Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. október 23.
Dinamikusan fejlődő település múltja és jelene
A negyedik alkalommal megszervezett Dobrai Szüreti Fesztivál igazán különlegesre sikeredett, hiszen a jókedv, nótaszó, kiváló ételek és italok mellett helyet kapott a múltra való tiszteletteljes emlékezés Dobra település monográfiájának bemutatása által, ugyanakkor, a dobrai oktatás helyzetének javulását is megünnepelték.
A reggeli órákban a református egyház gyülekezeti termének udvarán tüzet raktak a szorgos dobraiak, felmelegítették a bográcsokat és kezdetét vette a bográcsfőző verseny, melyre hét csapat nevezett be. A Dobrai I-VIII. Osztályos Általános Iskola udvarán mindeközben gyülekeztek a falu lakosai, pedagógusok és meghívott vendégek, akik a felújított épületben gyönyörködtek. Az iskolaátadási ünnepségen Fekete Bertalan alpolgármester elmondta, az iskola felújításának munkálatai 2007-ben kezdődtek, aztán a 2009-es esztendőben, amikor az RMDSZ nem volt kormányon elakadtak a felújítással, de 2010-ben és 2011-ben folytatódtak a munkálatok, és az idei tanévet a dobrai gyermekek egy teljesen megújult iskolában és óvodában kezdhették. Az egy millió lejes munkálat során a helyiekből álló munkacsoport kicserélte a nyílászárókat, a tetőszerkezetet, központi fűtést szereltek be, kicserélték a teljes elektromos hálózatot, külsőleg hőszigetelték és lefestették az épületet, ugyanakkor két új teraszt és egy kazánházat építettek. Ugyanezen munkálatokat az óvoda épületén is elvégezték, csupán központi fűtést nem szereltek be. Ugyancsak szombaton ünnepelték azt, hogy a dobrai iskola önálló jogi személyiséget kapott. A dobraiak a megyében elsőként éltek az új tanügyi törvény adta lehetőséggel, hogy különváljanak a szopori iskolától, és most már önmaguk dönthetnek saját sorsukról. Pataki Csaba alprefektus elmondta, a felnőttek megteremtették a gyermekeknek a megfelelő tanulási feltételeket, mostantól egyetlen feladatuk a tanulás marad. „A kormány pénze megfelelő helyre, megfelelő emberekhez került, ha kicsit vontatottan is’’ – fogalmazott Pataki, majd kihangsúlyozta, hogy az újjászületett iskola jövőjének alakítása a közösségtől függ. Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének állandó bizottságának a tagja kihangsúlyozta, hogy a megyeközponttól több mint 40 kilométerre fekvő település a megye legdinamikusabban fejlődő faluja, mely az RMDSZ szívéhez közel áll, és minden tőlük telhető módon támogatni fogják a jövőben is. Kónya László nyugalmazott főtanfelügyelő-helyettes beszédében kifejtette, 40 évvel ezelőtt Dobra egykori tanítójának, Sipos Jenőnek a kérésére egy évre elvállalta az igazgatói funkciót a dobrai iskolában. Ezáltal részben ő is dobraivá vált. Szász Piroska, főtanfelügyelő-helyettes elmondta, most szembesült azzal a ténnyel, hogy egy nagy múlttal és hagyományokkal rendelkező iskolának a felújítására került sor, és abbéli reményének adott hangot, hogy a hagyományok megőrzése a jövőben is fontos marad a településen. Kürti Ferenc iskolaigazgató elmondta, most végre nem a múltunkban keresünk vigasztalódást, hanem a jelenben. Megtudtuk, hogy az iskola jelenlegi épületét 1935-ben adták át, 1965-ben építették újra és 2011-ben fejeződött be a felújítás. Kurta-Tőtös Szabolcs, a település lelkipásztora elmondta, Dobrán 555 évvel ezelőtt már ismertek tanítót, így a falu oktatása legkevesebb ennyi idős. A múltban, a jelenben és remélhetőleg a jövőben is együtt fog tudni működni az egyház, az önkormányzat és a politikai élet, hogy 555 év múlva is iskola állhasson a mostani helyén. A felújított iskola átadási ünnepségén, hat nyugdíjas dobrai pedagógus – Blázer István, Blázer Jusztina, Boér József, Györfi Anna, Suhó Katalin, Körti Katalin – kapott elismerő oklevelet Kónyától, Szásztól és Gál Gyöngyi, magyar szakos szaktanfelügyelőtől.
Bemutatták a monográfiát
A bográcsfőző verseny díjazását és az ebédet követően ünnepi istentiszteletre került sor, melyen Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Az igehirdető kihangsúlyozta a szülőföld és elődeink fontosságát az emberek életében. E két dolog a 21. században még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a szülőfalut elhagyó fiatalok, idősek a világ bármelyik részén csakis akkor lehetnek igazán sikeresek és boldogak, ha istenszerető, tisztességes emberek maradnak, őseik intelmeinek szem előtt tartásával. Ezt követően Kurta-Tőtös Szabolcs, az egyik szerzőként bemutatta a Dobra monográfiájáról szóló könyvet, amelynek előszavát Sógor Csaba, Dobráról elszármazott EP-képviselő írta. Beszédében a lelkész elmondta, hogy az Emlékek és élmények című könyv a dobraiakról és őseikről szól, amelybe a falu történelmét idéző korabeli dokumentumokat, személyes visszaemlékezéseket és családi fényképeket gyűjtöttek össze. Sógor Csaba elismerően szólt a monográfiáról, mely gyermekkorába röpítette vissza, a Dobrán töltött nyári vakációk idejére. A képviselő személyes élményeit is megosztotta a jelen lévőkkel, elmondva, „Ebben a faluban volt állatkert és gyümölcsfeldolgozó, a duna-csatornai munkatáborból hazatértek pedig összefogással, rövid idő alatt a falut a tavaszi áradásoktól megóvó gátat építettek és ha kellett falutársuk védelmében szembeszálltak a hatóságokkal is. Most, amikor iskolákat zárnak be, mi a település felújított, önálló oktatási intézményét avatjuk. Bízom benne, hogy az utánunk jövőknek is lesz mit rólunk összegyűjteni és mi is követhető példa lehetünk számukra.’’ A monográfia társszerzője, Kallós Anna-Mónika magyartanárnő elmondta, hogy eredetileg 100 oldalasra tervezték a monográfiát, mely végül 344 oldalasra sikeredett, és melyben a szoros történelmi adatok mellett minden olyan történet, elbeszélés helyet kapott, mely valami okból kifolyólag fontos a dobraiak számára. A monográfiából kiderül, hogy az első írásos adat Dobráról az 1213-as iratokban található, így a 800 esztendős település történelméről íródott könyvben hőseink élete, szokása, küzdelmei követhetőek nyomon, összegzett a szerző. A kötet szerzői köszönetet mondtak Fekete Bertalannak, aki egy évvel ezelőtt kitalálta a monográfia ötletét és biztatta a szerzőket, illetve Csehi Árpád Szabolcsnak, a Szatmár Megyei Tanács elnökének, aki a monográfia nyomtatásának költségeit finanszírozta. Az esemény zárásaként a templomkertben négy évvel ezelőtt felállított Turul-szobor megkoszorúzására került sor, majd a helyi ifjúság kulturális programja következett, este pedig hajnalig tartó bál vette kezdetét, melynek bevételét ravatalozó építésére fogják fordítani.
erdon.ro
A negyedik alkalommal megszervezett Dobrai Szüreti Fesztivál igazán különlegesre sikeredett, hiszen a jókedv, nótaszó, kiváló ételek és italok mellett helyet kapott a múltra való tiszteletteljes emlékezés Dobra település monográfiájának bemutatása által, ugyanakkor, a dobrai oktatás helyzetének javulását is megünnepelték.
A reggeli órákban a református egyház gyülekezeti termének udvarán tüzet raktak a szorgos dobraiak, felmelegítették a bográcsokat és kezdetét vette a bográcsfőző verseny, melyre hét csapat nevezett be. A Dobrai I-VIII. Osztályos Általános Iskola udvarán mindeközben gyülekeztek a falu lakosai, pedagógusok és meghívott vendégek, akik a felújított épületben gyönyörködtek. Az iskolaátadási ünnepségen Fekete Bertalan alpolgármester elmondta, az iskola felújításának munkálatai 2007-ben kezdődtek, aztán a 2009-es esztendőben, amikor az RMDSZ nem volt kormányon elakadtak a felújítással, de 2010-ben és 2011-ben folytatódtak a munkálatok, és az idei tanévet a dobrai gyermekek egy teljesen megújult iskolában és óvodában kezdhették. Az egy millió lejes munkálat során a helyiekből álló munkacsoport kicserélte a nyílászárókat, a tetőszerkezetet, központi fűtést szereltek be, kicserélték a teljes elektromos hálózatot, külsőleg hőszigetelték és lefestették az épületet, ugyanakkor két új teraszt és egy kazánházat építettek. Ugyanezen munkálatokat az óvoda épületén is elvégezték, csupán központi fűtést nem szereltek be. Ugyancsak szombaton ünnepelték azt, hogy a dobrai iskola önálló jogi személyiséget kapott. A dobraiak a megyében elsőként éltek az új tanügyi törvény adta lehetőséggel, hogy különváljanak a szopori iskolától, és most már önmaguk dönthetnek saját sorsukról. Pataki Csaba alprefektus elmondta, a felnőttek megteremtették a gyermekeknek a megfelelő tanulási feltételeket, mostantól egyetlen feladatuk a tanulás marad. „A kormány pénze megfelelő helyre, megfelelő emberekhez került, ha kicsit vontatottan is’’ – fogalmazott Pataki, majd kihangsúlyozta, hogy az újjászületett iskola jövőjének alakítása a közösségtől függ. Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének állandó bizottságának a tagja kihangsúlyozta, hogy a megyeközponttól több mint 40 kilométerre fekvő település a megye legdinamikusabban fejlődő faluja, mely az RMDSZ szívéhez közel áll, és minden tőlük telhető módon támogatni fogják a jövőben is. Kónya László nyugalmazott főtanfelügyelő-helyettes beszédében kifejtette, 40 évvel ezelőtt Dobra egykori tanítójának, Sipos Jenőnek a kérésére egy évre elvállalta az igazgatói funkciót a dobrai iskolában. Ezáltal részben ő is dobraivá vált. Szász Piroska, főtanfelügyelő-helyettes elmondta, most szembesült azzal a ténnyel, hogy egy nagy múlttal és hagyományokkal rendelkező iskolának a felújítására került sor, és abbéli reményének adott hangot, hogy a hagyományok megőrzése a jövőben is fontos marad a településen. Kürti Ferenc iskolaigazgató elmondta, most végre nem a múltunkban keresünk vigasztalódást, hanem a jelenben. Megtudtuk, hogy az iskola jelenlegi épületét 1935-ben adták át, 1965-ben építették újra és 2011-ben fejeződött be a felújítás. Kurta-Tőtös Szabolcs, a település lelkipásztora elmondta, Dobrán 555 évvel ezelőtt már ismertek tanítót, így a falu oktatása legkevesebb ennyi idős. A múltban, a jelenben és remélhetőleg a jövőben is együtt fog tudni működni az egyház, az önkormányzat és a politikai élet, hogy 555 év múlva is iskola állhasson a mostani helyén. A felújított iskola átadási ünnepségén, hat nyugdíjas dobrai pedagógus – Blázer István, Blázer Jusztina, Boér József, Györfi Anna, Suhó Katalin, Körti Katalin – kapott elismerő oklevelet Kónyától, Szásztól és Gál Gyöngyi, magyar szakos szaktanfelügyelőtől.
Bemutatták a monográfiát
A bográcsfőző verseny díjazását és az ebédet követően ünnepi istentiszteletre került sor, melyen Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Az igehirdető kihangsúlyozta a szülőföld és elődeink fontosságát az emberek életében. E két dolog a 21. században még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a szülőfalut elhagyó fiatalok, idősek a világ bármelyik részén csakis akkor lehetnek igazán sikeresek és boldogak, ha istenszerető, tisztességes emberek maradnak, őseik intelmeinek szem előtt tartásával. Ezt követően Kurta-Tőtös Szabolcs, az egyik szerzőként bemutatta a Dobra monográfiájáról szóló könyvet, amelynek előszavát Sógor Csaba, Dobráról elszármazott EP-képviselő írta. Beszédében a lelkész elmondta, hogy az Emlékek és élmények című könyv a dobraiakról és őseikről szól, amelybe a falu történelmét idéző korabeli dokumentumokat, személyes visszaemlékezéseket és családi fényképeket gyűjtöttek össze. Sógor Csaba elismerően szólt a monográfiáról, mely gyermekkorába röpítette vissza, a Dobrán töltött nyári vakációk idejére. A képviselő személyes élményeit is megosztotta a jelen lévőkkel, elmondva, „Ebben a faluban volt állatkert és gyümölcsfeldolgozó, a duna-csatornai munkatáborból hazatértek pedig összefogással, rövid idő alatt a falut a tavaszi áradásoktól megóvó gátat építettek és ha kellett falutársuk védelmében szembeszálltak a hatóságokkal is. Most, amikor iskolákat zárnak be, mi a település felújított, önálló oktatási intézményét avatjuk. Bízom benne, hogy az utánunk jövőknek is lesz mit rólunk összegyűjteni és mi is követhető példa lehetünk számukra.’’ A monográfia társszerzője, Kallós Anna-Mónika magyartanárnő elmondta, hogy eredetileg 100 oldalasra tervezték a monográfiát, mely végül 344 oldalasra sikeredett, és melyben a szoros történelmi adatok mellett minden olyan történet, elbeszélés helyet kapott, mely valami okból kifolyólag fontos a dobraiak számára. A monográfiából kiderül, hogy az első írásos adat Dobráról az 1213-as iratokban található, így a 800 esztendős település történelméről íródott könyvben hőseink élete, szokása, küzdelmei követhetőek nyomon, összegzett a szerző. A kötet szerzői köszönetet mondtak Fekete Bertalannak, aki egy évvel ezelőtt kitalálta a monográfia ötletét és biztatta a szerzőket, illetve Csehi Árpád Szabolcsnak, a Szatmár Megyei Tanács elnökének, aki a monográfia nyomtatásának költségeit finanszírozta. Az esemény zárásaként a templomkertben négy évvel ezelőtt felállított Turul-szobor megkoszorúzására került sor, majd a helyi ifjúság kulturális programja következett, este pedig hajnalig tartó bál vette kezdetét, melynek bevételét ravatalozó építésére fogják fordítani.
erdon.ro
2011. október 23.
’56-os megemlékezések Érmihályfalván
Bihar megye – Több eseményen is megemlékeztek Érmihályfalván az 1956-os forradalomról, illetve annak helyi és érmelléki vonatkozásairól, áldozatairól.
Péntek délután a református egyházközség és a Zelk Zoltán iskola közös szervezésében a gyülekezet termében főként diákokból álló hallgatóság előtt Emődy Dániel, a debreceni Pro Patria Alapítvány elnöke, Török László, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének egykori tagja, Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor, és Varga Róbert történelemtanár tartott előadást.
Koszorúzás
A vasárnap délelőtti istentisztelet keretében is felidézte emlékeit Török László, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Sass Kálmán-emléktáblát, illetve a templomkertben lévő ’56-os emlékjelet. Délután a Széchenyi téri ’56-os emlékműnél tartottak megemlékezést.
Rencz Csaba
erdon.ro
Bihar megye – Több eseményen is megemlékeztek Érmihályfalván az 1956-os forradalomról, illetve annak helyi és érmelléki vonatkozásairól, áldozatairól.
Péntek délután a református egyházközség és a Zelk Zoltán iskola közös szervezésében a gyülekezet termében főként diákokból álló hallgatóság előtt Emődy Dániel, a debreceni Pro Patria Alapítvány elnöke, Török László, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetségének egykori tagja, Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor, és Varga Róbert történelemtanár tartott előadást.
Koszorúzás
A vasárnap délelőtti istentisztelet keretében is felidézte emlékeit Török László, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Sass Kálmán-emléktáblát, illetve a templomkertben lévő ’56-os emlékjelet. Délután a Széchenyi téri ’56-os emlékműnél tartottak megemlékezést.
Rencz Csaba
erdon.ro
2011. október 23.
XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat - beszámoló
Október. 23-án, vasárnap zárult a XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat. Színes és gazdag programok, illetve események között választhatott a Szeben megyei magyar közönség október 14 és 23 között a megye 10 településén.
Az események már az első naptól sikert arattak a nézőközönség soraiban, a megnyitó ünnepségen a Csernakeresztúri Hagyományőrző Nétpáncegyüttes előadását tekinthettük meg.
Szombaton minden korosztály elégedett lehetett, hisz a nap elején a gyermekek megtekinthették a „Cimbora” bábszínház előadását Medgyesen és Erzsébetvároson, este pedig a megye magyarsága táncba pördűlt a szüreti bálon Medgyesen és Nagyszebenben egyaránt. Medgyesen hajnalig tartott a mulatság, amelyen a kézdivásárhelyi Toto Band biztosította a „talpalávalót”. A vasárnapot a színház színesítette, azaz a magyarországi „Trambulin” színház előadását tekinthette meg Szentágotán és Medgyesen a tisztelt közönség, ugyanakkor a somogyomi és a küküllőalmási gyermekek sem maradtak ki, hiszen Somogyomon is fellépett a „Cimbora” bábszínház. A hét első napja a „Trambulin” színház gyermekelőadásával indult a „Báthory István” Általános Iskola diákjai, a „Bucuria Copiilor” valamint az 1-es számú óvoda magyar tagozatának számára; délután pedig a Vízaknai magyar közösség előtt léphettek fel a társulat tagjai.
Kedden délután a nemrég alapított Medgyesi Magyar Nyugdíjas Egyesület által szervezett Klub-est keretében Horváth Arany „Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz” című könyvének bemutatására és Rus Magdolna szalmafonat kiállítására került sor.
Meglepően egyforma arányban voltak jelen fiatalok és idősek a szerdán este vetített „Üvegtigris 3” című magyarországi filmen a medgyesi Mediensis Moziban.
Csütörtökön az `56-os magyar forradalomról emlékeztünk Seicean Ildikó történelem szakos tanár és a Földgázipari Szakközépiskola IX. osztályos diákjai előadásában, Medgyesen a Millennium Házban.
A második hétvégén csúcsosodott az eseménysorozatok halmaza; néptánc, diákelőadás, sport és különféle szabadidős tevékenységek, koncert, humorelőadás, kézműves tevékenységek, könyvbemutató és sok érdekes esemény csalogatta a rendezvényekre az érdeklődőket a megye hét településein.
Pénteken a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagszervezetei érkeztek Medgyesre a Medgyesi MADISZ meghívására; többek között Arad, Beszterce, Brassó, Hunyad, Fehér illetve Szilágy megyéből érkeztek fiatalok. Szombaton délben megbeszélésre került sor a medgyesi Millennium Házban ahol bemutatták a helyi ifjúsági szervezet történelmét, tevékenységét illetve sor került egymás megismerésére, kapcsolatok teremtésére, ápolására.
Szombat este telt ház várta - a Magyar Ifjúsági Értekezlet és az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság által szervezett - Szórványkaravánt Medgyesen, a karaván utolsó állomásán. A népszámlálás és a magyarság vállalás fontosságáról beszélt Széll Lőrincz államtitkár úr az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság alelnöke, ezt követően a közönség Dancs Annamari énekesnő és Holovacskó Zsolt humorista előadásait tekinthették meg.
Vasárnap a Háromszék Táncegyüttes a "Száz évig - Fodor Sándor 'Netti' emlékére" című előadásával lépett fel, mely a multikultúralitás jellegét, illetve Fodor Sándor muzsikus és neje életének pillanatait elevenítette meg.
Sikernek könyvelhető el az a tény, hogy a XIII. alkalommal megszervezett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szeben megyei és medgyesi szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szeben megyei szervezete és a Medgyesi Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség által Szeben Megyei Magyar Napokon közel 3500 személy vett részt.
Ez úton is köszönjük a társszervezőknek, partnereknek és a közreműködőknek a segítséget és a támogatást: a Szeben Megyei Ifjúsági és Sport Igazgatóságnak, a Romgaz és a Transgaz Rt.-nek, a BMT Trans Constructnak, a medgyesi Polgármesteri Hivatalnak, az Országos Ifjúsági és Sport Hatóságnak, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának, Kovászna Megye Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, a Magyar Ifjúsági Értekezletnek, A Háromszéki Ifjúsági Tanácsnak valamint a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesületnek.
medgyes.ro
Október. 23-án, vasárnap zárult a XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat. Színes és gazdag programok, illetve események között választhatott a Szeben megyei magyar közönség október 14 és 23 között a megye 10 településén.
Az események már az első naptól sikert arattak a nézőközönség soraiban, a megnyitó ünnepségen a Csernakeresztúri Hagyományőrző Nétpáncegyüttes előadását tekinthettük meg.
Szombaton minden korosztály elégedett lehetett, hisz a nap elején a gyermekek megtekinthették a „Cimbora” bábszínház előadását Medgyesen és Erzsébetvároson, este pedig a megye magyarsága táncba pördűlt a szüreti bálon Medgyesen és Nagyszebenben egyaránt. Medgyesen hajnalig tartott a mulatság, amelyen a kézdivásárhelyi Toto Band biztosította a „talpalávalót”. A vasárnapot a színház színesítette, azaz a magyarországi „Trambulin” színház előadását tekinthette meg Szentágotán és Medgyesen a tisztelt közönség, ugyanakkor a somogyomi és a küküllőalmási gyermekek sem maradtak ki, hiszen Somogyomon is fellépett a „Cimbora” bábszínház. A hét első napja a „Trambulin” színház gyermekelőadásával indult a „Báthory István” Általános Iskola diákjai, a „Bucuria Copiilor” valamint az 1-es számú óvoda magyar tagozatának számára; délután pedig a Vízaknai magyar közösség előtt léphettek fel a társulat tagjai.
Kedden délután a nemrég alapított Medgyesi Magyar Nyugdíjas Egyesület által szervezett Klub-est keretében Horváth Arany „Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz” című könyvének bemutatására és Rus Magdolna szalmafonat kiállítására került sor.
Meglepően egyforma arányban voltak jelen fiatalok és idősek a szerdán este vetített „Üvegtigris 3” című magyarországi filmen a medgyesi Mediensis Moziban.
Csütörtökön az `56-os magyar forradalomról emlékeztünk Seicean Ildikó történelem szakos tanár és a Földgázipari Szakközépiskola IX. osztályos diákjai előadásában, Medgyesen a Millennium Házban.
A második hétvégén csúcsosodott az eseménysorozatok halmaza; néptánc, diákelőadás, sport és különféle szabadidős tevékenységek, koncert, humorelőadás, kézműves tevékenységek, könyvbemutató és sok érdekes esemény csalogatta a rendezvényekre az érdeklődőket a megye hét településein.
Pénteken a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagszervezetei érkeztek Medgyesre a Medgyesi MADISZ meghívására; többek között Arad, Beszterce, Brassó, Hunyad, Fehér illetve Szilágy megyéből érkeztek fiatalok. Szombaton délben megbeszélésre került sor a medgyesi Millennium Házban ahol bemutatták a helyi ifjúsági szervezet történelmét, tevékenységét illetve sor került egymás megismerésére, kapcsolatok teremtésére, ápolására.
Szombat este telt ház várta - a Magyar Ifjúsági Értekezlet és az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság által szervezett - Szórványkaravánt Medgyesen, a karaván utolsó állomásán. A népszámlálás és a magyarság vállalás fontosságáról beszélt Széll Lőrincz államtitkár úr az Országos Ifjúsági és Sport Hatóság alelnöke, ezt követően a közönség Dancs Annamari énekesnő és Holovacskó Zsolt humorista előadásait tekinthették meg.
Vasárnap a Háromszék Táncegyüttes a "Száz évig - Fodor Sándor 'Netti' emlékére" című előadásával lépett fel, mely a multikultúralitás jellegét, illetve Fodor Sándor muzsikus és neje életének pillanatait elevenítette meg.
Sikernek könyvelhető el az a tény, hogy a XIII. alkalommal megszervezett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szeben megyei és medgyesi szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szeben megyei szervezete és a Medgyesi Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség által Szeben Megyei Magyar Napokon közel 3500 személy vett részt.
Ez úton is köszönjük a társszervezőknek, partnereknek és a közreműködőknek a segítséget és a támogatást: a Szeben Megyei Ifjúsági és Sport Igazgatóságnak, a Romgaz és a Transgaz Rt.-nek, a BMT Trans Constructnak, a medgyesi Polgármesteri Hivatalnak, az Országos Ifjúsági és Sport Hatóságnak, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának, Kovászna Megye Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, a Magyar Ifjúsági Értekezletnek, A Háromszéki Ifjúsági Tanácsnak valamint a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesületnek.
medgyes.ro
2011. október 24.
Bodó Barna: Az a nemzet, mely lemond a szórványról, magáról mond le
Az a nemzet, mely lemond a szórványról, magáról mond le, mondta október 21-én a belényesi szórványkonferencián Bodó Barna egyetemi tanár.
A belényesi Megmaradás Házának gyűléstermébe szép számban jelentek meg az érdeklődők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett szórványkonferencián, ahol elsőként Kántor Zoltán a magyar igazságügyminisztérium nemzetpolitikai államtitkárságának főtanácsadója tartott előadást. Kántor elmondta: 1989 után a volt kommunista államok barátságtalanul viseltettek a kisebbségekkel szemben, és a kollektív jogokat kevés állam fogadja fel, főleg azok nem, amelyekben a kisebbség létét veszélyként fogják fel. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió országai nem értik a kisebbségi problémát, mert az EU nem kisebbségvédelemben, hanem biztonságpolitikában gondolkozik. Előrelépésként könyvelhető el viszont az, hogy ma már az Európai Unió is elfogadja azt, hogy az anyaország támogathatja kisebbségben élő nemzettársait. A magyar nemzetpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy annak koherensnek kell lenni, illetve az intézményesülésre és a reprodukcióra kell fektetni a hangsúlyt, és meg kell találni azokat a területeket, ahol a legnagyobb szükség van segítségre. Mint mondta, az előrejelzések szerint Romániában mintegy százezerrel csökkent az elmúlt tíz évben a magyarság száma.
Mikó Imre terv
Mátis Jenő az EMNT gazdasági szakbizottságának alelnöke a Mikó Imre tervről számolt be, kiemelve, hogy a tervet három fő anyagi forrásból lehet finanszírozni: a román, illetve magyar állami pénzből, valamint EU-s forrásokból. A Mikó Imre terv az erdélyi magyarság fő jövőképeit jelöli ki 2020-ig, ezek pedig az önszervező képesség, az autonóm gazdaság, valamint az információáramlást és a bizalmat elősegítő intézményhálózat megléte. Végezetül a tervben megfogalmazott tizenegy kitörési pontot sorolta fel, ezek között említve a turizmust, a befektetésösztönzést, az erdő- és vadgazdálkodást, az agráriumot és megújuló energiaforrások felhasználását. Ezt követően a hozzászólások következtek. Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy a Mikó Imre tervnek, mint minden központilag készített stratégia gyengéje az, hogy nem alulról építkező törekvéseket fog egybe, hanem fentről, egy központban kidolgozott elképzelést kíván alkalmazni regionális, helyi körülményekre. Ezt követően hangsúlyozta, hogy a szórványban kiemelkedő fontosságúak a vállalkozások, melyek össze kell fogjanak annak érdekében, hogy egy olyan réteg jöjjön létre, mely elősegíti a helyi kisebbségi közösség megmaradását.
Sajtó és autonómia
Szünet után Bodó Barna a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem tanára, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Kárpát-medencei szórványbizottságának elnöke tartott előadást, abból a meghatározásból indulva ki, hogy szórványközösség az, amelyik önerőből nem tudja fenntartani anyanyelvi kultúráját. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha valaki román sajtót olvas, az észrevétlenül átveszi azt a szemléletet, amelyet a többség alakított ki a kisebbségről, és egy évtized elteltével a kisebbség elkezd magára úgy tekinteni, mint a többségiek. „Mi, romániai magyarok nem pozitív diszkriminációt, hanem a negatív diszkrimináció kiegyenlítését kérjük” – mondta, példaként említve azt, hogy ha egy román gyerek öt perc alatt eljuthat a román iskolába, akkor a magyar gyereknek se kelljen órákat utaznia a magyar iskoláig.
A szórvány kihívás
„A szórvány a nemzet határa, és ha a szórvány nem tudja nyelvét megőrizni, akkor odavesz a nemzet. Az a nemzet, amely lemond a szórványáról, az saját magáról mond le” – hangsúlyozta előadásában Bodó Barna. A professzor kiemelte, hogy a szórvány nem tudja kitermelni saját elitjét, ezért iskolára, templomokra, és civil szervezetekre van ott szükség. Előadása végén Bodó Barna megfogalmazta javaslatait, melyek között szerepelt az, hogy meg kell teremteni a megmaradáshoz szükséges intézményi hátteret, civil tréningre van szükség, és át kell alakítani a támogatáspolitikát. Ez utóbbi tekintetében Bodó Barna felvetette: nem biztos az, hogy szükség van az iskolatámogatásra a Székelyföldön is, vagyis ott, „ahol a szél is magyarul fúj.”
Javaslatok
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében elmondta: a szórványban fenntartható intézményekben kell gondolkozni, mert szórványnak az a közösség számít, amelyik saját identitását önmaga nem tudja biztosítani és nincs önigazgatási potenciálja. Toró T. Tibor kijelentette, hogy az újonnan alakult Erdélyi Magyar Néppárt maximálisan egyetért abban, hogy a szórványkérdést depolitizálja. Javasolta azt, hogy az egyházak vegyék át az államtól az elemi oktatást, szórványközpontok létrehozására tett javaslatot, melyek egyik feladata lenne az anyanyelvi oktatás biztosítása is, továbbá át kellene gondolni a státusztörvény nyújtotta kedvezményeket is, vélte a politikus
Minőséget! Összefogást!
Ezt követően ismét a hozzászólások következtek. Szinte minden felszólaló hangoztatta egy magyar iskola létrehozásának fontosságát a Belényesi medencében, míg az egyik felszólaló felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás minőségére is hangsúlyt kell fektetni. Egy másik felszólaló kiemelte azt, hogy a politikum ne szóljon bele az iskolák működésébe, mert a politikum önmagát szervezi, nem a közösségeket. Majd az RMDSZ-ről szólva elmondta, hogy az a román állam érdekeit képviseli a szórványban, és nem a szórvány érdekeit viszi el a kormányhoz. Szabó Ödön ebben a panelben is felszólalt, kiemelve azt, hogy az oktatás minősége rendkívül fontos kérdés, mert ha sikerül egy nagyon magas színvonalú magyar iskolát létrehozni, akkor a vegyesházasságokból származó gyerekeket is abba az iskolába íratják majd. Toró T. Tibor végezetül hangsúlyozta azt, hogy az erdélyi magyar politikai egységet el kell felejteni, de vannak olyan fontos ügyek, mint amilyen a szórvány kérdése is, amelyekben össze kell fogjanak a magyar politikai erők.
erdon.ro/Erdély.ma
Az a nemzet, mely lemond a szórványról, magáról mond le, mondta október 21-én a belényesi szórványkonferencián Bodó Barna egyetemi tanár.
A belényesi Megmaradás Házának gyűléstermébe szép számban jelentek meg az érdeklődők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett szórványkonferencián, ahol elsőként Kántor Zoltán a magyar igazságügyminisztérium nemzetpolitikai államtitkárságának főtanácsadója tartott előadást. Kántor elmondta: 1989 után a volt kommunista államok barátságtalanul viseltettek a kisebbségekkel szemben, és a kollektív jogokat kevés állam fogadja fel, főleg azok nem, amelyekben a kisebbség létét veszélyként fogják fel. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió országai nem értik a kisebbségi problémát, mert az EU nem kisebbségvédelemben, hanem biztonságpolitikában gondolkozik. Előrelépésként könyvelhető el viszont az, hogy ma már az Európai Unió is elfogadja azt, hogy az anyaország támogathatja kisebbségben élő nemzettársait. A magyar nemzetpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy annak koherensnek kell lenni, illetve az intézményesülésre és a reprodukcióra kell fektetni a hangsúlyt, és meg kell találni azokat a területeket, ahol a legnagyobb szükség van segítségre. Mint mondta, az előrejelzések szerint Romániában mintegy százezerrel csökkent az elmúlt tíz évben a magyarság száma.
Mikó Imre terv
Mátis Jenő az EMNT gazdasági szakbizottságának alelnöke a Mikó Imre tervről számolt be, kiemelve, hogy a tervet három fő anyagi forrásból lehet finanszírozni: a román, illetve magyar állami pénzből, valamint EU-s forrásokból. A Mikó Imre terv az erdélyi magyarság fő jövőképeit jelöli ki 2020-ig, ezek pedig az önszervező képesség, az autonóm gazdaság, valamint az információáramlást és a bizalmat elősegítő intézményhálózat megléte. Végezetül a tervben megfogalmazott tizenegy kitörési pontot sorolta fel, ezek között említve a turizmust, a befektetésösztönzést, az erdő- és vadgazdálkodást, az agráriumot és megújuló energiaforrások felhasználását. Ezt követően a hozzászólások következtek. Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy a Mikó Imre tervnek, mint minden központilag készített stratégia gyengéje az, hogy nem alulról építkező törekvéseket fog egybe, hanem fentről, egy központban kidolgozott elképzelést kíván alkalmazni regionális, helyi körülményekre. Ezt követően hangsúlyozta, hogy a szórványban kiemelkedő fontosságúak a vállalkozások, melyek össze kell fogjanak annak érdekében, hogy egy olyan réteg jöjjön létre, mely elősegíti a helyi kisebbségi közösség megmaradását.
Sajtó és autonómia
Szünet után Bodó Barna a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem tanára, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Kárpát-medencei szórványbizottságának elnöke tartott előadást, abból a meghatározásból indulva ki, hogy szórványközösség az, amelyik önerőből nem tudja fenntartani anyanyelvi kultúráját. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha valaki román sajtót olvas, az észrevétlenül átveszi azt a szemléletet, amelyet a többség alakított ki a kisebbségről, és egy évtized elteltével a kisebbség elkezd magára úgy tekinteni, mint a többségiek. „Mi, romániai magyarok nem pozitív diszkriminációt, hanem a negatív diszkrimináció kiegyenlítését kérjük” – mondta, példaként említve azt, hogy ha egy román gyerek öt perc alatt eljuthat a román iskolába, akkor a magyar gyereknek se kelljen órákat utaznia a magyar iskoláig.
A szórvány kihívás
„A szórvány a nemzet határa, és ha a szórvány nem tudja nyelvét megőrizni, akkor odavesz a nemzet. Az a nemzet, amely lemond a szórványáról, az saját magáról mond le” – hangsúlyozta előadásában Bodó Barna. A professzor kiemelte, hogy a szórvány nem tudja kitermelni saját elitjét, ezért iskolára, templomokra, és civil szervezetekre van ott szükség. Előadása végén Bodó Barna megfogalmazta javaslatait, melyek között szerepelt az, hogy meg kell teremteni a megmaradáshoz szükséges intézményi hátteret, civil tréningre van szükség, és át kell alakítani a támogatáspolitikát. Ez utóbbi tekintetében Bodó Barna felvetette: nem biztos az, hogy szükség van az iskolatámogatásra a Székelyföldön is, vagyis ott, „ahol a szél is magyarul fúj.”
Javaslatok
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében elmondta: a szórványban fenntartható intézményekben kell gondolkozni, mert szórványnak az a közösség számít, amelyik saját identitását önmaga nem tudja biztosítani és nincs önigazgatási potenciálja. Toró T. Tibor kijelentette, hogy az újonnan alakult Erdélyi Magyar Néppárt maximálisan egyetért abban, hogy a szórványkérdést depolitizálja. Javasolta azt, hogy az egyházak vegyék át az államtól az elemi oktatást, szórványközpontok létrehozására tett javaslatot, melyek egyik feladata lenne az anyanyelvi oktatás biztosítása is, továbbá át kellene gondolni a státusztörvény nyújtotta kedvezményeket is, vélte a politikus
Minőséget! Összefogást!
Ezt követően ismét a hozzászólások következtek. Szinte minden felszólaló hangoztatta egy magyar iskola létrehozásának fontosságát a Belényesi medencében, míg az egyik felszólaló felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás minőségére is hangsúlyt kell fektetni. Egy másik felszólaló kiemelte azt, hogy a politikum ne szóljon bele az iskolák működésébe, mert a politikum önmagát szervezi, nem a közösségeket. Majd az RMDSZ-ről szólva elmondta, hogy az a román állam érdekeit képviseli a szórványban, és nem a szórvány érdekeit viszi el a kormányhoz. Szabó Ödön ebben a panelben is felszólalt, kiemelve azt, hogy az oktatás minősége rendkívül fontos kérdés, mert ha sikerül egy nagyon magas színvonalú magyar iskolát létrehozni, akkor a vegyesházasságokból származó gyerekeket is abba az iskolába íratják majd. Toró T. Tibor végezetül hangsúlyozta azt, hogy az erdélyi magyar politikai egységet el kell felejteni, de vannak olyan fontos ügyek, mint amilyen a szórvány kérdése is, amelyekben össze kell fogjanak a magyar politikai erők.
erdon.ro/Erdély.ma
2011. október 24.
Helytörténeti múzeum nyílt Csíkszentmártonban
Értékes helytörténeti múzeummal gazdagodott Csíkszentmárton: az egykori Kászon-Alcsík járásbíróság fogdájának felújított épületében, a Baka János Könyvtárközpontban a látogatók pannókon ismerkedhetnek a településhez kötődő jeles személyiségekkel, háborús képeslapok gyűjteményét, vagy az utolsó magyar király Úz-völgyi látogatását dokumentáló fotósorozatot láthatnak. A helytörténeti értékek megmentése, dokumentálása és a közösségnek, ezen belül a diákoknak való bemutatása volt a célja Pál Zoltán és Péter Laura tanárnak, amikor benyújtották pályázatukat a Bethlen Gábor Alap jogelődjéhez, a Szülőföld Alaphoz.
A pedagógusok munkáját diákjaik segítették, akik családjaikban féltve őrzött régi dokumentumokat bocsátottak rendelkezésükre, valamint néhány falubeli, akik helyismeretükkel vagy tulajdonukban levő fényképekkel, tábori képeslapokkal, régi iratokkal gazdagították a gyűjteményt.
A múzeum látogatói négy nagy tablón ismerkedhetnek meg többek között a nagy műveltségű, 1928-ban elhunyt Baka János kántortanító életével és munkásságával, akit pápai aranykereszttel tüntettek ki, és akinek elfeledett sírkövére idén vésték fel nevét. Szintén nagy pannók idézik a csíkszentmártoni születés báró Antalfi János (1644–1728) erdélyi püspök életét és munkásságát. Első és második világháborús fényképeken láthatjuk a csíki katonákat, háborús képeslapgyűjteményt csodálhatunk meg, amit az 1916-os orosz harctérről küldtek haza a katonák. De IV. Károly magyar király 1917-es Úz-völgyi látogatásáról, valamint a magyar hadsereg 1940- es bevonulásáról, az országzászló avatásáról is láthatunk fényképeket.
– Azokat az értékeket igyekeztünk összegyűjteni, amelyeket a helyi közösség termelt ki – mondja Pál Zoltán tanár.
A pályázati úton nyert összeg nemcsak a gyűjtemény méltó bemutatását szolgáló bútorzat és pannók elkészítésére biztosított alapot, hanem értékes történelmi könyvek és informatikai eszközök beszerzésére is.
A pénteken a Baka János Könyvtárközpontban megnyitott múzeum a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjainak is rendelkezésére áll történelemórák színhelyéül. Az értékes gyűjteményt a tervek szerint folyamatosan bővíteni fogják: máris többen jelezték, hogy készek a birtokukban levő történelmi értéket képviselő tárgyakat és dokumentumokat a múzeum rendelkezésére bocsátani.
A csíkszentmártoni múzeumavatót megelőzően a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással emlékeztek az 1956-os forradalom eseményeire. A forradalom előzményeiről, hőseiről és következményeiről a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa, Szarka Gábor konzul beszélt.
Takács Éva
Hargita Népe
Erdély.ma
Értékes helytörténeti múzeummal gazdagodott Csíkszentmárton: az egykori Kászon-Alcsík járásbíróság fogdájának felújított épületében, a Baka János Könyvtárközpontban a látogatók pannókon ismerkedhetnek a településhez kötődő jeles személyiségekkel, háborús képeslapok gyűjteményét, vagy az utolsó magyar király Úz-völgyi látogatását dokumentáló fotósorozatot láthatnak. A helytörténeti értékek megmentése, dokumentálása és a közösségnek, ezen belül a diákoknak való bemutatása volt a célja Pál Zoltán és Péter Laura tanárnak, amikor benyújtották pályázatukat a Bethlen Gábor Alap jogelődjéhez, a Szülőföld Alaphoz.
A pedagógusok munkáját diákjaik segítették, akik családjaikban féltve őrzött régi dokumentumokat bocsátottak rendelkezésükre, valamint néhány falubeli, akik helyismeretükkel vagy tulajdonukban levő fényképekkel, tábori képeslapokkal, régi iratokkal gazdagították a gyűjteményt.
A múzeum látogatói négy nagy tablón ismerkedhetnek meg többek között a nagy műveltségű, 1928-ban elhunyt Baka János kántortanító életével és munkásságával, akit pápai aranykereszttel tüntettek ki, és akinek elfeledett sírkövére idén vésték fel nevét. Szintén nagy pannók idézik a csíkszentmártoni születés báró Antalfi János (1644–1728) erdélyi püspök életét és munkásságát. Első és második világháborús fényképeken láthatjuk a csíki katonákat, háborús képeslapgyűjteményt csodálhatunk meg, amit az 1916-os orosz harctérről küldtek haza a katonák. De IV. Károly magyar király 1917-es Úz-völgyi látogatásáról, valamint a magyar hadsereg 1940- es bevonulásáról, az országzászló avatásáról is láthatunk fényképeket.
– Azokat az értékeket igyekeztünk összegyűjteni, amelyeket a helyi közösség termelt ki – mondja Pál Zoltán tanár.
A pályázati úton nyert összeg nemcsak a gyűjtemény méltó bemutatását szolgáló bútorzat és pannók elkészítésére biztosított alapot, hanem értékes történelmi könyvek és informatikai eszközök beszerzésére is.
A pénteken a Baka János Könyvtárközpontban megnyitott múzeum a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjainak is rendelkezésére áll történelemórák színhelyéül. Az értékes gyűjteményt a tervek szerint folyamatosan bővíteni fogják: máris többen jelezték, hogy készek a birtokukban levő történelmi értéket képviselő tárgyakat és dokumentumokat a múzeum rendelkezésére bocsátani.
A csíkszentmártoni múzeumavatót megelőzően a Tivai Nagy Imre Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással emlékeztek az 1956-os forradalom eseményeire. A forradalom előzményeiről, hőseiről és következményeiről a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa, Szarka Gábor konzul beszélt.
Takács Éva
Hargita Népe
Erdély.ma
2011. október 24.
Háromszéki vendégek a Szeben Megyei Magyar Napokon
Háromszékiek is részt vettek hétvégén a Szeben Megyei Magyar Napokon. Az eseményekről Kiss Csilla, a Kovászna Megyei Tanács munkatársa számolt be.
Az október 14–23. között megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok során Medgyesen, Nagyszebenben, Erzsébetvároson, Somogyomban, Vízaknán és még sok kis magyarlakta településen zajlottak különböző kulturális rendezvények a Szeben Megyei Magyar Napok égisze alatt. A rendezvények színesebbé tételéhez Kovászna Megye Tanácsának Szórványprogramja is hozzájárult, így színház, bábszínház, néptánc, kézműves foglalkozások és könyvvásár jutott el Háromszékről Szeben megyébe. A Cimbora bábszínház több településen bemutatta Szegény ember királysága című előadását, de ugyanígy végigjárta a magyarlakta településeket a Nagybaconi Néptánccsoport is, erdővidéki és háromszéki táncokkal szórakoztatva közönségét.
Demeter László megyei tanácsos és a Szórványprogram felelősei a hétvégén Szeben megye különböző településein tárgyaltak a helyi szervezőkkel az idei és jövő évi feladatokról, tervekről, ezek kivitelezésének lehetőségeiről. E látogatás során a Fehér megyei Abrudbányára is eljutottak, ahol a megmaradt maroknyi magyarság mindennapjaiba nyertek belátást, illetve a helyi kulturális szervezőkkel tárgyaltak arról, hogyan tudnának segíteni magyarságmentő szolgálatuk támogatásában.
A tizenharmadik alkalommal megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok alatt az Összetartozunk program keretében kisebb településekre is eljutottak a magyar kultúra olyan előadásai, amelyek magyar értékkel gazdagítják a helyi kisközösségeket. A szórványprogram célja, hogy a székely megyék kulturálisan támogassák a kisebb számban magyarok által lakott megyéket, településeket. A háromszékiek révén a gyermekek a Csiporkázó Egyesület kézműves foglalkozásaival tehették próbára kézügyességüket, a rendezvény záróakkordjaként pedig a Háromszék Táncegyüttes lépett fel Nagyszebenben és Medgyesen.
Bús Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszékiek is részt vettek hétvégén a Szeben Megyei Magyar Napokon. Az eseményekről Kiss Csilla, a Kovászna Megyei Tanács munkatársa számolt be.
Az október 14–23. között megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok során Medgyesen, Nagyszebenben, Erzsébetvároson, Somogyomban, Vízaknán és még sok kis magyarlakta településen zajlottak különböző kulturális rendezvények a Szeben Megyei Magyar Napok égisze alatt. A rendezvények színesebbé tételéhez Kovászna Megye Tanácsának Szórványprogramja is hozzájárult, így színház, bábszínház, néptánc, kézműves foglalkozások és könyvvásár jutott el Háromszékről Szeben megyébe. A Cimbora bábszínház több településen bemutatta Szegény ember királysága című előadását, de ugyanígy végigjárta a magyarlakta településeket a Nagybaconi Néptánccsoport is, erdővidéki és háromszéki táncokkal szórakoztatva közönségét.
Demeter László megyei tanácsos és a Szórványprogram felelősei a hétvégén Szeben megye különböző településein tárgyaltak a helyi szervezőkkel az idei és jövő évi feladatokról, tervekről, ezek kivitelezésének lehetőségeiről. E látogatás során a Fehér megyei Abrudbányára is eljutottak, ahol a megmaradt maroknyi magyarság mindennapjaiba nyertek belátást, illetve a helyi kulturális szervezőkkel tárgyaltak arról, hogyan tudnának segíteni magyarságmentő szolgálatuk támogatásában.
A tizenharmadik alkalommal megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok alatt az Összetartozunk program keretében kisebb településekre is eljutottak a magyar kultúra olyan előadásai, amelyek magyar értékkel gazdagítják a helyi kisközösségeket. A szórványprogram célja, hogy a székely megyék kulturálisan támogassák a kisebb számban magyarok által lakott megyéket, településeket. A háromszékiek révén a gyermekek a Csiporkázó Egyesület kézműves foglalkozásaival tehették próbára kézügyességüket, a rendezvény záróakkordjaként pedig a Háromszék Táncegyüttes lépett fel Nagyszebenben és Medgyesen.
Bús Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. október 24.
Székelyföldre irányítani Nyugat figyelmét
Elemzések a Székelyföldről címmel tartott műhelykonferenciát a román kormány égisze alatt működő, kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) Kovászna Megye Tanácsának támogatásával az árkosi Európai Tanulmányok Központjában szombaton.
A tudományos ülésszakon a Székelyföldhöz kapcsolódó témájú szakdolgozatokat, többnyire friss doktori disszertációk összegzését mutatták be fiatal kutatók, főleg Pécsett a Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskolában és Kolozsváron tudományos fokozatot szerzett szakemberek. Az előadók között egyetlen háromszéki sem akadt.
Kutatóiroda Sepsiszentgyörgyön
Bognár Zoltán kolozsvári kutató felvezetőjében elmondta, a konferencia a két intézmény együttműködésének köszönhető, egy folyamat része, melynek eredménye az NKI majdani székelyföldi fiókjának létrejötte. Ifj. Nagy Benedek csíkszeredai egyetemi adjunktus abban látja a konferencia lényegét, hogy azok a kutatók, akik Székelyfölddel foglalkoznak, s nagyjából ismerik is egymást, tájékozódjanak egymás munkásságáról, elinduljon közöttük a szakmai kommunikáció. Tamás Sándor megyeitanács-elnök kifejtette, céljuk az NKI kutatásainak Székelyföldre való összpontosítása. Hozzátette, a székelyföldi iroda jogilag létrejött, a megyei tanács erről határozatot hozott. Fizikailag most véglegesítik: a megyeháza által átadott irodahelyiségben már csiszolják a parkettát, s egy tárgyalótermet is rendelkezésükre bocsátanak. Tartalmilag kell feltölteni az irodát, a Székelyfölddel foglalkozó kutatások gyűjtőhelyévé kell válnia, de erősíteni kell a Székelyföldre irányuló kutatásokat, és ugyanakkor új pályákat is kell nyitni – fogalmazott az elnök, hozzátéve: elsődleges cél Székelyföld területi autonómiájának szakmai alátámasztása, továbbá a nyelvi jogok körének bővítése.
Kutatási témák
Kiss Tamás, az NKI tudományos titkára elmondta, évek óta törekedtek arra, hogy az intézet Székelyföldön erősítse jelenlétét, kutatási területeik egy része székelyföldi témájú. Fontosnak tartja, hogy az iroda Sepsiszentgyörgyön nyílik, ez stratégiai döntés volt – tette hozzá. A mostani konferencia feladatként a székelyföldi kutatóhálózat feltérképezését nevezte meg, tudni kell, mely témákat sikerült lefedni és melyek hiányoznak. A székelyföldi kutatások eredményeiből kiadványsorozatot terveznek. Évente három-négy kötet kiadására van lehetőségük. A szerkesztőbizottság tagjai: Lőrincz D. József, Horváth Gyula, Benedek József, a régió és a társadalomtudományok szakemberei. Reményeik szerint már jövőben be tudják mutatni az első termékeket. A székelyföldi fiók kutatási feladatai között az autonómiakérdés és a turizmus fejlesztése mellett a romastratégia és a migráció megállítása is szerepel – mondotta. Tudja-e a székely társadalom a magyar intézményrendszeren keresztül integrálni az itteni cigányokat? – az egyik megválaszolandó kérdés. A másik: mivel tudják itthon tartani a fiatalságot? Erre a kutatásra már szövetkeztek a budapesti Kisebbségkutató Intézettel, a sepsiszentgyörgyi és a Hargita megyei önkormányzattal.
Gyors sikert akarnak
Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója felelevenítette, hogy Kolumbán Gábor elnöksége idején Hargita Megye Tanácsának támogatásával létrehozták a Székelyföld 2000 kutatócsoportot, mely Székelyföld fejlesztési stratégiájának tudományos megalapozásáról állított össze kötetet, mely a Kárpát-medence régiói című, mára tizenkét kötetre bővült sorozat első kiadványa, jelentős tudományos eredmény.
Soron következő feladatként a székelyföldi közösségnek a következő európai uniós programozási szakaszra való felkészülését jelölte meg a főigazgató. Az első periódus kedvezőtlen tapasztalatokat szült nemcsak Székelyföldön, hanem az újonnan csatlakozott keleti térségben mindenütt. Arra számítottak, hogy az EU nem más, mint a támogatások lehívásának politikai kerete, nem gondoltak arra, hogy ezeket az EU-s támogatásokat saját elgondolású fejlesztésekhez igazítsák. Azért fontosak a kutatások, mert okulva a tapasztalatokból, a következő periódusban fel lehet készülni az EU-s források lehívásához szükséges programokra. Paradigmaváltásra van szükség, hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, Székelyföld akkor lesz sikeres régió, ha olyan gazdaságpolitikát folytat, mely saját energiából táplálkozik, s a fejlesztési támogatásokat kiegészítő forrásként használja. Horváth Gyula elmondta, a kutatók idealisták, arra számítottak, először elkészül egy alapos Székelyföld-fejlesztési stratégia, s az annak megvalósításában szerepet vállalók elsajátítják ennek tételeit, a politikusok csak utána léphetnek színre. Nem így történt, mert a politikusok azonnali sikerre vágynak, s még mielőtt valami kézzelfogható eredmény született volna, telekürtölték a világot azzal, hogy készül Székelyföld fejlesztési koncepciója. A hírre reagáló vitában a tudomány nem tudott pontos választ adni a felmerült kérdésekre. A döntést előkészítők, a döntéshozók és a tudomány közötti sokkal tartalmasabb kölcsönhatásokra lenne szükség – mondotta a szakember. Fontos, hogy megfogalmazódjék a térség igénye a leendő kutatási feladatokról, ám ne a politika adja a megrendeléseket, mert a tudomány autonómiája nem sérülhet. De szükség van a párbeszédre – tette hozzá. A szakember az illetékesek figyelmébe ajánlotta, arra törekedjenek, hogy Székelyföldet regionális kutatási témaként ismertessék meg a nemzetközi tudományos közvéleménnyel, mihamarabb jelenjék meg nyugati tudományos folyóiratokban is. Ennek a szereplésnek közvetve gazdaságfejlesztő ereje is lehet, magyarázta, hozzátéve, a tapasztalok azt mutatják, hogy a nemzetközi szaklapokban szereplők felkeltik a befektetők érdeklődését, mert a nyugatiak komolyan veszik a szakirodalom megállapításait
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Elemzések a Székelyföldről címmel tartott műhelykonferenciát a román kormány égisze alatt működő, kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) Kovászna Megye Tanácsának támogatásával az árkosi Európai Tanulmányok Központjában szombaton.
A tudományos ülésszakon a Székelyföldhöz kapcsolódó témájú szakdolgozatokat, többnyire friss doktori disszertációk összegzését mutatták be fiatal kutatók, főleg Pécsett a Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskolában és Kolozsváron tudományos fokozatot szerzett szakemberek. Az előadók között egyetlen háromszéki sem akadt.
Kutatóiroda Sepsiszentgyörgyön
Bognár Zoltán kolozsvári kutató felvezetőjében elmondta, a konferencia a két intézmény együttműködésének köszönhető, egy folyamat része, melynek eredménye az NKI majdani székelyföldi fiókjának létrejötte. Ifj. Nagy Benedek csíkszeredai egyetemi adjunktus abban látja a konferencia lényegét, hogy azok a kutatók, akik Székelyfölddel foglalkoznak, s nagyjából ismerik is egymást, tájékozódjanak egymás munkásságáról, elinduljon közöttük a szakmai kommunikáció. Tamás Sándor megyeitanács-elnök kifejtette, céljuk az NKI kutatásainak Székelyföldre való összpontosítása. Hozzátette, a székelyföldi iroda jogilag létrejött, a megyei tanács erről határozatot hozott. Fizikailag most véglegesítik: a megyeháza által átadott irodahelyiségben már csiszolják a parkettát, s egy tárgyalótermet is rendelkezésükre bocsátanak. Tartalmilag kell feltölteni az irodát, a Székelyfölddel foglalkozó kutatások gyűjtőhelyévé kell válnia, de erősíteni kell a Székelyföldre irányuló kutatásokat, és ugyanakkor új pályákat is kell nyitni – fogalmazott az elnök, hozzátéve: elsődleges cél Székelyföld területi autonómiájának szakmai alátámasztása, továbbá a nyelvi jogok körének bővítése.
Kutatási témák
Kiss Tamás, az NKI tudományos titkára elmondta, évek óta törekedtek arra, hogy az intézet Székelyföldön erősítse jelenlétét, kutatási területeik egy része székelyföldi témájú. Fontosnak tartja, hogy az iroda Sepsiszentgyörgyön nyílik, ez stratégiai döntés volt – tette hozzá. A mostani konferencia feladatként a székelyföldi kutatóhálózat feltérképezését nevezte meg, tudni kell, mely témákat sikerült lefedni és melyek hiányoznak. A székelyföldi kutatások eredményeiből kiadványsorozatot terveznek. Évente három-négy kötet kiadására van lehetőségük. A szerkesztőbizottság tagjai: Lőrincz D. József, Horváth Gyula, Benedek József, a régió és a társadalomtudományok szakemberei. Reményeik szerint már jövőben be tudják mutatni az első termékeket. A székelyföldi fiók kutatási feladatai között az autonómiakérdés és a turizmus fejlesztése mellett a romastratégia és a migráció megállítása is szerepel – mondotta. Tudja-e a székely társadalom a magyar intézményrendszeren keresztül integrálni az itteni cigányokat? – az egyik megválaszolandó kérdés. A másik: mivel tudják itthon tartani a fiatalságot? Erre a kutatásra már szövetkeztek a budapesti Kisebbségkutató Intézettel, a sepsiszentgyörgyi és a Hargita megyei önkormányzattal.
Gyors sikert akarnak
Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója felelevenítette, hogy Kolumbán Gábor elnöksége idején Hargita Megye Tanácsának támogatásával létrehozták a Székelyföld 2000 kutatócsoportot, mely Székelyföld fejlesztési stratégiájának tudományos megalapozásáról állított össze kötetet, mely a Kárpát-medence régiói című, mára tizenkét kötetre bővült sorozat első kiadványa, jelentős tudományos eredmény.
Soron következő feladatként a székelyföldi közösségnek a következő európai uniós programozási szakaszra való felkészülését jelölte meg a főigazgató. Az első periódus kedvezőtlen tapasztalatokat szült nemcsak Székelyföldön, hanem az újonnan csatlakozott keleti térségben mindenütt. Arra számítottak, hogy az EU nem más, mint a támogatások lehívásának politikai kerete, nem gondoltak arra, hogy ezeket az EU-s támogatásokat saját elgondolású fejlesztésekhez igazítsák. Azért fontosak a kutatások, mert okulva a tapasztalatokból, a következő periódusban fel lehet készülni az EU-s források lehívásához szükséges programokra. Paradigmaváltásra van szükség, hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, Székelyföld akkor lesz sikeres régió, ha olyan gazdaságpolitikát folytat, mely saját energiából táplálkozik, s a fejlesztési támogatásokat kiegészítő forrásként használja. Horváth Gyula elmondta, a kutatók idealisták, arra számítottak, először elkészül egy alapos Székelyföld-fejlesztési stratégia, s az annak megvalósításában szerepet vállalók elsajátítják ennek tételeit, a politikusok csak utána léphetnek színre. Nem így történt, mert a politikusok azonnali sikerre vágynak, s még mielőtt valami kézzelfogható eredmény született volna, telekürtölték a világot azzal, hogy készül Székelyföld fejlesztési koncepciója. A hírre reagáló vitában a tudomány nem tudott pontos választ adni a felmerült kérdésekre. A döntést előkészítők, a döntéshozók és a tudomány közötti sokkal tartalmasabb kölcsönhatásokra lenne szükség – mondotta a szakember. Fontos, hogy megfogalmazódjék a térség igénye a leendő kutatási feladatokról, ám ne a politika adja a megrendeléseket, mert a tudomány autonómiája nem sérülhet. De szükség van a párbeszédre – tette hozzá. A szakember az illetékesek figyelmébe ajánlotta, arra törekedjenek, hogy Székelyföldet regionális kutatási témaként ismertessék meg a nemzetközi tudományos közvéleménnyel, mihamarabb jelenjék meg nyugati tudományos folyóiratokban is. Ennek a szereplésnek közvetve gazdaságfejlesztő ereje is lehet, magyarázta, hozzátéve, a tapasztalok azt mutatják, hogy a nemzetközi szaklapokban szereplők felkeltik a befektetők érdeklődését, mert a nyugatiak komolyan veszik a szakirodalom megállapításait
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. október 24.
Folyamatosak a visszaélések a népszámláláson
Folyamatosan jeleztek etnokulturális adatokkal kapcsolatos viszszaéléseket az RMDSZ zöldvonalán a hétvégén – nyilatkozta Kolozsváron Kovács Péter. A legtöbb jelzés Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros és Bákó megyéből érkezett, a leggyakoribb probléma, hogy a számlálóbiztos nem kérdez rá az etnikumra, az anyanyelvre és a felekezeti hovatartozásra.
„Az erre vonatkozó kérdésekre valóban nem kötelező válaszolni, de a számlálóbiztosnak ezeket kötelező módon fel kell tennie” – hangsúlyozta Kovács, majd hozzáfűzte: a romániai magyar nemzetközösség szempontjából éppen ezek az adatok a meghatározók, fontos, hogy minden magyar ragaszkodjék ahhoz, hogy ezeket is rögzítsék. Rámutatott: az is előfordult, hogy a nemzetiségnél automatikusan a románt regisztrálták, ami egyértelmű visszaélés, hiszen nem érvényesül a válaszadó szabad akarata. Kolozsváron egy kérdezőbiztos radírozható golyóstollal írta be az adatokat, amit a kérdezett azonnal jelzett. László Attila, az RMDSZ alpolgármestere bekérette a szóban forgó kérdezőbiztos által kitöltött űrlapokat.
(Nem kötelező a személyi szám (CNP) közlése a népszámláláskor – jelentette ki az Országos Statisztikai Hivatal szóvivője, Vladimir Alexandrescu. Elmondta, a nyilvántartás a személyi szám rögzítése nélkül is teljesnek mondható, és nem jár szankció abban az esetben, ha valaki nem hajlandó közölni ezt az adatot. A Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői korábban törvénytelennek nevezték, hogy a népszámlálási biztosok a személyi számot is megkérdezik a regisztrált személyektől. Az ellenzéki párt egyes politikusai szerint a Demokrata-Liberális Párt (PDL) a jövő őszi választások alkalmával használná fel ezeket az adatokat választási csalásra.)
„Ismételten felhívjuk mindenki figyelmét arra, hogy a számlálóbiztosoknál külön a népszámlálásra gyártott golyóstoll található, ezzel kötelesek beírni adatainkat. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a számlálóbiztos más írószert használ, biztosítsunk számára mi golyóstollat” – hangsúlyozta a szövetség főtitkára. A zöldvonalon egyébként többször jelezték azt is, hogy a számlálóbiztos ceruzát használt, ami az adatok utólagos módosításához vezethet. A Krónika értesülései szerint a számlálóbiztosok kolozsvári felkészítőjén elhangzott, hogy az adatokat ceruzával is be lehet írni, ha a cenzor bizonytalan a dolgában.
Egy másik gyakran felmerülő probléma, hogy a biztosok nem hajlandók regisztrálni az időszakosan külföldön élő, kettős állampolgársággal rendelkező családtagok adatait – ez is szabálytalan, nem felel meg a kormány által elfogadott népszámlálási metodológiának. A főtitkár szerint a szövetség munkatársainak az időben jelzett problémákat sikerült orvosolniuk, hiszen a panasztevőknek minden esetben igazuk volt.
(Csalást kiáltó romák. A Kolozs megyei statisztikai hivatalhoz és a megyei önkormányzat illetékeseihez fordul a Pro Europa Romapárt – a szervezet képviselői azt állítják, hogy egyes cenzorok nem hajlandóak beírni a roma nemzetiséget azok esetében, akik romának vallják magukat. Aurel Pascu, a roma párt kolozsvári elnöke bejelentette: a szervezet kérni fogja az adatfelvétel megismétlését azok esetében, akik rendellenességeket jelentettek. „Egyértelmű, hogy valaki tart attól, hogy pontos adatok derüljenek ki a roma kisebbség számarányával kapcsolatban” – mutatott rá a szervezet kolozsvári elnöke.)
„Amennyiben értesítjük a családtagokat, szomszédokat, barátokat, munkatársakat, hogy a magyar közösség számára melyek a kényes pontok, mire kell odafigyelni, akkor meg tudjuk akadályozni a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett visszaéléseket. Az RMDSZ segít, de csak akkor tud beavatkozni, ha tudomása van a gondokról, ezért arra kérünk mindenkit, hogy jelezzék a rendellenességeket az RMDSZ megyei szervezeteinél vagy az ingyenesen hívható 0800-802009-es telefonszámon – mondta Kovács Péter. Az Országos Statisztikai Hivatal által közölt adatok szerint lapzártánkig már több mint 5,5 millió személy adatait regisztrálták. A népszámlálás eddig Kovászna megyében halad a legjobban, ahol az adatok csaknem 21 százalékát már begyűjtötték a kérdezőbiztosok, míg a statisztikai hivatal adatai szerint a legnehezebb dolguk a bukaresti cenzoroknak van. A cenzus csütörtökön kezdődött, és október 31-én ér véget.
(Csibi székelynek vallja magát. Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület képviselője bejelentette: székely nemzetiségűnek fogja vallani magát a népszámláláson, hogy ezáltal is jelezze az önrendelkezésre való jogát. „Ha magyarnak vallanám magam, csupán kisebbségi jogokat kérhetnék, székelyként azonban a nemzetközi törvények alapján jogomban áll kérni az önrendelkezést” – magyarázta a csíkszeredai Csibi. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-es cenzus alkalmával 532 személy vallotta magát székelynek.)
Krónika (Kolozsvár)
Folyamatosan jeleztek etnokulturális adatokkal kapcsolatos viszszaéléseket az RMDSZ zöldvonalán a hétvégén – nyilatkozta Kolozsváron Kovács Péter. A legtöbb jelzés Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros és Bákó megyéből érkezett, a leggyakoribb probléma, hogy a számlálóbiztos nem kérdez rá az etnikumra, az anyanyelvre és a felekezeti hovatartozásra.
„Az erre vonatkozó kérdésekre valóban nem kötelező válaszolni, de a számlálóbiztosnak ezeket kötelező módon fel kell tennie” – hangsúlyozta Kovács, majd hozzáfűzte: a romániai magyar nemzetközösség szempontjából éppen ezek az adatok a meghatározók, fontos, hogy minden magyar ragaszkodjék ahhoz, hogy ezeket is rögzítsék. Rámutatott: az is előfordult, hogy a nemzetiségnél automatikusan a románt regisztrálták, ami egyértelmű visszaélés, hiszen nem érvényesül a válaszadó szabad akarata. Kolozsváron egy kérdezőbiztos radírozható golyóstollal írta be az adatokat, amit a kérdezett azonnal jelzett. László Attila, az RMDSZ alpolgármestere bekérette a szóban forgó kérdezőbiztos által kitöltött űrlapokat.
(Nem kötelező a személyi szám (CNP) közlése a népszámláláskor – jelentette ki az Országos Statisztikai Hivatal szóvivője, Vladimir Alexandrescu. Elmondta, a nyilvántartás a személyi szám rögzítése nélkül is teljesnek mondható, és nem jár szankció abban az esetben, ha valaki nem hajlandó közölni ezt az adatot. A Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői korábban törvénytelennek nevezték, hogy a népszámlálási biztosok a személyi számot is megkérdezik a regisztrált személyektől. Az ellenzéki párt egyes politikusai szerint a Demokrata-Liberális Párt (PDL) a jövő őszi választások alkalmával használná fel ezeket az adatokat választási csalásra.)
„Ismételten felhívjuk mindenki figyelmét arra, hogy a számlálóbiztosoknál külön a népszámlálásra gyártott golyóstoll található, ezzel kötelesek beírni adatainkat. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a számlálóbiztos más írószert használ, biztosítsunk számára mi golyóstollat” – hangsúlyozta a szövetség főtitkára. A zöldvonalon egyébként többször jelezték azt is, hogy a számlálóbiztos ceruzát használt, ami az adatok utólagos módosításához vezethet. A Krónika értesülései szerint a számlálóbiztosok kolozsvári felkészítőjén elhangzott, hogy az adatokat ceruzával is be lehet írni, ha a cenzor bizonytalan a dolgában.
Egy másik gyakran felmerülő probléma, hogy a biztosok nem hajlandók regisztrálni az időszakosan külföldön élő, kettős állampolgársággal rendelkező családtagok adatait – ez is szabálytalan, nem felel meg a kormány által elfogadott népszámlálási metodológiának. A főtitkár szerint a szövetség munkatársainak az időben jelzett problémákat sikerült orvosolniuk, hiszen a panasztevőknek minden esetben igazuk volt.
(Csalást kiáltó romák. A Kolozs megyei statisztikai hivatalhoz és a megyei önkormányzat illetékeseihez fordul a Pro Europa Romapárt – a szervezet képviselői azt állítják, hogy egyes cenzorok nem hajlandóak beírni a roma nemzetiséget azok esetében, akik romának vallják magukat. Aurel Pascu, a roma párt kolozsvári elnöke bejelentette: a szervezet kérni fogja az adatfelvétel megismétlését azok esetében, akik rendellenességeket jelentettek. „Egyértelmű, hogy valaki tart attól, hogy pontos adatok derüljenek ki a roma kisebbség számarányával kapcsolatban” – mutatott rá a szervezet kolozsvári elnöke.)
„Amennyiben értesítjük a családtagokat, szomszédokat, barátokat, munkatársakat, hogy a magyar közösség számára melyek a kényes pontok, mire kell odafigyelni, akkor meg tudjuk akadályozni a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett visszaéléseket. Az RMDSZ segít, de csak akkor tud beavatkozni, ha tudomása van a gondokról, ezért arra kérünk mindenkit, hogy jelezzék a rendellenességeket az RMDSZ megyei szervezeteinél vagy az ingyenesen hívható 0800-802009-es telefonszámon – mondta Kovács Péter. Az Országos Statisztikai Hivatal által közölt adatok szerint lapzártánkig már több mint 5,5 millió személy adatait regisztrálták. A népszámlálás eddig Kovászna megyében halad a legjobban, ahol az adatok csaknem 21 százalékát már begyűjtötték a kérdezőbiztosok, míg a statisztikai hivatal adatai szerint a legnehezebb dolguk a bukaresti cenzoroknak van. A cenzus csütörtökön kezdődött, és október 31-én ér véget.
(Csibi székelynek vallja magát. Csibi Barna, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület képviselője bejelentette: székely nemzetiségűnek fogja vallani magát a népszámláláson, hogy ezáltal is jelezze az önrendelkezésre való jogát. „Ha magyarnak vallanám magam, csupán kisebbségi jogokat kérhetnék, székelyként azonban a nemzetközi törvények alapján jogomban áll kérni az önrendelkezést” – magyarázta a csíkszeredai Csibi. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-es cenzus alkalmával 532 személy vallotta magát székelynek.)
Krónika (Kolozsvár)
2011. október 24.
1956-os megemlékezések: fáklyás felvonulás Kolozsváron, politikamentes tisztelgés Nagyváradon
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeztek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. „Szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni” – fogalmazott Szilágyi Mátyás magyar főkonzul Kolozsváron.
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeznek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. A szabadságvágy megőrzésének fontossága volt a csíkszeredai ünnepi megemlékezés legfőbb üzenete. A rendezvényt – amely idén is a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusa előtti ’56-os emléktéren, a Gloria Victis-emlékműnél zajlott – Kelemen Csongor, a volt politikai foglyok Hargita megyei szövetségének titkára nyitotta meg, aki Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el. Zsigmond Barna Pál főkonzul beszédében arról a „hazug” világról beszélt, amelynek Magyarország is részévé vált a 2. világháború után. „Akkori hőseink élete mérce, cselekedeteik megmutatják: a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot” – fogalmazott a diplomata.
„Nagypéntek nélkül nincsen húsvét”
Ráduly Róbert Kálmán, a megyeközpont polgármestere visszautalva az elhangzott Márai-versre, rámutatott: „Sokszor fogjuk hallani ezeket a sorokat, de nem fog úgy a lelkünkhöz szólni, mint Kelemen Csongortól. Értük vagyunk itt, és azokért, akik már nem élnek. Ha ők nem lettek volna, mi ma nem lennénk itt: ők adták viszsza a magyarság méltóságát.” A megemlékezésen résztvevőket végül Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök és Tamás József római katolikus püspök áldotta meg, rámutatva, azért van szükség a megemlékezésre, hogy a világ megnyugodjon. „Nemes ügyek érdekében mindig érdemes vállalni az áldozatot, sőts esetenként az életáldozatot is, hiszen nagypéntek nélkül nincsenek igazi húsvét” – hangsúlyozta az unitárius püspök. A beszédeket követően sor került az 5 éve leleplezett, Ercsei Ferenc szobrászművész által készített Gloria Victis-emlékmű megkoszorúzására az 1956-os téren.
Október 23. – az összmagyar forradalom napja
Egy emlékmű az előre mutató, pozitív gondolkodás jelképe is, nem csak a múltra való emlékezésé – hangsúlyozta Kántor Lajos a kolozsvári Sétatéren felállított ’56-os emlékmű koszorúzásán, szombat délelőtt. A szobrot felállító Kolozsvár Társaság elnöke kifejtette: a börtönajtót és napos rozettát ábrázoló emlékmű az egyesítés és nem a megosztás jegyében valósult meg. „A kapu múltunkat, jelenünket szimbolizálja. Mindent meg kell tennünk azért, hogy életünkben a napos oldal uralkodjék” – vélekedett Kántor Lajos.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ünnepi köszöntőjében elmondta: szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni. „Világosan tudjuk, hogy 1956-ban nem csak budapesti, magyarországi forradalom zajlott. Összmagyar forradalomról beszélünk, a nemzet egységesen, osztatlan lelkülettel cselekedett. E jeles napon fejet hajtok és tisztelgek az erdélyi, partiumi mártírok előtt” – fogalmazott a főkonzul.
A megemlékezés Novák Csaba Zoltán történész előadásával folytatódott a Kolozsvár Társaság székhelyén. A Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa kifejtette: a 40-es és 50-es éveket felölelő román történetírás egyik jellemzője a mártirológia, a nemzet áldozatként való bemutatása, ez pedig magyar vonatkozásban az ’56-os eseményeket bemutató történetírás sajátja is. „Az utóbbi években ezzel szemben már több olyan tanulmány is napvilágot látott, amelyek szerzői tágabb értelemben elemzik a témát” – hangsúlyozta az előadó. Mint mondta, az 1956 előtti magyarságpolitika tekintetében a Román Munkáspárt – külső tényezők hatására – nem alkalmazott más kommunista országokra jellemző megtorlásokat. „Az 50-es években már a magyarság pozitív diszkriminációja is megfigyelhető: létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, ez pedig számos kulturális jogot von maga után. Az ’56-os eseményeket a vezetés ideológiai és politikai veszélyként érzékelte, a titkosszolgálat azonnal megkezdte a potenciális ellenfelek felkutatását, hosszú távon pedig megerősítették a nemzeti függetlenség és szuverenitás ideológiáját, etnikailag felhígították az autonóm tartomány vezetőségét” – magyarázta Novák Csaba. A kincses városi megemlékezéssorozat tegnap este fáklyás felvonulással ért véget: a résztvevők Mátyás király szülőháza elől a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjáig vonultak.
Politikamentes tisztelgés Nagyváradon
A Nagyvárad-Réti Református Egyházközség által szervezet megemlékezésén Bognár Zalán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem történésze istentisztelet keretében tartott emlékbeszédet. Felidézte, hogyan vált a szovjet megszállás totalitárius rendszerré Magyarországon: eleinte például szórólapokon hirdették, hogy csakis a náci Németországhoz szeretnének stratégiailag közelebb kerülni, Magyarország rendszerébe nem szándékoznak beleszólni. Ez persze szemenszedett hazugságnak bizonyult. A történész kitért arra is, milyen nyomásnak vetette alá ez a hatalom az egyházakat: a keresztyén ünnepeket gyakorlatilag megszüntették, munkanappá nyilvánították, még az ország címerét is szovjet típusúra cserélték. A kultúrát is meghatározott keretek közé szorították, csakis propagandacélokra használták fel. Bognár Zalán úgy véli, az 1956-os események nem forradalomnak, hanem inkább szabadságharcnak nevezhetők: az emberek az alapvető jogaikért, személyes szabadságukért, a véleményük és a sajtó szabadságáért vívtak harcot.
Pálfi József várad-réti lelkipásztor az igehirdetés után azt hangsúlyozta, hogy az október 23-i megemlékezés nem pártesemény, és nem is lehet semmilyen politikai párt sajátja, hanem csakis a nemzeté. Ehhez híven a réti templom udvarán felállított 56-os emlékkőnél nem is hangzott el politikusi beszéd, csak a Váradi Dalnokok adtak elő két dalt, majd a gyülekezet közösen énekelte el a Szózatot. Az egybegyűltek otthonról hozott virágaikat helyezték el az emlékműnél.
(Szobrot kapott Baross Gábor. A kézdivásárhelyi vasútállomás közelében rövid megemlékezés keretében leplezték le a Baross Gábor 19. századi politikus tiszteletére készült emlékhelyet. A vasminiszterként emlegetett Baross a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt, neki köszönhető, hogy megépült a Brassó és Kézdivásárhely közötti vasút. Vetró András szobrász alkotását Vargha Béla esperes áldotta meg.)
Forró Gyöngyvér, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeztek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. „Szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni” – fogalmazott Szilágyi Mátyás magyar főkonzul Kolozsváron.
Előadásokkal, fáklyás felvonulással, istentiszteletek keretében emlékeznek Erdély-szerte a hétvégén az 1956-os forradalomra. A szabadságvágy megőrzésének fontossága volt a csíkszeredai ünnepi megemlékezés legfőbb üzenete. A rendezvényt – amely idén is a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusa előtti ’56-os emléktéren, a Gloria Victis-emlékműnél zajlott – Kelemen Csongor, a volt politikai foglyok Hargita megyei szövetségének titkára nyitotta meg, aki Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el. Zsigmond Barna Pál főkonzul beszédében arról a „hazug” világról beszélt, amelynek Magyarország is részévé vált a 2. világháború után. „Akkori hőseink élete mérce, cselekedeteik megmutatják: a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot” – fogalmazott a diplomata.
„Nagypéntek nélkül nincsen húsvét”
Ráduly Róbert Kálmán, a megyeközpont polgármestere visszautalva az elhangzott Márai-versre, rámutatott: „Sokszor fogjuk hallani ezeket a sorokat, de nem fog úgy a lelkünkhöz szólni, mint Kelemen Csongortól. Értük vagyunk itt, és azokért, akik már nem élnek. Ha ők nem lettek volna, mi ma nem lennénk itt: ők adták viszsza a magyarság méltóságát.” A megemlékezésen résztvevőket végül Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök és Tamás József római katolikus püspök áldotta meg, rámutatva, azért van szükség a megemlékezésre, hogy a világ megnyugodjon. „Nemes ügyek érdekében mindig érdemes vállalni az áldozatot, sőts esetenként az életáldozatot is, hiszen nagypéntek nélkül nincsenek igazi húsvét” – hangsúlyozta az unitárius püspök. A beszédeket követően sor került az 5 éve leleplezett, Ercsei Ferenc szobrászművész által készített Gloria Victis-emlékmű megkoszorúzására az 1956-os téren.
Október 23. – az összmagyar forradalom napja
Egy emlékmű az előre mutató, pozitív gondolkodás jelképe is, nem csak a múltra való emlékezésé – hangsúlyozta Kántor Lajos a kolozsvári Sétatéren felállított ’56-os emlékmű koszorúzásán, szombat délelőtt. A szobrot felállító Kolozsvár Társaság elnöke kifejtette: a börtönajtót és napos rozettát ábrázoló emlékmű az egyesítés és nem a megosztás jegyében valósult meg. „A kapu múltunkat, jelenünket szimbolizálja. Mindent meg kell tennünk azért, hogy életünkben a napos oldal uralkodjék” – vélekedett Kántor Lajos.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ünnepi köszöntőjében elmondta: szerencsés nép a magyar, hiszen mindig voltak olyan hősei, akik életük árán is utat mutattak, kinyitották a kapukat, amelyeket a zsarnoki önkényuralom megpróbált örökre befalazni. „Világosan tudjuk, hogy 1956-ban nem csak budapesti, magyarországi forradalom zajlott. Összmagyar forradalomról beszélünk, a nemzet egységesen, osztatlan lelkülettel cselekedett. E jeles napon fejet hajtok és tisztelgek az erdélyi, partiumi mártírok előtt” – fogalmazott a főkonzul.
A megemlékezés Novák Csaba Zoltán történész előadásával folytatódott a Kolozsvár Társaság székhelyén. A Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa kifejtette: a 40-es és 50-es éveket felölelő román történetírás egyik jellemzője a mártirológia, a nemzet áldozatként való bemutatása, ez pedig magyar vonatkozásban az ’56-os eseményeket bemutató történetírás sajátja is. „Az utóbbi években ezzel szemben már több olyan tanulmány is napvilágot látott, amelyek szerzői tágabb értelemben elemzik a témát” – hangsúlyozta az előadó. Mint mondta, az 1956 előtti magyarságpolitika tekintetében a Román Munkáspárt – külső tényezők hatására – nem alkalmazott más kommunista országokra jellemző megtorlásokat. „Az 50-es években már a magyarság pozitív diszkriminációja is megfigyelhető: létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, ez pedig számos kulturális jogot von maga után. Az ’56-os eseményeket a vezetés ideológiai és politikai veszélyként érzékelte, a titkosszolgálat azonnal megkezdte a potenciális ellenfelek felkutatását, hosszú távon pedig megerősítették a nemzeti függetlenség és szuverenitás ideológiáját, etnikailag felhígították az autonóm tartomány vezetőségét” – magyarázta Novák Csaba. A kincses városi megemlékezéssorozat tegnap este fáklyás felvonulással ért véget: a résztvevők Mátyás király szülőháza elől a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjáig vonultak.
Politikamentes tisztelgés Nagyváradon
A Nagyvárad-Réti Református Egyházközség által szervezet megemlékezésén Bognár Zalán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem történésze istentisztelet keretében tartott emlékbeszédet. Felidézte, hogyan vált a szovjet megszállás totalitárius rendszerré Magyarországon: eleinte például szórólapokon hirdették, hogy csakis a náci Németországhoz szeretnének stratégiailag közelebb kerülni, Magyarország rendszerébe nem szándékoznak beleszólni. Ez persze szemenszedett hazugságnak bizonyult. A történész kitért arra is, milyen nyomásnak vetette alá ez a hatalom az egyházakat: a keresztyén ünnepeket gyakorlatilag megszüntették, munkanappá nyilvánították, még az ország címerét is szovjet típusúra cserélték. A kultúrát is meghatározott keretek közé szorították, csakis propagandacélokra használták fel. Bognár Zalán úgy véli, az 1956-os események nem forradalomnak, hanem inkább szabadságharcnak nevezhetők: az emberek az alapvető jogaikért, személyes szabadságukért, a véleményük és a sajtó szabadságáért vívtak harcot.
Pálfi József várad-réti lelkipásztor az igehirdetés után azt hangsúlyozta, hogy az október 23-i megemlékezés nem pártesemény, és nem is lehet semmilyen politikai párt sajátja, hanem csakis a nemzeté. Ehhez híven a réti templom udvarán felállított 56-os emlékkőnél nem is hangzott el politikusi beszéd, csak a Váradi Dalnokok adtak elő két dalt, majd a gyülekezet közösen énekelte el a Szózatot. Az egybegyűltek otthonról hozott virágaikat helyezték el az emlékműnél.
(Szobrot kapott Baross Gábor. A kézdivásárhelyi vasútállomás közelében rövid megemlékezés keretében leplezték le a Baross Gábor 19. századi politikus tiszteletére készült emlékhelyet. A vasminiszterként emlegetett Baross a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa volt, neki köszönhető, hogy megépült a Brassó és Kézdivásárhely közötti vasút. Vetró András szobrász alkotását Vargha Béla esperes áldotta meg.)
Forró Gyöngyvér, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. október 24.
World Liszt Day: emléktáblát kapott a zeneszerző Kolozsváron
Igazi multikulturalizmus jöhet létre annak köszönhetően, hogy Kolozsváron hosszú idő után először helyezik ki egy világhírű magyar személyiség emléktábláját – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja a Liszt Ferenc-emléktábla avató ünnepségén szombaton. A Kolozsi Tibor szobrászművész által készített plakettet az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület falán helyezték el, az elismert zeneszerző ugyanis két alkalommal – 1846-ban és 1849-ben – koncertezett itt.
Szilágyi Mátyás kifejtette: a többnyelvű táblák kihelyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kincses város elnyerje és méltán betölthesse az Európa kulturális fővárosa címet 2020-ban. László Attila alpolgármester szintén a multikulturalizmus fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. „Szándékosan szólok előbb magyarul, hiszen egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartjuk a magyar feliratok jelenlétét. Kolozsi Tibor munkájára büszkék lehetünk, gyönyörű alkotásról van szó” – mutatott rá az elöljáró.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kifejtette, a napokban zajló Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztiválnak köszönhetően Kolozsvár is bekapcsolódhatott a világ számos városában a nagy zeneszerző tiszteletére szervezett megemlékezéssorozatba, részese lehetett a körforgásnak. „Arra törekszünk, hogy a megyei önkormányzathoz tartozó szépművészeti és néprajzi múzeum gazdag anyagtárát feltárjuk önök előtt, bemutassuk az intézményeknek otthont adó épületekben történt eseményeket” – hangsúlyozta Fekete Emőke, aki tolmácsolta Alin Tişe megyei tanácselnök üdvözletét is. „A sors kegyeltjeinek mondhatjuk magunkat, mivel lehetőségünk volt megszervezni a kincses városban a Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztivált” – hangsúlyozta köszöntőjében Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
Hozzátette: az október 27-éig tartó rendezvény nagyfokú művészi értéket hordoz magában, civilizáltan, a tervezett minőségi szinten valósult meg. Az igazgató már az emléktábla leleplezése előtt megelőlegezett tapsra szólította fel a közönséget, hiszen – mint mondta – „Kolozsi Tibor műve nagyon szép munka”. Kötő József RMDSZ-es képviselő, a kulturális minisztérium egykori államtitkára, akit Szép Gyula operaigazgató meglepetésszerűen kért felszólalásra, elmondta: fejet hajt a Kolozsváron tapasztalt „normalitás” és kulturális hagyomány előtt.
„Bárhová lépünk, érezni az erdélyi kultúra fuvallatát, amely úgy tudott mindig magyar lenni, hogy közben egyetemes is volt. A mai rendkívüli eseményen is ezt a kettősséget ünnepeljük” – vélekedett Kötő József, aki egyúttal arra biztatta a fiatal generációt, hogy legyen részese ennek a hagyománynak, a kincses városnak, ugyanis Erdély és az ország büszkeségévé kell válnia. Szombaton, október 22-én egyébként világszerte megemlékeztek Liszt Ferencről a zeneszerző születésének 200. évfordulóján. A nemzetközi World Liszt Day keretében a zeneszerző egyik legjelentősebb műve, a Krisztus oratórium a világ több helyszínen is felcsendült.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
Igazi multikulturalizmus jöhet létre annak köszönhetően, hogy Kolozsváron hosszú idő után először helyezik ki egy világhírű magyar személyiség emléktábláját – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja a Liszt Ferenc-emléktábla avató ünnepségén szombaton. A Kolozsi Tibor szobrászművész által készített plakettet az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület falán helyezték el, az elismert zeneszerző ugyanis két alkalommal – 1846-ban és 1849-ben – koncertezett itt.
Szilágyi Mátyás kifejtette: a többnyelvű táblák kihelyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kincses város elnyerje és méltán betölthesse az Európa kulturális fővárosa címet 2020-ban. László Attila alpolgármester szintén a multikulturalizmus fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. „Szándékosan szólok előbb magyarul, hiszen egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartjuk a magyar feliratok jelenlétét. Kolozsi Tibor munkájára büszkék lehetünk, gyönyörű alkotásról van szó” – mutatott rá az elöljáró.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kifejtette, a napokban zajló Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztiválnak köszönhetően Kolozsvár is bekapcsolódhatott a világ számos városában a nagy zeneszerző tiszteletére szervezett megemlékezéssorozatba, részese lehetett a körforgásnak. „Arra törekszünk, hogy a megyei önkormányzathoz tartozó szépművészeti és néprajzi múzeum gazdag anyagtárát feltárjuk önök előtt, bemutassuk az intézményeknek otthont adó épületekben történt eseményeket” – hangsúlyozta Fekete Emőke, aki tolmácsolta Alin Tişe megyei tanácselnök üdvözletét is. „A sors kegyeltjeinek mondhatjuk magunkat, mivel lehetőségünk volt megszervezni a kincses városban a Liszt Ferenc Nemzetközi Fesztivált” – hangsúlyozta köszöntőjében Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
Hozzátette: az október 27-éig tartó rendezvény nagyfokú művészi értéket hordoz magában, civilizáltan, a tervezett minőségi szinten valósult meg. Az igazgató már az emléktábla leleplezése előtt megelőlegezett tapsra szólította fel a közönséget, hiszen – mint mondta – „Kolozsi Tibor műve nagyon szép munka”. Kötő József RMDSZ-es képviselő, a kulturális minisztérium egykori államtitkára, akit Szép Gyula operaigazgató meglepetésszerűen kért felszólalásra, elmondta: fejet hajt a Kolozsváron tapasztalt „normalitás” és kulturális hagyomány előtt.
„Bárhová lépünk, érezni az erdélyi kultúra fuvallatát, amely úgy tudott mindig magyar lenni, hogy közben egyetemes is volt. A mai rendkívüli eseményen is ezt a kettősséget ünnepeljük” – vélekedett Kötő József, aki egyúttal arra biztatta a fiatal generációt, hogy legyen részese ennek a hagyománynak, a kincses városnak, ugyanis Erdély és az ország büszkeségévé kell válnia. Szombaton, október 22-én egyébként világszerte megemlékeztek Liszt Ferencről a zeneszerző születésének 200. évfordulóján. A nemzetközi World Liszt Day keretében a zeneszerző egyik legjelentősebb műve, a Krisztus oratórium a világ több helyszínen is felcsendült.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
2011. október 24.
Újabb népszámlálási rendellenességek Kolozsváron
A nepszamlalas.ro közleményben jelezte: Kolozsváron előfordult, hogy a számlálóbiztos nem a P, hanem a nemzetiségi kérdéseket nem tartalmazó, rövidebb, TP űrlapot töltötte ki. A TP űrlapot a tankönyv 93. oldala szerint azon személyek esetében használják, akik az adott településre munkahelyi kiküldetés, pihenőszabadság, rokon- vagy barátlátogatás stb. céljából ideiglenesen, 12 hónapnál rövidebb időre érkeztek.
A diákok, albérlők NEM tartoznak e kategóriába. Ha szükséges, hívjuk fel a számláló figyelmét a 93. oldal előírásaira. Ellenőrizzük, és ragaszkodjunk hozzá, hogy a nemzetiség esetében a számlálóbiztos betűkkel is írja be válaszunkat, semmiképpen ne csak annak kódját tüntesse fel. Ha hiba történt, tegyünk panaszt a városi népszámlálási bizottságnál (információk a nepszamlalas.ro oldalon), vagy jelezzük az ügyeleteken: RMDSZ országos ügyelet.
Szabadság (Kolozsvár)
A nepszamlalas.ro közleményben jelezte: Kolozsváron előfordult, hogy a számlálóbiztos nem a P, hanem a nemzetiségi kérdéseket nem tartalmazó, rövidebb, TP űrlapot töltötte ki. A TP űrlapot a tankönyv 93. oldala szerint azon személyek esetében használják, akik az adott településre munkahelyi kiküldetés, pihenőszabadság, rokon- vagy barátlátogatás stb. céljából ideiglenesen, 12 hónapnál rövidebb időre érkeztek.
A diákok, albérlők NEM tartoznak e kategóriába. Ha szükséges, hívjuk fel a számláló figyelmét a 93. oldal előírásaira. Ellenőrizzük, és ragaszkodjunk hozzá, hogy a nemzetiség esetében a számlálóbiztos betűkkel is írja be válaszunkat, semmiképpen ne csak annak kódját tüntesse fel. Ha hiba történt, tegyünk panaszt a városi népszámlálási bizottságnál (információk a nepszamlalas.ro oldalon), vagy jelezzük az ügyeleteken: RMDSZ országos ügyelet.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. október 24.
Kápolna a Bekecs tetején
Tegnap délelőtt ködfátyol mögül tűnt elő a bekecsi kápolna égre törő sziluettje. Már távolról látni a karcsún magasló épületet, amely irányt, utat mutat a zarándoklóknak. Az alapkövet 2005-ben helyezték el. A mostanra felhúzott épületeket több környékbeli település katolikus egyházi méltósága társaságában Oláh Dénes római katolikus főesperes szentelte fel és adta át a híveknek.
A borús idő ellenére több százan jöttek el a Bekecs 1080 méter magas csúcsa alatti épületegyüttes avatójára. A szentelést és a misét követően Oláh Dénes főesperes beszédében elmondta, hogy csoda történt a Bekecsen. A kápolna megépítése az összetartó, megtartó erő példázata. A templom üzenet, az evangéliumi élet, a lelki üdvösség, az élet igazolása. A Bekecs tetején épült kápolna nem plébánia, ide csak jeles napokon jönnek el a hívek, de látványa a tekintetet az ég fele irányítja, s azt üzeni nekünk, hogy azé a föld, aki megveti rajta a lábát, aki tervez és épít a történelem viharai dacára, hiszen erre köteleznek őseink. A kápolna az összefogás emlékműve is, mivel megépítésében az egyház, a megyei önkormányzat, vállalkozók, testvértelepülések, magánemberek, művészek, katolikus és református hívek egyaránt "téglákat" helyeztek el az alapoktól a toronyig. Ezt kell igazolnunk jelenlétünkkel, hogy az egymásra épülő téglákkal és nem a széthúzással erősítjük megmaradásunkat – mondta többek között Oláh Dénes.
Krizbai Nemes György nyárád-magyarósi református lelkipásztor történelmi eseménynek nevezte a kápolnaavatót, amely hitben, összefogásban megerősítheti a nyárádmentieket, majd hívei nevében megáldotta a létesítményt. Nagy László selyei plébános megköszönte a tervezőnek, az építőknek és mindazoknak, akik hozzájárultak az "álom" valóra váltásához, a kitartó munkát és a segítséget. Az épület fő támogatójának képviselőjével, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnökkel emlékoklevelet adtak át valamennyiüknek.
A teljesség igénye nélkül megemlítjük: Moldován Tibor tervezőt, Konrád Árpád, Molnár Antal építészeket, a megyei tanácsot, a magyarországi Selye testvértelepülést, Bandi Katalint, aki a faliszőnyeget adományozta, a szovátai Softeam, Sovirus, a Building Invest cégeket, Ákosfalva, Nyárádremete, Nyárádmagyarós, Köszvényes, Deményháza, Makfalva, Nyárádszereda önkormányzatait és plébániáit, a Nyárádmenti Kistérségi Társulást, a Marosszéki Közbirtokosságot, több megyei tanácsost (köztünk Balogh Józsefet, Ilyés Tóth Sándort), Kerekes Károly képviselőt, a nyárádmagyarósi református egyházközösséget, több lelkes magánszemélyt, akiknek a neve elhangzott az oklevelek átadásakor.
Az eseményt követően Lokodi Edit Emőke a természetjárók zarándokhelyét is felkereste és a huszárok kíséretében megkoszorúzta a Bekecs néhai kutatójának, térképezőjének, Kocsis Hobo Lászlónak az emlékére felállított kopjafát. Az ünnepség a nyárádselyei kultúrotthonban ért véget, ahol az esemény fontosságát tükrözve több – a kápolnáról és a Bekecsről – "frissen" született vers és ének is elhangzott.
Késő délutánra a felhők is eloszlottak, és a kápolna frissen meszelt fehér falai messziről hirdették, hogy a Mindenhatónak új hajlék épült a Bekecs tetején.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)
Tegnap délelőtt ködfátyol mögül tűnt elő a bekecsi kápolna égre törő sziluettje. Már távolról látni a karcsún magasló épületet, amely irányt, utat mutat a zarándoklóknak. Az alapkövet 2005-ben helyezték el. A mostanra felhúzott épületeket több környékbeli település katolikus egyházi méltósága társaságában Oláh Dénes római katolikus főesperes szentelte fel és adta át a híveknek.
A borús idő ellenére több százan jöttek el a Bekecs 1080 méter magas csúcsa alatti épületegyüttes avatójára. A szentelést és a misét követően Oláh Dénes főesperes beszédében elmondta, hogy csoda történt a Bekecsen. A kápolna megépítése az összetartó, megtartó erő példázata. A templom üzenet, az evangéliumi élet, a lelki üdvösség, az élet igazolása. A Bekecs tetején épült kápolna nem plébánia, ide csak jeles napokon jönnek el a hívek, de látványa a tekintetet az ég fele irányítja, s azt üzeni nekünk, hogy azé a föld, aki megveti rajta a lábát, aki tervez és épít a történelem viharai dacára, hiszen erre köteleznek őseink. A kápolna az összefogás emlékműve is, mivel megépítésében az egyház, a megyei önkormányzat, vállalkozók, testvértelepülések, magánemberek, művészek, katolikus és református hívek egyaránt "téglákat" helyeztek el az alapoktól a toronyig. Ezt kell igazolnunk jelenlétünkkel, hogy az egymásra épülő téglákkal és nem a széthúzással erősítjük megmaradásunkat – mondta többek között Oláh Dénes.
Krizbai Nemes György nyárád-magyarósi református lelkipásztor történelmi eseménynek nevezte a kápolnaavatót, amely hitben, összefogásban megerősítheti a nyárádmentieket, majd hívei nevében megáldotta a létesítményt. Nagy László selyei plébános megköszönte a tervezőnek, az építőknek és mindazoknak, akik hozzájárultak az "álom" valóra váltásához, a kitartó munkát és a segítséget. Az épület fő támogatójának képviselőjével, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnökkel emlékoklevelet adtak át valamennyiüknek.
A teljesség igénye nélkül megemlítjük: Moldován Tibor tervezőt, Konrád Árpád, Molnár Antal építészeket, a megyei tanácsot, a magyarországi Selye testvértelepülést, Bandi Katalint, aki a faliszőnyeget adományozta, a szovátai Softeam, Sovirus, a Building Invest cégeket, Ákosfalva, Nyárádremete, Nyárádmagyarós, Köszvényes, Deményháza, Makfalva, Nyárádszereda önkormányzatait és plébániáit, a Nyárádmenti Kistérségi Társulást, a Marosszéki Közbirtokosságot, több megyei tanácsost (köztünk Balogh Józsefet, Ilyés Tóth Sándort), Kerekes Károly képviselőt, a nyárádmagyarósi református egyházközösséget, több lelkes magánszemélyt, akiknek a neve elhangzott az oklevelek átadásakor.
Az eseményt követően Lokodi Edit Emőke a természetjárók zarándokhelyét is felkereste és a huszárok kíséretében megkoszorúzta a Bekecs néhai kutatójának, térképezőjének, Kocsis Hobo Lászlónak az emlékére felállított kopjafát. Az ünnepség a nyárádselyei kultúrotthonban ért véget, ahol az esemény fontosságát tükrözve több – a kápolnáról és a Bekecsről – "frissen" született vers és ének is elhangzott.
Késő délutánra a felhők is eloszlottak, és a kápolna frissen meszelt fehér falai messziről hirdették, hogy a Mindenhatónak új hajlék épült a Bekecs tetején.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)
2011. október 24.
Felnőni az áldozathoz
Szenvedő lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszűnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy e harcok küzdőit igazságtalan ítélet ne érje. Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. (Tamási Áron: Magyar fohász. Irodalmi Újság, 1956. november 2.)
Romániában nem volt bűnmegvallás, az erkölcsi megtisztulás elmaradt. Akik átélték, azoknak erkölcsi kötelességük megírni, beszélni róla, mert a sok emlékezés egyszer csak összeáll valamilyen összképpé. Ez a törekvése a többi intézmény mellett a kolozsvári Polis Kiadónak, mondotta Dávid Gyula igazgató, maga is ötvenhatos elítélt. Az emlékezést kötetbemutatóval kötötték össze szombaton a Jókai utcai Bocskai-teremben. "Sok még a fehér vagy homályos folt. Sok még a mai napig is belügyi levéltárakban lapuló (természetesen koncepciózusan torzított, de torzítottságában is valós tényeket rögzítő) bírósági peranyag – írja az előszóban. – S akik még élünk az egykori erdélyi 56-osok közül, az évek múltával egyre jobban érezzük, mennyi még az adósságunk azokkal szemben, akik – vagy akiknek családja – legfeljebb emlékük megőrzése által részesülhet valamiféle ‘kárpótlás’-ban. Ilyen adósságtörlesztés ez a mostani könyv is, a forradalommal együtt érző és érette cselekvő erdélyi ezrek egyikének, a ma Marosvásárhelyt élő Veress Sándornak az önéletrajzi visszaemlékezése."
Egykori elítéltek, volt munkatársak, a rokonság és az érdeklődők köre tisztelte meg az eseményt jelenlétével. – 1956 őszén, a magyar forradalom lázas heteiben, Magyarország határain kívül is milliók szíve dobbant meg ugyanarra az ütemre – áll a felvezetőben. – Az együttérzés és -gondolkodás nem ismert határokat: ugyanazt éreztük, ugyanabban reménykedtünk Kolozsvárt, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Pozsonyban és Dunaszerdahelyen, Szabadkán és Újvidéken, Ungváron és Beregszászban vagy a nyugati világ bármely szögletében. Aztán a forradalom leverését követő megtorlás súlyát is együtt hordoztuk, vállalva azt, amit a forradalom napjaiban vallottunk. E vállalók és sorshordozók egyike ennek a könyvnek a szerzője, aki néhány társával, barátjával együtt egy erdélyi kisvárosból, Erdőszentgyörgyről küldözgette leveleit szerte az országba, magyar és román barátainak, cáfolva bennük azokat a rágalmakat, amelyeket a hivatalos propaganda terjesztett. Ő húsz év börtönt kapott érte, társai összesen 54 évet. Visszaemlékezéseiben felidézi az 56-os erdélyi ősz reményteljes napjait, majd letartóztatásuk, elítélésük eseményeit, a marosvásárhelyi, szamosújvári, jilavai börtönökben, a Duna-delta kényszermunkatáboraiban töltött éveiket. És emléket állít itthon maradt családjának: két kislányukat egyedül nevelő feleségének, aki a szenvedésben és a helytállásban is méltó társa maradt.
Veress Sándor könyvének címe: Hét esztendő kálváriája (1957-1964). Visszaemlékezés. Dávid Gyula előszavával. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 2011. 184 lap. Képekkel. Mit írtak a levélbe? Hogy "Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom, szabadságharc van. Lépjünk fel az elnyomó kommunista zsarnoksággal szemben és annak kiszolgálói ellen, mert ők a nép legnagyobb ellenségei. Menjenek haza az orosz csapatok! Sajtó- és szólásszabadságot! Demokratikus, titkos választásokat, többpárti rendszert! Bojkottáld a közelgő választásokat! (Az 1957-es választásokról van szó, sz. m.) A változásokban való reménykedéssel és meggyőződéssel vállalnunk kell a magyar forradalom–szabadságharc eszméinek terjesztését." Végül: "Ha mindezzel egyetértesz, akkor sokszorosítva másold le és megbízható személyeknek küldd tovább, ha nem, akkor semmisítsd meg!"
Csakhogy a félelem nagy úr. Sokan provokációt sejtettek az aláíratlan levelekben. Az is bebizonyosodott, hogy egyes, megbízhatónak hitt személyek már rég besúgók voltak, vagy közben váltak azzá. (Erről egy adat: 1956-ban a kolozsvári egyetemnek mindössze két besúgója volt, esztendő múltán pedig már hatvankettő!) 1957. június 19-étől kezdve letartóztatták őket: dr. Németh Zoltán jogászt, Ravasz Győzőt, Veress Zoltánt (a szerző öccsét, aki kiszállásain vonaton vitte a leveleket Dicsőszentmártonba, Balázsfalvára, Szebenbe, s ott tette postára őket), Elekes Balázst, Szilveszter Sándort és Veress Sándort. De az akció tovább is működött. "1962-ben, írja Veress Sándor, Peripraván találkoztam egy berei elítélttel, ő mondta el, hogy egy ismerőse 1958-ban kapott egy általam elmondott tartalmú levelet."
Dávid Gyula a bemutatón is nyomatékosította a gondolatot, amellyel a könyv előszavát is zárja: "Fontosnak érzem, hogy sorsunk emberi tanulságai valamiképpen beépüljenek a következő nemzedékek – az életbe már kilépett unokáink s most születő dédunokáink – tudatába. Hogy a világban soha senki ne legyen kiszolgáltatva semmiféle hatalomnak, s hogy az igazságért, az emberségért való kiállást soha sehol ne lehessen erőszakkal megtorolni. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ma még messze állunk ettől. De hinni akarom, hogy 56 és az ötvenhatosok áldozata nem volt hiábavaló, s hogy az emberiség képes lesz felnőni ehhez az áldozathoz."
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)
Szenvedő lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszűnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy e harcok küzdőit igazságtalan ítélet ne érje. Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. (Tamási Áron: Magyar fohász. Irodalmi Újság, 1956. november 2.)
Romániában nem volt bűnmegvallás, az erkölcsi megtisztulás elmaradt. Akik átélték, azoknak erkölcsi kötelességük megírni, beszélni róla, mert a sok emlékezés egyszer csak összeáll valamilyen összképpé. Ez a törekvése a többi intézmény mellett a kolozsvári Polis Kiadónak, mondotta Dávid Gyula igazgató, maga is ötvenhatos elítélt. Az emlékezést kötetbemutatóval kötötték össze szombaton a Jókai utcai Bocskai-teremben. "Sok még a fehér vagy homályos folt. Sok még a mai napig is belügyi levéltárakban lapuló (természetesen koncepciózusan torzított, de torzítottságában is valós tényeket rögzítő) bírósági peranyag – írja az előszóban. – S akik még élünk az egykori erdélyi 56-osok közül, az évek múltával egyre jobban érezzük, mennyi még az adósságunk azokkal szemben, akik – vagy akiknek családja – legfeljebb emlékük megőrzése által részesülhet valamiféle ‘kárpótlás’-ban. Ilyen adósságtörlesztés ez a mostani könyv is, a forradalommal együtt érző és érette cselekvő erdélyi ezrek egyikének, a ma Marosvásárhelyt élő Veress Sándornak az önéletrajzi visszaemlékezése."
Egykori elítéltek, volt munkatársak, a rokonság és az érdeklődők köre tisztelte meg az eseményt jelenlétével. – 1956 őszén, a magyar forradalom lázas heteiben, Magyarország határain kívül is milliók szíve dobbant meg ugyanarra az ütemre – áll a felvezetőben. – Az együttérzés és -gondolkodás nem ismert határokat: ugyanazt éreztük, ugyanabban reménykedtünk Kolozsvárt, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Pozsonyban és Dunaszerdahelyen, Szabadkán és Újvidéken, Ungváron és Beregszászban vagy a nyugati világ bármely szögletében. Aztán a forradalom leverését követő megtorlás súlyát is együtt hordoztuk, vállalva azt, amit a forradalom napjaiban vallottunk. E vállalók és sorshordozók egyike ennek a könyvnek a szerzője, aki néhány társával, barátjával együtt egy erdélyi kisvárosból, Erdőszentgyörgyről küldözgette leveleit szerte az országba, magyar és román barátainak, cáfolva bennük azokat a rágalmakat, amelyeket a hivatalos propaganda terjesztett. Ő húsz év börtönt kapott érte, társai összesen 54 évet. Visszaemlékezéseiben felidézi az 56-os erdélyi ősz reményteljes napjait, majd letartóztatásuk, elítélésük eseményeit, a marosvásárhelyi, szamosújvári, jilavai börtönökben, a Duna-delta kényszermunkatáboraiban töltött éveiket. És emléket állít itthon maradt családjának: két kislányukat egyedül nevelő feleségének, aki a szenvedésben és a helytállásban is méltó társa maradt.
Veress Sándor könyvének címe: Hét esztendő kálváriája (1957-1964). Visszaemlékezés. Dávid Gyula előszavával. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 2011. 184 lap. Képekkel. Mit írtak a levélbe? Hogy "Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom, szabadságharc van. Lépjünk fel az elnyomó kommunista zsarnoksággal szemben és annak kiszolgálói ellen, mert ők a nép legnagyobb ellenségei. Menjenek haza az orosz csapatok! Sajtó- és szólásszabadságot! Demokratikus, titkos választásokat, többpárti rendszert! Bojkottáld a közelgő választásokat! (Az 1957-es választásokról van szó, sz. m.) A változásokban való reménykedéssel és meggyőződéssel vállalnunk kell a magyar forradalom–szabadságharc eszméinek terjesztését." Végül: "Ha mindezzel egyetértesz, akkor sokszorosítva másold le és megbízható személyeknek küldd tovább, ha nem, akkor semmisítsd meg!"
Csakhogy a félelem nagy úr. Sokan provokációt sejtettek az aláíratlan levelekben. Az is bebizonyosodott, hogy egyes, megbízhatónak hitt személyek már rég besúgók voltak, vagy közben váltak azzá. (Erről egy adat: 1956-ban a kolozsvári egyetemnek mindössze két besúgója volt, esztendő múltán pedig már hatvankettő!) 1957. június 19-étől kezdve letartóztatták őket: dr. Németh Zoltán jogászt, Ravasz Győzőt, Veress Zoltánt (a szerző öccsét, aki kiszállásain vonaton vitte a leveleket Dicsőszentmártonba, Balázsfalvára, Szebenbe, s ott tette postára őket), Elekes Balázst, Szilveszter Sándort és Veress Sándort. De az akció tovább is működött. "1962-ben, írja Veress Sándor, Peripraván találkoztam egy berei elítélttel, ő mondta el, hogy egy ismerőse 1958-ban kapott egy általam elmondott tartalmú levelet."
Dávid Gyula a bemutatón is nyomatékosította a gondolatot, amellyel a könyv előszavát is zárja: "Fontosnak érzem, hogy sorsunk emberi tanulságai valamiképpen beépüljenek a következő nemzedékek – az életbe már kilépett unokáink s most születő dédunokáink – tudatába. Hogy a világban soha senki ne legyen kiszolgáltatva semmiféle hatalomnak, s hogy az igazságért, az emberségért való kiállást soha sehol ne lehessen erőszakkal megtorolni. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ma még messze állunk ettől. De hinni akarom, hogy 56 és az ötvenhatosok áldozata nem volt hiábavaló, s hogy az emberiség képes lesz felnőni ehhez az áldozathoz."
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)
2011. október 24.
Óvatosságra int a Partiumban az EMNP és az EMNT
Fokozott óvatosságra inti a partiumi magyar lakosságot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionális szervezete az október 31-ig tartó romániai népszámlálás űrlapjainak kitöltésével, ezen belül is a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdések megválaszolásával kapcsolatban.
Az EMNT által az MTI-hez eljuttatott közleményből kiderül, hogy Zatykó Gyula az EMNT partiumi szervezetének megbízott elnöke előző nap Nagyváradon sajtótájékoztatón hívta fel a romániai magyarok figyelmét a népszámlálási ívek számukra legfontosabb kérdéseire.
Mint elmondta, az összes kérdés közül háromra, a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdésekre nem kötelező a válaszadás, ugyanakkor éppen ez az a három kérdés, amelyre nagyobb körültekintéssel kell válaszolni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy ajánlatos a romániai statisztikai hivatal által az adatok feldolgozásánál használt kódokat is bediktálni a válaszok mellé. A válaszadó kérésére a számlálóbiztosoknak kötelező beírniuk a kódokat.
Ennek megfelelően a nemzetiséget firtató, 23-as, valamint az anyanyelvre vonatkozó 24-es számú kérdésnél az űrlapra a maghiar, vagyis magyar nemzetiség feltüntetése mellett az 1100-as kódnak kell az adatgyűjtő ívre kerülnie.
A felekezeti hovatartozás megvallásánál – ami a 25-ös kérdés – a római katolikusok esetében a romano-catolic (12-es kód), a reformátusoknál a reformata (14), az unitáriusoknál az unitariana (17), a baptistáknál a baptista (20) román megnevezéseket és kódokat kell beírni. Az evangélikusok esetében fontos, hogy ne csak az evangelica, hanem az evangelica lutherana (16-os kód) szerepeljen a válaszban.
A közlemény szerint figyelni kell arra is, hogy a kérdezőbiztosok ne ceruzával töltsék ki az űrlapokat, és ha hibáznak a kitöltéskor, akkor ne javítsanak az íven, hanem új, üres űrlapot vegyenek elő és azt töltsék ki.
Minden kérdőívet román nyelven töltenek ki a biztosok, azonban azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező módon rendelkezniük kell egy magyar nyelvű mintakérdőívvel is.
A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy minden frissen honosított, vagyis magyar állampolgárságot szerzett román állampolgárnak személyes döntése, hogy bediktálja-e vagy sem magyar állampolgárságát.
Ezen kívül a közlemény hangsúlyozza még, hogy a családtagok is bediktálhatják a más városban élők adatait. Ajánlott fénymásolatot készíteni a távollévő személyigazolványáról, de az is elegendő, ha a családtagok tudják a személyi számot.
erdon.ro
Fokozott óvatosságra inti a partiumi magyar lakosságot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionális szervezete az október 31-ig tartó romániai népszámlálás űrlapjainak kitöltésével, ezen belül is a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdések megválaszolásával kapcsolatban.
Az EMNT által az MTI-hez eljuttatott közleményből kiderül, hogy Zatykó Gyula az EMNT partiumi szervezetének megbízott elnöke előző nap Nagyváradon sajtótájékoztatón hívta fel a romániai magyarok figyelmét a népszámlálási ívek számukra legfontosabb kérdéseire.
Mint elmondta, az összes kérdés közül háromra, a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdésekre nem kötelező a válaszadás, ugyanakkor éppen ez az a három kérdés, amelyre nagyobb körültekintéssel kell válaszolni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy ajánlatos a romániai statisztikai hivatal által az adatok feldolgozásánál használt kódokat is bediktálni a válaszok mellé. A válaszadó kérésére a számlálóbiztosoknak kötelező beírniuk a kódokat.
Ennek megfelelően a nemzetiséget firtató, 23-as, valamint az anyanyelvre vonatkozó 24-es számú kérdésnél az űrlapra a maghiar, vagyis magyar nemzetiség feltüntetése mellett az 1100-as kódnak kell az adatgyűjtő ívre kerülnie.
A felekezeti hovatartozás megvallásánál – ami a 25-ös kérdés – a római katolikusok esetében a romano-catolic (12-es kód), a reformátusoknál a reformata (14), az unitáriusoknál az unitariana (17), a baptistáknál a baptista (20) román megnevezéseket és kódokat kell beírni. Az evangélikusok esetében fontos, hogy ne csak az evangelica, hanem az evangelica lutherana (16-os kód) szerepeljen a válaszban.
A közlemény szerint figyelni kell arra is, hogy a kérdezőbiztosok ne ceruzával töltsék ki az űrlapokat, és ha hibáznak a kitöltéskor, akkor ne javítsanak az íven, hanem új, üres űrlapot vegyenek elő és azt töltsék ki.
Minden kérdőívet román nyelven töltenek ki a biztosok, azonban azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező módon rendelkezniük kell egy magyar nyelvű mintakérdőívvel is.
A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy minden frissen honosított, vagyis magyar állampolgárságot szerzett román állampolgárnak személyes döntése, hogy bediktálja-e vagy sem magyar állampolgárságát.
Ezen kívül a közlemény hangsúlyozza még, hogy a családtagok is bediktálhatják a más városban élők adatait. Ajánlott fénymásolatot készíteni a távollévő személyigazolványáról, de az is elegendő, ha a családtagok tudják a személyi számot.
erdon.ro
2011. október 24.
Csalók a népszámlálók
Elmulasztják a nemzetiségre vonatkozó adatok pontos rögzítését a kérdezőbiztosok
Mintegy 5,5 millió lakos adatait összesítették és 2,2 millió háztartásba jutottak el tegnapig a számlálóbiztosok, ám az eddigi jelek szerint rendkívül pontatlanul dolgoznak. Az RMDSZ helyi szervezeteihez folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek.
Folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek a népszámlálás első napjai alatt az RMDSZ helyi szervezeteihez, amelyek továbbították a kifogásokat a népszámlálási központokhoz. Négy nap alatt az ország lakosságának 16 százalékát vették nyilvántartásba, ám a visszaélések számát tekintve, jelentős lehet a hibaarány.
Megtévesztő magyar állampolgárság
Marosvásárhelyen több esetben az okozott gondot, hogy a válaszadó a nemzetiségre vonatkozó kérdésre azt válaszolta: magyar állampolgár. „Tájékozatlanság miatt mondhatták azt a helyi magyarok, hogy nem kettős, csupán magyar állampolgárok” – nyilatkozta Brassai Zsombor, a városi RMDSZ-szervezet elnöke.
A politikustól megtudtuk: több esetben a hat évnél fiatalabb gyerekek nemzetiségét nem vezették be az adatlapra a biztosok, és olyan eset is volt, amikor a nemzetiség megnevezését nem, csupán az arra vonatkozó kódot írták fel az adatrögzítők. „Ez azért lehet veszélyes, mert a feldolgozáskor megtörténhet, hogy a hiányosan kitöltött íveket nem veszik figyelembe a statisztikai hivatal munkatársai” – emlékeztetett Brassai Zsombor.
Láthatatlan toll, többszöri felszólítás
Kolozs megyében a hét végén öt bejelentés érkezett az RMDSZ helyi szervezetéhez – tudtuk meg Máté András Levente megyei elnökétől. A panaszok többsége arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos „fakultatívnak” tekinti a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket, ezért azokat vagy nem teszi fel, vagy nem veszi figyelembe a beérkező válaszokat.
Több kolozsvári magyar válaszadó arra panaszkodott, hogy könnyen törölhető írószerrel, halvány tollal vagy golyóstollal vezették fel az adatait. „Az ilyen jellegű panaszokat sajnos nem tudjuk ellenőrizni” – mutatott rá Máté András Levente.
Marthy Mátyás, a Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy egy helyi népszámlálási biztos egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseket „opcionális” kérdésként tette fel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezekre nem kötelező válaszolni. A válaszadó jelezte, hogy nyilatkozni szeretne ezekről a kérdésekről, amit a népszámlálási biztos szintén csak többszöri felszólításra vett tudomásul. A Brassó megyei RMDSZ az esettel kapcsolatban panaszt tett a városi és megyei népszámlálási bizottságnál.
Sepsiszentgyörgyön egy kérdezőbiztos nem volt hajlandó bevezetni azoknak a személyeknek az adatait, akik nem tartózkodtak otthon, és itt is előfordult, hogy a háztartásban élő kiskorú gyerek nemzetiségét nem rögzítették. A panaszosok az RMDSZ által működtetett zöld számon jelezték a szabályszegéseket. A szövetség megyei szervezete felszólította a Kovászna Megyei Statisztikai Hivatalt a szabálytalanság korrekciójára, a hivatal pedig a kérésnek megfelelően eljárt az ügyben.
Antal Árpád polgármester arra hívta fel a Sepsiszentgyörgyön élők figyelmét, hogy a katolikus hívek jelezzék: a római katolikus és nem a görög katolikus egyházhoz tartoznak. A politikus szerint a még meg nem keresztelt gyerekek esetében is lehet nyilatkozni a vallási hovatartozásról, ha a család már eldöntötte, melyik egyházhoz tartozik majd a kiskorú.
Temesvárról Ferencz András olvasónk jelezte, hogy a Buziási úton azért nem vettek nyilvántartásba két magyar lakost, mert külföldön tartózkodnak, családtagjaik adatközlését pedig nem fogadták el a kérdezőbiztosok.
Illegális tollvonás
Bukaresti olvasónk arra panaszkodott, hogy a nemzetiségi hovatartozását rögzítő rubrikába először azt írta be a kérdezőbiztos, hogy az adatközlő román, majd nyomatékos kérésére golyóstollal áthúzta a rosszul kitöltött mezőt, és a korábbi bejegyzést átjavította magyarra.
„A kérdőívek javítása tilos, de ez sajnos csak későn jutott eszembe, amikor már a biztos elment. Ilyen alapon bármelyik adatlap meghamisítható” – emlékeztetett a panaszos. Ugyancsak Bukarestből jelezték, hogy a számlálóbiztos nem kérdezett rá a nemzetiségi hovatartozásra, az erre vonatkozó adatokat pedig csak az adatközlő többszöri kérésére rögzítette.
Kovács: be kell jelenteni!
„Az utóbbi napokban beigazolódott, hogy ha az emberek időben jelzik a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett rendellenességeket, a szövetség munkatársai el tudnak járni a probléma kezelésének érdekében” – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Az RMDSZ közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a népszámlálási biztosnak minden esetben fel kell tennie a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, az erre adott választ pedig jól láthatóan, tollal vagy golyóstollal kell felvezetni az űrlapra. A közleményben arra kérik az erdélyi magyarokat, hogy minden rendellenességet jelezzenek az RMDSZ helyi szervezeténél, vagy a szövetség által működtetett 0800-802009 ingyenesen hívható zöld számon.
A hét végén egyébként befejezte kampányát az érdekvédelmi szervezet népszámlálási karavánja, amely két hét alatt több mint száz településre látogatott el. A szervezők abban bíznak, hogy az elmúlt napokban kiosztott szórólapok, tájékoztató anyagok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szórványvidéken élő magyarok a megfelelő információk birtokában válaszoljanak a számlálóbiztosok kérdéseire.
Nem kötelező a személyi szám
A személyi számot nem kötelező bediktálni a kérdezőbiztosoknak, az adat kiszolgáltatásának megtagadása miatt pedig nem rónak ki büntetést – nyilatkozta a hétvégén Vladimir Alexandrescu, az Országos Statisztikai Hivatal szóvivője. Georgică Severin szociáldemokrata képviselő vetette fel a hét végén, hogy a személyi számok rögzítése lehetőséget nyújt a választási csalások előkészítésére, erre a vádra reagált a statisztikai intézet a szóvivő állásfoglalásával.
Alexandrescu az adatrögzítés menetével kapcsolatban elmondta, hogy a lakosság többsége együttműködik a kérdezőbiztosokkal, bár gyakori, hogy a kérdezőbiztos az előzetes egyeztetések ellenére sem találja otthon az adatközlőket. „Ebben az esetben annyiszor kell visszatérni az érintett háztartáshoz, ameddig az adatszolgáltatás meg nem történik” – emlékeztetett a szóvivő, aki hozzátette, az információk visszatartása miatt még nem bírságoltak meg senkit.
Elvileg 4500 lejig büntethető az, aki nem nyilatkozik a számlálóbiztos által feltett kérdésekre, Vladimir Alexandrescu szerint azonban ez a lehetőség csupán „elrettentésként” szolgál, és csak a „legvégső esetben” bírságolnak.
Becslés: húszmillió alá csökkent a lakosság
Húszmillió alá csökkenhet Románia lakossága, becslések szerint hárommillió román állampolgár távozott külföldre az elmúlt tíz évben – jelentette ki Remus Anghel román szociológus.
A Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az MTI-nek kifejtette: a külföldön élő román vendégmunkások pontos száma nem ismert, hiszen sem Romániában, sem a különböző célországokban nem létezik pontos statisztikai kimutatás róluk. Más források szerint a külföldre települt romániaiak száma a négymilliót is meghaladja, a távozók 7 százaléka pedig magyar nemzetiségű.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Elmulasztják a nemzetiségre vonatkozó adatok pontos rögzítését a kérdezőbiztosok
Mintegy 5,5 millió lakos adatait összesítették és 2,2 millió háztartásba jutottak el tegnapig a számlálóbiztosok, ám az eddigi jelek szerint rendkívül pontatlanul dolgoznak. Az RMDSZ helyi szervezeteihez folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek.
Folyamatosan érkeztek a visszaélésekről szóló hírek a népszámlálás első napjai alatt az RMDSZ helyi szervezeteihez, amelyek továbbították a kifogásokat a népszámlálási központokhoz. Négy nap alatt az ország lakosságának 16 százalékát vették nyilvántartásba, ám a visszaélések számát tekintve, jelentős lehet a hibaarány.
Megtévesztő magyar állampolgárság
Marosvásárhelyen több esetben az okozott gondot, hogy a válaszadó a nemzetiségre vonatkozó kérdésre azt válaszolta: magyar állampolgár. „Tájékozatlanság miatt mondhatták azt a helyi magyarok, hogy nem kettős, csupán magyar állampolgárok” – nyilatkozta Brassai Zsombor, a városi RMDSZ-szervezet elnöke.
A politikustól megtudtuk: több esetben a hat évnél fiatalabb gyerekek nemzetiségét nem vezették be az adatlapra a biztosok, és olyan eset is volt, amikor a nemzetiség megnevezését nem, csupán az arra vonatkozó kódot írták fel az adatrögzítők. „Ez azért lehet veszélyes, mert a feldolgozáskor megtörténhet, hogy a hiányosan kitöltött íveket nem veszik figyelembe a statisztikai hivatal munkatársai” – emlékeztetett Brassai Zsombor.
Láthatatlan toll, többszöri felszólítás
Kolozs megyében a hét végén öt bejelentés érkezett az RMDSZ helyi szervezetéhez – tudtuk meg Máté András Levente megyei elnökétől. A panaszok többsége arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos „fakultatívnak” tekinti a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket, ezért azokat vagy nem teszi fel, vagy nem veszi figyelembe a beérkező válaszokat.
Több kolozsvári magyar válaszadó arra panaszkodott, hogy könnyen törölhető írószerrel, halvány tollal vagy golyóstollal vezették fel az adatait. „Az ilyen jellegű panaszokat sajnos nem tudjuk ellenőrizni” – mutatott rá Máté András Levente.
Marthy Mátyás, a Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy egy helyi népszámlálási biztos egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseket „opcionális” kérdésként tette fel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezekre nem kötelező válaszolni. A válaszadó jelezte, hogy nyilatkozni szeretne ezekről a kérdésekről, amit a népszámlálási biztos szintén csak többszöri felszólításra vett tudomásul. A Brassó megyei RMDSZ az esettel kapcsolatban panaszt tett a városi és megyei népszámlálási bizottságnál.
Sepsiszentgyörgyön egy kérdezőbiztos nem volt hajlandó bevezetni azoknak a személyeknek az adatait, akik nem tartózkodtak otthon, és itt is előfordult, hogy a háztartásban élő kiskorú gyerek nemzetiségét nem rögzítették. A panaszosok az RMDSZ által működtetett zöld számon jelezték a szabályszegéseket. A szövetség megyei szervezete felszólította a Kovászna Megyei Statisztikai Hivatalt a szabálytalanság korrekciójára, a hivatal pedig a kérésnek megfelelően eljárt az ügyben.
Antal Árpád polgármester arra hívta fel a Sepsiszentgyörgyön élők figyelmét, hogy a katolikus hívek jelezzék: a római katolikus és nem a görög katolikus egyházhoz tartoznak. A politikus szerint a még meg nem keresztelt gyerekek esetében is lehet nyilatkozni a vallási hovatartozásról, ha a család már eldöntötte, melyik egyházhoz tartozik majd a kiskorú.
Temesvárról Ferencz András olvasónk jelezte, hogy a Buziási úton azért nem vettek nyilvántartásba két magyar lakost, mert külföldön tartózkodnak, családtagjaik adatközlését pedig nem fogadták el a kérdezőbiztosok.
Illegális tollvonás
Bukaresti olvasónk arra panaszkodott, hogy a nemzetiségi hovatartozását rögzítő rubrikába először azt írta be a kérdezőbiztos, hogy az adatközlő román, majd nyomatékos kérésére golyóstollal áthúzta a rosszul kitöltött mezőt, és a korábbi bejegyzést átjavította magyarra.
„A kérdőívek javítása tilos, de ez sajnos csak későn jutott eszembe, amikor már a biztos elment. Ilyen alapon bármelyik adatlap meghamisítható” – emlékeztetett a panaszos. Ugyancsak Bukarestből jelezték, hogy a számlálóbiztos nem kérdezett rá a nemzetiségi hovatartozásra, az erre vonatkozó adatokat pedig csak az adatközlő többszöri kérésére rögzítette.
Kovács: be kell jelenteni!
„Az utóbbi napokban beigazolódott, hogy ha az emberek időben jelzik a tájékozatlanságból vagy rosszindulatból elkövetett rendellenességeket, a szövetség munkatársai el tudnak járni a probléma kezelésének érdekében” – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Az RMDSZ közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a népszámlálási biztosnak minden esetben fel kell tennie a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, az erre adott választ pedig jól láthatóan, tollal vagy golyóstollal kell felvezetni az űrlapra. A közleményben arra kérik az erdélyi magyarokat, hogy minden rendellenességet jelezzenek az RMDSZ helyi szervezeténél, vagy a szövetség által működtetett 0800-802009 ingyenesen hívható zöld számon.
A hét végén egyébként befejezte kampányát az érdekvédelmi szervezet népszámlálási karavánja, amely két hét alatt több mint száz településre látogatott el. A szervezők abban bíznak, hogy az elmúlt napokban kiosztott szórólapok, tájékoztató anyagok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szórványvidéken élő magyarok a megfelelő információk birtokában válaszoljanak a számlálóbiztosok kérdéseire.
Nem kötelező a személyi szám
A személyi számot nem kötelező bediktálni a kérdezőbiztosoknak, az adat kiszolgáltatásának megtagadása miatt pedig nem rónak ki büntetést – nyilatkozta a hétvégén Vladimir Alexandrescu, az Országos Statisztikai Hivatal szóvivője. Georgică Severin szociáldemokrata képviselő vetette fel a hét végén, hogy a személyi számok rögzítése lehetőséget nyújt a választási csalások előkészítésére, erre a vádra reagált a statisztikai intézet a szóvivő állásfoglalásával.
Alexandrescu az adatrögzítés menetével kapcsolatban elmondta, hogy a lakosság többsége együttműködik a kérdezőbiztosokkal, bár gyakori, hogy a kérdezőbiztos az előzetes egyeztetések ellenére sem találja otthon az adatközlőket. „Ebben az esetben annyiszor kell visszatérni az érintett háztartáshoz, ameddig az adatszolgáltatás meg nem történik” – emlékeztetett a szóvivő, aki hozzátette, az információk visszatartása miatt még nem bírságoltak meg senkit.
Elvileg 4500 lejig büntethető az, aki nem nyilatkozik a számlálóbiztos által feltett kérdésekre, Vladimir Alexandrescu szerint azonban ez a lehetőség csupán „elrettentésként” szolgál, és csak a „legvégső esetben” bírságolnak.
Becslés: húszmillió alá csökkent a lakosság
Húszmillió alá csökkenhet Románia lakossága, becslések szerint hárommillió román állampolgár távozott külföldre az elmúlt tíz évben – jelentette ki Remus Anghel román szociológus.
A Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az MTI-nek kifejtette: a külföldön élő román vendégmunkások pontos száma nem ismert, hiszen sem Romániában, sem a különböző célországokban nem létezik pontos statisztikai kimutatás róluk. Más források szerint a külföldre települt romániaiak száma a négymilliót is meghaladja, a távozók 7 százaléka pedig magyar nemzetiségű.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. október 24.
A gyűlölet mint áru
Elsikkadt az a hír az erdélyi magyar sajtóban, amely az egyik országos magyarországi napilapban volt olvasható a múlt héten, és amely szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének és doktori iskolájának kutatócsoportja reprezentatív kutatást végzett a határon túli magyarok körében. Pedig a felmérés riasztó eredményt produkált: eszerint már nem is Orbán Viktor, hanem Vona Gábor lenne a külhoni magyarok kedvence egy olyan, ma szervezett magyarországi választáson, amelyen újdonsült magyar állampolgárokként az erdélyi, felvidéki, vajdasági stb. magyarok is részt vennének.
Székelyföldön egyértelműen nem a Fidesz lenne ma a befutó, hanem a Jobbik, Közép-Erdélyben és a Partiumban pedig inkább a közöny lenne a meghatározó – derül ki a kutatásból. Amelynek – még ha el is fogadjuk, hogy a reprezentativitásához fér némi kétely – a következtetéseit gyorsan le kellene vonniuk elsősorban a magyar közélet hangadóinak, felelős politikusoknak és közszereplőknek.
A határon túli, jelesen az erdélyi magyar közéletben ugyanis szinte észrevétlenül megjelent a szélsőségek iránti rokonszenv. Miután a szélsőjobb szimbolisztikája lassan, de biztosan bekerült az erdélyi rendezvények nélkülözhetetlen kelléktárába, egyre magabiztosabban hódítanak a civilizált világban szalonképtelennek tartott elvek, egyre nyíltabbak az extrém megnyilvánulások és egyre hangosabbak a szélsőjobbos jelszavak.
Az igazi veszély pedig – amely lassan már nem is veszély, hanem megtörtént tény – az, hogy a szélsőség elfogadottá, a mindennapok részévé válik, hogy az erdélyi magyarság szervezetei, intézményei úgy kezelik ezeket, mint a közélet természetes velejáróit. Ennek első jeleit már egy-két évvel ezelőtt is láttuk, amikor a Hargita megyei tanács, majd idén már a Communitas Alapítvány is (!) anyagi támogatást nyújtott a Vona Gábor Jobbik-vezért évről évre díszvendégeként prezentáló gyergyói EMI-tábornak.
Kénytelen-kelletlen tudomásul kellett azt is venni, hogy a magyarországi szélsőjobboldali pártnak – az Európai Parlamentbe bejutott alakulatként – jogában áll EP-képviselői irodákat nyitni Erdélyben, miközben „katonai szárnya”, a Magyar Gárda is „külképviseletet” hozhat létre itt, Székely Gárda névvel. A felmérés szerint már csak idő kérdése tehát, hogy az erdélyi magyar szélsőjobb legitim képviseletet is szerezzen magának – akár a magyar, akár a román parlamentben, akár mindkettőben. Hiszen ha valamire van vevő, akkor hamarosan árus is kerül a politikai piactéren. Hogy ez az árus a Jobbikkal már egy jó ideje közös terveket szövögető Magyar Polgári Párt, az Árpád-sávos címerű Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az EMNT köpönyege alól kibújó, szárnyait javában bontogató Erdélyi Magyar Néppárt vagy másvalaki lesz – záros határidőn belül erre a kérdésre is választ kapunk.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)
Elsikkadt az a hír az erdélyi magyar sajtóban, amely az egyik országos magyarországi napilapban volt olvasható a múlt héten, és amely szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének és doktori iskolájának kutatócsoportja reprezentatív kutatást végzett a határon túli magyarok körében. Pedig a felmérés riasztó eredményt produkált: eszerint már nem is Orbán Viktor, hanem Vona Gábor lenne a külhoni magyarok kedvence egy olyan, ma szervezett magyarországi választáson, amelyen újdonsült magyar állampolgárokként az erdélyi, felvidéki, vajdasági stb. magyarok is részt vennének.
Székelyföldön egyértelműen nem a Fidesz lenne ma a befutó, hanem a Jobbik, Közép-Erdélyben és a Partiumban pedig inkább a közöny lenne a meghatározó – derül ki a kutatásból. Amelynek – még ha el is fogadjuk, hogy a reprezentativitásához fér némi kétely – a következtetéseit gyorsan le kellene vonniuk elsősorban a magyar közélet hangadóinak, felelős politikusoknak és közszereplőknek.
A határon túli, jelesen az erdélyi magyar közéletben ugyanis szinte észrevétlenül megjelent a szélsőségek iránti rokonszenv. Miután a szélsőjobb szimbolisztikája lassan, de biztosan bekerült az erdélyi rendezvények nélkülözhetetlen kelléktárába, egyre magabiztosabban hódítanak a civilizált világban szalonképtelennek tartott elvek, egyre nyíltabbak az extrém megnyilvánulások és egyre hangosabbak a szélsőjobbos jelszavak.
Az igazi veszély pedig – amely lassan már nem is veszély, hanem megtörtént tény – az, hogy a szélsőség elfogadottá, a mindennapok részévé válik, hogy az erdélyi magyarság szervezetei, intézményei úgy kezelik ezeket, mint a közélet természetes velejáróit. Ennek első jeleit már egy-két évvel ezelőtt is láttuk, amikor a Hargita megyei tanács, majd idén már a Communitas Alapítvány is (!) anyagi támogatást nyújtott a Vona Gábor Jobbik-vezért évről évre díszvendégeként prezentáló gyergyói EMI-tábornak.
Kénytelen-kelletlen tudomásul kellett azt is venni, hogy a magyarországi szélsőjobboldali pártnak – az Európai Parlamentbe bejutott alakulatként – jogában áll EP-képviselői irodákat nyitni Erdélyben, miközben „katonai szárnya”, a Magyar Gárda is „külképviseletet” hozhat létre itt, Székely Gárda névvel. A felmérés szerint már csak idő kérdése tehát, hogy az erdélyi magyar szélsőjobb legitim képviseletet is szerezzen magának – akár a magyar, akár a román parlamentben, akár mindkettőben. Hiszen ha valamire van vevő, akkor hamarosan árus is kerül a politikai piactéren. Hogy ez az árus a Jobbikkal már egy jó ideje közös terveket szövögető Magyar Polgári Párt, az Árpád-sávos címerű Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az EMNT köpönyege alól kibújó, szárnyait javában bontogató Erdélyi Magyar Néppárt vagy másvalaki lesz – záros határidőn belül erre a kérdésre is választ kapunk.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. október 24.
Döntéselőkészítés a feladat: kisebbségkutató iroda nyílik Sepsiszentgyörgyön
Regionális kutatások terén sok szakember van, csak eddig a politikai elit nem hallgatta meg, mit mondanak.
Fiókirorodát nyit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Tanáccsal együttműködésben, amelynek vezetője Bognár Zoltán politológus lesz. A székelyföldi kutatókat összefogni kívánó új műhely október 22-én Árkoson konferenciát szervezett Elemzések a Székelyföldről címmel. Gyakorlatorientált, fejlesztéspolitikai szempontból hasznosítható kutatásokkal kívánnak foglakozni, ún. policy papereket, azaz közpolitikai-stratégiai ajánlásokat is írnának.
A sepsiszentgyörgyi iroda a megyei tanács épületében kap helyet, és a helyi politikai vezetőkkel működik együtt elsősorban régiófejlesztéssel kapcsolatos kutatások kapcsán. Fő feladatai közé tartozik majd a politikai döntéselőkészítés, a kutatások „lefordítása” a politikusok számára. A műhely fontos bázisa lehet majd a környékbeli kutatóknak, hiszen a kolozsvári anyaintézmény révén hozzáférése lesz a nemzetközi hálózatokhoz, szakirodalomhoz. Egyfajta hálózatalakító, szervező szerepe is lesz a térségben – magyarázta Bognár Zoltán. A megyei tanács infrastruktúrát és helyiséget, a kisebbségkutató intézet pedig szakmai hátteret biztosít az irodának. Projekt alapon, azaz közös megegyezés alapján különítenek el az intézet költségvetéséből összegeket kutatásra. Mivel a közintézményeknél létszámstop van, nem tudnak külön alkalmazottakat felvenni – magyarázta a Transindex kérdésére Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári intézet Tudományos Tanácsának tudományos titkára. Az iroda például segítséget nyújthat abban is, hogy ha adott tematikában van szükség szakértői tanulmányra, összehozza a „megrendelőt” a kutatóval, emellett azonban meghatározza azokat a fő kutatási irányokat is, amelyek közép- vagy hosszútávon a helyi elitet a döntéselőkészítésben segítik. „A saját kutatásokat is megpróbáljuk ezekbe az irányokba csatornázni, tehát kimondottan olyan témákra ráállni, amelyek közpolitikailag hasznosíthatóak a helyi önkormányzatok által” – tette hozzá Kiss. Máris körvonalazódott néhány irány: Bognár kutatási témája a világban működő autonómiamodellek, -koncepciók, ez lesz az egyik tematika. Egy másik fontos, alapkutatásokat is igénylő téma a romapolitika, egy székelyföldi romastratégia előkészítése, amellyel többek közt Fosztó László szociálantropológus foglalkozik majd. A migráció és a családpolitika is lényeges kutatási terep. Az a kérdés, a megyei és helyi önkormányzatok hogyan tudjanak családbarátabb környezetet kialakítani a térségben, ugyanis kisebbségi közösségekben leginkább ez az eszköz áll a népesedéspolitika rendelkezésére. Konkrétan arról van szó, az intézményeket családbaráttá kell tenni, pl. rendezni a bölcsődék helyzetét, olyan szolgáltatásokat teremteni, amelyek a gyerekvállaló családok és elsősorban a nők helyzetén javítanak. Ez a téma Kiss szerint az európai finanszírozók számára is támogatásra érdemes lehet, nemzetpolitikai szempontból pedig elementáris érdeke lenne a székelyföldi közösségnek. A kisebbségkutató intézetnél decemberben véglegesítik a jövő évi kutatási terveket, azelőtt a Kovászna megyei féllel konzultálnak, és eszerint alakítják a 2012-es évi prioritási listát. Jövőben a nagyváradi Szacsvay akadémiához hasonlóan terveznek Kovászna megyében egy olyan előadás- és beszélgetéssorozatot, ahol a legfontosabb erdélyi társadalmi témák kerülnek terítékre a nagyközönség számára is érthető módon, a romakérdéstől a migráción keresztül a demográfiáig és az erdélyi elit szerveződéséig – mondta el a jövő évi tervekről Kiss Tamás. A sepsiszentgyörgyi műhely természetszerűleg együtt kíván működni minden, a térségben dolgozó kutatóval és más műhelyekkel, így a csíkszeredai Sapientia körül szerveződő csoportokkal is. A konferencián egyébként több csíkszeredai előadó is részt vett.
Előadást tartott Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója is, aki több mint egy évtizede az erdélyi regionális politikával foglalkozó kutatók szakmai mentora a pécsi Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskola tanáraként. A Transindexnek adott nyilatkozatában az akadémikus kiemelte: mindeddig nem igazán volt példa arra az erdélyi kutatóműhelyek esetében, hogy döntéselőkészítő, gyakorlatorientált kutatásokkal foglalkozzanak. „Magyarországon a határon túli tudománytámogatásnak van egy tradicionális menetrendje, miszerint támogatni kell az irodalom-, nyelv-, történelemtudományt, kurrens tudományként pedig a szociológiát. Én állandóan azt szorgalmazom, hogy a közgazdaság-, politika- és jogtudományt is támogatni kell, és főképp azokat az ágait, amelyek a gyakorlat számára fontos eredményeket produkálhatnának” – érvelt Horváth. Másfelől fontos, hogy a magyar közösség vezetői is megfogalmazzák az igényüket az ilyen típusú kutatások iránt, hogy milyen feladatok megoldását igényelnék a kutatóktól. Jelenleg ugyanis nincs szoros interakció a politikai elit és a kutatói elit között – tette hozzá. Székelyföld fejlesztési stratégiájának ügyében Horváth szerint 10-12 év óta ugyanaz a gond: van egy fiatal kutatógárda, aki végzi a regionális kutatásokat, eredményeket ér el, ám arra panaszkodik, hogy ezeket az eredményeket nem látja hasznosíthatónak, pontosabban nem érzi, hogy a magyar politikai döntéshozók igényelnék ezen eredmények hasznosítását. „Most el kell kezdeni nagyon hangsúlyosan készülni a 2014-től esedékes új európai uniós programozási időszakra, amikor szerintem nem az lesz a kérdés, hogy mekkora összeget kaparintunk meg az uniós alapokból, hanem az, hogy ezt milyen feladatok finanszírozására tudjuk fordítani. Panaszkodnak mindenhol arra, hogy nem sikerül az uniós forrásokat lehívni, kicsik az abszorbciós ráták – 2014-től nem ez lesz a kérdés, hanem hogy milyen feladatokat tudunk finanszírozni” – magyarázta az akadémikus. „Ahogy látom az egyes országok politikusi körét, egyelőre hiányoznak azok az ismeretek, amelyek alapján ezt az új paradigmát operacionalizálni tudnák. Ezért van szükség regionális kutatási ismeretekre.
Azok a régiók lesznek versenyképesek, ahol ez az ismeret megvan, ahol már készülnek az új fejlesztési stratégiák kidolgozására, ahol megfogalmazzák a feladatokat, az erőforrásokat alaposan felmérik, és ahhoz próbálják az uniós forrásokat társfinanszírozásként megszerezni” – tette hozzá. A versenyképes Székelyföldhöz jó esély egy regionális tudományokban jártasságot szerzett fiatal kutatógárda megjelenése is – hangsúlyozta. Ezek a kutatók fokozattal rendelkeznek, ismerik az uniós regionális fejlődés sajátosságait, az EU strukturális politikájának jellemzőit. Ám ezek az ismeretek elszigetelten vannak jelen, nincsenek meg azok a hidak, amelyek ezeket az ismereteket átadnák a döntéshozó köröknek. „Új kutatási programokat kellene indítani, és az irányok megfogalmazásában a helyi szereplők véleményét is ki kell kérni. Mondják meg, melyek azok a feladatok, amelyekben igénylik a tudomány állásfoglalását. Másfelől a politikai szereplők befogadóképességét is kéne erősíteni” – mondta. A tudomány nem képes mérlegelni olyan tényezőket, ami a politika feladata, az érdekharmonizáció nem a tudomány dolga. Ám a politikusoknak mérlegelniük kellene a tudomány érveit, több szakértőt meghallgatniuk, és utána dönteniük a sarkalatos kérdésekben. A kisebbségkutató intézet székelyföldi „terjeszkedésének” egyébként nem ez az első momentuma, a kolozsvári műhely többször működött már együtt székelyföldi önkormányzatokkal, főleg Hargita megyében. A fiókintézmény égisze alatt évente 3-4 Székelyfölddel kapcsolatos kötet publikálását tervezik, javarészt PhD dolgozatokra alapozva. A kötetekért felelős szerkesztőbizottság tagjai: Benedek József, Horváth Gyula és Lőrincz D. József. Az árkosi konferencián is bemutatott dolgozatok többek közt a humántőke-beruházás és migráció kérdéseit, a székelyföldi turizmus fejlesztési lehetőségeit, a pénzügyi szektor hatását a székelyföldi gazdasági helyzetre vagy Székelyföld területi megközelíthetőségének (út, vasút, reptér stb.) hatásvizsgálatát tematizálták.
B. D. T.
Transindex.ro
Regionális kutatások terén sok szakember van, csak eddig a politikai elit nem hallgatta meg, mit mondanak.
Fiókirorodát nyit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Tanáccsal együttműködésben, amelynek vezetője Bognár Zoltán politológus lesz. A székelyföldi kutatókat összefogni kívánó új műhely október 22-én Árkoson konferenciát szervezett Elemzések a Székelyföldről címmel. Gyakorlatorientált, fejlesztéspolitikai szempontból hasznosítható kutatásokkal kívánnak foglakozni, ún. policy papereket, azaz közpolitikai-stratégiai ajánlásokat is írnának.
A sepsiszentgyörgyi iroda a megyei tanács épületében kap helyet, és a helyi politikai vezetőkkel működik együtt elsősorban régiófejlesztéssel kapcsolatos kutatások kapcsán. Fő feladatai közé tartozik majd a politikai döntéselőkészítés, a kutatások „lefordítása” a politikusok számára. A műhely fontos bázisa lehet majd a környékbeli kutatóknak, hiszen a kolozsvári anyaintézmény révén hozzáférése lesz a nemzetközi hálózatokhoz, szakirodalomhoz. Egyfajta hálózatalakító, szervező szerepe is lesz a térségben – magyarázta Bognár Zoltán. A megyei tanács infrastruktúrát és helyiséget, a kisebbségkutató intézet pedig szakmai hátteret biztosít az irodának. Projekt alapon, azaz közös megegyezés alapján különítenek el az intézet költségvetéséből összegeket kutatásra. Mivel a közintézményeknél létszámstop van, nem tudnak külön alkalmazottakat felvenni – magyarázta a Transindex kérdésére Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári intézet Tudományos Tanácsának tudományos titkára. Az iroda például segítséget nyújthat abban is, hogy ha adott tematikában van szükség szakértői tanulmányra, összehozza a „megrendelőt” a kutatóval, emellett azonban meghatározza azokat a fő kutatási irányokat is, amelyek közép- vagy hosszútávon a helyi elitet a döntéselőkészítésben segítik. „A saját kutatásokat is megpróbáljuk ezekbe az irányokba csatornázni, tehát kimondottan olyan témákra ráállni, amelyek közpolitikailag hasznosíthatóak a helyi önkormányzatok által” – tette hozzá Kiss. Máris körvonalazódott néhány irány: Bognár kutatási témája a világban működő autonómiamodellek, -koncepciók, ez lesz az egyik tematika. Egy másik fontos, alapkutatásokat is igénylő téma a romapolitika, egy székelyföldi romastratégia előkészítése, amellyel többek közt Fosztó László szociálantropológus foglalkozik majd. A migráció és a családpolitika is lényeges kutatási terep. Az a kérdés, a megyei és helyi önkormányzatok hogyan tudjanak családbarátabb környezetet kialakítani a térségben, ugyanis kisebbségi közösségekben leginkább ez az eszköz áll a népesedéspolitika rendelkezésére. Konkrétan arról van szó, az intézményeket családbaráttá kell tenni, pl. rendezni a bölcsődék helyzetét, olyan szolgáltatásokat teremteni, amelyek a gyerekvállaló családok és elsősorban a nők helyzetén javítanak. Ez a téma Kiss szerint az európai finanszírozók számára is támogatásra érdemes lehet, nemzetpolitikai szempontból pedig elementáris érdeke lenne a székelyföldi közösségnek. A kisebbségkutató intézetnél decemberben véglegesítik a jövő évi kutatási terveket, azelőtt a Kovászna megyei féllel konzultálnak, és eszerint alakítják a 2012-es évi prioritási listát. Jövőben a nagyváradi Szacsvay akadémiához hasonlóan terveznek Kovászna megyében egy olyan előadás- és beszélgetéssorozatot, ahol a legfontosabb erdélyi társadalmi témák kerülnek terítékre a nagyközönség számára is érthető módon, a romakérdéstől a migráción keresztül a demográfiáig és az erdélyi elit szerveződéséig – mondta el a jövő évi tervekről Kiss Tamás. A sepsiszentgyörgyi műhely természetszerűleg együtt kíván működni minden, a térségben dolgozó kutatóval és más műhelyekkel, így a csíkszeredai Sapientia körül szerveződő csoportokkal is. A konferencián egyébként több csíkszeredai előadó is részt vett.
Előadást tartott Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója is, aki több mint egy évtizede az erdélyi regionális politikával foglalkozó kutatók szakmai mentora a pécsi Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskola tanáraként. A Transindexnek adott nyilatkozatában az akadémikus kiemelte: mindeddig nem igazán volt példa arra az erdélyi kutatóműhelyek esetében, hogy döntéselőkészítő, gyakorlatorientált kutatásokkal foglalkozzanak. „Magyarországon a határon túli tudománytámogatásnak van egy tradicionális menetrendje, miszerint támogatni kell az irodalom-, nyelv-, történelemtudományt, kurrens tudományként pedig a szociológiát. Én állandóan azt szorgalmazom, hogy a közgazdaság-, politika- és jogtudományt is támogatni kell, és főképp azokat az ágait, amelyek a gyakorlat számára fontos eredményeket produkálhatnának” – érvelt Horváth. Másfelől fontos, hogy a magyar közösség vezetői is megfogalmazzák az igényüket az ilyen típusú kutatások iránt, hogy milyen feladatok megoldását igényelnék a kutatóktól. Jelenleg ugyanis nincs szoros interakció a politikai elit és a kutatói elit között – tette hozzá. Székelyföld fejlesztési stratégiájának ügyében Horváth szerint 10-12 év óta ugyanaz a gond: van egy fiatal kutatógárda, aki végzi a regionális kutatásokat, eredményeket ér el, ám arra panaszkodik, hogy ezeket az eredményeket nem látja hasznosíthatónak, pontosabban nem érzi, hogy a magyar politikai döntéshozók igényelnék ezen eredmények hasznosítását. „Most el kell kezdeni nagyon hangsúlyosan készülni a 2014-től esedékes új európai uniós programozási időszakra, amikor szerintem nem az lesz a kérdés, hogy mekkora összeget kaparintunk meg az uniós alapokból, hanem az, hogy ezt milyen feladatok finanszírozására tudjuk fordítani. Panaszkodnak mindenhol arra, hogy nem sikerül az uniós forrásokat lehívni, kicsik az abszorbciós ráták – 2014-től nem ez lesz a kérdés, hanem hogy milyen feladatokat tudunk finanszírozni” – magyarázta az akadémikus. „Ahogy látom az egyes országok politikusi körét, egyelőre hiányoznak azok az ismeretek, amelyek alapján ezt az új paradigmát operacionalizálni tudnák. Ezért van szükség regionális kutatási ismeretekre.
Azok a régiók lesznek versenyképesek, ahol ez az ismeret megvan, ahol már készülnek az új fejlesztési stratégiák kidolgozására, ahol megfogalmazzák a feladatokat, az erőforrásokat alaposan felmérik, és ahhoz próbálják az uniós forrásokat társfinanszírozásként megszerezni” – tette hozzá. A versenyképes Székelyföldhöz jó esély egy regionális tudományokban jártasságot szerzett fiatal kutatógárda megjelenése is – hangsúlyozta. Ezek a kutatók fokozattal rendelkeznek, ismerik az uniós regionális fejlődés sajátosságait, az EU strukturális politikájának jellemzőit. Ám ezek az ismeretek elszigetelten vannak jelen, nincsenek meg azok a hidak, amelyek ezeket az ismereteket átadnák a döntéshozó köröknek. „Új kutatási programokat kellene indítani, és az irányok megfogalmazásában a helyi szereplők véleményét is ki kell kérni. Mondják meg, melyek azok a feladatok, amelyekben igénylik a tudomány állásfoglalását. Másfelől a politikai szereplők befogadóképességét is kéne erősíteni” – mondta. A tudomány nem képes mérlegelni olyan tényezőket, ami a politika feladata, az érdekharmonizáció nem a tudomány dolga. Ám a politikusoknak mérlegelniük kellene a tudomány érveit, több szakértőt meghallgatniuk, és utána dönteniük a sarkalatos kérdésekben. A kisebbségkutató intézet székelyföldi „terjeszkedésének” egyébként nem ez az első momentuma, a kolozsvári műhely többször működött már együtt székelyföldi önkormányzatokkal, főleg Hargita megyében. A fiókintézmény égisze alatt évente 3-4 Székelyfölddel kapcsolatos kötet publikálását tervezik, javarészt PhD dolgozatokra alapozva. A kötetekért felelős szerkesztőbizottság tagjai: Benedek József, Horváth Gyula és Lőrincz D. József. Az árkosi konferencián is bemutatott dolgozatok többek közt a humántőke-beruházás és migráció kérdéseit, a székelyföldi turizmus fejlesztési lehetőségeit, a pénzügyi szektor hatását a székelyföldi gazdasági helyzetre vagy Székelyföld területi megközelíthetőségének (út, vasút, reptér stb.) hatásvizsgálatát tematizálták.
B. D. T.
Transindex.ro
2011. október 25.
Háromszék az első (Népszámlálás)
Háromszék a népszámlálás kezdete óta vezet az összesített arány szempontjából, a legutóbb, vasárnap este bekért adatok szerint országosan a polgárok 35,83 százalékát vették számba, megyénkben 41,82 százalék adatai kerültek jegyzékbe – tájékoztatott György Ervin prefektus. Kisebb gondok voltak, jelentős fennakadással mindeddig nem szembesültek.
A kiválasztott számlálóbiztosok egy része nálunk is visszalépett, de mindenkit sikerült pótlistáról helyettesíteni, egyetlen körzet sem maradt összeíró nélkül. Eddig a gondok többnyire félreértésből adódtak, arra vonatkozó panasz érkezett például, hogy a biztos nem töltötte ki egy családtag ívét, ám visszatért, kiderült, feledékenység és nem rosszindulat vezérelte. Egy másik számláló nem tudta, hogy a 15 éves gyermekek esetében is ki kell tölteni az ívet, számlálatlanul hagyott egy 11 hónapos kisbabát, de a szülők jelzése után ismét kiszállt a helyszínre, és beírta a gyermek adatait. Vannak félreértések, de eddig semmi olyan nem történt, ami nem orvosolható – hívta fel a figyelmet György Ervin. Azt is elmondta, jobb, ha az emberek településük polgármesteri hivatalában jelzik gondjukat, mert az ingyenes zöldszámon robot válaszol, és késhet a megoldás. A prefektus szerint a települési jegyzők jól tájékozottak, alapos segítséget tudnak nyújtani abban a három községben is – Bereckben, Lemhényben, illetve Kőröspatakon –, ahol ideiglenes jegyző látja el a feladatkört. A Kovászna megyei prefektúrán semmit sem tudnak arról, mikor utalja át a kormány a számlálóbiztosok fizetését, és az anyagiak hiányával már szembesülni kényszerültek. Bukarestből nem engedélyezik polcok készíttetését népszámlálási ívek tárolására, csak a bérlést hagyják jóvá egyéves időszakra, ám nincs vállalkozó, aki ilyen feltételek mellett legyártaná a több folyóméternyi polcot. Körülbelül 11 000–12 000 lejbe kerülne megvásárlásuk, ám a törvények nem teszik lehetővé, másrészt azonban követelik a szakszerű tárolást. Ha nem lesz polc, kénytelenek lesznek a raktárnak kinevezett szobákban a földön egymásra tenni az íveket tartalmazó dobozokat – derült ki a prefektus tájékoztatójából.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék a népszámlálás kezdete óta vezet az összesített arány szempontjából, a legutóbb, vasárnap este bekért adatok szerint országosan a polgárok 35,83 százalékát vették számba, megyénkben 41,82 százalék adatai kerültek jegyzékbe – tájékoztatott György Ervin prefektus. Kisebb gondok voltak, jelentős fennakadással mindeddig nem szembesültek.
A kiválasztott számlálóbiztosok egy része nálunk is visszalépett, de mindenkit sikerült pótlistáról helyettesíteni, egyetlen körzet sem maradt összeíró nélkül. Eddig a gondok többnyire félreértésből adódtak, arra vonatkozó panasz érkezett például, hogy a biztos nem töltötte ki egy családtag ívét, ám visszatért, kiderült, feledékenység és nem rosszindulat vezérelte. Egy másik számláló nem tudta, hogy a 15 éves gyermekek esetében is ki kell tölteni az ívet, számlálatlanul hagyott egy 11 hónapos kisbabát, de a szülők jelzése után ismét kiszállt a helyszínre, és beírta a gyermek adatait. Vannak félreértések, de eddig semmi olyan nem történt, ami nem orvosolható – hívta fel a figyelmet György Ervin. Azt is elmondta, jobb, ha az emberek településük polgármesteri hivatalában jelzik gondjukat, mert az ingyenes zöldszámon robot válaszol, és késhet a megoldás. A prefektus szerint a települési jegyzők jól tájékozottak, alapos segítséget tudnak nyújtani abban a három községben is – Bereckben, Lemhényben, illetve Kőröspatakon –, ahol ideiglenes jegyző látja el a feladatkört. A Kovászna megyei prefektúrán semmit sem tudnak arról, mikor utalja át a kormány a számlálóbiztosok fizetését, és az anyagiak hiányával már szembesülni kényszerültek. Bukarestből nem engedélyezik polcok készíttetését népszámlálási ívek tárolására, csak a bérlést hagyják jóvá egyéves időszakra, ám nincs vállalkozó, aki ilyen feltételek mellett legyártaná a több folyóméternyi polcot. Körülbelül 11 000–12 000 lejbe kerülne megvásárlásuk, ám a törvények nem teszik lehetővé, másrészt azonban követelik a szakszerű tárolást. Ha nem lesz polc, kénytelenek lesznek a raktárnak kinevezett szobákban a földön egymásra tenni az íveket tartalmazó dobozokat – derült ki a prefektus tájékoztatójából.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. október 25.
Törvényekkel az anyanyelvhasználatért
Öt törvénymódosító javaslatot nyújtott be a képviselőházba Márton Árpád és Máthé András, a már létező jogszabályok anyanyelvhasználatra vonatkozó passzusait kívánják egyértelműsíteni, több esetben kiderült ugyanis, nemcsak a hatóságok, de olykor a bíróság is másképp értelmez egy-egy cikkelyt, és a törvényalkotók szándékával ellentétes ítéletet hoz – derült ki a háromszéki RMDSZ-es képviselő tájékoztatójából.
Elsőként a helyi közigazgatási törvényt és a közhivatalnokok törvényét módosítanák, tíz százalékkal nagyobb fizetést kapna az a tisztségviselő, aki beszéli egy kisebbség nyelvét azokban a térségekben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. Minden újabb nyelv ismeretéért újabb tíz százalékkal nőne juttatása – ismertette javaslatukat Márton Árpád, aki fontosnak tartaná, hogy a közhivatalnokok a térségben élők nyelvének ismeretét nemcsak teherként, hanem lehetőségként élnék meg. Takarékossághoz is vezethetne az új jogszabály, ha a versenyvizsgákon olyan személyt alkalmaznának, aki több nyelven beszél, nem kellene újabb és újabb munkatársakat felvenni, ugyanakkor – mivel az etnikai származás nem lehet szempont – például a magyar nemzetiségű alkalmazottaknak szintén járna a plusz tíz százalék – mondotta a képviselő. A prefektusok törvénye rendelkezik arról, hogy a kormány megyei megbízottjának hatáskörébe tartozik a kisebbségek nyelvhasználatának felügyelete. Ezt módosítanák olyan formában, hogy a jövőben kötelességük legyen ellenőrizni a két-, esetleg többnyelvűség használatát. Ha az állami intézmények (köztük a minisztériumoknak alárendelt dekoncentrált intézmények) nem tesznek eleget felszólításuknak, kötelességük lenne büntetni, illetve második lépésként a kormánybiztos köteles lenne kezdeményezni a törvénytelenségen kapott igazgató leváltását.
Az RMDSZ-es képviselők éppen a Kovászna megyei könyvtárigazgató leváltásának esetéből kiindulva fontosnak tartják azt a módosító javaslatot is, amely értelmében egy bírósági döntés nem bírálhat felül olyan jogot, amelyet az alkotmány, illetve egy jogszabály is szavatol. Szabályozni kell, hogy a Románia által is ratifikált nemzetközi jogszabályok által a kisebbségek számára előírt többletjogok alkalmazását – lásd például a nyelvi jogokat – ne tekintsék diszkriminációnak, és megváltoztatnák a kulturális közintézmények menedzsereiről szóló törvényt is: ha az illető intézmény egy nemzeti kisebbség kulturális tevékenységével áll kapcsolatban, a menedzser köteles ismerni annak anyanyelvét.
Márton Árpád elmondta, azért terjesztették be külön-külön tervezetek formájában a javaslatokat, mert így talán lesz esély arra, hogy legalább egy-kettő átmenjen. Az átfutási idő nyolc hónap, egy év, tehát legjobb esetben jövő őszre válhat konkrétummá az elképzelések bármelyike.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Öt törvénymódosító javaslatot nyújtott be a képviselőházba Márton Árpád és Máthé András, a már létező jogszabályok anyanyelvhasználatra vonatkozó passzusait kívánják egyértelműsíteni, több esetben kiderült ugyanis, nemcsak a hatóságok, de olykor a bíróság is másképp értelmez egy-egy cikkelyt, és a törvényalkotók szándékával ellentétes ítéletet hoz – derült ki a háromszéki RMDSZ-es képviselő tájékoztatójából.
Elsőként a helyi közigazgatási törvényt és a közhivatalnokok törvényét módosítanák, tíz százalékkal nagyobb fizetést kapna az a tisztségviselő, aki beszéli egy kisebbség nyelvét azokban a térségekben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. Minden újabb nyelv ismeretéért újabb tíz százalékkal nőne juttatása – ismertette javaslatukat Márton Árpád, aki fontosnak tartaná, hogy a közhivatalnokok a térségben élők nyelvének ismeretét nemcsak teherként, hanem lehetőségként élnék meg. Takarékossághoz is vezethetne az új jogszabály, ha a versenyvizsgákon olyan személyt alkalmaznának, aki több nyelven beszél, nem kellene újabb és újabb munkatársakat felvenni, ugyanakkor – mivel az etnikai származás nem lehet szempont – például a magyar nemzetiségű alkalmazottaknak szintén járna a plusz tíz százalék – mondotta a képviselő. A prefektusok törvénye rendelkezik arról, hogy a kormány megyei megbízottjának hatáskörébe tartozik a kisebbségek nyelvhasználatának felügyelete. Ezt módosítanák olyan formában, hogy a jövőben kötelességük legyen ellenőrizni a két-, esetleg többnyelvűség használatát. Ha az állami intézmények (köztük a minisztériumoknak alárendelt dekoncentrált intézmények) nem tesznek eleget felszólításuknak, kötelességük lenne büntetni, illetve második lépésként a kormánybiztos köteles lenne kezdeményezni a törvénytelenségen kapott igazgató leváltását.
Az RMDSZ-es képviselők éppen a Kovászna megyei könyvtárigazgató leváltásának esetéből kiindulva fontosnak tartják azt a módosító javaslatot is, amely értelmében egy bírósági döntés nem bírálhat felül olyan jogot, amelyet az alkotmány, illetve egy jogszabály is szavatol. Szabályozni kell, hogy a Románia által is ratifikált nemzetközi jogszabályok által a kisebbségek számára előírt többletjogok alkalmazását – lásd például a nyelvi jogokat – ne tekintsék diszkriminációnak, és megváltoztatnák a kulturális közintézmények menedzsereiről szóló törvényt is: ha az illető intézmény egy nemzeti kisebbség kulturális tevékenységével áll kapcsolatban, a menedzser köteles ismerni annak anyanyelvét.
Márton Árpád elmondta, azért terjesztették be külön-külön tervezetek formájában a javaslatokat, mert így talán lesz esély arra, hogy legalább egy-kettő átmenjen. Az átfutási idő nyolc hónap, egy év, tehát legjobb esetben jövő őszre válhat konkrétummá az elképzelések bármelyike.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. október 25.
Emlékjel a vasminiszternek
Vasárnap a kézdivásárhelyi vasútállomás közelében felavatták a Baross Gábor-emlékművet.
A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány által Kézdivásárhelynek adományozott, Baross Gábor (1848–1892) közlekedési minisztert ábrázoló dombormű hű másolatát Vetró András szobrász készítette el, és azt az általa tervezett talapzatra – egy sínpár mellett függőleges sínre – helyezték el. Fehér márványtáblán magyar és román nyelven ez olvasható: Baross Gábor miniszter emlékére, aki jelentősen hozzájárult a háromszéki vasúthálózat kiépítéséhez. Kézdivásárhelyen először 2002-ben tervezték Baross-emlékmű felállítását, a város abban az esztendőben kapott ajándékba a Magyar Közlekedési Közművelődési Alapítványtól egy, a minisztert ábrázoló domborművet, de a Román Vasúttársaság nem egyezett bele az emlékmű felállításába az általa birtokolt ingatlanon, a domborműnek pedig időközben nyoma veszett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Vasárnap a kézdivásárhelyi vasútállomás közelében felavatták a Baross Gábor-emlékművet.
A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány által Kézdivásárhelynek adományozott, Baross Gábor (1848–1892) közlekedési minisztert ábrázoló dombormű hű másolatát Vetró András szobrász készítette el, és azt az általa tervezett talapzatra – egy sínpár mellett függőleges sínre – helyezték el. Fehér márványtáblán magyar és román nyelven ez olvasható: Baross Gábor miniszter emlékére, aki jelentősen hozzájárult a háromszéki vasúthálózat kiépítéséhez. Kézdivásárhelyen először 2002-ben tervezték Baross-emlékmű felállítását, a város abban az esztendőben kapott ajándékba a Magyar Közlekedési Közművelődési Alapítványtól egy, a minisztert ábrázoló domborművet, de a Román Vasúttársaság nem egyezett bele az emlékmű felállításába az általa birtokolt ingatlanon, a domborműnek pedig időközben nyoma veszett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. október 25.
"Magyar ember magyar ember ellen ne tegyen egy lépést se!"
Megemlékeztek az 1956-os forradalomról
Magyar ember magyar ember ellen ne tegyen egy lépést sem, valamint az egységben gondolkodás az 1956-os forradalom nagy tanulsága, üzenete – fogalmazott Varga László nyugalmazott lelkipásztor, ’56-os elítélt a vasárnap esti megemlékező előadáson. A 1956-os forradalomról és szabadságharcról Marosvásárhelyen a Deus Providebit Tanulmányi Házban emlékezett meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete. Az est meghívottai Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint Varga László nyugalmazott lelkipásztor voltak.
Kali István, az EMNT Maros megyei alelnöke köszöntötte a meghívottakat, résztvevőket, vezette a beszélgetést, amelyen a felszólalók az ’56-os forradalomra emlékeztek. Arra a forradalomra, amely – mint Lomnici Zoltán mondta – nem volt bársonyos, hiszen Budapesten a világ legerősebb hadseregével szállt szembe maroknyi magyar. Négyszáz embert halálra ítéltek, több ezer sérültje volt a forradalomnak és 200.000 magyar elhagyta hazáját – vonta meg számokban is a mérleget. Az emberekben az Aranycsapat is tartotta a lelket, megerősítette őket, hitet adott nekik. A sportolók, az Aranycsapat tagjai az ország hírnevét öregbítették, egy-egy mérkőzéssel dicsőséget szerezve a magyar sportnak. "A szabadság gondolatát, a hősök emlékét mindig meg kell őrizni, nem szabad feledni" – jelentette ki Lomnici Zoltán. A válogatott futballcsapat tagjaként, a forradalom idején 31 éves Buzánszky Jenő szerint a sport megmutatja, hogy egy nemzet milyen erős tud lenni, hiszen a sport nemcsak fizikai erőt jelent, hanem lelki erőt is. "Annak, aki vállalja, hogy egy nemzetet képvisel, le kell tudnia mondani a dolce vitáról, a szórakozásról. Egy országot a sporton és a kultúrán keresztül ismernek meg" – mondta a legendás Aranycsapat tagja, aki szerint az ’56-os forradalom olyan esemény, amelyről illő megemlékezni minden magyarnak. A mai nemzedéknek üzente: érdemes magyarnak lenni, de sokat kell tenni azért, hogy erőteljes magyar nemzetet építsünk fel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltje, a ma 83 éves Varga László szerint "két nap leforgása alatt olyan egység alakult ki Magyarországon, a legkisebb falutól a fővárosig, amit elképzelni sem lehetett volna azelőtt. Az egész nemzet egyet akart. Ez az egységben való gondolkodás volt a nagy tanulsága a forradalomnak és a mai fiataloknak is csak ezt tudom ajánlani". A forradalom első, "szép felét" Budapesten élte át Varga László, akit hazatérése után letartóztattak, életfogytiglani ítéletet plusz tíz évet kapott hazaárulásért. "A nagy bűnöm az volt, hogy vezető emberekkel beszélgettem Budapesten és azok véleményét kérdeztem meg Erdély jövője felől. Ezt a szekuritáté úgy értelmezte, hogy utasításokat hoztam külföldről. 7 évet, 4 hónapot és hét napot töltöttem börtönökben: Kolozsváron, Szamosújváron, Jilaván, Désen, Pitesti-en. Amerikának egyetlen becsületes cselekedete az volt, hogy amikor Románia pénzt kért, feltételül szabták, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat és helyezzék végzettségüknek megfelelő pozíciókba. Akkor mind kiszabadultunk" – emlékezett vissza. A nyugalmazott lelkész ma nem lát egyetlen olyan politikai irányzatot sem, "amelyik egyáltalán akar valamit tenni, nem csak beszélni", a fiataloknak pedig azt ajánlja, hogy gondolkozzanak a saját fejükkel és ne hagyják "az agyukat kimosni". "Ahhoz, hogy gondolkodni képesek legyenek, méltóztassanak tanulni. Szakmát is, hogy emberek legyenek, és a magyarságukat is. Tanulják meg, mit jelentett és mit jelent magyarnak lenni, tanulják meg, hogy magyar ember magyar ember ellen ne tegyen egy lépést se! Ez a magyar forradalom üzenete" – mondta Varga László.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Megemlékeztek az 1956-os forradalomról
Magyar ember magyar ember ellen ne tegyen egy lépést sem, valamint az egységben gondolkodás az 1956-os forradalom nagy tanulsága, üzenete – fogalmazott Varga László nyugalmazott lelkipásztor, ’56-os elítélt a vasárnap esti megemlékező előadáson. A 1956-os forradalomról és szabadságharcról Marosvásárhelyen a Deus Providebit Tanulmányi Házban emlékezett meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete. Az est meghívottai Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja, dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, valamint Varga László nyugalmazott lelkipásztor voltak.
Kali István, az EMNT Maros megyei alelnöke köszöntötte a meghívottakat, résztvevőket, vezette a beszélgetést, amelyen a felszólalók az ’56-os forradalomra emlékeztek. Arra a forradalomra, amely – mint Lomnici Zoltán mondta – nem volt bársonyos, hiszen Budapesten a világ legerősebb hadseregével szállt szembe maroknyi magyar. Négyszáz embert halálra ítéltek, több ezer sérültje volt a forradalomnak és 200.000 magyar elhagyta hazáját – vonta meg számokban is a mérleget. Az emberekben az Aranycsapat is tartotta a lelket, megerősítette őket, hitet adott nekik. A sportolók, az Aranycsapat tagjai az ország hírnevét öregbítették, egy-egy mérkőzéssel dicsőséget szerezve a magyar sportnak. "A szabadság gondolatát, a hősök emlékét mindig meg kell őrizni, nem szabad feledni" – jelentette ki Lomnici Zoltán. A válogatott futballcsapat tagjaként, a forradalom idején 31 éves Buzánszky Jenő szerint a sport megmutatja, hogy egy nemzet milyen erős tud lenni, hiszen a sport nemcsak fizikai erőt jelent, hanem lelki erőt is. "Annak, aki vállalja, hogy egy nemzetet képvisel, le kell tudnia mondani a dolce vitáról, a szórakozásról. Egy országot a sporton és a kultúrán keresztül ismernek meg" – mondta a legendás Aranycsapat tagja, aki szerint az ’56-os forradalom olyan esemény, amelyről illő megemlékezni minden magyarnak. A mai nemzedéknek üzente: érdemes magyarnak lenni, de sokat kell tenni azért, hogy erőteljes magyar nemzetet építsünk fel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltje, a ma 83 éves Varga László szerint "két nap leforgása alatt olyan egység alakult ki Magyarországon, a legkisebb falutól a fővárosig, amit elképzelni sem lehetett volna azelőtt. Az egész nemzet egyet akart. Ez az egységben való gondolkodás volt a nagy tanulsága a forradalomnak és a mai fiataloknak is csak ezt tudom ajánlani". A forradalom első, "szép felét" Budapesten élte át Varga László, akit hazatérése után letartóztattak, életfogytiglani ítéletet plusz tíz évet kapott hazaárulásért. "A nagy bűnöm az volt, hogy vezető emberekkel beszélgettem Budapesten és azok véleményét kérdeztem meg Erdély jövője felől. Ezt a szekuritáté úgy értelmezte, hogy utasításokat hoztam külföldről. 7 évet, 4 hónapot és hét napot töltöttem börtönökben: Kolozsváron, Szamosújváron, Jilaván, Désen, Pitesti-en. Amerikának egyetlen becsületes cselekedete az volt, hogy amikor Románia pénzt kért, feltételül szabták, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat és helyezzék végzettségüknek megfelelő pozíciókba. Akkor mind kiszabadultunk" – emlékezett vissza. A nyugalmazott lelkész ma nem lát egyetlen olyan politikai irányzatot sem, "amelyik egyáltalán akar valamit tenni, nem csak beszélni", a fiataloknak pedig azt ajánlja, hogy gondolkozzanak a saját fejükkel és ne hagyják "az agyukat kimosni". "Ahhoz, hogy gondolkodni képesek legyenek, méltóztassanak tanulni. Szakmát is, hogy emberek legyenek, és a magyarságukat is. Tanulják meg, mit jelentett és mit jelent magyarnak lenni, tanulják meg, hogy magyar ember magyar ember ellen ne tegyen egy lépést se! Ez a magyar forradalom üzenete" – mondta Varga László.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2011. október 25.
SZNT: Meg akarják osztani a magyarságot
Megosztási kísérletnek, a román hatóságok barátságtalan gesztusának tartja a Székely Nemzeti Tanács a „székely etnikum" megnevezést, amely a magyar mellett jelenik meg a népszámláláson – hangzott el az m1 Híradójában.
Izsák Balázs elnök szerint először a Ceausescu-diktatúra idején próbálták hasonló módszerrel elválasztani a székelységet a magyar nemzettől, de a regionális identitást nem szabad összekeverni a nemzettudattal. A Székelyföld területi autonómiájáért küzdő szervezet, azt kéri a székelyektől, hogy magyar etnikumot és magyar anyanyelvet írassanak be a népszámlálási kérdőívre, mert aki székelynek vallja magát, az a magyar nemzeti közösséget gyengíti.
Senki ilyent a magyar közösségből a román hatóságoktól nem kért, tehát nem mi kértük, ez kizárólag az ő elgondolásuk volt, hogy ezt így jelenjen meg és egyértelmű, hogy a magyar nemzeti közösség megosztását célozza, hiszen köztudott, közismert az, hogy a székely, az magyar – nyilatkozta Izsák Balázs.
hirado.hu
Erdély.ma
Megosztási kísérletnek, a román hatóságok barátságtalan gesztusának tartja a Székely Nemzeti Tanács a „székely etnikum" megnevezést, amely a magyar mellett jelenik meg a népszámláláson – hangzott el az m1 Híradójában.
Izsák Balázs elnök szerint először a Ceausescu-diktatúra idején próbálták hasonló módszerrel elválasztani a székelységet a magyar nemzettől, de a regionális identitást nem szabad összekeverni a nemzettudattal. A Székelyföld területi autonómiájáért küzdő szervezet, azt kéri a székelyektől, hogy magyar etnikumot és magyar anyanyelvet írassanak be a népszámlálási kérdőívre, mert aki székelynek vallja magát, az a magyar nemzeti közösséget gyengíti.
Senki ilyent a magyar közösségből a román hatóságoktól nem kért, tehát nem mi kértük, ez kizárólag az ő elgondolásuk volt, hogy ezt így jelenjen meg és egyértelmű, hogy a magyar nemzeti közösség megosztását célozza, hiszen köztudott, közismert az, hogy a székely, az magyar – nyilatkozta Izsák Balázs.
hirado.hu
Erdély.ma
2011. október 25.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatai a MOGYE-vel kapcsolatban
Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás. Négyévnyi, Románia nemzetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését. Mivel a 2011. október 25-i, keddi egyetemi szenátusi ülés a román szenátusi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt, az új, egyértelmű tanügyminisztériumi átirat ellenére sem történt előrelépés. A helyzet rendezése érdekében a BKB a következő javaslatokat teszi:
1. A MOGYE magyar oktatóit arra bátorítjuk, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat.
2. A magyar oktatók, egy küldött kivételével, bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Teljesen fölösleges olyan testületek ülésein részt venni, amelyeken megalázó módon leszavazzák a magyar javaslatokat. Bőven elég ha egyvalaki elmegy, és előadja követeléseinket. 3. Amint arra a BKB már 2007 őszén rámutatott, a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Fölkérjük az RMDSZ-t, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják.
4. A MOGYE-n az utóbbi időben jelentős presztízsveszteséggel járó szakmai visszaesés következett be. Ezt román professzorok is nyílt levélben tették szóvá. A kitörés a B kategória utolsó helyéről önerőből belátható időn belül már nem valósítható meg. A szakmai jellegű segítség a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől jöhet. Tisztelettel megkérjük ezen egyetemek (elsősorban a SOTE) vezetőit, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Hasonlóképpen megfontolásra ajánljuk Constantin Copotoiu rektor díszdoktori címének megvonását. 5. Fölkérjük az EMNT vezetőit, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a Marosvásárhelyen folyó jogsértésekről. Felháborítónak tartjuk, hogy liberális értelmiségiek vélt sérelmei sokkal inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mint a magyar kisebbség ellen elkövetett súlyos jogsértések.
A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk múlik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mekkora arculatvesztéssel fog járni. Ideje lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történtekből. Ha erre mégsem hajlandóak, a törvényesség helyreállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n.
A BKB Elnöksége
Erdély.ma
Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás. Négyévnyi, Románia nemzetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését. Mivel a 2011. október 25-i, keddi egyetemi szenátusi ülés a román szenátusi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt, az új, egyértelmű tanügyminisztériumi átirat ellenére sem történt előrelépés. A helyzet rendezése érdekében a BKB a következő javaslatokat teszi:
1. A MOGYE magyar oktatóit arra bátorítjuk, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat.
2. A magyar oktatók, egy küldött kivételével, bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Teljesen fölösleges olyan testületek ülésein részt venni, amelyeken megalázó módon leszavazzák a magyar javaslatokat. Bőven elég ha egyvalaki elmegy, és előadja követeléseinket. 3. Amint arra a BKB már 2007 őszén rámutatott, a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Fölkérjük az RMDSZ-t, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják.
4. A MOGYE-n az utóbbi időben jelentős presztízsveszteséggel járó szakmai visszaesés következett be. Ezt román professzorok is nyílt levélben tették szóvá. A kitörés a B kategória utolsó helyéről önerőből belátható időn belül már nem valósítható meg. A szakmai jellegű segítség a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől jöhet. Tisztelettel megkérjük ezen egyetemek (elsősorban a SOTE) vezetőit, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Hasonlóképpen megfontolásra ajánljuk Constantin Copotoiu rektor díszdoktori címének megvonását. 5. Fölkérjük az EMNT vezetőit, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a Marosvásárhelyen folyó jogsértésekről. Felháborítónak tartjuk, hogy liberális értelmiségiek vélt sérelmei sokkal inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mint a magyar kisebbség ellen elkövetett súlyos jogsértések.
A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk múlik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mekkora arculatvesztéssel fog járni. Ideje lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történtekből. Ha erre mégsem hajlandóak, a törvényesség helyreállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n.
A BKB Elnöksége
Erdély.ma
2011. október 25.
Jövőbe tekintő múltidézés – Tőkés László a Szacsvay Imre-emléknapon
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke volt a fővédnöke a Szacsvay Imre-emléknapnak, amelyet 2011. október 24-én a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben és a magyar Parlamentben szervezett meg az Országgyűlés jegyzői kara az egykori bihari politikus emlékére.
Mint ismert, Szacsvay Imrét 1849 januárjában a képviselőház jegyzőjévé választották. A debreceni országgyűléseken Kossuth Lajos bizalmas híve volt. Jegyzőként Almásy Pál és Perényi Zsigmond mellett ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója. A szabadságharc bukása után egy ideig bujkált, de elfogták. A császári hatóságok a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt perbe fogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
Szacsvay Imre halálának 162. évfordulóján a politikus és társainak síremlékénél tartott megemlékezésen a 2000-ben alapított és idén újraszerveződött Szacsvay Emlékbizottság ideiglenes kuratóriuma képviseletében megjelent Fleisz János történész, Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, Tempfli József nyugalmazott katolikus püspök és Soós Sándor, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatója.
Amint azt Tőkés László megemlékező beszéde elején külön hangsúlyozta, „különleges örömöt szolgált úgy együtt lenni a váradiakkal, hogy itt van körünkben és hódolva emlékezik a Szacsvay Imre mártír hősünkről elnevezett nagyváradi iskola diáksága és igazgatóságának képviselete is”.
„Magyar októberként” említve az 1848-1849-es, valamint az 1956-os szabadságharcok és forradalmak emléknapjait, az EP erdélyi alelnöke úgy fogalmazott, „talán csak az 56-ot követő megtorláshoz fogható a Haynau táborszernagy által elkövetett vérengzések mértéke. De nem gyászolni, hanem annak tudatában jöttünk ide, hogy »én vagyok a feltámadás és az élet«, annak tudatában, hogy Isten előtt és Isten által nem volt hiábavaló a vértanúk áldozata.”
Tőkés László arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy Szacsvay Imre emlékezetének kultusza a kommunizmus idején hosszú időre megszakadt. Mint kifejtette, „1899-ben a szabadságharc leveretésének 50. évfordulóján tisztelegtek a maihoz hasonló formában Nagyvárad küldöttei Budapesten. Ezt a hagyományt élesztette újra a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az 1989-et követő rendszerváltozás időszakában. Soha nem felejtem el, amikor 1999-ben Alföldi László, Magyarország kolozsvári főkonzulja megkeresett Nagyváradon, hogy ezt a megszakadt sorozatot folytassuk. Ennek nyomán tartottuk meg tizenkét esztendővel ezelőtt a Margó Ede készítette Szacsvay Imre-szobornál elkezdődött, majd a Nagyvárad-Olaszi református templomban folytatódó, 25-én pedig emlékkonferenciával végződő megemlékezést, mely kezdetét jelentette az újabbkori Szacsvay-kultusznak és megemlékezésnek. Most hála Istennek, folytatódik ez a jövőbe tekintő múltidézés. Mégpedig abban a szellemben, hogy ráébredünk, mit jelent a közképviseletben dolgozók felelősségvállalása. Ha visszagondolunk az 1956-os szabadságharc öt évvel ezelőtt megtartott 50. évfordulójának véres eseményeire, bizony élesebben tevődik fel újból a közképviseletben felelős szerepet vállalók felelőssége. Mert bizony nem így történt volna 2006 októberében az, ami történt, ha az ország élén felelős vezetők állottak volna. Ehelyett államilag hangszerelt terror ment végbe Magyarország szívében.”
Visszatérve Szacsvay Imrére, a Biharsályiban született politikusról beszéde végén Tőkés László azt is elmondta, „olyan időben vált a szabadságharc központi alakjává, amikor Pestről Debrecenbe és Nagyváradra helyeződött át a szabadságharc súlypontja. Ma mégis ott tartunk, hogy Várad magyarsága puszta létéért harcol és védekezik, ami a vértelen népirtás, betelepítési és asszimilációs politika következménye. Várad, Debrecen és a haza fővárosa hármas közösségében így gondolunk vissza azokra, akik érted haltak magyar és szent világszabadság! Ha pedig valaki kételkedne abban, hogy ezeknek a kemény szavaknak ezen a helyen helyük van, akkor figyelmükbe idézem az 1848-49-es radikálisokat. Pontosabban az 1849 áprilisában elindult Radikális Pártot, melynek Szacsvay Imre is tagja volt. Ne szelíditsük leányduzzogássá az áldozatok, hősök és mártírok emlékét, hanem vonjuk le a szükséges következtéseket a jelenre és a jövőre nézve az ő példájukból. Ezekkel a gondolatokkal hajtok fejet a ti közösségetekben Szacsvay Imre emléke előtt, az ő krisztusi sorsát idézve példa gyanánt és Krisztus szavát idézve ugyanakkor: «Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Ámen.»”
A Szacsvay Imre-emléknap az Országgyűlésben folytatódott, ahol a plenáris ülés kezdetekor Lezsák Sándor is megemlékezett az egykori jegyző haláláról, valamint arról, hogy vele együtt végezték ki 1849. október 24-én Perényi Zsigmond bárót, a Felsőház elnökét és Csernyus Manó pénzügyminisztériumi tanácsost. Az Országgyűlés alelnöke ezt követően a díszpáholyban köszöntötte a nagyváradi küldöttséget és Tőkés László EP-alelnököt.
erdon.ro
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke volt a fővédnöke a Szacsvay Imre-emléknapnak, amelyet 2011. október 24-én a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben és a magyar Parlamentben szervezett meg az Országgyűlés jegyzői kara az egykori bihari politikus emlékére.
Mint ismert, Szacsvay Imrét 1849 januárjában a képviselőház jegyzőjévé választották. A debreceni országgyűléseken Kossuth Lajos bizalmas híve volt. Jegyzőként Almásy Pál és Perényi Zsigmond mellett ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója. A szabadságharc bukása után egy ideig bujkált, de elfogták. A császári hatóságok a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt perbe fogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
Szacsvay Imre halálának 162. évfordulóján a politikus és társainak síremlékénél tartott megemlékezésen a 2000-ben alapított és idén újraszerveződött Szacsvay Emlékbizottság ideiglenes kuratóriuma képviseletében megjelent Fleisz János történész, Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere, Tempfli József nyugalmazott katolikus püspök és Soós Sándor, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatója.
Amint azt Tőkés László megemlékező beszéde elején külön hangsúlyozta, „különleges örömöt szolgált úgy együtt lenni a váradiakkal, hogy itt van körünkben és hódolva emlékezik a Szacsvay Imre mártír hősünkről elnevezett nagyváradi iskola diáksága és igazgatóságának képviselete is”.
„Magyar októberként” említve az 1848-1849-es, valamint az 1956-os szabadságharcok és forradalmak emléknapjait, az EP erdélyi alelnöke úgy fogalmazott, „talán csak az 56-ot követő megtorláshoz fogható a Haynau táborszernagy által elkövetett vérengzések mértéke. De nem gyászolni, hanem annak tudatában jöttünk ide, hogy »én vagyok a feltámadás és az élet«, annak tudatában, hogy Isten előtt és Isten által nem volt hiábavaló a vértanúk áldozata.”
Tőkés László arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy Szacsvay Imre emlékezetének kultusza a kommunizmus idején hosszú időre megszakadt. Mint kifejtette, „1899-ben a szabadságharc leveretésének 50. évfordulóján tisztelegtek a maihoz hasonló formában Nagyvárad küldöttei Budapesten. Ezt a hagyományt élesztette újra a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az 1989-et követő rendszerváltozás időszakában. Soha nem felejtem el, amikor 1999-ben Alföldi László, Magyarország kolozsvári főkonzulja megkeresett Nagyváradon, hogy ezt a megszakadt sorozatot folytassuk. Ennek nyomán tartottuk meg tizenkét esztendővel ezelőtt a Margó Ede készítette Szacsvay Imre-szobornál elkezdődött, majd a Nagyvárad-Olaszi református templomban folytatódó, 25-én pedig emlékkonferenciával végződő megemlékezést, mely kezdetét jelentette az újabbkori Szacsvay-kultusznak és megemlékezésnek. Most hála Istennek, folytatódik ez a jövőbe tekintő múltidézés. Mégpedig abban a szellemben, hogy ráébredünk, mit jelent a közképviseletben dolgozók felelősségvállalása. Ha visszagondolunk az 1956-os szabadságharc öt évvel ezelőtt megtartott 50. évfordulójának véres eseményeire, bizony élesebben tevődik fel újból a közképviseletben felelős szerepet vállalók felelőssége. Mert bizony nem így történt volna 2006 októberében az, ami történt, ha az ország élén felelős vezetők állottak volna. Ehelyett államilag hangszerelt terror ment végbe Magyarország szívében.”
Visszatérve Szacsvay Imrére, a Biharsályiban született politikusról beszéde végén Tőkés László azt is elmondta, „olyan időben vált a szabadságharc központi alakjává, amikor Pestről Debrecenbe és Nagyváradra helyeződött át a szabadságharc súlypontja. Ma mégis ott tartunk, hogy Várad magyarsága puszta létéért harcol és védekezik, ami a vértelen népirtás, betelepítési és asszimilációs politika következménye. Várad, Debrecen és a haza fővárosa hármas közösségében így gondolunk vissza azokra, akik érted haltak magyar és szent világszabadság! Ha pedig valaki kételkedne abban, hogy ezeknek a kemény szavaknak ezen a helyen helyük van, akkor figyelmükbe idézem az 1848-49-es radikálisokat. Pontosabban az 1849 áprilisában elindult Radikális Pártot, melynek Szacsvay Imre is tagja volt. Ne szelíditsük leányduzzogássá az áldozatok, hősök és mártírok emlékét, hanem vonjuk le a szükséges következtéseket a jelenre és a jövőre nézve az ő példájukból. Ezekkel a gondolatokkal hajtok fejet a ti közösségetekben Szacsvay Imre emléke előtt, az ő krisztusi sorsát idézve példa gyanánt és Krisztus szavát idézve ugyanakkor: «Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Ámen.»”
A Szacsvay Imre-emléknap az Országgyűlésben folytatódott, ahol a plenáris ülés kezdetekor Lezsák Sándor is megemlékezett az egykori jegyző haláláról, valamint arról, hogy vele együtt végezték ki 1849. október 24-én Perényi Zsigmond bárót, a Felsőház elnökét és Csernyus Manó pénzügyminisztériumi tanácsost. Az Országgyűlés alelnöke ezt követően a díszpáholyban köszöntötte a nagyváradi küldöttséget és Tőkés László EP-alelnököt.
erdon.ro
2011. október 25.
Újabb rendellenességekre hívja fel az Országos Statisztikai Hivatal figyelmét az RMDSZ
Kelemen Hunor szövetségi elnök ismét levélben fordult Vergil Voineaguhoz, az Országos Statisztikai Hivatal elnökéhez, amelyben egy sor rendellenesség megoldását kéri. A hibák közül nagyon sokat az RMDSZ zöld vonalán jeleztek a lakosok, ugyanakkor a Szövetség területi és helyi szervezeteit is felkeresték panaszaikkal.
Kelemen Hunor ma elküldött levelében jelezte, a szabálytalanságok egyrészt a népszámlálási biztosok viselkedésére vonatkoznak, másrészt a népszámlálási útmutató helytelen alkalmazására.
„Az RMDSZ-hez beérkezett panaszok nagy része arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos kihagyja a nemzetiségre, anyanyelvre vonatkozó kérdéseket, közölvén, hogy ezek lekérdezése nem kötelező. Arról is sokan tájékoztatattak, hogy a kérdezőbiztos nem tölti ki a nemzetiségre vonatkozó rubrikákat, csupán a megfelelő kódokat írja be, amely később visszaélésekhez vezethet. Ugyanakkor, ha ki is töltik az erre vonatkozó válaszokat, a biztos helytelenül írja be a nemzetiséget (pld: magiar/maghiar helyett), így majd az összesítésnél ez az „egyéb” kategóriába kerül majd. Probléma továbbá, hogy a biztosok sok esetben a nemzetiséghez automatikusan a románt írják be, mivel összekeverik az állampolgárságot az etnikummal. Arról is többen értesítettek, hogy az űrlapok kitöltésénél ceruzát, vagy egyéb, olyan íróeszközt használnak, amit később könnyen törölhetnek” – áll a Kelemen Hunor által elküldött levélben.
Az RMDSZ által jelzett rendellenességek közé tartozik továbbá az, hogy a kérdezőbiztosok visszautasítják az ideiglenesen távollevők és az egyetemisták feltűntetését a „P” űrlapon.
A szabálytalanságokról elsősorban Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros, Temes, Szeben, Brassó és Bákó megyékből érkeztek a tájékoztatások.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezelőtt egy héttel már tájékoztatta az Országos Statisztikai Hivatal elnökét a népszámlálás elején felmerült szabálytalanságokról. Akkor Kelemen Hunor azt követően fordult az Országos Statisztikai Hivatalhoz, hogy három megyében (Kolozs, Bihar, Maros) tévesen értelmezték az összeírás módszertanát a kérdezőbiztosok számára tartott felkészítők során. Az itt elhangzott téves utasítások értelmében a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a kérdezéskor jelen lévő személyek nyilatkozhatnak.
Az Országos Statisztikai Hivatal elnöke múlt heti válaszában biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a kérdezőbiztosok mindenhol írásban megkapják azokat a szükséges információkat, amelyek kizárják a metodológia téves értelmezését, és lehetővé teszik azt, hogy a népszámlálás eredményei a lehető legpontosabban tükrözzék a realitást.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szintén a múlt héten személyesen tájékoztatta Emil Boc miniszterelnököt a népszámlálás kapcsán felmerült félretájékoztatásokról, ugyanakkor levélben értesítette Traian Igas belügyminisztert is.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ismételten felhívja mindazok figyelmét, akik bármelyien rendellenességet tapasztalnak, akadályba ütköznek a népszámlálás során, azonnal jelezzék a Szövetség helyi irodáiban vagy az ingyenesen hívható zöld vonalon: 0800-802009.
erdon.ro
Kelemen Hunor szövetségi elnök ismét levélben fordult Vergil Voineaguhoz, az Országos Statisztikai Hivatal elnökéhez, amelyben egy sor rendellenesség megoldását kéri. A hibák közül nagyon sokat az RMDSZ zöld vonalán jeleztek a lakosok, ugyanakkor a Szövetség területi és helyi szervezeteit is felkeresték panaszaikkal.
Kelemen Hunor ma elküldött levelében jelezte, a szabálytalanságok egyrészt a népszámlálási biztosok viselkedésére vonatkoznak, másrészt a népszámlálási útmutató helytelen alkalmazására.
„Az RMDSZ-hez beérkezett panaszok nagy része arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos kihagyja a nemzetiségre, anyanyelvre vonatkozó kérdéseket, közölvén, hogy ezek lekérdezése nem kötelező. Arról is sokan tájékoztatattak, hogy a kérdezőbiztos nem tölti ki a nemzetiségre vonatkozó rubrikákat, csupán a megfelelő kódokat írja be, amely később visszaélésekhez vezethet. Ugyanakkor, ha ki is töltik az erre vonatkozó válaszokat, a biztos helytelenül írja be a nemzetiséget (pld: magiar/maghiar helyett), így majd az összesítésnél ez az „egyéb” kategóriába kerül majd. Probléma továbbá, hogy a biztosok sok esetben a nemzetiséghez automatikusan a románt írják be, mivel összekeverik az állampolgárságot az etnikummal. Arról is többen értesítettek, hogy az űrlapok kitöltésénél ceruzát, vagy egyéb, olyan íróeszközt használnak, amit később könnyen törölhetnek” – áll a Kelemen Hunor által elküldött levélben.
Az RMDSZ által jelzett rendellenességek közé tartozik továbbá az, hogy a kérdezőbiztosok visszautasítják az ideiglenesen távollevők és az egyetemisták feltűntetését a „P” űrlapon.
A szabálytalanságokról elsősorban Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros, Temes, Szeben, Brassó és Bákó megyékből érkeztek a tájékoztatások.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezelőtt egy héttel már tájékoztatta az Országos Statisztikai Hivatal elnökét a népszámlálás elején felmerült szabálytalanságokról. Akkor Kelemen Hunor azt követően fordult az Országos Statisztikai Hivatalhoz, hogy három megyében (Kolozs, Bihar, Maros) tévesen értelmezték az összeírás módszertanát a kérdezőbiztosok számára tartott felkészítők során. Az itt elhangzott téves utasítások értelmében a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a kérdezéskor jelen lévő személyek nyilatkozhatnak.
Az Országos Statisztikai Hivatal elnöke múlt heti válaszában biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a kérdezőbiztosok mindenhol írásban megkapják azokat a szükséges információkat, amelyek kizárják a metodológia téves értelmezését, és lehetővé teszik azt, hogy a népszámlálás eredményei a lehető legpontosabban tükrözzék a realitást.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szintén a múlt héten személyesen tájékoztatta Emil Boc miniszterelnököt a népszámlálás kapcsán felmerült félretájékoztatásokról, ugyanakkor levélben értesítette Traian Igas belügyminisztert is.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ismételten felhívja mindazok figyelmét, akik bármelyien rendellenességet tapasztalnak, akadályba ütköznek a népszámlálás során, azonnal jelezzék a Szövetség helyi irodáiban vagy az ingyenesen hívható zöld vonalon: 0800-802009.
erdon.ro
2011. október 25.
Liszt Ferenc emléktábla Kolozsváron
Az egyetemes zeneirodalom legnagyobb klasszikusai között kitörölhetetlenül ott van Liszt Ferenc, aki kétszáz évvel ezelőtt Doborján, 1811. október 22-én született.
2011-ben a kétszáz éves születésnapját az egész világon megünneplik.
Kolozsváron, lévén az egyetlen határon túli magyar operaház vezetősége, méltóképpen felkészült erre a nem mindennapi eseményre, melyet világviszonylatban is megünnepelnek.
Liszt Ferenc első magyar származású világpolgárt Kolozsváron, hírnevéhez méltó módon, 2011. október 6–27. között Nemzetközi Liszt Fesztivállal ünnepelték meg, melynek minden előadása, a Liszti alkotást méltó módon tárta a XXI. század zeneszerető közönsége elé. Érzékletessé téve azt a zenei kincset, melyet Liszt Ferenc a zenei világnak megteremtett.
Minden idők egyik legnagyobb zongoristája, aki jóformán megszámlálhatatlan helyen játszott, és komponált. Kolozsváron kétszer is tartózkodott. Először, fiatalon 1846-ban, majd később érett, hírneves művészként 1879-ben, mikor „fáklyás menet követte minden lépését” (korabeli feljegyzés).
Mind két alkalommal a belső Monostori utcában levő Redut (francia „redoute” szó, vígadót, báltermet jelent) a város zenekedvelő közönségének játszott Liszt Ferenc.
A tények hatására határozta el a kolozsvári értelmiség, emléktáblát helyez el az épület falán.
Ami október 22-én délután 18 órakor ünnepélyes keretek között meg is történt.
Jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum székhelye. Az épület belső udvarában gyűltek össze azok, akik úgy érezték ezen az eseményen jelen, kell lenniük. Az intézmény igazgatója Tudor Sălăgean román nyelven köszöntötte a szépszámú megjelenteket, méltatván az esemény fontosságát.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, kétnyelvű beszédében elmondta, a Liszt Fesztivál minden előadása civilizált környezetben történik, méltóan a művész nagyságához. A sors kegyeltjeinek tartotta azt a művészi sorozatot, melyet ez alkalommal megrendeztek, mert a Transilvania Filharmónia igazgatója, a Zene Akadémia Rektorátusa és a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége az eseményt a művész hírnevéhez méltóan ünnepli meg.
A születésnap alkalmával elhelyezett emléktábla is bizonyítja, minden úgy zajlott le, ahogyan azt eddig eltervezték.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki funkciójából kifolyólag, tulajdonosa az épületnek, tolmácsolta a Megyei Tanács elnökének Alin Tisének üdvözletét. Magát az intézményt anyagilag a Megyei Tanács tartja, fenn. Az ünnepi sorozatnak köszönhetően Kolozsvár városa is bekapcsolódott abba a világ számos városában megrendezésre kerülő ünnepség- sorozatba, amely a művészre emlékezik. Együtt ünnepelhetünk a világ számos nagytelepülésének zeneszerető közösségével. Annak az örömének is hangot adott, hogy a Megyei Tanács adhatott otthont ennek a rendezvénynek, amely multikulturális, és a többnyelvűséget is lehetővé teszi.
László Attila Kolozsvár alpolgármestere, amint mondta, szándékosan szól először magyarul, mert egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartják, és nem kell félnie azért, mert este fél tízkor, miért volt kikészítve az a koszorú, melyet a Kolozsvári Városi Tanács nevében az 1956 emlékműnél, a Sétatéren letettek a koszorúzás alkalmából.
Most is egy jelentős eseményen veszünk részt, mellyel hozzájárulunk ahhoz, hogy a többnyelvű tábla állítson emléket a nagy előadó és zeneszerző kolozsvári tartózkodásának. Örömét fejezte ki afelett, hogy ezen a rangos eseményen a maga módján hozzájárulhatott az események támogatásához. A jelenlevőknek kívánta, élvezzék a hátramaradott napok előadásait.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság Főkonzulja a jelenlevők köszöntése után elmondta, örvendett annak, hogy a világ által is ismert és tisztelt hírneves zeneszerző Liszt Ferenc többnyelvű emléktáblája meghatározza azt, hogy egy város az igazi multikulturalitás jegyében indulhat el, ezzel a lépéssel. A többnyelvűség, a magyar nyelvű táblák kihelyezése a különböző épületeken, azok történelem jeles múltjának megjelenítése, magyar nyelven, román nyelven, valamint világnyelven. Ez nagyon fontos folyamat. Ehhez gratulál, és kíván sok sikert.
Amikor az ember bejön a Szamosfalvi repülőtérről, egy nagy tábla hirdethetné méltón, és örülhetne a demokrácia sikerének, ha azon magyar nyelvű szöveg is lenne. A kolozsvári magyarok szívében „Szeretlek Kolozsvár” fel van írva. A normalitás útja az, ha ezt az érzést anyanyelvű tábla is hirdetné. Kolozsvár fontos lépéseket tett ilyen irányba, mely általunk is támogatott cél. Ahhoz, hogy Kolozsvár Európa Kulturális Főváros státust elnyerje, és méltán betöltse Európa és a világ dicsőségére, a valódi Kolozsvárt kell megismertetni a világgal.
Kötő József, RMDSZ parlamenti képviselő szerint az emléktábla felállítása ünnepi pillanat, melynek szimbolikus értéke van. Az a szellemi hagyomány, mely jellemzi a város múltját, amely úgy tudott erdélyi lenni, úgy tudott magyar lenni, hogy egyetemes tudott lenni. Ma tiszteleg azelőtt a kulturális hagyomány előtt, mely Kolozsvárt, Erdélyt jellemezte, amely értéket tudott nyújtani Európának és a világnak.
A Kolozsi Tibor rendkívüli művészi értéket hordozó Liszt Ferenc domborművet Fekete Emőke, László Attila és Szép Gyula leplezte le. A felcsattanó taps, az elragadtatás jelét jelezte, amely az Unió utca mindennapi zajos, rohanó életét nem zavarta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Az egyetemes zeneirodalom legnagyobb klasszikusai között kitörölhetetlenül ott van Liszt Ferenc, aki kétszáz évvel ezelőtt Doborján, 1811. október 22-én született.
2011-ben a kétszáz éves születésnapját az egész világon megünneplik.
Kolozsváron, lévén az egyetlen határon túli magyar operaház vezetősége, méltóképpen felkészült erre a nem mindennapi eseményre, melyet világviszonylatban is megünnepelnek.
Liszt Ferenc első magyar származású világpolgárt Kolozsváron, hírnevéhez méltó módon, 2011. október 6–27. között Nemzetközi Liszt Fesztivállal ünnepelték meg, melynek minden előadása, a Liszti alkotást méltó módon tárta a XXI. század zeneszerető közönsége elé. Érzékletessé téve azt a zenei kincset, melyet Liszt Ferenc a zenei világnak megteremtett.
Minden idők egyik legnagyobb zongoristája, aki jóformán megszámlálhatatlan helyen játszott, és komponált. Kolozsváron kétszer is tartózkodott. Először, fiatalon 1846-ban, majd később érett, hírneves művészként 1879-ben, mikor „fáklyás menet követte minden lépését” (korabeli feljegyzés).
Mind két alkalommal a belső Monostori utcában levő Redut (francia „redoute” szó, vígadót, báltermet jelent) a város zenekedvelő közönségének játszott Liszt Ferenc.
A tények hatására határozta el a kolozsvári értelmiség, emléktáblát helyez el az épület falán.
Ami október 22-én délután 18 órakor ünnepélyes keretek között meg is történt.
Jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum székhelye. Az épület belső udvarában gyűltek össze azok, akik úgy érezték ezen az eseményen jelen, kell lenniük. Az intézmény igazgatója Tudor Sălăgean román nyelven köszöntötte a szépszámú megjelenteket, méltatván az esemény fontosságát.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, kétnyelvű beszédében elmondta, a Liszt Fesztivál minden előadása civilizált környezetben történik, méltóan a művész nagyságához. A sors kegyeltjeinek tartotta azt a művészi sorozatot, melyet ez alkalommal megrendeztek, mert a Transilvania Filharmónia igazgatója, a Zene Akadémia Rektorátusa és a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége az eseményt a művész hírnevéhez méltóan ünnepli meg.
A születésnap alkalmával elhelyezett emléktábla is bizonyítja, minden úgy zajlott le, ahogyan azt eddig eltervezték.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki funkciójából kifolyólag, tulajdonosa az épületnek, tolmácsolta a Megyei Tanács elnökének Alin Tisének üdvözletét. Magát az intézményt anyagilag a Megyei Tanács tartja, fenn. Az ünnepi sorozatnak köszönhetően Kolozsvár városa is bekapcsolódott abba a világ számos városában megrendezésre kerülő ünnepség- sorozatba, amely a művészre emlékezik. Együtt ünnepelhetünk a világ számos nagytelepülésének zeneszerető közösségével. Annak az örömének is hangot adott, hogy a Megyei Tanács adhatott otthont ennek a rendezvénynek, amely multikulturális, és a többnyelvűséget is lehetővé teszi.
László Attila Kolozsvár alpolgármestere, amint mondta, szándékosan szól először magyarul, mert egy olyan városban élünk, ahol normálisnak tartják, és nem kell félnie azért, mert este fél tízkor, miért volt kikészítve az a koszorú, melyet a Kolozsvári Városi Tanács nevében az 1956 emlékműnél, a Sétatéren letettek a koszorúzás alkalmából.
Most is egy jelentős eseményen veszünk részt, mellyel hozzájárulunk ahhoz, hogy a többnyelvű tábla állítson emléket a nagy előadó és zeneszerző kolozsvári tartózkodásának. Örömét fejezte ki afelett, hogy ezen a rangos eseményen a maga módján hozzájárulhatott az események támogatásához. A jelenlevőknek kívánta, élvezzék a hátramaradott napok előadásait.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság Főkonzulja a jelenlevők köszöntése után elmondta, örvendett annak, hogy a világ által is ismert és tisztelt hírneves zeneszerző Liszt Ferenc többnyelvű emléktáblája meghatározza azt, hogy egy város az igazi multikulturalitás jegyében indulhat el, ezzel a lépéssel. A többnyelvűség, a magyar nyelvű táblák kihelyezése a különböző épületeken, azok történelem jeles múltjának megjelenítése, magyar nyelven, román nyelven, valamint világnyelven. Ez nagyon fontos folyamat. Ehhez gratulál, és kíván sok sikert.
Amikor az ember bejön a Szamosfalvi repülőtérről, egy nagy tábla hirdethetné méltón, és örülhetne a demokrácia sikerének, ha azon magyar nyelvű szöveg is lenne. A kolozsvári magyarok szívében „Szeretlek Kolozsvár” fel van írva. A normalitás útja az, ha ezt az érzést anyanyelvű tábla is hirdetné. Kolozsvár fontos lépéseket tett ilyen irányba, mely általunk is támogatott cél. Ahhoz, hogy Kolozsvár Európa Kulturális Főváros státust elnyerje, és méltán betöltse Európa és a világ dicsőségére, a valódi Kolozsvárt kell megismertetni a világgal.
Kötő József, RMDSZ parlamenti képviselő szerint az emléktábla felállítása ünnepi pillanat, melynek szimbolikus értéke van. Az a szellemi hagyomány, mely jellemzi a város múltját, amely úgy tudott erdélyi lenni, úgy tudott magyar lenni, hogy egyetemes tudott lenni. Ma tiszteleg azelőtt a kulturális hagyomány előtt, mely Kolozsvárt, Erdélyt jellemezte, amely értéket tudott nyújtani Európának és a világnak.
A Kolozsi Tibor rendkívüli művészi értéket hordozó Liszt Ferenc domborművet Fekete Emőke, László Attila és Szép Gyula leplezte le. A felcsattanó taps, az elragadtatás jelét jelezte, amely az Unió utca mindennapi zajos, rohanó életét nem zavarta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
2011. október 25.
Depolitizálni kell a szórványkérdést
A Belényesi-medence szórványmagyarságának mindennapi nehézségeiről és a megmaradás feltételeiről volt szó azon a konferencián, amelyet a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete rendeztek meg október 22-én a belényesi református egyházközség gyülekezeti termében. Az eseményen a téma szakértői tartottak előadást, majd a régió településeiről érkezettek is – többségében lelkészek –kifejtették véleményüket.
A tanácskozás moderátora Nagy József Barna főszervező, az EMNT Bihar megyei ügyvezető elnöke, az MPE elnöke volt. Elsőként Kántor Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának főtanácsadója, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója tartott előadást, melyben röviden ismertette az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikájának logikáját valamint a 2010-es kormányváltás után alkalmazott gyökeres változásokat, továbbá kitért a szórványtelepülések specifikus társadalompolitikai vonatkozásainak bemutatására is. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi sorsban élő külhoni magyarság számára egyedül az autonómia hozná el a boldogulást, mely nemcsak cél, hanem egyben a megmaradás eszköze is. Ugyanakkor véleménye szerint nagy hangsúlyt kell fektetni az intézményesülésre, elsősorban az oktatási intézmények megerősítésére is. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy tíz év alatt 100 ezerrel csökken a romániai magyarság száma és ez a folyamat elsősorban a diaszpórában állítandó meg, ahol kiemelt figyelmet kell fordítani az anyanyelven történő oktatásra, magyarázta az előadó.
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági szakbizottságának alelnöke az Új Széchenyi Terv mintájára összeállított Mikó Imre Terv vitairatát mutatta be a jelenlévőknek. Elmondta: ahhoz, hogy a vitairat konkrét stratégiává váljon, széleskörű gazdasági és politikai összefogásra van szükség. Az EMNT számít a többségi nemzet, valamint más romániai magyar érdekképviseleti szervezetek támogatására is. A gazdasági szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy mindeddig az erdélyi magyarság számára nem készült olyan átfogó, előremutató stratégia, amely figyelembe veszi Partium, Székelyföld és Közép-Erdély eltérő sajátosságait. A terv időhorizontja 2020, addigra – amennyiben tartani lehet a meghatározott célkitűzéseket – Erdély gazdasági és kulturális értelemben egyaránt „Kelet Svájcává”, és egyben Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnerévé válhat. Az előadó röviden bemutatta a vitairatban szereplő kitörési pontokat is. A hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta meg ezeket, többen is hozzászóltak az elhangzottakhoz.
Bodó Barna politológus, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Kárpát-medencei szórványalbizottságának elnöke szintén az autonómiában látja az erdélyi magyarság megmaradását. Fontos, hogy ne román szemüvegen át lássuk önmagunkat, hanem higgyünk abban, hogy mindaz amit elképzelünk megvalósítható. „A szórvány a nemzet határa, éppen ezért kiemelt figyelmet érdemel. Az a nemzet, mely lemond szórványáról, saját magáról mond le” – fogalmazott a Sapientia EMTE előadótanára. A megoldandó problémák sorában megemlítette, hogy a szórvány nem tudja kitermelni a véleményvezéreket, márpedig szükség van a magyarság megmaradásának ügyét felvállaló vezetőkre. A templom és az iskola után a civil szervezeteknek kell felvállalniuk a magyar közösségek összetartását. A közösségeknek fel kell ismerniük, hogy egymásra vannak utalva: a szomszédos települések lakóinak rá kell döbbenjenek, hogy nem egymás riválisai, hanem éppen ellenkezőleg, egymás megerősítői. A további feladatok között a szakember megemlítette az oktatási rendszer átszervezését, a civil társadalom képzését valamint a magyar kormány támogatáspolitikájának átgondolását is.
A szórványkonferencián jelen volt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki felszólalásában először is tolmácsolta Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke, a konferencia fővédnöke üdvözletét, aki nem tudott eleget tenni a szervezők meghívásának. Előadásában Toró T. Tibor elmondta, hogy dinamikájában kell tekinteni a szórványosodási folyamatot. Akárcsak a hadszíntereken, a kisebbségi politikában is nem elég védeni a pozícióinkat, hanem törekedni kell arra, hogy a haladás érdekében időnként kitörjünk a korlátok közül és előre szaladjunk. A magyarországi kormányváltást követő expanzív nemzetpolitika változást hozott a romániai magyarság számára is, ennek köszönhetően szerencsésebb a csillagok állása Erdély felett, jelentette ki az EMNT vezetője. Sok még a tennivaló, a hit nem elég ahhoz, hogy társadalmi perspektívát nyújtsunk a szórványban élőknek. A kulcs a megmaradáshoz az autonómia, vélte a többi előadóval egyetértésben Toró T. Tibor. Egyik prioritásunk kell legyen az intézmények létrehozása, azonban arra oda kell figyelni, hogy ezek fenntarthatók legyenek és világos finanszírozással rendelkezzenek. Hiába kérkedik azzal az RMDSZ, hogy iskolákat újít fel, ha azokat pár hónapra rá gyermekhiány miatt kénytelenek bezárni, hangzott el. A pártigazgató elmondta, érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy milyen lehetőségek adottak arra, hogy az egyházak átvegyék a szórványtelepüléseken a magyar elemi oktatást. A szórvány ügyét sürgősen depolitizálni kell, a pártoknak önmérsékletet kell gyakorolniuk, és össze kell fogniuk a szórványtelepülések magyar gyermekeinek anyanyelvi oktatása érdekében, javasolta a temesvári politikus a teremben szintén jelen lévő Szabó Ödönnek, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökének. Felszólalásának végén Toró T. Tibor a támogatáspolitika, azon belül pedig az oktatási-nevelési támogatás átgondolásának szükségszerűségét említette meg. Kifejtette: a magyar kormány 5-6 milliárd forintot költ erre a célra, ami hatalmas összeg ahhoz képest, hogy nem vezet célra. „Az egy gyerek után járó 20 ezer forint nem oldja meg a problémákat az erdélyi magyar családokban, ezért át kell gondolni, hogyan lehet ezt a pénzt célszerűbben felhasználni” – jegyezte meg a politikus.
A szórványkonferencia utolsó részében a jelen lévők hozzászóltak az elhangzottakhoz. Számos olyan kérdés merült fel, mely a Fekete-Körös völgyi szórványtelepülések mindennapi problémáit firtatta. A jelenlévők politikai nézettől függetlenül egyetértettek abban, hogy a térségnek szüksége van egy kollégiumra akár köröstárkányi, akár belényesi központtal, ahol a környék magyar diákjai színvonalas körülmények között, képzett pedagógusoktól tanulhatnak. Ez az egyetlen esélye a megmaradásnak, hangzott el a konklúzió az EMNT Bihar megyei szervezetének sajtószolgálata szerint.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Belényesi-medence szórványmagyarságának mindennapi nehézségeiről és a megmaradás feltételeiről volt szó azon a konferencián, amelyet a Magyar Polgári Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete rendeztek meg október 22-én a belényesi református egyházközség gyülekezeti termében. Az eseményen a téma szakértői tartottak előadást, majd a régió településeiről érkezettek is – többségében lelkészek –kifejtették véleményüket.
A tanácskozás moderátora Nagy József Barna főszervező, az EMNT Bihar megyei ügyvezető elnöke, az MPE elnöke volt. Elsőként Kántor Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának főtanácsadója, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója tartott előadást, melyben röviden ismertette az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikájának logikáját valamint a 2010-es kormányváltás után alkalmazott gyökeres változásokat, továbbá kitért a szórványtelepülések specifikus társadalompolitikai vonatkozásainak bemutatására is. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi sorsban élő külhoni magyarság számára egyedül az autonómia hozná el a boldogulást, mely nemcsak cél, hanem egyben a megmaradás eszköze is. Ugyanakkor véleménye szerint nagy hangsúlyt kell fektetni az intézményesülésre, elsősorban az oktatási intézmények megerősítésére is. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy tíz év alatt 100 ezerrel csökken a romániai magyarság száma és ez a folyamat elsősorban a diaszpórában állítandó meg, ahol kiemelt figyelmet kell fordítani az anyanyelven történő oktatásra, magyarázta az előadó.
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági szakbizottságának alelnöke az Új Széchenyi Terv mintájára összeállított Mikó Imre Terv vitairatát mutatta be a jelenlévőknek. Elmondta: ahhoz, hogy a vitairat konkrét stratégiává váljon, széleskörű gazdasági és politikai összefogásra van szükség. Az EMNT számít a többségi nemzet, valamint más romániai magyar érdekképviseleti szervezetek támogatására is. A gazdasági szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy mindeddig az erdélyi magyarság számára nem készült olyan átfogó, előremutató stratégia, amely figyelembe veszi Partium, Székelyföld és Közép-Erdély eltérő sajátosságait. A terv időhorizontja 2020, addigra – amennyiben tartani lehet a meghatározott célkitűzéseket – Erdély gazdasági és kulturális értelemben egyaránt „Kelet Svájcává”, és egyben Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnerévé válhat. Az előadó röviden bemutatta a vitairatban szereplő kitörési pontokat is. A hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta meg ezeket, többen is hozzászóltak az elhangzottakhoz.
Bodó Barna politológus, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Kárpát-medencei szórványalbizottságának elnöke szintén az autonómiában látja az erdélyi magyarság megmaradását. Fontos, hogy ne román szemüvegen át lássuk önmagunkat, hanem higgyünk abban, hogy mindaz amit elképzelünk megvalósítható. „A szórvány a nemzet határa, éppen ezért kiemelt figyelmet érdemel. Az a nemzet, mely lemond szórványáról, saját magáról mond le” – fogalmazott a Sapientia EMTE előadótanára. A megoldandó problémák sorában megemlítette, hogy a szórvány nem tudja kitermelni a véleményvezéreket, márpedig szükség van a magyarság megmaradásának ügyét felvállaló vezetőkre. A templom és az iskola után a civil szervezeteknek kell felvállalniuk a magyar közösségek összetartását. A közösségeknek fel kell ismerniük, hogy egymásra vannak utalva: a szomszédos települések lakóinak rá kell döbbenjenek, hogy nem egymás riválisai, hanem éppen ellenkezőleg, egymás megerősítői. A további feladatok között a szakember megemlítette az oktatási rendszer átszervezését, a civil társadalom képzését valamint a magyar kormány támogatáspolitikájának átgondolását is.
A szórványkonferencián jelen volt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki felszólalásában először is tolmácsolta Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke, a konferencia fővédnöke üdvözletét, aki nem tudott eleget tenni a szervezők meghívásának. Előadásában Toró T. Tibor elmondta, hogy dinamikájában kell tekinteni a szórványosodási folyamatot. Akárcsak a hadszíntereken, a kisebbségi politikában is nem elég védeni a pozícióinkat, hanem törekedni kell arra, hogy a haladás érdekében időnként kitörjünk a korlátok közül és előre szaladjunk. A magyarországi kormányváltást követő expanzív nemzetpolitika változást hozott a romániai magyarság számára is, ennek köszönhetően szerencsésebb a csillagok állása Erdély felett, jelentette ki az EMNT vezetője. Sok még a tennivaló, a hit nem elég ahhoz, hogy társadalmi perspektívát nyújtsunk a szórványban élőknek. A kulcs a megmaradáshoz az autonómia, vélte a többi előadóval egyetértésben Toró T. Tibor. Egyik prioritásunk kell legyen az intézmények létrehozása, azonban arra oda kell figyelni, hogy ezek fenntarthatók legyenek és világos finanszírozással rendelkezzenek. Hiába kérkedik azzal az RMDSZ, hogy iskolákat újít fel, ha azokat pár hónapra rá gyermekhiány miatt kénytelenek bezárni, hangzott el. A pártigazgató elmondta, érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy milyen lehetőségek adottak arra, hogy az egyházak átvegyék a szórványtelepüléseken a magyar elemi oktatást. A szórvány ügyét sürgősen depolitizálni kell, a pártoknak önmérsékletet kell gyakorolniuk, és össze kell fogniuk a szórványtelepülések magyar gyermekeinek anyanyelvi oktatása érdekében, javasolta a temesvári politikus a teremben szintén jelen lévő Szabó Ödönnek, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökének. Felszólalásának végén Toró T. Tibor a támogatáspolitika, azon belül pedig az oktatási-nevelési támogatás átgondolásának szükségszerűségét említette meg. Kifejtette: a magyar kormány 5-6 milliárd forintot költ erre a célra, ami hatalmas összeg ahhoz képest, hogy nem vezet célra. „Az egy gyerek után járó 20 ezer forint nem oldja meg a problémákat az erdélyi magyar családokban, ezért át kell gondolni, hogyan lehet ezt a pénzt célszerűbben felhasználni” – jegyezte meg a politikus.
A szórványkonferencia utolsó részében a jelen lévők hozzászóltak az elhangzottakhoz. Számos olyan kérdés merült fel, mely a Fekete-Körös völgyi szórványtelepülések mindennapi problémáit firtatta. A jelenlévők politikai nézettől függetlenül egyetértettek abban, hogy a térségnek szüksége van egy kollégiumra akár köröstárkányi, akár belényesi központtal, ahol a környék magyar diákjai színvonalas körülmények között, képzett pedagógusoktól tanulhatnak. Ez az egyetlen esélye a megmaradásnak, hangzott el a konklúzió az EMNT Bihar megyei szervezetének sajtószolgálata szerint.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. október 25.
Székely policy – Döntéselőkészítés a feladat: kisebbségkuttaó iroda nyílik Sepsiszentgyörgyön
Regionális kutatások terén sok szakember van, csak eddig a politikai elit nem hallgatta meg, mit mondanak.
Fiókirodát nyit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Tanáccsal együttműködésben, amelynek vezetője Bognár Zoltán politológus lesz. A székelyföldi kutatókat összefogni kívánó új műhely október 22-én Árkoson konferenciát szervezett Elemzések a Székelyföldről címmel.
Gyakorlatorientált, fejlesztéspolitikai szempontból hasznosítható kutatásokkal kívánnak foglakozni, ún. policy papereket, azaz közpolitikai-stratégiai ajánlásokat is írnának.
A sepsiszentgyörgyi iroda a megyei tanács épületében kap helyet, és a helyi politikai vezetőkkel működik együtt elsősorban régiófejlesztéssel kapcsolatos kutatások kapcsán. Fő feladatai közé tartozik majd a politikai döntéselőkészítés, a kutatások „lefordítása” a politikusok számára.
A műhely fontos bázisa lehet majd a környékbeli kutatóknak, hiszen a kolozsvári anyaintézmény révén hozzáférése lesz a nemzetközi hálózatokhoz, szakirodalomhoz. Egyfajta hálózatalakító, szervező szerepe is lesz a térségben – magyarázta Bognár Zoltán.
A megyei tanács infrastruktúrát és helyiséget, a kisebbségkutató intézet pedig szakmai hátteret biztosít az irodának. Projekt alapon, azaz közös megegyezés alapján különítenek el az intézet költségvetéséből összegeket kutatásra. Mivel a közintézményeknél létszámstop van, nem tudnak külön alkalmazottakat felvenni – magyarázta a Transindex kérdésére Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári intézet Tudományos Tanácsának tudományos titkára.
Az iroda például segítséget nyújthat abban is, hogy ha adott tematikában van szükség szakértői tanulmányra, összehozza a „megrendelőt” a kutatóval, emellett azonban meghatározza azokat a fő kutatási irányokat is, amelyek közép- vagy hosszútávon a helyi elitet a döntéselőkészítésben segítik. „A saját kutatásokat is megpróbáljuk ezekbe az irányokba csatornázni, tehát kimondottan olyan témákra ráállni, amelyek közpolitikailag hasznosíthatóak a helyi önkormányzatok által” – tette hozzá Kiss.
Máris körvonalazódott néhány irány: Bognár kutatási témája a világban működő autonómiamodellek, -koncepciók, ez lesz az egyik tematika. Egy másik fontos, alapkutatásokat is igénylő téma a romapolitika, egy székelyföldi romastratégia előkészítése, amellyel többek közt Fosztó László szociálantropológus foglalkozik majd.
A migráció és a családpolitika is lényeges kutatási terep. Az a kérdés, a megyei és helyi önkormányzatok hogyan tudjanak családbarátabb környezetet kialakítani a térségben, ugyanis kisebbségi közösségekben leginkább ez az eszköz áll a népesedéspolitika rendelkezésére. Konkrétan arról van szó, az intézményeket családbaráttá kell tenni, pl. rendezni a bölcsődék helyzetét, olyan szolgáltatásokat teremteni, amelyek a gyerekvállaló családok és elsősorban a nők helyzetén javítanak. Ez a téma Kiss szerint az európai finanszírozók számára is támogatásra érdemes lehet, nemzetpolitikai szempontból pedig elementáris érdeke lenne a székelyföldi közösségnek.
A kisebbségkutató intézetnél decemberben véglegesítik a jövő évi kutatási terveket, azelőtt a Kovászna megyei féllel konzultálnak, és eszerint alakítják a 2012-es évi prioritási listát. Jövőben a nagyváradi Szacsvay akadémiához hasonlóan terveznek Kovászna megyében egy olyan előadás- és beszélgetéssorozatot, ahol a legfontosabb erdélyi társadalmi témák kerülnek terítékre a nagyközönség számára is érthető módon, a romakérdéstől a migráción keresztül a demográfiáig és az erdélyi elit szerveződéséig – mondta el a jövő évi tervekről Kiss Tamás.
A sepsiszentgyörgyi műhely természetszerűleg együtt kíván működni minden, a térségben dolgozó kutatóval és más műhelyekkel, így a csíkszeredai Sapientia körül szerveződő csoportokkal is. A konferencián egyébként több csíkszeredai előadó is részt vett.
Előadást tartott Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója is, aki több mint egy évtizede az erdélyi regionális politikával foglalkozó kutatók szakmai mentora a pécsi Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskola tanáraként.
A Transindexnek adott nyilatkozatában az akadémikus kiemelte: mindeddig nem igazán volt példa arra az erdélyi kutatóműhelyek esetében, hogy döntéselőkészítő, gyakorlatorientált kutatásokkal foglalkozzanak. „Magyarországon a határon túli tudománytámogatásnak van egy tradicionális menetrendje, miszerint támogatni kell az irodalom-, nyelv-, történelemtudományt, kurrens tudományként pedig a szociológiát. Én állandóan azt szorgalmazom, hogy a közgazdaság-, politika- és jogtudományt is támogatni kell, és főképp azokat az ágait, amelyek a gyakorlat számára fontos eredményeket produkálhatnának” – érvelt Horváth. Másfelől fontos, hogy a magyar közösség vezetői is megfogalmazzák az igényüket az ilyen típusú kutatások iránt, hogy milyen feladatok megoldását igényelnék a kutatóktól. Jelenleg ugyanis nincs szoros interakció a politikai elit és a kutatói elit között – tette hozzá.
Székelyföld fejlesztési stratégiájának ügyében Horváth szerint 10-12 év óta ugyanaz a gond: van egy fiatal kutatógárda, aki végzi a regionális kutatásokat, eredményeket ér el, ám arra panaszkodik, hogy ezeket az eredményeket nem látja hasznosíthatónak, pontosabban nem érzi, hogy a magyar politikai döntéshozók igényelnék ezen eredmények hasznosítását.
„Most el kell kezdeni nagyon hangsúlyosan készülni a 2014-től esedékes új európai uniós programozási időszakra, amikor szerintem nem az lesz a kérdés, hogy mekkora összeget kaparintunk meg az uniós alapokból, hanem az, hogy ezt milyen feladatok finanszírozására tudjuk fordítani. Panaszkodnak mindenhol arra, hogy nem sikerül az uniós forrásokat lehívni, kicsik az abszorbciós ráták – 2014-től nem ez lesz a kérdés, hanem hogy milyen feladatokat tudunk finanszírozni” – magyarázta az akadémikus.
„Ahogy látom az egyes országok politikusi körét, egyelőre hiányoznak azok az ismeretek, amelyek alapján ezt az új paradigmát operacionalizálni tudnák. Ezért van szükség regionális kutatási ismeretekre.
Azok a régiók lesznek versenyképesek, ahol ez az ismeret megvan, ahol már készülnek az új fejlesztési stratégiák kidolgozására, ahol megfogalmazzák a feladatokat, az erőforrásokat alaposan felmérik, és ahhoz próbálják az uniós forrásokat társfinanszírozásként megszerezni” – tette hozzá.
A versenyképes Székelyföldhöz jó esély egy regionális tudományokban jártasságot szerzett fiatal kutatógárda megjelenése is – hangsúlyozta. Ezek a kutatók fokozattal rendelkeznek, ismerik az uniós regionális fejlődés sajátosságait, az EU strukturális politikájának jellemzőit. Ám ezek az ismeretek elszigetelten vannak jelen, nincsenek meg azok a hidak, amelyek ezeket az ismereteket átadnák a döntéshozó köröknek.
„Új kutatási programokat kellene indítani, és az irányok megfogalmazásában a helyi szereplők véleményét is ki kell kérni. Mondják meg, melyek azok a feladatok, amelyekben igénylik a tudomány állásfoglalását. Másfelől a politikai szereplők befogadóképességét is kéne erősíteni” – mondta. A tudomány nem képes mérlegelni olyan tényezőket, ami a politika feladata, az érdekharmonizáció nem a tudomány dolga. Ám a politikusoknak mérlegelniük kellene a tudomány érveit, több szakértőt meghallgatniuk, és utána dönteniük a sarkalatos kérdésekben.
A kisebbségkutató intézet székelyföldi „terjeszkedésének” egyébként nem ez az első momentuma, a kolozsvári műhely többször működött már együtt székelyföldi önkormányzatokkal, főleg Hargita megyében.
A fiókintézmény égisze alatt évente 3-4 Székelyfölddel kapcsolatos kötet publikálását tervezik, javarészt PhD dolgozatokra alapozva. A kötetekért felelős szerkesztőbizottság tagjai: Benedek József, Horváth Gyula és Lőrincz D. József. Az árkosi konferencián is bemutatott dolgozatok többek közt a humántőke-beruházás és migráció kérdéseit, a székelyföldi turizmus fejlesztési lehetőségeit, a pénzügyi szektor hatását a székelyföldi gazdasági helyzetre vagy Székelyföld területi megközelíthetőségének (út, vasút, reptér stb.) hatásvizsgálatát tematizálták.
Tamás Sándor: gyakorlati eredmények kellenek
„Szükség van egy olyan helyre, ahol a Székelyföldről szóló tanulmányok összegyűlnek. Ettől az irodától azt várjuk el, hogy megerősítse a régiót érintő kutatói munkát, valamint az autonómia és a nyelvi jogok terén olyan műhelyként működjön, amely az Európai Unióban elfogadott és működő kisebbségi struktúrák honosításához szolgáltathat alapot. Olyan gyakorlati eredményekhez kell vezessen ez a munka, mint amilyent Brüsszelben lehet megtapasztalni: konkrét példaként, ott egy gyógyszeres doboz feliratozása három nyelven történik, míg nálunk csupán egy nyelven” - mondta az árkosi konferencia megnyitóján Tamás Sándor megyei tanácselnök. (közlemény)
Transindex
Regionális kutatások terén sok szakember van, csak eddig a politikai elit nem hallgatta meg, mit mondanak.
Fiókirodát nyit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet Sepsiszentgyörgyön a Kovászna Megyei Tanáccsal együttműködésben, amelynek vezetője Bognár Zoltán politológus lesz. A székelyföldi kutatókat összefogni kívánó új műhely október 22-én Árkoson konferenciát szervezett Elemzések a Székelyföldről címmel.
Gyakorlatorientált, fejlesztéspolitikai szempontból hasznosítható kutatásokkal kívánnak foglakozni, ún. policy papereket, azaz közpolitikai-stratégiai ajánlásokat is írnának.
A sepsiszentgyörgyi iroda a megyei tanács épületében kap helyet, és a helyi politikai vezetőkkel működik együtt elsősorban régiófejlesztéssel kapcsolatos kutatások kapcsán. Fő feladatai közé tartozik majd a politikai döntéselőkészítés, a kutatások „lefordítása” a politikusok számára.
A műhely fontos bázisa lehet majd a környékbeli kutatóknak, hiszen a kolozsvári anyaintézmény révén hozzáférése lesz a nemzetközi hálózatokhoz, szakirodalomhoz. Egyfajta hálózatalakító, szervező szerepe is lesz a térségben – magyarázta Bognár Zoltán.
A megyei tanács infrastruktúrát és helyiséget, a kisebbségkutató intézet pedig szakmai hátteret biztosít az irodának. Projekt alapon, azaz közös megegyezés alapján különítenek el az intézet költségvetéséből összegeket kutatásra. Mivel a közintézményeknél létszámstop van, nem tudnak külön alkalmazottakat felvenni – magyarázta a Transindex kérdésére Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári intézet Tudományos Tanácsának tudományos titkára.
Az iroda például segítséget nyújthat abban is, hogy ha adott tematikában van szükség szakértői tanulmányra, összehozza a „megrendelőt” a kutatóval, emellett azonban meghatározza azokat a fő kutatási irányokat is, amelyek közép- vagy hosszútávon a helyi elitet a döntéselőkészítésben segítik. „A saját kutatásokat is megpróbáljuk ezekbe az irányokba csatornázni, tehát kimondottan olyan témákra ráállni, amelyek közpolitikailag hasznosíthatóak a helyi önkormányzatok által” – tette hozzá Kiss.
Máris körvonalazódott néhány irány: Bognár kutatási témája a világban működő autonómiamodellek, -koncepciók, ez lesz az egyik tematika. Egy másik fontos, alapkutatásokat is igénylő téma a romapolitika, egy székelyföldi romastratégia előkészítése, amellyel többek közt Fosztó László szociálantropológus foglalkozik majd.
A migráció és a családpolitika is lényeges kutatási terep. Az a kérdés, a megyei és helyi önkormányzatok hogyan tudjanak családbarátabb környezetet kialakítani a térségben, ugyanis kisebbségi közösségekben leginkább ez az eszköz áll a népesedéspolitika rendelkezésére. Konkrétan arról van szó, az intézményeket családbaráttá kell tenni, pl. rendezni a bölcsődék helyzetét, olyan szolgáltatásokat teremteni, amelyek a gyerekvállaló családok és elsősorban a nők helyzetén javítanak. Ez a téma Kiss szerint az európai finanszírozók számára is támogatásra érdemes lehet, nemzetpolitikai szempontból pedig elementáris érdeke lenne a székelyföldi közösségnek.
A kisebbségkutató intézetnél decemberben véglegesítik a jövő évi kutatási terveket, azelőtt a Kovászna megyei féllel konzultálnak, és eszerint alakítják a 2012-es évi prioritási listát. Jövőben a nagyváradi Szacsvay akadémiához hasonlóan terveznek Kovászna megyében egy olyan előadás- és beszélgetéssorozatot, ahol a legfontosabb erdélyi társadalmi témák kerülnek terítékre a nagyközönség számára is érthető módon, a romakérdéstől a migráción keresztül a demográfiáig és az erdélyi elit szerveződéséig – mondta el a jövő évi tervekről Kiss Tamás.
A sepsiszentgyörgyi műhely természetszerűleg együtt kíván működni minden, a térségben dolgozó kutatóval és más műhelyekkel, így a csíkszeredai Sapientia körül szerveződő csoportokkal is. A konferencián egyébként több csíkszeredai előadó is részt vett.
Előadást tartott Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója is, aki több mint egy évtizede az erdélyi regionális politikával foglalkozó kutatók szakmai mentora a pécsi Regionális Politikai és Gazdaságtani Doktori Iskola tanáraként.
A Transindexnek adott nyilatkozatában az akadémikus kiemelte: mindeddig nem igazán volt példa arra az erdélyi kutatóműhelyek esetében, hogy döntéselőkészítő, gyakorlatorientált kutatásokkal foglalkozzanak. „Magyarországon a határon túli tudománytámogatásnak van egy tradicionális menetrendje, miszerint támogatni kell az irodalom-, nyelv-, történelemtudományt, kurrens tudományként pedig a szociológiát. Én állandóan azt szorgalmazom, hogy a közgazdaság-, politika- és jogtudományt is támogatni kell, és főképp azokat az ágait, amelyek a gyakorlat számára fontos eredményeket produkálhatnának” – érvelt Horváth. Másfelől fontos, hogy a magyar közösség vezetői is megfogalmazzák az igényüket az ilyen típusú kutatások iránt, hogy milyen feladatok megoldását igényelnék a kutatóktól. Jelenleg ugyanis nincs szoros interakció a politikai elit és a kutatói elit között – tette hozzá.
Székelyföld fejlesztési stratégiájának ügyében Horváth szerint 10-12 év óta ugyanaz a gond: van egy fiatal kutatógárda, aki végzi a regionális kutatásokat, eredményeket ér el, ám arra panaszkodik, hogy ezeket az eredményeket nem látja hasznosíthatónak, pontosabban nem érzi, hogy a magyar politikai döntéshozók igényelnék ezen eredmények hasznosítását.
„Most el kell kezdeni nagyon hangsúlyosan készülni a 2014-től esedékes új európai uniós programozási időszakra, amikor szerintem nem az lesz a kérdés, hogy mekkora összeget kaparintunk meg az uniós alapokból, hanem az, hogy ezt milyen feladatok finanszírozására tudjuk fordítani. Panaszkodnak mindenhol arra, hogy nem sikerül az uniós forrásokat lehívni, kicsik az abszorbciós ráták – 2014-től nem ez lesz a kérdés, hanem hogy milyen feladatokat tudunk finanszírozni” – magyarázta az akadémikus.
„Ahogy látom az egyes országok politikusi körét, egyelőre hiányoznak azok az ismeretek, amelyek alapján ezt az új paradigmát operacionalizálni tudnák. Ezért van szükség regionális kutatási ismeretekre.
Azok a régiók lesznek versenyképesek, ahol ez az ismeret megvan, ahol már készülnek az új fejlesztési stratégiák kidolgozására, ahol megfogalmazzák a feladatokat, az erőforrásokat alaposan felmérik, és ahhoz próbálják az uniós forrásokat társfinanszírozásként megszerezni” – tette hozzá.
A versenyképes Székelyföldhöz jó esély egy regionális tudományokban jártasságot szerzett fiatal kutatógárda megjelenése is – hangsúlyozta. Ezek a kutatók fokozattal rendelkeznek, ismerik az uniós regionális fejlődés sajátosságait, az EU strukturális politikájának jellemzőit. Ám ezek az ismeretek elszigetelten vannak jelen, nincsenek meg azok a hidak, amelyek ezeket az ismereteket átadnák a döntéshozó köröknek.
„Új kutatási programokat kellene indítani, és az irányok megfogalmazásában a helyi szereplők véleményét is ki kell kérni. Mondják meg, melyek azok a feladatok, amelyekben igénylik a tudomány állásfoglalását. Másfelől a politikai szereplők befogadóképességét is kéne erősíteni” – mondta. A tudomány nem képes mérlegelni olyan tényezőket, ami a politika feladata, az érdekharmonizáció nem a tudomány dolga. Ám a politikusoknak mérlegelniük kellene a tudomány érveit, több szakértőt meghallgatniuk, és utána dönteniük a sarkalatos kérdésekben.
A kisebbségkutató intézet székelyföldi „terjeszkedésének” egyébként nem ez az első momentuma, a kolozsvári műhely többször működött már együtt székelyföldi önkormányzatokkal, főleg Hargita megyében.
A fiókintézmény égisze alatt évente 3-4 Székelyfölddel kapcsolatos kötet publikálását tervezik, javarészt PhD dolgozatokra alapozva. A kötetekért felelős szerkesztőbizottság tagjai: Benedek József, Horváth Gyula és Lőrincz D. József. Az árkosi konferencián is bemutatott dolgozatok többek közt a humántőke-beruházás és migráció kérdéseit, a székelyföldi turizmus fejlesztési lehetőségeit, a pénzügyi szektor hatását a székelyföldi gazdasági helyzetre vagy Székelyföld területi megközelíthetőségének (út, vasút, reptér stb.) hatásvizsgálatát tematizálták.
Tamás Sándor: gyakorlati eredmények kellenek
„Szükség van egy olyan helyre, ahol a Székelyföldről szóló tanulmányok összegyűlnek. Ettől az irodától azt várjuk el, hogy megerősítse a régiót érintő kutatói munkát, valamint az autonómia és a nyelvi jogok terén olyan műhelyként működjön, amely az Európai Unióban elfogadott és működő kisebbségi struktúrák honosításához szolgáltathat alapot. Olyan gyakorlati eredményekhez kell vezessen ez a munka, mint amilyent Brüsszelben lehet megtapasztalni: konkrét példaként, ott egy gyógyszeres doboz feliratozása három nyelven történik, míg nálunk csupán egy nyelven” - mondta az árkosi konferencia megnyitóján Tamás Sándor megyei tanácselnök. (közlemény)
Transindex
2011. október 25.
Szász Jenő külhoni választókereteket szeretne a magyarországi választáskor
A pénteken lezajlott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot követő munkaebéden Szász Jenő kisebb vitát okozott az új magyar választási törvény kapcsán vázolt felvetéseivel. A Magyar Polgári Párt elnöke szerint az új magyarországi választási törvény lehetővé kellene tegye hogy, - román mintára - százezer külhoni magyar állampolgár egyéni választókerületet alkotva önálló képviselőt választhasson a magyar parlamentbe.
A munkaebéden az európai polgári kezdeményezésről is szó esett. Született egy elvi megállapodás, amely leszögezi: az autonómia nem jár területi követeléssel, hanem elsősorban azt az európai elvet követi, hogy a döntések ott szülessenek, ahol az adott közösség mindennapjait éli. A dokumentumban ugyanakkor leszögezik, az autonómia nem öncél, hanem eszköz a magyarság kezében, amelyet nem a többség ellen, hanem saját megmaradása és gyarapodása érdekében használhat.
A Lisszaboni Szerződésben előírt lehetőség, a legalább egymillió európai választópolgár által támogatott polgári kezdeményezés kérdésében az autonómiatanács tagjai igyekeztek dűlőre jutni egy közös álláspont érdekében. Végezetül abban maradtak, hogy a KMAT nemsokára külön ülést szentel e tárgykörnek.
A találkozón részt vett a KMAT elnökeként Tőkés László EP-alelnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) alapító elnöke. Délvidékről Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDP) elnöke, Felvidékről Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke, Kárpátaljáról Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Horvátországból Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöke, továbbá a KMAT szakértői is jelen voltak a tanácson. (hírszerk.)
Transindex
A pénteken lezajlott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot követő munkaebéden Szász Jenő kisebb vitát okozott az új magyar választási törvény kapcsán vázolt felvetéseivel. A Magyar Polgári Párt elnöke szerint az új magyarországi választási törvény lehetővé kellene tegye hogy, - román mintára - százezer külhoni magyar állampolgár egyéni választókerületet alkotva önálló képviselőt választhasson a magyar parlamentbe.
A munkaebéden az európai polgári kezdeményezésről is szó esett. Született egy elvi megállapodás, amely leszögezi: az autonómia nem jár területi követeléssel, hanem elsősorban azt az európai elvet követi, hogy a döntések ott szülessenek, ahol az adott közösség mindennapjait éli. A dokumentumban ugyanakkor leszögezik, az autonómia nem öncél, hanem eszköz a magyarság kezében, amelyet nem a többség ellen, hanem saját megmaradása és gyarapodása érdekében használhat.
A Lisszaboni Szerződésben előírt lehetőség, a legalább egymillió európai választópolgár által támogatott polgári kezdeményezés kérdésében az autonómiatanács tagjai igyekeztek dűlőre jutni egy közös álláspont érdekében. Végezetül abban maradtak, hogy a KMAT nemsokára külön ülést szentel e tárgykörnek.
A találkozón részt vett a KMAT elnökeként Tőkés László EP-alelnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) alapító elnöke. Délvidékről Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDP) elnöke, Felvidékről Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke, Kárpátaljáról Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Horvátországból Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöke, továbbá a KMAT szakértői is jelen voltak a tanácson. (hírszerk.)
Transindex
2011. október 26.
Polgári engedetlenségre készülnek – Magyar intézeteket az orvosin!
Az oktatási minisztérium felszólítása ellenére sem történt áttörés a magyar intézetek megalakulása ügyében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Az egyetem szenátusának tegnapi ülése a román vezetőségi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt. A helyzet rendezése érdekében a Bolyai Kezdeményező Bizottság egy sor javaslatot fogalmazott meg, és polgári engedetlenségi akciók szervezését is kilátásba helyezte az egyetemen a törvényesség helyreállítása érdekében.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége tegnapi közleményében emlékeztet: Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás, és négyévnyi, Románia nemzetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után a Babeş–Bolyai Tudományegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését – állapítják meg. A Brassai Attila BKB-elnök és Hantz Péter alelnök által aláírt dokumentum egy sor javaslatot fogalmaz meg.
Arra bátorítják a MOGYE magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket. Javasolják, hogy a magyar oktatók egy küldött kivételével bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Felidézik továbbá: a BKB már 2007 őszén rámutatott, hogy a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Éppen ezért felkérik az RMDSZ-t, érje el, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják.
A szakmai visszaesésből való kitörés érdekében szakmai jellegű segítséget várnak a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől, és arra kérik őket, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Az EMNT vezetőitől pedig azt várják, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a jogsértésekről.
"A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk múlik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mekkora arculatvesztéssel fog járni. Ideje lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történtekből. Ha erre mégsem hajlandóak, a törvényesség helyreállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n" – áll a közleményben.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
Az oktatási minisztérium felszólítása ellenére sem történt áttörés a magyar intézetek megalakulása ügyében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Az egyetem szenátusának tegnapi ülése a román vezetőségi tagok többségének hiánya miatt határozatképtelen volt. A helyzet rendezése érdekében a Bolyai Kezdeményező Bizottság egy sor javaslatot fogalmazott meg, és polgári engedetlenségi akciók szervezését is kilátásba helyezte az egyetemen a törvényesség helyreállítása érdekében.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége tegnapi közleményében emlékeztet: Európa minden, százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás, és négyévnyi, Románia nemzetközi megítélésének súlyosan ártó botránysorozat után a Babeş–Bolyai Tudományegyetem vezetői is kénytelenek voltak beleegyezni a magyar intézetek megalakításába. Mindeközben a MOGYE román nemzetiségű vezetői a hatályos törvények megszegése árán is gáncsolják az erdélyi magyar orvosi oktatás fejlesztését – állapítják meg. A Brassai Attila BKB-elnök és Hantz Péter alelnök által aláírt dokumentum egy sor javaslatot fogalmaz meg.
Arra bátorítják a MOGYE magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket. Javasolják, hogy a magyar oktatók egy küldött kivételével bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. Felidézik továbbá: a BKB már 2007 őszén rámutatott, hogy a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. Éppen ezért felkérik az RMDSZ-t, érje el, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják.
A szakmai visszaesésből való kitörés érdekében szakmai jellegű segítséget várnak a négy magyarországi orvosi egyetemtől, elsősorban a budapesti Semmelweis Egyetemtől, és arra kérik őket, hogy a helyzet rendezéséig függesszenek fel minden hivatalos kapcsolatot a MOGYE jelenlegi román vezetőivel. Az EMNT vezetőitől pedig azt várják, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a jogsértésekről.
"A MOGYE magyar intézetei előbb-utóbb úgyis meg fognak alakulni, az egyetem posztkommunista román vezetői csak egy agonizálási folyamatot próbálnak húzni-halasztani. Csak rajtuk múlik, hogy ez mekkora botránnyal, a román politikai vezetőkre nézve pedig mekkora arculatvesztéssel fog járni. Ideje lenne tanulniuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen történtekből. Ha erre mégsem hajlandóak, a törvényesség helyreállítása érdekében a BKB polgári engedetlenségi akciókat is fog szervezni a MOGYE-n" – áll a közleményben.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma
