Az Európai Néppárt sem az ukrán oktatási törvény, sem a migráció kérdésében nem elég határozott
Az Európai Parlament október végi munkahetén az Európai Néppárt (EPP) frakciója, valamint külügyi munkacsoportja egyaránt foglalkozott az újan elfogadott ukrán oktatási törvénnyel, valamint a migráció kérdésével – adta hírül Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája. A kereszténydemokrata frakció mindmáig a legnépesebb az európai törvényhozásban.
Az EPP külügyi munkacsoportjának keddi ülésén Cristian Preda külügyi bizottsági koordinátor és Tőkés László EP-képviselő, a parlament Külügyi Bizottságának (AFET) tagja azzal a javaslattal éltek, hogy a néppárti frakció támogassa a Petro Porosenko ukrán államelnök által immár – sajnálatos módon – aláírt új oktatási törvénynek az EP jövő heti plenárisán való napirendre tűzését, tekintettel annak a nemzeti kisebbségekre – köztük a románokra és a magyarokra – nézve hátrányosan megkülönböztető voltára.
A vita rendjén két egymással ellentétes álláspont alakult ki. Tőkés László úgy ítélte meg, hogy az új jogszabály a kisebbségi anyanyelvi és oktatási jogok drasztikus korlátozása által a legsötétebb sztálini időkre emlékeztet. Ukrajna a legjobb barátait, uniós integrációjának őszinte támogatóit – köztük Magyarországot és Romániát – sérti meg azáltal, hogy a magyar, román, bolgár, lengyel, szlovák kisebbségi oktatást szinte teljesen fel akarja számolni – mondotta képviselőnk, rámutatva arra, hogy az Unió a múltban is gyakran késlekedett a mostanihoz hasonló, sürgető ügyek melletti kiállásban.
Bocskor Andrea kárpátaljai Fidesz-képviselő ugyancsak az ügy napirendre tűzése mellett érvelt, sürgetve egyben az egységes európai normák alkalmazását, másfelől pedig az ukrán törvény normakontrollját a Velencei Bizottságban.
Elmar Brok, az AFET előző elnöke nagyfokú megértést tanított az őshonos kárpátaljai kisebbségek ügye iránt, sőt a kisebbségi oroszokkal szembeni ukrán ellenségeskedést is „kontraproduktívnak” ítélte, hiszen az egészben is akadályozza az ukrán válság rendezését. Felszólalásában arra is kitért, hogy „román és magyar barátaink ezek után el fogják veszíteni a kedvüket arra, hogy Ukrajnát támogassák”.
Michael Gahler német és José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra spanyol képviselők – másokkal együtt a kivárás mellett érveltek. Végül is az engedékenység, az értetlenség és az óvatosság kerekedett felül a vitában. Cristian Preda román képviselő is hiába szólalt fel a létükben veszélyeztetett nemzeti közösségek jogfosztása ellen, Sandra Kalniete ülésvezető az ügy elnapolását konstatálta, előirányozva ezzel együtt legalább azt, hogy az EPP közvetlen úton, a háttérdiplomácia eszközeivel próbáljon eredményt elérni az ukrán félnél.
Másnap a néppárti képviselőcsoport rendes ülésén vetődött fel újból az ukrán kérdés. Minekutána Manfred Weber frakcióelnök az Unió országainak időszerű kérdéseiről tartott általános politikai beszámolót, a vita rendjén Tőkés László ismét szóvá tette az ukrán oktatási törvény égető problémáját. Visszautalva az előző napi vitára, erdélyi képviselőnk az Európai Néppárt, a frakció és az uniós intézmények halogatás nélküli fellépését sürgette az ukrajnai nemzeti kisebbségek, illetve alapvető jogaik védelmében. Felszólalásában – egyebek mellett – megemlítette, hogy a jogkorlátozó törvénnyel szemben tiltakozásképpen Klaus Iohannis román államfő lemondta küszöbön álló ukrajnai látogatását. A kárpátaljai-bukovinai román közösség az iskolarendszerüket felszámolni akaró ukránosítási törekvések ellen emeli fel a szavát – mondotta –, hasonlóan a magyar közösséghez, amelyet valóságos tragédiaként érint mintegy száz iskolájának és egész oktatási intézményrendszerének várható megszüntetése. Itt nincs helye steril jogvitának és halogatásnak: a szovjet-orosz kommunista kisebbségellenes hagyományokat követő, diktatórikus és nacionalista ukrajnai rendszer puszta létében fenyegeti a magyarságot – mutatott rá.
Bocskor Andrea képviselő az ukrán hatalom cinikus ferdítéseit leplezte le, visszautasítva – példának okáért – az igaztalan orosz- és Putyin-barátság magyarok ellen irányuló rágalmát. Az „Európai soknyelvűség napján” igazán fontos volna, hogy az EP ne söpörje szőnyeg alá a diszkriminatív ukrán oktatási törvény kérdését – mondotta. Hozzászólásában Daniel Buda román néppárti képviselő is az azonnali fellépést sürgette.
A frakcióvezető ígéretet tett arra, hogy – előzetes kompromisszumos lépésként – a Néppárt és ő maga személyesen is kapcsolatba fog lépni ukrajnai testvérpártjukkal, illetve magával Porosenko államfővel.
Az általános vita rendjén Tőkés László a vasárnapi németországi választások, valamint a macedóniai belpolitikai helyzet kérdéseihez is hozzászólt. Gratulálva a CDU/CSU pártszövetség választási győzelméhez, ezzel együtt annak a véleményének adott hangot, hogy az elszenvedett 7–8%-os választási visszaesés egyik legfőbb oka minden bizonnyal Angela Merkel kancellár migrációs politikájának a hibáiban keresendő. Revideálnia kellene ezt a politikát, nagyobb figyelmet szentelve arra, hogy Európa, ebben pedig Németország és Magyarország megőrizzék keresztény-nemzeti identitásukat. A keresztény gyökereken alapuló Néppárt részéről jogos elvárás ez, mint ahogy a kancellár evangélikus lelkipásztori családból való származása alapján is nagyobb érzékenysége volna elvárható tőle az identitás vonatkozásában – zárta szavait képviselőnk.
Macedónia vonatkozásában annak a veszélyéről szólt, hogy a szocialista kormány 150 ezer migráns betelepítésére irányuló tervei a Magyarország és szomszédjai által többé-kevésbé lezárt balkáni útvonal újbóli megnyitásával fenyegetnek. A közelgő választásokra való tekintettel a Néppártnak határozott módon ki kellene állnia macedóniai néppárti szövetségesei mellett – mondotta Tőkés László. itthon.ma/nagyvilag

ROMÁNUL NEM TUDNAK, DE MATEMATIKÁBÓL JOBBAK (ELEMEZTÉK AZ ÉRETTSÉGI EREDMÉNYEKET)
Ha a háromszéki diákok idei érettségi eredményeit egy közel hasonló etnikai összetételű megye végzőseinek teljesítményéhez hasonlítjuk, akkor Kovászna megye az első vagy második helyen szerepelne az országos rangsorban, ha pedig a román tagozat eredményeit egy szinte kizárólag román ajkúak által lakott megyéével vetjük össze, akkor a nyolcadik helyen jegyeznék az ő teljesítményüket – derül ki abból az összehasonlító statisztikából, amelyet tegnap Kiss Imre főtanfelügyelő ismertetett.
Az elmúlt esztendőkben Kovászna megyét az utolsók között tüntették fel az érettségi országos eredménytérképén, de arról nem számoltak be a statisztikákat készítők, hogy az adott sikerességi aránynak milyen összetevői vannak – hangsúlyozta a főtanfelügyelő.
Elmondta, az idei őszi érettségin elért országos első helyezés azt bizonyítja, a háromszéki diákok egy kis erőfeszítéssel ott is javítani tudnak, amiben a leggyengébbek, ez pedig a román nyelv és irodalom, de egy ötös átmenő jegy még nem jelenti azt, hogy a diák könnyedén használja a román köznyelvet, ez csupán a tananyag elsajátítását feltételezi. Az érettségin bukó magyar tanulók többsége románból hasalt el, ezt a főtanfelügyelő számokkal bizonyította.
Míg a nyári vizsgaidőszakban a 854 idei magyar érettségizőből 138-an (16,16%) buktak románból, addig a 347 román tagozatos tanuló közül csupán négyen (1,15%) nem érték el az ötös átmenőt anyanyelvükből. Magyar nyelv és irodalomból egyetlen érettségiző bukott, matematikából, történelemből és a választott tárgyból arányaiban feleannyian hasaltak el a magyar diákok közül, mint román társaik.
A gyenge román teljesítmény miatt a magyar vizsgázók 64,37 százalékának sikerült a nyári érettségije, a román tagozaton pedig 80,40 százalékot értek el, a megyei összesített eredmény 69,36 százalék. A különbség a két-három tantárgyból bukott érettségizők összehasonlításából is kiderül, bár a százalékos arányok közel hasonlóak, a magyar diákok esetében legtöbbször a román is a vétkes tantárgyak között szerepel, ami rontja a statisztikát.
Kiss Imre leszögezte: az ilyen részletes elemzés nélkül hamis a megye eredményeinek összehasonlítása nem azonos etnikai összetételű térségekével, és bárhogy vesszük, a román miatt a magyar gyermekek hátrányban vannak az egyetemi felvételin is, mert hiába jók matematikából és a többi tantárgyból, ha megbuknak románból. A főtanfelügyelő abban bízik, az ötödik osztályban idéntől bevezetett új speciális román tanterv hozzásegíti a tanulókat a jelenleginél jobb kommunikációs készség kialakításához, és nem kell várni az eredményre nyolc évet, amíg ez a nemzedék eljut az érettségiig.
Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

KUN MIKLÓS: 1944-45-BEN AZ ERDÉLYI MAGYAROK JOBBAN TARTOTTAK A ROMÁNOKTÓL, MINT A SZOVJET ADMINISZTRÁCIÓTÓL
Sztálin és Molotov hagyatékából előkerült, mindeddig publikálatlan dokumentumok szerint az erdélyi magyarok 1944-45-ben jobban tartottak a románoktól, mint a szovjet adminisztrációtól.
A dokumentumokat Kun Miklós Széchenyi-díjas történész ismertette csütörtökön Kolozsváron, a Minerva Egyesület székházában tartott előadásában, amely a gulagra elhurcolt magyarok sorsát megvilágító publikálatlan dokumentumokról és a Sztálin-hagyaték ismeretlen magyar vonatkozású iratairól beszélt.
Amint az Erdélyben is ismert kutató fel is olvasta, a Kolozsvárott is megforduló Sikin tábornok 1945 januárjában egy marosvásárhelyi szakszervezeti gyűlés határozatával példázta az észak-erdélyi magyarok helyzetértékelését. A szakszervezeti határozatban a marosvásárhelyi munkások azt kérték: ha felmerül Észak-Erdély hovatartozásának a kérdése, inkább támogatják a tartomány függetlenségét vagy azt, hogy tartozzék a Szovjetunióhoz, minthogy Romániához kerüljön. A tábornok egy bánffyhunyadi kőfejtő magyar tulajdonosát is idézte, aki kijelentette: a magyarok azt szeretnék, ha Erdély a Szovjetunióhoz tartozna, és nem Romániához.
A tábornok azt jelentette feletteseinek, hogy nemcsak a magyarok, hanem az erdélyi románok egy része is negatívan viszonyul a Bukarestből jött román adminisztrációhoz. A román parasztok is úgy vélték, hogy jobb volt a román csendőrök nélkül, akik a két világháború között üres kézzel érkeztek Erdélybe, aztán amikor menniük kellett, hat szekérrel hurcolták magukkal az itt szerzett vagyont.
Hasonló szellemben számolt be 1944 őszén az előbb román, majd szovjet katonai adminisztráció alá került Erdély közhangulatáról Vas Zoltán magyar kommunista vezető is. Ő azt írta le, hogy az észak-erdélyi lakosság többnyire megnyugvással várta a Vörös Hadsereg bevonulását, mert Erdély kérdésének a gyors és radikális megoldását várta tőle. Arra figyelmeztette ugyanakkor a szovjet vezetést, hogy a magyarok között gyors a kiábrándulás az ismert atrocitások miatt.
Vas Zoltán szerint ehhez az is hozzájárult, hogy a román csendőrök és helyenként a Vörös Hadsereg katonái elkezdték összegyűjteni a volt magyar katonákat, és hadifogolytáborokba viszik őket. Annak ellenére teszik ezt, hogy a katonák korábban többnyire megszöktek alakulataiktól, mert nem akartak Hitler oldalán a Vörös Hadsereg ellen harcolni. A jelentés szerzője szerint ez a Szovjetunió ellen hangolja az erdélyi magyarokat. Vas Zoltán azt is megjegezte: a magyar hadsereg román származású volt katonái nem osztoznak ebben a sorsban.
Kun Miklós úgy értékelte, hogy Erdély sorsát némileg az is befolyásolta, hogy a román átállásról Moszkvában tárgyaló román delegáció több bizalmat ébresztett a szovjet vezetésben, mint a kiugrásról tárgyalni küldött magyar delegáció. A román delegációt vezető Laurentiu Patrascanu külön éjszakai találkozót kért a szovjet vezetés későbbi román “felelősétől”, Andrej Januarjevics Visinszkij helyettes népbiztostól, és közölte: ő ugyan Romániát képviseli, de hithű kommunista, és várja a szovjet utasításokat.
A magyar kiugrásról tárgyaló Faragho Gábor csendőr altábornagyhoz viszont bizalmatlan volt a szovjet vezetés.
Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Népszerű a Tanulók Háza
Háromszék öt városában több mint 3500 diák látogatja a Tanulók Háza ingyenes köreit, moderntánc- és zeneoktatás mindenütt működik, Kézdivásárhely kivételével néptáncot is tanítanak minden helyen. Az ingyenes délutáni iskolák tevékenységéről Kerekes Jenővel, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza igazgatójával, az öt intézmény koordinátorával beszélgettünk.
A Tanulók Háza köreiben olyan ismeretek átadására és készségek fejlesztésére van lehetőség, amit a diákok nem kapnak meg az iskolában, és itt mindenki szabadon választhatja meg az őt legjobban érdeklő területet – hangsúlyozza az igazgató. Az utóbbi években igen népszerű a modern tánc, ami elsősorban Dimény Olgának köszönhető, aki a baróti csoporttal nagyon szép eredményeket ért el különböző versenyeken, mára már a többi városban is közkedvelt ez a kör – mondotta. Sepsiszentgyörgyön huszonegy szakosztály működik, egyesek több korosztályban is, a huszonegy tanárból tizenegyen főállásúak, tízen óraadók, a diáklétszám 1450. Újdonság, hogy idéntől a síszakosztály nem csak télen működik, a Sport-All Egyesület támogatásával gyepsízésre is van lehetőség, és szintén az új tanévtől indult be az angol nyelv, angol civilizáció és kultúra tanítása is. A Tanulók Háza oktatója Gidófalván is tart moderntánc-órákat, a kézműveskörre Uzonból és a megyeközponti Speciális Iskolából csoportosan érkeznek a diákok. Baróton négyen tanítanak hatszáz gyermeket, Kovásznán öten szintén hatszáz diákkal foglalkoznak, Kézdivásárhelyen négy főállású és egy óraadó tanár tartja a köri tevékenységeket 550 tanulónak, Bodzafordulón 450-en látogatják a programokat, amelyeket négy oktató irányít. Működésre és fizetésekre elegendő az oktatási minisztériumtól a megyei tanfelügyelőségen keresztül folyósított költségvetési összeg, de fejlesztéshez, beruházásokhoz pályázniuk kell központi forrásokra. Kerekes igazgató elmondta, 2006-ban és 2007-ben felújították az épületeket, a felszerelések, eszközök bővítésére is kaptak pénzt, tavaly hangszereket vásároltak a kézdivásárhelyi háznak, számítógépeket Bodzafordulóra, nagy teljesítményű fénymásolót, valamint gokartot a sepsiszentgyörgyi intézménynek. Idén a baróti Tanulók Háza fával működő fűtési rendszerét szeretnék átállítani gázfűtésesre, és tervezik számítógépek, valamint hangszerek vásárlását oda, ahol pótolni kell a meglévőket. Anyagi téren nagy segítség, hogy szálláshelyek kiadásával saját bevételre tudnak szert tenni Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Bodzafordulón. Főként a tavaszi időszakban érkeznek tanulócsoportok a magyar kormány diákutaztatási programjában, de belföldi igénylés is van – ismertette az igazgató. Minden évben nagy az érdeklődés az adventi koszorú és húsvétkor az írott tojás készítése iránt, tavaly a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában ezerszázan vettek részt az adventi és hétszázan a húsvéti tevékenységeken. A programokról a diákok beszámolnak a Miújság nevű gyermeklapban, a megyeközponti Tanulók Háza és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum közös időszakos kiadványában, amelyben saját meséket, kreatív feladványokat is közölnek, a fotók pedig arról tanúskodnak, hogy mindenki jól érzi magát a maga választotta szakkörön.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lakodalmi szokások Uzonban
Lakodalom, sokadalom, nincs olyankor beteg asszony – tartja a régi rigmus. Az emberi élet sorsfordulókra tagolódik: a születés, keresztelés, lakodalom és halál, illetve temetés mindig is kiemelt fontossággal bírt. Az uzoni lakodalmi szokások, hagyományok általában megfelelnek a mostani alsó-háromszéki falvak hasonló szokásainak, legfeljebb néhány elemükben térnek el, de lényegükben azonosak.
Kutatásaim során idős néniktől azt a felvilágosítást kaptam, hogy régen a vendégséget (lakodalmat) farsang idején tartották, éspedig keddi napon. A fiatalok régen a fonóban, a bálokban, a vásárokon ismerkedtek, de sok esetben az öregasszonyok boronálták össze a párokat. A régi időkben még divat volt, azaz hagyomány az udvarlás, vagyis a vizitába járás. Vizitába menni, vagyis a leányt a lakásán felkeresni katonaviselt, komoly udvarlónak leányos napok (kedd, csütörtök és vasárnap) estéjén illett. Ezeken az estéken a leánynak nem volt szabad otthonról elmennie. A legény a leányos háznál egy órát tartózkodott, utána illett hazamenni... Ünnepek szombatján illetlenség volt vizitába menni. Ez a szokás is a II. világháború után szűnt meg, főleg a kollektivizálás, az új rendszer forgatott ki sarkaiból mindent. Ma általában iskolákban, egyetemeken, munkahelyeken alakulnak ki a párkapcsolatok, az udvarlás a réginél bizalmasabb és kevésbé szertartásos. Ha egy leány és egy legény között szorosabbra fűződtek a szerelmi kapcsolatok, sor kerülhetett a házasságkötésre. Régen a leányok 18–20 évesen, a legények 24–25 évesen léptek házasságra. Századunk első két évtizedében a lakodalmakat farsangkor tartották. Mondták is a vénleányokra a rigmust: „Húshagyó, húshagyó, engemet itt hagyó!” Újabban a lakodalmak megtartásának nincs meghatározott ideje, de inkább nyáron, szép időben próbálják megszervezni a fiatalok, hogy a felvonuló násznép a templomba tartó díszes menetet élvezhesse. Hosszú éveken, évszázadokon át a lakodalmat a házasulandók új otthonában vagy valamelyik szülő (leginkább a vőlegény) házánál tartották. A 60-as évektől már vendéglőben szervezik meg a mulatságot, mert sokkal praktikusabb, de ezzel a váltással az összetartozás, együtt dolgozás, közösségi munka megszűnt... Leánykérőbe a legény általában az apjával vagy a keresztapjával, nagybátyjával ment egy lányos napon (vizitanapon). Visszautasításra nem került sor, mert a legény szándékát a leány már idejében tudatta szüleivel. A jegyváltás a leányos háznál történt, ezt kisebb mulatság, eszem-iszom követte. Ekkor megegyeztek a hozományban, valamint az esküvő (vendégség) megszervezésében. A leánynak régen a szülők kiállították a perefernumlevelet, amely az utolsó fakanálig mindent tartalmazott, amivel férjhez ment. A leánynak adtak bútort, szőttest, ládát, széklábat, tekenőt, a gazdagabbaknak földet, tehenet, lovat, disznót, ki mit tudott. A jegyesség fél évet, egy évet tartott, azután jött a lakodalom. Először a polgári, majd az egyházi esküvőt tartották meg, a vendégsereg régebb edényt, diótörőt, mákőrlőt, fazekakat, lábosokat, vájlingot, húsőrlőt (ez nagy érték volt) és pénzt adott. Az asztalokon pálinka és kürtőskalács volt, majd leves (laskaleves), másodiknak sült körítéssel, később töltött káposzta vagy vadas bélszín, tészták, és persze bor meg borvíz. Régen a kávé és a torta nem volt divatban, ma el sem lehet képzelni enélkül egy esküvőt. Az uzoni lakodalmakon főzött Lisznyóból Rétyi Rózsika néni, Uzonból Pataki Andrásné Anika néni, Lepedus Piroska néni, Kóréh Károlyné, Szász Mihályné, Buzsi Ferencné Nagy Borbála és sokan mások. Az asszonyok körében a rokonok segítettek. A koszorúslányok két csoportba voltak osztva: a fiú részéről valók halványkék, a lány részéről pedig púderrózsaszín, földig érő selyemruhában vonultak fel, természetesen csokorral és csipkekesztyűvel (lásd a mellékelt fényképet). Az esküvői menetet a vőfély vezette, az egész ceremóniát ő irányította az első perctől az utolsóig. Uzonban Buzsi Sándor bácsi volt a vőfély sok-sok éven át. A házasulandók előtt régen az utat elkötötték szénalekötő kenderkötéllel, s a leányt addig nem engedték férjhez menni, amíg nem fizettek. Uzonban régen egy Rigó nevű cigány (Kosztándi András bá) kötötte el az utat, mellette álltak a gyermekek a vederrel, amibe illett aprópénzt dobni az esküvői menet tagjainak. A menyasszonyt úgy engedték el, hogy fizettek érte egy liter pálinkát és 25 lejt, de előbb még a feltett kérdésekre is válaszolnia kellett. Például arra, hogy száz bolhának hány lába van, vagy hogy mi van az uzoni rét közepén... A mai esküvőkön nem kötik el az utat, de a cigánynék most is ott állnak a vederrel. Most a pergőszekeres fuvarozást szebbnél szebb gépkocsik váltották fel, de már olyan esküvő is volt, amelyre motorkerékpárral jöttek a menyasszony után, sőt, nemrég egy tehergépkocsis esküvői menet vonult végig az uzoni utcákon, a falu nagy csodálatától övezve. O tempora, o mores!
Bizony a változó világ új divatokat hoz, amelyeket elfogadunk, de a régit mégsem tudjuk elfelejteni.
Ambrusné Imreh Anna ny. tanárnő / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Isten megmutatta szeretetét (Rád is szükség van)
Szép, különleges nap volt 2017. szeptember 20-a. Ünnepeltünk, piknikeztünk, örvendeztünk, hogy ismét együtt lehetünk „hőseinkkel”, szüleikkel, kísérőikkel a Rád is szükség van! programsorozat második próbatételén az ikafalvi művelődési otthonban és annak udvarán.
Az idő is kedvezett, a Jóisten ezáltal is megmutatta szeretetét, hiszen előtte esett és utána zuhogott, de míg a hősök főztek, derült volt az ég, és jól vizsgáztunk mindannyian. A verses köszöntő után érdekesnél érdekesebb játékok mélyítették az ismerkedést, az összehangolódást. Volt móka, mozgás, vidám hangulat, valódi összekovácsolódás a tevékenység fő részére, a főzőcskézésre. Három konyhatündér köré csoportosultak a kukták. Mindenki aktívan részt vett a munkában. Kinn, a szabadban három üstben főtt a háromféle – gombás, kolbászos, húsos – pityókatokány. Finom, étvágygerjesztő illatok és hangok terjengtek a levegőben... Aki nem fért a konyhaasztalhoz vagy az üst mellé, kézműveskedett, az asztaldíszítéshez, terítéshez szép, színes szalvétákat hajtogatott, szalvétatartó gyűrűket, ajándékdobozokat készített. Piros, fehér bogyóból, piros, sárga, zöld levélből ikebana is készült díszletnek. Szépen megterített asztal mellett fogyasztottuk el az ételt és ünnepeltük meg Attila születésnapját, aki 21 évet töltött pontosan ezen a napon. Anyukája finom kézműves házi csokoládéval ajándékozott meg mindenkit. Attila is kapott ajándékot, emléklappal, amelyre felírtuk nevünket. Szó volt a következő rendezvényekről, a ReforMaratonról, ami által októberben ismét találkozhatnak a Hősök, és még egy ünnepi évfordulós, icipici irodalmi zenés megemlékezés is belefért (Arany János 200, Ady Endre 140, Kodály Zoltán 135, Tamási Áron 120 éve született). Szívélyes köszöntéssel, sok puszival, öleléssel váltunk el a következő viszontlátásig.
Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiapadhatatlan forrásként közöl Ráduly János
Legutóbbi találkozásunkkor még száz alatt volt a kiadott munkáinak száma, a minap viszont már a száztizenharmadikat mutatta meg, nem kis büszkeséggel, a kibédi Ráduly János.
Éppen azelőtt való nap hozta a nyomdából A kiapadhatatlan forrás című kiadványát. A címválasztásról elmondta: első néprajzi kötetei megjelenésekor Nagy Miklós Kund készített vele interjút, aminek ez volt a címe. Mivel ez az írás is szerepel a frissen megjelent kötetben, a címe a könyv borítójára került.
Ráduly János már régebb elkezdte meglévő írásainak gyűjteményes kiadatását, de mivel egyrészt anyagi okokból is lehetetlen volna mindezt egyetlen óriási kötetben megjelentetni, a kiadóval közösen döntöttek a sorozat mellett. A 113. kötetben találjuk például az első, újság által is leközölt írását, ami 1959-ben látott nyomdafestéket, de olvashatunk mellette a következő húsz-harminc év írásaiból is, és tanúsítja Ráduly egyik érdeklődési területét, a publicisztikát. A sorozatos kiadást azért találja jónak a szerző, mert egyrészt megmenti a régi írásokat, másrészt igazolja, hogy az egykor kelt szövegek ma is megállják helyüket, hogy a jó fél évszázaddal ezelőtti írásoknak is volt értelme és értéke, és tükrözik akkori szellemi munkásságát és felkészültségét.
Ráduly János közel 80 éves kora ellenére is folytatni szeretné a kiadatási munkát, és a közművelődési írások zárókötetét tervezi, ezután pedig az irodalomtörténet területére lépne át. Ugyanis dédnagyapjától kezdve nem kis értékű írásos hagyaték maradt rá, többek között Kovács György író részéről is, akinek levelezései halála után a csókfalvi fiókban maradtak, Ráduly nagyanyja őrizte, így maradhatott rá a patinás íróasztallal együtt, amelyen nagybátyja a regényeit írta – mesélte el a részleteket a tanár úr, megmutatva a szomszéd szobában az ablak előtt álló ritka bútordarabot. Ebben a hagyatékban az írónak számos más íróval, költővel folytatott levelezése is szerepel, de Rádulynak közismert személyekkel váltott levelei is megvannak még, példaként hadd említsük csak Szépréti Lilla nevét. Mivel irodalmi dokumentumokról van szó, ezek „összeseprése” következik majd – osztotta meg velünk terveit Ráduly, aki már az új kiadás címét is tudja: Irodalomtörténet – falun.
Ráduly János 55 éve él Kibéden, 43 éves pedagógusi pályájának nagy részét itt töltötte – kivéve az Erdőszentgyörgyön ledolgozott hét évet –, így már kibédinek érzi magát, bár nem felejti el a csókfalvi származást. A néprajzkutatóként, műfordítóként, rovásírás-kutatóként és költőként is ismert nyugalmazott pedagógus munkásságát szobájában egy- polcnyi kötet jelzi, az első 1975-ben jelent meg Kibédi népballadák címmel, az azt követők sorába immár a száztizenharmadik is felkerülhetett. Író barátai élcelődnek is vele legutóbbi kötetei kapcsán, hogy ilyen vékony kiadványokkal könnyű ekkora „termésszámot” felmutatni, mire Ráduly János mindig azt feleli: van azon a polcon éppen elég kötet, amelynek mérete tisztességes. Ezek sorából a másodikra, A vízitündér leánya címet viselő, kibédi népmeséket összegyűjtő könyvre a legbüszkébb, annak dedikációja miatt – emelte ki az idén májusban értékteremtő munkásságáért EMKE-díjjal kitüntetett kibédi pedagógus.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Új szakma tájainkon: a létesítménygazdálkodás
A Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) szervezésében magyar–román üzletember-találkozót tartottak Kolozsváron a létesítménygazdálkodás témakörében. A tapasztalatcsere a magyarországi Létesítménygazdálkodási és Épületüzemeltetési Szolgáltatók Országos Szövetsége (LEO) és a Román Facility Management Egyesület (ROFMA) közreműködésével valósult meg, ami szintén azt bizonyítja, hogy bár az ágazat nálunk még csak most bontogatja szárnyait és csak nehezen tudta elfogadtatni magát a meglehetősen konzervatív hatóságokkal, már kezd fejlődni, kezdi keresni az együttműködési lehetőségeket a magyarországi testvércégekkel, partnerekkel. A létesítménygazdálkodás (angolul facility management) megnevezés a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások piacát fedi.
A létesítménygazdálkodás feladata, hogy optimális szinten biztosítsa egy-egy cég vagy szervezet főtevékenységének zavartalan működését. Olyan szolgáltatási körről beszélünk, mint az épület karbantartása, takarítás, étkezési szolgáltatások, bútorozás, költözések, vagyonvédelem, munkavédelem stb., de ide tartozhat akár a cégek informatikai hálózatának vagy gépkocsi-parkjának a karbantartása is. Mivel mindezeket egy szakosodott cég végzi, ez magasabb színvonalú szolgáltatást jelent, mintha a szolgáltatást igénybe vevő vállalat azt saját erőből végezné el (például nem alkalmaz a vállalat takarítónőt, hanem a takarítást rábízza egy cégre), másrészt költséghatékonyabb is.
A rendezvényen, amely a Trendek az épületgazdálkodásban címet viselte, Vass Attila, az MNKH Kolozsvári Regionális Irodájának vezetője lapunknak elmondta, hogy az első ilyen kétoldali találkozóról van szó, és jelentőségét mutatja, hogy a mind a négy anyaországi szakmai szervezet képviseltette magát.
Köszöntő beszédet mondott Telegdi Andrea, a magyar főkonzulátus gazdasági attaséja, aki az új ágazat előnyeit, a helyben olcsóbban és kényelmesen megoldható szolgáltatások jelentőségét hangsúlyozta. Kolozsváron potenciális lehetőség uralkodik a digitalizáció és a fenntarthatóság kihívásainak jegyében a két ország közötti együttműködésre. Hasonlóképpen vélekedett köszöntőjében Cristian Vasiliu, a ROFMA ügyvezető igazgatója, Paár Zoltán, a Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség elnöke, Czerny József, a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség elnöke, és Skapinyecz Péter, a MNKH közép-európai ügyvezetője.
Ezután előadások hangzottak el a közel százfős, Magyarországról, Libanonból, Spanyolországból és Bulgáriából érkezett, valamint hazai üzletemberekből álló hallgatóság előtt. Schmidt József LEO-elnök az anyaországi eredményeket ismertette. Szövetségük tizenhét cégből áll, háromezer projektet futtat, tízezer alkalmazottat foglalkoztat, és 15 millió négyzetmétert üzemeltet gyárak, üzemek, iskolák, óvodák, sőt két börtön formájában is. Szakmájuk területei: biztonságtechnikai megoldások, klimatizálás, szaniter megoldások, tűzbiztonság, IT, dokumentumarchiválás, dokumentum-menedzsment, tisztítási és kertészeti megoldások, költöztetés stb. „Amíg működik az épület, nincs baj, de ha valami hiányzik, azonnal előtérbe kerül a felelősség” – mutatott rá az elnök röviden az iparág fontos szerepére.
Cristian Vasiliu a romániai létesítménygazdálkodási piac adatait mutatta be, hangsúlyozva, hogy a szakma hazai elismertetése a hatóságokkal, az üzleti élettel, de a lakossággal is nehézkesen, de beindult. Jelenleg összesen mintegy 138 ezer alkalmazottat foglalkoztat az iparág, ami 6,8%-kal haladja meg a tavalyi szintet. A szervezethez csatlakozott vállalatok 20 százaléka román tulajdonú, a többi vegyes tőkéjű – tette hozzá.
A folytatásban szabványokkal, tűzvédelemmel, integrált IT-rendszerekkel, vendéglátással kapcsolatos témában hangzottak el előadások, majd a fórum végeztével kétoldali tárgyalásokra került sor a partnerkeresés, együttműködés jegyében.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Pénz kell a többnyelvűséghez Nagyváradon
Az anyagi forrásokat keresi a nagyváradi önkormányzat annak érdekében, hogy eleget tegyen az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) jogerős ítéletének, miszerint kétnyelvű táblákat kell kihelyezni az utcákban és a köztereken.
Anca Grama, a városháza szóvivője a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta: a többnyelvűségre vonatkozóan elfogadtak már egy tanácsi határozatot, amelyet azonban egyelőre forráshiány miatt nem tudnak gyakorlatba ültetni. Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke és Menyhárt Gabriella ügyvéd nemrég számolt be a jogerős döntésről. A CNCD annak nyomán tárgyalt a nagyváradi kétnyelvűségről, hogy 2013-ban Molnár Csongor magánszemélyként feljelentést tett a helyi önkormányzat ellen.
A döntés nyomán a város mind a 829 utcájában, sugárútján és terén magyarul is ki kell írni az utcaneveket. A kétnyelvű táblák kihelyezésére három hónapos határidőt kapott a városháza.
A jogerős ítélet azt is előírja, hogy a helyi önkormányzat honlapjára feltöltött összes tanácshatározatot le kell fordítani magyarra, erre ugyancsak keresik a szükséges forrásokat és emberállományt. A néppárti politikusok egyébként nemrég hasonló elvárásokat fogalmaztak meg az RMDSZ-es Pásztor Sándor által vezetett megyei önkormányzat felé is, felhívva a figyelmet arra, hogy a megyei tanácsnál még rosszabb a helyzet, hiszen míg Nagyvárad hivatalos honlapja „tud magyarul”, a megyei tanács kizárólag románul tájékoztat.
Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Tárlat nyílik Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképéről Kolozsváron
Különleges, Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész munkásságát bemutató tárlattal nyílik meg Kolozsváron a Református Múzeum időszakos kiállítóterme szombaton a Bocskai (Avram Iancu) tér 13. alatt, 14 órát követően – közölték a szervezők.
A rendezvény a reformáció 500. jubileumát ünneplő kincses városbeli rendezvénysorozat része. A tárlat a művész-testvérpár, R. Berde Mária és Dóczyné Berde Amál pályaképét ábrázolja okmányok és műalkotások, valamint riportok segítségével, és az „isteni ingyen kegyelem” ajándékát hivatott bemutatni.
A szervezők azt írták, a Berde család tagjai az évszázadok során a haza, az egyház, a tudomány és a művészetek terén alkottak maradandót. Nem véletlen, hogy a kálvini tanok közül a legfontosabb a Berde Mária és Amál gondolatvilágában az, hogy a hithű, elvhű élet a kiválasztottság jele. Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem" ajándéka, amelynek gyümölcsöztetése kötelesség, nem egyéni érdem, ugyanakkor a kijelölt úton való megtorpanás istenkísértés.
„A reformáció egyik legszebb gyümölcse a protestáns lelkészcsalád. Kató Béla főtiszteletű püspök úr kiemelte annak az 1629-ben minden felekezetre kiterjesztő Bethlen Gábor-féle nemeslevélnek a jelentőségét, amely lehetővé tette, nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns (lutheránus, református, unitárius) lelkipásztorok fiú- és lányutódait: »A lelkipásztor az ordináció révén korábban is a nemesség közé számláltatott és privilégiumai kiterjedtek családjára is.« Bethlen intézkedése példátlan volt a korabeli Európában, hiszen – ahogy Tonk Sándor fogalmaz – egy latens értelmiségi réteget tett a rendi jogosultságok birtokosává.
Közülük került ki a kollégiumok diákságának közel harmada, nagyban emelve ezzel az oktatás színvonalát. A nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi dinasztiát. Ezek a dinasztiák túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett" – idézi a közlemény az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosát, Ősz Elődöt.
A kiállításon bemutatott két alkotó jelentőségéről talán elég, ha azt említjük meg, hogy Szabó Magda ezt írja Berde Máriáról, a Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús írónőről: „Aki úgy tud írni, mint egy magyar Burns, ne szidja Seherezádét, mert ráhagyta mesemondó képességét.” Berde Amál „gyönyörű színérző tehetségét" Thorma János, legkedvesebb mestere, így figyelmeztette: „Vigyázzon is jól ezen különösen nagy adományára a természetnek, mert mindent megtanulhat a festő, de ezt az egyet nem igen lehet tanulással elsajátítani senkinek, aki nem született ezzel.”
A tárlat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója kitartó gondoskodása nyomán született meg, és nem jöhetett volna létre az alábbi intézmények támogatása, együttműködése nélkül: Erdélyi Református Egyházkerület, Erdélyi Református Gyűjtőlevéltár, Sapientia EMT Filmművészeti Szak, Székely Nemzeti Múzeum, nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium.
A szervezők köszönetet mondanak a Tőkés és Berde családnak, valamint a leszármazottaknak, akik mind a debreceni, mind a zalaegreszegi, mind az udvarhelyi ágon segítették a kiállítás létrejöttét. A bemutatott mozgóképeket Ambrus Emese operatőr készítette. A kiállítás kurátora Szebeni Zsuzsa színháztörténész, grafikai szerkesztője Szebeni-Szabó Róbert fotográfus. Krónika (Kolozsvár)

Változzon az SZNT vezetősége!
Izsák Balázs ellen vannak
Tegnap este tizenöt tag részvételével tartott küldöttgyűlést a Kézdiszéki Székely Tanács. Az első napirendi pontban Fekete Miklós júniusban megválasztott elnök számolt be az elmúlt három hónapban kifejtett tevékenységéről, kiemelve, hogy felvette a kapcsolatot a többi hét szék székely tanácsai vezetőségével. Szó esett még a november 4-én a Vigadóban esedékes kézdiszéki nagy fórumról, amelyet dr. Czirják Árpád pápai prelátus, nyugalmazott plébános, az esemény fő előadója kérésére szerveznek.
A továbbiakban egy három pontból álló határozatot fogadtak el a jelenlévők, melynek megfelelően változást javasolnak a Székely Nemzeti Tanács vezetésében, ennek megfelelően az október 21-én esedékes tisztújító gyűlésen Izsák Balázs valamelyik ellenjelöltjét támogatják, továbbá kérik az említett tisztújító gyűlés november 25-ére való halasztását, illetve annak az eredeti helyszínére, Sepsiszentgyörgyre való visszahelyezését, ahogy azt a július 14-ei, Sepsiszentgyörgyön tartott álladó bizottsági ülésen elfogadták, ám időközben a helyszínt Marosvásárhelyre változtatták.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szombaton zárul a rendezvénysorozat
Egy hét a mesék világában
Holnap ér véget a második Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál. A sepsiszentgyörgyi Tipe Tupa Egyesület által szervezett rendezvény ismét a népmesék világába kalauzolta a gyerekeket, felnőtteket a különböző alkotó-fejlesztő mesés foglalkozások, illetve élőszavas mesemondás révén. Idén a Mesefesztivál átlépte Háromszék határait, Hargita és Maros megyében is felléptek a mesemondók.
Több száz óvodáshoz és iskoláshoz vitték el a mesék bölcsességét a történetmesélők. Ma délelőtt folytatódik az iskolákban, óvodákban zajló mesélés, valamint az előzetes bejelentkezéssel alakult mesecsoportos foglalkozások. 18 órakor a megyeszékhelyi színház büféjében Aranymadár, aranyfészek címmel pajzán népmeséket mond felnőtteknek Szabó Enikő, Metamorphoses meseterapeuta. Furulyázik és énekel: Melkuhn Róbert. Marosvásárhelyen Zalka Csenge nemzetközi mesemondó a Vidám Királyfi és a Lánghajú Lány című előadása látható, hallgatható. 20 órakor a sepsiszentgyörgyi Szimpla ad otthont a Meselángnak, a hajnalig tartó közösségi mesemondásnak, ahol a jelenlévők is elmondhatják saját történeteiket a tábortűz mellett.
Az egyhetes rendezvénysorozat szeptember 30-án mesedélutánnal, a 2017-re meghirdetett rajzpályázat győzteseinek közös kiállításával és a meseíró pályázat díjkiosztó ünnepségével ér véget a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A 16 órakor kezdődő esemény élőszavas mesemondással kezdődik.
Némethi Katalin / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az oktatás kihívásaira fókuszál a Püspökfürdőn elkezdődött MIÉRT Akadémia
A fiatalok maguknak kell dönteniük a jövőjükről, erre jó alkalmat ad a rendezvény – hangzott el csütörtök délután a XVI. MIÉRT Akadémia megnyitóján. A püspökfürdői találkozón szakemberek, politikai szereplők, fiatal érdeklődők gyűltek össze, hogy az oktatás aktuális kihívásairól beszélgessenek.
Nyitóbeszédében Szabó Ödön parlamenti képviselő a készülő oktatási reformról elmondta, bár közvita nem zajlik, az elnöki hivatalban pedig eszköz nélküli vitát tapasztalni, jól jön egy olyan szakmai tanácskozás, amelyet a MIÉRT szervez. Cseke Attila szenátor arról beszélt, a megoldásra váró problémák annyira felgyűltek, hogy bőven van mit megbeszélni.
2011-től volt egy tanügyi törvény, amelyet nem alkalmaztak, szinte hetente kapott módosítást. Az oktatási rendszer sok kihívásnak kell megfeleljen, elsősorban pedig a diákok fejlődését kellene szolgálja, de ez nem így történik – emlékeztetett Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Oltean Csongor, a MIÉRT elnöke kiemelte, júliusban új kabineteket hoztak létre a szervezetben, így oktatással foglalkozót is, amely adta az idei Akadémia témáját. „Népszerűbbé kell tegyük a szakoktatást és beszélgetnünk kell arról, hogy a fiatalok maguk döntsenek a jövőjükről” – mutatott rá beszédében Oltean. Tőtős Áron a XVI. MIÉRT Akadémia főszervezője úgy fogalmazott, a különböző szakterületek képviselői, a fiatalok ezen a rendezvényen találkozhatnak és beszélhetik meg az elképzeléseiket.
Kelemen: 27 éve prioritás az oktatás
Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta, 27 éve prioritásként kezelik az oktatást, ez pedig a következő években is így marad. Oda kell figyelni a kisebbségből adódó perspektívára, azaz az identitást megőrző anyanyelvű oktatásra, hosszú idő után jutottak el oda, hogy a románt is második nyelvként lehessen oktatni, a történelem és földrajz tárgyakat pedig magyarul. Tavaly és idén is volt néhány kezdeményezésük, amely a magyar oktatás bővítését és megerősítését vette célba, mert az anyanyelvű oktatásnak nem szabad alternatívát biztosítani.
Kiemelte, a gyors változások a versenyképesség rovására mentek, a szakoktatás elsorvasztása és az egyetemi oktatás elburjánzása probléma: „ma csak az megy egyetemre, aki nem ér rá, ezzel azt a látszatot keltik, hogy aki nem kerül be a felsőoktatásba, az nem is ember” – fogalmazott Kelemen. Az ország reformokról reformokra bukdácsolt, a változások nem futottak ki, ez pedig szétverte az oktatást. Ugyanakkor alulfinanszírozott az oktatás, a hat százalékos támogatást évről évre elhalasztják „mert kiderül, hogy Patriot rakétákat kell venni és tanokokat – addig védjük a hazát, amíg nem lesz, akiért védeni a hazát” – hangzott el.
A 2012-től érvényben levő törvény néhány kérdésben jó választ adott, eléggé rugalmas, de míg az önkormányaztoknak ad hatásköröket, óriási felelősséget is kapnak mellé és kevesebb pénzt. Ezt azonban el lehet rontani, elég a tankönyvek helyzetére, a kinevezésekre, versenyvizsgákra gondolni.
A katolikus gimnázium ügyéről elmondta: olyan javaslatot fogalmaznak meg, amely látszólag ellentmond a decentralizációnak, de segít a helyzeten: az iskolaalapítás kormányzati eszközökkel lehetővé kell váljon, amennyiben egy önkormányzat szabotálja ezt. A tankönyv-kiadást, amely az állam kötelessége, nem lehet kitenni a piac kénye-kedvének – mutatott rá Kelemen, ezért orvosolni próbálják ezt a helyzetet is.
K.M.A. / maszol.ro

Sűrű programmal várja Erdélyt a Filmtettfeszt
Nem csak szórakozni lesz lehetőség a nagyjátékfilmeken a 12 városban szervezett eseményen, hanem doksiból és kiegészítő programból is jut bőven.
Tizenkét erdélyi városban zajlik jövő héttől a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle, amelyen 10 új és 2 retrospektív magyar nagyjátékfilmet vetítenek, de nem csak emiatt lesz érdemes részt venni. A szervező Filmtett Egyesület pénteki sajtótájékoztatóján elsősorban a központi, kolozsvári eseményeket ismertették. Először lesznek vetítések Temesváron és Gyergyószentmiklóson, de kimarad a jóból Beszterce és Zilah. Temesváron kezdődik majd a leghamarabb az esemény, ott már október 2-án és 3-én, hétfőn és kedden lezajlanak a vetítések, míg a legtöbb helyszínen szerdától vasárnapig, október 4-től 8-ig zajlik a fesztivál, ekkor lesznek Kolozsváron is a vetítések. Ettől csak Arad és Nagyvárad tér el jelentősen, mert Aradon 12-én és 13-án lesznek a programok, míg Nagyváradon október 13-15. között. A kolozsvári programok egy része a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik. A részletes programért mindenképp érdemes felkeresni a fesztivál honlapját.
A csíkszeredai vetítéssel a szervezők csak annyit jegyeztek meg, hogy előre megegyeztek a Filmszereda szervezőivel, hogy mindkét eseményen vetíthessenek új magyar filmet. Így premierként mutatják be a csíkszeredai Filmtettfeszten a Kojot, A martfűi rém, Az állampolgár című nagyjátékfilmet, de a Filmgalopp mindhárom blokkját, illetve több Erdéllyel kapcsolatos dokumentumfilmet is meglehet majd nézni a Mikó-várban szervezett vetítéseken. Kolozs megyében Mérára és Tordaszentlászlóra pedig cinemobillal jut el a Brazilok. De ennyit a helyszínekről, jöhet a lényeg.
A korábbi évekhez képest több meghívott lesz jelen a vetítéseken, illetve utána a közönségtalálkozón, Kolozsváron negyven vendégre számítanak. Zágoni Bálint beszámolója szerint a nyitófilm, a Kojot vetítése után a közönség Kostyák Márk rendezővel, Bocsárszky Attila és Salat Lehel színészekkel találkozhat. Ők a kolozsvári mellett a csíkszeredai és székelyudvarhelyi vetítéseken is jelen lesznek.
Az állampolgárt Cake-Baly Marcelo főszereplő és Fehér Károly producer képviseli, míg a zárófilmet, a Brazilokat az erdélyi bemutatóra Rohonyi Gábor kíséri el. A Kút című filmmel Grigor Attila rendező és Trokán Nóra színésznő jön el, míg a WellHello slágerei által ihletett #sohavégetnemérőssel Lévai Balázs producer és Horváth András Dezső forgatókönyvíró lesz jelen Kolozsváron. A Hurok rendezője Madarász Isti pedig Kolozsvár mellett Sepsiszentgyörgyre is el fog menni. A többi meghívottról pedig egy kicsit később olvashattok. A fókusz az erdélyi dokumentumfilmeken lesz, és nem csak azért, mert a versenyt, a Filmgaloppot idén erdélyi magyar dokumentumfilmeknek hirdették meg, hanem például azért is, mert versenyen kívül vetített öt dokumentumfilmből négy témájában kapcsolódik Erdélyhez. A Hajdu Szabolcs, Kővári Szabolcs, Tóth Ridovics Máté és Gálovits Zoltán által készített Kanzoli például még annyira friss, hogy a címe is csak a napokban dőlt el. A vetítésen egyébként itt lesz Hajdu, és arról szól a film, hogy a Délibáb című filmjének a forgatására vinnének egy szereplőt Romániából, ha hagyná.
"Az előző években sokan megkerestek azzal, hogy neveznének dokumentumfilmmel, viszont eddig csak fikciós Filmgaloppunk volt. Idén viszont 7 erdélyi dokumentumfilmünk van versenyben" - mondta el Buzogány Klára főszervező.
G. L. / Transindex.ro

Elveszítette az ANI elleni pert Horváth Anna
Visszautasította a kolozsvári bíróság azt a keresetet, amit Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester nyújtott be az Országos Feddhetetlenségi ügynökség (ANI) ellen. Az ANI vádjai szerint Horváth Anna alpolgármesteri mandátuma idején részt vett azon a helyi tanácsülésen, amelyen a Claudiopolis Egyesületnek 90 ezer lejt ítéltek meg, miközben az egyesületnek Horváth Anna volt az elnöke. Ugyanakkor a Sapientia EMTE-nek 30 ezer lejt ítéltek oda, az ANI szerint Horváth pedig oktatóként szerződéses viszonyban állt az egyetemmel. A bíróság mostani, alapfokú döntése szerint az ANI összeférhetetlenségi vádjai fenntarthatók, Horváth Annának 15 nap áll a rendelkezésre, hogy fellebbezzen az ítélet ellen. Horváth Anna korábban dokumentumokkal bizonyította, hogy a Claudiopolis Egyesület elnöki tisztségéről már hónapokkal a tanácsi határozat előtt lemondott egy közjegyző előtt adott nyilatkozatban, a Sapientia EMTE-nek pedig soha nem volt az alkalmazottja. Ráadásul az ANI állításával ellentétben a Claudiopolis Egyesület esetében egy 9 ezer lejes támogatásról volt szó. (hírszerk) Transindex.ro

Pert nyert és Bihar Megye Tanácsának elnöke marad Pásztor Sándor
Bihar Megye Tanácsának vezetősége megnyerte pénteken azt a pert, amelyben a Nemzeti Liberális Párt a tanácselnök és a két alelnök megválasztásának semmissé nyilvánítását kérte.
A hírt az RMDSZ színeiben megválasztott Pásztor Sándor erősítette meg. Közlése szerint a Temes megyei táblabíróság jogerős ítélete még nem jelent ugyan meg az igazságügyi minisztérium honlapján, de ügyvédeik tájékoztatása szerint megnyerték a pert, amelyben a nagyváradi bíróság alapfokon még ellenük döntött.
Pásztor Sándortól megtudtuk: a per csütörtöki temesvári tárgyalásán a megyei tanács két alelnökét, Ioan Mangot és Traian Bodeát ügyvédeik képviselték, az RMDSZ politikusa pedig maga képviselte a saját ügyét, emellett a megyei önkormányzatnak is jelen volt két ügyvédje.
A jogerős ítélet lényege, hogy a megyei tanács vezetőit jogi úton nem lehet leváltani. Pásztor Sándor szerint egyébként a per a több mint egy éve tartó politikai cirkusz része, akárcsak az, ami jelenleg történik: a PNL-sek minden eszközzel próbálják megakadályozni a szociáldemokraták új tanácsosának beiktatását. A Bihar megyei tanácselnök szerint új, konstruktív szakaszt kell kezdeni az önkormányzatnál a per lezárultával.
A PNL három pontban támadta meg a megyei önkormányzat elnökének és két alelnökének megválasztását. Kifogásolták, hogy a megyei tanács elnökválasztó ülését nem az ideiglenes elnök vezette – ilyenre Romániában nem volt precedens. Sérelmezték továbbá, hogy a szavazatszámláló bizottságnak csak két tagja volt – annak utána, hogy kivonultak a teremből, s visszahívták képviselőjüket a bizottságból. A harmadik kifogást a hangoskodás és a szavazási procedúra megsértése miatt emelték, noha – mint arról annak idején beszámoltunk – éppen ők voltak, akik kis híján verekedésig fajuló rendbontást okoztak.
Maszol; itthon.ma/erdelyorszag

BEPERELI AZ EB-T ROMÁNIA ÉS SZLOVÁKIA A KISEBBSÉGJOGI PETÍCIÓ MIATT
Aki magyar, egyet tehet: aláírja az őshonos nemzeti kisebbségek összeurópai aláírásgyűjtési petícióját (Minority SafePack Initiative).
Mint az elmúlt napokban kiderült: eggyel több, ám nagyon nyomós okunk van rá, hogy ezt tegyük.Románia – és Szlovákia – ugyanis beperelte az EU luxemburgi bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzése miatt az Európai Bizottságot.
Nem akármilyen érvekkel. Ahogy a román külügyminisztérium – az MTI kérdéseire válaszolva – fogalmazott: „Románia csupán azt próbálja megelőzni a bírósági keresettel, hogy az Európai Unió olyan területekre is kiterjessze a jogalkotási kompetenciáit, amilyen például a nemzeti kisebbégekhez tartozók jogainak védelme. Utóbbi ugyanis a tagállamok szuverenitásának a része. (…) Ezen a területen az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében nincsenek jogkörei, és nem is szerezhet ilyen jogköröket másként, mint az alapszerződések kibővítése révén.” És sem felejtette el nyomatékosítani, „hogy a Minority Safepack európai polgárok kezdeményezése, nem pedig valamely politikai szervezet politikai akciója”.
Ideje hát, hogy – száz év erőlködés, nyögdécselés, panaszkodás, megalkuvás, kisebbik-rossz-keresgetés után – a sarkunkra álljunk: európai polgárok legyünk. Egyenként, a nevünket adva hozzá, személyesen is felvállaljuk: nem akarunk belekövesedni abba az alantas kasztba, amit a Monarchia utódállamai itt, a Duna-tájon, a Kárpát-medencében száz éve – több-kevesebb sikerrel – ránk kényszerítenek. Merjünk polgárok lenni! Szemben az árral is merjük vállalni – nevünkkel, egyenként is! –, hogy nem akarunk szülőföldünkről a semmi ködébe tűnni.
Fontos, hogy meglegyen az egymillió aláírás a létünket, létezésünk fenntartását célzó petícióhoz. Fontos, hogy itt, Szlovákiában legalább 50-100 000 magyarnak szívügye legyen a petíció sikere. Fontos, hogy megjelenjünk és jelen legyünk az Európai Unió terítékén. Nem várhatunk örökké arra, hogy mások kaparják ki a gesztenyét helyettünk. Nem ismételgethetjük folyton a rossz paradigmáinkat, nem választhatjuk folyton az elhibázott reszlovakizálós „kiutakat”, mert az csak az eltűnésünket sietteti, elvégre pontosan láthatjuk: két évtized alatt százezerrel lettünk kevesebben, s a folyamat csak gyorsul. Megállítani a romlást csak mi tudjuk.
A kormányunk meg, melyben önjelölt díszmagyarok öntelten kürtölik naponta világgá, milyen sok jót, micsoda jogokat harcoltak-harcolnak ki nekünk, csak pöffeszkedjen, indítson pereket ellenünk, európai polgárok ellen. Egy pert már nyert a petíció az EU bíróságán, az Európai Bizottsággal s hozzá akkor is felzárkózó Romániával és Szlovákiával szemben, most csak a perlekedők megoszlásában van némi különbség. Ebben az ügyben mi semmit nem veszíthetünk.
Az EU-nak akkor kell foglalkoznia a Minority SafePack polgári kezdeményezésben javasolt kisebbségi jogalkotással, ha 2018. március 4-ig több mint egymillió támogató aláírást sikerül összegyűjteni a kezdeményezéshez.
Alá kell hát írnunk az őshonos nemzeti kisebbségek összeurópai petícióját, létezésünk bizonyítékául, akaratunk jeléül. Európa mozgásban van, átalakulóban, hatvanmillió őshonos kisebbséginek kell hallatnia hangját, ha nem akarjuk, hogy rólunk, nélkülünk döntsenek.
N. Gyurkovits Róza / Felvidék.ma; Erdély.ma

SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁN SZAVALÓVERSENY (LUGOS)
A lugosi Református Egyházközség idén is megrendezi október 21-én a már hagyományossá vált Szombati-Szabó István, néhai lugosi költő-lelkipásztor emlékét ápoló szavalóversenyt.
A verseny nem hivatásos versmondók számára szól, a következő kategóriákban:
elemi iskolák I–IV. osztályos tanulói általános iskolák V–VI. osztályos tanulói általános iskolák VII–VIII. osztályos tanulói középiskolák IX–XI. osztályos tanulói középiskolák XII. osztályos tanulói–egyetemi hallgatók felnőtt korosztály
CÉLUNK: SZOMBATI-SZABÓ ISTVÁN KÖLTŐ-LELKIPÁSZTOR HAGYATÉKÁNAK MEG-ISMERTETÉSE, EMLÉKÉNEK ÁPOLÁSA, A MAGYAR KULTÚRA MŰVELÉSE ÉS A MAGYAR IDENTITÁS ERŐSÍTÉSE.
A verseny két fordulós lesz: a versenyzők első ízben egy szabadon választott Szombati-Szabó István verset, második fordulóban pedig a 200 éve született költőóriás, Arany János hagyatékából választott verset kell előadjanak (max. 3-4 perc).
A két vers elmondása után a zsűri minden kategóriában dönt az alábbi díjak odaítéléséről: I. díj – 400 RON II. díj – 200 RON III. díj – 100 RON valamint a támogatók által felajánlott különdíjak és könyvcsomagok.
A mezőny győztese a Gergely Kálmán-díjat kapja, mellyel 200 lejes elismerés is jár. Benevezési határidő: az űrlapokat 2017. október 15-ig kérjük eljuttatni a Lugosi Lelkipásztori Hivatalba. Benevezési űrlap és bővebb tájékoztatás az alábbi elérhetőségeken igényelhető: POSTACÍM: Református Egyházközség Lugos (Parohia Reformată Lugoj) RO -305500 Lugoj, Str. Magnoliei, nr. 15, Jud. Timis.
Tel/fax: +40 (0)256-351103, mobil: +40 (0)788-628750, E-mail: gallzoli@yahoo.com
Támogatásokat és felajánlásokat hálás köszönettel fogadunk. Gáll Zoltán lugosi lelkipásztor
Szórvány.info; Erdély.ma

Székely–gagauz kapcsolatépítés (Moldovában járt Kulcsár-Terza József)
A Székelyföld és a gagauz autonóm terület közötti kulturális, gazdasági együttműködés kialakítása érdekében látogatott Moldova Köztársaságba Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki parlamenti képviselője. A honatya a kisinyói kormány épületében szerdán találkozott Irina Vlah, a Pruton túli köztársaságban területi autonómiával rendelkező Gagauzia kormányzójával, a moldáv kabinet miniszterével.
„Nem kötelező csak a nyugat-európai autonómiamodelleket alapul venni, nem árt kissé távolabb is nézni, ez esetben keletre. Működő önrendelkezési formák léteznek máshol is, és ezekből is lehet tanulni. Még egy olyan országban is, mint Moldova Köztársaság, ahol messze bonyolultabb és nehezebb körülményekről lehet beszélni, mint Románia esetében, létezik területi autonómia, a gagauz közösség lakta területek ugyanis 1994 óta rendelkeznek ezzel a státussal. Az állam szempontjából ez nem jelent semmilyen problémát, azóta is könnyebben, nehézkesebben, de működik. A székelységhez képest egy jóval kisebb lélekszámú közösségről beszélünk” – vezette fel a látogatással kapcsolatos tapasztalatai ismertetését a képviselő. Kulcsár-Terza továbbá elmondta, a kormányzóval az ő megkeresésére jött össze az egyórás találkozó. Első alkalommal találkoztak, de várhatóan még idén sort tudnak újabbra keríteni, ugyanis meghívta Székelyföldre a térség képviselőit. A honatya szerint kulturális-gazdasági együttműködés kialakításában gondolkodnak. Elsősorban ezért kereste meg a kormányzót, de emellett tájékozódni is szeretett volna az ottani önrendelkezés működéséről, milyen jogokat biztosít ez a státusz és így tovább. Meglátása szerint szükség van egy ilyen jellegű tapasztalatcserére, a két közösség helyzetének megismerésére, amint azt a kormányzó is megerősítette. Egyetértettek abban, hogy mindkét népcsoportnak van mit tanulnia a másiktól. Irina Vlah jelezte: úgy véli, a székelyek példája hasznos lehet számukra, például az anyanyelv és az identitás megőrzése tekintetében. Ezen a téren ugyanis a közösségük sokkal rosszabbul áll, hiszen mindössze hatvan százalékuk beszéli már csak a török eredetű gagauz nyelvet. Az együttműködés egyik formájaként Kulcsár-Terza javasolta, hogy testvértelepülési egyezményekkel erősítsék a kapcsolatot a két térség között. Megállapodtak abban is, hogy nemzetközi szinten is támogatják egymást, elsősorban a területi autonómiát illető székelyföldi igények népszerűsítése terén. A képviselő ugyanakkor röviden kitért a romániai helyzetre is, kijelentve: Romániában továbbra is annak vagyunk tanúi, hogy egyre gyakrabban provokálják a magyar közösséget, ezáltal az ország fennállásának centenáriuma közeledtével ugyanazt akarják elérni, amit két évvel korábban a kézdivásárhelyi fiatalok ügyének kezdetekor, azaz, hogy bárkire, aki a területi autonómia érdekében emeli fel szavát, ráfoghassák: akár terrorista is lehet. A végkifejlet tekintetében nem akart jóslatokba bocsátkozni. A területi autonómiák Európa több országában működnek, és jól, ami szabad másnak, nekünk miért tiltott – tette fel a kérdést. A honatya szerint az egész romániai politikum úgy tesz, mintha nem akarna tudni sem az anyanyelv- vagy a szimbólumhasználati jogokról mint kényelmetlen kérdésekről, erre jó példa, hogy a napokban ismét lekerült a törvényhozás napirendjéről a közigazgatási törvényt módosító javaslat. Ez a tény megerősíti őket abban a meggyőződésükben, hogy még erőteljesebben politizáljanak Bukarestben a nemzeti ügyek kapcsán. Nagyon időszerű, pontosabban sürgős a székelyföldi területi autonómia statútumának benyújtása – tette hozzá. Kérdésünkre, hogy a korábban bejelentett, az RMDSZ-szel folytatandó egyeztetésekkel hogyan haladnak, a képviselő nem tudott érdembeni választ adni.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék legyen turisztikai célpont
Tegnap a miklósvári Kálnoky-kastélyban mutatták be Kovászna megye meglátogatásra érdemes értékeit kiemelő turisztikai applikációt, a visitcovasna.com-ot. Ez alkalomból osztották meg tapasztalataikat azok a külföldi bloggerek is, akik a megyei tanács meghívására négy napot töltenek vidékünkön. A szervezők reményüket fejezték ki, a többek közt Olaszországból, Magyarországról, a Moldovai Köztársaságból, az Amerikai Egyesült Államokból, Hollandiából, Kanadából és Dániából érkező hivatásos utazók által egymillióan szereznek tudomást Háromszék szépséges tájairól, gasztronómiájáról és hagyományainkról.
Grüman Róbert megyeitanács-alelnök az elmúlt időszakban végzett népszerűsítő munkájukat összegezte: már több alkalommal fogadtak hazai turisztikai bloggereket, Kisinyóban, Budapesten és Manchesterben is próbálták felhívni a figyelmet tájegységünkre, illetve elérték, hogy a BlueAir légitársaság a saját, hatszázezer potenciális utazóhoz eljutó újságában részletes cikket közöljön Háromszékről, most pedig tizenöt, széles körben ismert külföldi bloggert látnak vendégül. Ionuţ Munteanu, az Eventya cég képviselője üdvözölte, hogy a megyei tanács országos elsőként belevágott a turisztikai applikáció elkészítésébe, amely révén a digitális reklámra fogékony közönség széles rétege érhető el, és elismerően nyilatkozott a remek adatbázis – nem csak száraz tényeket közöl épületekről, de javaslatot tesz és útbaigazítást is ad vendéglőkről, szálláshelyekről, szól a hagyományokról is – összeállításáról is. A Grüman Róbert által Háromszék utazó nagykövetének mondott Răzvan Popescu a bloggerek látogatásának előkészítéséről elmondta: száznál több szakemberrel vették fel a kapcsolatot, közülük tizenöten éltek a felkínált lehetőséggel, s jöttek el, ami sikernek tekinthető, hiszen ezek az emberek igencsak megválogatják, hova mennek, miről írnak. Dicsérte a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársait is, akiknek köszönhetően a vendégeknek érdekes programot tudtak ajánlani.
A sajtóval találkozást vállaló Danaisa Leola Guyton (Travel Channel), Cristina Guan (happytowander.com), Gyémánt Balázs (balazsutazik.blog.hu), Jókuti András (vilagevo.hu) egységesen fogalmaztak úgy, nemhogy Háromszék, de Románia sem szerepelt közelebbi utazási terveik közt, ám nem bánják, hogy engedtek a csábításnak: különleges helyeket fedezhettek fel, egyszerű, de zamatos és finom ételeket kóstolhattak, olyan mesterembereket és hagyományokat ismerhettek meg, amire eddig nem volt még alkalmuk, ezért olvasóikat arra buzdítják, jöjjenek, fedezzék fel ezeket a rejtett szépségeket. Egy román újságíró felvetésére, hogy a bloggereket mostanihoz hasonló kirándulásra a Bodza vidékére is el kellene vinni, Răzvan Popescu válaszolt. Mint mondotta, nem zárkóznak el ettől, sőt, minden bizonnyal sort is kerítenek rá – hiszen céljuk az, hogy minél teljesebb képet adjanak a megyéről –, de nehezíti helyzetüket, hogy azon a vidéken nehezebb egy ilyen hosszú hétvégéhez programot szervezni.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benedek Elek: Édes anyaföldem! /I–II./ (Székely könyvtár)
2017. április 21.: sorban állok a csíkszeredai MOL töltőállomáson. Előttem a sorban húszegynéhány éves, széparcú lány. Valahonnét ismerheti a kasszásnőt, mert amíg az beolvassa a két csomag piros Marlborót és az egy db. Red Bullt, kedélyesen eldiskurálgatnak.
Kiderül, hogy a lány Londonba megy a barátaival, egy kávézóban kapott állást. S mondja ezt olyan magától értetődő természetességgel, hogy szó szerint görcsbe rándul a gyomrom. Pedig – állítólag – ez a világ rendje, ez a „normális”. De vajon tényleg ez lenne a normális? Íme, mit ír Benedek Elek Édes anyaföldem! című memoárjában: „Nagy üresség mered elém: a székelység tanult, művelt fiainak java része kivándorolt az ország különböző részeibe, mivelhogy itthon nem élhetett meg. (…) Ha annak a sok-sok ezer ifjúnak bár csak felerészét, aki most az egyetem kapuját döngeti, vissza lehetne terelni a faluba! Ha ezek megfognák a kasza nyelét! Be más képe lenne! S a falu és város gyűlöletes harca be megszűnnék!” Boldog idők, amikor „csak” a városokig csángált el a székely! A külföldi munkavállalás helyett, sajnos, én se tudok cifrább életet kínálni egy mai fiatalnak (legfennebb „régi”, XX. századi, falusi alternatívát), így aztán kénytelen vagyok megszokni, hogy egyre több ház marad üresen szűkebb pátriámban, s marad a csalfa, vak remény, hogy a most külföldön dolgozók előbb-utóbb hazajönnek – jobb emberként, tapasztalatokkal gazdagon. És irányt mutatnak majd nekünk, megrögzött itthonmaradóknak, akik az istennek se akarunk változni, az időkkel haladni. Vagy ahogy Benedek Elek mondja: „Hogy a nép, s különösen a mi fajtánk (székely is, magyar is) konzervatív, s csak annak a jóságában hisz, aminek a jóságáról, előnyös voltáról meggyőződött – ez, gondolom, senkinek sem újság. (…) Félig örvendek, félig bosszankodom népem konzervativizmusán: örvendek azon, hogy mindjárt első pillanatban nem fogadja el a szerszáma-nincs újításokat; de túlságosnak találom a megfontoltságát, szeretném, ha egy kissé gyorsabb tempóban haladna előre.” Persze, élek a gyanúperrel, hogy Benedek Elek idejében is a „népnek” volt igaza. Vénülő fejjel ugyanis egyre hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy a székelységnek ez a veleszületett bizalmatlansága segített túlélni katonáskodást, vallási polgárháborúkat, arányosítást és kivándorlást, kollektivizálást és kommunizmust… Hogy a mai furcsa demokráciát túléli-e, azt nem tudom, de javíthatatlan optimista vagyok, s hogy az vagyok, azt (mások mellett) éppen Benedek Eleknek és az Édes anyaföldem!-nek köszönhetem. 1919 nyarán, a Tanácsköztársaság „országlását” figyelve, a totális kétségbeesés közepén, Budapesten kezdi írni Benedek Elek az Édes anyaföldem!-et: „És elméne Mária, s (…) szerze ötszáz ív kockás papirost. És letevé az asztalra. És leült az öreg ember, s kezdé írni a könyvet az asztalfiának…” Föltehetném a kérdést ma, száz évvel később, hogy mit akart Benedek Elek „ezzel a könyvvel, az elsővel, amelynek terjedelmét, megírásának határidejét, tiszteletdíját kiadó nem szabta meg; ezzel a könyvvel, amelyben egy halálraítélt népnek s e nép fiának az élete folyását szándékozom egyszerűen, minden tódítás, színezés, röviden: hazugság nélkül megörökíteni”. Föltehetném, mondom, a kérdést, de minek? Inkább azon sajnálkozom, hogy 2017. április 21-én még csak korrektúráztam az Édes anyaföldem!-et! Szívesen beloptam volna a könyvet ott, a csíkszeredai MOL töltőállomáson, annak a szép arcú lánynak a kézitáskájába… LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elek apó örök emléke (A magyar népmese napja)
Hangulatos, vidám ünnepségen tisztelegtek tegnap délelőtt nagy mesemondónk, Benedek Elek emléke előtt a róla elnevezett sepsiszentgyörgyi óvoda növendékei. Az író, mesemondó születésnapját, szeptember 30-át a Magyar Olvasástársaság 2005-ben jelölte ki a magyar népmese napjává.
Verssel, mesével, énekkel készültek a gyerekek a jeles alkalomra, az Elek apó mellszobra köré egybesereglettek Mózes Nórától hallhatták az okos leány meséjét, Demeter Ábel, Mihály Zsanett és Zelenák Sára pedig versekkel kedveskedtek, s bekapcsolódtak az ünnepségbe a román csoportok óvodásai is. A délelőtt talán legfontosabb momentumának az óvoda udvarán felállított becsületkönyvtár avatása bizonyult, mely az intézményvezető Pethő Enikő és Lázár Zsuzsa óvónő kezdeményezésére, a szülők támogatásával jött létre. Célja, hogy az intézményt látogató gyermekek és szüleik körében egyaránt népszerűsítsék az olvasást, a könyvtár megalapításához adományozott köteteket – köztük felnőtteknek szóló is van – kicsik és nagyok egyaránt kölcsön vehetik, felüthetik, lapozhatják otthon, de akár a játszótéren is, olvasás után azonban vissza kell juttatni – hívták fel a kicsik figyelmét. Az újabb adományokat pedig bármikor szívesen fogadják, hogy minél többen használják, vigyék és olvassák a könyveket. S hogy a kicsik ne feledjék az ünnepnap varázsát, Elek apó történeteit, a mesélés szépségét, a rendezvény végén almával kínálták őket. „Ha megkóstoljátok, minden bizonnyal el is hiszitek, hogy ezek az almák Benedek Elek kertjéből valók, a kisbaconi gyümölcsösből” – mondta búcsúzóul Bartók Emese óvónő.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortárs vígjátékok műsoron (Kézdivásárhelyi Városi Színház)
Mivel gyakorlati okokból az átlagosnál rosszabb anyagi körülmények között kezdi az új évadot a Kézdivásárhelyi Városi Színház, és emiatt minden lehetséges módon kénytelen növelni saját bevételeit, olyan évadterv meghirdetésével próbál több nézőt színházba csalogatni a színház vezetősége, melyben többnyire kortárs szerzők vígjátékai szerepelnek.
A kortárs szerzők és a könnyedebb műfajok iránti érdeklődés már több éve jellemző a kézdivásárhelyi színházra, mondta el lapunknak Kolcsár József igazgató, így csakis ez tűnik járható útnak az intézmény számára, ha meg szeretné tartani közönségét, és közben a mai nyelvezet és mai színpadi eszközök által fiatalos lendületét is szeretné megőrizni. Az intézményvezető kifejtette, a Városi Színház évek óta ugyanazt a pénzösszeget kapja a fenntartótól, de mivel az alapbérek jelentős mértékben növekedtek az elmúlt időszakban, jelenleg semmi pénz nem marad a produkciós költségekre. Anyagi okok miatt az új évad tervezett előadásainak sorrendjét is kénytelen volt úgy alakítani a színház, hogy a saját produkciók nagy részét az évad második felében, a jövő év folyamán mutassák be. Idén újra öt előadást tartalmaz a kézdivásárhelyi színházi bérlet, ezek közül négy kortárs szövegek alapján készül. Elsőként Kiss László egyéni produkcióját láthatja a közönség, melyet Karinthy Frigyes művei nyomán Kolcsár József rendezésében várhatóan novemberben mutatnak be. Ezt követi a szilveszteri vígjáték, Kolcsár József és Lung László Zsolt rendezése, melyre a jókedv garantált, ugyanis Ray Cooney Bigámiája a tavaly nagy sikerrel bemutatott Ketten a neten című darab első része. A tervek szerint jövő februárban kerül sor Jazmina Reza Művészet című kortárs vígjátékának erdélyi ősbemutatójára, a darab rendezését Barabás Árpád, az udvarhelyi színház neves színésze és rendezője vállalta. Daczó Zádor is újra rendez Kézdivásárhelyen, Sławomir Mrożek Özvegyek című abszurd komédiáját a tervek szerint áprilisban mutatják be. Az évad ötödik előadása – a korábbi évadok gyakorlatához hűen – egy vendégjáték: Pierre Barillet–Jean Pierre Grédy A kaktusz virága című darabja a Csíki Játékszín szilveszteri zenés előadásaként készül Kányádi Szilárd rendezésében. Kolcsár József elmondta, az évad során további vendégjátékokat is meghívnak, melyeket kedvezményes jegyárakkal tekinthetnek meg a színház bérletesei. A Gábor Áron-felnőttbérletek ára 50 lej, a diákoknak és nyugdíjasoknak szóló kedvezményes bérletek 40 lejbe kerülnek. Harmincnál több bérlet vásárlása esetén a támogatóknak szóló 30 lejes Toldi-bérletet ajánlja a színház. Azok számára, akik az új évadban is támogatni szeretnék a Kézdivásárhelyi Városi Színházat, idén is meghirdetik a 400 lejes Mecénás-bérletet, mely minden előadásra érvényes, az új bemutatók és felújított produkciók mellett a színház által szervezett vendégjátékokat is beleértve. Az új évad bérletei a Vigadó Művelődési Ház közönségszolgálati irodájában válthatóak ki hétfőtől csütörtökig 8–19, pénteken 8–15 óra között. Érdeklődni lehet a 0267 360 179-es és a 0729 058 197-es telefonszámon.
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovács András Ferenc bemutatója
Látó Irodalmi Játékok 84.
Kettős könyvbemutatóra hívja olvasóit a Látó szépirodalmi folyóirat és a Fiatal Írók Szövetsége: Kovács András Ferenc frissen megjelent verseskötetét (Lözsurnál dö Luniver), valamint a KAF-recepcióból válogató KAF-olvasókönyvet a szerző jelenlétében Korpa Tamás és Mészáros Márton mutatja be. Helyszín: Yorick Stúdió, marosvásárhelyi vár, Mészárosok bástyája. Időpont: október 6., péntek, 18 óra. Támogató: Fiatal Írók Szövetsége, NKA.
KAF-olvasókönyv (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest)
„KAF intertextuális poétikája ezt a differenciát szükségszerűen térbeliként, egyidejűként is megjeleníti, szerkezetileg nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan – a történeti differenciától egyébként sok esetben egyáltalán nem függetlenül – a »versbe foglalt« közlemény nem irodalmi vagy legalábbis az irodalom mint magaskultúra peremvidékére lokalizálható kódját kettőzi meg, ami megint csak nem független az egymástól egészen távoli nyelvi regiszterek polifóniájától, amelynek viszont szinkróniája mellett ismét megtapasztaltatja diakron vetületét is. Ez arra utalhat, hogy Kovács poétikáját a »líra« feltételrendszere, ennek átléphetősége vagy keresztezhetősége reflektáltan foglalkoztatja, azaz az idézés aktusában létesülő differencia olvasása magába foglalja a »líra« olvasandóságát, sőt könnyen elképzelhető, hogy a »líra« fogalma éppen ennek a differenciának a neve. Ez persze akkor feltételezhető, ha ez a differencia a szövegben magában is kirajzolódik, vagyis ha léteznek olyan poétikai eljárások, amelyek a szöveg intertextuális létmódjának összefüggésében ezt a differenciát jelenítik meg”. Kulcsár-Szabó Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)

Lözsurnál dö Lüniver (Bookart Kiadó, Csíkszereda)
A Lözsurnál dö Lüniver 2010–2017 között írott verseket tartalmaz, szám szerint 34-et: hosszú verseket, de szonetteket, dalokat is, megfelelő és egymásnak válaszolgató sorozatba szerkesztve – tematikailag, műfajilag és formailag variatív, szinte teátrális játékosságban. Antik időmértékek, japán formák, drámai jambusok, rímes versek, de egészen szabad versek és más formabontások is keverednek benne egymással – elégia, óda, spanyol románc, rondó, villanella, Shakespeare-szonett, dadaista-szürrealista költemények stb. Amint a kötet alcíme (Füstpanoráma) is utal rá – a könyv egyik fő szólama a füst, meglehetősen aktuális átváltozásaiban. Klasszikus, manierista, groteszk és mindennapi burleszk szövegek ötvözetéből ki-kibomlik a világegyetem, a világok, a földi országok valódi orcája. Kesernyés, olykor röhögtető körkép is ez a könyv a saját magunkba, a jelenkorunkba, a tomboló történelmekbe és a megveszett világba vetett létezésről. Kemény és illúziótlan tekintettel nézünk szerte a múltban, a mában – de a pillantás sosem lehet reménytelen, ameddig versek is vannak még a világon. Népújság (Marosvásárhely)

Búcsú Birtalan Józseftől
Kilencvenéves korában Tiszaújvároson elhunyt Birtalan József zeneszerző, karnagy, tanár, aki gazdag alkotói és eredményekben jelentős pedagógiai munkásságának nagyobb részét Marosvásárhely zeneszerető közössége javára gyümölcsöztette. Kolozsvári tanuló- és útkereső évei után – hiszen ott már a zeneakadémia hallgatója, a zeneiskola tanára és a filharmónia hangszerese volt – fiatal diplomás zenetanárként, 1958-tól Magyarországra távozásáig, 2001-ig városunkban él és dolgozik. Az ötvenes-hatvanas években Marosvásárhelyen a fiatal, szárnyukat bontogató művészeti intézmények: az Állami Székely Népi Együttes, a Filharmónia, a Rádió magyar adása jelentős fiatal zenésztársaságot vonzott városunkba. Így Birtalan Józsefet és feleségét, Juditot is, akik mint a népi együttes karnagyai itt tevékenykedtek nyugdíjazásukig.
Karnagyi tevékenysége mellett fontos szerepe van a Tanárképző Főiskolán zenetanáraink képzésében is. Meg kell említenünk a népi együttes híressé vált gyermekkórusát, melyet ő hozott létre, és melynek itt zenével megfertőződött tagjaiból később több zenetanár, karvezető nevelkedett.
A változások után létrehozza a Vártemplom Cantemus leánykarát, mellyel a kilencvenes években szintén komoly sikereket ér el
itthon, de Párizsban és az anyaországban is. 1993-tól óraadó tanár a Kántortanító-képző Főiskolán. Eredményeiért 1998-ban az EMKE Nagy István-díjjal tünteti ki.
Mint zeneszerző elsősorban kórusműveket írt. Jelentősek a gyermekek számára didaktikai céllal megírt két-három szólamú gyerekdalai, kánonjai, népi játékdalaink feldolgozásai. Szilágysági születésű, falusi környezetben felnövő, a népzenét szerető és ismerő szerző, így fiatal alkotói periódusának legsikeresebb darabjai szellemes népdalfeldolgozásai. Ezek közül minden kórus, legyen az egynemű vagy vegyes kar, talál a maga számára hangulatos, előadható kórusművet, de népdalénekeseink számára is írt népdalokhoz zongora- vagy zenekari kíséretet. Idős korában mint a Vártemplom presbitere és mint az Erdélyi Református Egyházkerület Zenei Tanácsának elnöke, Birtalan József figyelme egyházi zenénk felé fordul. Nem csak Erdélyben, az anyaországban is nagy népszerűségnek örvendenek zsoltárfeldolgozásai, egyházi művei.
Felesége, Judit asszony, aki nemcsak hű társa, hanem legközelebbi munkatársa is volt, az általa alapított vártemplomi Psalmus kórussal mutatja be nagyobb lélegzetű műveit. Számomra, a kórus hajdani énekese számára maradandó élmény volt a Reményik Sándor versére komponált Templom és iskola című mű hazai bemutatója. (A mű először a debreceni Kántus előadásában hangzott el Berkesi Sándor vezényletével.)
Távozásuk után én vettem át a Psalmus vezetését. Két alkalommal énekeltünk Tiszaújvárosban, ahol a Birtalan házaspár által alapított kórusok vendégei voltunk. Megcsodálhattuk új hazájuk dalosainak szeretetét, mellyel körülölelték őket. Örömünkre a Psalmus 25. évfordulós ünnepségén Marosvásárhelyen vendégül láthattuk mindkettőjüket.
Drága Jóska bátyánk, köszönjük a sok szépet, amit tőled kaptunk, pihenj békében!
Kovács András / Népújság (Marosvásárhely)

Egy szép élet templom és iskola között
Az igazi tanárember nevéhez hamar hozzátársul a bácsi, néni kifejezés. A valóban rátermett, közkedvelt, megbecsült pedagógusok érdemlik ki ezt a közvetlen, emberi közelséget sugalló megnevezést, amely eleinte talán furcsának és korán érkezettnek tűnhet számukra. Birtalan József is így lehetett vele, egész fiatalon vált Jóska bácsivá. Sok-sok éneklő gyermek, ifjú, majd újabb és újabb dalkedvelő nemzedékek Jóska bácsijává. De nem is akarta másképp, a szeretet, az elismerés, a tisztelet jelét látta benne, és joggal. Később aztán az életkora is odaért, hogy már nem volt meglepő a bácsizás. Megmaradt azonban számára az a mindenkori előny, amit a fiatalokkal végzett közös munka biztosít: az ifjakból áramló energia, a vidámság, az örök életigenlés, ami észrevétlenül átáramlik azokba is, akik hosszabb időt töltenek velük. Vajon ez is segítette a karnagy zeneszerzőt, hogy olyan hosszú, szép, példás és aktív életet tudhatott a magáénak? Minden bizonnyal. Ha valakire, mint egy kórusvezetőre, nap mint nap sok-sok rezzenéstelen szempár figyelme összpontosul, nem is tehet másként, csakis úgy viselkedhet, dolgozhat, hogy méltó legyen a követendő példa szerepre. Neki sikerült ezzel a nem könnyű elvárással azonosulnia. Hivatástudata is segítette ebben, mindig érezte, hogy feladata van, amiért valamit tennie kell. És alkotó nyugtalansága sem hagyta tétlenkedni. A napokban, amikor számos barátja, tisztelője, ismerőse búcsúzott tőle, ismét számtalanszor felsorolták élete kilenc évtizedének eredményeit. Nem mindent persze, csak a legfontosabbakat, amiket a szomorú alkalom lehetővé tesz. Magam, aki távoli rokonként, fiatalabb közeli barátként gyakran lehettem a társaságában, még mielőtt átköltöztek az anyaországba, most csak ennyit akartam emlékeztetni róla. A néhány búcsúsor mellé egy közel fél évszázada készült fotót csatolok. Az évekkel ezelőtt elhunyt fotóművésztől, Mihu Constantintól kaptam a portrét, amelyen a Mestert kottába mélyedve, gondolkodó pózban örökítette meg. Jellemző póz, némi megrendezettség is felfedezhető a képen. Bennünk viszont, akik jól ismertük Őt, elsősorban úgy él tovább Birtalan Jóska, mint az emberség és közvetlenség egyik legrokonszenvesebb megtestesítője. Kedves emlékét megőrizzük, hitben, vitalitásban, humánus elkötelezettségben és értékekben gazdag életművét igyekszünk továbbadni az utánunk jövőknek. Legyen békés a pihenése!
Nagy Miklós Kund / Népújság (Marosvásárhely)

Megnyitották az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatot
Tartalmas, olvasmányos évkönyv és aradi magyar „fejek”
Kettős könyvbemutatóval nyitották meg hivatalosan az idei Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatot csütörtökön délután 5 órakor a Jelen Ház dísztermében. A hagyományokhoz híven a Nyugati Jelen munkaközössége idén is megszerkesztette a 2018-as Évkönyvet, a még friss nyomdaillatú kötethez Fritz Mihály aradi képzőművész Aradi rajzfüzet c., az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában napvilágot látott könyve párosult. A terem zsúfolásig megtelt, a közönséget Bege Magdolna házigazda, a napilap főszerkesztője és az évkönyv szerkesztője köszöntötte.
Az október 6-i megemlékezések fényében zajló, évről évre megrendezett Aradi Magyar Napokat Bognár Levente aradi alpolgármester nyitotta meg, köszönetet mondva a Nyugati Jelen munkaközösségének, amiért a napilappal, kiadványaikkal fáradhatatlanul szolgálják a magyarság érdekeit. A közelgő megemlékezésekre utalva hangsúlyozta: a 13 tábornok egy olyan örökséget hagyott hátra az aradi magyaroknak, ami mindannyiunkat kötelez, és ezt évtizedeken keresztül tovább kell tudni ápolni.
Faragó Péter Arad megyei RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozat nemcsak hagyományaink ápolásáról, értékeink felmutatásáról szól, hanem arról is, hogy amit a magyar közösség itt alkot, azt a jövő nemzedéknek alkotja, ezért nagyon fontos, hogy az ilyen rendezvényeken minél többen jelen legyünk, korosztálytól függetlenül. Az Aradi Magyar Napok programjait is ennek függvényében állították össze.
A Nyugati Jelen 2018-as évkönyvét Bege Magdolna mutatta be, mondván, a szerkesztők és a lap munkatársai igyekeztek tartalmas és egyben szórakoztató anyagokkal hozzájárulni a kötethez, hogy mindenki találjon számára olvasmányos, hasznos, kikapcsolódásra megfelelő témát benne. Az előző évekhez hasonlóan ezúttal is néhány szóra buzdította a kötet egy-egy szerzőjét, köztük Ujj Jánost, aki Serestély Béla költő halálának 50. évfordulójára közöl egy rendkívül jól dokumentált írást az évkönyvben. A közönség megtudhatta, hogy a helytörténész egy újabb kötete jelenik meg a közeljövőben, melyben Arany János Aradhoz fűződő kapcsolatát mutatja be, elemzi. A könyvet várhatóan októberben lehet majd fellapozni. Egy másik, a napokban már napvilágot látott könyvre is felhívta a közönség figyelmét a Nyugati Jelen főszerkesztője, éspedig Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című kötetére, amelyet azonban majd csak tavasszal mutatnak be. Egy részlet a kötetben szereplő poémából az évkönyvben is olvasható.
Grosz László (az évkönyv egyik szerzőjeként) egyre zsugorodó magyar közösségünkről szóló Fogyóban…c. versét olvasta fel, Juhász Béla Vendégségbenc. írásából osztott meg egy részletet az egybegyűlteknek.
Az évkönyvben Puskel Péter aradi helytörténész, ny. újságíró Kuriózumok, rejtélyek, szóbeszédek(IV.) c., kizárólag az Évkönyv számára indított, aradi érdekességekről szóló sorozata is helyet kap. Olyan aradi történetekbe, szóbeszédekbe tekinthet itt bele az olvasó, melyekkel Aradon eddig még senki sem foglalkozott, vagy ha akadt is rá vállalkozó, csak részben. A szerző elmondta, a sorozat most befejeződik, de nincs kizárva, hogy valamikor lesz még folytatása.
Az aradi színház történetének szenvedélyes kutatói, a Piroska-házaspár egy-egy írása gazdagítja a kötetet, az évkönyv bemutatójára objektív okok miatt azonban csupán Piroska Katalin tudott eljönni. A színháztörténész férje keresztes hadjáratokról szóló írását mutatta be röviden a hallgatóságnak. Kiderült az is, hogy hamarosan napvilágot lát a Kölcsey-díjas házaspárnak az aradi magyar színháztörténetről szóló második kötete.
Fritz Mihály (akit külön nem kell bemutatni az aradiaknak, hiszen nemrég jelent meg interjú vele, illetve számos rajzát már láthatták a Nyugati Jelenben is) képzőművész Aradi rajzfüzet c. könyvét Réhon József ny. tanár mutatta be. Az ún. portréalbum több mint 200 rajzot tartalmaz (fontossági sorrend nélkül) ismert aradi magyar „fejekről”, akik területeiken elért eredményeikkel maradandót alkottak a város életében. A „direktor úr” elmondta, szerencsére a kötet hiányos, nem került be mindenki, ezért meg van annak a lehetősége, hogy a művész egy másodikat is alkosson. „A kötetet fellapozva észrevehetjük, kik azok a nagyjaink, akik előtt tisztelegnünk kell és érdemes, és kik azok, akiket könnyebben észreveszünk, mert aradi emberek, aradi fejek. A kötetben benne van a templom, az iskola, a sajtó, a művészvilág, az aradi írásbeliség és egy kicsit a történelmünk is, elsősorban a kötetet záró Fritz Mihály-érméknek köszönhetően” – mondta ismertetőként Réhon tanár úr. A „rajzfüzet” borítóját egyébként egy Frențiu Sever-rajz díszíti, a hátlapon dr. Csíszér György Fritzről készült fiatalkori portréja látható.
Fritz Mihály a tőle megszokott szerénységgel beszélt a kötetéről. Olyan embereket válogatott össze, akiket személyesen ismer és ismert; az „aradi panteon” végül kibővült olyanokkal is, akiket Réhon József javaslatával választottak ki. A művész bevallotta, azt tapasztalta, hogy portréi nem mindig nyerik el az alanyok tetszését, úgyhogy ezúttal is számol a kritikákkal. Minden egyes portrénál az illető karakterét igyekezett kihangsúlyozni. „Saját unokáim szoktak engem kegyetlenül megkritizálni, ők szokták javítani a rajzaimat, úgyhogy vállalom a kritikákat” – mondta.
A rendezvény dedikálással és baráti beszélgetéssel zárult, a két kötet megvásárolható a Nyugati Jelen könyvesboltjában (Jelen Ház).
Sólya Emília/ Nyugati Jelen (Arad)

Jövő héttől Filmtettfeszt – ötnapos filmaraton Kolozsváron
Pethő Ágnesnek ítélték oda a Sárga Csikó Díjat
Tizenkét erdélyi városban és két vidéki településen – Tordaszentlászlón és Mérán – zajlik jövő héttől a Filmtett Egyesület által szervezett 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle. A programot több helyszínen közönségtalálkozók, gyerekeknek szóló műhelyek, Kolozsváron szakmai kerekasztalok és egyéb rendezvények tarkítják. A belépés minden vetítésre és kísérőrendezvényre ingyenes. A filmeket román, esetenként angol felirattal vetítik.
Kolozsváron október 4. és 8. között kerül sor a rendezvényre, ez idő alatt a filmkedvelők tíz, 2016-ban illetve 2017-ben bemutatott nagyjátékfilmet – köztük Az állampolgár (r. Vranik Roland), A martfűi rém (r. Sopsits Árpád), a Tiszta szívvel (r. Till Attila), a Kojot (r. Kostyál Márk), a Kút (r. Gigor Attila) és a berlinalén Arany Medve díjjal kitüntetett Testről és lélekről (r. Enyedi Ildikó) –, illetve szintén tíz, nemzetközi fesztiválokon díjazott rövidfilmet – köztük aVulkánsziget (r. Lovrity Anna Katalin), a Láthatatlanul (r. Szentpéteri Áron), a Szép alak (r. Kis Hajni) és A vaddisznó (r. Szederkényi Bella) – tekinthet meg a közönség.
Erdélyi premierként Kolozsváron levetítik a Kincsemet (r. Herendi Gábor), valamint a Rohonyi Gábor, M. Kiss Csaba rendezte Brazilokat.
A hagyományokhoz híven a Filmtettfeszten láthatja először a közönség az idén augusztusban lezajlott 16. Filmtett Workshop filmes alkotótáborban készült kisjáték- és animációs filmeket is.
A fesztivál idén különös figyelmet szentel az erdélyi témájú dokumentumfilmeknek: versenyprogramja, a Filmgalopp keretében hét fiatal erdélyi rendező munkája mérettetik meg, versenyen kívül pedig öt dokumentumfilmet vetítenek.
A Filmtettfeszten lesz például a Kanzoli Wanted című film ősbemutatója: főszereplője azzal a látszólag egyszerű feladattal kel útra, hogy a Hajdu Szabolcs rendezte Délibáb című filmjének forgatására szállítson egy szereplőt a helyszíntől 800 km-re levő Köpecbányáról. Az egyszerűnek tűnő feladat kivitelezése azonban nem várt ellenállásba ütközik, és két nappal a forgatás előtt kezdetét veszi egy sziszifuszi küzdelem a helyi lakosokkal.
Szorosan az erdélyi valósághoz kapcsolódik Nagy Viktor Oszkár Székely derbije – a csíkpálfalvi szekérhajtó versenyről –, Vargyasi Levente Tehenesek című filmje – háromszéki magyar gazdasorsokról és -küzdelmekről –, valamint az Ambrus Emese rendezte Európa kis utcája egy „szabad, székely szórványszínésznőről”, aki egyéni előadásaival járja be a szórványvidékek kultúrházait, iskoláit.
A legkisebbeket a nemrég bemutatott Egy kupac kufli című animációsfilm-sorozat, valamint a Lengemesék várja a szélesvászon elé.
A kolozsvári programok egy része a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik, ahol a polgárok és az arisztokraták Erdélyének emlékét amatőr filmtekercseken keresztül elevenítik fel.
További információ és fesztiválprogram: www.filmtettfeszt.ro, feszt@filmtett.ro
Pethő Ágnes kapja a Sárga Csikó Díjat
A 100 éves, első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga csikóról elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület a Sárga Csikó Díjjal évente tüntet ki egy-egy olyan személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását.
A díjat idén Pethő Ágnes tanszékvezető, egyetemi tanár kapja.
A csíkszeredai származású Pethő Ágnes magyar-angol szakon végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Magyar irodalmat és angol nyelvet tanított középiskolában, később a BBTE magyar tanszékén és újságírószakán stilisztikát, filmszemiotikát és filmesztétikát oktatott. 1999-ben doktori címet szerzett Filmstílus – irodalmi stílus. A multimediális szöveg elemzése: intermedialitás és önreflexió a filmben című dolgozatával.
Ő kezdeményezte és vitelezte ki a 2004-ben, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen indult hiánypótló szak, a Fotóművészet, filmművészet, média létrehozását: ő állította össze a szak általános koncepcióját tartalmazó akkreditációs dossziét és dolgozta ki az oktatás főbb irányvonalait. Oroszlánrészt vállalt az oktatói kör összeállításában is, valamint a szak működésének megfelelő szakkönyvtár és az oktatáshoz nélkülözhetetlen filmtár összegyűjtésében. Nemzetközi színvonalú publikációval, egy általa alapított filmtudományi konferencia 17 kiadásával és egy nemzetközi tudományos folyóirat 13 lapszámával a háta mögött a sapientiás filmszak tanszékvezetője.
A díj átadására a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle záróünnepségén, október 8-án kerül sor a kolozsvári Győzelem moziban.
Szabadság (Kolozsvár)

Idén is értékes díjakkal vonzza a diákokat a Pénzmágnes
Ötödik alkalommal rendezi meg Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) és a Magyar Mágnás Egyesület (MME) magyar középiskolások számára a Pénzmágnes – kulcs a gyarapodáshoz című kétfordulós, egyéni gazdasági versenyt.
A vetélkedőt beharangozó tegnapi sajtótájékoztatón Mile Lajos főkonzul arra emlékeztetett, hogy a vetélkedő célkitűzése 2013-as beindulása óta változatlan: népszerűsíteni a pénzügyi-gazdasági ismereteket, mert azokra a fiataloknak nagy szükségük van mind családi, mind egyéni boldogulásukhoz.
Az ilyen tapasztalatszerzés mindenképpen az erdélyi magyarság helyben maradását szolgálja – tette hozzá a fő-konzul.
A versenyre, amelyben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vállalt partnerséget, október 25-ig lehet beiratkozni a penzmagnes.ro honlapon, ahol a tananyaghoz is hozzá lehet jutni. Az első fordulót október 26-án bonyolítják le online, a döntőt pedig november 27-én rendezik meg Kolozsváron. A vetélkedő lassan Kárpát-medenceivé nőtte ki magát, tavaly a döntőbe már felvidéki és délvidéki diákok is bejutottak. Az első helyért 500 euró, a másodikért 300 euró, a harmadik helyért 200 euró jutalom jár, de várhatóan más díjak is lesznek.
Csatlós Pál RMKT-elnök azt javasolta a résztvevőknek, hogy a megoldandó feladatokat ne kössék se helyhez, se időhöz, mert a takarékossági és vagyonbiztonsági elvek általánosak, örökérvényűek. A verseny ötletgazdája, Bitai László MME-elnök szerint a megmérettetés egyaránt szól szegény, gazdag vagy középosztályú 9-12. osztályos tanulókhoz, és nem szakmai, hanem egyéni verseny. Érdemes rá áldozni néhány óra felkészülést, nem árt a megadott anyagot többször áttanulmányozni, de szükség esetén telefonon is lehet eligazítást kapni – tette hozzá. A részvétel szempontjából sok függ a tanároktól, akik eredményesen ösztönözhetik diákjaikat a részvételre, a verseny népszerűsítését pedig minden osztályfőnöknek a figyelmébe ajánlják.
Tavaly sokan beiratkoztak, viszont egyesek vissza is léptek, így a versenyen „csak” 183 fiatal vett részt, akiknek kilencvenöt százaléka erdélyi volt. „A fiatalok számára hasznos vetélkedőről van szó, mert az alapelvek a pénzügyek kezelésben változatlanoknak maradnak” – összegzett Bitay László.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)