Miért a szemlesütés?
Száraz Miklós György Fájó Trianon című könyve ürügyén
„Azt mondjuk, Trianon, és lesütjük a szemünket. Vajon miért? Hiszen a békekötés megszületésének, törvénybe cikkelyezésének pillanatától tudjuk, hogy Trianon igazságtalan béke volt. Tudták azok is, akik tető alá hozták. Tudták az angol, a francia, az amerikai diplomácia vezetői: George Lloyd, a francia Foch tábornok, Wilson vagy Chamberlaine. Tudta, leírta Lenin. Tudta Churchill. Tudta és ki is használta ezt Mussolini és Hitler. De tudta Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János is. Tudta Bartók és Kodály, tudta 1956 államminisztere, Bibó István. Tudta mindenki, még a béke haszonélvezői, csehek, szlovákok, románok és szerbek is tudták” – írja Száraz Miklós György Fájó Trianon című, immár második kiadást megért könyvében. Elsősorban azoknak üzenve, akik – a Szózattal ellentétben – a magyarságnak nem rendületlen hívei, hanem rendületlen ellenségei és rosszakarói; azoknak, akik sajtójukban és könyveikben rendületlenül és gyalázatos módon azt üzengetik a Kárpát-medence határon túlra rekesztett magyar nemzeti közösségeinek, hogy üdvös lenne feladniuk magyarságukat, kultúrájukat és történelmüket.
Pedig valóban tudta és tudja mindenki, köztük a fenti, népünk idegenlelkű rosszakarói is, hogy 1920-ban a konok rövidlátás és a szájaló propaganda robbantott fel gazdasági, kulturális és etnikai közösségeket, figyelmen kívül hagyva a népek önrendelkezési jogát, az utódállamoknak ajándékozva olyan színmagyar területeket, melyeket maguk a megajándékozottak remélni sem mertek.
S valóban. Ha mi, magyarok is tudtuk és tudjuk, hogy Trianon igazságtalan, akkor miért hallgattunk és hallgatunk? És főleg: miért a szemlesütés? Miért a mi szégyenünk ez a rajtunk esett erőszak? Vajon nem olyan ez, mint a megerőszakolt nő szégyene: a megbecstelenítést végrehajtó dúvad helyett a megbecstelenített áldozatnak kell szégyellnie magát!!?? Igen: mire ez a sunyítás, maszatolás, szemérmeskedés? Miért van az, hogy azt, aki erről beszél, tüstént a nacionalista, fasiszta, antiszemita, irredenta, szélsőséges, felforgató, békétlenkedő jelzőkkel illetik?
És ismét csak és főleg: miért van az, hogy a velünk ezer éve együtt élő szlovákok vagy románok csak ugyanazt a „rosszat” tudják rólunk, mint mi – meghamisított történelemtudatunk miatt – saját magunkról: szégyenszemre ezeréves magyar elnyomásról, nacionalizmusról, arisztokratikus gőgről, kakastollas csendőrökről és nyilasokról, deportált zsidókról tudnak és tudunk? És miért nem tudnak például a szlovákok és mi, magyarok sem, a „jóról” is, arról, hogy kezdetektől más az igazság, mint ma „hirdetik”; hogy a honfoglaló Árpád a meghódolt népeket nem gyilkoltatta le, nem tette rabokká, hanem alkotmánya jogkörébe vonva szabadokká tette őket, ezért nem félelmet, hanem tiszteletet ébresztett bennük; s ha a honszerző Árpád kibékítette népével a magyar honban élő, Kárpát-medencei népeket, akkor Szent István kibékítette e gyönyörű térséggel Európát; ha Árpád megszerezte e gazdag térség népeinek becsülését nemzetének, akkor Szent István a keresztény európai népekét; és később is: miért nem tudják szomszédaink, és miért nem tudjuk mi, magyarok, hogy Magyarország ódzkodott belépni az első világháborúba, és Trianon sebeit százszor is angol, francia és amerikai segítséggel kívánta gyógyítani, nem pedig olasszal és némettel? És miért nem tudnak és tudunk Bajcsy-Zsilinszky Endrékről, Esterházy Jánosokról, Márton Áronokról? És főleg: miért van az, hogy a velünk ezer éve együtt élő szlovákság mai átlagembere a mi bűneinket felnagyítva ismeri, de semmit sem tud – vagy nem akar tudni – az övéi viselt dolgairól, a magyar szabadságharccal szemben az elnyomó Habsburgok támogatásáról, a fasiszta szlovák államról, a szlovák zsidók szolgálatkész meghurcolásáról, a magyar iskolák bezárásáról, a magyar nyelv betiltásáról, a Csehországba hurcolt felvidéki magyar rabszolgákról, az áttelepítésekről? Látható, a múltról beszélni kell, hogy tisztában legyünk vele: addig egy tapodtat sem lépünk előre, míg tabunak tüntetjük fel a közös történelmet, míg késik a Beneš-dekrétumok felülvizsgálata, míg csak az egyik fél a vádlott, míg nem egyenrangú partnerek ülnek a tárgyalóasztalnál bárhol és bármikor, mondjuk a szlovák parlamentben. Az együttműködés nem azt jelenti, hogy ne vállaljuk a konfliktusokat: a fűben lapulás, az örökös meghátrálás, a rossz kompromisszum egyenlő az önfeladással; olyan ez, mintha feltartott kézzel indulnánk csatába. Pedig: nem merni, amit merni kell, gyalázat – tudhatjuk ezt már Kazinczy Ferenc óta. Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport – tanácsolja Oliver Cromwell is, azt sugallva, hogy a szép eszmék és a hamis ígérgetések helyett józanságra és határozottságra van szükség. Nem kell hát Trianon hallatán lesütni a szemünket! Ellenkezőleg: számon kell kérnünk, amit ott, Trianonban törvénybe cikkelyeztek: a teljes egyenrangúságot. A magyarságnak joga van ehhez, mert miután elvégezte az önvizsgálatot, nyugodtan nézhet szomszédai szemébe, képviselheti álláspontját, mely befogadó és pozitív, éppen a megbékélés és egy közös, erős Európa okán.
A szlovák, a román, a magyar, a Kárpát-medencei történelem mi magunk vagyunk! A múlt – általunk – a jelenünk is! „És ostoba az, aki nem tanul a történelemből, aki nem tanul legalább a saját kárán. Aki a »piacon« a mindig a saját hasznukra tévedő, nagyhangú és arcátlan »kofák« közt szemérmesen hallgat.” De amíg némelyek – köztük „magyarok” is! – az elszakított nemzetrészeknek szájkosarat és meghunyászkodást ajánlanak, nehéz lesz az 1920-ban papírra rögzített egyenrangúságot kivívni. Nekik Száraz Miklós Györggyel ezt üzenhetjük: „Trianon valóban történelem, de amíg a határokon túl összegyűlik csak tíz magyar gyermek az óvodában, tíz férfi a kocsmában vagy a faluházban, tíz hívő lélek az imaházban, addig élő valóság is”, melyet illik tiszteletben tartani.
Kulcsár Ferenc
Felvidék.ma

Pályázat külhoni magyar pedagógusok támogatására
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatot hirdet a Bethlen Gábor Alap 2015. évi „Egyéb támogatások” előirányzat „2015 a külhoni magyar szakképzés éve” elnevezésű kerete terhére az alábbiak szerint: - írja a Karpatalja.ma
A pályázat célja:
Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az oktatás és a kultúra támogatása által.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (továbbiakban Alapkezelő) felhívása a magyarság összetartozása jegyében értékteremtő, konkrét szellemi és tárgyi eredményt felmutatni tudó programok megvalósítására szeretne ösztönözni. A pályázattal elérni kívánt közvetlen cél a magyar nyelven nevelő óvónők és tanítónők közötti együttműködés ösztönzése, segítése.
A pályázat benyújtása: 2015. április 15 – 2015. május 15. közép-európai idő szerint déli 12.00 óra
Forrás:
Kárpátalja Ma
karpatinfo.net/cikk

Források és szivárogtatások
Furcsa történet lett a Csíkszereda polgármestere és egyik alpolgármestere ügyében elindult korrupcióellenes vizsgálatból. Mondatja ezt az az egyszerű tény, hogy az „ügy” viharként száguldott végig a román médiában, hogy aztán félbeszakadva elüljön.
A Ráduly Róbert Kálmán állítólagos bűnlajstromát elsőként nyilvánosságra hozó bukaresti újság, az Evenimentul zilei internetes portálja, az Evz.ro oldalán keresgélve sem találtam rá a folytatásra, mint például a korrupcióellenes ügyészség közleményére, illetve az ügy későbbi fejleményeire.
Vegyük sorba a történéseket. A csíkszeredai újságírók április 29-én reggel mindössze annyit tudtak, hogy a polgármester és az alpolgármester otthonában, valamint a polgármesteri hivatalban házkutatás zajlik. Munkába álltak – álltunk –, és szerda reggel nyolckor (a jól értesült román kollégák után egy órával) a helyszínre siettünk. És szimatoltunk.
Közben az Evz.ro ügyészségi forrásokra hivatkozva terjedelmes anyagot közölt a nyomozati anyagból: Ráduly Róbert Kálmán havi tízezer euró kenőpénzt kapott a parkolással megbízott csíkszeredai cégtől, illetve kétszázezer lejt egy barkácsáruháztól. A hír pillantok alatt bejárta az egész országot: hírtévék tudósítottak Csíkszereda Polgármesteri Hivatala elől, és minden orgánum az Evz.ro anyagából idézett. Portálunkon idéztük a bukaresti hírt, hozzátéve a következő megjegyzést: „A román sajtó által szellőztetett bűnlajstrom igen hosszú, s könnyen lehet, hogy valótlan”. Kétkedésünknek több oka is volt, ezek egyike a tapasztalat, miszerint a megbízható források gyakorta megbízhatatlanok, másrészt pedig furcsának tartottuk, hogy valakik a bukaresti sajtóval hamarabb közölték a vizsgálatok tárgyát, mint magukkal az érintettekkel.
Közben szerda délben megérkezett Ráduly Róbert Kálmántól az első rövid szöveges üzenet, amelyben azt írta, hogy nála sportügyekben keresgélnek. Okosan tette a polgármester, hogy tájékoztatta a csíkszeredai újságírókat, mert így kaphattak egyfajta képet arról, hogy tulajdonképpen mi is történik.
Másnap a korrupcióellenes ügyészég kiadta az első és ez idáig egyetlen közleményét az ügyben, amelyben nem szerepelt sem a tízezer eurós, sem a kétszázezer lejes lefizetés a csíkszeredai városvezetők terhére felrótt pontok között. Ez az egyszerű fordulat nyilván már nem érdekelte a román médiát, hiszen volt már egy szenzációsabb ügy múlt csütörtökön: a jászvásári polgármester szerelmi afférja.
Mi viszont itt maradtunk a mi csíkszeredai ügyünkkel és a kérdőjelekkel. A kérdőjelekkel, amiket azóta próbálunk kiegyenesíteni.
Kozán István
Székelyhon.ro

Az erdélyi főúri élet múzeumát alakítják ki a miklósvári Kálnoky-kastélyban
Az erdélyi főúri élet múzeumát kívánja kialakítani a Kálnoky Alapítvány a székelyföldi Miklósváron álló Kálnoky-kastélyban – közölte kedden közleményben az alapítvány.
Az alapítvány 1,12 millió eurós beruházással készül az épület és az azt körülvevő park felújítására. A pénz nagyobb részét, egymillió eurót a Norvég Alap biztosítja.
Magyarósi Imola, az alapítvány ügyvezetője az MTI-nek elmondta, a munkálatok májusban indulnak, és 2016 áprilisáig befejeződnek. Amint az ügyvezető hozzátette, a Norvég Alap támogatási programját Romániában a kulturális tárca felügyeli, így a miklósvári kastélyfelújítást is Bukarestből kinevezett projektmenedzser irányítja.
A kastélyt az alapítvány élő múzeumként szeretné működtetni. Egy év alatt korabeli erdélyi bútorokat próbálnak beszerezni, amelyek nem csupán kiállítási tárgyak lesznek. „Azt szeretnénk, hogy be is lehessen lakni, használni is lehessen őket. Azt szeretnék, ha az épület Erdővidék kultúrájának a fontos helyszínévé válna” – magyarázta Magyarósi Imola.
A miklósvári Kálnoky-vadászkastélyt a 17. században reneszánsz stílusban építették. A 18. század végén, 19. század elején klasszicista stílusban átépített épület a 20. század elején nyerte el mai formáját. Az ingatlan a 19. és a 20. században többször gazdát cserélt, mielőtt államosították volna. Az államosítás előtti utolsó tulajdonos – egy bukaresti pénzügyminiszter – leszármazottai nem igényelték vissza.
Az ingatlan Barót város önkormányzata tulajdonában maradt, mely 2004-ben 49 évre haszonbérbe adta a Kálnoky Alapítványnak. Az alapítványt az ősei szülőföldjére visszatérő Kálnoky Tibor gróf hozta létre. A gróf a kastély közelében lévő vendégházában látja évről-évre vendégül az erdélyi felmenőkkel is rendelkező Károly herceg brit trónörököst.
MTI
Székelyhon.ro

Püspöki vizitáció a „hegyre szúrt faluban”
Utoljára 1924-ben járt püspöki vizitáció a páratlan szépségű, a két világháború közt népes és gazdag Siklódon – akkoriban ezernyolcszázan lakták. Ezúttal a Kató Béla püspök által vezetett bizottság megtapasztalhatta a népességfogyást, de azt is, hogy élni akar az alig több mint kétszáz fős református gyülekezet. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye lelkészi közössége példás szolidaritásról tett tanúságot: félszáznál többen vettek részt palástosan a generális vizitációért hálát adó istentiszteleten.
Mint majd száz éve, kedden is a falu központjában fogadták a helybéliek gyülekezeti képviselői az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottságát. Az egyháztörténelmi jelentőségű napról Kató Béla püspök kiemelte: évente egyházmegyénként kiválaszt egy gyülekezetet. Döntésében közrejátszott, hogy soha nem járt Siklódon, és elolvasta, amit a falu érdemesnek talált elmondani magáról honlapján, egyebek közt Orbán Balázs feljegyzését: „Siklódot protestáns szentföldnek hívják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel”.
Négyszer volt fél falut leégető tűzvész. A szárazság, éhínség után is talpra tudtak állni. Kétezer hektáros határa biztosította a falu megélhetését. Siklód kisugárzó közösség képét mutatta; méltán volt példa. Valami nagy törés történhetett… A kollektivizálás idején az aggodalmaskodás, a félelem szétszórta a fiatalságot onnan, ahol őseik évszázadok során jól megéltek. „A siklódiak egykori elvándorlása prototípusa mindannak, ami ma Erdélyben történik” – mondta a szószéken a püspök, visszanyelve könnyeit. Ma is ezer számra lehet felsorolni aggodalmainkat, de oda tudjuk-e tenni Isten elé azokat? Siklódon 1994-ben megtörtént a csoda: az Incze lelkész házaspár idején felépíttették a Kós Károly rajzai alapján megálmodott szépséges templomot – az építész utolsó megvalósult tervét, amelyben a vizitáció estéjén nem maradt üres hely. A siklódi lelkület pedig együtt tartja az ország minden tájára elszármazottakat. Befogadó gyülekezeteik körében is közmondásos összetartásuk.
Kántor Csaba püspökhelyettes, az egyházmegye esperese arra buzdított, ne fáradjunk meg a szolgálatban. Előttünk a seregek Ura jár. Megtudtuk, a nap folyamán találkoztak a helybéliekkel, a nőszövetség tagjaival, presbiterértekezletet tartottak, és ellátogattak az etédi polgármesteri hivatalba. Megvizsgálták az egyházközség gazdaságát, ügyvitelét, a lelki életet. Kérdés: miként lehetne visszaszerezni az államosítás előtti egyházi erdő- és termőterületet, ami a falu határának tíz százalékát tette ki?
Raab Vilmos helyi lelkész sírva mondott köszönetet lelkésztársainak: jól jött a biztatás, a szeretet! A szószéken sokszor egyedül érezte magát... „Siklódiasan” megkötött átalvetőt adott a püspöknek: a szőttesben házi kenyér, hagyma, szalonna és „Siklód könnye”, a gyümölcsfák párlata volt. A templom előtt az odvas, öreg kőrisfa mellé a helybéli gyermekekkel kőrisfacsemetét ültetett a püspök.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro

Meghívják az államfőt (Csaba királyfi Csíksomlyón)
Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én tartják a Csaba királyfi című székely nemzeti rockopera díszbemutatóját a csíksomlyói nyeregben, a Hármashalom-oltárnál. A rendezvényre meghívják Klaus Johannist, Románia elnökét is – jelentette be G. Nagy Ilián, a rockopera szerzője tegnap Sepsiszentgyörgyön a háromszéki megyeházán tartott beharangozó sajtótájékoztatón.
G. Nagy Ilián elmondta, eddig három előadás volt, az ősbemutatót Gyergyószárhegyen a Lázár-kastély kertjében telt házzal tartották 2011. augusztus 20-án, utána egy – anyagi okokból – rövidített változatot Gyergyószentmiklóson mutattak be, és a szerző szülővárosában, Püspökladányban volt egy nagy sikerű előadás tavaly augusztusban. A székelyföldi énekeseknek köszönhetően páratlan sikerük volt az előadásoknak – tette hozzá a szerző. Elmondta, úgy készülnek a díszbemutatóra, hogy az méltó ünnep legyen, hiszen a székelység legnagyobb mitikus alakjáról szól. Érdekesség az is, hogy Csaba királyfiról nem írtak még egész estét betöltő irodalmi vagy zenei művet. Szőcs Géza költő, politikus írja a rendezvény katalógusának előszavában, hogy a rockopera cselekménye azon a helyszínen zajlik, ahol másfél évezreddel korábban valóban megtörtént – mutatott rá a szerző. G. Nagy Ilián közölte, az őskeresztény ihletettségű, régi magyar és csángó imákat is felhasználó mű a rock, a klasszikus és a népzene ötvözete. A szerző bejelentette, senkivel nem konzultálva úgy döntött, a díszbemutatóra személyes meghívót küld a román államfőnek: hadd ismerkedjék a székelység történetével. A tájékoztatón jelen volt három sepsiszentgyörgyi közreműködő. A főszereplő, a Csaba királyfit alakító Ráduly Botond Manó rockénekes, „Erdély hangja” elmondta, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy részt vehet ebben a produkcióban, és örvend a sikernek. Az Attila királyt alakító Oláh-Badi Alpár zenész, operaénekes közölte, kihívás volt számára a szerep, és nagyszerű dolognak tartja, hogy végül Csíksomlyón is bemutatják. Gáspár Álmos zenész, aki a negyedik jelenetet hangszerelte, és szólógitározik a darabban, a stúdiómunka olajozottságát emelte ki.
A tájékoztatón jelen lévő Tamás Sándor tanácselnök örömét fejezte ki, hogy a rockoperának háromszéki vonatkozásai is vannak, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a helybeli Ráduly Botond Manóban garanciát lát az előadás sikerére.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Perpatvar a Néppártban
Huszárvágással próbálta orvosolni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos vezetősége a sepsiszentgyörgyi szervezetében nyilvánosságra került nézetkülönbségeket: feloszlatta a helyi szervezetet, és múlt szerdán újat hívott életre. Az egy hónappal ezelőtt megválasztott elnök, Bedő Zoltán azonban nem fogadja el a döntést, fellebbezett, és a központi vezetés önkényes lépéséről beszél. Benedek Erika, az EMNP megyei elnöke szerint egy működésképtelen, mesterségesen felduzzasztott szervezetben kellett rendet teremteniük, ezért volt szükség erre a lépésre. A március végén megszervezett tisztújító gyűlés, amelyen Bedő Zoltánt elnöknek választották, nem volt határozatképes, és Bedőnek csak azt követően szabadott volna kiállnia a nyilvánosság elé, hogy a megyei elnökség is jóváhagyta megválasztását, ezt írja elő a párt alapszabályzata – magyarázta Benedek Erika.
Bedő Zoltán ezzel szemben arról beszél, hogy a több ideiglenes elnök után december közepe óta vezető nélkül maradt szervezet helyzetét akarták rendezni, és az alapszabályzat minden pontját betartva kívántak tisztújítani. A szervezet valóban felduzzasztott volt, a pártalapítás utáni versenyszerű hajszában – brüsszeli út volt a legtöbb tagot toborzó jutalma – Nemes Előd korábbi elnök több mint 250 új nevet iktatott, ám ezek nagy része soha nem tevékenykedett, nem fizetett tagdíjat sem. Próbáltak rendet teremteni, egy megbízottjuk mindenkit megkeresett – telefonon vagy személyesen –, és megkérdezte, az EMNP tagja kíván-e maradni. Néhányan írásban is lemondtak, mások elérhetetlenek voltak, így végül 146 tagot összesítettek. A véglegesített listát eljuttatták az országos elnökséghez, és e tagságot értesítették a március végi tisztújításról, ahol össze is gyűlt az alapszabályzat által előírt 20 százaléknál több tag (kb. ötvenen). Megválasztották Bedőt elnöknek, ám két nappal később kiderült, az országos elnökség nem fogadja el a döntést, érvénytelennek tekinti az ülést. Bedő Zoltán tagságát hatvan napra felfüggesztették.
Patthelyzet alakult ki, melyből a kiutat a sepsiszentgyörgyi szervezet feloszlatása és egy új alakítása jelentette. Bedő szerint alapszabályzat-ellenesen, ők keresték a kompromisszumot, de nem találtak megértésre. Benedek Erika másképp látja, szerinte ez volt a helyes, a párt előírásainak megfelelő lépés. Tény, hogy múlt szerdán 31 taggal új helyi szervezetet hoztak létre. Bedő Zoltán szerint 23 teljesen új, eddig ismeretlen tagot jegyeztek be, a régiek közül alig nyolcan vállalták, hogy részesei lesznek a kialakult áldatlan helyzetnek. Ő maga is elutasította a meghívást, nem akarta jelenlétével hitelesíteni a szerinte szabályzatellenes lépést. Benedek Erika elmondása szerint új elnöknek Molnár Attilát választották, alelnök lett az a Kolcza István, aki a Bedő-féle testületben is hasonló tisztségre nyert megbízatást. Hétfőn a megyei elnökség jóváhagyta a döntést, egy-két nap múlva kézhez kapják megbízólevelüket, és attól a perctől ők képviselik majd a sepsiszentgyörgyi szerveztet – ismertette a folyamatot Benedek Erika.
Bedő Zoltán óvást nyújtott be megválasztása megtorpedózása miatt az országos szabályzatfelügyelő és etikai bizottsághoz, Benedek Erika szerint ez a lépés abszurd, hiszen az országos elnökség döntött így, azt pedig az etikai bizottság nem vizsgálhatja felül. Bedő azonban állítja: a párt alapszabályzata igenis azt írja, hogy megteheti, ez a legfelsőbb döntéshozó testület. Ő egyébként úgy véli, a párt korábbi elnökével, Toró T. Tiborral adódott nézetkülönbségei miatt alakult ki a jelenlegi helyzet, emiatt akarják megakadályozni, hogy ő legyen a helyi elnök. Várja a bizottság döntését, addig minden lépést – így az új szervezet életre hívását is – érvénytelennek tekint. Az országos elnökség azonban lezártnak és rendezettnek véli az ügyet. Benedek Erika megyei elnök elismerte, nem szerencsés a háromszéki megyeközpontban kialakult helyzet, ám nagyon fontos, hogy egy szervezet a lefektetett szabályok szerint működjék, és ezt tudomásul kell venniük mindazoknak, akik csatlakoznak. Az új szervezet létrehozatala egy új kezdetet, új esélyt jelent a sepsiszentgyörgyiek számára, bíznak benne, sikerül építkezniük, és a régi tagokat sem veszítik el, csatlakoznak az új csapathoz.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen (Együtt és külön)
Miben különbözött a rendszerváltás Kézdivásárhelyen a többi erdélyi városhoz viszonyítva? Mi a magyarázata annak, hogy a céhes városban nem volt lövöldözés, csupán két puska dördült el, az is véletlenszerűen? Ki tette tönkre a város nehéziparát? Milyen körülmények között jelent meg Erdély első magyar nyelvű újsága, a Székely Újság? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbált választ adni nemrég a Kosztándi Képtárban megtartott Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen, 1989. december–1990. május című előadás és az Együtt és külön, illetve Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet bemutatója során Tóth-Bartos András történész.
Az est házigazdája Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke volt, aki elmondta: a kézdivásárhelyi eseményeket feldolgozó fiatal történész a rendszerváltáskor nyolcesztendős volt, ami meglátása szerint javára vált a tanulmánynak.Egyfajta távolságtartással, ugyanakkor szakmai tudással a háta mögött vizsgálta az eseményeket, akiket megszólaltattak a tanulmánykötetben, az akkori események fül- és szemtanúi, jó értelemben vett elfogultsággal tekintenek vissza a rendszerváltásra. A teremben is ülnek olyanok, akik aktív részesei voltak a történéseknek – hangsúlyozta a megyei önkormányzat vezetője, hiánypótlónak nevezve a fiatal kutatók által szerkesztett kiadványt, mely a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2010-ben indított kutatás eredményeként látott nyomdafestéket. Tóth-Bartos András történész a kézdivásárhelyi eseményeket foglalta össze, az időszakot megelőző és az azt követő korszakok történelmi, politikai környezetébe helyezve a tényeket. Elmondása szerint munkájában, az adatgyűjtésben, az akkori események résztvevőivel történt visszaemlékezések rögzítésében Miklós Katalin tanárnő és Bakk-Dávid Tímea újságíró volt segítségére. A történész vetített képes előadás során arról számolt be, hogy az 1989. december 22-ét megelőző napokban feszült hangulat uralkodott a városban, 22-én a gyárakból a főtérre kivonuló tömeg kirámolta az akkori pártszékházat és a két könyvesboltot, a diktátor könyveiből pedig máglyát raktak. Ugyanakkor megostromolták a volt milícia és Securitate székhelyét, a népharag áldozata lett egy rendőrtiszt, meggyújtották a bíróság földszintjén található telekkönyvi hivatalt. Kézdivásárhelyen a Vatra Românească nem talált reális támogatásra, Sepsiszentgyörgyön viszont igen.
Arról is beszélt, hogy tanulmányában a közigazgatás újjászervezésére fektetett hangsúlyt. Véleménye szerint a lincselést leszámítva csendesen zajlott a városban a hatalom átvétele, a Vigadóban megalakult egy ideiglenes vezetőség, itt működött az egyik központ. A másik a csavargyárban. Az új városvezetés már az első órákban hangsúlyt fektetett a közbiztonság megteremtésére, amelyben nagy szerepet vállalt a csavargyárban működő munkásőrség. Rövid időn belül megalakult a Nemzeti Megmentési Front helyi vezetősége Vincze Benjamin csavargyári almérnökkel az élen. A rendőrség kötelékébe csak olyanokat fogadtak be, akik nem kompromittálták magukat. Az intézményvezetők cseréje a céhes városban sem ment konfliktusmentesen – hangsúlyozta a történész –, többek között a kompetencia és a kontraszelekció kérdése is felmerült. Karácsony körül már a fideszes Németh Zsolt és Szabó Miklós, valamint David Campanale brit liberális demokrata politikus is a városba látogatott. A Vigadóban az első cenzúrázatlan előadás Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja volt, a képzőművészek közül Sárosi Csaba grafikus állított ki elsőként Ceauşwitz címmel a letűnt korszakot megörökítő karikatúrákból. Országos viszonylatban elsők között alakult meg a Madisz, és a Székely Újság első, zöld fejléces száma december 23-án jelent meg. Az RMDSZ december 24-én a csavargyárban jött létre. Februárban Tőkés László püspök látogatott a városba és tartott ökumenikus istentiszteletet a Vigadó erkélyéről többezres tömeg előtt.
A könyvbemutatót követően az események akkori két aktív résztvevője, Jakabos Csaba, a csavargyár volt vezérigazgatója és Beke Ernő nyugdíjas tisztviselő elevenített fel egy-egy mozzanatot a rendszerváltás kézdivásárhelyi eseményeiről.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely Fesztivál Budapesten
Néptánc és nótaszó, óriás székely zászló, székely ruhás leányok és legények, 25 ezer töltött káposzta és Igazi Csíki Sör fogadta mindazokat, akik az elmúlt hétvégén a budapesti Millenáris Parkba látogattak az első alkalommal megszervezett Székely Fesztiválra.
A három nap alatt a látogatók megcsodálhatták a székelyek kultúráját és gasztronómiáját, énekelhettek és táncolhattak, megkóstolhatták a saját készítésű ételeket és italokat, megismerhették a székely asszony talpraesettségét, a székely férfi virtusát, leleményességét, furfangos észjárásával együtt – áll Kovászna Megye Tanácsa sajtóirodájának közleményében.
Pénteken a megnyitón igazi székely szimbólum talált táptalajra a Millenáris udvarán, hiszen hargitai fenyőcsemetét ültettek. Felcsendült a csíksomlyói déli harangszó is. Ezt követően a rendezvény védnökei köszöntötték az egybegyűlt népes közönséget. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke örömét fejezte ki azért, hogy ezzel a szemlével újból lebonthatták a határokat, hiszen közös Székelyföldben, közös székelyföldi jövőképben gondolkodnak. „Lebonthattuk a távolságot is, mert bár igaz, hogy Ojtoz 777 km-re van Budapesttől, mégis itthon érezzük magunkat a fővárosban.” Szándékosan nem csak egy néprajzi értékekben gazdag, archaikumokat őrző Székelyföldet kívántak az érdeklődő közönség szeme elé varázsolni, hanem meg akarták jeleníteni a jövő Székelyföldjét is – hangsúlyozta. „A kiállított anyag egy tükör, elsősorban bennünket szembesít a még meglevő értékeinkkel. Arra, hogy büszkék lehetünk aranykezű kézműveseinkre, évszázadokon át megmaradt népszokásainkra, egyszerű, de tájegységenkénti jellegzetességekkel bíró népviseletünkre, táncainkra, népi építészetünkre, hagyományos ételeinkre, szakrális építészeti emlékeinkre. Hiszem, hogy ez a találkozó, ez a vásár eléri kettős célját. Minket, székelyeket megerősít, az anyaországiakat pedig arra ösztönzi, hogy gyakrabban jöjjenek Székelyföldre” – zárta szavait az elnök.
Székelyföld hírnökei itt vannak Budapesten! – fogalmazott Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, aki örömének adott hangot, hogy a hat éve elkezdett Székely termék mozgalom odáig jutott, hogy most már Székely Fesztivált tartanak Budapesten. A fővédnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a rendezvény elsősorban azon Magyarországon élőknek szól, akik még nem jártak Erdélyben, Székelyföldön. Köszöntőjében elmondta, hogy szeretné, ha a nemzet fővárosában kapnának olyan ízelítőt, melynek köszönhetően a fesztivált követően késztetést éreznének ellátogatni Székelyföldre: „Célunk az volt, hogy Székelyföld megmutassa magát Budapestnek. Szükségünk van arra, hogy a szálak újjáépüljenek minden vonalon. Hiszem, hogy nemcsak a kultúra, a művészet, az oktatás kapcsol össze bennünket, hanem nagyon fontosak a gazdasági csatornák is. Magyarországnak, a magyar közösségnek szüksége van arra a gazdasági vérkeringésre, amelybe Székelyföldet is be kell kapcsolni. Azok a vállalkozók, akik ma itt vannak, olyanok, akik tőlünk 800 km-re hoznak létre értéket, állítanak elő gazdasági produktumot. Nekünk szükségünk van arra, hogy az a magyar vállalkozás, amely ott létrehoz egy terméket, szolgáltatást, az itt is meg tudjon jelenni, találjon olyan kapcsolódási pontot, amelyen keresztül mi is működünk és ők maguk is erősödni tudnak.”
A fesztiválon a kárpátaljai magyarok megsegítésére indítottak gyűjtést, elkészítették a magyarság összetartozásának térképét, amelyet elsőként a védnökök dedikáltak, majd az eseményen jelen levő Láng Zsolt II. kerületi polgármester és Péter Ferenc, Szováta város polgármestere is. A térképre a helyszínen lehetett licitálni.
Pénteken Hargita megye szolgáltatta a programokat. A Székely Fesztivál remek lehetőséget biztosított a Székely termékeknek és a termelőknek a bemutatkozásra, ugyanakkor a nap folyamán több ízben láthatták a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest különböző tájegységek táncaival. A nap kiemelt vendége volt Sóvidék, majd a Székely Legendárium Likaskő című rajzfilmjét is bemutatták. A rendezvényről nem hiányozhatott az Igazi Csíki Sör és az Erdélyi Pálinka Lovagrend sem. Emellett bemutatkozott a Székely könyvtár, a Székely konyha, fotókiállítás nyílt a Hargita megyei településekről, és nagy érdeklődés övezte a mesterségbemutatókat is. Szombaton Háromszék volt a főszereplő. Tematikus és turisztikai – többek között a borvizeket, népszokásokat, népi hagyományokat, valamint Háromszék épített, természeti kincseit és értékeit bemutató – kiállítások vonzották az érdeklődőket. A programok között borvízkóstolás, fafaragás és pásztorfurulya-készítés is szerepelt. Emellett népi játékok, népzenei előadások, könyvbemutatók, bábszínház is színesítette a kínálatot. A talpalávalót háromszéki muzsikusok húzták, a táncos produkciót a Perkő Néptáncegyüttes szolgáltatta. Vasárnap Maros megye és olyan magyarországi szervezetek mutatkoztak be, amelyek ápolják a székelyföldi hagyományokat. A látogatók sokasága bizonyította, hogy a Székely Fesztivál ideális programlehetőség a hétvégére a család apraja és nagyja részére. Sokan a helyi finom ízeket keresték, érdeklődtek a székelyföldi programlehetőségekről, turisztikai ajánlatokról, gyógyfürdőzési kínálatokról. Azok, akik már megfordultak Székelyföldön, szívesen meséltek a gondos vendégszeretetről, a természeti csodákról, míg mások számára a fesztivál keltette fel az érdeklődést egy közeljövői látogatásra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmányozó parlamentre van szükség
Románia hatályos alaptörvényét nem módosítani kell, hanem újat kell alkotni helyette, ezért a következő parlamenti választást eleve úgy kell kiírni, hogy a választók alkotmányozó jogkörrel ruházzák fel a törvényhozókat – mutatott rá kedden Biró Rozália szenátor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség "belső parlamentjének", a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke.
A politikus, aki a román parlament alkotmánymódosítást előkészítő különbizottságában képviseli az RMDSZ-t, úgy vélte: most már amúgy sincs semmi esély arra, hogy a jelenlegi parlamentben kétharmados konszenzus alakuljon ki az alaptörvény módosításáról. Rámutatott: most már csak a szocdemek tartják napirenden az alkotmánymódosítást, hogy "kipipáljanak" egy választási ígéretet.
A szenátor arra utalt, hogy a 2012-ben kétharmados többséggel megválasztott Szociálliberális Szövetség még rendelkezett az alaptörvény kiigazításához elegendő politikai erővel, de az USL tavalyi felbomlása és a liberálisok ellenzékbe vonulása után Victor Ponta kormányfő Szociáldemokrata Pártjának nincs már ehhez elegendő szavazata a parlamentben.
Az alkotmányszövegező bizottság korábban kidolgozott tervezete tavaly elbukta a normakontrollt: az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a tervezet 26 pontját, közöttük azokat a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt.
Biró Rozália szerint a – közvélemény- kutatások alapján választási győzelemre esélyes – liberálisok is támogatnák az RMDSZ-nek azt a javaslatát, hogy új alkotmányt dolgozzanak ki, ne kísérletezzenek többet a régi alaptörvény módosításával, aminek korlátokat szab maga az alkotmány. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
Az alkotmánymódosítást a parlament mindkét házában kétharmados többséggel kell elfogadni, és akkor lép hatályba, ha azt érvényes népszavazás is megerősíti.
Népújság (Marosvásárhely)

Kétnaposra nőtt a múzeumi éjszaka
Gazdagabb zenei kínálat, tárlatnyitók, felolvasómaraton…
Hamarosan múltbeli kincsek világítják be a vásárhelyi éjszakát. A május 16–17- én zajló, ezúttal tehát kétnapos Múzeumok éjszakájának kínálatát a tegnapi sajtótájékoztatón körvonalazták a szervezők.
– Évről évre nőtt az érdeklődés rendezvénysorozatunk iránt. A tizedik Múzeumok éjszakájára, az előző évekhez hasonlóan, gazdag programkínálattal készültünk. Ebben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Maros Művészegyüttes, a Romániai Képzőművészek Szövetsége, a Bolyai téri unitárius templom, a Keresztelő Szent János-plébániatemplom, illetve az Egyházművészeti Múzeum, a Román Ortodox Érsekség és a Marosvásárhelyi Állatkert voltak a partnereink – mondta elöljáróban Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Az intézményvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a múzeumok kiállításait idén is karszalagos belépővel lehet majd megtekinteni, a karkötők elővételben a Kultúrpalota jegyirodájában, az esemény napján pedig a múzeum részlegein, illetve a társszervezőknél vásárolhatók meg felnőttek esetében 6 lejért, 6-18 év közötti gyerekek számára 3 lejért. A szabadtéri programok ingyenesek, az állatkertbe viszont külön belépőjegyet kell vásárolni.
A múzeumigazgató a Színház téri rendezvényeket is ismertette. Mint mondta, az idei Múzeumok éjszakáján főként a zenei kínálat gazdagodik. 16-án, szombaton nagyobb zenekarok, 18 órától a Pinwheels, 19 órától Marcian Petrescu & Trenul de Noapte, 20.30-tól a Kerekes Band koncertezik a Színház téren, 17-én, vasárnap az erdélyi, illetve vásárhelyi tehetségeké lesz a tér, 17 órától a Tiberius kvartett, 18 órától a Vecker, 19 órától a Dzseztán, 20 órától a Viorica Pintilie Trio, 21 órától a sZempöl Offchestra szórakoztatja a zenekedvelőket. Szintén a Színház téren nyílik a tavaly igen népszerűnek bizonyult kézműves-vásár, amely 16-án délelőtt 10 órától éjfélig, 17- én 10 órától 17 óráig látogatható.
A múzeumi éjszaka egyik legvonzóbb állomása minden bizonnyal a Kultúrpalota Tükörtermében délelőtt 10 órától éjjel 2-ig látogatható, Románia ókori arany- és ezüstkincsei című, április elején nyílt kiállítás lesz, amelyet 17-én utoljára lehet megtekinteni. A belépéshez a karkötő mellett külön 3/6 lejes jegyet kell váltani.
Orchideák és gyermekprogramok
A további részlegek programjait az illetékes osztályvezetők vázolták fel. Daniela Botos a Természettudományi Múzeumban nyíló Romániai orchideák című kiállításról szólt, amely a vidékeinken megtalálható 58 védett faj több mint felét felvonultatja. A természettudományi részleg a legkisebb múzeumlátogatók számára is kedvelt célpont szokott lenni, nekik szóló rendezvényekből, alkotóműhelyekből ezúttal sem lesz hiány, többek között állatokat formázhatnak a múzeumi terekben a gyerekek. Raluca Dumitrescu a restaurálási részleg által szervezett múzeumpedagógiai foglalkozások felelőseként a modellezést, üvegfestést, arcfestést említette.
Kalandozások az időben
Dobos Alpár, a görgény-szentimrei részleg régésze a várbeli Történelmi és Régészeti Múzeumban 16-án nyíló Avarok és germánok Erdélyben című kiállításról szólt. Angela Pop, a Néprajzi és Népművészeti Múzeum osztályvezetője a Maros megyei vásárok és falvak világa című, illetve az erdélyi csipkéket bemutató kiállításra hívta meg az érdeklődőket, az utóbbi kiállításon népi mesterek is jelen lesznek, akik különféle csipkekészítő technikákat mutatnak majd be. Szintén a néprajzi múzeumban nyílik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közreműködésével szervezendő Kivonatok a bábszínház történetéből című kiállítás, amelynek kis látogatói ki is próbálhatják a bábkészítést. Az alkotóműhelyi bemutatót a kolozsvári Puck Bábszínháztól érkező Lucian Boldor Sesan tartja.
Az első világégésre emlékeznek
Lázok Klára, a Teleki Téka osztályvezetője a Bolyai-Teleki Könyvtár rendezvényeit ismertette. Elmondta, hogy ezúttal az első világháborús kiállítás köré szervezik az eseményeket. A marosvásárhelyi lakosság közreműködésével, emléktárgyainak felajánlásával született tárlat május 16-án 18 órától éjjel 2-ig lesz látogatható. 19 órakor a Művészeti Szakközépiskola minikoncertjére várják az érdeklődőket, majd ezt követően megkezdődik a világégés emlékének szentelt felolvasómaraton, amelyre előzetesen a 0265/261-857-es telefonszámon, illetve a helyszínen is be lehet jelentkezni. Az olvasni vágyók otthonról is vihetnek a témához kapcsolódó könyveket, de a könyvtár is biztosít számukra műveket, amelyekből válogathatnak. A maraton végén, 22 órakor meglepetés vár a Bolyai-Teleki Könyvtárban éjszakázókra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

"Világom a Székelyföld"
Sz. Kovács Géza tárlatáról
Új tárlat látogatható a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti galériáiban: ezúttal Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész festményekben és grafikákban gazdag kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, amely szépszámú közönség jelenlétében nyílt meg a múlt héten, csütörtök délután.
A tárlatnyitó első momentumaként Ritziu Ilka-Krisztina énekelt magyar népdalokat, ezt követően Nagy Miklós Kund, a kiállítás méltatója szólt az egybegyűltekhez.
– Erdélyország itt van körülöttünk, és ez Sz. Kovács Gézának is köszönhető. Ötven évvel ezelőtt végezte el Kolozsváron a képzőművészeti főiskolát – amit most itt elénk tár, abban több mint fél évszázados munkássága benne foglaltatik. Stafétaszerűen "adják át" egymásnak a Bernády Ház földszinti galériájának termét a nagy erdélyi festőművészek: nemrég zárult a Bordi András-emlékkiállítás, Sz. Kovács Géza pedig Bordi András tanítványa volt. Noha a marosvásárhelyi festőiskola jelentős képviselője, már több évtizede Segesváron él. Ő A segesvári festőművész. Jelen tárlatán két arcát mutatja meg: az egyik teremben az Erdélyország természeti szépségeit megörökítő, az évszakok változásait idevarázsoló színpompás pasztellek láthatók, a másikban grafikusi énjének alkotásait tekinthetjük meg. Felbontott világot tár a közönség elé, alkotóelemei között a népi építészet és a vidéki élet különböző kellékeit, mindennapi eszközeit is megtalálhatjuk. Ugyanakkor az a modernség, amelyet a képek sugallnak, úgy, hogy közben a mély gyökerekhez, a hagyományokhoz való ragaszkodást is hirdetik, egyedülálló és újdonságot sugalló. Nagyon erősek a Segesvár magyar művészeti életében mindmáig igen aktív, jelentős szerepet vállaló festőművésznek az Erdély pusztuló falvait megragadó alkotásai.
Ritziu Ilka-Krisztina rövid műsorát követően, a tárlatnyitó ünnepség záróakkordjaként az alkotó szólt a közönséghez. – Világom a Székelyföld, művészetem belőle áll és táplálkozik. Lehet, sokaknak korszerűtlennek tűnik a festői világom, de ami igaz, az mindig korszerű marad, ami valóban érték, az mindörökké aktuális. Ezek a festmények a falak között élő ember közelébe hozzák a természetet, a grafikáimban pedig az elődeink által használt, számukra szinte szakrális jelentéstartalommal bíró eszközök inspiráltak. Mindenki az ősi, a természethez közeli élet sugallatát keresi, és ameddig ez ihlet minket, addig boldogok lehetünk – mondta Sz. Kovács Géza Marosvásárhelyen.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Merész vállalkozás, nagy előrelépés a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakán
2015. május negyedike emlékezetes nap marad mindazok számára, akik megnéztük a Művészeti Egyetem zenetanár szakos hallgatóinak rendkívüli bemutatóját. A Stúdió Színház színpadán fellépő csapat a Rebecca című, rendkívül érdekes musicallel lepte meg hallgatóságát.
A telt ház látványa egyszerre sokkoló és biztató hatása tudat alatt is arra késztette az előadókat, hogy teljes szívből és lélekből játsszák el a darabot. Az első meglepetés rövid szemrebbenését a bizakodás erőt adó hatalma váltotta fel. A leendő zenetanároknak talán szokatlan volt, hogy színészi feladatot is vállalniuk kellett, de a zene és az ének kisegítette őket a nehezebb pillanatokban.
Az egyetem számára fejlődést jelentő mérföldkő, hogy a zeneszakos diákok a kórus- és hangszeres zene mellett már a musical bemutatását is merik vállalni. Felkészítésükben, bátorításukban a színpadi fellépéseken rutinosan mozgó dr. Buta Árpád Attila énekes- előadóművész, egyetemi tanár vállalta a főszerepet. Ő jelölte ki Michael Kunze szövegíró és Lévay Szilveszter zeneszerző Rebecca, a Manderley ház asszonya című kompozícióját. Kitűnő pedagógiai megfontoltságból azért esett a választás erre az alig ismert műre, hogy az előadóknak nagyobb legyen a sikerélményük, ugyanis a közönség így kevésbé tudja összehasonlítani a kezdő csapat munkáját egy begyakorlott, hivatásos társulatéval.
Az előadásnak nem volt olyan pillanata, amelyben unatkozhattunk volna: figyelemfelkeltő cselekmény és magukkal ragadó melódiák kényszerítették döbbenetes csodálkozásra a hallgatókat. A magányos "american lady" és fizetett társalkodónője kényszerből utaznak együtt. A gazdag nőnek társaság, a társalkodónőnek fizetés kell, így a pénz válik az egyetlen összekötő kapoccsá közöttük. Az úri hölgy azt hiszi, hogy kénye-kedve szerint rendelkezhet a szégyellős, visszafogott, alázatos lánnyal, viszont hamar szertefoszlik ez az illúzió, mert megjelenik a gazdag és özvegy úriember. A társalkodónő és Maxim de Winter között hamarosan forró érzések szövődnek, amelynek házasság lesz a vége. Az amerikai hölgy nagy csodálkozva döbben rá, hogy újra magányos marad. Az új pár megérkezése Manderley-be alattomos, rejtélyes, baráti, ellenséges, hátborzongató és szomorú események sorát váltja ki. A ház előző asszonyát, a néhai Rebeccát szolgálók közül néhányan igyekeznek megbontani Max és neje harmóniáját. Szinte sikerül is a tervük, de a párnak végre lehetősége nyílik megértetni egymással az ellentmondásos eseményeket. Max bevallja új feleségének, hogy tehetetlenségében ő ölte meg Rebeccát, mert az folyamatosan gúnyolta és megcsalta. Már-már kiderül a gyilkosság is, de egy, a nyomozásba bevont orvos szerint az elhunyt nő betegsége miatt öngyilkos lett. A további viszályokat a kastély porig égése szünteti be. Ezzel végérvényesen elcsitulnak az indulatok, a musical boldogságban fejeződik be.
Külön dicséretet érdemelnek a zeneszakos hallgatók – és a besegítők is – ezért a produkcióért. Mindenki nagyot alakított. A zenészek részéről rendkívüli ez a teljesítmény, ugyanis ők nem tanulják a színjátszást, mindent átélésből, lélekből mutattak nekünk.
Szereposztás: "ÉN" (Ich), társalkodónő – Veress Mandy, III. éves, Maxim de Winter – Zöld József, III. éves, Mrs. Danvers – Ferencz Annamária, III. éves, Amerikai hölgy, Edith van Hopper – Hütter Dóra, III. éves, Beatrice Lacy – Nemes Katalin, I. éves, Frank Crawley/Giles Lacy – Ördög Vilmos Attila, III. éves, Jack Favell – Orbán Kálmán, II. éves, Ben – Siklódi István Attila. Zene (zongorakíséret): Bartha Orchidea Evelyn, III. éves. Mesélő – Nagy Norbert, II. éves színész. Közreműködők és kórustagok: Baricz Emőke (II.), Nagy Mónika Sarolta (II.), Köllő Emese (I.), Rózsa Sára (I. éves multimédia szakos), Berecki Botond (I. éves látványtervező szakos). Felkészítő tanár: dr. Buta Árpád Attila.
Reméljük, ez a siker további bemutatásokra buzdítja az előadókat!
Szilágyi Mihály mesterképzős hallgató
Népújság (Marosvásárhely)

Képzőművészet és irodalom Jánosi Andreával
Gyakran szóba kerül mostanság Jánosi Andrea neve különböző kiadványok kapcsán: az ő illusztrációi díszítik a Kincses Képeskönyv sorozat köteteit (Marosvásárhely, Kolozsvár, Visegrád stb.), a Kányádi Sándor fordításában megjelent Volt egyszer egy kis zsidó című jiddis népköltészeti válogatást, Markó Béla Hasra esett a Maros, valamint Szőcs Géza Ha polip szuszog Kolozsvárott című művét is. Ezekben az esetekben kétségtelenül a szövegek voltak előbb, azokat gondolta tovább az illusztrátor-grafikus, és álmodott izgalmas világokat köréjük, melléjük.
Az Irodalmi Jelen íróműhelye keretében kicsit más helyzet állt elő: a részt vevő fiatalok egyik alkalommal azt kapták feladatként Varga Melindától, hogy Jánosi Andrea festményei alapján írjanak verseket vagy novellákat – kedvükre választhattak a művész álmai ihlette alkotások közül, amelyeket korábban a Korunk Stúdiógalériában és a Kaja Tanyában tárt az érdeklődők elé. A tizenöt-húsz fős csapatból öten olvasták fel hosszabb-rövidebb terjedelmű szövegeiket hétfőn este a Bulgakov kávéház emeletén, a nyolcadik íróműhely keretében – Varga Sándor-György, Sárkány Tímea, Gábos Dezső, Gotha Róbert Milán és Gere Dóra –, sajátos példáját adva annak, miként hathat a képzőművészet az irodalomra.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Kötélidegek és tojástánc
Minden összejött! – szoktuk mondani elkeseredett lelkiállapotunkban, és bizonyára így sóhajtunk fel Kolozsvár utcáit szelve. Nem is olyan rég, amikor még a hepehupás, több évtizedes aszfaltot koptattuk, vágyakozva gondoltunk a tőlünk néhány országhatárral nyugatabbra levő, Kolozsvárhoz hasonló települések bőrsima útjaira, rendezett arculatára, zökkenőmentes közlekedésére. Aztán Kolozsvárnak is felvirágzott a napja, itt is elkezdték végre javítgatni az utcákat, városi tanácsi határozat született a különböző kábelek föld alá való helyezéséről, illetve a belvárosban levő (műemlék) épületek felújításáról.
Nagyon nehezen indultak be ezek a munkálatok, és meglehetősen kaotikusan zajlottak. A Horea úton például a villamossínek cseréje miatt két-három évvel ezelőtt felásták az utcát teljes hosszában. A síncsere lezajlott, tavaly pedig az illető EU-s projektnek eleget téve útburkolat-javítás címen gyorsan megint felásták az utca egyik felét. A tavalyi több hónapon át tartó munkálatok után a gödröket betömték, de aszfaltburkolat csak imitt-amott készült el. Idén felásták az utca másik felét is, tovább lehetetlenítve el az amúgy is zsúfolt közlekedést. A Király (I. C. Brătianu) utca javítása tavaly október elején kezdődött el, amikor tudnivaló, hogy Kolozsváron elég csapadékos az ősz, és hamar beáll a hideg. Az önkormányzat akkor azt ígérte: hat-nyolc hét alatt teljesen felújítják az utat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Gyújtópontban – Alverna: egykor rendház és zarándokhely, ma romhalmaz
Mi is az Alverna? – teszik fel sokan a kérdést ma is, kolozsváriak is.
A név ismerős, kiderül, hogy egy utca Kolozsvár déli részén, a Györgyfalvi negyedben. Csak ennyi lenne? Régi kolozsváriak számára szinte fogalom: emlékekhez kapcsolódik, egy egész területet is megjelöl, amely valamikor kirándulóhely volt, jóval korábban pedig zarándokhely. Ugyanakkor épület, nem akármilyen: 1929-ben egy ferencrendi házfőnök hatalmas kertet vásárolt itt, majd rendházat és templomot építtetett, hogy legyen ahol megpihenniük a nyomdában ólommal dolgozó szerzeteseknek. Majd az egész területet kisajátította az állam, az épület a növényvédelmi kutatóállomás birtokába jutott. Az évek során több intézmény vált úgynevezett adminisztrátorrá, ami megnehezíti a visszaszolgáltatási eljárást, amelyet közel két évtizede elindított a tulajdonos ferences rend.
Az Alverna szinte fogalommá vált a régi kolozsváriak számára, és sok mindent jelentett, sok mindennel társították az érdekes, idegen hangzású, mondhatni érthetetlen megnevezést. A jártasabbaknak, vagy a környéken lakóknak a város déli, délkeleti szélét jelentette, azon túl már megnyílt a kilátás a Békásra, el lehetett tekinteni a feleki tévétorony irányába, vagy kicsit arrébb Györgyfalva erdőire, de még előtte a borháncsi domboldalra is. A környék tiszta volt és csendes, friss levegőjű, a felfele kanyargó kis utcán takaros házak nagy kertekkel, tavasszal bőségesen termő eperültetvényekkel. És ez mind az Alverna volt – a kertváros jellegű terület a város „kijáratánál”. Voltak továbbá, akiknek az Alverna a régi épületet jelentette a kis utca legtetején, a növényvédelmi kutatóállomást, ahonnan jó fajtájú növénymagvakat lehetett vásárolni: régi ház az Alverna utca egy szám alatt. Ma pedig sokan kíváncsian rákérdeznek a névre, ha hallják, hogy mi is az Alverna? A név mögött múlt van, megismerésre érdemes történet és történelem, amelyből kiviláglik: Kolozsvár említett területén egy ferences testvér jókora kertet vásárolt 1929-ben, ahová rendházat és templomot építtetett, hogy legyen hol megpihenniük a szerzeteseknek. A valamikor szép, kényelmes ház mára romhalmazzá vált, és a visszaigénylés évtizedekbe nyúló, ma is tartó procedúrája csak tovább omlasztja az épületet.
Közel laktunk az Alvernához gyerekkoromban, talán ezért is jelent többet, hangzik ismerősebben a név, a pontos jelentés helyett azonban szintén emlékképeket idéz. Azon a környéken csak házak voltak, a tömblakóknak előkelő, irigylésre méltó vidék. Mert volt udvar nagy diófával, vendégfogadó kutyával, és a ház(ak) mögött messzire nyúló kertben lehetett gazdálkodni, kertészkedni. Piacon szerzett ismeretség révén is ide jöttünk ki egy családi házhoz igazi helyi epret vásárolni, amolyan szedd-magad akcióban: segítettünk a néninek, szedtük, töltögettük a kosarakat és vedreket friss érett eperrel, az Alvernán. Pontosabban az Alverna utcában, amelynek ma is ugyanez a neve, csak a környéke változott, alakult át: a terjedelmes kertek beépültek, a kis házak kibővültek, a forgalom zsúfolt, jellemző a városra, amely egyre terjeszkedett és túlnőtt az Alvernán.
Az új épületek sokaságában az Alverna utca egy szám alatti nagyobb épületegyüttes is mintha még roskadozóbb lenne, hangsúlyosabb és egyben szomorúbb látvány az omladozó vakolat, egyre nagyobb helyeken „kilátszó” téglafal, kopott és repedezett ablakkeretek, már szinte veszélyesnek tűnő teraszok a tulipánmintás kovácsoltvassal. Mert úgymond terepszemlére mentünk a szerkesztőségből az Alvernára, az utca legtetején álló egykori ferences rendházhoz, hogy felmérjük, mivé lett az épület és a hely, amely a vidék nevét adta. Útközben kiderült, Laci bácsi ide járt vetőmagokat vásárolni, egyik kolozsvári útitársunk pedig, aki fotózni kísért el, nem ismerte a vidéket meg az épületet, elnevezését és jelentését sem. Mai állapotában az épület nem árulja el, hogy valamikor itt templomot szenteltek, amely a ferencesek számára épített rendházzal együtt, búcsújáró hely volt a híveknek meg az erre kiránduló kolozsváriaknak is. Az épület mai leromlott állapota ellenben rengeteget elmesél arról, hogy milyen zaklatottan, hányatottan telhettek az elmúlt évek, évtizedek.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Fúvósegyüttesek a Varadinum első napján
Vasárnap folyamán, a Varadinum első napján a szabadtéri élő fúvószene hagyományait idézte fel három zenekar is Nagyváradon. Az alsó-ausztriai kisváros, Moosbrunn fúvószenekara Peter Kreuz vezetésével a délelőtti ünnepi szentmisét követően tartott rövid koncertet a Bazilika előtt, ugyanakkor a hagyományos körmenetben is szolgálatot tettek. Délután a Holnaposok szoborcsoport mögött felállított színpadon zenélt a váradi Francisc Hubic Művészeti Iskola és a Derecskei fúvószenekar egyesített csapata, Deé Róbert vezényletével. Szerencsére sok kíváncsiskodót vonzott a hangulatos szabadtéri muzsika, a hagyományos fúvósrepertoár és indulózene mellett hallhattunk még különféle átiratokat, illetve könnyedebb szórakoztató zenét is.
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bolojan Napóleonhoz hasonlítja Szent Lászlót
Megpróbál egyensúlyt teremteni a város többségi lakossága és a kisebbségben lévő magyar közösség között, ezért olyan döntéseket próbál hozni, hogy az a másik közösségben ne okozzon sérelmeket – jelentette ki Ilie Bolojan nagyváradi polgármester a Bihari Naplónak adott interjúban arra a nyolcezer nagyváradi polgár által aláírt petícióra reagálva, melynek aláírói azt kezdeményezik, hogy a városalapító Szent László királynak is állítsanak szobrot a felújítás alatt álló főtéren.
Hozzátette: „a londoni Trafalgar téren sem lehet Napóleon szobrát látni, hanem csak Nelsonét. (…) Mivel a főtér az egyetlen olyan régi hely, amely kapcsolódik a román közösséghez, ezért ma a megcáfolhatatlan realitások miatt ott nem lehet elhelyezni Szent László szobrát” – fogalmazott Bolojan.
Elmondta, a magyar kérésre azt a kompromisszumos megoldást találták, hogy Szent Lászlóról nevezték el a főtér melletti hidat, a városalapító királynak pedig a jelenleg felújítás alatt lévő várban állítanak szobrot. Hozzátette, semmi sem lehet tartós a városban, ami nem a román és a magyar közösség egyetértésén alapszik. Úgy vélte, a Szent László-szoborra összegyűjtött aláírások nem az egyetlen szempont, amire tekintettel kell lenni, mert egy másik elképzelésre kétszer annyi aláírást is össze lehet gyűjteni.
Bolojan szerint Nagyváradon több minden valósult meg a magyar közösség javára, mint Szatmárnémetiben vagy Marosvásárhelyen, ahol magasabb a magyarok aránya. Hozzátette, az utcanevekre vonatkozó jelenlegi önkormányzati határozat egyelőre csak a magyar „utca”, és „tér”, szócskák kiírására vonatkozik, és nem teszi lehetővé az utcanevek lefordítását.
„De ez nem lehetetlen dolog, nem hiszem, hogy sokakat zavarna. Viszont ez bizalom kérdése, és el kell jutni odáig, hogy egyik közösség se érezze hátrányosan megkülönböztetve magát a meghozott döntések nyomán” – jelentette ki az interjúban a polgármester.
Krónika (Kolozsvár)

Falra festik az Istent
Összesen hat alkalommal adja elő bérletcserében a szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Házában az Istent a falra festeni című „kocsmadrámáját” a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulata. A szatmári és a debreceni teátrumok a továbbiakban is folytatni kívánják két éve tartó együttműködésüket.
Bérletcserében játssza hat alkalommal Szatmárnémetiben az Istent a falra festeni című „kocsmadrámáját” a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulata. A produkció a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának meghívására lép fel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagyszínpadán a két intézmény immár második éve tartó együttműködésének újabb eredményeképpen.
A vendégjátékok beharangozó sajtótájékoztatójára Szatmárnémetibe látogató Gemza Péter, a debreceni színház művészeti vezetője elmondta: az eredetileg meghirdetett Bulgakov-adaptáció, a Mester és Margarita helyett végül ezzel a Tar Sándor-regény alapján készült előadással vendégszerepelnek, ugyanis a művelődési ház technikai feltételei nem teszik lehetővé a Bulgakov-darab színpadra állítását.
Az előadás rendezője Mészáros Tibor, amaga írta szövegkönyv alapján vitte színre az előadást. A debreceni produkció idén több fesztiválmeghívást is kapott, többek között szerepel a budapesti Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjában is.
„Ezt az előadást amúgy is meg akartuk hívni Szatmárnémetibe, így pedig bérletben láthatja a közönség. A debreceni színházi műhellyel való kapcsoltunkat nagyon fontosnak tartjuk, a közös munka még Vidnyánszky Attila igazgatása alatt indult el, amikor a Tasnádi Csaba által rendezett Világjobbítókkal szerepeltünk a Deszka Fesztiválon, majd bérletben is játszottuk ott ezt az előadásunkat. Az együttműködés a Csokonai-színház jelenlegi vezetése alatt teljesedett ki, de reményeink szerint az elkövetkező évadokban is folytatni fogjuk” – fogalmazott Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.
Az előadást két hétvége alatt összesen hat alkalommal játssza a magyarországi társulat május 15–17., illetve 22–23. között. A bérletes előadásokra korlátozott számban még kaphatók jegyek. A debreceni színház az idei színházi évadban már játszott Szatmárnémetiben egy bérletes előadást: Gemza Péter rendezésében a Iokaszté királyné című Nancy Huston-darabot láthatta a közönség. A szatmári társulat a Babarczy László által színre vitt Rokonok című előadással vendégszerepelt Debrecenben 2014 végén, összesen hét alkalommal.
Krónika (Kolozsvár)

Nem várt támogatás a nagyváradi bazilikának
A két évvel ezelőtt uniós támogatással elkezdett templomfelújítási projekt haszonélvezője lehet a nagyváradi római katolikus székesegyház, miután a helyi önkormányzatnak sikerült mintegy 200 ezer eurót megspórolnia az eddigi munkálatok során.
A helyi önkormányzati képviselők a legutóbbi tanácsülésen jóváhagyták, hogy a megmaradt összeget fordítsák a bazilika utcafront felőli, keleti homlokzatának a felújítására. Mindezt oly módon, hogy a 220 ezer euróra becsült beruházáshoz szükséges önrészt a helyi költségvetésből finanszírozzák majd.
A Bihar–Hajdú-Bihar régiós pályázat keretében a 2013-ban szerzett 1,4 millió eurós uniós támogatásból három nagyváradi templomot kezdtek el restaurálni. A Szent László téren lévő ortodox Holdas templom alatt talajcsövezésre volt szükség, de felújították a csatornázást, a villany- és fűtéshálózatát, továbbá rendbe teszik az ingatlan udvarát, és restaurálják a görögkeleti istenháza történelmi bútorait is.
A határon átívelő projekt révén az újvárosi református templomnak az alapzatát erősítik meg, felújítják annak homlokzatát, a faszerkezeteket, a szigetelését, újrafestik és kivilágítják a Partiumi Keresztény Egyetemmel átellenben található templomot. A harmadik egyházi épület, amelyik a programban szerepelt, a nagyváradi várban lévő római katolikus templom.
Mivel mindhárom istenháza a városközpontban van, renoválásuk idegenforgalmi szempontból is rendkívül fontos, hívták fel a figyelmet az illetékesek. Mircea Mălan alpolgármester korábbi tájékoztatása szerint a munkálatok jól haladnak, akár már júniusban átvehetik a kivitelezőtől, hogy utána a Holdas templom és az újvárosi templom tornyát megnyissák a látogatók előtt, ezekben egyébként kisebb múzeumot is kialakítana a városvezetés.
A vallásturizmus és ökuménia jegyében támogatott uniós pályázathoz most csatlakozó nagyváradi székesegyház a Románia területén található legnagyobb barokk stílusú bazilika. Építése Franz Anton Hillebrandt osztrák építész tervei alapján 1752-ben kezdődött el, és 1779-ben fejeződött be. 1780. június 25-én szentelte fel gróf Kollonits László püspök.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Levéltári dokumentumok tárlata
Nagyvárad – 1944 előtti levéltári anyagok fénymásolata tekinthető meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának aulájában. 150 ezer felvétel közül választották ki a tárlat anyagát.
A kedd esti megnyitó során Csűry István református püspök bevezető beszédében arra tért ki: hálát kell adnunk azoknak, akik e kiállítás létrejöttében közreműködtek. Érezzük hogy ezek a régi dokumentumok sokat jelentenek, hiszen ahogy a Kolossébeliekhez írt levél alapján, felekezettől függetlenül megfogalmazódik, a szentek közösségéhez ugyanúgy hozzátartoznak azok is, akik voltak, és azok is, akik lesznek. Azok, akiknek az életéről sokat tudunk, kiegészítik a mi életünket és remélhetően a mi korunk dokumentumait is ilyen féltően gondozzák majd azok, akik utánunk jönnek.
Digitalizálás
Emődi András levéltáros elmondta: a kiállított felvételek egy tavaly elkezdődött és folyamatban lévő digitalizálási program során készültek. Már a 90-es évek elején felmerült, hogy a parókiák levéltárának anyaga még feltáratlan, s a debreceni kollégák ötlete volt, hogy a kint lévő dokumentumokat le kellene fotózni. Teljes egészében a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi levéltár támogatja a kezdeményezést, melynek során a bihari, az érmelléki és a nagyszalontai egyházmegyék összes 1944-előtt keltezett levéltári dokumentumot lefotózzák – azért is, mivel ebben az időszakban ezek a Tiszántúli Református Egyházkerületnek a részét képezték. A huszadik századi politikai változások a parókiák levéltári anyagára is kihatással volt, például 1974-ben az Állami Levéltár képviselői elvitték a nemzeti közvagyon részének minősített darabokat. Amint az a tárlat ismertető anyagában áll, ennek nyomán egyes parókiák elvesztették teljes levéltárukat, másoknak pedig szinte teljes archívuma átvészelte az állam beavatkozási kísérleteit – és ez nagyrészt az egyes esperesek, lelkészek bátorságának, illetve opportunizmusának függvénye volt. Mint megtudtuk, eddig Emődi András mintegy másfél ezer fotót készített különböző Bihar megyei települések parókiáin – például Tamáshidán, Tenkén, Mezőtelkin, Szalacson, Ottományban, Nyűveden, s év végéig további százezer fotó készül még, a tervek szerint. A kiállításra a vizuálisan élvezhető kópiák egy részét nagyították ki, ezek a legkülönfélébb dokumentumok: egyebek mellett templomépítésről, toronyjavításról, fizetési meghagyásról szólnak. A Festum Varadinum keretében megszervezett kiállítás egy héten át tekinthető meg.
Neumann Andrea
erdon.ro

Az erdélyi főúri élet múzeumát alakítják ki a miklósvári Kálnoky-kastélyban
Az erdélyi főúri élet múzeumát kívánja kialakítani a Kálnoky Alapítvány a székelyföldi Miklósváron álló Kálnoky-kastélyban – közölte kedden az MTI-hez eljuttatott közleményben az alapítvány.
Az alapítvány 1,12 millió eurós beruházással készül az épület és az azt körülvevő park felújítására. A pénz nagyobb részét, egymillió eurót a Norvég Alap biztosítja. Magyarósi Imola, az alapítvány ügyvezetője az MTI-nek elmondta, a munkálatok májusban indulnak, és 2016 áprilisáig befejeződnek. Amint az ügyvezető hozzátette, a Norvég Alap támogatási programját Romániában a kulturális tárca felügyeli, így a miklósvári kastélyfelújítást is Bukarestből kinevezett projektmenedzser irányítja. A kastélyt az alapítvány élő múzeumként szeretné működtetni. Egy év alatt korabeli erdélyi bútorokat próbálnak beszerezni, amelyek nem csupán kiállítási tárgyak lesznek. „Azt szeretnénk, hogy be is lehessen lakni, használni is lehessen őket. Azt szeretnék, ha az épület Erdővidék kultúrájának a fontos helyszínévé válna” – magyarázta Magyarósi Imola.
A miklósvári Kálnoky vadászkastélyt a 17. században reneszánsz stílusban építették. A 18. század végén, 19. század elején klasszicista stílusban átépített épület a 20. század elején nyerte el mai formáját. Az ingatlan a 19. és a 20. században többször gazdát cserélt, mielőtt államosították volna. Az államosítás előtti utolsó tulajdonos – egy bukaresti pénzügyminiszter – leszármazottai nem igényelték vissza.
Az ingatlan Barót város önkormányzata tulajdonában maradt, mely 2004-ben 49 évre haszonbérbe adta a Kálnoky Alapítványnak. Az alapítványt az ősei szülőföldjére visszatérő Kálnoky Tibor gróf hozta létre. A gróf a kastély közelében lévő vendégházában látja évről-évre vendégül az erdélyi felmenőkkel is rendelkező Károly herceg brit trónörököst.
erdon.ro

Magyaroké: ősbemutatóra készül a Hargita Együttes
Új műsorának ősbemutatójával lép színpadra a 25 éves Hargita Együttes a csíkszeredai Városi Művelődési Házban május 11-én, hétfőn este 7 órakor. Az előadást megismétlik május 12-én, kedden este 7 órától, majd május 23-án, Pünkösd szombatján este 8 óráról ezzel kívánnak tartalmas szórakozást nyújtani a művelődési élményt igénylő búcsús zarándokoknak. „Mitől magyar a magyar? Ha őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, be kell látnunk, hogy a válasz teljesen szubjektív, szinte egyedien személyes: neveltetésünktől, művetlségünktől és érzelmeinktől függően az, amit annak vallunk. Gyarló az ember: ha valami megtetszik, igyekszik azt megszerezni. És nagyúr a divat: ha van egy példakép, függetlenül, hogy tetszik vagy sem, amit mutat, azt átvesszük, mert ha neki jó, akkor bizonyára jó. Majd azt, ami már a mienk, alakítgatjuk, igazítjuk ízlésünk szerint testreszabottra. Az erős ősi kulturális gyökerekből táplálkozó magyar paraszti társadalom a történelem során folyamatosan kettős hatás alatt alakult. Egyrészt a felsőbb (társadalmi) rendek divatját próbálta követni, másrészt a szomszédos népektől is merített, állandó kölcsönhatásban. Amit átvett, idővel formálgatta, beolvasztotta sajátjába, beépítve mindennapjaiba: magyarította és folklorizálta. Fontos hangsúlyozni a kölcsönösséget, mert rendhagyó sugárzásával a magyar népi kultúra jelentősen alakította a Kárpát-medence népeinek kultúráját. Amint minden másra, úgy érvényes ez a táncra és a tánczenére is. Új műsorunkban a magyar népi (tánc)zene és tánc mélyebb rétegeiből merítünk a közönség számára. Jórészt olyan táncokat mutatunk be, amelyeket az őket éltető, akér más nemzetiségű közösség is fontosnak tartott és tart megnevezni magyarnak.” – írja ismertetőjében Rangyák József, az együttes sajtószóvivője. Zenei szerkesztő Kelemen László. Rendező-koreográfusok Szűcs Gábor és Fundák Kristóf, alkotótársak Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Művészeti vezető, igazgató András Mihály.
maszol.ro

Újabb kétnyelvű táblákat rongáltak meg
Ismeretlen tettes után nyomoznak a hatóságok, miután Gyergyószentmiklós Gyilkostó felőli bejáratánál lemázolták a helységnévtáblán a magyar feliratot - olvasható a marosvasarhelyiradio.ro-n. A történtekről több gyergyószentmiklósi lakos értesítette a helyi rendőrséget, majd jegyzőkönyvbe vették az esetet. Az önkormányzat ismeretlen elkövetők ellen tett feljelentést. Madaras Szidónia, a polgármesteri hivatal sajtószóvivője elmondta, hogy a táblák helyreállítása a napokban megtörténik, és amennyiben az elkövetők kilétére fény derül, több ezer lejes bírsággal is sújthatók, mivel a kár helyreállításának költsége is a károkozót terheli.
A rendet és az együttélési normákat a közösség összetartó erejével tudjuk megerősíteni - vallják az önkormányzat munkatársai, akik azzal a felhívással fordulnak a lakókhoz, hogy jelezzék, ha bármilyen információval rendelkeznek az elkövetőkről, vagy szemtanúi voltak a történteknek, és további bejelentéseikkel is segítsék a rendfenntartók munkáját.
marosvasarhelyiradio
maszol.ro

Ambrus Attila: Félelemből újbeszéd
Látszólag van fontosabb kérdés ma Romániában, mint a sajtószabadság. A média, a hatalmi ágak, a gazdasági érdekcsoportok (köztük a maffiózó típusú bűnszövetkezetek), a szolgálatok összefonódása miatt azonban aligha lehet napirendre térni fölötte. Egyszerre kaptam kézhez a bukaresti sajtófigyelő ügynökség, az Active Watch, a Független Újságíró Központ jelentését, valamint Udo Ulfkotte német publicista és hírszerző Megvásárolt újságírók című könyvének magyar fordítását. Párhuzamos olvasatuk döbbenetes hatású. A Független Újságíró Központ (maszol.ro-n is olvasható) helyzetjelentésének legdrámaibb mondata ez: „Ha egy szóban kellene jellemezni a hazai média állapotát, akkor a félelem szó lenne a legmegfelelőbb.” A különböző eszközökkel – gazdasági cenzúrával, politikai nyomással – sarokba szorított szerkesztőségek újságírói félnek. Ma a félelem működik ott, ahol egy évtizeddel ezelőtt még különböző vélemények ütköztek egymással, s ez szolgálta a pluralista társadalom felé haladás ügyét. Ez a mai félelem azonban nem felszabadító, hanem bénító hatású. A megfélemlített médiamunkások nem kitálalnak, hanem kitalálnak egy új nyelvet, orwelliesen újbeszélnek. Félre. Erről jegyzi meg Udo Ulfkotte, hogy a gondolkodási sablonokat az újságírók sajátítják el először. Van, akit megbíznak ezzel, van, aki ezt látja trendinek, és követi. A félelemtől vezérelt újságíró előbb belekényszeríti az embereket a félelemketrecbe, majd eléri azt, hogy a szabad gondolkodást tisztességtelennek tartsák. A legutolsó stádiumban pedig megváltozik a korábban éppen a gondolat, a vita szabadsága eredményeként prosperáló társadalom közgondolkodása. Egyre többen tudatosítják, hogy bizonyos dolgokat többé már nem szabad kimondani, mert a véleménykülönbséget büntetik. Sajtómunkásokként és -fogyasztókként a média agymosásának áldozatai vagyunk, politikailag korrekt újságírók, akik saját magukat cenzúrázva dolgoznak, mondják meg, mit gondoljunk, akárcsak egy totalitárius diktatúrában. Ulfkotte rezignáltan állapítja meg: a gondolatszabadság Németországban ma már csak papíron létezik. Az erdélyi magyar sajtóban némiképpen még jobb a helyzet. Előnyünk az, amit az Active Watch ma már veszélyeztetésnek tart: a magyar kisebbséghez tartozunk Romániában. Így nem tudjuk kritikátlanul fogadni azokat a sajtóhíreket, miszerint a Velencei Bizottság elnöke is hozsannázva fogadja a tényt, hogy a kisebbségi kérdés végérvényesen meg van oldva, vagy hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása jogorvoslatot jelent. Az erdélyi magyarok egy része még nem kapott rá az újbeszédre, nem mondott le a gondolkodás fárasztó gyakorlatáról. Noha a média újhullámai nálunk is ugyancsak csapkodják a szellemi ellenállásnak ezt a falát. A legutóbbi és legeklatánsabb példa R. Róbert és Sz. Domokos (a gyanúsítottak esetében ez a sajtóetikailag helyes névközlés) őrizetbe vétele körül kialakult médiahekk. Kideríthetetlen ugyan, hogy honnan, milyen bugyrokból származott az az információ, miszerint R. Róbertet azért vizsgálják, mert havonta tízezer euró csúszópénzt kapott egy parkolócégtől, de tény, hogy két romániai hírügynökségre hivatkozva, az MTI-re alapozva az erdélyi magyar média ügyészségi forrásokat emlegetve lehozta a hírt. Amelyről másnap már kiderült, hogy álhír. De a megvezetés – a médiamunkások és médiafogyasztók megvezetése – megtörtént. A sajtó gyors reakciós kényszere negatív hangulatot teremtett két közéleti személyiség, egy érdekvédelmi szervezet ellen. Olyant, amilyenhez a lapok, honlapok semmiképpen nem szerettek volna hozzájárulni, de amelyhez akaratlanul is hozzájárultak. A történet politikailag természetesen korrekt. Egy korrupt országban – ahol a szegénysége, tehetetlensége miatt frusztrált tömeg cirkuszt és vért követel, mint hajdan Róma népe – a korruptak leleplezésétől a szabad sajtó nem tekinthet el. Ám tanulságos lehet újságírók és olvasók számára, a médiamanipulációs technikákat jól ismerő Ulfkotte evolúciós példázata: Az evolúció szemet adott az embernek, hogy megfigyelhesse a környezetét és agyat, hogy fel tudja dolgozni a külső hatásokat, melyek között vannak érzéki csalódások is. Van, amikor olyan képet látunk, amelyet ha közelebbről megvizsgálunk, azonnal kiderül, hogy különbözik a valóságtól, noha „politikailag korrekt”. Mindez a sajtó felelősségét veti fel: félünk-e már az igazságtól? Mi, újságírók és Önök, olvasók? Nincs ma aktuálisabb kérdés Romániában, mint az, hogy szabad és felelős maradhat-e a fősodor sajtó. Hagyják-e annak? Hagyjuk-e tönkremenni a rendszerváltás legkézenfekvőbb eredményét? A demokratikus társadalmi berendezkedés függ ettől.
maszol.ro

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet gyakorlatilag azt mondja, hogy a Velencei Bizottság elnöke elbaltázta
Aeurópai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai – állítja elemzésében a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az elemzés annak kapcsán született, hogy április 30-án, Kolozsváron a Külügyminisztérium (MAE) és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szervezésébe kisebbségi konferenciát tartottak, amelyen részt vett Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke is, aki igencsak elismerően beszélt a romániai kisebbségvédelemről, modellértékűnek nevezve azt. A konferenciát abból az alkalomból tartották, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kutatóintézet megállapításai szerint a többség-kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
“Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem. A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására” - írják az elemzésben.
A kutatóintézet szerint Gianni Buquicchio helyesen állapította meg, hogy a Velencei Bizottság tevékenységének homlokterében nem a kisebbségvédelem áll, ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel az a megállapítása, hogy Románia példaértékűen figyel a vállalt nemzetközi kötelezettségei betartására. Az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Ezek betartását külön erre a célra felállított bizottságok ellenőrzik, ezért szokatlan diplomáciai megoldásnak számít, hogy a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága előadói minőségben nem képviseltette magát az általa ellenőrizendő egyezményről szóló konferencián, a Velencei Bizottság elnöke pedig – mintegy átvéve a Tanácsadó Bizottság szerepét –, sarkos véleményt fogalmazott meg az egyébként szűkebb szakterületén kívül eső kérdésben.
“Amennyiben a Tanácsadó Bizottság képviselői is jelen lettek volna a kolozsvári eseményen, valószínűleg nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy Románia már több mint egy éve késlekedik a Kertegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Velencei Bizottság elnöke az ország kisebbségpolitikáját illető elismerő szavakkal – különösen azzal a megállapítással, hogy a román hatóságokat ténylegesen foglalkoztatja a Keretegyezmény és az alkalmazandó sztenderdek tiszteletben tartása – gyengíti az Európa Tanácsnak a két kisebbségvédelmi egyezmény monitoringjával kapcsolatos tevékenységét, ezáltal megkérdőjelezi a Tanácsadó Bizottság munkáját. Gianni Buquicchio figyelmen kívül hagyja továbbá az ET egyéb szerveinek a román kisebbségvédelemmel kapcsolatos megállapításait is. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly publikált jelentése a nemzeti szimbólumok kapcsán rámutatott a román hatóságok következetlen gyakorlatára, a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatos problémákra és a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítéletei végrehajtásával kapcsolatban is egyre szembetűnőbb elutasító magatartásra Románia részéről” - áll az elemzésben.
Kiemelik, a város vezetősége még a kétnyelvű településtáblát sem hajlandó kihelyezni a város bejárataihoz, ennek érdekében még a bírósági eljárástól sem riadt vissza. Felidézik, Bogdan Aurescu arról is beszélt, hogy az etnikai alapú területi autonómia nem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. “A politikus ezzel a román közbeszédben meglehetősen gyakran alkalmazott szókapcsolattal azt a látszatot keltette, hogy a Romániában élő magyarok etnikai alapon kérnének területi autonómiát, miközben a területi autonómia értelemszerűen nem lehet „etnikai”, hiszen egy területre vonatkozik, nem pedig egy etnikai csoportra” -fogalmaznak az elemzésben.
Transindex.ro

Elfogadta a választási reformcsomag egy részét a román képviselőház
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, szerda - Elfogadta a választási reformcsomag egy részét - a párttörvényt, a pártfinanszírozási törvényt és az önkormányzati választási törvényt - szerdai ülésén a román képviselőház.
Az új önkormányzati választási törvény szerint a megyei tanácsok elnökeit már nem közvetlenül választják, hanem a képviselőtestület utólag választ elnököt saját tagjai közül.
A polgármestereket továbbra is egy fordulóban, egyszerű többséggel választják.
A bukaresti képviselőház nem fogadta el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azon javaslatát, hogy a választási küszöböt szállítsák le három százalékra, így továbbra is azok a szervezetek juthatnak képviselethez az önkormányzatokban, amelyek megkapják a voksok legalább öt százalékát.
A szerdán elfogadott új párttörvény megkönnyíti a politikai alakulatok bírósági bejegyzését. Eddig legalább 25 ezer támogató aláírására volt szükség - az ország 41 megyéje közül legalább 18-ból és a fővárosból - egy új párt bejegyzéséhez.
Az államfő által néhány hete megfontolásra visszaküldött, szerdán kiigazított pártfinanszírozási törvény értelmében a választási kampányokat ezentúl az állami költségvetésből pénzelik Romániában. A jelöltek hitelekből megelőlegezett költségeit utólag számolnák el, de csak akkor, ha elértek egy bizonyos támogatottságot.
A képviselők - az elnök kifogásának helyt adva - előírták, hogy a pártoknak vissza kell fizetniük a felvett kölcsönöket, hogy megelőzzék a tisztségviselők "megvásárlását" a - lekötelezett politikusok hatalomra segítését üzleti befektetésnek tekintő - szponzorok által.
Klaus Iohannis államfő idén kétszer is konzultációra hívta a parlamenti pártokat, hogy új közképviseleti jogszabályok elfogadását sürgesse. Romániában látszólag konszenzus alakult ki a politikai erők között arról, hogy a parlamentet karcsúsítani, a pártbejegyzést pedig könnyíteni kell, ugyanakkor a korrupció megfékezése érdekében átláthatóbbá kell tenni a pártfinanszírozást.
Jövőre helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. A törvénycsomag elfogadása azért sürgős, mert a román alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében a választási szabályok már nem változhatnak a voksolást megelőző egy évben. (MTI)

A külügyminiszter a magyarországi románok kulturális identitásáért aggódik
A magyarországi románok kulturális identitása miatt aggódik a Budapestre készülő román külügyminiszter, aki csütörtökön tárgyal magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel. Bogdan Aurescu szerint Budapest hátráltatja a román-magyar vegyesbizottság munkáját, emellett nem finanszírozza megfelelőképp a román nemzetiség oktatási intézményeit és kulturális életét.
A Budapestre készülő Bogdan Aurescu román külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a magyarországi románok szerinte veszélyeztetett kulturális identitásáért, és erre hivatkozva a magyar-román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodás elfogadását nevezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel folytatandó csütörtöki tárgyalásai egyik legfontosabb napirendi pontjaként. A román diplomácia vezetőjével szerdán közölt interjút a román Agerpres hírügynökség. Aurescu ebben kifejtette: a román kisebbségvédelem az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének filozófiáját, vagyis az interkulturalitást tartja szem előtt, a kultúrák összefonódását támogatja, és ellenzi az elkülönülést, így az etnikai alapú autonómiát is.
Auresco felidézte, hogy múlt héten Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság (az ET jogi szakértői testülete) elnöke méltatta a román kisebbségvédelem „pozitív és építő jellegű megközelítését” egy kolozsvári konferencián, abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferenciára egyébként, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erősen bírált, nem hívták meg az RMDSZ-t.
A román diplomácia vezetője szerint a magyar-román kisebbségi vegyes-bizottság tevékenységének „hátráltatása” súlyos hátrányt jelenthet a magyarországi románoknak. Számukra Bukarest a román nyelvű oktatás minden szinten való biztosítását, sajtójuk megfelelő finanszírozását, nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk bátorítását szorgalmazza, és azt várja Budapesttől, hogy határozottan lépjen fel az úgynevezett etnobiznisszel szemben.
A román külügyminiszter nagyon fontosnak nevezte a tárgyalások gazdasági napirendjét, amelyen egyebek mellett az autópálya-összeköttetés megteremtése, a 2014-2020-as időszak határon átnyúló együttműködési programja, az energiabiztonság szerepel.
Az Arad és Szeged közötti interkonnektorról szóló kérdésre Aurescu kifejtette: egyelőre korlátozott kapacitású a kétirányú gázállítás a magyar és román hálózat közötti műszaki különbségek miatt. A két ország azon dolgozik, hogy nyáron közös pályázatot nyújtson be a bolgár-román-magyar-osztrák összeköttetés megvalósítását célzó európai forrásokra, és így megteremtse a pénzügyi feltételeit annak, hogy 2019-re teljes kapacitással működjön mindkét irányban a magyar-román interkonnektor.
A román külügyminiszter rámutatott: húsz határátkelő nélküli közúti összeköttetés vár arra, hogy Románia csatlakozhasson a schengeni övezethez és megindulhasson a kistérségeket összekötő áru- és személyforgalom, de addig is várhatóan még a nyár folyamán felavatják Nagylakánál a két ország közötti autópályát.
MTI
Erdély.ma

Újra Bakancs
Fél évtizedes kihagyás, hosszas készülődés után a héten kijött a nyomdából a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diáklapja, a Bakancs.
A főszerkesztői munkát magára vállaló Jánosi Eszter a lap ajánlójában így indokolja a nagy múltú iskolaújság újraindítását: „le akartam tenni valamit az asztalra, megmutatni, hogy nem csak semmirekellő gyerek vagyok, és azt, hogy a közhiedelemmel ellentétben, miszerint a mai fiatal generáció passzív és lusta, meg akartam mutatni, hogy ez téves felfogás, mert igenis vannak olyan diákok, akik tenni akarnak, egyszerűen csak nincs lehetőségük erre”. Nos, a Bakancs kitűnő lehetőség a tenni akarás felmutatására, ehhez a következőkben jó fórumot biztosít. Kiforrott struktúrával jelent meg a lap első száma, rovataiban a pályaválasztáshoz adnak fogódzókat, van benne film- és zeneajánló, kötelező módon rövid Bakancs-történet, tanárinterjú, irodalmi szösszenet címmel versajánló – és akad benne néhány, a kezdetre jellemző hiba is. De ez ne törje meg a Bakancs lendületét, csak kicsivel több odafigyelés szükségeltetik, és mindig egyre több tenniakaró a csapatba. Hogy a Bakancs többé ne szüneteljen. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Édesanyjától kérték el Markó Attila telefonszámát
Már április 29-étől körözik Markó Attilát Romániában, ekkor jutott el ugyanis a legfelsőbb bíróságtól a háromszéki rendőrséghez a letartóztatási parancs – írja a Mediafax híre nyomán a Maszol. A hírügynökség úgy tudja, a rendőrök elkérték a volt képviselő édesanyjától fia Magyarországon használt mobilszámát, ám a politikus nem válaszolt hívásaikra.
Ekkor kerültek fel adatai az Interpol honlapjára, és beindult a nemzetközi körözés ellene. A Mediafaxnak sikerült elérnie Markó Attilát, aki nem kívánta kommentálni a nemzetközi körözés hírét, és nem árulta el, hogy pontosan hol tartózkodik. Csupán annyit mondott, hogy „az utolsó leheletéig” küzd igaza bebizonyításáért.
NEM JÓ ROMÁNNAK LENNI. Csúcson az idegenellenesek aránya Magyarországon – állapította meg a Tárki 1992 óta végzett kutatásának 2015. áprilisi adatai alapján. A felmérés szerint Magyarország felnőtt lakosságának 46 százaléka választotta azt az idegenellenesnek tekinthető válaszlehetőséget, hogy az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát. A megkérdezettek 9 százaléka tekinthető idegenbarátnak, akik szerint minden menedékkérőt be kell fogadni, és 45 százalékuk mérlegelő a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdésében. A mérlegelők körében a legmagasabb, 94 százalékkal, az arab nemzetiségűek, a legalacsonyabb, 7 százalékkal, a határon túli magyarok visszautasítottsága. Az arabokénál alig alacsonyabb a romák, de 70–80 százalék feletti a kínaiak, az afrikaiak és a románok visszautasítottsága is. Az idegenellenesség mértéke az átlagosnál magasabb a Jobbik és az MSZP szavazói, illetve a nem szavazók körében, azok között, akik úgy érzik, hogy rossz anyagi helyzetben vannak, vagy ennek romlásától tartanak, továbbá a dél-dunántúliak, a munkanélküliek és a 40–50 évesek körében. (MTI)
KÉT NAP ALATT KÉT MÁZOLÁS. Ismeretlen elkövetők lemázolták kedden a Gyergyószentmiklós feliratot a város Gyilkos-tó felőli bejáratánál, másnap pedig a Gyilkos-tó tábláján a magyar feliratot takarták el fekete festékkel. Az önkormányzat ismeretlen elkövető(k) ellen kivizsgálási kérelmet fogalmazott meg az országos rendőrség felé. Madaras Szidónia, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal szóvivője elmondta, amennyiben az elkövetők kilétére fény derül, több ezer lejes bírsággal is sújthatók, mivel a kár helyreállításának költsége is a károkozót terheli. Az elmúlt időszakban ismét gyakori jelenséggé vált a helységnévtáblák magyar feliratának lefestése, vagy a magyar vonatkozású szobrok, emlékhelyek festékkel való megrongálása. (Krónika)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)