Egyenlők és egyenlőbbek
Precedens értékűnek is tekinthető a konstancai népszavazás, jóllehet kellő érdeklődés hiányában nem valószínű, hogy érvényes eredménye születik.
Precedens, mert a tengerparti megye lakói arról nyilvánítottak véleményt, milyen közigazgatási egységben kívánnak élni, akarják vagy sem, hogy megyéjüket beolvasszák egy tágabb régióba, no meg azért is, mert a bíróság végleges ítéletben mondta ki: nem helyénvaló, hogy a prefektúra megtámadta a megyei tanács népszavazás kiírására vonatkozó döntését, a polgároknak igenis, jogukban áll kifejteni véleményüket egy ilyen fontos, életüket nagy mértékben befolyásoló kérdésben. Kovászna megyét megelőzően több helyen született már döntés népszavazás kezdeményezéséről a közigazgatási átszervezés kapcsán, az ellenzék igyekszik ilyenformán előretörni. Más a cél és más a megfogalmazás, mint Székelyföld esetében, ám az alapkérdés ugyanaz: beleszólhatunk-e abba, milyen közigazgatási egységben kívánunk élni, mekkora legyen megyénk, kikkel érezzük úgy, hogy egybetartozunk, és mindenki számára előnyös lehet, haladást, fejlődést hozhat a majdani közösség. A népszavazás a demokrácia egyik alapeszköze, Svájcban például ugyancsak gyakran konzultálnak a néppel, és Németországban is tartanak nemcsak országos, de tartományi, sőt, alacsonyabb közigazgatási szinteken is referendumot, és svájci mintára a népvétó bevezetését is tervezik, azaz akár törvényeket is érvényteleníthet a népakarat. Fejlett demokráciákban tehát közkedvelt eszköz a polgárok véleményének kikérése, Romániában azonban ritkán és mindeddig elsősorban politikai célokat alátámasztandó, erősítendő éltek ezzel az eszközzel, néhány település önállósodási népszavazásán kívül alig volt olyan, amely ne országos ügyre vonatkozott volna. Néhány évvel ezelőtt lesöpörte a román bíróság az autonómia-népszavazást, országos jelentőségű ügynek bélyegezve, melyben nem foglalhat állást egy kisebb közösség, s most konstancai példa ide vagy oda, ismét hasonlóval fenyegetőznek. A prefektus már tudja, miért más az itt elfogadott határozat, és miért lesz köteles fellépni ellene, Hargita megyében még csak gondolkodnak hasonló döntésről, de az ottani, szintén magyar, RMDSZ által székbe ültetett kormánybiztos már kijelentette, ő bizony megtámadja azt, bármilyen lesz a dokumentum. S ismervén a román bíróság ugyancsak részrehajló ítéleteit, borítékolható, a magyar többségű megyék esetében nem találják majd jogszerűnek a referendumot. Ha ez a borúlátó forgatókönyv érvényesül, jelzi majd, Romániában vannak egyenlőek és egyenlőbbek, a politikai érdek, a nemzetféltés, torz nacionalizmus ismét felülírja nemcsak a józan észt, de a jogállamiság és a demokrácia alapszabályait is.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
MAGAS POLCON MINDHALÁLIG? Az RMDSZ képviselői között találtatik a legtöbb hosszú életű honatya. Nem korukra, hanem mandátumaik számára értik ezt a România liberă újságírói. Igaz, Radu Berceanu, Vasile Blaga, Ioan Oltean, a liberális Varujan Vosganian és Călin Popescu Tăriceanu mellett a szocdem Adrian Năstase, Bogdan Niculescu-Duvăz is 1990 óta koptatja a parlament padjait, de arányaiban túlszárnyalják őket az RMDSZ-es honatyák. 1990 óta a parlament tagja Frunda György, Verestóy Attila, Markó Béla, Márton Árpád, Kerekes Károly és Varga Attila. Borbély László is csak egy mandátumnyi időig hiányzott a törvényhozásból, Seres Dénes 1992-től, Kelemen Attila 1996-től tagja a képviselőháznak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lesz-e új charta, lesz-e haladék?
Mint beszámoltunk, a közoktatási miniszter elfogadta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem új chartáját, amely az alap- és mesterszintű oktatás megszervezése, a saját tanrend, álláskeretek, költségvetés kialakítása valamint a versenyvizsgák megszervezése és az egyetemek közötti kapcsolattartás terén önállóságot biztosít a magyar intézeteknek. A döntéseket viszont a kari tanácson és a szenátuson kell átvinni, s ha ez nem sikerül, a paritásos bizottságok fognak dönteni.
Bár az erdélyi értelmiségiek, köztük marosvásárhelyi egyetemi tanárok által megfogalmazott nyílt levél arra hívja fel a figyelmet, hogy az úgynevezett oktatási vonalak helyett tagozatokat kellene létrehozni, amely egyenlő partneri viszonyt biztosítana a román közösséggel, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen továbbra is visszautasították, hogy az egyetem szervezési és működési szabályzatát a közoktatási törvény előírásainak megfelelően módosítva lehetővé tegyék a magyar intézetek megalakítását. Sőt, annyira nem törődnek a törvénnyel, hogy már hozzáfogtak a román intézetek megalakításához. A charta módosításának elutasításakor arra hivatkoznak, hogy a magyar intézetek létrehozása azért nem lehetséges, mivel azok nem tennének eleget az egyetemek akkreditálását szabályozó törvény előírásainak. Ami részben igaz, ugyanis addig halogatták a kisebbségek számára kedvező oktatási törvény elfogadását, amíg olyan hátrányos helyzetbe került a magyar nyelvű egyetemi képzés, amelyből nehéz kilábalni. Mivel a MOGYE-n évek óta román nyelven folyik a gyakorlati oktatás, és csak vegyes csoportokban tanulhattak a hallgatók, voltak olyan diszciplínák, ahova nem vettek fel magyar gyakornokokat, másutt pedig a román anyanyelvűeknél sokkal kevesebbet. Igaz, a magyar végzősök sem tolongtak a gyakornoki helyekért, mert könnyebb és anyagilag előnyösebb volt Magyarországon vagy máshol, külföldön érvényesülni. Itthon ugyanis szülői támogatás vagy mellékkereset nélkül a gyakornoki jövedelemből szinte lehetetlen megélni. A helyzetet tetézte, hogy a törvény megjelenésével nyugdíjba küldték a 65 évet betöltött professzorokat, akiknek a döntő többsége magyar volt. Azt is el kell ismerni, hogy az egyetem mindenkori magyar vezetőségi tagjainak nagyobb figyelemmel kellett volna követniük, hogy akkreditálás címén mi történik a MOGYE- n, s a gazdasági, pénzügyi kérdésekbe való jobb, alaposabb betekintés is fontos lett volna. Miközben egy teljesen új szak, a testnevelés akkreditálásának elindítása nem jelentett különösebb gondot, a magyar vonal hivatalos elfogadtatásáról "szándékosan" megfeledkeztek.
Mivel a külföldről ígért segítségnek is a törvényben megszabott módja van, az oktatási szaktárca államtitkári irodájának kabinetfőnökét, Borsos Károly Lászlót marosvásárhelyi látogatásakor arról kérdeztük, hogy arra az esetre, ha végül mégis elfogadnák a charta módosítását, készül-e olyan cikkely az oktatási törvény alkalmazási útmutatójában, ami haladékot ad az újonnan alakuló magyar intézeteknek, tagozatoknak a kezdeti hiányosságok pótlására?
Kérdésünkre a tanácsos elmondta, hogy már 83 alkalmazási útmutató megjelent, amelyekből 47 a közoktatásra, a többi a felsőoktatásra vonatkozik
– Bár kabinetünk feladata a közoktatás, az orvosi egyetem gondjaival hosszú ideje foglalkozunk, s nagyon odafigyelünk, hogy a MOGYE chartája úgy fogadtasson el, hogy lehetőség nyíljon a magyar közösség érdekeinek a képviseletére. Hasonlóképpen támogatjuk más egyetemek kéréseit is. Mind az államtitkári kabinet, mind a miniszterelnök-helyettes nagyon aktívan részt vesz ebben a folyamatban, s nem telik el hét, hogy az oktatási miniszterrel ne folytassanak konzultációt, aki meglátásunk szerint kedvezően viszonyul ehhez a kérdéshez – válaszolta a kabinetfőnök.
Remélhetőleg végül meglátszik az eredménye is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Novemberi fények Dicsőszentmártonban
A késő ősz nemcsak a bor forrását, hanem a művelődési élet pezsdülését is jelenti a Kis-Küküllő mentén. November első hétvégéjén olyan "lágy" volt az idő, hogy az öregek kiülhettek a kapuk elé a padra, mint a régi időben, és kedvükre beszélgethették meg a falu és a nagyvilág dolgait. A fiatalabbja Szent Márton városában találhatott tartalmas szórakozást magának. A dicsőszentmártoni magyarok nem panaszkodhatnak: az elmúlt héten két olvasótalálkozó és egy "tömegrendezvénynek" számító sereglés, a Kiöntött a Kis-Küküllő elnevezésű táncos összejövetel mutatta, hogy az RMDSZ, az Alsó-Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúság Szövetsége (ALKISZ), a Kis- Küküllő Alapítvány – ha nem is mindig egy irányban és egyszerre, de – ugyanazt a célt követve kínálnak változatos és színes programokat, gondoskodnak az ott élők nemes szórakoztatásáról is. Szakmai fórum, megmérettetés, az újratalálkozás öröme, értékőrzés és értékfelmutatás – ezek lehetnének az ötödik néptánctalálkozónak is kulcsszavai. Aminthogy a forgatókönyvön sem kellett változtatni: szombaton népviseleti parádéval kezdődött, a művelődési házban folytatódott a meghívott együttesek fellépésével, majd a vámosgálfalvi kultúrházban felszolgált közös vacsorával és táncházzal zárult az első nap; hogy a vasárnapi gálaműsoron a magyarországiak – a soproni Pendelyes, a győrújbaráti Csobolyó – és a helyiek: a Kökényes nagy- és középső csoportjai – mellett teret biztosítsanak a szászcsávási, haranglábi, küküllődombói, kisszentlászlói és szásznagy-vesszősi hagyományőrzők, adatközlők táncának is. A vasárnapi műsorrész csúcspontja számomra az a cigánytánc volt, amelynek koreográfiáját, betanítását Puczi Ernő Antal és Varó Huba neve jelzi, és amelyet a dicsői táncosok olyan virtusos ritmusdemonstrációval adtak elő, mintha csakugyan született roma legények volnának. Az ötödik találkozó kedves meglepetése volt a sepsiszentgyörgyi Heveder zenekar jelenléte, és végül habnak a tortára a Maros Művészegyüttes János vitéz előadása. Kiváló munkát végzett a Traian Állami Főgimnázium és a Kökényes együttes égisze alatt működő stáb, és valósak azok a számok is, amelyeket a rendezvény beharangozójaként múlt keddi lapszámunkban írtunk. A meghívottak mind eljöttek, és széles kedvvel ropták a táncot. Ezen a héten pedig folytatódik a művelődési napok sora, filmbemutatókkal, színházi előadással, könyvbemutatókkal. Azért is, hogy – mint azt a város egyik költője írta – az ott élő magyarok ne kerüljenek nyelvi dűlőre. Maradjanak talpon – és ne álljon kifelé a szekerük rúdja.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Élő kulturális „hidakat” épített az Ars Hungarica Nagyszebenben
Nagyszebeni reformátusság – Múlt, jelen, jövő címmel nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a helyi református templom galériájában az Ars Hungarica Magyar Kulturális Fesztivál zárónapján. Varró Sándor református lelkipásztor beszédében elmondta: a kiállítás lényegében gyökérkeresés, a 225 éves templomról és térségéről készült fényképeket, tervrajzokat mutatja be. – A képeken nem csak a református templom látható, hanem sok más nagyszebeni hajlék és épület is, amely azt bizonyítja, hogy a különböző gyülekezetek egymás mellett imádkoztak, küzdöttek az adott korszak csapásai ellen – részletezte a lelkész. – A református közösség tagjai az idők során beépültek a nagyszebeni magyar közösségbe, hozzájárultak a kulturális értékek gyarapításához, ez a kiállítás is része ennek értékteremtő folyamatnak – hangsúlyozta.
Serfőző Levente fesztiváligazgató kiemelte: céljuk a fesztivállal közösségi értékeket teremteni, ugyanakkor egyaránt fontosnak tartják a lelki értékeket is.
Liszt Ferenc életét és munkásságát ismertette a helyi Orth Enikő zongoratanárnő a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett Liszt-év rendezvénysorozataihoz kapcsolódva. A Liszt zenetörténeti jelentőségét részletező előadást a tanárnő végzős diákjainak zongorajátéka színesítette. A tanárnő a helyi magyar közösség büszkesége, hiszen egykori tanítványai ma több európai filharmónia művészei.
Takács Gyöngyi, a Magyar Kulturális Központ és a helyi EMNT – Demokrácia Központ irodavezetője a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Hargita Megyei Kulturális Központ közös fotótáborának résztvevőjeként köszöntötte a közönséget a Tanácstoronyban helyet kapott tárlatmegnyitón, amely az áprilisi táborban készült képekből kínált ízelítőt. Elmondta: nagy élmény volt a tíz profi fotóssal együtt a térségben kirándulni és lencsevégre kapni a magyar közösségek hétköznapjainak egy-egy mozzanatát.
Serfőző Levente a kiállításmegnyitón megjegyezte: öröm ilyen értéket a fesztivál programjai közé illeszteni, de még nagyobb öröm lesz számára, ha a fotótábor fényképeit albumban is kiadják.
Dunai Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Románia legszebb városának nevezte Nagyszebent, amely szerinte követendő példaként kellene szolgáljon minden hazai önkormányzat számára, legyen szó politikáról vagy nemzeti értékek megőrzéséről. Elmondta: erős, megmaradni akaró magyar közösséggel találkozott, amelynek tevékenysége szintén példaértékű. – A jelent láttatják a képek a modern művész saját szemszögéből, amely provokál, gondolkodásra késztet – jegyezte meg beszédében.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a legfontosabbnak a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületével kialakult kapcsolatot tartja, amelyet eredményes együttműködés és a magyar kultúra szeretete jellemez. Az igazgató beszélt még a nemrég 25. kiadásához érkezett fotótáborsorozatról, amelynek célja a dokumentáláson, archiváláson túl a magyar közösségek mindennapjainak megörökítése. – A fotókkal való találkozás és a jelentésük olvasata mindenkiben külön-külön fogalmazódik majd meg – mondta.
Ádám Gyula, a fotótábor művészeti vezetője, a fotóiskola atyja elmondta: csodálatos hetet töltöttek áprilisban Nagyszebenben és környékén. – Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy minden nap más helyszínre kellett látogatnunk, de a tábor résztvevői ezt is megoldották, könnyen kapcsolatot tudtak teremteni a helyi közösségekkel – mondta a táborvezető, majd bemutatta a jelenlevő fotósokat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, művelődési miniszter üzenetének tolmácsolásával, Guttmann Szabolcs, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének tiszteletbeli elnökének, a fesztivál fővédnökének beszédével, és Zséda-koncerttel zárul az idén hatodik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat, amely öt napon keresztül változatos kulturális programokat kínált a nagyszebeni magyar közösség számára.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkár-helyettese először saját nevében üdvözölte a helyi közösséget és a fesztiválszervezőket, majd felolvasta Kelemen Hunor üzenetét. Az RMDSZ-elnök úgy véli: az Ars Hungarica fesztivál kiemelkedő a térség és Erdély magyar lakossága számára. – A rendezvény a kulturális sokszínűségről, egymás hagyományainak elfogadásáról szól, ugyanakkor az interetnikus közegben élő nemzettársaink azon törekvéséről is, hogy többségi környezetben is meg kell tartanunk kultúránk, anyanyelvünk, nemzetiségünk sajátosságait, ezeket pedig értékként kell felmutatni, megismertetni – állt a levélben. Kelemen őszinte elismerését fejezte ki a szervezőknek, amiért bizonyították, hogy kitartó munkával lehet olyan rendezvénysorozatot szervezni, amelynek híre hat év után bejárja Erdélyt és eljut a határokon túlra is.
Guttmann Szabolcs beszédében elmondta: nemrég Kolozsváron gyűléseztek az épített örökség problematikájában, és arra a következtetésre jutottak, hogy Nagyszeben különleges kivételnek számít ebből a szempontból. – Ez a kivételes helyzet újabb szellemiséggel gyarapodott, amikor a Magyar Kulturális Központ elkezdte mágnesként vonzani a városhoz kötődő személyiségeket, tartalmas programsorozatokat szervezni a helyi magyar közösség számára. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az élő kapcsolat az épített és a szellemi örökség között – hangsúlyozta Guttmann.
A záróünnepség fénypontja a magyarországi popdíva, Zsédenyi Adrienn koncertje volt, aki első alkalommal látogatott Erdélybe. Ismert világsikerek és jazz klasszikusok csendültek fel Rakonczai Viktor, Kuzbelt Péter, Hárs Viktor és Gyenge Lajos kíséretével. A közönség meghallgathatta Zséda pályafutásának legkiemelkedőbb dalait, de jónéhány feldolgozás is felcsendült a másfélórás produkció során. Az énekesnő végül a közönségre bízta a koncert utolsó dalainak kiválasztását, és az elhangzott kéréseknek kivétel nélkül eleget tett. A kiváló zenészekkel előadott produkció igazi kikapcsolódást és élményt jelentett minden korosztály számára.
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Aranyos” ciánellenesek a New York szállóban
Környezetvédő aktivisták egy csoportja „elfoglalta” hétfő reggelre a New York (Continental) szállodát, és a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) verespataki beruházása ellen tüntettek sajátos formában: transzparenseket helyeztek ki az épületre, szórólapokat osztogattak, és hatósági felszólításra sem tettek le szándékukról. A karhatalmi erők délután vetettek véget a tiltakozásnak: bár korántsem álltak a helyzet magaslatán, végül kihozták a szállodába „költözött” hat fiatalt, a bejáratot „eltorlaszoló” tiltakozók pedig incidens nélkül hagyták el a helyszínt. Az Occupy Conti elnevezésű megmozdulást azért szervezték, hogy felhívják a kolozsváriak figyelmét az RMGC által szorgalmazott ciántechnológia veszélyeire, és tudatosítsák a lakosokban, hogy ez a módszer a kolozsváriakra nézve is veszélyes.
A fiatalok hét órán át tartózkodtak a sok éve gazdátlannak tűnő szállodában – transzparenseket aggattak ki, felolvasták a megmozdulás céljait, közben hangfalból „nyomták” a zenét – és városunkban ritkán látott hatékonysággal és megalapozottsággal dolgoztak céljuk elérésén: figyelemfelkeltés és tudatosítás a verespataki fenyegetettséggel kapcsolatban.
Azután, hogy a karhatalmi erők hosszas ügyintézést követően megszerezték az engedélyt a Continental (volt New York) szálloda tulajdonosától (pontosabban a vállalatának a csődeljárását intéző cégtől), a közösségi, illetve a városi rendőrség egyenruhás és civil ruhákba öltözött illetékesei behatoltak az épületbe, eltávolították a Mentsétek meg Verespatakot! és A forradalom Verespatakon kezdődik feliratú transzparenseket.
Ezután határozott fellépéssel kivitték az aktivistákat, beültették őket a közösségi rendőrség furgonjába, s néhányan elhajtottak velük. Elfelejtették viszont, hogy kollégáiknak még le kell hozniuk az emeletről két lányt... A közösségi rendőrök előbb kihozták őket az épületből, elvitték a Jókai és az Egyetem utca sarkáig, ahol rádöbbentek, hogy a furgon nincs ott. Szinte pánikszerűen továbbkísérték őket az Egyetem utcán, s a Művész mozival szemben megálltak, várva a furgont.
A rendőrök balek fellépését kihasználva a tiltakozással szimpatizálók bátorították az aktivistákat, mi több, felszólították a karhatalmi erők képviselőit, engedjék őket szabadon. A habozás miatt a tiltakozók kigúnyolták a közösségi rendőröket.
Lévén, hogy a furgon hosszú percek után sem jelent meg, a lányokat visszavitték az épületbe. A karhatalmi erők bizonytalansága és szervezetlensége újabb lehetőséget biztosított a tiltakozóknak: a bejárat előtti lépcsőkre ültek, s egy dob kíséretében énekelni kezdtek: Verespatak nem tűnik el soha.
A nagy sokára ismét a helyszínre érkezett furgon hirtelen megállt a Continental szálloda bejárata előtt, de ekkorra már közel tizenöt aktivista ült a lépcsőkön elzárva a rendőrök útját. Kisebb dulakodás, lökdösődés következett (ez jól látszik a helyszínen készített videofelvételekből és fotóriportból – www.szabadsag.ro), és az épületben maradt két aktivista lányt csupán nehezen sikerült betuszkolni a járműbe. A többi tiltakozó – aki a bejáratnál ült – incidens nélkül távozott.
Lapzártakor közel százan gyűltek össze a szálloda előtt.
K. H. I., K. O. 
Szabadság (Kolozsvár)

A babonák uralma Romániában
Érdekes és tanulságos felmérést készített a Romániai Soros Alapítvány; a vallás és vallásos magatartás témakörű közvélemény-kutatás adataiból kiderül, hogy a 21. század Romániájában áthatolhatatlan sötétség uralkodik a fejekben. Ez volt egyébként az országban végzett első olyan tanulmány, amely behatóan elemzi a vallásos értékek, magatartás helyzetét
Bármilyen hihetetlennek is tűnik, Románia lakosságának túlnyomó része hisz a babonákban, a sötét túlvilági erőkben. A megkérdezettek 60 százaléka tart a szemmelveréstől, 47 százaléka tartja szavahihetőeknek a jövendőmondókat, kártyavetőket, kávézaccból, tenyérből jósló kóklereket, kézrátevéssel gyógyítókat.
Istenhitből jeles
A lakosság 94 százaléka istenhívő, függetlenül attól, hogy milyen felekezet, egyház tagja. A felkérésre, hogy a tízes értékskálán határozzák meg Isten életükben betöltött helyét és fontosságát, a megkérdezettek közel kétharmada a maximális számjegyet jelölte meg, csaknem 30 százalék 7-9 közötti értéket diktált be, és mindössze 3 százalék adott meg 5 százaléknál kisebb fokozatot.
Ezzel Románia európai viszonylatban is az élhelyek egyikén áll a vallásosság tekintetében. Ugyanakkor csak 42 százalék vallja azt, hogy Isten egy élőlényben testesül meg; 49 százalék szerint a Mindenható inkább valamilyen elvont erő, szellemi lény. Kevesebb, mint 2 százalék tagadja a Fennvaló létét, 4 százalék nem kívánt véleményt nyilvánítani a kérdésben.
A mintacsoport 88 százaléka úgy véli, hogy létezik a testtől elkülönülő lélek, ennél alig egy százalékkal kevesebben vannak azok, akik hisznek az eredendő bűnben, valamivel kisebb a részaránya – 79 százalékos – azoknak, akik valósnak tartják a mennyországot, a pokolban 75 százalék, az ördög létében 70 százalék hisz. Ennek ellenére csupán 63 százalék meggyőződése, hogy létezik túlvilági élet, ennél egy százalékkal többen bíznak a csodákban.
Keresztény hit, pogány elemekkel
Jóllehet a megkérdezettek túlnyomó része a keresztény eszmék és értékrend híve, közülük sokan ragaszkodnak még bizonyos pogány szokásokhoz, berögződésekhez. Így például 28 százalékuk hisz a talizmánok erejében, 25 százalékuk az asztrológiában és a horoszkópokban, 23 százalék pedig meggyőződéssel állítja, hogy léteznek földönkívüli lények. A lélekvándorlás híveinek részaránya mindössze 18 százalékos.
A lakosság több mint fele vet keresztet minden alkalommal, amikor elhalad egy templom előtt, közel fele tartózkodik mindenféle munkától vasárnaponként (a többi pedig hétköznaponként – tehetné hozzá, a felmérésen kívül, a romániai valóságok jó ismerője), 15 százaléka pedig gyakran a paptól kér tanácsot akkor, amikor valamilyen gondja-baja adódik, vagy kilátástalanul nehéz helyzetbe kerül. Ugyanakkor 35 százalék állítja azt, hogy soha, semmilyen ügyben nem fordul paphoz.
Felekezet Istent élőlénynek
elképzelők részaránya
Ortodox 40
Görög-katolikus 67
Római-katolikus 49
Protestáns 58
Neoprotestáns 61
A románok csaknem egyharmada szentelteti meg minden vásárlás alkalmával, negyedrésze pedig olykor a hosszabb használatra szóló tárgyakat – házat, gépkocsit – és közel egynegyede böjtöl rendszeresen, vagyis nem csak a nagy keresztény ünnepeket megelőzően. (Ehhez nyilván nem kis mértékben a válság elmélyülésével egyidőben romló életkörülmények is hozzásegítik).
Jóllehet a rendszeres templomba járók részaránya viszonylag alacsony, mégis a lakosság több mint háromnegyed része vallja magát vallásos, hívő személynek, és csak 15 százaléka állítja ennek ellenkezőjét. A meggyőződéses ateisták részaránya alig haladja meg viszont az 1 százalékot.
Az egyház Romániában betöltött fontosságát ez a felmérés is alátámasztja. Amint ugyanis adataiból kiderül, a lakosság 67 százaléka állítja azt, hogy az egyház megfelelőképpen szolgálja az istenhit megerősödését, 28 százalék véli úgy, hogy ennek csak kis-, illetve nagyon kismértékben tesz eleget, a fennmaradó 5 százaléknak nincs véleménye erről a kérdésről.
Bigottság, türelmetlenség
A vallásos bigottságot jelzi az az adat, amelynek megfelelően a megkérdezettek 43 százaléka szerint csupán egyetlen vallás – az övé – tekinthető igaznak, 38 százalék pedig csupán annyit hajlandó elismerni, hogy más vallások is tartalmazhatnak igazságelemeket. Azoknak a részaránya, akik tagadják az egyedüli üdvözítő vallás létezését, és azt állítják, hogy valamennyi nagy világvallás alapvető igazságokat tartalmaz, nem éri el a 20 százalékot sem.
vallásos türelmetlenségre utal az a körülmény, hogy az ortodox vallásúak bizonyulnak a legintoleránsabbaknak. Több mint 15 százalékuk nem kívánna magának muzulmán, vagy zsidó – és magyar szomszédot, az ötven százalékot is meghaladja azoknak a részaránya, akik a homoszexuálisok szomszédságát is elutasítanák. Egyharmaduk a szekták híveit sem tartja kívánatos szomszédnak.
Vallásos szempontból a legtürelmetlenebb térségnek Moldova és Bukarest bizonyult, az ellenkező véglethez tartozóak nagyrészt a Bánságban és a Körösök vidékén, valamint a máramarosi régióban élnek.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Vincze Gábor történész a Bécsi döntésekről
Vincze Gábor történész a hódmezővásárhelyi Emlékpont muzeológus történésze a napokban Erdélyben tartott előadást, több helyszínen, a Trianonnal megcsonkított Magyarország két évtizeddel későbbi területnagyobbodásáról, a Bécsi döntésekről.
Oláh-Gál Elvira a legújabb kutatási eredményekről kérdezte Erdélyt illetően Vincze Gábor.
Vincze Gábor többek között elmondta: a legújabb kutatások alapján a történészek nagy része elfogadja, hogy igazságtalan határokat húztak meg a párizsi békecsinálók, mert Felvidék esetében egy jó nyelvhatáros határt lehetett volna húzni, Erdély esetében viszont problémásabb a dolog. Teljesen igazságos határt megvonni Erdélyben lehetetlen.
A történész a Bécsi-döntéssel kapcsolatosan kifejtette: feketén-fehéren bebizonyítható, hogy a románok kérték Hitlertől a döntő bíráskodást, ezt a történetet illene már végre újraírni a román történészeknek, de erre nem sok hajlandóságot mutatnak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Brassói Magyar Napok, 71 éve ismét
Meglepő sikerrel kezdődtek vasárnap a Brassói Magyar Napok: közel kétszázan – idősek, fiatalok, gyermekek, helybeliek és környékbeliek – indultak reggel honismereti zarándoktúrára: a Cenk tetején levő egykori Árpád-szobor talapzatának maradékaihoz a Gábony-lépcsőket megmászva jutottak el, és felemelő ünnepség után távoztak.
Felvonták a húsz évet sem "élt" szobrot ábrázoló zászlót (ez november 14-ig ott marad), meghallgatták a történetét, a Cenk és Brassó rövid bemutatását, egy Reményik-verset, egy ’56-os megemlékezést, áhítatot tartottak, és elénekelték a Himnuszt. 
Hétfőn Edith Piaf-emlékestre került sor az egykori kereskedők házában (ma Cerbul Carpatin vendéglő), az első fogástól az utolsóig magyar ételekkel, és diákbulit is szerveztek, tegnap focibajnokság és gyermektáncház volt, ma szintén foci és dzsessz-blues est várja a közönséget, de lesz színházi előadás, néptánc, humorest, látványkonyha és borkóstoló, ökumenikus istentisztelet és szórványkonferencia, végül Rúzsa Magdi-koncert is.
A nyolcnapos, 29 eseményt magában foglaló rendezvénysorozatot szervező EMNT megyei elnöke, Toró Tamás elmondta: 71 éve nem volt Brassóban hasonló horderejű rendezvény, és ezalatt a magyarság számaránya 33 százalékról 8-ra csökkent – de még mindig számottevő, kisvárosnyi (Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós méretű) közösségről van szó, amely azonban erős asszimilációs nyomás alatt él. A cél tehát a nemzeti öntudat erősítése, a közösségi élményekkel való felöltődés, saját kultúrával való ismerkedés vagy abban való elmélyülés. A rendezvény politikamentes (csak a szórványkonferencia kivétel), és népszerűségét jelzi, hogy több civil szervezet, mintegy ötven önkéntes kapcsolódott be, a jegyek majdnem minden estére elfogytak. Ennek ellenére nagy szeretettel várják a háromszékieket, hiszen a közelség mellett sok más szállal is kötődnek hozzájuk a brassói magyarok (átjárnak színházba, városnapokra) – a hét végi bevásárlásra oly nagy számban leruccanók pedig találnak kedvükre valót az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán berendezett gasztronómiai kiállításon, és Rúzsa Magdi sem akármilyen szombat estét ígér.
A támogatók között is vannak székelyföldi, de brassói magyar vállalkozók is: összesen 17 civil szervezetet, mintegy 30 céget és 32 médiapartnert sikerült mozgósítani; aki egyáltalán nem kívánt részt venni semmiben, az a három-három megyei és városi tanácstaggal, parlamenti képviselővel is rendelkező RMDSZ, pedig Toró Tamás szerint a legutóbbi választásokról a brassói magyarok közel 60 százaléka maradt távol. A helyi hatóságok amúgy nem is segítették, nem is gáncsolták a kezdeményezést, ámbár a kedvezményes terembérekhez hozzájárultak. Toró elmondta: a székházzal alig pár hónapja rendelkező EMNT kezdetnek egy tényfeltáró óriástárlatot szervezett a magyar múltról tanúskodó épületekről, helyszínekről, most a szándékaik szerint legalább tizenegyezer embert megmozgató Magyar Napokkal a jelent próbálják felmérni, és a jövőre vonatkozó stratégiákat kívánják kidolgozni, közben pedig ötezer honosítási kérésben segítettek.
A magyarság megmaradási esélyeit latolgatva Toró kiemelte a hely szellemét is: habár sem a magyarság, sem a szászság nem éri el az előírásos húszszázalékos arányt, a város minden bejáratánál háromnyelvű felirat köszönti az érkezőt, az üzleti életben pedig értéknek számít a többnyelvűség, bizonyos munkakörökben keresettek a magyarul is tudó alkalmazottak. Magyaroknak szóló programok eddig is voltak, de elszórtan, kisebb csoportokat érdeklő rendezvények formájában, ez azonban nem elég, hiszen állandó találkozási hely, magyar ház sincs, még rádióadás sem szól a helybeli magyarokhoz, csak egy hetilap és a helyi tévében szombat délelőtt sugárzott kétórás műsor tájékoztatja őket saját ügyeikről. Ilyen kifelé is értéket felmutató közösségi hetet utoljára 1940-ben tartottak, és a lelkes fogadtatás jelzi, hogy ideje volt kiásni ezt az örökséget a feledésből. Még van, amire építkezni lehet.
 Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiát is kér az EMNP
Újra elküldi az RMDSZ-nek Toró T. Tibor azt az alkotmánymódosítási javaslatcsomagot, amelyet Szilágyi Zsolttal együtt, még a szövetség parlamenti képviselőiként szerettek volna benyújtani 2003-ban – jelentette be az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alapító elnöke tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Nem tartja ugyanis elégségesnek, hogy a „nemzetállam” kifejezés kikerüljön az alkotmányból, arra is szükség van, hogy a Romániában élő nemzetiségek autonómialehetőségei megjelenjenek az alaptörvényben. Mint fogalmazott, ezzel a javaslattal a legutóbbi alkotmánymódosítás idején őt és Szilágyi Zsoltot „egyedül hagyta” az RMDSZ-frakció többi tagja. Toró T. Tibor egyébként úgy véli, Romániában egyhamar nem fog megvalósulni az alaptörvény módosítása, hiszen a kormány és az ellenzék között egyéb ügyekben sem születik konszenzus, valószínűtlen tehát, hogy az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados szavazati többség összejöjjön.
Toró T. Tibor azt is elmondta, hogy folyamatban van az EMNT népszámlálási megfigyelői akkreditációjának meghosszabbítása, s ha nem sikerül elérni a célt, közigazgatási bíróságon támadja majd meg a felelősöket a szervezet. Mint elmagyarázta, Európa-szerte létezik olyan megfigyelői akkreditáció, amely nemcsak az adatgyűjtés szakaszára, hanem az összesítés időszakára is vonatkozik, de a romániai szabályzatból ez kimaradt, „pedig a lényeg csak most kezdődik”. Papp Előd székelyföldi régiókoordinátor szerint fontos lépés, hogy a Kovászna megyei tanács népszavazásra bocsátja a megyék megmaradásának kérdését, viszont aggasztó, hogy a magyar prefektusok nem támogatják azt.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Maros megyei EMNT: nem tudták, mit nyilatkozzanak
Tudja, hogy az aggodalom szülte, de mégsem tartja szerencsésnek Tőkés László hétfői állásfoglalását Kali István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei alelnöke. Tőkés állásfoglalása olyannyira meglepte az EMNT marosvásárhelyi vezetőit, hogy – saját bevallásuk szerint – hétfőn azért nem válaszoltak az újságírók telefonhívására, mert még nem tudták, mit nyilatkozzanak. „Előbb egyeztetnünk kellett Tőkés Lászlóval, majd egymással, hogy ne mindenki mást-mást mondjon” – látta be a kedden a Krónika telefonhívására immár válaszoló Kali István, a szervezet megyei alelnöke.
Amint arról beszámoltunk, Tőkés László EMNT-elnök a november 7-én kiadott közleményében leszögezte, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT közös, hanem kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester-jelöltje.
Tőkés ugyanakkor Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnökének nevét is bedobta a köztudatban, mint olyan személyét, akit az EMNT támogathat a 2012-es helyhatósági választásokon. Állásfoglalásával Tőkés László megkérdőjelezte a nemzeti tanács helyi döntését, melynek értelmében éppen az EMNT javasolta az RMDSZ-nek Vass Levente indítását.
Koalíciót szeretne a megyei EMNT is
Kali István megjegyezte, az EMNT-elnök állásfoglalása „nem biztos, hogy szerencsés kinyilatkozás” volt. „Tőkés László elveszítette a türelmét az RMDSZ-szel szemben és azért adta ki a nyilatkozatot. De mi is éppen úgy aggódunk az EMNT és az RMDSZ viszonyáért, mint ő. Koalíciót szeretnénk jövőre, de az RMDSZ még mindig vacillál” – értékelte a helyzetet Kali.
Szerinte amennyiben az RMDSZ kisajátítja magának Vass Leventét és a koalíció megkötése helyett arra szólítja fel a többi magyar alakulatot, hogy csatlakozzon a párt jelöltjéhez, új helyzet áll elő.
„Legyen világos: mi csak koalíciós jelöltként tudjuk elképzelni Vass Leventét” – szögezte le a Maros megyei EMNT vezetője. Mint ismeretes, éppen a nemzeti tanács „találta ki” és javasolta az RMDSZ-nek Vasst, mint közös polgármester-jelöltet. A másfél hónappal ezelőtt szervezett belső választásokon a fiatal orvos-politikus és a mellette kampányoló megyei és bukaresti vezetők fontos aduként használták fel Vass külső támogatását.
Benedek: Tőkés nem ismeri a vásárhelyi helyzetet
Nem lelkesedett Tőkés László nyilatkozata miatt Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke sem. Megítélésében a jelenlegi EP-alelnök nem ismeri eléggé a vásárhelyi helyzetet. „Az emberei vagy rosszul tájékoztatják Tőkés Lászlót, vagy ő nem ismeri a marosvásárhelyi realitást” – vélekedett a Krónikának nyilatkozva Benedek. Akárcsak Kali, a városi RMDSZ elnöke sem tartja szerencsésnek Tőkés „bekavarását”. Kérdésünkre, hogy azon túl, hogy megkavarta a kedélyeket, serkenti-e az RMDSZ-t abban, hogy mielőbb koalíciót kössön az EMNT-vel, Benedek István nem tudott válaszolni. „Ez nem csak tőlem függ. Amúgy nem egy könnyű feladat, annál is inkább, hogy újabb és újabb, váratlan tényezők bukkannak fel” – fűzte hozzá.
Mint arról tájékoztattunk, Tőkés nyilatkozata Vass Leventét is kellemetlenül érintette. Ennek ellenére a miniszteri tanácsos továbbra is az RMDSZ és az EMNT közös jelöltjének tekinti magát. Ezt a nemzeti tanács helyi és megyei vezetői újból megerősítették.
A Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, Kelemen Ferenc viszont reméli, hogy Tőkés megadta a jelt és az irányvonalat, így az EMNT is csatlakozhat az MPP-hez és a Pro Európa Liga társelnöke, Smaranda Enache személyében független, de mégis közös jelöltet támogathat.
(Kelemen Atilla: van még idő a megegyezésre. A Maros megyei RMDSZ elnöke szerint az EMNT helyi szervezete már csak „félszájjal” támogatja Vass Leventét, mert elbizonytalanította őket Tőkés közleménye. Kelemen Atilla a Transindex hírportálnak azt nyilatkozta: a közleményt nem kívánja kommentálni, de a marosvásárhelyi RMDSZ-nek van egy jelöltje, Vass Levente, aki mellé oda lehet állni. Szerinte még bőven van idő a tárgyalásra a választásokig hátralevő tizennégy hónap alatt. Kelemen leszögezte: ezt a döntést Marosvásárhelyen kell meghozni, nem máshonnan irányítani, ugyanakkor „politikai játszmának” nevezte, hogy az „elvi megegyezés” után, aláírt egyezség hiányában az EMNT kihátrál, „mondvacsinált indokok mögé bújva”.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Visszaigényelhetjük az egyházi levéltárakat rendszerezésük előtt
A ferencesek több mint 160 doboznyi gyűjteményüket kaphatják vissza
A kommunizmus idején elkobzott egyházi levéltárak visszaszolgáltatására, bizonyos feltételek mellett magánlevéltárak létrehozására kínál lehetőséget a 16/1996-os számú levéltári törvény módosítása, amelyet tegnap a képviselőház is elfogadott – tájékoztatta lapunkat Máté András Levente. A törvény egyházi, levéltári anyagok visszaszolgáltatását is szabályozza – a jogcím nélkül elkobzott levéltári anyagokat püspökségenként visszaigényelhetik az egyházak, a puszta jogot harminc napon belül megkapva. A természetbeli visszaszolgáltatás olyan arányban történik, amennyire a jogos visszaigénylők biztosítani tudják a megfelelő tárolást, karbantartást és hozzáférhetőséget. A módosítási javaslatot az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője Kerekes Károly és Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtársaival együtt kezdeményezte. Ha az ellenzék nem támadja meg a törvényt az Alkotmánybíróságon, és Traian Băsescu államfő kihirdeti, akkor az érvényesnek tekinthető.
A törvény előírásai szerint olyan magánlevéltárakat lehet létrehozni, amelyek a munkaviszonnyal kapcsolatos levéltári anyagokat kezelnek. Ezekhez azok a személyek fordulhatnak, akik a fizetésükkel, munkaviszonyukkal kapcsolatosan akarnak információkat és bizonylatokat megszerezni, egyebek mellett például annak érdekében, hogy kiszámítsák a nyugdíjukat.
Arra voltunk kíváncsiak, a levéltárak visszaszolgáltatását lehetővé tevő törvénymódosítás hírét hogyan fogadják az egyházak, amelyek régóta várnak erre a jogorvoslásra.
Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője (minister provincialis) lapunknak elmondta: bár a törvény tartalmát még pontosan nem ismeri, de korábbi információi szerint a levéltári anyagok visszaszolgáltatása csak a feldolgozásukat követően történhet meg. Az államosításkor a kolozsvári ferences kolostor középkori okiratokat is tartalmazó gyűjteményét, levéltárát elkobozták, egy része a Szekuritáté szűrőjében maradt, másik része pedig a kolozsvári állami levéltárba került, és mindmáig nincs kutatható állapotban.
– A ferences anyag mindmáig nincs feldolgozva a levéltárban, ilyen szempontból hátrányban vagyunk, de a törvény által kínált lehetőségekkel mindenképpen élni fogunk – emelte ki Orbán Szabolcs. Mint mondta, mindeddig nem nyerhettek betekintést gyűjteményükbe, ilyen irányú igényléseiket azzal utasították el, hogy az anyag még nem kutatható.
Flóra Ágnes történész, levéltáros, az állami levéltár kolozsvári fiókjának munkatársa úgy tudja, a ferences kolostor gyűjteménye már töredékeiben, feldúlva, a Szekuritátétól való átmentés nyomán került az intézménybe. A 23 folyóméternyi, teljesen rendszertelen anyag (7 doboz körülbelül egy méter) feldolgozását tavaly kezdte el, de a munka nehézkessége miatt csekély részét sikerült csak rendeznie. Mint mondta, a törvény tartalmát még nem ismeri, de logikusnak tűnik, hogy visszaszolgáltatásuk előtt a levéltári anyagokat azonosítsák.
Máté András úgy tájékoztatott, a levéltári anyagok visszaszolgáltatásának nem feltétele azok rendszerezése. Ez a folyamat egyébként tovább tolhatná a visszaszolgáltatás időpontját, hiszen a munka mennyisége és a szakemberek kis létszáma miatt az alapos rendszerezés akár több évet is igényelne.
Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője szerint mindenképp üdvözlendőnek tartják a törvényt, amennyiben azt az erdélyi magyar történelmi egyházak igényeinek megfelelően és javaslatainak figyelembevételével fogadták el. –A jogszabály kedvező alkalmazása nagy lépés lehet a történelmi igazságszolgáltatások sorában – nyilatkozta a főjegyző.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is örömmel nyugtázta, hogy ilyen hosszú idő elteltével a most elfogadott törvény megteremti a lehetőséget az egyházi levéltárak anyagának visszaszolgáltatására. Lapzártáig nem sikerült elérnünk Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspököt, hogy nyilatkozzon ebben a kérdésben.
Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke emlékeztetett: az egyház régóta kéri, hogy levéltári dokumentumait visszakaphassa.
– Örvendünk, hogy mostanra körvonalazódik ennek az ügynek is a megoldása. Amikor 1996-ban Emil Constantinescu frissen megválasztott államfő találkozott az egyházak képviselőivel, felvetettük neki az egyházaknak a visszaszolgáltatásra vonatkozó kérését. Erre az államfő azt mondta, hogy amit 1948-ban egy tollvonással elvettek, azt most nehéz lesz visszaszereznünk. Az egyházi ingatlanok ügyében történt némi előrehaladás, ám a levéltári anyagokra vonatkozólag nem. Az egyházaktól elkobzott dokumentumok többsége az egyház sajátos életvitelével kapcsolatos, azaz kimondottan egyházi dokumentumok. Az, hogy ezek több évszázadon át fennmaradtak, mind létezésünk bizonyítéka. Ezek a dokumentumok már nemzeti kincsekké váltak. A gyulafehérvári római katolikus érsekség már képes biztosítani a legkorszerűbb tárolási és kezelési követelményeket – összegzett az érseki káplán.
Szabadság (Kolozsvár)

Elfogadták a BBTE magyar részeinek új alapszabályzatát
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának tanácsa hétfőn elfogadta az egyetem magyar részeinek új alapszabályzatát. Ezt több hetes ülésszak, a szöveg szakaszonkénti vitája, szakcsoportok előkészítő munkája előzte meg. Az alapszabály végső szavazásán összegyűlt a szükséges kétharmados többség.
Az új alapszabály bevezetőjében kimondja: „A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozata az egyetemi charta vonatkozó szakasza alapján a magyar nyelvű egyetemi tevékenységet biztosító oktatási, kutatási és adminisztratív egyetemi struktúrák szervezési és működési formája, illetve az ezekben résztvevő egyetemi oktatók, hallgatók és segédszemélyzet közössége. A magyar tagozathoz tartozik etnikai és vallási hovatartozásától függetlenül mindenki, aki a BBTE-en magyar nyelven tanít, illetve magyar nyelven tanul vagy a magyar tagozat által működtetett bármilyen idegen tannyelvű szakon tanul. A magyar tagozat az oktatási törvény, valamint a BBTE Chartájának előírásaival összhangban, az egyetemi autonómia feltételei között, a tagozati autonómia elvének alapján szerveződik és működik. A magyar tagozat magában foglalja: a magyar karokat; a magyar intézeteket; a vegyes tannyelvű intézeteken belül a magyar tannyelvű didaktikai tevékenységet kifejtő intézeti tagozatokat.”
Az új alapszabály alapján megmarad a tagozat tanácsa (2004 óta ez a legfőbb döntéshozó testület), de kibővül, és a BBTE minden szintjén választott tisztséget betöltő személy tagja lesz ennek, valamint a testület huszonöt százalékát továbbra is a diákképviselet adja. Ez a testület az egyetem szenátusához hasonlít leginkább: „fő elvi, egyetempolitikai és szabályzatalkotói, döntéshozó testület”; „dönt a közös szabályokról, a fejlesztési irányokról, célokról” . A napi ügyvitelt egy kisebb, csak kari szintű képviseletből álló, mintegy 15–17 tagú operatív csoport veszi át, amely a magyar tagozat igazgató tanácsa.
A mostani alapszabályzat a régihez hasonlóan határozza meg a „magyar tagozat-vezető rektorhelyettes” hatáskörét („képviseli a magyar tagozatot az egyetem vezető testületeiben; felel a szenátus és a magyar tagozat tanácsa határozatainak a végrehajtásáért; képviseli a magyar tagozatot a más tagozatokkal valamint az egyetemi vezetőséggel való érdekegyeztetésekben, képviseli a magyar tagozatot más felsőoktatási intézetekkel való hivatalos megbeszéléseken, reprezentatív szerepe van különféle rendezvények alkalmával, a magyar tagozat nevében nyilatkozik a szélesebb közönség számára” stb.)
A BBTE magyar tagozatának új alapszabálya rendelkezik az oktatás és kutatás szervezésének alapelveiről, etikai bizottság létérről és hatásköréről, a magyar szenátusi csoport működéséről, az egyetemi gazdasági vezetőségben való részvétel lehetséges módjáról, levéltárról, egyetemi múzeumról.
„A következő lépés a magyar tagozat választási szabályának előkészítése, ennek érdekében már jövő héten ismét ülésezünk – nyilatkozta Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezetője a gyűlés után. – Az ülésen a „különfélék” napirendi pont alatt újravitatta a testület az oktatási törvény ránk vonatkozó szakaszát. A testület meghallgatott egy jogászt, utána meghallgatta a kialakított kari álláspontokat, amelyeket a képviselők tolmácsoltak, valamint a diákképviselőket. A BBTE magyar tagozatának tanácsa ezután megerősítette azt a korábbi elhatározását, hogy a magyar oktatás státusának alakításában minden lehetőséget kihasznál, melyet az oktatási törvény és az új egyetemi charta tartalmilag jelent”.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar tudományos kitüntetés határon túli fizikusnak
A magyar tudomány ünnepe alkalmából kitüntetett magyar tudósok között kiemelkedő kitüntetést kapott november 3-án Miskolcon Gábos Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A Charles Simonyi által alapított rangos Simonyi Károly-díjat először vehette át határon kívül dolgozó magyar fizikus.
Gábos Zoltán az erdélyi fizikaoktatás és -kutatás nemzetközileg elismert szaktekintélye. Jelenlegi fizikaprofesszorok tanárainak is a tanára volt. Hosszú szakmai pályafutása során, amely a kolozsvári Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez kapcsolódik, nemzedékeknek mutatott példát emberségről, kitartásról és szakmai elhivatottságról. Nemzetközileg elismert tudományos teljesítménye, hogy elsőként dolgozott ki egy Lagrange-módszert a relativisztikus forgási hatások vizsgálatára. Úttörő munkát végzett a magasabb spinű részecskék kvantumelméletével, a részecskék polarizációjával és a polarizációs tenzorok parametrizálásával kapcsolatban. Kibővítette a Hamilton-Jacobi egyenlet alkalmazási területét. Az Erdélyben végzett fizikusok jelenlegi generációja büszke arra, hogy tanítványainak vallhatják magukat. Az MTA által adományozott díjat Gábos professzor úr az elismert kutatási eredményeiért, a hosszú szaktanári munkájáért és a kutató generációk nevelésében végzett kimagasló tevékenységéért vehette át.
Gábos Zoltán jelölése
A Kolozsvári Református Kollégiumban letett érettségi után az 1943/44-es tanévben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök szakos hallgatója lett. A háborús körülmények miatt megszakított egyetemi tanulmányait 1945-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta, ahol 1947-ben matematika–fizika szakos oklevelet szerzett, ugyanitt doktorált 1949-ben.
A Bolyai, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1948–49-ben tanársegéd, 1950–51-ben adjunktus, 1952–1961-ben docens, 1962–90-ben egyetemi tanár. 1990 óta emeritus professzor. 1962–65-ben a Fizika Kar dékánhelyettese, 1966–1976-ban a kar dékánja, 1976–86-ban az Elméleti Fizikai Tanszék vezetője. Fényes Imre és Vescan Teofil tanárai indították el a tudományos pályán. Csak kevés időt tölthetett mellettük, mert 1950-ben mindketten távozásra kényszerültek. Fényes Imrétől, akinek termodinamika könyvét még kézirat formájában kommentálta, a termodinamika, a statisztikus fizika és a variációs elvek, Vescan Teofiltól a relativitáselmélet és a részecskefizika szeretetét tanulta.
Már a nyomasztó elszigeteltség idején, az ötvenes években elkezdett foglalkozni a forgó testek gravitációs kölcsönhatásával. Sikerült a Lagrange-függvényt általánosítania, mely a mozgásegyenletben egy sodró hatást és egy pörgető hatást leíró tag megjelenésére vezetett. Büszkék lehetünk arra, hogy a NASA által felkarolt és nemrég sikeresen lezárult Gravity Probe B műholdas kísérlet az általa adott, a haladó és forgómozgások összjátékát leíró mozgásegyenleteket is alátámasztja.
Vizsgálta az egyenletesen és a gyorsulva forgó test gravitációs hatását is rúd és gyűrű alakú próbatest esetében. Meghatározta, hogy a forgó központi test gravitációs hatásának kitett elektronnak hogyan módosul a polarizációs állapota.
Foglalkozott a müon-neutrínók problémájával, s megmutatta, hogy zéró nyugalmi tömeg esetében egy, zérótól különböző esetben két polarizációs állapottal kell számolni. Ha egy bomlási folyamatban müon-neutrínó vesz részt, a különbségnek a bomlási folyamatban részt vevő más partnerek polarizációs állapotában is jelentkeznie kell.
Gábos Zoltán értékes eredményeket ért el a magasabb spinű részecskék kvantumelmélete, a részecskepolarizációs állapotok leírása és a bomlási folyamatok megértése terén is.
1990 óta az erdélyi fizika múltjának feltárásával, valamint Bolyai János gravitációelméleti eredményeinek bemutatásával és értékelésével foglalkozik.
Hét fizikai témájú könyvet írt. 1959-ben ő jelentette meg az első modern felfogású román nyelvű termodinamika-könyvet. Az utóbbi évek terméséből kiemeljük ennek magyar nyelvű átdolgozását (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1996) és a Statisztikus fizika (2000) című könyvét.
Gábos Zoltán oktatói tevékenysége igen széleskörű, eredményessége lenyűgöző. Az elméleti fizika minden fő tárgyát oktatta, de voltak anyagszerkezeti, fizikai kémiai és matematikai analízis előadásai is. A könyveken kívül három egyetemi jegyzetet is írt.
Ma is aktív tanítványainak számát szinte fel sem lehet becsülni. A kolozsvári egyetem fizika kara tanszemélyzetének kb. háromnegyedét tanította, és mintegy 10 tanítványa végez tudományos tevékenységet a Kolozsvári Fizikai Kutatóintézetben. Olyan híres középiskolai tanárokat nevelt, mint Bartos Elekes István (Nagyvárad), Boga Ferenc (Szatmárnémeti), Darvay Béla (Kolozsvár), Dvorácsek Agoston (Nagyenyed), Kotta László (Sepsiszentgyörgy), Máthé Márta (Marosvásárhely), Szász Ágota (Marosvásárhely), Tellman Jenő (Kolozsvár). A magyar nyelvterületen alkotó fizikusok közül kiemeljük Néda Zoltánt (BBTE, az MTA külső tagja), a KFKI-ben dolgozó Biró Lászlót és Varga Lajost, a Debreceni Egyetemen dolgozó Gulácsi Zsoltot, a szegedi Varró Jánost. Romániai tanítványai között szerepel Lupei Voicu (a Román Tudományos Akadémia tagja), Marius Ion Piso (a Romániai Űrkutatási Ügynökség elnöke), Silisteanu Ioan (a Bukaresti Magkutató Intézet vezető kutatója) és Uliu Florea (a Craiovai Egyetem professzora). Az Egyesült Államokban tevékenykednek Bodor Miklós, az MTA külső tagja, valamint Albert István, Albert Réka, Jankó Boldizsár, Mocsy Ágnes, Ravasz Erzsébet és Mária, Toroczkai Zoltán, Nicuslecu Vasile, Tomuta Liviu, Vaida Mihai, többen professzori minőségben. Más országokban szereztek elismerést Câmpeanu Radu (Kanada), Csillag István (Stockholm), Deutsch Váradi Rudolf (Németország), Gulácsi Miklós (Ausztrália) és Magyari Jenő (Svájc).
E lenyűgöző felsorolásnál is többet mond egyik tanítványának véleménye Gábos Zoltán tanáregyéniségéről, melyet bizonyára a fentiek közül is nagyon sokan osztanak: „Ő volt és maradt is számomra a Tanári Példakép. Tanított kvantumot és statisztikus fizikát is, engem teljesen lenyűgözött minden előadása. Nem követett semmit, senkit, saját gondolatait írta fel a táblára. A fizika szépsége, mély összefüggései és egysége folyamatosan kerekedett ki az órák során. Nem volt egyetlen fölösleges mondata sem, és nem hagyott ki soha semmi fontosat. Tökéletes előadásokat tart.”
Patkós András akadémikus, ELTE
Nagy Károly akadémikus, ELTE
Bencze Gyula a KFKI emeritusa
Tél Tamás egyetemi tanár, ELTE
Szabadság (Kolozsvár)

K Ö Z L E M É N Y
November 9-én az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) európai parlamenti frakciója Brüsszelben, az EP-ben tartotta meg "A nemzetektől a tagállamokig – Európa strukturális átalakítása" című konferenciáját. A frakció tagjai, Jill Evans walesi, Alyn Smith és Ian Hudghton skót, Oriol Junqueras Vies katalán, Frieda Brepoels flamand, Tatjana Zdanoka lett és Francois Alfonsi korzikai képviselők mellett a rendezvényen részt vett az EFA új elnöke, Eric Defoort flamand politikus, valamint a tagpártok küldöttei.
Az egész napos konferencia három ülésszakának meghívott előadói olyan, az erdélyi magyarság számára is elsőrendű fontosságú kérdésköröket vitattak meg, mint a nemzeti érdekek és célkitűzések érvényesítésének lehetőségei a jelenlegi gazdasági válság összefüggésében, az Unió valamint a tagállamok hatásköre és az európai központosítási, illetve decentralizációs törekvések, valamint a több szintű kormányzás megvalósításának lehetőségei.
Skócia és Katalónia függetlenedési törekvéseit elemezve, az EFA szakértői egy forradalmian új fogalmat vezettek be az uniós politikai diskurzusba, éspedig a "belső bővítés" kifejezését. Ennek kapcsán azt vizsgálták meg, milyen nemzetközi jogi háttér, illetve uniós szerződések által biztosított jogi keret létezik egy lehetséges újan megalakuló állam uniós tagságára nézve. Tekintettel arra, hogy az ilyen, lehetséges új államok egyik vagy másik tagállam részeként jelenleg is az Unió részét képezik, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy az uniós jog nem szabályozza az ilyen eseteket, szükségesnek látszik az Uniót megalapító alapszerződések módosítása ebben a vonatkozásban.
Tőkés László erdélyi képviselőnk megnyitó beszédében – a frakció volt tagjaként – régi barátként üdvözölte a résztvevőket, rámutatva arra, hogy az EFA küldetésnyilatkozatának olyan kulcsfogalmai, mint az alapvető emberi és kisebbségi jogok, a regionalizmus, a szubszidiaritás, és az önrendelkezés, azok az értékek és fogalmak, amelyeken erdélyi magyarságunk sorsa és jövője is alapul. Kiemelte, hogy az Európa-szerte megtartott referendumok sorába a Székelyföldön, 2006 és 2008 között lezajlott népszavazás is beletartozik, amely által a székelység egyértelműen hangot adott önrendelkezés, illetve területi autonómia iránti igényének. Arról is említést tett, hogy Háromszék kezdeményezésére újabb székely népszavazás van készülőben.
Az EP erdélyi alelnöke beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai válság körülményei között az Uniónak szembe kell néznie a területén jelentkező, különböző önrendelkezési törekvésekkel, és be kell látnia, hogy ezen célkitűzések megvalósítása végső soron az egyesült Európa hasznára, a gazdasági hatékonyság növekedésére és a politikai stabilitás megerősödésére szolgál. Ebben a tekintetben Románia messze lemarad elvárásainktól és a haladó európai gyakorlattól, hiszen nem csupán az autonómiáról nem akar hallani, hanem még az alapvető közösségi jogainkat, illetve az anyanyelvhasználat szabadságát sem tartja tiszteletben, és a magyar nyelvű felsőoktatás terén is súlyos jogfosztást alkalmaz.
Az egész napos tanácskozást könyvbemutató és ünnepi fogadás követte – az európai regionális és autonomista pártokat tömörítő EFA megalakulásának 30. évfordulója alkalmából.
Tőkés László megnyitó beszédét mellékeljük.
Brüsszel, 2011. november 9.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája
A NEMZETEKTŐL A TAGÁLLAMOKIG
EURÓPA STRUKTURÁLIS ÁTALAKÍTÁSA
Az Európai Szabad Szövetség (EFA) konferenciája
Brüsszel, Európai Parlament
2011. november 9.
Európa sikere és jóléte csupán nemzeteinek sikere és jóléte által érhető el
Megnyitó beszéd
Több mint ötven esztendővel ezelőtt az Európai Unió többdimenziós felépítése azzal a céllal vette kezdetét, hogy békét, gazdasági növekedést és jólétet biztosítson polgárai számára. Fél évszázados tapasztalattal a hátunk mögött, ma már tudjuk, hogy az EU nem volna képes kitűzött céljait teljesíteni anélkül, hogy polgárai és nemzetei szabadságát és biztonságát ne biztosítaná.
Amikor az általánosan elfogadott európai értékekről beszélünk, mint amilyenek az emberi és a kisebbségi jogok, a regionalizmus vagy a szubszidiaritás, az önrendelkezés fogalmát sem kerülhetjük meg. Amiképpen ez az Egyesült Nemzetek alapító okiratában is benne foglaltatik, elvi szinten mindenki elfogadja a nemzetek önrendelkezéshez való jogát. A gond csak akkor kezdődik, amikor az önrendelkezés szintje és mértéke vetődik fel.
Ez a kérdéskör a demokrácia próbáját jelenti Európa számára. Vannak olyan nemzetek és közösségek, amelyek az eddiginél több szabadságot és új státuszt követelnek régiójuk számára. Joggal mondhatjuk, hogy közösségeink egyazon célért küzdenek, éspedig hogy nagyobb szabadságot vívjanak ki maguknak, függetlenül attól, hogy esetenként az önrendelkezés milyen fokát kívánják elérni.
Az erdélyi magyarság nagy érdeklődéssel és szolidaritással követi nyomon – példának okáért – a katalánok vagy a skótok önrendelkezésért folytatott békés küzdelmét, hogy ez alkalommal másokat ne is említsek. A mi esetünkben azonban, 1989 után is, valamennyi román kormány visszautasította egy őszinte és építő jellegű, a kulturális és területi autonómiáról szóló párbeszéd elkezdését. A jelenlegi körülmények között nem csupán az autonómia kérdése számít tabu témának Romániában, hanem még alapvető közösségi jogaink vagy a szabad anyanyelv-használat joga sincs teljes mértékben biztosítva. Annak ellenére, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt lehetővé tennék, az évszázados kolozsvári magyar egyetem újraindítása még mindig várat magára, a valamikor teljességében magyar tannyelvű marosvásárhelyi orvosi egyetemen pedig még az önálló magyar tagozat felállítását is megakadályozzák.
Az elmúlt évtizedekben megtanultuk azt, amit Önök is jól tudnak: hogy sorsunk jobbra fordítását nem másoktól kell várnunk, hanem saját magunknak kell a kezünkbe vennünk. Nagy erdélyi fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc háromszáz évvel ezelőtti szabadságharcának szellemében kiállunk azért, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek ("de nobis sine nobis"). Mindmáig ennek az alapvető jogunknak az elismertetéséért harcolunk.
A hagyományos kisebbségek és nemzeti közösségek önrendelkezésen alapuló védelmi rendszerének a megteremtését változatlan módon az Európai Unió egyik legnagyobb kihívásának tartjuk. Ez tenné lehetővé és vezethetne el az autonómiák általános elismertetéséhez és bevezetéséhez, egész Európában. Azon nemzetek tekintetében, amelyek az önrendelkezés magasabb szintjét akarják kivívni, el kell fogadnunk, hogy ennek a célnak a megvalósítása nagy mértékben hozzájárulhat az oly igen kívánatos gazdasági hatékonyság és a politikai stabilitás megteremtéséhez – hiszen a megújulásra képes, rugalmas rendszerek mindig is életképesebbek.
Tisztelt Kollégák! Kedves Résztvevők! Biztos vagyok benne, hogy ez a konferencia nem csupán kérdéseket vet fel, hanem válaszokat is ad azokra. Ennek értelmében kívánok sok sikert mai tanácskozásukhoz.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke

Dégi L. Csaba: számomra a daganatos betegség nem egyenlő a koporsóval
A daganatos betegek testi, lelki ápolása terén folytatott kutatásaiért a BBTE adjunktusa lett az év kutatója kategória harmadik helyezettje a Dinu Patriciu Alapítvány pályázatán.
Harmadik alkalommal adták át november 2-án a Dinu Patriciu Alapítvány oktatási díjait a parlamentben. Az év kutatója kategóriában harmadik helyezést ért el Dégi László Csaba, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Karának adjunktusa. A díjjal kapcsolatos élményeiről, odaítélésének folyamatáról és a daganatos betegek testi, lelki ápolásának romániai helyzetéről kérdeztük. 
- Milyen volt a díjátadó? Hogy érezted magad? 
- Szétválasztom a személyes és szakmai szempontokat. Nagyszerű élmény volt, jól éreztem magam. Megtisztelő volt olyan emberekkel találkozni és meghallgatni a beszédeiket, akik a román társadalom szempontjából fontosak, mint Emil Constantinescu volt államelnök, vagy Dinu Patriciu. 
Szakmailag két dolgot emelnék ki. Nagy büszkeség volt számomra, hogy annak a csapatnak a tagja lehettem, amely idén nagyon sok jelentős díjat elhozott. Másrészt örülök annak, hogy azért a munkámért díjaztak, amelyet a nyilvánosság kevésbé ismer és szeret, viszont én rengeteg energiát fektettem: a daganatos betegek testi, lelki ápolása és ennek a kutatása, a kommunikációs és pszichoszociális igényeinek a körbejárása. Romániában ez a terület még gyerekcipőben jár. 
- Téged ki terjesztett fel a díjra? 
- Gőzöm sincs, hogy ki nevezett a díjra. A jelölés része számomra egyáltalán nem átlátható. Valamikor júliusban kaptam egy emailt az alapítványtól, amelyben felkínálták a lehetőséget, hogy beküldjem az adataimat az értékeléshez. Előbb konzultáltam Kádár Magor kollégámmal, akit már 2009-ben díjazott az oktatói kategóriában a Dinu Patriciu Alapítvány, és megnéztem az eddigi győzteseket is. Egyértelműen az volt az érzésem, hogy inkább a műszaki kutatókat részesítik előnyben, akik óriási ütemben publikálnak impakt faktoros (a tudományos folyóiratok átlagos idézettsége alapján létrehozott mutatószám szerk.) nemzetközi lapokban. Először úgy gondoltam, ezekkel nem tudom felvenni a versenyt a saját szociális témámmal, aztán mégis elküldtem az adataimat. 
- Hogy emlékszel a további eseményekre? 
- Előbb azt tudtam meg, hogy beválasztottak a legjobb 10 kutató közé. Gondoltam, hogy ezzel meg is állt az előrejutási lehetőségem. A legjobbak között olyan kutató is volt/van, aki Finnországban doktorált és a disszertációját rögtön ki is adta a Springer Verlag Kiadó. Nálunk ez elképzelhetetlen. A pszicho-onkologiai világkongresszuson vettem részt, amikor behívtak az alapítványtól interjúra, hogy kiválasszák a legjobb hatot. 
Az interjún kegyetlenek voltak. Nem olyan jellegű beszélgetésre kell gondolni, amire előre fel lehet készülni, hanem pl. publikációs etikáról kérdeztek. Viszont egyben megtisztelőnek éreztem, hogy pont ők kérdeznek. A zsűri elnöke Raluca Ioana van Staden volt, aki 2010-ben megkapta a legjobb női kutatónak járó díjat. Azt fedezte fel, hogy egy csepp vérből, hogyan lehet elektródákkal négy nagyon gyakori daganatnak a jelenlétét megállapítani. Akkora szenzációnak számít ez, hogy amíg sikerült szabadalmaztatnia a felfedezését, addigra már 10 kórházban alkalmazták is. 
- Miben különbözik ez az év egyetemi oktatója díjtól? Ha jól láttam, ebben a kategóriában is feltétel volt, hogy tartsd a kapcsolatot a diákokkal és egy egyetemi tanárnak nem kellene kutatnia is? 
- A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen - amely az országos listán a második helyet foglalja és ezzel kutató egyetemnek számít - kötelező módon kell tanítani, kutatni és gyakorlatban is kifejteni valamilyen tevékenységet, tehát a két terület között van átjárás, viszont a különbségek jelentősek. Az interjún arra is rákéredzetek, hogy hány fiatal kutató van a csoportomban. Én őszintén felvállaltam, hogy 4-5 diákkal dolgozom, mert soknak nincs meg az az alapképzettsége, amely a daganatos betegek esetében szükséges. 
Azt tudni kell, hogy a daganatos betegségekkel való munka klinikai terület, és ha az ember szakmailag nem elég felkészült, akkor nem igazán tud tevékenykedni. Ez a példa szerintem tisztázza a különbséget, a kutatónál kevésbé számított a fiatalokkal való munkája, inkább az nyomott a latban, hogy mit publikált. 
- Szerinted az esetedben mi győzte meg a zsűrit? Melyikre vagy a legbüszkébb? 
- Szerintem a legfontosabb, hogy idén New Yorkban az Oxford University Press kiadott egy tankönyvet a daganatos betegek ellátásáról, és ebben egy fejezetet én írtam. Szerintem fontos mérföldkő, hogy egy olyan tankönyvben kértek fel egy fejezetet megírni, amely jelenleg több mint 200 egyetemi könyvtárban elérhető és idén már a második kiadása is megjelent. Ez nagyon sokat nyomhatott a latba. 
- Láttam, hogy lehetett szavazni is. Az mennyiben számított az értékelésnél? 
- Az értékelésnél a szavazatok nem számítottak, kizárólag a zsűri döntött. Minden kategóriában megszavazták a legnépszerűbb jelöltet, ott számított, hogy mennyien voksoltak rád. Csak az átadás után tudtam meg, hogy az számított nagyon sokat az értékelésemnél, hogy egy új területen, és ami még nagyon fontos, egy szociális területet tevékenykedem. 
A bizottság szerette volna megerősíteni ezt a területet, felhívni rá a figyelmet. A zsűritagok nekem személyesen is elmondták, hogy nagyon fontos volt a döntés szempontjából, hogy szociális területtel foglalkozom. A harmadik hely teljesen reális. Egyszerűen nagyon erős volt a mezőny. Aki most megnyerte a kutató kategóriát, az Amerikában tanít, és évente több impakt faktoros publikációja van. 
- Egyetemi berkekben mennyire ismerik el a díjat? 
- Nehezem tudom megítélni, mert még csak a harmadik alkalommal osztották ki. Az elismerés a magyarországi Prima Primissima-díjhoz hasonlít. Ott is egy civil díjazásról van szó és ott is egy üzletember finanszírozz. Nagyjából hasonló a struktúrája is. Az lehet mértékadó, hogy nagyon sok kollégám rám szavazott, óriási szolidaritásban volt részem. Ezért is hiszem azt, hogy egyetemi berkekben nem lehet megkérdőjelezni a fontosságát. 
- Mennyiben segíti ez a díj a munkádat? 
- Ennél a díjnál sokkal többre lenne szükség. Az együttműködés az orvosi és a szociális területek között sokkal jobb kellene legyen, mert anélkül nem lehet a daganatos betegek életminőségén javítani. A számokon és az adatokon túl, amelyeket először publikáltam Romániában - mert nem is lehetett tudni, hogy mi van a daganatos betegekkel - kellenének szolgáltatások, egy biztos pont, amelyet a daganatos betegek hozzátartozói igénybe tudnak venni. 
Ellentétben azzal, amit a drogokkal kapcsolatban hiszek, hogy a politikára kell rátaposni, a daganatos témakörben a frontvonalba kell helyezni a túlélő daganatos betegeket. Olyan nyomást tudnak gyakorolni a döntéshozókra, amelyet szakemberként csak időigényesen és a kapcsolatoktól függően tudnánk elérni. A betegek más stratégiákkal dolgoznak. Én emiatt általában szeretek a beteg szervezetekkel együttműködni, mert tudom, hogy ők fogják megváltoztatni a rendszert. 
- Az olvasók inkább a drogprevenciós előadásaidról ismerhetnek. Milyen inditatásból kezdtél el ezzel a témával foglalkozni? 
- Igaz, ebben a témában közszereplőként nem forogtam annyit, ezért is örülök most ennek a díjnak. Teljesen személyes az indíttatásom: ebből kezdtem el írni az államvizsgámat, hogy az önmagam problémáját is megoldjam. Úgy éreztem, muszáj erre választ kapnom. 
Így indultam és közben nagyon sok beteggel találkoztam, majd nagyon könnyen összefésülődött az én világnézetem és a betegek helyzete. A munkához nagyon jó alapot nyújtott, hogy református kollégiumot végeztem, és hogy imádom a filozófiát. Egzisztencialista filozófia nélkül nem lehet ezt a munkát végezni. Mindenki számára a daganatos betegség a koporsóval egyenlő, számomra nem. Lehetetlenség, hogy az ember pszichéje egész nap sírjon, és a halállal foglalkozzon. Az onkológián is kacagnak, pletykálnak, mindenfélét megbeszélnek az emberek és igényük van arra, hogy a lelki és praktikus igényeikkel foglalkozzanak. 
- Milyen az élet a díj után? 
- Most egyfajta nyomást érzek, mert jobban oda kell tennem magam, hogy folytatni tudjam. Minden dologban az a legnehezebb, hogy fenn tudj tartani egy bizonyos minőséget. Elkezdeni és újat mondani érdekes, nehéz és sokszor magányos, de igazából az a kihívás, hogy meg tudj maradni és valami olyat felmutatni, amiben vannak partnerek, és amivel változásokat tudsz elérni. Ilyen szempontból a díj jól esik, de mellékes. 
Gál László
Dégi L. Csaba könyve az Adatbankban: Dégi, L. Cs. (2010). A daganatos betegségek pszichoszociális elemzése. Elméleti bevezető segítőknek. Presa Universitară Clujeană — Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár
Transindex.ro

A székelyek elmagyarosítása
Ősromán föld ősromán lakói
Tessék csak Románia térképére nézni! A székelyek által lakott terület – a térkép szerint – az ország szíve. Hogyan lehet idegen szívvel élni!? Egyszer és mindenkorra a székelynek meg kell tanulnia azt, hogy ez "ősi román föld".
Ők románok, hisz az egyik "tudományos munka" szerzője, G. Popa-Lisseanu megírta, idézem: "az antropológia tanai szerint semmi különbség sincsen köztük (székelyek) s közöttünk (románok). Az eredete a székelyeknek egy a románokéval", sőt, a "románok vére vegyelemezve ugyanaz, mint a székelyeké". Nem lehet véletlen, hogy Nyárádszeredában, a hajdani székely mezővárosban a gazdasági nyomor közepette néhány száz románnak a központban, a városka parkjában akarják felépíteni a harmadik román templomot.
Nos, az ortodox templomoknak valóban a székely települések központjában a helyük! Természetesen nem azért, hogy az átutazó a települést románnak vélje, nem. Hanem abból a praktikus meggondolásból, hogy így a székely hamarabb rátalál ősi gyökereire. Milyen dolog az, hogy a székely, miközben jóízűen majszolja a drága, friss és foszlós belű, meleg román cipót, arcátlanul területi önkormányzatot követel? Hát nem szemtelenség még a gondolata is annak, hogy ők az ország szívében meg akarnak maradni székelynek? Mindezt akkor, amikor a világtörténelemben páratlan gyorsasággal sikerült Erdélyt megszabadítani a német lakosságtól, a magyarok által többségben lakott városokat, régiókat elrománosítani. Mi az, hogy a gyanútlan külföldi turista, ha a hosszú út során elszendereg, és a kocsi eljut a székelyek földjére, egyszerre csak idegen tájakon találja magát? Milyen aljasság is lenne az, hogy a megfáradt turista angol–román szótárt szorongatva érdeklődne az "úgynevezett" székely településeken, ahol nem biztos, hogy megértenék, mert ők is gyatrán beszélnek románul. A turista nagy-nagy szerencséjére a székelyek a történelmük során balkezesek voltak, és nem értettek a fegyverforgatáshoz, így a székely falvak rendőrei román anyanyelvűek! (Persze, ha a székelyek akarnák, ők is kaphatnának rendőri kiképzést. Nem kellene elmenniük innen, mert Sepsiszentgyörgyön vadonatúj rendőr-akadémia működik. Hogy nincs magyar nyelvű képzés, önálló tagozat, érthető! Nem azért, mert a székely megbízhatatlan, vagy másodrangú állampolgár, a balkezesség mellett talán a magyar nyelv nem alkalmas a rendőrképzésre.) Visszakanyarodva a turistához. Őt a román rendőr megnyugtathatja. Elmagyarázhatja, hogy jó helyen tapicskol. Azaz "ősromán földön". Az ősromán lakók csak rövid ideig fognak nyelvzavarban idétlenkedni, mert még néhány évtized, és már folyékonyan beszélnek majd ősi nyelvükön. Ezért is nem dukál nekik állami egyetem. Különben is, már jól gagyognak románul. Tessék csak elmenni a zöldségpiacra, amikor a pungába beteszik az ardét, a vinetét stb.
Különben elképzelhetetlen e régió autonómiája! Ez azért nem lehetséges, mert akkor fuccs a nagy álomnak, az egységes és homogén álomképnek. Márpedig szegénység ide, vagy oda, ez a legfőbb cél! Az elmagyarosítás
A hazugságból font szennyet, tódításokat szemrebbenés nélkül ragozzák-habozzák. Újabban a tévé ernyőin feltűnt Vadim mellett egy mitugrász, aki önmagát történésznek titulálja. Ő azt is tudja, hogy a székelyek nemrég, az elmúlt két évszázadban magyarosodtak el. Hogy ez miként valósult meg a trianoni diktátum előtti és utáni években – román uralom idején –, csak találgatni lehet! Bizonyára a hőbörgő magyar nacionalizmus által kialakult egy olyan lelki betegség, amely milliós tömegek gondolkodását befolyásolja.
A tévéadásban a magas röptű történészi eszmecserét hallgatva, az erdélyi magyarság nacionalizmusát is próbálom elképzelni. Bizonyára tervszerűen, rajtaütésszerűen, egy-egy idegenforgalmi expedíciót szervezve (ki)rándultak Székelyföldre. Makacsul kitartottak a cél megvalósítása mellett. Kezdetben, a Trianon utáni évtizedekben lóháton, szekéren, gyalog, biciklin, ki ahogy tudott, úgy érkezett. Később már autóval, autóbusszal stb. Rendületlenül jöttek-mentek Székelyföldön, a "törökök" között, fenyegetőztek, törökbúzára térdepeltették őket, talán még a Duna-csatornához való deportálást is emlegették. Addig-addig erőszakoskodtak, amíg a székelyek megelégelték a zaklatást, és magyarok lettek.
Az anyaországiak az államhatáron nehezen juthattak át, gondolok a híres Károly erődrendszerre, amelyet a két világháború közötti években a magyar invázió feltartóztatására emeltek. Köztudott, hogy 1920-ban, amikor Trianonban a románok visszavették az ősi, a több ezer éves dákó-román területet, Erdélyt, így Székelyföldet is, a magyarok nem nyugodtak ebbe bele, nem mondtak le az idegen területekről, amelyet csupán a honfoglalástól, 895-től 1920-ig, csekély 1025 éven át bitoroltak, ezért épült az említett védvonal. Később, az 1940-es évek végén, a Sztálin-orgona győzelemittas harsogása után a leeresztett vasfüggöny akadályozta az alföldi magyarok átkelését a határon, így a székelyek elmagyarosításának piszkos munkáját az erdélyi magyarok követték el. Mielőtt hurrázni kezdenénk azon, hogy az erdélyi magyarság képes volt – román uralom alatt – Székelyföldet elmagyarosítani, nézzük meg, mi történt az általuk lakott régiókban, hajdanán színmagyar nagyvárosokban. Úgy tűnik, hogy jobban tették volna, ha odahaza csücsülnek, mert amíg Székelyföldön turnéztak, "magyarosították" azt, addig a saját lakhelyük valóban elrománosodott. Ebbe besegített 800 000 moldvai és a nagyszámú havaselvi, aki a Kárpátokon túlról telepedett Erdélybe. Nos, a tévében elhangzó történelmi érvekből ez az egy is elég, mert jól szemlélteti a beteges propagandát.
Kik a székelyek?
Lélekszámuk 750 000 főre rúg. Az önmagukat székelynek vallók mindig büszkék voltak a történelmükre, szabad emberi státusukra, hun származásukra. A krónikák a magyarokhoz csatlakozott népként ismerik őket. A székelyek, amióta a történelemben az oklevelek jegyzik, mindig magyarul beszéltek. A köztudat szerint a székelyek a magyar nemzet legmagyarabb csoportját alkották.
A székelyek által lakott területet nevezik Székelyföldnek, ahová a XII–XIII. században telepedtek le. Ez egy olyan történelmileg és etnikailag kialakult régió, történelmi táj, ahol magyarul beszélnek. Székelyföld soha nem volt "ősi román föld"! Közigazgatásilag és államjogilag 1920-ban csatolták Romániához. Székelyföld a székelyek szűkebb hazája, szülőföldje. A nevének használatát akadályozók egy népcsoportot gyaláznak, sértenek, amely nem szolgálja a román–magyar együttélést!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért akarunk magyar tagozatot a MOGYE-n?
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozásáról az 1/2011 sz. tanügyi törvény 135. cikkelye rendelkezik. A törvény a 363. cikkelyben multikulturálisnak megnevezett, az anyanyelvi oktatásban jelentős hagyományokkal rendelkező egyetemeken kötelezően előírja a magyar nyelvű oktatás önálló szerveződését, miközben az egyetemi autonómia alapján más egyetemeken is lehetőséget nyújt a magyar, német, angol vagy más nyelven történő oktatásra.
A magyar nyelvű oktatás azért szükséges az óvodától az egyetemig, mert mindenki az anyanyelvén sajátíthatja el a legjobban az ismereteket, őrizheti meg identitását. A demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása azt feltételezi, hogy az olyan nagy lélekszámú kisebbségek, mint az erdélyi magyarság, anyanyelvükön tanulhassanak.
Egy demokratikus országban a demokrácia szabályainak az alkalmazása, a kisebbségek jogainak a biztosítása egyáltalán nem rövidíti meg a többség jogait. Esetünkben külön magyar tagozat működtetése a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen csupán adminisztrációs teendőket von maga után. A megoldásra váró feladatokat közös akarattal és kölcsönös jóindulattal kell megközelítenünk. A magyar hallgatók számára a román szaknyelv alapos elsajátítása, a román beteggel román nyelven történő kommunikálás olyan evidenciák, amelyeket senki sem kérdőjelezhet meg.
Azt szeretnénk, ha akárcsak eddig, hosszú évtizedeken át, a marosvásárhelyi orvosi diploma minőséget jelentene, itthonmaradásra serkentene, és birtokosai a bármilyen nemzetiségű beteg gyógyulását segítenék.
A MOGYE magyar oktatói
Népújság (Marosvásárhely)

A bukaresti végvárban
Czelder Márton-díjjal tüntették ki az elmúlt hét végén Marosvécsen Bányai László bukaresti lelkipásztort, aki a főváros Szőlőalja-Viilor utcai református templomában három évtizede hirdeti az igét. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány által megítélt díjjal a szórványmagyarságot példásan szolgáló lelkészek munkáját értékelik minden évben.
A díj névadója, Czelder Márton az 1800-as években a Kárpátokon túli, a bukaresti és regáti magyarok gondozását vállalta. Hasonló feladatot végez Bányai László is, akinek bukaresti gyülekezetében az ország szinte minden református közösségéből vannak hívek. Amint laudációjában elhangzott, egész élete a szórványban telt el, a Dési Egyházmegyéhez tartozó Esztényben született, ahol édesapja lelkész, édesanyja tanítónő volt. A teológia elvégzését követően a kicsi kackói gyülekezetbe helyezték, majd Lozsádon, Székesen, Kipulyonban, Lésfalván, Májában és Balázstelkén hirdette az igét. A hivatást fia is folytatja, aki a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanul.
Az ünnepséget követően a díjazottat arról faggattam, hogy milyen érzés a fővárosi forgatagban, távol Erdélytől igét hirdetni, tartani a lelket, megtartani reformátusnak azokat, akik messze kerültek szülőföldjüktől.
– Örvendek, hogy a díjátadáskor elbeszélgethettem lelkésztársaimmal, amire a fővárosban ritkán adódik alkalom. Bukaresti végvárunkban elszigetelődve az ortodox és katolikus kollégákkal találkozom gyakrabban.
– Mekkora gyülekezetet gondoz?
– A lélekszám 500 körül van, a belvárosi parókián, a Calvineumban kétszer annyian vannak.
– Hogyan alakul Bukarestben a gyülekezet, a lelkész szólítja meg, vagy maguktól keresik fel a hívek?
– Szívesen szólítanám meg azokat, akik még nem találtak el hozzánk, de a legtöbb esetben hiába megyek el az ajtajuk előtt. Az ajtón levő román családnévből lehetetlen következtetni arra, hogy ott egy református ember is lakik.
– Hogyan, mikor találnak el a templomba?
– Általában megözvegyült korukban, amikor a férjük meghalt, aki esetleg nem akarta, hogy a saját vallásukat gyakorolják. Csakhogy egyedül, nyugdíjasan és betegen szellemileg és anyagilag kevésbé tudják az egyházat támogatni.
– Prédikációjában említette, hogy a fiatalokkal, akik arra hivatkoznak, hogy nincsen idejük, nehéz szóba állni.
– Ez így van, és nem könnyű a vegyes családban élő gyermekeket sem megszólítani, bár minden hétfőn eljárunk az Ady Endre középiskolába. A fővárosban a nagy távolság is sokszor akadálya annak, hogy eljöjjennek az istentiszteletre.
– Tudom, hogy Bányai László börtönmissziót is vállal.
– Bukarest legkorszerűbb börtönébe, a Rahovába járok be az ortodox kolléga engedélyével. A börtön vezetősége sajnos nem adja ki a fogva tartott reformátusok jegyzékét. A lelkészi gondozást külön igényelni kellene, amihez a rabok többsége nem ragaszkodik, holott tudnánk segíteni rajtuk.
– Az egyházi szolgálat mellett íróként is számon tartják; miért érzi szükségét, hogy gondolatait nyomtatott formában is közölje?
– A lélek indít az írásra, akár teológiai, akár közéleti témáról legyen szó. Az ihlet mindig felülről jön, és szükségét érzem annak, hogy rögzítsem azt, ami egyébként elvesztődne.
– Ismeretlenül is évekkel ezelőtt a vendége voltam a Szőlőalja – Viilor utcai parókiának, amelynek alagsorában vendégház működik, ami a Bukarestbe látogatóknak nagy segítséget jelent.
– Négy szoba áll a vendégek rendelkezésére, amelyeket 1989 után alakítottunk ki, mivel korábban nem volt szabad. Ezekben a szobákban kedvező áron biztosítunk szállást az orvosi ellátásra érkező, kórházban fekvő családtagjaikat gondozó, ügyes-bajos dolgaikat rendező személyeknek.
– Miért maradt annyi éven át Bukarestben?
– A "kegyelem" nem engedett hátat fordítani ennek a nagy szórványnak, mindvégig úgy éreztem, hogy ott a helyem. Jelenleg fél év hosszabbítást kaptam a püspökségtől, amíg az Úr erőt ad, szolgálok, s ha letelt az idő, szeretnék visszatérni Erdélybe.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Raffay Ernő könyveinek bemutatója
A szabadkőművesség nem pártpolitikai kérdés
Amikor Baracsi Levente lelkész házigazdaként üdvözölte a belvárosi református templom imatermét megtöltő közönséget és Raffay Ernő történészt, a bemutatandó kötetek szerzőjét, bevallotta: maga is nagy érdeklődéssel várja az oly vitatott témával, a szabadkőművességgel foglalkozó előadást. 
A Borbély Zsolt Attila által moderált találkozóra három könyvét hozta el a szerző – Balkáni birodalom, Szabadkőművesek Trianon előtt, Harcoló szabadkőművesség –, s mint a címből is kiderül: ez utóbbi kettő foglalkozik a szabadkőművesség kérdésével. (Az első Nagy-Románia létrejöttével.) Raffay Ernő azonban elmondta: további két könyvet is tervez a témáról, amelyek a következő esztendőkben jelennek meg.
Raffay professzor – aki fontos könyvet írt Trianon titkai címmel – látszólag messziről indulva közelítette meg a kérdést. Elmondta: levéltári kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy Trianonhoz külső és belső okok vezettek. A belső okok közt három kérdéscsoport szerepel: a történelmi Magyarország területén kevés volt a magyar (az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 54,5 százaléka), a parlamenti obstrukció (nem fogadtak el szükséges törvényeket), végül a szabadkőművesség. Raffay Ernő véleménye szerint az őszirózsás forradalomban hatalomra jutott, Károlyi Mihály vezette kormány volt Magyarország első szabadkőműves kormánya a céhhez tartozó három miniszterével és négy államtitkárával (bár maga Károlyi gróf nem volt szabadkőműves). A szabadkőművesek érintettségét látja Tisza István gróf, volt miniszterelnök 1918. október 31-én délután (Károlyi hatalomra jutásának napján) bekövetkezett meggyilkolásában is (a héttagú gyilkos csoport tagjai közül kettő szabadkőműves volt), bár a későbbi vizsgálat nem mutatott ki közvetlen összefüggést.
A moderátor kérdésére válaszolva Raffay Ernő elmondta: bár történelmietlennek tartják a „mi lett volna, ha” kérdést, igenis meg kell vizsgálni a lehetőségeket. A Károlyi-kormány parancsot adott a még harcképes magyar csapatoknak az erdélyi városok ellenállás nélküli feladására, a Tanácsköztársaság pedig beteljesítette a tragédiát.
A jelenlegi szabadkőművességről – amelyről csak néhány szó hangzott el – annyit tudtunk meg, hogy ma a világon mintegy 3 millió tagja van (ebből 1,5 millió az Egyesült Államokban), Magyarországon pedig ezerre tehető a számuk. Végül Raffay Ernő megjegyezte: a szabadkőművesség nem pártpolitikai kérdés, vannak hívei a jobb- és baloldalon is.
A találkozó végén a történész könyveit dedikálta.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Román nyelvű magyar lap kell!
Sejtettem, hogy nem új keletű az a gondolat, ami egy ideje kavarog a fejemben, mert nagyon is kézenfekvő, és egyre szükségszerűbb a gyakorlatba ültetése: magyarok által románul írott folyóirat kell Kolozsvárra! Egyetlen kérdésbe és kétpercnyi internet-használatba került az előzmények felkutatása, és így bukkantam a Puntea című, az 1990-es évek elején szerkesztett kiadványra. A „hídra”, amely nem csak folyóirat szintjén, hanem a maga szimbolikus jelentéstartalmával együtt is hiányzik a kolozsvári közéletből.
A minap feldúltan hívták fel a figyelmemet a Gheorghe Şincai Elméleti Líceum honlapján olvasható rövid történeti áttekintésre (www.sincaicj.ro/scurtistoric.htm). A bemutatás majdnem teljes egészében a Református Kollégium történetére vonatkozik, és azon a határon mozog, amely miatt még valószínűleg nem vétnek jogi szabályokat, de amely már a jóérzés határait messze meghaladja. (Szinte elpirulok, amiért ilyen kontextusban jóérzésre hagyatkoztam.)
A hibásan feltüntetett számszerű adatok talán a legkevésbé sértőek. Az elkeserítő, hogy a 16. századba gyökerezteti egy olyan intézmény történetét, amelynek halvány elképzelése sem létezhetett akkoriban!
Gheorghe Şincai Líceumról beszél a történeti áttekintés, amely valóban rövid lenne, ha a középiskolát mutatná be, nem pedig az épületének és az azt felépítő intézménynek a múltját vázolná. Így azonban a szászok iskolájától, a református elemi iskolán át a kereskedelmi leányiskoláig minden benne van a történetben. Sőt, a Kolozsvári Református Kollégium jelmondatát is (Litteris et pietati sacrum) büszkén tüntetik fel a honlapon.
Akik gyanútlanul elolvassák mindezt, azok elhiszik és történelemmé válik számukra – a többség számára „kényelmes” történelemmé. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez ne vonuljon be a tankönyvekbe? Cikkezhetünk ezekről az esetekről, vezető anyagként közölhetünk Iorga-táblákat, helységnévtáblákat, tarthatunk előadásokat, konferenciákat a témában, világgá zenghetjük a sérelmeinket a médián, a civil és a nemzetközi szervezeteken keresztül. Csakhogy ezalatt a román média sem tesz egyebet: szenzációba öltöztetve ír a pórul járt perecseni hivatalnokjelölt esetéről, aki nem tudott magyarra fordítani, horthystázik, fasisztázik, irredentázik, és a többségéből származó erővel kihúzott, kitörölt mondatok helyébe újakat illeszt, a kornak és a „római leszármazottaknak” tetszőbbeket.
Vannak fórumaink, ahol leülünk és elbeszélgetünk, amelyeknek egy része a szavazatokon és a nézettségi mutatókon túl valóban érdekvédelemről szólnak. Ezek a fórumok közvetlenül megérintenek bizonyos számú közönséget, közvetetten pedig olvasókat, tévénézőket, rádióhallgatókat, majd a vita témáját képező kérdéskör két nap alatt lecseng, elveszti a szavatosságát.
Folyamatosságra van szükség: arra, hogy a bennünket foglalkoztató témákat állandóan szem előtt tartsuk. Egy román nyelvű magyar folyóirat (vagy akár hírportál) már csak azért is életképes lenne, mert a román média sok esetben ebből táplálkozna, tovább szőné a felvetés szálát, ezáltal pedig még több emberhez jutna el a magyarság üzenete. Halott kezdeményezés lenne, ha holmi sérelemcsapként működne, amelyen lenyeletett szennyet köpködünk. Tényekkel alátámasztott „hibaigazítóként”, és megoldást kereső fórumként viszont fejlődőképes találkozási ponttá válhat.
Ami jelenleg történik, az jóformán süketek párbeszéde: a többség sok esetben azt tesz, amit akar, mi hőbörgünk, hogy márpedig ezt nem szabad, de a hőbörgéseink elmennek a többségiek füle mellett. Amíg csak magunknak írjuk a sérelmeket, addig nem sok jóra számíthatunk. Persze, akkor sem számíthatunk rohamos előrelépésre, ha gyűlöletet szító keretként fogják fel az esetleges feltámasztott Punteát vagy a teljesen új címmel jelentkező lapot/portált – amelyet (hasonló tapasztalatok alapján) rövid időn belül Vocea Bozgorului-nak, vagy valami hasonlónak becézgethetnek majd. De kétségtelen, hogy „érzékeny” űrt töltene be az elindítása.
A hídnak szó szerinti és szimbolikus értelemben sem az a szerepe, hogy eltüntesse a folyót. Nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük: ezzel kiküszöbölnénk a további konfliktusokat. De párbeszédet – vagy legalább annak a lehetőségét – teremtenénk meg, és a Şincai-ban tanuló román diák is tudná, hogy valami hibádzik a középiskolája közel 500 éves történelmével. Nem hinné el talán, de nem is törődne bele!
KOVÁCS HONT IMRE
Szabadság (Kolozsvár)

Kiértékelték a népszámlálást
Az október második felében lezajlott népszámlálás és az ügy érdekében való együttműködést értékelték ki csütörtökön az RMDSZ Bihar megyei székházában a Szövetség és társult civil szervezetek, történelmi magyar egyházak képviselői.
A cenzust megelőzően a Bihar megyei RMDSZ mindenekelőtt a magyar történelmi egyházakkal, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Unitárius Egyházközséggel és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközséggel, majd összesen tizennyolc nagyváradi és megyei civil szervezettel kötött együttműködési megállapodást a népszámlálás tárgyában, majd a közös cél érdekében Magyar Polgári Párt, és valamivel hosszabb egyeztetés után sikerült megállapodnia az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetével is.
A Fekete Sas-palotabeli székházban a megjelent civil szervezeti és egyházi vezetőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Összefoglalta a népszámlálásra való készülődés főbb mozzanatait, majd a cenzus során tapasztalt általános problémákra világított rá. Mint az ügyvezető elnök mondta, a tapasztalatok alapján két fő hibája volt az idei népszámlálásnak: egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal egy régi, 2009-es digitális térkép alapján készítette el központilag a kerületek leosztását, ami rendkívül pontatlan volt, hiszen az elmúlt bő két évben felépült tömbházak, lakónegyed-részek, házak hiányoztak az adatbázisból. Biharban a megyei statisztikai intézet sokat javított a Bukarestben összeállított utca- és lakáslistákon, ám így is megtörtént, hogy kimaradt egy-egy új ház a cenzorok összeállításaiból. Másrészt a személyi szám megadása körüli vita a lakosság szemszögében úgymond hiteltelenítette a népszámlálóbiztosok munkáját.
Bihar megyében az RMDSZ hatékony közbenjárására a félretájékoztatásokat sikerült idejében korrigálni, de a cenzusra szánt idő igencsak kevésnek bizonyult, több helyre nem jutottak el a biztosok. Az utolsó napon az RMDSZ számlálói még felkeresték azokat, akik jelentkeztek a megyei irodában, de még így is akadnak olyanok, akiket nem számlált meg senki. Hiányzott továbbá a lehetőség az interneted adatlap-kitöltési lehetőség, amelyre főleg a fiatal generáció részéről lett volna igény.
Ami az együttműködést illeti, a számlálálóbiztosok tapasztalatai és a visszajelzések alapján a Bihar megyei magyar lakosság nagy többségét sikerült tájékoztatni a legfontosabb információkról, és ebben nagyon nagy szerepet játszottak az RMDSZ-szel együttműködő civil szervezetek és egyházak is. Az egyházi vezetők és a lelkészek pedig az istentiszteletek alkalmával még az utolsó pillanatokban is tájékoztatták, figyelmeztették a híveket a népszámlálásról és annak fontosságáról. Fontos eredmény továbbá, hogy sikerült megfigyelőket delegálni a magyarlakta településeken és szórványban is, akik nem csak az összeíráskor, hanem az adatok számítógépbe történő bevitelekor is ellenőrzik a szabályosságot. A kiértékelésen lévők ugyanakkor felvetették a lehetőségét egy alternatív népszámlálásnak, amely során saját közösségünket lehetne pontosan felmérni.
erdon.ro

Két évtized a magyar nemzetpolitikában
Nagyvárad – Szerda delután az RMDSZ Bihar megyei szervezete indította Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Szarka László, a révkomáromi Selye János Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja tartott előadást Belmagyar és külmagyar kapcsolatok a rendszerváltás után címmel.
Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Szarka László professzor előadása kezdetén megjegyezte: arról az időszakról fog beszélni, mely az Antall József miniszterelnök által megjelölt három priorítástól a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásáig terjed. Ennek a két évtizednek a mérlege felemás, tele rengeteg pozitív történéssel, de olyan vonatkozásokkal is, melynek a végkifejleteit még nem látjuk, hiszen ezeknek a napjainkban is zajló folyamatoknak az alanyai vagyunk. A pozitív elmozdulás keretét az adja, hogy az uniós és a NATO-tagság megteremtette a lehetőségét annak, hogy talán eltudjuk felejteni a dicstelen 20. századot, közelebb kerülünk Európa centrumához és kompországként nem sodródunk kelet felé. Ugyanakkor viszont a térség bonyolult kapcsolataira jellemző, hogy nehéz elképzelni a Kárpát-medencét, mint nyolc ország által közösen működtetett fejlesztési régiót, de az elmúlt húsz év érdeme, hogy a többség-kisebbség viszony konszolidálódott. Megszülettek a demokrácia alapjait hordozó pártalternatívák, de mindent beleng annak a hangoztatása, hogy a magyarság vészesen fogy, miközben néhány országot kivéve valamennyi európai állam lakossága csökken. Ennek ellenére, „mi kongatjuk a vészharangokat, hogy itt a világvége”, mert mert mi jobban, másképpen és erőteljesebben fogyunk, és „ha a túlélésnek az a titka, hogy elmegyünk, akkor elmegyünk”. Az előadó szerint a kisebbségben élők egyik legfőbb előnye az anyaországiakkal szemben, hogy a kritikai többlettudás birtokában vannak, vagyis csak mosolygunk olyankor, amikor azt halljuk, hogy egy pesti néni azt mondja a tévében: „lelkem, ne emlegesse nekem Erdélyt, mert mindjárt elsírom magam”.
Uralkodó eszmék
Szarka László megitélésében az elmúlt két évtizedben öt eszme érvényesült. Megtörtént a kisebbségi jogok nemzetköziesítése, vagyis európai törvények garantálják, hogy a kisebbségi ügyek nem tekinthetőek többé egy ország belügyének. Ugyanakkor megjelent az autonómia fogalma, mely nem abból áll, hogy „100-200 székelyharisnyás férfi a Hősök teren énekel”, hanem abból, hogy meg kell győzni a többségi nemzetet a bukaresti parlamentben arról, hogy az autonómia a hatalommegosztás egyetlen létező demokratikus intézménye. „Értelmesen és okosan kell párbeszédet folytatni, mert az autonómiát nem kinyilatkoztatni vagy kiharcolni, hanem kitárgyalni kell”, hangsúlyozta a professzor. Az elmúlt húsz évben megtörtént a magyar-magyar kapcsolati rendszer intézményesítése is, megszületett a státustörvény (bár a magyar igazolvány használata néha keserű tapasztalatokat is hozott) és a nemzetegyesítés politikai beteljesüléseként megszavazták a kettős állampolgárságról szóló törvényt. A nemzetpolitikai folyamatok árnyékában viszont ott húzódott a szomszédságpolitika, melynek kisiklásait jelentették az alapszerződések, magyarázta az előadó. Az erdélyi magyarság például úgy érezte, hogy megint a feje fölött döntöttek valakik, és az alapszerződések nem helyezték optimális kontextusba a nemzetpolitikát sem: a szomszédos államok továbbra is gyanakvóak, kisajátítóak és féltékenyek, Magyarország pedig fölényes, diktálni akaró, gesztusokat nem tesz és a kisebbségi magyarokat eszközként használja fel saját érdekei megvalósítása érdekében. Maradtak esélyként a közös kormányülések és a közös projektek megvalósításai.
Önszerveződési stratégiák
Eközben a kisebbségben élő magyarság különböző önszerveződési stratégiák gyakorlatba ültetésében gondolkodott. A ’89-es változások után néhány hónapig pislákolt a társnemzeti illuzió reménye, ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. Következett az önkormányzati modell kiépítése, majd a kisebbségi szervezeteknek a kormányzati szerepvállalása, mely felkorbácsolta az indulatokat, mert egyesek árulást emlegettek. A történések azonban bebizonyították, hogy hatékonyabb kormányon, mint ellenzékben lenni, mert a nemzetiségi politizálás egyik lényege az intézményesülés, ugyanis nemcsak nyelvében él a kisebbségi magyar. Az uniós csatlakozás komoly esélyt adott arra, hogy sok mindent átgondoljunk és magunkat új poziciókba helyezzük, miközben azon kell munkálkodnunk, hogy a magyar politikai nemzet és kulturális nemzet fogalmát reálissá, de nem feltétlenül azonossá tegyük. Szarka László szerint bár utópiának tünik, azon kell dolgoznunk, hogy a magyar nemzet befogadó legyen, és ugyanakkor egyaránt el kell fogadtatnunk magunkat Bukaresttel és Budapesttel is, vagyis meg kell értetnünk velük azt, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy mi a jó nekünk, és ne ők akarják megmondani, hogy mit tegyünk.
Szerződéses nemzetközösség
Szarka László meglátásában két irányba kell elmozduljon a kapcsolatrendszer: egyrészt ismerjük el, hogy Magyarország és a szomszédos államok is régiókból tevődnek össze, és mindenki erősen kötödik a saját térségéhez, másfelől pedig lássuk be, hogy sokáig nem tartható fenn a klientúrarendszer. Ehelyett megbékélve az Európai Unióval, szerződéses nemzetközösséget kell létrehoznunk, és meg kell valósítanunk a térségi együttműködést, hogy a regionális- és szomszédságpolitikai uniós színvonalú legyen. „A magyar politikai nemzetközösségek a nagy témákban elbeszélnek egymás mellett, pedig feladatközösség vagyunk, ami azt jelenti, hogy a problémáinkat közösen kell megoldjuk”, fogalmazott.
erdon.ro

Megújult az Erdélyi Riport
Mától heti rendszerességgel jelenik meg az Erdélyi Riport, amely megújult formában, több színes oldallal kerül az olvasók elé. A kiadványt ma délután 17 órától mutatják be Marosvásárhelyen, a színház protokolltermében, ahol a Riport Kiadó könyvújdonságai is megtekinthetőek lesznek.
„Két évvel ezelőtt álltunk át a kétheti megjelenésre, és most lehetőséget kaptunk arra, hogy ismét heti rendszerességgel jelenhessünk meg. Ezt a váltást a design megújításával is párosítottuk, az eddigiekhez képest a lap ezen a héten formailag már egy más kinézetben hagyja el a nyomdát.
Ez lesz a 400. lapszámunk, és nem véletlen, hogy a váltást mostanra időzítettük, éppen kilenc évvel ezelőtt indult a Riport” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Szűcs László főszerkesztő. Elmondása szerint a formai változást leginkább az indokolja, hogy egy hetilapnak más kinézettel, más műfajokkal és témákkal kell foglalkoznia, mint egy olyan lapnak, amelyik csak kéthetente jelenik meg.
„A heti megjelenés esetén például van lehetőség az előző hét híreinek összefoglalására, míg a kéthetente megjelenő lap esetében nincs különösebb értelme ilyen rovatot üzemeltetni” – magyarázta Szűcs.
A rovatokkal kapcsolatban elmondta, ismét lesz Tárca, újdonság lesz továbbá az Ütkőző című rovat, amelynek lényege, hogy több személy megszólaltatásával járnak körbe egy-egy témát. Králik Lórándnak az Amerikai Egyesült Államokról, Kínáról és a muzulmán világról jelent meg sorozata, a mostani lapszámtól kezdődően számításaik szerint 10 héten keresztül a Dél-afrikai Köztársasággal ismertetik meg az olvasókat.
Kérdésünkre, mennyire alakult át az Erdélyi Riport kilenc évvel ezelőtti célkitűzése, Szűcs László hangsúlyozta: „a lényeg és a célkitűzés nem változott, továbbra is hiteles és szabad újság marad a kiadvány”. Hozzátette, továbbra is megmaradnak a réteglap státuszban, abban az értelemben, hogy nem a szórakoztatás a céljuk.
„Nehéz meghatároznom a célközönségünket, egyaránt írunk kultúráról és gazdaságról, de reméljük, hogy a megváltoztatott forma, az új, színesebb design következtében többen fogják majd olvasni a lapot, amelyben minden generáció és érdeklődésű olvasó megtalálja az őt érdeklő témát” – összegzett a főszerkesztő.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Régészkonferencia Sepsiszentgyörgyön
Régészkonferenciát tart november 11-étől Sepiszentgyörgyön a romániai magyar régészközösség szakmai testülete, a Pósta Béla Egyesület, az Erdélyi Múzeumegyesület (EME) és a házigazda intézmény, a Székely Nemzeti Múzeum közös szervezésében.
A vasárnapig tartó VII. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencián közel száz Kárpát-medencei magyar régész vesz részt, akiknek munkájához várhatóan mintegy 50 régészhallgató csatlakozik – írja a Krónika című kolozsvári napilap.
A tanácskozáson bemutatnak néhány új kiadványt: az SZNM Acta Siculica című évkönyvét, továbbá a Székelyek. A kereszténység védelmezői tematikájú kiállítás katalógusát, illetve a Gáll Erwin és Gergely Balázs szerzőpáros Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város X–XIII. századi történetéhez című könyvét ismertetik.
A szombati szakmai előadások után vasárnap szakmai kirándulásra indulnak a résztvevők, a célállomások az erdőfülei Dobó középkori temploma és kápolnája, a nagyajtai unitárius templomvár és az erősdi őskori lelőhely.
A korábbi hat konferencián kialakult gyakorlatnak megfelelően a rendezők idén is szívesen látnak minden régészt, aki fontosnak ítéli kutatásai eredményeinek ismertetését. Így alakult ki az 56 előadásból álló értekezésfolyam, amelyet négy szakosztályba – őskor, ókor, népvándorláskor, középkor – tagolva hallgathatnak meg szakemberek és érdeklődők.
Forrás: echotv.hu
Székelyföldportál.info

Harcoló szabadkőművesség
Telt ház köszöntötte szerda este Raffay Ernő történészt Csíkszeredában, a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében, ahol legújabb kötete, a Harcoló szabadkőművesség kapcsán válaszolt Borbély Zsolt Attila kérdéseire.
Borbély Zsolt Attila közíró, az EMNT Országos Elnökségének tagja köszöntötte a történészt, akinek tollából olvashattuk a Trianon titkai című könyvet is. Raffay Ernő több év publikációs szünet után két kötetet is megjelentetett a szabadkőművességgel kapcsolatosan. „Mi adta az érdeklődést a szabadkőművesség iránt?” – hangzott el a kérdés.
Raffay örömmel nyugtázta, hogy világéletében azzal foglalkozhatott, ami érdekelte: hogyan történhetett meg a régi magyar királyság feldarabolása, és immár negyven éve fontos témája Trianon. „Mindig csak a franciákat és a románokat szidjuk Trianonnal kapcsolatosan, holott ők csak a saját érdekeiket próbálták érvényesíteni, nem kevés sikerrel. Így kezdtem el kutatni, hogy vannak-e belső okai az ország szétcsonkolásának” – fogalmazott a történész, aki három fő okot emelt ki: a történelmi Magyarország területén kevés volt a magyar (az 1910-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 54,5 százaléka), a parlamenti obstrukció (nem fogadtak el szükséges törvényeket), valamint a szabadkőművesség tevékenysége.
Az Országos Levéltárban végzett kutatásaiból kiderült, hogy a szabadkőművességnek igen komoly szerepe volt Trianon kapcsán. A másfél órás beszélgetés során kitértek az alig egy hónapja megjelent kötet fő témájára is, a szabadkőművesség küzdelmére a katolikus egyházzal szemben. Korabeli dokumentumokat idézett a szerző: „A katolikus egyházat nem csak materiálisan kell meggyengíteni, hanem meg kell szüntetni a lelkek fölötti hatalmát. Ez azt jelenti, hogy az összes magyar iskolában, főiskolában és egyetemen meg akarták szüntetni a hittanoktatást” – fűzte hozzá Raffay Ernő.
A könyv bemutatóján az is elhangzott, hogy további két kötetet tervez megjelentetni a szerző. A harmadik kötet a politizáló szabadkőművességről szól majd, és a tervek szerint jövő májusban jelenik meg, míg a negyedik kötet őszre esedékes, és a szabadkőművesek háború alatti tevékenységét vizsgálja majd.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

TŐKÉS ÉS AZ ÜGYSZERŰ NEMZETI POLITIKA, ÍRÁSBAN
A probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Tegnap elkezdtem írni egy szöveget Tőkés László hétfői nyilatkozatáról, és biza kapóra jött Demeter Szilárd írása. Ugyanis pont az történik, amire számítottam, Tőkés dörög és villámlik, aztán meg a vihar elültével másoknak kell elmagyarázniuk, hogy mit is akart mondani a főnök, azonkívül, hogy ismét eposzi jelzőként élt a posztkommunistázás lehetőségével, vagy olyan szóvirágokkal kedveskedett, minthogy "az ügyszerű nemzeti politikától teljesen idegen hangnemben". Vagyis a probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Normális körülmények közt egy sajtófőnöknek nem szabadna hagynia, hogy a főnöke hirtelen felindulásból nyilatkozatokat küldözgessen. Minél fontosabb a főnök, annál igazabb ez, és minél okosabb a főnök, annál inkább megérti, miért jó ez így.
Hogy mi a bajom ezzel a bizonyos hétfői nyilatkozattal? 
Tőkésnek sikerült egyszerre lenulláznia a szervezeten belüli demokrácia alapelveit, a párton belüli struktúrát és mindazt, amiért a vásárhelyiek egy része elment volna szavazni. És legfőképpen, sikerült úgy beszélnie Marosvásárhelyről, mintha nem is létezne. Mintha ott nem emberek élnének, akiknek terveik, elképzeléseik és akaratuk van, hanem csak a Rizikó-táblán lenne egy újabb meghódítandó terület. 
Az első probléma: Tőkés László püspök, az EP alelnöke, az EMNT elnöke, a PKE elnöke és Orbán Viktor erdélyi helytartója az EMNT és az EMNP nevében egyszerre nyilatkozik, annak ellenére, hogy korábban egyértelművé tette: semmilyen funkciót nem vállal a pártban. Amelynek egyébként van becsületes elnöke is Toró T. Tibor személyében. Akire nézve minimum sértő, de lehet, hogy megalázó is, hogy az a Tőkés, akinek évek óta építgeti a politikai pályáját, egyszerűen átnyúl a feje fölött, ha a hirtelen haragja úgy hozza. 
A második probléma: Tőkés semmibe veszi az EMNT megyei és helyi szervezetének teljesen egyértelmű döntését. Vass Leventét az EMNT csinálta meg: ők javasolták, ők gyűjtöttek aláírásokat az indulása érdekében, ők szorgalmazták, hogy a magyar szervezetek álljanak be mögé. Hogy a háttérben hogy történtek a dolgok, nem tudhatom, de a látszat egyértelműen ez volt. Még egy kicsit az is benne volt, hogy az RMDSZ elfogadta az EMNT jelöltjét, és felsorakoztak mögéje. Nos, ennek a látszatnak most annyi, Tőkés néhány sorban sikeresen semlegesítette a helyi szervezete imázsépítésnek sem utolsó erőfeszítéseit. És nyilvánvalóan gyengítette a tárgyalási pozícióikat is. Hogy kössél bármilyen egyezséget egy olyan megyei szervezettel, amelynek országos vezetője bármikor leszólhat, hogy pűpű, nem járja? 
A harmadik probléma: Tőkés ellentmond saját magának: előbb felháborodik azon, hogy az RMDSZ ki akarja sajátítani Vass Leventét, utóbb meg kijelenti, hogy Vass kizárólag az RMDSZ jelöltje. Nem teremt összefüggéseket, nincs előzmény, feltételes mód, nincs ha és akkor, nincs amíg ti imígy, addig mi amúgy, egyszerűen csak ténymegállapít. 
A negyedik probléma: az ugyan áttételesen kiderül, hogy az ügyben nem a helyi EMNT hivatott dönteni (az ő döntésükön ugyanis Tőkés egyszerűen átnéz), de az továbbra sem világos, hogy akkor ki hoz itt döntést? Az EMNT? Az EMNP? Esetleg mindkét szervezet külön? Vagy majd Tőkés, a helyi viszonyok rendkívül jó ismerőjeként? És itt zárójelben: elvileg ez egy politikai döntés, amelyben, ha már időközben megalakult, logikusan az EMNP-nek kellene döntést hoznia. 
Az utólagos visszacsatolásokat, a helyi EMNT nyilatkozatát és Demeter Szilárd szövegét olvasva ez lehet a nyilatkozat konkrét üzenete: nem elég az elvi megegyezés, amíg az RMDSZ és az EMNT/EMNP nem ír alá egy helyi szintű koalíciós megállapodást, nem beszélhetünk közös jelöltről.
És ezt miért nem lehetett így elmondani? Ha erre az lenne a válasz, hogy Marosvásárhely magyarságát nem a háttéralkuk, kiegyezések és kicsinyes politikai érdekek érdeklik, hanem az, hogy lesz-e a nyerésre is esélyes közös jelölt, akkor a válasz jó, csak nem erről a szövegről szól. Mert ez a szöveg pontosan arról szól, hogy a politikai érdek az első, és minden egyéb másodlagos. 
És lehet, hogy a korábbi magyar polgármesterjelöltek, Kelemen Atilla és Borbély László tényleg alulteljesítettek, de egy komoly érdemük azért mégiscsak van: csak a választások napján vesztettek. Viszont a mostani attitűddel könnyen lehet, hogy sikerül elérni, hogy Vass Levente (vagy bárki, aki végül közös jelölt lesz) már egy évvel a választás előtt veszítsen.
Balázsi-Pál Előd
Transindex.ro

OGY - megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja
Megtartotta alakuló ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma regionális önkormányzati munkacsoportja csütörtökön a Parlamentben, a résztvevők fő célként az autonómia törekvések sikerre vitelét jelölték meg a határon túli magyarság számára.
Kőszegi Zoltán a testület fideszes társelnöke újságírók előtt nemzetpolitikai mérföldkőnek nevezte a munkacsoport megalakítását. Mint kiemelte: az ülésen az autonómia törekvések sikerre vitelét határozták el, ez a fő célja a testületnek.
Minden körülmények között nemzeti együttműködésre van szükség, és az autonómia sikerre vitele érdekében maximálisan össze kell fogni - hangsúlyozta a kormánypárti politikus, aki sikeresnek nevezte a csütörtöki tanácskozást.
Megjegyezte: a szabályzat szerint évente egyszer üléseznének, ennél azonban gyakoribb találkozókat terveznek, mint kiemelte: "nagyon fel kell gyorsítani" ezt a folyamatot.
Harangozó Gábor (MSZP) a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott, hogy az autonómia azon kevés kérdések közé tartozik, amiben nem csak a magyarországi pártok között van teljes egyetértés, hanem a magyar nemzethez tartozó összes párt és szervezet körében. A magyarság megmaradásának, a szülőföldön való boldogulásának a leghatékonyabb eszköze az autonómia elősegítése és megteremtése - mutatott rá.
Elmondta: azt javasolta, hogy az autonómia törekvések segítése érdekében a fejlesztési forrásokat hangolják össze, legyen egy hosszú távú gazdaságfejlesztési program és intézményfejlesztési intézkedési terv.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte: támogatják a határon túli magyarok autonómia törekvéseit minden szinten. A magyar diplomáciának az is a feladata, hogy ráébressze Európát, van egy magyar kérdés, amivel foglalkozni kell, amit meg kell oldani. Az autonómia kérdése nem ördögtől való - folytatta -, hozzátéve: Nyugat-Európában működő modellek vannak, amelyeket át lehetne Közép-Európában is ültetni.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik) szerint a magyar nemzet újraegyesítésének eszköze az önrendelkezési jog. A jobbikos politikus - mint elmondta - azt javasolta többek között, hogy hozzanak létre egy székelyföldi munkacsoportot, amelynek EP-képviselők, országgyűlési képviselők szakértők lennének a tagjai. A magyar diplomáciának teljes erejével oda kell állnia a székelyföldi autonómiatörekvések mellé - szögezte le. Szerinte emellett a kárpát-medencei jogvédő hálózatnak állami feladatként kellene megvalósulnia.
Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében örömét fejezte ki, hogy foglalkoznak az autonómia kérdésével. Emlékeztetett arra, hogy többször hangoztatták a vajdasági magyarok számára az autonómia nem cél, hanem eszköz. Hozzátette: támogatnak minden kárpát-medencei autonómiatörekvést.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: a székelyföldi autonómia megteremtésének feltétele, hogy Magyarország betöltse azt a szerepet, amit Ausztria Dél-Tirol esetében. A tanácskozás azt jelzi, hogy a magyar állam intézményei részéről a szándék és akarat megvan.
Kulcsár-Terza József a Magyar Polgári Párt háromszéki elnöke támogatást és partnerséget ajánlott a Székely Nemzeti Tanácsnak, mint kiemelte: az autonómia a fő cél, és ezért fognak dolgozni.
László Bálint a vajdasági Magyar Remény Mozgalom elnöke szerint a nemzeti tanács kiindulási alapnak jó, de az arra vonatkozó törvény nem elégséges, nem jó. Nem kell megállni, és a területi autonómiát sem kell feladni - mutatott rá.
MTI

Marosvásárhely: megszólaltak a civilek
Egyetemi oktatók július végén és augusztus elején keltezett Vass Leventét támogató leveleit küldte ki az EMNT Maros megyei elnöksége a sajtónak. A fiatal orvost támogatók között Dr. Dávid László, professzor, a Sapientia-EMTE rektora, Dr. Hollanda Dénes, nyugalmazott érdemes professzor, Dr. Székely Gyula, egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának dékánja, illetve a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tanárai szerepelnek.
Felsorakozni egyetlen jelölt mellett
Dr. Dávid László professzor, a Sapientia-EMTE rektora kijelenti: „dr. Vass Levente rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Képesnek tartja arra, hogy nemcsak megnyerjen egy választást, hanem munkájával „visszaadja mindannyiunk Marosvásárhelyét. „Hiszem, hogy a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti. De csak akkor, ha képesek vagyunk hinni ebben, és egységesen felsorakozni egyetlen jelölt mellett!
Meggyőződése, hogy Vass Levente személyében nemcsak a magyar, hanem Marosvásárhely román közössége is egy tisztességes, felkészült, közös városunkat becsülettel szolgáló és új megoldásokra nyitott polgármestert fog nyerni! „Remélem, hogy (…) olyasfajta megújulás indul el közképviseletünkben, amely visszaadhatja a város széteső magyar közösségének önbizalmát és erejét.
Vass Levente a legrátermettebb
Dr. Hollanda Dénes nyugalmazott érdemes professzor szerint a jövő évi helyhatósági választás lehet talán az utolsó lehetőség arra, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Sikeres azonban csak akkor lehet, ha képesek leszünk összefogni, megfelelő számban részt venni a polgármesteri tisztség betöltésére kiírt választáson, és a közösen elfogadott polgármesterjelöltre szavaznunk. „Nagyon fontos a polgármesterjelölt személyének elfogadása a vásárhelyi magyar lakosság részéről. Vass Leventét az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákszervezetének egyik legrátermettebb elnökeként ismertem meg. Már diákkorában jelentős eredményeket ért el mind a diákszervezet irányításában, mind a szervezet érdekeinek képviseletében, az egyetem szenátusában. Úgy gondolom, rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek birtokában egy modern városvezetést tud biztosítani, képes lesz eleget tenni a polgármesteri beosztás kihívásainak, szembenézni és megoldani a város lakóinak problémáit – írja egyebek között a város díszpolgára, Hollanda Dénes.
Új szemlélet a városvezetésben
Dr. Székely Gyula egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok karának dékánja szerint „dr. Vass Levente urológus szakorvos, egyetemi oktató rendelkezik azokkal az erényekkel, energiával, szakértelemmel, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Dr. Vass Levente diákként, gyakorló orvosként és oktatóként is bizonyította, hogy a rábízott feladatokat képes lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon elvégezni, a kihívásokkal szembenézni, életfelfogása pedig erősíti azt a közösséget, amelynek élére áll. Jelleme, kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége kitűnő, emberismerete, gondolkodásmódja kiegyensúlyozott személyiséggé teszi.
„Büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat"
A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tagjai – prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed Zs. Imre, prof. dr. Kovács Dezső, prof. dr. Nagy Örs, prof. dr. Szabó Béla, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szatmári Szabolcs, dr. Sipos Emese egyetemi előadótanárok – közleményben nyilvánították ki, hogy támogatják Vass Leventét. Megítélésük szerint Vass Levente mindazon kvalitásokkal rendelkezik, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek.
„Mi, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem tanárai, büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat, és tisztelettel felkérjük Marosvásárhely magyarságát, illetve a magyarság érdekeit képviselő politikai szervezeteket, testületeket, valamint az egyházi és civil szervezeteket, támogassák bizalommal jelölését a polgármesteri tisztségre!
Meggyőződésünk, hogy ezt a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti, amennyiben képesek vagyunk egységesen felsorakozni egyetlen magyar jelölt mögött! – áll a MOGYE szenátusának magyar ajkú tanárai által aláírt felhívásban.
Erdély.ma

Nemzeti szellem száműzve!
A gondolkodó embernek kötelessége ráirányítani a figyelmet arra, ami rossz!"
(Székelyföld évkönyv)
Csíksomlyón a templom környékén volt egy csodálatos szobor, szépen kialakított környezetével hirdetve, hogy baj van a nemzet élete körül. Sok anyaországi és a világ más tájairól idevándorolt turistában olyan gondolatokat ébresztett, aminek a pozitív hatásait érezhetik az erdélyi és a moldvai magyarok. De csak volt.
"Eldugták", mondják a somlyóiak... Csak az élelmesebb látogató tudja megtalálni az egykori gyermekotthon udvarán. De csak az, aki már tud a létezéséről! A templom előtti téren is állt egy szép építmény. Szüleink is úgy emlegették, hogy az országzászló talapzata. De csak volt. Mindkét építmény helyét fűvel bevetették. Bizonyára a területek tulajdonosai akarták így. Hírlik, hogy az országzászló talapzatát újraépítenék, ami egyébként a nemzet tulajdonát képezi! Az eltűnt magyar emlékek sorát lehet folytatni. A dél-erdélyi Vaskapunál szintén állt egy csodálatos emlékmű: négy méter magas öntöttvas buzogány, mely száz éven át hirdette, hogy 1442-ben Hunyadi János a magyar hadsereg élén ott ragyogó győzelmet aratott a betörő törökök fölött. 1990 tavaszán a környéken lakók szétrombolták, és NINCS! Furcsa gondolatokat gerjesztenek ezek a dolgok. Például azt, hogy amit nem rombolnak le az ellenségeink, azt megtesszük mi. Eltelt több mint húsz esztendő a rendszerváltás után, és mégis egyre nagyobb mértékben vérzik el a nemzet az idegen etnikumokkal kötött vegyes házasságokban. Itt ismét óhatatlanul fölmerül a gondolat, hogy több mint húsz Ezer Székely Leány rendezvény ünnepi miséjén, Somlyón soha nem hangzott el, hogy székely leányok, családalapításnál ragaszkodjatok a nemzetetekhez, és gyermekeiteket neveljétek fel anyanyelven! A velük folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy a hetedikes tanuló nem hallott Domokos Pál Péterről, a középiskolás Orbán Balázsról és a Maniu gárdistákról, a kolozsvári Bolyai-egyetem történelem szakán végzett fiatal Avram Iancuról csak annyit tud, hogy látta az utcasarki táblán a nevét, az újságírói oklevéllel rendelkező társa számára Kálmán Imre ismeretlen, és még hosszú lenne a hiányosságok listája. Megjegyzem, ezek mind személyes tapasztalataim. De nem is lehet csodálkozni, mert például Szentegyházáról elvisz egy tanárnő egy autóbusznyi tanulót, hogy emlékhelyeket látogassanak, és nem viszi el őket Szárazajtára, Csíkszentdomokosra vagy a Nyikó menti Székelyszentmihályra. Hát nem került valaki, aki megmondja, hogy ezeket a legfontosabb megtekinteni? Szintén szentegyházi egyetemista (Kolozsváron) Afrikában épít iskolát, és erre szervezett gyűjtést! Épített már Indiában is iskolát ez a szegény mostohagyermekként kezelt magyar nemzet! Itt most, ugye, ne emlegessük a mi iskoláinkat? Egyébként Lengyelfalván tudtam meg, hogy engem már megelőzött az Orbán Balázs-zarándoklaton a csíkszentdomokosi iskola. Dicséret érte, de még van tennivaló! Visszatérve Szárazajtához: Bacon központjában ágazik el az út, azonban a hivatalos irányjelző forgalmi tábla is hiányzik (2011 májusában), nemhogy valami turisztikai tájékoztató is lenne. De nem ezért nem mentek el a szentegyházi tanulók oda. Baconban egyébként van polgármester, községi tanács, a két faluban bizonyára több lelkész, iskolaigazgatók, tantestület stb., és mégsem tudja az idegen, hogy merre van Szárazajta... Dióhéjban ennyit kívántam elmondani a nemzeti szellem ápolásáról, illetve annak hiányáról. DOMOKOS ÁRPÁD, Csíkszereda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)