Határon túli ifjúsági konferenciát szerveztek nagyváradon
A Nagyváradi Ifjúsági Napok keretében, a Partiumi Keresztény Egyetem új szárnyának amfiteátrumában, november 3–5. között szervezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt és a MINTA ifjúsági szervezet a II. Határon túli Ifjúsági Konferenciát, mely során a közélet számos területén tevékenykedő politikusok és szakértők előadásait hallgathatták meg a résztvevők.
A szombat délelőtti program Csizi Péter országgyűlési képviselőnek (FIDESZ) és Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének előadásával kezdődött, mely során nemzetközi és belföldi aktuálpolitikai kérdésekről beszéltek. Csizi Péter felszólalásában kitért az európai migrációs válság és az elhibázott brüsszeli bevándorlás-politika következményeire, majd hozzátette: nem véletlen, hogy a szemünk előtt zajló folyamatokban sokan összefüggést vélnek felfedezni, hiszen az európai balliberális oldal felmérte, hogy a zömében jobboldali és keresztény értékrend mentén szerveződő pártokkal szemben csak úgy tudnak előnyhöz jutni, ha a szavazók többsége zsigerből elutasítja a keresztény európai értékrendet. „Számunkra az a kérdés, hogy elfogadjuk és beletörődünk e folyamatba, s így igent mondunk a kötelező betelepítési kvótára is, vagy mint a történelemben már oly sokszor, megvédjük országunkat, s ezzel együtt a kárpát-medencei térséget is?” – tette fel a kérdést az országgyűlési képviselő.
Szilágyi Zsolt a magyar kormány külpolitikáját elemezve elmondta: Magyarország szomszédságpolitikájának egyik erőssége, hogy a vagy-vagy elvét felváltotta az is-is elve, mely értelmében a magyar külpolitika szereplői – a nemzeti érdek szem előtt tartásával – megpróbálnak a lehető legszélesebb körben tárgyalni. A Néppárt elnöke rámutatott: e széles körű párbeszéd és kapcsolatépítés az EU-s érdekérvényesítés során is kiemelt jelentőséggel bírhat. Az autonómiaküzdelem jelenlegi állapota kapcsán Szilágyi elmondta: az RMDSZ képviselői, bár kisebb megszakításokat kivéve szinte folyamatosan kormányon voltak, s számos alkalmuk lett volna rá, soha nem teremtettek olyan tárgyalási helyzetet, mely során egy-egy megállapodás feltételévé tették volna az önrendelkezést. „Látnunk kell, hogy célkitűzéseink megvalósításához román partnereket is szerezhetünk, hiszen az erdélyi románság sem elégedett Bukarest túlközpontosított politikájával. A rendszerváltás óta közel félmillió magyarral lett kevesebb Erdélyben, s belátható közelségbe került kultúránk és közösségünk teljes eltűnése. E folyamat mihamarabbi megállítása érdekében kell végeznünk munkánkat” – jelentette ki Szilágyi. A Néppárt elnöke ismertette az Európai Szabad Szövetség munkáját, a katalán helyzet kapcsán pedig elmondta: a spanyol többségnek és a madridi vezetésnek komoly felelőssége van a történtekben, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Néppárt álláspontja szerint kizárólag a békés párbeszéd jelenthet megoldást.
A testvérvárosi kapcsolatok témakörében Decsi Istvánnal, Pécs város alpolgármesterével Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, nagyváradi polgármesteri tanácsadó beszélgetett. Decsi felszólalásában röviden ismertette városa kulturális és gazdasági sajátosságait, majd kijelentette: egyik testvérvárosuk, a horvátországi Eszék, példája is jól mutatja, hogy a hamarosan a két város között létrejövő autópályás összeköttetés előnyeit a magyarországi és a horvátországi magyarok is megérezhetik. Az alpolgármester kitért a Pécs—Kolozsvár testvérvárosi kapcsolatra is, melynek gyökerei a 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor azonban – a Funar-érának köszönhetően – ez csakhamar el is hidegült, s csak azt követően, a Néppárt helyi szervezetének hathatós közbenjárására, normalizálódhatott újra e kapcsolat. „A helyi néppártosok motorjai voltak ennek a mára már gyümölcsöző együttműködésnek, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy az elmúlt években többször is részt vehettünk a Kolozsvári Magyar Napokon, ifjúsági csereprogramokat bonyolítottunk le, az elkövetkezendőkben pedig a kolozsvári és pécsi egyetemek műszaki és informatikai tanszékeinek együttműködését is meg szeretnénk valósítani” – mondta Decsi István.
Az ebédet követően az ifjúság kárpát-medencei helyzetéről tartottak kerekasztal-beszélgetést a jelenlévő ifjúsági szervezetek vezetői, majd Bogár Ildikó Nyolcszázezer – elhallgatott történelem, interjúk a Gulág túlélőivel című kötetét mutatták be. Varga Csaba nagyváradi hegymászó legutóbbi nepáli expedíciójáról tartott vetítéssel egybekötött beszámolót. Az esemény a nagyváradi Polgármesteri Hivatal tanácstermében ért véget, ahol Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke köszönte meg a résztvevők jelenlétét. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma

Terjesszék be az autonómiastatútumot (MPP)
Még ebben az évben, lehetőleg december elseje előtt be kell terjeszteni a törvényhozásban az autonómiastatútumot – szorgalmazzák a Magyar Polgári Párt háromszéki területi szervezeteinek elnökei. Tegnapi közös sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon hangsúlyozták, pártjuk elkötelezett az autonómia ügye mellett, és támogatják, hogy képviselőik mielőbb benyújtsák a parlamentben a dokumentumot.
Szeptember 9-én ülésezett az MPP választmánya Gyergyószentmiklóson, ahol többek között döntöttek a kérdésben, a pártnak pedig két képviselője van az RMDSZ-frakcióban, akik feladatul kapták, hogy ezt megtegyék – idézte fel tegnap Pethő István. Az alakulat háromszéki alelnöke reményét fejezte ki, hogy az autonómiastatútum beterjesztését a többi frakciótag – szenátusi és képviselőházi – is támogatja majd. „Úgy gondolom, lejárt a konferenciák ideje, cselekedni kellene, s nyilvánvalóan azt is egyértelművé kell tenni, hogy ez a lépés az autonómiáról szól, nem szabad összemosni a jelenlegi katalán törekvésekkel” – szögezte le.
Újságírói kérdésre válaszolva Pethő István elmondta, szerették volna, hogy csak egy statútum legyen, jelenleg ugyanis két dokumentum van terítéken, az SZNT-féle, illetve az MPP és az RMDSZ által közösen kidolgozott dokumentum; előbbi a székekre alapoz, a másik pedig a megyék szerkezetére – mutatott rá a különbségekre.
Lényegében bármelyiket be lehetne nyújtani – mondta, de arra számítanak, a közösen kidolgozott autonómiastatútumot az RMDSZ is támogatni fogja, így ezt terjesztik be.
Nagy Gábor Levente, a sepsiszentgyörgyi szervezet vezetője hangsúlyozta, minden alkalmat megragadnak az autonómia ügyének előmozdítása érdekében. „Egyes politikai szereplők, vezetők megpróbálják minden lehetséges úton megakadályozni ezt, legyen szó zsarolásról, egyezkedésről, politikusok általi nyomásgyakorlásról, de autonómiaügyben nincs egyezkedés, nincs kompromisszum” – szögezte le. Mindaddig, amíg nincs autonómia, időszerű a statútum beterjesztése – vélekedett Erdővidék képviseletében Román Attila. Hozzáfűzte, a centenáriumi év küszöbén emlékeztetni kell a románságot a Gyulafehérváron tett 1918-as ígéreteire, s még 2018 előtt kell benyújtani az említett határozattervezetet, hogy a román közösség ne provokációként értelmezze azt. „Székelyföld magyar lakossága rohamosan fogy, úgy érezzük, csak az autonómia a megoldás arra, hogy mi irányítsuk saját sorsunkat. Fiataljaink elmennek, valamit tenni kell, hogy akik már távoztak, visszatérjenek, akik pedig indulóban vannak, azok itthon maradjanak” – fűzte hozzá az Orbaiszéket képviselő Ferencz Botond.
Az autonómiastatútum beterjesztése Pethő István szerint külpolitikai tekintetben is fontos, rásegíthet a FUEN által felvállalt és az RMDSZ által is támogatott Minority SafePack kezdeményezésre. Mindenfajta eszközt meg kell ragadni az autonómiáért, ebben a kérdésben kompromisszumokról szó sem lehet, most cselekedni kell – szögezte le.? Demeter Virág Katalin / Háromszék; Erdély.ma

Gyurcsány manővere
A kőkemény és konok nemzetellenességéről elhíresült, mára méltán a történelem szemétdombjára került SZDSZ-nek szellemi örököse a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Nem véletlen, hogy itt talált politikai otthonra a Székelyek Nagy Menetelése ellen fellépő Ara-Kovács Attila vagy a trianoni békeparancsot ismételten igazságosnak nevező Bauer Tamás.
Elnökük, Gyurcsány Ferenc, aki a „23 millió román” Magyarországra özönlésével riogató 2002-es MSZP-s kampányt kiötlötte, majd 2004-ben a kettős állampolgárság ügyében élére állt a magyart magyar ellen uszító kampánynak, egyike volt azon három címeres nemzetárulónak, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését 2010-ben.
Ma, amikor aláírásgyűjtési akciót indít a határon kívül rekedt magyarok szavazati jogának megvonása érdekében, tulajdonképpen csak következetes önmagához, saját nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló magatartásához. Sikerült megtalálnia azt a kérdést, mellyel maga ellen hergeli ugyan a határon túli magyarokat, mobilizálja is őket a Fidesz oldalán, viszályt szít a baloldalon, de ugyanakkor jó eséllyel beviszi a maga szervezetét a parlamentbe. Nem csoda, hogy megjelentek a világhálón az olyan montázsok, félkomoly vagy a szerzőjük által teljes mértékben komolyan vett feltételezések, miszerint Gyurcsány lényegében összejátszik a Fidesszel. Ami persze alaptalan hipotézis.
Tény viszont, hogy ez a manőver a Demokratikus Koalíció szűk értelemben vett pártérdekét szolgálja. Nem jó az ellenzéknek, mert nehezíti a szétforgácsolt erők összefogását, de nem jó a nemzeti oldalnak sem, mert szembeállítja a magyart a magyarral. A Fidesz remélhet ettől némi párthasznot, de egy olyan kérdés élre állítása, melyben még a Fidesz tábora is megosztott, bizony káros.
A Jobbik nem tudja követni ebben a kérdésben Gyurcsányt, az túl nagy pofon lenne azon nemzetben gondolkodó szavazók számára, akik valamilyen rejtélyes okból még mindig azt remélik, hogy a Jobbik lesz még valaha nemzeti párt. Ugyanakkor, aki kíváncsi a Jobbik szavazótáborának mai hangulatára, az olvasson bele a párt világhálós portálján, az alfahíren a hozzászólásokba. Hogy is mondja Vona a Fidesz-szavazó nyugdíjasokról? Szennyvíz folyik a szájukból. Nos, ez teljes mértékben igaz a „neo-jobbikosokra”. Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó; Erdély.ma

A legújabb kutatási eredményeket osztják meg egymással a régészek
A székelyföldi régészettudomány legújabb eredményeiről tartanak konferenciát a magyar tudomány napja alkalmából szombaton Székelyudvarhelyen.
Tizenegyedik alkalommal ünneplik meg Székelyudvarhelyen a magyar tudomány napját, az Areopolisz Egyesület a Haáz Rezső Múzeummal, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalával és Hargita Megye Tanácsával együtt szombaton tudományos konferenciát tart a városháza Szent István-termében. Az értekezés délelőtt fél tízkor a köszöntőbeszédekkel kezdődik, majd Sófalvi András régész számol be a kadicsfalvi réten feltárt vizigót településről.
Ezt követően Berecki Sándor az erdélyi késő vaskor kutatásában alkalmazott archeometriai módszerek alkalmazásáról beszél, Nyulas Dorottya pedig a Mikházáról származó különleges római vasmécsesről értekezik. Pánczél Szilamér, Sidó Katalin, Sófalvi András Hagymás vára újratöltve címmel tart előadást. A kávészünet után László Keve régész a harcói református templom körül végzett régészeti kutatásokat, Nyárádi Zsolt pedig a Városfalva határában feltárt középkori temetőt mutatja be. Bordi Zsigmond Loránd a komollói várról, Háromszék ismeretlen középkori erődítményéről tart előadást, az uzoni Béldi–Mikes-kastélyban végzett régészeti kutatásokról pedig Hőgyes Mihály Huba, Lokodi Alpár Imre és Sztáncsuj Sándor József számol be. Az újabb szünetet követően elsőként Gál Szilárd tart előadást Maros megye 14–17. századi temetőiben végzett fogmorfológiai kutatásokról, Györfi Zalán Marosvásárhely késő középkori és kora újkori várairól értekezik, Demjén Andrea pedig a piricskei erőd régészeti kutatásairól számol be. A konferencia a Légből kapott lövészárkok prezentációval zárul, amelyet Györfi Zalán, Pánczél Szilamér és Szabó Máté fog tartani délután fél háromtól. Az előadásblokkok után kérdéseket lehet feltenni a szakembereknek, négytől pedig régészeti kerekasztal-beszélgetés lesz a Haáz Rezső Múzeumban. A tudományos konferenciára a belépés ingyenes. Veres Réka / Erdély.ma

A székely-magyar identitás erősítéséért (A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny)
Az elmúlt hétvégén tartották A székelység története – Kádár Gyula Emlékverseny harmadik kiadásának döntőjét, amelyben kilenc csapat versengett egymással. A vetélkedő Sepsiszentgyörgyön a Tanulók Házában kezdődött pénteken, majd tanulmányi, egyben jutalomkirándulás részeként folytatódott szombaton. Idei újdonság, hogy a Kovászna megyei tanfelügyelőség a vetélkedőt felvette versenynaptárába – jelezte Pénzes Loránd történelemtanár, főszervező. A pénteki megnyitón Keresztes László ötletgazda, a kezdeményező Székely Mikó Kollégium Alapítvány alelnöke és Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes, az alapítvány elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a zsűri elnöke – alulírott – a verseny névadója, Kádár Gyula (1953–2015) illyefalvi-sepsiszentgyörgyi történész alakját és munkásságát elevenítette fel. Keresztes László elmondta, a vetélkedő célja a székely-magyar identitás erősítése, segítségnyújtás abban, hogy az ifjak kutassák hagyományainkat, mert azok egy életre meghatározzák a nemzethez való tartozásukat. A verseny ötlete úgy született, hogy látta, a nemrég megjelent, A székelység története című segédkönyvet ahhoz mérten, hogy mily nagy példányszámban adták ki, nagyon kevesen használják. Annak tanulmányozására is ösztönözni kívánják az iskolásokat.
Az idei verseny témája az első világháború volt. A tavaszi első forduló után tíz csapat jutott a döntőbe, ám csak kilenc vett részt a megmérettetésen, a csíkszentmihályiak nem jöttek el. Viszont a tavalyhoz hasonlóan a vajdasági Adáról ismét volt egy csapat. A feladatokat Pénzes Loránd, a Székely Mikó Kollégium tanára állította össze, a segédeszközöket Szász Etelka Zita, a Tanulók Házának munkatársa, ugyancsak ő végezte a verseny lebonyolítását. Szombaton az Úz völgyébe tartó kirándulás során folytatódott a vetélkedő. Közben Sósmezőn a hősök temetőjénél Pénzes Loránd ismertette az Ojtozi-szorosban zajlott harcokat és a temető kialakulásának történetét. Az Úz völgyében a csíkszentmártoni Aklos Közbirtokosság két képviselője, Borbáth Gusztáv és Gergely József főerdész fogadta a kirándulókat. Előbbi Csíkszentmárton történetéről szólt, utóbbi vezetésével megtekintették a hősi temetőt, a 11. munkácsi gyalogezred által épített kápolnát, a Mátyás-erődöt, az ahhoz tartozó tankakadályokat, lőszerraktárat, bunkereket, géppuska- és ütegállásokat. Az Aklos által biztosított ebéd után a közbirtokossági ház emeleti termében megtartották a döntő második részét. A csapatoknak az ojtozi, sósmezői és Úz-völgyi világháborús eseményekhez kapcsolódó feladatlapot kellett megoldaniuk. A visszautat Csernátonban megszakították, a Haszmann Pál Múzeumban az alapító unokája, D. Haszmann Orsolya múzeumvezető bemutatta az első világháborús kiállítást. Ott zajlott az eredményhirdetés is.
Az első két helyezettet Fülöp Ildikó készítette fel. Első az illyefalvi Bagolyvár csapat, második a barátosi Kockás Liliom. Harmadik a zágoni Székely Ifjak (felkészítő Szabó Búcs Réka). A további döntősök: a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskola Magna Transilvania csapata, a Székely Mikó Kollégium Turulmadár, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Székely művészek csapata, a Nagyborosnyói székelyek, az Uzoni csapat és nem utolsósorban az adai Cseh Károly Általános Iskola Délvidék nevű csapata.
A zsűrizésben közreműködött Cserey Zoltán történész, Pénzes Loránd, Bogyó Attila és Lőrinczi Dénes történelemtanár. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pokolra menni kell (Kürti László Sepsiszentgyörgyön)
Azon a hírhedt Szent György-napi közönségtalálkozón (amikor Jónás Tamással ketten kellett volna irodalomról beszélniük, de a Tein teraszán lezajlott találkozó végül kocsmai hőzöngés szintjére alacsonyodott költőtársa miatt) kimaradtak fontos versek, és azóta megjelent egy hangoskönyve is, amelyen Magyarország leghíresebb színészei szavalják verseit – ezzel indokolta vasárnap esti teinbeli jelenlétét Kürti László költő.
Mostani beszélgetőtársa, Tamás Dénes indulásáról, költővé válásának folyamatáról faggatta („első két kötetemben még sok a hiba, hiányzott egy költőiskola, ami akkor még nem volt, bár fel sem merült esetemben, hogy szükségem legyen rá – de a szabályokat meg kell tanulni”), illetve arról – korábbi kötete, A csalásról című kapcsán –, mennyire szabad kitárulkoznia a költőnek, mit vállalhat be magánéletéből, vagyis hogy a vallomásos lírának vannak-e határai. Hiszen, mint a hangoskönyvről elhangzó, valamint a Kürti László által felolvasott versek „utóéletéből” kiderült, a szerepjátékot még családtagjai is komolyan vették. „Nem kell bizonyos dolgoknak megtörténniük, csak az író fejében, és azt az igazságot kell leírni, amely az ember fejében igaz” – mondta Kürti László, hozzátéve: „pokolra menni kell, azt nem ússza meg az ember”, de akkor is „meg kell mondani az igazságot, mert az a dolgod”. Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borszék után Sepsiszentgyörgy következik (Székelyföldi geológustalálkozó)
Hagyományosan október utolsó hétvégéjén tartották a Székelyföldi Geológustalálkozót – közölte lapunkkal Papucs András. A vándorrendezvényt tizenkilencedik alkalommal szervezték meg, a jövő évi jubileumi kiadás helyszíne újra Sepsiszentgyörgy lesz.
Mint fogalmazott, a találkozó célja fórumot teremteni a székelyföldi és az innen elszármazott, illetve a magyarországi és más államokbeli szakembereknek, lehetőséget kínálni a Székelyföld földtanával foglalkozó szakembereknek munkásságuk bemutatására, alkalmat adni fiatal kutatóknak, diákoknak a bemutatkozásra. A rendezvényen százan vettek részt, a szervezők csapatában gyergyói geológusok, a kolozsvári egyetemek oktatói és diákjai, valamint Dévára elszármazottak egyaránt dolgoztak.
A szakmai kiránduláson a résztvevők Borszék környékével ismerkedtek a helybéli turisztikai iroda munkatársának vezetésével, megtekintették a borvízforrásokat, az ásványvíztöltődét, a Borvízmúzeumot, a talk- és mésztufabányát, valamint a Kerek-szék rezervátumot. A konferencián tíz, Székelyföld geológiájához kötődő előadást mutattak be. Papucs András szerint Borszék kellemes meglepetést jelentett a résztvevőknek, mint közölte, Mik József polgármester beszámolójából kiderült, hogy a fénykorában hatezer szálláshellyel rendelkező fürdőtelep a magánosítások után elveszítette fürdővárosi rangját is, a szálláshelyek száma pedig 90 alá csökkent. Ezen az áldatlan állapoton csak 2008 után tudtak változtatni, a borszéki önkormányzat mostani célja, hogy néhány éven belül elérjék a 2500 szálláshelyet. A hegyvidéki település visszaszerezte az országos jelentőségű fürdőhely minősítést, az épülő kezelőközpont befejezése után szeretnék újra megkapni a balneológiai fürdőhely címet is, a vendégeket téli időszakban sípálya is várja.
Jövőre újra Sepsiszentgyörgy ad otthont a kerek évfordulós találkozónak, mely tizenkilenc évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön indult Papucs András kezdeményezésére, azóta más székelyföldi települések mellett Baróton, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is fogadták a geológusokat. Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdődik a 25. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál
Szerdán délután ismét kezdetét veszi Marosvásárhely egyik legrégebbi és legismertebb (össz)művészeti szemléje, a létezésének immár negyedszázados évfordulóját ünneplő Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. A közelgő szemlével kapcsolatosan a Sörház utcai Jazz&Blues Club Piano termében tartottak sajtótájékoztatót a szervezők hétfőn délben, amelyen Libeg Zsuzsanna, a szemle sajtófelelőse üdvözölte a megjelenteket, majd Sipos Levente fesztiváligazgató szólt a részletekről.
– Eltelt egy újabb év és ismét itt vagyunk, szerdán a Kultúrpalotában újra kezdetét veszi a fesztivál, Marosvásárhely egyik legjelentősebb kulturális eseménye. Idén jóval több helyszínen lesznek műsorok, mint az elmúlt években: első alkalommal kerül sor a szemle keretében táncszínházi előadásra a régi zsinagógában, két nagyjátékfilmet vetítünk majd az Office Clubban, ahol a Soul Serenade együttes is fellép pénteken. Próbáljuk elérni, hogy a látogatók minél több helyszínen kapcsolatba léphessenek a fesztivállal, ezáltal pedig további nézőket nyerjünk. Az utóbbi években nem tapasztalt módon érdeklődnek a jegyek iránt, elsősorban a Kincsem vetítésére és az Erdélyben először látható, Hobo által jegyzett Bob Dylan-koncert iránt nagy az érdeklődés. Olyan műsort sikerült összeállítanunk, amelyben nagyon jó, Erdélyben még nem látott filmek szerepelnek, és amelynek keretében például a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház felolvasószínházi ősbemutatóként viszi színre a Kultúrpalota kistermében Döbrentei Sarolta Egyszervolt lányok című színművét. Mindezek, illetve a versenyprogram, a koncertek és a számos kiegészítő rendezvény mellett a Kincsem szombat esti vetítésén és az azt követő közönségtalálkozón jelen lesz a forgatókönyvíró, és reméljük, a rendező, Herendi Gábor is.
– Amikor huszonöt évvel ezelőtt elkezdtük szervezni a fesztivált, még nem volt internet, szinte alig voltak tévéadások, nekünk pedig fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan kell fesztivált szervezni, ennek ellenére a szemle nagyon sikeres lett, mert újdonságot hozott. Nem gondoltunk arra, hogy 25 év múlva még létezni fogunk, a filmet akartuk mint legelhanyagoltabb művészeti ágat elhozni Vásárhelyre – tette hozzá Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója. – Nagyon sok alkotónak ez volt az első találkozása a nemzetközi poronddal. A szemlét azóta is mint közösségi élményt igyekszünk megélni, akkor is és most is próbáljuk segíteni a fiatal művészeket. Nem tudunk és nem is akarunk sztárokat hozni Vásárhelyre. Számunkra az a büszkeség, hogy számos, később igen híressé vált rendező nálunk mutatkozott be: ilyen alkotó például Radu Afrim vagy Felméri Cecília. Radu Solomon itt nyert először díjat, Mungiu egykori filmje pedig be sem jutott a versenyprogramba. Számos mai filmkritikus is itt mutatkozott be először, például Gyenge Zsolt, aki azóta Cannes-ban díszmeghívottként van jelen. Cristi Puiu első bemutatkozása – Svájcból való visszatérése után – ugyancsak nálunk volt. A szemle megmaradásának legnagyobb kulcsa egyrészt a szervezők fanatizmusa, másrészt az, hogy szakmailag és anyagilag senki sem érdekelt a fesztiválban, itt mindenki önkéntes munkát végez, és egyik szervező sem filmes alkotó. Talán a miénk az egyetlen fesztivál, amely szervezőinek nincs köze a filmkészítéshez, így érdekünk sem fűződik senki meghívásához – mondta Gáspárik Attila.
A 25. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál november 8-án, szerdán délután 5 órától veszi kezdetét, és 12-én, vasárnap délután 4 órakor ér véget. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Nagyobb hatalmat a rendőröknek
Engedély nélkül is behatolhatnak a lakásba
Engedély nélkül is beléphetnek (behatolhatnak) egy magánlakásba a rendőrök, számos szabálysértés pedig bűncselekménynek minősül abban a törvénytervezetben, melyet a román belügyi tárca javasolt, és amely már tanulmányozható a minisztérium honlapján (http://www.mai.gov.ro/).
Az újdonságokról hétfőn tájékoztatták a sajtó képviselőit az Arad Megyei Rendőr-felügyelőségen. A lakosság pontos felvilágosítása érdekében Tamaș Ioan Marcu parancsnok igyekezett egy csokorba fogni a leglényegesebb módosításokat, melyekben nagyobb hatalommal ruházzák fel a rendőröket, ami a belügyisek szerint elsősorban a lakosok védelmét szolgálná.
Például nem lesz többet szükség ügyészi engedélyre ahhoz, hogy egy rendőr 24 órás őrizetbe vegyen egy gyanús polgárt. Másik újdonság és talán az egyik legszembetűnőbb, hogy a rendőröknek nem lesz szükségük engedélyre ahhoz, hogy egy magánlakásba vagy bármilyen más zárt helyiségbe belépjenek. S, hogy milyen esetekben törheti be (engedély nélkül) akár az ajtót egy rendőr? Amennyiben bizonyítékai vannak, hogy a helyiségben veszélyeztetik egy ember életét, vagy, ha tudomása van arról, hogy ott egy holttest található. Hasonlóan járhat el akkor is, ha a helyiségben egy tettenérésen leleplezett bűncselekmény elkövetője tartózkodik, amennyiben a bűntényt egy fegyverrel, robbanó, kábító vagy bénító szerrel, erőszakkal követték el, vagy ha az elkövető álarcot viselt. És végül akkor is behatolhat a lakásba engedély nélkül, ha ott egy terrorista tartózkodik. A sajtóértekezleten hangsúlyozták, a felsorolt esetek újdonságoknak számítanak, melyekkel a rendőrök „szabadabb” kezet kapnak a bűncselekmények felkutatásában, a bűnözők elfogásában.
Hasznos javaslat Tamaș parancsnok szerint, hogy bizonyos esetekben az eddig szabálysértésként „kezelt” tetteket az új jogszabállyal bűncselekményekké minősítik át, és 3 hónaptól akár két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. Például, ha egy lakó többszöri figyelmeztetés után sem hagyja abba a csendháborítást – például éjnek évadán bömbölteti a zenét a tömbházlakásában – pénzbírság helyett akár le is csukhatják (ez már a bírótól függ). A törvénytervezet egy időintervallumot is kiszab az ún. „csendórákra”, ennek értelmében 22 és 8, valamint 13 és 14 óra között a lakóknak nem árt csöndben lenniük.
A közlekedési kihágások tekintetében szigorúbban járnának el továbbá azokkal a gépjárművezetőkkel, akik közúti ellenőrzések során megtagadják a rendőrségi igazoltatást. Az ő esetükben 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönt vagy bírságot javasol a belügyi tárca.
Az igazoltatásnál maradva, ha eddig 100-tól 500 lejig terjedő pénzbírsággal büntették azt a személyt, aki a rendőr kérésére nem akarja magát igazolni vagy nem jelenik meg a rendőrségen, a büntetés legfelsőbb határát most 1500 lejig tolnák ki.
A tervezetben megjelenik öt olyan új helyzet is, melyben egy személyt bekísérhetnek a rendőrségre. Amennyiben nem tudták azonosítani, amennyiben fennáll a gyanúja, hogy bűncselekményt tervez elkövetni (vagy már elkövette azt), ha veszélyezteti mások életét, egészségét, testi épségét, a közrendet vagy más „társadalmi értékeket”, ha tetten érték, illetve ha körözött személyről van szó. Ezek az esetek eddig, ilyen formában nem szerepeltek a jelenleg érvényben lévő jogszabályokban.
A rendőrség székhelyén tartott sajtóértekezleten az intézmény vezetői hangsúlyozták, hasznos és régóta várt tervezetről van szó, mely szerintük elsősorban a polgárok érdekeit és védelmét szolgálja. Másrészt a rendőrök dolgát is megkönnyíti, mivel munkájukat – különösen bűncselekmények felderítésénél – nagyon gyakran hátráltatták a jogi megszorítások és hiányosságok.
A belügyi tárca alárendeltségében működő hatóságok hatalmát megerősíteni hivatott tervezetet a http://www.mai.gov.ro/ honlapon lehet tanulmányozni. Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)

XV. Pécskai Nemzetközi Néptánctalálkozó
Színvonalas koreográfiák és a népzene sikere
A Pécskai Búzavirág Egyesület és Búzavirág Néptáncegyüttes, november 3–5. között ismét megszervezte a Nemzetközi Néptánctalálkozót magyar népzenészek és néptánccsoportok részvételével. Idén a választás a magyarországi Dobroda zenekarra, a szlovákiai Borostyán ifjúsági és felnőtt néptáncegyüttesre, az aradi Viola néptánccsoportra, az aradi Csiky Gergely Főgimnázium néptánccsoportjára, valamint a szegedi Ménkű Bandára esett. Természetesen a házigazda mind a négy csoportja is szerepelt a szombati gálán, a Bojtocska, a Kisboglárka, a Nagyboglárka és a Búzavirág.
A szlovákiai csoport még pénteken érkezett, és közös próbát tartott a Búzavirág és a Nagyboglárka csoporttal.
Szombaton 18 órától kezdődött a gála a salgótarjáni Dobroda zenekar jubileumi koncertjével, majd 19 órától a néptáncosoké volt a színpad. A nyitótánc, mint mindig, a legkisebbeké volt, a Bojtocska gyermekjátékokat mutatott be Pap Enikő koreografálásában. Utána a dernői Borostyán néptáncegyüttes ifjúsági csoportja vette át a teret, az ő előadásukban előbb bodrogközi csárdást, majd gömöri csárdást láthatott a nagyérdemű. Az aradi Viola néptánccsoport is nagy sikert aratott mindkét táncával. A Kisboglárka és Nagyboglárka csoportok közös koreográfiákat mutattak be a Búzavirág csoporttal. Osztatlan sikert aratott a dernői Borostyán felnőtt csoport is bodrogközi és magyarbődi táncrendjeikkel, valamint a Búzavirág csoport a szászcsávási cigány tánccal. A néptánccsoportoknak a talpalávalót a szegedi Ménkű Banda, a Dobroda zenekar, valamint a Gazdag testvérek biztosították.
A műsor végén a Búzavirág Egyesület elnöke, Engi Márta Ildikó megköszönte Antal Péter polgármesternek és Miodrag Stanoiov alpolgármesternek, Pécska Város Tanácsának, az Arad Megyei Kulturális Központnak a támogatást, valamint az Egyesület vezetőségének, a szülőknek, mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeréhez.
A résztvevők oklevelet, pécskai kenyeret és virágot vehettek át a műsor végén. Az est közös vacsorával és táncházzal zárult. A XV. Pécskai Nemzetközi Néptánctalálkozó ezúttal is magasra állította a népi mozgáskultúra és népzene mércéjét. Engi Márta Ildikó / Nyugati Jelen (Arad)

Nagy Botond a legjobb DbutanT rendező
Nagy Botond rendező nyerte a DbutanT Országos Színházi Fesztivál első díját az Anyegin című előadás rendezéséért, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vitt színre. A második alkalommal megrendezett színházi fesztivál október 30. és november 4. között zajlott a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházban, idén a fiatal, pályakezdő rendezőket állította a reflektorfénybe – közölte az Agerpress hírügynökség.
A brassói születésű 24 éves Nagy Botond a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanult, majd 2015-ben a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett Bocsárdi László rendező osztályában. Az utóbbi két évben megfordult a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál, a nagybányai ArtSCAPE Független Színháznál, a marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is.
A fesztivál második helyezettje Adina Lazăr lett, a kolozsvári Creat.Act.Enjoy Pena című előadásának rendezéséért kapta az elismerést, míg harmadik helyezést, az Andrei Mureșanu Színház 7 című produkciójának rendezéséért Sebastian Marina kapta.
A DbutanT fesztivál találkozási és szembesítési hely is a pályakezdők – színészek, rendezők, díszlettervezők, koreográfusok, dramaturgok és színházi zeneszerzők – számára, de lehetőséget nyújt a tehetségesek megtalálására is. A nyertes díjához tartozik, hogy együttműködhet az Andrei Mureșanu Színházzal, mondta el a hírügynökségnek Anna Maria Popa, az Andrei Mureșanu Színház igazgatója.
– A fesztivál egy keresőmotor, így biztosít színházunk lehetőséget a fiatal nemzedéknek. Mivel széles palettát akarunk lefedni, minden évben változtatjuk a szakterületet. Tavaly debütáló színészekkel kezdtük, idén debütáló rendezőkkel folytattuk, jövőre a pályakezdő díszlettervezőké lesz a főszerep – mesélt a fesztivál céljáról a sepsiszentgyörgyi intézmény igazgatója. Szabadság (Kolozsvár)

Haynald Lajos, a kimagasló főpásztor, bíboros és híres botanikus
A 165 éve – 1852. augusztus 15-én – püspökké szentelt tudós Haynald Lajos erdélyi római katolikus püspökről, kalocsai érsekről, bíborosról és botanikusról emlékeztek meg a napokban rangos konferencia keretében Kolozsváron az Erdélyi Múzuem-Egyesület természettudományi szakosztálya, valamint a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesség szervezésében. A rendezvénynek, amelyet Kékedy László nyugalmazott egyetemi tanár, szakosztályi elnök nyitott meg, a Római Katolikus Nőszövetség díszterme adott otthont. A megnyitó után négy előadás hangzott el.
Dr. Bauer Norbert, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának főmuzeológusa a főpap sokoldalú tudományos munkásságát fejtette ki, amely nemcsak egyházi- és nevelésügyi, hanem művészeti, irodalmi, zenei, festészeti és kegyeleti célokat is szolgált. Ugyanakkor számon tartjuk a magyar botanika jeles művelői és támogatói között is. Nemzetközi cserék, gyűjteményvásárlások és saját gyűjtései révén létrehozta a 19. század egyik legnagyobb, méltán világhírű magánherbáriumát, amelyet később gazdag botanikai szakkönyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott. Haynaldról növényeket neveztek el és a korabeli sajtó „igen szenvedélyes botanikusként” jellemezte: majdnem romantikus szenvedéllyel viszonyult a természethez, ami már gyermekkorában megmutatkozott. Az előadó kiemelte a főpap 12 éven át erdélyi püspökként töltött időszakának flórakutatását. Gyulafehérvári évei alatt az ifjúság természetrajzi neveléséről is gondoskodott, papneveldéjében a kispapok részére kirándulásokat szervezett, meteorológiai megfigyeléshez pedig műszereket biztosított, igyekezve felkelteni érdeklődésüket a természet és a természettudományok iránt. Ráébredt, hogy az erdélyi táj növényvilága akkor szinte teljesen ismeretlen volt, fehér folt a növénytani szakirodalomban. Többek között gyűjtött a Tordai-hasadékban is, ugyanakkor bőkezűen támogatta az Erdélyben dolgozó botanikusok munkáját. Római szolgálata idején Haynald botanikai érdeklődésére nagy hatással volt a mediterrán növényvilág megismerése. Bejárta Itáliát, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, az Alpok magasabb hegyeit, utazásai során megismerhette szinte egész Európa flóráját. Kalocsai érsekként csillagászati obszervatóriumot építtetett, Európa-szerte híres érseki kertet létesített, amely botanikai kutatóhelyként is működött. Mindmáig felbecsülhetetlen értékű a Haynald-könyvtár Kalocsán.
Kovács Sándor főesperes-plébános Haynald Lajos egyházi életútjáról értekezett. Bemutatta a főpap gyermek- és ifjúkorát, papi és főpásztori szolgálatának fontosabb állomásait, eseményeit. Erdélyi szolgálatával kapcsolatban elmondta, hogy miután Scitovszky János hercegprímás püspökké szentelte Esztergomban, 1852. augusztus 31-én érkezett meg Gyulafehérvárra. Az idős Kovács Miklós püspök október 15-én bekövetkezett halálától lett az egyházmegye teljes jogú ordináriusa. Haynald életében az erdélyi évek jelentették lelkipásztori munkássága csúcsát, amelynek eredményeként a csupán 35 évesen kinevezett, fiatal püspök egy évtized alatt egész Erdélyben közkedvelt, sőt országszerte ismert és Rómában is elismert főpap lett. Többször bejárta egyházmegyéjét, szónoki tehetségét maximálisan kiaknázta. Feljegyezték, hogy 1853-ban egy bérmakörútja alkalmával 37 nap alatt mintegy 53 beszédet mondott. Szolgálatának érdekes epizódja volt az erdélyi püspökség érseki rangra emelésének kísérlete, ezt a kérését azonban végül sem Bécsben, sem Rómában nem támogatták. Tevékenyen részt vett a Magyarország és Erdély unióját, egyesülését célzó küzdelmekben. A legnagyobb körültekintéssel és apostoli buzgósággal kormányozta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét és minden idejét annak helyreállítására szentelte. Több helyen alapított plébániát, jelentősen támogatta templomok építését, az iskolák és plébániaépületek felszerelését. Bőkezű alapítóként példát adott a nyugdíjalapok, jótékonysági egyesületek, iskolák, kórházak megteremtésében. 1863-ban megalapította a gyulafehérvári kórházat, amelyet az irgalmas nővérek vezetésére bízott. Szerette volna felújíttatni a székesegyházat is, de mivel a szükséges pénzt nem tudta előteremteni, meg kellett elégednie a külső és belső falak legszükségesebb kijavításával. Megteremtette a tanítói és kántortanítói nyugdíjintézet alapját, jelentős összeget tett a káptalani és a vallásalapba. Állandó alapítvánnyal javította a szegényebb alsó papság és a kántortanítók kevés fizetését. Sokat adományozott elemi iskoláknak és gimnáziumoknak. Haynald Lajos felelősségének tudatában átérezte a nőnevelés fontosságát is: látva azt, hogy az ateizmus társadalomromboló hatásának csak a nők keresztényi és vallásos nevelése tudott gátat vetni, egyházmegyéjében is rengeteget áldozott erre a célra. Haynald a bécsi udvar neheztelésével nem törődve kitartóan harcolt Erdély alkotmányos jogaiért. A püspöknek a magyar országgyűlésen, az erdélyi guberniumi üléseken és politikai tanácskozásokon számos alkalommal megnyilvánuló, határozott fellépése 1861–1863 között egyre mélyebb konfliktusokat eredményezett a bécsi kormánnyal, és végül Ferenc József osztrák császár és – akkor még megkoronázatlan – magyar király személyes kívánságára, 1863. december 31-én lemondásához vezetett. A hosszú, kínos egyeztetés a száműzött püspök sorsáról mégis a karrier további emelkedéséhez vezetett. IX. Pius pápa címzetes karthágói érsekké nevezte ki, majd Rómába hívta, ahol 1865 júniusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának nagy felelősséggel járó tanácsosa lett. Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)

Műemlékek menekülnek meg, több erdélyi helyszínen folytatja értékmentő munkáját a Teleki László Alapítvány
Újabb erdélyi műemlék templomok menekülnek meg az enyészettől a határon túli magyar épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott Teleki László Alapítvány jóvoltából. Hamarosan a küküllővári istenháza átadására kerül sor.
Újabb erdélyi Árpád-kori templom értékmegőrzési és restaurálási munkálatai fejeződnek be a Teleki László Alapítvány szakembereinek segítségével, a teljes körű felújításon átesett küküllővári református templom átadására november 19-én kerül sor hálaadó istentisztelet keretében – tájékoztat a határon túli épített örökség felmérésével és megóvásával megbízott magyarországi alapítvány. A magyar kormány által két éve létrehozott Rómer Flóris Terv keretében támogatott értékmentő munka idén mintegy 30 erdélyi műemléken zajlik, ezek egyike a Fehér megyei szórványtelepülés temploma.
A leírás szerint a különleges freskójáról is híres, 11–12. században épült küküllővári református templom renoválása a torony újrazsindelyezésével kezdődött és a szentély tetőszerkezetével folytatódott. Ezt követte a templom homlokzatának helyreállítása, a középkori részletek és újabb freskómaradványok feltárása, a templomhajótól fallal elválasztott, használaton kívüli szentély újravakolása és kifestése. A régészeti feltárást követően elkészült a kriptához vezető lépcső, a téglaaljzat, majd a kőrészletek restaurálására került sor.
A munkálatok a gótikus ablakok ólomüveggel történő helyreállításával folytatódtak, a felújításért november 19-én 12 órától istentiszteleten ad hálát a Balázsfalvától 24 kilométerre található község mintegy 450 lelkes magyar közössége.
A Fehér megyei munkálatokkal párhuzamosan az alapítvány szakemberei egy másik, határ menti Árpád-kori település templomának a megmentésén is fáradoznak. A Bihar megyei Köröskisjenőt először 1236-ban említik az okiratok, 13-14. századi templomát a Sebes-Körös völgye műemlékállományának értékes darabjaként tartják számon.
Helyreállítását tíz éve határozta el a református gyülekezet, a 2008 nyarán végzett kutatások során kiderült, hogy rendkívül értékes épületről van szó, napvilágra kerültek addig ismeretlen középkori elemei: ajtók, ablakok, falfülkék és a lepusztult freskótöredékek.
Falain különböző korú, középkori freskók nyomai is előkerültek, feltárásukat konzerválási munkák követték, de a restaurálás még várat magára. A belső munkálatok eredményeként középkori pompájában látható a belső tér, amelyet új kazettás mennyezettel láttak el.
A Teleki László Alapítvány a külső homlokzatok restaurálását, a középkori felületek értékesítését vállalta, majd a tető helyreállításával folytatódik a felújítás.
Az alapítvány irányításával a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója is restaurálási munkálatokon esett át idén, a májusban átadott falfestmény immár teljes pompájában látható.
Diószegi László, az alapítvány igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy a külhoni magyar műemlékek felújítását segítő Rómer Flóris Terv keretében tavaly 80 műemléken kezdődtek el munkálatok, a kisebb méretű kutatások mellett szép számban találhatók teljes körű felújítási munkák is. Az idén 250 millió forintból gazdálkodó Rómer Flóris Terv legfontosabb feladata ugyanis nemcsak a veszélyben lévő műemlékek megóvása, az állagvédelem, hanem az értékek dokumentálása, feltárása is, hangsúlyozta. Elmondta, Erdélyben mintegy 30 műemléken dolgoznak, ezek között sok az Árpád-kori templom.
A Rómer Flóris Terv honlapján a támogatásban részesült, folyamatosan bővülő helyszínek között szerepel még Erdélyből Alvinc, Alsótők, Farnas, Gidófalva, Gyulafehérvár, Szászváros és Tűr református temploma, a kálnoki és nyárádszentlászlói unitárius templom, a halmágyi és oltszakadáti evangélikus templom, Marosvásárhely minorita temploma és kolostora, valamint Szentdemeter római katolikus temploma. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

A szenátus közigazgatási testülete elutasította március 15. ünneppé nyilvánítását
Nem csökkent a március 15-e ünneppé nyilvánításával szembeni román ellenszenv: a szenátus közigazgatási bizottsága kedden kedvezőtlenül véleményezte a tervezetet.
Elutasította kedden a szenátus közigazgatási bizottsága azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, amelynek értelmében március 15-e a romániai magyar közösség hivatalos ünnepévé válna. A tervezetet mind az RMDSZ-szel parlamenti támogatási megállapodást aláíró nagyobbik kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD), mind az ellenzéki, az utóbbi hónapokban egyre sovinisztább hangnemet megütő Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora elutasította.
Ioan Deneș, a testület PSD-s tagja kijelentette: nem támogatja a javaslatot, mivel Erdélyben kényes ügy március 15-e ünneppé nyilvánítása. A PNL-es Răducu Filipescu is leszögezte: pártja a tervezet ellen szavaz majd a szenátus ülésén., mivel a jelenlegi időszak nem alkalmas egy ilyen akcióra.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője azzal próbálta védeni a javaslatot, hogy az valójában csupán egy 27 éve létező, normális gyakorlatot rögzítene törvényben. Leszögezte: az ünnep nem a román közösség ellen irányul. A szakbizottsági állásfoglalás nem kötelező érvényű, de a PSD és a PNL már korábban is jelezte: nem támogatják a tervezetet, így annak leszavazása a szenátus ülésén bizonyosnak tűnik. Addig még az emberi jogi és kisebbségi bizottságnak is meg kell vitatnia. Mint arról beszámoltunk, október közepén a szenátus egyszer már napirendre tűzte a tervezetet, de akkor a heves ellenkezés miatt az RMDSZ inkább azt javasolta, hogy küldjék vissza a szakbizottságokba további egyeztetésre. Az RMDSZ 9 szenátora és 21 képviselője által benyújtott tervezet értelmében március 15-ét a romániai magyar közösség ünnepévé nyilvánítjanák, enek nyomán azokon a településeken, ahol a magyar közösség tagjai élnek, a helyi és a megyei önkormányzat, illetve a közintézmények kulturális és művészeti rendezvényeket szervezhetnek az ünnep tiszteletére. A magyar közösség tagjainak kérésére a munkaadók szabadnapot biztosíthatnának. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Váta Lóránd cáfolja a Transindex vádjait, és jogi következményeket emleget
Határozottan cáfolja Váta Lóránd kolozsvári színművész a Transindex portál két cikkében ellene felhozott szexuális zaklatási vádakat.
Személye nyilvános lejáratásának, magánélete kiteregetésének és a nyilvánosság előtti meghurcolásnak tartja Váta Lóránd, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze a Transindex.ro portál vasárnap és hétfő este közölt két cikkét, amelyben szexuális zaklatóként állítják be őt. Váta kedden Facebook-oldalán reagált a két írásra, illetve a vádakra, bejegyzésében pedig arra enged következtetni, hogy az őt ért rágalmazás miatt jogi lépéseket fog tenni az ügyben.
„Határozottan kijelentem, hogy mindkét esetet rágalomnak és a szándékos befeketítésnek tekintem. A hamis tényeken alapuló írásokat közlő médiacsatornának ezért vállalnia kell a jogi következményeket” – fogalmaz a színművész.
Váta a Transindex által felvázolt két esetre utal: az első cikkben a szerző, Kulcsár Árpád főszerkesztő egyik barátja, – a közösségi médiában magát Kálmán Szabolcsként azonosító – Szabi állítja azt, hogy nyolc évvel ezelőtt a színész több alkalommal szexuálisan közeledett hozzá, fogdosta, molesztálta.
A második cikkben – amelynek eredetileg nem volt szerzője, később pedig „szerk.”-ként írták alá – egy másik, magát Váta Lóránd áldozatának valló személyt, Barta Mátét is megszólaltatták, aki azt állította: a színművésszel több mint két éven keresztül, idén szeptemberig lakótársak voltak, a színész pedig körülbelül fél év után kezdte el zaklatni. Az írásból nem derül ki egyértelműen, hogy ez miben állt, Barta annyi konkrétumot árul el, hogy a színész SMS-ekkel bombázta és hívogatta azok után is, hogy többször letiltotta a számát, majd egy összetűzés után azzal fenyegette meg Vátát, hogy értesíti a rendőrséget. Barta elmondása szerint ezután a színész panaszlevelet írt, amelynek következtében Bartát kidobták a lakásából.
Facebook-bejegyzésében Váta Lóránd határozottan cáfolja, hogy bárkit is szexuálisan zaklatott volna. Mint rámutat: az első cikkben szereplő Szabival közel két évig voltak baráti kapcsolatban. Hogy lehetséges, hogy valaki a szexuális zaklatójával közel két éven keresztül baráti viszonyban van? „Hogy lehetséges, hogy valaki folyamatosan eljár színházba a szexuális zaklatóját megnézni, majd előadás után együtt büféznek?
A szexuális zaklatójával az ember kocogni jár? Kölcsönkéri a zaklatója biciklijét? Együtt jár a zaklatójával az ószerre vásárolni? Együtt járják a várost a zaklató autójában? Szexuális zaklatódtól mindennemű baráti tanácsadást kérsz, beleértve a szexuális tanácsot is, tanácsot a nőkkel való bánásmódról például? Esténként pizzázol és sörözöl a zaklatód társaságában?” – fogalmazott Váta Lóránd.
A színművész kitér arra az esetre is, amely a Transindex első cikkében szerepel, illetve amelyet a második írásban pontosabban bemutattak: eszerint Szabit, miután öntudatlan állapotba kerül a túlzott alkoholfogyasztástól, Váta akarata ellenére lakására vitte, Szabi pedig reggel meztelenül ébredt, de nem emlékezett arra, hogy mi történt.
A Transindex írásaiban szereplő utalások és elhallgatások akár arra is engedhetnek következtetni, hogy nemi erőszak is történhetett, Váta azonban határozottan állítja, hogy semmilyen visszaélés nem történt, sőt reggel együtt kávéztak, Szabi megköszönte a segítséget, majd elment.
„Én ezt az embert nem zaklattam szexuálisan. Soha” – szögezi le a kolozsvári színész.
Váta a Barta Máté által felhozott vádakat is határozottan tagadja, állítása szerint volt lakótársa egyszerűen elvesztette lakhatási jogát, mert megsértette a társbérlői szabályokat, amikor többek közt éjszakai bulikat szervezett a lakásban. „Ezért most bosszút forral, és hamis szexuális zaklatási vádat talál ki” – mutat rá Váta. A színművészt kedden is kerestük: többek között azt szerettük volna megkérdezni tőle, hogy milyen jogi lépéseket fontolgat, de nem válaszolt hívásunkra. Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Az autonómiakonferenciák ideje lejárt
A cselekvésnek van ideje
Az autonómiáról szervezett konferenciák ideje lejárt – hangoztatta Pethő István. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei szervezetének alelnöke tegnap a széki elnökökkel együtt tartott ez ügyben sajtóértekezletet.
Pethő elmondta: az autonómia statútumot még idén be kell nyújtani a parlamentbe, ahogyan arról az MPP országos választmánya döntött szeptemberi ülésén. Pethő hozzátette: „szerették volna”, hogy egységes autonómiakoncepció legyen (a Székely Nemzeti Tanácsnak saját statútuma van – szerk.), de valamit már be kell adni, „mert az is előrelépés lenne a mostani állapothoz képest”.
Nagy Gábor sepsiszéki elnök kifejtette: az MPP elkötelezett az autonómia mellett.
– Autonómiaügyben nincs kompromisszum, képviselőinket azért küldtük a parlamentbe, hogy a statútumot benyújtsák – mondta.
Román Attila erdővidéki elnök úgy fogalmazott, hogy a statútum benyújtása mindaddig időszerű, amíg nincs autonómia.
Ferencz Botond, orbaiszéki elnök szerint több mint 20 éve beszélünk autonómiáról, s eközben Székelyföld lakossága rohamosan fogy. Az autonómia akadályozhatná meg, hogy a talaj végleg kicsússzon a lábunk alól – mondta Ferencz. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nyolcszászezer elrabolt élet
A Polgári esték rendezvénysorozat keretében Bogár Ildikó bemutatta a Nyolcszázezer című könyvét szombaton, a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában.
Bogár Ildikó szerzőt Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke mutatta be, majd a szót átvette maga az író. Bogár Ildikó néhány szót mondott magáról, majd bemutatta azt a könyvet, melyet nehéz szívvel és odaadással írt meg, azért, hogy végre napvilágra kerüljön mindaz, ami a Gulág poklában történt. Elmondta, hogy 2015 elején kezdett el foglalkozni a témával, és úgy gondolta, érdemes erről többet beszélni, hiszen az iskolákban ezekről egy szó sem esik. Ekkor találkozott azokkal a túlélőkkel is, akikkel interjút készített, majd egy kötetet állított össze az anyagokból. A könyv nem csak az interjúalanyokról, hanem nyolcszászezer elrabolt életről és azoknak családjukról szól. A kötetben hét olyan interjúalany emlékei vannak megfogalmazva, akik átélték a Gulág borzalmait, illetve három túlélő élményeiről már csak az utódjaik tudtak beszélni. Az írónő fontosnak tartja, hogy azok a fiatalok és lassan középkorúak, akiknek az iskolában nem volt módjuk a történelem borzalmas fejezeteiről tanulni, azok is megismerjék az igazi borzalmakat is. Fontos tudni, hogy a szovjet megszállók nem csak tárgyakat vittek el, hanem embereket hurcoltak el, fiatalokat, időseket, akiket csak számoknak tartottak, az emberi mivoltukat elvették tőlük. A kötet célja az, hogy az olvasók tisztán lássák, hogy a kényszermunkatáborokban mi történt, és milyen következményekkel járt az, ha valaki beszélt ezekről. November 25-e a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, mert 1953-ban ezen a napon 1500 politikai elítéltet szabadult ki. A bemutató végén a Fekete Ivánnal készült interjúból vetítettek. Törő Enikő / erdon.ro

Gergely Balázs: nem etnikai ügy a Mátyás király szoborcsoport megrongálása
„Ami a szobor körül történik, nem etnikai ügy, hanem egyszerű vandalizmus, kulturálatlanságból fakadó folyamatos szabálysértés” – jelentette ki a Maszolnak Gergely Balázs kolozsvári városi tanácsos a város főterén elhelyezkedő Mátyás király szoborcsoportot ért rongálásokról. A helyi tanácsos pénteken vette észre, hogy a szoborcsoport egyik alakjának, Szapolyai Istvánnak letörték a sarkantyúját.
„Az emberek nagy része nem rongálás szándékából mászik fel a szoborra, hanem azért, mert fotózkodni akar, netán egy főtéri koncertet jobb, magasabb helyről szeretne látni” – fogalmazott Gergely Balázs. Meggyőződése, hogy a jelenlegi rongálás nem a kolozsvári magyar közösség ellen irányul. „Ez abszolút nem román-magyar kérdés. Nyilván a magyar közösség tagjai – a kolozsváriak főleg – sokkal érzékenyebbek ilyen téren, de közöttünk is vannak olyanok, akik felmásznak a szoborra” – magyarázta. A Kolozsvári Magyar Napok idején például éppen ezért körbekerítik a műemléket.
Hétfő délután négy másik tanácsossal aláírták a feljelentéseket a szobor megrongálásáról – tájékoztatott Gergely Balázs. Az ügyészségen és a polgármesteri hivatalnál tettek feljelentést. „Nekem személy szerint nincsenek túl nagy illúzióim, hogy a tetteseket kézre lehetne keríteni, mert valószínűleg ez egy tömegrendezvényen történhetett, valaki felmászott rá, és letört a sarkantyú” – mondta Gergely. Megjegyezte: egyáltalán nem biztos, hogy az észlelt rongálások mostanában történtek, de csak most vették észre.
A helyi tanácsos Mátyás király legörbített sarkantyújára is felfigyelt pénteken. Egy ugyanilyen esetről 2013-ban portálunk is beszámolt.
Ezt követően az önkormányzat egy kárfelmérést végeztet. Erre a legmegfelelőbb személy Kolozsi Tibor szobrászművész lenne, aki a szoborcsoport restaurálását vezette, mondta a városi tanácsos. A kárfelmérés után döntenek a restaurálásról. „Azon leszünk, hogy ennek a megvalósulását megsürgessük” – jelentette ki Gergely Balázs.
Elmondta, az a céljuk, hogy tudatosítsák az emberekben és a hatóságokban a problémát, valamint az, hogy újra és újra számon kérjék az önkormányzatot az ilyen jellegű szabálysértések miatt. A városi tanácsos bízik abban, hogy a polgármesteri hivatal komolyan fogja venni az ügyet.
Hogyan előzhetőek meg a rongálások?
Gergely Balázs az állandó és aktív rendőri felügyeletben, a szigorú büntetések kiszabásában, az ellenőrizhető és a célnak megfelelő térfigyelő kamerák felszerelésében, valamint abban látja még a megoldást, hogy minden főtéri tömegrendezvényen kordonnal elkerítsék a szobrot. „Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet vizesárokkal vagy két méteres kerítéssel elkeríteni a szobrot, nem ez a megoldása a megelőzésnek” – fogalmazott.
Szabálysértés, ha valaki felmászik egy szoborra, és amennyiben figyelmeztetés után sem jön le az illető, pénzbüntetés jár érte, ha pedig rongálás történik, az bűnténynek számít – szögezte le a helyi tanácsos, aki nem tud arról, hogy a rendőrség valaha pénzbüntetést szabott volna ki azokra, akik felmásztak a műemlékre.
Gergely szerint a helyi rendőrségnek nemcsak a parkolási bírságok kiszabásakor kellene nagyon résen lenni, hanem akkor is, amikor valaki felmászik a Mátyás király szoborcsoportra. „Sok kolozsvári tapasztalatból tudja, hogy nap mint nap látunk ilyet, szólunk a rendőrnek, és a rendőrnek esze ágába sincs rászólni azokra, akik felmásztak” – magyarázta.
Emellett a térfigyelő kamerákat alkalmassá kell tenni arra, hogy elemezhető és használható felvételeket készítsenek a szoborról. Gergely Balázs továbbá fontosnak tartja, hogy a polgármesteri hivatal minden főtéri tömegrendezvény szervezőit arra kötelezze a térfoglalási engedélyek kiadásakor, hogy vegyék körbe kordonnal a szobrot.
Arra a kérdésre, hogy a korábbi rongálások tetteseit a rendőrség elkapta-e, Gergely Balázs nem tudott információval szolgálni. 2013-ban meggörbítették Mátyás király bal sarkanyúját, valamint letörték az egyik a bronz zászló rúdját. 2015-ben ismeretlen tettesek barna festékkel öntötték le a szoborcsoportot. A helyi tanácsos szerint a rendőrség nem fordít kellő figyelmet a város műemlékeinek védelmére. Tasi Annabella / maszol.ro

Lucian Boia: Nem kötelezhetjük a magyarokat, hogy örvendjenek Trianonnak!
Lucian Boia román történész szerint nem lehet arra kötelezni a magyarokat, hogy örvendjenek a trianoni döntésnek. A mítoszromboló könyveiről híres román történész annak kapcsán adott hosszú interjút a News.ro hírportálnak, hogy a múlt hét végén mutatták be Az 1918-as nagy egyesülés körül – Nemzetek, határok, kisebbségek (În jurul Marii Uniri de la 1918. Națiuni, frontiere, minorități) című könyvét.
A történész természetesnek tartotta, hogy míg Románia az Erdéllyel való egyesülés centenáriumának a megünneplésére készül, a magyarok szomorúan emlékeznek vissza a történelem eme szakaszára. „Mit akarunk? Kötelezzük őket arra, hogy örvendjenek Trianonnak? Ez abszurdum. Természetes, hogy nekik nem tetszik Trianon. Magyarország sokat veszített, többet, mint amennyit abban az esetben veszített volna, ha megegyezéses alapon lehetett volna megrajzolni az új határokat. Legyőzött ország volt, és a dolgok így alakultak. Azt hiszem, képeseknek kellene lennünk arra, hogy románokként örvendjünk 1918 december elsejének, ugyanakkor meg is értsük a magyarokat, hogy számukra, bárhol is éljenek, nem örömforrás Trianon” – jelentette ki Lucian Boia.
A történész hozzátette: ebből az ellentétből az az egyedüli kiút, hogy ha egyik nép is, másik is a múltjáról beszélve a jelenre és a jövőre koncentrál. Lucian Boia nem tartotta valószínűnek, hogy a közeljövőben román–magyar történelemkönyv szülessék. Úgy vélte: a románok és a magyarok nézetkülönbsége nehezebben rendezhető, mint korábban a németeké és a franciáké. Ezt azzal magyarázta, hogy míg a németek és a franciák történelmi, kulturális és civilizációs szempontból egyenrangúaknak érezték magukat, a románok és magyarok viszonylatában ez nem áll fenn.
„A románok fölött évszázadokon át uralkodtak a magyarok, most pedig a magyarok érzik román uralom alatt magukat. Ezek olyan frusztrációk, amelyek nehezebben gyógyulnak. (...) De nekünk is, a magyaroknak is és minden európainak a jövő a tét, nem a múlt” – jelentette ki.
Lucian Boia úgy vélte, a román történetírásnak le kellene mondania arról, hogy az ország mai állapotát visszavetíti a múltba, és az ókori dákok, vagy az 16. és 17. század fordulóján uralkodó, rövid időre Moldvát és Erdélyt is hatalma alá hajtó Mihály havasalföldi vajda példájával próbálja igazolni Erdély birtoklásának a jogosságát. Úgy vélte, erre megfelelő bizonyíték az, hogy Nagy-Románia léte tartósnak bizonyult. Míg a vele egy időben megalkotott Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlott, Románia egyben maradt.
A könyve kapcsán a történész a Mediafax hírügynökségnek is nyilatkozott. Úgy vélte, fennáll annak a kockázata, hogy a nagy román egyesülés centenáriuma a megújító kutatások serkentése helyett csupán egyes közhelyek újbóli kinyilatkoztatására korlátozódjék.
Lucian Boia bukaresti történész az elmúlt 22 évben 34 könyvet írt, amelyek némelyike igazi kasszasikernek számított Romániában. Könyvei egy részét angolra, franciára és németre is lefordították, magyarul a Történelem és mítosz a román köztudatban, a Miért más Románia? és a Románia elrománosítása jelent meg. Könyvei sikere ellenére Lucian Boia továbbra is különcnek számít a román történetírásban. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Katasztrofális állapotok a romániai iskolákban
Iskolafelújítási stratégiát dolgoz ki a tanügyminisztérium, amely során kibővítenék, felújítanák az oktatási intézményeket,ugyanakkor szeretnék elérni, hogy „minden tanuló megfelelő körülmények között tanulhasson”.
Az oktatási minisztérium közvitára bocsátotta a 2017–2023 közötti időszakra vonatkozó, az oktatási infrastruktúra modernizálásáról szóló tervezetet. Az intézkedéscsomag indoklásában többek közt azt is megemlíti a minisztérium, hogy a tanulók 56 százaléka túlzsúfolt vagy kihasználatlan tanintézményben tanul.
A diákok 22 százaléka túlzsúfolt intézményben tanul, ahová több diákot írattak be, mint amekkora az iskola kapacitása. Másrészt az iskolások 34 százaléka tanul olyan intézményben, ahol nincsenek kihasználva a tantermek.
Az oktatási minisztérium adatai szerint a túlzsúfoltság főként a gimnáziumokra jellemző. A gimnáziumok 14 százalékában tanul több diák, mint amennyien elférnének, míg az elemi iskoláknak csupán 2,4 százaléka zsúfoltabb a kelleténél.
A romániai tanintézmények 30 százalékában nincsen benti mosdó kialakítva, ez a gond pedig 230 000 tanulót érint. Összesen 2200 tanintézményben nincs benti mosdó, a vidéki iskolákban jóval magasabb ez az arány, mint a városokban.
Egy másik statisztika szerint 3000 vidéki gimnáziumban nincsenek kialakítva szaktantermek, míg a városi gimnáziumok közül 803 tanintézetben hiányoznak a megfelelően felszerelt termek. Városon tíz iskolából kettőnek, vidéken 10 iskolából hatnak nincsen saját könyvtára. Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

A reformáció emlékműve Torján
A feltorjai református egyházközség a közelmúltban a bekerített műemlék templom közelében monumentális emlékművet állíttatott a reformáció 500. évfordulója tiszteletére.
Egyed László Levente lelkipásztor elmondása szerint az emlékjel állítása hosszabb folyamat eredménye, hiszen már a múlt év novemberében elkezdték a tervezést Pethő Sándor helybeli fafaragó közreműködésével, a munkába később Nagy Gábor István csíkszeredai kovácsmester is bekapcsolódott. A tervezés során az vezényelte őket – árulta el a tiszteletes –, hogy olyan székely és egyházi motívumokkal jelölhető emlékművet állítsanak, amely kifejezi azt is, hogy a reformáció 500 éves, ezért esett a választás a négy égtáj felé néző kopjafákra, az ötödik kopjafa pedig függőlegesen beleépül a négy kopja ölelésébe. Az ötödik méreteiben eltér a másik négytől, sokkal kisebb azoknál, hiszen vidékünkön a reformáció 450 évre tekint vissza. Ez a kopja a termékeny szépség, a továbbélés, a folytatás szimbólumát hordozza magában. Alul egy oltár látható, amin ott az ige – maga a Szentírás, ami a reformációhoz köthető. A testi lét pillanatát örökíti meg a gömbcsillag, amely minden protestáns templomon ott van.
A kezdeményezés határon átívelő folyamat, hiszen a magyarországi Karcagon is emlékjelet állítottak, ahová a feltorjai református egyházközség egy Pethő Sándor által készített székely kaput vitt ajándékba a testvérgyülekezetnek. Ezt október 31-én Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter jelenlétében avatták fel.
Az ünnepségen részt vevő Egyed László Levente egyebek mellett azt mondta: a kapu legyen szimbóluma az összetartozásnak, a barátságnak, legyen történelmi emlék. A feltorjai egyházközséget az emlékmű kivitelezésében az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint Vojna Zoltán és családja támogatta. Iochom István / Háromszék; Erdély.ma

A szórványnak konkrét programokra van szüksége
A tapasztalat azt mutatja, hogy konkrét programokra van szükség a szórványközösségekben, így a nagyvárosi magyarok körében is, az Örökségünk őrei mozgalmat és vetélkedőt jó példaként tartjuk számon – mutatott rá Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, aki kedden Budapesten a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportjának ülésén vett részt. Az Országházban megszervezett gyűlést Révész Máriusz kormánybiztos, a munkacsoport társelnöke vezette.
Felszólalásában Winkler Gyula az RMDSZ nevében köszönetet mondott az Országgyűlésnek, hogy egyöntetűen támogatták a Minority Safe Pack – kisebbségvédelmi kezdeményezést, kiemelve, hogy ez fontos politikai jelzés, elsősorban a szórványok számára. „A szórványban élő közösségek vannak a legjobban ráutalva a külső segítségre, a megmaradásért folytatott küzdelemben az európai szintre emelt kisebbségi jogvédelem fontos célkitűzés” – hangsúlyozta. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője bevezetőjében a kárpát-medencei és diaszpórában tevékenykedő szervezetek képviselőit a november 15-ei Magyar Szórvány Napja alkalmából köszöntötte és eredményes munkát kívánt a jelenlevőknek.
„Az elhangzott előadások is azt bizonyítják, hogy mennyire összetett a nagyvárosi szórványban élő magyar közösségek helyzete, láthatjuk, hogy a kárpát-medencei nagyvárosok közös vonásokat és sajátosságokat egyaránt mutatnak. Az RMDSZ sokéves gyakorlata arra világít rá, hogy konkrét programokra van szükség, amelyek megvalósításában minél nagyobb számban be kell és be lehet vonni a közösség tagjait. Az RMDSZ Kulturális Főosztálya által öt éve elindított Örökségünk őrei – fogadj örökbe egy műemléket mozgalom és vetélkedő jó példa arra, hogyan lehet egy közösséget mozgósítani” – mondta el Winkler Gyula. Ismertette a program alapfeltevését, mely szerint a kulturális identitás egyik fontos eleme az épített örökség, a kezdeményezés pedig a fiatalokon keresztül szólítja meg a magyar szórványközösségeket. „Középiskolás csoportok fogadnak úgymond örökbe magyar vonatkozású műemlékeket, amelyeket nemcsak ők maguk ismernek meg, hanem népszerűsítik, megjelenítik a világhálón, visszahozzák a köztudatba és ezek a helyek a maguk fizikai valóságában is újra magyar közösségi terekké válnak” – vázolta a programot a képviselő. A vetélkedő díja egy brüsszeli kirándulás, a kezdeményezés nagy sikert aratott többek között a nagyvárosi szórványközösségekben is, például Kolozsváron, Aradon, Brassóban, egyre több diák szeretne csatlakozni a mozgalomhoz. „Úgy gondoljuk, hogy olyan program, amely Európában is megállja a helyét, ezért idén tavasszal Brüsszelben is bemutattuk egy olyan rendezvényen, amelynek Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa volt a fővédnöke, ezen az eseményen javasoltuk, hogy az Örökségünk őrei kerüljön be az európai jó gyakorlatok közé” – számolt be Winkler Gyula, aki a kárpát-medencei magyar szervezetek figyelmébe ajánlotta a programot, eljuttatva a jelenlevőkhöz az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezést bemutató, három nyelvű kiadvány elektronikus változatát.
A munkacsoport a szórványban és a diaszpórában élő nagyvárosi magyar közösségek helyzetét tekintette át, előadást tartott Bodó Barna a Szórvány Alapítvány képviseletében, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, Gábrity Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság és Kovács Eszter, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont képviseletében. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

Antal Árpád: a városoktól vesznek el
Egymilliárd eurót vesz el a városoktól a kormány, a legtöbbet Bukaresttől és az erdélyi nagyvárosoktól, de a kisebbek is veszítenek az adózási módosítások miatt, habár nem egyformán – közölte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki tegnap részt vett azon az egyeztetésen, amelyen a romániai municípiumok elöljárói próbáltak közös nevezőre jutni az SZDP és a kormány vezetőivel.
A hosszú megbeszélésen a kormány olyan kompenzációs rendszert javasolt, amely csak részben fedezi a városi költségvetésekből kieső jövedelmeket.
Antal Árpád a jövedelemadók 16-ról 10 százalékra való csökkentésével egyetért, mert fontosnak tartja, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében, de úgy látja, hogy megfelelő kompenzáció híján a városok lehetnek a kormány által adózási forradalomnak nevezett átalakítás vesztesei. Költségvetésükben ugyanis a személyi jövedelemadókból befolyó összeg volt a legnagyobb tétel, és Sepsiszentgyörgy évek óta növekedő pályán állt, idén például 13,8 százalékos az emelkedés, ami jövőben valószínűleg eltűnik.
A kormány kompenzációs javaslata abból indul ki, hogy 2016. december 31-én összesen 11 milliárd lej maradt az önkormányzatok számláin – a városvezetők szerint az eljárások nehézkessége miatt –, ezért a megmaradt összeg fele és a hiányzó összeg közötti különbözetet fogja a városoknak kifizetni a kormány.
Tehát ha egy városnak hiányzik hárommillió leje a személyi jövedelemadóból visszaosztott összegből, ám tavaly a számláján maradt hatmillió, akkor nem kap semmilyen kiegészítést, amit úgy is le lehet fordítani, hogy elvesz az állam az önkormányzattól hárommillió lejt – magyarázta. Az elöljáró szerint 2018-ban már nem növekszik a személyi jövedelemadóból befolyt összeg, legjobb esetben a 2017-es bevételeket lehet majd elérni, azaz a beruházások is ezen a szinten maradnak.
A polgármester elmondta: Sepsiszentgyörgynek épp nem volt sok megmaradt pénze tavaly év végén, de több erdélyi város veszít jelentős összegeket; a kisebb települések pedig akár nyerhetnek is a rendszer módosításával. Demeter J. Ildikó / Háromszék; Erdély.ma

A cél az volt, hogy a románok megtudják, magyar volt a gyufa feltalálója
A gyufa feltalálója, Irinyi János magyar kémikus születésének kétszázadik évfordulója alkalmából nyílt egyhetes kiállítás szerdán a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kiállítótermében. Az érdeklődők a 19. századi gyufareklámok és címkék mellett Marossy Gézának a feltalálóról és a gyufa fejlődési útjáról készített dokumentumfilmjét is megtekinthetik.
A MÁK klub szervezésében került Székelyudvarhelyre a bukaresti Balassi Intézet Irinyi János születése kétszázadik évfordulójára rendezett kiállításának egy része, amelyet a Művelődési Ház kis kiállítótermében jövő keddig tekinthetnek meg az érdeklődök. Ez idő alatt folyamatosan vetítik Marossy Géza rendező-operatőr 29 perces dokumentumfilmjét is, amely a 19. század nagy kémikusának életét és a gyufa feltalálását ismerteti. A tárlat három tablója a kémikus életútját mutatja be röviden, három pedig a gyufa gyártási kémiáját, általános tudnivalókat, valamint a gyufaszál nyújtotta játéklehetőségeket.
„Eredetileg nem utazókiállításnak találtuk ki. Azt szerettük volna, hogy a bukaresti román közönség megtudja, hogy a zajtalan, robbanásmentes gyufa feltalálója magyar kémikus volt” – mondta a megnyitón Kósa András László, a Balassi Intézet Bukaresti Kulturális Központjának igazgatója. A 19. században szinte minden magyarországi városban üzemelt gyufagyár. Korabeli adatok szerint egy győri kisiparos például naponta húszmillió gyufát gyártott.
Bukarestben pár ezer gyufacímke került kiállításra, közülük néhány Parajdon készült. Kósa András László azt is elmondta, hogy az intézetbe egy gyűjtő bevitte saját kollekcióját, amely 196 ország címkéire enged betekintést. Székelyudvarhelyre ezeket nem hozták el, azonban a városi könyvtár gyűjteményének néhány darabja megtekinthető. Ezek egy több száz példányszámú kollekció részei, amely könyvadománnyal együtt került birtokukba. A kiállítóterem falain ugyanakkor korabeli gyufareklámok is láthatók. A gyufagyűjtésnek legalább akkora hagyománya van, mint a bélyegének
A gyufa mint információs felület
A gyufagyűjtésnek legalább akkora hagyománya van, mint a bélyegének – mondta lapunknak Szabó Károly, a könyvtár munkatársa. A régi címkék amellett, hogy grafikailag szépen tervezettek, közérdekű információkat hordoztak, kereskedelmi reklámfelületként használták őket, ugyanakkor népszerűsítési és politikai kampányok részei voltak. Példaként említette, hogy némelyikük a forgalomban való viselkedésre, valamint a védett madárfajokra hívta fel a figyelmet, volt, amelyen tűzvédelmi intelmeket lehetett olvasni, de akár kulturális vagy sportrendezvények időpontját is közölték rajtuk.
Játékfilmet tervez
Marossy Géza operatőr eredetileg színészekkel, játékfilmelemeket beépítve képzelte el a filmet, azonban erre nem volt elég pénz. Viszont annyira érdekesnek találja Irinyi élettörténetét, hogy erről a szándékáról nem mondott le. Sok legendát szeretne tisztázni róla, például azt, hogy nem bagóért adta el találmányát, hanem abból fedezte berlini tanulmányait, ugyanakkor nem volt a nagyváradi lőporgyár igazgatója, hiszen az nem is létezett. „Érdekes élettörténete van, hiszen ötvenéves elmúlt, amikor nőül vette gyerekkori szerelmét, akitől ezután született gyereke. Kevesen tudják róla, hogy 1848-as forradalmár volt, akit később üldöztek, de csupán egy hetet ült börtönben, a tizenkét pont egyik szerzője” – sorolta lapunknak Marossy. Egy Margittán dolgozó nőgyógyász, helytörténész 2002-ben véletlenszerűen akadt rá anyakönyvi adataira. A dokumentum szerint a hiedelemmel ellentétben nem Létavértesen, hanem Albison született, és a bihardiószegi görög kereskedők ortodox templomában keresztelték meg, de reformátusként halt meg. Dósa Ildikó / Székelyhon.ro

Több pénz nemzetpolitikára
A jelenlegi budapesti kormány által biztosított, jelentősen megnövekedett források fontos beruházásokat tettek lehetővé a külhoni magyarság számára – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottságában tegnap.
Potápi Árpád János rámutatott: a 2016-os költségvetés 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg az év végére 63 milliárdra nőtt. A 2009-es év nemzetpolitikai terület számára biztosított 9,1 milliárdos összege a tavalyi évre megtízszereződött. A megnövekedett keret jelentős beruházások elindulását és megvalósulását tette lehetővé a külhoni magyarság számára. Az államtitkár példaként említette Erdélyben a kolozsvári protestáns teológiai intézetet érintő, 17,8 milliárd forintos beruházást, az unitárius egyház püspöki házát, a Kemény Zsigmond Szórvány Központot, a Studium Alapítvány támogatását. Folytatódott az orvosi rezidensek szolgálati lakásainak építése, átadása is, ez így lesz jövőre is. Emellett Felvidéken támogatták a református egyházat, és segítséget kaptak a katolikus egyház által fenntartott oktatási és egyéb intézmények is. Vajdaságban több mint 100 millióból a zentai csata műemlék templomának befejezését támogatták, és képzőközpont létesült Szabadkán. Kárpátalján több mint 880 millió forintból a felsőfokú szakképzés fejlesztése valósulhatott meg; 600 millióval kezdődik meg az Ortutay Elemér Görög Katolikus Központ létesítése. Horvátországban tangazdaság, ifjúsági központ jöhetett létre, Muravidéken szintén tangazdaságot és hagyományok házát alakítottak ki. A nemzeti jelentőségű intézményekről szólva kiemelte, hogy 80 intézményt és programot támogattak a Kárpát-medencében és a diaszpórában. A külhoni magyar fiatal vállalkozók éve keretében tavaly 967 pályázat érkezett, és 117-en kaptak támogatást. Folytatódtak a szakképzés évéhez kapcsolódó programok is, 110 felszerelt tanműhelyt és tangazdaságot segítettek összesen mintegy 890 millió forintból. A Szülőföldön magyarul program részeként a 2015/16-os tanévben 240 ezer magyar oktatásban részt vevő fiatal, gyermek támogatására 4 milliárdot fordítottak. Egymilliárd forintra emelték a magyar kultúráért és oktatásért pályázat keretét, ebből 600 millió központi, a többi regionális elosztású volt. A Kárpát-medencei testvértelepülési programra tavaly 150 millió forint állt rendelkezésre, idén 250 millió forint. A civil és ifjúsági szervezetek támogatására tavaly 50 millió jutott, idén megkétszerezték mind a keretösszeget, mind a támogatott szervezetek számát. Kárpátalján az összes óvodás és kisiskolás étkeztetését biztosítják, 10 ezer család, 20–25 ezer ember megélhetését segíti a kormány – ismertette Potápi Árpád János, jelezve: emelik a pedagógusok támogatását, s 60 millióval segítik a média, a közművelődési intézmények működését. Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alap vezérigazgatója jelezte: 2016-ra jelentősen nőtt a támogatott pályázatok száma. Kiemelte az I. világháborús emlékhelyek felújítását célzó programot, amelynek részeként 83 pályázót segítettek. Gaal Gergely (KDNP) szerint óriási változások történtek a nemzetpolitikában, egyre bővülő forrásokkal gazdálkodhat az államtitkárság, s tevékenysége is egyre jelentősebb. Szávay István (Jobbik) egyetértett azzal, hogy sok dolog változott 2010-hez képest, de mint mondta, nem sok 2015-höz képest. Szerinte eltolódik az arány az egyéni pályázatok felé, ami csökkenti az átláthatóságot, és a kormány határon túli politikai szövetségeseinek támogatása felé mutat. Minden határon túli régióban 80–90 százalékos többségben vannak ezek a szervezetek – jegyezte meg, hozzátéve: különösen fájó ez a gyakorlat a szórvány esetében. Az államtitkár azt mondta: minden területen az ottani magyarság szervezeteinek véleményével egybehangzóan zajlanak a támogatások. Óriási előrelépés történt a gazdaságfejlesztési programoknak köszönhetően – tette hozzá, kiemelve, hogy a szülőföldön való boldogulás került előtérbe. 80 ezer határon túli családi vállalkozás és 40 ezer fiatal vállalkozó működik, s ezek több mint 90 százalékban magyar embereket foglalkoztatnak. Ha őket támogatják, akkor az otthonmaradást segítik – mutatott rá az államtitkár, aki teljesen egyetértett a magyarnyelv-használat erősítésének fontosságával. Potápi Árpád János aktuális kérdésekről elmondta: meghaladta az egymilliót az állampolgársági kérelmet benyújtók száma. Kitért a külhoni magyar családi vállalkozások évére, a kapcsolódó programokra és képzésekre, és jelezte: három pályázatot írtak ki, 867 kérelem érkezett be, és közel 890 millió forintból 185 projekt megvalósítását támogatják. 2018-tól indul az óvodafejlesztési program második üteme. Cél, hogy minden magyar gyermek magyar intézménybe tudjon járni – jelezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szellemi műhely hordozója (25 éves lapunk kiadója)
Közszolgálat piaci körülmények között: több mint negyedszázada naponta törekszik erre a bravúrra a Háromszék napilap. A működtetését biztosító H–Press Kft. ugyanakkor mint cseppben a tenger összesíti a helyi vállalkozás valamennyi ismérvét, megfejelve a nehezen mérhető tudati fejlesztés „önkéntes” gyakorlásával.
A kezdeti hőskor
Ma már csak kevesen emlékeznek rá, hogy az 1989. december 22-ről 23-ra virradó éjszakán született Háromszék néhány hónapon át gazdasági értelemben szinte légüres térben, de mindenképpen kezdetleges jogi körülmények között működött. Az addigi fenntartó Román Kommunista Párt előbb de facto, aztán jogilag is megszűnt, így kényszerült 1990 során a sajtóvállalatnak még nem nevezhető egység, vagyis a szerkesztőség, a nyomda és a lapterjesztő részleg munkatársaiból álló Trisedes-Press Rt. létrehozására, amely gyakorlatilag az első magántulajdonban lévő sajtóvállalat volt az országban. Egy ideig a kor hatalmas betűéhsége és a lap kedveltsége elnyomta a gazdasági vállalkozások hőskorából is fakadó gyermekbetegségek tüneteit, ám hamarosan kiderült, hogy veszélyes dolog kitenni az újságot a nyomdaipar robbanásszerű átalakulása minden előre látható és láthatatlan következményének. Így született meg a döntés a szerkesztőség és a lapterjesztés külön kft.-be való csoportosításáról, ez lett a ma is élő H–Press Kft., ez a szervezeti struktúra biztosítja immár huszonöt éve a Háromszék megjelenésének gazdasági hátterét.
A nagy példányszámok kora
A szerkesztőség mint szellemi vállalkozás önálló lábakra állításának kísérlete azóta is sikeresnek tekinthető, hiszen a lap máig az egyetlen erdélyi médiavállalkozás, amely soha nem folyamodott pénzügyi befektető becserkészéséhez. Ferencz Csaba, a kiadó ügyvezető igazgatója szerint kezdetekben azért lehetett gazdaságosan működtetni a céget, mert egyáltalán nem volt különleges a több mint húszezres példányszám, igény volt az olvasásra. Ráadásul sikerült átmenteni azt az értékelvűséget, amely az elődöt, a Megyei Tükört is jellemezte. Ez is közrejátszott a gazdasági fejlődés folyamatosságának biztosításában.
Új médiumok, új olvasók
„Sokáig ez volt az újság Háromszéken, a mérvadó – fogalmaz Ferencz Csaba –, ezért sokáig fel sem merült az a kérdés, hogy gazdasági értelemben életképes a lap, az olvasók és a reklámbevételek fedezik a kiadásokat. Csak jóval később, az új médiaformák jelentkezésével, az új olvasógeneráció megjelenésével merült fel, hogy piacorientáltan is kell gondolkodni, hiszen már nem volt magától értetődő, hogy a Háromszék nélkül nem teljes a napja. A »Háromszék-függő« tábor azóta is szűkül, miközben nő az a réteg, amely értékeli a tartalmat, de nincs feltétlenül tudatában annak, hogy ezt meg is kell fizetni.”
Farcádi Botond főszerkesztő szerint a lap, ha más eszközökkel is, de a továbbiakban is képes megőrizni azt a státusát, hogy a mindennapok nélkülözhetetlen része. Markáns arcéllel rendelkező, karakteres lapként. A lapfogyasztási szokások ugyan megváltoztak, és ha a fiatalok nem is mennek el mindennap az újságos- standhoz, naponta olvassák, tartalmakat osztanak meg a különböző közösségi felületeken, mindennapjaik része maradt a lap. Ez gazdaságilag persze nehezebben fenntartható modell, hiszen nem azonnal „csöng a kassza”, de fontos, hogy a Háromszék megmaradt hiteles tájékoztatási forrásnak, értékelvű véleményformáló fórumnak. Párhuzamosan a bevételi források struktúrája is átalakulóban, a növekvő reklámbevételek arról látszanak tanúskodni, hogy a lap továbbra is az emberek „zsebében” maradt. Helyi hírek mindenkinek
A lap elsősorban a háromszéki, szélesebb körben a székelyföldi emberekhez szól, illetve a Kárpát-medencei magyarsághoz, mindezt a szerkesztési elvek is igyekeznek szolgálni. Fókuszban a helyi eseményekkel, gazdasági folyamatokkal, a helyi emberek életét befolyásoló hírekkel, de az is fontos, hogy ne csak a világ jelenjen meg Háromszéken, hanem a világ is képes legyen elhelyezni a térképen Háromszéket. Annál is inkább, mivel a lap világhálós változatát elsősorban az elszakadt háromszékiek olvassák. Ez is a lap helyi jellegét erősíti. A főszerkesztő szerint a Háromszék politikai és gazdasági érdekcsoportoktól való függetlensége erősíti a konzervatív, nemzeti elkötelezettségű hangot, látásmódot, amely jelentős mértékben egyezik a háromszéki emberek többségének világnézetével.
Arányok
A Háromszék nemcsak az olvasóit örökölte, hanem a piacot is, ami rugalmasságra, folyamatos változásokra való készenlétre is sarkallja a kiadót. Az azonban soha nem változott, hogy mindig a lap van az előtérben, a kiadó pedig, mint gazdasági vállalkozás egy értékteremtő közösség, szellemi műhely hordozója, nem pedig profitorientált üzleti vállalkozás. Ezeket az arányokat a teljesen megváltozott piaci körülmények között is sikerült megőrizni. A Háromszék kiadója ízig-vérig helyi vállalkozás, helyi termék jellege kifogásolhatatlan, hiszen helyben jegyezték be, helyben adózik, helyi embereket foglalkoztat. Közel kilencven alkalmazottjával a megye közepes vállalkozásai közé sorolható, a lapterjesztők révén falusi környezetben is munkaadóként van jelen. Termel, szolgáltat, kereskedik, közel kétmillió eurós évi üzleti forgalmat bonyolít le. Pluszaduként pedig helyi embereknek ad naponta szellemi muníciót. Hat a közösségére, a közösség pedig visszahat rá. Immár huszonöt esztendeje megszakítás nélkül. Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régi gépek szerelmesei
Ötödik éve már, hogy minden évben szeptember harmadik hétvégéjén a csernátoni Haszmann Pál Múzeum vendége Lévay Sándor gyöngyösi nagyvállalkozó, az anyaország legjelentősebb és egyben legszámosabb Hofherr traktor- és gépgyűjtemény tulajdonosa. A Burrogtatóra érkező magángyűjtővel az otthoni, mostanra már közkincsnek tekinthető gépparkjáról, illetve a Csernátonban is kifejtett tevékenységéről is szót ejtettünk. A kép nem lenne teljes Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője nélkül, a csernátoni gyűjtemény darabjainak „feltámasztása” ugyanis kettejük kitartásának gyümölcse.
– Mindenekelőtt leszögezném, hogy semmi közöm a mezőgazdasághoz, ezért nem mondhatnám, hogy szakmai ösztönzésről lett volna szó, amikor belevágtam a gyűjtésbe. A gépek iránti szeretet és a viszonylag korán, ötvenévesen, 1981-ben elhunyt édesapám emléke iránti tisztelet terelt ez irányba, az első vásárt is – több mint tíz évvel ezelőtt – az emlékállítás késztetése nyomán ejtettem meg – indítja beszélgetésünket Lévay Sándor. Aztán az első traktor megvételét követően a gépek mintha megtalálták volna az utat feléje, olyannyira, hogy egy hónapon belül már hat–nyolc állt az udvaron. A motivációk között ugyanakkor szerepelt a márka iránti szeretet, hiszen amint részletezte: az első traktor megvásárlásánál a fő ösztönző mégiscsak az volt, hogy egy Hofherr-gép boldog tulajdonosa lehet. Az általa és az ismerők által is egyszerűen Hofherrnek nevezett traktorok az 1869-ben alakult, majd az 1880-as évektől Hofherr–Schrantz császári királyi szabadalmazott mezőgazdasági gépgyár néven létező, 1912-től pedig Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth magyar gépgyári művek részvénytársaság néven teljes monopóliumot kialakító óriásvállalat termékei. – A magyar vagy részben magyar gyártású traktorok, állómotorok egyébként mai napig elsőbbséget élveznek nálam. Én a Hofherrek szerelmese vagyok, több mint harmincat birtoklok már, míg 13 éves fiam Dutra-mániás – fűzi tovább a történetet. Szerénytelenségnek tűnhet, de úgy gondolja, a világ legnagyobb Hofherr gyűjteményével rendelkeznek, ez több mint harminc darabot jelent. Kevesen tudják, hogy ezek magyar gyártmányú gépek. Maga a teljes gyűjtemény ennél sokkal számosabb, csak traktorból (vannak köztük gőzzel hajtottak is) több mint százötven van a birtokukban, illetve meghaladja a 250-et az állómotorok száma, valamint több mezőgazdasági eszközzel is rendelkeznek, például cséplőgépekkel. Örömére szolgál ugyanakkor, hogy a fia is beleásta magát ebbe a szenvedélybe, sokszor a fiú próbálja meg lebeszélni arról, hogy megváljon valamelyik géptől, esetleg csere jöhet szóba. A kedvenceken túl „mindenevőnek” mondja magát, és gyakorlatilag bárhová képes elmenni a világon, hogy a gyűjteményét újabb darabbal gazdagítsa. „Texas államban is részt vettem már árverésen, és vásároltam onnan is. A Csernátonban idén felvonult Dutra 4K-t (a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár terméke) egyébként Angliából szerezték be. Valamikor ezeket a gépeket Magyarország exportálta, ezt a modellt Perkins motorral és angol fülkével szerelték fel. Ritkaságnak számít, mivel Magyarországra nem szállítottak ilyen felszereltségű gépet – részletezi mosolyogva. Kérdésünkre, hogy mégis van-e valamilyen kizáró kritérium a válogatásban, felkutatásban, Lévay Sándor kategorikusan kijelenti, hogy ez csakis a gépek kora. Fiatal vagy annak számító, 1960 után gyártott traktort, gépet nem gyűjtenek, ritka az az eset, hogy mégis elfogadnak egy-egy példányt. Általában olyat, amelyik valamiért különleges. A hangsúly mindenképp az öreg járgányokon van, mivel állapotuk miatt már senki nem szándékszik használni őket, és ha valaki nem gyűjtené, akkor az enyészeté lennének. A legidősebb traktoruk az 1910-es évekből származik. A gyűjtés ugyanakkor nem áll meg a gépeknél, pontosabban a traktorok vásárlása előtt a modelleket kutatta fel – erre lévén anyagi kerete –, mostanra viszont kialakult az a helyzet, hogy „ami kicsiben, az nagyban is megvan”.
Felvetésünkre elismeri, nem mindenki számára elérhető hobbit talált, igen sok pénzt felemésztő és egyben időigényes foglalatosság ez, szenvedély nélkül azonban nem valósítható meg. Ami a gyűjtemény további sorsát illeti, Lévay Sándor rámutat, úgy érzi, édesapjának akkor tud méltó emléket állítani, ha ezt a gyűjteményt lehetőleg rendezett formába a külvilágnak is megmutatja. Egyelőre előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg, állandó szabadtéri kiállítás formájában a telephelyen, ahol dolgoznak.
Hogy ne csak vasdarabok legyenek
Csernátonba Kádár Zoltán révén vezetett az útja, aki sepsibükszádiként gyakran emlegette a Haszmann Pál Múzeumot, az ott található gépeket. Több rendben eltervezte, hogy megtekinti az itteni gyűjteményt, majd egy veterángépes rendezvényt követően, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főmuzeológusával, illetve egy derecskei barátjával közösen ellátogattak Felső-Háromszékre. Az első kérdése az volt, miért nem működnek a gépek? A válasz pedig egyszerűen hangzott: „nem jók”. Ennek nyomán fogalmazta meg, hogy ilyenformán az ember csak vasgyűjtő, és máris megszületett az ötlet, amelyet immáron öt éve májusban és szeptemberben gyakorlatba is ültetnek, hogy többedmagával ideutaznak Magyarországról, és igyekeznek – kizárólag barátságból, mert kiváló a viszony a múzeum működtetőivel, a Haszmann családdal – életet lehelni a gépekbe. Lévay Sándor szerint Csernátonban nagyon szép gépgyűjtemény található, ami vélhetőleg Romániában egyedülálló, viszont borzasztó nagy kihívás volt ezeket a gépeket működőképessé tenni, nagyon hiányosak voltak, egy részük továbbra is az. Az enyészet és a haldoklás határán vannak – így lehetne a legjobban besorolni sokak állapotát – fogalmazott. „Működőkepéssé tételük már azért is igen nehéz feladat, mivel sajnos már kevés a tudás ezen a téren. Szerencsére egyre több barátom érdeklődik aziránt, amit itt teszünk, és Magyarország minden vidékéről kerül valaki a veterángépesek közül, aki tevékenyen hozzájárul az életre keltésükben. Az első hívó szóra nem az a kérdés, hogy hová és miért megyünk, hanem, hogy mikor? És ez nagyon jó érzés. Az első Hofherr beindítása, amely negyven évig a mocsárban süllyedve várta a jobb napokat, egy csoda volt. (Az R 20–22-es típusjelzésű traktort a múzeum az albisi Bod családtól vásárolta meg 1982-ben, és már második éve „adja az erőt” a Burrogtatón munkára fogott cséplőszekrénynek). A rendezvény előtti napon sikerült beindítani, ez a pillanat még a férfiembert is meghatotta, és ha felidézi a történetét, menthetetlenül elérzékenyül. Az érzés nem véletlen, ugyanis alkatrészeket ezekhez a gépekhez nehezen vagy sok esetben egyáltalán nem lehet találni, ezért nem egyszer csak régi dokumentumokból ismerik a működésüket, esetleg olyanoktól, akik még dolgoztak ilyen gépeken – ők egyre kevesebben vannak – tudnak információkat szerezni, majd legyártják az alkatrészt, de olyan is előfordult, hogy improvizatív megoldásokhoz kellett folyamodniuk. „Lényeges viszont, hogy azt a tudást, amit így megszerzünk, valahogy mi is továbbadjuk az utódainknak, hogy láthassák: nem csak halott vasdarabokról van szó, hanem apáink, nagyapáink ezekkel építették fel az országot” – foglalta össze az öt év erőfeszítéseit Lévay Sándor.
Gépkultusz az anyaországban
„Mit ránk hagytak az őseink, amit nem olvasztottak be a kommunisták, nem sikerült államosítani és eltüntetni, Románia belsejébe elsüllyeszteni vagy külföldre vinni, Svájcba, Németországba, az itt megmaradt, és ezt nekünk kötelességünk megőrizni” – véli Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője, aki sepsisbükszádi származásával egyfajta kapocsként szolgált a csernátoni múzeum irányába. Ő maga a véletlen folytán került kapcsolatba a régi gépek megőrzésével, ápolásával 1990-ben, egy egyházi énekkari látogatás révén, amikor is megismerte a mezőkövesdi intézmény akkori vezetőjét, a későbbi névadót. „Gazdálkodó fiatalként akkor kaptuk vissza nagyapáink örökségét, a földeket, és megkaptuk hozzá a tanácsot is: kisfiam, rendezni kell a dolgaidat, mert ha nem, nagyapád forog a sírjában. Elnéztük, hogy az a cséplőgép, amivel ők még itthon dolgoztak, az ott már múzeumi tárgy” – emlékezett. Az alapító, János bácsi, kinek nem volt utódja, azt mondta, költözzenek ki és vállalják, hogy továbbviszik az általa elkezdett munkát, mivel örökös híján nincs aki folytassa. Némi gondolkodás után úgy döntöttek, nem mulasztják el a lehetőséget és léptek. Bölcs döntésnek bizonyult, az intézmény idén már a 19. gépésztalálkozóját tartotta, szeptember másodikán. Magyarországon egyébként igen erős kultusza van a „vasgyűjtésnek”, a régi gépek megmentésének, szerencsére Lévay Sándor mellett még igen sokan vannak, akik foglalkoznak ezzel. Nagyon sok gyűjtemény létezik, egyeseknek megvan a múzeum minősítése, másoknak nem, de utóbbiakat is meg lehet tekinteni. A legtöbbjük a helyi értéktár részei. Ez a helyzet tette lehetővé, hogy öt évvel ezelőtt Lévay Sándor felkérésére egy népes csapattal, a gépmentés szándékával jöhettek Csernátonba – noha a két intézmény kapcsolata régebbi –, és teszik ezt azóta is. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Munkával ünnepelték az évfordulót Szovátán
„Három csillag van az égen…”
Nem tortával és pezsgővel, hanem pedagógusok számára szervezett továbbképzővel ünnepelte fennállását a Szovátai Népi Játszóház.
A hét végén óvónők és tanítónők számára szervezett továbbképzőt a Szovátai Népi Játszóház, így ünnepelték fennállásuk tizedik évfordulóját. Ez alkalomból nagyméretű fotókból és kézműves tárgyakból készült kiállítással visszatekintettek a mögöttük levő időszakra. Nem szerettek volna csupán egy kiállítással megelégedni, ezért egy, a tevékenységükhöz (néphagyomá- nyaink, kulturális örökségünk éltetése a gyerekek körében) illő továbbképzőt is szerveztek, amelyen félszáznál több pedagógus vett részt a Sóvidékről, a Kis-Küküllő és a Nyárád vidékéről, hisz főként őket célozta a program, de egy dévai vendégük is érkezett. A kezdeményezésüket támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és a Maros Megyei Tanács is, ezért a résztvevőknek csak minimális anyagi megerőltetésbe került a jelenlét – tudtuk meg Kiss Enikő tanítónőtől, szervezőtől, a szervezet programfelelősétől.
Szakemberektől tanulhattak
A program során tapasztalt előadók révén arra szerették volna a résztvevőket rávezetni, hogyan fonódik össze a népdal, a népmese, a népi gyermekjáték az óvodai és iskolai hagyományőrzésben. Pénteken Fábián Éva magyarországi népdalénekes, óvodapedagógus arra adott útmutatót, hogyan lehet és kell mesélni, illetve hogyan, milyen technikával lehet népdalokat tanítani a gyerekeknek. Szombaton Nyitrai Marianna magyarországi néprajzkutató és népdalénekes a Kárpát-medencei magyarság vokális népzenéjének tanítását és annak szempontjait boncolgatta, ugyanis eddig ez a téma ritkán volt továbbképzések tárgya. Vasárnap Benkő Éva sepsiszentgyörgyi játszóházszervező és óvodapedagógus a mese dramatizálásáról beszélt, illetve arról, hogy ezt hogyan lehet bevinni az iskolai oktatásba, gyermekjátékok, mondókák, népdalok beágyazásával a meseszövésbe.
A képzés során a szervezők a tíz-éves saját munka anyagából összerakott kézműves-kiállítás révén arról is próbáltak ötleteket nyújtani pedagógusoknak, hogy miket lehet természetes anyagokból készíteni különböző hagyományaink, jeles ünnepeink kapcsán. Szombat este pedig egy meglepetés is érte a résztvevőket és a szervezők egy részét: a Szovátai Népi Játszóházban zenészként felcseperedett gyerekek három-négy korosztálya táncesttel kedveskedett nekik.
Elragadó volt
Kiss Enikő szerint a program végén mindenki visszajelzése pozitív volt, szívesen vennének részt hasonló rendezvényen, tehát a képzés elérte a célját, eredményei viszont hosszabb távon fognak megmutatkozni. Mivel a szervezők és az előadók szinte mindent megpróbáltak átadni a témák kapcsán, ezért picit „tömény” volt a hétvége, de senki nem bánta.
Ezt erősítették meg kérdésünkre a résztvevők is. A nyárádszentimrei Losonczi Noémi óvónő azért jelentkezett, mert megragadta a téma, és átfogó képet, nagyon sok ötletet és útmutatót kapott a különböző korú gyerekek oktatásához. Az előadók személyisége megragadó volt, a hétvége egyetlen hibája pedig az, hogy gyorsan eltelt – tette hozzá viccesen. Most tudatosult benne, hogy a mese nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is szól, és hogy mennyivel színesebb lenne minden korosztály élete, ha több mese és népdal kapna benne helyet, illetve nem szégyellnének népdalokat énekelni az emberek.
A havadtői Dónáth Beáta tanítónő sem csalódott az érdekesnek ígérkező témát illetően, a tapasztalt előadók nemcsak hogy jól előadták az információkat, hanem bevonták a játékokba a pedagógusokat is. Őt legjobban a mese ragadta meg, az előadó úgy tudta bemutatni, hogy minden kellék nélkül is mindenkit elragadott – olyan volt, ahogyan mesélni kellene a gyereknek is.
Kicsiket és nagyokat várnak
A tíz éve létrejött Szovátai Népi Játszóház célja, hogy a számítógép és média világában is átadják a múlt örökségét, a maradandó értékeket az óvodás és kisiskolás gyerekek számára, megalapozzák népzenei és néptáncműveltségüket, nem utolsósorban nemzeti önazonosság-tudatukat. A foglalkozások felépítésénél törekszenek a népművészet tiszta forrásaiból meríteni, főleg a sóvidéki térség népszokásait, hagyományait megismertetni. Programjaik zöme a gyerekeket célozza, ezért őszi évadnyitóként szüreti bálokat szerveznek, majd őszi táncházas és játszóházas programokat, decemberben az adventi és karácsonyi ünnepkör szokásait – lucázás, betlehemezés, kántálás, aprószentekelés – elevenítik fel és kézműves-foglalkozásokat szerveznek. A farsangi időszakban a fonók hangulatát idézik fel, de nem maradhat el a farsangtemetés sem, húsvétra hangolódva tojásfestésre, tojásírásra oktatják az apróságokat, akik pünkösdkor a sóvidéki hesspávázást ismerhetik meg, míg nyáron kézműves- és néptánctáborokat szerveznek számukra. A pedagógusoknak szakmai továbbképzőket ajánlanak (a hétvégi volt már az ötödik alkalom), a nagyközönség számára pedig néptánctalálkozókat szerveznek. Mindezt pedig teljesen bérmentve, önkéntes munkával. Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön
Projekt a mélyszegénység és kirekesztettség felszámolásáért
A Marosszentgyörgyön és Csejden élő hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolását célozza az a nagyszabású, hároméves futamidejű európai uniós projekt, amelyet kedden délelőtt ismertettek a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalban.
Egy integrált, rendkívül komplex projektről van szó, amely több síkon fut, és lényege, hogy javítsák a községben élő hátrányos helyzetű családok életszínvonalát, elősegítsék a gyerekek oktatását, illetve a fiatalokat és a felnőtteket szakmai képzések révén támogassák a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A 3 éves futamidejű projektben a hivatal partnerei a Divers Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, valamint a helyi Szent György Általános Iskola.
Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere elégedetten nyugtázta, hogy az elmúlt évi tíz projektjükből az összes nyertes lett. A legnagyobb a 3,5 millió euró értékű, az Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön című pályázat, amely azért is jelentős, mert nem egy újabb infrastrukturális beruházást valósítanak meg belőle, hanem a hátrányos helyzetű közösségek felkarolását célozzák meg, nekik próbálnak esélyt biztosítani a jobb megélhetésre. Országos szinten 340 település pályázott, és csupán harminc nyerte el a finanszírozást.
– Ez egy igen jól kitalált projekt, ugyanis nem pénzt adunk a kezükbe, hanem lehetőséget, hogy majd önerőből képesek legyenek jövedelemhez jutni – mutatott rá a polgármester. A községben négy, zömében romák lakta, hátrányos helyzetű közösség van, ezek Csejden, illetve a marosszentgyörgyi Béke, Temető – Csillag köz – Fűzfa, illetve a Márton Áron utcák környékén élnek. Az ittlakók közül választják ki azt a 600 személyt, 300 gyereket és ugyanennyi felnőttet, akik majd a projekt haszonélvezőivé válnak. Sófalvi Szabolcs hangsúlyozta, az a mottója, hogy nemcsak községet, hanem közösséget is építenek, tehát az infrastrukturális beruházásokon túl prioritás számukra a gyerekek oktatása, illetve az, hogy a helyieknek munkahelyeket biztosítsanak, és a szóban forgó projekt ezeket a célokat is szolgálja. 
200 gyerek nincs beiskolázva
Andreia Moraru projektmene-dzser kifejtette, a pályázat előkészítésekor alaposan feltérképezték a szóban forgó övezetekben élők lakhatási körülményeit, iskolázottsági szintjét, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, hogy képet kapjanak azokról a hiányosságokról, amelyeket a projekt révén sürgősen orvosolni kellene. Mint mondta, eme közösség tagjai mélyszegénységben, düledező vályogházakban összezsúfolva élnek, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, sem oktatásban, sok esetben nincsen munkahelyük, jövedelmük, tehát esélyük sincs arra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből. A felméréseik során 200 gyerekre bukkantak, akik nem járnak óvodába, iskolába, a felnőttek harminc százaléka pedig még az elemi osztályokat sem végezte el. Sok lakásban nincsen víz, 81 százalékukban hiányzik a fürdőszoba, hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek is – vázolta fel az állapotokat a projektmenedzser.
Az uniós pályázat keretében két helyszínen, Marosszentgyörgyön és Csejden két, zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel és mosógépekkel ellátott egészségügyi-higiéniai pontot alakítanak ki, ahol azok az emberek, akiknek a lakásában nincsen víz, tisztálkodhatnak, illetve kimoshatják ruháikat.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elismerően szólt arról a nyitottságról, amit a marosszentgyörgyi önkormányzat a civil szervezetekkel szemben tanúsít, hiszen nem első alkalom, hogy közös projekteket bonyolítanak le. A projekt Caritasra háruló részének a fő célkitűzése az iskolaelhagyás visszaszorítása. Szabó Réka, a Caritas projektért felelős munkatársa rámutatott, 300 gyerekkel fognak dolgozni, a 4-6 éveseknek nyári óvodát szerveznek, amely foglalkozások során megpróbálják felkészíteni őket az iskolára. Ugyanakkor azokat a hat évesnél idősebb gyerekeket is várják majd ezekre a tevékenységekre, akik még nem jártak óvodába, sem pedig iskolába. Az elemi osztályosoknak iskola utáni programokat szerveznek, tanórák után meleg ebédet biztosítanak a kicsiknek, majd segítenek nekik a tanulásban. Az öt-nyolc osztályos diákok pedig személyiségfejlesztésben, valamint pályaválasztással kapcsolatos tanácsadásban részesülnek – foglalta össze a Caritas munkatársaira háruló teendőket Szabó Réka. Csíki Angela, a marosszentgyörgyi Szent György iskola igazgatója reményét fejezte ki, hogy a projektnek köszönhetően sikerül majd beiskolázni azt a 200 gyereket, akik jelenleg nem részesülnek oktatásban.
Szakképzés – esély egy biztos munkahelyre
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke hangsúlyozta, a projekt keretében különböző szakmai képzéseket szerveznek az alacsony végzettségűeknek, és szeretnék, ha a projekt végén az adott közösségekből legalább 90 személynek munkahelyet tudnának biztosítani, de nem napszámosként, hanem olyan állásokat találnának, ahol munkaszerződéssel foglalkoztatják őket. A pályázat keretében lehetőség adódik arra, hogy támogatást kapjanak azok a cégek, amelyek alkalmazzák a hátrányos helyzetű személyeket, illetve tíz, üzleti terveken alapuló kisvállalkozás alapítására is támogatást nyújtanak.
Koreck Mária elmondta, a hátrányos helyzetű közösségekkel való munka során segítségükre lesznek majd az adott közösségekből érkező mediátorok és közösségi asszisztensek, akikkel közösen tervezik, hogy felmérik majd az itt élők egészségi állapotát, illetve segítenek majd nekik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A Divers elnöke elismerte, nehéz lesz elérni azt, hogy a projekt haszonélvezőiként kiválasztottak belássák, hogy hosszú távon előnyük származik majd például a szakmai képzésekből, illetve a gyerekeik iskoláztatásából, és ösztönözni őket, hogy ennek érdekében kitartóan vegyenek részt a projekt programjain. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

Újra kétnyelvű helységnévtáblák Pécskán
Mint arról a Nyugati Jelen beszámolt, október közepén a közútkezelő társaság (CNAIR) levette Pécskának a Nagylak felőli bejáratánál lévő magyar nyelvű helységnévtáblákat.
Mivel a hiányosság megoldása az önkormányzat hatáskörén kívül esik, Pécska Város Polgármesteri Hivatala azonnal felvette a kapcsolatot a közútkezelő társaság regionális igazgatóságával, amelynek képviselői megígérték, hogy rövid időn belül orvosolják a problémát.
– Megkeresésünkre a társaság vezetői nyitottak voltak, és örülök, hogy már október végére visszakerültek a helyükre a magyar nyelvű táblák, így Pécska valamennyi be-, illetve kijáratánál két nyelven fogadjuk az erre utazókat – nyilatkozta Antal Péter, Pécska Város polgármestere. Sinka Pál / Nyugati Jelen (Arad)