leomlanak a határok!” – mondotta a Tóth Bálint, aki üzenetet tolmácsolt a román kormány felé: a székelység nem tágít, autonómiát akar.
Beder Imre református tiszteletes gondolatai és áldása után a jelenlevők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd a megemlékezés koszorúzással ért véget.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

Kettős könyvbemutató
Egymás megismerésének fontossága
Kedden a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában mutatta be két könyvét Gutai István paksi író. A szerzővel dr. Ambrus Ágnes tanárnő beszélgetett, az EB 37-51 és a Földönfutók, hontalanok. Menekülés Bácskából 1944/1945 című kötetekből dr. Szántó Bíborka olvasott fel részleteket.
A találkozón megtudtuk, Gutai István a paksi városi könyvtár egykori igazgatójaként hozta létre 21 évvel ezelőtt Cseresznyéspusztán a Határon Túli Magyar Középiskolások Táborát, ahol a kézdivásárhelyi diákok visszajáró vendégek. Az elkötelezett és valóságközeli irodalomról beszélgetve az író kifejtette, a személyes életből vett események, az elődök történeteinek továbbgondolása, a megélt élmények mind meghatározó szerepet játszottak az EB 37-51 szépirodalmi mű megszületésében, hiszen a szétszakított országrészek kisebbségi vagy többségi magyarjainak életét annyira megszabta a történelem, hogy annak irodalmi feldolgozása is közös élmény része.
A bácskai menekülésről szóló kötet dokumentumértékű beszélgetéseire utalva Gutai nemcsak a történelmi igazságok kitisztázásának, a szörnyűségek feltárásának fontosságára hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a jelenünk és jövőnk is csak akkor közös, ha a magyarok és a szomszédos népek megismerik egymás történelmét.
Jancsó Katalin. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Makovecz Imre grafikái Kézdivásárhelyen
A kézdivásárhelyi Gyűjtemények Háza 39. tárlataként nyílt meg szombaton délelőtt több mint száz érdeklődő jelenlétében Makovecz Imre grafikáiból és rajzaiból kiállítás.
A rendkívül értékes anyag A Magyar Művészetért Élőtárlatából dr. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díjrendszer elnöke által szervezett nem mindennapi székelyföldi vándorkiállítás révén jutott el Kézdivásárhelyre a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya támogatásával. Gyergyócsomafalva és Gyergyóalfalu után Háromszéken csak Kézdivásárhelyen kerül közszemlére a huszonkilenc grafika és hét rajz.
Makovecz Imre (1935–2011) Kossuth-díjas világhírű építész életpályáját, Erdélyben, a Székelyföldön található templomait dr. vitéz Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus mutatta be, méltatta a magyar organikus építészet mesterét, aki már akkor nemzetegyesítésben gondolkozott, amikor sokan erről még álmodni sem mertek. Ifjú Gál Zoltán építész szakmai szempontból méltatta nagy elődje és példaképe munkásságát, aki élete során közel ötszáz épületet tervezett, aminek hozzávetőlegesen a fele épült meg. „A mester szerint az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá, és a kettő találkozása a mi világunk, a teremtett embereké, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt a két világot összekössük” – mondotta a fiatal építész. Ezt követően vitéz Orbán Imre népművész, a Történelmi Vitézi Rend csíkszéki székkapitánya az általa fából elkészített Makovecz-mellszobor születéséről szólt, azt is beismerve, hogy soha nem találkozott a nagy építésszel. A mellszobrot alkotója és ifjú Gál Zoltán leplezte le. Vitéz Beke Ernő, a Gyűjtemények Háza tulajdonosa emléklappal köszönte meg rendtársa munkáját. A megnyitó végén dr. Szántó Bíborka, a BabeşBolyai Tudományegyetem adjunktusa Makovecz Imre írásaiból olvasott fel, Mike Bernadett, a Református Kollégium tizedik osztályos tanulója A megborjúzott ember történetét mesélte el. A tárlatmegnyitó a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulóinak műsorával ért véget. A tárlat március 14-ig naponta 8–18 óra között ingyenesen látogatható. Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely nemzeti gyerektábor
Tegnap délután kezdődött és csütörtökön délben ér véget az esztelneki Réba Panzióban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete által szervezett székely nemzeti gyerektábor harmincöt kézdivásárhelyi és felső-háromszéki 8 és 13 év közötti résztvevővel.
A tábor programjából nem hiányzik a jurtaépítés, rovásírás-oktatás, lovaglás, a néptánc és népdaloktatás, az íjászkodás, kézműves-foglalkozás, csapatjáték, gyalogtúra, a kovács mesterséggel való ismerkedés, filmvetítés stb. A népszokásokról és a népi öltözetről Máthé Loránd tart ismertetőt, Játék a történelemben címmel pedig Ambrus Ágnes nyugalmazott magyartanár előadását hallgathatják meg. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Merre tovább, székely nép? (Fórum és lapbemutató)
Quo vadis, székely nép? címmel tartott fórumot és lapbemutatót szombat este a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Fuksz Sándor és Borsos Géza alelnök, valamint vitéz Hompoth Zoltán elnökségi tag. Erdélyi körútjuk során a világszövetség által kiadott Magyarságtudományi Füzetek 26. számát mutatták be. Azt teljes terjedelmében a székelységnek szentelték, címe: Nemzet vagy nép a székelység, netán kisebbség?
A százoldalas kiadvány összeállítója és részben szerzője is Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alapító alelnöke és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A füzet egyértelmű választ ad a címben szereplő kérdésre, és önálló népként határozza meg a székelységet, amely nép elválaszthatatlan része a magyar nemzetnek. A füzet részletesen taglalja a székelység mai, őrlődésekkel teli önrendelkezési törekvéseit is. Hátsó borítójáról megtudjuk, mit mondott a székelyekről Jókai Mór, Werbőczi István, valamint azt is, miként vall e népről a Székely-Magyar Világtalálkozó és maga a Székely Constitutio.
Beke Ernő házigazdaként köszöntötte a jeles vendégeket és az érdeklődőket, majd Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus arról beszélt, örül, hogy a Magyarok Világszövetsége felvállalta azt, hogy ez az anyag egy helyen legyen, és világszinten is közismertté váljon. Mike Bernadett tanuló tréfás székely mesét adott elő, majd Borsos Géza felolvasott egy 1918-ban Kézdivásárhelyen írt nyilatkozatot, amelyet az akkor megalakult Székely Nemzeti Tanács adott ki, és amelyből kiderül, hogy itt a nemes székely nemzet nevében tudtak még beszélni, és egyértelműen kifejtették, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni. Azt is megmagyarázta, hogy miért adták a fórumnak ezt a címet. Meglátása szerint a román hatalom stratégiai célpontja mindenekelőtt a székely társadalom szétzúzása, atomizálása, fiataljainak szétkergetése a nagyvilágban, mert akkor a többi nemzetrésszel nagyon könnyű lesz elbánni, hiszen a székelység az egyetlen ütközőpont, amit 1918 óta a mai napig nem tudtak megemészteni – hangsúlyozta Borsos Géza.
Fuksz Sándor felvidéki magyarként szólt hozzá a témához, saját tapasztalatából ismerve a helyzetet, amikor az elszakított területeken tevékenykedő magyar pártok nagyon ügyesen olyan kapcsolatba kerültek az illető ország vezető pártjaival és titkosszolgálataival, amelyektől vagy nem tudnak szabadulni, vagy örömmel, dalolva szolgálják őket, hangzatos szavakkal mondják, hogy céljuk az ott élő magyarság képviselete, de amikor azt látjuk, hogy pusztulunk, fogyunk, azt bizonyítja, hogy sajnos amit csinálnak, nagyon rosszul csinálják, vagy eleve nem az a céljuk. A felvidéki és az erdélyi magyarság, a székelység annyira meggyengült, hogy pár évtized alatt elveszíti jelentőségét és felmorzsolódik – hangsúlyozta Fuksz Sándor.
Sántha Attila kézdivásárhelyi költő, író, aki a füzetben a sokak által hamisítványnak vélt Csíki Székely Krónikáról értekezett, a dokumentumot nyelvészeti szempontól vizsgálta, és teljes határozottsággal állítja, hogy hiteles. Patrubány Miklós, a kiadvány főszerkesztője arról szólt, hogy a székelységről szóló füzet nem szerepelt a világszövetség kiadói tervei között, és pénz sem volt rá, de amikor kiadása szóba került, Fuksz Sándor vállalta, és elő is teremtette a kiadásához szükséges anyagiakat. Patrubány a székely rovásírásra hívta fel a hallgatóság figyelmét, majd a szerzők dedikálták a füzetet.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A közös gondolkodásért
Különleges kiadványt mutattak be 
Gyakran illetnek kiadványokat a „hiánypótló” jelzővel, többé-kevésbé indokoltan. Megalapozott viszont ezt a kifejezést használnunk a Magyarságtudományi füzetek tematikus száma kapcsán, amelyet szombat este telt ház előtt mutattak be a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában.
A Borsos Géza és Patrubány Miklós szerkesztésében megjelent, számos tanulmányt és releváns dokumentumot tartalmazó kiadványból kiderül, kiknek az örökségét és génjeit hordozzuk, és serkentheti a közös gondolkodást, hogy milyen úton kellene elindulnia a székely népnek.
A szerkesztők, valamint Fuksz Sándor és Hompoth Zoltán a Magyarságtudományi füzeteket kiadó Magyarok Világszövetsége képviseletében voltak jelen, Sántha Attila a Csíki székely krónika kutatójaként. Beke Ernő házigazdai minőségben köszöntötte a közönséget, a beszélgetést Ambrus Ágnes vezette fel, Mike Bernadett diáklány pedig vicces mesével teremtett oldott hangulatot.
Erre szükség is volt, hiszen a felszólalók borús képet festettek a székelység helyzetéről, az öntudatra ébredés, a magyarsággal nemzetközösségben élő néphez tartozásunk felvállalása mindennél sürgetőbb, összegezhetjük a felszólalásokat. (Az elhangzottaknak egy későbbi lapszámunkban biztosítunk megfelelő teret.)
(fi) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A kormányzó emlékét idézték
A Vitézi Rend által a kézdivásárhelyi református temetőben 2013. december 7-én felállított monumentális méretű, Horthy Miklós domborművével díszített kopjafánál a Történelmi Vitézi Rend és a Vitézi Rend képviselői közösen rótták le kegyeletüket a rend alapítójának emléke előtt kedd délután. 
Megemlékeztek arról, hogy 1957. február 9-én hunyt el a portugáliai Estorilban vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy, a Magyar Királyság kormányzója. Horthyról Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus, a Történelmi Vitézi Rend hadnagya tartott rövid méltatást, majd Mike Bernadett, a Református Kollégium tanulója Wass Albert Hová, Uram, hová... című versét adta elő. Az áldás és koszorúzás után ima és himnuszéneklés következett. Hasonló rendezvény zajlott Sepsiszentgyörgyön: a közös temető Hősök parcellájánál az Erdélyi Vitézi Rend (EVR) emlékezett – tájékoztatott Nyáguly Vilmos, a rend sajtóreferense. Dajka Mihály csíkszentkirályi tárogatós nyitó játéka után dr. Székely Zsolt, az EVR törzskapitánya emlékeztetett a kormányzó gazdasági haladást hozó 17 esztendejére, amely alatt „halálából feltámasztotta az akkori Kis-Magyarországot”. Ferencz Botond orbaiszéki hadnagy elmondta Kisfaludi Károly Rákosi szántó című versét. Áldást mondott Bucsi Zsolt Tamás sepsiszentgyörgyi vártemplomi lelkész. 
(iochom/kgy. z.) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi emlékhellyé vált a Gac-oldal
Az álmukban legyilkolt honvédek, ártatlanok, a 2. és 3. tízes 284 udvarának épületei és mintegy 1500 gyergyószentmiklósi földönfutóvá válása saját szülővárosában kitörölhetetlen emlék.
Az 1944. szeptember 7-én éjszaka és az azt követő két nap történéseiről már nem csak óvatosan suttogva mesélnek. Szabó József János hadtörténész levéltári adatokkal is megalapozott munkája, és az időközben a megyei és a helyi lapokban megjelent tényfeltáró anyagok is tájékoztatnak. Van úgy, hogy az írás sem elég az intelmek megőrzéséhez, ezért vált a kilencvenes évektől figyelmeztető emlékhellyé a Gac-oldal. Békés emlékeztető hellyé.
A két tömegsírt, amelybe a névtelen áldozatokat hantolták a kiparancsolt felszegiek, bátor asszonyok gondozták addig, ameddig már nyíltan is lehetett emlékezni. Előbb Burján Gál Emil kápolnát jelképező térplasztikája jelzett a sírok fölötti mezsgyén, aztán a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör kezdeményezésére és támogatásával a székesfehérváriak is emlékművet állítottak az onnan ide vezényelt, és itt életüket vesztett, a Szent István ezred pótszázad katonáinak. 2009-ben a helyi polgárok a gyergyószentmiklósi áldozatokra emlékeztető keresztet és névtáblát helyeztek el az oldalban.
Vasárnap délelőtt a Történelmi Vitézi Rend – Erdély szenteltetett kopjafát az itt nyugvó honvédek emlékére. Az esemény főszervezője a Gyergyószéki Vitézi Rend volt, élén vitéz Percze Ferencné Székely Ilona-Mária Gyergyószszék székkapitányával és vitéz ifj. Pál Károly hadnaggyal. A méltóságos rendezvényen v. Lázár Elemér országos törzskapitány köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Czink Attila megbízott gyergyószentmiklósi alpolgármestert.
Dr. v. Ambrus Ágnes és Bajna György a tragikus eseményekről és a ránk maradt emlékek üzenetéről szólt. Mike Bernadett és Kercsó Attila mondott verset, illetve v. Czírják Edit Kopjafák című saját alkotását olvasta fel. Ezután v. Hunyadi László a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya és v. Lázár Elemér országos törzskapitány leleplezték a kopjafát, amelyet nagytiszteletű Csedő István szentszéki tanácsos, nyugalmazott plébános áldott meg evangéliumi részlet felolvasása és rövid elmélkedés után.
A kopjafához koszorút helyeztek a vitézi szék, az erdélyi törzs, valamint Gyergyószék, Csíkszék, Háromszék, Kézdiszék, Sepsiszék, Bardóc- Miklósvárszék, Szováta és Sóvidék, Marosszék, illetve Szászrégen küldöttei. Magyarországról v. Béres Ferenc országos törzskapitány és v. Kerecsen László törzskapitány koszorúzott. A tartalmas megemlékezésen Mayer Róbert, ifj. Csibi András és Korpos Szabolcs zenetanárok muzsikáltak.
Bajna György
Székelyhon.ro

Igazságot követeltek Bekééknek Kézdivásárhelyen
Körülbelül háromszázan vettek részt vasárnap délután azon a kézdivásárhelyi tüntetésen, melyre a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet vezetői mozgósítottak a merényletkísérlettel vádolt Beke Istvánnal és a felbujtással vádolt Szőcs Zoltánnal való szolidaritás kifejezésére – számol be a kronika.ro.
A Gábor Áron téren lezajlott másfél órás megmozdulásra az ifjúsági szervezetek meghívására Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Erdővidékről is érkeztek résztvevők az udvarterek városába. Többször is elhangzottak a korábbi tüntetésekről már ismert, „Igazságot akarunk, terroristák nem vagyunk!” és „Engedjétek szabadon!" rigmusok, Ambrus Ágnes tanárnő és Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom sajtóreferensének beszéde után pedig az egybegyűltek hosszasan Beke István és Szőcs Zoltán nevét skandálták. A rendbontás nélkül lezajlott rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége a hétvégén közleményben szögezte le: támogatja a három magyar ifjúsági szervezet kézdivásárhelyi megmozdulását, és abszurdumnak nevezte a Beke Istvánék elleni vádakat. „Úton-útfélen rágalmazzák közösségünket és annak egyes, általuk kiszemelt tagjait Kincses Elődtől Tőkés Lászlóig és Beke Istvánig minden elképzelhető és elképzelhetetlen abszurdummal. Emlékezzünk, a kilencvenes évek első felében még az RMDSZ is megkapta több ízben a terrorista vádat, amíg nem simult oda a román kormányrúdhoz és nem állt be statisztának a román diplomácia országimázs-ápolásában” – olvasható az EMNT közleményében.
A szervezet szerint az is rosszat ígér, hogy a magyar nemzeti elkötelezettségű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat az ügyészség rasszista, xenofób, fasiszta szervezetté akarja nyilváníttatni. „Tudjuk jól, megtanultuk az elmúlt évszázadban, hogy ha beindul az állami rágalomhadjárat, és szervezeteket tiltanak be minden alap nélkül, akkor előbb-utóbb bármely szervezet betiltható lesz, mely nem a hivatalos román álláspontot képviseli” – mutat rá az EMNT.
kronika.ro
Erdély.ma

Ahol méltóképpen lehet emlékezni a Székely Hadosztályra
Emlékezőkkel telt meg szombat délelőtt a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában levő Fodor-ház udvara, ahol a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület szervezésében rendhagyó istentisztelet keretében felavatták a Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékművet.
Az ünnepség székelyzászló-felvonással, a székely és magyar himnuszok eléneklésével kezdődött, a csíkkozmási Tuzson János fúvósegylet, valamint a csíkszentimrei Zöld Fák fúvószenekar közreműködésével. Ezt követően rendhagyó istentiszteletet tartottak, amelynek keretében arra hívták fel a figyelmet a felszólalók, hogy kötelességünk emlékezni elődeinkre és példát venni kitartásukról, hősiességükről, hogy ezt a mindennapjainkban kamatoztatni tudjuk.
„Nem csupán megemlékezni szeretnénk a dicső magyar múltról, bár van mit felidéznünk – és ebben egy jeles példa a Székely Hadosztálynak az ellenálló mozgalma, – hanem szeretnénk kibontani azokat a tartalmakat, amelyeket a múlt hagyatékozott ránk. (…) Szeretnénk ezt a hagyatékot kibontani, a kor szerint értelmezni, kivirágoztatni, gyümölcsöztetni és megvalósítani úgy, ahogy a Jóisten ránk bízta” – mutatott rá Csapai Árpád egyetemi lelkész.
Kincses Kálmán szenterzsébeti református lelkész rámutatott, eljött az idő, hogy beszéljünk a múltról. „Száz év távlatából beszélnünk kell arról, ami népünk legviharosabb idejét idézi, de beszélnünk kell arról is, ami a neves és névtelen székely hősöknek a hagyatéka. És nekünk legfőképpen erről a hagyatékról kell beszéljünk, hogy megértsük, ez a hagyaték ránk nézve kötelesség. Ez a hagyaték nekünk feladatot ad, szolgálatot ad és megtanít a küzdelemre. Azok a székely katonák, akikre ma emlékezünk azért harcoltak, azért merték vállalni a halált is, hogy neked és nekem ma házam, hazám, szülőföldem legyen. Nekünk ma sokszor cudar valóságban kell ugyanúgy küzdeni, áldozatot vállalni, szolgálatot vállalni és itthon mAradni.”
Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius lelkész is arra buzdította a jelenlevőket, hogy ma is helyt kell állniuk, miként helyt álltak azok is, akikre emlékezünk. „Tudták, mit kell tenniük, anélkül, hogy parancsba adták volna, noszogatták volna őket. Tudták, mert hazaszerető emberek voltak.”
Petres Kálmán, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület elnöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, 2011-ben született meg a döntés, hogy méltó emléket állítsanak a Székely Hadosztálynak és elkezdtek támogatókat, segítőket keresni. Megköszönte a bizalmat és a támogatást Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának, a Bethlen Gábor Alapnak, Kövér Lászlónak a Magyar Országgyűlés elnökének, Sepsibükszád önkormányzatának, a Millecentenáriumi emlékbizottságnak, Fodor Pálnak és Gergely Istvánnak a felajánlott területet, a közbirtokosságoknak, cégeknek, a Heveder és Role zenekarnak, a mintegy kétezer zarándok adományozónak, az ünnepség társszervezőjének, Csíkszereda önkormányzatának és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek a segítséget. Mint elmondta: az összefogás eredményeként jött létre a Miholcsa József tervezte és Zavacki Walter által kifaragott Székely Hadosztály emlékmű.
„Fontosnak tartjuk, hogy ezt a méltatlanul elfelejtett, az emlékezetekből szándékosan kitörölt hős alakulatot visszaemeljük a köztudatba. Ezekre a példaképekre, hősökre, az ők megidézésükre, erre a végveszélyben is cselekvőképes hazaszeretetre van ma is szükség. Akkor, amikor a mi szeretett Székelyföldünk fölött sötét gondolatok és ártó kezek húznak új régiót, vagy megyehatárokat, megbontva azt a földrajzi egységet, amelyben évszázadok óta él a mi őshonos népünk, a székely nép, naponta küzdenünk kell azért, hogy utódainknak is helye, élettere legyen az ősi szálláshelyen. Tudással, munkával és a szívekben is megszülető összefogással megalkuvás nélkül kell harcolnunk, hogy a Székely Hadosztály méltó utódaiként írjuk be nevünket Székelyföld, valamint a magyar nemzet történelmébe.”
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőbeszédében példaértékűnek nevezte a hagyományőrző huszárok tettét. „Székelyföld kérdését hiába gondoljuk, hogy megtudjuk oldani úgy, hogy ülünk nyugodtan otthon, nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót és néha-néha elmegyünk egyet szavazni, ha egyáltalán elmegyünk. Ennél sokkal-sokkal többre van szükség. A hétköznapokban, és az ünnepeken is. Ezért példaértékű és előremutató az a szándék, álom, amelyet a csíkszéki hagyományőrző huszárok megfogalmaztak. (…) A nagy dolgok azok, amelyeket mi megálmodunk és meg is csinálunk. Ennél sokkal, sokkal többre van szükség, ilyen típusú szerepvállalásra, ilyen cselekvésre, amit most ezúttal anyagi mivoltában és szellemi kisugárzásában láthatunk – fejtette ki Ráduly. „Abban reménykedek, hogy amikor a zarándokok eljönnek Csíksomlyóra, akkor idejönnek, ránéznek erre az emlékműre, hallanak erről a székely hadosztályról, és rájönnek, hogy nekünk van egy csodálatos történetünk” – tette hozzá. Felszólalása végén úgy fogalmazott, hogy ez a nap nem csak a csíkiaké, hanem az egész Kárpát-medencei magyarságé. Szerinte együvé tartozunk, még akkor is, ha a határok elválasztanak bennünket.
Zsigmond Barna Pál Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja üzenetét Csige Sándor Zoltán vezető konzulja tolmácsolta, melyben az első és második világháborús történéseket elevenítette fel. „Mint láthattuk, az utóbbi száz évben többször is reménytelennek tűnő helyzetben kétségbeesésben tudtak az erdélyi magyarok, a székelyek megmAradni, kiutat találni. Hol hősies véráldozattal, mint 1918-ban, vagy 1944-ben, hol pedig a hétköznapok csendes hősiességében. „De éppen történelmi fordulatok mutatják, hogy a kétféle hősiesség egy tőről fakad, csupán különböző helyzetek különböző hősöket kívánnak. Ma aki szülőföldjén vállal gyermeket, épít magának otthont, aki itt találja meg a boldogulását és aki gyermekeit magyar iskolába adja, az is hős, és hasonló lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mint véráldozatot hozó elődeink. A ma itt élők gyakran érezhetik reménytelennek és kilátástalannak a helyzetet, ha elcsüggedés vesz erőt rajtuk, gondoljanak arra, hogy az otthon lenni érzésért mindig is meg kellett küzdeni, áldozatot kellett hozni”.
Az ünnepségen beszédet mondott még Berkecz Gábor, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója megosztotta gondolatait Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki székkapitánya és Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke is.
Az ünnepi felszólalások sorát Gergely István, Tiszti beszéde zárta, aki néhány momentumot elevenített fel a Székely Hadosztály, Márton Áron életéről, és ő is kitért az emlékezés fontosságára. „Itt el lesz helyezve egy asztalka, néhány pad és mindenki fogja meg a gyermekének és az unokájának a kezét, sétáljon el, jöjjön ide, üljön le és emlékezzenek. Emlékeztesse a gyermekét, az unokáját, de önmagát is” – fejtette ki. Mint mondta, emlékezni annyit jelent, mint emészteni, felszívni és új erőre kapni.
„Legyen ez szent hely számunkra, ne csak a kegyetlenségekre emlékeztessen, hanem ez felhívás a szeretetre, békére, egymás megbecsülésére” – ezekkel a szavakkal áldotta meg a leleplezett szobrot Göthér Gergely, csíksomlyói plébános az istentisztelet végén, amelyet megkoszorúztak a jelen levő tisztségviselők és egyesületek képviselői.
Péter Beáta |
Székelyhon.ro

Árpád-szobor-emléktúra a Cenken
A Történelmi Vitézi Rend székely törzsének sepsiszéki állománya emléktúrát szervezett szombaton a brassói Cenkre a millenniumi Árpád-szobor felállításának 120. évfordulója tiszteletére.
Az emléktúrán közel hetven vitéz, illetve hozzájuk csatlakozott háromszéki és brassói civil vett részt – tudtuk meg Ambrus Ágnestől, a rend kézdiszéki székkapitányától, aki azt is elmondta, hogy a Cenken Vass Vince a szobor felállításának, majd lerombolásának történetét ismertette, majd Szente Lajos, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság brassói fiókszervezetének elnöke az emlékmű szoborfejének kiszabadításáról szólt. „A Berczik Gyula tervei alapján Jankovich Gyula szobrász által alkotott műemléket 1896. október 18-án avatták fel. A 18 méter magas emlékoszlopon a 3,5 méter magas kőszobor Árpád-kori harcost ábrázolt, egyik kezében kardját, a másikban Magyarország címerét tartotta. 1913. szeptember 27-én a besszarábiai Ilie Cătărău és Eliad Cotofan dinamittal felrobbantotta az emlékmű talapzatát, majd az 1914. december 30-án a Brassó felett dúló vihar az Árpád-szobrot ledöntötte, s az darabokra törött. A darabok egy részét a lakosság széthordta, a nagyobbak – így a szoborfej is – a Brassói Történelmi Múzeum tulajdonába kerültek, ahol közel kilenc évtizedig a pincében őrizték. A rendszerváltás után a brassói Erdélyi Közművelődési Egyesület kiszabadította az emlékmű pincében lappangó, épen megmaradt fejrészét, azóta azt a helyi magyar evangélikus egyház hivatalában őrzik” – ismertette Vass Vince és Szente Lajos építész, aki annak idején a szoborfej kiváltását intézte. A Cenken ma is létező talapzatig tartó gyalogtúra után az evangélikus egyház hivatalában megkoszorúzták a szoborfejet.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ópra Benedekre és a magyar forradalomra emlékeztek (Kézdiszárazpatak)
Szombaton Kézdiszárazpatakon megemlékeztek az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról és annak egyik áldozatáról, az itt született Ópra Benedek magyartanárról, akinek nevét az iskola viseli. A Bodó Imre ny. főesperes, plébános által celebrált szentmisét követően a megemlékezésre az iskola udvarán került sor. Az ünnepségen jelen voltak többek között Ópra Benedek egykori brassói tanítványai és fogolytársai, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) még életben lévő tagjai, valamint a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának képviselői. A megemlékező ünnepségen a helyiek és kézdiszentlélekiek mellett brassóiak és kézdivásárhelyiek is szép számban megjelentek.
Elsőként Biró Levente Tibor tanító, az esemény főszervezője méltatta ’56 hőseit, akik a legnagyobb áldozattól sem riadtak vissza – életüket adták a szabadságért –, megmentették a magyar nemzet becsületét, és olyan sebet ejtettek a világbirodalom testén, amelyet soha többé nem tudott kiheverni, és ennek következménye volt a kommunizmus bukása Európában. „Habár Erdélyben nem bontakozott ki fegyveres küzdelem, de volt szervezkedés, voltak röpiratok, szimpátiatüntetések, átszökési kísérlek a határon és álom, sok-sok álom. Az erdélyi magyarság lélekben és cselekvően is azonosult ’56 eszméivel. A román kommunista hatalom kihasználta az ’56-os forradalmat arra, hogy leszámoljon a kisebbségi elittel, és arra is lehetősége adódott, hogy az erdélyi magyarságot megfélemlítse. A megtorlás egyik áldozata a falu nagy szülöttje és az iskola névadója, Ópra Benedek volt, akit koholt vádak alapján huszonöt év szabadságvesztésre ítéltek, amiből hat évet töltött le” – mondotta többek között a főszervező, aki szerint hatvan évvel ezelőtt a magyarok megmutatták a nagyvilágnak, hogy szabadok és függetlenek akarnak lenni. Azt is kifejtette, hogy a jelen levő tanulók felejthetetlen, élő történelemórának lehetnek részesei, és láthatják ’56 hőseit. Őt követően Balogh Tibor, a község polgármestere párhuzamot vont az 1956-os események és az 1848/49-es forradalom között. „Míg 1849-ben az osztrákok hívták ellenünk a szovjeteket, addig 1956-ban a magyarok közül kerültek ki az árulók, akik behívták az országba a szovjet csapatokat a szabadságharc leverésére” – hangsúlyozta az elöljáró. A hatvan évvel ezelőtti eseményt Gergely Zoltán kézdiszentléleki iskolaigazgató is méltatta, aki akkor két és fél éves volt, ezért meglátása szerint a nála idősebbek alkalmasabbak arra, hogy erre az eseményre emlékezzenek, ezért is tud nagy tisztelettel lenni a jelen levő volt politikai foglyok iránt. Ambrus Ágnes ny. magyartanár, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki székkapitánya a mai nemzedék számára követendő példaként idézte fel Ópra Benedek alakját, akit hősnek, nagy embernek nevezett, aki magyarnak nevelte diákjait. A székkapitány párhuzamot vont az akkor elhangzott vádak és a napjainkban a Beke–Szőcs-ügy kapcsán elhangzottak között, amelyek kísértetiesen hasonlóak. „A törvény erejével megtiltják a székely zászló hivatalos használatát, épületeinkről, községházainkról levetetik a magyar feliratot” – mondotta Ambrus Ágnes. Az 1938-ban született és húsz évre elítélt Lay Imre, Ópra Benedek egykori tanítványa és fogolytársa dióhéjban szintén felidézte a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, beszélt az EMISZ-ről, a megtorlásról, a nehéz börtönévekről, illetve Ópra Benedekről. Utolsóként Márton Erzsébet ny. óvónő szólt az egybegyűltekhez, méltatta Ópra Benedek példaértékű életét és hősies helytállását. A megemlékezésen közreműködtek az Ópra Benedek-iskola tanulói, akik verses összeállítással, szavalatokkal, énekszámokkal és furulya-előadásukkal emelték az esemény színvonalát. A rendezvény koszorúzással, himnuszaink eléneklésével, majd az óvoda épületében közös ebéddel és kötetlen beszélgetéssel fejeződött be.
Iochom István

Vetró András: igyekszem a legtöbbet tenni választott közösségemért
Az anyagot beszélni kell hagyni, uralni lehet, de nem szabad fölé kerekedni, olyan formát belekényszeríteni, ami nem a lényege – vallja a Kézdivásárhelyen élő Vetró András szobrászművész. Ezt még édesapjától, Vetró Artúr szobrászművésztől, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola egyik alapítójától tanulta gyermekkorában, és azóta is tartja magát a tanításához. A szobrászművésszel műtermében az apai örökségről, hitvallásáról, művésztáborokról és kiállításokról, elkészült és készülő munkáiról beszélgettünk.
–Teher vagy inkább ösztönzés volt az apai örökséggel művészként útnak indulni?
– Hogy lett volna teher? Hiszen nagyon sokat tanultam tőle, ő volt az első tanítómesterem. Ma is fülembe csengenek az előbb idézett szavai. És folytathatom: ne válasszunk tömör anyagot, ha levegősebb, könnyedebb a téma; a súlyosabb témákat pedig, ha lehetőségünk van, öntsük bronzba, vagy formáljuk meg kőből, alumíniumból, fémből. De apám nemcsak szóval tanított, hanem tettel is: az is fontos volt, hogy inaskodhattam mellette. Legelőször a Házsongárdi temetőbe készített Tessitori Nóra-szobránál segédkeztem: miután ő megmintázta, én kifaraghattam. Ha nem is tudatosan, de magamba szívtam mindent, amit a művészete és az általa megteremtett környezet jelentett. A műteremben körülvettek a szobrai, az albumok. És nem utolsósorban ott voltak a diskurzusai, a művészeti írásai. Ezeket nem ismeri a közönség, mostanra sikerült a családnak összegyűjteni és kötetbe szerkeszteni őket, múlt héten jelent meg a könyv a kolozsvári Idea Design & Print nyomdában. Pályatársairól, ars poeticájáról, az alkotói tett elsődlegességéről szólnak ezek az írások, a „látva lássanak” magamutogatással szemben. A kötetet rajzai illusztrálják.
Közösségi szerepvállalás, alkotótáborok és kiállításaik
– Ön nem a műtermébe visszahúzódó művész, hanem közösségi ember is. Nyugdíjasként visszajár iskolájába, mert érdekli a szobrászat tagozat sorsa. Az Őszi Sokadalom alkalmával is láttuk a gyerekekkel foglalkozni. Önkormányzati képviselő volt, a XV. Székely Határőr Gyalogezred I. zászlóaljának századosa, részt vesz a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepségeken, hagyományőrző századának tagjaival felvonult Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján. Rendszeresen részt vesz alkotótáborokban…
– Habár nem itt születtem, érdekel a székelység múltja, sorsának alakulása a jelenben. Ezért lehetőségeim szerint igyekszem a legtöbbet tenni választott közösségemért. Mindenütt ott vagyok, ahol igénylik hozzáállásomat, munkámat.
Fontosnak, megtermékenyítőnek érzem az alkotótáborok légkörét, hangulatát, a különböző helyekről érkező művészekkel való találkozást, a beszélgetéseket. Több mint húsz éve részt veszek a ló témájú Incitato alkotótáborban, amelyet kezdetben a Kézdivásárhely melletti Fortyogón, jelenleg pedig Bálványosfürdőn szervez meg az Incitato Lovasklubot alapító Tóth család. A kezdetektől ott vagyok a Bálványosi Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótáborban is, amelyet 2000-ben alapítottak Hegedűs Ferenc, Szarvadi Loránd és felesége, valamint Téglás Zsuzsa vállalkozók. Ezekhez hasonlót működtet a gyimesi Borospatakán a Szász házaspár, amelyen idén, október 6–16. között harmadik alkalommal vettem részt. Érdekes egybeesés, hogy pontosan a gyimesi tábor ideje alatt, a Csíki Székely Múzeum szervezésében, október 13-án nyitották meg a Kossuth utcai Galériában a bálványosi tábor anyagából szervezett kiállítást. A nyolcadik alkalommal szervezett borospataki tábor is kiállítással zárult, amelyet október 15-én, szombaton nyitottak meg Banner Zoltán és Nagy Miklós Kund művészettörténészek. Itt készült el a Márton Áront ábrázoló domborművem, ez szerepel a kiállításon. Márton Áron karizmatikus alakja már rég izgatott, ezért is született meg az őt ábrázoló egész alakos szobrom, amely Kézdivásárhelyen az azóta róla elnevezett kis teret díszíti. A Márton Áron-emlékév alkalmával idén újból visszatértem a témához. Borospatakán tavaly egy gyimesi Madonnát ábrázoló juharfa szobrot készítettem, ami – nagy örömömre – bekerült a skanzen kis kápolnájába. De részt veszek az 1974 óta működő szárhegyi alkotótáborban is, mint ahogy az újabban szerveződött csíkszentmártoni, Mátyás József festőművészről elnevezett táborban is, ahol idén az 1700 évvel ezelőtt született Szent Márton tours-i püspök, köpenyének felét a koldusnak ajándékozó, kardját a keresztért eldobó, csodatévő hittérítő volt a központi téma. Ezért róla készítettem egy plakettet, amely a csíkszentmártoni Viridis vendégház állandó kiállításának egyik darabja lett.
Domborművek, plakettek, köztéri szobrok
– A rendszerváltás előtt többnyire a dombormű és a plakett műfajában alkotott. A „keretezett forma-gát” hőseiről Bereményi Géza ezt mondta: „mindent megtesznek, egész a humoros kétségbeesésig, a nyaktörő ravaszságig, hogy szabadságra jussanak. Hiszen bensőjük eleve szabad.”
– Bereményit a Lovag- és a Bohóc- (A Nagy Mutatvány) sorozatok „fogták meg”. Amikor a szabadulásra vágyó emberek mindent elkövetnek, hogy kitörjenek az idő és a tér szorításából. Tágítani szeretnék a teret, ahová beleszülettek, ugyanakkor az elmúlás ellen is lázadnak. Ezt a kitörési kísérletet ábrázolják a két sorozat darabjai. Ezek megalkotásában Hamvas Béla írása is hatott rám, Arlequinről, a bohócról, a bolond figurájáról, aki a teljes szabadság állapotát éli meg, mert semmitől sem fél. Először a feleségem, Zsuzsa rajzolta meg az egyensúlyozó bohócokat, azután én mintáztam meg őket, ahogyan a dombormű síkjából kitüremkednek a fény felé. Don Quijote, a búsképű lovag is ugyanilyen figura, aki „Utópia ismeretlen tartományai, újabb szélmalmok és Dulcineaák felé” igyekszik, ahogy Bogdán László mondta. De hasonló érzéseket, gondolatokat fejez ki az a sorozat, amelyet Egyed Péternek A 23 buborék című balladaszerű költeménye ihletett. A 2000-ben elsüllyedt kurszki tengeralattjáróban a robbanást túlélő huszonhárom haldoklót ábrázolja, akiknek tudatosan kellett szembenézni a lassú halállal. Őket a jézusi áldásból sugárzó fény váltja meg, lelkük így szabadulhat és szállhat – mint buborék – az ég felé.
– Szabadtéri szobrokat inkább a rendszerváltás után alkotott.
– Az 1989-es fordulat előtt nem volt divat a történelmi téma. Azután lett igény a szoborállításra, az úttörő emberek és hősök emlékének megörökítésére. Először domborműben megformáltam az aradi tizenhárom tábornok portrésorát, azután a háromszéki negyvennyolcas hősök domborműveit is, majd közülük egyeseknek – Turóczi Mózesnek, Bem Józsefnek és Tuzson Jánosnak – szabadtéri szobrot is alkothattam. Majd következett Bod Péter, Nagy Mózes, Márton Áron és a többiek.
„Szunnyadó” szobrok
– Műtermében rengeteg alkotás található. Gipsz mellszobrok, bronzszerű, fémes bevonattal vagy anélkül. Domborművek, plakettek. Ezek rendelésre készültek? Vagy egyszerűen csak azért, mert az alkotó soha nem pihen?
– Ezeket én „szunnyadó” alkotásoknak nevezem, amelyek a kedvező pillanatra várakoznak. Megszületett bennem a gondolat, hogy ezek a személyiségek megérdemelnék, hogy megörökítsék őket, és időtálló formába öntve parkokban, tereken, középületek falain szerepeljenek. A Szent László-mellszobornak helye lehetne Nyujtódon, hiszen Szent László a templom védőszentje. Molnár Józsiás szobra is várakozik, hogy hátha lesz szándék és akarat emléket állítani Kézdivásárhelyen a helyi Széchenyinek a róla elnevezett parkban. Kós Károly mellszobra megtalálta a helyét a budapesti állatkertben, érdeklődnek iránta. És úgy tűnik, Hatvanba kerül az a plakettem, amely a három testvérváros – Kézdivásárhely, Hatvan és a holland Maassluis – szimbolikussá nőtt alakjaiból építkezik: Gábor Áront, Grassalkovich I. Antalt és Rubenst ábrázolja, ugyanakkor egybeolvasztja a három település címerének meghatározó motívumait, az ágyút, az oroszlánt és a szélmalmot. Csiha Kálmán mellszobra a kézdivásárhelyi Református Kollégium udvarára kívánkozna… Egyik kedvenc kompozíciómat Kézdivásárhely központjába, a szökőkút mellé álmodtam: három nemzedék képviselőjét jeleníti meg – az öreget, aki süllyed a lóval; a gyereket, aki nem érti a lefelé irányulást, a süllyedést; és a férfit, aki lováról felfelé tekintve dialogizál, vitatkozik Istennel. A három alak a téren három irányba nézne, a lómotívum jelezné, hogy lovasnemzet vagyunk. A kompozíció megalkotásában hatott rám Rodin Calais-i polgárok című világhírű alkotása, hogy az ember mennyiféleképpen viszonyulhat a halálhoz, az elmúlás fenyítéséhez: értetlenül, lázadva és belenyugvóan. A kompozícióból egy rész – a gyereket ábrázoló – elkészült, Kézdivásárhelyen, az Atrium Szálloda előtt áll.
Kedvenc alkotások
– Van-e kedvenc munkája a művésznek?
– A szobrok közül szeretem a kézdivásárhelyi Kossuthot, talán azért is, mert azon a helyen volt a buszállomás, ott tettem először lábamat a céhes város földjére, ahol aztán meghonosodtam. De kedvelem a Bod Péter-mellszobrot is a tanítóképző udvarán, amelyet egy kőből formált papírtekercsbe helyeztem el, ami talapzatként szolgál. Szívemhez közel álló a Nagy Mózes-szobor is, amelyen az iskolaalapító pap egyfajta Kőműves Kelemenként a talapzatot képező, kemény és érdes kődarabokból – mintegy önmagából, a testéből – építkezik, és mintha kezét az égnek emelve mondaná Istennek: Uram, elkészült, megvan!
És szeretem az egyik legfrissebb munkámat, a kórházalapító dr. Benedek Gézáról alkotott szobrot is, amit idén szeptember 13-án avattak Kovásznán, a központi parkban. Boldoggá tett, hogy a Benedek leszármazottak munkáim alapján engem kértek fel a szobor megalkotására. Mint ahogy elszomorított, hogy a munkáimat kedvelő és értékelő Sylvester Lajosnak nem én alkothattam meg a szobrát szülőfalujában, Csernátonban. Tartoztam volna neki ezzel, hiszen ő volt az, aki apámtól az Integető lány című szobrát Sepsiszentgyörgy városának elkérve engem 1973-ban Kézdivásárhelyre hívott. És kedvelem a Kapu-ketrec című kompozíciót is. Az emberi vívódást, a kitörési kísérletet fogalmazza meg az útvesztőből, a labirintusból. Azt is részletezi, hogyan viszonyulnak a különböző embertípusok az őket körülvevő akadályokhoz: az egyik megkerüli a falat, a másik átbújik a megrepesztett falon, a lyukon, a harmadik átmászik rajta. Az életben is hasonlóan teszünk az elénk tornyosuló nehézségekkel, akadályokkal.
VETRÓ ANDRÁS
1948. október 14-én született Temesváron.
Főiskolai tanulmányait 1967–1973. között végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán.Tanárai Löwith Egon, Bretter György, Földes László és édesapja, Vetró Artúr szobrászművész voltak. 1973-ban érkezett Kézdivásárhelyre, ahol a Nagy Mózes Elméleti Líceum képzőművészeti tagozatán tanított rajzot és mintázást feleségével, Vetró Bodoni Zsuzsa grafikusművésszel együtt. Gyerekei Vetró Bodoni Sebestyén András és Vetró Bodoni Barnabás. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetség sepsiszentgyörgyi fiókjának, valamint az újraalakult Barabás Miklós Céhnek.1973-tól romániai és külföldi (magyarországi, franciaországi, svájci) egyéni és csoportos kiállítások résztvevője. Közel húsz egyéni kiállítással, több mint harminc szabadtéri szoborral büszkélkedhet, a belterekben elhelyezett alkotásainak száma több mint ötven.
Ambrus Ágnes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki emlékfák nyomában
Csütörtök délután több mint száz érdeklődő jelenlétében mutatták be a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Kis Emese Háromszéki emlékfák nyomában című könyvét. A Bod Péter Tanítóképző tanára több éves munkával kötetbe gyűjtötte a millenniumi és erzsébeti emlékfákat, illetve a kastélyparkokat, emlékerdőket, a könyvben gazdag, színes képanyag és könyvészet is található.
Az első kötetes szerző művét Ambrus Ágnes, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott adjunktusa, a kötet lektora méltatta, aki azt emelte ki, hogy a könyv összefogás, együttműködés eredményeként született, amiben a tanítóképző diákjai, tanárai és a Zöld Nap Egyesület önkéntesei vállaltak fontos szerepet. Kis Emese arról beszélt, hogy 1996-ban, a millecentenárium évében kezdte el a kutatómunkát, akkor figyelt fel az emlékfákra, kezdett el levéltárakban és könyvtárakban kutatni, majd kerékpárral végigjárta Felső-Háromszéket, Orbaiszéket és végül Erdővidéket. A kutatómunkába diákjait és tanár kollégáit is bevonta, akikkel közösen jelölték meg négynyelvű emléktáblákkal az öreg fákat. A szerző azt is elmondta, a Molnár Józsiás park fáinak felleltározásában nagy segítséget kapott Kelemen Zsolt környezetmérnöktől, illetve Ráduly Attilától, a Zöld Nap Egyesület elnökétől.  Szomorúságát sem rejtette véka alá, azt nehezményezve, hogy napjainkban régi fákat vágnak ki. Két példát említett. A Béke utcában az egykori Szentiványi Lázár-ház (a volt orvosi rendelő) udvarán évekkel ezelőtt vágták ki a nagy, millenniumi hársfát, amely egészséges volt, és a háztetőt sem veszélyeztette. Az illetékesek azt is tudták, hogy készülnek megjelölni. Legutóbb éppen ebben a hónapban, december 12-én a Molnár Józsiás parkban vágták ki a város egyetlen kőrislevelű juharfáját. „Bármennyire is látható volt rajta némi koronaszáradás, csak ennyiért nem lett volna muszáj megszabadulni tőle, visszanyesve még kaphatott volna pár évet. Úgy látszik, természeti értékeink sem fontosak már. Mi következik, talán az egykori Rudolf Kórház kertjében álló értékes, öreg fák? Talán igen, mert az ilyen-olyan fejlesztési tervek fontosabbak, mint egy famatuzsálem élete” – fejtette ki álláspontját Kis Emese.
A könyvbemutatón az alkalomhoz illő szavalattal és énekszóval közreműködtek a Bod Péter Tanítóképző tanulói: Lakatos Emília Katalin, Béres Erika és Jánó Kinga, valamint Gligor Zoltán zenetanár.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi utazás
Háromszéki emlékfák nyomában 
Csütörtök este mutatták be a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a Zöld Nap Egyesület közös szervezésében Kis Emese Háromszéki emlékfák nyomában című könyvét. A projektről lapunk hasábjain is olvashattak korábban, a téma iránti érdeklődést bizonyította, hogy a Gyűjtemények Háza rendezvényterme csak szűkösen tudta befogadni a népes közönséget.
Dr. Ambrus Ágnes, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott adjunktusának méltatójában (egyben a kötet lektora) elhangzott: az a munka, amelynek eredményeképpen ez a könyv megszületett, sokak összefogásával valósult meg. Pedagógusok, diákok egyaránt haszonnal forgathatják a kiadványt, de a széles olvasóközönségnek is szól. Amellett, hogy bemutatja a tevékenységet, amelynek nyomán létrejött a kötet, nemzeti történelmünk nyomába is eredhetünk a segítségével.
Kis Emese történelem iránti érdeklődését, helytörténet iránti szenvedélyét dicséri a kötet, és nagyon sok kutatás van mögötte. Korabeli újságok, levéltári anyagok feldolgozásával sikerült feltárni a millennium ezredik évfordulójának háromszéki eseményeit, majd a konkrét témához: a millenniumi emlékfákhoz érkezünk, ahogyan az Erzsébet királyné emlékére ültetettekkel is megismerkedhetünk. Lakatos Emília Katalin szavalata, illetve Béres Erika és Jánó Kinga éneklése adott ünnepi keretet az eseménynek.
(fi) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)