"Dávid Ibolya magyar és Rodica Stanoiu román igazságügyi miniszter is részt vesz az okt. 29-én kezdődött magyar-román jogásztalálkozón Kolozsváron, melynek témája a korrupció megelőzésében és leküzdésében folytatott nemzetközi jogi együttműködés. Dávid Ibolya cáfolta Ioan Rus belügyminiszter korábbi vádjait, miszerint a magyar állam "belső anyaországot" akar létrehozni a Székelyföldön. Rodica Stanoiu tárcavezető szerint Rus a kormány álláspontját hangoztatta, a státustörvény pedig nyugtalanságot kelt Romániában. Dávid Ibolya Kolozsváron kifejtette, Ioan Rus kijelentései nem igazak, és amint a Velencei Bizottság jelentéséből is kitűnik, a magyar kormány felelősséget vállalhat a határokon túl kisebbségben élő magyarokért. "Számomra a bukaresti kormány véleménye releváns. Remélem, a belügyminiszter kampányelemeket és politikai túlzásokat tartalmazó kijelentése magánvélemény - nyilatkozta a kincses városban Dávid Ibolya. "Egy dologban azonban egyetértek a belügyminiszterrel: el kell jutni odáig, hogy ne legyen tilos arról beszélni, Erdély évszázadokon keresztül európai térség volt, jelenlegi küldetése pedig az, hogy az egész román térség európai integrációjának motorja legyen. Erdély ugyanis az a kapu, amelyen az európai gazdaság belép Romániába." Mint a magyar igazságügyi tárca vezetője elmondta, kívánatos lenne a gazdasági és politikai kérdéseket egymástól különállóan kezelni. Dávid Ibolya leszögezte: nem szabad elfelejteni, hogy a Velencei Bizottságnak a kisebbségi jogok területén nagy előrelépést jelentő jelentése nemcsak Romániáról és Magyarországról szól, hanem több ország kisebbségi problémáit foglalja össze. "Nem vitás, hogy az anyaországnak jogában áll foglalkozni nemzettársai identitásával és gondjaival" - mutatott rá az igazságügyi miniszter, aki örömmel üdvözölné, ha Románia a határain túl élő románoknak is kedvezményeket biztosítana. "Békés megoldást akarunk - nyilatkozta a miniszter asszony. "A magyar kormány azt szeretné, ha a törvényt közösen töltenénk ki tartalommal, a közös munkához azonban nyugodt légkörre van szükség." Rodica Stanoiu román igazságügyi miniszter nem volt hajlandó kommentálni Ioan Rus kijelentéseit. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban Stanoiu elmondta, Románia is foglalkozik a határain túl kisebbségben élő románokkal, mindezt azonban a megengedett keretek között teszi. "A magyar státustörvény nyugtalanságot keltett Romániában, amelyet ha a román kormány véleményének figyelembe vétele nélkül alkalmaznak, mindenképp alapvető változásokat idéz elő az Erdélyt érintő stratégiában" - nyilatkozta a román igazságügyi miniszter. /Lázár Lehel: Dávid: Erdélyen keresztül Európába. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./"

"Szatmári Tibornak a legutóbbi SZKT-n elhangzott és a bukaresti magyar sajtóban is közzétett felelőtlen vádaskodásából az Adevarul október 23-ai számában "leleplező" cikket közölt arról, hogy miként tüntetik el az erdélyi magyarok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozására a magyar kormány által adományozott összeget, s hogyan rövidítették meg a hiszékeny, türelmes, jó románokat. A vádaskodás szerint a csíkszeredai Hargita Szálló egyetemmé való átalakításában Birtalan Ákos az egyik főszereplő. A megtámadott Birtalan Ákos kifejtette, mi a valóság. Csak 2000. december 6-án tárgyalhatta meg a kuratórium, hogy ajánlatos lenne az ingatlanfejlesztést illetően a csíkszeredai variánsok közül megvizsgálni a Hargita Szálló megvásárlásának lehetőségét. 2001. április első napjaiban írták alá az adásvételi szerződést az akkor már magántulajdonban lévő szálloda megvételéről, mégpedig az akkori tulajdonos és a Sapientia Alapítvány képviselője - vagyis Birtalan Ákos. A kuratórium döntött arról, hogy a Hargitát mennyiért vásárolhatják meg. Erről még a román sajtó is beszámolt annak idején. A vásárlást bárki ellenőrizheti, minden törvényes előírást betartottak. Az Adevarul összemosva két, időben távol lévő eseményt. Tehát nem a Sapientia vette meg a Fenyő Rt. részvényeit az ÁVA-tól. /Román Győző: Zavarkeltés a Sapientia körül. Beszélgetés BIRTALAN ÁKOS parlamenti képviselővel, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./"

"A Sepsiszentgyörgyön született Moyses Márton költő lelkébe az 1956-os magyar forradalom kitörölhetetlen szabadságvágyat ültetett. Az akkor tizenöt éves baróti diák október utolsó hetében titokban útra kelt, de nem jutott át Magyarországra. Vizsgálati fogságba került, majd más iskolába, Marosvásárhelyre kényszerítették. 1960-ban a kolozsvári tudományegyetem első éves magyar irodalom szakos hallgatóját a Securitate emberei a tanteremből vitték el. Az akkor 19 éves Moysesnek kommunistaellenes, forradalmi versei miatt kellett bűnhődnie. Verseit elkobozták, őt pedig hét év börtönre ítélték. Szabadulásával a megaláztatások nem értek véget. Nagyajtára kényszerítették - istállószolgának. A költő 1970. február 13-án, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, leöntötte benzinnel, és meggyújtotta magát. Megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, május 15-én halt meg. - November 3-án Brassóban Moyses Mártonra fognak emlékezni. Brassó, Alsó-Háromszék és a Barcaság templomaiban délelőtt 11 órától öt percig szólnak majd a harangok, utána a város főterén a magyar egyházak, a Magyarok Világszövetsége és a megyei RMDSZ tiszteleg emléke előtt. Raduch Zsolt evangélikus lelkész igehirdetését követően Tófalvi Zoltán beszél a mártír költővel kapcsolatos kutatásairól, utána az egykori osztálytárs, Kincses Előd emlékezik a mártír költőre. /Brassó (és Erdély) Moyses Mártonra emlékezik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./ November 3-án Moyses Mártonra emlékeznek Brassóban, a prefektúra előtt, ott, ahol a nagyajtai ötvenhatos a kommunista rendszer elleni tiltakozásként 1970. január 13-án az akkori pártszékház előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. A székely Jan Palachra egykori osztálytársa, Kincses Előd emlékezik. Jelen lesz Tófalvi Zoltán újságíró is, akinek bemutatják a Moyses életútjáról szóló filmjét. Délután Földváron a volt fogolytábor utolsó közös sírdombjánál lesz halottak napi megemlékezés. Az 1944 ősze és 1945 ősze között itt szenvedett, illetve elhunyt erdélyi és anyaországi magyarok emlékére koszorúkat helyeznek el, majd Hídvégen megtekintik a Fogoly-emlékszobát. /(be. l.): Megemlékezés Brassóban és Földváron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./"

"Pályázatíró képzés zajlott Kolozsvárott okt. 17-19. között az RMDSZ gazdasági főosztálya, az RMKT és a Communitas Alapítvány közös szervezésében. A résztvevők zömükben a Partium és Északnyugat-Erdély RMDSZ-es önkormányzati képviselői, polgármesterei, alpolgármesterei voltak. Pete István szenátor a SAPARD- és ISPA-programok hazai tapasztalataiból állított össze tanulmányt. A SAPARD-programban az EU 150,6 millió eurót szán Romániának. A program hét éves időszakot ölel fel (2000-2006). /Farkas E Zoltán: Pályázatíró tanfolyam. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./"

"Romániában 1945-től kezdték kiselejtezni a "reakciós tartalmú könyveket". 1948-ban továbbra is vadásztak a "sovén, reakciós, rasszista eszmékre", de általában a "polgári irodalomra" is. A cenzúra annyira radikálissá vált, hogy az 1950-1955-ös Instrukciók után gyakorlatilag betiltanak szinte minden eredeti és fordított publikációt, nem csupán a "sovén, kommunistaellenes, marxizmusellenes" kiadványokat, hanem a tömegirodalmat is (például a bűnügyi regényeket), a parairodalmat, a "vallásos irodalmat" stb. 1964-ben némi enyhülés jött, nem kevesebb, mint 5851 kötetet hoznak vissza a forgalomba, a tiltott alapból. Az 1971-es tézisek viszont ismét megkeményítették a cenzúrát, amelyet 1977-ben formálisan "megszüntettek" (a "legnagyobb kedvezmény" USA-tól való igénylése miatt). Tulajdonképpen csak átutalták a cenzúrát a lapok és kiadók szerkesztőségeihez. Ezt az egész cenzúrát két határozat minősített: az egyik 1982-ben a jógáról szóló összes könyv kiselejtezése volt, az 1983-as dekrétum értelmében pedig minden írógépet és másológépet be kellett jelenteni a milícián. Hasonlóképpen radikális intézkedés volt a "betiltott írók", "az országból távozottak", vagyis a politikai menekültek listájának kiegészítése, időnkénti aktualizálása. 1983-ban 36 név szerepelt a listán, 1988-ben 152. E listáknak objektív irodalomtörténeti haszna is van. Ezek alapján meg lehet rajzolni a román irodalom száműzöttjeinek és a diaszpórának szinte pontos térképét. - Részlet Adrian Marino írásából. Fordította Kántor Erzsébet. Korunk, 2001. szeptember) /b.d.: Cenzúra Romániában. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./"

"Okt. 26-28-án, három napon át emlékeztek Reményik Sándor költőre halálának hatvanadik évfordulóján, az EMKE, a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány, a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület Kolozsvárról, valamint az óradnai Reményik Sándor Tanulmányi Ház szervezésében. A Kolozsváron lezajlott koszorúzási ünnepséget másnap Óradnán versmondó vetélkedő követte, melyen húsz, határon túli és hazai diák vett részt. A költő különös kötöttséget érzett Óradna és Borberek iránt, ahol többször is időzött. Ez a vidék a csángó települések sorsára jutott: vallásukban megmaradtak ugyan, de nyelvüket lassan elveszítették. Ezért is fontos az a nyelvápoló, nyelvfejlesztő mozgalom, melyet a Bauer házaspár a helyi katolikus egyházzal közösen indított el és ápol mai napig is ezen a vidéken. Felavatták a borbereki katolikus kápolna oldalára elhelyezett emléktáblát. Az emléktáblát több egylet és magánszemély koszorúzta meg, így az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a besztercei RMDSZ, a debreceni református kollégium tanári küldöttsége, Pécs város képviselői, a Magyar Írószövetség, az óradnai római katolikus plébánia, a Reményik Sándor ház, a Caritas Nőegylet és a kolozsvári Reményik Sándor Egyesület. Az ünnepség irodalmi konferenciával folytatódott. A felszólalók között volt Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Tüskés Tibor pécsi irodalomtörténész, Lászlóffy Csaba és Molnos Lajos. Márk Attila brassói zeneszerző adta elő hat dalát, melyet a költő verseire írt. A versmondó verseny résztvevői értékes könyvjutalomban részesültek. /Horváth Gyöngyvér: Reményik Sándorra emlékeztek Radnaborbereken és Óradnán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Másodszor jelent meg a Romániai Magyar Évkönyv, a Szórvány Alapítvány és a Polis Könyvkiadó /Kolozsvár/ közös munkája gyümölcseként. A szerkesztőtanács (Bakk Miklós, Bodó Barna, Csép Sándor, Dávid Gyula, Egyed Péter, Pozsony Ferenc, Somai József) olyan kiadvánnyal rukkolt elő, amely nem szokványos összeálló helyzetjelentés idei közösségi állapotunkról, hanem az elemzés igényével lép fel. Tervezik, hogy az évkönyv egy olyan tudománypolitikai orgánummá váljon, amely nem csupán felleltározza, hogy milyen területen milyen szakembereink tevékenykednek, hanem tükrözi, irányítja, tematizálja is a kutatási munkát. A Romániai Magyar Évkönyv 2001 tartalmát tekintve öt fejezetből tevődik össze: A demokrácia útján (témái - általános választások 2000-ben; magyar nemzetszerkezet; az RMDSZ és a kormánykoalíció 1996-2000-ben; jogállás és kedvezmények); Adatok és folyamatok (erdélyi magyar diákok a kimenni vagy maradni dilemmájában; a Székelyföld régiófejlődése); Magyar nyelvű oktatás és művelődés; Tanulmányok (államosított, de vissza nem szolgáltatott ingatlanjainkról, emberjogtiprási esetekről, Frunda György 2000-es államelnöki kampányáról, a státustörvényről); Kronológiai dokumentumok. Bevezetőjében, Bodó Barna szerint, az első évkönyvhöz viszonyítva újdonságot a támogatók kiléte hozta. Főként a bukaresti Művelődési és Vallásügyi Minisztérium, amely a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és a Pro Professione Alapítvánnyal karöltve lehetővé tette ennek a jelentős kiadványnak a megjelentetését. /Ö. I. B.: Romániai Magyar Évkönyv 2001. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Okt. 29-én mutatták be a Romániai Magyar Évkönyv idei kiadását Kolozsváron. Egyed Péter méltatta a szerzők, szerkesztők profizmusát (ezt a profizmust bizonyítja, hogy a kötet megjelent a már tavaly beígért időpontban), kitért az évkönyv műfajának kérdésére, majd rövid tartalmi elemzésbe kezdett. "Minden művelt embernek, a társadalomtudományok művelőinek, tanároknak, diákoknak egyaránt szüksége van egy esztendőre vonatkozó adatbázisra. Ez a 27 tanulmány tematikusan és eseménytörténetileg is behatárolja mindazt, ami a romániai magyarság számára fontos volt. Példás tanulmányokban találjuk meg a nagy összefüggéseket" - fejtette ki Egyed Péter. Bodó Barna, a kötet szerkesztője három újításról szólt. A kötet dokumentumértéke meghaladja az előbbiét, sőt, a csángó helyzetről készült írások nemcsak dokumentumértékűek, de egyfajta jövőkép is elénk tárul. Míg az első kötetnél a szerkesztők keresték meg a szerzőket, idén a szerzők már maguktól jelentkeztek. Veres Valér abban látja a könyv jelentőségét, hogy "kialakult egy olyan fórum, ahova külföldiek is fordulhatnak, ha a romániai magyarságról akarnak megtudni valamit. Az erdélyi magyar kultúrát és legitim véleményünket el tudjuk így juttatni a világnak." /Balázsi-Pál Előd: Bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv 2001-et. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

"A magyar fél üdvözli, hogy Ioan Rus román belügyminiszter nyilatkozata Románia euroatlanti integrációs felkészülése jegyében az európai értékek román részről történő átvételére való törekvést tükrözte, így a magyar-román kapcsolatok összefüggésében is a szubszidiaritás, a decentralizáció és a helyi autonómia európai normáit említette - áll Horváth Gábor magyar külügyi szóvivő nyilatkozatában, amely a román belügyminiszter vasárnapi kijelentéseire reagál. "Sajnálatos azonban, hogy az európai fejlődésnek ezen, ma már meghatározó és a jövőben tovább erősödő alapelvei a román értelmezésben éppen lényegükkel és az európai fejlődés kibontakozó fő vonulatával ellentétes következtetésekhez vezetnek - folytatódik a dokumentum. - Magyarország következetesen olyan politikát folytatott és folytat, amely beruházás-barát feltételeket teremtett a gazdaság- és területfejlesztésbe bekapcsolódó külföldi tőke működéséhez. A magyar fél Románia európai felzárkózásában és annak támogatásában érdekelt, így e téren is kész átadni tapasztalatait. Egy évtizede Magyarország esetében is földrajzi realitás volt az, hogy az európai gazdaság nyugati irányból lépett be. Ennek felismerése, majd kamatoztatása kétségtelenül felgyorsította az egész ország euroatlanti felzárkózását és csatlakozását. A Románia nyugati területeire, így az Erdélybe irányuló külföldi beruházások egy ilyen folyamat kiindulópontjai lehetnek. A Románia nyugati részein, így Erdélyben megvalósuló magyar beruházások a kölcsönös gazdasági érdekeken túl az európai fejlődésben szintén egyre hangsúlyosabbá váló regionalizmus térnyerését is megtestesítik. A magyar magángazdaság szereplőinek romániai jelenlétét érintő, és főleg ennek állítólagos kedvezőtlen következményeit sugalló rendszeres és téves román állításokkal szemben a magyar fél általános és egyértelmű kiindulási pontja az, hogy a külföldi befektetők elutasítása, jelenlétük politikai okokból való bírálata és megkérdőjelezése általában a beruházók elriasztásának kockázatával járhat. A közlemény szerint a magyar fél ezúttal is megerősíti, hogy a magyar-román gazdaságpolitikai együttműködés terén változatlanul érvényesek az Orbán Viktor miniszterelnök által július 28-án ismertetett csomagtervben javasolt kezdeményezések. /A magyar külügyminisztérium válaszol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./"

"Okt. 30-án több politikai párt és civil szervezet felszólította Adrian Nastase miniszterelnököt azon javaslatának visszavonására, hogy az RMDSZ tagsági könyv szolgáljon a magyar igazolvány kiadásának alapjául. A közös nyilatkozatot a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt, a Szövetség Romániáért, a Parasztpárt, a Jobboldali Erők Szövetsége, a Polgári Szövetség és az Egyetemi Szolidaritás vezetői írták alá. /Nem tetszik. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./ Közös nyilatkozatban bírálta az ellenzék azt a módot, ahogyan Adrian Nastase a státustörvény kérdését kezelte. A tavaly novemberben tartott parlamenti választások óta először fogadott el közös nyilatkozatot a kormányzó Szociáldemokrata Párt parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus ellenzéke. Az aláírók szerint Nastase indítványa súlyosan megsérti Románia szuverenitását, és megengedhetetlennek tartják, hogy a nemzeti érdek politikai alku tárgyát képezze. Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke bejelentette, pártja állásfoglalást tesz közzé, melyben megfogalmazza azokat a téziseket, amelyekhez Romániának mindenképpen ragaszkodnia kellene a Magyarországgal folytatott egyeztetéseken. Úgy vélte, Adrian Nastase azért tett engedményt a magyaroknak, hogy cserében megszerezze az RMDSZ támogatását a költségvetés elfogadásához. Hasonló hangnemben szólt Emil Boc, a Demokrata Párt alelnöke is. Ezzel szemben mind Victor Ciorbea, a Nemzeti Parasztpárt elnöke, mind Zoe Petre, az Egyetemi Szolidaritás elnöke, mind pedig Serban Radulescu Zoner, a Polgári Szövetség elnöke a Nastase-kabinet más külpolitikai kérdésekben is megmutatkozó következetlenségét bírálta. Victor Ciorbea a Krónikának nyilatkozva elmondta, a Nastase-kormány politikája nyomán Romániának lassan minden szomszédjával meggyűlik a baja. A volt miniszterelnök arra is figyelmeztetett, hogy a szomszédok helyett Bukarest újabban Moszkvával fűzi szorosabbra a szálakat. - A nyilatkozat szövegéből az derül ki, hogy az aláírók tájékozatlanok, demagógiában szenvednek - jelentette ki Cozmin Gusa, a kormánypárt főtitkára. Mint kifejtette, Magyarország két lehetőség közül választhat: vagy figyelembe veszi Adrian Nastase javaslatait, vagy nem alkalmazza a törvényt Románia területén. "Mi csak az esetben fogadjuk el az RMDSZ-tagkönyveket a magyar igazolványok helyett, ha elfogadják a többi javaslatunkat is" - jelentette ki a főtitkár. /Gazda Árpád: Ki Nastasét, ki a státustörvényt támadta. Közös nyilatkozatot fogadott el a demokratikus ellenzék a román "státuspolitikáról" = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./"

"Kolozsváron az önkormányzati képviselők többsége megszavazta volna azt, hogy több mint félmilliárd lejt adjanak a görögkeleti egyháznak a Deák Ferenc utcai templom felépítésére, de Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos emlékeztette őket: 1999 elején azzal a feltétellel szavaztak meg 2,8 milliárd lejt az ortodox egyháznak, hogy a többi felekezet is egy-egy milliárdhoz jusson. Titus Moldovan ortodox pap kifogásolta, hogy míg a többi felekezet 11 templommal rendelkezik a város központjában, az ortodox egyháznak csak egy temploma van. Az áthidaló megoldást Stefan Dimitriu szociáldemokrata tanácsos találta meg: az ortodox egyház kapja meg a félmilliárdot, ugyanakkor 350 milliót kapjon az unitárius, 300 milliót a lutheránus, 350 milliót a római katolikus, 300 milliót a református egyház és 100 milliót a zsidó hitközség. Az összegeket az idén végzett építkezési munkálatokra lehet fordítani, éppen ezért nem valószínű, hogy a magyar egyházak fel tudják használni a kiutalt pénzeket. /Félmilliárd a görögkeleti egyháznak Nem kapnak segélyt a százévesek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

"Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, annak ellenére, hogy az utóbbi hetek eseményeinek függvényében oldódni látszottak a státustörvény szülte feszültségek, a hazai sajtó torzított információk révén fokozza ezt a feszültséget. Az ellenzéknek és a parlamenten kívüli pártoknak a státustörvény bírálása kapcsán történő összefogásáról Markó Béla elmondta: valóban szükséges egy erős ellenzék létrehozása, viszont sajnálatos, hogy ezt az ellenzéket csakis a magyarellenesség képes összetartani. Az utóbbi időben felerősödő nacionalista hangvételre utalva a szövetségi elnök rámutatott, hogy ezzel az erőfeszítéssel az NLP és a DP akár a Nagy-Románia Párt liberális, illetve szociáldemokrata szárnyát is képezhetnék. Markó Béla kifejtette, hogy a nacionalista megnyilvánulásoktól a kormánypárt sem mentes. Ioan Rus belügyminiszter programtervezetének kapcsán elmondta, bízik abban, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetősége nem fogja felkarolni a Kolozs megyei szervezet újonnan megválasztott elnökének kezdeményezését. /RMDSZ Tájékoztató, okt. 31., 2070. sz./"

"Történelemtankönyvek Romániában címmel szervezett kétnapos szemináriumot Segesváron a Project on Ethnic Relations marosvásárhelyi irodája. A tanácskozás többek között a kisebbségi történelemoktatás, a tankönyvek megírása, a történészek és tankönyvírók közötti egyeztetések, a cenzúra témákat érintette. A találkozón részt vett többek közt Livia B. Plaks, a PER ügyvezető igazgatója, Dan Pavel politológus, a PER igazgatója, Andrzej Mirga lengyelországi egyetemi előadótanár, Adrian Cioroianu, Marius Lazar, Cornel Groza egyetemi tanárok, valamint történelem szakos pedagógusok, tanfelügyelők, tankönyvkiadók vezetői. A közösen megfogalmazott nyilatkozatban leszögezték, a történelemoktatás alapvető kritériuma a nemzeti identitás megőrzése a román többség és a nemzeti kisebbségek esetében, valamint az európai integráció elősegítése. Felhívják a figyelmet arra, hogy Románia és az itt élő kisebbségek történelmét valósághű módon kell tükrözni, a közös hazával szembeni lojalitás szellemében. Az ország történelmének ismerete minden román állampolgár állampolgári kötelesség, függetlenül az etnikumi hovatartozástól. Ugyanakkor a történelem szakos tanárok és a román nemzetiségű tanulók a nemzeti kisebbségek történelmének és hagyományainak megismerésével a társadalmi együttélést szolgálják, ezért a résztvevők ajánlják, hogy román nyelven is tegyék elérhetővé az Oktatásügyi Minisztérium által is jóváhagyott, a kisebbségek történelmét bemutató tankönyveket. A szemináriumon elhangzott, Románia történelmének oktatása egyáltalán nem illeszkedik a nemzetközi történelemoktatásba. Példaként Lengyelország és Ukrajna esetét hozták fel, ahol a történészek képesek voltak a közeledésre, és együtt vitatták meg a történelem oly módon való oktatását, hogy az egyik népet se sértse. Ezzel szemben Romániában ilyen egyeztetés nem volt, a magyar és román történészek bizottsága már régen nem tanácskozott. /Antal Erika: Sértések nélkül. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./"

"Okt. 30-án Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban ülésezett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. "Az internetet nekünk, szétszórtságban élo magyaroknak találták ki..." - ez a mondat lehetne a mottója a találkozónak. A konferencia magyarországi kezdeményezői meghívták erre az alkalomra mindazokat a szervezeteket, közintézmények, újságok képviselőit, honlapszerkesztőket, akik az internetes magyar-magyar kapcsolattartásban már egy ideje közreműködnek. Jelen voltak kulturális vagy érdekvédelmi nonprofit szervezetek képviselői Magyarországról és a környező országokból, olyanok, akik a magyar anyanyelvű internethasználók művelődési igényeit kielégíteni szándékozó honlapokkal foglalkoznak. A nemzetközi társaság ügyvezető elnöke, Komlós Attila mellett a Magyar Elektronikus Könyvtárt Moldován István, a Neumann János Digitális Könyvtárt Reisz T. Csaba, a New York-i székhelyű HHRF Magyar Emberijogi Alapítványt budapesti munkatársa, Kott Ferenc képviselte. A HHRF érdekvédelmi szervezet által biztosított ingyenes webhelyen olvasható 1999 márciusa óta a Szatmári Friss Újság internetes változata. Eddig több mint 142 ezer látogatója volt ennek az oldalnak. A Határon Túli Magyarok Hivatalát Bátai Tibor, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát pedig Kálóczy Katalin képviselte. Meghívták a konferenciára az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági szakembereket, olyan újságok, elektronikus folyóiratok, portálok készítőit, amelyekkel az interneten találkozhat a magyarul böngésző olvasó, így a Transindex vagy a Világhírnév nevű, Kolozsváron készülő portálok szerkesztői is jelen voltak. A megbeszélések témái közt szerepelt: a magyar irodalom feldolgozása az interneten, elektronikus könyvtárépítés, irodalmi folyóiratok, multifunkcionális portálok szerkesztése és működése. Megfogalmazódott egy összefogó nyilvántartás, a magyar nyelvű közösségi honlapok regisztrálásának igénye is. /Debreczeni Éva: Virtuális kapcsolataink az interneten. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 31./"

"Közzétették az idén májusban megtartott szlovákiai népszámlálás első eredményeit. Eszerint a szlovákiai magyarok lélekszáma tíz év alatt közel ötvenezerrel lett kevesebb. Az adott pillanatban Szlovákiában 5 379 455 ember élt. Közülük 4 614 854 vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. A magyar nemzetiségűek lélekszáma 520 528 volt, vagyis az 1991 márciusában tartott előző népszámlás adataihoz mérten 46 768 fővel csökkent. Míg 1991-ben Szlovákia lakosságának 10,8 százaléka volt magyar nemzetiségű, mára a magyarok aránya 9,7 százalékra csökkent. /(Keszeli Ferenc): Szlovákiában kevesebb a magyar. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./"

"A 2001-es Művelődés folyóirat június-szeptemberi számában az olvasó betekintést nyerhetett az 1955-58-as évek művelődési életébe. Azokban a nagyon zavaros időkben is születtek maradandó alkotások, olykor remekművek, amelyekről a lap akkori számai hűségesen beszámoltak. Galéria rovatban szó volt az akkori művészekről, Nagy Imréről, Szervátiusz Jenőről, Ziffer Sándorról, Gy. Szabó Béláról. /Takarékos Művelődés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

"A román külügyi szóvivő némiképp arrogáns hangnemű, sajátos módon folytatott választási kampánynak nevezte okt. 31-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyik közelmúltban adott interjúját. Bukarestben Victor Micula szóvivő sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: a magyar miniszterelnök kijelentése, miszerint Romániának az a problémája, hogy 2 millióval több, Magyarországnak pedig az, hogy 2 millióval kevesebb magyar él területén, "régi időket, a múlt századbeli választási kampányokat idézi". Victor Micula úgy vélekedett, hogy a magyar miniszterelnök feltehetően a magyar lakosság figyelmét szeretné a választási kampányban a belső problémákról egy külpolitikai kérdésre terelni. - Okt. 29-én a tájékoztatási minisztérium egy olyan közleményt hozott nyilvánosságra, amely szerint "a kormány tudomásul vette, hogy a Magyar Állandó Értekezlet 4. ülése hivatalosan elutasította" Adrian Nastase javaslatait. /Orbán Viktor arrogáns - vélekedik a román külügy. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"

"Van-e élet a Velencei Bizottság döntése után? - tette fel a kérdést a lap munkatársa, Papp Sándor Zsigmond. Mármint a román-magyar kapcsolatok terén. Ugyanis a kétféle, szinte gyökeresen eltérő értelmezés nem jósol jó időt a két ország közti "hagyományosan" jó viszonyban. Ezért is kelt meglepetést, hogy Bukarest és Budapest testvérvárosi szerződést kíván kötni. Az SZDSZ-es Demszky Gábor nyilván pártjának politikáját követi (az SZDSZ az egyetlen magyar parlamenti párt, mely nem szavazta meg a státustörvényt). /Papp Sándor Zsigmond: A népszerűség fénye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./"

"Ha a magyar miniszterelnök a Duna TV-ben a határon túli magyaroknak kedvezményeket biztosító törvényről beszél, akkor idehaza mindenképpen oda kell figyelni. Annyira szép, kerek, tömör, optimista, jövőbemutató üzenetet röpített felénk az éteren keresztül Orbán Viktor, hogy okt. 26-án ettől szinte azt hittük: ezután majd minden másképpen lesz- írta ironikusan Máthé Éva. Hozzátette: "Milyen nagy kár, hogy a majdnem tökéletes kormányfő magával cipeli egész korrupció- gyanús hátterét - az orbáni bányákkal, az elsimicskázott fidesz-közeli cégekkel, melyeket egy napon percek alatt vásárolt fel egy rejtélyes üzletember, Kaya Ibrahim." "Kár, hogy az arculatépítő szakértők arra nem találtak megoldást, hogy észrevétlenné tegyék a fiatalos lendület mögött meghúzódó arroganciát, intoleranciát." Orbán Viktor kijelentette: "nem az a fontos, hogy én mit mondok, hogy hány magyar miniszterelnökének tartanak engem, hanem az, hogy a határon túli magyarok lélekben mit éreznek ezzel kapcsolatban." Máthé Éva minősített: "Való igaz, Antall József úr nem kérdezte meg tőlünk: mi is miniszterelnökünknek tartjuk-e őt. De szájából mégis valahogy hitelesebben hatott a kinyilatkoztatás: nekünk is miniszterelnökünk." Az újságírónő szerint: "a kedvezménytörvény egy nagy történelmi lufi, melyhez ha gombostűvel hozzá érünk, nem marad más belőle, mint egy tépett gumicafat. A sima beszédű, szót szóba tehetséggel fűző, nyílt tekintetű magyar miniszterelnök elismerte a Duna TV-ben: az egészségügyi ellátás terén számunkra nem változik semmi. Azt nem mondta, de mi tudjuk: a munkavállalási könnyítés nem jár majd azzal is, hogy valakinek tálcán kínálják odaát a munkahelyet. Az is nehezen képzelhető el, hogy valaki évente három hónapra itt tudja hagyni saját munkahelyét, s átrándul az anyaországba - mellékes jövedelemért. Aztán meg az is gond, hogy a magyar igazolványokért Magyarországra kellene átrándulni. Az útlevél drága. Az erélyi magyarság java része nem rendelkezik úti okmánnyal, hát még az útiköltségre való összeggel... " /Máthé Éva: Ha a magyar miniszterelnök beszél a Duna TV-ben, arra Erdélyben oda kell figyelni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

"November 3-11. között nagyszabású ünnepségsorozatra kerül sor Dicsőszentmártonban. A Magyar Kulturális Napokat - Márton Napi Vigasságokat a Kis-Küküllő Alapítvány, az RMDSZ, a helyi egyházközségek, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület, a Dicsőszentmártoni Népszínház, a Magyar Pedagógus Szövetség valamint az Alsó-Kisküküllő Menti Ifjúsági Szervezetek Szövetsége szervezi. November 3-án a IX. Kis-Küküllő Menti Borverseny nyitja a sorozatot, melyet este szüreti bál követ, ennek keretében a szászcsávási hagyományőrző cigányzenekar húzza majd a talpalávalót. November 4-én Hunyadi László és Kántor Zita képzőművészek kiállításának megnyitójára kerül sor, majd megnyitják a Dicsőszentmártoni Kulturális Napokat. Beszédet mond Kóródy István, a Kis-Küküllő Alapítvány tiszteletbeli elnöke, valamint dr. Kakassy Sándor, az alapítvány elnöke. A Pro Urbe kitüntetések átadása után nagyszabású folklórműsort tekinthetnek meg az érdeklődők. Nov. 5-én az Ariel Marosvásárhelyi Ifjúsági és Gyermekszínház vendégszerepel a kisvárosban; 6-án pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata adja elő a Színésznők című darabot. Lesz még szimfonikus hangverseny, író-olvasó találkozó keretében ünneplik meg azt, hogy 10 éve létesült és azóta is megjelenik a helyi Kis-Küküllő c. lap. Az olvasók ezúttal a megye újságainak szerkesztőivel: a Népújság, a Bekecsalja, a Szászrégen és Vidéke, valamint a Látó című irodalmi folyóirat munkatársaival találkozhatnak. Végül megünneplik azt, hogy 10 éve alakult a Sípos Domokos Művelődési Egyesület vegyes kara. /(Máthé Éva): Márton napi vigasságok - Dicsőszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./"

"A Hargita és Kovászna megye iskoláiban olyan Magyarországon kiadott tankönyveket találtak, amelyeket sem a román, sem a magyar oktatási minisztérium nem hagyott jóvá - közölte okt. 30-án Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. Andronescu szerint ezeknek a könyveknek nincs helyük még az iskolai könyvtárakban sem. A minisztérium november elején küldött magyar tankönyvek után kutató bizottságokat Hargita és Kovászna megye iskoláiba, mivel a román sajtó arról számolt be, hogy ezekben az iskolákban magyarországi tankönyvekből tanítják a diákokat. Ecaterina Andronescu szerint a minisztériumi bizottságok nem kutathatják át a gyermekek iskolatáskáit, de arra felhívták a tanárok és az iskolaigazgatók figyelmét, hogy törvényellenes olyan tankönyveket használni, elfogadni, amelyek nem rendelkeznek a román oktatási minisztérium pecsétjével. Horia Grama, Kovászna megye prefektusa arról számolt be, hogy a megyébe az idén 92 ezer könyv érkezett adományként Magyarországról. Ezek között irodalmi művek és tankönyvek egyaránt megtalálhatók voltak. Grama szerint az oktatási minisztérium megfelelő szankciókat hoz majd amiatt, hogy nem engedélyezett könyvek kerültek az iskolákba. /Engedély nélküli tankönyveket találtak Székelyföldön? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"

"A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ megkezdte azon kéziratok visszaszolgáltatását, amelyeket még elődje, a szekuritáté ideje alatt koboztak el, 1989 előtt, elsősorban kulturális személyiségektől. A szolgálat arról panaszkodik, hogy annak ellenére, hogy publikálta az érintett személyek nevét, mégis ötvenezer lapnyi kézirat van még náluk, amelyekért még nem jelentkeztek szerzőik, vagy azok jogos örökösei. A listán olyan személy is szerepel, akit 1985-ben bestiális módon öltek meg a "szekuritáté" pincéjében. Összesen 103 szerzőt tartanak nyilván, akiknek vissza kell adniuk elkobzott kézirataikat. /(bodnár): Az RHSZ (SRI) visszaadja a szekuritáté által elkobzott kéziratokat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 1./"

"Okt. 25-én Ipolyi Stummer-Arnold római katolikus püspökre emlékeztek Nagyváradon, aki rövid ideig, 1886. február 18-tól december 2-án bekövetkezett haláláig lehetett nagyváradi püspök. Néprajzkutatóként összegyűjtötte a kereszténység előtti régi magyar hiedelemvilág emlékeit. "A magyar mythológia" a mai napig az egyik legmonumentálisabb, legteljesebb mű. Feldolgozta, rendszerezte a teljes magyar folklórt, kitért történelmi és nyelvi jelenségekre. Vaskos népmesegyűjteményt adott ki. Ipolyi, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, számos tudományos művészettörténeti testületet irányított. Nagyváradon 1999-ben elevenítették föl Schlauch Lőrinc, Rómer Flóris, Nogáll János és Karácsonyi János főpapok alakját. Tavaly pedig Pázmány Péterről és Bunyitay Vincéről tartottak előadásokat. /Ipolyi emlékülés Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./"

" Az 5. Zilahi Napok egy hetes rendezvénysorozata ért véget október utolsó vasárnapján. Az elmúlt hét folyamán a programba iktatták az 1956-os forradalomról szóló megemlékezést; ifjú tehetségek gáláját tartották meg. Záróprogramként a budapesti Szent László Gimnázium diákjai adták elő Szörényi Levente-Bródy János: István, a király című művét. Zilahi Napok címen színes kiadványt jelentettek meg a szervezők. A füzet egyféle Zilahi kalauz: rövid helytörténetet, földrajzot közöl, ismerteti a 21. századelő gazdasági, oktatási, egészségügyi helyzetét, művelődési életét. Első alkalommal tart szemlét a helyi alapítványokról, civilszervezetekről. /(fejér): 5. Zilahi Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./"

"A székelyudvarhelyi MADISZ szervezésében novemberben indul az Udvarhelyszék jövőjéért nevet viselő önkormányzati képzés. A kétéves program során a résztvevők a negyedévente sorra kerülő előadássorozatokon kapnak megfelelő képzést különböző, az önkormányzatokat érintő témakörökben. Az első nov. 3-4-én lesz Homoródszentmártonban, a Dávid Ferenc Ifjúsági és Konferencia Központban. /Jakab Árpád: Képzés Udvarhelyszék jövőjéért. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 1./"

"Simon Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója Markó Bélának címzett, október 4-én keltezett nyílt levelében a szövetségi elnök segítségét kérte az opera és a színház közt évek óta tartó konfliktus megoldásában. Az intézményvezető szerint Tompa Gábor színházigazgató három éve az operát és személyét lejárató, és a művelődési minisztériumba is eljuttatott levelekkel árasztja el, amelyek szerint a Simon vezette intézményt "kizárólag politikai okokból tartják fönn". A Magyar Színházban tovább mérgesedik a viszony az intézmény vezetősége és a színészek egy csoportja közt, akiknek Tompa Gábor nem hosszabbította meg szerződésüket. Mint ismeretes, a nyolc elbocsátott színészhez csatlakozott a társulatból már korábban kiváló Sebesi Karen Attila is, aki "közösség- és közönségellenességgel" vádolja a színház igazgató-rendezőjét. /Sétatéri opera-színház konfliktus. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ A Simon Gábor által idézett Tompa-levelek szerint az opera mesterséges fenntartása az RMDSZ-nek a kormányon levő politikai erőkkel kötött egyezményben foglaltaknak köszönhető, amely afféle jól mutató díszítőeleme a "soknemzetiségű kulturális kirakatpolitikának". Simon szerint Tompa felrúgta az egy épületben működő két intézmény közt évtizedek óta létező szabályokat. Tompa Gábor "a kapusszolgálatot meg egyenesen arra kényszeríti, a szerződés felbontásával fenyegetve, hogy egyes opera munkatársakat ne engedjenek be, vagy ha operást keresnek telefonon, a kapunál ne teljesítsék a kérést" - áll a nyílt levélben. "Három éve gyűjtögetem Tompa leveleit, amiket többnyire románul ír, és legalább a művelődési minisztériumba elküld." Az igazgató emlékeztet: "ebben a pillanatban az opera a legnagyobb határon kívüli intézmény, sorsa nem lehet közömbös sem a közvélemény, sem az érdekképviseleti szerv számára". /Veszélyes viszályok. Sétatéri opera-színház konfliktus. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"

"Az 1956-os magyarországi forradalom nem maradt meg a határok által megszabott területen. A Csernátonban élő, 81 éves Bulárka István egyike volt azoknak, akiknek bátorságuk volt hallatni a hangjukat. Bulárka István /sz. Alsócsernáton, 1920/ géplakatos lett. Négy évet húzott le orosz hadifogságban, és a romániai börtönök jó részét belülről is megismerte, azért mert 1956-ban szervezkedni próbált. Az 1956-os magyarországi forradalom Szentkatolnán érte. Hat és fél évet ült börtönben, jóllehet 23 évet kapott. Szentkatolnán ő volt az egyetlen ember, aki ki merte mondani, hogy egyetért a magyar néppel, és merte vállalni véleményét. Bulárka István 1958-ban kezdte meg a kálváriát. Három hónapig vallatták, majd 1958 áprilisában megtartották a tárgyalást. Halálra ítélték, de az otthon levő három gyerek miatt megkegyelmeztek, és "mindössze" 23 évet sóztak rá. Galacon 1958-tól 1960-ig volt, utána a Botosaniba Ott nagyon nehéz volt, mert nem adtak élelmiszert, állítólag nem tüntették fel őket az élelmezési listán. Sokan meghaltak, amíg - egy idő után - valamivel jobb ételt kaptak. 1962-ben Szamosújvárra vitték. 1964 nyarán hazaengedték családjához. Bulárka István vagyonát elkobozták, családjának bérelnie kellett a lakást, mely egykor saját tulajdonukat képezte. Munkahelyet a felesége nem kapott, mert veszélyes elemnek minősítették a családtagokat is. Így önerőből, kis földön gazdálkodva tartotta el a három gyereket, a falubeliektől nem sok segítséget kapott, hiszen mindenki félt attól, hogy egy politikai elítélt családjának segítő kezet nyújtson. A meghurcoltatások ellenére "magyarnak vallottam és vallom magamat, akármi történjen is" - mondta a 81 éves forradalmár. /Bartos Lóránt: 1956-os forradalmár emlékezik. Saját magát megláncolta. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 1./"

"Resicabányán idén is folytatódnak az iskolán kívüli magyar nyelvtanfolyamok a római katolikus egyház védnöksége alatt. Egyelőre alacsony az érdeklődés, de a tavalyi tapasztalatok szerint az érdeklődés növekedni fog. /Makay Botond: Folytatódnak a magyar nyelvtanfolyamok. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./"

"A székelyföldi ún. tankönyvellenőrzések során nyilvánosságra került tanügyminisztériumi visszaélésekkel kapcsolatban tiltakozást adtak ki a Magyar Írószövetség, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) és a Nemzetközi Filológia Társaság elnökei, illetve főtitkárai. A szerzők sajnálattal állapítják meg, hogy "a már meghaladottnak remélt múlt nacionálkommunista beidegződései, a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar könyv, a magyar múlt iránti gyanakvás és gyűlölet, általában a magyarellenesség még ma is kísértenek, olykor maguk mögé utasítva a jelen bölcs belátásait és egy ország jövőbeni érdekeit." Az állásfoglalásban a szerzők - Pomogáts Béla, Komlós Attila és Jankovics József - azon reményüknek adnak hangot, hogy "ezeket a túlkapásokat nem csak mi, az egyetemes kultúráért, benne az egyes nemzeti kultúrák értékeiért aggódó, magyarul beszélő, gondolkodó emberek utasítjuk el (...), hanem azon román emberek is, akik világosan látják: hazájuk, népük érdekei egybefonódnak az egységesülés útjára lépett európai nemzetek érdekeivel, közöttük a magyarokéval is." /Magyar értelmiségiek állásfoglalása a tankönyvellenőrzésekről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1., az állásfoglalás szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./"

"Több mint egy éve, amióta Marosvásárhelyen Dorin Florea váltotta fel a korábbi polgármestert, Fodor Imrét, nem állt be az "önkormányzati fegyverszünet". A városi tanács többségi, RMDSZ-frakciója árgus szemekkel figyeli Florea minden lépését. A kölcsönös vádaskodásnak vége-hossza nincs. Az egy éves tevékenységről szóló polgármesteri beszámoló több hónapja elkészült, tanácsülési vitája mindeddig elmaradt, magyar honatyák szerint azért, mert Florea megakadályozta a nyílt vitát. A napokban sor került a szokásos havi plenáris ülésre. A tanácsülésen a polgármesteri jelentés az RMDSZ-frakció nevében Dávid Csaba tanácsos olvasta fel a bírálatot. A fő kifogás az volt, hogy az éves jelentésben Florea doktor "mellébeszélt", nem adott számot a tanácsi határozatok megvalósítási stádiumáról; a hivatal populista, "kirakatügyekkel" foglalkozik - például járdát borít színes "cementpiskótákkal", a hivatal ablakába virágokat tétet, miközben elhanyagolja a jelentős beruházásokat; a 2001-es városi költségvetést nem állították össze kellő szakszerűséggel; a polgármester felelőtlenül bánik a közpénzekkel, és az arculatépítő műsorokban egy szó sem hangzik el magyarul, holott a lakosság fele magyar; a kétnyelvű feliratozás üres ígéret maradt a városban. A polgármester elutasította a bírálatot, majd támadásba lendült. Kilátásba helyezte, hogy ezután egy sor leleplezést fog tenni. /Máthé Éva: Az RMDSZ-frakció beolvasott! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./"

"Az Európa Tanács miniszteri bizottsága okt. 31-én Strasbourgban közzétette az európai értékekre támaszkodó történelemoktatásról kidolgozott ajánlását, melyben hangsúlyosan állapította meg, hogy a történelemhamisítás ellentétes az Európa Tanács meghirdetett alapelveivel. A dokumentum szerint az európai történelem tanításának a tolerancia, a kölcsönös megértés, az emberi és demokratikus jogok, valamint az emberiségellenes bűnök megelőzésének alapvető értékeit kell képviselnie. Ezzel összefüggésben óv a történelem meghamisításától, a múlt tényeinek propaganda- és ideológiai célú deformálásától, a történelmi források eltorzításától csakúgy, mint a történelmi tények tagadásától vagy elhallgatásától. Az ET végrehajtó testületének álláspontja szerint a történelmi nevelésnek a világra nyitott európai lelkiismerettel kell felvértezni a tanulókat, s ennek kialakításához a levéltárak, a film, az audiovizuális termékek, az információs technikák, múzeumok és a történelmi hagyományok szóbeli átadásának lehetőségeit javasolja felhasználni. Külön felhívja a figyelmet a legmodernebb kommunikációs eszközök alkalmazására, egyúttal azonban szükségesnek nyilvánítja a rasszista, idegengyűlölő vagy történelemhamisító eszmék internetes terjesztése elleni küzdelmet. Az ET-ajánlás hangsúlyozza, hogy a XX. századi történelem szörnyűséges eseményeinek megismétlődését vagy tagadását meg kell előzni, s ennek érdekében indítványozza, hogy az iskolákban szenteljenek emléknapot a holokausztnak és az emberiségellenes bűnök megelőzésének az egyes tagállamok saját történelmének meghatározott eseményeihez időzítve. Az ajánlásokat kidolgozó szakbizottság magyar vezetője, Perényi János nagykövet szerint a dokumentum számos magyar javaslatot foglal magába. /Európa Tanács. Ajánlás az európai történelemtanításról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./"