Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. szeptember 27.
Kisbacon nagy kincsei
A Bodvaj Egyesület az év elején fogott neki a Kisbaconi Települési Értéktár elkészítésének: tavasszal és nyáron anyaországi szakmai szervezetek támogatásával végzett dokumentáló munka során negyvenkét megőrzésre és ápolásra érdemes értéket azonosítottak. Hogy a félezer lelket sem számláló falu ilyen gazdagnak mondhatja magát, nem csoda! Ottjártunkkor csak falujuk múltjára, hagyományaira, szellemi örökségére és napjainkban végzett munkájára büszke emberrel találkoztunk. Olyanokkal, akik egyként vallották: számukra Kisbacon a világ közepe, érdemes ott élni. A múlt hónap végén otthonos környezetben, a volt paplakban fotók, kisfilmek, térkép, makett, illusztrációk és ízek révén mutatták be az értékeket: Benedek Elek szellemi hagyatékát, a kalákával létrehozott népi feredőt, a tájházat, a templomot, a párját ritkító vízimalmot, a helyi kezdeményezésként létrehozott Kenyér útja programot, a húsvét ünnepét megszépítő tojásírást, a sajtkészítést, mi pedig nyomukba eredtünk, azokat kerestük fel, akik továbbéltetik mindezt.
Elek apó ma is itt él
Benedek Elek és Kisbacon neve örökre összefonódott. Nem véletlen ez! A kis erdővidéki közösség még adott nemzetünknek okos embert, soraiból még emelkedtek ki olyanok, akik szélesebb körben elismerésnek örvendtek, de olyan nagy hatású szellemi óriás, mint Elek apó, addig sem, azóta sem. Napjaink Kisbaconja hálás is örökségéért, s olyannyira ragaszkodik Benedek Elekhez, mint Benedek Elek ragaszkodott szülőföldjéhez. Ez tetten érhető a 2009-ben felavatott, Vargha Mihály által készített, az Apó ölébe és karjába csábító szoborban, de abban is, hogy születésnapját szeptemberben évről évre a magyar népmese napjaként ünneplik, a művelődési házban megtekinthető állandó bábkiállításon meséinek szereplői elevenednek meg, kalauzolnak gyermekkorunk különleges világába. A mese varázslata széles körben érződik: éljünk bár modern korban, csábíthatnak úton-útszélen a technika vívmányai, a gyermekek ma is ragaszkodnak, most is rajonganak az okos lányokért, az öreg királyokért, a szegény legényekért, a tündérekért, és jóformán nem telik el nap, hogy a Mari-lak ajtaját ne lépnék át tucatjával – meséli Szabó Réka, Elek apó dédunokája, az emlékház vezetője. Jönnek a Székelyföldiek, az erdélyiek, az anyaországiak, s egyre több látogató érkezik a diaszpórából, távoli vidékekről. Szép számban akad visszatérő vendég is – olyan, ki gyermekként már megfordult a kisbaconi mesemondó hajlékában, most pedig gyermekével, unokájával járja végig a rég kitaposott ösvényt. A mese mindannyiunké, de a kisbaconiak kicsit mégis inkább magukénak vallhatják: mert míg máshol úgy tudják, Elek apó személyesen nem, csak művei által él, addig az otthoniak biztosak benne, „a visszatérő ember” rajtuk keresztül most is munkálkodik, most is éltet. Közösségük kovászai
Úgy tartjuk, nem üdvös az öndicséret, ám a Bodvaj Egyesület tagjainak elnézhetjük, hogy az értéktár összeállításakor magukat is lajstromba vették. Elnézhetjük, mert működésük tizenhárom esztendeje alatt nemcsak új programokat vittek falujukba, hanem csapatot alkottak, munkájukba bevonták a közösséget, erősítették, összekovácsolták. Nekik köszönhető és kezdetektől az egyesület szervezésében valósul meg a Paprika Jancsi szín- és bábjátszó tábor, közel tíz esztendeje évente negyven-ötven gyermek az Erdei Iskola sátortáborban ismerkedik a természetvédelem alapjaival, minden alkalommal hozzájárulnak falujuk szépítéséhez is valamilyen módon, például patakmedret tisztítanak, a központi parkba virágot ültetnek, rendszeresen játszóházat vezetnek, kézműves-tevékenységet tartanak, nemzetközi ifjúsági csereprogramokat és képzéseket bonyolítanak le. A közművelődésből is kiveszik részüket: néptáncelőadásokat, táncházat szerveznek, bábszínházi előadással rukkolnak elő, s hozzájárulnak, hogy a vendégrendezvények sikeresek legyenek. Az utóbbi időszakban szinte észrevétlenül a turizmusba is „belefolytak”. Benedek Elek olyan „reklámot” jelent a falunak, hogy hirdetésre nem kell költeniük, s mégis tódulnak a vendégek. Nem túlzás, tényleg tódulnak – mondotta Benedek Huszár Márta, az egyesület vezetője: nem számolják, de évente minden bizonnyal több ezren jönnek, hogy megtekintsék a Mari-lakot és elzarándokoljanak Elek apó sírjához. Csakhogy egy kis, alig hétágyas panziótól eltekintve nincs, aki vendégfogadással foglalkozna. A Határtalanul! program keretében érkezők közül többen is megkeresték a leginkább „látható” egyesületet, tudnának-e segíteni a nagy kirándulásban megéhezőknek, elfáradóknak. Bár nem vág tevékenységükbe, nem utasítják vissza a felkéréseket, s az otthon fellelhetőből, illetve falustársaiktól beszerzettekből készítenek hidegtálat. Arra is volt példa, hogy a nagyvárosi forgatagból az erdővidéki tájakra érkező gyermekek itt kóstoltak először házilag eltett lekvárt, sütöttek nyárson szalonnát, ettek frissen, az esztenáról hozott sajtot. Benedek H. Márta azt reméli, ebbe a munkába többen is bekapcsolódnak. Van tennivalójuk bőven: az elkezdett munkát folytatni kell, győzni kell azt. A ragaszkodás háza
Napjaink embere nem annyira vallásos érzületű, templomba egyre kevesebben járnak, mégis, bármely értéktárban helye van a templomnak. A kisbaconiak is bevették, de nem illendőségből: 220 éves falai közt nem a csend honol; kevés az a hét, hogy ne telne meg gyermekhanggal vagy felnőtteket megszólító rendezvényt ne fogadna be. Az egyházközség hagyományos tevékenysége mellett – vallás- és bibliaóra, az ökumenikus imahét alatt vendéglelkészek által tartott istentiszteletek, a vegyes kórus próbái és előadásai – szeretetvendégséget tartanak, ősztől tavaszig szervezik az anyák klubját, történelmi megemlékezéseknek adnak helyt, megtartják a magyar kultúra napját, anyák napi műsort állítanak össze, s a sort még lehetne folytatni.
Miért ragaszkodnak ennyire a kisbaconiak templomukhoz? – tettük fel a kérdést a lelkésznek, Farkas Vilmosnak. A tiszteletes szerint a válasz nem a jelenben, hanem a nagyon távoli múltban keresendő: templomukat – sorban a harmadikat – 1793–1796 között olyan időben emelték, amikor a világban békességből kevés, szegénységből sok volt, ám áldozatvállalásuk révén mégis célt értek. A közösséget alkotó ötvennyolc család nem várt pályázati pénzre, nem keresték a pénzes politikum barátságát, a nevüket történelembe írni kívánó üzletemberek támogatását, nem gyűjtöttek érdekükben külföldi hittestvéreik, hanem önmagukat megadóztatván, javaikat felajánlván, kalákát vállalván építették meg Isten hajlékát. Közös kincsnek tekintették a templomot, ragaszkodásukat pedig nemzedékről nemzedékre továbbadták – ez érződik mind a mai napig.
Kisbacon régi arca
Csupán a szülőföld iránti szeretetből, magánerőből valósult meg néhány éve a kisbaconi tájház. Létrehozója, Németh Erzsébet nyugalmazott tanítónő közel tíz esztendeje vásárolta meg a szülőházával szembeni, gyermekkora óta jól ismert épületet. A lelakott házra ráfért a felújítás, de mivel a régi, hagyományos módszert már senki sem ismerte pontosan, némi kísérletezésre is szükség volt, hogy megfelelő minőségű tapasztóanyag készüljön.
Lapunk munkatársa, Demeter Virág Katalin Tájház született Kisbaconban című riportjából idézünk: „Gyermekként az egyik kedvenc mesterség számomra a tapasztás volt. Engedték csinálni, ahogy tudtuk, s utánunk simították. Itt segítséget is kaptam. Kalibáskőről jártak hozzánk gyermekek, s mondták, ha félbehagyható lenne, akkor folytatnák a tapasztást. Gondolkodtam is, hogy a mai gyerek belenyúl-e majd abba az anyagba, amihez tehéntrágya is kell? Örömmel jöttek, lehúzták cipőjüket, lábbal dagasztották, ahogyan mi is annak idején, s utána kézzel tapasztottak – meséli. – Mi úgy mondjuk, szénamurha, azaz törmelék, agyag, homok és tehéntrágya elegyét használjuk. Az arányokat nem ismertem, aztán addig adagoltam, míg rájöttem a titkára, csupán annyit tudtam, hogy addig kell dolgozni vele, míg a kapától elválik.
Erzsike néni úgy véli, jó lett volna ismét kulimáncolni – ahogyan régen hívták ezt a munkát –, de egészsége nem tette lehetővé. Az 1920-ban készült kis épületet korábban háromszor tapasztották, kívül-belül, ahogyan a szoba földjét is, a konyháé azonban eredeti állapotban maradt – a tanítónő úgy véli, látniuk kell a mai gyermekeknek, milyen körülmények közt éltek a régiek.” Erzsike néni célt ért. A parasztház – talán régebb megszokott méretű volt, ma viszont picinek hat – igazi látványossággá nőtte ki magát. Az évek során a maga által gyűjtött régi tárgyakon kívül rengeteg ajándékot is kapott, hagyományos használati tárgyakat lehet megtekinteni. Mert hol is láthatnánk már „divatból” kiment mezőgazdasági felszerelést, gabonás szuszékot, ordafőzőt, dézsát, vajköpülőt, kézzel varrt, díszes falvédőt, gyapjúból szőtt szőnyeget, vagy tudnák meg, mi is az a perefernumlevél. Adjuk vissza a szót kollégánknak: „Kisbacon tájháza több hát, mint a kistérség hagyományos tárgyi emlékeinek gyűjteménye, ezzel a jóleső érzéssel távozom. Németh Erzsébet közösségét gyarapító, értékmentő munkához látott, mely számára egyben időutazás is, hisz – mint állítja – minden csoportvezetés a szüleihez, nagyszüleihez röpíti vissza az időben. Egy olyan korba, amikor a mindennapok talán küzdelmesebbek voltak, mint ma, ám a régiek pontosan tudták, munkájuknak úgy van értelme, eredménye, ha abban mindenki osztozik, s ha tisztességgel úgy végzik el, hogy örököseik számára is gyümölcsözzék. Meggyőződésem, a kisbaconi tájház megálmodója is valami hasonlóban hisz.”
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Bodvaj Egyesület az év elején fogott neki a Kisbaconi Települési Értéktár elkészítésének: tavasszal és nyáron anyaországi szakmai szervezetek támogatásával végzett dokumentáló munka során negyvenkét megőrzésre és ápolásra érdemes értéket azonosítottak. Hogy a félezer lelket sem számláló falu ilyen gazdagnak mondhatja magát, nem csoda! Ottjártunkkor csak falujuk múltjára, hagyományaira, szellemi örökségére és napjainkban végzett munkájára büszke emberrel találkoztunk. Olyanokkal, akik egyként vallották: számukra Kisbacon a világ közepe, érdemes ott élni. A múlt hónap végén otthonos környezetben, a volt paplakban fotók, kisfilmek, térkép, makett, illusztrációk és ízek révén mutatták be az értékeket: Benedek Elek szellemi hagyatékát, a kalákával létrehozott népi feredőt, a tájházat, a templomot, a párját ritkító vízimalmot, a helyi kezdeményezésként létrehozott Kenyér útja programot, a húsvét ünnepét megszépítő tojásírást, a sajtkészítést, mi pedig nyomukba eredtünk, azokat kerestük fel, akik továbbéltetik mindezt.
Elek apó ma is itt él
Benedek Elek és Kisbacon neve örökre összefonódott. Nem véletlen ez! A kis erdővidéki közösség még adott nemzetünknek okos embert, soraiból még emelkedtek ki olyanok, akik szélesebb körben elismerésnek örvendtek, de olyan nagy hatású szellemi óriás, mint Elek apó, addig sem, azóta sem. Napjaink Kisbaconja hálás is örökségéért, s olyannyira ragaszkodik Benedek Elekhez, mint Benedek Elek ragaszkodott szülőföldjéhez. Ez tetten érhető a 2009-ben felavatott, Vargha Mihály által készített, az Apó ölébe és karjába csábító szoborban, de abban is, hogy születésnapját szeptemberben évről évre a magyar népmese napjaként ünneplik, a művelődési házban megtekinthető állandó bábkiállításon meséinek szereplői elevenednek meg, kalauzolnak gyermekkorunk különleges világába. A mese varázslata széles körben érződik: éljünk bár modern korban, csábíthatnak úton-útszélen a technika vívmányai, a gyermekek ma is ragaszkodnak, most is rajonganak az okos lányokért, az öreg királyokért, a szegény legényekért, a tündérekért, és jóformán nem telik el nap, hogy a Mari-lak ajtaját ne lépnék át tucatjával – meséli Szabó Réka, Elek apó dédunokája, az emlékház vezetője. Jönnek a Székelyföldiek, az erdélyiek, az anyaországiak, s egyre több látogató érkezik a diaszpórából, távoli vidékekről. Szép számban akad visszatérő vendég is – olyan, ki gyermekként már megfordult a kisbaconi mesemondó hajlékában, most pedig gyermekével, unokájával járja végig a rég kitaposott ösvényt. A mese mindannyiunké, de a kisbaconiak kicsit mégis inkább magukénak vallhatják: mert míg máshol úgy tudják, Elek apó személyesen nem, csak művei által él, addig az otthoniak biztosak benne, „a visszatérő ember” rajtuk keresztül most is munkálkodik, most is éltet. Közösségük kovászai
Úgy tartjuk, nem üdvös az öndicséret, ám a Bodvaj Egyesület tagjainak elnézhetjük, hogy az értéktár összeállításakor magukat is lajstromba vették. Elnézhetjük, mert működésük tizenhárom esztendeje alatt nemcsak új programokat vittek falujukba, hanem csapatot alkottak, munkájukba bevonták a közösséget, erősítették, összekovácsolták. Nekik köszönhető és kezdetektől az egyesület szervezésében valósul meg a Paprika Jancsi szín- és bábjátszó tábor, közel tíz esztendeje évente negyven-ötven gyermek az Erdei Iskola sátortáborban ismerkedik a természetvédelem alapjaival, minden alkalommal hozzájárulnak falujuk szépítéséhez is valamilyen módon, például patakmedret tisztítanak, a központi parkba virágot ültetnek, rendszeresen játszóházat vezetnek, kézműves-tevékenységet tartanak, nemzetközi ifjúsági csereprogramokat és képzéseket bonyolítanak le. A közművelődésből is kiveszik részüket: néptáncelőadásokat, táncházat szerveznek, bábszínházi előadással rukkolnak elő, s hozzájárulnak, hogy a vendégrendezvények sikeresek legyenek. Az utóbbi időszakban szinte észrevétlenül a turizmusba is „belefolytak”. Benedek Elek olyan „reklámot” jelent a falunak, hogy hirdetésre nem kell költeniük, s mégis tódulnak a vendégek. Nem túlzás, tényleg tódulnak – mondotta Benedek Huszár Márta, az egyesület vezetője: nem számolják, de évente minden bizonnyal több ezren jönnek, hogy megtekintsék a Mari-lakot és elzarándokoljanak Elek apó sírjához. Csakhogy egy kis, alig hétágyas panziótól eltekintve nincs, aki vendégfogadással foglalkozna. A Határtalanul! program keretében érkezők közül többen is megkeresték a leginkább „látható” egyesületet, tudnának-e segíteni a nagy kirándulásban megéhezőknek, elfáradóknak. Bár nem vág tevékenységükbe, nem utasítják vissza a felkéréseket, s az otthon fellelhetőből, illetve falustársaiktól beszerzettekből készítenek hidegtálat. Arra is volt példa, hogy a nagyvárosi forgatagból az erdővidéki tájakra érkező gyermekek itt kóstoltak először házilag eltett lekvárt, sütöttek nyárson szalonnát, ettek frissen, az esztenáról hozott sajtot. Benedek H. Márta azt reméli, ebbe a munkába többen is bekapcsolódnak. Van tennivalójuk bőven: az elkezdett munkát folytatni kell, győzni kell azt. A ragaszkodás háza
Napjaink embere nem annyira vallásos érzületű, templomba egyre kevesebben járnak, mégis, bármely értéktárban helye van a templomnak. A kisbaconiak is bevették, de nem illendőségből: 220 éves falai közt nem a csend honol; kevés az a hét, hogy ne telne meg gyermekhanggal vagy felnőtteket megszólító rendezvényt ne fogadna be. Az egyházközség hagyományos tevékenysége mellett – vallás- és bibliaóra, az ökumenikus imahét alatt vendéglelkészek által tartott istentiszteletek, a vegyes kórus próbái és előadásai – szeretetvendégséget tartanak, ősztől tavaszig szervezik az anyák klubját, történelmi megemlékezéseknek adnak helyt, megtartják a magyar kultúra napját, anyák napi műsort állítanak össze, s a sort még lehetne folytatni.
Miért ragaszkodnak ennyire a kisbaconiak templomukhoz? – tettük fel a kérdést a lelkésznek, Farkas Vilmosnak. A tiszteletes szerint a válasz nem a jelenben, hanem a nagyon távoli múltban keresendő: templomukat – sorban a harmadikat – 1793–1796 között olyan időben emelték, amikor a világban békességből kevés, szegénységből sok volt, ám áldozatvállalásuk révén mégis célt értek. A közösséget alkotó ötvennyolc család nem várt pályázati pénzre, nem keresték a pénzes politikum barátságát, a nevüket történelembe írni kívánó üzletemberek támogatását, nem gyűjtöttek érdekükben külföldi hittestvéreik, hanem önmagukat megadóztatván, javaikat felajánlván, kalákát vállalván építették meg Isten hajlékát. Közös kincsnek tekintették a templomot, ragaszkodásukat pedig nemzedékről nemzedékre továbbadták – ez érződik mind a mai napig.
Kisbacon régi arca
Csupán a szülőföld iránti szeretetből, magánerőből valósult meg néhány éve a kisbaconi tájház. Létrehozója, Németh Erzsébet nyugalmazott tanítónő közel tíz esztendeje vásárolta meg a szülőházával szembeni, gyermekkora óta jól ismert épületet. A lelakott házra ráfért a felújítás, de mivel a régi, hagyományos módszert már senki sem ismerte pontosan, némi kísérletezésre is szükség volt, hogy megfelelő minőségű tapasztóanyag készüljön.
Lapunk munkatársa, Demeter Virág Katalin Tájház született Kisbaconban című riportjából idézünk: „Gyermekként az egyik kedvenc mesterség számomra a tapasztás volt. Engedték csinálni, ahogy tudtuk, s utánunk simították. Itt segítséget is kaptam. Kalibáskőről jártak hozzánk gyermekek, s mondták, ha félbehagyható lenne, akkor folytatnák a tapasztást. Gondolkodtam is, hogy a mai gyerek belenyúl-e majd abba az anyagba, amihez tehéntrágya is kell? Örömmel jöttek, lehúzták cipőjüket, lábbal dagasztották, ahogyan mi is annak idején, s utána kézzel tapasztottak – meséli. – Mi úgy mondjuk, szénamurha, azaz törmelék, agyag, homok és tehéntrágya elegyét használjuk. Az arányokat nem ismertem, aztán addig adagoltam, míg rájöttem a titkára, csupán annyit tudtam, hogy addig kell dolgozni vele, míg a kapától elválik.
Erzsike néni úgy véli, jó lett volna ismét kulimáncolni – ahogyan régen hívták ezt a munkát –, de egészsége nem tette lehetővé. Az 1920-ban készült kis épületet korábban háromszor tapasztották, kívül-belül, ahogyan a szoba földjét is, a konyháé azonban eredeti állapotban maradt – a tanítónő úgy véli, látniuk kell a mai gyermekeknek, milyen körülmények közt éltek a régiek.” Erzsike néni célt ért. A parasztház – talán régebb megszokott méretű volt, ma viszont picinek hat – igazi látványossággá nőtte ki magát. Az évek során a maga által gyűjtött régi tárgyakon kívül rengeteg ajándékot is kapott, hagyományos használati tárgyakat lehet megtekinteni. Mert hol is láthatnánk már „divatból” kiment mezőgazdasági felszerelést, gabonás szuszékot, ordafőzőt, dézsát, vajköpülőt, kézzel varrt, díszes falvédőt, gyapjúból szőtt szőnyeget, vagy tudnák meg, mi is az a perefernumlevél. Adjuk vissza a szót kollégánknak: „Kisbacon tájháza több hát, mint a kistérség hagyományos tárgyi emlékeinek gyűjteménye, ezzel a jóleső érzéssel távozom. Németh Erzsébet közösségét gyarapító, értékmentő munkához látott, mely számára egyben időutazás is, hisz – mint állítja – minden csoportvezetés a szüleihez, nagyszüleihez röpíti vissza az időben. Egy olyan korba, amikor a mindennapok talán küzdelmesebbek voltak, mint ma, ám a régiek pontosan tudták, munkájuknak úgy van értelme, eredménye, ha abban mindenki osztozik, s ha tisztességgel úgy végzik el, hogy örököseik számára is gyümölcsözzék. Meggyőződésem, a kisbaconi tájház megálmodója is valami hasonlóban hisz.”
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. szeptember 27.
Lemondott a kémszolgálat vezetője
Lemondott hivataláról hétfőn Mihai Razvan Ungureanu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, aki tavaly júniusban kezdte meg második mandátumát a kémszolgálat élén.
Az elnöki hivatal szóvivője közölte: Klaus Johannis államfő elfogadta Ungureanu lemondását, a szolgálat ideiglenes vezetését pedig helyettesére, Silviu Predoiu tábornokra bízta.
Ungureanu távozásának oka egyelőre nem ismert. A hírtelevíziók szerint lemondása összefügghet azzal, hogy a SIE tavasszal nyilvános pengeváltásba keveredett Laura Codruta Kövesivel, a korrupcióellenes ügyészség vezetőjével. A főügyész a közéleti szereplőket is érintő panamai offshore-botrány idején egy interjúban arra panaszkodott, hogy a SIE – a többi titkos- szolgálattal ellentétben – nem segíti a vádhatóság munkáját, az utóbbi években a DNA egyetlen jelentést sem kapott a SIE-től.
Miután a kémszolgálat csípős hangvételű közleményben úgy válaszolt, hogy a SIE nem kémked román állampolgárok után, mint annak idején a Securitate, Klaus Johannis államfő hivatalába kérette a két intézményvezetőt és véget vetett a nyilvánosság előtt zajló vitának.
Az elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy Ungureanut politikai ambíciói vezérelték a lemondásban, és indulni akar a decemberi parlamenti választásokon. Volt pártja, a PNL társelnöke, Alina Gorghiu azonban cáfolta, hogy erről egyeztetett volna a SIE igazgatójával, hozzátéve: nem is ért egyet azzal, hogy egy titkosszolgálati vezető távozása után azonnal politikai szerepet vállaljon.
Abban azonban a megszólaltatott elemzők egyetértettek, hogy az utóbbi időben elhidegült a viszony Klaus Johannis államfő és a SIE igazgatója között, és csak idő kérdése volt, hogy Ungureanu távozzon a kémszolgálat éléről.
Ungureanu először 2007-2012 között vezette a SIE-t, korábban (2004-2007) Románia külügyminisztere, 2012-ben pedig néhány hónapig az ország miniszterelnöke volt. 2015 júniusában az államfőhöz közel álló Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora volt, amikor a parlament másodszor is megszavazta kinevezését a SIE élére.
A titkosszolgálatok élére az államfő jelöl vezetőt, kinevezését pedig a parlamentnek kell megszavaznia.
Népújság (Marosvásárhely)
Lemondott hivataláról hétfőn Mihai Razvan Ungureanu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, aki tavaly júniusban kezdte meg második mandátumát a kémszolgálat élén.
Az elnöki hivatal szóvivője közölte: Klaus Johannis államfő elfogadta Ungureanu lemondását, a szolgálat ideiglenes vezetését pedig helyettesére, Silviu Predoiu tábornokra bízta.
Ungureanu távozásának oka egyelőre nem ismert. A hírtelevíziók szerint lemondása összefügghet azzal, hogy a SIE tavasszal nyilvános pengeváltásba keveredett Laura Codruta Kövesivel, a korrupcióellenes ügyészség vezetőjével. A főügyész a közéleti szereplőket is érintő panamai offshore-botrány idején egy interjúban arra panaszkodott, hogy a SIE – a többi titkos- szolgálattal ellentétben – nem segíti a vádhatóság munkáját, az utóbbi években a DNA egyetlen jelentést sem kapott a SIE-től.
Miután a kémszolgálat csípős hangvételű közleményben úgy válaszolt, hogy a SIE nem kémked román állampolgárok után, mint annak idején a Securitate, Klaus Johannis államfő hivatalába kérette a két intézményvezetőt és véget vetett a nyilvánosság előtt zajló vitának.
Az elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy Ungureanut politikai ambíciói vezérelték a lemondásban, és indulni akar a decemberi parlamenti választásokon. Volt pártja, a PNL társelnöke, Alina Gorghiu azonban cáfolta, hogy erről egyeztetett volna a SIE igazgatójával, hozzátéve: nem is ért egyet azzal, hogy egy titkosszolgálati vezető távozása után azonnal politikai szerepet vállaljon.
Abban azonban a megszólaltatott elemzők egyetértettek, hogy az utóbbi időben elhidegült a viszony Klaus Johannis államfő és a SIE igazgatója között, és csak idő kérdése volt, hogy Ungureanu távozzon a kémszolgálat éléről.
Ungureanu először 2007-2012 között vezette a SIE-t, korábban (2004-2007) Románia külügyminisztere, 2012-ben pedig néhány hónapig az ország miniszterelnöke volt. 2015 júniusában az államfőhöz közel álló Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora volt, amikor a parlament másodszor is megszavazta kinevezését a SIE élére.
A titkosszolgálatok élére az államfő jelöl vezetőt, kinevezését pedig a parlamentnek kell megszavaznia.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. szeptember 27.
Őszikék a várban
Mottó:
"az ég őszi kék/ de szívedben éjsötét/ dalok – őszikék"
Szeptember 22-én barátok, ismerősök hallgatták Czirmay Szabó Sándor verseit és rövid piblicisztikai írásait Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében. A szerzőről, akinek 2013-as Kiáltó csend című haikukötetét is kézbe vehették az érdeklődők, Bölöni Domokos beszélt.
Az 1950-ben Marosvásárhelyt született Czirmay Szabó Sándort nem könnyű "elemezni". Szűkszavú ember, halk szavú író. De nem humor és nem önirónia nélkül való. Erről tanúskodik alábbi szösszenete: "Szombat volt éppen, a Látó-estre igyekeztem. Útközben ismerősökkel találkozom, ők is oda mennek. Együtt tovább. A Kultúrpalota bejáratánál Gálfalvi György és a rendezvény meghívottai – a Budapesti Magyar Napló munkatársai. Gálfalvi bemutat. – Mészáros József stb., stb., Bölöni Domokos stb., stb. Címek, rangok stb. Már kuncogtam magamban: mi lesz velem? Itt én csak kakukktojás vagyok…
– … A KÖLTŐ – mutat rám Gálfalvi.
Egyetlen bűnöm vagy mentségem – nézőpont kérdése –, hogy aznap a helyi lap irodalmi mellékletében két rövid versem valóban megjelent". (Hogyan lettem költő?)
A Népújságban közölt jegyzetekből, cikkekből Doszlop Lídia Naómi nyújtott ízelítőt, a verseket és haikukat pedig Kilyén Ilka színművész tolmácsolta. Szerre nyíltak meg a tartózkodó, sőt borúlátó költő "rejtekhelyei", és tárultak elénk az életet és a társadalmat nyitott, kritikai szemmel mérlegelő embertársunk tömör lírai töprengései. Maga a szerző is szótlan alázattal figyelte, mint vált ki együttérző, helyeslő bólogatást verseivel, illetve önfeledt nevetést karikírozó, szatirikus publicisztikájával.
Maga is felolvasta két rövidprózáját, amelyek hangvétele Nagy Lajos kérlelhetetlenségét idézi a hallgatóban.
Sajátosan keserédes "önjellemzés" az alábbi haiku: "születtem s hordom/ magamban halálom/ az aszfalt tarka rét".
A rezignáltság sorai ezek: "mint múló mámor/ tovatűnt ifjúságunk/ politizálunk".
A hatvanas évei elején járó költőre kíváncsi volt kedves oktatója, Bartis Gabriella tanító néni is. Elégedetten nyugtázta, hogy az egykori szorgalmas, csendes kisfiú tollforgatásra adta a fejét.
Gálfalvi Dilna
Népújság (Marosvásárhely)
Mottó:
"az ég őszi kék/ de szívedben éjsötét/ dalok – őszikék"
Szeptember 22-én barátok, ismerősök hallgatták Czirmay Szabó Sándor verseit és rövid piblicisztikai írásait Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében. A szerzőről, akinek 2013-as Kiáltó csend című haikukötetét is kézbe vehették az érdeklődők, Bölöni Domokos beszélt.
Az 1950-ben Marosvásárhelyt született Czirmay Szabó Sándort nem könnyű "elemezni". Szűkszavú ember, halk szavú író. De nem humor és nem önirónia nélkül való. Erről tanúskodik alábbi szösszenete: "Szombat volt éppen, a Látó-estre igyekeztem. Útközben ismerősökkel találkozom, ők is oda mennek. Együtt tovább. A Kultúrpalota bejáratánál Gálfalvi György és a rendezvény meghívottai – a Budapesti Magyar Napló munkatársai. Gálfalvi bemutat. – Mészáros József stb., stb., Bölöni Domokos stb., stb. Címek, rangok stb. Már kuncogtam magamban: mi lesz velem? Itt én csak kakukktojás vagyok…
– … A KÖLTŐ – mutat rám Gálfalvi.
Egyetlen bűnöm vagy mentségem – nézőpont kérdése –, hogy aznap a helyi lap irodalmi mellékletében két rövid versem valóban megjelent". (Hogyan lettem költő?)
A Népújságban közölt jegyzetekből, cikkekből Doszlop Lídia Naómi nyújtott ízelítőt, a verseket és haikukat pedig Kilyén Ilka színművész tolmácsolta. Szerre nyíltak meg a tartózkodó, sőt borúlátó költő "rejtekhelyei", és tárultak elénk az életet és a társadalmat nyitott, kritikai szemmel mérlegelő embertársunk tömör lírai töprengései. Maga a szerző is szótlan alázattal figyelte, mint vált ki együttérző, helyeslő bólogatást verseivel, illetve önfeledt nevetést karikírozó, szatirikus publicisztikájával.
Maga is felolvasta két rövidprózáját, amelyek hangvétele Nagy Lajos kérlelhetetlenségét idézi a hallgatóban.
Sajátosan keserédes "önjellemzés" az alábbi haiku: "születtem s hordom/ magamban halálom/ az aszfalt tarka rét".
A rezignáltság sorai ezek: "mint múló mámor/ tovatűnt ifjúságunk/ politizálunk".
A hatvanas évei elején járó költőre kíváncsi volt kedves oktatója, Bartis Gabriella tanító néni is. Elégedetten nyugtázta, hogy az egykori szorgalmas, csendes kisfiú tollforgatásra adta a fejét.
Gálfalvi Dilna
Népújság (Marosvásárhely)
2016. szeptember 27.
Szakrális élmény a Csiky dísztermében
Egyedi, a szervezők szerint meditációra hívogató vándorkiállítás nyílt hétfőn délután az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében. A Pro Identitas Egyesület szervezésében – az Aradi Magyar Napok keretén belül – a nagytétényi Szeiber András, a Katolikus Közösségek Hálózatának (Háló) társelnöke tartott előadást a Szent Koronáról és a mának szóló üzenetéről. A tudományos és vallási szempontból is érdekfeszítő eseményről a következő lapszámunkban olvashatnak. A kiállítás egyébként még több napig látogatható a díszteremben.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)
Egyedi, a szervezők szerint meditációra hívogató vándorkiállítás nyílt hétfőn délután az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében. A Pro Identitas Egyesület szervezésében – az Aradi Magyar Napok keretén belül – a nagytétényi Szeiber András, a Katolikus Közösségek Hálózatának (Háló) társelnöke tartott előadást a Szent Koronáról és a mának szóló üzenetéről. A tudományos és vallási szempontból is érdekfeszítő eseményről a következő lapszámunkban olvashatnak. A kiállítás egyébként még több napig látogatható a díszteremben.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)
2016. szeptember 27.
Az Aradi Magyar Napok megnyitója, könyvbemutató
Kettős rendezvény az evangélikus-lutheránus templomban
Vasárnap az Aradi evangélikus-lutheránus templomban 17 órakor kezdődött istentisztelettel, hivatalosan is elindult az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozata. Ehhez igazodva, nt. Jakab István helybeli lelkipásztor köszöntötte a mintegy 80, különböző vallású hívet, név szerint megemlítve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, aki Fekete Károly művelődési alelnök társaságában vett részt a szertartáson. Ünnepi igehirdetésében nt. Jakab István lelkipásztor Józsoé könyvének V. fejezete, 13. és 15. verseiből kiindulva – miszerint az Úr seregének a vezére, Józsoét felszólította: oldd le sarudat a lábadról, mert szent hely az, ahol állsz! –, mélyreható elemzést tartott a magyar nyelv szépségeiről, egyedülálló szinonimáiról, majd a Hunor és Magor legendájával kezdve, mintegy negyvenperces előadást tartott a magyar történelemről. Előadásának végkövetkeztetése: az isteni szeretet kiáradása közöttünk, töltse el a magyarok lelkét is az egymás iránti szeretettel, az összetartozás nemes érzésével!
A kor legjobb tradíciója szerint készült
Az igehirdetés után következett könyvbemutatóra felkért Ujj János történelemtanár, helytörténész nem véletlenül bocsátotta előre: ennyi történelem után meg sem mer szólalni, majd kifejtette: mi, a Kárpát-medence délkeleti részén élő magyarok furcsa helyzetben vagyunk, hiszen ha valaki megkér, hogy mutassunk olyan régi egyházi épületeket, amelyek az ezeréves kereszténységünket bizonyítják, nem tudunk ilyeneket felmutatni. Miközben Nyugat-Európában állnak a gyönyörű középkori gótikus épületek, mint a párizsi Notre Dame vagy a kölni dóm, nálunk a XVIII. század előttről szinte semmi nem mAradt, csupán olyan romok, mint a glogováci romtemplom vagy a hasonló világosi rom. A török fennhatóság után elérkezünk a XVIII. század elejére, amikor már gyakorolni szabad a keresztény vallást. A török uralom másfél évszázada alatt ugyanis a történészek szerint, nálunk nem volt keresztényüldözés, csakhogy eltüntették a templomainkat, velük együtt a papságot is, ami felért a keresztényüldözéssel. Csupán a Bánságban 41 templom veszett oda. Az 1699-ben megkötött Karlócai Béke alkalmával készített kimutatás szerint, az egész Arad Vármegyében egyetlen, a máriAradnai kistemplom állott, az is siralmas állapotban. Tehát a XVIII. századtól az egyházra és a papságra hárult az előző 150 év alatt elpusztult egyházi javak újjáépítésének a feladata. A Vörös-templom egyike az újraépített templomainknak. Ujj János elmondta, ha fel kéne sorolni az újraépítéseket, kezdhetné az 1699–1702. között újraépített szerb ortodox templommal, majd folytathatná a két katolikus, illetve a XIX. század közepén a belvárosi református templommal. Vagyis minden magyar felekezetnek volt újraépült temploma, kivéve az evangélikus felekezetet. Róluk viszont tudni kell, hogy amikor a megyében a legtöbben voltak, 13 500 lelket számláltak, de a felét annak is a nagylaki szlovákok adták. A magyar evangélikusok Aradon, illetve a megyében oszlottak meg. Ez a gyönyörű templom viszont maga a csoda, mégpedig azért, mert egy 2000 fős gyülekezet képes volt felépíteni, 1906-ban fejezték be. Nála 2 évvel előbb épült fel a belvárosi minorita templom, csakhogy ahhoz 26 000 hívő tartozott. Az evangélikus-lutheránus templomnak a Szántay Lajos tervei alapján történt felépüléséről Brittich Erzsébet olvasott fel egy részletet Az Aradi evangélikus-lutheránus (Vörös) templom című kötetéből, amelyben sok, helyi érdekességre vonatkozó lábjegyzet található. Egyikben éppen Szántay Lajos életéről ír, aki 1872. február 20-án Aradon született, Zürichben végezte el a műépítészeti egyetemet, majd Aradon nyitott tervezőirodát. Aradon és környékén 77 kivitelezett tervet hajtott végre, de 16 munkája tervben mAradt. Ezenkívül kitűnően hegedült, a Filharmóniai Egyesület, illetve a Zenede elnöke volt. 1919 után a Magyar Párt országos alelnökévé választották, a szocializmus éveiben nagyon ínséges időket élt meg, 1961. március 8-án halt meg Aradon. Az elhangzottakhoz Ujj János helytörténész még hozzáfűzte: amit a templomban látnak, mindaz a kor legjobb tradíciója szerint készült, Frick József építésvezető irányításával, aki a belvárosi római katolikus templom építkezéseit is vezette. Egy olyan sváb ember volt, akit Tabakovicz Emil, de Szántay Lajos is szívesen alkalmazott terveinek a kivitelezésére. A harangok Hőnig Frigyesnek a harangöntő műhelyében készültek. Wegenstein Tibor, a környék legjobb orgonaépítője készítette az elektro-pneumatikus, két manuálos orgonát. A vitráliák a Budapesti Palka Józsefnek a munkáját dicsérik. Mondandójához hozzáfűzött egy vallomást: másfél évtizeddel ezelőtt, egy egyházi vezetőt azzal a javaslattal keresett fel, hogy meg kellene írni Arad templomainak a történetét. Azt a választ kapta, hogy felekezetenként kellene megírni, majd maga utána néz, de máig sem kapott semmiféle választ. Ez idő alatt Nagyváradon Fodor József általános helynök megírta a Szent László-templom, míg Temesváron Szekernyés János a Szent György-székesegyháznak a történetét. A régiónkban a Brittich Erzsébet munkája a harmadik ilyen jellegű mű. Adja Isten, hogy az elkövetkező időszakban kerüljön vállalkozó az Aradi templomok történetének a megírására.
Az elhangzottakhoz Brittich Erzsébet hozzáfűzte: a mostani munka felújítása annak, amit 10 évvel ezelőtt készített a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolájának a Rajz-és Művészet Tanszékére. 2006-ban, részletekben már megjelent a Kisharang egyházi kiadványban. Miután felolvasott egy részletet a vitráliák jóvoltából, a templomban kialakuló csodás fényvilágról, a szerző dedikálta a könyvét.
Nagy kár, hogy a kettős rendezvényt olyan fájdalmasan kevesen tisztelték meg a jelenlétükkel.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad)
Kettős rendezvény az evangélikus-lutheránus templomban
Vasárnap az Aradi evangélikus-lutheránus templomban 17 órakor kezdődött istentisztelettel, hivatalosan is elindult az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozata. Ehhez igazodva, nt. Jakab István helybeli lelkipásztor köszöntötte a mintegy 80, különböző vallású hívet, név szerint megemlítve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, aki Fekete Károly művelődési alelnök társaságában vett részt a szertartáson. Ünnepi igehirdetésében nt. Jakab István lelkipásztor Józsoé könyvének V. fejezete, 13. és 15. verseiből kiindulva – miszerint az Úr seregének a vezére, Józsoét felszólította: oldd le sarudat a lábadról, mert szent hely az, ahol állsz! –, mélyreható elemzést tartott a magyar nyelv szépségeiről, egyedülálló szinonimáiról, majd a Hunor és Magor legendájával kezdve, mintegy negyvenperces előadást tartott a magyar történelemről. Előadásának végkövetkeztetése: az isteni szeretet kiáradása közöttünk, töltse el a magyarok lelkét is az egymás iránti szeretettel, az összetartozás nemes érzésével!
A kor legjobb tradíciója szerint készült
Az igehirdetés után következett könyvbemutatóra felkért Ujj János történelemtanár, helytörténész nem véletlenül bocsátotta előre: ennyi történelem után meg sem mer szólalni, majd kifejtette: mi, a Kárpát-medence délkeleti részén élő magyarok furcsa helyzetben vagyunk, hiszen ha valaki megkér, hogy mutassunk olyan régi egyházi épületeket, amelyek az ezeréves kereszténységünket bizonyítják, nem tudunk ilyeneket felmutatni. Miközben Nyugat-Európában állnak a gyönyörű középkori gótikus épületek, mint a párizsi Notre Dame vagy a kölni dóm, nálunk a XVIII. század előttről szinte semmi nem mAradt, csupán olyan romok, mint a glogováci romtemplom vagy a hasonló világosi rom. A török fennhatóság után elérkezünk a XVIII. század elejére, amikor már gyakorolni szabad a keresztény vallást. A török uralom másfél évszázada alatt ugyanis a történészek szerint, nálunk nem volt keresztényüldözés, csakhogy eltüntették a templomainkat, velük együtt a papságot is, ami felért a keresztényüldözéssel. Csupán a Bánságban 41 templom veszett oda. Az 1699-ben megkötött Karlócai Béke alkalmával készített kimutatás szerint, az egész Arad Vármegyében egyetlen, a máriAradnai kistemplom állott, az is siralmas állapotban. Tehát a XVIII. századtól az egyházra és a papságra hárult az előző 150 év alatt elpusztult egyházi javak újjáépítésének a feladata. A Vörös-templom egyike az újraépített templomainknak. Ujj János elmondta, ha fel kéne sorolni az újraépítéseket, kezdhetné az 1699–1702. között újraépített szerb ortodox templommal, majd folytathatná a két katolikus, illetve a XIX. század közepén a belvárosi református templommal. Vagyis minden magyar felekezetnek volt újraépült temploma, kivéve az evangélikus felekezetet. Róluk viszont tudni kell, hogy amikor a megyében a legtöbben voltak, 13 500 lelket számláltak, de a felét annak is a nagylaki szlovákok adták. A magyar evangélikusok Aradon, illetve a megyében oszlottak meg. Ez a gyönyörű templom viszont maga a csoda, mégpedig azért, mert egy 2000 fős gyülekezet képes volt felépíteni, 1906-ban fejezték be. Nála 2 évvel előbb épült fel a belvárosi minorita templom, csakhogy ahhoz 26 000 hívő tartozott. Az evangélikus-lutheránus templomnak a Szántay Lajos tervei alapján történt felépüléséről Brittich Erzsébet olvasott fel egy részletet Az Aradi evangélikus-lutheránus (Vörös) templom című kötetéből, amelyben sok, helyi érdekességre vonatkozó lábjegyzet található. Egyikben éppen Szántay Lajos életéről ír, aki 1872. február 20-án Aradon született, Zürichben végezte el a műépítészeti egyetemet, majd Aradon nyitott tervezőirodát. Aradon és környékén 77 kivitelezett tervet hajtott végre, de 16 munkája tervben mAradt. Ezenkívül kitűnően hegedült, a Filharmóniai Egyesület, illetve a Zenede elnöke volt. 1919 után a Magyar Párt országos alelnökévé választották, a szocializmus éveiben nagyon ínséges időket élt meg, 1961. március 8-án halt meg Aradon. Az elhangzottakhoz Ujj János helytörténész még hozzáfűzte: amit a templomban látnak, mindaz a kor legjobb tradíciója szerint készült, Frick József építésvezető irányításával, aki a belvárosi római katolikus templom építkezéseit is vezette. Egy olyan sváb ember volt, akit Tabakovicz Emil, de Szántay Lajos is szívesen alkalmazott terveinek a kivitelezésére. A harangok Hőnig Frigyesnek a harangöntő műhelyében készültek. Wegenstein Tibor, a környék legjobb orgonaépítője készítette az elektro-pneumatikus, két manuálos orgonát. A vitráliák a Budapesti Palka Józsefnek a munkáját dicsérik. Mondandójához hozzáfűzött egy vallomást: másfél évtizeddel ezelőtt, egy egyházi vezetőt azzal a javaslattal keresett fel, hogy meg kellene írni Arad templomainak a történetét. Azt a választ kapta, hogy felekezetenként kellene megírni, majd maga utána néz, de máig sem kapott semmiféle választ. Ez idő alatt Nagyváradon Fodor József általános helynök megírta a Szent László-templom, míg Temesváron Szekernyés János a Szent György-székesegyháznak a történetét. A régiónkban a Brittich Erzsébet munkája a harmadik ilyen jellegű mű. Adja Isten, hogy az elkövetkező időszakban kerüljön vállalkozó az Aradi templomok történetének a megírására.
Az elhangzottakhoz Brittich Erzsébet hozzáfűzte: a mostani munka felújítása annak, amit 10 évvel ezelőtt készített a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolájának a Rajz-és Művészet Tanszékére. 2006-ban, részletekben már megjelent a Kisharang egyházi kiadványban. Miután felolvasott egy részletet a vitráliák jóvoltából, a templomban kialakuló csodás fényvilágról, a szerző dedikálta a könyvét.
Nagy kár, hogy a kettős rendezvényt olyan fájdalmasan kevesen tisztelték meg a jelenlétükkel.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad)
2016. szeptember 27.
Az Istenben való rendíthetetlen hit jegyében
Százéves templomot szenteltek fel Csernakeresztúron
Ünneplőbe öltözött vasárnap Hunyad megye egyetlen magyar többségű települése, Csernakeresztúr. A bukovinai Székelyek – Csernakeresztúrra való betelepedésüket követően – immár jó száz éve minden szeptember derekán Szent Kereszt-búcsúra gyűlnek össze hálát adni, ünnepelni, további áldást kérni életükre, munkájukra. Idén azonban különleges volt a búcsú, a kívül-belül szépen felújított templom ugyanis századik évfordulóját ünnepelte.
A szomszédos Déváról és Vajdahunyadról is sokan eljöttek, hiszen Csernakeresztúr nemcsak hogy a két város között félúton található, hanem erős rokoni és baráti szálak kötik össze az oda is telepített bukovinai székelyeket.
A magyar és székely zászlókkal feldíszített templom zsúfolásig megtelt, olyannyira, hogy sokan be sem fértek, kintről hallgatták az ünnepi szentmisét.
Különböző megpróbáltatások formájában mindannyiunk életében jelen van a kereszt, az Isteni gondviselés, a krisztusi áldozat és a bűnbocsánat jele. Keresztény embernek nem szabad siránkozva és alkudozva hordoznia, nem kérdőjelezheti meg az isteni akaratot, hangsúlyozta a szentmisét celebráló Jakubinyi György Gyulafehérvári érsek. Minden megpróbáltatás a javunkat szolgálja, az ember azzal kerül közelebb Jézushoz. A tiszta szívvel megélt élet gyümölcse minden szenvedésért kárpótol.
Az érsek felszentelte a felújított templomot, amely a helyi bukovinai székelyek megmAradását és hitét bizonyítja. A templom épületénél azonban fontosabb az élő katolikus közösség, az adja a reménységet. Bíztatással köszöntötte a közösséget Tóth János helyi plébános is, megköszönve mindazoknak, akik anyagiakkal, munkával vagy imákkal segítették a templom felújítását. A plébános úr által vezényelt kórus alkalomhoz illő egyházi kórusművek előadásával tette még ünnepélyesebbé a szentmisét.
Zarándok vendégek
A százéves felszentelési szentmise előtt zarándokok látogatták meg a csernakeresztúri templomot. 120-an voltak, a dévái Szent Ferenc Alapítványtól jöttek Böjte Csaba atya kezdeményezésére. Tulajdonképpen Déváról Vajdahunyadra zarándokoltak el gyalog, hogy a vár 600 éves kápolnájában imádkozzanak békéért, a pappá avatásának 75. évfordulóját szombaton ünneplő 98 éves Bíró Antal atyáért és egy sikeres tanévért. Útközben természetesen megálltak a dévai Szent Antal-templomnál, illetve a nagy ünnepségre készülő csernakeresztúri Szentkereszt-templomnál, ahol alkalomhoz illő dalokat énekeltek, illetve imádkoztak.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Százéves templomot szenteltek fel Csernakeresztúron
Ünneplőbe öltözött vasárnap Hunyad megye egyetlen magyar többségű települése, Csernakeresztúr. A bukovinai Székelyek – Csernakeresztúrra való betelepedésüket követően – immár jó száz éve minden szeptember derekán Szent Kereszt-búcsúra gyűlnek össze hálát adni, ünnepelni, további áldást kérni életükre, munkájukra. Idén azonban különleges volt a búcsú, a kívül-belül szépen felújított templom ugyanis századik évfordulóját ünnepelte.
A szomszédos Déváról és Vajdahunyadról is sokan eljöttek, hiszen Csernakeresztúr nemcsak hogy a két város között félúton található, hanem erős rokoni és baráti szálak kötik össze az oda is telepített bukovinai székelyeket.
A magyar és székely zászlókkal feldíszített templom zsúfolásig megtelt, olyannyira, hogy sokan be sem fértek, kintről hallgatták az ünnepi szentmisét.
Különböző megpróbáltatások formájában mindannyiunk életében jelen van a kereszt, az Isteni gondviselés, a krisztusi áldozat és a bűnbocsánat jele. Keresztény embernek nem szabad siránkozva és alkudozva hordoznia, nem kérdőjelezheti meg az isteni akaratot, hangsúlyozta a szentmisét celebráló Jakubinyi György Gyulafehérvári érsek. Minden megpróbáltatás a javunkat szolgálja, az ember azzal kerül közelebb Jézushoz. A tiszta szívvel megélt élet gyümölcse minden szenvedésért kárpótol.
Az érsek felszentelte a felújított templomot, amely a helyi bukovinai székelyek megmAradását és hitét bizonyítja. A templom épületénél azonban fontosabb az élő katolikus közösség, az adja a reménységet. Bíztatással köszöntötte a közösséget Tóth János helyi plébános is, megköszönve mindazoknak, akik anyagiakkal, munkával vagy imákkal segítették a templom felújítását. A plébános úr által vezényelt kórus alkalomhoz illő egyházi kórusművek előadásával tette még ünnepélyesebbé a szentmisét.
Zarándok vendégek
A százéves felszentelési szentmise előtt zarándokok látogatták meg a csernakeresztúri templomot. 120-an voltak, a dévái Szent Ferenc Alapítványtól jöttek Böjte Csaba atya kezdeményezésére. Tulajdonképpen Déváról Vajdahunyadra zarándokoltak el gyalog, hogy a vár 600 éves kápolnájában imádkozzanak békéért, a pappá avatásának 75. évfordulóját szombaton ünneplő 98 éves Bíró Antal atyáért és egy sikeres tanévért. Útközben természetesen megálltak a dévai Szent Antal-templomnál, illetve a nagy ünnepségre készülő csernakeresztúri Szentkereszt-templomnál, ahol alkalomhoz illő dalokat énekeltek, illetve imádkoztak.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2016. szeptember 27.
„Kicsi falum dolgos népe”
Gyorokon, a község „tisztaságnapjaiba” bekapcsolódtak a „telepi” kisiskolások és óvodások is. Szeptember 23-án, pénteken, a hűvös idő ellenére, két óvó és egy tanító néni vezetésével részt vettek a környékükön szétszórt szemét összegyűjtésében.
Kis kezükre kesztyűt húztak, felszerelkeztek műanyag zsákokkal. Hadat üzentek az elhajított pillepalackoknak, nejlonzacskóknak, papírhulladéknak.
Értelmes munkát végeztek, példát mutattak a felnőtteknek.
Akik látták az apróságok szorgos igyekezetét, kétszer is meggondolják majd, mielőtt félredobják, elhajítják a fölöslegessé vált csomagolóanyagot és egyéb hulladékot.
Jogosan bízunk abban is, hogy azok a gyerekek, akiket bekapcsoltak az ilyen közhasznú munkába, felnőttkorukban nem szaporítják a szemetelők táborát.
Mi, szülők és nagyszülők büszkék vagyunk kicsinyeinkre, kis falunk dolgos népére.
Tusa Erzsébet nagymama
Nyugati Jelen (Arad)
Gyorokon, a község „tisztaságnapjaiba” bekapcsolódtak a „telepi” kisiskolások és óvodások is. Szeptember 23-án, pénteken, a hűvös idő ellenére, két óvó és egy tanító néni vezetésével részt vettek a környékükön szétszórt szemét összegyűjtésében.
Kis kezükre kesztyűt húztak, felszerelkeztek műanyag zsákokkal. Hadat üzentek az elhajított pillepalackoknak, nejlonzacskóknak, papírhulladéknak.
Értelmes munkát végeztek, példát mutattak a felnőtteknek.
Akik látták az apróságok szorgos igyekezetét, kétszer is meggondolják majd, mielőtt félredobják, elhajítják a fölöslegessé vált csomagolóanyagot és egyéb hulladékot.
Jogosan bízunk abban is, hogy azok a gyerekek, akiket bekapcsoltak az ilyen közhasznú munkába, felnőttkorukban nem szaporítják a szemetelők táborát.
Mi, szülők és nagyszülők büszkék vagyunk kicsinyeinkre, kis falunk dolgos népére.
Tusa Erzsébet nagymama
Nyugati Jelen (Arad)
2016. szeptember 27.
Távozott hivatala éléről a SIE vezetője
Lemondott hivataláról hétfőn Mihai Răzvan Ungureanu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, aki tavaly júniusban kezdte meg második mandátumát a kémszolgálat élén. Az elnöki hivatal szóvivője közölte: Klaus Johannis államfő elfogadta lemondását, a SIE ideiglenes vezetését pedig helyettesére, Silviu Predoiu tábornokra bízta.
Ungureanu távozásának oka egyelőre nem ismert: a hírtelevíziók szerint összefügghet azzal, hogy a SIE tavasszal nyilvános pengeváltásba keveredett Laura Codruţa Kövesivel, a korrupcióellenes ügyészség vezetőjével. A főügyész a román közéleti szereplőket is érintő panamai offshore-botrány idején arra panaszkodott, hogy a SIE – a többi román titkosszolgálattal ellentétben – nem segíti a vádhatóság munkáját, és az utóbbi években a DNA egyetlen jelentést sem kapott a SIE-től.
Szabadság (Kolozsvár)
Lemondott hivataláról hétfőn Mihai Răzvan Ungureanu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, aki tavaly júniusban kezdte meg második mandátumát a kémszolgálat élén. Az elnöki hivatal szóvivője közölte: Klaus Johannis államfő elfogadta lemondását, a SIE ideiglenes vezetését pedig helyettesére, Silviu Predoiu tábornokra bízta.
Ungureanu távozásának oka egyelőre nem ismert: a hírtelevíziók szerint összefügghet azzal, hogy a SIE tavasszal nyilvános pengeváltásba keveredett Laura Codruţa Kövesivel, a korrupcióellenes ügyészség vezetőjével. A főügyész a román közéleti szereplőket is érintő panamai offshore-botrány idején arra panaszkodott, hogy a SIE – a többi román titkosszolgálattal ellentétben – nem segíti a vádhatóság munkáját, és az utóbbi években a DNA egyetlen jelentést sem kapott a SIE-től.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Kampánykezdet
Hiába hálálkodott Gabriel Oprea – nem őt, hanem magukat védték a szenátorok, amikor múlt hétfőn a mentelmi jog felfüggesztése ellen szavaztak.
A jól ismert „tartsunk össze, ki tudja, ki lesz a következő?”-típusú szolidaritás, amit megszokhattunk már. Egy utolsó fityisz a politikum részéről a rettegett Országos Korrupcióellenes Hatóságnak ( DNA), most, mandátum végén, még akkor is, ha ezzel az ellenszavazók azt kockáztatják, hogy sokak szemében gyilkosság bűnpártolóivá léptek elő, hiszen Opreát már nem csak korrupcióval vádolják, hanem Bogdan Gigina motoros rendőr tragikus balesetéért is felelősnek tartják.
E parlamenti mandátum alatt a DNA ötven alkalommal fordult a törvényhozáshoz, amelyben bűnvádi eljárás indításához kért jóváhagyást különböző képviselők, szenátorok ellen. A parlament húsz esetben nem tette lehetővé a vizsgálatot, 12 honatya úszta meg ezidáig ép bőrrel. Februárban a korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolt Opreát a szenátus kiszolgáltatta, most azonban nem. Az érintett szerint szenátortársai a DNA dosszié-gyártási technikáira, mondvacsinált ürügyeire akadhattak ki, ő ugyanis a szolgálati kocsi hátsó ülésén révedezett a fárasztó nap után, hogyan lehetne emberöléssel vádolni?
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)
Hiába hálálkodott Gabriel Oprea – nem őt, hanem magukat védték a szenátorok, amikor múlt hétfőn a mentelmi jog felfüggesztése ellen szavaztak.
A jól ismert „tartsunk össze, ki tudja, ki lesz a következő?”-típusú szolidaritás, amit megszokhattunk már. Egy utolsó fityisz a politikum részéről a rettegett Országos Korrupcióellenes Hatóságnak ( DNA), most, mandátum végén, még akkor is, ha ezzel az ellenszavazók azt kockáztatják, hogy sokak szemében gyilkosság bűnpártolóivá léptek elő, hiszen Opreát már nem csak korrupcióval vádolják, hanem Bogdan Gigina motoros rendőr tragikus balesetéért is felelősnek tartják.
E parlamenti mandátum alatt a DNA ötven alkalommal fordult a törvényhozáshoz, amelyben bűnvádi eljárás indításához kért jóváhagyást különböző képviselők, szenátorok ellen. A parlament húsz esetben nem tette lehetővé a vizsgálatot, 12 honatya úszta meg ezidáig ép bőrrel. Februárban a korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolt Opreát a szenátus kiszolgáltatta, most azonban nem. Az érintett szerint szenátortársai a DNA dosszié-gyártási technikáira, mondvacsinált ürügyeire akadhattak ki, ő ugyanis a szolgálati kocsi hátsó ülésén révedezett a fárasztó nap után, hogyan lehetne emberöléssel vádolni?
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Kolozsvár a párhuzamos társadalmak városa
Bár Kolozsvár nem kapta meg a kulturális fővárosi címet, mindenképpen nyertesnek számít Hegedűs Csilla, az RMDSZ kulturális ügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke szerint, aki a pályázatot bemutató bizottság tagjaként is kiállt Kolozsvár mellett.
A kincses város hatalmas pozitívumaként számon tartott pezsgő kulturális élet ezúttal igencsak nagy hátránynak számított, hiszen a zsűri annak a városnak ítéli oda a címet, amelynek a legnagyobb szüksége van rá. A kulturális főváros projektet gyakorlatba kívánja ültetni a városvezetés, remélhetőleg a kidolgozók által elképzelt szellemiségben, amelyben nyíltan felvállalta a párhuzamos társadalmak problematikáját, és a hozzá kapcsolódó gondok rendezésének szükségességét. A város legnagyobb problémája az, hogy párhuzamos társadalmak élnek benne, olyan csoportok, akik jóformán sehol sem találkoznak egymással. – Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa címmel vagy anélkül – véli.
Szabadság (Kolozsvár)
Bár Kolozsvár nem kapta meg a kulturális fővárosi címet, mindenképpen nyertesnek számít Hegedűs Csilla, az RMDSZ kulturális ügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke szerint, aki a pályázatot bemutató bizottság tagjaként is kiállt Kolozsvár mellett.
A kincses város hatalmas pozitívumaként számon tartott pezsgő kulturális élet ezúttal igencsak nagy hátránynak számított, hiszen a zsűri annak a városnak ítéli oda a címet, amelynek a legnagyobb szüksége van rá. A kulturális főváros projektet gyakorlatba kívánja ültetni a városvezetés, remélhetőleg a kidolgozók által elképzelt szellemiségben, amelyben nyíltan felvállalta a párhuzamos társadalmak problematikáját, és a hozzá kapcsolódó gondok rendezésének szükségességét. A város legnagyobb problémája az, hogy párhuzamos társadalmak élnek benne, olyan csoportok, akik jóformán sehol sem találkoznak egymással. – Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa címmel vagy anélkül – véli.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Kolozsváron tartottak bemutatót a Sztánai Lovasok
Valóságos „lovas invázió” volt vasárnap Erdély fővárosában: a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület látványos lovasbemutatót tartott a Fellegváron. Erdélyben többek között a Bonchidai Kastélynapokon 11 éven keresztül bemutatókon részt vevő, sztánai lovasokként ismert csapat, tegnap a PONT csoportnak a COM’ON, Kolozsvár! projektje keretében lépett fel.
A projektet a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal támogatta. A rendezvény során a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület csapata látványos, a közönség és sajtó által is több ízben dicsért lovasbemutatót tartott a közönségnek.
A jelenlévők betekintést nyerhettek a hunok és más keleti népcsoportok hagyományaiba, a nomád életmódba, illetve a vadászati és harci technikákba. A bemutató után – a lehetőségek függvényében – az érdeklődők lovagolhattak.
GEBERÁN BIANKA
Szabadság (Kolozsvár)
Valóságos „lovas invázió” volt vasárnap Erdély fővárosában: a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület látványos lovasbemutatót tartott a Fellegváron. Erdélyben többek között a Bonchidai Kastélynapokon 11 éven keresztül bemutatókon részt vevő, sztánai lovasokként ismert csapat, tegnap a PONT csoportnak a COM’ON, Kolozsvár! projektje keretében lépett fel.
A projektet a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal támogatta. A rendezvény során a Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület csapata látványos, a közönség és sajtó által is több ízben dicsért lovasbemutatót tartott a közönségnek.
A jelenlévők betekintést nyerhettek a hunok és más keleti népcsoportok hagyományaiba, a nomád életmódba, illetve a vadászati és harci technikákba. A bemutató után – a lehetőségek függvényében – az érdeklődők lovagolhattak.
GEBERÁN BIANKA
Szabadság (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Elkezdődött a Kolozsvári Zsidó Hitközség ötödik szimpóziuma
Zsidó személyiségek a Kolozsvári orvoslásban – ez a témája a Kolozsvári Zsidó Hitközség által immár ötödik alkalommal megszervezett szimpóziumnak (Adalékok a Kolozsvári zsidóság múltjához), amelynek a nap folyamán a Művészeti Múzeum Tonitza terme ad otthont. A reggeli ünnepélyes megnyitón Schwartz Róbert, a Zsidó Hitközség elnöke, Aurel Veiner, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke és Vákár István, a Kolozs megyei Tanács alelnöke köszöntötte a résztvevőket, Lucian Nastasă-Kovács pedig a tavalyi szimpózium előadásainak írott változatát tartalmazó kötetet ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.
ROHONYI D. IVÁN
Szabadság (Kolozsvár)
Zsidó személyiségek a Kolozsvári orvoslásban – ez a témája a Kolozsvári Zsidó Hitközség által immár ötödik alkalommal megszervezett szimpóziumnak (Adalékok a Kolozsvári zsidóság múltjához), amelynek a nap folyamán a Művészeti Múzeum Tonitza terme ad otthont. A reggeli ünnepélyes megnyitón Schwartz Róbert, a Zsidó Hitközség elnöke, Aurel Veiner, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke és Vákár István, a Kolozs megyei Tanács alelnöke köszöntötte a résztvevőket, Lucian Nastasă-Kovács pedig a tavalyi szimpózium előadásainak írott változatát tartalmazó kötetet ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.
ROHONYI D. IVÁN
Szabadság (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Temesvár nagybetűs lehetősége magyar szemmel
Elsősorban a lehetőséget látják az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésében a Temesvári magyar közösség kulturális és közéleti vezetői. A Krónikának ugyanakkor nem győzték hangsúlyozni: a történelmi Bánság egészét, illetve a teljes romániai magyar közösséget be kívánják vonni a nagyszabású programsorozatba.
Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója a Krónikának elmondta: az általa vezetett intézmény a tervezés időszakában, már a kezdetektől csatlakozott a pályázat kidolgozásához. „Amikor megalakult az Európa Kulturális Fővárosáért Alapítvány, a Temesvári magyar színház alapító tag volt, majd később, amikor az alapítvány átalakult kulturális egyesületté, akkor is jelen volt az intézményünk a pályázat előkészítésének minden szakaszában” – magyarázta. Hozzáfűzte, a továbbiakban a teátrum a tervezés helyett cselekvési fázisba lép, egyszerűen megvalósítják mindazt, amit elterveztek.
2021 csak a jéghegy csúcsa
Balázs Attila elmondta: a pályázatba foglalt szinte valamennyi programban részt vesznek, ezeknek nem csupán kulturális, hanem szociális vetülete is van. Az eseménysorozat a teljes történelmi Bánságot lefedi, ugyanakkor szerinte az egyik legerősebb eleme a programsorozatnak az általuk szervezett Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) lesz, amelyet 2017 májusában tizedik alkalommal valósítanak meg, 2021-ben pedig a 14. fesztiválra kerül sor. Hozzáfűzte, a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió legjelentősebb előadásait évről évre bemutató seregszemlére igyekeznek olyan előadásokat, alkotókat meghívni, akik meghatározóak a térségben, az esemény találkozó, fórum jellege pedig a továbbiakban is megmArad.
Mint részletezte, maga a tény, hogy egy épületben – a Kultúrpalotában (közismert nevén opera), amelyet a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján építettek 1873 és 1875 között – négy különböző intézmény, az opera, a román színház, a német színház és a magyar színház kap helyet, mutatja, hogy a multikulturalitás eddig is jelen volt Temesváron, „ezt sem kellett újonnan kitalálni”.
A magyar és a német színháznak egyébként korábban is voltak koprodukcióban készített előadásai. Elmondta: a következő időszakban kell kikísérletezniük, hogy ezeket az együttműködéseket hogyan lehet úgy bővíteni, hogy 2021-ben egy valóban átütő erejű, európai projektet hozzanak össze. A magyar társulat a régió egyéb színházaival is együttműködik, idén például egy horvát színházzal dolgoznak közös előadáson, ugyanakkor Arad támogatása is fontos volt a kulturális főváros cím elnyerésében.
Kérdésünkre, hogy mindez mennyire segíthet a Temesvári magyarság identitásának a megőrzésében, úgy nyilatkozott: elsősorban a lehetőséget teremti meg a cím a magyar közösség számára. „A felkészülés a pályázat legfontosabb része, a jéghegy alja, 2021 csak a csúcsa lesz. A projekt mindenképpen lehetőségeket teremt, hogy ezzel fog-e élni a magyar közösség vagy nem, azt nem tudom. Kulturálisintézmény-vezetőként magam sem tudok mást tenni, mint lehetőségeket teremteni. A lényeg az lenne, hogy a közösség éljen ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta a Krónikának Balázs Attila.
Az egész régiót képviselik
Molnár Zsolt Temesvári parlamenti képviselő ugyanakkor úgy értékelt: nagy megtiszteltetés Temesvár számára, hogy elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, hiszen a döntőbe kizárólag kiváló pályázatok kerültek be: Kolozsvár és Nagybánya pályázata is nagyon jó volt, ráadásul Temesvár Bukarestet is legyűrte a versenyben. Szerinte a cím nagy lehetőség a városnak, hiszen a kulturális élet fellendülése mellett az infrastruktúra és az idegenforgalom fejlesztését is elősegíti.
„A felkészülés évei alatt sokat fog gazdagodni a Temesvári kulturális élet, sok európai és világszínvonalú produkciót fognak ez idő alatt bemutatni a városban, ugyanakkor – ahogy az már Szeben esetében is látható volt – a városkép átalakítására is lehetősége lesz a Bánság fővárosának. A címnek köszönhetően felújíthatják a belvárosi régi épületek homlokzatát, 2021-ben pedig várhatóan sok turista látogat majd Temesvárra” – fogalmazott Molnár Zsolt.
A képviselő szerint Temesvár pályázatának nagy erőssége az volt, hogy már eleve a teljes régió pályázataként jelentkezett. Már a kezdetektől a testvérvárosokkal, valamint a Bánság többi városával közösen dolgozták ki a pályázat programját. Magyarországról Budapest és Szeged testvérvárosi minőségükben támogatták a Temesvári pályázatot, de Szerbiából is több város (Újvidék, Nagykikinda, Versec) melléjük állt. Szintén a Temesvári pályázatot támogatták a környező megyék megyeszékhelyei: Resicabánya, Déva és Arad.
„Feltett szándékunk, hogy a három országhatár által elválasztott történelmi Bánság régióban, de még azon is túl érezhető legyen a kulturális fővárosi cím hatása, a pályázat vezetői valamennyi támogató várossal külön együttműködési szerződést kötnek” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a Bánságban hagyománya van ennek a kapcsolatrendszernek, sokat dolgoztak azon, hogy a jelenleg Szerbiában élő bánsági magyarok is becsatlakozhassanak a romániai oldalon élő bánságiak kulturális életébe.
„Az Európa Kulturális Fővárosa cím lehetőséget biztosít a Temesvári magyar közösségnek is, hogy felmutassa kulturális értékeit, ugyanakkor a bánsági multikulturalizmus szellemében valamennyi nemzeti közösség számára lehetőség nyílik erre. Mi, magyarok arra számítunk, hogy az egész romániai magyar közösség be tud majd kapcsolódni ebbe a folyamatba, igyekszünk partnerségeket, kapcsolatokat építeni valamennyi magyar kulturális intézménnyel, hogy 2021-ben méltóképpen tudjuk felmutatni a romániai magyarság értékeit Temesváron” – nyilatkozta a Krónikának Molnár Zsolt.
A magyar napoknak is több forrás juthat
Tamás Péter, a Temesvári Magyar Napokat szeptember 30–október 2. között először, de hagyományteremtő szándékkal megszervező Várbástya Egyesület elnöke, Magyarország tiszteletbeli Temesvári konzulja a Krónikának úgy értékelt: a kulturális fővárosi címnek köszönhetően jövőre a Temesvári Magyar Napok megszervezésére is biztosan több forrás jut, hiszen napi szinten együtt dolgoznak a Temesvári városvezetéssel. A magyar napok része kíván lenni a 2021-es programsorozatnak, kölcsönösen segítik egymást ebben. A Temesvári Magyar Napokat egyébként a Várbástya Egyesület már jóval azelőtt elkezdte szervezni, hogy kiderült: Temesvár lesz Európa kulturális fővárosa 2021-ben, de természetesen lobbiztak a cím elnyeréséért.
Kérdésünkre, hogy a Temesvári Magyar Napok tervezését a jövőben mennyiben változtatja meg a cím elnyerése, úgy nyilatkozott: „Bátrabbak leszünk, számítunk arra, hogy Európa egyik kulturális fővárosa a kisebbségeivel is figyelmes lesz. Tudjuk, hogy ez így lesz, hiszen Temesvár polgármesteri hivatala mindig is példamutatóan összefogta az itteni kisebbségi közösségeket” – fogalmazott. Tamás Péter emlékeztetett, hogy Temesvár a különböző nemzetiségeket illetően egyébként is a legsokszínűbb városa Romániának. „Itt mindig is nagyon nyitott, európai hangulat volt” – mutatott rá Tamás Péter.
A fény metaforájára építettek
Temesvár nyertes EKF-pályázata több mint 1000 eseményt, a város infrastruktúrájának javítását, átfogó kulturális stratégiát ígér, amelynek hatása 2021 után is érezhető lesz. A pályázat „a fény erőteljes metaforájából” indul ki, abból, hogy 1885-ben Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az utcai közvilágítást, 1989-ben pedig a Ceauşescu-rezsim elleni forradalom szikrái Temesvár utcáin pattantak ki. Kulturális programtervezetüket úgy képzelték el, mint képzeletbeli utazást a magány és közösség, sötétség és fény között.
A programtervezet szerint Temesváron 2017-től kezdődően konferenciák, rezidenciaprogramok, „innovációs laboratóriumok” lesznek. 2021-re megrendeznék az 1989 előtti és utáni kelet-európai művészeti mozgalmak retrospektív kiállítását, létrehoznák többek között a Szubverzív Zene Galériáját és a Forradalom Interaktív Múzeumát, amelyek felnőtteknek és gyerekeknek is emészthető módon mutatnák be az eseményeket.
Amint arról már beszámoltunk, Temesvár 48,5 millió eurós költségvetéssel készül az európai kulturális főváros projektre, ezzel Bukarest után a második legnagyobb költségvetése volt a döntős romániai városok közül. 2017-re hozzávetőlegesen az összeg 5,5 százalékát különítenék el, az elkülönített összeg pedig évről évre nőne 2021-ig. A teljes költségvetésből 20 millió euró a Temesvári Polgármesteri Hivatal, 5 millió euró a Temes megyei tanács hozzájárulása, a fennmAradó összeget európai uniós alapok és szponzorok segítségével fedeznék, de a művelődésügyi minisztérium támogatására is számítanak.
Temesvárnak több mint 300 000 lakosa van, és több mint 40 000 egyetemista látogatja a város öt egyetemét. A városban 24 könyvtár, 19 mozi, 11 konferenciaterem, 14 kortárs művészeti galéria, hat színház, négy múzeum, egy filharmónia és egy opera, négy kulturális tér, 24 iskola működik. Több fesztivált is szerveznek itt, a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón kívül például az Európai Előadóművészeti Fesztivált, a Temesvári dzsesszesztivált vagy a Plai Fesztivált. A címre tizennégy város pályázott az országból. Közülük választották ki decemberben a négy döntőst, majd Temesvárt. Az 1985 óta osztott címet évente két város viseli az Európai Unió tagországaiból vagy a csatlakozni vágyó országokból. Temesvár mellett 2021-ben egy görögországi város lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Elsősorban a lehetőséget látják az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésében a Temesvári magyar közösség kulturális és közéleti vezetői. A Krónikának ugyanakkor nem győzték hangsúlyozni: a történelmi Bánság egészét, illetve a teljes romániai magyar közösséget be kívánják vonni a nagyszabású programsorozatba.
Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója a Krónikának elmondta: az általa vezetett intézmény a tervezés időszakában, már a kezdetektől csatlakozott a pályázat kidolgozásához. „Amikor megalakult az Európa Kulturális Fővárosáért Alapítvány, a Temesvári magyar színház alapító tag volt, majd később, amikor az alapítvány átalakult kulturális egyesületté, akkor is jelen volt az intézményünk a pályázat előkészítésének minden szakaszában” – magyarázta. Hozzáfűzte, a továbbiakban a teátrum a tervezés helyett cselekvési fázisba lép, egyszerűen megvalósítják mindazt, amit elterveztek.
2021 csak a jéghegy csúcsa
Balázs Attila elmondta: a pályázatba foglalt szinte valamennyi programban részt vesznek, ezeknek nem csupán kulturális, hanem szociális vetülete is van. Az eseménysorozat a teljes történelmi Bánságot lefedi, ugyanakkor szerinte az egyik legerősebb eleme a programsorozatnak az általuk szervezett Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) lesz, amelyet 2017 májusában tizedik alkalommal valósítanak meg, 2021-ben pedig a 14. fesztiválra kerül sor. Hozzáfűzte, a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió legjelentősebb előadásait évről évre bemutató seregszemlére igyekeznek olyan előadásokat, alkotókat meghívni, akik meghatározóak a térségben, az esemény találkozó, fórum jellege pedig a továbbiakban is megmArad.
Mint részletezte, maga a tény, hogy egy épületben – a Kultúrpalotában (közismert nevén opera), amelyet a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei alapján építettek 1873 és 1875 között – négy különböző intézmény, az opera, a román színház, a német színház és a magyar színház kap helyet, mutatja, hogy a multikulturalitás eddig is jelen volt Temesváron, „ezt sem kellett újonnan kitalálni”.
A magyar és a német színháznak egyébként korábban is voltak koprodukcióban készített előadásai. Elmondta: a következő időszakban kell kikísérletezniük, hogy ezeket az együttműködéseket hogyan lehet úgy bővíteni, hogy 2021-ben egy valóban átütő erejű, európai projektet hozzanak össze. A magyar társulat a régió egyéb színházaival is együttműködik, idén például egy horvát színházzal dolgoznak közös előadáson, ugyanakkor Arad támogatása is fontos volt a kulturális főváros cím elnyerésében.
Kérdésünkre, hogy mindez mennyire segíthet a Temesvári magyarság identitásának a megőrzésében, úgy nyilatkozott: elsősorban a lehetőséget teremti meg a cím a magyar közösség számára. „A felkészülés a pályázat legfontosabb része, a jéghegy alja, 2021 csak a csúcsa lesz. A projekt mindenképpen lehetőségeket teremt, hogy ezzel fog-e élni a magyar közösség vagy nem, azt nem tudom. Kulturálisintézmény-vezetőként magam sem tudok mást tenni, mint lehetőségeket teremteni. A lényeg az lenne, hogy a közösség éljen ezekkel a lehetőségekkel” – nyilatkozta a Krónikának Balázs Attila.
Az egész régiót képviselik
Molnár Zsolt Temesvári parlamenti képviselő ugyanakkor úgy értékelt: nagy megtiszteltetés Temesvár számára, hogy elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, hiszen a döntőbe kizárólag kiváló pályázatok kerültek be: Kolozsvár és Nagybánya pályázata is nagyon jó volt, ráadásul Temesvár Bukarestet is legyűrte a versenyben. Szerinte a cím nagy lehetőség a városnak, hiszen a kulturális élet fellendülése mellett az infrastruktúra és az idegenforgalom fejlesztését is elősegíti.
„A felkészülés évei alatt sokat fog gazdagodni a Temesvári kulturális élet, sok európai és világszínvonalú produkciót fognak ez idő alatt bemutatni a városban, ugyanakkor – ahogy az már Szeben esetében is látható volt – a városkép átalakítására is lehetősége lesz a Bánság fővárosának. A címnek köszönhetően felújíthatják a belvárosi régi épületek homlokzatát, 2021-ben pedig várhatóan sok turista látogat majd Temesvárra” – fogalmazott Molnár Zsolt.
A képviselő szerint Temesvár pályázatának nagy erőssége az volt, hogy már eleve a teljes régió pályázataként jelentkezett. Már a kezdetektől a testvérvárosokkal, valamint a Bánság többi városával közösen dolgozták ki a pályázat programját. Magyarországról Budapest és Szeged testvérvárosi minőségükben támogatták a Temesvári pályázatot, de Szerbiából is több város (Újvidék, Nagykikinda, Versec) melléjük állt. Szintén a Temesvári pályázatot támogatták a környező megyék megyeszékhelyei: Resicabánya, Déva és Arad.
„Feltett szándékunk, hogy a három országhatár által elválasztott történelmi Bánság régióban, de még azon is túl érezhető legyen a kulturális fővárosi cím hatása, a pályázat vezetői valamennyi támogató várossal külön együttműködési szerződést kötnek” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a Bánságban hagyománya van ennek a kapcsolatrendszernek, sokat dolgoztak azon, hogy a jelenleg Szerbiában élő bánsági magyarok is becsatlakozhassanak a romániai oldalon élő bánságiak kulturális életébe.
„Az Európa Kulturális Fővárosa cím lehetőséget biztosít a Temesvári magyar közösségnek is, hogy felmutassa kulturális értékeit, ugyanakkor a bánsági multikulturalizmus szellemében valamennyi nemzeti közösség számára lehetőség nyílik erre. Mi, magyarok arra számítunk, hogy az egész romániai magyar közösség be tud majd kapcsolódni ebbe a folyamatba, igyekszünk partnerségeket, kapcsolatokat építeni valamennyi magyar kulturális intézménnyel, hogy 2021-ben méltóképpen tudjuk felmutatni a romániai magyarság értékeit Temesváron” – nyilatkozta a Krónikának Molnár Zsolt.
A magyar napoknak is több forrás juthat
Tamás Péter, a Temesvári Magyar Napokat szeptember 30–október 2. között először, de hagyományteremtő szándékkal megszervező Várbástya Egyesület elnöke, Magyarország tiszteletbeli Temesvári konzulja a Krónikának úgy értékelt: a kulturális fővárosi címnek köszönhetően jövőre a Temesvári Magyar Napok megszervezésére is biztosan több forrás jut, hiszen napi szinten együtt dolgoznak a Temesvári városvezetéssel. A magyar napok része kíván lenni a 2021-es programsorozatnak, kölcsönösen segítik egymást ebben. A Temesvári Magyar Napokat egyébként a Várbástya Egyesület már jóval azelőtt elkezdte szervezni, hogy kiderült: Temesvár lesz Európa kulturális fővárosa 2021-ben, de természetesen lobbiztak a cím elnyeréséért.
Kérdésünkre, hogy a Temesvári Magyar Napok tervezését a jövőben mennyiben változtatja meg a cím elnyerése, úgy nyilatkozott: „Bátrabbak leszünk, számítunk arra, hogy Európa egyik kulturális fővárosa a kisebbségeivel is figyelmes lesz. Tudjuk, hogy ez így lesz, hiszen Temesvár polgármesteri hivatala mindig is példamutatóan összefogta az itteni kisebbségi közösségeket” – fogalmazott. Tamás Péter emlékeztetett, hogy Temesvár a különböző nemzetiségeket illetően egyébként is a legsokszínűbb városa Romániának. „Itt mindig is nagyon nyitott, európai hangulat volt” – mutatott rá Tamás Péter.
A fény metaforájára építettek
Temesvár nyertes EKF-pályázata több mint 1000 eseményt, a város infrastruktúrájának javítását, átfogó kulturális stratégiát ígér, amelynek hatása 2021 után is érezhető lesz. A pályázat „a fény erőteljes metaforájából” indul ki, abból, hogy 1885-ben Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az utcai közvilágítást, 1989-ben pedig a Ceauşescu-rezsim elleni forradalom szikrái Temesvár utcáin pattantak ki. Kulturális programtervezetüket úgy képzelték el, mint képzeletbeli utazást a magány és közösség, sötétség és fény között.
A programtervezet szerint Temesváron 2017-től kezdődően konferenciák, rezidenciaprogramok, „innovációs laboratóriumok” lesznek. 2021-re megrendeznék az 1989 előtti és utáni kelet-európai művészeti mozgalmak retrospektív kiállítását, létrehoznák többek között a Szubverzív Zene Galériáját és a Forradalom Interaktív Múzeumát, amelyek felnőtteknek és gyerekeknek is emészthető módon mutatnák be az eseményeket.
Amint arról már beszámoltunk, Temesvár 48,5 millió eurós költségvetéssel készül az európai kulturális főváros projektre, ezzel Bukarest után a második legnagyobb költségvetése volt a döntős romániai városok közül. 2017-re hozzávetőlegesen az összeg 5,5 százalékát különítenék el, az elkülönített összeg pedig évről évre nőne 2021-ig. A teljes költségvetésből 20 millió euró a Temesvári Polgármesteri Hivatal, 5 millió euró a Temes megyei tanács hozzájárulása, a fennmAradó összeget európai uniós alapok és szponzorok segítségével fedeznék, de a művelődésügyi minisztérium támogatására is számítanak.
Temesvárnak több mint 300 000 lakosa van, és több mint 40 000 egyetemista látogatja a város öt egyetemét. A városban 24 könyvtár, 19 mozi, 11 konferenciaterem, 14 kortárs művészeti galéria, hat színház, négy múzeum, egy filharmónia és egy opera, négy kulturális tér, 24 iskola működik. Több fesztivált is szerveznek itt, a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón kívül például az Európai Előadóművészeti Fesztivált, a Temesvári dzsesszesztivált vagy a Plai Fesztivált. A címre tizennégy város pályázott az országból. Közülük választották ki decemberben a négy döntőst, majd Temesvárt. Az 1985 óta osztott címet évente két város viseli az Európai Unió tagországaiból vagy a csatlakozni vágyó országokból. Temesvár mellett 2021-ben egy görögországi város lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Székely szabadság napja: eltörölték a bírságot
MTI - A Marosvásárhelyi bíróság eltörölte azt a 6000 lejes bírságot, amellyel a Marosvásárhelyi csendőrség a székely szabadság napján tartott felvonulás és tiltakozás önkéntes rendfenntartóinak a vezetőjét, László Györgyöt sújtotta – jelentette be egy keddi Marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, és Kincses Előd, a megbírságolt ügyvédje.
Kincses Előd elmondta: a megbírságolt 41 önkéntes rendfenntartó közös keresetben támadta meg a számára kiállított bírságolási jegyzőkönyvet, a bíró azonban úgy döntött, mindegyikük ügyét külön tárgyalja le. László György ügye az első volt ebben a sorban, de az ügyvéd szerint nem kétséges, hogy a többi bírság ügyében is hasonló lesz az elsőfokú ítélet.
Szerinte a bíróság nem is dönthetett másként, miután a rendfenntartókat a csendőrség „be nem jelentett, be nem iktatott, vagy tiltott tömegrendezvény szervezéséért” bírságolta meg, a Marosvásárhelyi táblabíróság pedig júliusban jogerős ítéletben mondta ki, hogy a szervezők a törvénynek megfelelően bejelentették a tömegrendezvényt. Az ügyvéd azt is hozzátette, a székely szabadság napja önkéntes rendfenntartóira és résztvevőire kirótt bírságok után hivatali hatalommal való visszaélés miatt feljelentették a csendőrséget a katonai ügyészségen. Ebben az ügyben jövő héten kezdődnek a kihallgatások.
Izsák Balázs SZNT-elnök arra emlékeztetett, hogy a március 10-ei Marosvásárhelyi rendezvényen a Székelyföld területi autonómiája mellett, és a közigazgatás átszervezésére vonatkozó Bukaresti tervek ellen tüntettek. Szerinte a csendőrségi bírságok azt jelzik, hogy mindkettő tabutéma Romániában, és a hatóságok megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik ezekben az ügyekben felemelik a szavukat.
„26 évvel a rendszerváltás után is alapvető emberi jogokat sértenek a hatóságok Romániában” – jelentette ki Izsák Balázs. Hozzátette: ma azonban már nem állnak a hatóságok rendelkezésére olyan megtorlási eszközök, amilyenekkel az egykori a kommunista politikai rendőrség, a Szekuritáte rendelkezett. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy a szervezők a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal szemben és a csendőrséggel szemben is pert nyertek.
A székely szabadság napján 2016-ban és 2017-ben tartandó felvonulást és tüntetést még 2015 márciusában jelentette be a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a Siculitas egyesület, a Székely Nemzeti Tanács háttérszervezete. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Ezért utasította a bíróság jogerős ítéletben a tiltakozás tudomásulvételére a polgármestert. A március 10-én tartott felvonulás ideje előtt csak az elsőfokú bírósági ítélet született meg, amely ellen a polgármester fellebbezett, de másodfokon is elvesztette a pert. A román csendőrség a felvonulás mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolta meg nem engedélyezett rendezvény szervezése, az ezen való részvétel és csendháborítás miatt.
Krónika (Kolozsvár)
MTI - A Marosvásárhelyi bíróság eltörölte azt a 6000 lejes bírságot, amellyel a Marosvásárhelyi csendőrség a székely szabadság napján tartott felvonulás és tiltakozás önkéntes rendfenntartóinak a vezetőjét, László Györgyöt sújtotta – jelentette be egy keddi Marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, és Kincses Előd, a megbírságolt ügyvédje.
Kincses Előd elmondta: a megbírságolt 41 önkéntes rendfenntartó közös keresetben támadta meg a számára kiállított bírságolási jegyzőkönyvet, a bíró azonban úgy döntött, mindegyikük ügyét külön tárgyalja le. László György ügye az első volt ebben a sorban, de az ügyvéd szerint nem kétséges, hogy a többi bírság ügyében is hasonló lesz az elsőfokú ítélet.
Szerinte a bíróság nem is dönthetett másként, miután a rendfenntartókat a csendőrség „be nem jelentett, be nem iktatott, vagy tiltott tömegrendezvény szervezéséért” bírságolta meg, a Marosvásárhelyi táblabíróság pedig júliusban jogerős ítéletben mondta ki, hogy a szervezők a törvénynek megfelelően bejelentették a tömegrendezvényt. Az ügyvéd azt is hozzátette, a székely szabadság napja önkéntes rendfenntartóira és résztvevőire kirótt bírságok után hivatali hatalommal való visszaélés miatt feljelentették a csendőrséget a katonai ügyészségen. Ebben az ügyben jövő héten kezdődnek a kihallgatások.
Izsák Balázs SZNT-elnök arra emlékeztetett, hogy a március 10-ei Marosvásárhelyi rendezvényen a Székelyföld területi autonómiája mellett, és a közigazgatás átszervezésére vonatkozó Bukaresti tervek ellen tüntettek. Szerinte a csendőrségi bírságok azt jelzik, hogy mindkettő tabutéma Romániában, és a hatóságok megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik ezekben az ügyekben felemelik a szavukat.
„26 évvel a rendszerváltás után is alapvető emberi jogokat sértenek a hatóságok Romániában” – jelentette ki Izsák Balázs. Hozzátette: ma azonban már nem állnak a hatóságok rendelkezésére olyan megtorlási eszközök, amilyenekkel az egykori a kommunista politikai rendőrség, a Szekuritáte rendelkezett. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy a szervezők a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal szemben és a csendőrséggel szemben is pert nyertek.
A székely szabadság napján 2016-ban és 2017-ben tartandó felvonulást és tüntetést még 2015 márciusában jelentette be a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a Siculitas egyesület, a Székely Nemzeti Tanács háttérszervezete. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Ezért utasította a bíróság jogerős ítéletben a tiltakozás tudomásulvételére a polgármestert. A március 10-én tartott felvonulás ideje előtt csak az elsőfokú bírósági ítélet született meg, amely ellen a polgármester fellebbezett, de másodfokon is elvesztette a pert. A román csendőrség a felvonulás mintegy száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolta meg nem engedélyezett rendezvény szervezése, az ezen való részvétel és csendháborítás miatt.
Krónika (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Iskolákban népszerűsítik a Székelyföldi értékeket
Iskolákban népszerűsíti a Székelyföld értékeit a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat által létrehozott és működtetett Csomád-Bálványos Közösségi Fejlesztési Társulás.
A kezdeményezők a térség öt tanintézetében mutatják be a gyerekeknek a Szent Anna-tóhoz és térségéhez fűződő legendákat. Albert Zoltán projektmenedzser lapunknak elmondta: hétfőn a Tusnádfürdői iskolában jártak, a következő napokban pedig Tusnádfaluba, Csíkkozmásra, Torjára és Sepsibükszádra viszik el a papírszínházat és a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat.
A papírszínház Benedek Elek nyomán a Szent Anna-kápolna elveszett harangjának legendáját dolgozza fel, a kisdiákok pedig a tó eredetéről szóló közismert legendához rajzolhatják meg saját papírteátrumukat. Az akció keretében a pedagógusoknak módszertani előadást tartanak arról, hogy a tanintézetnek ajándékozott papírszínházat miként tudják beépíteni a tananyagba A foglalkozásokat Demeter Éva múzeumpedagógus koordinálja.
Albert Zoltán hangsúlyozta: céljuk, hogy a helyi értékek a gyerekek életének részévé váljanak, kis idegenvezetők legyenek, a legfontosabb pedig, hogy megbecsüljék a közvetlen környezetükben található természeti és kulturális örökséget. A projektmenedzser szerint a munka tíz–húsz év múlva térül meg, és akár az idegenforgalomnak is hasznot hozhat. A fejlesztési társulás a Bethlen Gábor Alaphoz pályázott a projekt megvalósítására, a költségvetés 250 ezer forint.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Iskolákban népszerűsíti a Székelyföld értékeit a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat által létrehozott és működtetett Csomád-Bálványos Közösségi Fejlesztési Társulás.
A kezdeményezők a térség öt tanintézetében mutatják be a gyerekeknek a Szent Anna-tóhoz és térségéhez fűződő legendákat. Albert Zoltán projektmenedzser lapunknak elmondta: hétfőn a Tusnádfürdői iskolában jártak, a következő napokban pedig Tusnádfaluba, Csíkkozmásra, Torjára és Sepsibükszádra viszik el a papírszínházat és a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat.
A papírszínház Benedek Elek nyomán a Szent Anna-kápolna elveszett harangjának legendáját dolgozza fel, a kisdiákok pedig a tó eredetéről szóló közismert legendához rajzolhatják meg saját papírteátrumukat. Az akció keretében a pedagógusoknak módszertani előadást tartanak arról, hogy a tanintézetnek ajándékozott papírszínházat miként tudják beépíteni a tananyagba A foglalkozásokat Demeter Éva múzeumpedagógus koordinálja.
Albert Zoltán hangsúlyozta: céljuk, hogy a helyi értékek a gyerekek életének részévé váljanak, kis idegenvezetők legyenek, a legfontosabb pedig, hogy megbecsüljék a közvetlen környezetükben található természeti és kulturális örökséget. A projektmenedzser szerint a munka tíz–húsz év múlva térül meg, és akár az idegenforgalomnak is hasznot hozhat. A fejlesztési társulás a Bethlen Gábor Alaphoz pályázott a projekt megvalósítására, a költségvetés 250 ezer forint.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2016. szeptember 27.
Bepillantás a politikai életbe
Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be szeptember 26-án délután Nagyváradon.
Szeptember 26-án, hétfőn délután Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be a váradi ReWine Bárban. A könyv Jilţ şi caldarâm címmel idén júniusban jelent meg Klein József fordításában. A kötetbemutatón a szerző mellett jelen volt a könyv fordítója és Traian Ştef költő és irodalomkritikus, a Familia folyóirat szerkesztője.
Traian Ştef elmondta, hogy a könyv betekintést nyújt a politikai életbe, a mindenkori politikusok korruptságába, hatalomszerzési és -megtartási technikáikba. Mint elhangzott a regény egy képzelt országban, Tranzíciában játszódik, és két karriertörténetet mutat be. Az egyik Porta Sándoré, a diktatúra idején szocializálódott politikusé, aki fokozatosan veszti el a talajt a lába alól, és a bársonyszékből az aszfaltra kerül. A másik pedig Grigore Tăutué, a szorgalmas és tehetséges fiatalemberé, aki a hamar túlteszi magát morális és politikai fenntartásain, s egy gátlástalan, diktatúrát kiépítő politikai erő szolgálatába lép, úgy, hogy közben a hírszerzésnek is dolgozik. Traian Ştef a fordítással kapcsolatban elmondta, hogy nagyon kifejező lett, Klein József vissza tudta adni mindazt a humort, szatírát és szójátékot, ami a magyar nyelvű könyvben érvényesült.
Valós történetek
Székely Ervin kiemelte, hogy fontos lenne, hogy a magyar írók lefordítsák könyveiket román nyelvre is, hogy létrejöhessen egy párbeszéd a román és magyar irodalom között. A továbbiakban ismertette, hogy hogyan vetődött fel a könyv megírásának ötlete. Hozzátette, hogy „nincs túl jó fantáziám, tehát amit a könyvben leírtam, az mind megtörtént, lehet nem pont úgy és nem pont azokkal, de minden történetnek valós az alapja”. Székely Ervin a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jogi szakán végzett, volt jogtanácsos, újságíró, majd parlamenti képviselő és államtitkár, jelenleg a Bukaresti Rádió magyar adásának főszerkesztője.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be szeptember 26-án délután Nagyváradon.
Szeptember 26-án, hétfőn délután Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be a váradi ReWine Bárban. A könyv Jilţ şi caldarâm címmel idén júniusban jelent meg Klein József fordításában. A kötetbemutatón a szerző mellett jelen volt a könyv fordítója és Traian Ştef költő és irodalomkritikus, a Familia folyóirat szerkesztője.
Traian Ştef elmondta, hogy a könyv betekintést nyújt a politikai életbe, a mindenkori politikusok korruptságába, hatalomszerzési és -megtartási technikáikba. Mint elhangzott a regény egy képzelt országban, Tranzíciában játszódik, és két karriertörténetet mutat be. Az egyik Porta Sándoré, a diktatúra idején szocializálódott politikusé, aki fokozatosan veszti el a talajt a lába alól, és a bársonyszékből az aszfaltra kerül. A másik pedig Grigore Tăutué, a szorgalmas és tehetséges fiatalemberé, aki a hamar túlteszi magát morális és politikai fenntartásain, s egy gátlástalan, diktatúrát kiépítő politikai erő szolgálatába lép, úgy, hogy közben a hírszerzésnek is dolgozik. Traian Ştef a fordítással kapcsolatban elmondta, hogy nagyon kifejező lett, Klein József vissza tudta adni mindazt a humort, szatírát és szójátékot, ami a magyar nyelvű könyvben érvényesült.
Valós történetek
Székely Ervin kiemelte, hogy fontos lenne, hogy a magyar írók lefordítsák könyveiket román nyelvre is, hogy létrejöhessen egy párbeszéd a román és magyar irodalom között. A továbbiakban ismertette, hogy hogyan vetődött fel a könyv megírásának ötlete. Hozzátette, hogy „nincs túl jó fantáziám, tehát amit a könyvben leírtam, az mind megtörtént, lehet nem pont úgy és nem pont azokkal, de minden történetnek valós az alapja”. Székely Ervin a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jogi szakán végzett, volt jogtanácsos, újságíró, majd parlamenti képviselő és államtitkár, jelenleg a Bukaresti Rádió magyar adásának főszerkesztője.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
2016. szeptember 27.
Váradon tanácskoznak a püspökök
Hétfő délután 17 órakor elkezdődött a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának őszi ülésszaka Nagyváradon. A nyitóülésen részt vett Miguel Maury Buendia, Bukaresti apostoli nuncius is.
Böcskei László megyés püspök házigazda minőségben köszöntötte a jelenlevő püspököket, ismertette velük a három nap programját, majd Ioan Robu Bukaresti metropolita érsek arra hívta a püspököket, hogy a napirenden szereplő témákat tárgyalják meg.
Ferenc pápa kezdeményezésére 2016-ban az Isteni Irgalmasság Évét ünnepli a katolikus egyház, így a püspökök őszi találkozójának programjában is kifejeződik ennek az időnek a rendkívülisége.
Az irgalmasság lelki cselekedeteit gyakorolva a főpásztorok, 18.30 órakor, az első ülés befejeztével, a Nagyváradi székesegyház Szent Kapuján át a kriptába vonultak, hogy ott a jelenlevő hívekkel és egyházmegyés papokkal a nem rég elhunyt Tempfli József püspök sírjánál imádkozzanak az elhunyt főpásztorokért és minden megholtért.
erdon.ro
Hétfő délután 17 órakor elkezdődött a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának őszi ülésszaka Nagyváradon. A nyitóülésen részt vett Miguel Maury Buendia, Bukaresti apostoli nuncius is.
Böcskei László megyés püspök házigazda minőségben köszöntötte a jelenlevő püspököket, ismertette velük a három nap programját, majd Ioan Robu Bukaresti metropolita érsek arra hívta a püspököket, hogy a napirenden szereplő témákat tárgyalják meg.
Ferenc pápa kezdeményezésére 2016-ban az Isteni Irgalmasság Évét ünnepli a katolikus egyház, így a püspökök őszi találkozójának programjában is kifejeződik ennek az időnek a rendkívülisége.
Az irgalmasság lelki cselekedeteit gyakorolva a főpásztorok, 18.30 órakor, az első ülés befejeztével, a Nagyváradi székesegyház Szent Kapuján át a kriptába vonultak, hogy ott a jelenlevő hívekkel és egyházmegyés papokkal a nem rég elhunyt Tempfli József püspök sírjánál imádkozzanak az elhunyt főpásztorokért és minden megholtért.
erdon.ro
2016. szeptember 27.
Gyimesbükki csoda
A település, melyet zarándokhellyé tett a magyar összefogás
„Jó értelemben vett fanatizmus nélkül az ember semmit sem valósíthat meg az életben” – vallja Deáky András panziótulajdonos, akinek vendéglátó egysége a Bákó megyehez csatolt Gyimesbükkön, a történelmi Magyarország ezeréves határától mintegy háromszáz méterre található.
A Deáky panzió azonban több egyszerű szálláshelynél: annak kéthektáros területe valóságos magyar történelmi emlékhely is, melynek külön hangulata, szentsége van. Ezt rögtön megérzi az, aki átlépi a panzió kapuját, ezen felül a vendéglátók szívélyessége, az ezeréves határ környékének magyar vonatkozású történelmi nevezetességei már csak ráadást jelenthetnek a felejthetetlen élményekhez, a rendhagyó érzelmi feltöltődéshez.
– Mióta foglalkozik vendéglátással? – kérdeztük az idén 75 éves, iskolaigazgatóként nyugdíjba vonult panziótulajdonostól.
– Idestova már 30 éve, ugyanis a rendszerváltás után egyre nagyobb számban kezdtek jönni a Gyimesekbe a főleg magyarországi turisták, akiket valahol el kellett szállásolni. Eleinte falusi turizmussal próbálkoztam, családoknál ellátni a vendégeket, de nem igazán tudták mindenhol kielégíteni az igényeiket, ezért aztán saját kezembe vettem a dolgokat. Évről évre lassan építkezve alakítottam ki a jelenlegi panziót, ma már 57 főt el tudok szállásolni, kétágyas, saját fürdőszobás szobákban. Egy évben hat hónapon keresztül működünk.
– Ma honnan jönnek inkább a turisták?
– Az ide látogatók többsége ma is magyarországi magyar, de mindenhonnan jönnek vendégek. Ausztráliai, egyesült államokbeli, de kanadai magyarok is jártak már itt. Úgy gondolom, a turizmus jövője az, ha nem csak a turisták ellátásáról, de szórakoztatásukról is gondoskodunk. Sokat jelent, ha egy kicsit egymás világára is tudunk figyelni, ha lélektől lélekig, embertől emberig elbeszélgethetünk közös dolgainkról is. Ezért találtam ki a vendégek számára többek között egy csángó népi mulatóprogramot, híres gyimesvölgyi népzenészekkel, táncosokkal, ami már egy kultúrturisztikai eseménynek is számíthat. Az évek során megismerték a nagyvilágban programjainkat, a vendégeink erdélyi útjuk fénypontjának tartják az itt töltött órákat.
– Miért érdemes még a Gyimes völgyébe látogatni?
– Itt, a Gyimesekben három dolog van, ami vonzó lehet az ide látogatók számára. Elsősorban a tájnak a szépsége, aztán a történelmi környezet. A harmadik dolog pedig a három gyimesvölgyi községben: Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkön élő csángó etnikumnak a világa. Itt élnek a gyimesi csángó magyarok, tizenötezer lélek, akik, mint tudjuk, a csíki székelyek leszármazottjai. Érdemes figyelni népi kultúrájukra, hiszen megőrizték annak archaikus jellegét, de csodálatos a zenekultúrájuk, gyönyörű a népviseletük is.
– Kérem, beszéljen egy kicsit a történelmi környezetről is!
– Panzióm alig 300 méterre van az ezeréves határtól, ahol még állnak a Rákóczi-várnak a romjai, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. A várral szembeni domboldalon ott van a Gyimes völgyének első római katolikus kápolnája, ami 1782-ben épült. Gyimesbükkből az elmúlt évek alatt zarándokhelyet csináltunk. Tudjuk, hogy egy helyből akkor lesz zarándokhely, ha ott valamilyen csoda történik. A csoda itt 2008. május 11-én esett meg, amikor avattuk a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30-as számú őrházát, mely most, mint kicsi ékszer áll a Rákóczi-lépcsők aljában.
Egykor romokban hevert az őrház, vécének használták, szégyelltem a vendégek előtt, ahogy nézett ki, és elkezdtem gyűjtögetni a pénzt felújítására, azért, hogy megmenthessük az utókor, a világ magyarsága számára. Csak egy példát mondok arra, hogy mennyire önzetlenül adakoztak az emberek e célra: egy alkalommal Budakesziről jöttek vendégeim, szám szerint öten, és amikor elmeséltem nekik egy pohár bor mellett terveimet az őrházzal, mindegyikük kivett száz-százezer forintot a zsebéből, és letették az asztalra, hazatérve pedig meggyőzték a Budakeszi Kultúra Alapítvány tagjait is, hogy adományozzanak. Így gyűlt össze rövid idő alatt az őrház felújításához szükséges ötmillió forint.
Bilibók Ágoston szívélyesen mesél a vasúti őrház látogatóinak a magyar múltról
A felújított őrház avatása fantasztikus élmény volt: negyvenezer ember volt jelen az eseményen, s ezt a számot nem én találtam ki, hanem a román rendőrség olvasta bűnként a fejemre, amikor behívattak másnap Bákóba, hogy pénzbírságban részesítsenek, mert leállítottam a forgalmat egy országúton. Akkor futott be 65 év után először magyar koronás, címeres NOHAB mozdony az ezeréves határhoz, és higgye el, hogy ott szem szárazon nem mAradt. De nemcsak a jelenlevők, hanem a Duna tévé jóvoltából a nagyvilág magyarjai is kitöröltek aznap egy könnycseppet a szemük sarkából. Az őrház egyébként lebontásra került volna, mert a román állam eladta egy román vasutasnak, aki le akarta bontani. Tőle vettem meg többszörös áron, a felújítás után a gyimesbükki önkormányzatnak adományoztam, hogy legyen a közösség tulajdona ez a szakrális hely.
– És azóta más történelmi létesítmények is megújultak a környéken…
– Igen, folytattuk a munkát, a következő évben felújítottuk a kis kontumáci kápolnát, aztán leróttuk adósságunkat azokkal szemben is, akik életüket adták a magyar hazáért, akik itt estek el, védve az ezeréves határt. Konzerváltuk a kápolna melletti vesztegzár épületének romjait, ezekre a romos falakra helyeztük el a gránittáblákat a katonák neveivel.
A következő évben a Tatros folyón átívelő vashidat tetettük rendbe, amin átsétálnak az emberek, amikor az őrházhoz mennek. Majd a kontumáci kápolna melletti hegyormon felállítottuk az Élet, a Hit és a Nemzet kapuját egy kopjafasorral.
– Mi következik ezek után?
– Van még egy nagy álmunk, és ehhez is kérjük a világ magyarságának segítségét. Szeretnénk felújítani a Rákóczi váraként ismert őrtornyot. Hat éve indítottuk el az engedélyek beszerzésének folyamatát, már-már feladva a dolgot, de idén megjött végre az építkezési engedély. Most folyik a közbeszerzés, ha az idén ez meglesz, jövő tavasszal talán nekifoghatunk a munkálatnak.
– Végül egy utolsó kérdés: honnan önben ez a sok lelkesedés, ez a magyarságtudat, ez a tenniakarásvágy?
– Ez egy belső indíttatás nálam, nem kényszerített erre senki engem. Úgy érzem, megmAradásunk záloga csak ez lehet, ha szeretjük szülőföldünket és az országot, mely a hazánk, engem legalábbis így tanítottak szüleim. Gyimesbükki vagyok, őseim a kontumáci temetőben nyugszanak. Az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy hazajövök a szülőföldre, és innen engem daruval sem fognak kiemelni. Iskolaigazgatóként vonultam nyugdíjba, én indítottam újra a 35 évig szünetelő magyar oktatást Gyimesbükkön, biztatva a csángó magyarokat, adják magyar iskolába gyermekeiket. Mindaz, amit megvalósítottunk eddig itt, az csapatmunka volt, határon átívelő összefogás eredménye. És ez az összefogás kell vezessen minket továbbra is, hiszen széthúzással sehova se jutunk.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A település, melyet zarándokhellyé tett a magyar összefogás
„Jó értelemben vett fanatizmus nélkül az ember semmit sem valósíthat meg az életben” – vallja Deáky András panziótulajdonos, akinek vendéglátó egysége a Bákó megyehez csatolt Gyimesbükkön, a történelmi Magyarország ezeréves határától mintegy háromszáz méterre található.
A Deáky panzió azonban több egyszerű szálláshelynél: annak kéthektáros területe valóságos magyar történelmi emlékhely is, melynek külön hangulata, szentsége van. Ezt rögtön megérzi az, aki átlépi a panzió kapuját, ezen felül a vendéglátók szívélyessége, az ezeréves határ környékének magyar vonatkozású történelmi nevezetességei már csak ráadást jelenthetnek a felejthetetlen élményekhez, a rendhagyó érzelmi feltöltődéshez.
– Mióta foglalkozik vendéglátással? – kérdeztük az idén 75 éves, iskolaigazgatóként nyugdíjba vonult panziótulajdonostól.
– Idestova már 30 éve, ugyanis a rendszerváltás után egyre nagyobb számban kezdtek jönni a Gyimesekbe a főleg magyarországi turisták, akiket valahol el kellett szállásolni. Eleinte falusi turizmussal próbálkoztam, családoknál ellátni a vendégeket, de nem igazán tudták mindenhol kielégíteni az igényeiket, ezért aztán saját kezembe vettem a dolgokat. Évről évre lassan építkezve alakítottam ki a jelenlegi panziót, ma már 57 főt el tudok szállásolni, kétágyas, saját fürdőszobás szobákban. Egy évben hat hónapon keresztül működünk.
– Ma honnan jönnek inkább a turisták?
– Az ide látogatók többsége ma is magyarországi magyar, de mindenhonnan jönnek vendégek. Ausztráliai, egyesült államokbeli, de kanadai magyarok is jártak már itt. Úgy gondolom, a turizmus jövője az, ha nem csak a turisták ellátásáról, de szórakoztatásukról is gondoskodunk. Sokat jelent, ha egy kicsit egymás világára is tudunk figyelni, ha lélektől lélekig, embertől emberig elbeszélgethetünk közös dolgainkról is. Ezért találtam ki a vendégek számára többek között egy csángó népi mulatóprogramot, híres gyimesvölgyi népzenészekkel, táncosokkal, ami már egy kultúrturisztikai eseménynek is számíthat. Az évek során megismerték a nagyvilágban programjainkat, a vendégeink erdélyi útjuk fénypontjának tartják az itt töltött órákat.
– Miért érdemes még a Gyimes völgyébe látogatni?
– Itt, a Gyimesekben három dolog van, ami vonzó lehet az ide látogatók számára. Elsősorban a tájnak a szépsége, aztán a történelmi környezet. A harmadik dolog pedig a három gyimesvölgyi községben: Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkön élő csángó etnikumnak a világa. Itt élnek a gyimesi csángó magyarok, tizenötezer lélek, akik, mint tudjuk, a csíki székelyek leszármazottjai. Érdemes figyelni népi kultúrájukra, hiszen megőrizték annak archaikus jellegét, de csodálatos a zenekultúrájuk, gyönyörű a népviseletük is.
– Kérem, beszéljen egy kicsit a történelmi környezetről is!
– Panzióm alig 300 méterre van az ezeréves határtól, ahol még állnak a Rákóczi-várnak a romjai, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. A várral szembeni domboldalon ott van a Gyimes völgyének első római katolikus kápolnája, ami 1782-ben épült. Gyimesbükkből az elmúlt évek alatt zarándokhelyet csináltunk. Tudjuk, hogy egy helyből akkor lesz zarándokhely, ha ott valamilyen csoda történik. A csoda itt 2008. május 11-én esett meg, amikor avattuk a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30-as számú őrházát, mely most, mint kicsi ékszer áll a Rákóczi-lépcsők aljában.
Egykor romokban hevert az őrház, vécének használták, szégyelltem a vendégek előtt, ahogy nézett ki, és elkezdtem gyűjtögetni a pénzt felújítására, azért, hogy megmenthessük az utókor, a világ magyarsága számára. Csak egy példát mondok arra, hogy mennyire önzetlenül adakoztak az emberek e célra: egy alkalommal Budakesziről jöttek vendégeim, szám szerint öten, és amikor elmeséltem nekik egy pohár bor mellett terveimet az őrházzal, mindegyikük kivett száz-százezer forintot a zsebéből, és letették az asztalra, hazatérve pedig meggyőzték a Budakeszi Kultúra Alapítvány tagjait is, hogy adományozzanak. Így gyűlt össze rövid idő alatt az őrház felújításához szükséges ötmillió forint.
Bilibók Ágoston szívélyesen mesél a vasúti őrház látogatóinak a magyar múltról
A felújított őrház avatása fantasztikus élmény volt: negyvenezer ember volt jelen az eseményen, s ezt a számot nem én találtam ki, hanem a román rendőrség olvasta bűnként a fejemre, amikor behívattak másnap Bákóba, hogy pénzbírságban részesítsenek, mert leállítottam a forgalmat egy országúton. Akkor futott be 65 év után először magyar koronás, címeres NOHAB mozdony az ezeréves határhoz, és higgye el, hogy ott szem szárazon nem mAradt. De nemcsak a jelenlevők, hanem a Duna tévé jóvoltából a nagyvilág magyarjai is kitöröltek aznap egy könnycseppet a szemük sarkából. Az őrház egyébként lebontásra került volna, mert a román állam eladta egy román vasutasnak, aki le akarta bontani. Tőle vettem meg többszörös áron, a felújítás után a gyimesbükki önkormányzatnak adományoztam, hogy legyen a közösség tulajdona ez a szakrális hely.
– És azóta más történelmi létesítmények is megújultak a környéken…
– Igen, folytattuk a munkát, a következő évben felújítottuk a kis kontumáci kápolnát, aztán leróttuk adósságunkat azokkal szemben is, akik életüket adták a magyar hazáért, akik itt estek el, védve az ezeréves határt. Konzerváltuk a kápolna melletti vesztegzár épületének romjait, ezekre a romos falakra helyeztük el a gránittáblákat a katonák neveivel.
A következő évben a Tatros folyón átívelő vashidat tetettük rendbe, amin átsétálnak az emberek, amikor az őrházhoz mennek. Majd a kontumáci kápolna melletti hegyormon felállítottuk az Élet, a Hit és a Nemzet kapuját egy kopjafasorral.
– Mi következik ezek után?
– Van még egy nagy álmunk, és ehhez is kérjük a világ magyarságának segítségét. Szeretnénk felújítani a Rákóczi váraként ismert őrtornyot. Hat éve indítottuk el az engedélyek beszerzésének folyamatát, már-már feladva a dolgot, de idén megjött végre az építkezési engedély. Most folyik a közbeszerzés, ha az idén ez meglesz, jövő tavasszal talán nekifoghatunk a munkálatnak.
– Végül egy utolsó kérdés: honnan önben ez a sok lelkesedés, ez a magyarságtudat, ez a tenniakarásvágy?
– Ez egy belső indíttatás nálam, nem kényszerített erre senki engem. Úgy érzem, megmAradásunk záloga csak ez lehet, ha szeretjük szülőföldünket és az országot, mely a hazánk, engem legalábbis így tanítottak szüleim. Gyimesbükki vagyok, őseim a kontumáci temetőben nyugszanak. Az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy hazajövök a szülőföldre, és innen engem daruval sem fognak kiemelni. Iskolaigazgatóként vonultam nyugdíjba, én indítottam újra a 35 évig szünetelő magyar oktatást Gyimesbükkön, biztatva a csángó magyarokat, adják magyar iskolába gyermekeiket. Mindaz, amit megvalósítottunk eddig itt, az csapatmunka volt, határon átívelő összefogás eredménye. És ez az összefogás kell vezessen minket továbbra is, hiszen széthúzással sehova se jutunk.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 27.
Erőfelmutatásra van szükség
Továbbra is összehangolt támadás zajlik a jelképeink, elnevezéseink, felirataink, valamint minden olyan leírt és kiejtett szavunk, kifejezésünk, mondatunk vagy megrajzolt jelünk ellen, mely székely mivoltunkra utal, illetve erősítheti önazonosságtudatunkat. A hadművelet pedig, az egykori hírhedt román titkosrendőrség ( Securitate), illetve annak jog- és elvutódja, a Román Hírszerző Szolgálat ( SRI) irányításával, mi több, cselekvő részvételével folyik. Ráadásul ez természetes velejárója egy olyan állam működésének, melynek alkotmánya nem létezőnek tekinti a határai között élő nemzettesteket, és a hatalom gyakorlói ennek a megvalósításán fáradoznak. Hivatalosan így váltunk és válhattunk mi, székelyek, egy kísértetföld szellemlakóivá.
Az ellenünk folytatott hadviselés bizonyításaként elég, ha csak az elmúlt hét történéseire utalok – a teljesség igénye nélkül. Ekkor mondta ki ugyanis a Marosvásárhelyi ítélőtábla véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy Csíkszereda Főterén nem loboghat székely zászló. Ekkor derült ki, hogy az Országos Idegenforgalmi Hatóság sem ismeri el turisztikai célként Székelyföldet. És Sepsiszentgyörgyön is ekkor került sor egy újabb zászlóperre. Ráadásul ezen a kormánybiztosi hivatal jogásza azzal érvelt, hogy mi, magyarok ebben az országban egy kisebbség vagyunk, ezért nincs is zászlónk. Tiszta beszéd, mely tökéletesen tükrözi a román hatalom hozzánk való viszonyulását, mely diktatorikus, ellenséges és megalázó.
Hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni? Először is tiltakozni kell, minden hazai és nemzetközi fórumon a minket ért sérelmek, jogtiprások és megalázó bánásmód ellen. Felhívni rájuk a figyelmet mind a román, mind az Európai Parlamentben, beadványokkal bombázni a külföldi nagykövetségeket, valamint emberjogi szervezeteket, és szóvá tenni az ENSZ-ben. Mindez azonban nem elég, mert nemzeti létünk és a vele járó jogok elismertetéséhez széles körű támogatásra van szükség. Tömeges utcára vonulások és tüntetések, vagyis erőfelmutatás és nyomásgyakorlás nélkül ugyanis minket ebben az országban sohasem fognak a románokkal egyenlő bánásmódban részesíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Továbbra is összehangolt támadás zajlik a jelképeink, elnevezéseink, felirataink, valamint minden olyan leírt és kiejtett szavunk, kifejezésünk, mondatunk vagy megrajzolt jelünk ellen, mely székely mivoltunkra utal, illetve erősítheti önazonosságtudatunkat. A hadművelet pedig, az egykori hírhedt román titkosrendőrség ( Securitate), illetve annak jog- és elvutódja, a Román Hírszerző Szolgálat ( SRI) irányításával, mi több, cselekvő részvételével folyik. Ráadásul ez természetes velejárója egy olyan állam működésének, melynek alkotmánya nem létezőnek tekinti a határai között élő nemzettesteket, és a hatalom gyakorlói ennek a megvalósításán fáradoznak. Hivatalosan így váltunk és válhattunk mi, székelyek, egy kísértetföld szellemlakóivá.
Az ellenünk folytatott hadviselés bizonyításaként elég, ha csak az elmúlt hét történéseire utalok – a teljesség igénye nélkül. Ekkor mondta ki ugyanis a Marosvásárhelyi ítélőtábla véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy Csíkszereda Főterén nem loboghat székely zászló. Ekkor derült ki, hogy az Országos Idegenforgalmi Hatóság sem ismeri el turisztikai célként Székelyföldet. És Sepsiszentgyörgyön is ekkor került sor egy újabb zászlóperre. Ráadásul ezen a kormánybiztosi hivatal jogásza azzal érvelt, hogy mi, magyarok ebben az országban egy kisebbség vagyunk, ezért nincs is zászlónk. Tiszta beszéd, mely tökéletesen tükrözi a román hatalom hozzánk való viszonyulását, mely diktatorikus, ellenséges és megalázó.
Hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni? Először is tiltakozni kell, minden hazai és nemzetközi fórumon a minket ért sérelmek, jogtiprások és megalázó bánásmód ellen. Felhívni rájuk a figyelmet mind a román, mind az Európai Parlamentben, beadványokkal bombázni a külföldi nagykövetségeket, valamint emberjogi szervezeteket, és szóvá tenni az ENSZ-ben. Mindez azonban nem elég, mert nemzeti létünk és a vele járó jogok elismertetéséhez széles körű támogatásra van szükség. Tömeges utcára vonulások és tüntetések, vagyis erőfelmutatás és nyomásgyakorlás nélkül ugyanis minket ebben az országban sohasem fognak a románokkal egyenlő bánásmódban részesíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 27.
Ellenkampány
Megkezdődött az Európa- és Magyarország-ellenes ellenzék ellenkampánya. Gyurcsányék azt hirdetik, hogy aki otthon mArad, Európában mArad, miközben több mint evidens, hogy az segíti elő Európa megmAradását, aki elmegy voksolni, és nemmel szavaz. Az MSZP azzal riogatja szavazóit, hogy aki részt vesz a népszavazáson, az az ősellenségnek tekintett Fidesznek segít. Miközben rajtunk a világ szeme, és e voksolás nem a pártpolitikáról, hanem Magyarország és Európa jövőjéről szól.
Az Együtt és szövetségesei trágár plakáton, középső ujját felemelő házaspárral hirdetik, hogy a feltett kérdés „hülye”, miközben az nagyon is precízen, a lényegre kiélezve került megfogalmazásra. Hiszen arról van szó, hogy Brüsszel az Unió történetének legdurvább gesztusára, a tagállamok szuverenitásának legbrutálisabb megsértésre készül a kötelező kvóta bevezetésével.
A Jobbik egyik oldalról azt mondja, el kell menni, és nemmel szavazni, másik oldalról viszont azt hirdeti, hogy Orbán mondjon le abban az esetben, ha a népszavazás nem lesz sikeres. Ezzel ugyan nem fogja elérni Orbán lemondását, de azt igen, hogy sok jobbikos szavazó, akik sajnos ugyanannyira gyűlölik Orbánt, mint a balosok, inkább otthon mArad, mert beveszi a pártpropagandát.
Megjelent egy egész plakáttengerrel a nihilista, erőltetetten jópofáskodó, az egész politikai rendszerből gúnyt űző Kétfarkú Kutyapárt, mely ki tudja honnan finanszírozott kampányában megpróbálja nevetségessé tenni azt a döntést, mely az utóbbi negyed évszázad legfontosabb politikai megmérettetése, melynek tétje a legnagyobb akkor is, ha nincs közvetlen jogi következménye. Mindeközben Erdélyben is aktivizálta magát az ideológiai szempontból nyugodtan a libertinus-kozmopolita szélsőbalra sorolható csoport, mely féktelen demagógiával felerősíti a sokszorosan megbukott „menekült”-narratívát. Miközben tudható, hogy valódi menekültek nem mennek vissza nyaralni egy idegen állam pénzén oda, ahonnan elüldözték őket, nem semmisítik meg a papírjaikat, nem hazudnak kilétükről, személyi adataikról, és nem erőszakolják sorra a befogadó ország asszonyait. Csak remélni lehet, hogy ezen az információs kavalkád közepette a többségben győz a józan ész, és elmegy szavazni.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Megkezdődött az Európa- és Magyarország-ellenes ellenzék ellenkampánya. Gyurcsányék azt hirdetik, hogy aki otthon mArad, Európában mArad, miközben több mint evidens, hogy az segíti elő Európa megmAradását, aki elmegy voksolni, és nemmel szavaz. Az MSZP azzal riogatja szavazóit, hogy aki részt vesz a népszavazáson, az az ősellenségnek tekintett Fidesznek segít. Miközben rajtunk a világ szeme, és e voksolás nem a pártpolitikáról, hanem Magyarország és Európa jövőjéről szól.
Az Együtt és szövetségesei trágár plakáton, középső ujját felemelő házaspárral hirdetik, hogy a feltett kérdés „hülye”, miközben az nagyon is precízen, a lényegre kiélezve került megfogalmazásra. Hiszen arról van szó, hogy Brüsszel az Unió történetének legdurvább gesztusára, a tagállamok szuverenitásának legbrutálisabb megsértésre készül a kötelező kvóta bevezetésével.
A Jobbik egyik oldalról azt mondja, el kell menni, és nemmel szavazni, másik oldalról viszont azt hirdeti, hogy Orbán mondjon le abban az esetben, ha a népszavazás nem lesz sikeres. Ezzel ugyan nem fogja elérni Orbán lemondását, de azt igen, hogy sok jobbikos szavazó, akik sajnos ugyanannyira gyűlölik Orbánt, mint a balosok, inkább otthon mArad, mert beveszi a pártpropagandát.
Megjelent egy egész plakáttengerrel a nihilista, erőltetetten jópofáskodó, az egész politikai rendszerből gúnyt űző Kétfarkú Kutyapárt, mely ki tudja honnan finanszírozott kampányában megpróbálja nevetségessé tenni azt a döntést, mely az utóbbi negyed évszázad legfontosabb politikai megmérettetése, melynek tétje a legnagyobb akkor is, ha nincs közvetlen jogi következménye. Mindeközben Erdélyben is aktivizálta magát az ideológiai szempontból nyugodtan a libertinus-kozmopolita szélsőbalra sorolható csoport, mely féktelen demagógiával felerősíti a sokszorosan megbukott „menekült”-narratívát. Miközben tudható, hogy valódi menekültek nem mennek vissza nyaralni egy idegen állam pénzén oda, ahonnan elüldözték őket, nem semmisítik meg a papírjaikat, nem hazudnak kilétükről, személyi adataikról, és nem erőszakolják sorra a befogadó ország asszonyait. Csak remélni lehet, hogy ezen az információs kavalkád közepette a többségben győz a józan ész, és elmegy szavazni.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 27.
Templomtorony-felújítás
Felújították a bodoki református műemlék templom tornyát. A középkori eredetű harangtorony valamikor a templomvár kaputornyaként szolgált, folyamatos átépítésen ment át, így mára csupán a földszinti része, az első övpárkányig, 15. századi.
Az elmúlt hetekben új cseréppel látták el az építményt, kicserélték a villámhárítót, és kijavították az omladozó vakolatot, valamint tervben van a torony belső részének felújítása is.
„A gyülekezet megértette, hogy ha az egyházfenntartó járulék, ami tulajdonképpen a mi önrészünk, nem felel meg a püspökség által megszabott minimumnak, akkor nem pályázhatunk azon helyekre, ahová egyházmegyei ajánlás szükséges. Ennek köszönhetően három helyről jött be pályázat: a legnagyobb összeget Kovászna megye Tanácsától kaptuk, 9 ezer lejt, az Erdélyi Református Egyházkerület 3 ezer lejjel támogatott, és ígéretet kaptunk arra, hogy a helyi önkormányzat is ennyivel segíteni fogja a munkálatokat” – fogalmazott Roth Levente lelkipásztor.
A bodoki református egyházközségnek sikerült az elmúlt két évben új köntösbe öltöztetnie az A-kategóriás műemlék templom külsejét is, de az elkövetkező évekre is mAradt tennivaló, azonban a tényleges munkálatokat a műemlék esetében elengedhetetlen felmérések előzik meg, amelyek jelentősen megterhelik az egyházközség költségvetését. Ilyen a falfreskók feltárása, hiszen a szakemberek szerint nagy valószínűséggel rejthetnek magukban festményeket a több száz éves falak, továbbá szükséges topográfiai felmérést és geológiai tanulmányt végeztetni, amelyek nélkül egy lépést sem lehet tenni a templom udvarának korszerűsítése felé.
Tervben van a templom nyílászáróinak kicserélése, megőrizve a régies jelleget, az orgona is felújításra szorul, és még megoldatlan mAradt a fűtés kérdése, ami a téli időszakban folyamatos gondot okoz.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Felújították a bodoki református műemlék templom tornyát. A középkori eredetű harangtorony valamikor a templomvár kaputornyaként szolgált, folyamatos átépítésen ment át, így mára csupán a földszinti része, az első övpárkányig, 15. századi.
Az elmúlt hetekben új cseréppel látták el az építményt, kicserélték a villámhárítót, és kijavították az omladozó vakolatot, valamint tervben van a torony belső részének felújítása is.
„A gyülekezet megértette, hogy ha az egyházfenntartó járulék, ami tulajdonképpen a mi önrészünk, nem felel meg a püspökség által megszabott minimumnak, akkor nem pályázhatunk azon helyekre, ahová egyházmegyei ajánlás szükséges. Ennek köszönhetően három helyről jött be pályázat: a legnagyobb összeget Kovászna megye Tanácsától kaptuk, 9 ezer lejt, az Erdélyi Református Egyházkerület 3 ezer lejjel támogatott, és ígéretet kaptunk arra, hogy a helyi önkormányzat is ennyivel segíteni fogja a munkálatokat” – fogalmazott Roth Levente lelkipásztor.
A bodoki református egyházközségnek sikerült az elmúlt két évben új köntösbe öltöztetnie az A-kategóriás műemlék templom külsejét is, de az elkövetkező évekre is mAradt tennivaló, azonban a tényleges munkálatokat a műemlék esetében elengedhetetlen felmérések előzik meg, amelyek jelentősen megterhelik az egyházközség költségvetését. Ilyen a falfreskók feltárása, hiszen a szakemberek szerint nagy valószínűséggel rejthetnek magukban festményeket a több száz éves falak, továbbá szükséges topográfiai felmérést és geológiai tanulmányt végeztetni, amelyek nélkül egy lépést sem lehet tenni a templom udvarának korszerűsítése felé.
Tervben van a templom nyílászáróinak kicserélése, megőrizve a régies jelleget, az orgona is felújításra szorul, és még megoldatlan mAradt a fűtés kérdése, ami a téli időszakban folyamatos gondot okoz.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 27.
A vidék szerelmesei
A könyv és a festmények találkozása
Az elmúlt hétvégén Péter Sándor magyarirodalom-tanár nyitotta meg Deák Károly, a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjának egyéni festészeti tárlatát, és mutatta be Préda Barna Az én falum, Zalánpatak című könyvét a Sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban.
Miután felköszöntötte az ecset 80. életévét betöltő forgatóját, a tanár úr előrebocsátotta, hogy nem lévén szakmabeli, csupán a művek láttán benne szárnyukat bontogató gondolatokat próbálja majd szebbecske szavakkal kifejezni. Ezek pedig nem biztos, hogy egybecsengnek a látogatókéval, hiszen egy-egy festmény szemlélése van, akit felzaklat, van, akit megnyugtat vagy továbbgondolásra késztet, míg mások olyasmit is kiéreznek belőlük, amire a festő talán nem is gondolt – mondta. És szerinte ez így van rendjén, mert éppen abban rejlik a művészet lényege, hogy különbözőképpen vélekedjünk az alkotások üzenetéről. Az viszont bizonyos, hogy az itt és most látható képek örömet szereznek a szépre fogékonyaknak – tette hozzá.
E mély érzelmi töltetet hordozó szavak elhangzása után került sor a könyv bemutatójára, melyen a vidék és annak lakói iránt elkötelezett szerző is bemutatkozott. Személyében pedig olyan fiatalembert ismerhettünk meg, aki nem felejtette el, honnan indult, és az otthon hamujában sült pogácsa ízét is megőrizte. Aki szabadidejét mindig szeretett szülőfalujában tölti, aki hangyaszorgalommal összegyűjtötte annak tárgyi emlékeit, és messze csengő szavakkal hirdeti a nagyvilágban az értékeit.
Így egészítették ki kölcsönösen egymást a festmények és a könyv, egybecsengően a szülőföld szeretetét és megőrzésének szükségességét sugallván a szép számban egybegyűlteknek.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A könyv és a festmények találkozása
Az elmúlt hétvégén Péter Sándor magyarirodalom-tanár nyitotta meg Deák Károly, a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjának egyéni festészeti tárlatát, és mutatta be Préda Barna Az én falum, Zalánpatak című könyvét a Sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban.
Miután felköszöntötte az ecset 80. életévét betöltő forgatóját, a tanár úr előrebocsátotta, hogy nem lévén szakmabeli, csupán a művek láttán benne szárnyukat bontogató gondolatokat próbálja majd szebbecske szavakkal kifejezni. Ezek pedig nem biztos, hogy egybecsengnek a látogatókéval, hiszen egy-egy festmény szemlélése van, akit felzaklat, van, akit megnyugtat vagy továbbgondolásra késztet, míg mások olyasmit is kiéreznek belőlük, amire a festő talán nem is gondolt – mondta. És szerinte ez így van rendjén, mert éppen abban rejlik a művészet lényege, hogy különbözőképpen vélekedjünk az alkotások üzenetéről. Az viszont bizonyos, hogy az itt és most látható képek örömet szereznek a szépre fogékonyaknak – tette hozzá.
E mély érzelmi töltetet hordozó szavak elhangzása után került sor a könyv bemutatójára, melyen a vidék és annak lakói iránt elkötelezett szerző is bemutatkozott. Személyében pedig olyan fiatalembert ismerhettünk meg, aki nem felejtette el, honnan indult, és az otthon hamujában sült pogácsa ízét is megőrizte. Aki szabadidejét mindig szeretett szülőfalujában tölti, aki hangyaszorgalommal összegyűjtötte annak tárgyi emlékeit, és messze csengő szavakkal hirdeti a nagyvilágban az értékeit.
Így egészítették ki kölcsönösen egymást a festmények és a könyv, egybecsengően a szülőföld szeretetét és megőrzésének szükségességét sugallván a szép számban egybegyűlteknek.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 27.
A katonai ügyészségen jelentették fel a csendőröket Izsák Balázsék
Hivatali visszaélés, szolgálati hanyagság és okirathamisítás miatt tett bűnügyi panaszt a katonai ügyészségen a Maros megyei csendőrség ellen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) civil szervezete, a Siculitas egyesület.
Az Izsák Balázs által vezetett szervezet azok után fordult a vádhatósághoz, miután a március 10-én szervezett Székely Szabadság Napján megbírságolt személyek futószalagon kezdték nyerni a polgári pereket a csendőrség ellen. A napokban ugyanis a Marosvásárhelyi bíróság a nyolcadik ügyiratban is megsemmisítette a csendőrség által kibocsátott büntetési jegyzőkönyvet és eltörölte László György felperes hatezer lejes pénzbírságát.
Mint ismert, a csendőrség a gyülekezési törvény nem létező passzusára hivatkozva – miszerint a szervezők nem rendelkeztek hatósági engedéllyel a március 10-i felvonulásra, ám mégis utcára hívták a többezres tömeget – bírságolni kezdte a rendfenntartásban segédkező civileket, valamint a videofelvételekről azonosított résztvevőket. Olyan személyek nevére is küldtek ki büntetési jegyzőkönyvet, akik nem vettek részt sem a Székely Vértanúk emlékoszlopánál szervezett megemlékezésen, sem az utcai felvonuláson. Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismét emlékeztetni kívánta azokat az újságírókat, akik tudósításaikban és véleményanyagaikban folyamatosan félretájékoztattak, hogy egy tüntetés megszervezéséhez nem szükségeltetik hatósági engedély, mint ahogy egyébként Dorin Florea polgármester többször hangoztatta. A törvény mindössze a rendezvény bejelentésére kötelezi a szervezőket. Amennyiben a hatóságok megalapozottnak tartják, 48 órán belül betilthatják azt – a Székely Szabadság Napján szervezett felvonulással ez nem történt meg. A tavaszi autonómiatüntetés törvényességéről különben a Marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletben döntött.
„Szomorú, hogy huszonhat év után is alapvető emberi jogokat sértenek a román hatóságok – még akkor is, ha nem állnak rendelkezésükre olyan hatékony módszerek, mint amilyenekkel ’89 előtt a Szekuritáté rendelkezett. Ezért is sikerül sorozatban nyernünk a pereket a magyarok ellen fellépő csendőrséggel szemben” – nyilatkozta a keddi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs.
Mindezek ellenére a csendőrség nem hajlandó elfogadni az alapfokú ítéletet, az intézmény vezetősége valamennyi bírósági döntést megfellebbezett. „Azzal a hülye érvvel próbálkozik a csendőrség, hogy a szervezőknek segédkező önkéntes civilek nem fékezték meg a tüntetőket abban a szándékukban, hogy a Postarétről a főtérre vonuljanak. A tiltakozókat pedig azzal vádolják, hogy az utcán kiabálva tüntettek. De kérdem én, ha a megfékezésük lett volna a cél, ezt miért nem tették meg a csendőrkatonák?” – replikázott Kincses Előd, az SZNT és a március 10. után megbírságolt személyek jogi képviselője.
A megtorlások dacára az SZNT elnöke bejelentette, hogy a jövő év március 10-én is Marosvásárhelyen szervezik a Székely Szabadság Napját. A megemlékezést ezúttal is utcai felvonulás fogja követni.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Hivatali visszaélés, szolgálati hanyagság és okirathamisítás miatt tett bűnügyi panaszt a katonai ügyészségen a Maros megyei csendőrség ellen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) civil szervezete, a Siculitas egyesület.
Az Izsák Balázs által vezetett szervezet azok után fordult a vádhatósághoz, miután a március 10-én szervezett Székely Szabadság Napján megbírságolt személyek futószalagon kezdték nyerni a polgári pereket a csendőrség ellen. A napokban ugyanis a Marosvásárhelyi bíróság a nyolcadik ügyiratban is megsemmisítette a csendőrség által kibocsátott büntetési jegyzőkönyvet és eltörölte László György felperes hatezer lejes pénzbírságát.
Mint ismert, a csendőrség a gyülekezési törvény nem létező passzusára hivatkozva – miszerint a szervezők nem rendelkeztek hatósági engedéllyel a március 10-i felvonulásra, ám mégis utcára hívták a többezres tömeget – bírságolni kezdte a rendfenntartásban segédkező civileket, valamint a videofelvételekről azonosított résztvevőket. Olyan személyek nevére is küldtek ki büntetési jegyzőkönyvet, akik nem vettek részt sem a Székely Vértanúk emlékoszlopánál szervezett megemlékezésen, sem az utcai felvonuláson. Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismét emlékeztetni kívánta azokat az újságírókat, akik tudósításaikban és véleményanyagaikban folyamatosan félretájékoztattak, hogy egy tüntetés megszervezéséhez nem szükségeltetik hatósági engedély, mint ahogy egyébként Dorin Florea polgármester többször hangoztatta. A törvény mindössze a rendezvény bejelentésére kötelezi a szervezőket. Amennyiben a hatóságok megalapozottnak tartják, 48 órán belül betilthatják azt – a Székely Szabadság Napján szervezett felvonulással ez nem történt meg. A tavaszi autonómiatüntetés törvényességéről különben a Marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletben döntött.
„Szomorú, hogy huszonhat év után is alapvető emberi jogokat sértenek a román hatóságok – még akkor is, ha nem állnak rendelkezésükre olyan hatékony módszerek, mint amilyenekkel ’89 előtt a Szekuritáté rendelkezett. Ezért is sikerül sorozatban nyernünk a pereket a magyarok ellen fellépő csendőrséggel szemben” – nyilatkozta a keddi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs.
Mindezek ellenére a csendőrség nem hajlandó elfogadni az alapfokú ítéletet, az intézmény vezetősége valamennyi bírósági döntést megfellebbezett. „Azzal a hülye érvvel próbálkozik a csendőrség, hogy a szervezőknek segédkező önkéntes civilek nem fékezték meg a tüntetőket abban a szándékukban, hogy a Postarétről a főtérre vonuljanak. A tiltakozókat pedig azzal vádolják, hogy az utcán kiabálva tüntettek. De kérdem én, ha a megfékezésük lett volna a cél, ezt miért nem tették meg a csendőrkatonák?” – replikázott Kincses Előd, az SZNT és a március 10. után megbírságolt személyek jogi képviselője.
A megtorlások dacára az SZNT elnöke bejelentette, hogy a jövő év március 10-én is Marosvásárhelyen szervezik a Székely Szabadság Napját. A megemlékezést ezúttal is utcai felvonulás fogja követni.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2016. szeptember 27.
Felkerestük Székelyudvarhely egyetlen antikváriumát
Ismét van Székelyudvarhelynek csak antikváriumként működő könyvesboltja. Errefelé szívesen olvasnak az embernek, derült ki a Kis-Német Elizával folytatott beszélgetésből, aki párjával nemrég nyitotta meg a boltot, ahol az olvasás és a képzőművészeti alkotások kedvelőinek szeretnének helyet adni.
Könyvmoly Antikvárium és Galéria néven nyílt meg néhány hete a bolt, lényegében a tulajdonos átvette az üzletet egy barátjától, és új helyszínre költöztette. A két helyiségből álló üzlet egyik terme galériaként is működik, ahol jelenleg a boldogfalvi Istók Emőke és a máréfalvi Pál Emil képei tekinthetők meg. Kis-Német Elizával találkozik az, aki belép a boltba, ő bárkivel szívesen beszélget a könyvekről, a kiállított alkotásokról. A helyszínen olvasásra is van lehetőség, akár a könyvespolc mellé ülve, akár a könyvvel a festmények alá, asztalhoz húzódva.
„A könyvnek és az olvasónak egymásra kell találnia” – fogalmazott az üzletvezető, hozzátéve, hogy ő ebben segítene. A boltban találunk teljesen új köteteket is, de leginkább használt darabokból áll a kínálat, tematika szerint rendezve. Vannak szakkönyvek, enciklopédiák, gyermekkönyvek, szótárak, magyar és világirodalom is. Az idegen nyelvűekre is van igény, vittek már el angol verseskötet, de találunk orosz–magyar szótárt is. Már 7–9 lejért is hozzájuthatunk könyvekhez, de találtunk a Kriterion-sorozatból magyar és világirodalmi köteteket is 17 lejért. Vannak különféle zenei CD-k és mesekazetták (VHS) is 10 lejért.
Az antik könyvek értékét kiadási évük, ritkaságuk, borítójuk állapota határozza meg – avatott be Kis-Német Eliza. A régi olvasmányokról elmondta, van a boltban 1832-es Újtestamentum, 1898-as imádságoskönyv, de 1951-es Balassi Bálint összes első kötetet, továbbá 1906-os Jókai-sorozat is találunk, amit még Gyulai Pál szerkesztett.
A néhány hete megnyitott antikváriumban a legnagyobb munkát a könyvek digitális leltárba vétele jelentette – mesélte az üzletvezető. Jelenleg még kísérleteznek, nyitottak bármiféle javaslatra a bolttal kapcsolatban. Egyébként sok idős irodalomkedvelő jelezte, hogy akár be is adná könyvtára egy részét az antikváriumba, de erre egyelőre nincs lehetőség. Viszont ha valaki egy bizonyos könyvet keres, szívesen segítenek akár külföldről is beszerezni. Kis-Német Elizának az a tapasztalata, hogy Udvarhelyen kíváncsiak az emberek, és egyesek nagyon örülnek, hogy van antikvárium a városban. Olyan esetről is beszámolt, hogy egy olvasó éppen azt a könyvet találta meg náluk, amit már évek óta keresett. Ilyenkor a bolt működtetői is nagyon örülnek.
A jövőt illetően az üzletvezető elmondta, tervezik, hogy helyet adnak majd kisebb könyvbemutatóknak, és irodalmi eseteket is szerveznének.
Dávid Anna Júlia |
Székelyhon.ro
Ismét van Székelyudvarhelynek csak antikváriumként működő könyvesboltja. Errefelé szívesen olvasnak az embernek, derült ki a Kis-Német Elizával folytatott beszélgetésből, aki párjával nemrég nyitotta meg a boltot, ahol az olvasás és a képzőművészeti alkotások kedvelőinek szeretnének helyet adni.
Könyvmoly Antikvárium és Galéria néven nyílt meg néhány hete a bolt, lényegében a tulajdonos átvette az üzletet egy barátjától, és új helyszínre költöztette. A két helyiségből álló üzlet egyik terme galériaként is működik, ahol jelenleg a boldogfalvi Istók Emőke és a máréfalvi Pál Emil képei tekinthetők meg. Kis-Német Elizával találkozik az, aki belép a boltba, ő bárkivel szívesen beszélget a könyvekről, a kiállított alkotásokról. A helyszínen olvasásra is van lehetőség, akár a könyvespolc mellé ülve, akár a könyvvel a festmények alá, asztalhoz húzódva.
„A könyvnek és az olvasónak egymásra kell találnia” – fogalmazott az üzletvezető, hozzátéve, hogy ő ebben segítene. A boltban találunk teljesen új köteteket is, de leginkább használt darabokból áll a kínálat, tematika szerint rendezve. Vannak szakkönyvek, enciklopédiák, gyermekkönyvek, szótárak, magyar és világirodalom is. Az idegen nyelvűekre is van igény, vittek már el angol verseskötet, de találunk orosz–magyar szótárt is. Már 7–9 lejért is hozzájuthatunk könyvekhez, de találtunk a Kriterion-sorozatból magyar és világirodalmi köteteket is 17 lejért. Vannak különféle zenei CD-k és mesekazetták (VHS) is 10 lejért.
Az antik könyvek értékét kiadási évük, ritkaságuk, borítójuk állapota határozza meg – avatott be Kis-Német Eliza. A régi olvasmányokról elmondta, van a boltban 1832-es Újtestamentum, 1898-as imádságoskönyv, de 1951-es Balassi Bálint összes első kötetet, továbbá 1906-os Jókai-sorozat is találunk, amit még Gyulai Pál szerkesztett.
A néhány hete megnyitott antikváriumban a legnagyobb munkát a könyvek digitális leltárba vétele jelentette – mesélte az üzletvezető. Jelenleg még kísérleteznek, nyitottak bármiféle javaslatra a bolttal kapcsolatban. Egyébként sok idős irodalomkedvelő jelezte, hogy akár be is adná könyvtára egy részét az antikváriumba, de erre egyelőre nincs lehetőség. Viszont ha valaki egy bizonyos könyvet keres, szívesen segítenek akár külföldről is beszerezni. Kis-Német Elizának az a tapasztalata, hogy Udvarhelyen kíváncsiak az emberek, és egyesek nagyon örülnek, hogy van antikvárium a városban. Olyan esetről is beszámolt, hogy egy olvasó éppen azt a könyvet találta meg náluk, amit már évek óta keresett. Ilyenkor a bolt működtetői is nagyon örülnek.
A jövőt illetően az üzletvezető elmondta, tervezik, hogy helyet adnak majd kisebb könyvbemutatóknak, és irodalmi eseteket is szerveznének.
Dávid Anna Júlia |
Székelyhon.ro
2016. szeptember 27.
Több magyar diákkal indul a tanév a BBTE-n
Közel 15 ezer elsőéves hallgató kezdi a tanévet október 3-án, köztük több mint kétezren magyarul, ez a szám pedig folyamatosan nőtt az elmúlt években – hangzott el a Babeș-Bolyai Tudomanyegyetem Magyar Tagozatának Kolozsvári sajtótájékoztatóján kedden.
Magyar nyelven 1678 diák kezdi tanulmányait alapképzésen, mesterképzésre pedig 458-an iratoztak be – jelentette be Soós Anna rektorhelyettes. A magyar tagozat vezetője elmondta: idén az előző évhez képest kevesebben érettségiztek, az egyetem iránti érdeklődés mégis megmAradt. Intézményi szinten 10980 hallgatatót várnak, akik közül 4915-en kerültek be tandíjmentes helyre.
Nőtt a kínálat is: az idei tanévben 243 alapképzéses szakra lehetett beiratkozni, 183-ra mesteri képzésen. A külföldi diákok érdeklődése szintén mAradt, magyar tagozaton a legkeresettebb a pszichológia szak a részükről, elsősorban Magyarországról. A magasabb évfolyamoknál az tapasztalható, hogy kevesebben hagyják el az egyetemet, mint korábban - hangzott el.
A közös évnyitóra október harmadikán reggel 9-kor, a magyar pedig délután 4-től az egyetemi díszteremben kerül sor.
Élvonalban a BBTE
A nemzetközi mezőnyben általában 5-6 egyetemet mérnek, a BBTE országszerte átlagosan az első helyen jön ki, kevéssel a Bukaresti tudományegyetem és Bukaresti Műszaki Egyetem előtt – számolt be Markó Bálint rektorhelyettes. Mint fogalmazott, az első ötszáz egyetem közé még nem kerültek be a globális felmérésekben, ennek azonban egyik magyarázata az intézmény költségvetése.
Létrehoznak egy posztgraduális intézetet, ahol a különböző kutatási programban résztvevők egységes pénzügyi támogatás alá kerülnek, a tervek szerint tíz külföldi szakembert vonzanak be.
Népszerűsítés, tehetséggondozás
A BBTE szeptemberben részt vett a Sportolimpia szervezésében, a Középiskolások Hosszú Hétvégéjét is tető alá hozták. Ennek folytatásaként november 7. és 9. között szervezik meg a BBTE Karavánt, amellyel erdélyi középiskolákba viszik el az intézmény ismertetőanyagait.
Kutatói ösztöndíj-lehetőségre és a szakkolégiumra is hangsúlyt fektetnek, a virtuális kutatóműhelybe is lehet jelentkezni – mondta el Soós. A BBTE Mentor Klub 2016 program interaktív foglalkozásokat ígér a hallgatóknak, erre október elejéig lehet jelentkezni.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia sem mArad el, ezt májusban szervezik meg. A részképzés ugyanakkor idén a Makovecz Programmal bővül, az Iskola Másként héten is részt vesznek, és a Budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon is képviselik az intézményt – hangzott el.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Közel 15 ezer elsőéves hallgató kezdi a tanévet október 3-án, köztük több mint kétezren magyarul, ez a szám pedig folyamatosan nőtt az elmúlt években – hangzott el a Babeș-Bolyai Tudomanyegyetem Magyar Tagozatának Kolozsvári sajtótájékoztatóján kedden.
Magyar nyelven 1678 diák kezdi tanulmányait alapképzésen, mesterképzésre pedig 458-an iratoztak be – jelentette be Soós Anna rektorhelyettes. A magyar tagozat vezetője elmondta: idén az előző évhez képest kevesebben érettségiztek, az egyetem iránti érdeklődés mégis megmAradt. Intézményi szinten 10980 hallgatatót várnak, akik közül 4915-en kerültek be tandíjmentes helyre.
Nőtt a kínálat is: az idei tanévben 243 alapképzéses szakra lehetett beiratkozni, 183-ra mesteri képzésen. A külföldi diákok érdeklődése szintén mAradt, magyar tagozaton a legkeresettebb a pszichológia szak a részükről, elsősorban Magyarországról. A magasabb évfolyamoknál az tapasztalható, hogy kevesebben hagyják el az egyetemet, mint korábban - hangzott el.
A közös évnyitóra október harmadikán reggel 9-kor, a magyar pedig délután 4-től az egyetemi díszteremben kerül sor.
Élvonalban a BBTE
A nemzetközi mezőnyben általában 5-6 egyetemet mérnek, a BBTE országszerte átlagosan az első helyen jön ki, kevéssel a Bukaresti tudományegyetem és Bukaresti Műszaki Egyetem előtt – számolt be Markó Bálint rektorhelyettes. Mint fogalmazott, az első ötszáz egyetem közé még nem kerültek be a globális felmérésekben, ennek azonban egyik magyarázata az intézmény költségvetése.
Létrehoznak egy posztgraduális intézetet, ahol a különböző kutatási programban résztvevők egységes pénzügyi támogatás alá kerülnek, a tervek szerint tíz külföldi szakembert vonzanak be.
Népszerűsítés, tehetséggondozás
A BBTE szeptemberben részt vett a Sportolimpia szervezésében, a Középiskolások Hosszú Hétvégéjét is tető alá hozták. Ennek folytatásaként november 7. és 9. között szervezik meg a BBTE Karavánt, amellyel erdélyi középiskolákba viszik el az intézmény ismertetőanyagait.
Kutatói ösztöndíj-lehetőségre és a szakkolégiumra is hangsúlyt fektetnek, a virtuális kutatóműhelybe is lehet jelentkezni – mondta el Soós. A BBTE Mentor Klub 2016 program interaktív foglalkozásokat ígér a hallgatóknak, erre október elejéig lehet jelentkezni.
Az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia sem mArad el, ezt májusban szervezik meg. A részképzés ugyanakkor idén a Makovecz Programmal bővül, az Iskola Másként héten is részt vesznek, és a Budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon is képviselik az intézményt – hangzott el.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2016. szeptember 27.
Leszavazták a nacionalista töltetű jogszabálytervezetet
„Megakadályoztuk a román himnusz lejátszására vonatkozó törvényes keret bővítésére kidolgozott jogszabálytervezetet a szakbizottságban” – mutatott rá Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az követően, hogy a jogi szakbizottság leszavazott egy újabb, a szociáldemokraták által kidolgozott nacionalista töltetű jogszabálytervezetet.
A tervezet kötelezővé tenné a román himnusz lejátszását minden korosztály számára az országos szinten megszervezett sporteseményeken.
Máté András úgy véli, hogy a törvénytervezet indoklásában erőltetett, nacionalista töltetű megfogalmazások szerepelnek, amelyek nincsenek összhangban a sport által képviseltek értékekkel.
„Nem attól lesz egy középiskolás jó sportoló, ha a mérkőzést követően kihúzza magát és lejátsszák neki a román himnuszt” – fogalmazta meg véleményét Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő.
A tervezet negatív véleményezéssel kerül a képviselőházi plénum napirendjére, a parlament felsőháza megszavazta már, azonban az alsóház dönt véglegesen ebben a témakörben.
maszol.ro
„Megakadályoztuk a román himnusz lejátszására vonatkozó törvényes keret bővítésére kidolgozott jogszabálytervezetet a szakbizottságban” – mutatott rá Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az követően, hogy a jogi szakbizottság leszavazott egy újabb, a szociáldemokraták által kidolgozott nacionalista töltetű jogszabálytervezetet.
A tervezet kötelezővé tenné a román himnusz lejátszását minden korosztály számára az országos szinten megszervezett sporteseményeken.
Máté András úgy véli, hogy a törvénytervezet indoklásában erőltetett, nacionalista töltetű megfogalmazások szerepelnek, amelyek nincsenek összhangban a sport által képviseltek értékekkel.
„Nem attól lesz egy középiskolás jó sportoló, ha a mérkőzést követően kihúzza magát és lejátsszák neki a román himnuszt” – fogalmazta meg véleményét Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő.
A tervezet negatív véleményezéssel kerül a képviselőházi plénum napirendjére, a parlament felsőháza megszavazta már, azonban az alsóház dönt véglegesen ebben a témakörben.
maszol.ro
2016. szeptember 27.
Craiovára telepítik a NATO romániai nemzetközi dandárját
- Craiovára telepítik a NATO romániai nemzetközi dandárját. Olténia fővárosába telepítik a NATO Romániában megalakítandó nemzetközi dandárját, amely várhatóan jövőre éri el kezdeti, és 2018-ban teljes operatív kapacitását – jelentette be Klaus Iohannis kedden, a legfelső védelmi tanács (CSAT) ülése után.
A CSAT keddi határozata értelmében az iraki és afganisztáni missziókban rendszeresen részt vevő craiovai „Rovine” II. gyalogos dandár alakul át nemzetközi NATO-dandárrá. Az már a júliusi NATO-csúcs után kiderült, hogy a romániai dandárba Lengyelország egy századot, Bulgária pedig 400 katonát küld.
Keddi sajtóértekezletén az államfő elzárkózott annak közlésétől, kik azok a további NATO-szövetségesek, akikkel Románia tárgyalásokat folytat a részvételről: ezt majd akkor teszik közzé, ha felajánlásuk véglegessé válik – mondta Iohannis. A nemzetközi dandár létrehozásáról az észak-atlanti szövetség varsói csúcsértekezletén született döntés.
A NATO döntéshozatali szerve Oroszországtól tartó tagállamai kezdeményezésére július 8-án a szövetség keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: négy zászlóalj rotációs rendszerben fog állomásozni Lengyelországban és a balti államokban, Romániában pedig egy nemzetközi összetételű dandárt hoznak létre.
maszol.ro
- Craiovára telepítik a NATO romániai nemzetközi dandárját. Olténia fővárosába telepítik a NATO Romániában megalakítandó nemzetközi dandárját, amely várhatóan jövőre éri el kezdeti, és 2018-ban teljes operatív kapacitását – jelentette be Klaus Iohannis kedden, a legfelső védelmi tanács (CSAT) ülése után.
A CSAT keddi határozata értelmében az iraki és afganisztáni missziókban rendszeresen részt vevő craiovai „Rovine” II. gyalogos dandár alakul át nemzetközi NATO-dandárrá. Az már a júliusi NATO-csúcs után kiderült, hogy a romániai dandárba Lengyelország egy századot, Bulgária pedig 400 katonát küld.
Keddi sajtóértekezletén az államfő elzárkózott annak közlésétől, kik azok a további NATO-szövetségesek, akikkel Románia tárgyalásokat folytat a részvételről: ezt majd akkor teszik közzé, ha felajánlásuk véglegessé válik – mondta Iohannis. A nemzetközi dandár létrehozásáról az észak-atlanti szövetség varsói csúcsértekezletén született döntés.
A NATO döntéshozatali szerve Oroszországtól tartó tagállamai kezdeményezésére július 8-án a szövetség keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: négy zászlóalj rotációs rendszerben fog állomásozni Lengyelországban és a balti államokban, Romániában pedig egy nemzetközi összetételű dandárt hoznak létre.
maszol.ro
2016. szeptember 27.
A Kárpátok kertjében nem lehet Székelyföldet felfedezni
A hivatalos romániai turisztikai oldalon szinte teljességgel mellőzve vannak a magyar vonatkozású turisztikai látványosságok, vagy ha említik is, elfelejtik odaírni, hogy magyar.
Nem ismeri el idegenforgalmi desztinációnak Székelyföldet a román Idegenforgalmi Hatóság (ANT) – tudtuk meg a múlt héten.Anca Pavel-Nedea, Az ANT elnöke szerint azért, mert nem írhatja felül azt a bírósági döntést, amely nem hagyta jóvá a Székelyföldi turisztikai egyesület bejegyeztetését. Akkor a bíróság azzal érvelt, hogy az egyesület a romániai közigazgatásban nem létező Székelyföld turizmusát kívánja szolgálni. Habár Bukovina sem létező entitás a romániai közigazgatási rendszerben, attól még 2001 óta működik a Bukovina Turizmusáért Egyesület (Asociaţia Pentru Turism Bucovina), amely a Suceava megyei Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére jött létre, a turisztikai minisztérium támogatásával.
Az ANT-elnök érvelése szerint Székelyföld azért sem lehet turisztikai célpont, hasonlóan a Mócvidékhez, az Avashoz vagy Máramaroshoz, mert ezekkel a területekkel ellentétben, amelyeket az egységes építkezés, kultúra különbözteti meg a szomszédos területekről, Székelyföld az egykori székely székeket jelöli.
Székelyföld turisztikai célpontként való elismerése azért is lenne fontos, mert a hatóság tervei között szerepel az ország turisztikai reklámjának a desztinációk szerinti kialakítása, hosszabb távon a turisztikai támogatási rendszer is ezen az alapon működne. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy Székelyföld szerepelni fog-e a hivatalos országreklámokban, kap-e anyagi támogatást a turisztikai minisztériumtól, vagy továbbra is nem létező entitásként kezelik a hivatalos fórumok.
Ennek apropóján megnéztük az Idegenforgalmi Hatóság honlapját, hogy megtudjuk, a romániai turizmus fejlesztéséért hivatott állami intézmény milyen módon reklámozza Erdélynek azt a régióját, ahol történetesen a székelyek élnek. A válasz röviden: sehogy.
Az Idegenforgalmi Hatóság oldaláról a romania.travel honlapra irányít, amely állítása szerint, az ország hivatalos turisztikai oldala: elborzadtunk, nem is egyszer, és nemcsak azért, mert hamarabb említik meg, hogy az országban beszélik az angol, német és francia nyelveket, mint hogy az ország lakosságának közel hat százalékának az anyanyelve magyar, hanem azért is, mert ha valóban ez a romániai turizmust promováló hivatalos weboldal, akkor azon csodálkozunk, hogy egyáltalán jönnek turisták az országba. Koncepció nélküli, önismétlő, kevés információval szolgáló, idejétmúlt honlap, amelyen alig találunk naprakész információkat.
A hivatalos turisztikai weboldal szinte sehol sem említ minket, magyarokat, a meglátogatásra érdemes régiók közül egyedül az erdélyi régióban lennénk érdekeltek, de ott sem vagyunk annyira érdekesek, hogy egyetlen hivatkozásnál többre fussa rólunk, minthogy „Erdély multietnikus (a németek mellett magyarok is élnek) régió”.
Erdélyben csak a szászok érdekesek
Erdély Európa legjobban megőrzött középköri városainak hazája, de itt van a Bram Stoker Drakuláját megillető Vlad Tepes „tündérmesébe illő gótikus törcsvári kastélya”, Szászhermány és Prázsmár erődített templomai. A vajdahunyadi vár pedig Erdély legszebb középkori kastélya. Legalábbis az erdélyi régiót bemutató általános leírás szerint. Ha azt gondolnánk, hogy majd az egyes menükben részletesebb leírást is kapunk, ahol esetleg a magyar vonatkozású turisztikai, kulturális nevezetességeket vagy olyan természeti látványosságokat is megemlít, amelyek a Székelyföldi régióban vannak, akkor ne tegyük.
Simon Mária Tímea
Transindex.ro
A hivatalos romániai turisztikai oldalon szinte teljességgel mellőzve vannak a magyar vonatkozású turisztikai látványosságok, vagy ha említik is, elfelejtik odaírni, hogy magyar.
Nem ismeri el idegenforgalmi desztinációnak Székelyföldet a román Idegenforgalmi Hatóság (ANT) – tudtuk meg a múlt héten.Anca Pavel-Nedea, Az ANT elnöke szerint azért, mert nem írhatja felül azt a bírósági döntést, amely nem hagyta jóvá a Székelyföldi turisztikai egyesület bejegyeztetését. Akkor a bíróság azzal érvelt, hogy az egyesület a romániai közigazgatásban nem létező Székelyföld turizmusát kívánja szolgálni. Habár Bukovina sem létező entitás a romániai közigazgatási rendszerben, attól még 2001 óta működik a Bukovina Turizmusáért Egyesület (Asociaţia Pentru Turism Bucovina), amely a Suceava megyei Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére jött létre, a turisztikai minisztérium támogatásával.
Az ANT-elnök érvelése szerint Székelyföld azért sem lehet turisztikai célpont, hasonlóan a Mócvidékhez, az Avashoz vagy Máramaroshoz, mert ezekkel a területekkel ellentétben, amelyeket az egységes építkezés, kultúra különbözteti meg a szomszédos területekről, Székelyföld az egykori székely székeket jelöli.
Székelyföld turisztikai célpontként való elismerése azért is lenne fontos, mert a hatóság tervei között szerepel az ország turisztikai reklámjának a desztinációk szerinti kialakítása, hosszabb távon a turisztikai támogatási rendszer is ezen az alapon működne. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy Székelyföld szerepelni fog-e a hivatalos országreklámokban, kap-e anyagi támogatást a turisztikai minisztériumtól, vagy továbbra is nem létező entitásként kezelik a hivatalos fórumok.
Ennek apropóján megnéztük az Idegenforgalmi Hatóság honlapját, hogy megtudjuk, a romániai turizmus fejlesztéséért hivatott állami intézmény milyen módon reklámozza Erdélynek azt a régióját, ahol történetesen a székelyek élnek. A válasz röviden: sehogy.
Az Idegenforgalmi Hatóság oldaláról a romania.travel honlapra irányít, amely állítása szerint, az ország hivatalos turisztikai oldala: elborzadtunk, nem is egyszer, és nemcsak azért, mert hamarabb említik meg, hogy az országban beszélik az angol, német és francia nyelveket, mint hogy az ország lakosságának közel hat százalékának az anyanyelve magyar, hanem azért is, mert ha valóban ez a romániai turizmust promováló hivatalos weboldal, akkor azon csodálkozunk, hogy egyáltalán jönnek turisták az országba. Koncepció nélküli, önismétlő, kevés információval szolgáló, idejétmúlt honlap, amelyen alig találunk naprakész információkat.
A hivatalos turisztikai weboldal szinte sehol sem említ minket, magyarokat, a meglátogatásra érdemes régiók közül egyedül az erdélyi régióban lennénk érdekeltek, de ott sem vagyunk annyira érdekesek, hogy egyetlen hivatkozásnál többre fussa rólunk, minthogy „Erdély multietnikus (a németek mellett magyarok is élnek) régió”.
Erdélyben csak a szászok érdekesek
Erdély Európa legjobban megőrzött középköri városainak hazája, de itt van a Bram Stoker Drakuláját megillető Vlad Tepes „tündérmesébe illő gótikus törcsvári kastélya”, Szászhermány és Prázsmár erődített templomai. A vajdahunyadi vár pedig Erdély legszebb középkori kastélya. Legalábbis az erdélyi régiót bemutató általános leírás szerint. Ha azt gondolnánk, hogy majd az egyes menükben részletesebb leírást is kapunk, ahol esetleg a magyar vonatkozású turisztikai, kulturális nevezetességeket vagy olyan természeti látványosságokat is megemlít, amelyek a Székelyföldi régióban vannak, akkor ne tegyük.
Simon Mária Tímea
Transindex.ro
2016. szeptember 28.
Egy igaz román hazafi sirámai
Kutya egy világot élünk! Manapság fabatkát sem ér a nemzeti identitás, közröhej tárgyává váltak azok a hagyományos értékek, amelyeket az egyház és a katonaság képvisel, megvetik, kiközösítik, üldözik az igaz hazafiakat, akik éjt nappallá téve fáradhatatlanul munkálkodnak a nemzeti érdek védelmében. Így látja ezt az utcai tüntetések miatt szenátori tisztségéről lemondani kényszerülő Gabriel Oprea tábornok, volt védelmi és belügyminiszter – legalábbis Facebookon közzétett búcsúlevelének ezek a legfőbb gondolatai.
Ha nem lenne inkább lehangoló és aggasztó, már-már nevetségesnek nevezhetnénk, amint mártírszerepben pózol a plagizáló, hatalmával rendszeresen visszaélő, gondatlanságból elkövetett emberölési ügyben gyanúsított Gabriel Oprea. Fő megvalósításai közé sorolja, hogy volt bátorsága kitűzni a román zászlót Székelyföldön (a régió nevét természetesen kisbetűkkel írta!), mi több, szerinte éppen ez és az ilyen őszinte hazafias gesztusok miatt kell távoznia. Ki is fejti: úgy látja, idegen érdekek által irányított intenzív nemzetellenes kampány folyik, mely során minden román gyökeret elvágnak, nevetségesnek állítják be az olyan értékeket, mint a hazafiasság, a nemzeti érdek és az egyház. A nemzeti identitás megsemmisítésére törekvő erők állnak az elmúlt időszak utcai megmozdulásai hátterében is – fejtegeti a nemzeti érdek ádáz védelmezője, akit szemel láthatóan nem zavarnak a tények, s korántsem a katasztrofális szintre süllyedt hazai egészségügyi ellátást, hanem ugyanezen érdekeket látja az utcai tüntetéseken többször hangoztatott szlogen mögött is, hogy Kórházakat akarunk, nem katedrálisokat. Abban sem lát ellentmondást a tábornok, hogy a legkülönfélébb pártokból verbuvált alakulat vezetőjeként panaszolja: „pártokat gyártottak” mindazok, akik egy európai intézményekből származó vezetői gárdát tettek egy legitim kormány helyére. A hatalmi ágak szétválasztásáról szóló jogállami elv megsértését sem abban látja, hogy például a parlament nem vonta meg mentelmi jogát, és így akadályozza az ügyészség munkáját, hanem ugyanezeket a nemzetellenes érdekeket kárhoztatja. A plágiumbotrányba keveredett politikus képmutatásában odáig merészkedik, hogy sirámaiban saját feddhetetlenségét ecsetelgeti, az pedig már egyenesen gusztustalan, hogy azt álltja, az ő és a családja halálát kívánják azok, akik toleranciáról beszélnek. Olyan abszurd és ocsmány iromány Oprea búcsúlevele, hogy kár is lenne foglalkozni vele, ha nem illeszkedne azon vadnacionalista megnyilvánulások sorába, amelyeket olyan volt szocialisták, mint Bogdan Diaconu és új alakulata, a Román Egység Pártja képviselnek, de amelyeket a jelenlegi szociáldemokrata vezetés is felvállal Victor Ponta vagy éppen Liviu Dragnea révén. S mivel a szocialisták kormányra készülnek, mindez azt is jelenti, hogy a mai abszurd holnapra valósággá, a mai összeesküvés-elmélet kormányprogrammá, Gabriel Oprea pedig mártírrá, esetleg főhőssé válhat.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kutya egy világot élünk! Manapság fabatkát sem ér a nemzeti identitás, közröhej tárgyává váltak azok a hagyományos értékek, amelyeket az egyház és a katonaság képvisel, megvetik, kiközösítik, üldözik az igaz hazafiakat, akik éjt nappallá téve fáradhatatlanul munkálkodnak a nemzeti érdek védelmében. Így látja ezt az utcai tüntetések miatt szenátori tisztségéről lemondani kényszerülő Gabriel Oprea tábornok, volt védelmi és belügyminiszter – legalábbis Facebookon közzétett búcsúlevelének ezek a legfőbb gondolatai.
Ha nem lenne inkább lehangoló és aggasztó, már-már nevetségesnek nevezhetnénk, amint mártírszerepben pózol a plagizáló, hatalmával rendszeresen visszaélő, gondatlanságból elkövetett emberölési ügyben gyanúsított Gabriel Oprea. Fő megvalósításai közé sorolja, hogy volt bátorsága kitűzni a román zászlót Székelyföldön (a régió nevét természetesen kisbetűkkel írta!), mi több, szerinte éppen ez és az ilyen őszinte hazafias gesztusok miatt kell távoznia. Ki is fejti: úgy látja, idegen érdekek által irányított intenzív nemzetellenes kampány folyik, mely során minden román gyökeret elvágnak, nevetségesnek állítják be az olyan értékeket, mint a hazafiasság, a nemzeti érdek és az egyház. A nemzeti identitás megsemmisítésére törekvő erők állnak az elmúlt időszak utcai megmozdulásai hátterében is – fejtegeti a nemzeti érdek ádáz védelmezője, akit szemel láthatóan nem zavarnak a tények, s korántsem a katasztrofális szintre süllyedt hazai egészségügyi ellátást, hanem ugyanezen érdekeket látja az utcai tüntetéseken többször hangoztatott szlogen mögött is, hogy Kórházakat akarunk, nem katedrálisokat. Abban sem lát ellentmondást a tábornok, hogy a legkülönfélébb pártokból verbuvált alakulat vezetőjeként panaszolja: „pártokat gyártottak” mindazok, akik egy európai intézményekből származó vezetői gárdát tettek egy legitim kormány helyére. A hatalmi ágak szétválasztásáról szóló jogállami elv megsértését sem abban látja, hogy például a parlament nem vonta meg mentelmi jogát, és így akadályozza az ügyészség munkáját, hanem ugyanezeket a nemzetellenes érdekeket kárhoztatja. A plágiumbotrányba keveredett politikus képmutatásában odáig merészkedik, hogy sirámaiban saját feddhetetlenségét ecsetelgeti, az pedig már egyenesen gusztustalan, hogy azt álltja, az ő és a családja halálát kívánják azok, akik toleranciáról beszélnek. Olyan abszurd és ocsmány iromány Oprea búcsúlevele, hogy kár is lenne foglalkozni vele, ha nem illeszkedne azon vadnacionalista megnyilvánulások sorába, amelyeket olyan volt szocialisták, mint Bogdan Diaconu és új alakulata, a Román Egység Pártja képviselnek, de amelyeket a jelenlegi szociáldemokrata vezetés is felvállal Victor Ponta vagy éppen Liviu Dragnea révén. S mivel a szocialisták kormányra készülnek, mindez azt is jelenti, hogy a mai abszurd holnapra valósággá, a mai összeesküvés-elmélet kormányprogrammá, Gabriel Oprea pedig mártírrá, esetleg főhőssé válhat.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. szeptember 28.
Protestáns vendégek Háromszéken
Protestáns vendégek érkeztek az elmúlt napokban Háromszékre. Veress-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi egyházközség református lelkipásztora az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) erdélyi köre vezetőségének nevében a Sepsiszentgyörgyi vártemplomban köszöntötte az egybegyűlteket.
Veress-Kovács Attila elmondta, az 1956-os események után Nyugatra szakadt-vándorolt értelmiségiek hozták létre az egyesületet, gondolván, hogy abban meg tudják őrizni magyarságukat, kultúrájukat és vallási identitásukat. Évente más-más helyre vándorolva konferenciákon igyekeznek kifejteni az egyesület céljait, ahová összehívják Európa protestáns magyar értelmiségijét. 1989 előtt, amikor háttérbe szorult a magyar könyvkiadás a Kárpát-medencei utódállamokban, az EPMSZ felvállalta a tiltólistán levő kiadványok megjelentetését, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a magyar szellemtörténet fejlődése szempontjából. A Bázel központtal működő szervezet ezzel értékes örökséget hagyott hátra.
A kelet-európai rendszerváltás utáni években mifelénk is létrejöttek az EPMSZ utódszervezetei, így annak erdélyi köre is. „Célunk az – mondta a lelkész –, hogy a mi honunkban úgy lássuk feladatunkat-céljainkat, önazonosságunk felismerésének lehetőségeit, hogy konferenciáinkon ezeket erősíteni tudjuk.” A lepergett 16 esztendő alatt már bejárták Erdélyországot Nagybányától egészen a Barcaságig, a Partiumtól Erdély keleti végéig. Háromszékre, a honhatárra most jutottak el. „Honhatár ez a hely, de nem a vég, mert az itt eltöltött napok alatt tágult látómezőnk, számba vehettük magyar értékeinket” – mondta Veress-Kovács Attila ügyvezető elnök, aki az EPMSZ elnökségének (Varga Gábor ny. vegyészmérnök, Kántor Lajos irodalomtörténész, Demeter József lelkész, Baczoni Szilárdka Kata szovátai lelkipásztor) nevében megköszönte a Háromszéki vendégfogadást. Körútjukon a Rétyi Tavirózsa Motelben Deák Botond református lelkész köszöntötte, dr. Dimény Attila, a Kézdivásárhelyi Incze László Múzeum igazgatója bemutatta Háromszék magyar örökségét, Bartha Zsolt geológus pedig Székelyföld geológiai ritkaságait. Szombaton a Sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban tartott áhítat után ellátogattak Dózsa György és Bod Péter szülőfalujába, a céhes városba, a gelencei felső Szent Imre örökség-templomba, Csomakőrösre és Zágonba. Vasárnap a vártemplomi istentisztelettel zárult a konferencia, ahol igét hirdetett Baczoni Szilárdka Kata lelkipásztor, az EPMSZ erdélyi körének titkára. Igehirdetésében Máté evangéliumának (15, 21-28) alapján a megkülönböztető hallgatásról, a hívatlanok eszméiről, az emberi önérzet összezúzásának átkairól és a kegyelem morzsáiról szólt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Protestáns vendégek érkeztek az elmúlt napokban Háromszékre. Veress-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi egyházközség református lelkipásztora az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) erdélyi köre vezetőségének nevében a Sepsiszentgyörgyi vártemplomban köszöntötte az egybegyűlteket.
Veress-Kovács Attila elmondta, az 1956-os események után Nyugatra szakadt-vándorolt értelmiségiek hozták létre az egyesületet, gondolván, hogy abban meg tudják őrizni magyarságukat, kultúrájukat és vallási identitásukat. Évente más-más helyre vándorolva konferenciákon igyekeznek kifejteni az egyesület céljait, ahová összehívják Európa protestáns magyar értelmiségijét. 1989 előtt, amikor háttérbe szorult a magyar könyvkiadás a Kárpát-medencei utódállamokban, az EPMSZ felvállalta a tiltólistán levő kiadványok megjelentetését, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a magyar szellemtörténet fejlődése szempontjából. A Bázel központtal működő szervezet ezzel értékes örökséget hagyott hátra.
A kelet-európai rendszerváltás utáni években mifelénk is létrejöttek az EPMSZ utódszervezetei, így annak erdélyi köre is. „Célunk az – mondta a lelkész –, hogy a mi honunkban úgy lássuk feladatunkat-céljainkat, önazonosságunk felismerésének lehetőségeit, hogy konferenciáinkon ezeket erősíteni tudjuk.” A lepergett 16 esztendő alatt már bejárták Erdélyországot Nagybányától egészen a Barcaságig, a Partiumtól Erdély keleti végéig. Háromszékre, a honhatárra most jutottak el. „Honhatár ez a hely, de nem a vég, mert az itt eltöltött napok alatt tágult látómezőnk, számba vehettük magyar értékeinket” – mondta Veress-Kovács Attila ügyvezető elnök, aki az EPMSZ elnökségének (Varga Gábor ny. vegyészmérnök, Kántor Lajos irodalomtörténész, Demeter József lelkész, Baczoni Szilárdka Kata szovátai lelkipásztor) nevében megköszönte a Háromszéki vendégfogadást. Körútjukon a Rétyi Tavirózsa Motelben Deák Botond református lelkész köszöntötte, dr. Dimény Attila, a Kézdivásárhelyi Incze László Múzeum igazgatója bemutatta Háromszék magyar örökségét, Bartha Zsolt geológus pedig Székelyföld geológiai ritkaságait. Szombaton a Sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban tartott áhítat után ellátogattak Dózsa György és Bod Péter szülőfalujába, a céhes városba, a gelencei felső Szent Imre örökség-templomba, Csomakőrösre és Zágonba. Vasárnap a vártemplomi istentisztelettel zárult a konferencia, ahol igét hirdetett Baczoni Szilárdka Kata lelkipásztor, az EPMSZ erdélyi körének titkára. Igehirdetésében Máté evangéliumának (15, 21-28) alapján a megkülönböztető hallgatásról, a hívatlanok eszméiről, az emberi önérzet összezúzásának átkairól és a kegyelem morzsáiról szólt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)