„Ha már területeket veszítettünk, akkor jogokat kérünk!”
Közös záróelőadást tartott Tusványoson Orbán Viktor és Tőkés László
Összenő, ami összetartozik – magyar nemzetegyesítés a XXI. század Európájában cím alatt zajlott a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati záróelőadása, amelyen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke vett részt meghívottként. Míg Tőkés László többek között az erdélyi és magyar önazonosságtudatról, Trianon gyógyítási útjáról, a posztkommunizmus nyomasztó időszakáról, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kálváriájáról beszélt, addig Orbán Viktor a nemzet fogalmának reneszánszáról, a nyugati kapitalista rendszer szabályainak megdőléséről, illetve az államnak a gazdaságban betöltendő növekvő szerepéről értekezett. Traian Băsescu államfő ezúttal nem jött el a rendezvényre, de Németh Zsolt moderátor szerint „nem volt olyan hónap az elmúlt évben, hogy Orbán Viktor és a román államelnök ne találkozzon.”
Az egyszerűsített honosítási, illetve visszahonosítási eljárással megszerezhető magyar állampolgárság biztosítása által új időszámítás kezdődött a magyarság életében – jelentette ki Tusnádon a beszélgetést moderáló Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Az állampolgárságot igénylő magyar polgárok olyan politikai közösséghez kívánnak csatlakozni, amely egy adott jövőképet kíván megvalósítani Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágon – fejtette ki.
Véleménye szerint az a tény, hogy Traian Băsescu államfő nem vehetett részt a rendezvényen, nem jelzésértékű a magyar–román párbeszéd alakulását illetően: – Nem volt olyan hónap az elmúlt évben, hogy Orbán Viktor és a román államelnök ne találkozzanak, és nem is lesz olyan a továbbiakban sem. Mint mondta, elkezdődött Traian Băsescu idei őszi magyarországi látogatásának előkészítése is.
Egyensúlyban a magyar külpolitika hagyományos prioritásai
Erdélyi és magyar önazonosságtudatunk teljességében találkozunk a mai napon – emelte ki Tőkés László, aki a nemzetegyesítő erdélyi fejedelmek emlékére, tetteik történelmi példázatára hivatkozva, a mindenkori talpraállás üzenete jegyében köszöntötte a nyári egyetem résztvevőit, vendégeit. 2010-ben Magyarországon a nemzet felszabadításával új, rendszerváltozással egyenértékű parlamenti választásoknak lehettünk tanúi: a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztését szabályozó, illetve a nemzeti összetartozást megfogalmazó törvény Trianon gyógyításának útját indította el, és mindezek lényege, foglalata az új magyar alkotmány. Orbán Viktor miniszterelnök történelmi hagyományaink folytonosságában szorgalmazza a nemzetegyesítés politikáját – fogalmazott Tőkés László.
Kifejtette: a magyar külpolitika három hagyományos prioritása van immár egyensúlyban az új magyar kormány alatt: a nagy léptekkel előrehaladó, határok feletti nemzetegyesítés folyamata mellett a szomszédságpolitika tekintetében is elmondható, hogy soha nem volt ilyen jó Magyarország kapcsolata Romániával, Horvátországgal vagy a többi környező állammal. A magyar uniónak ugyanakkor tovább kell épülnie az Európai Unióban, amelynek keretében Magyarország egy sikeres elnökségi időszakot is maga mögött tudhat – összegezte Tőkés László.
„A posztkommunizmus nyomasztó időszakát éljük”
Romániai magyar viszonylatban az elmúlt két évtizedben stratégiai fontosságú, tartós eredményt nem értünk el, posztkommunista, posztszekurista korszakban leledzünk, még mindig a kommunizmus örökségével viaskodunk – tette hozzá. – Rendszerváltozás helyett hatalomátmentés, európaiság helyett eurokonformizmus, posztkommunista korrupció, illetve harmadik világbeli mélynyomor köszöntött ránk, az átöröklött gazdasági, erkölcsi válság pedig mindannyiunkat nyomaszt – részletezte az EP-alelnök. Felhívta a figyelmet a történelmi igazságtétel folyamatának elsikkadására, a felemás tulajdon- és vagyonrendezésre, az autonómia, valamint az államilag támogatott magyar egyetem hiányára.
Az ország tervezett területi-közigazgatási átszervezése kapcsán Tőkés László úgy értékelte: az európai típusú regionalizáció ürügye alatt, a magyarság etnikai arányainak megváltoztatását eredményező átszervezési terv része annak a megnyilvánulásnak, amelynek keretében a román nacionalizmus, nacionál-kommunizmus időnként „ráront” az állam magyar nemzetiségű polgáraira, amint az a szlovákiai területi-közigazgatási átrendezés esetében is történt. – A román államfő üresen maradt helye azt hirdeti számomra, hogy ebben az ügyben nem alkuszunk – hangsúlyozta Tőkés.
Problémák, amelyekről tárgyalni szükséges
Az időszerű problémák kategóriájában a politikus felhívta a figyelmet arra is, hogy Kolozsváron a debreceni Nagytemplomra emlékeztető, klasszicista stílusban épült, alsóvárosi református – közismert nevén a Kétágú-templom mellett, a műemlék jellegét csorbító állami objektumot, a tanfelügyelőség épületét építik a kulturális és örökségvédelmi miniszter beleegyezésével. Emlékeztetett továbbá arra, hogy a Kirnyik-hegység egy részére vonatkozó, Kelemen Hunor által aláírt régészeti mentesítési bizonylat komoly akadályt hárított el a verespataki aranykitermelés útjából. Véleménye szerint félő, hogy Borbély László környezetvédelmi miniszter kénytelen lesz maga is aláírni a projekt útjában álló engedélyt, amely lehetővé teszi a ciánalapú aranykitermelést, bár az EP elsöprő többséggel kimondta: azt a teljes Európai Unióban be kell tiltani. A kitermelés elindítása esetén a Kárpát-medencei térség országai egyaránt szembesülnek a környezetszennyezés veszélyével – figyelmeztetett. Kimondandó problémának minősítette továbbá a Házsongárdi-temetőben zajló sírrongálások ügyét, a romániai magyar politikai elit opportunista politizálását, a „pán-ortodox”, „pán-román” nemzetállam megvalósítására, „az erdélyi ortodox kolonizációra” irányuló törekvéseket.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alapfokon elutasított bírósági bejegyzése kapcsán Tőkés László a Jurnalul Naţional napilapban megjelent tudósításra hivatkozva elmondta: a bukaresti törvényszék a 2011/19. számú, július 14-i határozatában azzal indokolta döntését, hogy „a párt nem a nemzeti, hanem egy közösség érdekeinek képviseletét tűzi ki céljául”. A magyarok politikai akarata, a magyar nemzeti értékek és érdekek következésképpen nem részei a román nemzeti akaratnak, értékeknek és érdekeknek – értelmezte Tőkés László, hangsúlyozva az érvelés súlyosan megkülönböztető, kizárólagos és antidemokratikus jellegét. – Az a hibánk, vétkünk, hiányosságunk, hogy magyarok vagyunk? Adjuk fel magyarságunkat, hogy itthon lehessünk a hazában? – vetette fel a kérdést Tőkés László. – Ha Románia stratégiai partnere tudott lenni Magyarországnak, ugyanabban az európai néppártban található mindkét ország kormánypártja, s Traian Băsescu államfő az, aki a legmesszebb elment a magyar–román párbeszéd terén, akkor azt kérjük a román féltől: üljünk tárgyalóasztalhoz, mint nemzet a nemzettel, ne úgy, mint többség a kisebbséggel – fogalmazta meg felhívását a politikus.
Amint a Tismăneanu-jelentés megköveti a kommunizmus bűneiért a rezsim áldozatait, joggal kérhetik, hogy a mindenkori román államhatalom kövesse meg a magyarságot a poszttrianoni és posztkommunista időszakban elszenvedett sérelmekért: – Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk ezen a területen, beleértve az autonómia minden formáját, a Partiumban, Székelyföldön és Erdély többi térségeiben – hangsúlyozta Tőkés László.
Internacionalista kormány távozott, nemzeti érkezett
Olyan szilárd pontnak nevezte Orbán Viktor, magyar miniszterelnök a tusnádfürdői rendezvényt, amely már az év elején bekerül a naptárba, s ahol megbízható találkozásokra nyílik alkalom, illetve megbízható találkozóhelyek alakulnak ki. Orbán kijelentette: tavaly internacionalista kormány távozott Budapestről, s nemzeti érkezett. Mondanivalójának kiindulópontját az elmúlt 100 év rövid vázolásával kezdte, a múlt század során a magyar nemzetet ért hatásokat és történéseket értékelve.
– Az első világháború után természetellenes állapot jött létre, semmi sem alakult úgy, ahogy szerettük volna. A második világégés után megszállás, illetve politikai és gazdasági diktatúra következett, szétverték a nemzetgazdaságot. 1990 után a globális piacok kora következett. Kérdés, hogy az új világban megváltozik-e a nemzet szerepe, eljön-e a nemzet ideje – fogalmazta meg a kérdést Orbán Viktor.
A politikus kifejtette: nem túlzás azt állítani, hogy egy teljesen új világ következik, amelyben alapvetően megváltoztak a szabályok, s amelynek kihívásaira más válaszokat kell adni. Megismételte a tavalyi rendezvényen már előadott gondolatát, amely szerint a kapitalista gazdasági berendezkedés válságával összefüggő korszakváltás következik be a nyugati világban.
– Tavaly már a világgazdasági válság végéről kezdtek beszélni, erre bedől Görögország, bajban van Olaszország és Spanyolország, s következhet akár Belgium is. A kontinens pereme más fejlődési pályára állt. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban az államadósság felső határát felemelő törvényről folyik a vita, Afrikában forradalmak zajlottak, Japánban atomkatasztrófa következett be. Magyarország is a zátonyhoz közeledett, most ettől egyre távolabb vagyunk – jegyezte meg a miniszterelnök.
„Véget ért a nyugati fogyasztói társadalom”
Feltette a kérdést: mi az, ami véget ér, hogyan nézett ki a letűnt világ. Helyzetértelmezése szerint a korszakváltás az „előző világ összeomlásával indul”. Szerinte utóbbit elsősorban az eladósodás okozta, ugyanis fedezet nélküli kölcsönöket adtak és vettek fel, illetve úgy vélekedtek, hogy megkérdőjelezhetetlen a folyamatos fejlődés, a fogyasztás pedig bármeddig fokozható.
– Véget ért a nyugati fogyasztói és jóléti társadalom, kiégett azoknak a fáklyája, akiket eddig követtünk. Az új szemlélet szerint kétszer mérünk, s egyszer vágunk. A mértéktartáson van a hangsúly, a biztos kéz politikáját kell érvényesíteni. Az új korszakban jelentősen megnő az állam szerepe a gazdaságban. De ez csak úgy lehetséges, ha a közösség, pontosabban egy erős, öntudatos nemzet áll az állam háta mögött, amelyet egyébként az állam a munkájával szolgál. Magyarország megadta a helyes választ erre, ugyanis 2010-ben soha nem látott többség jött létre, a kétharmados forradalomnak köszönhetően új alkotmány született, új gazdasági építkezés indult el, s ezek alapvetően hozzájárultak a nemzeti erősödéshez – fogalmazott Orbán.
Úgy vélekedett, korábban nem volt ennyire elszánt és cselekvőképes: „a magyarok harcolni akarnak a munkanélküliséggel, kilátástalansággal”. Orbán Viktor szerint eddig a közép-európai országok a nyugati országokat követték, most viszont megfordult a helyzet. Kilátásba helyezte, hogy a készülő új angol médiaszabályozás „kísértetiesen hasonlít majd a magyarra”.
– Utánunk más országokban is bank- és válságadót vezettek be, gyökeresen átalakították a nyugdíjrendszert. Úttörő szerepe jut Közép-Európának. A nagy testű országok összedőlésének szele veszélybe sodorhatja Magyarországot – mondta, majd Széchenyit parafrazálva hozzátette: a cél az, hogy az ország a saját tengelye körül forogjon.
Elmondta: felemelkedés tapasztalható Közép-Európában, s ezáltal a súlypont erre a térségre tevődik át. A Balti-tengertől az Adriáig soha nem látott növekedési sáv alakult ki. Politikai szempontból pedig „létrejött a nemzeti alapon nyugvó demokraták összefogása” az egész térségben. – Tőkés elnök úr említést tett néhány problémás kérdésről, de ha az internacionalisták gyakorolnák a hatalmat Romániában, akkor teljesen más nagyságrendű gondokkal küszködnénk – fogalmazott.
Egy más témára térve Orbán elmondta: egyeseknek furcsának tűnt, hogy az EU soros magyar elnöksége folyamán harcoltak azért, hogy Románia és Bulgária mihamarabb csatlakozzon a Schengen-övezethez. Jelezte, hogy ezt kettős megfontolásból tették: egyrészt szolidaritás, másrészt pedig önérdek, ugyanis a csatlakozást követően nagyon sok új átkelő pont nyílik meg Magyarország és Románia között, amely hozzájárul a még szabadabb utazáshoz, kapcsolattartáshoz, s ezáltal erősíteni fogja az erdélyi magyar közösséget. Úgy ítélte meg, szükségszerűség a nemzet megerősödése, s az elkövetkező időszakban a nemzet reneszánszának leszünk tanúi.
„A Sapientia a saját gyerekünk, ha kér, adunk”
A hallgatóság egyik tagjának a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) finanszírozásával kapcsolatos kérdésére válaszolva a magyar miniszterelnök elmondta: amennyiben a romániai magyar felsőfokú oktatási intézmény illetékesei megmondják a magyar kormánynak, mit várnak el, mit tegyen a budapesti kormány, „mi azt megtesszük”. A Sapientia a saját gyerekünk, ha sír, halljuk, ha kér, adunk – összegezte mondanivalóját Orbán Viktor. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre a felsőoktatás témakörében, megemlítette, hogy szerinte a magyar nyelvű orvosképzés szempontjából kulcsfontosságú. Bejelentette: ősszel fogadják el azt a jogszabályt, amelynek során a határon túli magyar közösségeknek lesz politikai képviselete a budapesti Országgyűlésben.
Az erdélyi magyar összefogással kapcsolatos hallgatósági kérdésre azt válaszolta: az összes határon túli területen a közösségek képesek egységesek lenni, de vannak olyan helyek, ahol egyesek „nem érzik magukat jól az egységben, ugyanis nem tudnak élni a súlyukkal arányos befolyással”. – Nem szervezeti formákat támogatunk, hanem azokat, akik a végén a közös, egységes fellépések irányába viszik el a dolgokat – mondta Orbán.
Szintén az erdélyi magyar politizálást taglaló kérdésekre válaszolva Tőkés László élesen támadta az RMDSZ-t és Markó Béla volt szövetségi elnököt, a szervezet jelenlegi vezetőjét pedig két ízben is átkeresztelte Markó Hunorra. Előbb viszont elmondta, hogy szerinte „nagy baj van, ha az egység összeütközik a demokráciával”.
– Totalitárius egységet akarnak ránk kényszeríteni. Jobban szót értenek a román pártok vezetőivel és képviselőivel, mint saját atyafijaikkal. Markó Béla meg azt mondta, hogy az állampolgárság és a szavazati jog biztosításával a magyar kormány célja Erdély kiürítése. Hallják, hogy mivel vádolják magukat – fordult Orbán Viktorhoz és Németh Zsolthoz. – S még azt is mondta, hogy ne avatkozzanak bele ügyeinkbe. Olyan ez, mint amikor a kommunizmus alatt ugyanezt mondták. Mi is hozzászólhatunk ahhoz, ami Magyarországon történik, leváltjuk Orbán Viktort, ha nem végzi jól a dolgát – humorizált Tőkés, majd hozzátette: Budapest nem beleszól az ügyekbe, hanem együttműködik az erdélyi magyarokkal. – Plurális egységre törekszünk. Létrehoztuk az egység megteremtésére hivatott struktúrákat, ilyen volt az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is. Az RMDSZ kihátrált ebből. Nem lehet úgy egységre törekedni, hogy kifogásoljuk az új politikai párt bejegyzési kérelmét alátámasztó aláírások hitelességét, miközben a román hatóságok ezt nem teszik meg – fakadt ki Tőkés László.
ZAY ÉVA, KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Az autonómiához különböző utak vezetnek
A Kárpát-medencei magyarság körében ma már nem kérdés, hogy szükség van-e a közösségi autonómiára, legfeljebb arról folyik még a vita, hogy e cél eléréséhez melyik út bizonyul járhatónak, s hogy a különböző országokban milyen feltételek vannak az autonómiaformák megvalósítására – ez a fő gondolat kerekedett ki a tusványosi program péntek délelőtti fő panelbeszélgetésének előadásaiból.
Az autonómia változó feltételei – nemzetpolitikai kerekasztal címet viselő program keretében Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a többségi társadalom szándékára helyezte a hangsúlyt. „Az autonómia vonatkozásában csak úgy tudunk előrehaladni, ha a többségi politikában döntéshozatali erővel bíró partnert tudunk szerezni. Úgy tudunk előrelépni, ha a többséggel meg tudjuk értetni, hogy ez nem destabilizálja az országot” – mondta. Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke arról beszélt, hogy a szlovák politikai erők magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetőségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetőség a partnerség kialakítására. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei szlovákiai népszámlálás ősszel ismertté váló adatai a szlovákiai magyarok számának csökkenését mutatják majd, és az adatok a következő népszámlálásig befolyásolják a közösség lehetőségeit is. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke az Ukrajnában 2012-ben esedékes népszámlálásról szólva fontosnak nevezte, hogy minél többen vállalják magyar nemzetiségüket, hiszen csak így őrizhető meg a kárpátaljai magyarok közössége. Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletét hangsúlyozta. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kifejtette: Erdélyben az autonómia megteremtése elsősorban eszköz arra, hogy az ottani emberek szabadon, biztonságban élhessenek szülőföldjükön, megtartva identitásukat. Szerinte a Kárpát-medencében az önrendelkezést a XXI. században apró munkával, fokozatos építkezéssel lehet elérni. A magyarság számára fontos döntésekhez partnereket kell találni – mondta. „Szükségünk van Budapest támogatására” – mondta, megállapítva, hogy Brüsszelben az autonómia témájának napirendre kerülése a magyar jelenlétnek köszönhető. Hozzáfűzte azonban: a magyarság nem ámíthatja magát azzal, hogy Brüsszel majd megoldja a hely-zetét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke kifejtette: az autonómiához vezető út kérdésében erős alapra épülő nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”. Toró ugyanakkor kételyének adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy meg lehet-e tisztítani ezt a kérdést a pártpolitikai szempontoktól. Úgy vélte: a parlamentben és a kormányban helyet foglaló RMDSZ részéről nem született egyetlen olyan törvénytervezet sem, amely bírta volna az összes romániai magyar szervezet, csoportosulás teljes egyetértését. Az EMNT ügyvezető elnöke szerint tehát először a romániai magyarságon belül kell elérni az egyetértést ebben a kérdésben, anélkül ugyanis sem Budapesten, sem Bukarestben nem tudnak megoldást találni. Toró úgy látja, hogy a Bukarestben zajló „kamarillapolitika” nem vezethet eredményre a magyarság önrendelkezését érintő stratégiai kérdésekben. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: a Kárpát-medencében ma már nem vitakérdés az, hogy szükség van-e autonómiára, s hogy milyen autonómia-formákat kell megvalósítani az adott területeken élő magyarság sajátos helyzetének figyelembevételével. Szerinte a vita középpontjában ma az áll: hogyan lehet az elgondolt célokat megvalósítani. Az államtitkár szerint az autonómia ügye nem pusztán jogi kérdés, az felöleli a magyar kisebbség életének minden vonatkozását. Az autonómia a magyarsághoz való viszony alapkérdése – fogalmazott Németh Zsolt, utalva arra, hogy a szomszédos országokban a többségi nemzetek számára „nem vált tömegigénnyé” ez a magyarok számára evidenciává vált ügy. Szlovákiában például az autonómia valósággal „hiszterizált” téma – tette hozzá. Népújság (Marosvásárhely)

A román kormány botrányosan gáncsolja a Sapientiát. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet számtalan hátrány éri a végleges akkreditáció késleltetése miatt
Szomorú születésnapot ünnepel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem: pontosan egy évvel ezelőtt, a Tusványosi Szabadegyetemen jelentette be ünnepélyesen dr. Dávid László rektor, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (RFMÜ) elfogadta az intézmény akkreditációját. Ettől a pillanattól a végleges akkreditáció ügye a politikum térfelén pattogott, és egy év alatt emiatt nem történt semmi.
Nagy kérdés, hogy a kormányon lévő, és a magát minden erdélyi magyar érdeket képviselő szervezetnek nevező RMDSZ képviselői, miért nem tudták megsürgetni a folyamatot, ami Romániában más magánegyetemek esetében átlagosan négy hónapos procedúra. Egyebek mellett, a késlekedés okairól és annak az egyetem számára káros következményeiről a felsőoktatási intézmény vezetőjével, Dávid Lászlóval beszélgettünk.
– Az akkreditáció szakmai folyamata már tavaly júniusban lezárult. Ez röviden azt jelenti, hogy az RFMÜ bizottsága meglátogatta egyetemünket, elvégezte az ilyenkor szokásos felméréseket, megadta a jóváhagyását és javasolta a Sapientia intézményes akkreditációját. Ezután a bizottság a javaslatot átküldte a román kormánynak, pontosabban az oktatásügyi minisztériumnak. A szaktárcának az lett volna a feladata, hogy kidolgozzon egy olyan törvénytervezetet, amelyben javasolja az akkreditált Sapientia magánegyetem létrehozását. Múlt év októberéig minden esetleges, de főként az intézményünk vagyoni helyzetére vonatkozó kérdést tisztáztunk a minisztériummal, és azóta ketyeg az óra. Négy hónapi várakozás után Lányi professzor úrral közösen felkerestük a minisztert, aki adminisztrációs okokkal magyarázta a törvénytervezet elkészítésének csúszását. A dokumentáció végül márciusra készült el, azóta a kormány jóváhagyására várunk. A tervezetre előzőleg áldását kell adja többek között a pénzügyi és a munkaügyi minisztérium is, és bár ezek formális dolgok, a kormányhoz még nem jutott el a beadvány.
– A beiktatás késlekedése mögött lát-e szándékosságot, vagy tényleg ilyen lassan őrölnek a bürokrácia malmai?
– Tudomásunk szerint mostanáig egyetlen egyetem esetében sem húzódott el ilyen hosszasan az akkreditációs folyamat. A gyakorlatban az eljárás általában négy hónapig tart, amely időintervallumba a parlamenti jóváhagyás is belefér. A kormány beleegyezéséhez a – parlamenti szavazással ellentétben – nincs szükség politikai egyeztetésekre, hiszen az egész procedúra egy egyszerű adminisztratív dolog. A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében is, nem a kormány jóváhagyása miatt késett négy esztendeig az akkreditáció, hanem a két ház szakbizottságainak lassú munkájáért. Sokszor megtörtént, hogy a bizottságokban nem volt meg a megfelelő kvórum, és a nagyváradi kollégák teljesen feleslegesen utaztak Bukarestbe. Mi még ettől is messze állunk, hiszen ahhoz, hogy a bizottságok elé kerülhessen ügyünk, már rég meg kellett volna kapnunk a kormány jóváhagyását. Éppen ezért legnagyobb fájdalmunk az, hogy az RFMÜ nagyon jó minősítése – amely sokat nyomhatna a latban a parlamenti viták során –, az időhúzás miatt egyre veszít súlyából, jelentőségéből és lassan a homályba vész.
– Sokan azt hihetik, hogy a végleges akkreditáció kérdése csak formális ügy, hiszen az egyetem működik, a diákok végeznek. Mégis: milyen hátrányai származnak az intézménynek a huzavona miatt?
– A többszörösen megreformált tanügyi törvény és az átszervezések értelmében a romániai egyetemeket rangsorolják. Ebben a versenyben, mert nyugodtan annak nevezhetjük, nem akkreditált egyetem nem indulhat. Ha megkaptuk volna a végleges működési engedélyt, akkor a három kategóriából már megcélozhatnánk a középsőt, vagyis azt, amelyik az oktatással és tudományos kutatással foglalkozó egyetemek szintjét jelenti. Így viszont kénytelenek leszünk a legalsó szintről kezdeni a vetélkedést, ami számos hátránnyal jár. A kutatási elismeréssel bíró intézmények jobb esélyekkel pályázhatnak, tanáraik előmenetelében és megítélésében nagyobb elismerésben részesülnek. Közérthetőbben fogalmazva: egy campust nagyon könnyen visszaminősíthetnek alapképzést nyújtó intézménnyé, például főiskolává, az igazi egyetemek pedig oktatással és kutatással is foglalkozhatnak. Ebben rejlik a huszonkettes csapdája: nem indíthatunk mesterképzést és doktori iskolát, amíg nincs meg az akkreditáció, de a jó minősítés előfeltétele éppen a maszterátus és a doktori képzés létezése volna.
– A rangsoroláson és az egyéb adminisztratív kényelmetlenségek mellett milyen további hátrányok érik a Sapientiát?
– Egyik legnagyobb gondunk az, hogy a diákjaink nem nálunk államvizsgázhatnak. Az imént vázolt okok miatt mesterképzésüket is más egyetemeken kell elvégezzék. Mi annak idején teljes értékű egyetemi képzést építettünk ki. A Sapientia induláskor Romániában még nem volt kétszintű a posztliceális oktatás, és ezért négy, illetve ötéves képzéseket hirdettünk meg, amelyekre megkaptuk a hivatalos engedélyeket. Magyarán: minden feltételt teljesítettünk a mesterképző szint teljesítéséhez és működtetéséhez. Nemcsak azért vállaltuk a kétszintes oktatást, mert az kötelező volt, hanem azért is, mert bíztunk benne, hogy belátható időn belül megkapjuk az akkreditációt, és akkor ez a struktúra nem vet vissza bennünket. Az eddig felsoroltakon kívül jelentős hátrányt jelent a diákösztöndíjak elérhetetlensége. Az Erasmus, illetve Socrates ösztöndíjak csak az akkreditált egyetemek diákjainak lehívhatóak Romániában. E hátrányok összessége rendkívül kellemetlenül érinti egyetemünket.
– Felelevenítené a végleges akkreditációs folyamat főbb stációit?
– A beadványt tavaly télen nyújtottuk be, a bizottság márciusban, áprilisban és májusban több ízben is vizsgálódott intézményünknél. Az RFMÜ végleges döntése éppen a múlt évi Tusványos idejére esett, amit ott Markó Bélával és Tőkés Lászlóval közösen, nyilvánosan és nagy örömmel be is jelentettünk. Keserűen mondom, hogy a döntés egyéves évfordulójára készülünk. Mindenki arra számított, hogy az idén már nem idegenben kell államvizsgázzanak a diákjaink. Sajnos nem így történt.
– A magyarországi szociálliberális kormányzatok köztudottan megnyirbálták a Sapientia költségvetését. Mi a helyzet most az egyetem finanszírozásával? Kaptak-e valamilyen visszamenőleges póttámogatást a jelenlegi anyaországi kormányzattól?
– Visszamenőleg semmilyen kiegészítő támogatást nem kaptunk. Viszont az új kormány visszaállította az eredeti anyagi segítség hátterének volumenét, vagyis az évi kétmilliárd forintot. Az infláció miatt ez az összeg nyilván kevesebbet ér, mint az egyetem indulásakor. A gesztus viszont jelzésértékű: figyelnek ránk, és megbecsülik a munkánkat. A támogatás a Sapientia Alapítványhoz érkezik, és ebből részesedik a PKE is, egy régi egyezségünk alapján a következő arányban: a mi egyetemeink közül a kolozsvári 10, a marosvásárhelyi 30, a csíkszeredai 30, míg a nagyváradi PKE 30 százalékban. Ami újdonság: a törzskeret mellé eszközvásárlásra is kaptunk engedélyt, amivel részben ki tudjuk egészíteni azokat a hiányosságainkat, amikre az elmúlt években nem voltak anyagi lehetőségeink. Ilyen háttérrel lehetőségünk nyílik bizonyos kötelező fejlesztések elvégzésére vagy legalábbis azok elkezdésére. Ilyen a kolozsvári új kari épület, a marosvásárhelyi diákbentlakás, és a csíkszeredai épületünk felújítása, szigetelése. Kolozsváron a Tordai-úton szeretnénk építkezni, aminek költségeibe a korábban erre kiszemelt ingatlanunk árát szeretnénk beforgatni. A gazdasági válság folytán kialakult alacsony telekárak miatt vártunk az eladással, de úgy tűnik, végre találtunk egy komoly vevőt, és hamarosan nekifoghatunk az alapozásnak a Tordai-úton.
– Amennyiben meglesz a végleges akkreditáció, számíthat-e a Sapientia valamilyen romániai állami támogatásra?
– Személyesen jogos elvárásnak tekintem a román állam hozzájárulását. Az új tanügyi törvény értelmében az állam támogathatja a magánegyetemeket, és nagy valószínűséggel ezt a minőséghez fogja kötni. Az idei katasztrofális érettségi után persze lehet általánosan vitatkozni az oktatás minőségéről, de ilyen szempontból talán még a javunkra is válhatnak azok a kritikák, amelyek szerint a Sapientia egy nehéz, más intézményekhez képet túl igényes egyetem. Ha ez az igényesség a megfelelő módon kerül be a köztudatba, azt hiszem, joggal reménykedhetünk a román állam támogatásában.
– Ha már az érettségit említette, milyen befolyással lesznek ezek az eredmények az idei Sapientiás felvételikre, és milyen az egyetem PR-ja?
– Évek óta figyelemmel kísérem az érettségizők eredményeit, és az a szomorú tapasztalatom, hogy a hozzánk bejutó végzősök jó része felkészületlensége miatt kiesik az első éven. Általában: aki abszolválja a második évet, el is végzi az egyetemet. A rossz érettségi átlag fő okát a szaklíceumok rossz teljesítményében látom. A kollégákkal konzultálva kiderült, a hozzánk szaklíceumkból jelentkezők aránya harminc százalék alá esik. Közülük tehát – nagyobb elvárásaink miatt – eddig is kevesen választották a Sapientiát. Egy marosvásárhelyi példát említenék: ott az egyik szaklíceumban távközlési osztály működik, és mivel mi is indítottunk hasonló szakot, azt hittem, az egész tagozat nálunk fog jelentkezni. Ezzel szemben mindössze két tanuló iratkozott be hozzánk. Ezek az elmúlt években kialakult beiratkozási tapasztalataink. Idénről még nincsenek és nem is lehetnek adataink, de valószínűleg nem lesznek nagy eltérések a korábbi esztendőkhöz képest. Nem hinném, hogy a jelentkezők megoszlása az egyetem hibás PR-tevékenységének köszönhető, hiszen a legjobb PR az, hogy a nálunk végzettek szakmailag miként érvényesülnek a továbbiakban. Az önreklámozásnak vannak árnyoldalai is, és messzemenően el szeretnénk kerülni annak a látszatát, hogy lasszóval akarjuk a diákokat idefogni. Mindezek ellenére az idén, a szabad kezet kapott ifjú kollégáink által összeállított reklámfüzetünket az erdélyi középiskolák zömében a legjobbnak minősítették. A fiatalok nagy része manapság a világhálóról tájékozódik, ezért PR-tevékenységünket igyekszünk a folyamatosan frissülő honlapunkon súlypontozni, ahol a sikereinket is próbáljuk minél szélesebb körben nyilvánosságra hozni: a tantárgyversenyeken való sikeres részvételünket, fiatal tanáraink sikeres pályázatait, az új értelmiségi generáció felnevelésében vállalt szerepünket. Kevés más egyetem büszkélkedhet azzal, hogy az oktatással párhuzamosan a fiatal tanárait is képezi, akik az idősebb, sorra nyugdíjba vonuló generáció tagjait pótolják.
– Lesz-e az idén tandíjemelés, indulnak-e új szakok a Sapientián?
– Nem lesznek új szakok, minden beiskolázási feltétel a tavalyihoz hasonló, így a tandíjak összege sem változik. Közvetlen célunk egyértelmű: az idén beiratkozóknak és a már bentlévő hallgatóinknak is mesterképzési lehetőséget fogunk biztosítani. Legközelebbi beszélgetésünk alkalmából valószínűleg már arról fogok beszámolni, hogy milyen mesterképzőket indítunk.
– Visszakanyarodva beszélgetésünk elejéhez: milyen konkrét ígéretek és dátumok hangzottak el a végleges akkreditáció ügyében?
– A tanügyminisztérium elvégezte a feladatát, érdemi nyilatkozatokat két esetben hallottunk az érdekképviseletet is ellátó RMDSZ részéről. Markó Béla miniszterelnök-helyettes egy kolozsvári iskolai ünnepségen a kormány döntéshozatalának dátumaként az őszi, vagyis a 2011-es szeptemberi ülésszakot jelölte meg. Kelemen Hunor szövetségi elnök pedig egy marosvásárhelyi értelmiségi találkozón a tervezet jóváhagyását 2012 tavaszára jósolta. Az évzáró ünnepségünkön is elmondtam: nagy áldozatot jelentett számunkra ez az elvesztegetett év, és semmiképpen nem szeretnénk még egyet így, végleges akkreditáció nélkül átélni.
Jakab Lőrinc. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Felcsúttól Tusványosig
Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődés mellett zajlott Tusványoson Orbán Viktor és Tőkés László közös fellépése. Akik azonban ott voltak a szombati eseményen, nem csalódtak várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is „kitett magáért”.
Aki a tusványosi táborban járt a diáktábor „fénypontjának” tekintett magyar miniszterelnöki fellépés előestéjén is, végigcsápolva a péntek esti Edda-koncertet, kifejezetten üresnek találhatta másnap délelőtt a tusnádfürdői Univers kemping nagyszínpadát.
Orbán Viktor és Tőkés László európai parlamenti képviselő közös fellépésére ugyanis ezúttal negyedannyian sem voltak kíváncsiak, mint Pataky Attilára és legendás együttesére. Az elmúlt éveknél alacsonyabb érdeklődést alighanem Traian Băsescu távolmaradása is okozhatta: idén a román államfőt a 22. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor szervezői nem hívták meg a magyar kormányfőnek „tercelni”.
A Németh Zsolt államtitkár által moderált tusványosi fórumon Tőkés László és Orbán Viktor vett részt. Traian Băsescu széke üresen maradt
Példás büntetés a „hazaárulóknak” Akik azonban ott voltak a Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár által moderált szombat délelőtti eseményen, nem csalódtak a várakozásaikban: Orbán és Tőkés ezúttal is kitettek magukért. Kijutott a jóból az „erdélyi magyarságot eláruló” RMDSZ-nek és a hazaárulóknak, határokon innen és túl – akiknek Tőkés példás büntetést, elszámoltatást ígért –, de kijutott a Magyarország és a világ levegőjét fertőző „internacionalistáknak” is, a földkerekség új korszakának eljövetelét kozmikus képekben vizionáló Orbán révén.
A magyar miniszterelnök hosszan ecsetelte a tábor zárónapján „az erős állam és a mögötte álló erős nemzet” közötti összefüggéseket. Orbán Viktor előadásában kifejtette: az egész világ egy új korszak határán áll, korábban erősnek gondolt államokból gyengék, a korábban gyengének hitt országokból pedig erősek lettek.
„Ez a korszakváltás az előző korszak összeomlásával fog megtörténni. A nyugati világban ugyanis az államadósság olyan mértékűvé válik, hogy a tartozásokat már nem lehet visszafizetni. A most véget érő korszakban sokan azt hitték, hogy a gazdasági növekedés és a fogyasztás korlátlan mértékben fokozható, a piaci verseny átalakult fogyasztási versennyé, de a vagyonok és az erőforrások nem nőttek ezzel arányosan” – fogalmazott a magyar kormányfő.
Kozmopolita jólét helyett nemzetépítő munka
Orbán Viktor szerint az újonnan felépülő új korszakban az államnak merőben új szerepe lesz a gazdaságban, amelyet az államnak kell újjászervezni, megteremtve a „munkaalapú társadalmi rendszert” a „pazarló, fedezet nélküli fogyasztást gerjesztő jóléti állam” helyett. „Sikeres államot azonban csak akkor lehet felépíteni, ha erős nemzet áll mögötte” – ismételte meg tézisét a magyar kormányfő, majd – átvéve a román kormánypárti retorikát – azt kezdte ecsetelni, hogyan figyeli irigykedve Európa az átütő magyar sikereket.
„Magyarország minden más európai országot megelőzve adta meg a helyes választ e korszakváltásra - szögezte le Orbán Viktor, aki szerint az utóbbi időszak főbb budapesti döntéseinek helyességét az európai országok kezdik sorra felismerni és leutánozni. A magyar kormányfő példaként említette a bankadó és a válságadó bevezetését, a nyugdíjalap államosítását, illetve a médiatörvényt – ez utóbbit egyébként szerinte London mintaként alkalmazza majd az új nagy-britanniai sajtószabályozás kidolgozásakor.
Orbán a budapesti sikerek közé sorolta a kettős állampolgárság megadását, az új alkotmány és az új közteherviselési rendszer kidolgozását, az államadósság csökkentését és a demográfiai hanyatlás megállítását célzó erőfeszítéseket. Idézte az idei tábor mottóját, amely szerint “összenő, ami összetartozik”, és úgy vélte, hogy éppen az említett korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet “összenövése”.
Vélhetőleg ezt az “összenövést” volt hivatott szimbolizálni az Orbán Viktor szülőfaluja, a Fejér megyei Felcsút község népes és zajos delegációjának jelenléte is a székelyföldi Tusnádon zajló táborban...
Tőkés: területért jogokat!
A magyar kormánypártnak, a Fidesznek a határon túli magyar politikai alakulatokkal való kapcsolatainak kérdéskörét Orbán alig érintette, csupán a hallgatóságtól érkező kérdésekre adott válaszaiban tért ki erre, igen óvatosan fogalmazva. „Az egység felé az elkülönülés utáni együttműködés rendszere is elvezethet” – vélekedett egy azt firtató kérdésre válaszolva, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek közül melyikkel van jóban a magyar kormány.
Tőkés László azonban nem óvatoskodott: az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a tőle megszokottnál is lendületesebben sorolta az RMDSZ-szel szembeni vádjait. Mint fogalmazott, az RMDSZ „totalitárius egységet“ akar rákényszeríteni az erdélyi magyarságra, és – felidézve a kilencvenes évek közepének politikai eseményeit és retorikáját – azt hányta a „neptunista RMDSZ-vezetők” szemére, hogy „jobban szót ért a román pártokkal, mint saját magyar atyafiaival”.
Tőkés úgy vélte, hogy az elmúlt két évtizedben kevés maradandó eredmény született Romániában. „Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincs” – hangoztatta az egykori püspök, aki úgy vélte: Romániában máig nem zárult le a posztkommunista korszak, amiért szerinte szintén az RMDSZ hibáztatható.
Ami a többségi románsághoz való viszonyt illeti, Tőkés arról beszélt, hogy a románoknak bocsánatot kellene kérniük a magyaroktól a Trianon óta elszenvedett sérelmek miatt, és a romániai magyaroknak úgy kell leülniük tárgyalni a románokkal, „mint nemzet a nemzettel”, nem mint kisebbség a többséggel. Ezt a tézisét megtoldotta a románoknak szóló, követelő hangnemben előadott ajánlatával: „Ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe. Területért – jogokat! Területért – jogokat!” – nyomatékosította a volt püspök.
Különböző utakon az autonómiához
A szombati „Orbán-koncertet” megelőző napon, pénteken Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tusványosi jelenléte és fellépése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a politika iránt érdeklődő táborlakók körében. Kelemen a határon túli magyar vezetők részvételével megtartott nemzetpolitikai kerekasztalon vett részt, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai vezetők társaságában. Az RMDSZ elnöke elsősorban az erdélyi magyar közösség azon igényéről beszélt, hogy „itthon, magyarként, szabadon és biztonságban” akar élni.
„Ehhez az elmúlt húsz év megteremtette az alapvető feltételeket, az autonómia eléréséhez pedig meg kell vizsgálni, melyik a járható út” – hangsúlyozta Kelemen, aki az előtte felszólaló Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének mondandójához csatlakozott, miszerint „az autonómiát napi munkával, következetességgel lehet elérni”.
A konfrontáció politikáját tartotta az előtte felszólalókkal szemben szükségesnek Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, valamint Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Berényi arról beszélt, hogy a szlovák politikai erők magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetőségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetőség a partnerség kialakítására.
Kovács szintén a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletének szükségességéről beszélt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kifejtette: az autonómiához vezető út kérdésében erős alapra épülő nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”.
Nacionalista uszításra alkalmas árut koboztak el Csibi Barnától
Illegálisnak minősített árpád-sávos zászlókat és irredenta propaganda-anyagokat koboztak el a román hatóságok Tusványoson Csibi Barnától. Az Avram Iancu jelképes felakasztásával elhíresült csíkszeredai fiatalember közvetlenül az Orbán Viktor és Tőkés László beszédének is helyet adó nagyszínpad mellett állította fel standját.
A Székelyföld nem Románia! feliratú, valamint a Romániát Erdély nélkül ábrázoló térképpel illusztrált pólók, rovásírásos kiadványok iránt a nyári egyetem első három napján gyér volt az érdeklődés.
A hatóságok képviselői pénteken váratlanul érkeztek a tábor területére, és elkobozták a Csibi által forgalmazott pólókat, a rovásírásos kiadványok egy részét, mert úgy érveltek, ezek nacionalista uszításra alkalmasak. A volt pénzügyőr utóbb arra panaszkodott, hogy 3000 lejes kár érte a hatósági akcióval.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés-párti „turpisságok”: második rész
Újabb „turpisságra” derített fényt az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional közös tényfeltáró akciója az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzési procedúrája kapcsán. Mint arról hétvégi lapszámunkban hírt adtunk, a két lap által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Az Új Magyar Szónak és a Jurnalul Naţionalnak az ankétot lefolytató két újságírójának újabb gyanúja, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak, szintén beigazolódni látszik. Legalábbis erre enged következtetni az a szúrópróba-szerűen végzett ellenőrzés, amelynek során a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezéséről próbáltunk meggyőződni.
A lapunk birtokában levő listák mindegyikén szereplő tíz névből esetlegesen kiválasztott egy-egy név mellett szereplő lakcímekre kiszálló újságírók - egyetlen kivétellel – sehol nem találtak arra utaló jeleket, hogy valaha is az aláíráslistán szereplő címek valamelyikén a lakcím mellett megadott nevű személy lakott volna. Az egyetlen kivételt egy olyan személy képezi, aki valóban lakott a megadott címen, de már több mint egy év tizede elköltözött onnan.
Az első helyszín: a bukaresti 3. kerületi Gologanului utca, 23. szám. Ezen a címen három olyan személy is szerepel, aki „aláírta” az EMNP támogatólistáját. Egy idős, 93 éves férfi nyit ajtót, aki váltig bizonygatja: rajta és megboldogult feleségén kívül senki nem lakott ezen a címen, és életében nem hallott bizonyos Împuşcatu vagy Dinu nevű személyekről, akik ezzel a lakhellyel szerepelnek a „Tőkés-párt” listáján.
Néhány házzal odébb, az 55. szám alatt hasonló a helyzet: senki nem hallott bizonyos Nădbavmic Petréről. Mondanunk sem kell: az illető szintén támogatja „az erdélyi magyar közösség politikai pluralitását”.
És így tovább: a Camil Ressu sugárút R15 számú tömbházának lakói életükben nem hallottak Vancea Adrianról, a Prevederii utcában nem is létezik 15A szám, a 15. szám alatt lakó személy pedig nem ismer semmiféle Săulean Cristiant. Ugyanúgy nem létezik 41. szám a Labirint utcában, úgyhogy Calangiu Mitică aligha lakhatott ott valaha is. Ezzel szemben valóban lakott a Vidin utca 2. szám alatt bizonyos Greu Sorin, legalábbis úgy rémlik a tömbházgondnoknak, de több mint tíz évvel ezelőtt.
Ami még ezek után megválaszolásra váró kérdés marad – hogy az aláíráslistákon szereplő személyek egyáltalán léteznek-e, mégha nem is a megadott címeken laknak –, erre a sajtónak nincsenek meg a szükséges eszközei választ adni. A médiában megjelentek alapján eljárást indítani hivatott rendőrségnek és ügyészségnek azonban – igen.
Silentio stampa és sajtóper az ÚMSZ ellen?
Nem a névválasztás miatt, hanem amiatt utasították el az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését, hogy a politikai alakulat „nem a nemzeti érdek, hanem egy közösség érdekképviseletét tűzi ki célul” – áll a Bukaresti Törvényszéknek a hétvégén a jurnalul.ro honlapon közzétett indoklásában.
A törvényszék a július 14-i tárgyaláson utasította el a bejegyzést. Tőkés László EP-képviselő a hétvégi tusványosi táborban diszkriminatívnak és abszurdnak tartotta az indoklást, ami pedig az aláírások hamisításának gyanúját illeti, úgy fogalmazott: „minden egyes aláírásunk hiteles”. Toró T. Tibort, az EMNP „ideiglenes elnökét” az ÚMSZ arról szerette volna megkérdezni: fellebbeznek-e a törvényszéki határozat ellen, ám Toró röviden eggyit mondott: „a maszolnak nem nyilatkozunk”.
Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse az ÚMSZ főszerkesztőjével közölte: fontolgatják, hogy „hitelrontásért” beperelik a lapot.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

T.u. 23.
A közhelyekkel mindig érdemes csínján bánni. A hasonlatokkal és a metaforákkal ugyanúgy.
Érettségi találkozón vettem részt a napokban. Az emlékek között ide-oda csapongva többen felidézték egykori diákéletüknek azokat a nem éppen kellemes közjátékait, amikor a kozmopolitizmus ártalmasságára vagy éppen a fogalommal jelzett vétkekre hívatkozva húzták le a magaviseleti jegyüket, dobták ki őket az iskolából, vagy egész egyszerűen nem engedték vizsgára állni.
Érettségi találkozón vettem részt a napokban. Az emlékek között ide-oda csapongva többen felidézték egykori diákéletüknek azokat a nem éppen kellemes közjátékait, amikor a kozmopolitizmus ártalmasságára vagy éppen a fogalommal jelzett vétkekre hívatkozva húzták le a magaviseleti jegyüket, dobták ki őket az iskolából, vagy egész egyszerűen nem engedték vizsgára állni. 1989 előtt a kozmopolitizmus rendszerint a következőképpen nyilvánult meg: évjárástól és divattól függően a diák szerzett vagy egy cső- vagy egy trapéznadrágot, sőt ha szerencséje volt, akkor egy nem koptatott, hanem kikopott eredeti farmert.
Úgyszintén kozmopolita hajlandóságot mutatott, ha a tangón és a keringőn kívül valamiféle más, élénkebb tánclépésekkel is próbálkozott, ha a rövidhullámon külföldi rádióadásokat hallgatott, ha véletlenül kicsúszott a száján, hogy azért nem éppen mindent a Szovjetunióban vagy Romániában fedeztek fel. A kozmopolitizmust egyaránt a rothadó kapitalizmus végtermékeként határozták meg, és messziről bűzlött az a szerencsétlen, aki a legkisebb mértékben is hozzádörgölőzött.
Az 1989-es rendszerváltások után Romániában is, Magyarországon is több utcát és teret átneveztek (még nincs vége...), a történelem több korszakát megírták, átírták vagy újraírták, jónéhány politikai személyiséget átértékeltek vagy újra felfedeztek, és ennek megfelelően talapzatokról indultak el szobrok zárt terekbe vagy olvasztókba, illetve újabbak kapaszkodtak fel az emelvényekre.
Több fogalmat átértékeltek, jónéhány lexikont címszavakban átírtak. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára átszerkesztett, 1994-es kiadásából másolom ki a "kozmopolita" egyik meghatározását: "Az egyetemes emberi haladás iránt elkötelezett polgár, főleg értelmiségi". A kozmopolitizmus pedig nem más, mint ennek a személynek a világnézete. Persze, a szótár szerint van ennek egy rosszaló, lekicsinylő (pejoratív) értelmezése is: a kozmopolita olyan személy, akit népéhez, nemzete kultúrájához szorosabb szálak nem fűznek, aki bárhol a világon könnyen alkalmazkodik. A most lezárult tusnádfürdői szabadegyetem egyik magasrangú magyarországi tisztségviselője a korabeli szocialista vádak után most megint mélységesen és mindennemű árnyalatok nélkül elítélte és a nemzet egyik legnagyobb veszélyének tartotta a kozmopolitizmust. Azaz, a Budapesten kiadott szótár meghatározásával behelyettesítve, "az egyetemes emberi haladás iránt elkötelezett polgár, főleg értelmiségi" világnézetét. Vagy azt a magatartást, amellyel bárhol a világon könnyen lehet alkalmazkodni. Miközben a külföldön munkát vállaló magyarok és románok százezrei szeretnének minél jobban és minél sikeresebben alkalmazkodni a befogadó országokhoz. Miközben a közös európai oktatási tér, a kulturális értékek cseréje, a határok fölötti együttműködés, a Duna-stratégia és egész sor uniós dokumentum annak az egyetemes európai fogalomrendszernek és értékrendnek a meghonosítását szorgalmazza, amely képes arra, hogy ne arctalanná, hanem egyenrangúvá tegyen országokat és nemzeteket, mindazokkal az előnyökkel egyetemben, amelyek a kelet-európai polgárok számára származnak mindezekből a törekvésekből. És amelyekhez saját kezdeményezésünkre, önként és dalolva csatlakoztunk.
A közhelyekkel mindig érdemes csínján bánni. A hasonlatokkal és a metaforákkal ugyanúgy. A magyar nemzet egyre gyakrabban emlegetett háromlábú széke, lábanként az anyaországgal, a kárpát-medencei és nyugati magyarsággal meglehetősen jelképszerűnek tűnik mindaddig, amíg el nem gondolkodunk rajta. Például azon, hogy a gazdák és pásztorok - magyarok is, románok is - a háromlábú széket leginkább fejőszékként használják, mert hosszabb ülésre alkalmatlan. Ugyanis nem csupán akkor borul fel, ha egyik lábát elveszíti, hanem a talaj bármilyen egyenletlensége vagy a figyelmetlen ráülés is képes arra, hogy kibillentse egyensúlyából és váratlanul földhöz vágja használóját. Szóval T.u. 23-ban (az egyik előadó szerint az év Tusványostól Tusványosig tart, ezért használom a Tusványos után új időszámítást) is mindent meg lehet hallgatni. De az önálló gondolkodásról azért ne szokjunk le.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Összenő?
Ki-ki eldöntheti magában: hogyan élte és éli meg a magyar nemzethez való tartozását. Furcsa, de magam Ceusescu diktatúrájában éreztem legerősebben, hogy a magyar nemzethez tartozom!
Ki-ki eldöntheti magában: hogyan élte és éli meg a magyar nemzethez való tartozását. Furcsa, de magam Ceusescu diktatúrájában éreztem legerősebben, hogy a magyar nemzethez tartozom! Akkor, amikor állandóan ütöttek bennünket, rombolták falvainkat, bezárták iskoláinkat, magyar nemzetiségű románnak neveztek, az újságban nem volt szabad leírni, hogy Nagyvárad vagy Kolozsvár, csak a román megfelelőjét. Amit sokan elfelejtettek: magyar diákok csak románokkal mehettek kirándulni, különben nem kaptak autóbuszt!
A sok megaláztatásra az én válaszom is az volt, mint a legtöbb erdélyi magyaré: azért sem olvadok be, azért is csak jobban ragaszkodom ahhoz, ami a miénk! S azért sem vándorolok ki, nem hagyom itt szülőföldemet, felmenőim sírját és a gyámolításra szoruló öreg szülőket, azért sem lököm át a határon gyermekeimet, hogy ezzel örömöt szerezzek a hatalomnak, inkább a változásban bízva, százezrekkel tűröm az ütéseket.
Közben többet jártam templomba, hangosabban énekeltem a zsoltárokat, s ahol csak lehetett, kijátszottuk vagy megkerültük a rendelkezéseket, Oradea helyett Ady városát, Kolozsvár helyett kincses várost írtunk. A leadott kérvényen nem kirándulni, hanem „gyógyfüvet gyűjteni” vittük kisiskolás gyermekeinket. Aztán a Túr zugában csak úgy fújtuk velük a szép magyar népdalokat.
Soha nem jutott eszembe, hogy valamilyen papír, netán parlamenti határozat kellene igazolja azt , ami számomra természetes: a magyar nemzet része vagyok, még akkor is, ha Trianon Romániába kényszerített. Mert azt sem kell törvénybe iktatni, hogy a Nap reggel felkel és este lenyugszik! Aki törvényt hoz róla, valami mögöttes célja van, nemde?
A német is német Tanzániában, az angol is angol Nepálban! Ha a tudat mélyén mégis ott lappangott valami, azt Antall József egy rövid mondattal ügyesen megoldotta:„Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke vagyok!”. Tehát az enyém is!
Úgy érzem, össze vagyok nőve a nemzettel, még akkor is, ha minden pereputtyom itt él a közelemben, Szatmárban. Hogy ritkábban megyek az anyaországba, mint a rendszerváltás utáni években, annak egy oka van: taszít az ottani megosztó szellem és kirekesztés, amit az utóbbi években sikerült hozzánk is átplántálni!
Ezért, ha tartalmát el is fogadom, cinikusnak tűnik az Összenő, ami összetartozik felirat a tusványosi fősátoron, akkor, amikor a főszervező, a pesti kormánypárt nem támogatja a legnagyobb befolyással (és szavazati megerősítéssel) rendelkező erdélyi magyar pártot! Világos: úgy kíván egyesíteni bennünket, ha az ő engedelmes nyájába terelődünk. Ami, merjük kimondani, inkább a diktatúrához hasonlít!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Erős álom
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti. Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk, ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti.
Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk (különösen tetszett a zátonyos metafora, a kozmopolitizmus proletkultos megbélyegzése, a Fradi mint államvallás becsempészése a székely szívekbe, és főleg a mélyre hatoló vita az obszcén szavak szerepéről a Fidesz politikájában), ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Ennél is kényesebb helyzetbe kerülhet azonban a kritikus hajlamú sajtós, ha kiderül (mert kiderülhet), hogy a román fél – választási megfontolásból, beidegződései okán – a hétvégi hegyi beszédek miatt idén a látszatbarátságból nyílt ellenségeskedésbe vált át. Ebben az esetben mégoly tartásos észrevételeink könnyen labanckodásnak, nemzetárulásnak minősülhetnek. Amúgy persze hangzottak el érdekes és értékes gondolatok is. De akár velük összefüggésben, szó sem esett például a nyitott társadalom problematikájáról, az uniós tagállamok egyre nagyobb alávetettségéről Brüsszelnek, a magyar kormány(fő) európai elhiteltelenedéséről és elszigetelődéséről, az EP-vel való rendszeres vitákról (apropó, mikor hívják meg Tusványosra Daniel Cohn-Benditet is?), a demokráciáról, a jogállamiságról vagy a szélsőségesség veszélyeiről. Ezek figyelembevétele nélkül ugyanis még a bivalyerős állam sem sokat ér – hát még ha ereje főleg abban nyilvánul meg, mint a hatalmaskodó apáé, hogy ahol éri, elagyabugyálja a gyermekeit!?
Szóval lebegés volt ez a tábor is az elvont tervek habos tetején, ünneprontásként a sikerületlen pártbejegyzéssel. Pedig hát történt egy-két olyan esemény a múlt héten, ami csakugyan alapvető kérdéseket vet fel azt illetően, hogy a világ merre tart, és országaink merre tartanak.
Itt van mindjárt az Európai Bizottság legújabb jelentése Románia igazságszolgáltatásáról. Ugyanúgy, mint az orbáni Magyarország alkotmánya és médiatörvénye esetében, az európai néppárti többség olyan nyilvánvaló jogtalanságokat próbál ebben szőnyeg alá söpörni, amelyek bomlasztólag hatnak társadalmaink alapelveire, értékrendjére.
2010. szeptember 15-e a román demokrácia és parlamentarizmus gyalázatának napja – akkor történt a vérlázító csalás: a képviselőház első két embere mindenki szeme láttára meghamisította a szavazatok számát. A brüsszeli jelentés szóval sem említi az esetet, sem a román igazságszolgáltatás súlyos politikai befolyásoltságát. Márpedig nem lehet jogállam egy ország, ahol ilyen mérvű a korrupció (ennek tükre az idei érettségi vizsga is) – ez nem demokrácia, hanem kleptokrácia. A norvégiai tragédia a (jobboldali) szélsőségesség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Végletesen legyengített demokráciában az „erős hitű”, „küldetéses” harcosok és a messiáskodó vezérek terrorizálhatják a békés, normális polgárokat. És apropó, erős magyar állam: Gyöngyöspatával mi lesz?
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNT: megalapozatlanok az aláírások hitelességét tagadó állítások
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartja két romániai lap hétfőn megjelent állítását, amely szerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését támogató személyek listáján nem csak hamis aláírások, hanem "légből kapott nevek" is szerepelnek,
Demeter Szilárd, Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodájának vezetője azzal kapcsolatosan ismertette a szervezet hivatalos véleményét az MTI-vel, hogy a Jurnalul National és az Új Magyar Szó (ÚMSZ) című bukaresti napilapok hétfőn közölt közös tényfeltáró riportjukban azt írták: újabb "turpisságra" derítettek fényt az EMNP bejegyzése kapcsán.
A lapok szerint az EMNP támogatására Bukarestben és az Erdélyen kívüli megyékben összegyűjtött aláírások egy része "légből kapott" nevekhez tartozik. Az újságírók az aláírásokat tartalmazó lista birtokukban lévő másolatairól szúrópróbaszerűen kiválasztottak néhány lakcímet. Tudósításaik szerint a helyszíneken egy kivétellel sehol sem találtak arra utaló jeleket, hogy a listán szereplő személyek valaha is ott laktak volna.
E két lap már múlt pénteken is arról írt, hogy a birtokukba került másolatokon szereplő aláírásokat "ráhamisították" a dokumentumokra. Az Új Magyar Szó szerint "az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, hogy az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás hamisítvány". A magyar lap idézte az egyik grafológust, aki szerint minden nyomtatványon - pontosabban azok másolatán - észrevehető az aláírások "azonos jellegű kivitelezése".
Demeter Szilárd az MTI érdeklődésére közölte: "Amennyiben a Jurnalul National és az Új Magyar Szó újságírói azt feltételezik, hogy hamis aláírások segítségével próbáljuk bejegyeztetni az Erdélyi Magyar Néppártot, vagyis hogy ilyen bután ekkora támadási felületet hagyunk, azt javasoljuk, hogy - mivel továbbra is bízunk abban, hogy Románia demokratikus jogállam - mindenfajta törvényes jogi úton próbálják bizonyítani ezeket az inszinuációkat. Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk".
A sajtóiroda vezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a bukaresti törvényszék első fokon elutasította az aláírások hitelességét kétségbe vonó óvásokat.
Demeter Szilárd utalást tett arra is, hogy június első felében Budai Richárd, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bukaresti szervezetének elnöke hozzáfért a támogató aláírásokhoz. Az aláírások hitelességét ő és Novák Levente, Kelemen Hunor szövetségi elnök egyik közvetlen munkatársa vonta először kétségbe. Budai akkor az MTI-nek is azt állította - hangsúlyozva, hogy a jogi karon annak idején grafológiát is tanult -, hogy "sok az egyforma aláírás", vagyis szerinte hamisítás történt.
"Nagyon érdekesnek tartjuk, hogy miután az állítólagos grafológus, Budai Richárd áttanulmányozta a listát, aláírási íveinket az említett újságok szerkesztőségeibe fújta be a szél" - mondta az MTI-nek hétfőn Demeter Szilárd.
A bukaresti törvényszék egyébként első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, de nem az aláírásokkal volt problémája. Arra hivatkozott, hogy a párt nem a "nemzeti érdekek" képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését. MTI

Băsescu: Romániának az idén nincs szüksége IMF- vagy EU-hitelre
Románia az idén egy eurót sem használ fel abból az elővigyázatossági hitelszerződésből, amelyet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szervezésében kötött tavasszal – jelentette ki Traian Băsescu államfő. Az államfő elmondta: „Romániának az idén minden bizonnyal nem lesz szüksége egy euróra sem az IMF szervezésében megkötött nemzetközi többoldalú elővigyázatossági hitelszerződésből. Ez utóbbit Románia a tavasszal kötötte meg, annak értelmében az IMF 3,5 milliárd eurót, az Európai Unió pedig 1,5 milliárd eurót biztosít az országnak. Románia csak abban az esetben használja fel ezt a pénzt, ha váratlan válsághelyzet áll elő." Băsescu kizárta annak a lehetőségét, hogy az idén szüksége lenne Romániának az IMF-EU hitelre.
Az államfő a jövő évre vonatkozóan nem foglalt állást arra hivatkozva, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet képlékeny, és – mint mondta – lehetetlen előrelátni a jövő év fejleményeit.
Romániában tartózkodik jelenleg az IMF, az EU és a Világbank szakértőiből álló küldöttség a szokásos, kéthetes felülvizsgálati látogatáson. A küldöttség augusztus 1-ig tartózkodik Romániában.
A román pénzügyminisztérium a héten tette közzé az első félévre vonatkozó költségvetési hiányt, amely elérte a bruttó össztermék (GDP) 2,07 százalékát, ez kevesebb mint amennyi az IMF-megállapodásban szerepel. Az első hat hónapban a konszolidált költségvetés hiánya 11,3 milliárd lej (2,67 milliárd euró) volt, ami az IMF-fel való megegyezés szerint megszabott 12,6 milliárd lej (2,98 milliárd euró) hiánycél alatt van.
Az IMF és a román kormány az idén 1,5 százalékos gazdasági növekedésre számít. A nemzetközi hitelezők küldöttségének tagjai derűlátóan nyilatkoztak a célértékről, és reményüket fejezték ki, hogy Románia teljesíteni tudja az idén a remélt GDP-növekedést.
MTI. Erdély.ma

Leszerelik a nagyajtai Székelyföld-táblát
Felszólítást küldött a Kovászna megyei prefektúra a nagyajtai helyi tanácsnak, hogy szereljék le a település és Apáca között 2008 nyarán felállított Székelyföld-táblát – közölte tegnapi sajtótájékoztatóján György Ervin kormánymegbízott.
A kormányhivatal a brassói táblabíróság korábbi jogerős döntésének alkalmazására szólította fel az erdővidéki önkormányzatot. Mint arról lapunkban többször is beszámoltunk, a három évvel ezelőtt a megyei önkormányzat által felállított tábla hatalmas vihart kavart. 2009-ben a prefektúra keresetére a Kovászna Megyei Törvényszék érvénytelenítette a pannóra kibocsátott építkezési engedélyt. A megyei tanács megfellebbezte a döntést, a brassói táblabíróság azonban 2010 tavaszán jogerős ítéletben elutasította az óvást. A táblát elvileg már korábban el kellett volna távolítani, időközben azonban a megyei tanács átadta azt a nagyajtai helyi tanácsnak. György Ervin tegnapi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva hangsúlyozta: a jogerős törvényszéki ítéletet tiszteletben kell tartani, a nagyajtai polgármesteri hivatalnak a felszólítás múlt héten történt kiküldésétől 30 nap áll rendelkezésére leszerelni a pannót. "Valószínűleg leszerelik a táblát" – fogalmazott a prefektus. A megyei tanács most már nem érintett az ügyben, a nagyajtaiaknak kell lépniük – közölte a Háromszék megkeresésére Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, a táblaállítás kezdeményezője. A Háromszék Bihari Edömér nagyajtai polgármestert is megkereste, az éppen Magyarországon tartózkodó községgazda lapunktól szerzett tudomást a prefektúra felszólításáról, így nem tudta megmondani, mi lesz a tábla sorsa.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szórványban élni: lehet vagy nem lehet? (Tusványos)
A tusványosi szabadegyetem Jakabffy-sátorának ponyvája alatt a kánikulai hőségben ugyancsak forró kérdést taglalt az öttagú panel, igazi hungarikumot, ha az utódállamokban szórványba szorult, viszonylag nagyszámú kisebbségi magyart nézzük.
A szórványstratégia alapvonalainak kidolgozásával megbízott Bodó Barna egyetemi tanár mindenekelőtt a hozzátapadt negatív olvasatoktól kívánta megtisztítani a fogalmat. Eredeti meglátása szerint a szórvány az erdőszéli fákhoz hasonlóan a tömbben élőket védelmező szerepet is játszik a maga peremléti őrhelyén. Egy pozitív értelmezés szerint a szórvány nem az a jóvátehetetlenül hátrányos helyzet, melyből kitörni nem lehet, hanem egy élhető kontaktushelyzet, melyben az egyén a nyelvi határokon folyamatosan átlép, mást beszél a családban, egyházában stb., mást a munkahelyen, hivatalban. A többség nyelvét védi az állam, a szórványét nem, ezért kell ezt civil intézményekkel támogatni. A szórványhelyzetben megmaradni ugyanis csak fokozott tudatosság és vállalás árán lehet, különben kikopik az egyén a nyelvből. Érdekes a bánsági őshonos magyarok és a frissen betelepült székelyek példája, utóbbiak sokkal könnyebben olvadnak be éppen felkészületlenségük okán. E pozitív értelmezésben a szórványhelyzet a többi kultúra beépítésére és tudatos kezelésére is lehetőséget teremt. A szórvány persze folyamatosan fogy, a Bánságban a múlt században ötven kilométerrel tolódott el a nyelvhatár, ma már a temesváriak élnek szórványban, egyházuk (róm. kat.) sem nemzeti szellemű, demográfiailag sem tudják már fenntartani magukat. A kolozsvári magyarságot viszont, noha húsz százalék alá szorult, nem lehet annak minősíteni, mert rendelkezik olyan identitástermelő kultúrintézményekkel, melyek megvédik ettől. Bodó szerint tehát meg lehet tanulni szórványban élni, és éppen ez a feladat. A Felvidékre visszaköltöző Szarka László (a komáromi egyetem dékánja) szerint valóban szerencsésebb, ha a kérdéshez úgy viszonyulunk, hogy "mentés" helyett, miként az a magyar szociográfiák hangütése nyomán meghonosodott, inkább a szórványok sokrétű támogatására rendezkedünk be. A külhoniak egynegyede található e léthelyzetben, és ehhez járulna még félmillió kettős vagy többes identitású egyén, kár, hogy ezek számbavételére a népszámlálások nem teremtenek lehetőséget. A szórványhelyzet naponta újratermelődik, véli, utalva a nyugati vendégmunkára kirajzó csoportokra. A szórvány és a diaszpóra azonban két külön dolog, és más-más kezelést kíván, szögezték le többen is. Szarka felhívta a figyelmet arra, mekkora segítséget nyújt az internet abban, hogy a teljesen szuverén magyarnyelvűség megélhető legyen szórványlétben is. Új kihívást jelent az elcigányosodás bizonyos magyar régiókban, a csehországi magyarság pedig diaszpórává vált. Érvelését azzal zárta: ne a halálvíziót erősítsük, nemzetpolitikailag támogatott szórványstratégiára van szükség. Megtévesztő a csángókat szórványnak minősíteni, mi Moldvában őshonosak vagyunk – vélte Gergely István, a kérdés EMNT-felelőse –, nekünk ott is vannak a gyökereink, s ha azokat öntözzük, még kihajthatnak. Potápi Árpád országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a szolidaritáson alapuló új nemzetpolitika alapvonalait vázolta fel, Szesztay Ádám külügyminisztériumi főosztályvezető pedig leszögezte, hátrányos helyzetű közösségekről lévén szó, antidiszkriminációs politikára van szükség az anyaország részéről, ráébresztendő a szórványközösségeket, hogy amit a megmaradásért tesznek, azt az egész magyarságért teszik. Állást foglalt egyúttal a preventív törekvések mellett, hogy megakadályozható lehessen bizonyos veszélyeztetett közösségek szórványhelyzetbe csúszása. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkapta a kért kolozsvári telket, építkezhet a Sapientia
Elkezdődhet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új kolozsvári székhelyének a felépítése, miután a Kolozs Megyei Tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta az építőanyag tárolásához kért telek bérbevételét.
A közgyűlés pénteki ülésén az RMDSZ tanácsosainak közbenjárásával egyhangúan elfogadta a megye közterületeinek vagy magánterületeinek ideiglenes használati illetékére vonatkozó határozatot. Ezzel a döntéssel a Sapientia EMTE új épületének szomszédságában létrehozandó ideiglenes munkaterület kérdésében is megoldás született. A határozat értelmében a Sapientia Alapítvány napi 0,16 lejes négyzetméterenkénti összegért veheti bérbe a Tordai út 2–14. szám alatti telek szomszédságában fekvő, mintegy 600 négyzetméternyi területet. A telket az egyetem új, hatszintes székházának építési munkálatai alatt a munkagépek és építőanyagok tárolására használná. A korábban leszavazott határozat miatt kérdésessé vált az épület munkálatainak időbeni megkezdése. A határozat azt is kimondja, hogy az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények, valamint a civil szervezetek a bérleti díj tíz százalékát kell hogy befizessék, így a Sapientia Alapítvány is ennyit köteles befizetni.
A Kolozs megyei önkormányzat júniusi ülésén elutasította a Sapientia-egyetem kérését, a román tanácsosok főleg azt kifogásolták, hogy a megyei vezetés ingyen bocsátaná a telket a felsőoktatási intézmény rendelkezésére. A Dan Canta és Liviu Medrea szociáldemokrata párti (PDD) önkormányzati képviselők akkor még a magyarellenes szlogenek hangoztatásától sem riadtak vissza. „A magyarok néhány száz éve jöttek ide, és ha hagyjuk őket területet szerezni, maholnap mindenünket elveszik!” – jelentette ki Canta.
Mint arról beszámoltunk, a Sapientia kolozsvári székhelyének az építése várhatóan augusztus végén, szeptember elején kezdődik el. A Tordai úton lévő telken mintegy ötezer négyzetméteres alapterületű épület felépítését tervezik. A föld alatti két szint fölé további öt fog emelkedni. Az építkezési költségek egy részét a Kálvária-dombon elterülő egyhektáros terület eladása biztosítaná. Krónika (Kolozsvár)

A demokratikus út vége?
Vége van a közoktatási törvény felsőoktatásra vonatkozó előírásai kapcsán hangoztatott hurráoptimizmusnak. A romániai orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzésben a demokratikus úton remélt lépéseknek a kora lejárt. Pénteki ülésén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa elfogadta az intézmény új chartaját (belső működési szabályzatát). Hiába távoztak ezúttal is a szenátusban részt vevő magyar oktatók, az egységes szavazógépezet, amely a nyáron egy újabb román taggal bővült, elég volt a kétharmados többséghez, amely áldását adta az új működési szabályzatra. Ebben pedig szó sincs önálló magyar tagozatról, de még a sokat kifogásolt magyar oktatási vonalról sem. A semmitmondó multikulturalizmus hangoztatása mellett a charta a régi gyakorlatot erősíti meg, miszerint az előadásokat a román mellett magyar és bármely idegen nyelven meg lehet tartani, a gyakorlati oktatás nyelve pedig – diplomatikusan fogalmazva – a felsőoktatás minőségét vizsgáló ügynökség által előírt nyelv lehet. Az önálló magyar tanszékek alapításáról szó sem esik, s az egyetlen halvány jel a magyar tanerőket képviselő egyik rektorhelyettes megválasztása marad. A karok, főtanszékek (departamensek) szintjén viszont említésre méltónak sem tartják a magyar képviseletet. Arról sem esik szó az új szabályzatban, hogy az államvizsga vagy a doktorátusi dolgozatok nyelve a magyar is lehet.
A pénteken megszavazott belső rendszabályzat az orvos- és gyógyszerészképzés érdekében Marosvásárhelyen létrehozott magyar tannyelvű egyetem viszonylagos önállóságára tesz újra pontot. A folyamatot, ami évekkel ezelőtt a MOGYE magyar tanári karának a fokozatos elsorvasztásával kezdődött, majd februárban a még megmaradt oktatók nyílt lefejezésével folytatódott, a charta elfogadása fejezi be. Bár a magyar tagozat önállósításával kézenfekvő lett volna a magyarországi vendégtanárok segítségének az igénybevétele, amire konkrét ígéretek is elhangzottak, s amit az egyetemek közötti kapcsolattartás is lehetővé tesz, erre már nem lesz szükség.
Az új egyetemi rendszabályzat semmibe veszi a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatás önállóságának biztosítására hozott rendelkezéseit, s továbbra is olyan előírásokat tartalmaz, amelyek a magyar hallgatók egyenjogúságát sértik, s hátrányosan különböztetik meg az angol nyelven tanuló társaiktól is.
A végső döntést Bukarestben hozzák meg, ahol a közoktatási tárca törvényességi felügyeletet gyakorol a charta felett, s elméletileg még minden megváltozhat. Ha azonban elhisszük az egyetem román vezetőinek kijelentéseit, miszerint az új szabályzat megalkotásakor a tanügyminiszter útmutatásait követték, reménykedni is fölösleges. Mert ennyit ér a törvény Romániában!
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés a kisebbségi jogokat nem követelheti területvesztésre hivatkozva
Lapvélemény
Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román forradalom hőse, nem pedig a magyarországié, és hogy az Európai Parlamentben is Romániát képviseli, így a kisebbségi jogokat nem követelheti Magyarország területvesztésére hivatkozva – írta hétfőn a România libera című napilap.
Az Európai Parlament (EP) alelnöke a Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati előadásán jelentette ki: "ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe, beleértve a korlátozott nemzeti önrendelkezéshez, az autonómia valamennyi fajtájához való jogot".
Ovidiu Pecican kolozsvári történész, a lap publicistája kifejti, hogy első látásra komolynak tűnik Tőkés érvelése. A szerző szerint azonban felmerül a kérdés, hogy "a Románia által az EP-be küldött" Tőkés a magyar állam nevében beszélt-e, hiszen a szerző szerint ez lenne az egyedüli magyarázat érvelésére.
A szerző leszögezi, hogy a romániai magyarok nem veszítették el Erdélyt, ahol továbbra is teljes körű állampolgári jogokat élveznek. Hazug érvnek nevezte azt az állítást, miszerint a romániai magyarság elvesztette az általa lakott területeket. Hozzáteszi: egy demokráciában nincs szükség a területiség elvére hivatkozni a kisebbségi jogok követelése érdekében.
Pecican szerint nagyobb mértékben részesülhetne a román és a magyar közösség a demokrácia előnyeiből, ha a politikusok nem térnének vissza "más korszakok retorikájához és kliséihez". A szerző szerint Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román és nem a magyarországi forradalom hőse, hogy Románia képviselője az európai törvényhozásban, és hogy a romániai magyarság legfőbb legitim szervezete évek óta részt vesz Románia irányításában, a közügyek rendezésében.
A szerző szerint románoknak és magyaroknak szükségük van még sok mindenre, de nincs sok magyar – román még annyi sem –, aki felsorakozna Orbán Viktor lobogója vagy "egy kiújuló kossuthizmus" mögé. A szerző szerint románok és magyarok együtt vannak Európában, amelyet nem kötelező kompromittálni olyan politikai filozófiákkal, amelyek százötven évvel ezelőtt is már valójában utópikusnak bizonyultak – olvasható a România liberaban. Népújság (Marosvásárhely)

Az ünnepen nincs helye politikai csatározásnak!
Incidens a sárpataki napokon
Kisebb incidens zavarta meg a sárpataki napokat. Miután befejeződött a Miholcsa József szobrászművész által alkotott Rákóczi György fejedelem szobrának avatása a központi parkban, Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke mikrofonhoz lépett, hogy üdvözölje az SZNT országos elnökét, ezt azonban Kozma Barna polgármester megakadályozta.
Az incidenst követő héten az SZNT nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkbe, amely Izsák Balázsnak az ünnepségre tervezett beszédét tartalmazta. Ebben többek között az áll, hogy a Székely Nemzeti Tanács, amikor a Székelyföld autonómia-statútumát elfogadta, egyben ki is jelölte Székelyföld határait, a törvénytervezet függelékében felsorolva az ide számított községeket, városokat. Ilyen módon a történelmi Székelyföld határait átlépve, a hajdan vele szomszédos magyar többségű települések is az autonóm Székelyföld részévé válhatnak a jövőben. (…) Ennek megfelelően Székelyföld térképén Marossárpatak község északi határa Székelyföld határának egy szakasza is. (…) Ezért jó látni Marossárpatakon a hagyományőrző huszárokat, ezért jó látni az erdélyi fejedelmek szobrait a ma már híressé vált szoborparkban, és nyilván az sem véletlen, hogy az előbbi is, az utóbbi is éppen a Marossárpataki Székely Nemzeti Tanács elnökének, a szobrászművész Miholcsa József hűségét, nemzeti elkötelezettségét dicséri…
A levélre reagálva Kozma Barna polgármester lapunknak elmondta, Bíró Zsolt a rendezvény előtt megkereste a szervezőket azzal a kéréssel, hogy adjanak felszólalási lehetőséget az SZNT elnökének. A szervezők elhatározták, nem egyezhetnek bele, hogy egy hagyományőrző rendezvényt egyesek politikai célokra használjanak. Tudta ezt jól Bíró Zsolt, de a botrány kedvéért újra próbálkozott. A megnyitón szót kapott Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, aki nem az RMDSZ, hanem a közintézmény nevében elsősorban a hagyományőrzésről beszélt. A konfliktus elkerüléséért a hivatalos programban – amelyet már hónapokkal ezelőtt összeállítottak a szervezők – nem kaptak helyet a pártok képviselői. Természetesen a rendezvényen bárkit, politikai hovatartozástól függetlenül, szívesen láttak – mondta többek között Kozma Barna. Népújság (Marosvásárhely)

Visszaszolgáltatták a Teleki- kastélyt
Új fejezet kezdődik az épület történetében
A XIX. században, empire udvarházak mintájára építették a sárpataki kastélyt, amelynek utolsó tulajdonosa Teleki Károly gróf volt. Az uradalmat 1948-ban államosították. Ezt követően egy évig üres volt. 1950-ben a kommunista hatalom az 1942-től 1949-ig tartó görög függetlenségi és polgárháború áldozatainak ide menekített árva gyerekeit helyezte el ideiglenesen az épületben. Miután őket hazatelepítették, 1951-ben a mikházi kórházotthonból elmebetegeket, majd 1952-től mostanáig halmozottan fogyatékos nőket gondoztak a falai között. 1962 – 1967 között a kastélyhoz tartozó területre több – a szociális otthont kiegészítő – melléképületet húztak fel, amelyeket ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően használnak.
Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Kanadában élő tulajdonosok 2005-ben a tulajdonjog visszaállítására vonatkozó, 2001-ben megjelent 10-es törvény alapján igényelték a kastélyt a hozzá tartozó területtel, emellett 50 ha termőföldre és mintegy 20 hektár erdőre is jogot formáltak az egykori 365 hektáros birtokból. Mivel külföldi állampolgárok, a törvény szerint kárpótlást kaphatnak. A megyei földosztó bizottság döntése azonban még nem végleges – tudtuk meg a polgármestertől.
A kastélyt illetően sikerült kiegyezni a volt tulajdonosokkal. A megyei tanács jogügyi osztályáról megtudtuk, hogy a kórházotthon vezetőségének jelenlétében másfél hónappal ezelőtt tárgyaltak a tulajdonosokat képviselő ügyvéddel, és megegyeztek abban, hogy a kastélyépületet természetben visszaszolgáltatják a hozzá tartozó parkkal. A melléképületek nem képezték az ügy tárgyát, mivel ezeket az államosítás után húzták fel. A döntésről elégedetten nyilatkoztak a tulajdonosok, de még írásos választ nem küldtek. Miután végső egyezség születik, valószínű, hogy az ápoltak elköltöztetéséig a megyei tanács bérbe veszi az ingatlant. Mivel két szociális létesítmény van Sárpatakon, gyakorlatilag megoldható a gondozottak sorsa. A sárpataki intézményben 105 ápolttal 60 alkalmazott foglalkozik.
Tudomásunk szerint a Teleki család turisztikai célra szeretné használni majd a kastélyt, így még az idén új fejezet kezdődhet az épület történetében. Népújság (Marosvásárhely)

Seki sem engedi meg magának, hogy etnikumok közötti viszályt keltsen
Teodor Baconschi külügyminiszter a Ziarul Financiarnak adott interjúban a magyarországi hivatalosságok tusnádfürdői nyilatkozataival kapcsolatos kérdésre válaszolva azt mondta: ma senki sem engedi meg magának, hogy etnikumok között vagy a kétoldalú kapcsolatokban felelőtlenül feszültséget keltsen.
Baconschi megemlítette, Románia és Magyarország is tagja az EU-nak meg a NATO-nak, szomszédos országok, és stratégiai partnerség köti őket egymáshoz.
„Úgy vélem, ennek a partnerségnek a szelleme meghatározó Magyarországgal fenntartott kétoldalú kapcsolatainkban, semmi okom kételkedni ebben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ma már senki nem engedi meg magának – könnyű és múló politikai nyereségek kecsegtetése ellenére sem –, hogy etnikumok között vagy a kétoldalú kapcsolatokban feszültséget keltsen, annál is inkább, mert az EU rendkívül bonyolult rendszerében a gazdasági válságból való kilábalásra keresik a megoldásokat” – állította a román külügyminiszter, hangsúlyozva, hogy az utóbbi időben elhangzottak ilyen nyilatkozatok.
„Minden alkalommal, valamennyi ilyen téma kapcsán a külügyminisztérium reagált, és kifejtette Románia hivatalos álláspontját, most nem ismétlem el. Álláspontunk tökéletesen érvényes most is, és arra kérem, akit érdekel, nézzen utána” – mondta Baconschi.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Jogainkból nem engedünk
Jaj annak, aki már csak emlékeiből él, de annak is, aki képtelen az emlékezésre, ugyanis múltunk határozza meg egyéniségünket. Ezért felidézésének és értelmezésének elmaradása kockára teszi a jövőt, az önmagunkkal és cselekedeteinkkel való szembesülés elodázása pedig a jelenben való céltalan botorkáláshoz vezet. Ezek a megállapítások egy nép esetében még fontosabbá válnak, hiszen a kollektív emlékezet ébrentartása lényeges feltétele a fennmaradásunkhoz szükséges nemzeti öntudat kialakulásának. Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miközben az évforduló küszöbén egy harmincéves történet eseményei peregtek le lelki szemeim előtt.
A Szent Anna-tó és környéke hagyományosan kedvenc találkozóhelye volt az erdélyi magyar fiataloknak. Nyaranta több ezren jöttek pihenni, megnyugodni és felfrissülni e legendák övezte festői vidékre, különösen Anna-napkor, ugyanis ilyenkor az együttlétből fakadó öröm és biztonságérzet vallásos töltetet is kapott. Ezért esett néhány nemzete iránt felelősséget érző és vállaló fiatal választása erre a helyszínre, hogy hangot adjon a kommunista rendszer embertelen és folyamatosan fokozódó magyarellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozásának.
Mivel ez nagyon veszélyes tett volt a Ceauşescu diktatúráját nyögő Romániában, megtörténése érdekében körültekintően kellett eljárni. Talán ennek a fokozott óvatosságnak tulajdonítható, hogy bár egyik cselekvő szereplője voltam az eseményeknek, a mai napig sem tudom, ki volt a megnyilvánulás ötletgazdája és ki hangolta össze a tömeges tiltakozást kiváltó történéseket. Amint az várható volt, a hatalom megtorlása sem késlekedett, otthonaikból elhurcolt, egyetemekről, főiskolákról kicsapott magyar diákok százai estek áldozatául.
Megérte? – tevődik fel sokakban a kérdés mindezek tudatában. A következmények egyik viselőjeként, csak határozott igennel válaszolhatok, hiszen ekkor az erdélyi magyarság végre megmutatta, hogy még mindig fel tudja emelni fejét, képes hangot adni felháborodásának és megfogalmazni követeléseit. Ugyanakkor a lelkekben elindult egy máig tartó megújulási folyamat, mely végül nemzeti öntudatunk megszilárdulásához és szabadságunk megvalósításához vezet. Éppen azért kell nyilvánosan emlékeznünk a Szent Anna-tónál az 1981. július 25–26-án történtekre, hogy tudassuk, szabadságvágyunk ma is a régi és jogainkból nem engedünk.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lenácizták Băsescu4
Családja és volt pártja is védelmébe vette tegnap Traian Băsescu államfőt, akit egy nappal korábban Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nál akkreditált nagykövete azzal vádolt, hogy neonáci elveket vall és terjeszt.
A moszkvai diplomata a 93 halálos áldozatot követelő norvégiai tömeggyilkosság kapcsán a fasizmus eszméinek európai térhódítására hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor elítélte Traian Băsescu azon nyilatkozatát, amely szerint a román államfő Ion Antonescu marsall helyében 1941-ben szintén a Pruton túlra vezényelte volna a román hadsereget.
„Ha a NATO és az Európai Unió berkein belül a legmagasabb közjogi méltóságok is ilyen fasiszta kijelentéseket tesznek, nincs amiért felháborodni, ha egyes állampolgárok ezt hadüzenetként értékelik” – utalt a diplomata a norvég Anders Behring Breivikre, aki beismerte, ő robbantott pénteken az oslói kormányzati negyedben és a fővárostól nyugatra, egy nyári táborban nyolcvannál is több embert végzett ki lőfegyverrel.
Băsescu szavait Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök és Alexander Lukasevics, az orosz külügyminisztérium szóvivője is hevesen kritizálták.
Ezzel szemben Mircea Băsescu a család nevében elutasította az államfőt ért vádakat, és felszólította Dmitrij Rogozint, hogy tanulmányozza a történelmet mielőtt nyilatkozna, hiszen nem akárkiről, egy uniós ország fejéről beszél. „Én nem politizálok, de minden román állampolgárhoz hasonlóan osztom az államfő álláspontját. Ion Antonescu marsall azért adta ki 1941-ben a támadási parancsot, mert vissza kellett szerezzniük azokat a területeket, amelyeket az oroszok egy évvel azelőtt elvettek” – fogalmazott az államfő Konstancán élő testvére.
Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt szóvivője szerint fenntartásokkal kell kezelni az orosz NATO-nagykövet nyilatkozatát, ugyanis Rogozin excentrikus diplomata hírében áll, aki volt politikusként még nem tanulta meg a nemzetközi diplomácia kommunikációs etikettjét és ezért gyakran sokkoló hangnemben fogalmaz. „Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, ugyanis napjaink Európájában csak szomorú és marginális tényezőként vannak jelen a neonáci eszmék” – mondta el Voinescu.
Az államfőhöz rendkívül közelálló PDL-s politikus hozzátette: véleménye szerint a bolsevizmus sokkal nagyobb fenyegetést jelent a demokráciára nézve, mint a nemzeti szocializmus. „Ugyanakkor szeretném hinni, hogy mindkét politikai irányzat fölött eljárt az idő, és soha nem térnek vissza kormányalkotó tényezőként valamelyik európai országban” – fogalmazott Sever Voinescu.
Traian Băsescu azzal „vívta ki” az oroszok felháborodását, hogy a B1 kereskedelmi televíziónak adott június végi interjújában azt hangoztatta, Ion Antonescu marsallhoz hasonlóan ő is parancsot adott volna a román katonáknak a Pruton való átkelésre, hiszen „szövetségesünk (a náci Németország – szerk. megj.) és területi követeléseink ezt kérték”.
Az államfő hazaárulással vádolta az 1948-ban trónjáról lemondó Mihály királyt. Leszögezte: „egy tengerészkapitány és egy államfő sose hagyja cserben az övéit”. A moszkvai reakciót látva az államfő utóbb rendkívüli sajtónyilatkozatban tért vissza a témára, hangsúlyozva, hogy nem érti az oroszok felháborodását, hiszen a kelet-európai térségeket érdekövezetekre osztó Molotov–Ribbentrop-paktumot a moszkvai törvényhozás is elítélte, és „a Szovjetunió már amúgy sem létezik”.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk:/
Internacionalista vagyok
Új szitokszót avatott fel Orbán Viktor a tusnádi táborban: a magyar miniszterelnök az „internacionalistákat” ostorozta hasonló vehemenciával, amilyen vehemenciával aggatta a magyar (szélső)jobboldal az „idegen szívű”, „liberálbolsevik”, „judeoplutokrata” és még ki tudja, milyen jelzőket az ideológiai ellentábor képviselőire.
Orbán ráadásul ezt olyan nagy ívű, látomásszerű beszéd keretében tette, amely a köznyelvben csak jóléti, fogyasztói társadalomnak nevezett „régi világ” alkonyáról szólt, és egy „új világ” eljövetelét jósolta. Orbán új – az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elven alapuló – világa pedig semmivé tenné mindazt a civilizációs többletet, amit az emberiség az elmúlt évszázadokban létrehozott, és amely révén ma már a társadalom, az állam nem hagyja éhen pusztulni a nyomorékot, nem űzi a várfalakon kívülre a vakot, a némát, a pestisest. Hanem gondoskodik róluk, gyógyítani próbálja őket – vagy legalábbis enyhíteni szenvedésüket –, biztosítja megélhetésüket, szociális segélyt folyósítva számukra.
A „régi világ” alkonya az orbáni vízió szerint küszöbön van, és a földkerekség államférfijai közül elsőként a magyar miniszterelnök ismerte fel ezt a sorsszerűséget. A földkerekség államainak vezetői lassan már kezdenek rájönni, hogy a világ középpontjában Magyarország van, mint a válság marcangolta peremországaitól megtisztult Európa fáklyavivője, és sorra teszik hódolatukat a budapesti lángész előtt.
Intézkedéseinek jogosságát pedig már nemcsak, hogy nem vitatják, hanem követendő példaként igyekeznek alkalmazni saját országaikban, mintegy elismerve kétkedni merészelő korábbi ostoba mivoltukat. Az új világot hirdető messiás pedig elnézően megengedi, hogy a gyarló Európa kövesse példáját, hogy Németország és Franciaország államosítsa magánnyugdíjalapjait, hogy Olaszország és Spanyolország bankadót vezessen be, hogy Nagy-Britannia a magyar médiatörvényt vegye példaként saját sajtószabályozása megalkotásában. Mert ő már látja az eljövő új világot, a Felcsúton felvirradó új napot, amelynek első sugaraitól fejvesztve menekülnek majd a hitetlen internacionalisták. Meneküljünk tehát.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

A székelység történetéről tanulhatnak a székelyföldi középiskolások
A széékelység történetéről újabb, ezúttal középiskolásoknak szóló tankönyv elkészítését tervezi Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel és Kovászna Megye Tanácsával együttműködve. Az alternatív tankönyvként használható kiadvány egy sorozat részének tekinthető, hiszen a fent említett intézmények koordinálásával, Hargita és Kovászna megyei szakemberek bevonásával idén őszre már elkészül a VI–VII. osztályosoknak szóló, ugyancsak a székelység történetét bemutató tankönyv, továbbá nemrég megjelent az inkább kisiskolásoknak szánt Mesés Székelyföld című, a székely székeket ismertető sorozat első kötete, valamint tavaly az óvodásoknak szóló, Székelyföld címerei című kifestőkönyv. Az alternatív tankönyvek elkészítésével foglalkozó munkacsoport tevékenységét Ferencz Salamon Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő koordinálja, a tudományos szakirányító szerepét pedig dr. Hermann Gusztáv Mihály történész látja el. A főtanfelügyelő szerint az új tanügyi törvény lehetőséget ad helyi érdekeltségű tantárgyak, tananyagok kidolgozására és meghirdetésére. Ezt a lehetőséget kihasználva kezdte el kidolgozni az erre a célra megalakult munkacsoport azt a tananyagot, amely a székely közösségeink hagyományainak, múltjának még jobb megismeréséhez, szellemi értékeink ápolásához, átadásához, nemzeti identitástudatunk megerősítéséhez segít hozzá. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke mindennek kapcsán reményét fejezte ki, hogy a székelyföldi tanintézetek élni fognak az új oktatási törvény nyújtotta lehetőségekkel, és a kiadványok elkészülte után, egyelőre opcionális tantárgyként ugyan, de tanítani fogják a székelység történetét. (hírszerk.) Transindex.ro

Fellebbezni készül az EMNP
Nem kapták még kézhez az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzésének elutasításáról szóló törvényszéki döntés hivatalos indoklását, de mihelyt az megérkezik, azonnal megfellebbezik az ítéletet – számolt be lapunk érdeklődésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke.
"Egyelőre csak annyit tudunk, amennyit a Jurnalul Naţional és az Új Magyar Szó, azaz Dan Voiculescu pártjának szócsöve és az RMDSZ szócsöve szubverzív eszközökkel kiderített" – közölte a pártbejegyzéssel megbízott Toró T. Tibor. Amennyiben a törvényszéki döntés indoklásában valóban az áll, hogy azért utasították el a Néppárt bejegyzését, mert az nem a nemzeti érdeket, hanem csak egy közösség érdekeit képviseli, akkor eléggé tiszta az ügy – vélekedett –, hiszen egyszerű műhibáról vagy szándékos tévedésről lehet szó. Toró szerint a programban szereplő, kontextusból kiragadott mondatot semmilyen más bírói testület nem értelmezheti hasonlóképpen, hiszen a közösségek képviselete hozzátartozik Románia érdekeihez. Az indoklás kézbesítését követően azonnal fellebbeznek, mondta Toró, s mivel a párttörvény gyorsított eljárást ír elő, a táblabíróságnak az óvás benyújtásától számított tizenöt napon belül ki kell tűznie a tárgyalás időpontját. Számításaik szerint így augusztusban döntés születik a párt bejegyzéséről, addig is folytatódik a munka, a program kidolgozása, a szervezetépítés. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke (jobbra) ugyanakkor tegnap kijelentette: az EMNT képviselői szövetkezhetnek az MPP-vel, ha elutasítják az EMNP bejegyzését. Tőkés Lászlót ki kell szabadítani az RMDSZ fogságából, fogalmazott Szász. "Az Erdélyi Magyar Néppárt kudarca után ne essenek pánikba, nyugodjanak meg. Most is van lehetőségünk megteremteni az alternatívát az RMDSZ-re. Az MPP bejegyzett párt, és most élnünk kellene ezzel a lehetőséggel" – mondta Szász Jenő. Hozzáfűzte: a helyhatósági választások esetleges megnyerése után a két alakulat az RMDSZ-szel együtt küldhet "válogatottat" a parlamentbe. A "válogatottban" részt venne "minden csapat, nem csak a Dinamo" (utalás az RMDSZ-re), ami "minőségi javulást hozhatna a magyarság parlamenti képviseletében".
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvár: többnyelvű matricák a Iorga-táblán
Többnyelvű öntapadós feliratokat ragasztott a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport előtti, Iorga-idézetet tartalmazó bronztáblára egy magyar származású holland állampolgár. A közösségi rendőrség eltávolíttatta a matricákat. „Hol marad a magyar felirat? Mi is itt élünk! Törvényadta jogunk van az anyanyelvünkhöz!” – ez a szöveg volt olvasható az egyik matricán, amelyet Landman Gábor, az amszterdami székhelyű Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezet képviselője ragasztott a Mátyás-szoborcsoport előtt a gyepen található bronztáblára kedden délután.
Egy másik öntapadós feliraton három nyelven – magyarul, románul és angolul – az volt olvasható: „Európai törvények betartása most!”.
A közösségi rendőrség igazoltatta a holland állampolgárságú férfit, majd felszólította, hogy távolítsa el a matricákat a tábláról.
Legutóbb egy héttel korábban ragasztottak feliratot a Iorga-idézetet tartalmazó táblára, akkor Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke, valamint Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) alelnöke helyezett el műanyag táblát a bronzplaketten.
A bronztábla május 23-án jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. A sokat vitatott Iorga-idézetet tartalmazó tábla azóta is a talapzat előtt van, noha a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium dokumentumokkal bizonyította elhelyezésének törvénytelen jellegét, és felszólította a PDL-s Sorin Apostu polgármestert a tábla eltávolítására.
A kulturális tárca egyébként július 20-án feljelentést tett a kolozsvári ügyészségen a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett bronztábla ügyében. Krónika (Kolozsvár)

Hanyatlás
Sokan felkapták a fejüket Orbán Viktor tusványosi kijelentésére, amelyben a Nyugat hanyatlásáról beszélt, ennek nyomán pedig arról, hogy az eddig példaként tekintett földrajzi-kulturális-gazdasági régió további utánzása helyett Közép-Európának meg kell próbálnia a saját útját járni.
Az ellenzéki publicisták azóta hol kommunista, hol szélsőjobboldali jelzővel illették a miniszterelnököt, attól függően, hogy épp melyik lemez következett soron, így mi is csak egyetérteni tudunk Török Gábor politológussal abban, hogy a kijelentés elvetése ma nem józan megfontolás, hanem hit kérdése. Tény persze, hogy a Nyugat összeomlásáról szóló kép meglehetősen apokaliptikus, ezt talán soroljuk a retorikában hiperbolaként ismert fogás kategóriájába, amely a figyelem felkeltését szolgálja. Ám az is tény, hogy a Nyugat óriási válságban van, az adósságspirálból való kilábalás egyre kilátástalanabbnak tűnik, miközben a feltörekvő BRIC-országok egyre inkább helyzetbe kerülnek – olyannyira, hogy az amerikai gazdaság lélegeztetőgépét immár éppen Kína működteti. Konzervatív szempontból a kulturális és morális hanyatlás is evidenciának tűnik, hiszen a „progresszív” Nyugat-Európában, amely önmagát a felvilágosodás racionalista eszméinek örököseként határozza meg, gyakran épp a józan ésszel ellentétes, emberellenes eszmék kerülnek előtérbe – gondoljunk csak arra, hogy az EU megfeddte Magyarországot a magzatok életének védelmét célzó kampányért.
Amúgy az, hogy a magyar kormány az állam nagyobb szerepvállalásában látja a gazdasági válságból való kilábalás útját, még csak nem is nóvum: az amerikai New Deal is erre épült a 30-as években, igaz, azt baloldali megoldásként szokás emlegetni. Hogy a válság a nemzetek megerősödését hozza, azt már a bevándorlók miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő országok korlátozó intézkedései is jelzik: inkább a hazai munkaerőt védenék. (Ennek viszont nem szabad kikezdenie az európai szolidaritást.) Az pedig, ha nem tekintünk ájult hódolattal szentírásnak mindent, amit a „Nyugat” diktál, józan ésszel végiggondolva nem jelentheti azt, hogy ki akarunk iratkozni abból a közegből, amelyhez több mint ezer éve tartozunk: ha a Keletről jött magyarok Kínával tárgyalnak, azt ma egyértelműen a nyugati kultúrkör és civilizáció örököseiként teszik. Még akkor is, ha bizonyos kérdésekben esetleg a saját útjukat járják.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Vitatják a magyar kormányfő véleményalkotási jogát
A román politikusok pártállásuktól függetlenül vitatják a magyar miniszterelnök jogát, hogy „beleszóljon” Románia régió-átalakítási terveibe.
Traian Băsescu államfő a közszolgálati televízióban hétfő késő este reagált Orbán Viktornak arra a Tusnádfürdőn elhangzott kijelentésére, miszerint a magyar kormány még nem érzi elérkezettnek a pillanatot, hogy véleményt nyilvánítson a romániai régiók kialakításáról, e téren szerinte az erdélyi magyar politikai alakulatoknak egységes álláspontot kell képviselniük Bukarestben.
A román elnök ezzel kapcsolatosan leszögezte: soha nem fog eljönni az az idő, amikor Magyarország beleszólhat a Románia közigazgatási reformját érintő kérdésekbe. „Magyarországnak megvannak a maga bajai, méghozzá elég nagyok. Oldja meg azokat otthon. Minden ilyen jellegű nyilatkozat nemkívánatos” – mondta.
Emlékeztetett: Románia 22 millió lakosú ország, az ottani magyar közösség mindössze másfél milliós. Nem lehet feláldozni a többség vagy akár a kisebbség érdekeit egyes politikusok érdekeiért – fogalmazott Băsescu.
A keddi romániai sajtó idézi Teodor Baconschi külügyminisztert, aki egy gazdasági napilapnak adott nyilatkozatában megállapította: Románia és Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja, kapcsolatukat a stratégiai partnerség szelleme határozza meg. „Úgy gondolom azonban, ma már senki nem engedi meg magának, hogy felelőtlenül feszültséget keltsen az etnikumközi vagy a kétoldalú kapcsolatokban – fogalmazott a román diplomácia vezetője.
Bogdan Diaconu, az ellenzéki liberálisokkal szövetségben álló Konzervatív Párt (PC) alelnöke szerint Orbán „saját gyarmataként” kezeli Romániát, amikor „irányelveket fogalmaz meg” az autonómia kivívása érdekében. A politikus szerint a magyar kormányfő kijelentései „tűrhetetlenek”, mivel sértik a román állam szuverenitását és területi egységét. Szabadság (Kolozsvár)

Titkos tusványosi széljegyzet
Július második felét éljük, ami azt jelenti, hogy ismét automatikusan lezajlott, immár huszonkettedik alkalommal, a Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A hagyomány kötelez nemcsak az illető rendezvény szellemiségének ápolására, hanem arra is, hogy odafigyeljünk hátterének egyik látszólagos részletkérdésére. Arról van szó, hogy Romániában minden „magyarkodással” összefüggő esemény lépesmézként vonzza a titkosszolgálatokat. Főleg azután, hogy fokozatosan kialakult a szokás: ezen a tusnád-fürdői kiemelkedő vitatalálkozón olykor egy-egy román politikai nagyágyú is tiszteletét teszi. Tehát kétszeres az ügynökök fokozott érdeklődésének a megindoklása, egyrészt szakmai, másrészt állambiztonsági-méltóságbiztonsági okokba kapaszkodva.
Pedig a „rövidnadrágos politizálás” – ahogyan az ifjúsági eszmecserét szervezői elnevezték még mielőtt az turistaipari méreteket öltött volna – csupán az elvek szabad áramoltatását, a szellemi látóhatár szélesítését, közös ügyeink megtárgyalását tűzte zászlajára. Közös ügyeinket, határon innen és túl, magyar–magyar és magyar–román viszonylatban. Annak idején, amikor még Bálványos-fürdőn, alig egy-kétszáz résztvevő előtt rendezték meg a „radikális” magyarországi és erdélyi fiatalok a tábort, nem gondolhatták, hogy néhány kilométerrel odébb, Tusnád-fürdőn ekkora tömegméretű erővé növi majd ki magát, ahol – a szabadon kimondott szó fegyverével – minden Kárpát-medencei magyar a nemzeti egység iránti feltöltődésben részesülhet. Nem csoda tehát, ha a tusványosi sorozat idei láncszemén minden bizonnyal szintén magas volt a spiclik száma.
1990 júliusában, az első bálványosi nyári szabadegyetem idején az Iliescu-rezsim nemzetbiztonsága a régi idők stílusában, erőszakosan járt el: a szabad ég alatt, a Várhegy tövében megtartott előadásokat tankok és más katonai járművek zúgása, jövése-menése zavarta, a megfélemlítés szándékával, ugyanis „véletlenül” éppen abban az időben és azon az üdülővidéken tartottak hadgyakorlatot. Azóta a módszerek minden bizonnyal finomodtak, műszakilag és emberileg profikká váltak. Mert, ugyebár, egy szabad országban akkor is szabad és illik félni, ha nincs mitől.
Pedig a huszonegy év alatt bebizonyosodott, hogy a román állambiztonságiaknak nincs mitől remegniük a Tusnád-fürdőn minden alkalommal elhangzottak miatt, mert senki sem rabolta el Erdélyt. Viszont ténykedéseik felhasználhatóságának módja mindig bizalmatlanságot vált ki. Miért? Hadd idézzek egy szakértői véleményt: „Minden információ, a legártatlanabb is – információ. Adat, ami – túl azon, hogy a szerv létjogosultságát hivatott igazolni – bármikor ártalmas is lehet, hiszen a szerven kívül senki más nem tudja, hogy kiről mi van az ő birtokában, mit, mivel és hogyan kombinál, eszkábál a legártatlanabb, akár félrevezető szándékkal leírt vallomásból olyan fegyvert, amit éppen az ellen vet be, akin segíteni akart az ügynök.” (Élet és Irodalom/Kőrössi P. József)
Az idei Tusványos „bombamondása” alighanem Tőkés László EP-képviselő nevéhez fűződik, aki ott kijelentette: a Trianon után velünk történtek miatt a románságnak nem, mint nemzeti kisebbséggel, hanem egyenlő félként, nemzet a nemzettel felállásban kell tárgyalnia az ország magyarságával, melynek eredményét a kollektív bocsánatkérés jelentené. A várható visszhang nem maradt el: a román sajtó megint habzó szájjal, egymást túllicitálva szidta a „hazaárulót”, sokan ismét kifelé mutogatnak neki utat. Ilyen esetben mindenféle titkosszolgálati munkálkodás fölöslegesnek bizonyul, ekkora nyilvánosság előtt született információn nincs mit eltussolni vagy elferdíteni. Ami pedig a gondolat igazságtartalmát, jogosságát illeti, azt most a többség még nem képes, és nem akarja objektíven megítélni. De ezzel is vélhetően úgy lesz, mint a verespataki aranykitermelő beruházási tervvel: amilyen sokan tiltakoztak kezdetben ellene, mostanában olyan sokan állnak ki mellette, beismerve, hogy a befektető RMGC-re hallgatni aranyat ér.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

Nyilatkozat a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület beépítésének ügyében
Találó módon fogalmazza meg Virgil Pop jeles építész, a kolozsvári Területi Műemlékvédelmi Bizottság főtanácsosa, hogy városrendezési, műemlékügyi téren „Bukarest Isztambul felé húz”.
Nevezetesen: „balkáninak nevezhető” az az attitűd, melynek jegyében a megyei illetékes hatóság elutasító szakvéleményét és határozatát felülbírálva, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság zöld utat adott a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület Románia törvényeivel ütköző beépítésének.
Ennél is sajnálatosabb, hogy az országos műemlékvédelmi törvényeket, valamint a város zöldövezeteire vonatkozó előírásokat sértő engedélyt – valószínűleg politikai nyomásnak engedve – a kulturális tárca magyar vezetője, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök írta alá, utóbb maga is beismervén, hogy súlyos hibát követett el ezáltal.
Tudnivaló, hogy a kolozsvári Alsóvári Református Egyházközségtől a kommunista diktatúra idején elkobzott ősi terület-tulajdon ügye, közel két évtizednyi hasztalan pereskedést követően, jelenleg a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság asztalán található.
Ennek ellenére, a munkagépek már felvonultak a templom kertjében, és Péter Tünde, főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének oktatásügyi alelnökének cinkos közreműködésével, – aki ez ügyben a fenyegetéstől és a nyomásgyakorlás egyéb eszközeinek használatától sem riadt vissza – egy újabb, a bukaresti Cathedral Plazáéhoz hasonló botrány van kialakulóban a „kincses Kolozsváron”, az Erdélyi Református Egyház rovására, az érintett alsóvárosi gyülekezet bénult beletörődésével.
Az is közismert, hogy a Kétágú templom a híres-neves kolozsvári Hóstát népének ősi temploma. Megengedhetetlen, hogy a Hóstátnak a Ceauşescu-féle falurombolás tervébe beillő totális lerombolása nyomán neoklasszicista stílusban épült reprezentatív templomuk is ugyanennek a balkáni rombolásnak essen áldozatul.
Éppen ezért határozottan felszólítjuk Kelemen Hunor szakminisztert, valamint az általa vezetett RMDSZ-t, hogy vegyék elejét magyar épített örökségünk, valamint Kolozsvár természeti öröksége további károsításának, és hatékonyan járuljanak hozzá az e téren kívánatos törvényes rend helyreállításához.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége. erdon.ro

Büntetés a „revizionistáknak”
Bizonyos magyarországi szervezetekkel és hírportálokkal fenntartott kapcsolatokkal magyarázta Rudolf Chmel szlovák kormányfőhelyettes, hogy néhány szlovákiai magyar szervezet miért nem kapott pénzt az idei állami kulturális támogatások szétosztásakor.
A kisebbségi és emberi jogokat felügyelő politikus Berényi Józsefnek, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének bírálatára válaszolt.
Chmel szerint a jelenlegi kormány nagyra tartja a szlovákiai magyar közösség intellektuális erejét, vállalkozói kreativitását és állampolgári elkötelezettségét. „Ugyanakkor nem hunyhat szemet afölött, hogy a Jobbik is parlamenti párt lett Magyarországon, s értékrendjük az államhatárokon is átszüremlik. Azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy működnek szlovákiai magyar honlapok, amelyekről egy kattintással elérhető a Kuruc.info, a Barikád.hu, a Hatvannégy Vármegye és egyéb szélsőséges magyar honlapok” – írja közleményében Chmel.
Egy korábbi közlemény szerint „a megítélésnél mérlegelni kellett, hogy a pályázó ne működjön együtt olyan hazai és külföldi szervezetekkel, pártokkal és mozgalmakkal, amelyek pszichológiai revizionizmusukkal és irredentizmusukkal megkérdőjelezik Szlovákia integritását és konfliktusokat idéznek elő az együttélésben”. Berényi erre reagálva jelentette ki: az MKP-nak nincs tudomása arról, hogy bármelyik kisebbségi szervezet ilyen tevékenységet folytatna.
Összeköltöztetik a zselízi magyar és szlovák gimnáziumot
Költöznie kell a zselízi magyar gimnáziumnak. Bár a hét és félezer lakosú felvidéki város lakóinak több mint a fele aláírta a Comenius Gimnázium átköltöztetése elleni petíciót, s a város is javasolta, hogy támogatni fogja az intézményt, Nyitra megye közgyűlése nem járult hozzá ahhoz, hogy a magyar gimnázium az eddigi épületében maradhasson, ezért át kell költöznie a szlovák gimnázium épületébe.
Korábban a megyei önkormányzat figyelmen kívül hagyta Zselíz városának azon kérvényét is, hogy a magyar alapiskolát és a gimnáziumot összevont intézményként szeretné fenntartóként működtetni. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés-párti turpisságok: III. rész
Ma küldi át a rendőrségnek a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség azt a bűnvádi dossziét, amely az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos – tudták meg az okirathamisítással kapcsolatos sajtóankétot folytató Jurnalul Naţional és Új Magyar Szó újságírói.
A dossziét a Bukaresti Törvényszék melletti ügyészség továbbította a kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi igazságszolgáltatási és bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik.
Mint Cătălina Sântion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze megkeresésünkre elmondta, a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirathamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját a két központi napilap tényfeltáró cikksorozata is alátámasztja; a helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Emellett beigazolódni látszik az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle enged következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az Új Magyar Szó szerette volna megszólaltatni az üggyel kapcsolatosan az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésén fáradozó személyeket, ám Toró T. Tibor, a bejegyzésre váró alakulat „ideiglenes elnöke” határozottan elutasította lapunk erre vonatkozó kérését. „A Maszolnak nem nyiltakozunk” – szögezte le Toró.
Annál bőbeszédűbb volt Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse, aki előbb perrel fenyegette meg a tényfeltáró cikkeket jegyző újságírókat, majd taktikát váltott. Az MTI-vel „a szervezet hivatalos véleményét” közlő Demeter felhívást intézett a leleplező cikksorozatot közlő lapok újságíróihoz: hívják ők perbe az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglalkozó személyeket.
„Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk” – fogalmaz a sajtófelelős, akinek érvei szerint nem feltételezhető, hogy az EMNP-s illetékesek „ilyen bután ekkora támadási felületet hagyjanak”.
A Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, az indoklás szerint amiatt, hogy a párt nem a „nemzeti érdekek” képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését.
Nem bánkódik Tőkésék kudarca miatt Szász Jenő
Teológiai fejtegetésekbe bocsátkozott tegnap Marosvásárhelyen Szász Jenő az istenhit és a politikai ideológiák viszonyrendszeréről. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a romániai magyarság „kétpólusú politikai berendezkedésének” szükségességéről beszélt, a két pólusban „elhelyezve” balra az RMDSZ-t, jobbra az MPP-t, „szövetségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal”.
Mint megjegyezte, cseppet sem bánkódik amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kísérlete sikertelennek bizonyult. Szász kifejtette: az EMNP-nek „nincs oka a kétségbeesésre”, minthogy az MPP már be van jegyezve, és listáin helyet biztosíthat a „jobboldal” többi képviselőinek is. Az EMNP bejegyzésének kudarca miatt örvendező Szász Jenő pénteken Tusnádfürdőn is előadta téziseit.
EMNT-s források tudni vélték, hogy Új Magyar Szónak a Tőkés-párti aláírások meghamisítását bizonyító cikkét címlapon közlő múlt pénteki lapszámát MPP-s aktivisták osztogatták a diáktábor területén. Lapunknak erről nincsenek információi, ellenben úgy tudjuk: a tusványosi szervezők a helyszínre eljuttatott több száz ingyenes ÚMSZ-példányt nyomtalanul eltüntettek. (Antal Erika)
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)