Megjelent az Egy évtized eseménykrónikája az Identitas Alapítvány kiadásában. A kötet a Szatmári Friss Újság cikkei alapján rögzítette az eseményeket. Szerkesztői: Muhi Sándor és Debreczeni Éva. A Szatmár megyei eseményeket érdeklődők számára rendkívüli értékkel bír ez az összeállítás. /Egy évtized eseménykrónikája. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 27./

Márc. 27-én a Nagy-Románia Párt közleményben fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy az RMDSZ úgymond felerősítette támadásait a román nemzeti állam és az alkotmány ellen. A párt így tiltakozott a marosvásárhelyi események tizedik évfordulóján szervezett szimpóziumon elhangzott "románellenes állásfoglalások" ellen. Személy szerint kifogásolták, hogy Románia finnországi nagykövete is részt vett a rendezvényen és követelik: Smaranda Enache asszonyt ezért idézzék a parlament elé és vonják felelősségre. /Nagy-romániás tiltakozás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

Maga Emil Constantinescu államfő lépett közbe, hogy működőképes legyen a tizenegytagú testület, a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Bizottság, amely márc. 27-én összeült, hogy kidolgozza saját munkarendjét és belső szabályzatát. Első lépésként saját átvilágításukat kérték a Román Hírszerző Szolgálattól. A bizottság megígérte: a (júniusi) helyhatósági választásokig legalább a nagyvárosok jelöltjeit átvilágítják. A rendelkezésükre bocsátott szekusdossziék hossza kitesz vagy tizenhat kilométert, ezek Bukarestbe szállítása és kezelése időigényes feladat. /16 kilométer szekudosszié. Az átvilágítás első fényei. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) márc. 27-i közleményében felszólította a párt tagjait, foglaljanak határozottan állást a Ion Iliescut ért alaptalan támadások ellen. Néhány nappal korábban ugyanis Christopher Smith és Frank Wolf, az amerikai kongresszus képviselői aggodalmukat fejezték ki Iliescu esetleges újraválasztásával kapcsolatban. Az RTDP vezetősége elutasította a Ion Iliescu ellen irányuló "felelőtlen" rágalmakat. Ion Iliescu a BBC-nek adott nyilatkozatában hevesen támadta a két amerikai politikus által tett kijelentéseket. Szó szerint idézték a lapok kijelentését: ha megismétlődnek az ehhez hasonló nyilatkozatok (a Nyugat részéről), "orrba kell vágni őket!" /"Orrba kell vágni a Nyugatot" Az RTDP-t felháborítja az amerikai képviselők figyelmeztetése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A Legfelsőbb Bíróság elutasította a temesvári forradalom idején elkövetett tömeggyilkosság vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélt Victor Athanasie Stanculescu egykori honvédelmi miniszter fellebbezését. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy Stanculescu nem a Ceausescu családtól való félelmében lövetett a temesvári tömegbe, hanem azért, hogy a hatalmi körökben maradjon. Elutasították a nemzetvédelmi minisztérium által benyújtott fellebbezési keresetet is, amelynek tárgya a minisztériumra kirótt 36 milliárd lejre rúgó, a forradalom áldozatainak, illetve ezek családtagjainak kiutalandó pénzbüntetés volt. /Végleges a Stanculescu elleni ítélet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete állásfoglalást adott ki a Bardóczy Csaba ellen folytatott bírósági eljárással kapcsolatban. Székelyudvarhelyen sértést követtek el a város magyar lakossága ellen, mely egyben a Székelyföld elleni cselekedet is. Bardóczy Csaba Székelyudvarhely lakosságával együtt "a mi érdekeink védelmében állt ki a beözönlők, betolakodók ellen." - olvasható a közleményben, emlékeztetve a Csereháton történtekre. Bardóczy Csaba "a miénket védte. Mégis a bíróság őt idegennek, a beözönlőket tulajdonosnak minősítette, és úgymond magánlaksértés miatt börtönbüntetésre ítélte." A városi RMDSZ tiltakozott emiatt és felkérte Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét, tegye meg a szükséges intézkedéseket a politikai indíttatású bírósági eljárások megszüntetése érdekében. Ugyancsak felkért minden RMDSZ-szervezetet erkölcsi, valamint a védelem ellátása érdekében szükséges anyagi támogatásra. /Bardóczy jogot védett és nem jogot sértett. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései címmel március 19-25 között kilencedik alkalommal rendezték meg a nemzetközi tudományos ülésszakot Tusnádfürdőn. A rendezvény főszervezői a Transsylvania Trust Alapítvány, az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete és a Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság. A tanácskozásra 15 ország képviselői jöttek el. A nemzetközi tudományos ülésszak elnökhelyettese, Benczédi Sándor elmondta, hogy idén kényesebb kérdéskört választottak. Azt vizsgálták, hogy mit jelent a társadalom számára az épített örökség, a műemlékállomány, melyet meg kell menteni. Szemléletváltásra van szükség, a közösségeknek kell megvédeniük az örökséget. A civil szervezeteknek nagy szerepük van a műemlékvédelemben. Az ülésszak résztvevői Csíkszereda, Csíksomlyó, Udvarhely, Parajd, Szováta, Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár útvonalon szakmai kirándulást tettek. /Műemlékvédelemről Tusnádfürdőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

A fiatal báró Kemény János örökölt erdőbirtokainak jelentős részét áldozta fel a romániai magyar irodalom támogatására. 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikont. A helikoni munkaközösség a két világháború között a hazai írók legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása volt. Megszűnésekor, 1944 őszén 55-en vallották magukat helikonistáknak. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadóvállalat, akárcsak az Erdélyi Helikon folyóirat a vécsi íróközösség eszmei irányítása alatt működött mindvégig. Ebben a periódusban 166 kötet jelent meg, zömében a helikonisták művei. Ez a szellemi örökség képezi a kibontakozó, modern erdélyi magyar irodalom kincsestárát. A 2000 tavaszán megalakult és bejegyzett Helikon - Kemény János Alapítvány legfontosabb célkitűzései között szerepel: Kemény János és a marosvécsi Helikonba tömörült írók szellemi örökségének megőrzése és széleskörű ismertetése, műveik újrakiadása, könyvtárlétesítés, a jeles évfordulók méltó megünneplése és egy időszaki lap beindítása. Az Alapítvány Emlékparkot szeretne létesíteni az 55 író számára, továbbá Marosvécsen tervezik a Kemény János emlékház létrehozását. Az alapító: Kemény János fia, Kemény Miklós és családja, a kuratórium tiszteletbeli elnöke Sütő András író, tagjai: Bogyó Levente elnök, Nagy Miklós Kund alelnök, Adamovits Sándor titkár, Böjte Lídia, Kilyén Ilka, Lokodi Edit, Marosi Ildikó, Mészáros József, Spielmann Mihály tagok. Az alapítvány segítséget kér a megfelelő anyagi bázist létrehozására. /Megalakult a ,,Helikon - Kemény János Alapítvány". = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

Gaál András /Csíkszereda/ festőművész télen sem szakad el Gyergyószárhegytől. A több mint ezer alkotást tartalmazó szárhegyi képzőművészeti anyag ugyanis állandó felügyeletet igényel. Az elmúlt télen már leszedték a képeket a falakról, a szoborpark fából, illetve fába készített alkotásait ősszel lefestették, a többit befóliázták. Gaál András azt szeretné, hogy helyi hozzáértő restaurátor vegye át tőle ezt a munkát. Három esztendő sem elég a jelenlegi állomány szakszerű restaurálásához. A szárhegyi festményekből idén már rendeztek tárlatot Csíkszeredában. A szárhegyi tárlatlátogatások április hónap derekán kezdődnek. Május 12-én és 13-án itt tartják a Magyarok Világszövetsége képzőművészeti szakosztályának kihelyezett ülését, melyre az egész Kárpát-medencéből várnak alkotókat. /Bajna György: Szárhegyi készülődés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

A Szatmári Északi Színházban jóideje puskaporos a hangulat. Hetekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy Cristian Ioan, a színház vezérigazgatója, leváltja a román tagozat néhány vezetőjét, ez a sors vár Parászka Miklósra is, a Harag György Társulat vezetőjére. Akkor az RMDSZ közbelépését is kérték, amit viszont az elutasított, mivel nem kíván részt venni a színházi hatalmi harcokban. Cristian Ioan márc. 28-án azonnali hatállyal felmentette Parászka Miklóst, s helyette Tóth Páll Miklóst nevezte ki a Harag György Társulat élére. /(Dancs Artúr): Felfüggesztették Parászka Miklós társulatigazgatót. Felfüggesztették Parászka Miklós társulatigazgatót. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

A közelmúltban Kolozsváron találkoztak a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ megyei elnökei, hogy összehangolják a visszaszolgáltatásra kerülő szántóföldek és erdők megtartásának stratégiáját. Mint ismeretes, a falvakat jobbára idős, munkaképtelen emberek lakják, akiknek többsége az eddig visszakapott területet sem tudta művelni. Egyes becslések szerint a bánsági magyar településekhez tartozó szántóföldnek több mint a fele évről évre parlagon marad, és nincs ez másként sem Arad, sem Hunyad, sem a többi magyarlakta megyében. Hamarosan újabb területek kerülnek vissza egykori tulajdonosaik birtokába, ezek megművelése előreláthatóan szintén kétséges. Az RMGE a föld megtartását napjaink legfontosabb feladatának tekinti. Kiss Károly agrármérnök, az RMGE Temes megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy számos jobbnál jobb ötlet, javaslat hangzott el. Ezek közül kettőt ismertetett. Az egyik a falu fiatalítását célozza, a másik a gazdálkodás talpraállítására tesz kísérletet. A falu fiatalítását illetően meg kellene szervezni a legújabb kor telepítési akcióját. Balánbányán, Urikányban, Petrozsényben stb. munka nélkül maradt fiatal bányászcsaládoknak kell felkínálni a lehetőséget, hogy települjenek be kihalóban lévő falvakba, ahol lakóházat kapnak a letelepedéshez és földet a megélhetéshez. Sok magyar nemzetiségű bányász szívesen gazdálkodna valamelyik bánsági faluban, ha hozzásegítenék. Az RMGE megyei szervezeteinek össze kellene írni az idős házaspárok vagy magányos emberek listáját, akik szívesen kötnének eltartási szerződést fiatal magyar családokkal. Az RMDSZ-szervezetek segítenének abban, hogy megbízható, becsületes emberek jöjjenek. A betelepülő fiatalok tőke nélkül, eszközök nélkül aligha boldogulhatnak. Alapítványok segítségével, az egyházak és az RMDSZ támogatásával, anyaországi gazdálkodó szervezetek mozgósításával fokról fokra be lehet szerezni a gazdálkodás legszükségesebb kellékeit: szerszámot, fajállatot, nagyhozamú vetőmagot. Már vannak a tervek iránt érdeklődő fiatalok. Elkezdték a vidékfejlesztési felmérést. /Sipos János: Reményt ébreszteni falvaink túléléséhez. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

A Brassói Magyar Diákszövetség (BMD) a Brassóban tanuló magyar főiskolai és egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezete. 1990. január 19-én alakult BMDSZ néven. 1992 áprilisában átszervezték, azóta BMD rövidítést használják. 1994 márciusában székházat vásároltak az Illyés Közalapítvány támogatásával, melyben információs irodát, számítógépes szobát, könyvtárat, filmklubot működtetnek. A BMD-nek több szakosztálya van /Tanügyi, Közgazdasági, Erdészeti-Vadászati, Turisztikai és környezetvédő, Sport, Ifi , Kutatás és Fejlesztés/. A BMD elnöke Ágoston Pál. A BMD-könyvtár - 5000 kötetével és 150 videokazettával - nyitva áll minden brassói fiatal előtt. Havonta megjelenik a BeMonDó nevű információs kiadványuk. A BMD védőszárnyai alatt működik a Harag György színjátszó csoport, amely 18 éves múltra tekint vissza. /Tóásó Áron Zoltán: Bemutatkozik a Brassói Magyar Diákszövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Vodnár János, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora 1995-ben nyújtott be pályázatot az Erdélyi Tankönyvtanácshoz háromkötetes kémiatankönyv megjelentetésére. A professzor a kémiai tudományok doktora, Általános kémiai technológia című tankönyvében összefoglalta a legjelentősebb vegyipari, kohászati, építőanyag-ipari és energetikai megvalósításokat. A pályamunkát elfogadták, ennek ellenére a tankönyvnek csupán az első kötete jelent meg. Székely Győző szerkesztő ígérgette a megjelenést, de az még várat magára. Székely Győző elmondta, hogy a professzor könyvében szaknyelvi pontatlanságok vannak, egyes kifejezéseknél megengedhetetlen román tükörfordítást használt. Vodnár professzor szándékos időhúzást lát a késlekedésben, a tankönyvtanács részéről viszont ezt cáfolták. /Rostás Szabolcs Kámforrá vált kémiatankönyv. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

A tíz éve Marosvásárhelyen történtekről Karácsony Zsigmond, a marosvásárhelyi Népújság fotóriportere megdöbbentő képsorokat mutatott be a Bernády-ház kiállítótermében Egy pogromkísérlet kórképe. Marosvásárhely, 1990. március címmel. A rendezvénysorozat, amelynek része volt a kiállítás megnyitója is, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által szervezett Sajtó az első vonalban címet viselte. A MÚRE-rendezvény nyitányaként Gáspár Sándor, az egyesület ügyvezető elnöke Távolságtartás és azonosulás címmel tartotta vitaindítóját, feltéve benne a kérdést, hogy hol a határ a közösségi azonosulás és a tisztázás között. Az esten Schnedarek Ervin eddig be nem mutatott képsorokat vetített a véres eseményekről. /Sarány István: Az első vonalban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./ A Sajtó az első vonalban című MÚRE-szemináriumon Mózes Edith kiemelte, hogy 1990 márciusában a helyi magyar sajtó a helyén volt, teljesítette kötelességét. Ideje lenne szakszerűen elemezni, hogy az egyes kiadványoknak milyen szerepe volt az események előkészítésében, lebonyolításában. Cs. Bíró Attila, az ELTE tanára, a Magyar Távirati Iroda vezetőségi tagja kifejtette, hogy az anyaországban a sajtó szabad. Márványi Péter, a Kossuth Rádió Erdélybe kiküldött munkatársa pedig azt állította, hogy Magyarországon veszélyben van a sajtószabadság. Bemutatták Simon Judit nagyváradi újságíró, a Krónika munkatársának könyvét, címe: Városkép románokkal és magyarokkal. A könyv objektivitását, higgadtságát méltatták. Az események óta most először került olyan kötet az olvasó elé, amelyben mind a magyar, mind a román résztvevők megszólalnak. A Nyílt Társadalom támogatásával kiadott könyv román változata hamarosan szintén megjelenik. /Sajtó az első vonalban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 136 alkalmazottja tiltakozó levelet juttatott el Ion Caramitru művelődési minisztériumhoz, melyben az intézmény felmentett gazdasági igazgatóját Kárp Györgyöt vették védelmükbe. Azzal az indoklással mentették fel Kárp Györgyöt, hogy annak idején nem versenyvizsgával alkalmazták. Azóta kiírták a versenyvizsga napját, azonban csak ő jelentkezett, ezért megismételték az erőpróbát, erre már ketten vállalkoztak, eredményt azonban nem közöltek. A tiltakozó levél szerint: "nem fogadhatjuk el azt, hogy a törvény leple alatt pártérdekek vagy személyes bosszú érvényesüljenek." Többek szerint a leváltás mögött Kelemen Hunor államtitkár áll. Az államtitkár cáfolta ezt a vádat. /Szucher Ervin: Pártérdekek vagy személyes bosszú? = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Fodor Sándor úgy érzi, hogy Cs. Gyimesi Éva Colloquium Transsylvanicum /Mentor, Marosvásárhely, 1998/ című tanulmánykötetét inkább vitára provokáló párbeszédnek szánta, semmint tanításnak. Fodor Sándor vitatta a szerző többes szám első személy használatát tiltó állítását. Cs. Gyimesi Éva példamutatóként idézte Láng Zsoltot: "Irodalmunk - ezt a szót használja minden, bolsevizálódó formáció". Igenis van ilyen, hogy "irodalmunk". A könyv alapján megállapítható, hogy Cs. Gyimesi Éva kiáll az elzárkózás-kirekesztés ellen, ugyanakkor türelmetlen politikus. Amilyen rokonszenvesen ír a csíkszerdai Kulturális Antropológiai Munkacsoportról, "olyan leplezetlen ellenszenvvel szól az Erdélyi Múzeum-Egyesületről - Erdély mindeddig legrangosabb tudományos (magyar) fórumáról". Szemére veti, hogy nem nyit a fiatalok felé. Vajon a fiatalok igénylik ezt a nyitást, tette fel a kérdést Fodor Sándor. Próbált-e a Collegium Transsylvanicum Alapítvány kapcsolatba lépni az EMÉ-vel? Cs. Gyimesi Éva könyvében kifejtette, hogy akinek van nyilvános állásfoglalása, az gyanús. "Vagy külhoni távirányítást követve pártoskodik..." Itt Cs. Gyimesi Éva az 1997 februári egyetem-vitára célzott, amikor ő az önálló magyar egyetem /mielőbbi/ létesítése ellen foglalt állást, ami "meglepő módon rímelt egy akkor magyarországi potentát véleményével holmi "boldog-boldogtalanokkal" szemben, akik egyfolytában Bolyai egyetemet hajtogatnak." - jegyezte meg Fodor Sándor, aki itt Törzsök Erikára célzott. /Fodor Sándor: Gondolatébresztő. = A Hét (Bukarest), márc. 30./ Cs. Gyimesi Éva tanszékvezetőnek a Szabadelvű Kör 1997. jan. 31-i ülésén elhangzott előadása:Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12., Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Törzsök Erika: Ellenségkép nélkül. = Magyar Hírlap, 1997. jan. 25., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 3., Magyar Szó (Újvidék, febr. 1./

A kormány döntött a helyhatósági választások időpontjáról: az első fordulóra június 4-én, a másodikra június 11-én kerül sor. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter Bukarestbe érkezett, hogy részt vegyen a közép- és kelet-európai országok korrupcióellenes harcáról rendezett kétnapos /márc. 30-31/ nemzetközi regionális tanácskozáson. A konferencián a térség országainak küldöttein kívül részt vesznek az Európai Unió, az Európa Tanács, a Vámvilágszervezet és a Transparency International képviselői, továbbá amerikai, német, holland és olasz szakemberek. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 31./

"Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? - tette fel a kérdést vitaindítónak szánt, két folytatásban közölt cikkében Martos Gábor. A szerző a Népszava kulturális rovatának vezetője. Fő kutatási területe a Forrás harmadik nemzedéke. Erről szólt 1994-ben megjelent két könyve: Marsallbot a hátizsákban, Volt egyszer egy Fellegvár. Ezek folytatásaként ebben a hónapban megjelenik Éjegyenlőség című könyve. - Martos Gábor felfogása szerint az 1989 előtt volt jelentősége annak, hogy az Anyám könnyű álmot ígér, Szőcs Géza Kompromittálás-sorozata hol és mikor született meg. Ezek csak akkor és azon körülmények között születhettek meg. 1989 után azonban a helyzet alaposan megváltozott. Azóta a Kolozsváron élő magyar alkotó ugyanolyan szerzője lehet bármelyik magyarországi folyóiratnak, könyvkiadónak, mint egy budapesti. A dolog fordítva is működik. Egyetlen kritérium a minőség. Martos szerint ideje lenne az "erdélyi magyar irodalmat" végre valódi szakmai szempontok alapján megítélni. /Martos Gábor: Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? /Krónika (Kolozsvár), I. rész: márc. 25., II. rész: ápr. 1./"

Tíz évvel ezelőtt alakult meg Csíkszeredában a Riehen Egyesület. amelynek célja a Csíkszereda és a svájci Riehen közti testvérkapcsolatok ápolása, a svájci adományok, segélyek eljuttatása a rászorulókhoz. Borbáth Erzsébet, az egyesület elnöke elmondta, hogy 1999-ben 719 millió lej pénzbeli, illetve több mint 3 milliárd lej értékű tárgyi adományt kapott a Riehen Egyesület. Így sikerült 364 gyerekcsomagot eljuttatni a nehéz helyzetű családokhoz, 90 kisnyugdíjas havi 100 ezer lejes jövedelem-kiegészítést kapott, ennek összege idén emelkedni fog. 156 millió lej értékben osztottak ki ingyenes vásárlási utalványokat a város tanintézményeiben, 16 rászorulónak ingyenebéd járt a városi szegénykonyhán, a Xántus János Általános Iskolában 60 gyerek ebédet, 76 tízórait kapott. /Tízéves a Riehen Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 1./

"Sütő András író a következő üzenetet juttatta el a székelyudvarhelyi polgármesteri Hivatal sajtóirodájához: "Csatlakozom ahhoz a székelyudvarhelyi egyházi vezetőkből, írókból, újságírókból, orvosokból, tanárokból és mérnökökből álló értelmiségi csoporthoz, amely tiltakozó nyilatkozat aláírásával és közzétételével fejezte ki ellenvéleményét azzal az eljárással, mely Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi szakszervezeti elöljárót, tisztségéből felfüggesztett megyei önkormányzati képviselőt április 12-ére a marosvásárhelyi Ítélőtábla elé idézett bírósági és törvényszéki döntés felülbírálása, illetve megmásítása végett az elhíresült csereháti ügyben. Jómagam is úgy tartom, a Cserehát-ügy nem csak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész erdélyi magyarságé. A Bardóczy bebörtönzésére irányuló szándékot úgy értékelem, hogy a hazai magyarság jogait semmibe veszik. Ez ellen tiltakozom!" /(Komoróczy György): Sütő is támogatja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./"

"Temesváron márc. 27-én RMDSZ-fórumot tartottak. A megyei szervezet elnöke, Toró T. Tibor elmondta, a mintegy 7-8000 kérdőív, szétküldésének a célja "megmozgatni" a temesvári magyarságot, "közelebb kerülni a választókhoz". Rövid beszámolót tartottak négyéves tanácsosi tevékenységükről Dukász Péter és dr. Oberst László városi, valamint Bodó Barna és Marossy Zoltán megyei tanácsosok. Szóba került a temesvári Magyar Ház és a nemrég leleplezett, majd vandál módon összetört Klapka-emléktábla helyzete. A Magyar Ház "magántulajdonként" hamarosan lekerül a jogtalanul elkobzott közösségi ingatlanok listájáról, az összetört emléktábla ügyében pedig folyik a nyomozás... Halász Ferenc politikai alelnök elmondta, kevés esély van rá, hogy a tábla visszakerüljön a Klapka-házra, mert a város jelenleg a volt tulajdonosokkal pereskedik az épületért és ezért nem adhat ki építési engedélyt ez ügyben. Többen javasolták, hogy a Magyar Ház perét el kell vinni egészen a strasbourgi nemzetközi bíróságig. Fórika Éva jogásznő szerint azonban ezt csak végső megoldásként kell igénybe venni. Toró Tibor professzor szóvá tette, hogy Temesvár nagy szülöttei közül Pesthy Frigyes, Kerényi Károly és sok más magyar személyiség megérdemelne egy-egy utcát a Bánság fővárosában. - Létrejött a DMKT Eurorégió, nemcsak németországi, hanem jól fizetett magyarországi munkalehetőség is kínálkozik. - Varjason a román osztályokban 28-an igényelték a magyar nyelv fakultatív oktatását. Az érem másik oldala: van a megyében már néhány olyan magyar óvoda, pl. Nagyszentmiklóson, amelyben több a román gyerek, mint a magyar, ezért az oktatás inkább román nyelven folyik... /Pataki Zoltán: Strasbourgba kell vinni a Magyar Ház ügyét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./"

"Márc. 31-én és ápr. 1-jén Budapesten, az Oktatási Minisztériumban Kárpát-medencei magyar oktatási fórumot tartottak. A kétnapos rendezvényen három téma került napirendre. Az oktatás kormányzati szemszögéből témakörben magyarországi részről Pokorni Zoltán oktatási miniszter tartott előadást "Az európai integráció oktatáspolitikai következményei: magyar példa" címmel, Romániából Kötő József oktatási államtitkár "Reform és megújulás a román közoktatásban, különös tekintettel a kisebbségi oktatásra" és Szlovákiából Szigeti László oktatási államtitkár "A szlovákiai magyar oktatási rendszer helyzete és modernizációs lehetőségei" címmel. Gál András Levente miniszteri biztos a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási Szakértői Bizottságának tevékenységéről számolt be. Az erdélyi és a kárpátaljai magyar felsőoktatás - jövőképek, működő minták témakörben öt előadás hangzott el. Berényi Dénes akadémikus, az Apáczai Közalapítvány elnöke arról értekezett, hogy milyen esélyei vannak a Kárpát-medencében a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás kibontakoztatásának. Entz Géza, az erdélyi egyetemi program tanácsadója az erdélyi magyar egyetemfejlesztés lehetőségeiről beszélt, magyarországi nézőpontból. Tonk Sándor egyetemi tanár a Sapientia Alapítványt mutatta be, vázolva a szándékokat és lehetőségeket az erdélyi magyar felsőoktatás kiépítésében. Szilágyi Pál rektor-helyettes a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárainak álláspontját ismertette az itt megvalósuló magyar nyelvű oktatás esélyeiről. A beregszászi pedagógusképző alapítványi főiskola igazgatója, Orosz Ildikó a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét mutatta be, kitérve az egyetem alapításának körülményeire. Megállapította: "A kárpátaljai magyar tanárképző főiskola működési engedélye egy adott pillanat politikai konstellációjának eredménye, amelyben része volt az anyaország politikai, erkölcsi és anyagi támogatásának, illetve a helyi kisebbség összefogásának, kitartásának terepismeretének. Ez előrevetíti a további teendőkkel kapcsolatban azt, hogy ilyen intézmény létrehozását soha nem szabad csak szakmai kérdésként kezelni, mert ez elsősorban politikai kérdés. Itt javakról van szó, és ehhez politikai akarat kell, vagyis hatalom, hogy megteremtsük ezeket a javakat. Ehhez viszont mi, kisebbségiek otthon egymagunkban kevesek vagyunk. Bár nekünk kell megtenni a szükséges lépéseket, megfogalmazni ezeket és kiállni mellettük, az anyaország hátterének biztosítása nélkül a cél hosszú távon nem tartható fenn". Kerekasztal-vita következett a határon túli magyarok ösztöndíjügyében, illetve a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény oktatási fejezetének lehetőségeiről. Az ösztöndíjszerződések egyik kitétele, hogy a magyar állami ösztöndíjazás ideje alatt bevándorlási engedélyért és állampolgárság megszerzéséért nem folyamodhat a kedvezményezett hallgató. A letelepedési tilalom csak a tanulmányok idejére vonatkozik. A teljes képzésben részt vevő határon túli magyar állami ösztöndíjasok száma ebben a tanévben 1376 fő, ebből 554-en Jugoszláviából, 372-en Szlovákiából 222-en, Ukrajnából, 206-an Romániából, 22-en Szlovéniából valók. A javaslatok között elhangzott az intézménytelepítés gondolata: erdélyi vonatkozásban elhangzott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia létrehozhatna itt egy fiókközpontot. - Az oktatási fórumon a következő javaslatokról esett szó: alanyi jogon részesüljenek a határon túli magyar diákok, illetve pedagógusok mindazon kedvezményekben, melyekre a diák-, illetve pedagógusigazolvány feljogosítja az anyaországiakat; ugyanígy a szakképzés, felsőoktatás, közoktatás terén azokban a részképzésekben, utóképzésekben amelyek a határon túliak számára valamilyen módon hozzáférhetőek; kihelyezett tagozatok révén kiterjeszteni a magyar felsőoktatás hatályát; részesüljenek beiskolázási támogatásokban; diplomahonosítás megkönnyítése, illetve anyagi támogatás az ezzel járó költségek fedezéséhez; könyvtárak, levéltárak, egyéb háttérintézmények ingyenes használata stb. A második napon Szakképzés a Kárpát-medencében témakörben ugyancsak öt előadás hangzott el. A magyar szakképzés modernizációjáról Benedek András helyettes államtitkár beszélt, különös tekintettel az európai követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Kulcsár László tanszékvezető egyetemi tanár székelyföldi példákkal világította meg a területi fejlesztés, a munkaerőpiac és a szakképzés összefüggéseit. A Corvinus Rt. vezérigazgatója, Várady Zoltán a magyar tőkekivitel és annak szakképzési igényeit ismertette. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője a székelyföldi szakképzésről rajzolt helyzetképet. Az Apáczai Közalapítvány támogatási stratégiáját ismertette Csete Örs irodaigazgató, különös tekintettel a szakoktatás fejlesztésére. A magyar Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője, Ríz Ádám foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait, záróajánlásokat fogalmazva meg. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., Ösztöndíjak, jogállás. = Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./ Elengedhetetlennek tartotta a romániai magyar tankönyvkiadó létrehozását, akár román és magyar szubvencióval Kötő József államtitkár. A közoktatás területén bekövetkezett reformokat ismertetve Kötő József a minőségi szakoktatás biztosítását sürgette. Közölte: 16.122 magyar ajkú diák, az összhallgatók 3,9 százaléka tanul állami és magán felsőoktatási intézményekben. Az államtitkár végső célnak az önálló magyar egyetem megteremtését nevezte. Szerinte az erdélyi magánegyetemi képzési formáknak az anyaországi állami egyetemekkel azonos állami támogatásban kellene részesülniük, hogy a magyar ajkúak ne a többségi állam nyelvén oktató intézménybe iratkozzanak be. Tájékoztatása szerint jelenleg Romániában összesen 1322 önálló magyar tannyelvű intézmény és csaknem 1100 magyar tagozattal rendelkező működik. Magyar nyelven mintegy 197 ezer diák tanul, ez az összlétszám 4,67 százaléka. Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszter elmondta: egyetért a romániai magyar tankönyvkiadó létesítésével. Az előkészületek megtörténtek, a 100 százalékig állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó e céllal már vásárolt könyvkiadót Romániában - tette hozzá. Az újonnan létrejövő felsőoktatási intézmények akkreditációja a romániai szabályok értelmében leghamarabb hat év múlva várható. Hangsúlyozta: addig és azután is jelentős forrásokra van szükség, az alapműködés és a fejlesztés finanszírozáshoz a magyar kormány hozzájárul. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./"

Erdélyi környezet- és természetvédelmi egyesületek képviselői találkoztak a hét végén a hargitafürdői Ózon Szállóban, hogy elbeszélgessenek a környezeti nevelésről, s hogy megvizsgálják a környezetvédelmi szempontok érvényesítésének lehetőségeit a térségfejlesztésben. A találkozót a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület szervezte a bukaresti AIDRom anyagi támogatásával. Meghívott előadóként jelen volt Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke. Átfogó romániai, ezen belül erdélyi környezetvédő mozgalmat akarnak létrehozni, a Pitypang mozgalmat. Felkutatnák a közös pályázási lehetőségeket, gyakrabban szervezhetnének tapasztalatcseréket, távlatilag közös könyvtár vagy információs központ létesülhetne. Fő feladata a környezeti nevelés lenne, méghozzá anyanyelven. A munkát az iskolákban kell elkezdeni. /Környezetvédelmi nevelés anyanyelven. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

"A Magyarok Világszövetsége berkein belül többször voltak ellentétek. Több MTI-tudósítás is foglalkozott az utóbbi hetek, napok fejleményeivel. Az MVSZ Erdélyi Társasága közleménye szerint Dobos László (a Kárpát-medencei Régió felvidéki elnöke) és további tíz elnökségi tag még január 29-én beadványban fordult az MVSZ Elnökségéhez, amelyben Patrubány Miklóst, a világszövetség alelnökét azzal vádolta, hogy tisztségével visszaélve "az MVSZ költségvetésének felelőseként Erdély vonatkozásában részrehajló módon, több esetben beavatkozott a Kárpát-medencei Régió önálló gazdálkodásába, illetéktelenül és jogtalanul utalványozott". Patrubány Miklós cáfolta a vádakat, a világszövetség Felügyelő Bizottsága pedig megállapította, hogy "visszaélés gyanúja nem merül fel". - Beder Tibor és néhány társa kezdeményezésére létrehozták a Patrubány Miklós vezette Erdélyi Társaságtól független Székelyföldi Társaságot. Beder nyilatkozata szerint a kezdeményezés "nem irányul senki ellen, csupán a Székelyföld felértékelését jelentené az MVSZ keretében". A kezdeményezők "több beleszólást" szeretnének a világszövetség dolgaiba, és "közvetlenül szeretnének kapcsolódni" a budapesti központhoz. A kezdeményező csoport tagjaiként feltüntetettek közül hárman cáfolták, hogy közük lenne e szervezkedéshez. Patrubány Miklós közönséges hazugságnak, Tőkés László püspök, az MVSZ tiszteletbeli elnöke okirat-hamisításnak minősítette a székelyföldi kezdeményezést közlő aláíratlan levelet. Az MVSZ Etikai Bizottsága elmarasztalta Duray Miklóst, mert nemrégiben egy szűkebb körű tanácskozáson "a stratégiai bizottság elnökéhez méltatlanul és elfogadhatatlanul viselkedett Csörgits Józseffel, a horvátországi magyarok egyik vezetőjével" szemben. Az MVSZ elnöksége felülbírálta a Tempfli József megyés püspök vezette Etikai Bizottság döntését. Tempfli József püspök kilátásba helyezte lemondását az vezette Etikai Bizottság éléről. Végül Duray nyilvánosan megkövette Csörgitset, az MVSZ elnöksége pedig Tempfli püspököt, és kérte, hogy a továbbiakban is maradjon a bizottság élén. /Világszövetségi huzavonák. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 3./"

Ápr. 3-án Budapesten tárgyalt a magyar, a román, a szlovák és az ukrán környezetvédelmi miniszter. A megbeszélés témája az elmúlt időszakban történt vízszennyezések okozta környezeti károk felbecslése, a helyreállítás, a megelőzés kérdése, továbbá a veszélyes tevékenységek engedélyezését és ellenőrzését szabályozó törvények, technológiai előírások szigorítása. Pepó Pál magyar és Romica Tomescu román tárcavezető közösen terjesztette elő az uniós követelményrendszerről, a társult országok szerepvállalásáról szóló tájékoztatót. A két szaktárca irányítói közös programokhoz kívánnak pénzt kérni a nemzetközi szervezetektől, elsősorban az Európai Uniótól. Romica Tomescu, a bukaresti Vízügyi, Erdőgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium vezetője arra kérte kollégáit, hogy "a károk felbecsülésében tanúsítsanak megértést, és kerüljék el a túlzásokat". A miniszterek tanácskozásával egy időben a magyar fővárosban zajlott a Környezeti katasztrófák Közép- és Kelet-Európában című nemzetközi konferencia. A tiszai cianidszennyezést vizsgáló EU-munkabizottság elnöke, Philip Weller itt mondta el, hogy a testület jelentése ajánlásokat fog megfogalmazni az EU Bizottsága, a civil szervezetek, valamint az érintett országok számára, hogy mit tehetnek a környezeti balesetek megelőzése, illetve a keletkezett károk enyhítése érdekében. Geoff Evans, az Ausztrál Bányászati Kutatóintézet munkatársa szerint egységes, szigorúbb nemzetközi bányászati kódexet kellene létrehozni, amely nagyobb felelősségvállalásra kényszerítené a károkozó társaságokat. /Közös környezetvédelmi gondok. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 4./

Egyetlen szakképzett pedagógust sem érintett a létszámcsökkentéssel együtt járó tanügyi átszervezés - hangsúlyozta Miklós Mihály Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Ápr. 1-jétől Bihar megyében 375-tel kevesebb a tanügyi állás. Azt, hogy melyik tanintézetben milyen beosztást tudnak felszámolni, az iskolaigazgatóknak kellett meghatározniuk. Nemcsak pedagógusi, hanem kisegítő és adminisztrációs munkát végző személyeket is elbocsátottak. Miklós Mihály elmondta: osztályokat kellett összevonni, és több olyan óvoda van, ahol csak kétnaponként várják a gyerekeket - az óvónő ugyanis félmunkaidős lett. A minisztérium nem fogadta el az első alkalommal felküldött listát, amelyen 375 helyett csupán 168 megszüntetendő állás szerepelt. Áprilistól viszont 375 fizetésnyi pénzzel kevesebbet küldenek Bukarestből. A pedagógusok érdekvédelmi szervezetének vezetője nem értett egyet a tanfelügyelőség ez ügyben tett lépésével. - Valószínűleg ősszel újabb beosztások megszüntetését kéri majd a minisztérium. /Kulcsár Andrea: Tanügy. Szeptembertől újabb változások. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 4./

Április 2-án közgyűlést tartott a dévai közbirtokosság, az egybegyűltek elfogadták az országos szinten kidolgozott működési szabályzatot és vezető bizottságot választottak. A dévai közbirtok visszaszerzésére irányuló tevékenység februárban elkezdődött. A konkrét visszaigényléshez a közbirtokosságot jogi személyként kell bejegyezni. /Újraalakulóban a dévai közbirtokosság. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 4.)

"A református egyházon belül jelentkező különböző vallási mozgalmak, irányzatok egyre nagyobb teret hódítanak a gyülekezetekben. Ezek közül a legismertebb a koreai-amerikai gyökerű Miskolci Missziós Csoport, a CE-szövetség, valamint a Zimányi József magyarországi lelkész nevével jelzett evangelizációs mozgalom. A Fehér megyei Magyarlapád egyike azoknak a településeknek, ahol a vallási nézeteltérések komoly feszültséget idéztek elő a gyülekezet, valamint a helység magyar közösségének életében. A konfliktust Bódis Miklós lelkipásztor áthelyezése váltotta ki, akit azzal vádoltak meg, hogy szakadást idézett elő a gyülekezetben. A lelkész magyarlapádi hívei több alkalommal is kifejezték tiltakozásukat a döntés ellen, amelyet szerintük igazságtalanul hoztak meg. Bódis hívei mindaddig nem hajlandók új lelkészt beengedni a községbe, amíg nem tisztázódik a helyzet, és a püspökség korábbi ígéretéhez híven nem vizsgálja ki az ügyet. - A Szabadság szerkesztőségébe eljuttatott levelükben a magyarlapádi reformátusok több mint hetvenhárom százaléka azzal a kéréssel fordul az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalához és az Igazgatótanácshoz, vizsgálják újra Bódis Miklós református lelkipásztor áthelyezésének okait. Az aláírók "törvénytelennek" tartják a lelkipásztor elmozdítását. Levelükben a magyarlapádiak cáfolták Juhász Tamás teológiai professzornak azt a kijelentését (Szabadság, 2000. március 13.), hogy a püspökséget felkereső magyarlapádiak káromkodtak volna. /Vallási "villongások" Magyarlapádon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ A Szabadság munkatársa dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke véleményét kérdezte a református egyházon belül megjelenő mozgalmakról. A püspök kifejtette, hogy az egyházon belül meginduló mozgalmakat meg kell különböztetnünk egymástól. Úgy látja, hogy a CE együtt akar dolgozni az egyházzal, és nem akar kiválni. Az együttműködés érdekében szükséges megteremteni a törvényes kereteket. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy a CE miképpen iktatódjon be az egyházi belmissziós mozgalmak közé. A püspök reméli, hogy a beszélgetések nem az egyházszakadás felé vezetnek. Csiha Kálmán a Zimányi-féle evangelizációs mozgalmat szélsőségesebbnek és módszereiben nem reformátusnak látja. Kettéosztja a gyülekezeteket, az embereket szembeállítja egymással. Ezért határozottan ellenzik a Zimányi-féle módszert. Erről körlevelet küldtek minden lelkipásztori hivatalba. Csiha Kálmán sajnálatosnak tartja a Magyarlapádon történteket. Sajnos, két csoportra szakadt a gyülekezet. Az Igazgatótanács február végén áthelyezte a lelkipásztort azzal az indokkal, hogy személye a gyülekezetben szakadást idézett elő. A tanfegyelem kérdésében most indult a kivizsgálás. Akkor lehet csak világos képet látni, amikor a kivizsgálás megtörtént. - Van egy másik mozgalom is, amelyet egy amerikai evangelizátor kezdeményezett. Új gyülekezeteket próbáltak létesíteni, de egész Erdélyben száz, százhúsz lelket tudtak csak toborozni. - A mozgalmak jelzik, hogy szükség van a megújulásra az egyházban, de ez egészséges megújulás legyen. /Papp Annamária: Szükség van megújulásra. Beszélgetés dr. Csiha Kálmánnal, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./"

Aradon a Kölcsey Egyesület ülésén a népesedés kérdése volt napirenden. Ujj János tanár Arad megyei demográfiai helyzetét elemezte a honfoglalástól napjainkig. A honfoglalás idején 200-400 ezer ember jött a Kárpát-medencébe, a mostani Arad megye területén Márki Sándor szerint 40 ezer ember élt. A XV. századi helységnevek elemzése mutatta, hogy a megyében 276 magyar nevű település létezett, a tatárjárásig a magyar nyelvű lakosság volt többségben, ez után viszont változott a helyzet. Ekkor kezdődött el a betelepítés a hegyek felől, amit nemzetünk kihevert: az Anjou-kor és Luxemburgi Zsigmond gazdasági fellendülést hozott, 200 év alatt egymillióról négymillióra duzzadt a lakosság száma. A török idő eleinte szaporulatot mutatott, néhány év alatt azonban a törököknek adózó magyar családok eltűntek, helyüket szerbek vették át. A 15 éves háború szétzúzta Erdélyt, de Bethlen Gábor és a Rákócziak újra felvirágoztatták. A török birodalom bukását megelőző időszak újabb pusztulást hozott. 1699-ben Arad megye lakossága nem érte el a tízezret, ezért szerbeket telepítettek be. A XVIII. század végén megtörtént a "magyar csoda": újra többségivé vált a nép. A múlt század közepe táján már a románok voltak többségben. Jelenleg Arad megyében 60 ezer főre tehető a magyar lakosság száma. A legutóbbi felmérhetetlen veszteséget a 1989 utáni tömeges kivándorlás okozta. /(Németh): A demográfiai helyzet Arad megyében. Lassan, de biztosan fogyunk. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./