"Okt. 19-én Szófiában találkoztak a NATO-tagságra pályázó országok nagykövetei. A vilniusi csoport kilenc ország - Albánia, Bulgária, Lettország, Észtország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia - részvételével alakult meg, később Horvátország is csatlakozott a csoporthoz. Adrian Nastase miniszterelnök az okt. 19-i telekonferencián kijelentette: Romániának az elmúlt időszakban tett előrelépéseknek, illetve a terrorizmussal kapcsolatban képviselt álláspontjának köszönhetően megnőtt a NATO-csatlakozási esélye. /NATO-tagjelölt országok nagyköveteinek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./"

"Nyilvánosságra hozták az ET Joggal a Demokráciáért Európai Bizottságának, az úgynevezett Velencei Bizottságnak a státustörvényről szóló jelentését. Okt. 19-én Adrian Nastase román miniszterelnök azt nyilatkozta: a bizottság jelentése visszaigazolta a státustörvénnyel szembeni román aggodalmakat a jogszabálynak a területen kívüli jellegére vonatkozóan. A román fél értelmezése szerint a jelentésből kiderül: egy ország nem bízhat meg hivatalos ügyek intézésével más államok területén tevékenykedő nem-kormányzati szervezetet valakiknek az etnikai hovatartozását bizonyító igazolvány kiállítására vonatkozóan. A kibocsátott igazolvány pedig nem tüntetheti fel valakiknek az etnikai hovatartozását, hanem csak a törvény hatálya alá tartozását. Nastase olvasatában a jelentés kimondja: az anyaország csupán az oktatás és a kultúra területén biztosíthat kedvezményeket, és ezeknek arányosaknak kell lenniük a megoldandó probléma súlyával. A törvény alkalmazását tekintve nem tehet kivételt az országok között, minden határon túli magyarra érvényes kell hogy legyen. Az anyaország egyoldalúan nem biztosíthat kedvezményeket, ehhez annak az országnak a beleegyezése is szükséges, amelynek az érintett személyek állampolgárai. - A Szabadság közölte a bizottság jelentését. A bizottság megalapozottnak tartja, hogy egyes államok egyoldalúan előnyökhöz igyekeznek juttatni a határaikon túl élő nemzettársaikat. E cél eléréséhez a bizottság a következő módosításokat javasolja a kialakult gyakorlathoz képest: 1. Egy állam akkor hozhat egyoldalú intézkedést külföldi állampolgárok tekintetében, ha a jogszabály hatása az illető állam határán belülre esik. Ha ez a hatás külföldön érezhető, akkor a hiányzó nemzetközi szabályozások esetén a jogszabály meghozatala előtt el kell érni az érintett államok beleegyezését. 2. Nem ruházható fel majdnem hivatalos szereppel egyetlen más állam nem-kormányszervezete sem, minden igazolást az illető államban található konzuli hatóságokon keresztül lehet kiadni azok közösen elfogadott hatásköre alapján. A nem-kormányszervezetek nyilatkozatban leszögezhetik, hogy milyen ismérvek alapján végezhetik a konzulátusok az igazolási eljárást. 3. Határon túli kisebbségi nemzetrészeket érintő egyoldalú intézkedések nem érinthetik a már kétoldalú megállapodásokban szabályozott területeket az érintett állam beleegyezése nélkül. A kétoldalú egyezmények eltérő értelmezése esetén csak akkor tehető egyoldalú lépés, ha minden jóhiszemű egyeztetés kudarcot vallott. 4. Az anyaországnak jogában áll hivatalos irat kibocsátásával feljogosítani bárkit, hogy a kedvezmények haszonélvezőivé váljon, de ez az irat nem tartalmazhat semmiféle vonatkozást az illető nemzeti hovatartozására, és együtt kell járnia a lakhely szerinti állam kibocsátotta érvényes személyazonossági igazolvánnyal. 5. A kisebbségben élő nemzetrészek tagjainak kiváltságos kedvezmények biztosíthatók oktatási és művelődési téren, de csak amennyiben elősegítik a jogos kulturális kapcsolatot anyaország és határon túli kisebbség között. 6. Más téren kiváltságos kedvezményeket csak abban az esetben lehet biztosítani, ha egyszerűbbé teszik a minden külföldi által elérhető kedvezményekhez való hozzáférést. /Nyilvánossá tette jelentését a Velencei Bizottság. Adrian Nastase szerint visszaigazolták a román aggodalmakat. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./"

"A Nemzeti Liberális Párt vezetése "törvénytelennek és erkölcstelennek" nevezte az RMDSZ-nek a státustörvény alkalmazásával kapcsolatos álláspontját. Ugyanakkor, Markó Béla nyilatkozataira utalva, kijelentik: az RMDSZ a magyar kormánnyal szolidarizál anélkül, hogy tekintettel lenne Románia érdekeire és az európai értékekre. A liberálisok szerint az RMDSZ etnikai diszkriminatív szempontokat képvisel és semmibe veszi az EU-országokban honos demokratikus értékeket. /Markó Bélát támadja a liberális párt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./"

"A bukaresti Petőfi Művelődési Társaság okt. 3-i összejövetelén Vistai András János köszöntötte a 75 éves Demény Lajos történészt, aki 1947 óta ismeri az ünnepeltet. Kolozsváron a Mátyás király szülőházában székelő Móricz Zsigmond Kollégium ösztöndíjas tagjaiként találkoztak először. Akkor Vistai András János az Egyetemi Arcvonal címmel hetente megjelenő újságoldalt szerkesztette. Demény Lajos az egykori Leningrádban folytatta tanulmányait. Évek hosszú során kutatta fel a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés írásos emlékeit, s 1960-ban megjelent a könyve, Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés. Ezt később két kiadásban továbbfejlesztette (1977, 1987). Ennek az eseménynek az okmánytárát csak 1991-ben lehetett kiadni. Demény Lajos foglalkozott román könyvtörténeti kutatásokkal is, nevéhez fűződik az első román nyomatatott szöveg felfedezése, bemutatása (1965; könyvben 1971-ben). Ezirányú kutatásait - Lidia Demény közreműködésével - tekintélyes monográfiában összegezte és adta ki 1986-ban. Demény Lajos akadémiai tudományos kutató, majd a Iorga Intézet nemzetiségi osztályának vezetője lett. A 70-es évek végétől az erdélyi magyarság történelme úgyszólván a székelységre szűkült. Demény Lajos és tudományos munkatársai ezt a beszűkítést igyekeztek a lehető legjobban kihasználni. Ezek között legjelentősebb a Székely Oklevéltár új sorozata, ennek két első kötete azonban már csak 1983-ban, illetve 1985-ben jelent meg, folytatása viszont csak 1994-ben. Demény Lajos változatlanul máig a székelyek egyik nagy történésze: a közönség elé tárta a Székely Oklevéltár új sorozatának köteteit (IV.: 1998; V.: 1999; VI.: 2000). Időközben foglalkozott Veress Endre (1863-1953) történész munkásságával, a magyar és a román kultúra több személyiségével, kiadott nyomdászat- és papírtörténeti tanulmányokat, cikkezett a csángókról, munkatársa volt a román historiográfiai enciklopédiának, melynek oldalain ő mutatta be az erdélyi, illetve romániai magyar történészeket (1978), valamint könyvet írt a nagy fejedelemről, Bethlen Gábor és kora címmel (1982), társkiadója volt Wesselényi István Sanyarú világ című, 1703-1708. évi naplója II. kötetének (1985). 1989 után Demény Lajos a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett, majd 1990 tavaszától a választások utánig oktatási miniszterhelyettes, azután szenátor. Nem feledkezett meg a bukaresti magyar tannyelvű középiskoláról sem; neki köszönhető, hogy az intézmény felszámolásának veszélyét sikerült elhárítani a Bukarestben, ahol 1815 óta van magyar iskola. Végezetül csak azt, amiről már a fiatalabbak is tudnak: kutatómunkája közben időt tudott szentelni a Petőfi Társaságnak, a Koós Ferenc Körnek, ahol előadásokat tartott, újabban pedig a Bukaresti Református Egyházat és Sükei Imrét (1780-1848), annak 1815-1848 közötti templom- és iskolaépítő lelkészét illető ismeretlen forrásokat tárt fel és mutatott be. /Vistai András János: Születésnapi köszöntő: Demény Lajos 75 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./"

"Romániában már 1953-tól tartottak attól, hogy a szocializmustól idegen eszmék, majd később a forradalmi megmozdulások átcsapnak Erdélybe is. Ezért bizonyos engedményeket adtak, így valamelyest javult az anyaország és az erdélyi magyarság közötti kapcsolatteremtés. Az 1956-os forradalom eszméi eljutottak az erdélyi magyar értelmiséghez. Itt-ott a rendszer megreformálását célzó szervezkedések jelentek meg. Ezek közé tartozik az 1958-as temesvári kirakatperben ,,Szoboszlay-féle államellenes összeesküvésként" emlegetett mozgalom is. /Ötvenhat, te csillag. Szervezkedő csoportok Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./"

"A magyarországi és a határon túli magyar közoktatási intézmények múltját és jelenkori életét bemutató számítógépes adattár készül - hangzott el a Schola Orbis programról rendezett konferencián okt. 20-án, Budapesten. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) szervezésében zajló munkába eddig 52 intézmény kapcsolódott be, az anyaország mellett Szlovákiából, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből. A magyar iskolák történetének számítógépes feldolgozásán túl az Schola Orbis program célja, hogy az egyes intézményekhez kapcsolódó tanárok, nevessé vált diákok élete, munkássága nyomon követhető legyen. Bakó Anna, az OPKM munkatársa elmondta: az egyes, fontosnak tartott eseményeket tanévenként rögzítették, illetve rögzítik. Az informatikai úton történő képi rögzítés arra is lehetőséget kínál, hogy ritka, eredeti dokumentumokkal is megismerkedhessenek az érdeklődők. A könyvtári, levéltári dokumentumok, iskolai évkönyvek, monográfiák, bibliográfiák, tablóképek felhasználásával eddig elkészült adatbázisok tartalma az adott intézmények mellett az OPKM-nél is elérhetők és CD formájában is napvilágot láttak. A munkálatokhoz a számítógépes programot az OPKM térítésmentesen biztosítja. Gál András Levente, az oktatási tárca közigazgatási államtitkára köszöntőjében az iskolák egymásra találását, együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. Az intézményi háló az, ami minden történelmi, gazdasági viszontagság ellenére megmarad, pótolva a közigazgatási együvé tartozás hiányát - mutatott rá a minisztérium illetékes. Bíró József, az OPKM főigazgatója Nemeskürty István szavait idézte: a múltat nem lehet tőlünk elvenni, de csak akkor a miénk, ha ismerjük. /MTI/ "

" A Velencei Bizottság okt. 19-én megvitatott jelentése és a megfogalmazott ajánlások az alapvető kérdésekben elfogadták a kisebbségvédelemmel kapcsolatos eddigi magyar érvelést - mondta a bizottság Velencében tartott ülése után az MTI-nek Martonyi János. A bizottság elemzéséből kiderül, hogy a több európai országban bevezetett, a magyaréhoz hasonló törvényi szabályozás messzebbre megy, mint a magyar. A jelentés összeállítói pozitív tendenciának nevezik, hogy Európában az utóbbi időben születtek olyan törvények, amelyek a határon túli kisebbségeknek akarnak kedvezményeket adni. A kisebbségvédelemért az elsődleges felelősség mindig azt az államot terheli, amelynek területén a kisebbségek élnek. Emellett azonban azoknak az országoknak is joguk van ilyen törvényeket hozni, amelyek kapcsolatot tartanak fenn más országokban élő kisebbségeikkel. Ez a jelentésnek a legfontosabb következtetése - fogalmazott a külügyminiszter. A jelentés pozitív tendenciának minősíti a szóbanforgó törvények születését, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mindig be kell tartani a nemzetközi jog általános elveit. - A megfogalmazott általános tételek rendkívül hasznosak számunkra, mert például a végrehajtási rendeleteknek a megalkotása során ezeket figyelembe lehet majd venni, de hasznosak azoknak az országoknak is, amelyek a jövőben szeretnének hasonló törvényi szabályozásokat kidolgozni - jelentette ki Martonyi János. A bizottság javaslata szerint az ajánló szervezet a tájékoztatást, ajánlást eljuttathatja "fizikailag" a konzulátusra, az igazolást pedig ez utóbbi adja át a jogosultaknak. - Ezek után a jövőben talán könnyebben lehet majd rendezni a Románia és Magyarország között még meglévő nyitott kérdéseket - fűzte hozzá Martonyi János. /Martonyi: Az alapvető kérdésben elfogadták a magyar érveket. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"A Velencei Bizottság Romániának adott igazat a státustörvényről Magyarországgal folytatott vitájában - állapította meg az okt. 20-i román sajtó. Adevarul: a bizottság minden téren Románia igazát ismerte el, és ezzel felkérte Magyarországot: "ne alkalmazza a magyar igazolvány törvényét", Jurnalul National: az európai jogászok "szétszedték a magyar igazolványt" és "meglékelték a státustörvényt"; Curentul: a Bizottság úgy döntött, hogy a magyar státustörvény meghaladja az európai normákat; Cronica Romana: a velencei ajánlásokból az olvasható ki, hogy a státustörvény nem illeszthető össze az európai elvárásokkal; Evenimentul Zilei: a bizottság Romániának adott igazat a magyar státustörvény kérdésében; Curierul National: bizottság legnagyobb részt Romániának adott igazat; a Cotidianul szerint a bizottság Románia javára billentette el a mérleg nyelvét, javaslatai igazolják a román fenntartásokat. A román lapok értelmezése szerint a Velencei Bizottság jelentése azt fogalmazta meg, hogy a magyar státustörvény nem érvényes Románia területén, az RMDSZ, az erdélyi magyar egyházak és a romániai magyar civil szervezetek nem vehetnek tevőlegesen részt a törvény alkalmazásában. A tervezett magyar igazolványok nem utalhatnak a tulajdonos nemzeti hovatartozására. Az anyaország csak az oktatás és a kultúra terén nyújthat kedvezményeket a határain túl élő kisebbségeinek, és a kedvezmények megadásánál nem tehet különbséget kisebbségei között annak alapján, hogy mely országban élnek. /Román visszhang: "meglékelték" a státustörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"A Velencei Bizottság állásfoglalása azt mutatja, hogy szükség lesz a román és a magyar kormány közti konzultációkra és a bizonyos eljárásokban való egyetértésre - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Markó szerint a bizottság véleményéből talán a legfontosabb az, hogy nem vonta kétségbe a státustörvény alapelveit. Kimondta, hogy egy ország nyújthat kedvezményeket más országokban élő nemzettársainak, ez összhangban van a nemzetközi normákkal. Egyetértett azzal is, hogy ezeket a kedvezményeket kerettörvényben foglalják össze. - Az állásfoglalásából azonban az is kiderül, hogy az RMDSZ-nek igaza volt, amikor óvatosságra intett mindenkit, és arra kérte a két kormányt, hogy minél mélyebbre ható konzultációkat folytassanak egymással - mondta. Hangsúlyozta, a törvény mindenképpen életbe léphet január 1-jén, hiszen annak tartalmával kapcsolatban nem volt alapvető kifogás, de az alkalmazás módja nagyban függ majd attól, hogy a két kormány miben és mikor tud majd egyetértésre jutni. Markó megerősítette, hogy az RMDSZ álláspontja továbbra is az: Romániában az igények összegyűjtését a szövetség apparátusának kell elvégeznie, s ezt a tevékenységet egy - az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek képviselőiből álló - védnöki testületnek kell felügyelnie. /Markó: Nem vonták kétségbe a státustörvény alapelveit. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"Gheorghi Prisecaru, Suceava megyei kormánypárti képviselő, a magyar státustörvény alkalmazásának a felfüggesztésére kidolgozott román indítvány európa tanácsi előterjesztője a Mediafaxnak nyilatkozva elmondta: Románia az Európa Tanács plénumán továbbra is azért harcol, hogy felfüggesszék a magyar státustörvény alkalmazását. Prisecaru szerint várható volt a Velencei Bizottság Románia számára kedvező döntése. A román képviselő elfogadhatatlannak tartja, hogy "egyes országok a kisebbségi kérdéssel visszaélve viszályt keltenek, és bizonyos európai térségek destabilizációját idézik elő, ahogyan az Délkelet-Európában is történt". /Románia továbbra is a státustörvény felfüggesztését követeli. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"Nem tudják beindítani Kolozsváron a Magyar Mozgássérültek Egyesülete által épített Szent Kamillról elnevezett otthont, ugyanis a hivatalos szervek megnehezítik a működési engedély elnyerését - jelentette be Tokay Rozália, az egyesület elnöknője. Mint ismeretes, okt. 6-án avatták fel a mintegy 4000 négyzetméter területet elfoglaló épületet, amely, remények szerint, 80 idős mozgássérültnek ad otthont, napközben több, nehéz életkörülmények között élő embert lát majd el, és lakást biztosít egy ötgyerekes családnak. A sajtótájékoztatón, amelyre Tokay Rozália meghívta a prefektúra, a polgármesteri hivatal, a fogyatékosokért felelő megyei felügyelőség, valamint az írott és az elektronikus média képviselőit, az elnöknő végigvezette a jelenlevőket az épületen, és bemutatta a rendkívüli nehézségek árán felépített otthont. A megyei és városi tanácstól senki sem képviseltette magát. Marina Stefan Zoltán, az épület tervezője szólalt fel, aki felháborodva mondta el, hogy milyen megaláztatásoknak és nyomásnak volt kitéve amiatt, hogy elvállalta az épület tervezését. Végül Tokay Rozália arra is kitért, hogy a pénzügyőrség 2000. Szeptembere óta nem hajlandó visszafizetni az egyesület számára a hozzáadott értékadót, holott a törvény kimondja: ha egy egyesületnek jól meghatározott célja és programja van, akkor a segélyek és adományok után nem köteles adót fizetni. Egyelőre megoldatlan a két éve elhúzódó per eredménye is, amelyet Pászkány Árpád ellen folytat Tokay Rozália, az üzletember ugyanis letagadja az egyesület számára beérkezett hatvanezer márkás adományt, melyet az ő számlájára küldött egy magyarországi alapítvány. /Köllő Katalin: Hivatali támadások kereszttüzében a Szent Kamill-otthon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"A Moldvai Magyarság 9. számában Bilibók Jenő beszámolóját olvashatjuk az augusztus 4-5-én lebonyolított Pusztinai Napokról. Nyisztor Tinka bemutatja a májusban létrehozott Szent István Egyesületet, melynek céljai: a pusztinai magyarok segítése; olyan kulturális tevékenységek szervezése, amelyek elősegítik a magyar nyelv, a hagyományos kultúra átadását; olyan tanfolyamok, összejövetelek szervezése, amelyek erősítik a közösség magyar identitását. Halász Péter ismerteti az Európa Tanács egyértelmű állásfoglalását: "...nem kétséges, hogy a csángók nyelve a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar nyelv egyik változata." Folytatódik Sylvester Lajos Hátrahagyott üzenetek című hagyatékírása (3. rész) és Ferenczes István Moldovának árva népe című történelmi útinaplója (10. rész). A folyóirat részletet közöl dr. Kós Károly A moldvai csángó népművészet című kötetéből, a Csángó Cimbora című gyermekrovat pedig Lengyel Dénes tollából Szent István legendája és Szalay László nyomán a magyar korona történetébe nyújt bepillantást, továbbá Gyurkovics Tibor, Horváth István, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Nagy László verseit és Móra Ferenc karcolatát közli. /Moldvai Magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"

"Életének 62. évében elhunyt Karácsonyi Péter /Budapest, 1940. márc. 25. - Nagykároly, 2001. okt. 20./ tanár, zenekarvezető, szinte valamennyi nagykárolyi könnyűzenész mentora. Karácsonyi Péter Kolozsváron zenetanári képesítést szerzett, majd immár gyakorló pedagógusként, magánúton ugyancsak Kolozsváron 1967-71-ben elvégezte a Gheorghe Dima konzervatórium zenepedagógiai és zenetudományi szakát. 1978-ban karmester lett. Országos első díjat nyert zenekarával. 1994-ben Karácsonyi Péter művelődési díjat kapott, ugyanebben az évben a Kastélylakó Trió egymás után három alkalommal is első helyre került az RTV-1-es adásában a videoklipek toplistáján. Emellett Nagykárolyban és környékén fellelhető, zenével kapcsolatos dokumentumok, illetve az erdélyi magyar örmények múltjának és jelenének a kutatására is jutott ideje. /Elhunyt Karácsonyi Péter. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 22./"

"Marosvásárhelyen rendeztek ÉS-estet, az Élet és Irodalom népes gárdája találkozott az érdeklődőkkel. A házigazda a Látó folyóirat volt. Az ÉS gárdája jelen volt: Kovács Zoltán főszerkesztő, Tarnói Gizella főszerk. helyettes, Vásárhelyi Mária médiaszakértő, Megyesi Gusztáv főmunkatárs, Csuhai István vers-szerkesztő, Károlyi Csaba - kritikai rovatvezető, Dérczy Péter - prózaszerkesztő. Kovács Zoltán elmondta: 22800 példányban nyomják az ÉS-t, s ezt fel is tüntetik a lapon, hogy bosszantsák a mesterségesen létrehozott kormány-hetilapot, a Választ. Az ÉS 10 millió forintot kap évente a Soros Alapítványtól, de évi költségvetése 140-150 millió forint. Három hónapon át Princz Gábor (a "postabankos") volt a tulaj. Lapszerkesztési alapelvük: a liberalizmus, a másság tiszteletben tartása mindenekelőtt, és: a sajtó, az értelmiség legyen minden körülmények között kritikus. A lap baloldali, de legfőképpen liberális. - Az ÉS-est a FIDESZ szapulásával telt el. "Jól éreztük magunkat. Valamivel kevésbé jól azok a vásárhelyiek, akik jobboldali, konzervatív beállítottságúak" - tudósított Máthé Éva. /(Máthé Éva): ÉS végre eljöttek hozzánk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Egyik olvasójuk kipécézte a bukaresti magyar sajtó úgymond balos elhajlásait. A Romániai Magyar Szó tudósítója "intellektuális kéjjel" számolt be egyes magyarországi szoclib közvélemény-formálók erdélyi virgonckodásáról, írván: "A marosvásárhelyi Élet és Irodalom-est a Fidesz szapulásával, a lap rovatainak elemzésével, majd baráti csevegéssel telt el. Jól éreztük magunkat." Valami pesti irodalmárok erre jártukban (megint) azokat szidták - nota bene: a Látó meghívására -, akiknek nagyon sokat köszönhet az erdélyi magyarság. Beleértve a Romániai Magyar Szó és a Látó munkatársait is. /D. L. [Dénes László]: Jönnek és szájalnak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Okt. 22-én Kolozsvárott munkaülésen találkoztak történelmi egyházak vezetői, az RMDSZ képviselete és a jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű civil szervezetek megbízottai. A megbeszélés tárgya a kedvezménytörvény alkalmazása volt. Az egybegyűltek elégtétellel üdvözölték, hogy a Velencei Bizottság kisebbségpolitikai dokumentumában egyetemlegesen elismeri az érdekelt országok azon jogát, hogy az anyaországon kívüli nemzetrészeket identitásuk megőrzése érdekében érdemi támogatásban részesítsék. - A törvény a nemzeti integráció jegyében a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradását, versenyképességét, értékteremtő készségét szavatolja, következésképp közérdek, hogy az erdélyi magyarság valamennyi tagja részesülhessen a kedvezményekben. A jelenlevők konszenzusos alapon elfogadták, hogy az alkalmazás folyamatában hárompillérű, RMDSZ, egyházi és civil társadalmi testületek működjenek közre. A törvény lehetővé teszi, hogy valamennyi magyarlakta településen állampolgáraink gyakorolhassák jogaikat, a kisközösségek delegálják a testületekben dolgozókat a három képviselet tagjai közül, ezt tartalmazza a nyilatkozat. /Hárompillérű ajánlószervezeteket. Egyházak és civil szervezetek állásfoglalása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./ A Szabadság nem jelezte, hogy viták, voltak, a Krónika viszont így tudósított: Alig közeledtek az álláspontok azon a tárgyaláson, melyet a státustörvényben megszabott erdélyi ajánlószervezetekről a történelmi egyházak vezetői folytattak okt. 22-én az RMDSZ és a jelen lévő civil szervezetek képviselőivel. A tanácskozás résztvevői nyilatkozatban kérték, hogy az erdélyi magyarság képviselői a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) az RMDSZ, az egyházak és a civil szervezetek együttműködését képviseljék a státustörvény alkalmazásában, Takács Csaba ügyvezető elnök viszont kijelentette, a MÁÉRT elé az Operatív Tanácsnak - az RMDSZ kizárólagosságát rögzítő - határozatát terjesztik. Konszenzusos alapon fogadták el az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői és az RMDSZ, valamint a meghívott civil szervezetek képviselői, hogy a MÁÉRT erdélyi résztvevői a státustörvény alkalmazására vonatkozóan a hárompillérű (RMDSZ, egyház és civil társadalom) testületek együttműködését képviseljék. A nyilatkozatot a tanácskozás valamennyi résztvevője aláírta, a korábban távozó Takács Csabát leszámítva. A tanácskozás után Tőkés László püspök elmondta, az RMDSZ-nél reprezentatívabbnak érzi azt a testületet, mely most tanácskozott. A püspök erkölcsileg is elfogadhatóbbnak tartotta, hogy a tanácskozáson a konszenzus lehetőségét keresték. "Mi felülemelkedünk az RMDSZ egyoldalú határozatán. Meggyőződésünk, hogy ezt sikerül majd módosítani. Tudomásul kell venni, hogy a három pillér közül az RMDSZ csak az egyik. Az általa tett javaslatot úgy tekintjük, mint egy megoldást a lehetségesek közül." /Gazda Árpád: Hárompillérű ajánlótestületeket kérnek. Ellentmondásos tanácskozás a státustörvény romániai alkalmazásáról. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"A 2002. évi költségvetés tervezet megvitatása céljából kétoldali tárgyalásokra került sor okt. 22-án és 23-án az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt képviselői között. A konzultáción részt vett Mihai Tanasescu pénzügyminiszter, Octav Cozmanca közigazgatási miniszter, Viorel Hrebenciuc a Szociáldemokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetője, Gheorghe Gherghina és Gheorghe Oana a Pénzügyminisztérium államtitkárai, az RMDSZ részéről pedig jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, az Szövetség költségvetési szakcsoportjának tagjai: Birtalan Ákos, Winkler Gyula, Vida Gyula képviselők, Pete István, Seres Dénes szenátorok, valamint Borbély László képviselő, a kormánnyal való kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnök, Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke, valamint Ráduly Róbert, a képviselőházi frakció alelnöke. Winkler Gyula képviselő elmondta, hogy az elmúlt héten a költségvetés tervezet átvétele után Birtalan Ákossal megfogalmaztak egy 26 pontot tartalmazó kérdéscsomagot a tervezettel kapcsolatban. A találkozó kezdetén Tanasescu írásban átadta az RMDSZ képviselői által összeállított kérdéscsomagra megfogalmazott válaszokat, elismerve a csomag kiemelkedő szakmai szintjét. A minisztertől kapott válaszok részben kielégítők, részben viszont nem lépnek túl az általánosság szintjén, különösen a költségvetési újraelosztás kritériumainak, valamint a bizonyos bevételek és költségek összegének megállapításának esetében. Az RMDSZ szakemberei felvetették a 2002. évi költségvetés tervezettel kapcsolatos legfontosabb észrevételeiket illetve módosító szándékaikat. Fontosnak tartják a jövedelemadóból a helyi költségvetések részére járó összegek, illetve százalékok megemelését. A személyi jövedelemadó alkalmazásakor az adófizető személy az adózási alap 3 százalékát egyházi, kulturális, tanügyi, közművelődési célokra, illetve a Romániában hivatalosan bejegyzett alapítványok és egyesületek támogatására ajánlhatná. A tárgyalásokon felvetődött az RMDSZ képviselettel rendelkező megyékben megkezdett illetve új infrastrukturális beruházások finanszírozási szintjének emelése. Az RMDSZ szakemberei kimutatták az erdélyi megyék költségvetési hozzájárulásának és a költségvetésből való részesedésüknek arányait. - Okt. 24-én újabb konzultációkra kerül sor, miután az RMDSZ módosító javaslatait a pénzügyminisztérium kiértékeli. /RMDSZ Tájékoztató, okt. 23., 2064. sz./"

"A BBC okt. 22-i adásában Andronescu oktatási miniszter asszony kijelentette, a Kovászna és Hargita megyében folytatott vizsgálat során körülbelül 40 000 olyan magyarországi tankönyvet találtak, melynek használatát a tanügyminiszter nem hagyta jóvá. Ezek könyvtárakban találhatók - mondotta -, de mindenkinek tudnia kell, hogy ,,nem jelentenek hivatalosan engedélyezett taneszközt". A BBC adásában utána megszólaló Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke a kivizsgáló bizottságot a diktatúra idején kiküldött hírhedt ,,brigádokhoz" hasonlította, s felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar könyvadományok teljesen legálisan érkeztek és kerültek a könyvtárakba, és csakis segédanyagként használták őket a magyar iskolákban. /A tanügyminiszter nyilatkozata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./"

"Ül a szürke kis erdélyi magyar magába roskadva, magába feledkezve, és arra gondol, azt számolgatja, hogy mióta is érzi magát ennyire számkivetettnek saját hazájában, írta Kádár Ferenc. Eltengődött valahogy ezer esztendeig ezen a kies tájon, a számkivetettség érzése mindössze jó nyolcvan esztendeje rondított bele a mindennapokba. A népbutítás folyik lankadatlan. A miniszterelnök telekonferencián igazgatja az ország ügyeit, megparancsol, és értékes útmutatásokat ad. Nekünk azt is el kell viselnünk, hogy a mellébeszélők kórusában ott vannak "választottjaink". Szatmár megyei román napilapok tudósítottak arról, miszerint néhány magyar polgármester átigazolt a szocdemekhez. A megyei magyar párt csúcsvezetése számon kérte az illetőket, akik az RMDSZ támogatásával lettek megválasztva. Az illetők elismerték, hogy szimpatizálnak a kormánypárttal. Az egyik kijelentette, büszke arra, hogy legjobb barátai a mai hatalom megyei vezetőinek köréből kerülnek ki. Régi barátság ez, még abból az időből való, amikor maga is községi KISZ-titkár volt. Most már nyugodt lehet a szürke erdélyi magyar. Ezek az elvtársak lesznek azok, akik visszaszolgáltatják az elkobzott egyházi vagyont, visszaadják a magyar állami egyetemet. /Kádár Ferenc: A népbutítás magasiskolája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Túl sok a megoldatlan kérdés címmel az RMDSZ marosvásárhelyi II. körzetének választmánya nyílt levelet küldött Markó Béla szövetségi elnöknek. A levélírók felrótták Markó Bélának a szövetség jelenlegi vezetésének felemás, ellentmondásos és időnként visszakozó viszonyulását a státustörvényhez, elítélték egyes RMDSZ-es képviselőknek és szenátoroknak a bukaresti hatalomhoz való dörgölőzését, kifogásolták a magyarországi baloldal részrehajló ajnározását, a magyar polgári pártokkal és a budapesti kormánnyal szembeni számonkérő arroganciát, egyáltalán azt a magatartást, amelyet az RMDSZ-vezetés saját belső ellenzékével szemben megenged magának, Tőkés László tiszteletbeli elnök elleni - mintha csak a román nacionalista körök által vezényelt - áskálódást, a közösségi érdekvédelem tíz éve megoldatlan feladatait (pl. moldvai csángók magyar oktatását). A marosvásárhelyi tagszervezet választ vár a szövetség elnökétől. Egy másik nyilvánosságra került dokumentumból az derül ki, hogy az RMDSZ marosludasi kerületi elnöke, Andrássy Árpád óvást nyújtott be a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottsághoz, mivel a szövetség alapszabályzatát megkerülve az SZKT soraiba kooptálta a szervezet Maros megyei ügyvezető elnökét, aki kinevezett fizetéses alkalmazottként nem lehetne tagja a "miniparlamentnek". Túl sok a megoldatlan kérdés /Túl sok a megoldatlan kérdés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 23./"

"Okt. 21-én, vasárnap szüreti Gyöngykoszorú Találkozót szerveztek Nyárádszeredában. A rendezvény megálmodói - Szabó Éva néprajz szakos pedagógus és férje, Szabó György Pál, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei elnöke - kifejtették, a fesztivál nem versenyjellegű. A felvonulással kezdődött ünnepi rendezvényen hat néptáncegyüttes, valamint a Bocskai Dalkör lépett színpadra a község művelődési otthonában. 1991 márciusában tartották az első Gyöngykoszorú Találkozót. Szabó Éva minden találkozót lefilmezett. Mára 54 darab háromórás kazetta gyűlt össze, amelyből rövidesen CD készül. Ezelőtt tíz évvel Nyárádszeredából indult a Gyöngykoszorú-mozgalom, amely azóta nem lankadt. Szabó György Pál rámutatott: "Amikor elkezdtük, Maros megyében mindössze két-három műkedvelő néptánccsoport létezett. Ma több mint 120 tánccsoport működik, hetente találkoznak, és jól érzik magukat a néptánc- és népviselet világában. Újra visszafoglaljuk édes anyanyelvünket dalban, táncban, viseletben." Többek között a nyárádszeredai Bocskai Dalkörnek és a Bekecs Tánccsoportnak, az ákosfalvi Forrás Együttesnek, a nyárádmagyarósi, hármasfalui, makfalvi és szentgericei hagyományőrző néptánccsoportoknak tapsoltak a jelenlevők. /Antal Erika: Szüreti Gyöngykoszorú Találkozót tartottak Nyárádszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"A Kemény Zsigmond Társaság soros összejövetelét okt. 23-án a Deus Providebit házának Szent Mihály-termében tartja. Vendégük Papp Gábor művészettörténész Budapestről, aki a Szent Korona múltja, jelene és kisugárzása címmel tart előadást. /KZST-összejövetel új helyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

"A magyar történelem tanításának tartalmi és módszertani megújítása címmel szervez továbbképző tanfolyamot a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tanfolyamon való részvétel díjtalan. Az előadásokat hétvégeken fogják tartani havonta egyszer. /Továbbképző történelemtanároknak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

"A Szatmárnémeti Szent István Kör, a Szatmárnémeti RMDSZ és a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés szervezésében, a Scheffler János Lelkipásztori Központban okt. 23-án tartják az idei 1956-os ünnepi megemlékezést. Az ötvenhatos eseményekről Danku Pál és Szabó Levente, a Szent István Kör tagjai tartanak előadást, ezt követi a MIK irodalmi összeállítása Délczeg Csongor irányításával. /E. Gy.: Október 23-i megemlékezések Szatmárnémetiben = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 23./"

"Asztalos Lajos kolozsvári közíró, műfordító emlékezett a múltra, 1956-ra és a börtönévekre. - 1956 számomra 1952-ben kezdődött - állapította meg. A középiskolában osztálytársaival részt vett egy általuk létrehozott rendszerellenes szervezetben. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Röpcédulákat nyomtattak. Neki két gumibetű készlete volt, amit átadott társainak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Asztalos nem vett részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülős pályára készült. A röpcédula szövegét lefordították románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". 1952, május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, és szétszórták a röpcédulákat. A következő alkalommal elhatározták, hogy felrobbantják a nagyfeszültségű tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Szerencséjükre a robbanóanyagot nem sikerült elkészíteniük. - A röpcédulát szórók látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, ezért a náluk lévő röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzősökből álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ők készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták őket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-főbe verték a szerencsétleneket. Amikor Asztalosékat letartóztatták, akkor szabadon bocsátották őket. Nyáron a többiek tudomása nélkül egyik társuk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Mindezt megtudta valaki, aki feljelentette az egész társaságot. Elsőként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elővették őket. Utána a többit is bevitték. Általában háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést róttak ki. Asztalos három évet kapott, mert a röpcédulákat az ő betűkészletével nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik részt vettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetők pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társukat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála. Az IKE-nek sok tagja volt, az első menetben tizennyolcukat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejeződött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Őket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak. Gyakorlatilag harmincöten voltak. A Szekuritáté Veress Zoltánt tette meg vezetőnek, aki később nagyon tehetséges író, szerkesztő lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek. - Sztálin halála után bizonyos enyhülés kezdődött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsigmond sorstársának édesapja, a híres kertész, Palocsay Rudolf járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjék a fiatalokat szabadon. Ennek köszönhetően 1954. szeptember elején külön közkegyelemben részesítették mindnyájukat. - A börtönben a délelőtti váltásban azok dolgoztak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ők reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkották a délutáni váltást. Munkaidejük este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Aki olyasmit követett el, ami az őröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szűk zárkából. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgozhattak. Ugyanis 1954. januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak. Szabadulása után felvételizett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A következő évben bejutott a Bolyai Egyetem természet szakára. 1958. szeptemberében, még a tanévkezdés előtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitették az egyetemről. Amikor 1959. januárjában elkezdődött a két egyetem egyesítését előkészítő üléssorozat, döbbent rá Asztalos, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost. Asztalost hamarosan behívták munkaszolgálatra Arad mellé. Megpróbálta folytatni a tanulmányait az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ő azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. A későbbi években elkezdett írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításai, írásai kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordított, kalotaszegi népmeséket gyűjtött. 1989 után belevette magát a közéletbe. /Papp Annamária: Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./"

"Megjelent Diószegi Anna: Életem története. Emlékezés a kolozsvári Hóstátról /Székelyudvarhely, 2001./ A könyv szerkesztője: Keszeg Vilmos. A kötet önéletrajzi vallomás, mely élete történetét a kisgyermekkortól napjainkig idézi meg. A hóstáti közösséget a hatvanas években felszámolták, házaikat lerombolták, földjeiktől megfosztották, egy számukra idegen területre való letelepedésre kényszerítették őket. Nagy Olga szerint a hóstáti szokáshagyomány rendkívüli gazdag, mert ez a közösség öröklött népi hagyományaihoz rendkívül ragaszkodott. /Nagy Olga: Egy rendhagyó dokumentum üzenete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./"

"Okt. 23-i eljuttatott ünnepi nyilatkozatában Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijelentette: "Minden nemzetnek szüksége van igazodási pontokra. Olyan pillanatokra a történelem folyamában, melyekről nem lehet kétféleképpen gondolkodni. 1956 ilyen pillanata a magyar történelemnek. Mert hogyan lehetne kétféleképpen gondolkodni az elnyomásról, a zsarnokságról, idegen megszállókról, a diktatúráról és a nyomorúságról? És hogyan lehetne kétféleképpen gondolkodni a legtisztább forradalomról? Egy nemzet szabadságharcáról... Legtitkosabb ünnepünket, 1956. okt. 23-át szabadon ünnepelhetjük, immár 11 esztendeje. Nem éltük meg mindannyian ezt a pillanatot. A forradalom hősei és túlélői közül sokan elmentek, mielőtt 1956 álmai beteljesülhettek volna. De a szabadság hősei tudják, ők talán nem élhetik meg azt, amiért harcoltak. De tudják azt is, az álmok előbb-utóbb valóra válnak. Csak akarnunk kell, akarnunk nagyon, soha el nem múló reménységgel. Ma együtt ünnepelhetünk. Együtt ünnepelhetjük 1956 hőseinek álmát, a beteljesült álmot: a szabadságot, a függetlenséget, egy emelkedő nemzet minden reménységét. Ünnepünk egyben főhajtás is apáink és nagyapáink előtt, akik 45 esztendővel ezelőtt ezen a napon bebizonyították, hogy nincs olyan zsarnokság, amely össze ne omlana egy nemzet közös akaratától. Az ő példájuk volt évtizedeken át a remény. S mi, az utódok, hálatelt szívvel köszönjük meg a hősiességet, az akaratot. Köszönjük, hogy a némaság évtizedei alatt is volt mire emlékeznünk." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./"

"Okt. 19-20-án Debrecenben 1956 a közvéleményben és a közművelődésben címen konferenciára került sor az 1956-os magyarországi forradalom 45. évfordulója alkalmából. Az tanácskozást az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság kezdeményezte. A szervezésben részt vett: a magyar Nemzeti Örökség Minisztériuma, az 56-os Erdélyi Szövetség, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Rákóczi Szövetség, Debrecen Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem és a helyszínül is szolgáló debreceni Újkerti Közösségi Ház. A tanácskozás zárónyilatkozattal ért véget. Magyarországon jelenleg 19 szervezet, egyesület létezik, mely az 1956-os eseményekhez kapcsolódik, ebből is látszik, hogy még mindig vannak egymástól igen eltérő vélemények, megítélések, érdekek. Ezen szervezetek közül hét már korábban elfogadta a zárónyilatkozatot. De volt olyan egyesületvezető, aki kijelentette, hogy ha egy másik ötvenhatos társaság vezetője csatlakozott a nyilatkozathoz, akkor ő azt nem látja el kézjegyével. A Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében a magyarországi társelnök, Székelyhidi Ágoston író-történész-egyetemi tanár (korábban, az MDF-kormányzás idején a vezető alakulat választmányi elnöke volt) olvasta fel a zárónyilatkozatot. (Az Emlékbizottság erdélyi társelnöke Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, aki maga is ötvenhatos elítélt volt.) Ebben "demokratikus forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak" nevezik azt, ami 1956-ban Magyarországon (és ennek következtében a szomszédos államok magyarlakta vidékein) történt. A mai megemlékezők úgy vélik, hogy "a nemzeti szabadságharc igazságát (...) a kommunista birodalmi erőszakhatalom a hadüzenet nélküli véres megszállás után még harmincöt évig hamisította, titkolta, tiltotta." Az Emlékbizottság a teljes igazság feltárását vállalta/vállalja magára. 56 jelentőségét abban látják, a világon első ízben tett kísérlet volt a személyi, a szellemi, a közösségi és nemzeti önrendelkezést elfojtó kommunista birodalmi erőszak felszámolására. Az ötvenhatosok ugyanakkor azt szeretnék elérni, hogy a magyar törvényalkotók és végrehajtók gondoskodjanak az elszigetelten sínylődő egykori forradalmárokról, hogy a történelemoktatásban megfelelő súlyt és jelentőséget kapjon 1956. Visszautasítják azt, hogy a reformkommunizmust, reformszocializmust ma összemossák az 56-os forradalom eszmeiségével, tömegmozgalmával. Bűnpártolásnak tartják azt, hogy 1956 egykori és későbbi árulói, megtorlói számára most egyesek felmentést keresnek. A nyilatkozat ugyanakkor elítéli egyes 56-os csoportoknak azt a törekvését, hogy a saját szűkebb igazságukat hangoztatják, és azt a kizárólagosság rangjára akarják emelni. Leszögezik: "Az egyetlen magas rang a hősi halottakat és a megtorlás áldozatait illeti meg." Egyetlen céljuk 1956 igazságának a fenntartása és kiteljesítése. Ezért az ötvenhatosok egységéért szállnak síkra. /Máthé Éva: Tanácskozás Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

"Románia mindkét ország érdekeit szolgálva kívánja rendezni a magyar búza és liszt behozatalával kapcsolatban keletkezett vitáját Magyarországgal - erősítette meg Ilie Srbu mezőgazdasági miniszter azt követően fogadta Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövetet és Árgyelán György kereskedelmi tanácsost. Magyarország a múlt héten panaszt nyújtott be a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) genfi székhelyén a magyar búza és a liszt romániai bevitelét korlátozó egyoldalú román intézkedések miatt. A román mezőgazdasági minisztérium idén augusztusban rendkívül megszigorította a Magyarországról behozott búzával és liszttel szembeni minőségi követelményeket. Románia néhány évvel ezelőtt már - a belső piac védelmére hivatkozva - büntetővámmal sújtotta a Magyarországról behozott búzát és lisztet. Az intézkedést később azzal a hivatalos indoklással vonták vissza, hogy az nem szolgálta az eredeti célt. A mostani intézkedés hátterében az áll, hogy az idén a vártnál jóval több kenyérgabonát takarították be Romániában. A román búza azonban annyira nem felel meg a minőségi követelményeknek, hogy az ország nem gondolhat az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitelre, de komoly nehézségekbe ütközik az EU-n kívüli fizetőképes országok piacaira való bejutás is. A mezőgazdasági minisztérium most azzal a sajátos magyarázattal állt elő, hogy azért kell szigorítani a Romániában igen keresett magyar búzával és liszttel szembeni minőségi követelményeket, mert így a jó minőségű magyar búzával keverve a román búzából is jó lisztet lehet őrölni. Románia eddig a CEFTA keretén belül kizárólag a magyar agrártermékekkel szemben alkalmazott egyoldalú protekcionista intézkedéseket. /Román-magyar vita a búza és a liszt behozataláról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./"

"Közös szakértői bizottság felállításáról egyezett meg az RMDSZ az oktatási minisztériummal a romániai magyar iskolák, a magyar tannyelvű osztályok tankönyvellátottságának felméréséről. A bizottság felállításáról Ecaterina Andronescu oktatási miniszter és Markó Béla szövetségi elnök okt. 21-i találkozóján egyeztek meg. A találkozó után az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott: a miniszter asszony közölte, hogy véget ért a romániai magyar közösségben nagy felháborodást keltő tankönyvkutatás a romániai magyar iskolákban. Ecaterina Andronescu azt hangsúlyozta, hogy a vizsgálatot nem csak a romániai magyar, hanem az ország minden iskolájában elvégezték, mivel általános képet kívántak kapni arról, hogy az iskolákban tanítanak-e a minisztérium által nem engedélyezett tankönyvekből. Markó Béla felhívta a figyelmet arra, hogy egymástól külön kell kezelni a hivatalos tanrend alapján használt tankönyveket és a kisegítő eszközként használt könyveket, didaktikai eszközöket. /Közös szakértői bizottság a tankönyvellátás felmérésére Markó-Andronescu találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./"

"Jakab László kanonok kilencvenhat élettörténetet mutatott be Az erdélyi vértanú börtönviselt és jelesebb elhunyt papok rövid életrajza című könyvében. A szerző a legtöbbjüket közelről ismerte és tisztelte. Értékelte azt a munkát, amelyet elvégeztek. Elsősorban az igehirdetést: a seregek Urának papjától várják a nemzetek a tanítást! A csíkmindszenti Lajos Balázs plébános Misszióskönyvét sokan lelki haszonnal forgatják ma is. Voltak olyanok is, akiknek új épületet kellett építtetniük: pl. Merza Istvánnak 1927-ben a Szent Kereszt plébánia épületét. Mások a lelkiek mellett a meglévő épületek javításán, korszerűsítésén fáradoztak. Papi jellemük az istentagadó rendszer viharában az egyházszolgálat mécsesei. A három téma köré csoportosítja a szerző: vannak köztük vértanúk, akik Krisztusért és a hívő nyájért vérüket hullatták. Másokat a megfélemlítés és elrettentés végett kínzott meg és küldött börtönök poklába az egyházüldöző rendszer. Némelyeket pedig a töretlen hűség erénye tett a kortársak előtt jelessé. Sokévi szorgalmas munka tette lehetővé a főegyházmegye 20. századát jól ismerőnek, hogy összeállítsa immár negyedik munkáját, ami egyház- és kortörténeti szempontból is értékes. Az adathalmazon átvilágít Jézus Krisztus győzelme a bűnös rendszer öröknek hitt berendezkedése fölött. /Koncsag László, Csíkszereda: Emlékezzünk papjainkra. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./"