Segesvár
Szerkesztette: Antalfi Imola
"Élő" vár a segesvári
Gál Ernő, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke, városi tanácsos szerint a magyar közösség szempontjából fontos tevékenységeket idén is támogatja az önkormányzat.
– Magyar vonatkozásban a tavaly kiutalt összegeket idén is megszavazta a tanács, így a Gaudeamus Alapítvány 50.000 lejt kap a szolgáltatások támogatására, 25.000 lejre rúg a telek- és épületadóra vonatkozó 0,25%-os kedvezmény, kulturális rendezvényeinek megszervezésére továbbra is díjmentesen veheti igénybe a polgármesteri hivatal dísztermét. Ami pedig többlet: idén az alapítvány még 7000 lej támogatást kap, ugyanis koncerteket, művelődési rendezvényeket is szervez. A Kikerics tánccsoportnak a korfui fesztiválon való részvételéhez illetve népviselet vásárlásához tavaly 15.000 lejjel járult hozzá a tanács, idén is megkapják ezt az összeget, csakúgy mint az egyházak külön- külön a 3000 lejes támogatást. Az önkormányzat a Szász Sándor vezette Spartacus birkózócsapatot is segíti, ahol főként magyar gyermekek sportolnak, tavaly ők 10.000 lejt kaptak egy nemzetközi birkózóverseny megszervezésére.
– Sipos Razvan szerint törvénytelen építkezések történtek a történelmi városrészben, ami veszélybe sodorhatja azt, hogy a várost a világörökség részeként tartsák nyilván. Mit tehet a közgyűlés, hogy ez ne következzen be?
– A városnak óriási gondot jelent, mert az építkezési engedélyek kiadása szünetel, az ilyen ügyekben Marosvásárhelyre kell menni. A megyei főépítésznek rengeteg fenntartása van, azt mondja, nagyon sok törvénytelen dolog történt és emiatt Segesvár lekerülhet a világörökségi listáról. Valószínűleg történtek visszaélések, hiszen ez egy élő vár, ahol rengeteg tevékenység folyik: itt iskolák működnek, templomok vannak, itt található a polgármesteri hivatal és a helyi tanács épülete, a várbeli házak lakottak. Ez Délkelet- Európa egyetlen lakott vára, és valószínűleg az idők folyamán történhettek olyan dolgok az építkezésben, amelyek nem voltak törvényesek. Az a furcsa, hogy ha a megyei főépítész tudott a törvénytelenségekről, miért nem vonta felelősségre a városi főépítészt, amíg itt volt? A tanácsban többször felvetettük, hogy a várban olyan javítások történnek, amelyekbe a főépítész nem egyezett bele. Utólag volt, akit megbüntettek, volt, akit felszólítottak, hogy változtasson, de semmi sem történt. Nem a tanács dolga megoldani ezt a problémát, mi jeleztük a helyzetet. Azt a választ kaptuk, hogy megoldják.
– Tudna említeni példát?
– A várban lévő vagy a történelmi részhez tartozó épületek színezése eredeti kell legyen. Ezt a legtöbben betartották, de sokan nem, akik nehezményezték, hogy az eredeti szín rikító. A szász épületek már csak ilyenek, élénk színűek... A másik nagy probléma, hogy a gépkocsik felhajtanak a várba, pedig a tanács több határozatot is hozott ennek megtiltására.
Az önkormányzat pereli a hulladéktelep adminisztrátorát
A város költségvetését kiegyensúlyozottnak nevezte a városvezetői tisztséget ideiglenesen betöltő Dan Eugen Bândea alpolgármester, aki szerint idén elsősorban a beruházásokra szánnak jelentősebb összegeket.
– A helyi tanács februárban fogadta el az idei költségvetést, ami 51 millió lejes bevétellel, illetve 66 millió lejes kiadással számol. Kiegyensúlyozott, a beruházásokra összpontosító költségvetésről beszélhetünk Segesvár esetében. Elsősorban az utcák korszerűsítését tervezzük: felújítanánk a Nicolae Balcescu, a Nicolae Iorga, a Román, a Mező utcákat, de a későbbiekben több utcát is belefoglalunk a javítási programba. Terveink közt szerepel a polgármesteri hivatal székhelyéül szolgáló épület tetőzetések megjavítása, a sportcsarnok főjavítása, az iparihulladék-telep bezárása, a közlekedési jelzőrendszer korszerűsítése, a víz- és szennyvízhálózat bővítése 12, illetve 14 utcában, a víztisztító telep modernizálása. A költségvetés a következő arányban oszlik meg: közszolgáltatásokra 16,38%, rendfenntartói tevékenységre 1,79%, szociális- művelődési tevékenységekre 39,52%, fejlesztésekre, lakásépítésre, környezetvédelemre 19,63%, gazdasági tevékenységekre 22,68% – jelentette ki érdeklődésünkre az alpolgármester. Kérdésünkre, hogy mi a helyzet a környezetkímélő lerakóval, hiszen a tanács ellenezte, hogy ideszállíthassák a megyeszékelyről származó hulladékot, a lerakó működtetője viszont ellenkezőleg döntött, a városvezető hangsúlyozta, az EU-konform hulladéktelep tulajdonosa az önkormányzat, adminisztrátora pedig a Schuster Ecosal Kft., a szerződés pedig kiegészítő iratokkal van érvényben. – Tekintettel arra, hogy az adminisztrátor nem tartotta tiszteletben a szerződésbeli kötelezettségeket, a polgármesteri hivatal, illetve a helyi tanács pert indított a Schuster Ecosal Kft. ellen, így minden további döntés a bírósági végzés után várható – tette hozzá.
Az önkormányzatot ért bírálatok kapcsán, melyek szerint a történelmi városrészekben törvénytelenül építkeztek, illetve a városnak jelenleg sincs főépítésze, Dan Eugen Bândea elmondta, a korábbi versenyvizsgák nyomán sajnos nem sikerült betölteni a főépítészi állást, de remélhetőleg lesz, aki szakmai szempontból izgalmas kihívásnak tekinti majd ezt a munkát. A hónap végén újabb versenyvizsgát írnak ki a főépítészi tisztségre. A majdani főépítész munkájának segítése érdekében urbanisztikai bizottságot alakítanak, amelybe rangos szakembereket kérnek fel.
Nők a szabadságharcban
A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében március 8-án a helyi kul- túrotthonban került sor a Nők a szabadságharcban című rendezvényre. Miért éppen erről a témáról szerveztek kulturális műsort? – kérdeztük Szabó Józsefet, az egyesület elnökét, az előadás főszervezőjét.
– Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban csak férfiak játszottak fontos szerepet, de nem szabad elfelejteni, hogy a nőknek itt is különleges szerepet kölcsönzött a történelem. Ez adta az ötletet egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére, és az időpont kiválasztása sem volt véletlen (a nőnap és a közelgő március 15-i ünnepségek). A műsor összeállításában Szilágyi Rita Nők a szabadságharcban című könyve segített, valamint a Fehéregyházán tevékenykedő és az itt élő 12 pedagógus: Balázs Ilona, Csáki Izabella Kinga, Hegyi Izabella, Jakabfi Melinda, Nagy Judit, Oroszhegyi Judit, Simó Éva, Szabó Tünde Hajnal, Széll Júlia, Tordai Mónika, Varga Regina, Volkán Katalin. Tóth Kálmán költő versének sorait Székely Tímea adta elő, háttérzeneként a Kormorán előadásában hangzott el a Nemzeti dal, valamint Brahms-, Massenet-, Beethoven- és Liszt-darabok, Klapka- és Hunyadi- indulók, a Szózat, vetítésre kerültek 1848/49- cel kapcsolatos képek, csatajelenetek, a műsorban ismertetett nők, vértanúk, várbörtönök, sírhelyek képei stb. A műsorban ismertetett vagy megemlített női nevek közt van Batthyányné Zichy Antónia, Reviczky Mária, Teleki Blanka, Leövey Klára, Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Terézia Johanna, Laborfalvi Róza, Szendrey Júlia és még sokan mások. A műsor elején fellépett a segesvári Kikerics néptáncegyüttes László Imola tanárnő vezetésével – mondta Szabó József.
Önálló magyar iskolára van szükség Segesváron
A segesvári Gaudeamus Alapítvány több mint két évtizede tesz a környékbeli magyar közösség megmaradásáért, identitástudatának erősítéséért. Farkas Miklós igazgatót 2013 őszén Tóth Tivadar tanár, önkormányzati képviselő váltotta, akit az alapítványi tervekről kérdeztünk.
A Segesvár környéki, szórványban élő magyar gyerekek, fiatalok művelődési életének a megszervezése, a hátrányos helyzetű bentlakó diákok támogatása továbbra is a fő tevékenysége az alapítványnak, talán még hangsúlyosabban, mint eddig, hiszen a demográfiai mutatók nem túlságosan kedvezőek a magyar közösségre nézve.
– Az alapcélok nem változtak, lényegesen nem változott semmi, ami az alapítvány politikáját illeti, de alkalmazkodni kell ahhoz a helyzethez, ami éppen alakulóban van: csökken a gyermeklétszám. Ez azt jelenti, hogy a bentlakás lehetőségét az általános iskolásoknak is fel kell ajánlanunk. Eddig többségükben líceumi gyerekek voltak a bentlakásban, most viszont arra kell figyelnünk, hogy hogyan tudjuk támogatni már 5. osztálytól a gyerekeket. Egy nemrég készített felmérésből az derül ki, hogy 3-4 év múlva jelentős arányú csökkenésre kell számítani, szinte felére csökken a gyermeklétszám. Főként a magyar gyerekek esetében tartom ezt aggasztónak, mert a román közösségben mindig ott van a roma rész, amely úgy ahogy kipótolja a hiányokat. Ennek ellensúlyozására kértük fel egyrészt a Böjte Csaba által létrehozott alapítványt, hogy nyisson itt egy közösségi házat, ami lassan két éve működik, jelenleg 18 kisgyerek van nálunk elszállásolva. A két évre kötött szerződést várhatóan meghosszabbítjuk. Figyelni kell arra, hogy megszűnőfélben vannak a vidéki, falusi iskolák magyar osztályai, már a héjjasfalvival is gondok vannak. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehet esetleg beszállítani ezeket a gyerekeket Segesvárra, hogy ne a román iskolát válasszák. Nagyon súlyos a helyzet.
– Ki készítette a felmérést?
– A pedagógusok készítették az egyházak segítségével, összevetve az anyakönyvekkel, a születésszámmal. Ezek a mutatók nem vetítenek előre szép jövőképet. A létszámcsökkenés egyik oka, hogy Segesváron megszűnt a külvárosi magyar iskola. Annyira, hogy idén már I–IV. osztály sincsen, még összevonva sem, csak az óvodai csoport működik, és jövőtől azt is felszámolják. Azok a szülők, akik ott laknak, egyszerűen nem vállalják, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy naponta behozzák gyerekeiket a távolabbi magyar óvodába, iskolába. Azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne busszal, ingyen ezeket a gyerekeket beszállítani, ezt is felvállalná az alapítvány. Az egyik megoldás az lenne, hogy egyházainkon keresztül felkérjük a testvéregyházakat – a hollandiai, svájci egyházakat –, hogy ha van rá lehetőségük, adományozzanak egy kisbuszt, autóbuszt nekünk, és az alapítvány felvállalná ennek működtetését. Kiemelten fontos a magyar iskola. Úgy gondoljuk, hogy szükség van egy önálló magyar iskolának a létrehozására. Arra törekszünk, hogy iskolaalapítás céljából találjunk támogatót egy ingatlan megvásárlásához, amelynek a fenntartásában természetesen a önkormányzatra is számítunk. Járhatónak látom ezt az utat, nem hinném, hogy az iskola létrehozása különösebb akadályokba ütközne, városi tanácsi szinten sem. A 2012-es tapasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt 25 évben jó irányba változott a mentalitás, hiszen már akkor sem az volt a probléma, hogy magyar iskola kellett létrejöjjön, hanem hogy a román gyerekeket el kellett volna mozdítani az épületből. Ha ezzel nem kellene számolni, meggyőződésem, hogy a testület rábólintana a kezdeményezésünkre.
Népújság (Marosvásárhely)

A Petőfi-emlékműnél ünnepeltek a temesvári magyarok
„Ha a szórvány elvész, az ország is elvész!”
Immár több mint százéves hagyomány, hogy március 15-én, a természet és a lélek újjászületését ígérő tavaszi szélben a szabadfalui Petőfi-emlékműnél kitűzött kokárdákkal gyülekeznek a temesvári magyarok, és együtt ünneplik az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját, a márciusi ifjakat. A rendszerváltás utáni 25. szabad március 15-ei megemlékezés díszvendégei és szónokai Both Ferenc ezredes, bukaresti katonai attasé, Marossy Zoltán temesi alispán, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, Koppándi-Benczédi Attila-Zoltán unitárius lelkipásztor, valamint a Temes Megyei RMDSZ és a TEIS ifjúsági szervezet vezetői voltak.
A jeles vendégeket, a több száz ünneplőt Fazakas Csaba református esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte. Both Ferenc ezredes, Magyarország bukaresti nagykövetségének katonai, védelmi és légügyi attaséja Orbán Viktor magyar kormányfő ünnepi gondolatait tolmácsolta. Marossy Zoltán alispán Victor Ponta, Románia miniszterelnöke március 15-ei üzenetét olvasta fel. Halász Ferenc nemrég újraválasztott RMDSZ-elnök ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a Bánság ezer szállal kötődik Magyarország történelméhez. Halász Ferenc három történelmi pillanatot idézett fel: 1315-ben Temesvár Magyarország fővárosa lett, amikor Károly Róbert király ide telepítette a székes fővárost; 1949 március 3-án Szabadfalun Petőfi Sándort őrnaggyá léptette elő Bem tábornok, ezen a helyen emelték 1899-ben, majd 1913-ban a Petőfi-emlékművet; 1990 március 15-én a bánsági magyarok újból szabadon ünnepelhették a magyar forradalom évfordulóját. „Akkor nagyon optimisták voltunk – mondta az RMDSZ elnöke –, de néhány nappal később jöttek a „fekete március” eseményei és ezek azóta is jelen vannak az életünkben: ingatlanjaink visszaállamosítása, iskoláink megszüntetésére irányuló kísérletek, magyar szimbólumok és a himnusz ellen irányuló támadások, műemlékeink meggyalázása. Március 15. azt üzeni nekünk, hogy harcolni kell azért, hogy az elmúlt 25 évben megszerzett jogainkat megőrizzük, mert el akarják venni őket tőlünk. Erőt kell merítsünk arra is, hogy tovább küzdjünk a magyar állami egyetem, a magyar orvosi egyetemi kar és a háromszintű autonómia megvalósulásáért.”
Halász Ferenc ünnepi gondolataihoz kapcsolódva Tamás József gyulafehérvári segédpüspök a XXI. század botrányának nevezte, hogy a civilizáció csúcsán nincsen béke a népek között, nem lehet emberhez méltó módon élni, egymást tisztelve, egymás jogait tiszteletben tartani. „Hol iskoláinkért, hol anyanyelvünk használatáért, hol jelképeinkért, hol elkobzott javaink visszaszerzéséért kell utcára vonulnunk (…), hiszen mi sem hallgathatunk és nem nyugodhatunk addig, amíg nem kezelnek egyenrangú állampolgárokként bennünket” – hangsúlyozta a püspök, a Jóisten áldását kérve az egybegyűltekre.
A történelmi magyar protestáns egyházak nevében Koppándi-Benczédi Zoltán-Attila dévai unitárius lelkipásztor temesvári szórvány gondozója mondta el ünnepi gondolatait, aki Bem apó szállóigévé lett mondását parafrazálva („Ha a Piski híd elvész, Erdély is elvész”), így fogalmazott: „Ha a szórvány elvész, az ország is elvész!” Itt a szórványban olyan emberek élnek, „akik mindvégig vállalták a végvári katonák fontos szerepét” – hangsúlyozta a lelkipásztor – „kiáltó szóként el kell mondanunk, hogy itt voltunk, itt vagyunk, és itt leszünk, akár tetszik akár nem. Időnként ki kell mondanunk, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Meggyőződésem, hogy megemlékezéseink csak akkor válnak teljessé, hogyha ezeket a gondolatokat a saját életünkben értékként tudjuk felmutatni.”
A Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) nevében Oláh Gábor elnök tolmácsolta a mai márciusi ifjak gondolatait: „Március 15. egy nap, amit szeretünk, mert számunkra követendő normákat teremtett. (…) Szeretjük, mert nemzeti színeket teremetett. A pirosat, a fehéret és a zöldet. Ezek jelképezik nekünk azóta is a magyarságot: a piros erőt, a fehér hűséget, a zöld reményt jelent. Erő-hűség-remény, ez lett a magyarság eszménye és ez kell bennünket is, családjainkat, közösségeinket is vezesse.” A szabadságharc hősöket és névtelen hősöket adott nekünk, mondta Oláh Gábor, ezzel kapcsolatban Kossuth Lajost idézte, aki szerint a honvédek félistenek voltak, kik előtt eme ünnepnapon büszkén fejet hajtunk. „Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy honvédeink utódai vagyunk, mert magyarnak lenni jó, szabad magyarnak lenni még jobb!” – mondta a TEIS elnöke.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő a szabadfalui Petőfi-emlékmű restaurálásával kapcsolatos legújabb híreket osztotta meg az egybegyűltekkel. A felújításhoz szükséges műemlékvédelmi engedélyt sikerült megszerezni, de kiderült, hogy sem az emlékmű, sem a park, ahol áll nem szerepel a telekkönyvi nyilvántartásokban, ami késlelteti az építkezési engedély kiadását. „A Petőfi-emlékmű közadakozásból épült, és közadakozásból restauráljuk – mondta Molnár Zsolt –, a restaurálási munkálatok 20 000 lejbe kerülnek és, a magyar vállalkozóknak hála, ebből 7000 lej már összegyűlt. Arra kérem a jelenlevőket, hogy lehetőségeik szerint járuljanak hozzá a munkálatok költségeihez, hogy jövőre a felújított emlékmű előtt tudjunk ünnepelni!”
A megemlékezés során Molnár Bence, a Csiky Gergely Színház ifjú színésze elszavalta Heltai Jenő Szabadságcímű versét. A Bartók Béla Elméleti Líceum VII. B. osztályos tanulói az alkalomhoz illő ünnepi műsorral örvendeztették meg a jelenlevőket (felkészítő tanáraik Pál Krisztina és Szilágyi Borbála). A méltóságteljes szabadfalui megemlékezés a himnusz eléneklésével és a Petőfi-emlékmű hagyományos megkoszorúzásával ért véget.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Március 15.
Orbán Viktor: a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepén levélben köszöntötte a határainkon túl élő magyarokat Orbán Viktor miniszterelnök – tájékoztatta Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke az MTI-t.
A levélben – melyet számos Kárpát-medencei ünnepségen felolvastak vasárnap – Orbán Viktor azt írja: hosszú évszázadok elnyomása után '48. március 15-e mutatta meg, milyen életerős és bátor nemzet a miénk. A népek tavaszán csak egyetlen ország volt, ahol nem hunyt ki pillanatok alatt a szabadság őrtüze.
Orbán Viktor hangsúlyozta: a magyar szabadság üzenete Pestről, a Nemzeti Múzeum lépcsőiről indult el, de az egész hazában visszhangra talált.
Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki: összefogással, munkával és egyetértéssel – fogalmazott levelében a miniszterelnök.
Orbán: a szuverenitásért folytatott harcnak sosincs vége
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján rendezett állami ünnepségen Budapesten, a Múzeumkertben 2015. március 15-én
A szabadságot és a nemzeti függetlenséget nevezte a magyar történelem „páros vezércsillagának”, vérvonalának Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap, a március 15-i nemzeti ünnepen a múzeumkerti állami díszünnepségen tartott beszédében. A kormányfő szerint a szuverenitásért folytatott harcnak sosincs vége. Azt is mondta, hogy az elmúlt években ismét egy erős magyar nemzet kezdett el kovácsolódni.
A politikus, akit a pulpitusra menve „Viktor, Viktor” skandálás fogadtak, beszédét azzal kezdte: „legyen béke, szabadság és egyetértés”. A nemzeti múzeum lépcsőjét a 167 évvel ezelőtti forradalom epicentrumának nevezve úgy fogalmazott: onnan sugárzott szét, áradt szerte a mágikus energia, amely „felvillanyozta és nagyszerű nemzetté formálta a magyarokat”. Úgy folytatta, ha van szakrális lépcső a magyar történelemben, akkor ez az.
Orbán Viktor szerint 1848. március 15. szakrális momentuma, főnixpillanata a magyar lélek újjászületésének.
A miniszterelnök a szabadságot és a nemzeti függetlenséget nevezte a magyar történelem „páros vezércsillagának”, vérvonalának, egyben céljának, értelmének és mércéjének. Ez „az örök zsinórmérték, amellyel a magyarok minden nemzedéke megmérettetik” – fogalmazott a kormányfő a Tisztelet a bátraknak! felirattal díszített nemzeti múzeum előtt.
Szerinte az országot nekünk magunknak kell berendezni úgy, ahogy nekünk testhez álló, megszervezni úgy, hogy minket szolgáljon, élni benne azon a nyelven, amit csak mi értünk, és azzal a kultúrával, amit csak mi adhatunk a világnak. Alkotmány, törvénykönyvek, Országgyűlés, kormányzat, akadémiák, nemzetgazdaság: mind ezt az egyetlen célt szolgálják - hangoztatta.
Kijelentette, a magyar történelem létparancsolata úgy szól: függetlennek lenni a nálunknál nagyobbak között; földet, hazát megvédeni; saját szabad magyar világot teremteni.
Szerinte 1848. március 15-e arra tanít, hogy sikerülhet nálunknál nagyobbakkal egyenrangúnak lenni. Talán azért vagyunk már 167 éve „beleszerelmesedve”, mert ezt a forradalmat már az első napon megnyertük – mondta. Március 15-ét felidézve úgy fogalmazott: reggel 6 ember indult el a Pilvaxból, délelőttre több százan, délre több ezren, délutánra pedig már több tízezren voltak – „Facebook nélkül”.
A forradalmat pedig hiába verték le, mi „győztesnek éreztük és azóta is győztesnek érezzük magunkat”, mert mindig tudtuk, hogy igazunk volt, és tudta ezt az egész akkori világ, még azok is, akik elnyomtak bennünket - mondta, megjegyezve ugyanakkor, hogy nagy árat fizettünk érte, a miniszterelnök, az aradi vértanúk, a legnagyobb magyar költő, mintegy 25 ezer honvéd adta életét a szabadságért és a hazáért.
A miniszterelnök a levert szabadságharcot egy modern nemzet megszületése katartikus lenyomatának nevezte, „csillagvillanásnak”, amelyre felemelt fejjel gondolunk, amíg magyar él a földön.
Szerinte a szabadságharc a megszállóknak csak „szégyent, kolerát és rossz lelkiismeretet” hozott, ráadásul két emberöltő sem telt el, és a magyarok ellen összefogók egymásnak estek: muszkák a labancoknak, labancok a muszkáknak.
Eltelt 167 év – folytatta –, de a magyar sors lényege nem változott: a magyarok keményen dolgoznak fennmaradásukért, a biztonságért, a megbecsülésért, hogy családjuk, gyermekeik boldoguljanak, hogy legyen egy hely, ami az övék, helytállásukért pedig elvárják az őket megillető tisztelet. Szavait nagy tapssal fogadták az ünneplők.
Orbán Viktor azt mondta, a rendszerváltás után 20 év kellett ahhoz, hogy „együtt tanuljuk meg újra”: ha nem fogunk össze, ha nincs erős nemzeti törvényhozás és kormányzat, ha nem ébredünk nemzeti öntudatra, akkor a kemény munka hiábavaló lesz, mert annak haszna „a spekulánsok, az óriás vállalatbirodalmak, a pénzügyi hatalmak zsebébe, más országokba" vándorol, éppúgy, mint "amikor a Habsburg Birodalom hátsó udvara voltunk”.
Az elmúlt 25 évben minden magyar megérthette: vagy együtt leszünk sikeresek, vagy sehogy, vagy együtt emelkedünk fel, vagy mindannyian ott ragadunk a sárban - mondta a tömeg folyamatos tapsa közepette, majd hangsúlyozta: „együtt vagy sehogy, ez volt a '48-as forradalom leckéje is”.
Orbán Viktor szerint az elmúlt években ismét egy erős magyar nemzet kezdett el kovácsolódni.
Beszédét azzal folytatta, a szabadság azt jelenti: minden nemzetnek elidegeníthetetlen joga, hogy a saját útján járjon. Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog, ha bárki oktatni akar bennünket szabadságból és demokráciából – fogalmazott, utalva például arra, hogy Kossuth Lajost hatalmas tömegek ünnepelték Amerikában, amely akkor még rabszolgatartó ország volt.
Európával kapcsolatban Orbán Viktor azt mondta: Magyarország Európa része, és jövőjét „a többi nemzettel együtt akarjuk alakítani”. Hozzátette: Európa ma tele van kérdésekkel, Magyarország pedig tele van válaszokkal. Ezt úgy példázta: "mi pontosan tudjuk, hogy nem az uborka görbülete, hanem az európai ember testtartása jelenti a jövőt".
Beszéde végén arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a forradalom óta eltelt 167 év, a lényeg nem változott: az ország szuverenitásáért folytatott küzdelemnek soha sincs vége, és „ebben csak magunkra számíthatunk”. „Az összefogás, az igazságba vetett hit és a kitartás vezet győzelemre, csak az erősek maradnak fent. Mi, magyarok egy nagy korszak küszöbén állunk. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Tisztelet a bátraknak, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – zárta szavait a kormányfő.
A beszéd alatt tiltakozók részéről folyamatos sípszót, bekiabálásokat lehetett hallani, mire a tömeg egy része „Tarts ki, Viktor!” felkiáltással válaszolt.
A nemzeti múzeum előtti körúti részt megtöltő tömegben több magyar, székely és lengyel zászlót lehetett látni, utóbbiak mellé Orbán Viktort buzdító molinókat is magasba tartottak.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Többletmunkával és -kiadással jár a templom restaurálása
Elkészülnek a határidőre a négymillió eurós munkálatok
Még javában zajlik Kolozsvár egyik patinás műemlékének, a Farkas utcai református templomnak a restaurálása. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT), az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) és a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség tavaly október végén, a munkálatok felénél szervezett nyílt napot, amelynek keretében az érdeklődők nem csak előadásokat hallgathattak meg a restaurálási folyamatról, hanem meg is látogathatták a templomot.
Az azóta eltelt négy és fél hónap alatt a munkálatok jelentősen előrehaladtak, és a júliusi határidőre el is készülnek. Maksay Ádám, a főtervező M&M Design képviselője most főleg azokról az előre nem látható munkálatokról tájékoztatta lapunkat, amelyek a restaurálási folyamat során merültek fel, és amelyeket a felújítás teljessége szempontjából kötelező módon el kell végezni. Egyes munkafolyamatok már lezárultak, mások pedig csak most kezdődtek el.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Beszterce: közel 400 ünneplő
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetét, a szabadságszeretetet és a szabadság utáni vágyat Beszterce-Naszód megyében is megünnepelték a különböző településeken egyéni műsorokkal.
Besztercén teltházas megemlékező ünnepséget szervezett az RMDSZ megyei szervezete vasárnap, a városi kulturális központ ideiglenes dísztermében. Az eseményen részt vett Ovidiu Teodor Creţu, Beszterce polgármestere, Emil Radu Moldovan, a megyei tanács elnöke, Ioan Ţintean prefektus, Nicolae Moldovan, Bethlen város polgármestere, Alexandru Pugna megyei tanácsi alelnök, és az ünnepség házigazdája, Décsei Attila-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke, aki tolmácsolta Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét.
ZOLTÁN SIPOS TÍMEA
Szabadság (Kolozsvár)

Nem kell őszig várni a kedvenc olvasmányra
Megjelent a Székely Kalendárium húsvéti kiadása
Évközi, egészen pontosan húsvéti-pünkösdi különkiadással rukkol elő a Székely Kalendárium! A 272 oldalas, teljesen színes kiadvány követi az eddigi irányvonalat, vagyis Székelyföld értékeinek olvasmányos formában történő feltérképezését.
A szerkesztők ezúttal kiemelt teret szenteltek a gasztronómiának (megannyi ételrecepttel, konyhatippel, régi fortélyok felidézésével), valamint a húsvéti és pünkösdi népszokásoknak, de remek bel- és külföldi kirándulási tippekkel is szolgálnak a nyári vakációkhoz, verőfényes hétvégekhez, Székelyföld feltárt és megfejtésre váró múltjában kalandoznak, hasznosnak ítélt ismeretekkel traktálják a gazdálkodókat, természetjárókat, háziasszonyokat, megcsillantják a székely humor utánozhatatlan gyöngyszemeit.
Riportot, interjút olvashatnak Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznővel, Ferencz Lehel gyergyóújfalui biokertésszel, dr. Cey-Bert Róbert Gyula őstörténet-kutatóval, gasztronómiai szakíróval, dr. Munzlinger Attila gyergyószárhegyi asztrofotóssal, Nagy Lajos kézdivásárhelyi cipészmesterrel, Márton Simon testnevelő tanárral, a csíki biatlonsport meghatározó személyiségével, a Földet körbekarikázó székelyudvarhelyi Kobrával, alias Szabó Zoltánnal. Betekintést nyerhetnek Csíksomlyó rejtélyes múltjába, kedvcsinálót találnak a Mária-út bejárásához, székelyföld legrégebbi templomai vagy az Enyed környéki ódon kastélyromok felkereséséhez, netán egy törökországi kiránduláshoz.
A természetbarátok vadon növő virágokra, gyógynövényekre, gombákra vonatkozó ismereteiket gyarapíthatják, de borvizeinkről, mofettáinkról is megtudhatnak egyet s mást. Emellett régi székely fűszerekről, naturkozmetikumokról, divatról is szó esik, kiderül, melyik Székelyföld legkisebb faluja, vagy hogy Fickón miért nem kedvelik a húsvéti locsolókat. A kötetet Magyari Lajos, Czegő Zoltán, Balla Ede Zsolt, dr. Balázs Lajos, Bernád Ilona és más jeles szerzők írásai színesítik, számos művészi természetfotó varázsolja egyedi értéktárrá, a megannyi anekdota mellett Muszka Sándor székely egypercesei csalnak mosolyt az arcunkra, de viccekben, rejtvényekben, fejtörőkben sincs hiány.
Egyszóval a szerkesztők most is egész évben érdeklődéssel és élvezettel lapozgatható kiadványt tettek le az olvasó asztalára, újabb bizonyítékát nyújtva Székelyföld, mint kincsesbánya kimeríthetetlen voltának. Enélkül – bárhány kötet is sorakozzon rajta – üres maradna a könyvespolca! Kapható lapterjesztőknél, újságárudákban, az ismertebb könyvesboltokban, de online is megrendelhető – ára 13 lej. További részletek a www.kalendarium.ro honlapon.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar minta
Mialatt Aradon a csendőrség kitiltotta az ünnepi rendezvényről a székely zászlót, másutt pedig Hatvannégy vármegyés fiatalokkal kötözködött a román demokrácia nagyobb dicsőségére, Orbán Viktor ismét lényeglátó, államférfihoz méltó beszédet tartott, olyat, mely méltó az idei rendezvény mottójához: „Tiszteletet a bátraknak”. Bátor beszéd volt, mely a legfontosabb kérdésről, a magyar szabadságról és függetlenségről szólt, nem kerülve meg azt a sajnálatos tényt, hogy a szuverenitásért folytatott küzdelem nem ért véget.
Orbán mert szólni az ősi tudásról, mely a magyar ember ösztönvilágában él, a vérvonalról, melyet a magyar szabadság és függetlenség gondolata rajzol ki, idézni merte Szabó Dezsőt, egyik legnagyobb szellemi fároszunkat, akit a nemzet ellenségei kitörölnének nagyjaink közül. Odapörkölt az Egyesült Államoknak is, mondván, Kossuth és Deák népe csak mosolyog, ha mások kioktatják szabadságból és demokráciából. Szavainak alapot és súlyt adott a demokráciáról szóló Kossuth-idézet, amit Ábrahám Lincoln Ohio-ban 1852-ben meghallgatott, majd évekkel később lényegét tekintve megismételt.
Európáról szólva kiemelte, hogy nem az uborka görbületén múlik az öreg földrész jövője, hanem az európai ember testtartásán. Amin bizony van mit javítani. Ma, az amerikai kultúrmocsok beözönlésének korában, a módszeres önazonosságpusztítás, a nagy európai olvasztótégely megteremtésének idején, a politikai korrektségnek nevezett imbecilitás terjedésének korszakában, midőn nem akad Nyugat-Európa vezető államaiban felelős államférfi, aki kimondja, hogy az asszimilálódni képtelen tömegek beözönlésének gátat kell szabni, s a már ittlevőket pedig rákényszeríteni arra, hogy a mi normáink szerint éljenek. Ahogy egyébként saját hazájuk ösztönszerűleg teszi ezt európai fehér emberrel vagy bármilyen máshonnan érkezettel.
Orbán beszédét hallgatva hajlamosak vagyunk elhinni, van esély arra, hogy a magyarság ismét irányt mutasson, bebizonyítsa Európának azt, hogy van más út, mint a megszorításoké, mint a neoliberális monetarizmusé, mint a globalista gyarmatosításé, mint a nemzetek megszüntetéséé és a polgár bérrabszolgává süllyesztéséé. A magyar eredmények beérni látszanak, a magyar minta követőkre találhat.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ünnep Székelytamásfalván
Olvasói levél
Székelytamásfalván vasárnap fél tízkor a székelytamásfalvi, szörcsei és zabolai lovasok felvonulásával kezdődött a nemzeti ünnepünk alkalmából szervezett rendezvény, majd az 1848-as hősök emlékművének koszorúzására került sor. A lovasok és a kovásznai fúvószenekar vezetésével a nagyszámú ünneplő közösség a kultúrotthonba vonult, ahol az ünnepi áhítat után a Thury Gergely I–VIII. Osztályos Iskola diákjai felelevenítették az 1848-as eseményeket.
Ünnepi beszédet mondott Thiesz János, Kovászna város polgármestere, Ádám Attila Péter, Zabola község polgármestere, valamint Ambrus Attila helyi tanácsos. A magyar és székely himnusz eléneklése előtt dr. Cseresnyés Péter Fideszes országgyűlési képviselő köszöntötte az ünneplő közösséget. A rendezvényt Thiesz Katalin népdalénekes, tanítónő, valamint a kovásznai fúvószenekar és a székelytamásfalvi dalárda előadása tette szebbé, ünnepélyesebbé.
Tusa János, Székelytamásfalva
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Felakasztották a hóhért
Letartóztatták a feddhetetlenek korrupt vezetőjét
Őrizetbe vették hétfőn Horia Georgescut, a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetőjét, akit többrendbeli hivatali visszaéléssel gyanúsít a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Az ANI maga is egy korrupcióellenes hatóság, amely a tisztségviselők vagyonosodását, összeférhetetlenségi eseteit vizsgálja. Georgescut azonban nem az ANI elnökeként, hanem az Ingatlanvagyon Visszaszolgáltatási Ügynökség (ANRP) keretében működő központi kártérítési bizottság volt tagjaként gyanúsítják korrupcióval.
75 millió eurós kár
Ugyanennek a restitúciós testületnek a volt tagjaként került előzetes letartóztatásba tavaly Alina Bica, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) volt főügyésze.
Georgescut azzal gyanúsítják, hogy – a testület tagjaként – tudatosan a piaci értéknél nagyobb kárpótlást ítélt meg a kommunizmus idején államosított olyan ingatlanokért, amelyeket nem lehetett természetben visszaszolgáltatni, és ezzel 75 millió eurós kárt okozott az államnak. Az ANI vezetőjét kommandósok vitték be hajnalban az ügyészségre, ahonnan nyolc órával később bilincsben szállították el a rendőrök.
Restitúció vérnyomás miatt
A média összefüggésbe hozta Georgescu őrizetbe vételét azzal, hogy a számvevőszék és a kormány ellenőrző testülete is a közelmúltban vizsgálta az ANRP tevékenységét. Ez utóbbi vasárnap tette közzé jelentését, amelyben számos rendellenességet állapított meg.
A jelentés szerint a 2008 és 2011 közötti időszakban a kártérítési bizottság másfélszer annyi (2200) ügyben döntött soron kívül, mint ahány kérelmet a szabályos rendben, vagyis az iktatási számok sorrendjében elbírált. Állítólag a túlsúlyosság, magas vérnyomás, pánikbetegség, bőrbetegség és forradalmárigazolvány is elegendő indoknak bizonyult arra, hogy egyes kérelmezők ügyét előre vegyék.
A bizottság több mint 80 esetben ítélt meg egymillió eurónál nagyobb kártérítést, sokszor nem is a jogosultaknak, hanem azoknak az üzéreknek, akik a piaci ár töredékéért megvásárolták a visszaigénylési jogot a kommunizmus idején államosított ingatlanok tulajdonosaitól.
Tavalyelőtt új jogorvoslati törvényt hoztak Romániában, amely szerint csak a tulajdonosok vagy örökösök kaphatnak teljes kártérítést; ha a tulajdonjogot üzérek vették meg tőlük, azoknak a megítélt kártérítési összeg után 85 százalékos nyereségadót kell fizetniük.
A korrupciós ügyek miatt egyre jobban kompromittálódik magának a restitúciónak a gondolata: egyre többen ellenzik, hogy Románia visszaadja a kommunizmus idején államosított épületeket, vagy – amennyiben ez nem lehetséges – kártérítést fizessen a volt tulajdonosnak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szobor helyett Szent László híd Váradon?
A városháza írásban ugyan továbbra sem válaszolt, de ismét megerősítette, hogy nem támogatja a nagyváradi római katolikus püspökség javaslatát, hogy Szent László barokk kőszobrát helyezzék el az eredetileg róla elnevezett, ám ma Egyesülés térként jegyzett főtéren.
Az elutasítás magyarázata: jelenleg a főszoborra összpontosítanak. Ez azon a szóbeli egyeztetésen derült ki, amelyet a püspökség kezdeményezett a helyi és megyei önkormányzat, illetve a református egyház vezetőivel.
Hétfőn a katolikus püspökség közleményben adott hangot abbéli reményének, hogy a térrendezés későbbi szakaszaiban már pozitív elbírálása lesz a szoborügynek. A városháza ugyanakkor most arról biztosította az egyház képviselőit, hogy Szent László szobra helyet fog kapni egykori sírjánál, a felújítása végén járó várban, és szóba került az is, hogy az egykori Olaszi temetőből lett park visszakapja eredeti nevét, amennyiben a főtérről mégsem helyezik oda Mihály vajda szobrát.
A parkot, mint ismert, korábban a vajdáról nevezték el – a vonatkozó határozatnak és az emlékmű odaköltöztetésének a viszszavonását az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete is kérte pár nappal ezelőtt –, ám a szobor áthelyezését egyelőre elutasította az illetékes megyei bizottság.
A püspökség közleménye alapján azonban ígéretet kaptak, hogy a Szent László-templom melletti Kishíd a városalapító nevét fogja viselni, továbbá a közeljövőben a város neves építészdinasztiájáról elnevezett Rimanóczi teret avathatnak a sétálóutca végén.
A katolikus egyház szerint a magyar lakosság érdekképviselete „állandó dialógust" igényel a város, illetve a megye vezetőségével, „de még fontosabb, hogy maradva a realitások talaján, terveinket egységesen fogalmazzuk meg, és így tudjuk képviselni a város többsége előtt is".
A régóta zajló szoborvita kapcsán, mint ismert, egy civil csoport aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy önkormányzati pénzből egy új Szent László-szobor készüljön a Fekete Sas Palota bejárata elé, ennek érdekében az ügy mellé álló EMNP csütörtökön 18 órától lakossági fórumot szervez a városháza nagytermében.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Sütő fél szeme
Romániát igazságtalanság lenne azzal vádolni, hogy következmények nélküli ország. Számos magas rangú politikus élt abban a hitben, hogy sohasem vonják felelősségre az elkövetett törvénytelenségekért, aztán ha megkésve is, de lesújtott rájuk az igazságszolgáltatás haragja.
Adrian Năstase volt kormányfő, Dan Voiculescu és Gigi Becali üzletember-politikus hosszasan tudna mesélni, milyen érzés, amikor évekkel, évtizedekkel a bűncselekményük elkövetése után kopogtat a rendőrség, hogy előállítsa őket börtönbüntetésük végrehajtása érdekében.
A hideg futkos annak a több tucat honatyának, állami, kormányzati tisztségviselőnek a hátán is, akit ebben az időszakban olyan stiklikért állítanak elő a korrupcióellenes ügyészek, amelyeket jóval korábban követtek el.
De említhetnénk a kommunista börtönök, munkatáborok politikai elítéltjeinek százait halálba küldő egykori parancsnokok ellen ötven–hatvan évvel később foganatosított vádemelést, vagy az 1990-es bányászjárás ügyében újraindított bűnvádi eljárást. Tehát ahol akár fél évszázadra is visszanyúlhat Justitia keze, ott látszólag nincs gond az elszámoltatással.
Persze tudjuk, ez közel sincs így. Többek között Marosvásárhely fekete márciusának 25. évfordulója is azt üzeni, hogy a romániai igazságszolgáltatási szervek a mai napig adósak az igazság felderítésével, a vétkesek felelősségre vonásával. Bár a Tudor lakónegyed 28-as számú gyógyszertárának magyar felirata okán éppen negyedszázaddal ezelőtt, 1990. március 16-án kirobbantott pogrom szakirodalma könyvtárnyira rúg, kizárólag magyar és cigány nemzetiségű résztvevőket büntettek meg a történtekért.
Holott jól tudjuk, milyen szerepet játszottak a véres események kiprovokálásában, levezénylésében a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté ügynökei, a hadsereg, a rendőrség tisztjei, a Vatra Românească uszítói, és végül, de nem utolsósorban – ha már a bányászjárás is szóba került – mi szárad a Ion Iliescu akkori államfő lelkén.
Majd amikor őket is bíróság elé állítják a súlyos atrocitásokért, románok és magyarok összeugrasztásáért, Sütő András fél szeméért, valóban elmondhatjuk, hogy nem szelektíven működik a romániai igazságszolgáltatás.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ frakciói is elítélik a sepsiszentgyörgyi ünneprontást
Közös állásfoglalásban ítélték el kedden az RMDSZ parlamenti frakciói a március 15-i sepsiszentgyörgyi ünnepség megzavarását. „Sepsiszentgyörgyön egy kis számú magyar csoportosulás fontosabbnak érezte saját nézeteit hangoztatni, mintsem közös ünnepünket tiszteletben tartani. Ez az elenyésző kisebbség aránytalan mértékű kárt tett az ünnep méltóságában” – állapították meg közleményükben azokról, akik a rendezvényen bekiabálásokkal, füttyel zavarták meg Kelemen Hunor szövetségi elnök ünnepi beszédét.
A közlemény szerint a hétvégi sepsiszentgyörgyi események első sorban a nemzeti ünnep ideáljainak ártanak. „Március 15. nem az egyének magánvéleményéről, csoportok sajátos nézeteiről szól, hanem nemzetünk közös értékeiről. A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, azt a morális jogot jelenti, amely önmagában nem sérti mások szabadságát” – olvasható az állásfoglalásban.
maszol/közlemény

Román igen, magyar nem a melegházasságra
Az Európai Parlament múlt csütörtökön megszavazott egy olyan jelentést, amely a melegházasságot az emberi jogok hatáskörébe utalja. A dokumentumba foglaltakkal a magyarországi EP-képviselők több mint fele nem értett egyet, a román képviselők elsöprő többsége viszont igennel szavazott a jelentésre. A 32 romániai képviselőből, a hiányzókat és a tartózkodókat leszámítva, mindössze négy képviselő szavazott nemmel: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Marian-Jean Marinescu és Theodor Dumitru Stolojan. Tőkés László, a Fidesz színeiben mandátumot nyert EP-képviselő, szintén a nem mellett döntött. A romániai képviselőkből huszonketten igennel voksoltak.
Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves jelentés külön fejezetet szán az LMBT-személyek jogainak. A jelentés kiemeli, hogy sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből hét országban – Szaúd-Arábiában, Nigériában, Mauritániában, Szudánban, Sierra Leonéban, Jemenben, Afganisztánban, Iránban, a Maldív-szigeteken és Bruneiben – halálbüntetéssel sújtják, valamint 20 országban továbbra is büntetendő a transzneműség. A dokumentumban határozottan elítélik, hogy az utóbbi időben nő a diszkrimináló törvények száma, és úgy vélik, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül.
A jelentés üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuálisszemélyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan. A dokumentum szerzője, Pier Antonio Panzeri itt egy másik jelentésre utal, Ulrike Lunacek A homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről című jelentésre , amelyben tételesen is felsorolják, mit javasolnak a tagállamok számára ebben a kérdésben.
Ami a Pier Antonio Panzeri-jelentés egyik újdonsága, hogy a melegek házassághoz való jogosultságát beemeli az emberi jogok kategóriájába. A bekezdés így szól: Tudomásul veszi, hogy a világon egyre több országban – jelenleg tizenhét országban – legalizálták az azonos neműek közötti házasságot és polgári élettársi kapcsolatot; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz.
A dokumentum egyébként felszólítja az Európai Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy a nemi identitással kapcsolatos zavarokat vegye le a mentális és viselkedési rendellenességek listájáról.
Winkler: lelkiismereti alapon szavaztunk
Mivel kíváncsiak voltunk, milyen fenntartásai vannak a Panzeri-jelentéssel szemben az erdélyi magyar EP-képviselőinknek, telefonon kerestük fel Winkler Gyulát.
"Ugyanazok a fenntartásaink voltak, mint amilyenek tavaly és tavalyelőtt is, amikor minden évben ugyanaz a téma asztalra kerül. Ezek abból származnak, hogy annak ellenére, hogy ezek az éves jelentések a kisebbségek számára – etnikai kisebbségekre gondolok – fontos és pozitív ajánlásokat tartalmaznak, a Panzeri-jelentésnek vannak olyan részei is, amelyek nem igazán egyeztethetők össze az erdélyi magyar társadalom nagytöbbségben képviselt álláspontjával, ami a család, az abortusz, az LMBT-közösséget illeti" – magyarázta Winkler Gyula. Arra a kérdésre, hogy miért "baj" az, ha a melegházasságról mint emberjogi kérdésről szól a diskurzus, a képviselő úgy fogalmazott, egy telefonbeszélgetés keretében nem fogjuk tudni feloldani azokat a véleménykülönbségeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem voltak képesek feloldani szociológusok, politikusok, politológusok. "Létezik egy véleménykülönbség ezeken a területeken, és ez a véleménykülönbség valószínűleg társadalmi beágyazásból is származik, és egyéb kulturális alapokkal rendelkezik. Gondoljuk arra, hogy milyen óriási különbség van a svéd és holland, vagy a lengyel, román vagy magyar többségi álláspont között" – magyarázta a szakember. Hozzátette, az elmúlt hetekben a vallásoktatással kapcsolatban lezajlott vita is azt mutatja, nem létezik olyan romániai, vagy akár erdélyi magyar álláspont, amely összhangot tükrözne, mindig maradnak pro és kontra vélemények. "Az erről (melegházasságról, szerk. megj.) szóló döntést tagállami hatáskörben kell rendezni. Pozitív dolognak tartom, hogy léteznek olyan országok, ahol ezt pozitívan kezelik. Viszont nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Lengyelországban, mint Dániában vagy Svédországban. Ezt a kérdést tagállami mércével kell mérni, nem pedig európaival" – nyomatékosította Winkler Gyula.
Arra a kérdésre, ha egy EP-képviselőnek a társadalom többségi véleményét kell tükröznie, mivel magyarázható, hogy a román EP-képviselők elsöprő többséggel szavaztak a jelentés mellett, Winkler úgy válaszolt: „A román képviselőket kell megkérdezni arról, hogyan alakítják ki a szavazati döntésüket”. Hozzátette, a nem szavazat közös döntés volt Sógor Csabával. „Tudomásom szerint nincs otthon álláspontja ezzel kapcsolatban az RMDSZ-nek. Nem ideológiai alapon döntöttünk, hanem lelkiismereti alapon” – szögezte le a képviselő.
Megemlítette, hogy az RMDSZ EP-képviselői ellenben megszavazták azt a Tarabella-jelentést , amely a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szól az Európai Unióban.
Milyen hatása lehet a Panzeri-jelentésnek?
Egy ilyen jelentés nem kötelező érvényű a tagállamokra nézve, és mint ilyen nem lehet kötelezni sem a román törvényhozást, sem az igazságügyi minisztert arra, hogy terjesszen be egy törvénytervezetet, illetve eszközöljön jogszabály-módosítást – magyarázta Eckstein-Kovács Péter. A szenátus jogi bizottságának volt elnökének tájékoztatása szerint a jelentésnek csupán ajánlás-jellege van.
"Romániának viszont van mit kérnie az Európai Uniótól, gondolok például az MCV- jelentésre vagy Schengenre. Ekkor már politikai követelményként lehet a jelentésben leírtakat megfogalmazni, de önmagukban akkor sem kötelezők, viszont nagyobb a súlyuk. Ha én lennék lobbista ebben a kérdésben, ezen az úton próbálnék befolyást gyakorolni" – mondta a jogász.
Azért is meglepő a román EP-képviselők igen szavazata, mert a román szenátus jogi bizottsága múlt héten egyhangúan elutasította a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot korábban a képviselőház plénuma is megvétózta.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Sárospatakon vendégszerepel a szatmárnémeti Rokonok-előadás
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vendégjáték-meghívásnak eleget téve március 19-én, helyi idő szerint este 7-től a sárospataki Művelődés Házában játssza a Rokonok című produkcióját. A Babarczy László Kossuth- és Jászai-díjas érdemes és kiváló művész által rendezett előadás díszbemutatójára a társulat fennállásának hatvanadik évfordulójára rendezett ünnepségsorozat alkalmával került sor 2013 októberében, és azóta nagy sikerrel játssza a társulat itthon és külföldön egyaránt.
A sárospataki előadás immár a 25-ik lesz, de a magyarországi közönség láthatta már a produkciót Tiszaújvárosban, illetve bérletszünetben egy, bérletes előadásként hét alaklommal a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban.
A produkció 26-ik előadása is különleges alaklomhoz kötődik, ugyanis a teljes bevételt jótékonysági célokra fordítja a társulat. 2015. március 20-án, 19 órától a szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Házában látható az előadás, amely bevétele a Hans Lindner Alapítvány Reménysugár programját és az Északi Színház két, súlyos betegségben szenvedő munkatársát fogja segíteni. A jótékonysági előadásra jegyek még kaphatók a színház jegypénztárában, illetve előadás előtt egy órával is válthatók a művelődési ház bejáratánál.
A Rokonok a mi korunkról szól, még akkor is, ha a nyelv, amit beszélnek, a viszonyok, amelyeket megjelenítenek a húszas-harmincas évek világát idézik. Hihetetlenül aktuális mű: ha fellapozunk egy tetszőlegesen választott újságot, két-három olyan hírt biztosan találunk benne, amely alapja akár a móriczi történetből is származhatna. A Babarczy László által színpadra írt darab lemond a korábban általánosan elterjedt szövegváltozatok kegyességéről: a Móricz által a kor színházi ízlése szerint dramatizált változat helyett a regényhez fordul, annak szigorát, kérlelhetetlenségét és éleslátását idézi fel újra. Nem oldódik fel a zsánerek vagy a komikus ellenpontozás kiaknázásában, hanem – akárcsak a regény – őszinte „tragédiát” alkot. A puszta komikum helyét átveszi az irónia, a zsánerszerű jellemformálás helyét pedig a szó jó értelmében vett, kérlelhetetlen realizmus, ezen keresztül pedig a jól érezhető valóság-reflexió.
Ha a polgármestert vagy Kardicsot látjuk, nem pusztán sztereotipiákra gondolunk. Nem a nagytőke, a bankár, a politikus sematizált mumusait látjuk magunk előtt, hanem kortárs valóságunkat, amit a korhű díszlet és jelmez nem elfed, hanem éppenséggel aláhúz és kiemel – bizonyítva, hogy a mű keletkezése óta eltelt száz esztendő alatt társadalmunk képtelen volt túllépni legnagyobb problémáin. Úgy érezzük, ismerősek ezek az emberek. És valóban: találkoztunk már velük képernyőn, újságok címoldalain, rosszabb esetben személyesen is. Ilyenkor pedig egy kicsit Kopjássnak érezhettük magunkat. Ebben az értelemben Babarczy átirata és rendezése nem is elsősorban a rokonok, a nepotizmus, a korrupció témájáról szól, hanem – a rendező szavait idézve – a „szüzekről”. Azokról a fiatal-középkorúakról, akik hirtelen – váratlanul és készületlenül – a „dörzsöltek” világában találják magukat. Egy olyan világban, amelyben az estélyek a pénteki városházi gyűlések miatt vannak csütörtökön, ahol az interjúkat láttamoztatni kell, ahol az igazságnak csak a jog egyre szűkülő keretei között lehet helye...
maszol.ro

Nem bűncselekmény magyarellenes jelszavakat skandálni
A Kovászna megyei ügyészség nem indított bűnvádi eljárást a román nemzeti ünnepen Kézdivásárhely főterén kitűzött gyászlobogók ügyében, és ejtette a december elsején Sepsiszentgyörgyön magyarellenes jelszavakat skandáló Új Jobboldal ügyét is – közölte tegnap Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi tanácstag, aki mindkét megnyilvánulás ellen feljelentést tett.
Az NLP helyi vezetője elmondta, hogy az ügyészség szerint az elkövetők egyik esetben sem uszítottak gyűlöletre vagy diszkriminációra. A hatóság megállapította, hogy a gyászlobogók kitűzése a román nemzeti jelképek meggyalázásának minősült volna, de ezt a bűncselekményt a legutóbbi módosításkor törölték a büntető törvénykönyvből.
A politikus felidézte: filmezett képsorokat csatolt a feljelentéséhez, amelyeken az Új Jobboldal szimpatizánsai azt skandálták sepsiszentgyörgyi felvonulásukon, hogy Kifelé a magyarokkal az országból! – az ügyészség azonban úgy vélte, hogy a jelszóhoz nem társultak olyan gesztusok, amelyek közvetlenül vagy közvetve nemzeti gyűlöletre vagy diszkriminációra uszítottak volna. Guruianu csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az ügyészség „a szélsőségesek malmára hajtja a vizet”.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Elemző könyv jelent meg az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázadáról
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Borbély Zsolt Attila politológus-közíró Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvét mutatják be ezen a héten Székelyföld több városában. A Partium kiadó által 2014 decemberében megjelentetett könyv lépésről-lépésre végigköveti az elmúlt 25 év történetét.
A szerző az MTI-nek adott interjúban elmondta, hogy az autonómia nemzetstratégiai szükségszerűségéhez mérte az elmúlt 25 év eseményeit, mert úgy gondolja, az erdélyi magyarság nemzeti érdeke az autonómia elérése. „1989 óta az autonómiánál többet nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenlő a felmorzsoltatással” - jelentette ki Borbély Zsolt Attila. Hozzátette, bár sokan vitatják, ő meghatározhatónak tartja a nemzeti érdeket: ez a nemzet szellemi, kulturális, morális és lélekszámbeli gyarapodása.
Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet első, későbbi kihatásokkal is bíró fontos momentumaként 1989. december 25-ét említette, amikor a megalakuló magyar szervezet Romániai Magyar Demokrata Szövetségként (RMDSZ) határozta meg magát. Szerinte szerencsésebb lett volna a romániai helyett az erdélyi önmeghatározás, mert ez a közösség őshonosságát hangsúlyozta volna.
1992. október 25-ét is fontos fordulópontként említette, amikor az RMDSZ döntéshozó szerve, a Küldöttek Országos Tanácsa elfogadta a Kolozsvári Nyilatkozatot. A dokumentum első ízben állt ki határozottan az autonómia mellett.
Az elvont autonómiakövetelést az 1993-as brassói kongresszus fordította le a program és az alapszabály nyelvére. A kongresszus kétéves határidőt adott azoknak az autonómiacentrikus lépéseknek a megtételére, amelyek nem ütköznek a román törvényi szabályozásba. Ezeket a lépéseket, mint például a nemzeti kataszter összeállítása, azonban az RMDSZ vezetése elmulasztotta megtenni - vélekedett.
Borbély Zsolt Attila szerint 1996. november 28-án „ágyazott meg az RMDSZ” máig érvényes politikájának.
Ekkor úgy lépett be a kormánykoalícióba, hogy semmiféle előzetes garanciát nem kapott programja részleges megvalósítására sem. Ezzel a szövetség feladta a legfontosabb eszközét: a külpolitikai nyomásgyakorlást - tette hozzá.
A szerző az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezetek megalakulását tartja újabb fordulópontoknak. Mint emlékeztetett, 2003-ban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), 2008-ban a Magyar Polgári Párt (MPP), 2011-ben pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alakult meg.
Az MPP megalakítását szerinte az RMDSZ váltotta ki azzal, hogy román hatalmi segédlettel megakadályozta a magát szintén civil érdekvédelmi szervezetként meghatározó Magyar Polgári Szövetség választási indulását. Az EMNP megalakulása szerinte annak következménye, hogy az MPP „saját elnöke foglyává vált”, és azok, akik egyszerre voltak hívei a nemzeti érdekeknek és a demokráciának, kénytelenek voltak saját pártot alapítani.
Borbély Zsolt Attila úgy látta, hogy előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor az RMDSZ nem tudja átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. „Ha sikerülne egy autonómiacentrikus cselekvési egységet létrehozni az RMDSZ, az MPP és az EMNP között, akkor ez az időpont jelentősen kitolhatóvá válna. Ha nem, akár már a 2016-os parlamenti választásokon is előfordulhat, hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül marad a román parlamentben” - jelentette ki.
A politológus elmondta, annak ellenére sem esett nehezére elemzőként tekinteni a politikai történésekre, hogy kezdetben az RMDSZ-ben politizált, jelenleg pedig az EMNT országos alelnöke.
„Nem vagyok hajlandó egyet jobbra ütni, egyet pedig balra, hogy objektívnek tűnjek. Ha nem középen van az igazság, akkor ezt ki kell mondani” - jelentette ki Borbély Zsolt Attila.
Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvet a hét során Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön mutatják be. Kolozsvár, (MTI)

Erdő-újratelepítés: több millió csemetét ültetnek
Milliókban mérhető azoknak a facsemeték a száma, amelyeket heteken belül elültetnek a Hargita megyei erdőkben. Az erdészeti hivatalok csak a felmelegedést várják, hogy elkezdhessék a munkát. Az ültetőanyag egy részét saját csemetekertekben nevelik, sok esetben az erdőtulajdonosok is kiveszik részüket az ültetésből.
A csíki erdőkben az újratelepítés során a legtöbb esetben lucfenyő csemetéket ültetnek idén tavasszal is. Mivel a hegyekben még hó van, itt többnyire csak áprilisban lehet munkához látni.
Az elmúlt évhez viszonyítva idén valamivel nagyobb területet, 170 hektárt ültetnek be a Csíki Magánerdészet ügykezelésébe tartozó erdőkben, ehhez összesen 800 ezer facsemetét használnak fel – nyilatkozta érdeklődésünkre Májer Emese, az erdészeti hivatal vezetője. Hozzátette, kisebb százalékban hézagpótlást is végeznek. „Az új üzemtervezés során nagyon sok területet, amelyet az államtól visszakaptak, most a tulajdonosoknak kell beültetniük. Vannak közbirtokosságok, amelyek megtermelik a csemetéket, illetve más termelőktől szerzik be. A legtöbb most is a lucfenyő, van még jegenyefenyő, vörösfenyőt általában a hegygerincekre ültetnek” – közölte. A gyakorlat szerint a csemetetermelők jelzik, hogy mikor tudják kiásni a fákat, és akkor felkészülnek az ültetésre a tulajdonosok is.
A szépvízi erdészeti hivatal felügyeletébe tartozó erdőterületeken 22 hektáron lesz csemeteültetés, 7 hektáron pedig hézagpótlás. Ezekhez a munkálatokhoz a csemeteszükséget 120 ezer darab – tudtuk meg Szabó Máriától, az erdészeti hivatal vezetőjétől. Saját csemetekertben nevelt fákat ültetnek el ebben az évben is, főként lucfenyőt, illetve jegenyefenyőt. „Nem függünk mástól, azért is termeljük, hogy ami nekünk szükséges, az legyen meg. Vörösfenyőből kevés kell, azt vásároljuk” – tájékoztatott Szabó Mária. Mivel még az erdőben sok helyen fél méteres hó van, az ültetést később kezdik, húsvét előtt a csemetekertben sem tevékenykednek.
A Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság szintén jelentős méretű erdőtelepítést végez a tavasz folyamán a megyében. Rafain Ildikó, az igazgatóság illetékese arról számolt be, hogy az állami tulajdonú erdőkben 110 hektárt ültetnek be, illetve 31 hektáron végeznek hézagpótlást a korábbi ültetvényekben. Ez összesen öt erdészeti hivatal felügyelete alá tartozó területeken történik. Az állami erdészet által szerződés alapján ügykezelt erdőkben 242 hektárt ültetnek be csemetével, hézagpótlás 48 hektáron lesz. Mint eddig is, a lucfenyő foglalja el az első helyet az elültetendő fafajták közt, emellett jegenye-, vörös- és feketefenyő, tölgy és hegyi juhar is van a választékban. Az említett területeken összesen 1 millió 542 ezer facsemetét ültetnek el, a munkát március végén a homoródi erdészeti hivatal körzetében kezdik, Csíkban csak áprilisban lehet ezt végezni – tudtuk meg.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Letartóztatták Mezei Jánost
30 napos előzetes letartóztatásba helyezte a Marosvásárhelyi Táblabíróság Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós polgármesterét.
Információink szerint a DNA ügyészeinek fellebbezése nyomán született ez a döntés, akik arra hivatkozva kérték a házi őrizet helyett az előzetes letartóztatás elrendelését, mert álláspontjuk szerint Mezei János megszegte a munkavégzés alól való felfüggesztés szabályait.
Mint ismeretes, a DNA január végén indított eljárást hivatali visszaélés, valamint zsarolás gyanúja miatt a polgármester ellen, és egyben hatvan napra eltiltotta a hivatali munkavégzéstől. Egy hete a marosvásárhelyi törvényszék házi őrizetre súlyosbította a döntést, a DNA fellebbezése nyomán pedig a Marosvásárhelyi Táblabíróság szerdán, március 18-án 30 napos előzetes letartóztatásra változtatta az ítéletet. Úgy tudjuk, a polgármestert már a döntés után fogságba is helyezték.
A korábbi, januárban hozott bírói döntés kimondta, hogy Mezei Jánosnak semmilyen formában nem szabad kapcsolatba lépnie az őt feljelentő Virág Zsolttal és annak testvérével, valamint a vád szerint törvénytelenül eladott 400 négyzetméteres telek megvásárlójával, Portik Csaba vállalkozóval. Ugyanakkor nem végezhette polgármesteri munkáját sem.
A bíróság egyelőre nem közölte indoklását és azt sem, hogy a tiltó rendelkezések közül melyiket szegte meg a hatóság szerint a polgármester.
Madaras Szidónia, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal szóvivője megerősítette a 30 napos előzetes letartóztatás tényét, hozzátéve, hogy ennél több információt, indoklást velük sem közöltek még.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Gyanúsítottként hallgatták ki Băsescut egy zsarolási ügyben
Gyanúsítottként idézték be Traian Băsescut szerdán a román legfőbb ügyészségre a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivőjének feljelentése alapján, aki fenyegetéssel és zsarolással vádolja a volt államfőt.
Băsescu egy tavalyi televíziós nyilatkozatban azt mondta az őt folyamatosan támadó szenátorról, hogy jobban tenné, ha férje ügyeire figyelne, mert azt általa vezetett polgármesteri hivatalban gyanús dolgok történnek, és lehet, hogy egy este már nem találja otthon. Arra utalt, hogy Gabriela Firea férjét bármikor letartóztathatják.
A PSD szóvivője szerint azért tekinthető zsarolásnak Băsescu figyelmeztetése, mert ő szenátorként az államfő családjának ingatlanügyeit vizsgáló parlamenti különbizottság tagja és ezzel a kijelentéssel Băsescu meg akarta félemlíteni őt.
A volt államfő mintegy félórát tartózkodott a legfőbb ügyészség épületében. A feljelentő ügyvédje szerint Băsescu nem nyilatkozott az esetet vizsgáló ügyész előtt: egyelőre tanulmányozni akarja az ügy aktáit.
Băsescu sem érkezéskor, sem távozáskor nem nyilatkozott a sajtónak, de korábban, amikor megtudta, hogy gyanúsítottként kell megjelennie az ügyészségen, újabb éles támadás intézett mind Firea, mind pedig a legfőbb ügyész ellen. Fireáról azt állította, hogy gyanús üzleti kapcsolatai voltak egy, a hírhedt Szekuritáté volt kommunista titkosszolgálat pénzeit forgató céggel, Tiberiu Nițu legfőbb ügyészről pedig azt mondta, hogy sorkatonaként emberekre lőtt az 1989-es forradalom idején a televízió épületénél.
A legfőbb ügyészség már tavaly áprilisban közölte, hogy bűnvádi eljárást indított az államfő ellen, de annak gyakorlatba ültetését felfüggesztette, amíg Băsescu mentelmi jogot élvez. A fenyegetést 3 hónaptól egy évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal bünteti az új román büntető törvénykönyv, míg a zsarolást egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel.
A legfőbb ügyészség januárban közölte, hogy az elnöki hivatalból tavaly decemberben távozott Traian Băsescu neve 68 bűnügyi aktában szerepelt az elmúlt tíz évben, és ebből hét esetben még vizsgálódik az illetékes vádhatóság.
MTI
Székelyhon.ro

Román és magyar iratokat is hamisított egy bűnszövetkezet
Magyar iratokat is hamisított a Moldovai Köztársaságban az moldovai–román bűnszövetkezet, amely több országban is tevékenykedett, és amely tagjait a napokban helyezték előzetes letartóztatásba Romániában – írta szerdán az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap.
A komoly lapok között piacvezető jobboldali újság nyomozati forrásokra hivatkozva közölt részleteket a nemzetközi bűnbanda tevékenységéről és leleplezéséről.
Az alvilági szervezet moldovai tagjai iratok hamisításával, a romániaiak pedig a lejárt útlevelek, biztonsági fóliák beszerzésével és potenciális vevők beszervezésével foglalkoztak. Egy, személyi igazolványból, jogosítványból és útlevélből álló román iratcsomagért háromezer eurót kértek.
A hamisítók román okmányokra szakosodtak, de az Evenimentul Zileiben közölt lehallgatási jegyzőkönyvből kiderül, hogy a banda lebuktatásában kulcsszerepet játszó fedett nyomozóknak egy csomag magyar iratot is sikerült vásárolniuk négyezer euróért.
Az álvásárláskor a Gy. Zsolt-Róbert nevű gyanúsított azzal dicsekedett a magát „Mihai Stănescunak” kiadó nyomozónak, hogy az Egyesült Államokban egy körözés alatt álló személyt is átvitt a határellenőrzésen, mert az általuk gyártott iratokkal a „lámpás” (ultraibolya, illetve infravörös) vizsgálaton is át lehet menni.
A nyomozók kiderítették, hogy a speciális tintát a Máramaros megyei lakosság-nyilvántartó hivatal egy alkalmazottja szerezte be számukra, különböző biztonsági elemeket Kínából kaptak, a hamis iratokat pedig buszsofőrök csempészték át a román–moldovai határon.
A Romániában letartóztatott 15 gyanúsított három feltételezett bűntársát Moldovában csukták le. A román lap egy beismerő vallomás rögzítő jegyzőkönyvből is idéz, amelyből kiderül, hogy amikor „igényesebb munkára” volt szükség, a moldovaiak kijevi és moszkvai hamisítókhoz fordultak segítségért.
Az Evenimentul Zilei úgy tudja, hogy a múlt hónapban terrorizmus gyanújával Olaszországban elfogott öt szíriai állampolgár a most leleplezett román–moldovai bűnbandától szerzett be román és cseh hamis iratokat. A letartóztatási javaslat indoklásában az ügyészek rámutattak: a bűnbandát belügyi alkalmazottak is segítették, ami alááshatja az ország nemzetközi hitelét és hátráltathatja Románia felvételét a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe.
Székelyhon.ro

Veszélyben az egyetlen magyar óvoda Galócáson
A magyar elemi iskola létét is megkérdőjelezné a galócási óvoda megszűnte. Kevés a gyermek, a fejkvóta szerinti pénzelosztás miatt a béralap nem lesz elegendő. Egy pedagógusnak távoznia kell. A legkisebb közösség megszüntetése lenne indokolt, amely éppen a négy óvodással működő magyar csoport.
A bezárás veszélye áll fenn a galócási magyar óvoda esetén – terjedt el a hír egyszerre két forrásból is. Az egyik vészharangot a helyiek kongatták, felhívva a figyelmet a visszafordíthatatlanra, segítséget kérve, a másikat pedig az Iskolák veszélyben program életre hívói, összegző képet nyújtva a magyar oktatás helyzetéről, bemutatva azokat a tanintézeteket, amelyek léte veszélybe került.
A Közpolitikai Elemző Központ kezdeményezésére indított programból kiderül, 2006 óta folyamatosan csökken az erdélyi magyar gyermekek száma, 2010-ben először következett be az, hogy a magyar újszülöttek száma tízezer fő alá esett, az elmúlt években pedig további 15 százalékos csökkenést mértek.
Az iskolakveszelyben.ro honlapon közzétett információkat, mint olvasható, azért osztották meg, hogy a kritikus pontok ismeretében a tennivalókat közös gondolkodás eredményeként meghatározhassák a döntéshozók. A portálon „veszélyeztetett” címkével szerepel Galócás is. „Nagyobb veszély a magyar óvodai csoportot fenyegeti, amely már pár éve kritikus létszámmal és csak speciális engedéllyel működik, jelentős pozitív változásra pedig az elkövetkező években sem lehet számítani” – olvasható az óvodai, iskolai létszám változásairól közölt tanulmányban.
Galócáson a magyar elemisták oktatása összevont osztályban történik. Utánpótlásukat az egyetlen magyar óvodába járó gyerekek kellene biztosítsák. Az ő számuk összesen négy, de esély van arra, hogy eggyel növekedjen. Ez a legkisebb létszámú csoport a település tanügyi rendszerében, így amikor felvetődött, hogy a fejkvóta szerinti bérezés miatt egy pedagógusi állást meg kell szüntetni, erre mutatkozott a legnagyobb esély.
„Amennyiben a magyar óvodai csoport megszűnik, a kicsiket román csoportba kell írassák a szülők. Az alternatívát, hogy a hat kilométerre fekvő maroshévízi óvodába ingáztatják a gyerekeiket, a szülők aligha engedhetik meg maguknak. Még az ötödik osztályosoknak is hátrányos, hogy Maroshévízre járnak iskolába” – közölte a Székelyhonnal Isán Sándor, Galócás volt alpolgármestere, a helyi RMDSZ elnöke. A veszélyt ő is közelről látja, felesége, Isán Margit az összevont magyar egy-négyesek egyetlen tanítónője. A pedagógus belátja, hogy kevés a diák, kicsi a pénzalap, tudja, hogy a magyar óvodai csoport a legkisebb, így azt is elhiszi, hogy ez indokolná a döntést és nincs mögötte magyarellenesség. Szerinte mégis lehetne mód arra, hogy a magyar oktatás végveszélybe ne kerüljön: „egy napközi és két román nyelvű óvoda van Galócás községben. Ha ezek közül szűnne meg egy, mind a magyar, mind a román oktatás fennmaradhatna”.
A tanítónő ez ügyben már levelet írt Magyari Tivadarnak, az RMDSZ oktatásügyi főtitkárhelyettesének, segítséget kérve az óvoda megmentéséhez. Levele eljutott többek között Barti Tihamérhoz, aki galócási születésű és Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A levél tartalmát ismerte, Isán Sándor már tájékoztatta a helyzetről. „Ha az óvodai magyar oktatás megszűnne, az maga után vonná az iskola megszűnését is” – nyilatkozta az alelnök. Meglátása szerint a szegény szülőknek egy lehetőségük maradna: román osztályba íratni gyereküket. Szerinte igaz ugyan, hogy így megtanulnának románul, ez nyereség lenne, de eltörpülne az óriási veszteség, az anyanyelvi oktatás hiánya mellett.
Tudni kell azt, hogy a négytagú óvodai csoport működése mostanig is speciális engedéllyel volt lehetséges. Ezt az iskola vezetősége kérheti, de csak a tanfelügyelőség és minisztérium adhatja meg. Mindezek mellett mindenkinek jól jöhet a segítsége, így Barti Tihamért is arról kérdeztük, mit tud ő tenni. „Az ügyben tárgyaltam a prefektussal is, feltártam a helyzetet, elmondtam, szerintem nem azt kell nézni, hogy szüntethető meg, hanem hogy miként menthető meg a magyar óvodai csoport. Jean Adrian Andrei prefektus egyetértett velem, ígérte, lehetőségek szerint a megmentés segítségére lesz. Bízom ebben, hiszen ő is galócási születésű” – nyilatkozta a megyei tanács alelnöke.
A galócási magyar óvodai csoportot rövid távon a következő tanévre kiadott speciális engedély tarthatja meg, amit a beiratkozások lejárta után kell igényelni. A magyar oktatást hosszú távon viszont csak a gyereklétszám növekedése mentheti meg. Jelenleg Galócás lakosságának 20,67 százalékát teszi ki az 514 magyar. Karácson Tibor, a galócási római katolikusok lelkipásztora is úgy vélekedik, ha az édesanyák nem fogadják el a gyermekáldást, akkor nincs kiút, megsemmisül a vallás, az iskola, a falu. Az iskola, az oktatás, a vallás nem azé, aki meghal érte, hanem azoké, akik élnek érte, és vállalják a nehézségek ellenére is a gyermeket, azaz a jövőt.
A jelen viszont arról szól, hogy van négy gyerek a magyar csoportban. Ősztől lehet, hogy öt lesz. Ez azon múlik, hogy a cigány édesanya kitart-e ígérete mellett, és magyar osztályba íratja-e jelenleg hároméves csemetéjét. A magyar pedagógusok reménykednek. Elvégre a gyermek csak magyarul tud, más nyelven nem.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Lesznek még meglepetések
A kormányfő nem hátrál. Már tizenhárom volt minisztere keveredett korrupciós gyanúba, pártjának oszlopos tagjai sorra dőlnek ki mellőle – a nagy előd, Adrian Năstase már eltűnt, de gyülekeznek a felhők az alapító Ion Iliescu volt államfő fölött is, a szintén kezdetektől irányító Viorel Hrebenciuc már ázik, az após, Ilie Sârbu lapul, a sógor, Iulian Herţanu fogdában, a jó barát, Sebastian Ghiţă bírósági felügyelet alatt, Liviu Dragnea – Ponta helyettese a pártban és a kormányban – szintén vizsgálat alanya, az üzlettárs, Dan Şova letartóztatás előtt áll, és várható még néhány szennyes ruha kiteregetése a pár napja fogdában levő, a szociáldemokratákból már korábban kirúgott, de igen sok lében kanál Marian Vanghelie részéről.
Alsóbb szinteken is hullnak a fejek, de az egyszerű képviselőkre vagy részlegvezetőkre már alig jut a közvélemény figyelméből, mert a nagyágyúk kihallgatásai után egyre újabb letartóztatások következnek, és most már az a fő kérdés, hogy a dominószerűen összeomló hatalom maga alá temeti-e a miniszterelnököt, és mikor.
Victor Ponta az utóbbi időben igen sokat veszített arroganciájából (is) – a nyilvánosság előtt sokkal visszafogottabb –, de aligha mély gyökerű átalakulás ez. Hiszen jó néhány politikai és erkölcsi válságot átvészelt már a kormányfői székben, és valószínűleg esze ágában sincs feladni ezt a pozíciót, ahol még mindig igen sok szálat mozgathat. A nem tudok semmit, nem szólok bele kijelentések mögött ugyanis aktív védekezésbe kezdett: érezhetően erősödik egyfajta háttérzaj, valakik már hangosan szörnyülködnek a bilincses letartóztatásokon, fogdai körülményeken, sőt, azért kezdtek aggódni, hogy nem lesz, aki dolgozzon, a sűrűsödő ügyészi eljárások miatt leblokkol az államgépezet. Vállalkozók panaszkodnak, hogy már egy hivatalnok sem mer aláírni semmit, mert nem vállalja a kusza törvények értelmezésével járó kockázatot, a kisemberek azért aggódnak, mert nem tudják a rendőrök megkenésével olcsóbban megúszni a közlekedési bírságot...
A diverzió nyilvánvaló, hiszen épp azért jutott ide az ország, mert az állandó kenegetés dacára is nehezen, csikorogva működtek az állam intézményei. A suttogó propaganda azért érdemel figyelmet, mert olyan kormánytól ered, amely szorongatottságában is képes pofon csapni a demokráciát és a választókat azzal, hogy 26 jogszabályt módosít egyetlen rendeletben, suba alatt. Ez pedig nem jó jel. Arra utal, hogy vannak még rejtett erőtartalékai, és afelől semmi kétség, hogy ezeket kinek a javára fogják felhasználni.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Huszonhat rendelet egy csapásra
Egyetlen sürgősségi rendeletben 26 korábbit módosított a kormány múlt heti ülésén, a legteljesebb titokban, minden előkészítés, közvita és tájékoztatás nélkül. Az idei 2-es számú sürgősségi kormányrendelet a péntek esti Hivatalos Közlönyben jelent meg, és olyan korábbi sürgősségi rendeleteket módosít, amelyeknek egymáshoz semmi közük sincs. A bennük foglalt intézkedésekről sem előtte, sem utána nem nyilatkozott egyetlen miniszter sem;
Victor Ponta kormányfő az újságírók kérdésére tegnap kijelentette, hogy nem több rendelet egybecsomagolásáról, hanem több cikkelyről van szó, amelyeket pénzügyi intézkedések kötnek össze. A megarendelet címe semmitmondó: Sürgősségi kormányrendelet egyes jogszabályok módosításáról és más intézkedések. Szakértők szerint a kormány így próbálja elrejteni azt a külföldről is sokat bírált gyakorlatot, miszerint a parlament feje fölött, sürgősségi kormányrendeletekkel irányítja az országot. Egy ilyen jogszabály veszélyes precedens, és az alkotmánybíróságon el kellene buknia – véli több civil szervezet is, amelyek Victor Ciorbea ombudsman közbelépését és Victor Ponta kormányfő lemondását követelik. A román kormányt az Európai Bizottság (EB) idei, január 28-án közzétett jelentése is bírálta azért, mert törvénytervezetek helyett sürgősségi rendeletekkel irányítja az országot; a jelentés a nép ügyvédjét, Victor Ciorbeát is elmarasztalja, amiért nem támadta meg az alkotmánybíróságon azokat, amelyek csakis az ő hatáskörébe tartoznak. A 2015/2-es megarendelet többek között a következőket mondja ki: a román Lottótársaság bevételeinek 2 százalékát kulturális projektekre lehet fordítani, az energiaügyi minisztérium kölcsönöket adhat és szenet vehet a nukleáris energiavállalatnak, az állami intézmények által nyújtott támogatások legkevesebb 40 százalékát egészségügyi, tanügyi és sportcélokra kötelező fordítani, és legfeljebb 20 százalékát más tevékenységekre, a helyi rendőrség alkalmazottai kaphatnak élelmiszerpótlékot, a vezetőtanácsok tiszteletdíja nem változik (de ez alól vannak kivételek), az Első ház program résztvevői második ingatlant is vásárolhatnak azonos feltételekkel, a művelődési tárca húszezer eurós tagsági díjat fizet a Traduki hálózatnak, a határon túli románok tájékoztatására és rendezvényeire fordítható összegek a kormányfőtitkárság költségvetésében szerepelnek, a hibrid gépjárművek adóját 95 százalékkal csökkentik, az igazságügyi minisztérium felhasználhatja tartalékalapját a börtönbeli körülmények javítására, a korrupció- és terroristaellenes ügyészségek vezetői és a prefektusok is kapnak protokollpénzt, az önkormányzatok vehetnek fel kincstári kölcsönt európai uniós terveik megvalósításához.
A megarendelet ellen 13 civil szervezet lépett fel, közleményben kérik Victor Ciorbea ombudsman közbelépését, és emlékeztetnek arra is, hogy a sürgősségi kormányrendeletek miatt már hatodik alkalommal fordulnak a nép ügyvédjéhez. Az aláírók szerint a 26-ból egyik rendelet sem sürgős és nem is alkotmányos. Az APADOR-CH (Helsinki Bizottság) emberjogi szervezet statisztikái szerint az utóbbi 11 évben háromnaponként született egy sürgősségi kormányrendelet Romániában: 2004-től 2014-ig összesen 1548, évente átlag 145. Ez azt jelenti, hogy Románia minden hatvanadik órában rendkívüli helyzetben volt, amikor a kormánynak azonnali döntést kellett hoznia a parlament helyett. A legtöbb sürgősségi rendeletet – 228-at – 2008-ban, a legkevesebbet – 94-et – 2014-ben fogadták el, de ez is sokkal több az indokoltnál egy európai uniós tagállamban. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Március 15. – Vajdasági vendégekkel ünnepelt Sepsiszentgyörgy
Évszázados álmunk valósult meg azzal, hogy hivatalos látogatás alkalmával Székelyföldre jöttünk székely testvéreinkhez, és éppen a magyar szabadság napján, közös nemzeti ünnepünkön – mondta lapunk érdeklődésére Bogos Tivadar, Székelykeve polgármestere, aki a holnapi sepsiszentgyörgyi központi ünnepség egyik meghívottja.
A negyvennégy tagú küldöttség a magyar nyelvterület legdélebbi magyar településéről Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármester meghívására érkezett Háromszékre.
Az esemény rendkívüliségét az adja, hogy a délvidéki Székelykeve önkormányzatának ez az első hivatalos látogatása Székelyföldön. A helyi tanács képviselői mellett a csoportban vannak a helyi művelődési élet, a civil társadalom, a sportszervezetek, a hagyományőrzők képviselői, akik tegnap részt vettek a Székely Mikó Kollégium diákjaival és tanáraival együtt a gróf Mikó Imre-szobornál tartott megemlékezésen (fotó), majd a Székely Nemzeti Múzeumba látogattak, ma Ma-défalvára utaznak, holnap részt vesznek a sepsiszentgyörgyi ünnepségen.
Otthon csak a mesékből, balladákból ismerjük Székelyföldet, nem tanultunk róla a történelemórán, de pontosan érezzük, mit jelent a székelyek autonómiaharca, mit akarnak, és azzal a szándékkal jöttünk, hogy elhozzuk a székelykeveiek szeretetét, ölelését – mondta Bogos Tivadar.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fogaras szórványvilágában (Magunk keresése)
Fogarasföld központjában lépten-nyomon kísért a magyar múlt: várának megannyi magyar vonatkozása, Árva Bethlen Kata és Ignácz László síremléke, az Alpár Ignác tervei alapján épült egykori főgimnázium, a mostani Radu Negru Líceum impozáns épülete, ahol Babits Mihály tanított, avagy Mikszáth emléke, akit egykoron országgyűlési képviselővé választott a város és a kerület népe, s aki Magyarország lovagvárai című, 1890-ben megjelent s azóta több kiadást megért könyvében mutatja be a Fogarasi várat. Mindkét jelességnek emléktáblát állított a város magyarsága.
„A hagyomány szerint – írja Mikszáth – Apor László vajda építette Fogaras várát 1299-ben. Ugyanaz az Apor, akinek a lányába beleszeretett Ottó magyar király. A vén Apor odacsalogatta koronástul, aztán elfogatta, bezáratta a várába, a koronát pedig ott tartotta magánál. Mozgalmas történelmi események fűződnek ez ódon falakhoz. Fölelevenül a múlt, amint ide belép az ember. Íme a nagy terem, ahol annyi nevezetes országgyűlés folyt le. Amott, abban a szögletszobában feküdt a ravatalon I. Apaffy Mihály 1690. április 15-én. A kápolna is ép még. Ide jártak imádkozni Erdély fejedelemasszonyai. Mert e vár sok ideig volt a fejedelemnők tulajdona. Északkeleti részén vannak a föld alatti börtönök. Sok úri lakó volt ezekben is. Itt senyvedt Haller János, Cserey János, a makacs Béldi Pál.”
Inkább anekdotának számít a magyarázat, amelyet Kőváry László közölt középajtai Benkő Józsefre hivatkozva, miszerint a vár építésénél a munkások fából készült pénzjegyeket kaptak, amit aztán ételre váltottak, s azokat a nép fagarasnak nevezte. Innen jönne Fagaras, vagy mint ma mondjuk, Fogaras várának, sokkal később pedig a városnak a neve. Aggasztóan alakult azonban a lepergett századok alatt a magyarság jelenléte. 1910-ben 6579 lakosából 3357 magyar, 2174 román és 1003 német volt, felekezet szerint 1409 római katolikus, 1323 református, 1262 görög katolikus, 1003 görögkeleti, 830 evangélikus, 514 izraelita, 229 unitárius és 9 egyéb. Az azóta eltelt kerek egy század szinte hihetetlen változásokat hozott. A 2011-es népszámláskor a város összlakossága 30 700 volt, amelynek 83 százaléka görögkeleti vallású, 1,8 százaléka református, 1,37 római katolikus. Az unitárius és evangélikus magyarokat a más vallásúak közé sorolták.
Az önerőből felújított református templomban ünnepelte a város mind a négy felekezete a magyar szabadság napját. A jelen levő lelkészektől a gyülekezetek lélekszáma felől érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy jelenleg 700 református, 280 magyar katolikus, 83 unitárius és 40 magyar evangélikus egyháztagot tartanak nyilván, összlétszámuk 1103. Szász Tibor református lelkipásztor szerint a valóságban ez a szám elérheti az 1500-at.
Fogaras magyar szórványnépe fokozatosan apad. A városban nem működik magyar iskola, s az óvodáskorú kisgyerekeknek is a római katolikus gyülekezet adott helyet, vállalva az óvoda működésének kiadásait is – tájékoztatott Tamás Barna plébános, aki 280 román anyanyelvű római katolikus lelki gondozója is. Két éve nincs állandó papja a helyi unitárius közösségnek, beszolgáló lelkészük Székely János tusnádfürdői tiszteletes. A magyar evangélikus hívek lelki gondozója Illyés Sándor oltszakadáti lelkész.
Meghívottként ünnepeltem március idusán a szomszédos Brassó megye városában. Kisebb méretű plakáton hívták közös megemlékezésre a fogarasi magyarokat. A templomban sepsiszentkirályi Vida Dánielre, a fogarasi harcok hősére emlékeztünk, akinek az unitárius lelkészi hivatal előcsarnokában 2002-ben helyeztek el emléktáblát. Fellépett a fogarasi ökumenikus dalárda, vezényelt az ozsdolai születésű Palkó Sándor katolikus kántor. Kocsárdi Manyika művésznő Vörösmarty Szózatát adta elő.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Messze van a Putna töve
Már csak azért is messze, mert ott volt Magyarország és Románia hivatalos, közös megegyezés alapján kijelölt országhatára. „Ott kell meghúzni a határt, ahol a szomszédos települések tulajdonjogi területei találkoznak” – hangzott az általános vélemény a már 1791-ben állandósult határokról. Ennél helyesebbet nem lehetett volna kitalálni.
Nem ezt tették azonban politikus-geográfusaink az 1968-as megyésítéskor, amikor Vráncsa és Bákó megye határát feltolták a Kárpátok főgerincére, s hatalmas erdőket, legelőket e két megyéhez csatoltak. Idegenvezetőnk, Páll István ozsdolai közbirtokossági elnök egy évtizede hadakozik a foksányi törvénykezőkkel, de sajnos talpalatnyi területet sem sikerült visszaszereznie a 2400 hektárnyi erdővagyonból. Átlátható a ma ott ítélkezők akarata: telekkönyv ide, telekkönyv oda, közel negyedszázada tarolják Bereck, Ozsdola, Gelence és a szomszédos községek hivatalos erdőbirtokait. A Putna festői völgye pedig hallgat. Ez jelölte a határt a Gór-havastól a Putna tövéig, nyugati partján egy hegyormon pedig avar takarja Putna várának sejtelmes romjait, amely határainkat őrizhette. „Könyvet lehetne írni mindenről, ami itt rólunk beszél – részletezte Páll István. – A két világháború emlékeiről, a Kádár út nevéről, amelyen székely kádárok vándoroltak Greşuba és Tulnici-ba, s hordóikban hozták a szub-kárpáti dombok levét zimankós, hideg hazájukba.” Ha utunkat a Lipséről Vráncsa megye irányába lejtő műúton folytatjuk, délkelet felől emelkedik a Jáhoros- és Lipse-patak által közrefogott 1182 méter magas Kovás- vagy Kovácskő-tető. A szájhagyomány szerint e hatalmas sziklában a székely rovásírás jegyeit lehet felismerni. Leérkezünk a völgybe. Most is áll az egykori határnál a Nyáguly-féle ház, itt a dombocska, ahol a magyar határőrbódé (s a román pichet) állt, lent pedig a Jáhorosi borvizes feredő, amelyben ozsdolai pásztorok kúrálták lábukat. Vráncsa megye Putna völgyének védelme céljából Putna-Vráncsa Natura 2000-es területet létesített, de mint láttuk, gyors ütemben irtják itt is az erdőket, teherkocsik százai szállítják Tulnici felé a rönkfát.
A történelemmé ványolódott régi adatokról a Putna tövétől három km távolságra lévő Greşuban, egy kávé és lélekerősítő mellett beszélgettünk Páll Istvánnal. Népes falucskává fejlődött ez a hegyek közötti szomszédtelepülés, új szállodát, új görögkeleti templomot emeltek az erdőmunkások egykori telepén. „A havasok vízválasztó vonalán túl, a magas, büszke Szemerkés keleti oldalán ered a Putna vize, hol csak csempészek által ismert titkos ösvényeken lehet továbbjutni... Jáhorosnál, a mostani határvonalon már belül, régi erődnek látszanak romtöredékei. A nép ezt most is Plájások várának nevezi. Hogy védművek voltak, mutatják az ott nemrég nagy mennyiségben talált fegyverek... Az összeszűkülő völgy egy most csak alapjában felismerhető fallal volt zárva, mi mutatja, hogy a szoros védelmére egykor kiváló gond volt fordítva” – írta Orbán Balázs 1868-ban. Ásatások nélkül nehéz lenne megmondani, hogy a völgyet elzáró falakat, az ott feltételezett erődöket mikor építhették. Erdély és a Havasalföld közti határ mentén a Kárpátok tetején lévő hegyi átjáróknál nagyon régi időktől fogva őrség működött. L. I. Marienburg Erdély nagyfejedelemségről 1813-ban írt földrajzában a Keleti-Kárpátokban negyedszáz hegyi átkelőhelyet jelöl meg. A moldvai fejedelmek már a középkorban megteremtették a plájások szervezetét, melynek éppen a határok őrizete volt a célja. A háromszéki őrjáratok parancsnoka 1591-ben a lécfalvi Várhegy, 1672-ben pedig Bodza és Ojtoz várának kapitánya volt. „Ozsdola a Vráncsai passusban lévén, mindenkor mind német és magyar strázsákat terheltetett” – írja egy 1690-ből származó okmány. A Via Vrancha-ról Apor Péter jóvoltából már 1431-ből írott okmány szól, ezt a fontos átkelőhelyet nevezik ma Kádár-útnak a környékbeliek. Itt halad át a Kárpátok gerincén a Foksány felé tartó országút, ebből ágazik le a Putnát követő erdőipari út, amelyen – körülbelül három km távolságra – a nyugatról lefutó Bábovics-patak tövénél van a Putna festői és sziklás völgyszorosa, s az erdőipari munkások egykori élelmiszerüzletének alapfala. A Putna két oldalán teraszosan kialakított hegyoldalakon emberi kéz nyomai látszanak. Itt lehetett a szorost elzáró erőd, a nép nyelvén a Plájások vára. – Szőcs István berecki lakos 1915–1923 között munkavezető volt a Putnában. 1921-ben, egy vadászat alkalmával mésszel rakott romtöredékre bukkant a Bábovics és az Asztag-patak közötti éles és meredek hegyorron – közölte néhai Bedő László nyugalmazott tanár Bereckben. Itt kellene a szakembereknek keresni Putna-Plájások várának romjait. Addig is, miként azt Orbán Balázs írta, a romok felett „némán ül a történelem múzsája, legfeljebb csak a regéknek csalékony tündére beszél előttünk érthetetlen nyelven”.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ törvényhozói nyilatkozatban ítélték el a sepsiszentgyörgyi ünnepség megzavarását
Az RMDSZ parlamenti csoportja elítéli a 2015. március 15-én, Sepsiszentgyörgyön történteket, és határozottan elutasítja a nemzeti ünnep üzenetének eltorzítását – olvasható a frakció kedden kiadott nyilatkozatában, amelyet a szövetség hírlevele közölt.
A törvényhozók felháborodását az váltotta ki, hogy a vasárnapi sepsiszentgyörgyi ünnepségen Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének felszólalását a tízezres nagyságrendű ünneplő közönségből többen hangos füttyel és pfujolással fogadták, és beszéde végét is bekiabálásokkal zavarták meg.
A nyilatkozatban rámutatnak: március 15. a modern magyar nemzet születésének pillanata, és ilyen értelemben minden magyar közös ünnepe, és az azt övező egység meggyőzően bizonyította Romániában a többségi nemzet számára, hogy tiszteletben kell tartani a magyar kisebbség ünnepeit, jogait, igényeit. Az RMDSZ-frakció szerint a hétvégi sepsiszentgyörgyi események elsősorban a nemzeti ünnep ideáljainak ártanak.
"Március 15. nem az egyének magánvéleményéről, csoportok sajátos nézeteiről szól, hanem nemzetünk közös értékeiről. A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, azt a morális jogot jelenti, amely önmagában nem sérti mások szabadságát. Sepsiszentgyörgyön egy kis számú magyar csoportosulás fontosabbnak érezte saját nézeteit hangoztatni, mintsem közös ünnepünket tiszteletben tartani. Ez az elenyésző kisebbség aránytalan mértékű kárt tett az ünnep méltóságában. Meggondolatlan tettük, a nemzeti ünnepünk megzavarása az elkövetőket minősíti" – fogalmazott keddi nyilatkozatában az RMDSZ parlamenti csoportja. A hagyományőrző huszárok felvonulásával, szavalatokkal, néptáncokkal és forradalmi dalokkal színezett nagyszabású sepsiszentgyörgyi ünnepségen az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság – nem karddal és lándzsával, de – tovább vívja szabadságharcát, mert ma is vannak olyanok, akik meg akarják fosztani nemzeti identitása alapjaitól.
Népújság (Marosvásárhely)

Újrakezdte működését a parlament alkotmánymódosító bizottsága
Újrakezdte működését kedden az alkotmánymódosítás előkészítésével megbízott parlamenti különbizottság. A testületben az RMDSZ-t képviselő Máté András frakcióvezető az MTI-nek elmondta: nem lát esélyt arra, hogy a jelenlegi erőviszonyok között kialakuljon az alaptörvény módosításához szükséges kétharmados többség.
A bizottság korábban kidolgozott alkotmánymódosító tervezete tavaly elbukta a normakontrollt: az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a tervezet 26 pontját, közöttük azokat a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt.
Bár üresjáratnak véli a munka újrakezdését, Máté András az MTI-nek elmondta, hogy az RMDSZ megpróbálja újrafogalmazni javaslatait, figyelembe véve a taláros testület kifogásait, de azt tartaná ideálisnak, ha teljesen új alkotmány születne. A kérdésre, hogy nincs-e jogi akadálya egy új alkotmány kidolgozásának (amelyet már nem kell véleményeznie az alkotmánybíróságnak), az RMDSZ frakcióvezetője úgy vélte, hogy elvileg ez lehetséges lenne, de az új alaptörvény elfogadását, illetve a jelenlegi módosítását is ellehetetleníti az, hogy a tavaly ellenzékbe vonult liberálisok aligha fognak együtt szavazni a kormányon lévő szociáldemokratákkal.
A 128 módosító javaslat közül 85-öt újra kell fogalmaznia a módosítást végző parlamenti bizottságnak. A taláros testület szerint a tervezet 26 pontja sérti az alkotmány 152. cikkelyét, amely az alaptörvény módosításának korlátait szabályozza. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
Az alkotmánybíróság erre hivatkozva kifogásolta a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó RMDSZ-es módosítási javaslatokat.
Az alkotmánymódosítást a parlament mindkét házában kétharmados többséggel kell elfogadni, és akkor lép hatályba, ha azt érvényes népszavazás is megerősíti. Mivel a szövegezőbizottságban is szükség van a kétharmadra egy-egy cikkely elfogadásánál, Máté András szerint elképzelhető, hogy nem is kerül sor parlamenti szavazásra, mert az új tervezetet nem sikerül kidolgoznia a bizottságnak.
Népújság (Marosvásárhely)

A MOGYE-ügy 70 év távlatából
A megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelő Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) március 13-i rendezvényének meghívott előadói, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szabó Béla és dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanárok az orvosi és gyógyszerészeti egyetem ügyét tekintették át nem csupán a címben feltüntetett 25, hanem a megalakulásától eltelt 70 év távlatából. A témához kapcsolódó vita során a hozzászólók a helyben topogás mélyebb okait és a továbblépés lehetőségeit vették számba. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban szervezett beszélgetésen Tubák Nimród, az MMDSZ elnöke adta át a szót a meghívott professzoroknak.
Küzdelmünk a román törvényeken alapul – szögezte le már a bevezetőben Szilágyi professzor, majd a Mihály király által 1945. május 28-án kiadott 407-es törvényerejű rendeletet ismertette, amely a magyarság létjogosultságát elismerve 1945. június 1-jével elrendelte a magyar tannyelvű orvosi kar létrehozását a magyar előadásnyelvű kolozsvári állami egyetem keretében. A 406-os törvényerejű rendelet pedig arról szólt, hogy az Észak-Erdélyből Nagyszebenbe telepített román orvosi kar visszaköltözik Kolozsvárra. Bár a királyi rendelet azt is leszögezte, hogy a klinikákon mindkét kar részére biztosítani kell a gyakorlati tevékenység lehetőségét, ezt a román fél már kezdettől fogva megszegte. Mivel nem engedték be a magyar kart a klinikákra, a fennmaradás érdekében kénytelenek voltak Marosvásárhelyre költözni, ahol az 1948-as tanügyi reform alapján váltak önálló intézetté.
Az erdélyi magyarság 1945-ben törvényesen kapott egy jogot, amit egy tulajdonnak tekinthetünk, s amit fokozatosan csorbítani kezdtek. Ha a kommunizmus alatt elvett épületeket vissza kellett szolgáltatni Romániában, akkor egy szellemi tulajdont, az anyanyelvű oktatáshoz való jogot úgyszintén – hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette, hogy ezt próbálják megakadályozni egy olyan játszmával, ami szerint az elvett tulajdont még a visszaszolgáltatás előtt rendbe kell hozni.
Bár a 2011-ben életbe lépett tanügyi törvény lehetővé tette az önszerveződést a három erdélyi multikulturális egyetemen, a MOGYE-n a tanárok lelkesedése, akik ezt életbe akarták ültetni, egy azóta is tartó kálváriába torkollott – mondta Szilágyi professzor, majd kitért a gyógyszerészeti kar körül kialakult botrányos eseményekre.
A diákszövetség megalakítása a mai nemzedékek számára mitikus ködbe vész – vette át a szót Lőrinczi Zoltán professzor, aki kiemelte az induláskor megnyilvánult töretlen egységet, lelkesedést, fegyelmet és szolidaritást, amit ma nehéz elképzelni. Az akkori "bányászjárásos" nehéz időkben nem volt könnyű elkerülni a hallgatók megosztottságát, de a szövetség, ami ma önkormányzatként működik, akkoriban mozgalomként alapozta meg azt, amire a későbbiekben építeni lehetett.
1945-ben az egyetem megalakítását aláírók nem számítottak arra, hogy egyéni csoportérdekek hol és hogyan fogják a magyar egyetem építését megakadályozni, s arra sem, hogy a klinikákon becsapják előttük a kaput, ami ma is folytatódik. 1968-ig Marosvásárhely a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt, s azért jöttek ide a betegek, mert magyarul szólt hozzájuk az orvos. Az egyetem gerincét 1962-ben egy telefonos utasítással roppantották meg, s ezt követően már nem az volt, amiért I. Mihály király "Isten kegyelméből" megalapította. Miközben az említett utasítást követően egyre fogyott a magyar hallgatók száma, és sokan az érvényesülés érdekében átálltak a másik oldalra, az államvezetés is beleszólt abba, hogy hány diákot lehet felvenni.
– Magyar nyelvű oktatást akarunk, de kinek? – tette szóvá Szabó Béla professzor, a magyar tanári kar vezetője a teremben levő hallgatók számára utalva, akikért a rendezvényt szervezték. Erdélyi magyar kisebbségiként folyamatosan tenni kell az anyanyelvi oktatásért, ahogy elődeink (hibáik ellenére) is tették a dolgukat. Ebben a tenni akarásban a diákság kellene a legmotiváltabb legyen. A mai oktatók pedig akár hátra is dőlhetnének a székükben, de nem teszik, mert fontos számukra egy olyan jövőkép biztosítása, miszerint érdemes Marosvásárhelyen magyar diáknak lenni, aki a végzés után megtalálja Erdélyben is a számítását. A továbbiakban elmondta, hogy hiába próbáltak a tanügyi törvénynek érvényt szerezni, ez a politikum bevonásával sem sikerült. Miután minden helyi kísérlet kudarcot vallott, a kormány felülről történő beavatkozása annak a létébe került.
Úgy gondoltam, hogy a XXI. század elején az Európai Unióban az emberi fejekben történt egy olyan fejlődés, ami lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjék az, amiért 1946-ban a magyar egyetem kénytelen volt Marosvásárhelyre költözni… Érdekes módon van egy sarkalatos törvény, s egy 17 tagú akkreditációs bizottság fölülírhatja a törvény azon rendelkezését, amely szerint a klinikai gyakorlat magyar nyelvű lehetne – tette szóvá Szabó professzor. Majd utalt a miniszterek jelenlétében aláírt hétpontos egyezségre, amit nem tartottak be.
Véleménye szerint blöff volt, hogy a gyógyszerészeti karon nem lesz felvételi vizsga. Sajnos, mindig az történik, hogy csavarnak kettőt a csavaron, majd visszacsavarnak egyet, s azt sikertörténetként tüntetik fel – mondta, majd megjegyezte, hogy a történtek során a közember reakciója keserítette el a legjobban. Akik nem a felvételi vizsga melletti kiállást vállalták, hanem már első perctől a kibúvókban gondolkodtak. Emellett a diákság hozzáállása is aggasztja, s úgy gondolja, hogy nemcsak a tanárok, a diákok oldalán is sok a tennivaló.
A hosszú beszélgetés során, amelyben a közönség egyes tagjai is aktívan részt vettek, a felmerült kérdésekre adott válaszokban tisztázódott egy sor kérdés, amit a kívülállók talán nem látnak pontosan, s még a körön belül lévők közül sem mindenki, az akadémikustól az utolsó éves hallgatóig.
Mivel a tanügyi törvény biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatást, erről a jogról nem lehet lemondani. A magyar tagozat önállósulására azért van szükség, hogy kiszámítható jövőt biztosítson a hallgatóknak, akik jelenleg hiába szerepelnek jól a rezidensvizsgán, szakorvosként csak kevesen tudnak a klinikákon elhelyezkedni. 50 év óta sajnos nem a magyar tagozat illetékesei választják ki az oktatókat, ami meg is látszik azon, hogy sokan nem vállalják velük a közösséget. Bár az utóbbi időben meghirdettek tanársegédi állásokat a magyar hallgatók számára is, azt olyan körmönfont módon tették, hogy ahol volt jelölt, azt elriasztották vagy nem engedték át a vizsgán, s ahol éppen nem volt, ott hoztak ki állást. A klinikákon egyre rosszabb a helyzet. A klinikavezető esetleg egy magyar adjunktust tűr meg, s legfeljebb egy tanársegédet, akik kiszolgáltatott állapotban vannak, s alig van már Marosvásárhelyen olyan klinika, ahol fel lehet nevelni a rezidenseket.
A gyógyszerészeti kar akkreditációja nem a tanárok mulasztása miatt akadozik, ahogy megpróbálják elhitetni. Csak a tartalomjegyzéke kétoldalnyit tesz ki azoknak a beadványoknak, amelyeket az akkreditálás érdekében megfogalmaztak. Bár a törvény azt írja elő, hogy az oktatási programokat nyelvenként, földrajzi helyenként hagyják jóvá, a MOGYE esetében törvényt bontanak azzal, hogy egy programot két nyelven akkreditálnak. Hiába mentek el a gyógyszerészeti kar ügyét tárgyaló szenátusi ülésre a vezető tisztségekből korábban kivonult magyar oktatók, hogy elmondják véleményüket, a szavazást egy hét elteltével elektronikus úton bonyolították le. Természetesen az önálló magyar nyelvű gyógyszerészeti oktatás ellenében. A szaktárca vezetőjének látogatása sem hozott megoldást. Bár több beadvánnyal fordultak hozzá, láthatóan az egyetem vezetőinek a pártján áll.
Meddig tartható a passzív rezisztencia? Nem kellene egy független egyetemet létrehozni most, amikor még vannak olyan oktatók, akik vállalnák az újrakezdést?; lehetséges ugyanis, hogy a 150 oktatóból évek múlva esetleg csak 50 marad – vitatták meg ezt a lehetőséget is. Majd elhangzott, hogy egy jól irányított akcióval a magyar oktatók ellen akarják hangolni a társadalmat. Az egyetem vezetéséből való kivonulásukra azért volt szükség, hogy felhívják a figyelmet: belülről megoldhatatlanná vált a helyzet, de akinek kellett volna, sajnos nem hallotta meg. Azt pedig, hogy a szenátusban, az egyetem vezetésében maradva a jelenlétükkel is hitelesítsék a magyar nyelvű oktatás ellen hozott határozatokat, nem vállalhatták tovább. Kivonulásuk nem jelenti azt, hogy cserbenhagyták a diákokat, mivel az adminisztratív és oktatói feladatokat továbbra is ellátják. Ugyanakkor tudják, hogy a tanügyi törvény életbe léptetésének ügye a román társadalom jelenlegi helyzetének a tükre. Hogy kedvezően változzon helyzet, minden szinten az ügy melletti kiállásra, az összetartozás megerősítésére van szükség – hangzott el végkövetkeztetésként az estébe nyúló vita során.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Lélegeztetőn a MAK
Erősíteni kell a nemzettudatot
Újjáélesztik a Magyar Állampolgárok Klubját (MAK) – mondják az egykori alapítók. A MAK-ot 2012-ben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hozta létre azzal a céllal, hogy „közösséggé formálja a visszahonosítottak körét”.
Bedő Zoltán, az alapítók egyike azt mondja: az EMNT munkatársainak gyakorlatilag nem volt idejük ezzel foglalkozni, hiszen a honosítási folyamat, majd a néppárti elnökjelölt indulásához szükséges aláírások gyűjtése, illetve a kampány minden idejüket és energiájukat felemésztette.
– Most felélesztjük és tartalommal töltjük meg ezt a kezdeményezést. A MAK-ban nem lesz politikai tevékenység, de annál több nemzettudat-formáló és -erősítő rendezvénynek lehetne színhelye – ígéri Bedő.
Kátai Zsuzsa, az EMNT megbízott elnöke (az EMNT-nek másfél év alatt három elnöke volt – szerk.) „rendkívül jó” kezdeményezésnek tartja a MAK-ot, amire „valahogy nem jutott idő mostanában”.
– Aki felvette a magyar állampolgárságot, az nem csak lélekben, de papíron is a nemzethez tartozik. Bizonyára valahol meg szeretné élni ezt az együvé tartozást, és ennek igen jó kerete lenne a MAK. A közeljövőben mindenképpen életet lehelünk a klubba – bizakodik a megbízott elnök.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)