Kikerülik Székelyföldet? (Észak-erdélyi autópálya)
A szállításügyi minisztérium honlapján közzétett interaktív térkép szerint Marosvásárhelynél véget ér az észak-erdélyi autópálya, azaz a kormány által jóváhagyott infrastruktúra-fejlesztési tervben már nem szerepel a Segesváron keresztül Fogarasig vezető szakasz, helyette más nyomvonalat jelöltek meg. A nemrégiben az autópályák és országutak társaságából kivált országos útkezelő társaság illetékesei a hírt közlő Economica.net portálnak megerősítették: az említett szakasz költségei már nem szerepelnek az elkövetkező évek pénzügyi terveiben.
A kiiktatott szakasz helyett a fejlesztési tervben a Torda–Szászsebes szakasz szerepel (A10-es), illetve megmaradt a Nagyszeben–Brassó közötti (a kettőből – összesen több mint 170 kilométert tesznek ki – egyébként eddig egy méter sem épült meg). Ez azt jelenti, hogy aki Kolozsvárról Brassóba akar jutni, annak Torda után Szászsebes irányába kell majd mennie, illetve onnan a dél-erdélyi autópályán Szeben felől közelítheti meg a Cenk alatti várost. 
A társaság azzal indokolta a döntést, hogy az országos közlekedési és szállítási modell ellenőrzése nyomán arra a következtetésre jutottak, a Marosvásárhely–Segesvár–Fogaras–Brassó útvonal a fenntarthatóság szempontjából messze alulmaradna a Torda–Szászsebes szakaszhoz képest, így a kritériumrendszer alapján utóbbi nagyobb pontszámot kapott, tehát bekerülhetett a fejlesztési tervbe. Ugyanők azt is jelezték: a terv kezdeti változataiból is ki volt már iktatva mint beruházás. Az Economica.net felidézte, hogy a Segesvár–Fogaras szakaszra még tavaly meghirdették a közbeszerzési eljárást a megvalósíthatósági tanulmány előkészítésére, de végül ez forráshiány miatt elmaradt. A portál ugyanakkor megjegyzi, hivatalosan még senki nem jelentette ki, hogy végérvényesen lemondanak a Székelyföldet érintő szakasz megépítéséről, vagy csak a jelenlegi fejlesztési tervből maradt ki. Az viszont biztos, hogy amennyiben ez a változat marad, a sofőrök csak jó nagy kerülővel juthatnak majd el Nagyváradról Brassóba (a Kolozs megyei Gyaluig ismét csak a régi autóúton, majd Tordától Szászsebesig és végül a dél-erdélyi autópályán, Nagyszebent érintve). Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismert volt Kövesi megfigyelése? (Fejlemények a Black Cube-ügyben)
Az államfői hivatal és titkosszolgálati vezetők jóváhagyásával kémkedtek tavasszal Laura Codruţa Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség vezetője után az izraeli Black Cube nyomozóiroda ügynökei. Ezt Dan Zorella, a nyomozóiroda igazgatója állította tanúvallomásában, amelyet tegnapi számában közölt az Evenimentul zilei.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni vádhatóság április elején helyezett előzetes letartóztatásba két izraeli állampolgárt, akiket azzal gyanúsít, hogy egy bűnszövetkezet tagjaiként informatikai adathalászás révén illegálisan próbáltak kompromittáló információkat gyűjteni a főügyészről. A kémbotrány szeptemberben vett újabb fordulatot, amikor Daniel Dragomir, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) egykori terrorelhárítási vezetője, az izraeliek állítólagos román megbízója is vizsgálati fogságba került.
Most kiderült, hogy a Black Cube igazgatója februárban „vette fel a rendelést” Dragomirtól, beszélgetésükről pedig hangfelvételt készített. Az egymillió eurós nagyságrendű megbízást a volt RHSZ-tiszt azzal magyarázta: felmerült a gyanú, hogy a korrupcióellenes főügyész családja is korrupciós ügyekben érintett, külföldi számlákra menekített jelentős összegeket, és ennek felderítése fontos állambiztonsági ügy, amelyet a „legmagasabb szinten” hagytak jóvá. Zorella le akarta ellenőrizni Dragomir ezen állítását, és ehhez a Black Cube akkori tiszteletbeli elnökének, az idén márciusban elhunyt Meir Dagannak a segítségét kérte, aki 2002 és 2011 között a Moszad izraeli titkosszolgálat igazgatója volt. Nem tudni, hogy a „kiváló romániai kapcsolatokkal rendelkező” Dagan kivel beszélt Romániában, de Zorella szerint néhány nap múltán megnyugtatta őt, hogy valóban fontos állami megbízatásról van szó, és a Black Cube alkalmazottjai az RHSZ egy „sejtjeként” fognak tevékenykedni, és törvényes védelemben részesülnek. Erről állítólag már nincs hangfelvétele Zorellának, de tanúvallomásában azt állította: arra a következtetésre jutott, hogy Klaus Iohannis államfő és Eduard Hellvig, az RHSZ igazgatója hagyta jóvá a műveletet. A román sajtóban már múlt héten megjelentek egyes szemelvények a Black Cube igazgatójának tanúvallomásából. Ezekre reagálva Klaus Iohannis államfő leszögezte, sem neki személy szerint, sem az elnöki hivatalnak nincs köze „sem formálisan, sem informálisan” a Black Cube-kémbotrányhoz, az RHSZ pedig nemhogy nem védte a „bűnözőket”, hanem meghatározó szerepet játszott elfogásukban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

1956-ra emlékeztek a Vártemplomban
Legyen áldott az emlékük!
Vasárnap este a Vártemplomban megemlékezést tartott az 56-os Bajtársi Társaság. A megemlékezést, amelyen Péterffy Irén, Kelemen Kálmán és Gráma János volt politikai fogoly idézte fel a meghurcoltatások éveit, istentisztelet előzte meg. Igét hirdetett Henter György lelkész, és áldást kért azokra, "akik végigjárták a poklok útját", a családtagjaikra és mindazokra, akik "ma itt vannak és emlékeznek".
Az istentiszteletet követően Ötvös Emese édesapja, Kacsó Tibor emlékét idézte fel. Ő maga pár hónapos kislány volt, amikor apját bebörtönözték, ötéves, amikor kiszabadult.
Péterffy Irén a 20. születésnapját a szekuritátén "ünnepelte". Saját bevallása szerint nem szívesen vállalta a szereplést, de emlékeit azért mondta el mégis, hogy "legyen a fiataloknak valami olyan emlék, amit könyvekből nem tudnak megszerezni". Mint mondta, ha az embert fizikailag meg is fosztják a szabadságától, ha Istenbe kapaszkodik, a lelkét nem tudják megtörni.
Kelemen Kálmán elmondta, hogy négyszer szólították fel együttműködésre, és ő ezt négyszer utasította vissza, ami nem könnyítette meg a sorsát. Felidézte az 1958-as szamosújvári börtönlázadást és az azt követő megtorlások borzalmait. Azért mondta el, hogy rávilágítson, "milyen szörnyű volt az a hatalom, amely állítólag az embert tartotta a legfontosabbnak". Végül Szabadulás a rabságból című, a börtönben írt verséből idézett néhány sort.
Gráma János, aki 1956-ban 17 éves diák volt, elmondta, hogy egy verset írt, ezért kapott 8 évet. Mint mondta, hálás a sorsnak, hogy 1963-ban hazasegítette. Emlékezni kell, jelentette ki, mert "aki nem emlékezik a múltjára, nem érdemli meg, hogy utódai is emlékezzenek rá".
Vass Levente képviselőjelölt arról beszélt, hogy október számára "az élő történelem". Véleménye szerint az otthon, a család, a hit volt azokban az időkben a megtartó erő, és érdemes volt fölvállalni.
Ezt követően a megjelentek égő gyertyákkal vonultak a templom udvarán található 56-os emlékműhöz. Az első gyertyát Kacsó Tibor dédunokája gyújtotta meg.
Az esemény koszorúzással és a himnuszok eléneklésével ért véget.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Nagyszeben, a multikulturális város
Célkeresztben a turizmus
Erdély egyik sajátos nemzetiségi olvasztótégelye Nagyszeben, de példája is annak, hogy miként lehet ezt a kulturális örökséget a városfejlődés érdekében kihasználni, és nem úgy élni a jelenben, hogy állandóan a múlt sérelmeit vetik egymás szemére az együtt élő nemzetiségek. Persze úgy lehet, ha már a kisebbségiek politikailag nem befolyásoló tényezők. Szeben jelene és jövője, amely egyértelműen a kulturális örökség idegenforgalmi értékesítésén is alapszik, erről mesél.
Kulturális örökségvédelem
Szeben újkori történetében nemcsak az 1989-es rendszerváltás jelentette az igazi fordulatot, hanem az, amikor 2004-ben eldöntötték, hogy 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa lesz. 2004 és 2007 között a román kormány nagyon sok pénzt áldozott arra, hogy előkészítse a várost a kulturális programsorozatra. És ez nemcsak azt jelentette, hogy az eseményeket karolták fel, hanem a történelmi központ majdnem minden épülete a 2007-et megelőző közvetlen időszakban újult meg és kapott díszkivilágítást. És ebben egy szásznak (Klaus Johannis polgármester) és egy magyarnak (Guttman Szabolcs főépítész) is oroszlánrésze volt. A 2007-es – Európa Kulturális Fővárosa címmel járó – eseménysorozat ráirányította nemcsak Európa, hanem a világ figyelmét is Nagyszebenre. Ez igazolta azt, hogy az épített és a kulturális örökség színvonalas értékesítése fellendítheti a városban elsősorban az idegenforgalmat, ami minden ebben implikálódott tényezőnek (önkormányzat, magáncégek, állami- és magánszolgáltatók), de még a lakosságnak is hasznot hoz. Nem lehetett mást tenni, mint hogy "erre a hajóra felülni és a szelet kihasználni" a lehető leghosszabb távon.
Ezt vallja Serfőző Levente is, a HÍD Egyesület, a szebeni magyarok szervezetének vezetője, aki több évtizede szervezi a kulturális életet. Jelenleg két sikeres rendezvényük van: a nyári Hungarikum Napok és az nagyobb múltra visszatekintő őszi Ars Hungarica. Október 19-én és 20-án pedig magyar turisztikai konferenciát szerveztek azzal a céllal, hogy magyarok is szerepet vállaljanak a szebeni kulturális örökség értékesítésében.
"A rendezvény része egy nagyobb projektnek, amelynek kivitelezését pályázati úton támogatja a szebeni önkormányzat is. Ennek célja, hogy magyarul mutassuk be Nagyszebent a térségben, Erdélyben, de akár Kárpát-medencében is. Beláttuk, hogy nem voltak a városról magyar nyelvű szórólapok, internetes ismertetők. Az említett terv keretében a megyei tanács turisztikai egyesületének honlapját már lefordítottuk magyar nyelvre, elkészült a www.szeben.ro portál turisztikai információinak a fordítása is, amelyet nemsokára feltöltenek, és sikerült egy olyan magyar nyelvű turisztikai kiadványt is megjelentetni, amelyben a város történetébe ékelve a magyar vonatkozású helyeket, történelmi eseményeket is ismertetjük. A műemlék épületeket magyar nyelven is feliratoztuk, még 2007-ben, Guttman Szabolcs főépítésznek köszönhetően – azóta ellátták digitális kóddal is, amelynek a szövegeit is szintén lefordítjuk. A konferencia első napján Nagyszeben turisztikai kínálatát ismertettük meg a Magyar Turisztikai Ügynökség képviselőivel és meghívottaival, míg a második napon az északi és a dél-alföldi turisztikai lehetőségekről ismerkedhettek meg nagyszebeni irodák képviselői. Nagyszebenben nincs gond, nyugodtan lehet bármilyen magyar eseményt szervezni. Mi büszkén vállaljuk magyarságunkat, nincsenek konfliktusok, összetűzések, nyugodtan bemutathatjuk kultúránkat, hagyományainkat, a turisták biztonságban, kényelemben érzik magukat Szebenben. Ezt tudjuk nekik kínálni" – mondta a Népújságnak Serfőző Levente. Népújság (Marosvásárhely)

56-os megemlékezés és magas állami kitüntetések átadása
„Mindig úgy éreztem, hogy a közösségért, a magyarságért tenni kell”
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján ünnepi megemlékezést tartottak a temesvári Csiky Gergely Állami Színház nagytermében, Magyarország tiszteletbeli konzulja, Tamás Péter, a Temes megyei RMDSZ, a Várbástya Egyesület, a Szórvány Alapítvány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében. Ez alkalommal a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki dr. Bárányi Ferenc orvos-írót, volt egészségügyi minisztert, karitatív tevékenységet végző közéleti személyiséget és Magyar Arany Érdemkereszttel Almási Vince Pál volt kisiratosi polgármestert.
A megemlékezés résztvevőit Tamás Péter tiszteletbeli konzul köszöntötte, aki 1956-nak a hozzánk szóló üzenetét fogalmazta meg.
„Újból és újból fel kell tennünk a kérdéseket: hogyan is állunk szabadságunkkal, értékeinkkel, vállaljuk-e az áldozathozatalt, felvállaljuk-e kisebbségi sorsunkat? Remélhetünk-e még jövőt a temesvári magyarságnak, hiszen magyarságunk felvállalása is bátorságot igényel, ha nem is akkorát, mint amekkorát az 56-os hősök felvállaltak” – mondta Tamás Péter, aki szerint ezekre súlyos a kérdésekre egyértelműen igennel válaszolhatunk és a közelmúlt eseményei (magyar alprefektus és alpolgármester kinevezése, templomfelújítások, Temesvári Magyar Napok stb.) optimizmusra adnak okot magyar jövőnket illetően.
Következett a magas magyar állami kitüntetések ünnepélyes átadása, amelyeket Mile Lajos kolozsvári főkonzul megbízásából Tamás Péter tiszteletbeli konzul adott át. Dr. Bárányi Ferenc sajnos egészségügyi okokból nem lehetett jelen az eseményen, a jeles közéleti személyiség laudációját dr. Albert Ferenc mondta el, rendhagyó módon szabadon beszélve dr. Bárányi Ferenc életpályájáról, kiemelve, hogy a Bárányi-ház ajtaja mindig nyitva állt a közösségért tenni akaró magyarok előtt. Almási Vince Pál nemrég „aktív” nyugalomba vonult kisiratosi polgármester elévülhetetlen érdemeiről utódja, Korodi Józsa Erika kisiratosi polgármester beszélt nagy elismeréssel. Almási Vince, aki népes kisiratosi és pusztaszabolcsi küldöttséggel érkezett a díjátadásra, meghatottan köszönte meg a kitüntetést Tamás Péter tiszteletbeli konzulnak.
„Furcsa volt meghallgatni, ahogy mások elemezték az életutamat – nyilatkozta a díjátadás után a Nyugati Jelennek Almási Vince. – Én tettem a dolgom, nem érzem magam hősnek, azt csináltam, amit a szívem-lelkem diktált. Mindig úgy éreztem, hogy a közösségért, a magyarságért tenni kell. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki erre fel fog figyelni, és még egy kitüntetést is fog adni.  Annak ellenére, hogy ezt nem vártam, természetesen jólesik! Amit éveken keresztül csináltam a faluért, a közösségért, a magyarságért, abban semmiféle személyes érdekem nem volt, úgy éreztem, hogy a közösséget, a magyarságot meg kell tartani! A magyar vendégek, testvértelepülések képviselői mindig mondják nekünk, hogy átjönnek hozzánk magyarságot, nemzeti tudatot és nemzeti érzetet tanulni. Mi azt mondtuk, hogy hozzájuk megyünk tanulni, mert egy lépéssel közelebb állnak Nyugathoz és magasabb szinten vannak, de amikor magyarságról van szó, akkor mindig jó érzéssel tapasztaljuk, hogy ők minket nagyra tartanak.”
Az 1956-os hősöknek járó Szabadság-szobor emlékplaketteket és érdem okleveleket Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök adta át Teodor Stanca, Caius Muțiu és Oberten János uraknak, akiket az 1956-os temesvári megmozdulásokban való részvételükért súlyos börtönévekkel sújtott a kommunista hatalom. Az ünnepségre a három kitüntetett közül csak Oberten János író, újságíró jöhetett el, aki 1956-ban 12 éves volt, és rá két évre, 14 évesen vetették börtönbe röpcédulák készítéséért és terjesztéséért.
„Mi akkoriban a Pál utcai fiúkon és Robinson Crusoe kalandjain szocializálódtunk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Oberten János. – A magyar forradalom azért kapott meg, mert a Kossuth Rádióban azt hallottuk, hogy magyar lányok az utcán nemzeti ruhában Molotov-koktélokat dobnak a szovjet tankok elé. Mi is tenni akartunk valamit, és mivel nem mehettünk át segíteni, úgy döntöttünk, hogy röpcédulákat készítünk, hogy itt is megmozgassuk az embereket. Három nyelven készültek ezek a röpcédulák, magyarul, németül és románul, a három fő jelszó az volt, hogy „Le a kommunizmussal!, Szabadon akarunk élni!, Ki az oroszokkal!” A börtönévekkel kapcsolatban azt szeretném felidézni, hogy felnőtt ellenzékiek közé kerültünk, tanárokkal, ügyvédekkel, papokkal, mérnökökkel találkoztunk a börtönben, akik két évig azzal foglalkoztak, hogy bennünket gyerekeket tanítottak, olyan volt ez, mint egy szabadegyetem!”
Az 1956-os megemlékezés befejező részében a Csiky Gergely Színház művészei, Lőrincz Rita és Molnos András Csaba, valamint Vinczi Annamária és Tamás Sándor zenés-verses, 1956-os fotókkal bőven illusztrált színvonalas műsorát tapsolhatta meg a temesvári közönség.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

1956. hőseire, áldozataira emlékeztek Lippán
Amint azt rövid hírben megelőlegeztük, pénteken a lippai Hildegardis Ház üléstermében 17 órától szervezte meg októberi ülését a Degré Alajos Olvasókör. Annak a vezetője, Czernák Ferenc üdvözölte a szépszámú helybeli és környékbeli egybegyűltet, kiemelve Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnökének a nevét. A továbbiakban 1956-nak a magyar történelemben játszott jelentőségét méltatta. Ezt követően, Woonerth Loránd jóvoltából, a résztvevők együtt megtekintették az 1956-os eseményekről készült dokumentumfilmet. A továbbiakban Czernák Ferenc felvezetőjét követően, Boda Ferenc, Nagy Mária, Igna Ilona, Tusa Erzsébet, Simó Luca, Tóth Emil és Barabás József olvastak fel a magyar forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos írásokat. Hasonló témájú költeményeket szavalt Czernák Ferenc, aki a programját Fehér György Számla című, ugyancsak 1956-tal kapcsolatos költeményével zárta.
Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök köszöntőjét követően, jóleső érzéssel nyugtázta a lippai szórványban zajló anyanyelvápolással egybekötött irodalmi életet. Örömének adott hangot azért is, amiért részt vehetett egy jól előkészített, tartalmas programmal megszervezett irodalmi műsoron. Köszönetet mondott a dokumentumfilmért is, amit első alkalommal látott. Ugyancsak örvendett, amiért éppen egy szórványközösségben csatlakozhatott a világ magyarsága által mindenhol megszervezett 1956-os megemlékezésekhez. Mert igaz ugyan, hogy az akkori forradalomnak esélye sem volt a győzelemre, de a szabadságvágynak egy olyan szikráját lobbantotta lángra, ami több mint 30 évi elfojtás után, mégis elhozta a szabadságot. Zárszavaiban elismeréssel szólt a komoly felkészülést igénylő helybeli olvasóköri ülések megszervezéséről, amelyhez hasonló egész Arad megyében nincs. Éppen ezért, az irodalom- és kultúraápoló munkájukhoz további sok sikert, kitartást kívánt mindnyájuknak. Az ülés végén Barabás József indítványára a Degré Alajos Olvasókör tagjai gratulációt fogalmaztak meg Jámbor Ilonának azért a munkájáért, amit az 1956-os, hazai üldözöttek és áldozatok kegyeletének a megőrzése érdekében kifejtett, és amiért méltán kiérdemelte a közelmúltban neki adományozott Hűséggel a Hazához Érdemkeresztet.
A pénteki irodalmi ülés szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel zárult.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

Jövőnk reményében
A Kolozsvár Társaság által kezdeményezett – az 50. évfordulóra még el nem készülhetett – ‘56-os emlékműnél emlékezők előtt a régmúlt események idején csak (már) 19 éves diák áll, a Bolyai Egyetem egykori magyar szakos hallgatója, a frissen alakult Bolyai Diákszövetség titkára.
Az 1956 tavaszi-nyári Irodalmi Újság lelkes olvasója kezdte megérezni, megérteni, hogy másként is lehet gondolkodni, netán politizálni, mint ahogy azt az Ifjúmunkás Szövetségben hirdették nekünk – próbálták elhitetni.
Kántor Lajos Szabadság (Kolozsvár)

Mondo cane
Dobribán Emil egyéni kiállítása a kolozsvári Művészeti Múzeumban
Dobribán Emil a meglepetések embere. Már egészen fiatalon is az volt, amikor a kilencvenes évek elején mondhatni berobbant Kolozsvárra. S talán nem túlzás azt állítanom, hogy markáns fény- és színbeszédével, olykor performance-ba torkolló sajátos formajátékaival erőteljesen fel is kavarta egy bizonyos réteg jól beidegződött állóvizeit.
A kolozsvári Művészeti Múzeum valamint a minden újra fogékony Korunk Galéria pedig már a legelején teret biztosított a fiatal művésznek, aki 1988-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Victor Ciato, Veress Pál, Paul Sima, Florin Maxa, Mircea Vremir tanítványaként. Szerencséjére  a nyugati határszélre, a legmodernebb művészeti törekvések iránt nyitott Nagyvárad vonzáskörzetébe került, ahol megismerkedhetett a kortárs képzőművészet melegágyának számító Atelier 35művészeti csoport tevékenységével: olyan véleményformáló fiatal művészekkel, mint mások mellett Dan Perjovschi, Újvárossy László, Antik Sándor, Dorel Găină.
NÉMETH JÚLIA Szabadság (Kolozsvár)

„Egyetlen egyetemes ’56 van” – A romániai hatásokról értekeztek Budapesten
Számos egykori politikai elítélt és történészek részvételével az 1956-os forradalom romániai hatásairól rendezett nemzetközi tudományos konferenciát a Magyar PEN Club hétfőn a Magyar Írószövetség budapesti székházában.
Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a tanácskozás az utókor kíváncsiságát és egyben háláját fejezi ki azok iránt, akik „vásárra vitték a bőrüket a legkönyörtelenebb viszonyok közepette”. „Az, hogy 60 évvel ezelőtt egy erdélyi magyar ember a nemzet élethalálharcát hívásként, megszólításként, sőt imperativusként élte meg, bámulatos. De még bámulatosabb, hogy erkölcsi indíttatásból a román emberek képesek voltak a „Horthy-fasisztázó” és magyar veszéllyel riogató hatalmi propagandán átlátva azonosulni a magyar szabadságharc ügyével” – fogalmazott a Kossuth-díjas író, költő.
Tófalvi Zoltán történész szerint 1956 nem csupán a magyar nép történetében, de a magyar–román kapcsolatok történetében is kiemelkedő esemény volt. Mint elmondta, sajnos sem a politika, sem a diplomácia nem épít erre a kivételes történelmi pillanatra, amelyhez fogható nincsen másik a két nemzet történetében. „Nyolcvanegy román értelmiségit, írót, költőt és egyetemi hallgatót ítéltek el azért, mert együtt éreztek a magyar néppel. A román falvakban ma is úgy él, hogy a kötelező termény- és húsbeszolgáltatás a magyar forradalomnak köszönhetően szűnt meg” – mutatott rá előadásában Tófalvi Zoltán.
A történész hangsúlyozta: „nincsen külön magyarországi, erdélyi, délvidéki vagy kárpátaljai '56, csak egyetlen egyetemes 1956 van”. Nyolc erdélyi magyart végeztek ki Magyarországon a forradalomban való részvételért, köztük a Széna téri felkelők legendás parancsnokát, Szabó Jánost. Az egyetemes 1956-os forradalom első letartóztatottjai pedig erdélyiek voltak október 25-én, idézte fel.
A csíkszeredai születésű Orbán Etelkát 22 évesen öt év börtönbüntetésre ítélték a hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladár és társai ügyében, ugyanebben a perben édesapja, Orbán István halálbüntetést kapott. A konferencián elmondta, hogy a börtönben szerzett súlyos sérülései és kényszerű gyógyszerezése következményeként soha nem lehetett saját gyermeke, szabadulása után sokáig hallucinációkkal küzdött.
A budapesti forradalom kitörésének hírére a szolidaritás szelleme hatotta át a kolozsvári magyar és a román diákságot, ugyanakkor az államhatalom elkezdte híresztelni, hogy a forradalmárok követelései között van Erdély visszacsatolása is, emelte ki Páskándiné Sebők Anna író, dokumentumfilm-rendező, Páskándi Géza (1933–1995) erdélyi író, költő özvegye. Felidézte: a Román Írószövetség temesvári és kolozsvári szervezete a szovjet intervenció után nyilatkozatban „ellenforradalomként” ítélte el a magyarországi eseményeket, de ezt Páskándi Géza nem írta alá, amiért – állam és közrend elleni izgatás vádjával – hat év börtönre ítélték. „Nem tartozom immár senkinek. Istenen kívül már csak 1956-nak vagyok hálás, amely újra megmutatta nemzetem régi méltóságát” – idézte a Kossuth-díjjal is jutalmazott írót özvegye.
A konferencia más egykori politikai elítéltek – köztük Józsa Csaba, Takács Ferencz László, Szilágyi Árpád, valamint a temesvári egyetemisták és a karhatalom október végi összecsapásairól beszélő Teodor Stanca – előadásaival folytatódott. A magyar forradalom román visszhangjáról Octavian Bjoza, a romániai politikai foglyok szövetségének vezetője adott elő, míg Liviu Pleşa, a Szekuritáté irattárát vizsgáló tanács bukaresti főkutatója a kolozsvári magyar történészek a román államvédelem 56 utáni beszervezési kísérleteivel szembeni helytállásáról beszélt. Ioana Boca, a bukaresti Demokrácia Akadémiája Alapítvány kutatója a forradalomnak a romániai egyetemi hallgatók körében gyakorolt hatásáról tartott előadást. Az erdélyi szász írók ellen indított 1959 évi brassói kirakatpert Csendes László, a Szekuritáté irattárát vizsgáló tanács alelnöke idézte fel. A Fekete Kéz elnevezésű szervezet rendszerellenes tevékenységéről Páll László, a galócási csoportról Török József beszélt. Krónika (Kolozsvár)

Ki menti meg Erdélyt?
Az RMDSZ illetékesei aggódnak, hogy meglesz-e a decemberi parlamenti választáson a bejutáshoz szükséges ötszázalékos támogatottság, ezért nem akarnak semmit a véletlenre bízni, és már a kampány hivatalos kezdete előtt hetekkel belecsaptak a lecsóba.
Így is értelmezhető az, hogy a szövetség Kolozsvárott és Nagyváradon is olyan, román nyelvű óriásplakátokat helyezett ki, amelyen arra biztat: mentsük meg a két várost Bukaresttől, hogy az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne Bukarestet.
A szövetség vélhetően aggasztó következtetéseket vont le abból, hogy a júniusi önkormányzati választásokon a magyarlakta megyékben igencsak alacsony volt a részvételi arány, ezért most az eddigieknél jóval hangsúlyosabban kívánja megjeleníteni egyrészt a helyi önrendelkezés, a nyelvi és kulturális jogok fontosságát a magyar közösség számára. Másrészt eleve nagyobb hangsúlyt fektet a román közösség megszólítására, akik körében ugyan az erdélyi identitás halványan létezik, de a korteshadjárat előtti kampányüzenetek kiötlői úgy ítélik meg, hogy a zsebükön keresztül sokkal hatékonyabban szólíthatók meg. (A kampány amúgy a semmiből hirtelen harmadik erővé vált, Mentsétek meg Bukarestet Szövetség néven indult, de immár Mentsétek meg Romániát Szövetség néven országossá dagadt mozgalom nevét idézi, amihez még a magyar nemzetiségű választópolgárok egy része is pozitívan viszonyul.)
Vagyis a jelek szerint az RMDSZ igyekszik bebiztosítani magát, és megkísérli az esetleg kieső magyar szavazatokat románokkal pótolni. A merész és az eddiginél határozottab kampánycélok – a magyar nyelv hivatalossá tétele a Székelyföldön, a hivatalos anyanyelvhasználati küszöb lecsökkentése 20-ról 10 százalékos számarányra –, illetve Bukarest ostorozása már csak azért is könnyebben felvállalható, mert a szövetség éppen ellenzékben van – kormánypozícióból kevésbé hatna hitelesen a bukaresti végrehajtó intézmények pocskondiázása.
Úgy tűnik, az RMDSZ az ellenzéki pozíciót kihasználva próbálja a kampányidőszakban levetkőzni azt a képet, miszerint igazából már csak a retorika szintjén küzd a kisebbségi, közösségi jogokért, valójában azonban teljes mértékben hasonult a bukaresti politikumhoz. A regionális öntudat kampánytémaként való megjátszása a románok körében egyébként éppen egy olyan időszakban történik, amikor az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulója közeledik, amelyet a románok nagy egyesülésként tartanak számon, és amelyben várhatóan az ország egységét hangsúlyozó üzenetek lesznek a meghatározók. Ebben a kontextusban kérdéses, mekkora mértékben lesz képes megszólítani a román szavazókat.
Ugyanakkor a plakátok kapcsán felhorgadt médiaérdeklődés, illetve annak hangvétele – van olyan román sajtóorgánum, amely máris botrányosnak nevezte őket – mindenképpen az RMDSZ malmára hajthatja a vizet. Ha ugyanis elindul a soviniszta hangvételű kamány a szövetség ellen, az ugyan azzal a hatással járhat, hogy románok nem szavaznak rá, viszont az „ostromlott vár” érzését erősítve összerántja, és arra ösztönözheti a magyar közösséget, hogy vegyen részt a választáson, és szavazzon az RMDSZ-re.
Az EMNP kudarcosnak tűnő projektje – már független jelölteket sem indítanak a parlamenti választáson – és az MPP saját függelékévé tételét követően az RMDSZ most jóformán egyedül játszhatja az erdélyi regionális öntudat, illetve a magyar közössségi jogkövetelések zászlóvivőjének szerepét. A kérdés az, mekkora mértékben gondolják hitelesnek a választópolgárok, hogy most éppen a bukaresti politika szerves részévé vált, gyakran kormásnyszerepet is vállaló, és a román fővárosban való jelenlétet elsődleges fontosságúnak tekintő RMDSZ akarja Bukaresttől megmenteni Erdélyt.
Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 

Önmagunkkal való szembenézés – Átadta díjait a Székelyföld folyóirat
Átadták a Székelyföld kulturális folyóirat elismeréseit Csíkszeredában: az elmúlt év számainak legjobb alkotóit díjazták csütörtökön a lap szerkesztőségében. Az elismeréseket tizenkilencedik alkalommal adták át a kulturális folyóirat szerkesztői, munkatársai.
A Hargita Megyei Tanács, a Hargita Kiadóhivatal, valamint a kulturális havilap szerkesztősége Székelyföld-díjjal jutalmazta Garda Dezső gyergyói történészt és Király Zoltán kolozsvári költőt a folyóiratban 2016-ban megjelent írásaikért.
Szikár, férfias líra
„Minden nép számára fontos a történelmi tudat, az önazonosság, az önmagával való szembenézés. Az identitás lényeges eleme, hogy tudjuk, mi történt a múltban, ez különösen fontos egy kisebbség számára a megmaradás szempontjából is. Kiemelném Garda Dezső precizitásra, pontosságra való törekvését minden munkájában” – fogalmazott laudációjában Molnár Vilmos író. Király Zoltán költészetéről szólva a házigazda Lövétei Lázár László, a folyóirat főszerkesztője úgy fogalmazott, nagyon pontos, szikár, hiteles, őszinte, férfias líra a kolozsvári költőé. „Urbánus ember létére nem restellt visszatérni gyökereihez, Sóváradhoz és szókincséhez. A hajdani rebellis lázadóból, láss csudát, székely költő lett a szó jó értelmében: mívesen, szépen, úriemberként. Ebben is példát mutat” – méltatta Királyt György Attila író.
Székely díj a Kossuth-díjas Oravecz Imrének
Újabb taggal bővült a 11 évvel ezelőtt alapított Székely Bicskarend: Oravecz Imre Kossuth-díjas magyarországi költő, író kapta a Székely bicska elismerést. A díjazottat Fekete Vince költő méltatta, kiemelve Oravecz Imre szellemiségét, költészetének egyediségét. György Attila a rendbe való felvétel dokumentumát olvasta fel: „Mü, Székelyföld redaktorai, írástudói és betűvetői híven tanúsítjuk jelen okirattal, teljes figyelmességünkkel és megfontoltságunkkal, az mi kiváló hívünknek, Oravecz Imrének az nappal, az holddal és csillagokkal ékesített Székely Bicskarend első és utolsó fokozatával való megtisztelését, mellyel sokféle szolgálatait megjutalmazni és a jövőben hűségét megtartani igyekezünk.”
Fiatal alkotót is díjaztak
Saját kötettel még nem rendelkező, tehetséges fiatal alkotót jutalmaz évről évre a Szabó Gyula-emlékdíjjal a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Egyesületének csíkszeredai képviselete és a homoródalmási polgármesteri hivatal. Ebben az évben a sepsiszentgyörgyi születésű Vajda Anna Noéminek ítélték oda a kitüntetést. Szabó Gyula író Homoródalmáson született, szülőföldjére mindig visszatért, írásainak nagy részét ez a vidék ihlette – mondta el Tikosi László, Homoródalmás polgármestere. „Kollégáim úgy gondolták 2010-ben, hogy ezt a ragaszkodást tovább kell vinni. A fiatal íróknak, költőknek ezt a szellemiséget szeretnénk átadni” – mondta a polgármester.
Péter Beáta Krónika (Kolozsvár), Krónika (Kolozsvár)

Eltörölték a rádióilletéket és az autók regisztrációs díját
Több mint százféle díj és illeték eltörlését hagyta jóvá kedden a bukaresti képviselőház, amely megszüntette többek között a gépjárművek után fizetendő környezetszennyezési díjat és a rádió- és tévéilletéket is.
A legnagyobb frakcióval rendelkező Szociáldemokrata Párt (PSD) erről szóló törvénytervezetét rekordsebességgel, egyhangúlag fogadta el a törvényhozás. Míg más törvénykezdeményezések olykor évekig bolyonganak a parlament két kamarájának szakbizottságai között, Liviu Dragnea PSD-elnök törvénytervezete beterjesztése után néhány órával túljutott a szenátuson, kedden pedig a képviselőház is megszavazta.
Bár a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerint a törvény a szociáldemokraták választási kampányának része, másfél hónappal a parlamenti választások előtt maguk sem vállalták fel, hogy ellenezzék. A bürokrácia csökkentését egyébként célkitűzésének nevező szakértői kormány a tervezet véleményezésében rámutatott: csak egyes rendelkezésekkel tud egyetérteni, mert a megszüntetendő díjak egy részét már korábban megszüntették, másik részének eltörlése – egyéb finanszírozási források megjelölése híján – zavart fog okozni bizonyos intézmények működésében.
A kormány szerint míg 2008-ban még csaknem 500 díj és illeték létezett Romániában, ezek száma mára 170 alá csökkent, kifizetésükért pedig nem feltétlenül kell a hivataloknál sorban állni, mert július óta azokat bankkártyával is ki lehet egyenlíteni, december elsejétől pedig az internetes fizetés lehetősége is megnyílik.
A törvény egyebek között eltörli a gépjárművek után fizetendő környezetszennyezési díjat, a cégbejegyzési illetéket, az ideiglenes útlevelekre fizetendő konzuli illetéket. A kezdeményezés a rádió- és televízió-előfizetési díj eltörlésére is kiterjed: bár ez ellen a függetlenségüket féltő közmédiumok, romániai és nemzetközi médiaszervezetek is tiltakoztak, végül benne maradt az elfogadott törvényben.
A képviselőházi szakbizottságok – a rádiósok tüntetése láttán – hétfőn kivették a rádió- és tévéilletéket a törlésre szánt csomagból, a törvény cikkelyenkénti vitája során azonban a PSD elnökének kérésére az intézkedés kedden visszakerült a jogszabályba. Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök arról biztosította a román közmédiát, hogy a költségvetésből pótolni fogják a kieső bevételeket, a rádió és televízió függetlenségét pedig a – jelenleg is fennálló – parlamenti kontroll fogja garantálni.
A PSD elnöke utóbb képmutatásnak minősítette, hogy törvényjavaslatát a liberálisok is támogatták, és azt jósolta, hogy a PNL támogatását élvező szakértői kormány ennek a jogszabálynak a kihirdetését is alkotmányossági óvással fogja megakadályozni.
MTI | Krónika (Kolozsvár)

Meddig hajolhat a gerinc?
 A rendszerváltás után nem sokkal Dan Voiculescu, a külföldi Ceaușescu-pénzek (el)intézője, későbbi hírhedt médiamogul, egy 70 ezer dolláros zongorát ajánlott fel a bukaresti filharmóniának, személyesen Dan Grigore igazgatónak, aki kőkemény antikommunistaként már-már feláldozta tehetségét a politikáért. Az akkori sajtóban nagy viták voltak: illik-e elfogadni ajándékot egy nyilvánvalóan mocskos kézből? Elfogadta, a művészet nevében, mert a zongora szólni fog akkor is, amikor Voiculescunak a rossz emléke is eltűnik.
Hol a határ a gerincesség és a józan önfenntartó ösztön között? Meddig mehet el az észszerű alkalmazkodás, és hol kezdődik a gyáva megalkuvás? Alig egy negyedszázad választ el a személyi kultusz beteg korszakától, amelyben az emberi viselkedés kényszerűen kizökkent a természetes kerékvágásból. De ne gondoljuk, hogy a huszadik század találmánya. A római irodalom aranykorában Horatius ódákat zengett Maecenas lovagnak, pártfogójának. Ítéljük el ezért? Jobb lett volna, ha megmarad adószedőnek vagy apró tisztviselőnek? Vagy pedig ha a dúsgazdag lovag elmulatja vagyonát, esetleg stadionokat épít, hogy a huligánok legyen, hol randalírozzanak? A legnagyobb latin költő, Vergíliusz remekművében, az Aeneisben olyan dicshimnuszt rittyentett Augusztusz császárnak (prófétai látomásnak álcázva), hogy a Kárpátok Géniusza megirigyelhette volna. Szidjuk ezért a parasztgyerek Vergíliuszt? A császár jóvoltából írhatott, nemzedékek örömére, és amúgy zárójelben, a császár nem is volt rossz ember, a művészeteket legalábbis példaértékűen támogatta, az ő jóvoltából minden akkori írásról másolatok készültek, hogy sok nyilvános könyvtárba eljussanak.
Ugorjunk egy nagyot a rönesszansz korába. Akkor volt aztán személyi kultusz. Az alkotó a történelemben először előlép egyéni vállalkozóvá, megrendelésre dolgozik. Portrék sokasága: királyok, úriemberek, kereskedők, szépséges hölgyek, a keretben alig elférő pöffeszkedő pénzeszsákok, pelyhes állú püspökök, pápák. Nagy részük cégéres gazember, méregkeverő némber, pénzért anyát-apát eladni kész semmiházi. Azoknak volt miből festményt rendelni. Bámulja a kultúréhes vagy sznob turista a napkeleti bölcseket és ájtatos kísérőiket, és nem tudja, hogy a Medici család férfitagjait ábrázolják, akik mellett Dillinger egy jótékonysági szervezet önkéntese lett volna. És mégis remekművek. Évszázadok távlatából a mocsok eltűnik, és marad a szép, a nagyszerű.
Az olasz területeket bekebelező I. Ferenc francia király felkérte Leonardo da Vincit, hogy egy – mai szóval – robotoroszlánt készítsen a tiszteletére. Az olasz mester nem sokat teketóriázott, elfogadta, és élete végéig a király (nem kevés) pénzén élt. Ma hogy neveznénk ezt? De a kutya sem törődik ilyen apróságokkal, hanem csodálja a remekműveket. 
Veszedelmes korokban nehéz döntést hozni. Amikor az alapok is ledöntetnek, mit tegyen az igazságos, ez a zsoltárosi kérdés. Könnyű utólag ítélkezni azoknak, akik el sem tudják képzelni a gonosz korokat. Az orosz költőnő, Ana Ahmatova távolabb volt a kommunizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis megírt vagy hat Sztálint dicsőítő verset, remélve, hogy a fiát kiengedik cserébe a lágerből. (Volt férjét már agyonlőtték a bolsevikok, tudta, kivel van dolga.) Mégsem engedték ki. Amint a finomlelkű író-költő Székely János is hasonlókat vetett papírra, hogy a börtönben sínylődő apját kiszabadítsa. Ő is hiába próbálkozott. A méltánytalanul támadott Csurka Istvánnak szemére hányták, hogy aláírt egy besúgói nyilatkozatot. Igen, aláírta, hogy a szomszéd szobában ne üssék tovább az apját, de soha senki ellen nem jelentett. Mit tettünk volna az ő helyében?
Domokos Géza írogatott, mondogatott néhány pártdicsőítő szólamot, de azok nélkül vajon megjelenhetett volna a sok száz Kriterion-kötet? Reményik, Dsida?
A kackiáskodó hősiesség néha fordítva sül el. A náci megszállás alatt a holland püspökök egyszer hangosan tiltakoztak, megtorlásként a németek sok zsidót küldtek a megsemmisítésbe. Viszont a később meghunyászkodással vádolt katolikus egyház egyes adatok szerint egymillió embert mentett meg hamis papírokkal. Diszkréten, csendben.
Könnyű felemelni a követ a magyarázkodni képtelen vádlottakra. De ha egyszer mi leszünk a helyükben?
Zubreczky Antal Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kövesi célkeresztben
„Fentről” engedélyezett kémkedés? 
Az államelnöki hivatal és titkosszolgálati vezetők jóváhagyásával kémkedtek tavasszal Laura Codruța Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetője után az izraeli Black Cube nyomozóiroda ügynökei – állította Dan Zorella, a nyomozóiroda igazgatója tanúvallomásában, amelyet hétfői számában közölt az Evenimentul Zilei napilap.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni vádhatóság (DIICOT) április elején helyezett előzetes letartóztatásba két izraeli állampolgárt, akiket azzal gyanúsít, hogy egy bűnszövetkezet tagjaiként informatikai adathalászás révén illegálisan próbáltak kompromittáló információkat gyűjteni a DNA főügyészéről. A kémbotrány szeptemberben vett újabb fordulatot, amikor Daniel Dragomir, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egykori terrorelhárítási vezetője, az izraeliek állítólagos román megbízója is vizsgálati fogságba került.
A mostani tanúvallomás szerint a Black Cube igazgatója februárban „vette fel a rendelést” Dragomirtől, beszélgetésükről pedig hangfelvételt készített. Az egymillió eurós nagyságrendű megbízást a volt SRI-tiszt azzal magyarázta: felmerült a gyanú, hogy a korrupcióellenes főügyész családja is korrupciós ügyekben érintett, külföldi számlákra menekített jelentős összegeket, és ennek felderítése fontos állambiztonsági ügy, amelyet a „legmagasabb szinten” hagytak jóvá. Zorella le akarta ellenőrizni Dragomir ezen állítását, és ehhez a Black Cube akkori tiszteletbeli elnökének, az idén márciusban elhunyt Meir Dagannak a segítségét kérte, aki 2002 és 2011 között a Moszad izraeli titkosszolgálat igazgatója volt.
Nem tudni, hogy a „kiváló romániai kapcsolatokkal rendelkező” Dagan kivel beszélt Romániában, de Zorella szerint néhány nap múltán megnyugtatta őt, hogy valóban fontos állami megbízatásról van szó, és a Black Cube alkalmazottai a SRI egy „sejtjeként” fognak tevékenykedni, törvényes védelemben részesülnek. Erről állítólag már nincs hangfelvétele Zorellának, de tanúvallomásában azt állította: arra a következtetésre jutott, hogy Klaus Johannis államfő és Eduard Hellvig, a SRI igazgatója hagyta jóvá a műveletet.
A tanúvallomást megjelentető Evenimentul Zilei vezércikkírója viszont Dragomir szeptemberi letartóztatását Mihai Răzvan Ungureanunak, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatójának – néhány nappal később bekövetkezett – lemondásával hozta összefüggésbe, amit azóta sem magyarázott meg senki.
A román nyelvű sajtóban már múlt héten megjelentek egyes szemelvények a Black Cube igazgatójának tanúvallomásából. Ezekre reagálva Klaus Johannis államfő leszögezte, sem neki személy szerint, sem az elnöki hivatalnak nincs köze „sem formálisan, sem informálisan” a Black Cube-kémbotrányhoz, a SRI pedig nemhogy nem védte a „bűnözőket”, hanem meghatározó szerepet játszott elfogásukban. „Lehet, hogy egyes bűnözők szerint jól néz ki, vagy érdekes, ha azt állítják, hogy a SRI vagy az elnök védelmét élvezik, és az is lehet, hogy annak, aki szereti a kémfilmet, ez el is nyeri a tetszését, de az állítás teljességgel megalapozatlan” – hangoztatta az államfő Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Kollektivizálás Háromszéken
Lázadások és következményeik 
Pénteken a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában mutatták be László Márton marosvásárhelyi történész, levéltáros Kollektivizálásellenes megmozdulások 1950 őszén Háromszék megyében címet viselő könyvét.
Ennél megfelelőbb helyszínt keresve sem lehetett volna találni, hiszen a kollektivizálásnak nevezett kisemmizés is tömeges tragédiához vezetett. Ennek során ugyanis megfosztották vagyonától még a legszegényebb falusi réteget is, és az ellenszegülőkkel kegyetlenül leszámoltak.
Az egybegyűlteket és vendégeket házigazdaként köszöntő Török Józseftől megtudhattuk, hogy a könyv megírásának ötlete az emlékház kiállítási anyagának rendezése során merült fel. Ennek érdekében elsőként Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi történésszel vette fel a kapcsolatot, aki viszont maga helyett a téma iránt érdeklődő László Mártont ajánlotta. A fiatal kutató a felkérést elfogadta, a nyomtatás költségeit Sepsiszentgyörgy önkormányzata vállalta magára.
A kötetet méltató Tóth-Bartos András történész szerint kiadásával forrásértékű munka született, mely a téma feldolgozóinak és a történtek iránt érdeklődőknek egyaránt segítséget nyújt. A kollektivizálás elutasítását a kommunistarendszer-ellenes megnyilvánulások egyik formájának nevező szakember a továbbiakban arra is rámutatott, hogy a hatalom ebben az általa nehezen elérhető vidéki lakosság megtörésének az eszközét látta. Ezzel a lépéssel ugyanis a gazdasági önállóságuk révén eddig kevésbé befolyásolható rétegeket is sikerült kiszolgáltatottá, és ezáltal irányíthatóvá tenni.
A könyv ennek az ördögi folyamatnak a háromszéki vonatkozásait dolgozta fel, és mentette így át az utókor számára tanulságképpen, egyúttal emléket állítva az áldozatoknak is. Adatok hiányában Erdővidékről sajnos nem esik benne szó, azonban amennyiben ezeket sikerül összegyűjteni, egy következő, bővített kiadásba majd belefoglalják. Ugyanakkor kiderül belőle:annak ellenére, hogy a kollektivizálás elleni tiltakozások alulról elinduló megmozdulások voltak, a magát népinek nevező hatalom mégis irgalmatlanul elbánt a vélt vagy valós kezdeményezőkkel.
A szerző a történtek jobb megértése érdekében dióhéjban a kommunizmus lényegét is elemezte. Rámutatott a bevezetésével járó tömeges tragédia elkerülhetetlen voltára, mely tulajdonképpen az ideológiájában gyökerezik. Ez ugyanis kimondja, hogy a társadalom egymással szemben álló osztályokból áll, a közöttük húzódó kibékíthetetlen ellentétek viszont csak harc árán oldhatók fel, melynek során a kizsákmányolónak bélyegzett tulajdonosi rétegnek el kell tűnnie, és javaiknak köztulajdonba kell kerülniük.
A kollektivizálás tehát végül is a kommunista alaptételek megvalósításának egyik formáját képezte, éppen ezért a bevezetése miatt lázadók sem számíthattak irgalomra. Közülük csak megyénkben négy személyt lőttek agyon, a többiek ellen folytatott bosszúhadjárat során pedig a könyv által tárgyalt 12 faluból 77 családot elhurcoltak. És amint már említettük, ezek sajnos nem végleges adatok…
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az emlékezet szelíd virágai Mihályfalván
Érmihályfalván, az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán lelkipásztor utolsó szolgálati helyén az egyházközség, valamint a polgári oldal vasárnap délelőtt emlékezett a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. A mintegy hétszáz éves templomban Balázsné Kiss Csilla hirdette az igét.
A lelkipásztor a Zsidókhoz írt levélből vett igével – Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket – foglalta keretbe az ’56-os események történelmi jelentőségét, ma is időszerű szellemiségét, üzenetét. A csendes, méltóságteljes ünnepi istentiszteleten Kovács Zoltán főgondnok is megosztotta gondolatait a gyülekezettel, majd felolvasta Kónya Lajos A magyarokhoz című versét. Alkalomhoz illően idén is átadták a 2014-ben alapított Sass Kálmán-díjat, amelyet ezúttal Kecskés Zsigmond presbiter, illetve két példamutató gyülekezeti ifjú, Balázs Máté Dénes és Csűri Enikő vehetett át.
Szeptember közepén Érmihályfalván járt Lezsák Sándor fideszes politikus, a Magyar Országgyűlés alelnöke, így abból az alkalomból került sor a templom falán elhelyezett mártír lelkész emléktáblájának megkoszorúzására is. A templomtoronyban egykoron fel-felcsendülő tárogatómuzsika emlékére ezúttal elénekelték a Krasznahorka büszke vára kezdetű nótát.
Az egykori tiszteletesre való emlékezés után az egybegyűltek az ’56-os templomkerti emlékjelhez vonultak, mely emlékjel 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára állíttatott. Itt a hagyományokhoz híven minden esztendőben Török László, az „érmihályfalvi csoport” ma is élő, túlélő tagja emlékezik az eseményekre. Idén azonban Török László Nagyváradon, az 56-os emlékparkban, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori kiállását és áldozatvállalását megörökítő emlékjelnél koszorúzott. A mihályfalvinál ezúttal az egyházközség, intézmények, politikai alakulatok, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyezték el koszorúikat. Végül a Diakóniai Központ falán található Földesi Ilona diakonissza (Veronika testvér) emléktáblájára is felkerültek a kegyelet virágai.
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének nevében Pap Sándor elnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében pedig Csomortányi István és Czeglédi Júlia koszorúzott.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szacsvay Imre, az ifjúsági mártír
Hétfő délután halálának 167. évfordulója apropóján a váradi szobránál Szacsvay Imre mártír jegyzőre emlékeztek az RMDSZ, a történelmi egyházak és a róla elnevezett iskola szervezésében.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd a Szacsvay Imre Általános Iskola tanulóinak zenés-irodalmi műsora következett, a gyermekeket Vincze Melinda és Kiss Tünde tanárnők készítették fel.
Ünnepi beszédében Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a jövőbe vetett hitünk ifjúsági mártírjának nevezte Szacsvay Imrét. Arra hívta fel a figyelmet: a forradalmaknak általában az a legfőbb ismertető jele, hogy a kirobbanásuk előtt megelőzi ezeket első körben egy szellemi térben zajlott szabadságharc. Minden egyes tömegmegmozdulás, közösségi cselekvés előtt tehát az értelmiség kezdi megfogalmazni az üzeneteit, annak érdekében, hogy valóban változás történjék, és ne visszarendeződés. Megjegyezte azt is: az elmúlt 26 évben létrejöttek azok a magyar intézmények, melynek köszönhetően ma már bátran mondhatjuk, hogy kiteljesedik a magyar tér Nagyváradon és Bihar megyében. Szerinte ugyanakkor noha a magyar nyelven való oktatás térhódítása Romániában, az anyanyelvű oktatás teljes rendszerének nulláról való felépítése sikertörténet, napjainkban már újabb feladatai vannak az RMDSZ-nek: jobb iskolákat kell építeni, jobb képzést kell biztosítani a magyar gyermekeknek. Meglátásában ezt csakis úgy lehet elérni, ha változtatunk az iskolák állapotán és elérésén, javítunk a tanárok jövedelmi viszonyain, és átalakítjuk, versenyképessé tesszük a tananyagot. „Tudjuk tehát, hogy mi a házi feladatunk!”– közölte.
Oktatás
A honatya az RMDSZ parlamenti prioritásainak oktatás fejezetére térve ezután bejelentette: a Szövetség a következő négy hétben minden fórumon, nyilvános felületen ismerteti programját. Elsőként az oktatás forradalmasításának témáját járja körül, majd azokról a konkrét intézkedésekről is beszél, amelyekkel biztosítaná a családok jólétét, a széleskörű anyanyelvhasználatot, valamint az infrastruktúra és vidék fejlesztését. Az erdélyi magyarok számára ugyanis létkérdés, hogy gyermekeink magyarul tanulhassanak, ezzel is erősítve identitásukat. Ugyanakkor pedig az oktatás fejlesztése, a minőségi oktatás megteremtése minden nemzet számára stratégiai kérdés, hiszen csak azok a nemzetek lehetnek hosszú távon versenyképesek, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a versenyképes tudás átadására. Úgy vélte: 2016-ban, Erdélyben már nem elegendő az, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhatnak. Szerinte gondot jelent, hogy a magyar diákok érettségi eredményei sokszor rosszabbak román kortársaikénál. Hozzátette: az anyanyelven szerzett tudás leértékelődhet, ha nem tud megmaradni versenyképesnek, ennek pedig az lehet a komoly következménye, hogy sokan inkább a román nyelvű képzést választják a magyar helyett. Megemlítette a tananyag összetett problémáját is, úgy tartja, hogy a gyermekek túl vannak terhelve, és jóval többet kell tanuljanak annál, mint amennyi az ő életkoruknak megfelel.
Véleménye szerint mindaddig fenntarthatatlan lesz az oktatási rendszer, amíg az nem a gyermekek igényeit helyezi a középpontba. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem hagyja, hogy elfajuljon a helyzet, ezért döntöttek úgy, hogy változtatnak, jobb képzést biztosítanának a magyar gyermekeknek. „Jelen pillanatban tehát a legfontosabb, hogy csökkentsük a tananyagot, el kell érnünk azt, hogy a diákok hazaérve már ne a házi feladatok megírásával töltsék el szabadidejüket! Miért is ne? A tananyag és tanterv ésszerű átgondolásával akár el is törölhetjük a házi feladatot! Mi tudást és élményt akarunk magolás helyett” – vázolta a célkitűzéseket.
A felszólalás után és a koszorúzás előtt fellépett Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes alapító tagja egy zenés műsorral, melyben megemlékezett Szent Lászlóról, a Boldogasszonyról és az aradi vértanúkról is.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Felhívás a nagyvilág magyar, keresztény gyülekezeteihez
2003. október 26-án alakult meg Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében a Székely Nemzeti Tanács. Ezt követően, október végén több alkalommal is olyan nagyszabású rendezvényt szervezett a testület, amely a székely autonómiatörekvés felmutatását, a Székelyföldön és nagyvilágban élő székelyek, magyarok mozgósítását tűzte ki célként.
Így indult útjára 2006 októberében a népszavazás megszervezése, amelynek során több mint 200 000 székelyföldi lakos mondott igent a területi autonómiára. 2013. október 27-én pedig a Székelyek Nagy Menetelésére került sor a háromszéki Bereck és Kökös között, amely az erdélyi magyarság mindmáig legnagyobb politikai tömegrendezvénye volt a rendszerváltás után. 2015. október 24-én Székelyföld határának kivilágításával arra a történelmileg kialakult nyelvi és kulturális határra hívtuk fel a figyelmet, amelynek közigazgatási határrá is kell válnia. Mindezeket a rendezvényeket Erdélyben és szerte a nagyvilágban élő székelyek/magyarok szolidaritási rendezvényei kísérték. Ezek figyelembevételével döntött úgy a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága, hogy Székelyföld és a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez fordul: tegyük közös imádkozással október utolsó vasárnapját Székelyföld autonómiájának napjává.
Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy az autonómiáért folytatott küzdelem hosszú lesz, és próbára teszi magának az érintett közösségnek a kitartását, elkötelezettségét. Ezért nem lehet ez a küzdelem pusztán néhány ezer ember felelőssége. Szükség van arra, hogy legyen – túl a népszavazáson kinyilvánított népakaraton – a székely autonómiaküzdelemnek egy szilárd alapja, egészen az autonómia megvalósításáig. Nyilvánvaló, hogy ez az alap nem lehet más, mint a keresztény hit és a belőle fakadó szabadságeszmény. Ennek megfelelően egyedül az emberi méltóság megbecsülése szavatolhatja az emberek közötti teljes és tényleges jogegyenlőséget, annak a tudatos hirdetése, hogy hívő keresztény ember maga fölé csak a teremtő Istent helyezheti.
Kérjük tehát Székelyföld és a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteit, hogy október 30-án templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért, hogy soha nem látott számban kapcsolódjanak székelyek, magyarok, ugyanazon a napon, olyan lelki egységbe, amely a küzdelem folytatásának tartós alapja lehet. Imádkozzunk együtt, hogy ezen a földrészen fennmaradjon az a sokszínű, európai keresztény hagyományokban gyökerező rend, amely nélkül nem lehet demokratikus alapértékekről beszélni, ezek nélkül pedig az autonómia megvalósítása is kétséges. Imádkozzunk azért, hogy Magyarország maradjon meg magyarnak és szuverén államként tudja viselni a határon túl élő magyarok iránti alkotmányos felelősségét.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2016. szeptember 29. erdon.ro

Leszedeti a rendőrség az RMDSZ román nyelvű óriásplakátjait
Csupán néhány napot állhattak Kolozsváron az RMDSZ óriáspannói: a helyi rendőrség fenyegetéseinek hatására kedden a kültéri hirdetési felületeket bérlő cég elkezdte a plakátok eltávolítását.
Mint megírtuk, a napokban a román sajtó egy része által szeparatista üzenetűnek minősített román nyelvű óriásplakátokat helyeztetett el az RMDSZ Bihar és Kolozs megyében az előkampány részeként. Kolozsváron például a következű feliratú óriáspannók kerültek ki az utak mellé: „Salvăm CLUJUL. De BUCUREȘTI. Taxele noastre să îmbogățească Ardealul. NU capitala!” (Megmentjük Kolozsvárt. Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne a fővárost!”
Kovács Péter ügyvezető elnöktől, az RMDSZ kampányfőnökétől megtudtuk: hirdetésfelületeket bérlő cégekkel kötöttek szerződést az óriásplakátok elhelyezéséről. A kolozsvári cégnél kedden a polgármesteri hivatal kérésére megjelentek a helyi rendőrség képviselői, és büntetéssel fenyegették meg őket. „Azt mondták a cég vezetőinek, hogy ha nem veszik le az óriásplakátjainkat, 30 ezer lejes bírságot kapnak” – tájékoztatott a politikus.
A kampányfőnök elmondta, eddig két román nyelvű óriáspannójukat távolították el Kolozsváron a nyolcból. Arról nem tudott részleteket, hogy a helyi rendőrség mire hivatkozva kényszerítette erre a lépésre a plakátoló céget. „Arra mi is kíváncsiak vagyunk, hogy melyik törvény melyik cikkelye alapján járt el a rendőrség” – jegyezte meg. Hozzátette, olyan hirdetési felületekre helyezték el az RMDSZ óriáspannóit, "amelyekkel évek óta semmilyen baj nem volt".
Kovács Péter ugyanakkor idézte az alkotmány 30. cikkelyét, amely szerint minden fajta cenzúra, a gondolatok és vélemények bármiféle korlátozása tilos Romániában. "Szerintünk a rendőrség alkotmányellenesen járt el" – fogalmazott a politikus.
Cs. P. T. maszol.hu

Magyarellenes rigmussal „büntették” Török Rolandot az erdélyi kosárrangadón
Kifelé a magyarokkal az országból-rigmussal „büntették” a Nagyszebeni CSU szurkolói Török Rolandot, a Kolozsvári U-BT erőcsatárát a férfi kosárlabda-bajnokság 4. fordulója keretében megrendezett erdélyi derbin, amikor a második félidő közepe táján, általuk sportszerűtlennek ítélt módon faultolta kedvencüket, a szerb Igor Mijajlovicsot. A pár másodpercig tartó magyarellenes kilengésnek súlyos következményei lehetnek a nagyszebeniekre nézve, ugyanis galerijük visszaesőnek számít. 
A szombati találkozón történt incidensről sokáig csak virágnyelven számoltak be a honi kosárlabda-bajnokságra szakosodott portálok. A Nagyszebeni CSU–Kolozsvári U-BT mérkőzésről (az összecsapást a vendégek nyerték 87-84-re) szóló tudósítások alatti kommentekben a nagyszebeniek szégyenkezve/sajnálkozva, a kolozsváriak pedig számon kérően, de még mindig konkrétan megfogalmazott vádak nélkül beszélték meg az eseményeket.
Fegyelmi ügy lesz belőle
Ilyen esetekben nem elég, ha a sportcsarnokban helyet foglaló közel 2000 ember hallotta a gyalázkodást, ahhoz, hogy a szakszövetség, ez esetben a Román Kosárlabda Szövetség (FRB) kivizsgálja a történteket, az is szükséges, hogy a mérkőzés megfigyelője belefoglalja jelentésébe a magyarellenes megnyilvánulást.
„Hétfőn reggel kaptuk meg Mircea Martis megfigyelő jelentését, szó szerint benne van, hogy a nagyszebeni szurkolók mit kiáltottak Török Rolandnak” – erősítette meg a Maszolnak Dan Berceanu, a FRB főtitkára. Arra a kérdésünkre, hogy mit lépnek ezek után, Berceanu elmondta, fegyelmi eljárást kezdeményeztek, az etikai bizottság tagjainak elküldik a megfigyelő jelentését és a felvételeket, akik ezt követően döntenek a szankciókról.
Nem először viselik ki magukat
Tekintettel arra, hogy a Nagyszebeni CSU szurkolói visszaesőknek számítanak, a szankciók elég súlyosnak ígérkeznek. Még 2014 márciusában történt, hogy a Marosvásárhelyi BC elleni, idegenbeli mérkőzésre csapatukat elkísérő nagyszebeniek nyomdafestéket nem tűrő, magyarellenes feliratot tartalmazó molinót feszítettek ki a marosvásárhelyi sportcsarnok lelátóján és magyarokat sértegető jelszavakat skandáltak.
Az ügyet az RMDSZ helyi szervezete és a BC kosárlabdacsapat az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elé vitte, a szurkolók szervezetét, a nagyszebeni klubot is és a Román Kosárlabda Szövetséget (FRB) is bepanaszolták. A diszkriminációellenes tanács felmentette a szurkolói szervezetet, viszont 3-3 ezer lejes büntetéssel sújtotta a nagyszebeni klubot és a FRB-t.
Asztalos:  a CNCD büntetéssel nevel
Megkerestük Asztalos Csabát, a diszkriminációellenes tanács elnökét, aki a Maszoltól értesült a Nagyszebenben történtekről. Arra viszont emlékezett, hogy a CSU szurkolói nem először „ragadtatják el” magukat.
„Meg kell azt is vizsgálnunk, hogy a szövetség betartotta-e a szabályzatában lefektetetteket. A játékvezetőnek meg kellett volna állítania a játékot, hangosbemondón figyelmeztetni a közönséget arra, hogy törvénytelenséget követ el, és ha ennek ellenére sem hagyják abba a diszkriminatív skandálást, akkor el kellett volna távolítani a nézőket vagy be kellett volna rekeszteni a mérkőzést” – mondta a Maszolnak Asztalos Csaba.
Arra a kérdésünkre, hogy a CNCD milyen „nevelő célzatú” intézkedésekkel tudná az efféle megnyilvánulásoknak elejét venni, Asztalos kifejtette, ez elsősorban a szakszövetség és a klubok feladata, leghatásosabbnak mindeddig a zártpályás büntetés bizonyult, ugyanis a szurkolók számára nincs nagyobb fegyelmező szankció, mint az, hogy nem nézhetik meg kedvenceiket.   
Török: nem ezt érdemeltem 
A 26 éves, nagyváradi születésű Török Roland több évi magyarországi légióskodás után tavaly szerződött a Kolozsvári U-BT-hez. A román-magyar kettős állampolgárságú 203 centiméteres kosaras a román válogatott oszlopos tagja.
„Ami engem illet, nem tudok mit mondani! Személy szerint nem hiszem, hogy olyasmit tettem volna, amivel kiérdemeltem azt, hogy a közönség így reagáljon” – fejtette ki a Maszolnak Török Roland. A sportoló hozzátette: nem szokta figyelembe venni a szurkolók ilyen fajta megnyilvánulásait, és meggyőződése, hogy ezt a fajta viselkedést nem kellene behozni egy sport eseményre, legyen az bármilyen sport.
Portálunk megkereste a Nagyszebeni CSU-t és a CSU Fans szurkolói csoportot is, de feltett kérdéseinkre nem kaptunk választ. 
Moldován Árpád Zsolt maszol.hu

Kalapáccsal szétvertek Moldovában a rendszáma miatt két székelyföldi kamiont
Megrongálták egy sepsiszentgyörgyi fuvarozó cég két kamionját keddre virradóra egy Brăila melletti faluban. A tettesnek a járművek Kovászna megyei rendszáma nem tetszett.
Az incidensről a háromszéki vállalkozás tulajdonosa, Váncsa Jenő számolt be a Maszolnak. Tájékoztatása szerint a cég két teherautója cukkorrépát szállított Moldova déli részébe egy osztrák cukorgyárnak. Kedden este a kamionok vezetői Brăila és Focșani között, a dunai kikötővárostól néhány kilométerre megálltak egy faluban pihenni. Az egyik sofőr ugyanis éppen erről a településről származik, és a testvéréhez tértek be vacsorázni.
A teherautókat a vendéglátójuk portájától mintegy ötven méterre parkolták le. Hajnaltájban a sofőrök éktelen zajra lettek figyelmesek, és kirohantak az utcára. A látvány ledöbbentette őket: egy ittas férfi egy hatalmas kalapáccsal ott döngette a kamionokat, ahol csak érte. Bezúzta a szélvédőket, letörte a visszapillantó tükröket, behorpasztotta a karosszériáikat, s közben üvöltözött.
„Azt ordibálta: magyarok, mit kerestek itt, menjetek vissza Kovászna megyébe!” – idézte fel az alkalmazottai beszámolóit a cégtulajdonos. Az agresszív, kalapáccsal hadonászó férfit nem tudták lecsillapítani a sofőrök. Egyiküknek sikerült beszállni a teherautójába, és elmenekítenie a helyszínről a járművet. A másikuk előbb a helyi rendőrőrsöt hívta, sikertelenül, majd a 112-es segélyhívó számon a brăilai rendőröket riasztotta.
Mire a rendőrök a helyszínre értek, a garázda férfi hazament. A rongálásnak több falubeli szemtanúja is volt, akiknek segítségével könnyű volt azonosítani. Kedden be is idézték a rendőrségre, ám a felszólításnak nem tett eleget – számolt be Váncsa Jenő. „A rendőrök tisztességesen helyszíneltek, lefotózták a megrongált kamionokat, és arról biztosítottak, hogy beindult az eljárás a tettes ellen” – mondta a vállalkozó.
A cégtulajdonos számításai szerint lejben tízezres nagyságrendű kára származott az incidensből. Az egyik kamionját annyira megrongálta a moldovai férfi, hogy nem is folytathatta az útját. „Ha nem szállítom időben az árut, engem is büntet a megrendelő osztrák cég. Ha három napnál többet kések, a szerződést is felbonthatja” – részletezte a vállalkozó.
Váncsa Jenő az ügy pikantériájának nevezte, hogy az ittas férfi egy olyan kamiont is megrongált a Kovászna megye rendszáma miatt, amelyet nem egy magyar sofőr, hanem éppen egy falubelije vezetett. „Olyasmit is hallottam, hogy az illetőnek szintén fuvarozó cége van, de kevés a megrendelése, nincs munkája. Így elképzelhető az is, hogy gyűlölködése nem a magyarok, hanem a konkurencia ellen irányult” – zárta beszámolóját a sepsiszentgyörgyi vállalkozó.
Cs. P. T. maszol.hu

Templomfoglaló, keserű szájízzel
Az érmelléki Mihályfalván a magyar forradalom 60. évfordulóján szervezett RMDSZ-es megemlékezés idén is tartogatott némi rendhagyót, mely újfent megbolygatta a kisváros amúgy is labilis nyugalmát. 
Történt ugyanis, hogy Sass Kálmán mártír lelkész gyülekezete a vasárnap délelőtti igehirdetés után rótta le kegyeletét az 56-os emlékhelyeknél. Viszont a délutánra meghirdetett püspöki igehirdetésen csak a helyi és a megyei pártaktivisták vettek részt. 
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület pár napja újraválasztott püspökét Nyakó József mihályfalvi polgármester kereste fel hivatalában, és hívta meg a vasárnap délutáni megemlékezésre. Csűry Isván igehirdetéséről csak utólag egyeztettek a helyben szolgáló Balázsné Kiss Csilla és Balázs Dénes János lelkipásztorokkal, illetve a presbitériummal (egyháztanáccsal). Nem is annyira a lelkészházaspár megkerülése okozta a visszatetszést, inkább az esemény előző heti beharangozója, amelyet városszerte tulipános szórólapokkal próbáltak népszerűsíteni, és amelyen írva találtatott, hogy „az '56-os forradalom 60. évfordulójára rendezett megemlékezések sorában október 23-án, vasárnap a Bihar megyei és az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet a történelmi egyházakkal karöltve tisztelegni fog hőseink és áldozataink emléke előtt”. 
Az ökuménia jegyében a tulipános „röpcédulákat” Bogdán István helybéli római katolikus plébános is osztogattatta ministránsaival a templomajtóban. Az ominózus meghívón szerepelt az is, hogy a párteseményre hivatalosak az „érmihályfalvi csoport” által érintett települések polgármesterei és lelkészei is. 
Visszakanyarodva tehát a vasárnapi megemlékezésekhez, a református gyülekezet és a polgári érzületű mihályfalviak a hagyományokhoz híven vasárnap délelőtt tisztelegtek a kommunista hatalom által meggyilkolt lelkész emléke előtt. Méltóságteljesen, visszafogottan, alakalomhoz illő igehirdetéssel, koszorúkkal emlékezve az 56-os események történelmi jelentőségére, ma is időszerű üzenetére. Balázsné Kiss Csilla az ünneplők figyelmébe ajánlotta a püspöki igehirdetést is, részvételre buzdítva a gyülekezetet és a presbitériumot egyaránt.
Azonban délután a gyülekezet, a presbitérium egy része, valamint Kovács Zoltán főgondnok is hiányzott az istentiszteletről. A megyei és a helyi pártapparátust, valamint azok családtagjait leszámítva „az ökuménia jegyében” alig mintegy huszonöt érmihályfalvi lakos szánta rá magát, hogy Cseke Attila megyei RMDSZ-elnökkel, valamint Szabó Ödön parlamenti képviselővel s ezek udvartartásával osztozzon az emlékezésben.
A meghívott lelkészeket, polgármestereket sem láttuk, kivéve Horváth Béla polgármestert és Szabó Zsolt lelkipásztort Szalacsról.
Idetartozik a tény, miszerint Sass Kálmán unokája, dr. Kiss Enikő a két esztendővel ezelőtti megemlékezésen megkérte azt a pártot, melynek értékrendje annyira sem tisztelte nagyapja emlékét, hogy nevét felvésesse a köztéri emlékműre, tehát az RMDSZ a későbbiekben tartsa magát távol minden olyan megemlékezéstől, amely meggyilkolt nagyapja nevével kapcsolatos. Ennek ellenére vasárnap a helyi és a megyei pártvezérek templomot foglaltak azon a helyen, ahol mindezidáig nem volt lehetőségük semmilyen ideológiai megnyilvánulásra, politikai kampányrendezvényre.  
Hogy Csűry István püspök mennyire látja át a helyzet súlyát, jelentőségét, nem tudni. Viszont a vasárnap délutáni pártaktivistáknak szóló igehirdetés, a távolmaradt gyülekezet, a magukat kimentő meghívottak, mind abba az irányba mutatnak, hogy általa próbált cinikusan békülni a hóhér a halottal – Jókai Annát (Ima Magyarországért) parafrazálva. 
Sütő Éva itthon.ma

Gyúljanak ki az autonómia fényei Székelyföldön!
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére ezentúl október utolsó vasárnapja Székelyföld autonómiájának napja lesz. Ennek jegyében felhívással fordultunk a világ keresztény magyar gyülekezeteihez, hogy idén október 30-án szentmiséken, istentiszteleteken imádkozzunk Székelyföld területi autonómiájáért. Szintén felhívásban, de személyes megkereséssel is kértük Székelyföld önkormányzatait, vállalkozóit, civil szervezeteit, hogy ugyanezen a napon 17,30 órától, őrtüzekkel, fáklyákkal, gyertyákkal világítsák ki Székelyföld minden települését, nyomatékosítva az autonómia iránti elkötelezettségünket, s tiltakozva a román kormány erőszakos – számunkra hátrányos – a közigazgatás átszervezését célzó tervei ellen. Levélben kértük partnerségre a politikai pártokat, szervezeteket, senkitől nem érkezett visszautasítás. Sőt, például Csíkszéken az RMDSZ közleményben is támogatta az eseményt, s ezt erősítik meg a politikai pártok közös sajtótájékoztatójával is. A rendezvényeken elhangzik a Székely Nemzeti Tanács által elkészített kiáltvány is, melyet román és angol nyelven eljuttatunk a hazai, illetve nemzetközi szervekhez, diplomáciai kirendeltségekhez.
A teljesség igénye nélkül néhány helyszínt emelünk ki, azzal az általános érvényű kéréssel, hogy a résztvevők az őrtüzek mellé is vigyenek fáklyákat, gyertyákat, és minél több, a román hatóságok által üldözött székely zászlót.
Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban a 48-as emlékmű előtt gyúlnak gyertyák, Székelyföld térképét is gyertyákkal jelenítjük meg, majd ezt követően a Míves Házban nemzetközi kiállítás nyílik Alkalmazott autonómia címmel.
Sepsiszentgyörgyről élő kapcsolásban jelentkezik a Magyar Televízió is, miként a farkaslaki Gordon tetőről és Makfalváról is. A Kovásznához tartozó Csomakőrösön, miként a tavaly is, gázolajas fűrészporral kirakott Székelyföld térkép fog lobogni az őrtűz mellett, de máglyák fognak fényleni a történelmi helyszíneken is, az Óriáspince-tetőn, a Perkőn, vagy a zabolai Halom-tetőn és az ozsdolai Hilib-tetőn. Baróton a Milleneumi parkban gyúlnak fel az autonómia fényei. Marosszéken Makfalva mellett a község minden településén tüzek gyúlnak. Csíkszeredában a Mikó vár melletti parkolóban állítanak máglyát, de fénybe borul a gyönyörű Gyimesek völgye és a csíki medence is. Székelyudvarhelyen a Bethlen-negyedi parkban gyúlnak gyertyák, Székelykeresztúron a Jézuskiáltónál lobban lángra az őrtűz. A helyszínek listáját az esemény Facebook-oldalán lehet megtekinteni. A szervezők méltóságteljes tüntetésre kérik a résztvevőket, valamint arra is, hogy tartsák be a tűzrendészeti előírásokat.
Kiáltsuk együtt: Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Gazda Zoltán,
megbízott főszervező Erdély.ma

Révész György: sokmindenen múlik a tehetség fejlődése
Pozitív megerősítések nélkül hamar elvész a rendkívüli tehetség, de ahhoz, hogy sikereket érjen el valaki, a talentum önmagában nem elég, kell a motiváció, a sok munka és a megfelelő környezet is – egyebek közt ezekről beszélt Révész György magyarországi professzor a Pszinkron 4. rendezvénysorozat hétfői előadásán, Székelyudvarhelyen.
A tehetség felismerése a szülőkön, de jelentős mértékben a pedagógusokon is múlik – mondta Révész György, a Pécsi Tudományegyetem tanára a negyedik Pszinkron előadássorozat első, telt házas rendezvényén. Az előadó négy évtizede a tehetséggondozással foglalkozik. Mint fogalmazott: azért fontos a talentum, mert az alkotás az emberi létezés esszenciája.
„A tehetség genetikailag megalapozott adottságok, sok gyakorlat és motiváció segítségével kifejlesztett különleges képesség, melynek birtokában átlagon felüli eredményeket lehet elérni” – fogalmazta meg a tehetség pontos értelmezését az előadó. Mint elmagyarázta, a tehetséghez szükséges a genetikai háttér és a különleges képesség, de fejlesztéséhez az intelligencia mellett motiváció, illetve munka is szükséges. Rámutatott, hogy a környezet is fontos, tehát az, hogy miként reagálnak, például mennyire figyelnek fel rá és fogadják be a tehetséges gyerek kibontakozó ötleteit. „Ezzel a lehető legkönnyebben kerékbe lehet törni az ambíciót” – figyelmeztetett, és példaként említette azt, amikor gyermeki módon teszik fel kérdéseiket a kicsik, a felnőttek pedig nem fogadják türelmesen kíváncsiságukat.
„Az iskolai rendszerben szeretik az intelligens gyerekeket, mert ez nemcsak a jó tanulmányi eredményekben jelenik meg, hanem a viselkedésében is, például jobban alkalmazkodnak. Ezzel összevetve a kreatív gyerekek kitűnnek, kíváncsiskodnak, kérdéseket tesznek fel” – érzékeltette. Azt is elmondta, hogy a magyar fiatalok mintegy nyolcvan százaléka átokként tekint a tehetségre. „Ha kérdik tőlük, akkor azt mondják, hogy a tehetség azért jó, mert egy különleges létállapot, árnyaltabban látják és gazdagabban élik meg a világot, olyan dolgokat vesznek észre, amiket mások nem. Ám ez egyben árnyoldala is a tehetségnek, hiszen a többség nem kedveli az átlagtól akármilyen irányba eltérő embereket” – magyarázta, hogy miért érezhetnek így a fiatalok.
Példaként említette, hogy sok pedagógus pluszmunkaként tekinthet egy-egy kreatív diákra, hiszen több feladatot kéne előkészítenie neki, hogy lekösse a figyelmét. Éppen ezért hangsúlyozta, hogy a tehetség kialakulásában legtöbbet nyomó tényező a közeg, elsőként a szülő – aki ha nem veszi észre a gyerek tehetségét, nem foglalkozik vele –, másrészt az iskola, és a különböző intézmények is ide tartoznak.
„A szülők keveset tudnak arról, hogy a tehetséggondozás jóval az iskola előtt kezdődik, ezért fontos lenne, ha a pedagógus segítségével már óvodás korban kiderülne, mit szeretnek szívesen csinálni a kicsik. Nem kell tesztelni őket, egyszerűen figyelni kell képességeikre – mondta a szakértő. Szerinte a szakértők tehetségfelmérése lehetőséget és nem garanciát nyújt. Hangsúlyozta azt is: pozitív megerősítés nélkül a tehetség könnyen elvész.
Veres Réka Székelyhon.ro

Nincs helyünk a temetőkben
Megteltek a sepsiszentgyörgyi temetők, alig lehet végső nyughelyet találni az elhunytaknak. Ez a gond nem új keletű, de megoldást még nem találtak rá, legalábbis egyelőre. Pedig sürgős lenne, mert már tudni lehet, hogy hol és mikor fogy el az utolsó sírhely. Még akkor is, ha egyre többen vannak, akik falun, a nagyszülők, elporladt elődök közelében keresnek örök pihenőt.
A városháza kezelésében levő közös temető bővítésére évekkel ezelőtt megszületett az elképzelés: a lakott terület közelsége miatt amúgy is használatból kivont katonai lőteret szerette volna e célra megkapni az önkormányzat, de a kormány – pontosabban a honvédelmi minisztérium – különböző kifogásokkal rendre elutasította ezt a kérést. 
Két éve, 2014 októberében még úgy volt, hogy kormányhatározattal rendezik az ügyet, az akkori tárcavezető, Mircea Duşa azonban a székelyföldi románok aggodalmaira, illetve egy folyamatban levő perre hivatkozva leállította az eljárást. S bár a per tárgyát képező hét hektárt kivették az igényelt hetven hektárból, azóta semmilyen előrelépés nem történt. Az önkormányzat más terület után nézett, de eddig vevőként sem járt sikerrel. 
A szomszédos telkek tulajdonosai nemet mondtak – közölte Tóth-Birtan Csaba alpolgármester, aki épp a napokban foglalkozott ezzel. Elmondta: 8000 négyzetmétert szerettek volna megvenni a köztemető bővítésére, de az önkormányzat csak úgy vásárolhat, ha hivatalosan felértékelteti a szóban forgó ingatlant. A szakértők négyzetméterenként közel két euróban állapították meg a terület értékét, a tulajdonosok azonban hetet kérnek, ezért elmarad az adásvétel. A város még telekcserével is próbálkozik, és ha ebbe sem mennek bele az érintettek, mennek tovább, a következő terület gazdájához, Árkos felé. De ha ez sem jön össze, teljesen új területet kell azonosítani – magyarázta. A jelenlegi már nagyon rövid időre elég: az elmúlt időben több sétányt is felszámoltak, hogy sírhelyeket tudjanak biztosítani a helybelieknek, az idén a parkoló felé is terjeszkednek, de az így nyerhető 30–40 hely nagyon kevés, hiszen évente nagyjából 400 elhalálozott személyt hantolnak el a közös temetőben. Egy sírhelyet 25 évre lehet megváltani, ára jelenleg 350 lej, ehhez évente tízlejes fenntartási költséget is hozzá kell számolni.
A temetőbővítést a városban működő egyházak is kérik: a katolikus, a református és a görögkeleti felekezetek három-három, az unitárius két-, az evangélikus egyhektáros területet igényelt erre a célra a lőtérből, és nyilván egy tágas parkolóra is szükség lenne ezek mellett.  Az unitárius és evangélikus híveknek nincs külön temetőjük Sepsiszentgyörgyön, ők a városi temetőben vagy más felekezetű családtagjaik mellett, leginkább a református egyháztól váltanak sírhelyet. Kovács István unitárius lelkész úgy látja, az önkormányzat szeretné megoldani ezt a kérdést, nem rajtuk múlik, hogy nem sikerül. Zelenák József evangélikus püspökhelyettes szerint már évtizedénél hosszabb ideje kérik a saját temetőt, de hiába. Az evangélikusoknak van saját területük a városszéli gyümölcsösben, de abból nem lehet temetőt kialakítani, ezért türelmetlenül várják a bukaresti hatóságok jóváhagyását. 
Római katolikus temető egy van a megyeszékhelyen, az Erzsébet park fölött, de ott már húsz éve nem adtak el új sírhelyet; néhány régi sírban még akad egy-két hely, de az a családtagoknak sem mindig elég – közölte Szabó Lajos kanonok, aki szintén nagyon égetőnek érzi a helyzetet.  A református temetőkben még vannak helyek, de az utóbbi időben egyre gyorsabban fogynak. A Vártemplom mögött mintegy 100 sírhelyet lehet még kialakítani, ez a jelenlegi elhalálozási ütemben négy évre elegendő; ide temetkeznek a belvárosi és a Gyöngyvirág utcai reformátusok és házastársaik is – tudtuk meg Hajdú Loránd kántortól. A legalább 25 éve elhagyott sírokat is meg lehet váltani, ez esetben a meglévő földi maradványokat mélyebbre süllyesztik, és felettük új temetkezési helyet alakítanak ki. A református családok 200 lejt fizetnek egy kétszemélyes sírhelyért, a vegyes házasságban élők 300 lejt, és évente 20 lejes bérleti díjat. 
A legjobb helyzetben a szemerjai reformátusok vannak: bár a régi temető ott is megtelt – csak négy-öt régi, elhagyott sírhelyet lehet újra kiadni –, az újban még elég sok hely van: Incze Zsolt lelkész szerint a megnyitásától eltelt egy évtized alatt egyharmada fogyott el a területnek; szép számban vannak olyanok is, akik előre foglaltak. Mára azonban felgyorsult a folyamat, a városszintű hiány miatt egyre többen kérnek végső nyughelyet a Makovecz-ravatalozó körül, ezért szigorításokat vezettek be: most csak a gyülekezethez tartozó hívek bérelhetnek előre sírhelyet – 25 évre 600 lejért –, mások csak már elhunyt, protestáns hozzátartozójuk számára. 
Megkérdeztük az ortodox egyházat is: az Attila-hegyi templom papja, Groza Cristian ugyancsak helyszűkére panaszkodott. Sepsiszentgyörgy görögkeleti temetője mintegy 80 százalékban megtelt, néhány év múlva azt is bezárhatják, ezért ők is sürgetik egy új temető megnyitását. Elmondta: ők is támogatják a városvezetést abban, hogy megoldást találjon. Kevésen múlott, és nem a sepsiszentgyörgyieken – hangsúlyozta – , hogy az egykori lőtér átvétele kútba esett, pedig nagyon megfelelő hely lett volna, de az biztos, hogy már nem sokáig lehet halogatni egy új temető létrehozását. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély vagy Bukarest
Háború után sok vitéz van – tartja a mondás, amelynek békeidőkhöz és a romániai valósághoz idomított változata úgy is hangozhatna, hogy választás előtt sok vitéz van.
Most éppen az RMDSZ vitézkedik erdélyi nagyvárosokban elhelyezett román nyelvű óriásplakátok révén, amelyekben egyebek mellett azt hirdetik, megmentenék Kolozsvárt Bukaresttől. Vajon szemléletváltás jele ez a szövetség magatartásában, vajon ráeszméltek végre, hogy zsákutcába vezet a Dâmbovița-parti alkupolitizálás, és végre a szókimondó, egyenes érdekképviselet kerül előtérbe? Vajon a transzilvanista románokat próbálná megszólítani a szövetség? Vagy inkább arra számít, hogy a regionalista üzenet kiüti a biztosítékot a románok körében, beindul a nacionalista-soviniszta gyűlöletkampány – az efféle hangokra nem is kellett túl sokat várni, tegnap pedig már a rendőrség is rámozdult az ügyre, és elkezdték leszedetni a hirdetéseket –, e zivatarban pedig összezár a magyarság, és fintorogva bár, de csak ráütik a pecsétet a tulipánra?
Több jel is arra utal, sokkal inkább ez utóbbi megfontolás áll az óriásplakátok mögött, és nem több egyszerű kampányfogásnál az RMDSZ Erdély felé fordulása. És nem valamiféle előítéletek, hanem az elmúlt évek során felhalmozott tapasztalat mondatja ezt velünk.
Számtalanszor láthattuk már, voksolás előtt mindig radikalizálódik a szövetség, felvállalja legmerészebb céljaink hirdetését, aztán a megmérettetés után rendszerint elfogy a bátorság, hirtelen nem lesz időszerű az addig oly lendületesen hirdetett követelés. Legutóbb az autonómia-statútummal jártunk így: az elnökválasztás előtt elkészült a dokumentum, a kampány egyik fontos témájává vált, aztán nagy csend következett, az RMDSZ képviselői csak újságírói kérdésre válaszolva beszéltek róla, és rendszerint csak azt magyarázták, miért nem időszerű elővenni, vitázni róla, benyújtani a parlamentbe. Ugyanennyire hihetetlen az is, hogy transzilvanista románokat célozna meg a szövetség: Kolozsváron jó ideje próbálkoznak egy regionalista mozgalom megerősítésével, a szövetség pedig érdeklődésének legkisebb jelét sem tanúsította eddig. Még azt sem nagyon tették szóvá, amikor a kolozsvári önkormányzat nyilvánvaló jogsértést követve el minden eszközzel akadályozni próbálta a regionalista szervezet megmozdulásait. De azért is kételkedünk az RMDSZ őszinteségében, mert 26 év alatt igazán lett volna idejük, alkalmuk megkeresni azokat az erdélyi románokat, akik szövetségeseik lehetnének ebben a küzdelemben – ehelyett a szövetség inkább Bukarestben keresett alkalmi „koalíciós” partnereket, érdekcimborákat, üzlettársakat. 
Mindez pedig egyértelműen arra utal: román hisztéria kirobbantása, a magyarok mozgósításának szándéka áll az Erdély-központú üzenetek mögött. Félő viszont, hogy miként rátelepedtek az autonómia témájára, és kampányszlogenné silányították, ugyanúgy eladják, elárulják a transzilvanista mozgalmat, még mielőtt megizmosodhatna.
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 

Lóháton az ezeréves határon
Nem mindennapi célt tűzött ki maga elé a bodoki Szellő Lovarda: lovasai négy év alatt lóháton kívánják végigjárni az ezeréves határt. Az első kilométereket már az ősszel megtették az Úz völgye–Nemere-hegység–Nagy Sándor-csúcs–Háromszéki-havasok vonalon. Tavasszal folytatják a túrát, ha teljesítik tervüket, összesen 3600 kilométert fognak végiglovagolni. Májusban kéthetes lesz a túra, az ősszel egy hónapos. A hosszú távú túrát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja – tudtuk meg Gajzágó Áron ötletgazdától, a lovarda tulajdonosától.
A hosszú távú lovagláshoz a lovaknak és lovasoknak is alapos felkészülésre van szükségük. A munka a tél folyamán sem szünetelhet, ezért az uzoni Béldi Pál Lovardával társultak, ugyanis ott van fedett pálya, ahol bármikor lehet edzeni. Pillanatnyilag kilenc lóval rendelkeznek, ebből hat lovagolható – mondta el Gajzágó. A programban bárki részt vehet, nyolcéves kortól fogadják a lovasokat. Ha valaki nem képzett lovas, tanulási lehetőséget is biztosítanak. Az oktatás általános, az alapvető lovas gyakorlatok mellett az ugratásba, díjlovaglásba is betekinthetnek az érdeklődők.  A távlovagláshoz jó kiindulópont Uzon, innen könnyen elérhető a Rétyi Nyír, az ottani viszonyok a környék legjobb lovaglóterepévé teszik. De jó helyszín a lovagláshoz Lisznyó, Magyarós környéke is. A felkészülés részeként ide rövidebb, négy-öt órás túrákat szerveznek, melyekre bárki benevezhet – magyarázta Gajzágó. 
A lovastúra nem csak lovaglást jelent. A többnapos kiruccanások alatti éjszakai táborozások, a vadonbeli körülmények, az egymásra utaltság szükségessé teszi a lovasok közötti összefogást, megértést, így közösségformáló szereppel is bírnak. A táborverés, a főzés, a szabad ég alatti alvás külön élményt jelent a lovasoknak. Ugyanakkor a vidékek látványosságait, történelmi jelentőségű helyeket is megismerhetnek – árulta el a részleteket a túraszervező.
Gróf Mikes Zsigmond, a Béldi Pál Lovarda (Béldi Pál székely generális II. Rákóczi György uralma idején tagja volt a 12 tagú fejedelmi tanácsnak, de kegyvesztett lett, vagyonát elkobozták, egy részét a Mikes család kapta meg, innen származik uzoni birtokuk) tulajdonosa kijelentette: örvend az együttműködésnek, az újszerű túralovaglás életet visz az uzoni kúriába is. A lovarda vendégei kihasználhatják az udvarház minden lehetőségét. A dísztermekben hamarosan állandó tárlat nyílik a fejedelemség korának tematikájával. Csoportok fogadására is felkészültek, a szállóvendégek teljes ellátást kaphatnak. 
Nem a külföldi vendégeket célozzák, a helyiek, kistérségbeliek számára kívánnak nem mindennapi lehetőséget biztosítani, számukra kívánják megnyitni az udvarházat – tudtuk meg Mikes Zsigmondtól. Hozzátette: a hosszú távú túralovagláshoz málhás lovakra is szükség van, ezek előkészítése, málházása külön szaktudást igényel. A hátaslovak felszerelésére is oda kell figyelni, a legapróbb hiba is a ló sebesüléséhez vezethet, de a lovas számára is veszélyhelyzetet hozhat, ezért az alapos felkészülés nélkülözhetetlen. Összegzésként kijelentette: a Szellő Lovardával való együttműködés nemcsak a lovaglás miatt hasznos, a kultúra, a történelem megismerése szempontjából is jelentős lehetőségeket nyújt az érdeklődőknek.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
A SZENÁTUSON A SOR. Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház azt a törvényt, amely feloldja a volt Securitate által 1945. március 6. és 1989. december 22. között összeállított dossziék titkosítását. A Securitate teljes személyzetének (tisztek, kollaboránsok, informátorok) leleplezéséről szóló tervezet megvitatásának határideje október 21-én lejárt. A Dan Cristian Popescu liberális képviselő által kezdeményezett törvénytervezet előírja egyebek mellett azt is, hogy a törvény megjelenésétől számított 60 napon belül minden olyan intézménynek, amelynek irattárában a volt titkosrendőrség személyzetére (tisztek, kollaboránsok, informátorok) vonatkozó dokumentumok találhatók, kötelessége feloldani ezek titkosítását, és átadni azokat a Securitate irattárát vizsgáló bizottságnak. A tervezetről a felsőház hoz végleges döntést. (Transindex)
HATÁROZOTT NEM. Nagy többséggel elutasította a szenátus azt a törvénykezdeményezést, amely a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét vezetné be. A tervezet szerint az élettársi kapcsolatot közjegyző előtt jegyezhetnék be az egymással „érzelmi indíttatásból” jogegyenlőségen alapuló vagyonközösséget vállaló, azonos nemű vagy akár különböző nemű párok. Remus Cernea független képviselő, emberi jogi aktivista tervezetét mindössze két szenátor támogatta, 71-en ellene szavaztak, heten pedig tartózkodtak. A döntésre olyan időszakban került sor, amikor a Koalíció a Családért civil szervezet országos kampányt folytat a melegházasság lehetőségét kizáró alkotmánymódosításért, és azt szeretné elérni, hogy az erről szóló alkotmánymódosító népszavazást a decemberi parlamenti választásokkal egyszerre tartsák meg. A tervezetről a képviselőházban fogják meghozni a végső döntést. (MTI Háromszék (Sepsiszentgyörgy))

Számon kérhető lesz a kisebbségi jogok biztosítása? (Európai parlamenti javaslat)
Az európai parlamenti képviselők támogatják egy olyan európai ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amely nyomon követi a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését – erről döntött tegnap az EP plénuma. Sógor Csaba szerint erdélyi magyar szemüvegen át nézve ez lehet az eddigi legnagyobb gyakorlati hozzájárulása az Európai Parlamentnek egy olyan uniós rendszer kidolgozásához, amely lehetővé teheti a csatlakozáskor vállalt koppenhágai kritériumok – így a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását – utólagos felülvizsgálását és a tagállamokon való számonkérését.
Az Európai Parlament plénuma október 25-én, tegnap vitázott, majd meg is szavazta a Jelentés a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról című jelentéstervezetet. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szerint az erdélyi magyar érdekeket tekintve fontos előrelépés lenne egy ilyen mechanizmus bevezetése. „Támogatom egy ilyen monitoringrendszer bevezetését, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a tervezet kidolgozása során a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan több fontos fejezetet is megfogalmaztunk, amelyek végül helyet kaptak ebben a dokumentumban” – magyarázta a képviselő. Sógor Csaba javaslatára az elfogadott dokumentumba belekerült, hogy az uniós polgárok 8 százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik, és 10 százalék regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél, viszont nincs egy uniós jogi keret a kisebbségek jogbiztonságának monitorizálására. Az erdélyi képviselő szakbizottsági munkája során azt is elérte, hogy a dokumentum hivatkozik az Európa Tanács kisebbségvédelemre vonatkozó dokumentumaira, és hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmód nem privilégiuma, hanem alapvető joga kell hogy  legyen a kisebbségeknek. „Egy ilyen mechanizmusra tulajdonképpen semmi szükség sem lenne, hiszen a tagállamok a csatlakozási tárgyalások során vállalták az alapvető emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak biztosítását. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a csatlakozás után súlyos visszarendeződés figyelhető meg ezen a területen, az Európa Tanács monitoringjelentései vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei semmilyen rendszerszintű következménnyel nem járnak” – érvelt Sógor Csaba a mechanizmus bevezetésének szükségessége mellett a parlamenti vitában. Arra is kitért, hogy az EU – tartva a tagállamok reakcióitól – egyáltalán nem foglalkozott azokkal a teljesen nyilvánvaló jogsértésekkel, amelyek sajnos nem ritkák az Európai Unió területén. „Reméljük, hogy ezzel a mechanizmussal új korszak kezdődik, amely azon az alapelven nyugszik, hogy az EU teljes területén ugyanazok az alapjogok illetik meg az uniós polgárokat” – mondta az erdélyi képviselő. A jogalkotási javaslat értelmében az Európai Bizottság, egy független szakértői testület munkájára támaszkodva, éves jelentést és országspecifikus ajánlásokat készítene az EU-tagállamok helyzetéről. Az elfogadott dokumentumban az EP arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig nyújtson be javaslatot a demokráciára, jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó mechanizmus létrehozására, amely „összehangolja és kiegészíti a meglévő eszközöket”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Black Cube: vádalkut kötöttek a gyanúsított izraeli titkosügynökök
Vádalkut kötött a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészséggel (DIICOT) az izraeli Black Cube nyomozóiroda két, Romániában hatósági felügyelet alá helyezett ügynöke, akiket azzal gyanúsítanak, hogy illegális módszerekkel próbáltak kompromittáló információkat gyűjteni Laura Codruţa Kövesiről, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjéről.
Ron Weinert és David Geclowicz beismerte bűnösségét. Mindketten hároméves felfüggesztett szabadságvesztésben és közmunka végzésében egyeztek ki a DIICOT-tal. A vádhatóság közleménye szerint Weinernek az informatikai adathalászás volt a feladata, míg Geclowitz a DNA főügyészének környezetét „zaklatta”, és neki kellett megszereznie a kollégája által feltört elektronikus postafiókok címét. Szabadság (Kolozsvár)