Erdélyből Európába címmel június 30-án a romániai magyar polgári erők közös szervezésében fórumot tartanak Marosvásárhelyen. A fórumról Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kifejtette, műfaja olyan demokratikus erdélyi politikai forma, amelynek hagyománya Alsócsernátonban kezdődött. A mostani fórum tárgyköre az ősszel sorra kerülő európai parlamenti választásokkal kapcsolatos. Az RMDSZ-szel folytatott eddigi párbeszédeink tapasztalata eleve megkérdőjelezi a további párbeszéd-kezdeményezések sikerét. Az eddig meghirdetett megbeszélések megrekedtek a párbeszéd látszatánál. Ez történt 2006 novemberében, decemberében, idén januárban, amikor több rendben is találkoztak Markó Bélával és munkatársaival. Sem a kerekasztal, sem a közös erdélyi lista nem jött létre. /M. J. : Marosvásárhelyi polgári fórum az EP-választásokról. A párbeszéd lehetőségét már eljátszotta az RMDSZ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

A képességvizsga Fehér megyei eredménye: a magyar tanulók több mint 80 százaléka átmenő jegyet kapott, 19 százalékuk pedig pótvizsgázni kényszerül. A magyar iskolák és tagozatok összesen 111 tanulója iratkozott be az idei képességvizsgára, ebből 109-en jelentek meg. Közülük 86 sikeresen vizsgáztak. Az évről évre ismétlődő sikertelenség oka a román nyelv anyanyelvi szinten való számonkérése. /B. B. : Románból bukott a legtöbb nyolcadikos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Az RMDSZ marosvásárhelyi választmánya az önkormányzati választásokon Csegzi Sándor alpolgármestert indítja Dorin Florea ellenében. Borbély László alulmaradt a Csegzivel való küzdelemben. Az ÚMSZ szerint ettől kezdve nagy eséllyel elkezdődhet a megosztás, mert az „elhamarkodott választmányi döntésnek” nagyobb lesz a megosztó, mint az integráló hatása. A lap munkatársa Borbély mellé állt, „a közösségi érdekekre fittyet hányó bosszúvágynak” minősítette a döntést, hogy nem Borbélyt választották. Borbély László miniszter helye, képességei, tekintélye, szerepe, kapcsolatrendszere evidencia. /Lokodi Imre: Csegzi vagy nem Borbély? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Csoóri Sándor esszéjét (Sütő Andrásról a harmadik napon) a Hitel Sütő András emléke előtt tisztelgő számából átvette a Transsylvania című negyedévi szemle, amely egy ideje már csak a világhálón érhető el. Az utolsó részt idézte a lap. Sütő András életpályájából a legkevesebben Magyarországon és Erdélyben az 1990 márciusától a legutolsó időkig tartó korszakát ismerik. A szeme elvesztése után Sütő alig írt szépirodalmi műveket. Azért, mert a magyarság megmaradását tartotta a legfontosabbnak. Az erdélyi magyarság kivándorlása folyamatos, fenyegető a romániai magyarság teljes megsemmisülése. Sütő András temetése után Csoóri tizenöt erdélyi és tizenöt magyarországi értelmiségitől kérdezte meg, hogy ismeri-e a Szemet szóért című kötetét, a Heródes napjait és az Erdélyi változatlanságokat? Egyikük sem ismerte. Sütő András ismeretlen könyveiben olyan súlyos kérdések halmozódtak föl, mint Illyés Gyula Magyarok című művében s Németh László néhány robbanékony tanulmányában. /(bölöni): Belső anyaország. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Solymosi Zsolt vallástanár vezetésével indultak útnak a Pusztuló kövek nyomdokában biciklitúra résztvevői Kolozsvárról, a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvaráról. A 15 naposra tervezett, több mint 1000 km-es túra idén számos érdekességet tartogat a diákok számára. Útjuk során lebicikliznek a Dunáig. Megnézik majd az abrudbányai református templomot, Lugoson, Boksabányán, Oravicabányán keresztül jutnak el majd Néraszlatinára, elmennek a Vaskapuhoz és Orsovára. A Kiskazán és Nagykazán szoroson való hajókázás is a túra része. A negyedik alkalommal megszervezett túra lényege, hogy a diákok olyan helyekre jussanak el, ahová talán másképp nem lenne lehetőségük. /Dézsi Ildikó: Pusztuló kövek nyomdokában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Az Erdélyi Református Egyházkerület június 20-án Nagyenyeden tartotta évi közgyűlését. Ötvös József generális direktor missziói jelentésében kitért arra, hogy míg néhány évvel ezelőtt csupán két egyházmegyében, addig a múlt évben az egyházmegyék felében már többségben voltak a vegyes házasságok. Új jelenség a „nyilvántartásból kivettek” kategóriája. Ide tartoznak azok, akik nem fizetik a fenntartói járulékot vagy akik külföldre távoztak dolgozni. Aggasztó a cigánykérdés helyzete, az üresedő templomok, valamint azt is, hogy szegényes az egyházi ének- és zenekultúra. A hozzászólások során elhangzott, hogy több szórványban a reformátusok már magyarul sem tudnak, időszerű román nyelvű református gyülekezetek létrehozásáról gondolkozni. Tonk István főgondnok tájékoztatott: készülőben van a román nyelvű liturgia, valamint új az kétnyelvű káté. Pap Géza püspök elmondta: a teológia függetlensége mindennél fontosabb. Ameddig lehetséges, igyekeznek önerőből fenntartani ezt a több évszázados intézményt. A Kárpát-medence, de talán Európa egyetlen olyan egyházi intézménye az övék, amelyik nem állt be az állami struktúrákba. /Somogyi Botond: Lelkészszentelés Magyarigenben. Nagyenyeden tartották az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlését. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Megjelent Mihály Gábor tanító Monológ a múltról című szárazajtai falumonográfiája /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Múltidéző sorozat 7. kötete/. Kisgyörgy Zoltán, a lap munkatársa hangsúlyozta a falumonográfiák felettébb szükséges voltát. Háromszék 128 településéből mindössze negyvennek jelent meg eddig nyomtatásban füzetnyi vagy kötetnyi terjedelemben leírása. A szárazajtai történelemkönyv erényeként tüntette fel a helynevek felsorolását. A szerző az 1944. szeptemberi mészárlást annak előzményeivel mértéktartóan és igazságosan írta meg. Mihály Gábor 1994-ben lezárt kézirata azóta megjárta Amerikát is, míg végre kiadták, a falu életének alakulását napjainkig követő utószóval kiegészítve. /Váry O. Péter: Szárazajtáról mértéktartóan és igazságosan (Elkészült egy újabb falumonográfia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Megjelent Szabó K. Attila Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című közel ezer oldalas munkája. Szabó Kálmán Attila, a könyv szerkesztője előszavában kiemelte: „az intézményes képzés első formáinak megjelenése (1777) óta eltelt két és negyed század folyamán Erdély 23 városában 45 olyan iskola működött, amelyben valamilyen formában rövidebb-hosszabb ideig ilyen jellegű oktató-nevelő munka (is) folyt. ” Önálló magyar tanintézet működik a következő városokban: Kolozsvár, Nagyenyed, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, román intézet tagozataként: Marosvásárhely, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Zilah. /Sipos Erzsébet: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Az Európai Bizottság döntését elsősorban politikai szempontok alapján hozta meg, amelyeknek köszönhetően Románia és Bulgária is csatlakozhatott január 1-től az Európai Unióhoz. Az unió vezetői sokszor a román igazságszolgáltatásnak csak bizonyos szeleteivel foglalkoznak. A mostani jelentés is leghangsúlyosabban a korrupcióellenes harcot jelöli meg. Minden egyes frissen csatlakozott országnak jelentős életminőség javulást biztosíthat az uniós tagság, ha kormánya képes kidolgozni megfelelő támogatáslehívó rendszereket. Az EU soha nem tette szóvá, hogy a román igazságszolgáltatás működése még mindig embertelenül vontatott. Elég csak a visszaszolgáltatás folyamatára gondolni. Ezért a romániai vezetőknek nem kellene megfeledkezniük erről a hiányosságokról sem. /Borbély Tamás: Félig végzett munka. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Június 26-án elhunyt Domokos Géza, író, szerkesztő és politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első elnöke. Az RMDSZ országos vezetősége közleményében értékelte tevékenységét, munkásságát 1997-ben Kisebbségért Díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hazám-díjával ismerték el. Íróként, szerkesztőként kivételes szerepe volt a huszadik század második felének erdélyi magyar irodalmában: 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjeként, majd 1969-től 1990-ig a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint háromezer kötetet, köztük a magyar irodalom, a magyar tudományosság legjelesebb alkotóinak munkáit sikerült megjelentetni. A megszülető Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek felépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában. 1990 és 1993 között, az RMDSZ elnökeként mindent megtett a magyarellenes erőszak megfékezéséért. 1993-tól kezdve a közélettől visszavonultan élt. Publicisztikájával, önéletrajzi munkáival a romániai magyar közösség sorsának, dilemmáinak éles, pontos, mélyreható elemzését végezte el. /Az RMDSZ országos vezetősége: Domokos Géza halálára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./ Domokos Gézát hosszabb ideje kezelték szívelégtelenséggel, koszorúér-elmeszesedéssel. Sepsiszentgyörgyön búcsúztatják, majd a zágoni temetőben helyezik végső nyugalomra. /Elhunyt Domokos Géza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A lapok sorra búcsúztak Domokos Gézától, értékelve életművét: a/ Domokos Géza visszaemlékezéseiről szóló kötetének az Esély címet adta. 2004. decemberében beszélt munkásságáról a közszolgálati rádió bukaresti stúdiójában. Kifejtette, hogy a történelem felajánlott egy esélyt, egy lehetőséget. A nagy kérdés: hogyan éltünk ezzel az eséllyel? Az RMDSZ megalapításakor Domokos Géza úgy látta, hogy lezárult egy korszak: véget ért az elviselhetetlen nemzetiségi elnyomás és a beolvasztási politika. Itt követték el az első hibát: azt hitték, nem folytatódhat ez a nacionalizmus. A parlamentben az egyik román képviselő elkezdte mondani a románok elűzését Hargita és Kovászna megyéből... Hónapokig eltartott a vita, ami elvezetett a híres HarKov jelentéshez. Ez jelezte, hogy vajmi kevés történt: még ha az állam akkori vezetői vagy a kormányon lévő egy-két ember másképpen is gondolkozott, középszinten, vidéken megmaradt a mentalitás, az agresszivitás, elsősorban a magyarok iránti bizalmatlanság. Az, hogy más útra lépjen az RMDSZ, a vezetőségben soha nem képezte vita tárgyát. Elhangzott a Temesvári Kiáltvány, annak a nyolcadik pontja kimondta, hogy a volt pártvezetők, aktivisták ne viselhessenek köztisztséget. Domokos Géza a párt Központi Bizottságának póttagja volt. Úgy érezte, hogy ez tehertétel, ettől mentesíteni lehet az RMDSZ-t. Domokos Géza már 1990 januárjában felvetette egy román nyelvű lap kiadásának a szükségességét. Nem volt elég kitartás benne, nem volt elég pénzük. A másik, amit másképpen csinálna: árnyaltabban kellett volna beszélnie 1991 őszén, amikor kirobbant az autonómiavita. Ebben a kérdésben nem volt elég türelmes azokkal szemben, akik az autonómia kérdését napirenden tartották. /Szőcs Levente: Akinek a paktumpolitika nem volt pejoratív. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Domokos Géza jövőre lett volna 80 éves, s jövőre lesz 60 éve, hogy Dávid Gyula ismeri őt, 1948 őszén lettek szobatársak a Bolyai Tudományegyetem Józsa Béla Diákotthonában. Aztán egy év múlva őt Moszkvába küldték egyetemi tanulmányai folytatására, s csak húsz év múltával jöttek ismét össze, amikor Domokos Géza Románia első nemzetiségi könyvkiadójának megszervezésére kapott megbízást, s ő Dávid Gyulát is kiválasztotta a kezdőcsapatba. Domokos Géza a diktatúra évtizedeinek romániai magyar közszereplői közül azon kevesek között van, akik politikai-szakmai karriert futottak be, de soha sem felejtették el, mivel tartoznak saját közösségüknek. A román kommunista rendszer a nemzetiségi kiadót a nacionálkommunista homogenizáció érdekében hozta létre. Domokos Géza azonban felismerte és kihasználta a számára „adott” mozgásteret: a romániai magyar (sőt nemcsak a magyar) kisebbség szellemiségének önkifejezése számára olyan fórummá tette a Kriteriont, amilyen nem volt addig, s talán nem is lesz. Az erdélyi magyar értelmiségi lakásokban ott voltak a Kriterion könyvsorozatai: a Szabó T. Attila-féle Erdélyi magyar szótörténeti tár, a Székely oklevéltár, a „fehér könyvek”, a Magyar Klasszikusok, a Téka-sorozatok kötetei, a nagy erdélyi történész-, művelődés- és művészettörténész-nemzedék munkái, a világirodalomra ablakot nyitó Horizont-sorozat. Az egész akkor formálódó nemzedék innen merítette az ismeretet, de az erőt is magyarságtudatának megőrzéséhez, gyarapításához. 1989 után Domokos Géza pályájának is új – a közvetlen politizálással megterhelt – szakasza következett. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az ő elnökségének évei alatt építette ki az erdélyi magyar civil intézményeknek azt a hálózatát, amelynek legkiválóbb személyiségeit akkor ott tudta maga mögött, a Szövetség Egyeztető Tanácsában. /Dávid Gyula: In memoriam Domokos Géza (1928–2007). = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Domokos Géza RMDSZ elnök és képviselő korában, a kilencvenes évek elején, madéfalvi dermesztő hidegben, a székely vértanúk emlékművénél az építkezésről beszélt. Hogy nem aki jajong, hanem aki épít, csak az maradhat meg. Domokos Géza ezt tette egész életében. Épített. Kiadót, szervezetet, alapítványt, intézményeket. /Székedi Ferenc: Az építő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Eddig a román munkavállalók külföldre történő migrációja volt jellemző a munkaerőpiacra, újabban megjelentek a nyugati határ mentén a magyar szakmunkások. Szatmárnémetiben már több tucat magyarországi építőipari munkás dolgozik. Újabban megjelentek az egyéni munkavállalók is, akik vállalják az ingázást a határon át, ugyanis míg a szomszédos szabolcsi vagy hajdúsági, illetve bihari településeken nagy a munkanélküliség, addig Nyugat-Romániában a munkaerő hiánya jelent gondot. Újabban felsőfokú végzettségű személyek is átjönnének inkább a magyarlakta vidékekre dolgozni, főleg adminisztratív munkakörbe. A budapesti Vegyépszer Szatmárnémetiben az alsó Szamos-híd felújításán dolgozik. /Králik Lóránd, Sike Lajos: Szatmári házat épít a budapesti kőműves. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Nagy Károly egyetemi tanár, Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.) arról elmélkedett, miért nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében „szokatlan” eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd kifejtette, hogy a magyar baloldalnak Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie. Nagy V. László hozzászólásában leszögezte, nem lehet elfelejteni a kommunizmus 45 évét, a börtönöket, kényszer-munkatelepeket. A diktatórikus pártok ideológiája egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Ők akkor csatlakoztak a kommunizmushoz, amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalai ismert, de ettől még érzelmeiben kommunista maradt. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceausescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki. Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. /Nagy V. László: A romániai magyar szociáldemokrácia feléledése? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A tanév végét zárják a diákok. Dávid Erzsébet, Máramaros megye főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a megye két magyar líceumából /Németh László Gimnázium – Nagybánya és Leöwey Klára Líceum – Máramarossziget/ majdnem minden végzős egyetemre készül. Az előző években 80-90 %-os volt a bejutási arány. A Németh László Gimnázium bővítésre készül, díszterem, dokumentáció terem, tanterem és irodahelyiség építését tervezik. A Leöwey Klára Líceumban a belső felújításokon kívül a picét is felújították. /Hitter Ferenc: Év végi izgalmak az iskolában. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), jún. 28./

A Csíki Játékszín játékát – a Hegedűs a háztetőn szinte valamennyi énekszámát – tapssal ünnepelte a kisvárdai közönség. A Parászka Miklós rendezte musicalről a szakmabeliek is elismerően nyilatkoztak. A fesztiválon megosztotta a közvéleményt a Pinczés István által színpadra vitt, Zalán Tibor Katonák, katonák című drámája a székelyudvarhelyiek előadásában. A Szabadkai Népszínház Moliére – Képmutatók cselszövése című előadással jelentkezett. A színházak közül kevesen maradnak hosszabb időre, csupán néhány fős küldöttség képviseli a társulatokat a fesztivál végéig. /Rostás-Péter Emese: Színház a színházban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Jó esély mutatkozik arra Kézdivásárhelyen, hogy a Petőfi Sándor Általános Iskola az új tanévet a huszonnégy tantermes, 1990-ben megkezdett épületben indítsa. Török Sándor polgármester elmondta: 60 ezer lejt kaptak idén az építés folytatására, de ez nem elég, hogy befejezzék az iskolát, még 120 ezer lejre lenne szükség. Ígéretet kaptak arra, hogy a hiányzó összeget is átutalják a városkasszába. /Iochom István: Új iskola Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Pár évvel ezelőtt kezdődött, Gyurkovics Tiborék Lyukasóra tévés műsora nyomán, élőben, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. Idén a Bernády Házban. A Kemény Zsigmond Társaság szervezte irodalmi est lényege a meghívotti kérdésfeltevés. A „tanári kar” minden tagja verseket olvas fel, a közönségnek pedig ki kell találnia a szerzőt. A díj könyvekből áll, a Mentor Kiadó jóvoltából. /Nagy Botond: Záróra a Lyukasórán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

A Szabadság értesülései szerint augusztus elsejétől Kovács Sándor címzetes kanonok, jelenlegi székelyudvarhelyi főesperes kerül Kolozsvárra, a Szent Mihály plébánia, egyszersmind a kolozs-dobokai főesperesi kerület élére. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok főesperesi megbízatása idén, augusztus elsején lejár. Czirják továbbra is Kolozsváron szeretne maradni, ez megegyezik a hívek egy részének a kívánságával is. Ezzel kapcsolatosan a döntés kizárólag Jakubinyi György gyulafehérvári érsekre tartozik. /(ercsey): Új főesperes Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Gyergyószárhegyen a Lázár-kastélyban tevékenykednek a VIII. Táltos Kézműves Tábor résztvevői a perzselő nyári nap elől. A harmincnapos táborozás alatt csodálatos hasonmás kézművesmunkák készülnek. „Az értékmegőrzés, értékteremtés az idei táborunk fő célkitűzése” – hangsúlyozta Kisné Portik Irén néprajzkutató, a tábor főszervezője. Az 1979-ben létrejött Szépteremtő Kaláka értékmentő tevékenységét folytató kézművestábor fő célja változatlanul a hasonmás kézművestárgyak létrehozása. A Magyarországról és Erdélyből érkezett kézművesek egész napos alkotó tevékenységét esténként előadások zárják, a meghívott előadók között visszajáró ismerősként van jelen Hidán Csaba magyarországi régész-történész és Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi muzeológus. Az alkotómunka eredményeként készülőben van a nagyszentmiklósi kincs edényeinek első hasonmás darabja. /Jánossy Alíz: Táltos Kézműves Tábor – boszorkányos kézügyesség. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök bejelentette, szeptember 1-jétől ötven százalékkal növelik a mezőgazdasági nyugdíjat, jövő év január elsejétől pedig 43 százalékkal emeli a nyugdíjakat. Közölte: az átlagnyugdíj 399 lejről 568 lejre nő, ami minden idők legjelentősebb nyugdíjemelésének számít. A kormányfő emlékeztetett arra, hogy szeptember elsejétől a nyugellátmány 5 százalékkal növekszik, s ezáltal idén összesen 23 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Bejelentéséért immorális politizálással vádolta a kormányfőt Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik politikusa, sietve hozzátéve, hogy az elképzelés tőlük származik. A Romániai Akadémiai Társaság meghúzta a vészharangot. A nyugdíjrendszerről készített jelentésükben a szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a sok megalapozatlan ígérgetés a demagógia veszélybe sodorhatja a teljes biztosítási rendszert, a nyugdíjakkal együtt. Az 50 százalékos járandóság növelés katasztrofális következményekkel járna ebben a nyugdíjrendszerben. Az adatok szerint jelenleg már több a nyugdíjas, mint a járulékfizető, a rendszerhez való hozzájárulás nagyságát pedig már nem növelhetik. /Jelentősen nő a nyugellátmány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Bizonyítékot találtak arra, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik az Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ sepsiszéki vezetőinek, szervezetének számítógépeit. Az elmúlt napokban derült ki, olyan chipeket helyeztek el a gépekben, amelyek lehetővé teszik a behatolást, a levelezés, beszélgetések ellenőrzését, láthatóvá válnak a tárolt dokumentumok. „Létezik egy igen drága, speciális dekódoló, amely kimutatja az ilyen chip létezését. Ezzel ellenőriztük jogászunk, Kulcsár Terza József és jómagam gépét, illetve a székházban található számítógépet. Mindhárom esetben jelezte a szerkentyűk létét, megtaláltuk, és eltávolítottuk azokat” – mondta el Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Kifejtette, felháborítónak tartják az eljárást, és nem értik, miért váltak a hatalom számára oly fokozottan veszélyesekké, hogy lakásaikba, székházaikba is behatoljanak. Az MPSZ, illetve az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ vezetői régóta gyanítják, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik őket, erre bizonyítékul szolgált az a jelentés, amelyet idén március 28-án Petre Strachinaru képviselő interpellációjára adott az akkori igazságügy-miniszter, Monica Macovei, és amelyből kiderül, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmusellenes Nyomozóhatóság ügyészei elkezdték a bűnvádi eljárás elindításához szükséges iratcsomók összeállítását. Macovei válaszából kiderül: a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ több jelentést készített a székelyföldi autonómia-népszavazás ügyében. /Farkas Réka: Megfigyelik a számítógépeket (Dolgozik a titkosszolgálat). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29/

Magyar misét tartanak június 29-én Pusztinán, Nyisztor Tinka udvarán. A magyar nyelvű templomi szertartásnak még nem jött el az ideje. Petru Gherghel jászvásári püspök türelemre intette a hozzá fordulókat. Pusztinán minden csütörtökön a Magyar Házban a Regnum Marianum társaság a rózsafüzért imádkozza – a magyarokért. Velük egy időben Budapesten is fohászkodik a Regnum Marianum társaság. /(Bajna György): Ima a magyarokért. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29/

A Korond községhez tartozó Pálpatakán a Péter és Pál napi búcsúsünnep alkalmával június 28-án szentmisére sereglenek a falubeliek és a hazalátogatók, este hagyományos színdarabos bál lesz. /Szabadidő. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29/

Június 28-án a szenátusban a szociáldemokraták azt kezdeményezték, hogy módosítsák a 2001/10-es restitúciós jogszabályt úgy, hogy újabb két évig nem szabad kilakoltatni azokat a bérlőket, akiknek nem sikerült a tulajdonosokkal „elfogadható” határidőre szóló szerződést kötni, és a felek nem a törvények által megszabott összegnek megfelelő bérleti díjban állapodtak meg. /Iliescu ismét a tulajdonosok ellen fordult. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely felhatalmazza a kormányt, hogy a parlamenti nyári szünet idején rendeleteket bocsásson ki. A jogi bizottság módosításai nyomán azonban a kormány csak bizonyos területeken hozhat rendeleteket. /Kormányrendeletek a vakáció alatt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lapban az orvosi egyetem „egy csoport román és magyar diákja” újfent tiltakozott az ellen, hogy, bárki feszültséget szítson Vásárhely eme patinás oktatási intézményében. Ebben az újságban időről időre felbukkannak ilyen „számtalanokból és névtelenekből” álló tiltakozó csoportok vagy állítólag magyar cikkírók, akik ezt a lapot találják a legmegfelelőbb fórumnak soros magyar- és RMDSZ-ellenes véleményük kifejtésére. A lap június 28-i számában névtelenek tiltakoztak egy „egyén” megnyilvánulásai ellen, aki állítólag itthon és külföld előtt is „kétségessé teszi” az OGYE „értékeit”, a „profizmust, kompetenciát és toleranciát”, és egy „szűk csoporttal” együtt „az etnikai szeparatizmust” akarja. A gyáva névtelenek nevesítik az illetőt, és azt állítják róla, hogy azért akar ily módon feltűnést kelteni, mert csak protekcióval, 37 éves korában jutott el az utolsó egyetemi évig. Ez a lap névtelenül rágalmaz. Egy nappal korábban valaki „megdicsérte” Mózes Edithet ugyanebben a lapban, mivel szerintük két kollégája „a támogatásával” kikelt az RMDSZ ellen. Ebből annyi igaz, hogy valóban Szovátán tartotta közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Mózes Edith azonban jelen sem volt, külföldön tartózkodott. /Mózes Edith: Újfent tiltakoznak. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Közel félszáz család kilakoltatására készülnek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Az udvaron lévő egyszintes ingatlanokban az intézmény vezetősége fogászati, illetve gyógyszerészeti központot szándékozik kialakítani, a főútra nyíló tanári lakásokba pedig a könyvtárat költöztetnék. Az érintettek, akiknek jelentős része egyedülálló, idős, beteges személy, tehetetlenül fogadták a hírt. A felszólítottak zöme valamikor az egyetem alkalmazottja volt, a szerződésben sehol nem szerepelt olyan kitétel, miszerint nyugdíjba vonulásuk után kötelesek lennének átadni a szolgálati lakást. Dr. Constantin Copotoiu rektor és dr. Florentin Buicu gazdasági igazgató csak Ciprian Dobre prefektus és Borbély László miniszter közbenjárására volt hajlandó a márciusban lejárt szerződések nagy részét előbb két hónappal, majd egy évvel meghosszabbítani. Az érintettek között akad olyan is, akinek még nyáron el kell hagynia a lakását. A 97 éves Dóczy Pál professzor még az ágyból sem tud felkelni. /Szucher Ervin: A szolgálati lakás ára. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Arad megyében június 27-én az ágyai erdőben lévő, tavaly felújított Szent László-kápolnában 60 év után újra templombúcsút ünnepeltek. Az ünnepélyes szentmise előtt a kisjenői katolikus fiatalok keresztútjárást tartottak a kápolnához vezető, szintén felújított stációknál. Szentbeszédében Király Árpád marosi főesperes Szent László életéről, erős hitéről szólt, kiemelve: azok a szent emberek, akik életmódjukkal fényt hoznak mások életébe. A szentmisét. Pántya Elemér plébánosnak ajánlotta fel, amiért fáradságot, időt és energiát nem kímélve a vadontól visszaszerezte Isten hajlékát a kultúra, a hitélet számára. /(balta): Templombúcsú 60 év után. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./