Irodalomtörténeti értékmentés
A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai immár másodízben járnak a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban abból a célból, hogy az itt található Ady-gyűjteményt felmérjék, leltározzák és digitális adatbázisba vegyék, amely mind a jelen-, mind az utókor számára jól áttekinthetően megőrzi a költőről készült fényképeket, levelezéseit, folyóiratokban közölt írásait stb.
Tegnap az egykori Müllerájban találkoztunk a magyarországi muzeológusokkal: Parragi Márta kézirattárossal, Sidó Anna művészettörténésszel, Hegyi Katalin Ady-kutatóval, akik egy hetet töltenek a megyeszékhelyen (július 9. és 16. között), valamint Imre Zoltánnal, az Ady-emlékmúzeum igazgatójával. Éppen nagy munkában voltak: régi fényképeket, iratokat elemeztek, rendszereztek, leltároztak. „Mindig is fontosnak tartottam, hogy a múzeumunk nyisson más múzeumok felé, és ez tavaly meg is valósult” – nyilatkozta az intézmény vezetője. Mint hozzáfűzte, a Petőfi Irodalmi Múzeum az egyik olyan legfontosabb magyarországi intézmény, amely az összes irodalmi jellegű adatot összegyűjti, pont ezért volt lényeges számára, hogy ezt a kapcsolatot létrehozzák. A gondolatot tett követte, és a nagyváradi Körösvidéki Múzeum (ehhez tartozik az Ady Endre Emlékmúzeum) együttműködési szerződést kötött a magyar fővárosi intézménnyel. „Egy olyan anyaggal rendelkezünk, amelyet jó lenne helyretenni, amelybe jó lenne betekintést nyernie a Petőfi-múzeumnak is, így hát ez a második találkozónk velük. Tavaly volt az első valós együttműködés, amikor 2014. márciusában eljöttek egy hétre a munkatársaik, és egy felmérést végeztek az Ady gyűjteményünkről” – részletezte Imre Zoltán.
Hegyi Katalin Ady-kutató hangsúlyozta, hogy nagyon örültek a kapcsolatfelvételnek, ezt a nyitottságot arra használják fel, hogy a váradi múzeumnak is legyen haszna az ő munkájukból, másrészt pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum is gazdagodjon, és legyenek tisztában azzal, hogy az itt lévő gyűjteményben mi minden található meg eredetiben. „Mivel a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az Ady-gyűjteménye igen gazdag, ezért jó, hogy ezt a váradi gyűjteményt tavaly felmérhettük. Akkor három munkatársunk volt itt, és az volt a legfontosabb feladatunk, hogy fölmérjük, mi minden található itt. Savmentes dossziékat, savmentes dobozokat hoztunk a kéziratok tárolására. De némi szakirodalommal bővítve felmértük az egész irodalmi szakgyűjteményt Imre Zoltán segítségével” – fogalmazott Hegyi Katalin. Gyakorlatilag ábécé-rendbe, műfajonként elhelyezték a kéziratokat és a fotókat.
Mint megtudtuk, tavaly azt is felmérték, hogy az idén egy művészettörténészt is hozniuk kell. „Rengeteg olyan fotó van, amely Nagyvárad kulturális életéhez kötődik, amely lehet országos szinten kevésbé tart érdeklődésre számot, de közben van olyan értékes és színes anyag, hogy mindenképpen megéri, Budapesten is tároljuk ezeket az elérhetőségeket, amelyek az Ady múzeumban vannak” – hangsúlyozta Hegyi Katalin. Mint hozzátette, most az a fontos, hogy az ő szisztémáik szerint tavaly rendbetett kéziratokat címbe írják. „Az adatbázis itt marad az Ady-emlékmúzeumnak és e múzeum gyűjteményének a feldolgozottsága színvonalas, mai kornak megfelelő lesz. Jövőre is jönnünk kell. Akkor egy könyvtáros kollegával együtt szeretnénk a folyóiratokat és a könyveket is szakszerűen számba venni. Az itteni leltárkönyvben minden rendben van. Csak az évek és a szisztémák során rendbe kell tenni azt” – fogalmazott Hegyi Katalin.
Fontosnak tartja, hogy munkájuk eredménye mind a jelen és mind jövő kornak is egy jól áttekinthető digitális rendszer lesz, mindazoknak, akik majd eljönnek ide kutatni, nevekre, témákra, korszakokra, városokra.
Az Ady-múzeum az adatgyűjtés idejére nem zárt be, a szokásos órarend szerint – kedden, csütörtökön és szombaton 10–15 óra között, szerdán, pénteken és vasárnap 10–14 óra, illetve 16–18 óra között – tart nyitva, és a budapesti muzeológusok, akik még július 16-án is itt lesznek, készségesen elbeszélgetnek minden érdeklődő látogatóval.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Új ruhában ünnepli harmadik születésnapját a Maszol
Hároméves lett júliusban a maszol.ro. Születésnapunkra új öltözéket kaptunk, mert a régit már nagyon kinőttük. Reményeink szerint arculatváltásunk az olvasóink számára is régen várt ajándékot jelent, és együtt ünnepelhetünk.
Születésünk az Új Magyar Szó három évvel ezelőtti megszűnéséhez kötődik: a napilap halálával keletkezett űrt kívántunk betölteni a romániai magyar sajtópiacon. Kiadóváltás után, az ÚMSZ korábbi internetes változatának továbbfejlesztésével az erdélyi magyar közösség gyors, hiteles tájékoztatására, problémáinak feltárására, értékeinek felmutatására, élvezetes tartalom írására vállalkoztunk.
Hibáztunk is sokszor, de olvasóink elnézőek voltak, ezt most megköszönjük. Külön születésnapi ajándék, hogy a három év elteltével a maszol.ro az erdélyi magyar közösség egyik legfontosabb tájékozódási forrása lett: hétköznap átlagban 15 ezren, havonta több mint 200 ezren látogatják, a Facebook-követőink száma pedig mára már meghaladja a 25 ezret. Olvasóink nem csak követnek, de egyre többen osztják meg az anyagainkat és szólnak hozzá az írásainkhoz. A kritikákat, ha civilizáltak, szívesen fogadjuk, tanulunk belőlük.
Az új webes designunkkal nem csak a „kor követelményeire”, hanem éppen a megnövekedett számú olvasóink igényeire válaszoltunk. Reményeink szerint pörgősebb, felhasználóbarátabb, átláthatóbb és interaktívabb lett az oldalunk. Nagyobb fontokra, nagyobb képekre, letisztultabb formákra váltottunk.
Portálunk rovatosított struktúráját megőriztük, két új rovattal, aTech-Tudománnyal és a Nagyképpel jelentkezünk. Címoldalunkat átszerveztük: anyagainkat fontosságuk, érdekességük és aktualitásuk szerint rendeztük. A publicisztikai írásokat élvezhetőbben, kiemelt helyen tálaljuk, Szájtátó rovatunkat az új felületen még jobban elkülönítettük, videós tartalmainkat egy helyre gyűjtöttük. Emellett címoldalunkon laptársunk, az erdelyiriport.ro tartalmait is elérhetővé tettük.
Az olvasóink véleményére pedig ezentúl még többet adunk. Interaktivitásunkat növeltük: szavazógépet indítottunk, a facebookos hozzászólásokat a portálunk mobil verziójában is lehetővé tettük.
Ígérjük, ezentúl is arról írunk a legtöbbet, amiről a ma szól. Köszönjük, hogy olvasnak minket.
A szerk.
maszol.ro

Ezekben a középiskolákban nem teltek be a helyek
Kedden tette közzé a tanügyminisztérium, melyik középiskolába jutottak be a sikeresen vizsgázó nyolcadikosok. A kilencedik osztályos helyekről számítógépes elosztással döntöttek, a végzősök a jelentkezési lapon tüntethették fel, melyik iskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat.
Az elosztás a képességvizsgán elért eredmények (75 százalékban), a négy évi átlag (25 százalék) és a rendelkezésre álló helyek alapján történik. A felvételit nem kötötték minimális médiához abból a meggondolásból, hogy jelenleg Romániában tíz osztály kötelező. Eszerint azok számára is jut hely, akik nem érték el az átmenő jegyet a képességvizsgán. Itt olvashat egy elemzést arról, hogyan teljesítettek idén a képességvizsgán a nyolcadikosok.
Az elosztás második szakasza július 23-án zajlik, addig jelezhetik a szülők, ha elégedetlenek a kiosztott helyekkel, vagy ha gyermekük nem jutott be a megjelölt iskolába. A harmadik újraelosztásra szeptember 3-4. között kerül sor.
Még maradtak helyek
A tanügyminisztérium adatai szerint Hargita megyében a következő középiskolákban nem teltek be eddig a helyek: a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola, a szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskola, a balánbányai Liviu Rebreanu Szakközépiskola, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola, a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola, a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola, a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola, a székelykeresztúri Zeyk Domokos Szakközépiskola, a borszéki Zimmethausen, a gyergyóhollói, a korondi szakközépiskolák, a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Szakközépiskola, a zetelaki Dr. P. Boros Fortunat Elméleti Líceum, a maroshévízi Kemény János Elméleti Líceum, a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum.
Kovászna megye: a kovásznai Körösi Csoma Sándor Líceum, a baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola, a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakközépiskola, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola.
Maros megye: a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium, a marosvásárhelyi Ion Vlasiu Szakközépiskola, a szászrégeni Lucian Blaga Szakközépiskola, a marosludasi 1-es számú szakközépiskola, a dicsőszentmártoni Andrei Bârseanu Elméleti Líceum, a nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum.
maszol.ro

Miért jelentkeznek a székely fiatalok az idegenlégióba? Már kutatják
A légióskodás mára társadalmi jelenséggé vált Székelyföldön, ami túlmutat az egyszerű kalandvágyon. De tényleg gyergyói a többség?
A vélekedés szerint a Gyergyói-medence adja a legtöbb székelyföldi idegenlégióst, akiknek megítélése finoman szólva is vegyes. Nevezték már őket bűnözőknek, hétpróbás gazembereknek és bajkeverőknek, és olyanok is vannak, akik hősökként tekintenek rájuk. Az idegenlégiósokról alkotott képtől függetlenül a jelenség annyira ismert, hogy a legtöbb embernek van véleménye ezzel kapcsolatban. A meggyőződések közös pontja, hogy nagyon kevés valódi és releváns információra épülnek, ezért főleg sztereotípiákkal operálnak. Az elmúlt időszakban azonban több olyan kezdeményezés is történt, amelynek során egykori légiósok álltak a nyilvánosság elé, beszéltek múltjukról, az idegenlégióban eltöltött évekről, hozzájárulva ezzel a légiósokról és a légiós életről alkotott társadalmi kép megváltoztatásához. De mi a valóság?
Vannak olyan számadatok, amelyek alátámasztják azt a vélekedést, hogy a legtöbb székelyföldi idegenlégiós gyergyói származású lenne? Eddig senki nem fogalmazta meg ezeket a kérdéseket a tudományosság igényével, ám a jövőben ez is változni fog: hamarosan Székelyek a Francia Idegenlégióban. Zsoldosok és/vagy vendégmunkások? címmel jelenik meg egy tanulmány egy frissen induló tudományos ismeretterjesztő folyóiratban, a Gyergyói Szemle első számában. A téma kapcsán Dániel Botond szociológust, a BBTE oktatóját, a tanulmány társzerzőjét kérdeztük.
Társadalmi méreteket öltött a jelenség
Akár gyergyói, akár más székelyföldi idegenlégiósokkal készültinterjúkat, beszámolókat olvasunk, szinte mindannyian kiemelik, hogy a legtöbb székelyföldi idegenlégiós Gyergyóból származik. A hétköznapi tapasztalatok is ezt mutatják: ott szinte mindenkinek van szomszédja, ismerőse vagy rokona a légióban.
„Pontos adataink nincsenek a székelyföldi születésű idegenlégiósok számáról, viszont egy rövid előkutatás alkalmával, közösségi oldalak segítségével, 23 Gyergyó-medencei aktív vagy leszerelt idegenlégióst találtunk, közöttük testvérpárokat, unokatestvéreket, iskolatársakat” – mondta a szociológus. A székelyföldi fiatalok idegenlégióba való jelentkezése mondhatni trendszerűvé vált, és számos fiatal nem pusztán kalandvágyból jelentkezik, hanem karrierlehetőségként is tekint a légióra. Kijelenthető, hogy itt egy társadalmi jelenségről van szó? – tettük fel a kérdést.
A zsoldos hadsereg és a hivatásos katonaság már az ókorban is létező társadalmi jelenség volt, és a francia idegenlégió is már több mint 180 éve része a francia társadalomnak, de sok más ország társadalmának is. Olyan társadalmi jelenség, amely különböző mértékben kötődik több érintett társadalom gazdasági, politikai és erkölcsi viszonyaihoz, valamint hatást gyakorol azokra – magyarázta a szakember.
„Számunkra a legfontosabb kérdés természetesen az, hogy milyen a mi érintettségünk, miért fontos székely-magyar kontextusban a francia idegenlégióról beszélni? A válasz, hogy pontosan azért, mert a rendszerváltás után nagyon sok székelyföldi fiatalnak felkeltette az érdeklődését a légió, évről-évre egyre többen jelentkeztek, így társadalmunk számára a légió lassan több lett irodalmi olvasmánynál, ismerősök, rokonok közvetlen élettapasztalatává, és általuk a mi közvetett élettapasztalatunkká is vált. Az idegenlégióba való jelentkezés most már Székelyföldön is társadalmi jelenséggé vált” – fogalmazott. A jelenségre való felhívás a cél
Hozzátette, hogy az újonnan induló Gyergyói Szemle tudományos ismeretterjesztő folyóirat első számában megjelenő tanulmány annak apropóján jelenik meg, hogy a folyóirat tematikus lapszámokkal jelentkezik, az első szám témája pedig az első világháborúra való emlékezés jegyében a háború, harc, katonáskodás.
„Szociológusként már nehéz az első világháborúról írni, ezért kerestünk egy olyan katonáskodással kapcsolatos témát, amely napjainkban érinti a székelyeket. Így találtuk meg a székely idegenlégiósokat. Nem szakterületünk az idegenlégió, jómagam az erdélyi magyar szociális tevékenységű, nonprofit szervezeteket kutatom, ezért csak szakmai kíváncsiság hajtott a téma fele. Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a jelenségre és kérdéseket, témákat ajánljunk további vizsgálódásokra” – mondta.
A francia idegenlégió (franciául: Légion étrangère) olyan elit katonai alakulat a francia hadseregen belül, amelyben francia lobogó alatt, francia egyenruhában, francia tisztek vezényletével főleg idegen, azaz más nemzetiségű katonák szolgálnak. A francia idegenlégió felállításáról szóló királyi rendeletet Lajos Fülöp írta alá 1831. március 10-én. Kilenc ezredből és egy kisegítő alakulatból áll, főhadiszállása Aubagne-ban található. Jelmondatai: „Legio Patria Nostra”, „Honneur et Fidélité”, „Marche ou crève”.
A légiós kezdő fizetése 1043 euró, 10 hónap szolgálat után szolgálati helytől függően, havonta minimum 1205 eurót kap, de például, aki a 13. könnyűdandárnál szolgál az Egyesült Arab Emírségekben, az havi 3500 eurót is megkereshet egy év után. Az illetmény a rangszerzéssel és a szolgálati évek számával egyenes arányban nő, 15 év szolgálat után, adott esetben külföldön is folyósított nyugdíjat kap a leszerelt légiós. Az idegenlégióban közel 8000 katona - közülük több mint 400 tiszt, 1741 altiszt és 5500 légiós 136 országból - esküdt fel Franciaországra.
A tanulmány az idegenlégióba való jelentkezést, mint életstratégiát az ifjúsági korszakváltás jelenségével, a fiatalkori pályaválasztási döntésekkel, a nemzetközi migrációval és a külföldi munkavállalással összefüggésben vizsgálja. E kapcsán olyan kérdéseket fogalmaz meg, mint: Az idegenlégióba való belépésről szóló döntést, milyen tényezők határozzák meg? Tudatos munkavállalási döntésről van-e szó vagy kalandvágyról? Tekinthető-e az idegenlégióba való jelentkezés külföldi vendégmunkának, olyan tudatos munkavállalásnak, amely a jelentkező fiatalok egyéni érdeklődésén, adottságán és lehetőségein alapul? A döntés meghozatalakor milyen tényezők kerülnek mérlegre (fizetés, nyugdíj, hivatásos katonasággal járó veszélyek, nehézségek)?
Továbbá szintén érdekes kérdés – mondta Dániel, hogy tapasztalhatók-e a légiósok társadalmi-származási hátterében közös vonások? A légióba jelentkező és felvételt nyerő székely fiatalok milyen társadalmi-gazdasági hátterű családokból származnak? Milyen oktatási és munkaerő-piaci pályát futottak be, mielőtt a légióba jelentkeztek? Végül, pedig ami a nemzetközi migrációs megközelítést illeti, érdekes lenne megvizsgálni, hogy az előző légiósok tapasztalatai mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy újabb fiatalok próbálják ki ezt a pályát?
Továbbá kérdés, hogy a gyergyói és székelyföldi fiatalok esetében beszélhetünk-e migráns hálózatokról? Ha igen, hogyan szerveződnek ezek a hálózatok, melyek azok a kapcsolatok, amelyek a jelentkező fiatalokat összeköti (rokoni, iskolatársi, baráti kapcsolatok, közös szórakozási vagy szabadidő-eltöltési helyek stb.)? Lehet-e beszélni különböző hullámokról, beazonosíthatók-e különböző korszakok a francia idegenlégió és a gyergyói, székelyföldi közösség kapcsolatában? – sorolta a szakember.
Minőségi módszerekkel érdemes vizsgálódni
Ezek mellett érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy hogyan alakul a leszerelt idegenlégiósok élete, illetve milyen kép él a helyi közösségben az idegenlégióról, az idegenlégiósokról. A szolgálati idő lejárta után kik - milyen szociológiai jellemzőkkel bíró fiatalok - térnek haza, milyen polgári foglalkozást választanak maguknak, alapítanak-e családot, tartják-e a kapcsolatot a régi katonatársakkal, hogyan sikerül a helyi közösségbe való visszailleszkedésük? Kik azok, akik Franciaországban, vagy a világ más részén telepednek le? Milyen az idegenlégió és idegenlégiósok megítélése közösségeinkben, az idősebbek, a kortársak és a fiatalok között? Milyen kép él az idegenlégióról a fiatalok körében, ez a kép miből táplálkozik stb. - mondta.
Kérdésünkre, hogy milyen szociológiai megközelítésmódok alkalmazhatók a vizsgálódás során, Dániel elmondta: a jelenséget elsősorban minőségi módszerekkel, főként szociológiai interjúkkal érdemes vizsgálni, ez a módszer biztosítja azt, hogy mélységében is megismerhetők legyenek az idegenlégiósok élettörténetét, motivációit.
„A már említett kérdések mindegyike olyan, amelyet alapos beszélgetések során felszínre lehet hozni. Természetesen a kontextus megismerése miatt jó lenne azt is tudni, hogy hány fiatal szolgál jelenleg az idegenlégióban, milyen életkorúak, milyen a társadalmi hátterük, iskolai végzettségük. Tehát a mennyiségi megközelítés is fontos, de csak annyira, amennyire a kontextus pontos leírása megköveteli” – tette hozzá Dániel, aki az egyik hipotézisként azt említette, hogy az idegenlégióba való jelentkezés egyre kevésbé szól a kalandvágyról, és egyre inkább egy tudatos élettervezési döntésről lehet beszélni.
„A fiataloknak egyre több információ áll a rendelkezésére az idegenlégiós életről, a követelményekről, a kiképzésről, bevetésekről, a napi rutinról, a veszélyekről és a nyereségekről egyaránt. Minél több információforrás van, annál hitelesebb képet tudnak alkotni arról, hogy mi vár rájuk. Tehát úgy gondoljuk, hogy beszélhetünk a klasszikus értelemben vett migráns hálózatok létéről” – fogalmazott a szociológus. Hozzátette: sejtik, hogy jól meghatározható azon fiatalok köre, akik légióskodásra adják a fejüket.
Például valószínűleg felülreprezentáltak közöttük azok, akik szaklíceumot végeztek, szüleik szakmunkások vagy gazdálkodók, továbbá hasonló szabadidős szokásokkal rendelkeznek - például inkább járnak edzőterembe -, és baráti körükben már vannak olyan személyek, akik a légióban szolgáltak. Valószínű, hogy egy mélyebb szociológiai kutatás azt is kiderítené, hogy a székelyföldi fiatalok és az idegenlégió kapcsolatában több korszak is létezett – mondta Dániel Botond, aki hangsúlyozta: a céljuk felhívni a figyelmet erre a társadalmi jelenségre, és reméli, hogy a társadalomkutatók, társadalomtudományi szakokon tanuló egyetemisták is a téma felé fordulnak, és a közeljövőben alapos kutatások valósulhatnak meg a témában.
S.I.
Transindex.ro

Mégis lesz magyar szak a gyógyszerészetin
A hét elején kezdődtek és péntekig, máshol szombatig lehet beiratkozni a vásárhelyi felsőoktatási intézményekbe. Az általunk megkérdezett tanintézetek képviselői elmondták: a beiratkozók nagyobb hullámára az elkövetkezendő napokban számítanak.
Egyrészt ezt az előző évek tapasztalataira alapozva állítják, másrészt a jelentkezést lassítja, hogy sok helyen az eredeti diplomákat csak szerdán adták ki. Talán a legjobb hír, hogy az előzetes hírekkel ellentétben idén is indul magyar nyelvű oktatás a gyógyszerészeti karon.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen péntekig lehet iratkozni, és a felvételi vizsgára jövő szerdán kerül sor. Szilágyi Tibor lemondott rektorhelyettestől megtudtuk: a magyar helyek száma nem változott, az általános orvosi karon 135 állami támogatott magyar hely és 80 fizetéses hely van. A tandíjas helyekre a felvételi idén is minden kar esetében közös versenyben történik, azaz a jelentkezők számától és a vizsgaeredménytől függ, hogy hány magyar és hány román bejutó lesz. A nővérképzőn 15 állami magyar hely van, és 70 tandíjas.
A gyógyszerészeti kar az eddig megszokott beiskolázási számokkal indul, tehát 35 tandíjmentes magyar, és 90 közös fizetős helyet hirdettek meg. A fogorvosin is van 35 tandíjmentes magyar és 30 közös, fizetős hely. Ezenkívül vannak még más szakok is, amelyeket csak román nyelven indítanak, ezek az egyetem honlapján megtekinthetők. A jelentkezés az interneten történik, és csak annak kell személyesen megjelennie, aki nem boldogul ezzel az iratkozási rendszerrel. A rektorhelyettes elmondta, az iratkozási hét közepén nagyon spekulatív lenne a jelentkezési kedvről nyilatkozni, és nem is annyira relevánsak ilyenkor az adatok. „Az elején lassan indul, aztán van egy nagyobb hullám, és a végére ismét lassul egy kicsit” – mondta, hozzátéve, hogy a szerda déli statisztikák szerint az orvosi karra 120 román és 77 magyar diák jelentkezett. „Lehet látni, hogy van érdeklődés, a főszakokon nem lesz probléma a helyek betöltésével, mert már majdnem annyian jelentkeztek, ahány hely van” – fogalmazott.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán hétfőn kezdődött és szombatig tart a beiratkozás. Kovács Borbála, a kar PR-felelőse elmondta: eddig nincs okunk a panaszra, majd hozzátette: „Sajnos hátráltató tényező, hogy sok iskolánál csak szerdán adják ki az eredeti diplomát, ezért az első két napban elenyésző volt a jelentkezők száma. Eddig megközelítőleg 130 diák iratkozott be, akik az iskolájuk által kiállított papírral igazolták, hogy érettségiztek”. Egyes tanintézetek ilyen jellegű igazolásokat sem akartak kiállítani a diákoknak, a felvételizők zömére tehát szerda után számítanak. A vásárhelyi karon 12 alapszakot hirdettek meg, 520 helyre, és a négy mesterképző szakra is ezen a héten lehet iratkozni. Az újdonságok felől érdeklődve Kovács Borbála elmondta, akkreditálták az egyetem fordító és tolmács alapképzési szakát, valamint megkapták az ideiglenes működési engedélyt az agrármérnöki szakra, amely Sepsiszentgyörgyön fog a vásárhelyi kar kihelyezett részlegeként működni, és ahova a helyszínen, de Marosvásárhelyen is lehet iratkozni.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az alapképzésben indított hét magyar szakon 38 tandíjmentes- és 41 tandíjas helyet hirdettek meg, a magiszteri képzés 6 szakán pedig 32 tandíjmentes és 40 költségtérítéses helyet – tájékoztatott Bordi Aliz főtitkár, aki azt is elmondta, egyelőre nem iratkoztak be sokan, ami többek között az érettségi oklevelek kiadásának elhúzódásával is magyarázható.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Kétnyelvűsíti a vásárhelyi iskolákat a CEMO
Kétnyelvű iskolai feliratokat adományozott a marosvásárhelyi Alexandru Ioan Cuza Általános Iskolának a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO).
Barabás Miklós, a mozgalom képviselője elmondta, a CEMO kiemelt programja a Kétnyelvűség az oktatásban című, amely 2009-ben indult. Célja a marosvásárhelyi két tannyelvű iskolák kétnyelvű nyelvi tájképének kialakítása.
„A város oktatási intézményeiben, az óvodákat is beleértve, a magyar gyerekekkel, szülőkkel a szóbeli, írásbeli kommunikáció román nyelven zajlik. Az iskolák falai nem tükrözik a többnyelvűséget, nincsenek magyar nyelvű faliújságok, az adminisztratív személyzet nem beszél magyarul. A legtöbb helyen nagyon durván rászólnak a magyarul beszélő diákra, szülőre, hogy beszéljen románul. Az iskolák többsége egynyelvű weboldallal rendelkezik, az orvosi rendelőkben és iskolakönyvtárakban senki nem beszél magyarul” – mutatott rá Barabás.
Az iskolai belső nyelvi tájkép egynyelvűségének megváltoztatása céljával 2013-ban az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordultak, és feljelentették a marosvásárhelyi teljes oktatási intézmény hálózatot. A feljelentést követően a CNCD a 2014. évi 415-ös számú határozatában megjelölt hat kritériumot – feliratozás, weboldal, kommunikáció írásban és szóban, iskolai projektek, faliújságok –, amelyet minden egyes oktatási intézménynek kétnyelvű formátumban kell megvalósítania. Néhány iskolát leszámítva, amelyekben a CEMO segédletével és közbenjárásával megvalósult az iskolai kétnyelvűség, a város tanintézetének többsége továbbra is elzárkózik ettől, gyakran forráshiányra hivatkoznak, számolt be a CEMO képviselője.
A program keretében kétnyelvű feliratokat adományoznak az oktatási intézményeknek. Az adományt elfogadó intézményekkel megállapodnak abban, hogy a kétnyelvű nyelvi tájkép kialakítása mellett a többi területen is követni fogják a kétnyelvűség elvét.
„A CEMO adományprogramjának keretében több iskolát megkerestünk, tárgyalásokat folytattunk az intézmények vezetőivel. Idén elsőként az Egyesülés lakótelepi Alexandru Ioan Cuza Általános Iskola (korábban 8-as iskola) belső nyelvi tájképét sikerült kétnyelvűsíteni. Reményeink szerint a nyár végéig még egy-két iskolában megjelennek majd a kétnyelvű feliratok. A program addig folytatódik, ameddig minden egyes marosvásárhelyi iskolában, óvodában sikerül megvalósítani a kétnyelvű nyelvi tájképet. Azok az intézmények, amelyek nem hajlandók a kétnyelvű feliratokat kihelyezni, adományunkat elutasítják – ilyennel is gyakran találkozunk – újabb CNCD-feljelentésre számíthatnak” – tájékoztatott Barabás Miklós, akitől azt is megtudtuk, hogy kétnyelvűségi projektek egyik kiemelt támogatója a magyarországi Szerencsejáték Zrt.
Az Alexandru Ioan Cuza Általános Iskola belső nyelvi tájképének kétnyelvűsítéséhez csaknem 600 lejt használt fel a CEMO.
Simon Virág
Székelyhon.ro

3400 lejt sikerült összemuzsikálni a kórház javára
Mozgásképtelenségéből felgyógyult édesanyjával együtt mondott köszönetet a székelyudvarhelyi kórháznak Ritner Róbert, a Kairói Operaház koncertmestere kedd este, jótékonysági koncertje révén.
Az elismert zenész a városháza Szent István Termében másodmagával idézte meg mestere, Ruha István emlékét. Az egykori mesterre utalva Ruha István nyomában címmel tartottak jótékonysági komolyzenei koncertet kedden este a székelyudvarhelyi városháza Szent István Termében.
A Székelyföldi Filharmónia és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala által megszervezett, telt házas rendezvényen Ritner Róbert gyergyószéki származású, jelenleg Egyiptomban élő hegedű- és Székely László zongoraművész a hegedűirodalom klasszikus darabjaival (többek közt Bach, Caccini, Chausson, Bartók műveivel) örvendeztette meg a közönséget. A hegedűművész ily módon, zenével és adománygyűjtéssel fejezte ki köszönetét a helyi kórháznak, amelynek alkalmazottai (kiemelten dr. Pelok Benedek, az ideggyógyászati osztály vezetője, valamint dr. Zima Zoltán neurológus, továbbá gyógytornászok és más áldozatkész egészségügyi dolgozók) jóvoltából mozgásképtelen édesanyja újra lábra állhatott több, más városban elvégzett sikertelen orvosi beavatkozás után. A rendezvény kiemelt célja volt az adománygyűjtés az egészségügyi intézmény javára.
A koncerten a kórház számos dolgozója jelen volt. Ritner Róbert és felgyógyult, a koncerten is serénykedő édesanyja szóban is köszönetet mondott az orvosoknak, a teljes csapatnak. A rendezvény fővédnöke, Bunta Levente polgármester nem jelent meg, üzenetét Jakab Áron Csaba városi tanácsos tolmácsolta. A részvevők adományai révén 3400 lejt sikerült összegyűjteni, ezzel az összeggel a hegedűművész az ideggyógyászati osztályon zajló fejlesztésekhez kívánt hozzájárulni. Az adományt már kedd este átadták a kórház vezetőségének. Mint Lukács Antal, az intézmény igazgatója elmondta, nagyra értékelik a gesztust, hogy a hegedűművész minőségi zenével és adománygyűjtéssel köszönte meg a kórház csapatának munkáját. A felajánlott összeget az ideggyógyászaton idén és jövőre lezajló, átfogó korszerűsítési munkálatokba fektetik.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Fogyatkozó szórványközösség a kóbori omló falak között
Ritkaságszámba menő archaikus falukép és gótikus református erődtemplom van a Brassó megyei Kóboron, aszfaltos bekötőút és térerő viszont nincs. Jövő szintén nincs, gondolták azok a kóbori magyarok, akik elvándoroltak, ki Fogarasra, ki Amerikába. Megmenthető-e az egykor ezerfős, ma agonizáló magyar közösség?
Kóborba eljutni kalandos vállalkozás. A Kőhalom és Fogaras között, a Hortobágy-hegység magas dombjai között megbúvó településre aszfaltozott út nem vezet, a távolsági tömegközlekedés csak vágyálom. Újdonsült ismerősöm viharvert furgonjával legelőkön, földutakon zötykölődtünk, Zsiberk felől közelítve a településhez. Ha telefonon szeretnék beszélni, akkor most tegyem, ugyanis rövidesen búcsút mondunk a térerőnek, figyelmeztet alkalmi idegenvezetőm, amikor felérünk a falu előtti utolsó dombhátra.
Az utcák kihaltak, csak az egyetlen vegyesbolt előtt sziesztázik, sörrel a kezében, néhány férfiember. „Tiszta magyar falu ez?” – kérdezem Botos Bálint harangozót, miközben szállásomra, az egykori felekezeti iskola épületébe kísér. „Tiszta cigány falu” – válaszol lemondó hangsúllyal.
Hogy ez nem pont így van, arról vagy negyedórával később meggyőződöm, mikor is csatlakozom a boltbejáratnál sörözőkhöz. Az atyafiak többsége magyar, a szó javarészt magyarul folyik. Rövidesen felfedező útra indulok, felfelé baktatok a Tyúkos utcán, amely nevét nem onnan kapta, hogy lakói jeles baromfitenyésztők lennének, hanem azért, hogy rajta át lehet eljutni a községközpontba, Szásztyúkosra.
Jobbról és balról is szebb napokat megért, jellegzetes szász stílusú házak, többségük elhanyagolt, némelyik szemmel láthatóan gazdátlan. Akad rendezett porta is, ám ezek inkább kivételnek számítanak. A falu széle felé közeledve egyre több a romos, az enyészetnek magát lassanként végleg megadó épület. Az utcán gyerekek játszanak, egyikük, 10-11 éves szőke lány, magyarul köszön rám, majd közli, vitt a szállásomra vizet és törölközőt. Játszótársain látszik, hogy őseik nem Etelközből, hanem Indiából indultak el a Kárpát-medencébe.
Egy jól karbantartott ház előtt idősödő férfi ücsörög. Szóba elegyedünk, később a házba invitál. Évtizedek óta Fogarason él, de rendszeresen hazajár a szülői házba. Két felnőtt gyermeke Nyugaton él, ritkán találkoznak, mondja fájdalomtól kicsit fátyolos hangon. Tipikus kóbori életpálya.
Tört kövek, omló falak
Az utcákat járva szembeötlő a székelyföldi és kalotaszegi falvakat is egyre inkább domináló jellegtelen kockaházak szinte teljes hiánya. Torockón kívül nem ismerek erdélyi magyar települést, ahol a hagyományos falukép annyira érintetlen volna, mint Kóboron. Az érem másik oldala, hogy olyat falut sem láttam még, a lakatlan Gerdályon és Lindenfelden kívül, ahol ennyi romos ház lenne. Nagy idegenforgalmi potenciál van a faluban, csak épp a látogató ritka madár errefelé.
A Felszegen magasodó középkori erődtemplom kapuját zárva találom. Nem csoda, a templomot évek óta nem használja a gyülekezet, az istentiszteleteket a parókián berendezett gyülekezeti teremben tartják a fogyatkozó híveknek. A kulcsra zárt kapunak sok értelme egyébként nincs, az erődfal temető felőli oldalán ugyanis jókora rés tátong, csak át kell vergődni az előtte burjánzó cserjésen.
Az épületegyüttest az elmúlás szelleme lengi körül: a kántorlak düledezik, a templom homlokzatát repedések barázdálják, a hátsó bástya belső fala beomlott, a templomudvart lassanként birtokba veszi a természet, az erődfal helyenként már alig látszik ki az elvadult bokrok, serdülő fák közül. Egyedül a harangtoronyként is szolgáló zömök Zwingli-bástya dacol még büszkén az idővel, néhány évvel korábban, szponzorok segítségével javításokat végeztek rajta, a harangot is villamosították. Az erődtemplom nincs még visszavonhatatlanul megsemmisülésre ítélve, de ha néhány éven belül nem végeznek rajta állagmegóvó munkálatokat, akkor a romlás visszafordíthatatlan lesz.
Demográfiai mélyrepülés
A település egykor életerős magyar közösségének erodálódása ugyanolyan előrehaladott, mint a helyi épített örökségé. Kóbor az igazolhatóan legrégebbi Brassó megyei település, első írásos említése 1206-ból való. Lakói ekkor még szászok voltak, az erődtemplomot is ők emelték. Később székelyek költöztek be a faluba, akik évszázadokon át meg tudtak maradni magyarnak ezen a korábban szász, napjainkban román többségű szórványvidéken.
A helyi református gyülekezet az 1800-as évek közepén 1.000 lelket számlált, de még 1916-ban is 820 magyar élt Kóboron, 68 román és cigány mellett. Az elvándorlás miatt 150 éve folyamatosan fogy a kóbori magyarság. A szocializmus éveiben sokan költöztek be Fogarasba, Brassóba, Kőhalomra, mások távolabb, Ausztráliában, Kanadában, Németországban, az USÁ-ban keresték a boldogulást. A rendszerváltás után jó néhányan Olaszországba és Spanyolországba mentek dolgozni. Az 1945/46-os tanévben 90 diák járt a helyi iskolába, de még 1981-ben is 16 nebuló koptatta a padokat. Jelenleg nincs magyar oktatás a faluban.
Az elvándorlás oda vezetett, hogy jelenleg Kóbor a legkisebb lélekszámú önálló erdélyi református gyülekezet. „Mikor idekerültem, azt mondták 100 fő körüli a gyülekezet. Elkezdtem látogatni a híveket, s kiderült, hogy csak 73-an vannak. Időközben kettőt eltemettem, egyet sem kereszteltem, s csak a saját fiamat konfirmáltam meg. Néhány család hazatelepedett, az átlagéletkor 60 év körül van” – mondja Lukács Zoltán lelkész. A tiszteletes elismeri, hogy kritikus állapotban van a kóbori magyarság, de úgy véli, a helyzet nem teljesen reménytelen. „Egy elhivatott lelkész kellene a faluba, aki össze tudná fogni az embereket” – véli Lukács Zoltán, aki júniusi találkozásunk óta maga is búcsút intett Kóbornak.
Kellene egy lelkész
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület elöljárója nincs képben a kóbori állapotokkal. „850 épületünk van, nincs naprakész információim mindegyikről. Az anyagi lehetőségeink korlátozottak, elém azoknak az ügye kerül, oda irányítunk több pénzt, ahol a lelkész agilis” – nyilatkozta a püspök.
„Ha valakinek fáj, ami Kóborban van, akkor az én vagyok. Sajnos, az egyházon kívül senkit sem érdekel ami ott történik, sem a civil szférát, sem pedig a faluból Nyugatra elszármazottakat, akik között pedig sok a tehetős ember. 10 évvel ezelőtt 75 milliót költöttünk a templom topográfiai felmérésére, s ha nem renováltuk volna a Zwingli-tornyot, ma már nem állna. A teljes felújítás többmillió euróba kerülne, amire az egyháznak nincs pénze. EU-s pályázatot is csak kettőt nyertünk mostanáig, a széki- és a Farkas utcai templomra” – nyilatkozta Szegedi László kőhalmi lelkész, a brassói egyházmegye esperese.
Néhány évvel ezelőtt volt egy terv, hogy egyházmegyei nyaralóvá alakítsák az egykori református iskolát, ám nem valósult meg. Szegedi László is osztja elöljárója, illetve Lukács Zoltán véleményét, hogy egy magát teljesen a falu ügyének szentelő lelkész kellene ahhoz, hogy Kóborban valami megmozduljon, a közösség is, a templom, a falukép is esélyt kapjon a megmaradásra. Az utóbbi időben ilyen nem volt, senki sem akarta elkötelezni magát a világtól elzárt, halódó közösség ügye mellett. „26 éve élek Kőhalomban, ez idő alatt kilenc kóbori lelkészt fogyasztottam el” – sommázza az esperes.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Versírásra ihlet a kertben a meggyfa, vagy akár az egresbokor is”
– Beszélgetés Székely-Benczédi Endre nyugalmazott matematika tanárral, költővel –
Székely-Benczédi Endre nyugalmazott matematika tanár, hivatalos elfoglaltsága mellett a magyar költészet művelésével is foglalkozott élete során. Ezt a tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatja. Versei jelentek meg különböző lapokban, két antológiában és egy saját kötetben, de internetes oldalakon is olvashatók. Székely-Benczédi Endrét nyárádszentmártoni otthonában kerestük fel és kérdeztük költői pályájáról, munkásságáról.
–Kérem, beszéljen először iskolai éveiről. – 1949. február 2-án születtem Csókfalván, de hároméves koromtól már Makfalván éltünk. Ott jártam az I-VI. osztályt, majd a hetediket Karácsonfalván. Középiskolai tanulmányaimat Szovátán végeztem, ott érettségiztem 1967-ben. Ezt követően a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematika szakát végeztem el és kerültem1971-ben Csíkfalvára tanítani. Innen jöttem nyugdíjba 2011-ben. „Ösztönző ereje volt ennek a tevékenységnek"
– Mikor kezdett el verselni? Hol jelentek meg első költeményei?
–Verset írni már középiskolás koromban elkezdtem, első versem 1968-ban, a Vörös Zászló Szőcs Kálmán által szerkesztett mellékletében, a Figyelőben jelent meg, Kicsi Antal közvetítésével. Ettől kezdve aztán Kicsi Antalt tartottam mentoromnak, ő egyengette azután, a költői kibontakozásom. A Figyelőben pedig folyamatosan jelentek meg a verseim 1974-ig.Ezen kívül a főiskolának volt egy Atheneum című lapja, ebben is rendszeresen közöltem. 1969-ben megalakult a Szakszervezetek Házában az Aranka György Irodalmi Kör, Nagy Pál szervezésében, ennek is tagja voltam. A kör felolvasóesteket tartott, amelynek során lehetőséget adott egy-egy alkotócsoportnak a kibontakozásra. Ösztönző ereje volt ennek a tevékenységnek, mozgatórugóként hatotta fiatal tollforgatókra. Sok embert ismertem ott meg, akik aztán később ismerttéváltak.1970-ben egy vers-, prózaíró pályázaton is részt vettem, I. díj nem volt, a második díjon Nászta Katalinnal osztoztam. Ez a nyeremény, amelyhez még 700lej tiszteletdíj is társult, nagyon feldobott, nagyot lendített rajtam. Ebben a periódusban, még főiskolásként a kolozsvári Gaál Gábor Kör is meghívott egy felolvasóestre. Ezen Mózes Attilával ketten vettünk részt.
Az ön költői tevékenysége három időszakra tagolható. Mi volt az oka annak, hogy egy időre letette a tollat?
– 1971-ben már nősemberként kerültem Csíkfalvára tanítani, eleinte albérletben laktunk szerény körülmények közt. Nem sokkal ezt követően megkerestek a Securitate emberei, hogy beszervezzenek, de engem nem vonzott a lehetőség, ezért kutakodni kezdtek utánam. Bekérték a kézirataimat, elvették a kedvem az írástól, így 1974-től nem írtam semmit egészen 1985-ig. „Felgyűlt bennem egy csomó mondanivaló”
–Ez volt tehát az első alkotói korszaka. Hogyan alakult tovább a pályafutása?
– 1985-ben újra írni kezdtem, eleinte csak úgy magamnak, az íróasztal fiókjának. Abban az időben történt aztán megint valami, ami kedvet adott. Az Igaz Szó szerkesztői vidékre jártak népszerűsíteni a lapot, itt jártukkor engem is megkerestek ez ügyben. Megragadtam az alkalmat és átadtam Székely Jánosnak néhány versem. Később közölték is, sőt Székely János bíztatott, bátorított, hogy írjak és aztán rendszeresen megjelentek a verseim az Igaz Szóban. Még a legutolsó számába is írtam, ami ugyan még annak indult, de közben a rendszerváltás hajnalán átalakult Látóvá. Időközben küldtem verseket az Ifjúmunkásnak és az Utunknak is, ami aztán szintén átalakult Helikonná. 1993-ban aztán megint letettem a tollat egyidőre.
–Mikor kezdett el újra írni és mi késztette erre?
– 2004-ben kezdtem el ismét írni, egyszerűen csak azért, mert rám jött az írhatnék, felgyűlt bennem egy csomó mondanivaló. Ezek közül küldtem néhányat Bölöni Domokosnak, amiket aztán a Népújság általa szerkesztett Múzsa mellékletében közölt. 2005-ben alakította meg a Súrlott Grádics Irodalmi Kört, amelynek első estjén én mutatkozhattam be.
– Hol jelentek még meg versei? Van-e önálló kötete?
– Költeményeim ezt követően jelentek meg a Versben és az Erdélyi Tollban is. Egyetlen önálló verseskötetem látott nyomdafestéket Kökényvár a senkiföldjén címmel, 2007-ben. De közöltek a verseimből két 2011-ben megjelent antológiában, Az eltérített felvonóban és a Közös útonban. „Most magamnak írok, a magambúját-baját írom”
–A magyar költők közül kiket szeret olvasni?
– A jelenlegiek közül Elekes Ferenc írásai tetszenek nagyon. A múlt hónapban a feleségem vásárolt egy Radnóti Miklós kötetet, hát ez nagyon megragadott. Olyan verseket olvastam, amelyekről nem is hittem volna, hogy ő írta. De sokat olvastam és olvasom Farkas Árpád, Molnos Lajos, Magyari Lajos, Király László verseit is.
– Mi az, ami mostanában, nyugdíjasként versírásra ösztönzi? Van-e kötete előkészületben?
– 1977-től lakunk saját lakásban itt, Nyárádszentmártonban, hát ez a környezet az én inspirációs területem. Ha hajnalban kimegyek a kertbe, látom a Bekecs mögül felkelő Nap első sugarait, hallom a közeli Nyárád csobogását, de versírásra ihlet a kertben a meggyfa, vagy akár az egresbokor is. Múlt, jelen és jövendő mind versírásra ösztönöz, legtöbb költeményem kissé filozofikus, vagy afelé hajlik. Mostanában meg haikukat is írok, lenne is belőlük már egy kötetre való, de egyelőre nem gondolkodom a kiadásukon. A könyvkiadás nem olcsó mulatság, megvannak és kész, ez az én örömöm. Már több mintegy éve nem küldtem sehova verseimből közlésre. Szóval most magamnak írok, a magam búját-baját vetem papírra.
Nemes Gyula
kozpont.ro

Néprajzosok szemináriuma Zabolán
Tizenkettedik alkalommal szervezték meg a Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumát a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban. A táborba a Szilágyságból, Maros-, Udvarhely- és Csíkszékről érkezett néprajz szakosok mellett három háromszéki egyetemista is részt vett. A szemináriumot a zabolai Pro Museum Egyesület és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézete közösen szervezte a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával.
A szeminárium célja, hogy az egyetemisták megismerhessék a terepmunka módszereit. Múzeumi gyakorlatot végeznek, tárgyakat írnak le, fényképeznek, interjúkat készítenek, kipróbálják mindazt, amit elméletben megtanultak. Ugyanakkor végiglátogatják a székelyföldi, barcasági és moldvai múzeumok néprajzi gyűjteményeit. A szakmai kirándulások alkalmával orbaiszéki népi mesterségeket ismertek meg eredeti környezetükben Kinda István vezetésével. A szemináriumok során egy-egy kiállítást is létrehoznak, idén az Élet a havasi esztenán című tárlat anyagát állították össze. A tematikus kiállítást Szent Illés napján – a zabolai ortodox románság jeles ünnepén –, július 20-án nyitják meg, és két hétig lesz látható a zabolai múzeumban – tudtuk meg a múzeum alapítójától, a szeminárium vezetőjétől, Pozsony Ferenctől.
A tábor egy napját szakmai konferenciának szentelték, összehívták a környéken dolgozó néprajzosokat, művészettörténészeket, történészeket, a fiatalok megtapasztalhatták, hová lehet eljutni a néprajzos szakmával, kapcsolatokat építhettek. Céhes kézművességről, festett templomi faberendezésekről, a mézeskalácsról, népi mesterségekről hangzottak el színvonalas előadások. Ugyanekkor mutatta be Kinda István szerkesztő az Aranykapu – tanulmányok Pozsony Ferenc tiszteletére című kötetet (Kriza János Néprajzi Társaság – Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvár, 2015).
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Búcsú Nemes Antaltól
Székelyföld egykori fővárosa, Marosvásárhely közelében, a szép fekvésű Nagyernyén született 1924. június 22-én népes református családban – nagyapjáék kilenc, édesapjuk nyolc, ő pedig hét testvérrel büszkélkedhetett –, szüleit, testvéreit tisztelte, szerette és támogatta.
Elemi iskoláit szülőfalujában járta, majd a marosvásárhelyi, Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő polgári iskolában folytatta, ahol jó tanulmányi eredménye segítségével egy év alatt két évet végzett, és 1944-ben tanítói diplomát szerzett. 1949-ig tanítóként tevékenykedett, Péterfalván ismerte meg jövendőbeli feleségét, Kőrössy Gabriellát, akitől két fia született: Tibor 1952-ben, belőle orvos lett, Zoltán 1953-ban, informatikusként dolgozik, majd a második nejétől 1984-ben Ibolya nevű lánya. 1953-ban Kolozsváron tanári képesítést nyer pedagógia–lélektan, majd magyar nyelv és irodalom szakon. 1953 és 1955 között Sepsiszentgyörgyre kerül, a fémipari iskola aligazgatója lesz, majd a híres Székely Mikó Kollégium igazgatója 1955 és 1957 között (nehéz időszakban), illetve az 1958–1960-as években. 1960 és 1968 között tanár a Mikes Kelemen Líceumban, 1974-ig tanfelügyelő, ezt követően 1984-es nyugdíjazásáig a Mikes Kelemen Líceumban tanít. Jól felkészült pedagógus volt, gyermekeit jó magyar szellemben nevelte, Tibor fia – habár Magyarországon végezte orvosi tanulmányait – hazatért Erdélybe, ma Sepsiszentgyörgyön családorvos. Kiváló sakkozó volt, szabad idejében magas szinten művelte e sportágat. Amikor Bukarestből egy ellenőrző bizottság jött Sepsiszentgyörgyre, és felelősségre vonta az egyházi neveléssel kapcsolatban, bátran megjegyezte: ,,Hogy van az, hogy a Román Kommunista Párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu apját hat román pópa (ortodox pap) temette el!?” 1991 és 1997 között az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, az első szabad március 15-i ünnepséget ő szervezte meg (azóta sem szervezték meg azt olyan ügyesen, mint ő). Szoros barátság fűzte Bene József festőművészhez. Nemes Tóni is hozzájárult, hogy a Bene Galéria létrejöjjön a Székely Nemzeti Múzeum hátsó épületében, amikor több képet ajándékozott Bene József Sepsiszentgyörgy városának.
Most megszűnt szorgalmas, bő tevékeny életére kegyelettel emlékezünk. Nyugodj békében, Tóni barátom.
Dr. Szőts Dániel
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétnyelvű feliratok az A. I. Cuza Általános Iskolában
A Civil Elkötelezettség Mozgalom kiemelt programja a Kétnyelvűség az oktatásban, amely 2009-ben indult, és célja a marosvásárhelyi kéttannyelvű iskolák kétnyelvű nyelvi tájképének kialakítása. A program részeként a szervezet monitorizálta a marosvásárhelyi iskolákat, és ezt követően megállapította, hogy a város oktatási intézményeiben (az óvodákat is beleértve) az általános kommunikáció kizárólag egynyelvű, továbbá a magyar gyerekekkel, szülőkkel történő szóbeli, írásbeli tájékoztatás, minden ügymenet csak román nyelven zajlik. Az iskolák falai nem tükrözik a többnyelvűséget, nincsenek magyar nyelvű faliújságok, az adminisztratív személyzet nem beszél magyarul. Az iskolák nagy része egynyelvű weboldallal rendelkezik, az orvosi rendelőkben és iskolakönyvtárakban senki nem beszél magyarul.
Az iskolai belső nyelvi tájkép egynyelvűségének megváltoztatása céljával a CEMO 2013-ban az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (ODT) fordult, kifogást fogalmazva meg a városban működő óvodák, általános iskolák és középiskolák, összesen 65 jogi személyiséggel rendelkező intézmény alkotta teljes marosvásárhelyi oktatási intézményhálozat ellen. A folyamodvány benyújtását követően az ODT a 2014/415-ös számú határozatában megjelölt hat kritériumot – feliratozás, kommunikáció írásban és szóban, iskolai projektek, faliújságok, weboldal –, amelyeket minden egyes oktatási intézménynek kétnyelvű formátumban kell megvalósítani. Néhány iskolát leszámítva, amelyekben a CEMO segédletével és közbenjárásával megvalósult az iskolai kétnyelvűség, a város iskoláinak többsége továbbra is elzárkózik a jelenlegi gyakorlat megszüntetésétől, gyakran forráshiányra hivatkoznak.
A CEMO 2015-ben a Kétnyelvűség az oktatásban program keretén belül elindított egy adományozási projektet. Ennek a célja kétnyelvű feliratok adományozása oktatási intézményeknek. Az adományt elfogadó intézményekkel megállapodtak abban, hogy a kétnyelvű nyelvi tájkép kialakítása mellett a többi területen – közérdekű tájékoztatás, értékelés, faliújságok, iskolai évzáró és évnyitó stb. – az adott iskola követni fogja a kétnyelvűség elvét. A CEMO adományprogramjának keretén belül több iskolát megkerestek, tárgyalásokat folytattak az intézmények vezetőivel. Idén elsőként a marosvásárhelyi Alexandru Ioan Cuza Általános Iskola (korábban 8-as iskola) belső nyelvi tájképét sikerült kétnyelvűsíteni. Jelenleg több iskolával tárgyalnak, reményeik szerint a nyár végéig még egy-két iskolában megjelennek majd a kétnyelvű feliratok. A program addig folytatódik, ameddig minden egyes marosvásárhelyi iskolában, óvodában sikerül megvalósítani a kétnyelvű nyelvi tájképet. Azok az intézmények, amelyek nem hajlandók a kétnyelvű feliratokat megvalósítani, újabb ODT-feljelentésre számíthatnak. A több mint száz kétnyelvű felirat a tanév végén került ki az iskola három épületrészébe, az osztálytermekre, az irodákra, a szaktermekre, de kétnyelvűvé vált a tanintézményben a tornaterem, a mosdók feliratozása, valamint az összes biztonsági, irányjelző és figyelmeztető szöveg is.
A kétnyelvűségi projekt egyik kiemelt támogatója a magyaroszági Szerencsejáték Zrt. Az Alexandru Ioan Cuza Általános Iskola belső nyelvi tájképének kétnyelvűsítéséhez majd’ 600 lejt használt fel a szervezet – áll a CEMO vezetősége által a szerkesztőségbe eljuttatott közleményben.
Népújság (Marosvásárhely)

Új lap: MOGYE
Tetszetős kivitelezésben, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemhez kapcsolódó hírekről, eseményekről indított kéthavonta megjelenő új lapot a marosvásárhelyi Studium Alapítvány, amelyet saját digitális nyomdájukban állítanak elő. A beköszöntőt dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke, urológus főorvos jegyzi azzal a hittel, hogy évek múltán a lap korhű krónikája lehet a hajdani történéseknek, múltbeli eseményeknek. Céljuk az, hogy a kapocs szerepét töltsék be az egyetemi oktatók és a világi (vidéki) orvosok között. Kötődni szeretnének támogatóikhoz, román anyanyelvű barátaikhoz és a nyugalmazott mesterekhez.
A kiadvány első száma beszámol a hetvenéves magyar orvosképzés évfordulóján szervezett megemlékezésről, az idei végzősök ballagási ünnepségéről a Sportcsarnokban és Vártemplomban. Ez utóbbit a Studium-Preospero Alapítvány szervezte, s a legjobbaknak átadott oklevél és jutalom mellett a Miskolczy Dezső Emlékplakettet és Díjat post mortem Kovács Dezső szájsebész professzornak ítélték oda. A lapban olvasható dr. Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes beszéde. Tudósítás szól arról, hogy a MOGYE húsz tanszékének magyar oktatóit technikai eszközökkel támogatta a Studium- Prospero Alapítvány. Az eszközöket (9 laptop, 11 videoprojektor, egy LED-monitor, egy mobil whiteboard, egy vetítővászon, két hordozható hangfal) a Bethlen Gábor Alap támogatásával szerezték be.
A szerkesztők beszámolnak a 70 éves magyar orvosi oktatás évfordulóján leleplezett történelemhamisító tábláról. Megszólalnak egy 20 éves találkozó résztvevői, s tudomást szerezhetünk arról, hogy majdnem ezer tagja van a Studium–MOGYE alumni rendszernek, annak az adatbázisnak, amely összegyűjti a MOGYE magyar tagozatán végzett öregdiákokat.
Megtudhatjuk a kiadványból, hogy októberben avatják fel a Studium orvosi lakásokat Sepsiszentgyörgyön, s képes beszámoló örökíti meg a fogmosási világrekordot. A marosvásárhelyi felsőoktatási intézményekben oktató fiatal tanárok és rezidens orvosok lakásra pályázhatnak a Trébely utcai Tanári Lakások Szakkollégiumban. A MOGYE oktatói folyamatosan pályázhatnak könyv- és didaktikaieszköz-támogatásra, s az alapítványnál ingyenes számítógép-karbantartást igényelhetnek.
Gratulálunk a MOGYE nevet viselő új laphoz, s kívánjuk, hogy ne fogyjanak ki a jó hírekből!
(b.)
Népújság (Marosvásárhely)

Hazavihetők, újranézhetők – igényes albumokat mutattak be Thorma Jánosról és a nagybányai művésztelepről
„Hazavihető Thorma János életműve ebben a kötetben, átolvasható, újranézhető, érdekes párhuzamok, kapcsolatok, kölcsönhatások fedezhetők fel művek és művek, korszakok és korszakok között.
Fontos, hogy minden művészetszerető számára elérhető közelségben, akár a könyvespolcon legyen, a múzeumban pedig újra és újra megtekinthetik Thorma János eredeti alkotásait” – mondja Kovács Zita művészettörténész, a bajai Türr István Múzeum igazgatója abban a videóban, amely a Büki Barbarával (Magyar Nemzeti Galéria) közösen jegyzett Thorma János-albumot népszerűsíti. A tévés anyagot kedden délután vetítették le a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében, a 231 színes reprodukciót és 542 festmény adatait tartalmazó háromnyelvű kiadvány bemutatóján. Az érdeklődők ugyanakkor a szerzőpáros másik – hasonlóan igényesen kivitelezett és a kiskunhalasi Thorma János Múzeum gondozásában megjelent – kötetét, a nagybányai művésztelepre fókuszáló Bay-gyűjteményt is megismerhették.
Albertné Simon Edina konzul Thorma János életének, munkásságának fontosabb mozzanatait ismertette bevezetőjében, és hangsúlyozta: nevét és legtöbb festményét a kiskunhalasi múzeum őrzi, amely az utóbbi években nem csak könyvekben és kiállítássorozatban állított emléket a művésznek, hanem komoly erőfeszítéseket tett alkotásainak összegyűjtésére, számbavételére is.
Murádin Jenő művészettörténész, aki az elmúlt időszakban jelentős szerepet vállalt a festőművész tevékenységének népszerűsítésében, a nagybányai művésztelep fontosságára világított rá. – A kolónia létrejötte sorsfordító volt a magyar és tágabb értelemben az egész Kárpát-medencei művészetben. Azáltal, hogy a kárpáti tájba belesimuló bányavároskában művésztelep alakult 1896-ban, a Münchenből érkező növendékek kiléptek a műtermek zárt világából, s a szabadban való festés teljesen más látásmódra vezette őket. Az akadémizmust felváltották az impresszionizmus felé mutató művek – magyarázta a művészettörténész. Thormának is ki kellett szakadnia korának tradícióiból, hogy „a hatalmas vásznak festői próbatételétől” eljusson arra a pontra, amikor „átadhatja magát a természet lírai sugallatának”. Művészi kvalitásain túl kolóniafenntartó és művészpedagógiai munkásságára is felhívta a figyelmet a méltató: „páratlan diplomáciai érzékkel alakította ki kapcsolatait a román kultúrpolitika országos és helyi irányítóival; így sikerült fenntartani a művésztelepet újabb 25 évig, 1944-ig”.
Nem csoda tehát, hogy változatlan érdeklődés mutatkozik pályája iránt, s hogy egyre több könyv, album, levelezéskiadvány és kiállítások sora idézi meg a nagybányai mester életművét.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Budapesti ecsetvonások a kolozsvári Főtéren
Az egykori Nagy-Magyarország területén lévő nagyobb városokba látogat el Forster Jakab festőművész, hogy alkotásain megörökítse a városokat meghatározó épületeket, azok környezetét – nyilatkozta lapunknak az eredetileg belsőépítésznek tanult budapesti festő tegnap, a kolozsvári Főtér sarkán.
Hozzátette: immár harmadik éve veszi nyakába a várost minden nyáron, 2013-ban Nagyszebenben járt, tavaly Segesvár és Brassó volt soron, idén pedig Torockó és Kolozsvár festményeinek (és tartózkodásának) helyszíne. Közel az emberekhez, közel a világhoz mottója is tükrözi, hogy nemcsak rideg épületeket szándékszik ábrázolni a képein, hanem környezetük varázsa is magával ragadja alkotás közben. A világlátott művész jövőre Kassára és Pozsonyba látogat, azután pedig a szepesi bányavárosok következnek. Azt reméli, ha minden kép elkészül, vándorkiállításon mutathatja be őket a különböző helyszíneken.
Szabadság (Kolozsvár)

Nyolcnapossá bővül a Partiumi Magyar Napok
Négy színpaddal, 15 helyszínnel és több mint 100 programmal várja az érdeklődőket Szatmárnémetiben az idei XIV. Partiumi Magyar Napok.
Az augusztus 17–24. között megszervezendő rendevénysorozaton Koncz Zsuzsa és Gerendás Péter, az Ossian, ByeAlex, Zalatnay Cini, a Muzsikás Együttes, a PASO és a Neoton Família is fellép, illetve a soproni Deszka Társulat és a budapesti József Attila Színház előadását is láthatja a közönség. A nyolcnaposra bővült rendezvény minden napjára jut egy báb- és egy színházi előadás.
Az Identitas Alapítvány és a szatmárnémeti RMDSZ által szervezett rendezvény programkavalkádjából Stier Péter főszervező szemezgetett, kiemelve az idei PMN jelentős változásait, amelyek két űrt is pótolnának a szatmáriak életében.
„A tavaly megszűnt Sorompók Nélkül Nemzetközi Színházi Fesztivál hiányát igyekszünk azzal pótolni, hogy a PMN hetében mindennap lesz egy-egy színházi előadás, vagy a tűzoltótoronynál, vagy a Szakszervezetek Művelődési Házának kis- és nagytermében, vagy az Ács Alajos Stúdióteremben” – mondta.
Az előadások kínálata nemcsak bőséges, de különleges is: augusztus 17-én a békéscsabai Jókai Színház adja elő a Bernarda Alba házát; 19-én a budapesti József Attila Színház mutatja be a Huszti Péter rendezte Komámasszony, hol a stukker? című komédiát, 20-án a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház lép fel, 21-én pedig a soproni Deszka Társulat mutatja be a Valahol Európábant, melynek különlegessége, hogy a darabban fogyatékkal élő színészek is fellépnek.
A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, minden délelőtt a szatmári, a pécsi és a veszprémi bábszínház várja a kicsiket. Ugyancsak egyfajta űrpótlásként számtalan dzsessz- és blueskoncert várja a műfajok kedvelőit, 17-én este a Tűzoltótorony tövében az Elsa Valle y sus hermanos lép fel. A népzenét kedvelőknek 18-án a Muzsikás Együttes és Petrás Mária, 20-án a Fonó zenekar muzsikál.
Hétvégén a rendezvény Kossuth-kerti és új központi színpadjain szokás szerint számos zenei irányzat, stílus és előadó váltja majd egymást néha kicsit meghökkentő párosításban, mint 22-én este, amikor ByeAlexet az Ossian követi.
Vasárnap Zalatnay Cini kiáltja világgá, hogy nem apáca, őt Wolf Kati követi, majd az új központban a Neoton Família rajongói énekelhetnek a kétórás koncert alatt. Csemegének számít a PMN zárókoncertje is: tíz év után visszatér Szatmárnémetibe, és ritkaságnak számító, szabadtéri koncerten énekel augusztus 24-én, hétfőn este Koncz Zsuzsa és vendége, Gerendás Péter.
A sport-, pontosabban a focirajongókról sem feledkeztek meg a szervezők, az Albert Flórián-emlékkiállítás és a Fradi–Olimpia öregfiúk meccset követően idén Mészöly Kálmánnal, Détári Lajossal és Urbán Flóriánnal találkozhatnak.
Krónika (Kolozsvár)

Mobil könyvcsomag a figyelemfelkeltésért
Újszerű ötlettel próbálja könyvtárba csalogatni a vidéki települések lakóit a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár: kérésre egy több mint négyszáz könyvből álló csomagot ad kölcsön három hónapra egy-egy könyvtárnak. A megyei könyvtár munkatársai azt remélik, hogy az érdekes könyvekkel olvasásra lehet buzdítani a vidéki lakosságot.
„A Kájoni János Megyei Könyvtár létrehozott egy könyvtárközi kölcsönzésre szánt, változatos tartalmú, tetszetős kivitelezésű, új könyvekből álló csomagot, amelyet a programban részt vevő települések könyvtárainak meghatározott időre kölcsönad. A lakosság a helyi könyvtárból kölcsönözheti ki a könyveket, és ugyanoda viheti vissza" – magyarázza az elképzelést Bedő Melinda, a program felelőse.
A 425 kötetet tartalmazó állomány a következő témakörökhöz kapcsolódik: szépirodalom (leginkább kortárs írók, illetve Nobel-díjas szerzők művei), a legkisebbeknek szánt kiadványok (óvodásoknak és elemi iskolásoknak szóló könyvek), gyermek- és ifjúsági irodalom, kézimunka, barkácsolás, kertészkedés, játszókönyvek, család, egészség, szépségápolás, iskolai tantárgyakhoz kapcsoló könyvek, történelem, utazás, honismeret, illetve szakácskönyvek.
Állománygyarapításra sarkallnának
„Reméljük, hogy a könyvek átlapozása, olvasása arra ösztönzi a helyi közösségeket, hogy ilyen és ehhez hasonló köteteket vásároljanak a könyvtáruk számára. Azonban ha csak a mi kölcsönköteteinket lapozzák végig, már akkor is megérte a próbálkozásunk" – véli a megyei könyvtár munkatársa. Először a homoródalmási községi könyvtár kapja meg a könyveket.
A Homoród menti település tékájába pénteken délután öt órára érkezik meg a csomag. Három hónap múlva a tervek szerint Varságra szállítják tovább a könyvcsomagot. A programot egyébként a Hargita Megyei önkormányzat 30 ezer lejjel támogatja, szakmai megvalósítása a Kájoni János Megyei Könyvtár feladata.
Kevés a könyvtárlátogató
Hargita megye közkönyvtári hálózata a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, nyolc városi és ötven községi könyvtárból áll. A megyei könyvtár felmérése szerint az ötven községi könyvtárnak alig több mint fele teljesíti a működés olyan alapfeltételeit, mint a szabályos nyitva tartás, de sok esetben megfelelő közönségszolgálati és könyvraktározási térrel sem rendelkeznek.
A községi intézmények átlagosan a helyi lakosság 5–10 százalékát tudják csak megszólítani. Ez az arány a városi intézmények esetében azért jelentősen jobb, 43 százalék, a rendszeres állománygyarapítás is inkább ezekre a könyvtárakra jellemző.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)

„Teljesítsétek be az én örömömet” – 14 református lelkészt szenteltek fel Udvarhelyen
Tizennégy fiatal lelkészt bocsátottak önálló szolgálati útra szerdán a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban, az Erdélyi Református Egyházkerület kihelyezett közgyűlése keretében.
Az esemény Udvarhely történetében mérföldkőnek számít, hiszen a helyi egyházi vezetők szerint először szenteltek fel itt református lelkipásztorokat.
Dr. Bekő István Márton, a szé­kelyudvarhelyi Bethlen negye­di református egyházközség lelkipásztora elmondta, nem ismert, hogy korábban Székelyudvarhelyen református lelkészszentelést tartottak volna, ugyanis erre hagyományosan a kolozsvári Farkas utcai református templomban került sor.
Tavaly azonban az esperesi kar már Sepsiszentgyörgyön áldotta meg az önálló szolgálatot kezdő lelkészeket. Az idei lelkipásztor-szentelést pedig a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban tartották, ami nagy megtiszteltetés a város református gyülekezeteinek – fejtette ki ünnepi beszédében Gede Ildikó, a belvárosi református gyülekezet lelki vezetője.
Abbahagyni: a Biblia legmegrendítőbb szava
Az eseményen az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület tizennégy fiatal lelkészét – köztük a szé­kely­udvarhelyi református egyházmegye négy lelkipásztorát, Soós Tímea Zsuzsanna bikafalvi lelkipásztort, Gilyénné Bóné Katalin Mária kőrispataki lelkipásztort, Ferkő Andor székelyudvarhely-belvárosi beosztott lelkipásztort és Bíró István csíkszeredai segédlelkészt – bocsátotta szolgálatra Kató Béla püspök az esperesi kar, a kihelyezett közgyűlés közel száz, az egyházkerület minden szegletéből érkezett egyházi és világi küldöttje, illetve az udvarhelyi belvárosi gyülekezet tagjai körében. A jelenlévők zsoltárok és imák révén áldást kértek a kezdődő hivatásokra, Kató Béla pedig prédikációjában kitartásra buzdította őket szolgálatukban.
Isten igéjeként a Királyok 2. könyvének 13. részéből a 14–19. verset olvasta fel, ennek vezérgondolataként kiemelte, hogy a Bibliában az egyik legmegrendítőbb szó: abbahagyni. Rávilágított: tipikus emberi magatartás, hogy elkezdünk valamit, és ha az kezd komollyá vagy nehézzé válni, lemondunk róla.
A lelkipásztori szolgálat – családlátogatás, lelki gondozás, ifjúsági munka – során is tapasztalható a fiatalos lendület hanyatlása, pedig a csüggedés megakadályozza Isten akaratának beteljesedését, intette a felszentelendő lelkészeket a püspök. A hosszútávfutókkal példázva hasonlatát azt kívánta a fiataloknak, hogy ha holtpontra jutnak életükben, ne álljanak meg, ne adják fel, hanem tartsanak ki, hiszen akkor biztosan átlendülnek a nehézségeken. Kató Béla ehhez kért Istentől áldást, az embertársaktól támogatást, segítséget, biztatást.
Isten törvényeire támaszkodnak
A prédikáció és zsoltárok éneklése, a felszentelendők eskütétele után következett a lelkészszentelés megható mozzanata: a tizennégy buzgó fiatal térdepelve fogadta az esperesi kar tagjainak áldását. A magas rangú lelkészek a fiatalok fejére helyezték kezeiket, és Isten egy kiválasztott igéjét adták nekik útravalóul, hogy életpéldájukkal, szolgálatukkal adják tovább, hirdessék hitelesen híveik körében.
A szolgálatra kibocsátott fiatal lelki vezetők (Bartha Aladár, Bíró István, Dezső László Levente, Dénes Lajos Levente, Ferkő Andor, Gilyén Katalin Mária, Hajdó Tímea Andrea, Hideg István, Kötő Ferenc Barna, Márton Zoltán Barna, Simon-Kató Barna, Soós Tímea Zsuzsanna, Székely Róbert, Téglás Tibor Miklós) köszönetét Ferkő Andor tolmácsolta a tanároknak, nevelőknek.
Kifejtette: a mai világnak egyre kevesebb a törvénye, nincs ma már fiú, lány, férfi, asszony, csak az egyén, a szabadosság, de hozzátette: hiszik, hogy az Ószövetség Istenére lehet támaszkodni. Az Erdélyi Református Egyházkerület értékes könyvekkel, a szé­kelyudvarhelyi református gyülekezetek igényesen kivitelezett térdeplőpárnákkal ajándékozták meg a frissen felszentelt lelkészeket. A párnákba a „Teljesítsétek be az én örömömet" igét hímezték, Gede Ildikó helyi református lelkipásztor pedig örömmel végzendő szolgálatot kívánt ifjú lelkésztársainak.
Az egyházkerület zászlajának ünnepélyes átadása, valamint a magyar himnusz eléneklése után az egybegyűltek a templom előtti kis térre vonultak, ahol leleplezték és megáldották a lelkészszentelés emlékére állított kopjafát. A közgyűlés csütörtök reggel a városháza Szent István Termében folytatódott.
Bálint Kinga Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Színházi alkotótábor közvetlen hangulatban Kidében
Az idei sikerre való tekintettel jövőre is feltétlenül megszervezi a Kolozs megyei Kidében színházi alkotótáborát a kolozsvári Shoshin Színházi Egyesület.
Györgyjakab Enikő színésznő, az egyesület egyik alapítója a Krónikának elmondta: a múlt héten megszervezett tábor rendkívül izgalmas volt. A Nemzetközi Színházi Rezidenciák elnevezésű programjuk keretében megszervezett eseményre idén külföldről is érkeztek, összesen tizennyolcan vettek részt a különböző színházi foglalkozásokon.
A hazaiak mellett többek között Oroszország, Görögország, Spanyolország és az Egyesült Királyság színészei képviseltették magukat az egyhetes táborban, ugyanakkor nemcsak színészek, hanem az egyes színházak közönségkapocslatokkal foglalkozó szakemberei is jelen voltak.
Mivel sok nemzet képviselője volt jelen, angolul folyt a kommunikáció. Györgyjakab Enikő felelevenítette, múlt szerdán a falubeli közösséggel találkoztak a táborlakók, így a kommunikáció „izgalmas volt”, de végül boldogultak a fordítással.
Szerinte szervezőként meglehetősen komoly munka volt összehozni az eseményt, hiszen egy egész nagy csapat elszállásolását, étkeztetését kellett megszervezni. „Azontúl, hogy a végére elfáradtunk, örültünk is, hiszen nagyon sikeres volt a tábor, az emberek nagyon nehéz szívvel távoztak, többen mondták, hogy alig várják, hogy visszatérjenek” – mesélte.
A színésznő szerint meglehetősen közvetlen volt a hangulat. Ez javarészt annak is köszönhető, hogy a meghívott mesterek, a milánói Regula contra Regulam Teatro színháztól érkező Raúl Iaiza, és a dániai Holstebróban működő Odin Teatret színházat képviselő Else Marie Laukvik „nagy hatást gyakorolt a résztvevőkre”.
Utolsó este a résztvevők Brecht-jeleneteket mutattak be. A színes és változatos programban színészi akrobatika és énekhangképzés is szerepelt. Györgyjakab Enikő ugyanakkor hozzáfűzte: már a helyszín, a festői szépségű Kide, azaz maga a tér is alapjaiban határozta meg az alkotótábor hangulatát. A helyszínt a helyi alkotóközpontot létrehozó Koós Ferenc bocsátotta rendelkezésükre. A tábort egyébként a Kolozs megyei önkormányzat és a Communitas Alapítvány is támogatta.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Egy műemlék épület paraméterei – Egyetemisták gyakorlatoztak Gernyeszegen
Építész, művészettörténész és restauráció szakos hallgatóknak szervezett nyári tábort a Teleki Kastély Egyesület július 1–15. között Gernyeszegen, a Teleki-kastélyban.
A diákok és a szakemberek pontos felméréseket készítettek az épületről, annak minden tartozékáról, a kastélyparkról és az abban található szobrokról.
A Gernyeszegi Nyári Egyetem keretében végzett felmérésekről Rácz Tímea, az építészek vezetője számolt be. Három szempont érvényesült: pontos alaprajzot készítettek, amit eddig még senki nem végzett el, vagy legalábbis nem ennyire pontosan. A pincét, földszintet és emeletet kellett lemérni, leírni az ablakok, ajtók pontos elhelyezkedését, a falak vastagságát. A nyílászárókat is több nézetből írták le: szemből, mindkét oldalról, illetve azok keresztmetszetét is lerajzolták.
Felmérték a kastély nagytermét is. Az építészekkel közreműködtek a művészettörténészek, akik a kastélyparkot és annak szobrait, valamint a faragott köveket dokumentálták. A restaurátorok falkutatást végeztek, érdekelte őket, milyen volt a kastély eredetileg, milyen volt a festés, díszítés. A diákoknak sok újdonságot jelentett a munka, hiszen egy-egy ablak felmérésére, dokumentálására és leírására még egy fél nap is kevésnek bizonyult.
Gróf Teleki Kálmán kastélytulajdonos érdeklődésünkre elmondta, azért fontos a gyakorlati tábor, mert a kastélyról nincs már meg a tervrajz, ha bármilyen munkálatot kezdeményeznének rajta, kell hozzá ez a rajz. „Reményünk szerint lesz folytatása ennek a munkának, hiszen ha már létezik egy pontos terv, akkor meg lehet kérdezni szakembereket, hogy egy ilyen kastély a 21. században mire használható” – mondta Teleki Kálmán, hozzátéve, hogy ezen három éve gondolkodik ő is, de a választ még nem tudja.
„Olyan kastély ez, amelynek a belmagassága 4,8-6,3 méter között változik, nagyon nehéz ezt az év 365 napján keresztül használni, hiszen télen nehéz kifűteni. Úgy gondolom, rendezvény- vagy konferencia-központot, multifunkcionális központot lehetne berendezni, ami az én elképzelésem szerint április 1. és november 1. között működne” – ismertette az elképzelését Teleki Kálmán.
Bordás Beáta a művészettörténészek tevékenységéről beszélt, elmondta, hogy elsősorban a korábbi publikációk alapján készítenek egy tanulmányt. Bíró József 1938-ban megírta a kastély történetét, most azt aktualizálják, és leírásokat végeznek az első és hátsó homlokzatokról, rögzítik, hogy melyik teremnek mi volt a funkciója, mit találtak most benne.
Újdonság a parkban álló szobrokról derült ki: míg a korábbi szakirodalomban az szerepelt, hogy a három törpefigura a francia forradalom gúnyalakja, most kiderült: korabeli metszetek alapján készültek, és semmi közük nincs a forradalomhoz. Ugyanakkor azonosítottak egy újabb szobrot is, amely valószínűleg Nepomuki Szent Jánost ábrázolja.
Leltárt készítettek az összes faragványról, a pincében talált reneszánsz kőtöredékekről, a római kövekről. Katalógus is születik a munka eredményeként, amely a művészettörténészek számára lesz igen hasznos. Pannót készítenek a parkról annak a leírásával, amely része lesz a műemlék épületben jelenleg látható, kastélyokat és kúriákat bemutató kiállításnak.
A nyári egyetem keretében szombaton Műemlékvédelem a gyakorlatban – Tapasztalatok és új perspektívák az erdélyi épített örökség védelmében címmel konferenciát szerveztek a Maros Megyei Múzeummal közösen a marosvásárhelyi vár múzeumépületében, ahol arra keresték a választ, hogy hogyan működik Romániában a műemlékvédelem, ki és mit tehet az értékes építészeti örökség megmentéséért.
A projekt keretében nyitották meg az Újjáélesztett kastélyok és kúriák című kiállítást is, amelyet július 13–25. között bárki megtekinthet a gernyeszegi Teleki-kastélyban. A projektet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Romániai Építészek Rendje finanszírozza.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Európai turnéra indul a Szentegyházi Gyermekfilharmónia
Udvarhelyszéken, Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában és Szlovákiában koncertezik a Szentegyházi Gyermekfilharmónia az idei nyári turnéja során. A harminchárom éves együttes a körút alatt egy béke fesztivál megnyitóján is részt vesz.
Összesen százharmincnyolc gyerek jelentkezett a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nyári turnéjára – tudtuk meg Haáz Sándor karmestertől.
A hangversenykörút alatt a székely ruhás együttes összesen tíz alkalommal lép fel, először Atyhában július 18-án, szombaton este nyolc órától a helyi művelődési házban. A turné következő állomása Zalaegerszeg lesz, ahol este fél nyolctól a 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület szervezésében a zalaegerszegi Jézus szíve ferences templomban ünnepi hangversenyt tartanak.
Július 20-án, hétfőn már Szlovéniába érkezik a gyermekfilharmónia, este hét órától az alsólendvai Nagytemplomban koncerteznek. Kedden, július 21-én este nyolc órától Keszthelyen, a Balaton-parti zenepavilonban lép fel a Fili. A szentegyházi együttes következő állomása Andelsbuchban lesz július 23-án, másnap pedig a Bregenzben, az 1400 éves Szent Gallus-székesegyházban lép fel.
Július 25-én Dornbirnben szabadtéri hangversenyt tartanak a béke zarándokainak az Earth Healing interkulturális fesztivál megnyitóján. Mint kiderült, erre az alkalomra sokat készültek a filisek, hiszen elsősorban más népek dalait fogják előadni, többek között osztrák, francia, amerikai és zsidó énekeket is – részletezte Haáz Sándor.
Július 26-án, vasárnap este fél nyolctól a felvidéki közönség előtt lépnek fel Diószegen. Az utolsó hangverseny az esztergomi Szent Anna ferences templomban lesz július 28-án, kedden este hat órától. „A turné mindegyik helyszíne különleges a maga módján” – mondta el az útvonalról a karmester.
A hangversenyek mellett a filiseknek alkalmuk lesz megismerni Zalaegerszeget, de körutazások és strandolás is gazdagítja majd a turnéélményt. Többek között a bregenzi erdőt, a Dornbirn melletti Rappenlochschlucht-szakadékot, a Boden-tó partját, valamint az esztergomi élményfürdőt is kipróbálják a gyerekek. Indulásuk előtt két próbát tartanak, a zenekarvezető szerint ezeken főként az új tagokat készítik fel.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

PKE: fejlődik a közgazdasági kar
Nagyvárad- A Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében sajtótájékoztatót tartott János Szabolcs rektor és Pajzos Csaba, a Közgazdasági Kar dékánja. Helyzetjelentés után újdonságokról esett szó.
Helyzetjelentéssel kezdte a Partiumi Keresztény Egyetemen zajlott szerdai sajtótájékoztatóját dr. János Szabolcs rektor. Azt mondta: örül annak, hogy az idén jobbak lettek az érettségi eredmények, mert ez arra utaló reményre ad okot, hogy többen jelentkeznek a PKE-re. Ezután két államvizsga „premierre” hívta fel a figyelmet. Egyrészt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen már lezajlott a tanítóképző szak diákjainak államvizsgája. Több mint 90 százalékuk átment, s ráadásul kiváló jegyeket kaptak, ami azt jelenti, hogy jól felkészültek, és a PKE-n komoly oktatói munka folyik. Másfelől pedig szeptemberben fognak államvizsgázni a nagyváradi állami egyetemen a bank és pénzügyek szak végzősei, akik az első évfolyamnak számítanak ebből a szempontból. Ami a képzéseket illeti, a PKE vezetője arról számolt be, hogy egy neve elhallgatását kérő alapítvány új kezdeményezésként a következő tanévtől kezdve három irányú támogatást nyújt. A tehetséggondozó programban a szakkollégiumi képzésre helyeződik majd a hangsúly úgy, hogy ebbe bevonják a régióban működő más közoktatási intézményeket is (vendégelőadások, műhelybeszélgetések, alkotótáborok, szakmai kirándulások stb.). Emellett továbbfejlesztik a gazdasági képzést, vagyis szeretnék bővíteni a könyvtár állományát, infrastrukturális jellegű beruházásokat végrehajtani, neves oktatókat meghívni, olyan témákkal növelni a színvonalat, melyek eddig nem szerepeltek a kínálatban. Végül, de nem utolsósorban korszerűsíteni fogják az audiovizuális labort, melyet a reklámgrafika és zene szakos hallgatók használnak. Dr. János Szabolcs ugyanakkor arra is kitért, hogy az ütemtervnek megfelelően haladnak a munkálatokkal az új egyetemi épületnél, így valószínűleg a decemberi határidőig elkészül az ingatlan, és a második félévtől kezdve már ott is lehet órákat tartani.
Finn oktatási modell
Pajzos Csaba dékán azt emelte ki, hogy akik az idén ősszel kezdik el tanulmányaikat a bank és pénzügyi szakon, három év múlva a PKE-n fognak államvizsgázni, és a tanulmányaik folyamán szakosodhatnak biztosítási és tőzsdei ügyekre is. Örömmel tudatta, hogy nőtt a közgazdaság-tudományi karon tanító minősített oktatók száma azáltal, hogy átjárnak Váradra elismert debreceni tanárok. Szintén újdonság, hogy a menedzsment szak átvette a világszerte alkalmazott finn TEAM Academy oktatási modellt, ami arra fókuszál, hogy a multinacionális cégeknél, illetve a kis- és közepes vállalkozásoknál hogyan lehet eredményes csapatmunkával meghatványozni a teljesítményt, az eredményeket. A turisztika szakon pedig idén tavasszal akkreditálták az idegenforgalmi gazdálkodás magiszteri képzést, ami azért lényeges, mert Romániában nincs ehhez hasonló, arra vonatkozó felsőfokú képzés, hogy a szálloda- és vendéglátóiparban miként lehet valódi, ügyfélközpontú szolgáltatóként tevékenykedni.
A dékán ezen kívül arról is beszámolt, hogy fejleszteni szeretnék a Fényes Elek Szakkollégiumot, a rektor által említett alapítvány pedig több mint 30 ezer euróval támogatja a közgazdasági kart. Újdonság még, hogy együttműködve a Sapientia-val arra törekednek, hogy a Partium és Erdélyben is megvalósítsák a duális képzést, vagyis hogy együttműködnek vállalatokkal a gyakorlati felkészítést illetően. A terveik közt szerepel még, hogy a 2016/2017-es tanévtől kezdve közös agrármérnöki képzést indítsanak a Debreceni Egyetemmel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hungarikum Napok
Július 10–12. között hatodik alkalommal rendezték meg a Hungarikum Napokat a nagyszebeni Astra Nemzeti Múzeum Komplexumban. Kovászna Megye Tanácsa Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Programja ez alkalommal is kulturális műsorok biztosításával járult hozzá a rendezvény sikeréhez.
Szombat reggel népviseletbe öltözött táncosok, bográcsok körül szorgoskodó gyermekek és felnőttek, kirakodóvásárhoz készülődő kézművesek, jurtát állító hagyo­mány­őrzők látványa fogadta a látogatókat. A gulyásversenyre idén 18 csapat nevezett be, újdonságnak számított a két gyermekcsapat. A sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház Fenyőcske Néptánccsoportja és zenészei udvarhelyszéki és szatmári táncokat, valamint népdalokat adtak elő, a Kalibáskő Egyesület munkatársai a jurtában ősmagyar szokásokról meséltek, és íjászatot tanítottak a kicsiknek, a kirakodóvásár sétányán agyagosok, fafaragók és bőrművesek tevékenykedtek asztalaiknál.
Az elmúlt hónapban is számos terv valósult meg az Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Program által. Az árapataki nyugdíjasok szórványkörutat tettek, míg a sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok Hunyad megyei barátaikat látogatták meg. Közben elkezdődött a táborok időszaka is, a közeljövőben több diák táborozhat a program támogatásával.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szigetekben vagy egységben?
Száznegyvenöt éves lesz a háromszéki kórusmozgalom
1971-ben egy évszázados kórusmozgalmat ünnepeltek Kovászna megyében: akkor Erdély több mint száz karnagya szakmai találkozóval tisztelte meg az évfordulót, de a jól sikerült rendezvény folytatását a következő évben betiltotta a kommunista vezetés. A közelgő 145. évforduló kapcsán utánanéztünk mennyire egységes a háromszéki kórusmozgalom.
Az első dokumentált adatunk Szentkatolnáról 1871-ből származik, legalábbis László Attila karnagy szerint, aki a Korunk 1972/5. számában összefoglalta a 19. század végének háromszéki adatait. Tóth Szabolcs Barnabás a 2012–2013-as Acta Siculica kiadványban a Székely Mikó Kollégium kórusát tekinti az első fecskének, az 1870-es évek elejére téve a megalakulásukat. Mivel a dokumentumok foghíjasak, vagy még egészében feltáratlanok, egyelőre a szentkatolnai mérföldkövet tekintjük kiindulópontnak, így jövőben a 145. évfordulót ünnepelhetjük.
Az elsők között szerepel Kovászna is, ahol 1872-ben polgári dalárdát alapítottak, és tudjuk, hogy 1971-ben hét énekkarban már 540-en énekeltek. Barót sem maradt le, ott 1874-ben alakították meg a férfidalárdát. A kézdivásárhelyiekről pontos adatunk nincs, de elmondható, hogy itt 1873-ban már hagyománya volt a dalárda báljának. A bodoki dalegylet 1872-ben, a zabolai 1873-ban lép színre.
A fennebb említett két tanulmányból kitűnik, hogy 1880 után, egymás sikerein felbuzdulva, alakultak meg a legkisebb településeken is a dalárdák. Jellemző a korra, hogy nem ritkán jótékony céllal szerveztek előadásokat, bálokat. A tagok 1918 után kisebbségi önszerveződési lehetőségként élték meg az együtténeklést, de az 1937–1940 között érvényes gyülekezési tilalom miatt sok helyen már nem alakultak újra a kórusok. Egy másik csúcs a 1980-as évekre esik, a Megéneklünk, Románia fesztiválok idejére, amikor a tanügyi dolgozóknak kötelességük volt kórusokat verbuválni.
A 20. század elejétől, a tiltások dacára, többfelé is szerveztek találkozókat, de ezek egy része idővel abbamaradt. A jelenlegi találkozók közül a legrégebbi a zágoniaké, nekik 1970 óta sikerül folytonosságot fenntartaniuk.
A kérdésre, hogy szükség lenne-e egy összefogó szervezetre, vagy mindenki saját örömére énekeljen, bonyolult a válasz. Fórika Balázs kézdivásárhelyi karnagy számításai szerint jelenleg 52 csoport létezik a megyében, közülük hat csak időszakosan lép fel. Azt mondja, miután az 1990-ben megalakult Háromszéki Magyar Zenei Társaság két évvel később megszűnt (ennek célját képezte a mozgalom összefogása), a ma aktív csoportok egymás munkáját csak felületesen ismerhetik, sokan egyáltalán nem találkoznak egymással.
A rövid életű társaság kezdeményezője, László Attila nyugalmazott karnagy szerint az összefogó szakmai találkozók haszna nyilvánvaló, viszont a szervezés nem csekély erőbevetést igényel, és kérdés, ki merné ezt magára vállalni. Fórika úgy fogalmazott, elsősorban elhatározás kérdése az összefogás, mert a semmivel össze nem hasonlítható közösségélmény, a bajtársias légkör megteremtése az, ami a kórusmozgalmakat mindmáig élteti. Elsősorban tehát nem anyagi akadályai vannak a szervezkedésnek, hanem az idő- és motivációhiány nyomja rá a pecsétjét a lehetőségek kibontakozására.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Pert vesztett zászlóügyben Nyárádszereda
Tovább folyik a per a Maros megyei prefektúra és Nyárádszereda között zászlóügyben. Alapfokon a kormányhivatalnak adott igazat a törvényszék, de a szeredaiak fellebbeztek.
A kormánybiztos hivatala feljelentés alapján, valamint a zászlók és himnusz használatát szabályozó 1994. évi 75-ös törvényre hivatkozva januárban beperelte a nyárádszeredai önkormányzatot, amiért az kitűzte a városháza homlokzatára a kék-arany lobogót. Nyárádszereda vezetője három hete kapta kézhez az első fokú döntést, amely helyet ad a prefektusi perbehívónak, és felszólítja a település elöljáróját a zászló eltávolítására.
Tóth Sándor polgármester június végén a helyi tanács tudomására hozta az ítéletet, de kihasználva a tizenöt napos határidőt, éltek a fellebbezés jogával. Az elöljáró megkeresésünkre furcsának nevezte azt, hogy miközben van új zászlótörvény, a régi jogszabállyal érvel a prefektúra, továbbá idegen államok zászlajának kitűzésére hivatkozik, holott a székely zászló nem az, hanem egy jelkép.
„Ismerve a román igazságszolgáltatást, tudjuk, hogy milyen meccsre számíthatunk, de kitartunk véleményünk mellett” – erősítette meg Tóth Sándor, aki néhány nappal ezelőtt elmondta: a zászló a helyén marad. Az elöljáró hozzátette: ha Székely Kupa döntőjében el lehetett énekelni a Székely himnuszt, három helyen is ki volt tűzve a székely zászló, mégis civilizált légkör volt, mindenki elfogadta ezt, miért nem lehet ugyanolyan civilizáltan politikai téren is megoldani a székely zászló kérdését. Persze, ehhez a román politikum és társadalom civilizált hozzáállására, elfogadókészségére lenne szükség. „Miért raboljuk ehelyett egymás idejét?” – zárta kérdéssel rövid beszámolóját Tóth Sándor.
A nyárádszeredai önkormányzat épületére kitűzött székely lobogóra a megrögzött jelentgető, Dan Tănasa hívta fel a kormánybiztosi hivatal figyelmét még 2014 januárjában – derül ki a peranyagból. A prefektúra intézkedéseivel kapcsolatban a nyárádszeredaiak felhívták a figyelmet, hogy a 1994. évi zászlótörvény nem tiltja a székely zászló kitűzését, csak idegen államét, továbbá hivatkoztak a Kulturális Minisztérium álláspontjára, miszerint ez a lobogó „egy történelmi közösség jelképe, nem sorolható a törvény által büntetendő fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek csoportjába”. Ennek ellenére a törvényszék elfogadta a prefektúra érvelését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

„Időtlen, idétlen, idejétmúlt és időszerű” alkotások a születésnapon
Az időérzéket megcélzó kiállítással kezdődött csütörtökön a székelyudvarhelyi Kőkacsa téren a Más Rádió évfordulós ünnepsége, amelyen többek között Szabó Attila főszerkesztő bepillantást nyújtott a hallgatóknak a szakma mindennapjaiba.
Szabó Attila emlékeztetett, az „adásszünetekkel, megszakadásokkal együtt 44 444 órás Más Rádió” minden eddigi évfordulóján egy-egy érzéket, érzékszervet megcélzó alkotói pályázattal rukkolt elő – az arra beérkező munkákat pedig díjazták és kiállították a Kőkacsa téren –, ezért úgy döntöttek, hogy idén sem lesz ez másképp. Ennek nyomán nyílhatott meg az a tárlat, amelyen rengeteg frappáns, humoros egyedi művet mutattak be.
A jelent és jövőt illetően Szabó úgy fogalmazott, hogy jelenleg egy „más állapotban lévő Más Rádióról kell beszélni, de ha más állapotban van valaki és valami, akkor ezt előbb-utóbb vajúdás követi, ezáltal pedig megszülethet a várva várt csoda”. A kiállított tárgyakkal kapcsolatban Kubanek László dizájner, a zsűri elnöke elmondta, a pontozás nagyon szubjektív módon történt, éppen ezért nem első, második és harmadik helyezettet választottak, hanem a „legidegesítőbb, a kicsit sem a legidősebb, és az időszerűség” címén határozták meg a díjazottakat.
Az ünnepséget Murzán Zoltán egyedi előadásmódú meséje gazdagította, melynek címe A pletykás asszonyok. A déli eseménnyel ugyanakkor nem ért véget a Más Rádió születésnapi rendezvényre, hiszen estére a G. Caféba várják az érdeklődőket.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Az autonómia esete az alkotmánnyal
Az alapállás eddig egyszerű volt: valahányszor szóba került az autonómia, Bukarestben rögvest rávágták, márpedig az alkotmányellenes. Lehetett az illető politikus kormánypárti vagy ellenzéki, liberális, demokrata vagy szociáldemokrata, képviselő vagy szenátor, megyeitanács-elnök, polgármester – ebben a kérdésben véleményük egybehangzó volt: autonómiáról szó sem lehet.
Sokat nem is boncolgatták, fújták, mint a himnusz első pár sorát, az alaptörvény ama egyes cikkelyét, mely szerint Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Hogy e szépséges felsorolásban pontosan melyik jelzővel állna ellentétben az autonómia, arra szükségtelennek tartották kitérni, a nagy nemzetféltés, a hazafias frázisok jótékony ködében eltűnt minden érv, magyarázat, logika, maradt csak az egységes és oszthatatlan nemzetállam. Aztán történt, hogy megelégelve az autonómiával kapcsolatos rágalom- és hazugságáradatot, egy szatmárnémeti civil szervezet vezetője a törvényszékhez fordult. És láss csodát: a bírák azt találták kimondani, hogy egyáltalán nem minősíthető szélsőségesnek, aki az önrendelkezést népszerűsíti, követeli, hiszen az autonómia Európa más országaiban is működő intézmény. A Szatmár Megyei Törvényszék jogerős ítélete precedens értékűnek számít – gondolhatnánk –, egyszer s mindenkorra tisztázza a kérdést, és többé már senki sem utasíthatja el az alkotmányra hivatkozva az autonómiaigényt. De még csak el sem kezdhettünk örülni, máris érkezett a hír Kolozsvárról: a városháza tiltja az Erdély autonómiáját több nyelven hirdető óriásplakátok kihelyezését – merthogy annak üzenete alkotmányellenes. Emil Bocnak, az erdélyi város multikulturalitását amúgy is módfelett sajátosan értelmező polgármesternek mit sem számít egy jogerős bírósági ítélet, szerinte az autonómia alkotmányellenes. És pont. Merthogy Románia szuverén, egységes, oszthatatlan nemzetállam. Csak az nem világos, az alkotmány eme sokat idézett sorait vajon miként értelmezi például a Moldova Köztársasággal való egyesülést még államfőként szorgalmazó Traian Băsescu volt elnök? Vagy Klaus Johannis hivatalban levő államfő és Victor Ponta miniszterelnök, akik üdvözölték és támogatásukról biztosították az elmúlt hétvégén Bukarestben ugyancsak a Pruton túli országgal való egyesülésért tüntetőket?
Vagy az alaptörvényt csak akkor illik elővenni, amikor érdekeik megkívánják? És akkor is akként értelmezik, ahogy nekik tetszik?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Kétpúpú-hegy alatt
Bizonyára azok is Sepsi-székelyek voltak, akik a letelepedés idején a Köveshegy és a Magyarhegy közötti völgyet, a Kétpupú-hegy alatti területet „találták élni való alkalmatos helyként”, mert nincs még egy ilyen szép völgy kerek e vidéken – mutatta be Lisznyó és Lisznyópatak környékét néhai Kese Géza. Igazából csak azok tudnának Lisznyó fehér foltjairól mesélni, akik már rég kinn pihennek a Magyarhegy alatti temetőben. Ilyen például a falu és Sepsimagyarós közötti Kuruchalom nevű hely, amelynek történetéről semmit sem tudunk.
A település múltjáról, de jelenéről is többrendbéli összefoglaló jelent meg. Tudtunkkal Orbán Balázst a falu tanítója, köpeci Gáspár József követte, aki az 1950-es nehéz esztendők szorításában nem beszélhetett arról, hogy mit mutat az érem másik oldala. Kézirata torzóban maradt. Részletesebbek és a múltra emlékeznek az itt iskoláskodó, jelenlegi torontói magyar–angol nyelvű folyóiratot szerkesztő Telchné Dancs Rózsa és az uzoni nyugalmazott nyelvszakos tanár, Ambrusné Imreh Anna írásai. Pontot Derzsi Eszter, a nagyborosnyói N. Bartha Károly-iskola történelem-földrajz szakos tanára falufüzete tett az írott emlékezésre (2012).
– Mi maradt a mára, mi a gondja Lisznyóval-Lisznyópatakkal? – kérdeztük Ráduly István uzoni polgármestert. – Drukkolok, hogy sikeresen és időben befejezzék a megyei rangú útnak azt a szakaszát, amely érinti a községközpontot, és Lisznyó közelében is elhalad, ugyanis ez megkönnyíti falunk és Bikfalva elérését. Könnyen meglehet, hogy a végső szakasza, ami Brassó megye határáig tart, nem készül el az idén, ez számunkra előny is, mert időközben befejezzük Bikfalva szennyvízhálózatát. Lisznyóban mindenütt lefektették a fővezetéket, befejezték az ülepítőbe­rendezést, hamarosan átvesszük. A családi udvarokra való bekötéseket külön és sikeresen pályáztuk meg a tavaly, hamarosan kiírjuk a versenytárgyalást. Lisznyóban 220–230, Bikfalván pedig 200–210 ház csatlakozik a vezetékre. Egészében a világbank finanszírozza, az önkormányzatnak csak a terveket kellett fizetnie. Teher volt ez is költségvetésünknek, melyet 1,3 millió jogos lejünkkel szűkített meg a kormány, és fennáll a veszély, hogy július végén fizetésképtelenné válunk. Bízom benne, hogy aki elvett, segíteni is fog, mert nem csak mi vagyunk ebben a veszélyben.
A falu összehúzza a bagariát
– Jó, hogy a csatornázási munkákkal megsértett út és utcaszakaszok mellé kavicsot hordatott a községvezetés a kivitelezővel, s maga is küldött sódert, hogy eltüntessék a sebeket – az út mellettiek, utcabeliek. A megújuló bikfalvi kultúrotthon új bútorzatot kap, az innen kimenthető berendezéseket – önrész gyanánt – a lisznyói kultúrházban helyezik el. Lisznyópatakot nem felejtették el, sokéves álmot szeretnének itt kivitelezni: az egykori iskola és kultúrotthon épületét szándékoznának, mint egységes ingatlant, felújítani és iskolás táborrá alakítani a Leader Progressio-akciócsoporthoz benyújtott pályázatból. Van igény egy táborhelyre Uzon községben, a festői Lisznyópatakon érték a táj, jó a víz és a levegő, van látnivaló a környéken (várromok, gyógyforrás, turistautak a Szeredő-ponk felé stb.). Az elöljáró kijelentette: a szűk anyagiak miatt ebben az évben sehol sem rendeznek kimondott falunapokat, és a testvértelepülésekkel való közvetlen kapcsolatok is szünetelnek. Helye lesz azonban, miként Uzonban is a múlt héten, a kulturális hétvégének, minden olyan helyi kezdeményezésű kulturális-szórakoztató rendezvénynek, amely nem igényel jelentősebb anyagi befektetést. Össze kell húzniuk a bagariát.
Nekünk az apró dolgok is fontosak
Német János falufelelős nyugtázta, hogy már a faluban a kivitelező galaci cég csapata, a kanálisrendszer aknáival foglalkoznak, amelyekbe szerelik a szennyvíz keverőszivattyúit, sepsiszentgyörgyi vállalat végzi az árambekötéseket, a földeléssel legtöbb helyen már készen vannak. A derítőállomáshoz egy áramfejlesztőt szereltek, ami biztosítja majd a folytonosságot abban az esetben, ha elveszik a központi áramot.
– Megkaptuk a beígért kavicsot, és egy részét már el is terítettük a Hegy alatt és a Pét utcában – folytatta a falufelelős. Az aszfaltos utat kivitelező sepsiszentgyörgyi cég nem tett korlátot a Bikfalva felőli út melletti sáncra – panaszolja Német –, ezen a helyen könnyen baleset történhet. Arra hivatkoztak, hogy nem volt benne a tervben. Kértem az önkormányzat közbelépését. Közhely, de el kell mondanom: nem szabad hagyni, hogy a tehéncsorda menet-jövet a kapuk előtt legeljen, betapodják a sáncokat, lefolyókat. Két közös és két magáncsordánk van. Falugyűléseken elmondtuk, ez köz­ségi határozat, és tiszteletben kell tartani. Sajnos, egy itatóvályúnál isznak a tehenek és a két juhsereg is, s a kánikulában megtörtént, hogy elapadt a víz a Szurduk-kútjából. Fizetünk azért a vízért, nem beszélve arról, hogy a községnek nincsen legelője. Magánszemélyektől kell vásárolnunk, 1500 lej hektárja, önerőből kell takarítani, s szégyen, de nehezen lehet összeszedni a faluból legelőtakarítás céljára több embert, gyenge a vállalkozási kedv. Csupán öt szociális segélyesünk van, velük kaszáltatjuk a sáncok szélét, gyűjtetjük össze a szemetet, s innen elszállíttatjuk. Kitakarítottuk a temetőt, segített a román gondnok is, mert a polgármester besegített az újabbik román templom külső megvilágításába. Apró dolgok ezek, de számunkra nagyon fontosak.
Az ünnepek és a lelkiek a tiszteletesé
Derzsi György lisznyói lelkipásztor rövidre fogta beszélgetésünket és elmondta, hogy a műemlék templomban ünnepelték a magyar szabadság napját, március 15-ét. Közös műsor volt az iskolásokkal és az önkormányzattal, felvonták a méretes székely zászlót, zsúfolásig telt a templom. Ökumenikus jellegű volt az ünnep, minden felekezetű az öreg templomba jött. Lisznyóba is ellátogattak a huszártoborzók hat frissen belépő fiatallal, ami kiemelten emlékezetes esemény volt. Ki tudja azt megmondani, hogy igazi toborzó mikor volt még ezen a tájon a lepergett régi századok idején? Látogatásunkkor készültek a konfirmációra. Két kislány van soron, de ha csak egy lenne, Lisznyóban akkor is tartunk konfirmációt, s hagyományosan a jubiláló konfirmáltak találkozóját – mondotta. Ez alkalommal a lisznyói gyülekezet új palásttal köszönti Derzsi tiszteletest papi szolgálatának 29. éve alkalmából. Érdekes módon stagnálni látszik a 290 lelkes gyülekezet, ugyanis növelik a létszámot a be- és hazaköltöző családok.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Búcsú Koncz Páltól
A halálhír mindig váratlanul érkezik. Abszurdságával letaglóz, elbizonytalanít. Hát csak ennyi volt, így kellett véget érnie egy emberéletnek?
Július 13-án, hétfőn kaptuk a hírt, hogy eltávozott az élők sorából múzeumunk régi barátja, Koncz Pál, akivel pontosan negyed százada, hogy szakmai és baráti kapcsolatban állunk. Rögtön a rendszerváltás után testvér­intézményünk, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum főrestaurátoraként találkoztunk először az Istenes élet című vallástörténeti kiállításon a Gyárfás Jenő Képtárban. Azóta tart a kapcsolatunk.
Koncz Pál nagyon szerette Erdélyt, Székelyföldet, városunkat. Leveleit nemegyszer Sepsi előnévvel írta alá. Nyári pihenő szabadságának egy részét itt töltötte, és mindig önkéntesen restaurált a képtárban, vagy segített keretezni, rámázni, tárlatot felrakni. Közben több szentgyörgyi művésznek szervezett kiállítást Veszprémben. Bármilyen szakmai kérdéssel fordultunk hozzá, gyorsan érkezett a precíz, akkurátus válasz.
Gyakran mondta, hogy számára egy nálunk töltött hét elég erőt ad egy évre. Sokra értékelte bennünk, hogy nem sírdogálunk, hanem próbálunk megállni a lábunkon. Koncz Pál nevét ott látjuk a Csernátoni füzetek, a Székelyföld, a Korunk előfizetői között. Rendszeresen adományozott a moldvai csángók oktatási programjára is.
Egy hónapja volt vendégünk, előadást tartott a veszprémi múzeum műtárgy-védelméről. A szokatlan időpont dacára szinte megtelt a terem. Sokan ismerték, szerették. Az a típusú ember volt, amelyből egyre kevesebb van a Földön: pontos, megbízható, lelkes, emberséges, aki a lényeget látja, és aki talpig úriember.
Nehéz elfogadni a hiányát. Mégis, a fájó gyászban az ad vigasztalást, hogy Koncz Pál emléke ott van képtárunk restaurált grafikai lapjain, könyvtárunkban a számtalan adománya, valamint az a férfiasan palástolt nagy-nagy szeretet, amelyben bennünket, szentgyörgyieket részeltetett. Nyugodalma legyen csendes, emléke áldott!
Vargha Mihály
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benyújtotta lemondását dr. Kikeli Pál városi tanácsos
A fiataloknak szeretné átadni a helyét
Július 15-től dr. Kikeli Pál egyetemi tanár lemondott Marosvásárhely városi tanácsában betöltött képviselői megbízatásáról, amit az e havi tanácsülésen kell jóváhagyjanak. Az idén ő a második RMDSZ- képviselő, aki visszalép a városi testületből.
Kikeli professzor egyébként a 4-es (a tudományos, oktatásügyi, egészségügyi, kulturális és sporttevékenységekért felelős) szakbizottságban működött, ahol három nagyszabású határozat kezdeményezése: a városmárka kialakítása, a Pro Cultura díj alapítása és az egészségkultúra fejlesztését célzó Száz méter az egészségért (s azon belül a Ding-ding, jönnek a kerékpárok) program fűződik a nevéhez.
Életkora mellett családi okokra hivatkozott, amelyek hosszabb távolléteket követelnek, ami lehetetlenné teszi a tanácsüléseken való rendszeres megjelenést. Szakmai téren Kikeli professzor azzal indokolta visszalépését, hogy a 2015–16-os év egy nagyszabású nemzetközi részvétellel zajló kutatási pályázat (Dohányfüstmentes orvosi egyetem) lezárását jelenti, amelynek a koordinátoraként a következő hónapokban sok időt igénylő tudományos munkát kell elvégeznie.
Kikeli professzor elmondta, hogy fiatalítani kell a képviselőtestületet, s hasznos lesz, ha azok a jelöltek, akik erre a tisztségre pályáznak, már a választások előtt megismerkednek a rájuk váró feladatokkal. Visszavonulás után továbbra is támogatni kívánja az említett kezdeményezéseket – tette hozzá.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)