Kopjafa a jó palócoknak
A gyermekotthonból kikerült fiatalok közössége kis műsorral és nagy meglepetéssel fogadta felvidéki barátait pünkösd szombatján Csíkszeredában.
A jó palócok zarándokcsoport 2005 óta évről évre részt vesz a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Az évek során megismerték és szoros kapcsolatot alakítottak ki azokkal a fiatalokkal, akik gyermekotthonban nevelkedtek. Csányi Attila, a fiatalok közösségének lelkes „motorja” idén kopjafát készíttetett Molnár Katalin emlékére a felvidéki csoport vezetőjének. A volt faipari iskolánál megtartott ünnepségen a fiatalok alkalomhoz illő dalokat énekeltek. A kopjafát Katalin férje, István vette át, hogy azt majd felállítsák felesége sírjánál.
„Ti vagytok azok a gyerekek, akik érdek nélkül szerettétek őt!” – mondta meghatódottan. A jó palócok edénykészletekkel és édességgel ajándékozták meg székelyföldi barátaikat. „Minden évben csak itt szállunk meg, hogy ezzel is az ő közösségüket segítsük. Szoros kapcsolatok alakultak ki, rendszeresen levelezünk. Nagyon ragaszkodnak. Mi is egyszerű, szegény emberek vagyunk, csak lehet hogy nagyobb egy kicsit a szívünk” – fogalmazott Vizi Mária, a zarándokcsoport vezetője.
Befejezésül a Himnuszt és a Székely himnuszt énekelték el, majd közösen vonultak fel a csíksomlyói nyeregbe, részt venni a búcsús szentmisén.
Iochom Zsolt. Székelyhon.ro

Léleképítők
„Hagyd a politikát, építkezz"... Bárcsak ma is megszívlelnénk Móricz Zsigmond hajdani, a Kelet Népe című folyóiratban közzétett programadó mondatát. Mert van ám izgalmasabb és éltetőbb foglalatosság, mint közpénzen, fő műsoridőben egymást mardosó, roggyant vagy épp túlmozgásos pártpolitikusok terméketlen magánszámaira pazarolni az időnket, az ilyen-olyan oldali csatlós sajtó szellemi leépítő tevékenységétől kísérve.
Egy nép vagy nemzet lelki egészségének egyik fokmérője, hogy mennyire tartja elevenen a közösségében termett pozitív példák emlékét. Nem bús-borongós múltba révedésről vagy az agyonkozmetikázott mesetörténelem világáról van itt szó, hanem olyan kezdeményezésekről, amelyek a valóság terheivel és akadályaival számoló, de ezek ellenére is cselekedni kész, értékeikkel tisztában lévő, a szabadságuk mellett felelősségtudatukkal is élő embereknek köszönhetők. Merítsünk most az egyébként inkább pusztító XX. században is felfakadt tiszta források egyikéből.
„Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!" Ez az 1930-as évektől bontakozó KALOT-mozgalom híres, bár bizonnyal egyre kevesebbek által ismert négyes jelmondata, melynek megfelelően az agrárifjúságot összefogó közösségek szervezete az önhibájukon kívül, társadalmi vagy anyagi okok miatt erős hátránnyal induló fiatalok erkölcsi, műveltségi és gazdasági felemelését tekintette fő feladatának. (Tegyük hozzá: a beteg nacionalizmussal, a náci és a bolsevik ideológiával egyaránt szemben állva.) Tevékenységének egyik gyümölcse a népfőiskolák egész sora, melyeket „a dánok Széchenyije", Nikolaj Grundtvig evangélikus lelkész – később püspök – példája nyomán hoztak létre Magyarországon. A második bécsi döntést követően a KALOT működése Észak-Erdélyre is kiterjedt, és Teleki Pál miniszterelnök szándékával összhangban csakhamar megkezdte működését a Csíksomlyói Székely Népfőiskola.
Az elméleti és gyakorlati oktatást-nevelést – a hitbéli vagy gazdasági ismeretektől az egészségügyi vagy épp (nép)művészeti tudásig – egyaránt biztosító erdélyi intézmény története a szakirodalomban eddig csak az említés szintjén jelent meg, ráadásul tévesztésekkel terhelten. Ezért is szánta rá magát Cseke Péter kolozsvári egyetemi tanár, hogy pótolja a hiányt: így született meg az a kis kötet, amelyben az ő tanulmánya mellett Burus János csíkszeredai tanár által gyűjtött és gondozott emlékezések és dokumentumok is megjelentek.
A könyvben olvashatunk nagynevű és kevésbé ismert személyiségekről, akik egymást segítve végezték el a léleképítés munkájának nekik jutó részét. A szerzők többek közt felidézik a KALOT atyja, Kerkai Jenő jezsuita, az iskola létrehozását vállaló igazgató, Magyar Ferenc (az Új Ember későbbi főszerkesztője), a somlyói ház tervezésével megbízott Kós Károly, a népi faragókat tanító Szervátiusz Jenő vagy a néptánckincs gyűjtőjeként és oktatójaként egyaránt maradandót alkotó Molnár István alakját, de felbukkannak a népfőiskolák ügyét – esetenként csak elméletben – támogató népi írók is.
Bepillantást nyerhetünk abba is, hogy a népfőiskola mit jelentett azok számára, akik gyarapodó életükhöz kaptak korábban nem is remélt segítséget általa. Fájdalmas tény, hogy a világháború és a kommunista diktatúra rombolása miatt a faluvezetésre, közművelődés-szervezésre felkészítő és a népi alkotótehetségek kibontakozását egyaránt támogató intézmény története megszakadt, ahogy míves épületét sem sikerült befejezni. Tanulságok sorát tárja elénk e kis könyv. Tanuljunk hát belőle.
(Cseke Péter – Burus János: Csíksomlyói Székely Népfőiskola, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013) Új Ember (Budapest)

Wass Albert-szobrot avattak Szovátán
Új emlékhellyel gazdagodott a Wass Albert-kultusz, ezúttal Szovátán avattak mellszobrot. Tóth Ferenc szovátai lakos saját ingatlanában ajánlott fel helyet erre a célra.
Nemcsak helyiek gyülekeztek a Sómező utcai magánterületnél június 8-án, vasárnap, hanem a csíksomylói búcsúról visszatérő balassagyarmati turisták is ünnepelni álltak meg. „Wass Albert olyan gyökerekkel rendelkezett, amelyek életében soha nem tudtak elhalni. Olyan irodalmi értéket képviselő személyiségről emlékezünk, aki műveivel bizton került a világirodalom nagyjai közé, bárki olvassa bármelyik művét bármilyen fordításban, Wass ott van az írók első sorában a világon” – mondta Kozsik József színművész a rendezvény megnyitóján. A tömegben ott voltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom marosvásárhelyi szimpatizánsai is, de az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete tagjai is érdemesnek találták eljönni Szovátára.
Wasstól is, tőlünk is félnek
Kozsik József szavalata mellett a marosvásárhelyi származású, Stockholmban élő Publik Antal adta elő az Adjátok vissza a hegyeimet című „kiáltást”, majd Bartha József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke lépett mikrofonhoz, és olyan dolgokat mesélt Wass Albertről, amelyeket a nagyközönség kevésbé ismer. Felesége nagymamája, Éltető Mária és Wass között egykor „dühöngött a szerelem”, őróla mintázta az író a funtineli boszorkány, Nuca arculatát. De nem rejtette véka alá elégedetlenségét Bartha József, amiért elnyomott, gyarmatosított, másodrendű állampolgárként kezelnek minket ebben az országban, mert nemcsak Wass Alberttől, hanem tőlünk is félnek: olyan dolgokat tanultunk újra Wass műveivel, amelyeket igyekeztek „kiszárítani” belőlünk. A magyarságot halálra ítélték, de nem halt meg, mert halhatatlanságra és a világ megmentése hivatott el. Jó szándékkal keresve egymást megtalálja magyar a magyart – figyelmeztetett Batha, aki arra is rámutatott: Wass Albertet csak a román hatóságok tartják háborús bűnösnek, az amerikai katonai és titkosszolgálatok is átvizsgálták őt, de bűntelennek találták, fia a West Point katonai akadémián tanulhatott és az amerikai hadsereg nyugalmazott tábornoka.
A műkő mellszobrot készítő Miholcsa József művész, huszár alezredes azt a hat évvel ezelőtti pillanatot idézte fel, amikor iskolatársa, Tóth Ferenc felvetette egy szobor készítésének gondolatát. A most felállított mű fiatal katonatisztként, bajusszal ábrázolja Wass Albertet, aki „itt van közöttünk”.
A városé lehetne a szobor
A leleplezett alkotást Bajkó Norbert szovátai katolikus segédlelkész és Bartha József holtmarosi református lelkész szentelte fel, illetve áldotta meg. Az ember úgy tud megmaradni, ha ráfigyel mindenkire és nem tekint el gyökereitől – intett Bajkó, míg Bartha úgy véli: az összetartozás gyümölcseként ez a terület hamarosan búcsújáró hely lesz, ahová ünnepelni, emlékezni vagy egy csendes imára érkeznek közeliek és távoliak.
A szobrot megrendelő, illetve saját épületében annak helyet adó Tóth Ferenc művész Wass Alberttel együtt félti a magyar földet, és hazaárulóknak tartja mindazokat a szovátaiakat, akik birtokaikat idegeneknek adják el. A szovátai városvezetőknek viszont azt üzeni: Wass Albert szobra nemcsak az övé, ezért azt szeretné, ha közterületre kerülne. Amennyiben a városháza méltó fogadója lesz és méltó helyet talál, a szobrot a városnak adományozza. A saját pénzén készíttetett Wass-szobor után Tóth Ferenc Horthy Miklósnak is emlékművet szeretne készíttetni, és ezennel gyűjtést is hirdetett erre a célra.
„Egyre többen vagyunk”
Bartha József számára megelégedettséget és örömet jelent a szovátai szoboravatás, azt jelenti, hogy a Czegei Wass Alapítvány nem maradt egyedül, Pakó Benedek plébános sem maradt egyedül a Wass-szobor meghurcoltatott mivoltával. Bartha meghajtja fejét Tóth Ferenc bátorsága és szoborállító akarata előtt. „Boldog vagyok, hogy most már többen vagyunk, akik a nemzetért, önmagunkért, Wass Albertért teszünk, aki megérdemli hogy emléket állítsunk. Hogy végre ne csak a szívünk mélyén állítsunk emléket, hanem ilyen kis helyeken is megálljunk, meghajoljunk egy olyan ember emléke előtt, aki minket, mint nemzetet nagyon sokkal ajándékozott meg meg könyveivel, tanításaival, írásaival” – nyilatkozta portálunknak Bartha József, a Czegei Wass Alapítvány vezetője.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Madéfalva gyermekei Gyimesbükkön
Lélekben egyben lenni, lelkileg feltöltődni gyűlt össze több ezer zarándok pünkösdvasárnap Gyimesbükkön. A történelmi Magyarország legkeletibb településén megtartott ünnepségek középpontjában idén a 250 évvel ezelőtt történt madéfalvi veszedelem és azt követően bujdosni kényszerülő székelyek kálváriája állt.
Az 1764-ben történt madéfalvi székelymészárlást követően Moldvába menekült székelyek 1777 és 1786 között öt magyar falut alapítottak Bukovinában, kettő erős vallásosságukról (Istensegíts, Fogadjisten), kettő a számukra kegyelmet kieszközölő gróf Hadik András erdélyi királybiztosról (Hadikfalva, Andrásfalva), egyet pedig II. Ferencz József császárról (Józseffalva) neveztek el. A nehéz körülmények között élő bukovinai székelyek sorsának rendezése többször került a Magyar kormány figyemének középpontjába, ugyanis több hullámban vándoroltak el innen a világ minden tájára.
A történészek a bukovinai székelyek négy főbb áttelepülési mozzanatát jegyezték fel. Elsőként 1883-ban 3520 bukovinai székely települt le Belgrád közelében, ők az al-dunai székelyek. Egy második csoport a 19. század végén, illetve a 20. század elején Déva környékére költözött, ahol megalakult többek között Csernakeresztúr és Sztrigyszentgyörgy, egy harmadik, kisebb csoport pedig 1905-ben Marosludas környékén telepedett le. A negyedik csoport hazatelepítése 1941-ben történt, amikor 13.198 bukovinai székelyt és 1000 főnyi moldvait telepítettek le Bácskában. Ezt a mozzanatot örökítette meg az a fotókiállítás, amely idén pünkösdkor volt látható a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A Hazatérés Bukovinából, 1941 című fotókiállítás létrejötte Kóka Rozália Magyar Örökség-díjas előadóművész érdeme, a Gyimesbe zarándokoló vendégek 40 darab A2-es méretű korabeli fotón keresztül élhették át az akkori történéseket.
Négy népcsoport énekei, meséi
Óriási tapsot kapott az a közel egy órás előadás, amelynek során a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok énekeiből és táncaiból kaptunk ízelítőt. A Kóka Rozália által rendezett előadás során színpadra lépett a Madéfalvi Dalkör, a gyimesbükki hagyományőrzők, a pusztinai Hagyományőrző Együttes, illetve a bukovinai székelyek képviseletében a dél-dunántúli Palotabozsoki Dalkör, valamint Nyisztor Ilona, Fábián Éva és Sebestyén István népdalénekesek. Az Illés házaspár táncot, a rendező Kóka Rozália pedig az idős bukovinai székelyektől gyűjtött, Mária Trézsi (Mária Terézia) idejéből hátramaradt meséket adott elő, az előadás végén pedig közösen elénekelték a madéfalvi éneket, a Nekünk a legszebbik estét... című népdalt.
Fergeteges tapsot kapott az ezt követően színpadra lép Sebő zenekar. Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes gyakori vendég a Gyimesekben, édesapja Sebő Ödön főhadnagy vezette 1944-ben a magyar csapatokat az oroszok elleni harcokban, az ellenség gyűrűjéből való kitörést pedig a nagysikerű, A halálra ítélt zászlóalj c. könyvben örökítette meg. Sebőék ezúttal a magyar költészet gyöngyszemeiből, Tinódi Lantos Sebestyéntől Weöres Sándorig, megzenésített versekből nyújtottak át egy csokorral a zarándokoknak.
Zöld Péter, Márton Áron, Dani Gergely
Az ünnepi szentmise előtt a száz éve, 1914-ben kirobbanó első világháború, illetve hetven éve, 1944-ben lezajlott második világháborús ütközetekben – a környező hegyekben – elhunyt több száz hősi halottra emlékeztek, majd a kontumáci templommal szemben álló, Hitünk Kapuja és a magyarság megmaradását szimbolizáló oszlopok előtt elmélkedtek. Ezt követően Balla Imre gyimesi lelkész az erre az alkalomra elkészült, Xántus Géza képzőművész által festett, közszemlére kihelyezett Gyimesi Boldogasszony oltárkép üzenetét osztotta meg a jelenlévőkkel.
Az ünnepi szentmisét Salamon József gyimesbükki plébános mutatta be, aki prédikációjának első felében a szentlélek ünnepéről, ennek fontosságáról beszélt, majd három híres egyházi személyiség életpéldáját vázolta fel röviden: a Moldvába menekülő székelyek lelki gondozását vállaló Zöld Péter páterét, a 65 évvel ezelőtt éppen ezekben a napokban a Gyimesekben bérmakörúton lévő Márton Áron püspökét, illetve a negyven évvel ezelőtt, a kommunizmus sötét éveiben Gyimesbükkön templomépítésbe kezdő Dani Gergely plébánosét.
Az idei gyimesbükki ünnepet az egykori határtól pár méterre álló, felújított vasúti őrház elé érkező – a Székely Gyorsot és a Csíksomlyó Expresszt vontató – mozdonyok fogadása zárta. Beszédet mondott Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész, vállalkozó és Görbe Vilmos gyimesbükki polgármester. A jelenlévők Antal Tibor népdalénekessel közösen elénekelték el a Boldogasszony Anyánk című egyházi éneket és a Székely himnuszt.
Lélekben feltöltődve indultak haza a Gyimesekből a zarándokok. Bizonyára többen észrevették, a szentmise alatt egy fiatal házaspár előtt békésen lobogott egymás mellett a székely és az osztrák zászló
Dobos László. Székelyhon.ro

Ezreket vonzó világtalálkozó
Több ezren vettek részt az első alkalommal megszervezett Madéfalviak Világtalálkozójának programjain. Magyarországról, Svédországból, sőt Kanadából is utaztak haza Madéfalváról elszármazottak a búcsús hétvégére.
Háromnapos programsorozattal várták haza a külföldön élő madéfalviakat a hétvégére. A péntektől vasárnapig tartó rendezvényen a vendégek többek között kiállításokat, előadásokat tekinthettek meg, bejárhatták a Siculicidium tanösvény egy részét, beszélgetőesten vehettek részt, illetve elzarándokolhattak a csíksomlyói búcsúra a madéfalvi keresztaljával.
Külföldről is érkeztek haza
Amint azt Szentes Csaba polgármestertől megtudtuk, a Csík LEADER Egyesület által támogatott világtalálkozó programpontjain több ezren vettek részt. Pontos információval nem tudott szolgálni arról, hogy hányan érkeztek Madéfalvára csak a világtalálkozó végett, hiszen hétfői megkeresésünkkor még folyamatban volt az adatok feldolgozása. Ugyanakkor elmondta, a több hazai városból érkezett madéfalvi mellett legtöbben Magyarországról jöttek haza az ünneppel összekötött találkozóra, de volt, aki Ausztriából, Svédországból vagy éppen Kanadából utazott szülőfalujába.
Pozitív visszajelzések
„Sokakat érdekelt a program, sokan vettek részt az egyes eseményeken. Akik itt voltak, azok teljesen feltöltődve mentek haza. Mindenki értékelte, hogy megszerveztük a világtalálkozót, a vendégeink hangsúlyozták azt is, hogy évente meg kellene tartani” – avatott be Szentes. Hozzátette, kérés volt az is, hogy pünkösdkor szervezzék meg, hiszen az ünnepi szabadnapok alatt könnyebben haza tudnak utazni, több időt tölthetnek itthon.
Közkedvelt beszélgetőest
A programsorozat kiemelkedő rendezvénye volt a szombat esti borkóstolóval összekötött beszélgetőest, ahol mindenki felszabadultan társalgott, többen megosztották a jelenlévőkkel, hogy honnan érkeztek, mivel foglalkoznak, hogyan kerültek el Madéfalváról – számolt be a polgármester. Felemelőnek nevezte a vasárnapi zarándokvonatok fogadását, amely után több mint ezer ember vonult a Siculicidium emlékműhöz, ahol megemlékezésen vettek részt. A rendezvény keretében, vasárnap Felcsíkot képviselve Madéfalva is tagja lett a Panoráma Világklubnak, amelynek turisztikai szempontból nagy a jelentősége – emelte ki a községvezető.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Legfontosabb a korrupcióellenes harc (Amerikai szenátorok Bukarestben)
Az Amerikai Egyesült Államok három legbefolyásosabb szenátora látogatott a hét végén Bukarestbe. Kifejtették, hazájuk támogatja Románia katonai, energetikai függetlenedési kísérleteit, és hangsúlyosan szót emeltek a korrupció elleni harc fontossága mellett.
A republikánus John McCain kifejtette, hatással van Románia és az USA kapcsolatára az, hogy a parlament akadályozza a korrupciós ügyek vizsgálatát, a demokrata Christopher Murphy rámutatott, hazájában elfogadhatatlan, hogy a parlament védelmet nyújt tagjainak az ügyészi vizsgálatok során, amit Washingtonban kinevetnének, a republikánus Ron Johnson pedig kifejtette, egy korrupt rendszer akadálya lehet a befektetéseknek és Románia Oroszországtól való energetikai függetlenségének. A három amerikai szenátor szombaton érkezett Bukarestbe, ahol tárgyaltak Traian Băsescu államelnökkel, Laura Codruţa Kövesivel, a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjével és Titus Corlăţean külügyminiszterrel. Vasárnap este a szenátorok a Gândul bukaresti internetes újságnak nyilatkoztak romániai tapasztalataikról. Legfontosabb üzenetük Románia számára a korrupcióellenes harc folytatására vonatkozott. John McCain kiemelte, rendkívüli módon tisztelik a korrupcióellenes harcot vezető intézmény irányítóját (Laura Codruţa Kövesi – szerk. megj.), valóságos hősnek tartják, ám ha a parlament korlátozni próbálja tevékenységét, az befolyásolja kapcsolatukat Romániával. A külföldi, de akár a hazai üzletemberek is csak akkor vállalják a befektetés kockázatát, ha a törvények mindenkire egyenlő módon vonatkoznak, és a rendszert nem hálózza be a korrupció – fejtette ki Ron Johnson.
„Számunkra az Egyesült Államokban teljesen idegen, hogy a parlament megóvhatja egyes tagjait az ügyészi vizsgálatoktól. Ha egy ügyész nyomozni kezd a kongresszus valamelyik tagja után, a kongresszus nem tesz semmit e tagja védelmében. Ez így helyes, és mi ezt támogatjuk. Látjuk, hogy vannak előrelépések, és szeretnénk segíteni ezt a folyamatot, ám az, hogy a parlament szavazatával megerősíti saját tagjai immunitását, nevetség tárgya lenne az USA-ban” – fűzte hozzá Christopher Murphy demokrata szenátor. A három szenátor feladata meggyőzni az Amerikai Egyesült Államok kongresszusát, hogy támogassák a NATO védelmi stratégiáját, a Nyugat-Európában található katonai erők egy részét csoportosítsák át Közép- és Kelet-Európába, így Romániába. A Gândulnak adott interjúban a szenátorok élesen bírálták az európai hatalmak igen gyenge válaszát az oroszok ukrajnai támadásaira, megemlítették, hogy Franciaország hadihajókat szállított Oroszországnak, Németország pedig gazdasági érdekei miatt hallgatott. Mindhárman szükségesnek érzik a NATO katonai erejének fejlesztését és annak intelligens kihasználását.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Figyeljen a Nagy Testvér!
Romániában jobbnál jobb, bennünket, magyarokat érintő törvény terítéken, vagy éppen előkészületben. Utánpótlásukról szorgalmasan gondoskodik a kormánypárt Bogdan Diaconu nevű éber képviselője. Amilyen termékeny és fantáziadús agya van, rengeteget javíthatna a tavaly harminckét szociáldemokrata által előterjesztett és a szenátusban hallgatólagosan elfogadott zászlótörvényen is.
Inspirálódhat Orwell 1984 című regényéből, amelyet az író ugyan 1948-ban írt, de benne számos, ma is alkalmazható módszer akadna a különféle, Románia számára oly ártalmas gondolat betiltására, mint az önrendelkezés, autonómia és más efféle szörnyű elképzelés. Javasolhatná, hogy a Nagy Testvér – akár Orwell regényében – a gyanús emberek lakását kamerázza be, pillantson bele magánéletükbe, és ott csírájában fojtson el minden megnyilvánulást, ami például Diaconu urat zavarhatná. A tegnapi tudományos-fantasztikus regényekben, filmekben előforduló elképzelések megvalósítása nemsokára lehetővé teszi, hogy beleturkáljanak az emberek agyába is. A gyanúsítottakat agykontrollra citálhatja be a Gondolatrendőrség, és agyukból csírájukban irthatja ki az eretnek gondolatokat.
Az új zászlótörvény egyelőre csak égető bírságokat róna az idegen zászlókat lobogtató állampolgárokra, de ezen még lehet majd szigorítani. A csíksomlyói búcsún mennyi ortodoxidegen templomi és más zászló lengett?! Csupa idegen nép zászlajának színkombinációja. Ezek hordozóit is mind meg kellene büntetni. A piros napernyő, fehér kalap, zöld fű egymás melletti kedvelőit is. De büntetni kellene, aki amerikai vagy más zászlómintás pólóban ágál, vagy kedvenc külföldi focicsapata zászlócskáit lengeti egy Bukarestben játszott nemzetközi kupameccsen. Már a Securitate is cselekedett, amikor az éber szemfülesek piros-fehér-zöld színkombinációjú ruhadarabokat láttak meg a szentgyörgyi korzó egyik kirakatában. Botrány lett belőle, de aztán kiderült, hogy azok valahol Moldvában készültek, és gyártóiknak fogalmuk sem volt, micsoda destruktív tettet hajtanak végre ilyesmit előállítva. A büntetettek köre viszont nagyon leszűkülne, ha a törvény pontosítana, és azt mondaná, hogy a büntetések csak a székely és magyar zászló lengetőire és a székely és magyar nemzetiségű lobogtatókra vonatkoznak. Hogy a hazafiasság a Duna májusi vízállásának szintjére emelkedjék a román állampolgárban, az iskolákban naponta el kell majd énekeltetni a román himnuszt. Lehet, ez már késő lesz a hazafiasság ifjúságba plántálásához. Így jobb, ha már az óvodában, sőt, a bölcsődében is elénekeltetik vagy gügyögtetik. Sőt, azt is elő lehetne írni, hogy mihelyt felkél az ember reggel az ágyból, dalolja el rögvest az említett himnusz rövidített változatát, ilyképpen nemzeti érzéstől dagadó kebellel vághatna neki a napnak.
Az említett Nagy Testvér és a Gondolatrendőrség mindezt megfigyelhetné, számon tarthatná, és a szabályt be nem tartókat feltétlen szankcionálná.
Így aztán mindenki igaz hazafivá válna.
Kuti János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Duna-napokat tartottak Torockón
Duna-napokat tartott pénteken és szombaton Torockón a Duna Televízió, amely kulturális központ avatására készül a településen.
Dobos Menyhért, a Duna Televízió Zrt. vezérigazgatója elmondta, az intézmény tavaly vásárolt egy műemlék épületet a település központjában, amelynek felújítása a végéhez közeledik. A Duna-háznak elkeresztelt épületben olyan kulturális központot kívánnak létrehozni, amely a Torockó környéki kis magyar sziget lakói számára és a nagyobb térség számára szervez programokat. A Duna-házban vendégszobákat és egy ötven fő befogadására alkalmas közösségi termet alakítottak ki, amelyben konferenciákat, előadásokat, filmvetítéseket lehet szervezni. „Lesz konferencia az identitásról, a hungarikumokról és a történelemről, lesznek irodalmi estek, néprajzi előadások, a filmklubban pedig úgy szeretnénk dokumentumfilmeket, játékfilmeket vetíteni, hogy az alkotók és a közönség találkozására is lehetőséget teremtsünk” – vázolta a terveket. „A Duna-ház túl azon, hogy kulturális missziót teljesít, segít abban, hogy az itteni szórványmagyarság a szülőföldjén maradjon” – tette hozzá a vezérigazgató. Dobos azt is megjegyezte, hogy a kormány beiktatása miatt a házavatót július 4-ére halasztották. Azt tervezik, hogy ezentúl évről évre megtartják a torockói Duna-napokat a nemzeti összetartozás napja közelébe eső hétvégén. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Százszorszép évadzáró előadása
Az igazság ismét győzött!
Pünkösdvasárnap délutánján zsúfolásig megtelt Aradon a Minorita Kultúrház nagyterme: szülök, nagyszülők, rokonok, ismerősök, barátok, tanárok és amúgy semleges érdeklődők voltak kíváncsiak arra, miként zárja idei évadját a Kölcsey Diákszínpad Százszorszép csoportja. Nos, senki sem csalódott, az előadás végig lekötötte a közönség figyelmét, olyannyira, hogy a végén hosszan tartó vastapssal köszönték meg a csoportvezető-rendező Ujj Ágnes tanárnő munkáját és a gyerekek teljesítményét.
Az évadzárón a Kölcsey Diákszínpad gyerekcsoportja két darabot mutatott be: a Mátyás király udvari bolondja című az igazságos király mondáira alapult, míg a Lemondott a bíró című Bede Olga meséjét állította színre sok-sok játékos ötlettel. A lényeg: végül az igazság ismét győzött!
Ám ezúttal ez az állítás mindenképpen többértelmű. Ugyanis nemcsak a mesék üzenetére vonatkozik, hanem arra is, hogy a lelkes, becsületes, szeretettel övezett munkának igenis megvan az eredménye. És most nyilván a Százszorszép csoport előadásáról van szó, amelynek előzményeiről Ujj Ágnes már elöljáróban elmondta, minden nehézség ellenére mennyi támogatásban volt része kollégák, szülők, sőt viszonylag kívülállók részéről is.
A tavalyi évadzárón Ujj Ágnes – saját bevallása szerint – kissé könnyelmű ígéretet tett a folytatásra, most is tett egy hasonló ígéretet: még legalább egy évig folytatná, ugyanis most lesz 50 éve, hogy gyerekekkel foglalkozik...
Az előadást záró vastaps közepette virágkosárral köszönték meg a csoport tagjai Ági néni munkáját, aki gyorsan eltűnt a színpadról, a gyanú szerint könnyeit titkolva!
Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület elnökségi tagja nyilvánosan köszönte meg Ujj Ágnes áldozatos és szeretetteljes munkáját, és reményét fejezte ki, hogy a lelkes gyerekcsoport „kiöregedő” tagjai közül minél többen sikeresen beilleszkednek majd a Kölcsey Diákszínpad társulatába.
Az évadzáró élőadást – immár hagyományosan – megismétlik, elsősorban a kisiskolások számára, 2014. június 16-án, hétfőn 11 órai kezdettel a Minorita Kultúrház nagytermében.
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)

Bánsági diákok II. kisfilmfesztiválja
„Jó, hogy elkészültek!...”
Tegnap délelőtt rendezték meg Aradon, a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád dísztermében a Bánsági diákok II. kisfilmfesztiválját és annak eredményhirdetési ünnepségét.
Amint azt a Nyugati Jelen szerdai lapszámában Ilona János, az aradi diákcsoport koordinátora részletesen megírta, a temesvári Szórvány Alapítvány idén is meghirdette a Bánsági diákok kisfilmfesztiválját az aradi Csiky Gergely Főgimnázium és a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tíz-tíz diákja számára. A zsűrihez végül Aradról 8, Temesvárról 6 pályamunka érkezett be, és a nagyobb számú aradi részvétel miatt kerülhetett sor a záró eseményre a Csikyben.
Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója köszöntő szavaiban reményét fejezte ki, hogy a rendezvény a továbbiakban is folytatódik.
Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke röviden vázolta a pályázat célját, ami nem más, mint a szórványban élő magyarság értékeinek, hagyományainak a felismerése és megismerése, felkarolása, ápolása, és mindebbe bevonni a mai tanuló ifjúságot.
Ezt követően Fodor Enikő temesvári történelemtanár és Ilona János aradi informatika- és számítástechnika-tanár, a két csapat koordinátora röviden arról számolt be, hogyan jutottak el közösen a résztvevő tanulókkal az ötlettől, a dokumentálódástól a végső alkotásig.
Sorra levetítették ezután a 14 kisfilmet – az alkotók nevének ábécérendjében –, majd következhetett az értékelés és a díjkiosztás.
Bodó Barna és Keresztes Péter temesvári tévéoperatőr biztató szavakkal, ám nagyon sok bíráló megjegyzéssel is értékelte a látottakat, különösen arra figyelmeztetve, hogy minél jobban kell szelektálni a rendelkezésre álló írott és képi anyagot, ráadásul – dokumentumfilmekről lévén szó! – nagyon oda kell figyelni a hitelességre. A végkövetkeztetés mindenképpen a gratuláció volt, valamint az a megállapítás, miszerint jó, hogy ezek a kisfilmek elkészültek!...
A zsűri végül két dicséretet osztott ki, ezt az aradi Bortos Júlia Csehország védőszentje – Aradon és a temesvári Ciobanu Jusztina A végvári református templom című kisfilmjéért érdemelte ki. A dobogóra kizárólag aradiak kerültek: Csomós Roland Az aradi neológ zsinagóga című alkotásáért III., Bognár Tünde Mária Arad és a II. világháború című munkájáért II., míg Tóthpál Béla Barangolás az aradi Felsőtemetőben című kisfilmjéért I. díjat kapott. Ez utóbbit a rendezvény végén ismét levetítették. A dobogósak könyvcsomagot is kaptak, illetve – László Ferenc tévéoperatőr jóvoltából minden pályázó DVD-n megkapta a 14 versenymunkát.
Közönségszavazást is tartottak, a kérdőívek feldolgozása még tart, alkalomadtán kiderül, mennyire egyezett a zsűri és a közönség véleménye...
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)

Történelmi zagyvaságok
Jóval túllépve a helyi érdekességek szintjén, az országos hírcsatornáknak egész napos kínálatára lett méltó az a Bihar megyei esemény, amit úgy harangoztak be, hogy már sokadszorra kerül rá sor, és egy nyolcszáz évnél is régebbi szokást idéz fel.
Szép, dicséretes kezdeményezés, hogy egy ilyen nagy hagyományt elevenítenek fel, sőt kilépnek vele az országos nyilvánosság elé. Egyáltalán: mindenféle hagyomány ébresztgetése és ápolgatása üdvözlendő, egyetlen feltétellel.
Hozzátenném, hogy ez ugyan az én saját szempontú feltételem, de titkon remélem, többen is osztoznak majd nézetemmel. Vagyis nem csupán óhajtom, de egyenesen elvárom, hogy a megidézett esemény vagy eseménysor IGAZ legyen. És nemcsak részben, hanem egészében is. Anélkül ugyanis semmi értelme a nagy hajcihőnek.
A most felelevenített történés forgatókönyvébe (is) akkora csúsztatások és valótlanságok kerültek be, hogy méltán kiérdemelték a zagyvaság megnevezést. Na de miről is volt szó? A só útjáról. Senki előtt nem titok, hogy Erdély közepe táján van a sóban különösen gazdag vidék, amit mai napig Sóvidéknek emlegetünk. A Szováta helynév is a sóból fakad (Sóvárda lehetett kezdetben), a közelében lévő Parajd sóbányája pedig mai napig tömegével vonzza a látogatókat.
A nyolcszáz év emlegetése – véletlenül?! – többé-kevésbé pontos, ugyanis valamikor akkortájt kezdődött meg a só kitermelése és a sóhiányos vidékek felé szállítása. Vízi úton. Eddig tehát nincs is gond a hírközléssel. Az viszont, hogy a sóbányák és a sót átvevő helyek annak idején egy országon belül voltak, a múltsminkelők számára nemcsak elfogadhatatlan, de ki sem mondható. Ilyenkor lép a tudomány helyére a határokat se szó szerint, se átvitt értelemben nem ismerő fantázia, és szüli sorra a szörnyeket.
Miközben tehát a vízi közlekedéshez nem igazán alkalmas lobogó gatyában evezgettek, egymás után többször elhangzott, hogy az önálló ügyvitelű erdélyi fejedelemségből vitték a sót a váradi török pasalikba. Nyolcszáz éve már!
Az egyik megkérdezett tutajos próbálkozott ugyan kis módosítással, mondván, hogy a Pannón-síkság felé vitték a sót, de ezt elnyomta a pasalik folyamatos emlegetése. Nem is lett volna egyetlen szavam se, ha az egészet úgy nevezik, hogy időutazásos álom, hisz álomban se korlát, se határ. De ez a zagyvaságáradat? Legalább egy csöpp tiszteletet a nyolcszáz évvel szemben!
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Nevelők dicsérete
Évfordulós megemlékezéseken egyre gyakrabban esik szó az alkotók barátairól, szerelmeiről, evés-ivási szokásaikról – ilyen időket élünk, bulvárosodással próbáljuk visszaszerezni a rohamosan fogyó olvasótábort.
Az alkotók életébe való kukkolás kétségtelenül több embert érdekel, mint egy eposz vagy akár egy régies veretű vers elolvasása, az viszont, hogy kedvencnek mondott szerzőink szerelmeinek névsora hány M vagy Z betűs nevet tartalmaz, a korabeli étel- és itallapok milyen árakat sorakoztattak fel, s ezekből mennyit engedett törzsvendégeinek a főpincér – semmiképpen sem jelent irodalmi jártasságot.
Ám sajnos a divat ezen a téren is kegyetlenül diktál, kijátszása mégis érdekes kihívást jelenthet – ezzel próbálkoznék most én is, Balassi Bálint születésének és halálának évfordulója (1554–1594), valamint Zrínyi Miklós halálának évfordulója (1620–1664) kapcsán.
Nem mintha életük nem bővelkedett volna érdekes, időnként egyenesen pletykákba illő epizódokkal, mégis szívesebben emlékszem meg nevelőikről, Bornemisza Péterről és Pázmány Péterről (képünkön), mindenekelőtt olyan szempontból, hogy szellemileg milyen hatással lehettek tanítványaik világképének, kifejezési módjának kialakulására. Bornemisza Péter (1535–1584) prédikátor volt, de talán helyesebb volna, ha vándorprédikátort mondanék, hiszen az új hit igéi számára naponta kérdéses volt, hogy akad-e hely a meghallgatásukra.
Épp ennek az állandó úton levésnek köszönhető, hogy a 16. században a különböző tájnyelvek szó és különösen magánhangzó-használatának elegyéből kezdődött meg a magyar irodalmi nyelv kialakulása: a prédikátorok rákényszerültek a maguk szülőhelyének dialektusa mellett majdnem mindenik más tájegységét is ismerni és használni a könnyebb érthetőség végett.
Van Bornemiszának egy verse, az 1555 táján írott Siralmas énnéköm…, ami nemcsak a Mohács utáni ország állapotát megörökítő egyik legelső hazafias vers, de tetten érhető benne az épp alakuló egységes nyelvhasználat is – egymást váltva az űzés-őzés, ézés-ízés, ezés-özés változata.
„Siralmas énnéköm tetűled megválnom, / Áldott Magyarország, tőled eltávoznom. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! // Az Felföldet bírják az kevély nímötök, / Szerémségöt bírják az fene törökök. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! // Engömet kergetnek az kevély némötök, / Engem környűlvettek az pogán törökök. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! // Legyön istenhozzád áldott Magyarország, / Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! // Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, / Bornemisza Pétör az ő víg kedvében. / Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!”
Huszt felvidéki vár volt, Bécsből nézve egy kőhajításnyira állt Zólyom várától, ahol a vers feltehető keletkezése előtt egy évvel a gróf Balassagyarmati Balassi családban fiúgyermek született, Bálint. A későbbi költő. Aki mellé minden bizonnyal szívesen fogadta fel nevelőül a prédikátort, amikor a szomszéd Husztról esetleg „átugrott” az ő várukba.
Nem tudjuk pontosan, mire is nevelte a kis Bálintot, megmutatta-e neki a versét vagy csak szóban beszélt a szétszakadt ország miatti fájdalmáról, de amikor Balassi úgy dönt, hogy az egri végvárból ismét Lengyelországba megy szerencsét próbálni az erdélyi származású Báthori István király udvarába, a Bornemiszáéhoz nagyon hasonló hangvételű versben búcsúzik az országától, az egri vitézektől és asszonyoktól, legvégül pedig a versírás szenvedélyétől.
„Ó én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki kereszténységnek viseled paizsát, / Viselsz pogány vérrel festett éles szablát, / Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! // Egriek, vitézek, végeknek tüköri, / Kiknek vitézségét minden föld beszéli, / Régi vitézséghez dolgotokot veti, / Istennek ajánlva legyetek immár ti! //(…)
Igaz atyámfia s meghitt jó barátim, / Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim, / Ti jutván eszemben hullnak sok könyveim, / Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! // Ti is angyalképet mutató szép szűzek, / És szemmel öldöklő örvendetes menyek, / Kik hol vesztettetek s hol élesztettetek, / Isten s jó szerelem maradjon veletek! // (…) Ti penig szerzettem átkozott sok versek, / Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek, / Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, / Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.”
(Az utolsó szakasszal kapcsolatos érdekesség, hogy pontosan nem tudjuk, égetett-e el verseket Balassi, s ha igen, mennyit, vagy „igaz atyjafiára”, Rimay Jánosra hagyta ezt a feladatot, aki a könnyen kiadható úgynevezett istenes verseken kívül megmentette az utókor számára az akkoriban pogány témának számító szerelmes, illetve vitézi verseket. Négyszáz évnél is több idő távlatából ismételt köszönet neki ezért a hősies versmentésért!)
Nem bizonyítható, de nem is zárható ki, hogy Bornemisza hatása rejlik Balassi írói tevékenységének egy másik vetületében, a fordításban, helyesebben magyarításban: első magyar nyelvű színdarabként tartjuk számon Bornemisza Péter 1558-ban keletkezett munkáját, Szophoklész Élektrájának átdolgozását. Bornemisza a magyarításnak azt a címet adja, hogy Tragoedia magyar nyelven. Electra.
Változtatásainak lényege Aigisztosz (az ő szövegében Aegisthus) alakjának az eredetihez képest sokkal zsarnokabb volta, illetve a mai sztárfordítóknak is dicséretére váló „húzása”, hogy az antik darabok gyakran főszereplő kórusát egyetlen szereplőre csökkenti, akit Chorusnak nevezve, vénasszonyként tüntet fel a szereplők között. Balassi „drámaírói” tevékenysége kimerül a – feltehetőleg Boccaccio-elbeszélésből ihletődött – kettős szerelmi történetben: „Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való szerelmekrül” – Szép magyar comédia címen.
Tulajdonképpen a Losonczy Annát visszahódítani akaró intenzív udvarlás idején írta, mintegy kiegészítőül a Júlia-ciklus szenvedélyes versei mellé. Bevallottan „az erdéli nagyságos és nemes asszonyoknak mint jóakaró asszonyinak holtig való szolgálatját ajánlja”, az ajánlás bevezető passzusa pedig fontos kultúrtörténeti adat arról, hogy a 16. század második felében mennyire volt fontos a magyar nemesi közművelődésben a költészet szeretete.
„Egynéhány ok kényszerít reá, hogy kegyelmeteknek ajánllam ez Comediát. Egyik ez, hogy magamnak is kedvet találnék vele, más meg ez, hogy látom, hogy mind ott benn Erdélben s mind itt kinn Magyarországban az versszerzést igen elővették, és közdologá is tötték, kit nem gondoltak akármi héjával essék, csak őnekik tessék és az versek fejében mehessenek ki az hasomló bötűk.”
A továbbiakban versírásra buzdítja a fiatalembereket, a hölgyeket pedig a szerzemények buzgó olvasására, a következőképpen fejezve be: „Isten éltesse Kegyelmeteket és adjon oly kedvest szerelmest, kinek úgy örülhessen Kegyelmetek mint az fülemilék az tavaszi időnek, kiknek gyönyörű éneklésekkel kikeletkor minden hegyek, völgyek, berkek széllel mindenütt zöngenek. Kegyelmeteknek míg él, örömest szolgál Julia rabja N N”
Pázmány Péter (1570–1637) bíboros, a magyar ellenreformáció vezéralakja, a barokk próza kiemelkedő egyénisége. Írásai nem a szó szoros értelmében vett irodalmi alkotások, hanem prédikációinak gyűjteménye. Beszédeinek érvelése, okfejtése világos, logikus, gyakran használ klasszikus idézeteket (leginkább talán Senecától), de a könnyebb érthetőségért népi fordulatokat, szólásokat, adomákat is.
Szövegei négyszáz év távlatából is tökéletesen világosak és meggyőzőek. Példaként egy passzust idéznék Az urak és szolgák tisztiről szóló prédikációjából.
„Úgy rendelte Isten az embereknek állapotját, hogy egymás terhét hordozzák és ne találkozzék senki e világon, ki vagy lelki, vagy testi segítséget ne adhasson egyebeknek s ne vehessen egyebektül. Ha állapotokban, értékben és gazdagságban mindnyájan egyek volnánk, csak egy mesterember sem találtatnék, mert a szegénység cselekedteti, hogy oly művet tanuljanak az emberek, melyből táplálást nyernének. Ha pedig gazdagok nem lennének, nem vehetnék hasznát a szegények mesterségeknek.
Azért noha a gazdagoknak nagyobb szükségek van a szegényekre, mert ezek a földdel bánnak, a barom tartásban fáradnak, ruhákat, házakat, ételeket, italokat készítenek, föld gyomrából aranyat, ezüstöt vájnak és pénzzé verik. Egyszóval a gazdagoknak semmijek se volna, ha a szegényektől nem volna: de azért a szegények sem lehetnek el a gazdagok nélkül. Mi mellett szántana, kapálna, min vásárolna a szegény ember, ha pénzt nem kapna a gazdagoktul? Ki hozna bé hazánkba idegen marhákat, mellyekre szükségünk vagyon? Ki szolgáltatna igazságot, ki szerezne bátorságot a prédáló tolvajoktul, ha minnyájan béresek és kapások volnánk?”
Zrínyi Miklós hatéves, amikor árván marad, édesapja, gróf Zrínyi György halála előtt fiainak, Miklósnak és Péternek a nevelését jelképesen az osztrák császárra bízta, II. Ferdinand pedig Pázmány Pétert kéri fel ennek a feladatnak az ellátására. Akárcsak Bornemisza és Balassi esetében, nincsenek arra konkrét adataink, hogy mire, milyen módszerrel nevelte-oktatta Pázmány a „tanítványát”.
Csak feltételezhetjük, hogy mély katolikus szellemben tette – nem véletlen tehát a szigetvári hős dédapának, majd később az eposzíró hadvezér-költő utódnak is a mellékneve: athleta Christi, Krisztus bajnoka. Pázmány világos okfejtése, szabatos fogalmazása is hatással lehetett Zrínyire mindenekelőtt a katonai-politikai értekezéseinek megírásakor. Az török áfium ellen való orvosság című traktátusában mondja ki először félreérthetetlenül, hogy a maga korában már nem a török, hanem az osztrák a magyarság elsődleges veszélyeztetője.
„Hanem szóljunk in genere (általában) az német nemzetrül és az imperiumról. Azért azt tudjuk-e, hogy a német nemzet maga veszedelmével megcserélje a békességet és boldogságot, melyben otthon vagyon? azt tudjuk-e, hogy a magyar névnek oly obligatusa (lekötelezettje), hogy egy ilyen nagy bestiával, mint a török, kockára vesse a maga securitását? hogy elfelejtette a régi hunnusoknak Attilával és azután is más magyaroknak Németországban való rablását és pusztítását? hogy kévánja a magyaroknak ismég oly talpraállását, akitül azután is tartani kelljen? hogy a mi kegyelmes urunknak is, az császárnak, szeressenek annyi hatalmát és accesióját (növekedését) látni, kitül a magok libertását (szabadságát ) azután félteni kelljen magoknak?
És ha szintén ad is segítséget, azmint elhiszem, hogy ad is valamit, hogy az vagy derekas legyen vagy continuálandó (folyton tartó), hogy az elegendő lészen megmaradásunkra, hogy az a mi nehézségünk nélkül lészen, hogy az ha nyér mit, magának ne akarja tartani azt, hogy az in tempore (kellő időben) legyen, akit rákháton mondanak a magyarok hogy jár: – alig hihetem.”
Nem ritka téma manapság sem azt feszegetni, hogy tulajdonképpen mi is jár előbb, egy valaha várható esemény megfogalmazása, kimondása vagy inkább a már levegőben lévő esemény előérzete. Példákat lehet mindkét lehetőségre találni, a Zrínyi családdal kapcsolatban idevágóan annyit, hogy Zrínyi megfogalmazza és leírja a fentieket (halálával kapcsolatban ezért is emlegetik máig a bécsi udvar beavatkozását is), öccse, Péter részt vesz a Nádasdy–Frangepán osztrákellenes nemesi zendülésben, ki is végzik emiatt, Zrínyi Péter lánya pedig, Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre felesége és II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Ennyire rövid utat kellett a vérvonalnak megtennie a felismeréstől a szabadságharcig.
Végezetül Zrínyi halálával kapcsolatban visszakanyarodnék Pázmányhoz, akiről említettem az ízes szófordulatok, sőt adomák gyakori alkalmazását beszédeiben. A fiatal erdélyi nemes, Bethlen Miklós a kor szokásai szerint az élet dolgaiban való jártasságot tanulandó egy idősebb, tekintélyesebb nemes, ez esetben Zrínyi udvarában vendégeskedett, jelen volt az ominózus vadászaton, és a baleset pontos leírását mint szemtanútól első kézből tőle tudjuk.
Útban a vadászatra „egy fabulát beszéle, méltónak tartom leírni, talán cygnea cantiója (hattyúdala) helyén volt. Az pedig ez: Egyszer egy embert az ördögök visznek volt, találkozék egy barátja szemben véle, kérdi: Hová mégy, kenyeres? Nem megyek, hanem visznek. Kik s hová? Felelék az ördögök: Pokolba. Mond emez: Jaj szegény, ugyan rosszul vagy, kinél rosszabbul nem lehetnél. Felele: Rosszul bizony, de mégis lehetnék ennél is rosszabbul.
Melyre emez álmélkodva: Hogy lehetnél rosszabbul, hiszen a pokol mindennél rosszabb. Felele: Úgy vagyon az, de most mégis visznek ők engemet noha pokolba, de a magok vállán, hátán, hogy már nyugszom addig, s hátha megnyergelnének, magokat is velem vitetnék, még úgyis csak azon pokolba mennék, hiszen rosszabbul volnék úgy ennél is. Applica (alkalmazd) Magyarország s Erdélyre és törökre, németre.”
Eljátszhatunk a gondolattal, hogy talán épp Pázmánytól hallotta ezt az adomát, akkor eszébe jutott, és mielőtt a kör bezárult volna, akaratlanul hagyományozta – Bethlen révén – az utókorra.
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Trianon bélsara
Nyomorult, korlátolt (lásd: Corlățean) bizony az a soviniszta terroron alapuló társadalmi alakulat, melynek állama képes saját állampolgári rétegeit, esetünkben a másfél millión fölüli magyarságot provokálni önkezűleg, hogy aztán bosszúhadjáratot folytasson ellenük. Ez történt most harminc éve Sepsiszentgyörgyön, a lótéren déli egy órakor, amikor az iskolákból sereglettek haza a kicsik, nagyobbacskák. A román fejedelem, Mihai Viteazul szobránál (hogy annak mi köze volt s van Sepsiszentgyörgyhöz, nem lehet tudni) az állambiztonság – köznyelven szekuritáte – robbanóanyaggal töltött táskát (?), szatyrot (?), valamit helyezett el, azt távrobbantotta aztán, és azonnal megszállták a várost, keresték a MAGYAR merénylőket. Hetekig keresték, a környező lakótömbök családjait idegbetegekké tették a robbantók kutatásaival maguk a robbantók. Élni se lehetett már tőlük.
Akkor járt éppen Szentgyörgyön Bajor Andor író, költő, az eltelt hatvan év nagy zsenije. Maga rögtön tudta (mi is tudtuk), mire megy a gyilkos, halálos játék, igyekezett mindenkit nyugtatni, hogy nem mi, magyarok tettük, hanem... Egy tizenkét éves fiúcska lett az egyetlen áldozat, az egyetlen, akit ma is sirat a család, immár harminc éve. A robbantó barom akkor kapcsolta be a távirányítót, amikor éppen ott volt a gyerek az idomtalan szobornál…
Mindez csak elindítója volt – a szándéknak megfelelően – a belügy helybéli vezérkara és az egész magyarság meghurcolásának. Százakat, százunkat faggattak: hol voltunk azokban a percekben, hol álltunk, kikkel, kivel, ki látott, kiket láttunk akkor, amikor... És egy kisfiú odalett.
Micsoda szemét népség volt, micsoda szemét népség, mely kormányon, diktatúrán a saját éhező népét riogatja halállal, hogy a börtönöket új, friss magyar rabokkal tölthesse föl, magasabb szinten, mint voltak! Államrobbantást mímeltek magával a halállal. Érdekes módon senkit nem zártak lakat alá, senki gyanúsítottat nem fogtak el, holott köztudottan a legerősebb szeku volt a román Európának ezen a felén. Nos, ez is hozzátartozik bizony ahhoz az 1920-as Trianonhoz, annak bélsarához, amelyet a mai román külügyminiszter köszöntött minap, mint román ünnepet…
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Polgári eszmék versei
B. Kovács András költőként is bemutatkozott
Kettős könyvbemutatót tartott szerda este a kézdivásárhelyi Vigadóban B. Kovács András újságíró, aki nyolc riportkötet után egyszerre két verskötetet tett le az asztalra Kolozsvári András néven.
A találkozó alkalmából a szerző a Fekete óda (1978–79-ből) és Szabad szavak megírásának körülményeiről beszélt. Kiderült, a Fekete óda tulajdonképpen az 1990-es rendszerváltás előtti, az íróasztalfióknak szánt verseket tartalmazza, míg a másik kötet a jelenkor életérzéseit tükrözi. Míg az első a totalitárius rendszerrel vitázó intellektus egyfajta belső ellenállásának tükre, a másik versei a polgári gondolkodásmód vallomásai. Mindkét kötetben a magyarságban gondolkodó értelmiségi útkeresése szólal meg a líra hangján.
A szerző versbetétekkel színezett életrajzi visszaemlékezésében olyan korszaktörténeti részletekre is kitért, amelyek a fiatalabb nemzedék számára immár kuriózumnak számítanak, de ezek megértése nélkül szegényebb lenne a verssorok mögül kiolvasható eszmei üzenet. Kolozsvári András kifejtette, késői megjelenésével már nem tartozik egyik költői csoportosuláshoz sem, lírája a polgári eszméket és értékeket kinyilatkoztató szubjektív vallomás.
Jancsó Katalin. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón
Eltávolíttatta a rendőrség a szombati csíksomlyói búcsún portékáikat kínáló árusokkal Wass Albert köteteit, holott erre több illetékes elmondása szerint nem lett volna jogi alapja a hatóságnak.
A megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai a szokásos ellenőrzések nyomán rendelték el, hogy az árusok leszedjék a standokról és a polcokról az író köteteit, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban. Az árusok egy része ennek nyomán Nyírő József köteteit is eltette.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője portálunknak elmondta: a szombati ellenőrzések nyomán egy 35 éves csíkszeredai lakos ellen indítottak kivizsgálást, akitől húsz pólót és tíz könyvet koboztak el. A szóvivő a döntést a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelettel indokolta, amely tiltja a fasiszta, rasszista, illetve idegengyűlölő szervezetek alapítását és szimbólumok használatát, valamint az emberiség elleni bűnöket elkövetett személyek népszerűsítését.
Ferencz Kornélia, a csíkszeredai Corvina Könyvesház ügyvezetője ezzel szemben kifejtette: a rendőrség a marosvásárhelyi Mentor Kiadó által törvényesen nyomtatott köteteket távolíttatta el.
Szabó Károly, a székelyudvarhelyi városi könyvtár volt igazgatója, jelenleg munkatársa a Székelyhon.ro-nak úgy nyilatkozott: valóban létezik Romániában tiltólista könyvekre vonatkozóan, de az olyan kiadásokat tartalmaz, mint például Adolf Hitler Mein Kampfja.
„Nincs tudomásom arról, hogy a listán Wass Albert is szerepelne. Ha bármely irodalom bekerül a névsorba, értesítik a könyvtárakat is, amelyeknek a raktárban kell tárolniuk a kiadásokat, és azokat csak kutatómunkára bocsáthatják az olvasók rendelkezésére. Megtörténhet, hogy sürgősségi rendelettel a közelmúltban Wass is a listára került, de még nem értesítették a könyvtárat” – magyarázta Szabó.
Káli Király István, a Wass-köteteket megjelentető Mentor Kiadó főszerkesztője határozottan cáfolta, hogy az író tiltólistára került volna. Szerinte a somlyói incidens a „túlbuzgó ellenőrzök” rovására írható, az eljárás pedig „hatalommal való visszaélést” jelent.
Jánosi András. Székelyhon.ro

Meggyalázták a váradi Bethlen-szobrot
Román zászlót kötöttek a nyakába, és sárga festékkel kenték össze Bethlen Gábor nagyváradi szobrát – hívta fel a figyelmet egy, a Facebook közösségi oldalon közzétett, hétfőn készült fotó.
A szétdobált magyar szalagos koszorúkat egy váradi lakos tette vissza a helyükre, és a Bethlen-címer egyik madarát is megpróbálta letakarítani a fehér „csirizszerűségtől”.
„Felháborító, hogy 2014-ben ilyen problémákkal szembesülünk. Erre képes napjainkban a demokrácia” – reagált a szoborgyalázásról a Krónikától értesülő Sárközi Zoltán.
Az RMDSZ-es városi tanácsos kedden – miközben épp külföldről tartott Váradra – emlékeztetett arra, hogy ez nem az első alkalom, hogy a Petőfi parkban 2002-ben elhelyezett emlékművet bepiszkítják, korábban a kétsoros magyar nyelvű írást fújták be fekete festékkel.
„Lassan már nincs olyan magyar szobrunk. amelyikkel ez ne történt volna meg” – mutatott rá, megemlítve például a József Attila, a Czárán Gyula vagy a Szacsvay Imre szobrával megesett garázdálkodásokat.
„A mostani városvezetés időszakában fordul ilyen elő. Nem biztos, hogy a nemzetek közötti békés együttélést tartja szem előtt, megosztja az embereket, semmibe vesz minket, de elvárja a lojalitásunkat” – vallja Sárközi. A Bethlen-szobrot egyébként még a református egyházkerület állíttatta, ám azóta azt már át kellett vennie a helyi önkormányzatnak, amely így az egyedüli, aki rendőrségi feljelentést tehet az ügyben.
Az egyelőre ismeretlen tettes vagy tettesek művéről azonban kedd délig nem érkezett bejelentés a polgármesteri hivatalhoz. A sajtóosztály illetékese pedig rámutatott, hogy telefonos vagy írásos értesítés hiányában nem járhatnak el.
Korábban, amikor a Szacsvay-szobrot gyalázták meg, a térfigyelő kamerák felvételeit át tudták nézni, ám arra még nem volt példa, hogy a rongálókat elkapják. „Amikor ilyesmi történik, mindig fokozott járőrözést rendelünk el a környéken” – magyarázta a szóvivő.
Mint megtudtuk, a szobrok helyrehozatalát, letakarítását rendszerint a civilek oldják meg, és így történt ez most a Bethlen- szoborral is – a váradi magyar polgárok keddre már letakarították a szeméttől és a román zászlót is levették, már csak az erdélyi fejedelem fején éktelenkedő sárga festéktől kell megszabadítaniuk az emlékművet.
Az önkormányzat csupán egy évben kétszer mosatja a köztéri szobrokat, ráadásul Várad legtöbb szobrának máig rendezetlen a tulajdonjogi viszonya. „A 168-ból csak 28-ról tudjuk, hogy kié” – mutatott rá Sárközi Zoltán, aki már évek óta szorgalmazza az emlékművek katalogizálását és azok karbantartási szabályzatának tisztázását.
„Sajnos néha falakba ütközünk még a civil szervezeteknél is” – magyarázta a tanácsos, aki a Bethlen-szobor meggyalázása kapcsán ígéretet tett arra, hogy a frakció nyomon követi majd az ügyet, és figyelemfelkeltő levelet intéznek Ilie Bolojan polgármesterhez.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Székelyhon.ro

Elhunyt Csíki Sándor
Méltósággal viselt, súlyos betegség után június 9-én, hétfőn este elhunyt Csíki Sándor /1958-2014/. A nyárádszeredai tornatanár egyben író, újságíró volt, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke, valamint a Marosszéki Székely Tanács elnöke is volt, s nem utolsó sorban négygyerekes családapa.
Csíki Sándor Backamadaroson született, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskolában érettségizett, majd Bukarestben elvégezte a Testnevelési Akadémiát. Egyebek mellett a Pro Familia Transilvania Egyesület vezetője és két nemzetközi családszervezet alapítója. Írásai jelentek meg többek között az Erdélyi Naplóban, az Európai Időben, a Polgári Életben és a Népújságban, hat kötet is fűződik a nevéhez.
A Magyar Polgári Párt megemlékező közleményében emlékeztet: Csíki Sándor súlyos betegen, kórházi kezelését is megszakítva részt vett az idei március 10-i tüntetésen a Székely Vértanúk emlékművénél, és végigmenetelt a többiekkel, mintegy jelezve, hogy vállalja ugyanazt a küzdelmet, és ha kell, ugyanazt az áldozatot is.
„Nagycsaládos apaként, de tanáremberként is tudta és hirdette: gyermekek nélkül népünknek híre emlék csupán. Mindig közösségben gondolkodott, legyen szó erdélyi vagy Kárpát-medencei családszervezetek szövetségéről, napi politikáról vagy autonómiaküzdelemről. Székely népének szeretete hatja át írásait is, amelyekben a Nyárád és a Küküllő-mente településeit ismerteti. Tanárként, újságíróként és párttagként is olyan kolléga volt, akire mindig számíthattunk” – fogalmaznak a közleményben. Székelyhon.ro

Száznegyven éves a Mikes Kelemen Főgimnázium
Kétnapos rendezvénnyel ünneplik idén a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium megalakulásának 140. évfordulóját. Az ünnepségen az iskola jelenlegi és véndiákjai is részt vesznek.
A rendezvény csütörtökön Mikes Kelemen mellszobrának koszorúzásával és az iskola diákjai által készített rajzok, illetve fotók kiállításának megnyitójával kezdődik. A szervező diáktanács és tanári kar tájékoztatása szerint a kétnapos rendezvényen sportesemények, vetélkedők, előadások és más érdekes programok várják az iskola jelenlegi, valamint egykori diákjait, szülőket, de más érdeklődőket is.
Csütörtökön délelőtt 11 órától késő estig zajlanak a rendezvények, a sportesemények sorában minifoci bajnokság, kosárlabda és más vetélkedők lesznek. Ugyanakkor főzőversenyt is rendeznek, melynek érdekessége, hogy Mikes-korabeli ételeket próbálnak elkészíteni a versenyzők, olyan alapanyagok és fűszerek segítségével, amelyeket a 18. században használtak. A napot az ötödik osztályosok előadásával és csillagvizsgálással zárják, melyre az iskola udvarán kerül sor.
Pénteken délelőtt az iskola névadójáról, Mikes Kelemenről szerveznek vetélkedőket az 5-8. osztályos diákok számára, míg a felső tagozatos osztályokban fordított órák zajlanak, azaz a diákok tanítják a tanárokat, saját szabályaik szerint. Délután a Mikes és kora vetélkedő döntőjére kerül sor a díszteremben, majd 18 órától szervezik a Mikes-gálát a Múzeumkertben, ahová a 12. osztályig minden tanulót várnak.
Az iskolanapok nemcsak a jelenlegi mikeses tanulóknak szólnak – tájékoztatott az iskola vezetősége, ugyanis visszavárják mindazokat a színházzal foglalkozó alkotókat, akik egykor a Mikes Kelemen Főgimnázium diákjai voltak. „Több mint ötven, színházzal foglalkozó alkotót tudunk összeszámolni, akik az elmúlt évtizedekben a Mikesből ballagtak el. Van, aki visszatért Sepsiszentgyörgyre, sokan más erdélyi színházhoz szerződtek, többen Magyarországon dolgoznak, és van, aki Európa más városaiban alkot, Párizstól egészen Londonig. A Mikesben végzett színházi embereket szeretnénk egy játék erejéig összehívni az idei Mikes Napok keretén belül, június 13-án, péntek este” – áll az igazgatóság felhívásában.
A meghívottak számára a Székely Nemzeti Múzeum kultúrkertjében készülnek meglepetéssel a szervezők, ott kerül majd sor arra a 15-20 perces improvizációs játékra, melyben színházi emberek vesznek részt. Jelentkezni, benevezni a titkar.mikes@gmail.com címen lehet.
Bús Ildikó. Székelyhon.ro

Háromszéki kalauz (A Dél-Hargita gerince 6.)
A Kakukkhegyről délkeleti irányba vezető kék sáv főgerincjelzés áthalad Aladár pusztáján (A), majd az 1423 m magas Kapushegy felé veszi irányát (ez már Hargita megye). Déli részén van Mitács pusztája, ahol nyári szállás, olykor esztena található. Itt halad át az Erdővidéket Alcsíkkal összekötő régi Mitácsi ú.
Feltételezzük, hogy még a rómaiak korában ismert volt. Az 1210 m magas Mitács-tetőt ún. mitácsi típusú, fekete színű bazaltos andezitek építik fel. A hegy nyugati oldalán ered a Kis- és Nagyfenyős-patak. Az előbbinek völgyében fakad a Buzgó-borvíz (1.), az utóbbiban a Kisfenyősi forrás (1/A), közelében jól hallható a szén-dioxid-feltörés. A Mitácsi úton a Gyöngyerdőn át, majd a Likaton Nagy-, illetve Kisbaconba érünk. Erre a területre esik a Györkovács-patak felső része, ahol a két Györkovácsloki borvízforrás található (2. és 3.), valamint az Elek Apó feredője néven ismert langyos borvizes fürdőmedence, amelyet a nagy meseíró is használt nyári szénatakarások idején. A Kövespatak völgyében két borvízforrás tör fel: a Balló-borvíz (4.) és Zöld Pál borvize (5.). A Mitács déli folytatásában húzódik Jáhoros pusztája, ahonnan tiszta időben látni lehet egész Erdővidéket. Az innen, majd a Nagy-Piliske lábától eredő Súgó- és Kégyós-patak völgyében számtalan savanyúvízforrás buzog fel: Magyarósi (6.), Pihenői (7.) és Muhási vizek (8.), a Kégyósban a Fenyőorri (9.), Veress Dezső borvize (10.), Vadasajji (11.) és a híres Rezesi borvízforrás (12.). A Nagy-Piliske tetejéről a kék sáv jelzést és a Bányász-patak völgyét követve a tusnádfürdői vasútállomásra érünk.
A gerincjelzés tovább a Nagymező hegyi legelőre tart, ahol nyári szállás, esztena és a Bőforrás vize várja a kirándulót. ,,A Piliske a hegyek óriása – írja Benedek Elek – az ő tetején látszik legtovább egy-egy havas foltocska, amikor már rég itt a jó meleg nyár, s madarak, kaszás legények, takaróleányok énekétől hangos az erdő.” Piliske vidékén, akárcsak Bodvajban, fennáll a viperaveszély. A főgerincjelzést követve Uzonkafürdőre juthatunk (2–3 óra). A Kis-Piliske déli lejtőjén ered a sepsibükszádi vasútállomás felé tartó Fenyős és Somkő-patak. Menetidő 1 óra.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

In memoriam id. Lőrincz Lajos
Lőrincz Lajos, korondi születésű táncmester, koreográfus, mindenki Laji bácsija 83 éves korában eltávozott közülünk. A marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes egyik meghatározó alapítója, egyénisége, 1990–1993 között igazgatója, a társulat művészeti vezetője volt, aki a népi kultúrát és művészetet mindig kitartóan és örökifjú lendülettel, szakmai alázattal szolgálta. A fiatal táncművészek mentora, oktatója, támogatója volt.
Lőrincz Lajos 1931. november 22-én született Korondon. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ez a nap emlékezetes maradt a család számára, mert édesanyja alig tudott a templomból hazaérni. "Mivel burokban születtem, azt jósolták, hogy nagy ember lesz belőlem" – mondta.
A családban mindenki tudott valamilyen hangszeren játszani. Már egész kicsi korukban a gyerekek furulyáztak, citeráztak és táncoltak. Az édesanyja citerázott és nagyon szépen énekelt. Az anyai nagymama volt a falu utolsó híres nótafája, akitől száznál is több dalt gyűjtöttek össze. Édesapjának saját zenekara volt három hegedűssel, cimbalmossal, nagybőgőssel, tárogatóssal. Nem véletlen, hogy az ilyen környezetben felnőtt fiatal már 18 évesen bekerült a zeneművészetibe, ahol három év alatt elvégezte négy tanulmányi esztendőt. 21 évesen már játszott a marosvásárhelyi filharmóniánál, ahova azonban, amiatt, hogy szüleit kuláknak nyilvánították, nem alkalmazták főállásba. 1952-ben a teológiára felvételizett, majd két év után otthagyta, mert meghalt az édesapja, haza kellett jönni édesanyjának segíteni. A szerencse úgy hozta, hogy Székelyudvarhelyen kerestek valakit, aki a művelődéshez ért, így került körzeti kultúrigazgatónak Farkaslakára, ahova tizenhét falu tartozott. Meghatározó élménye volt, hogy a hazalátogató Tamási Áronnal is találkozott. Már a művészeti líceumban tanult koreográfiát. Aztán, miután Székely-udvarhelyen szerették volna megalakítani az Állami Székely Népi Együttest, a Magyar Autonóm Tartomány párttitkárának utasítására Marosvásárhelyen jött létre 1956 októberében. 1970-ig volt az együttesnél, ahol táncolt táncoktató, mindenes volt. Miután megszűnt a Maros-Magyar Autonóm Tartomány 1968-ban, az Állami Székely Népi Együttes nevét is elvették, 1970-ben már az Állami Ének- és Táncegyüttes néven szereplő társulatot beolvasztották a marosvásárhelyi Állami Filharmóniába, majd később Maros Művészegyüttes lett belőle. Miután két hónapig állás nélkül volt, a Népi Alkotások Házához került, ahol 1970 és 1984 között tevékenykedett, majd Sepsiszentgyörgyre került, ahol megalakította a Vadrózsák együttest, amely egy év után már országos hírnévre tett szert. 1971-ben csonthártyagyulladással műtötték, nem tért vissza Sepsiszentgyörgyre. Az Alkotások Háza megyei irányítója maradt Marosvásárhelyen. Közben 1980. május 1-jétől a Maros Művészegyüttes megint különvált a filharmóniától. 1990 áprilisában az együttes megbízott igazgatója, majd a magyar tagozat vezetője lett nyugdíjazásáig. 1993-ban koreográfus-igazgatóként vonult vissza.
Mindezek mellett id. Lőrincz Lajos 1978-tól rendszeresen részt vett népdal- és néptáncgyűjtéseken, amelyeknek a célja többek között az volt, hogy "friss, autentikus" anyagot hozzanak a Maros Művészegyüttes egy-egy újabb műsorához. Ösztönzője volt a táncház- mozgalomnak is, több községben neki köszönhetően alakulhattak meg hagyományőrző tánccsoportok. A Maros Művészegyüttes művészi víziójának újrafogalmazását kezdeményezte, melynek eredményeképpen az intézmény a romániai népi művészegyüttesek között kiemelkedő helyre került. Koreográfusként, táncosként közreműködött a színház előadásaiban is. Emlékezetes volt a Kovács Levente rendezésében Szép Ernő Patika című darabja, amelyben színpadra is lépett, valamint A csikós (Hunyadi András rendezésében), amelynek táncmestere volt. Munkáját szakmai elismerés jutalmazta mind belföldön, mind külföldön.
Nyugdíjasként is aktívan támogatott sok vidéki, főként korondi és szovátai műkedvelő társulatot. A népi kultúra fáradhatatlan harcosa volt, akinek köszönhetően – főleg a kommunista hatalom elnyomása alatt – megőrizhettük, gyakorolhattuk kultúránkat, a népi együttesek műsorai által megőrizhettük, megerősíthettük identitásunkat. Id. Lőrincz Lajos a romániai magyar kultúra bástyájának egyik kitartó építőmestere volt. Emlékét megőrzik mindazok, akikkel együtt dolgozott és küzdött azért, hogy kulturális örökségünket ápolják, továbbadják az új nemzedéknek. Az ő kötelességük lesz majd id. Lőrincz Lajos emlékének ápolása is. Népújság (Marosvásárhely)

"Fiatal fa a hegyen..."
Tompa Lászlóról képekben
Pünkösdhétfő délutánján a Vártemplom gótikus termében idézték meg a fél évszázada eltávozott Tompa László alakját az idei első marosvásárhelyi helikoni együttlét szervezői.
– Az utókor nem méltó az életműhöz, nem szentelnek neki elég figyelmet – hangsúlyozta H. Szabó Gyula, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke az emlékműsor elején, majd a költői pálya azon mozzanatát elevenítette fel, amikor is 1929-ben Tompa László megkapta az Erdélyi Helikon harmincezer lejes nagydíját. Az alapítvány elnöke abból a Tamási- levélből olvasott fel, amely a díj odaítéléséről döntő bizottság vitáját körvonalazza, és amely a székelyek nagy írója, Makkai Sándor állásfoglalását is idézi: "Meg-mondom őszintén, hogy én azt szerettem volna, hogy Áprily Lajos drámája kapja a díjat. Ez a könyv azonban még nem jelent meg. Ami Tompa Lászlót illeti, teljes szívvel és meggyőződéssel állok mellette. Én voltam az első, aki annak idején felhívtam rá a figyelmet, s azóta is állandóan azt látom, hogy ő az, akit Erdélyben lírának kell elfogadnunk".
A továbbiakban Cseke Péter irodalomtörténész hét képben villantotta fel "az udvarhelyi csillagtalan ég alatt" élő magányos lírikus élettöredékeit. Kuncz Aladár udvarhelyi kézfogása, Szabó Dezső udvarhelyi tavasza és Tompa László "bezárt lelke", Kuncz gyönyörű Tompa-verse, Tamási az Árpád utcában, Székely gazda a Székely Közélet szerkesztőségében, 56-os Tamási- köszöntő a vásárhelyi Kultúrpalotában, A goethei korban lévő költő köszöntése – ezek a pillanatképek határozták meg az emlékekben, háttérinformációkban gazdag előadás ritmusát. A kapcsolatrendszerek hálójában – elsősorban Kuncz Aladár, Szabó Dezső, Tamási alakjának megidézésével – színesedett a hallgatóság számára is a költő portréja, akinek 1923-ban megjelent Éjszaki szél című verseskötetéről Szabó Dezső így vélekedett: "Tompa László igazán nagy költő. Ez a kötete még nem ad egyenletes és egységes képet róla. (…) De igazán saját versei már (…), egy sötét hangú, mélyen emberi költészetet ígérnek". Tompa és Tamási korántsem felhőtlenül induló, később őszinte, mély barátsággá alakuló kapcsolatára többször is visszatért az előadó, Tamási Árpád utcai látogatása, majd az 1947 márciusában a Magyar Rádióban elhangzott műsor kapcsán, melyben Tamási Dsidát és az erdélyi költőtriászt, Áprilyt, Reményiket és Tompa Lászlót mutatta be. "Ott keleten, az európai végeken, szilárd és különös jelkép Tompa László, aki ma is magányosan él a székely anyavárosban. (...) Verse és ő maga komorságot, erőt és helytállást hirdet. Talán ő az új idők Julianus barátja, ki nemcsak folyton izzó magyar lélekkel ajándékozott meg minket, hanem olyan versekkel is, amelyek sohasem fognak lehullani a magyar sors és a magyar költészet mennyezetéről" – mondta barátjáról Tamási.
A goethei korban lévő költő megidézésekor Cseke Péter kiemelte, hogy míg a hatvanadik születésnapján harminc, a hetvenediken már csak öt írás jelent meg Tompa Lászlóról.
– 1978-ban jelent meg a Kriterion első szintézise a költőről, amelyet én is nagy haszonnal forgattam. De nagy szükség van újabb értelmezésekre is – jegyezte meg az előadó, majd örömét fejezte ki, amiért egykori tanítványa, Fekete Vince a Székely Könyvtár sorozat 23., válogatott Tompa-verseket tartalmazó könyvében magára vállalja ezt a feladatot: "Egy biztos: Tompa László nem »a székelyharisnyás költő«. (…) …európai rangú költő, egy kisváros nagyformátumú lírikusa (hangsúlyozom: lírikusa), aki a súlyos terhek alatt játékos is, könnyed is tud lenni, s akiről le kell hámoznunk mindazt a sallangot, ami az évtizedek alatt rárakódott, ha szeretni, élvezni szeretnők ezt a különleges, különlegesen jó, nem édeskés, hanem inkább karcosabb, súlyosabb léptű, de nagy költészetet".
Az emlékműsort Győrffy András színművész szavalatai színesítették. Többek között a Fiatal fa a hegyen című alkotás is elhangzott, amelyet Kuncz Aladár egykor gyönyörűnek nevezett. "Fény ütközik ki gallyai hegyén –/ Oh, bár lennék e fiatal fa: én!/ Feledve mindent, mi kedvetlenít,/ Szívhatnám a föld áldott nedveit./ S duzzadva tőlük, minden hajnalon,/ A szabad ürbe nyúlna száz karom."
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

100 éve született Nagy Ödön
Aki hátaslovat kapott nászajándékba
Száz éve, 1914. május 31-én született Nagy Ödön (meghalt 1995. szeptember 1-jén), református lelkész, néprajzkutató, egyház- és helytörténész, Nagy Olga írónő bátyja. Édesapja gazdatiszt volt a Szamos (ma Beszterce- Naszód) megyei Sajóudvarhelyen, itt született Nagy Ödön. Később Mezőpanitban laktak, ahol kijárta az elemi iskolát, majd a hétéves gimnáziumot a marosvásárhelyi Református Kollégiumban. Mindössze 18 éves, amikor felkerül a kolozsvári egyetem bölcsészkarára, ahonnan 1934-ben átiratkozik a református teológiára. Itt végez 1937-ben. 1937–38-ban a budapesti Néprajzi Intézetben Győrffy István irányításával néprajzot tanul. Korábban, 1935-ben bekerül a Kolozsváron megjelenő Ifjú Erdély c. lap szerkesztőbizottságába, és külső munkatársa a Hitel és a Havi Szemle c. lapoknak.
Már marosvásárhelyi diákévei alatt elkezdi látogatni a Kemény Zsigmond Társaság összejöveteleit, részt vállal az önképzőköri munkában, s megjelenik több IKE- konferencián, amely a vallásos ébredési mozgalmat hirdeti a két világháború között. Tanára volt Molter Károly, aki nagy hatással volt rá, az ő biztatására kezdi lejegyezni Mezőpanit és más falvak népdalainak szövegét. Miután leérettségizik, a német "vándormadár" mozgalom hatására gyalogosan bejárja Erdélyt, megismerkedik az Erdélyi Fiatalok csoportosulás falukutató munkájának eszméivel. Nagy hatással vannak rá Földes Károly lévita lelkész lesújtó mezőségi beszámolói, aki a Maros és Szamosok közti vidéket "az erdélyi magyarság temetőjének" nevezte.
Lelkészként 1939-ben kerül első állomáshelyére, Kissármásra, majd Nagyölyvesre, Mezőújlakra, Mezőköbölkútra, Mezőméhesre, Hariba, Istvánházára, Mezőfelébe, Szolokmára és Havadra. 11 évig szolgálta a havadi gyülekezetet, innen költözött vissza Mezőfelébe, ahol korábban lakást vásárolt, és itt halt meg 81 éves korában.
Már egész fiatalon elkezdi érdekelni a falukutatás, a helytörténet, a néprajz, az egyháztörténet. Alig múlt 20 éves, amikor Jenei Sándorral (a későbbi pusztakamarási lelkésszel) közösen megírják A mi játékaink (1936) c. kötetet. Rá két évre, 1938-ban jelent meg Kolozsváron Téli néphagyományaink. Útmutató a néprajzi gyűjtőknek, egy évvel később pedig a Tavaszi néphagyományaink. Útmutató a néprajzi gyűjtőknek.
Makkai Endrével (szintén református lelkészhallgató) összeállította az erdélyi téli szokáskör egyik legjobban megírt és leggazdagabb kötetét, az Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez (1939) címűt, mely kibővítve 1993-ban jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete gondozásában, Barna Gábor igényes szerkesztése alatt.
Lelkészi szolgálata idején számtalan néprajzi munkája született abból a faluból, ahol szolgált. Ezek későbben a Népismereti Dolgozatokban, a Néprajzi Látóhatárban, a Korunk Évkönyvében és a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyvben jelentek meg. A gyülekezetek egyháztörténetét a Historia Domusba másolta be, bátran vállalva, hogy a szájhagyományban, írásos krónikák lapjain megmaradt szívderítő, humoros történetek is bekerüljenek feljegyzéseibe.
Sajnos, nem érhette meg a havadi lelkészség idején többedmagával gyűjtött és a későbbiekben két kötetben kiadott falumonográfiát. Az első 2000-ben Változó népi kultúra, a második 2002-ben Népi gazdálkodás Havadon cím alatt jelent meg. Többszerzős, gyűjteményes kötetekről van szó, melyek első kötete Havad szellemi néprajzát (történetét, szokásait, erkölcsi rendjét stb.) vizsgálja, a második a gazdasági élet történetét és több évszázados alakulását, fejlődését örökíti meg. Mindkét kötet testvére, Nagy Olga kolozsvári írónő, néprajzkutató irányítása alatt született, aki gyakran járt Havadra, több kötetre való anyagot gyűjtött a faluban, szerette e kis magyar közösséget, de a falu is őt. Az első kötet bemutatójára (2000. május 12-én) eljött Nagy Olga is, a másodikra – beteg lévén – csak üdvözlő sorokat küldött, de itt volt Nagy Ödön két gyereke Marosludasról illetve Kolozsvárról.
2001-ben a marosvásárhelyi Mentor Kiadó kiadta (kiadásra előkészítette, gondozta Keszeg Vilmos) a Palástban. Lelkészek szórványban című háromszerzős kötetet, amelynek első részében Nagy Ödön vall életéről és pályájáról 1991-ben, Emlékeim cím alatt. (További szerzők: Hermán János és Nyitrai Mózes.)
1939-ben részt vesz Istók Sándor pusztakamarási lelkész temetésén (öt lelkész volt jelen), ő végzi a bejegyzést a halottak anyakönyvébe.
Nagy Ödön egyenes tartású, szókimondó ember volt, amiért ma is szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Többször vállalt szolgálatot a környékbeli falvakban, ahová – az akkori körülményeknek megfelelően – lószekérrel, hátaslóval vagy gyalogosan ment át szolgálatát elvégezni. A lóháton való szolgálatvállalást már egészen korán elkezdte: nászajándékként násznagyától egy hátaslovat kapott ajándékba, hogy ezzel keresse fel a magyarok által lakott szórványfalvakat a Mezőségen.
Havadi lelkészsége idején Nagyadorjánba – leányegyház volt – mindig lószekérrel utazott, hegyen keresztül.
Temetési szertartásán Fülöp G. Dénes, a Vártemplom lelkésze szolgált, a mezőfelei sírnál Barabás László néprajzkutató beszélt.
Nagy Ödönt 1979-ben ismertem meg közelebbről, aki a készülő havadi monográfia hiányzó fejezeteit hozta szóba, ezek megírására biztatva e sorok íróját. Így kerültem abba az értelmiségi csapatba, amely később, az ezredfordulón két kötetet adott a magyar néprajztudománynak.
Gazdag személyi könyvtára volt, ahonnan szívesen kölcsönzött könyveket azoknak, akiknél látta a népi kultúra iránti érdeklődés csíráját. Később, amikor nyugállományba vonult (néprajzkutatóként sohasem), többször küldött levelet alulírottnak — néprajzi tudását nem rejtve véka alá, szívesen oktatva a néprajztudomány alapfogalmaira. Két ritkaságnak számító kötetet őrzök tőle, A magyarság néprajza I-II. kötetét, a Bátky–Györffy–Viski-féle kiadást 1941–43-ból, amely ma is a tárgyi néprajz "nagykátéja". Ezeket egyik pusztakamarási utamról hazatérve adta át a ’90- es évek elején, amikor mezőfelei otthonában kerestem fel, mondanom sem kell, szimbolikus, potom árért.
A Palástban megjelent önéletrajzában így emlékszik a marosvásárhelyi Református Kollégium zenetanárára, Vajda Mártonra, aki gyakran mondta a diákoknak: "Magyarnak születtél, maradj magyar minden körülmények között, mert csak így lehetsz becsületes ember"!
Hitte és cselekedte is a korábbi intelmeket.
Székely Ferenc. Népújság (Marosvásárhely)

Konferencia a 90 éve alapított Erdélyi Szépmíves Céhről
Az Észak-magyarországi Irodalmi Kör és a Dsida Akadémia az MTA Miskolci Területi Bizottsága és a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete közreműködésével június 3-án nemzetközi konferenciával emlékezett meg a 90 éve alapított Erdélyi Szépmíves Céhről.
A konferenciát az akadémia területi bizottsága és az egyetemi intézet nevében Kecskeméti Gábor (Budapest−Miskolc) köszöntötte, és Mózes Huba (Miskolc) Egy intézményhármas szerepe az önazonosság- és összetartozás-tudat ápolásában című előadásával nyitotta meg. Előadást tartott Kötő József (Kolozsvár), Cs. Nagy Ibolya (Debrecen), Márkus Béla (Debrecen), Amedeo Di Francesco (Nápoly) és Kabán Annamária (Miskolc). Ugyanakkor felolvasták a betegség miatt távol maradó Pomogáts Béla (Budapest) előadását. Szabadság (Kolozsvár)

Nem kell a diploma!
Közel félezren otthon maradtak
Tegnap román nyelvű szóbelivel kezdődött az érettségi, de nem mindenik végzős tanulónak áll szándékában lediplomázni. Ez a megyei tanfelügyelőség által rendelkezésünkre bocsátott adatokból derül ki: a megyében tanuló XII. és XIII. osztályosok közül 475-en nem iratkoztak be május 30-ig a tudáspróbára.
Az idei tanévben összesen 1756 végzős diák szerepel nyilvántartásban, közülük 593-an román, 1163-an magyar tagozaton tanultak, de a nyári vizsgaidőszakra a mostani végzősök közül mindössze 1281-en iratkoztak be. A nagymértékű távolmaradást a tanfelügyelőség a pótvizsgára, évismétlésre maradt tanulókkal magyarázza, illetve azzal, hogy a fiatalok egyszerűen nem érezték magukat eléggé felkészültnek, hogy nekivágjanak az érettséginek. A mintegy félezer diáknak lehetősége van posztlíceumba iratkozni, de megpróbálkozhat álláskereséssel is.
Mától péntekig magyar nyelvből szóbeliznek a középiskolások, hétfőtől péntekig a digitális kompetenciaszintjüket mérik fel, június 23–27. között pedig idegen nyelvből (szóbeli) lesz tudásellenőrzés. A román írásbeli június 30-ra van időzítve, július 1-jén magyarból, 2-án a szaknak megfelelő tantárgyból, 4-én pedig a választott tárgyból kell dolgozatot írni. A végleges jegyeket 11-én teszik közzé.
Lévai Barna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fogadalmat tettek
42-en gyarapítják a csapatlétszámot
Vasárnap új tagokkal bővült a kézdivásárhelyi 34. számú Gábor Áron Cserkészcsapat, a névadó szobra előtt 27 cserkész tett fogadalmat és 42 kiscserkész ígéretet. A múlt évben első ízben időzítették pünkösdre az eseményt, és eldöntötték, minden évben ezen a napon gyűlnek össze a különleges alkalomra.
A 210 fiatalt befogadó Gábor Áron Cserkészcsapatban a 42 újoncot négy rajba csoportosították, tudtuk meg Bíró Zsuzsanna csapatparancsnok-helyettestől. A fogadalomtételt megelőzően Nt. dr. Kerekes László cserkészparancsnok beszédében a cserkészélet szépségeiről és felelősségéről beszélt.
A 42 kiscserkészen kívül a táborverők korosztályából 27-en tettek fogadalmat, és kiállták az első próbatételt, különböző kérdésekre válaszolva. A középiskolások, vagyis a rover cserkészek közül hárman tettek fogadalmat, majd szürke nyakkendőt kaptak, de egy felnőtt cserkészt is ekkor avattak – ő a korosztályának megfelelően barna nyakkendőt hordhat ezután.
Jancsó Katalin. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kuszálik Péter: Semjén Zsolt nyakkendője
– Az internetet szidhatod, de nélküle már nincs élet – mondta Öcsike egy alkalommal, s ebben igazat kellett adnom neki. Bizony mondom néktek, nagy igazság vagyon az ő szavaiban, miként ezt az alábbi eset is példázza.
Beírtam a címbeli három szót, néhány tizedmásodperc alatt egy biztos és 69.999 bizonytalan találatot jelzett a gugli keresője. Máris idézem: »„A magyarság olyan gazdagság hordozója, amit csak mi, magyarok adhatunk át az egyetemes világörökségnek” – vette át a szót Semjén Zsolt, aki pöttyös nyakkendőjében beszélt a magyarság küldetéstudatáról, a történelmi sorsközösség jelentőségéről, a külhoni magyarok iránt érzett felelősségtudatról. Szerinte a most megjelent hang- és képanyag valódi nemzetegyesítés, hiszen legyünk akár határon innen, vagy határon túl, ha lejátsszák a himnuszt, mindenütt ugyanazok a dallamok csendülnek majd fel.« (Origo, 2013. január 22.) Az éleselméjűség spontán megnyilatkozása, nem egyéb. Ha a Himnusz és a Szózat van a lemezen, akkor arról soha sem fog a kis Vuk indulója fölharsanni.
Arról nem ír az utóbbi időben egyebekért is idézett forrás (bezzeg a nyakkendőről igen!), hogy e szöveget a ’saját kútfejéből merítette’ – ahogy a magyartanárnőnk szokta mondani –, vagy papírról olvasta. Az ominózus mondat egy családias jellegű ünnepségen hangzott el, az Országgyűlés kupolatermében, ahol külhoni magyar kisiskolásoknak adták át az ’új’ Himnuszt tartalmazó CD-ket és DVD-ket. (Ti. a Himnusz és a Szózat zenéjét meg kellett szelídíteni, hogy a köznép is énekelhesse, ne csak az okleveles énekesek.) A szöveghez mellékelt képen fehér blúzos kislányok veszik át a mosolygó miniszterelnök-helyettestől az ajándékokat. Kék nyakkendőjén férfikörömnyi sárga pöttyök vannak.
Elgondolkoztam a világ dolgain. Harminc törzskönyvezett, szép mosolyú kisiskolást összegyűjtenek valahonnan, buszra ültetik őket (számolj hozzá gyermekenként egy-egy közjegyző előtt tett nyilatkozatot, hogy szülők helyett a tanító nénivel is utazhatnak), s elviszik őket az Országházba, hogy a min.el.-hely. úrral lefényképeződjenek. Drága fénykép volt, de megérte. Nagymama korukban lesz majd mit mutogatni az unokáknak.
Nem irigylem Semjén Zsoltot. Sem a státusáért, sem az ebből eredő megfelelési kényszerért, amelynek a nap tizenhat ébrenléti órájában eleget kell tennie. Állandóan frászolnia kell, hogy gonosz firkászok kiforgatják a szavait, vagy silány kommentelők céltáblájává válik. Vajon ki lehetett az a semmirekellő, aki Tömjén Zsótinak gúnyolja a Magyar kormány második emberét, aki nemcsak min.el.-hely., hanem nemzetpolitikáért felelős tárcanélküli miniszter, akit a minap erősített meg tisztségében a kormány első embere, mintegy elismeréseként annak az odaadásnak, amellyel az előző négy évben végezte a munkáját?
A civil életben van ám neki egy másik jelentős funkciója is, ő az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is. Ebben a tisztségében rá vár a megtisztelő feladat, hogy megvédje a baloldali sajtóhiénák sunyi támadásaitól Lázár János országos magyar vadászt, a kormány másik oszlopos tagját, aki kétezer darab, határon túli fácán életére alkuszik, ezzel is kímélve a magyar fácánokat.
Védegyleti elnökként igen kackiásan üli meg a lovat, erről Kézdivásárhely népe – és a Duna tévé kismilló nézője, Sydneytől Torontóig és Backamadarastól Kunmadarasig – két alkalommal is meggyőződhetett. Akkor nem figyeltem arra, hogy volt-e rajta nyakkendő és milyen, de azt tudom, hogy az utóbbi időben ismét elővette az egyik kedvencét, amelyet korábban gyakorta láttam rajta. Szent István napi körmenetben, a kormány beiktatásakor, választási győzelmek idején előszeretettel hordja azt a fekete-sárga csíkos nyakkendőt, amelyet egy aradi megemlékezésen láttam rajta először, talán három vagy négy esztendeje. Aradra általában október hatodikán jön el a magyar kormány néhány jeles tagja, amikor is az elbukott forradalom és szabadságharc vértanúira emlékezik a magyarság. Nagy tapló kell legyen valaki, hogy a császári színekkel csíkozott nyakkendővel menjen el egy olyan helyre, ahol a császári önkény halottaira emlékeznek. Bocsánat, nem tapló, hanem a magyar kormány második embere. maszol.ro

„Hatósági túlkapás” a Wass Albert szobor elkobzása
Egy hetet sem maradt a helyén a szovátai Wass Albert-szobor: csütörtök reggel a hatóságok leemelték és elvitték. Tulajdonosát nem lepte meg a lépés, ahogy az sem, hogy irredentának tartják.
Csütörtök reggel rendőrségi és ügyészségi razzia keretében szálltak ki Szovátán a Sómező utcába Tóth Ferenc lakásához a román hatóságok, engedély felmutatásával házkutatást tartottak, majd elvitték a napokban felállított szobrot – így foglalható össze egy mondatban az a tény, amelyről nem tudni, hogy milyen végkimenetelű játszma vagy nyomozás első lépését jelenti.
Megtagadta a szobor átadását
Amint arról beszámoltunk, pünkösd vasárnapján délután a szovátai Tóth Ferenc magánterületén Wass Albert-szobrot avattak. Azonban nem maradhatott sokáig a helyén: csütörtökön a reggeli órákban a megyei bűnüldözési szervek leemelték a helyéről.
Tóth Ferenc portálunknak felelevenítette a történteket: a segesvári törvényszék, ügyészség, a Maros megyei és szovátai rendőrségek képviselői érkeztek hozzá szabályos házkutatási paranccsal, az irrendentizmus vádját kimerítő propagandaanyagot, szórólapokat, plakátokat keresve, de mivel ilyesmit nem találtak, más, terhelő bizonyíték után is néztek lakásában, mindent lefényképeztek, filmeztek, és közölték vele, hogy gyanúsítottként vallomást kell tennie a rendőrségen. Ugyanakkor kérték Tóth Ferencet, hogy a tulajdonában levő és felállított műkő szobrot adja át nekik. Mivel ezt megtagadta, két személy leemelte helyéről a mellszobrot, és magukkal vitték.
Koncepciós az eljárás?
Tóth Ferenc úgy véli, a hatóságok lépése politikai koncepciós pernek minősíthető. A demokráciában senkit nem lehet meghurcolni politikai nézetei miatt, de ebben az esetben határozottan ez történik – fejtette ki véleményét a szoborállító férfi.
Wass Albertet 1946-ban nyilvánította háborús bűnösnek a kommunista rendszer a párt megrendezésére, és ami most vele történik, azt ugyanannak a kommunista ideológiának az emberei teszik – véli Tóth.
A hatóságok azt is közölték vele, hogy gyanúsítottként ki kell hallgatniuk, ezért beidézték a megyei rendőr-főkapitányságra. Tóth Ferenc nem volt hajlandó ügyvéd nélkül vallomást tenni, ezért keddig kapott haladékot. Ez idő alatt megpróbál keresni olyan ügyvédet, aki őt képviselje. Amennyiben nem talál ilyent, akkor hivatalból fog ügyvédet igényelni, vagy egyszerűen megtagadja a vallomást. Arra a kérdésünkre, hogy mivel gyanúsítják, Tóth Ferenc elmondta: felolvastak egy törvénycikkelyt, amelynek alapján a háborús bűnösök kultuszának ápolásával vádolhatják meg. Ő ezt tudomásul vette, viszont megkérdőjelezi Wass Albert háborús bűnösségének voltát és az azt kimondó ítéletet.
Hogy mire számít a következőkben? Sejti a következményeket, de erről nem szeretne egyelőre beszélni, és főleg nem a sajtóban. Pénzbírság viszont biztosan várható lesz – nyilatkozta a szobrot megrendelő és magánterületén felállító férfi. Várja a kihallgatást és a fejleményeket, amelyről ígérete szerint beszámol majd portálunk olvasóinak.
Nem volt meglepetés
Tóth Ferencet nem lepte meg a hatóságok ezen lépése, szinte számított is rá, mivel ismeri a rendszert, és mint mondta, a törvény kiszámítható. Annál inkább várta a fejleményeket, hogy már közvetlenül a szoborállítás után közölték vele, hogy a rendőrség hivatalból feljelentést tesz ellene. Ezt azok a rendőrök mondták neki, akik vasárnap, a szoboravatási ünnepség alatt a közelből figyelték az eseményeket, majd az ünneplők távozása után rögtön megkeresték őt otthonában.
Kincses: hatósági túlkapásról van szó
Egy szobor hatósági elkobzásához vagy egyszerű felemeléséhez bírósági határozatra van szükség – állapította meg Kincses Előd marosvásárhelyi jogász, aki szerint Tóth esetében sérült a védelemhez való jog is. „Tény, hogy Szovátán hatósági túlkapás történt. Mint olyan, aki ismeri a Wass-ügy teljes peranyagát, azt is elmondhatom, egyáltalán nem bizonyított, hogy Wass Albertnek valamiféle szerepe is lett volna a második bécsi döntés után történt vasasszentgothárdi gyilkosságokhoz” – fejtette ki Kincses. Miután Vekov Károly történész segítségével a jogásznak sikerült újabb dokumentumokat beszerezni, melyek az író ártatlanságát bizonyítanák, Kincses Előd perújítást kért, azonban a kolozsvári táblabíróság nem találta elegendőnek a korábbi ítélet megmásításához a Wass ügyvédje által bemutatott okiratokat. Kincses szerint a német és olasz levéltárakban kellene még kutakodni, ugyanis a bécsi döntés utáni atrocitásokat német-olasz vegyes bizottság jegyzőkönyvezte.
Rendőrség: közterületről is látszott a szobor
Andreea Pop, a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője érdeklődésünkre közölte: valóban vizsgálódnak a kollégái a szoborállítás ügyében, ugyanis a szobor olyan helyen áll, hogy az a magántulajdonon kívüli területről is látható. Mint elmondta, az ügyben eddig semmilyen hivatalos lépés vagy döntés nem született, csupán vizsgálódnak, és ennek részét képezheti az is, hogy meghallgatják az ügyben érintett magánszemélyt is.
A rendőrség csütörtökön délután fél ötkor hivatalos közleményt is kiadott az üggyel kapcsolatban. „A Maros megyei Rendőr-főkapitányság a segesvári bíróság melletti ügyészség irányításával vizsgálatot folytat egy bűnügyi dosszié ügyében, amely fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szimbólumok nyilvános használata, béke vagy emberiségellenes személy kultuszának támogatása, fasiszta, rasszista vagy xenofób propaganda bármilyen eszközzel, nyilvánosan való terjesztésének tárgykörébe tartozik” – hangzik a bevezetőben. Ezután felsorolják a már ismert tényeket, többek között azt is, hogy június 8-án a rendőrök azt észlelték, hogy a mellszobrot az épület homlokzatának utcára néző fülkéjében helyezték el, valamint azt, hogy a 2002. évi 31-es számú sürgősségi kormányrendelet értelmében bűnügyi kivizsgálást indítottak. „Június 12-én a segesvári bíróság által kibocsátott engedély alapján a megyei rendőrség a segesvári ügyészség irányításával házkutatást tartott a férfi lakásán, ahol lefoglalták a mellszobrot. Jelenleg a férfi ellen szabadlábon folytatnak vizsgálatot” – írják a közleményben.
A dokumentum végén ez áll: Wass Albertet az 1964. évi március 13-i 1-es számú bűnügyi ítéletével a kolozsvári népbíróság bűnösnek mondta ki háborús bűnök elkövetésében, majd a Kolozsvári Fellebbviteli Bíróság bűnügyi osztálya a 2008. évi 58/33 számú, az örökösök által indított bűnügyi perben a 2008. évi március 10-i 35-ös számú ítéletében az örökösök általi perújítási kérelmet elutasította.
Bakó Zoltán, Gligor Róbert László, Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Lecserélték a feliratot Kovászna Megye Tanácsának épületén
A háromszéki önkormányzat épületén a Palat Administrativ/Megyeháza felirat található csütörtöktől. Az intézkedéssel a prefektúra többszöri felszólításának tettek eleget, miszerint a Casa Județului/ Megyeháza nem felel meg a törvényes előírásoknak.
Első ízben 2013 elején csupán a Megyeháza felirat volt látható a háromszéki önkormányzat épületén. Codrin Munteanu, akkori prefektus törvényellenesnek tartotta, hogy csak magyarul olvasható a Megyeháza, így levelet intézett az önkormányzat vezetőségéhez. Az őt követő Dumitru Marinescu prefektus már be is perelte az intézményt, a Kovászna megyei törvényszék pedig neki adott igazat.
Ennek következtében került ki a kétnyelvű felirat, amelyen a Casa Județului/ Megyeháza volt olvasható. Dumitru Marinescu volt prefektus azonban ezt sem találta törvényesnek, így tavaly novemberben ismét feljelentést tett a törvényszéken. A problémát akkor az okozta, hogy a Megyeháza hivatalos neve román nyelven nem Casa Județului, hanem Palat Administrativ. A Kovászna megyei törvényszék ismét a Marinescunek adott igazat, így Kovászna Megye Tanácsának munkatársai csütörtökön kicserélték a táblát.
Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke az üggyel kapcsolatban kifejtette: nevetségesnek tartja, hogy hasonló problémákra kell több intézmény idejét és pénzét pazarolni.
„Nyilván egyesek azt remélték, hogy így nem lesz magyar felirat az intézményen. Csalódni fognak. Nyelvhasználati jogainkkal továbbra is élni fogunk. Tény az is, hogy a közintézményeken szereplő magyar feliratok jó ideje szemet szúrnak a prefektusoknak” – tette hozzá az elnök, utalva a nemrégiben Kézdivásárhelyen történtekre. „Találtunk egy újabb formulát, így továbbra is marad a Megyeháza felirat. Jogunk van hozzá” – fogalmazott Tamás.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Nézetkülönbség Székelyföld és a Victoria palota között
Hat kérdést tartalmazó nyílt levelet írt a Székely Nemzeti Tanács elnöke Románia miniszterelnök-helyetteséhez, miután két ügyben is világossá vált, hogy a Victoria palotából teljesen másképp látszik a törvényesség és a magyarság helyzete, mint az autonómiáért harcoló Székelyföldről.
A bukaresti fellebbviteli bíróságon múlt héten – június 5-én, csütörtökön – került sor a Székely Nemzeti Tanács által Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, Crin Antonescu egykori szenátus-elnök és Traian Băsescu államfő ellen benyújtott diszkriminációs kereset újabb tárgyalására, az ügyet azonban érdemben nem vitatták meg, hanem halasztás történt – ismertette június 11-ei marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján az SZNT elnöke, Izsák Balázs.
„Mivel Liviu Dragnea csak egy példányban iktatta a tizenegy oldalas válasziratát, ezért a bíróság kötelezte, hogy azt velünk is közölje, ezért csak most tudok erről érdemben tájékoztatást nyújtani. Az világos, hogy a bukaresti kormány ezt a kérdést teljesen másként látja, mint mi. Az iratban a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos kormányterveket ismertetik, és szerintük egyetlen európai jogszabály sem kötelezi őket arra, hogy a magyar többségű régiónak autonómiát biztosítsanak. Ez a tizenegy oldalas dokumentum sem győzött meg arról, hogy nincs igazam, tehát a diszkrimináció létezik” – fogalmazott Izsák Balázs. Végül egy másik alperes, Victor Ponta kérését kivizsgálandó, halasztottak a perben, az újabb időpont szeptember 18. A miniszterelnök ugyanis kifogással élt, mert szerinte az SZNT a törvényes 15 napon túl, tehát késve nyújtotta be a keresetet.
„Az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozatát mi január 13-án kaptuk meg, a fellebbviteli bíróságon pedig január 24-én iktatták a panaszunkat. Ez nem több mint 15 nap, legalábbis Marosvásárhelyen, a Victoria palotában lehet, hogy másképp számolnak. Továbbá mi kértük a fellebbviteli bíróságtól, hogy kérje ki az Európai Unió luxemburgi bíróságának véleményét, amolyan előzetes döntést, értelmezést, erre ugyanis ilyen ügyekben lehetőség van, de Ponta és Dragnea ez ellen is kifogást emelt, mondván, hogy ez nem kötelező. Világosan látszik, hogy a román kormányfő nem akarja, hogy a bíróság az ügyet érdemben tárgyalja, és azt sem, hogy a luxemburgi bíróság asztalára kerüljön” – ismertette Izsák Balázs.
A szóban forgó per közvetlen kirobbantó oka, hogy Ponta, Dragnea, Antonescu és Băsescu a közigazgatási átszervezés kapcsán egyaránt azt mondta: kizárt, hogy magyar többségű közigazgatási egység jöjjön létre Romániában.
Az SZNT továbbá a napokban megkapta a román kormány válaszát a március 10-ei Székely Szabadság Napján megfogalmazott beadványra – miután írásban figyelmeztette a kormányt válaszadási kötelezettségére –, és úgy vélik, ennek sok eleme nem felel meg a nemzetközi joggyakorlatnak. „Örülök, hogy immár van írásos válasz, amely elég részletes és tételesen elemeznünk kell. Arra hivatkoznak, hogy nincs olyan kötelezettségük, hogy autonómiát biztosítsanak a kisebbségeknek. Viszont az uniós előírások egyértelműen leszögezik, hogy új közigazgatási egységek kialakításakor figyelembe kell venni a kulturális, történelmi adottságokat is, Románia pedig egyoldalú kötelezettséget vállalt ennek teljesítésére, és a csatlakozáskor tett vállalások kötelezőek a tagországokra nézve” – mondta az SZNT-elnök.
Ezekben az ügyekben fordultak nyílt levélben Kelemen Hunor miniszterelnök-helyetteshez, „tekintettel arra, hogy az RMDSZ tagja Románia kormányának”. Hat kérdést tettek fel, amelyek Izsák szerint közérdekűek, és a válaszok a közösségre, a nyilvánosságra tartoznak: a választ egyeztette-e a kormány illetékese az RMDSZ-szel; mit fog tenni azért, hogy Románia teljesítse vállalt kötelezettségeit, tegyen eleget a felszólításoknak, és önálló fejlesztési régióvá váljon Székelyföld; vessenek véget a székely jelképek üldözésének; rá tudja-e venni koalíciós partnerét, hogy visszavonja az SZNT polgári kezdeményezése perében tett beavatkozását?
Nem tudni mikor bocsátják közvitára az RMDSZ autonómia-tervezetét
Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint „csak részben helyes azok álláspontja, akik a kormány nevében megírták az SZNT-nek címzett válaszlevelet”. A politikus rámutatott, valóban nincs olyan kötelező érvényű nemzetközi egyezmény, amelyik az Európai Unió bármelyik tagállamát arra kötelezné, hogy a területén belül szavatolja a területi autonómiát.
„Az más kérdés, hogy Európában számtalan államban van autonóm régió, és hogy az autonómia még a román értelmező szótár szerint sem azonos a szegregációval” – fogalmazott a képviselő.
Márton Árpád (fotó) ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a válaszlevél szerint a nemzetközi jog csupán a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogait szentesíti, amelyeket másokkal együtt is lehet gyakorolni. „A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, melyet Románia is ratifikált, tulajdonképpen kollektív jogot szavatol, vagyis, hogy a kisebbségeknek joguk van a teljes körű nyelvhasználathoz. Ehhez képest a román jogászok azt mondják, hogy ez egyéni jog” – mondta a politikus.
Márton Árpád a Krónika kérdésére nem tudta megmondani, hogy az RMDSZ által készített autonómia-törvénytervezetet mikor bocsátják közvitára, majd ezt követően mikor kerül a parlament asztalára.
„A Magyar Polgári Párt politikusaival, de az RMDSZ-en belül is vitázunk a technikai részletekről, elsősorban arról, hogy milyen területről beszélünk a Székelyföld esetében. A másik kérdés, hogy mennyire kell illeszkednie a tervezetnek a jelenlegi alkotmányos kerethez, és hogy milyen garanciákat, védelmet kell nyújtani a kisebbségbe kerülő románoknak” – magyarázta, Márton Árpád szerint az RMDSZ több változatot is kidolgozott, ezek mindegyike a jelenleg hatályos dél-tiroli jogi norma elveit, megoldásait veszi alapul.
„Ha Izsák Balázsnak lett volna türelme végigolvasni, láthatta volna, hogy annak a törvénynek a cikkelyeit fordítottuk le, és ahol kellett, behelyettesítettük a román törvénykezésben a megfelelő kifejezéssel. A tervezetek közötti különbségek csupán technikai részletek” – részletezte az RMDSZ parlamenti képviselője. Hozzátette, Izsák Balázs kifogásai nem helytállóak azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ tervezete szerint olyan román vidékeket csatolnának a Székelyföldhöz, melyek soha nem tartoztak ide.
„A tervezet leszögezi, az autonóm terület létrehozását követő hat hónapban népszavazáson dönthetnek azok is, akik csatlakoznának, és azok is, akik nem kívánnak a Székelyföldhöz tartozni” – tette hozzá.
Bíró Blanka, Gáspár Botond. Székelyhon.ro

Díj mint isteni gondviselés
A Magyar Művészetért Díjrendszer 33. gáláján díjazzák többek közt Csíki Hajnal marosvásárhelyi színésznőt is. A nemrégiben a Versünnep döntőjében a legjobbak között végzett színésznő Ex Libris-díjat kap pénteken, ugyanakkor tüntetik ki többek közt Böjte atyát is, aki Mátyás király-díjjal lesz gazdagabb.
Az Ex Libris-díj a Magyar Művészetért Díjrendszerbe tartozik, amelyet 1987-ben alapítottak, majd fokozatosan különféle díjakkal bővítettek. A díjat Gubcsi Lajos alapította 2009-ben a világ magyarsága színe-javának, elismerésül történelmünk ápolásáért, jelenünk tiszta magyar kultúrájáért, az új nemzedékek neveléséért, kiemelkedő személyeknek és erős közösségeknek egyaránt. Az alapító mottója szerint a díj eljut oda is, ahova már csak a madár jár. Az Ex Libris-díjat egyaránt adományozzák világhírű zenésznek és építésznek, olimpiai bajnoknak és egyházi közösségnek, falusi tanítónak és történelmi jelentőséget hordozó várnak, táncosoknak és gimnáziumoknak az Úz-völgyétől a Csendes-óceánig.
Előadóművészetből jeleskedik
A Magyar Művészetért Díjrendszer 33. gáláját Budapesten tartják június 13-án, akkor adják át többek közt a Mátyás király-díjat, a Zrínyi Ilona-, az Árpád fejedelem-, valamint a Petőfi Sándor-díjat, a Magyar Művészetért 2014-es kitüntetettjei is akkor kapják meg díjukat, és összesen tizenhat Ex Libris-díj is gazdára talál.
Ezek között van Csíki Hajnal marosvásárhelyi színésznő is, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Csíki Hajnal Magyarkirályfalván született 1981-ben, Székelyudvarhelyen tanult a Benedek Elek Tanítóképzőben, majd Marosvásárhelyen végzett a színművészeti egyetemen. Kiemelkedő előadóművészetéről tanúskodik a Hervay Gizella verseiből összeállított műsora, a Vigyázó, benne is különös erővel a költőnő verse tragikus sorsú férjéhez: „Az utolsó levél Szilágyi Domokoshoz”. Idén áprilisban Budapesten, a Versünnep döntőjében a legjobbak között végzett a színésznő: a költészet napján a magyarok által lakott területek 12 legjobb előadóművésze csillogott.
Lehetetlen körülmények közt
Az Ex Libris-díjat a Magyar Művészetért június 13-ai gáláján veszi át Csíki Hajnal is. „Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt érzi, hogy a körülmények teljesen ellehetetlenítik a létét, és legszívesebben ő maga is feladná a harcot. És ekkor lép közbe az isteni gondviselés. Én ezt a díjat annak tulajdonítom” – mondja a fiatal színésznő, aki már csak azért is nagy megtiszteltetésnek érzi a díját, mert ugyanakkor tüntetik ki Böjte Csaba ferences rendi szerzetest is. A gyermekmentő munkájáról híres Csaba testvér Mátyás király-díjban részesül, mert mint valamikor nagy királyunk, ő is „álruhában jár és birodalmat épít”.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro