A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) közösen felhívást intéztek európai fórumokhoz, amelyben kérik, hogy még Románia csatlakozása előtt szorgalmazzák egyes, a magyar közösség számára fontos reformok életbeléptetését, ezek közt a magyar nyelv államnyelvvé nyilvánítását Erdélyben. „Leszögezve, hogy a decentralizáció, a regionalizmus és a szubszidiaritás az európai integráció alappillérei közé tartozik, figyelembe véve, hogy a többnyelvűség szintén kitűzött célként szerepel, (…) sérelmezve, hogy a milliós nagyságrendet képviselő erdélyi magyarság mindmáig semmilyen kollektív törvényes státussal nem rendelkezik Romániában, aláhúzva, hogy a székelyföldi magyarságnak még a kommunista diktatúra alatt is 1968-ig volt területi autonómiája, sajnálattal tudomásul véve, hogy az eddigi EU-jelentésekben az ország magyar lakosságának megoldásra váró gondjai nem szerepeltek fontosságuknak megfelelően, kérjük, hogy szorgalmazzák egyes reformok életbe léptetését még Románia csatlakozása előtt”, áll a felhívásban. A felsorolt reformok között szerepel még a regionális magyar önkormányzás létrehozása, a Székelyföld területi autonómiájának helyreállítása, a kommunizmus ideje alatt elkobzott magyar tulajdonok maradéktalan visszaszolgáltatása. /SZNT, EMI: legyen hivatalos nyelv a magyar. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a 2006/2007-es tanévben Beszéd és nyelvezet az előadásművészetben címen mesterfokú, négy szemeszterre terjedő műsorvezető-képzést indít. Az egyetemen román nyelven már a múlt években beindult ilyen irányú, a szakminisztérium által hivatalosan engedélyezett oktatás, idén ősszel pedig magyar nyelven hirdetnek felvételit. Kiemelten a rádió- és televízióstúdiók munkatársainak, illetve azoknak az egyetemi végzettséggel rendelkező fiataloknak a jelentkezését várják, akik ezen a téren szeretnének szakképesítést szerezni. A vendégtanár-program keretében Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója és dr. Sipos Pál, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztője is részt vesz az oktatásban. A minisztérium kilenc tandíjmentes és három tandíjas helyet biztosít, olvasható dr. Béres András rektor  és dr. Kovács Levente    tanszékvezető tájékoztatójában. /Műsorvezető-képzés, magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

A magyar falvak többségében egyre kevesebb a gyermek, sokszor nem tudnak egy óvodai csoportot vagy iskolai osztályt benépesíthetni. Az elvándorlás és az elöregedés érezteti hatását. A szórványnak tartott települések mellett egyre inkább elszórványosodnak a színmagyar vidékeken működő iskolák is, amelyek további fenntartását sok helyen a roma gyerekek mentik meg. Vannak már olyan magyar iskolák is, amelyekbe 70 százalékban roma gyerekek járnak. Sok helyen az üres házakat felvásároló roma családok biztosítják a lakosság, a gyermekek utánpótlását. A fiatalok nem látnak eredményes jövőképet falun. /Bodolai Gyöngyi: Mentő szalmaszál? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Keskeny résen át is rá lehet látni egy teljes egészre – ezzel a címmel jelent meg két éve, Albert Gábor 75. születésnapjára a könyv. Nem csak esszé van benne, novellisztikus kis részlet, visszaemlékezés jellegű írások is. Alaposan foglalkozott 1848–49-cel, illetve a 48-49-es emigrációval is. Kiadta Szemere Bertalan levelezését, bevezetésével megjelent a Naplója is. A Pont Kiadó mostanában életmű-sorozatban adja ki Albert Gábor a regényeit. Albert Gábor visszautasítja azt, hogy a magyarországi elit nem volt hajlandó színt vallani, lapított és nem szólt. Elvállalta annak idején egy napilap, az Új Magyarország alapítását, szerkesztését. Úgy érzi, hogy amikor az értelmiségnek a gátra kellett volna állnia, az újság közelébe se engedtek őket. Két témáról mindig szót fog ejteni: az emberiség és a magyarság kilátástalan helyzetéről. Természeti katasztrófa előtt állunk, saját magunk alatt vágjuk a fát, amikor tönkre tesszük a természetet. A másik pedig a népmozgalmi katasztrófa, ami a magyarságot is veszélyezteti. Az európai kultúra fokozatosan kiüresedik. Egyik regénye, a „... mi pedig itt maradtunk” generációs regény. Generációjának széthullását veti föl. /N.M.K.: Egyetlen mondatom sincs, amit ne vállalnék. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

1974-ben jött létre Gyergyszárhegyen a művésztelep, ahol hagyni kell egy-egy alkotást a jövőnek. Jelenleg már több 1500 alkotás gyűlt össze. A tábor nevét a tavalyi Kapcsok nevet Korképre cserélték a szervezők. Idén 40–50 éves képzőművészeket hívtak meg többnyire. Alkotnak a művészek, alakul a Korkép a Lázár-kastélyban. /Balázs Katalin: Művésztelep Szárhegyen harminckettedszerre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Vargha Mihály szobrászművészt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetőjét nevezte ki ideiglenesen a megyei tanács a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatójává, Kató Zoltán lemondását követően. Vargha elmondta, hogy a dobói ásatásokat folytatják. A múzeum főépületén sürgősen cserepeket kell cserélni, pótolni a hiányzókat. Egy ilyen regionális fontosságú intézmény nem létezhet honlap nélkül szögezte le Vargha, továbbá plakátokat, szórólapokat kell készíteni, népszerűsíteni a múzeumot. /(Szekeres): Kimozdul a holtpontról (Székely Nemzeti Múzeum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. – Székelymuzsna, 2006. júl./ elhatározta, hogy a szláv nyelvek ismerőjévé lesz, és megtanulja a balti nyelveket is. Kolozsváron elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalomot, ,,másodállásban” az Egyetemi Könyvtárban fellelhető nyelvtankönyveket és szótárakat böngészte, közben hihetetlenül szerteágazó levelezésbe kezdett, felvette a kapcsolatot a litván irodalom akkori költőfejedelmével, Eduardas Miezelaitisszal, akitől litván nyelvtankönyveket, szótárakat kért és kapott, s nagy erőbedobással, buzgalommal, aránylag rövid időn belül elsajátította a litván nyelvet. Utána következett a többi: román, orosz, lett, bolgár, cseh, szlovák. És elkezdte költők, írók munkáinak átültetését magyar nyelvre, és azok publikálását a hazai lapokban, antológiákban, majd könyvekben. Ő volt az első, aki olyan tekintélyes költőket, mint: Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Magyari Lajos, bemutatott a litván olvasóknak. Szorgalmasan dolgozott. Fordítások ezreit végezte fáradhatatlanul, kézirataival valósággal bombázta a szerkesztőségeket. Közben a levelezést, a nagyvilággal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést sem szüneteltette meg. Idén júniusban még tele volt újabb és újabb tervekkel. Barátjának, a most róla emlékező Simó Edmundnak beszámolt a kiadás előtt álló könyveiről. Összegezte, hogy eddig 23 egyéni fordításkötete látott napvilágot, 40 kötetre való anyaga van, ha ez mind megjelenik, akkor meg lesz elégedve. A sors másképpen döntött. Talán éppen a születésnapján, július 14-én ,,csillagösvényre” lépett. /Simó Edmund: Csillagösvényen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Zetelaka immár ötödik alkalommal ad otthont az Erdélyi Magyar Írók Ligája nyári írótáborának. A találkozó során emlékeznek az 1956-os forradalomra. Papp Kincses Emese rámutatott: „Az új, fiatal írónemzedék számára 1956 már történelem.” „Ne ötvenhat kísértete, hanem annak igazi szelleme legyen velünk. A mi önkéntes küldetésünk, tudatos alkotói sorsvállalásunk a meg nem alkuvás!” A lengyel történelmet kutató Kovács István írót gyermekkori személyes élményei fűzik az 56-os eseményekhez, amelyeket A gyermekkor tündöklete című életrajzi regényében mesélt el. Az 1998-ban Magyarországon az Év könyve-díjat kapott regény idén, az 1956-os forradalom évfordulójának alkalmából újra napvilágot látott, sőt Budakeszi srácok címmel játékfilm is készült belőle, Erdőss Pál rendezésében. /Antal Ildikó: Táborozó tollforgatók. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Burján-Gál Emil szobrászművész kérést nyújtott be Gyergyószentmiklós önkormányzatához, jóváhagyást kért egy emlékmű elhelyezésére a Virág negyed északi részén. Több éve tartogat egy emlékmű-makettet, amely 1956 szellemét idézi, és idézné most, az 50. évfordulón – végleges változatban kivitelezve. Az 1 méter magasan – lánctalpelemeken elhelyezett – 2 méter magas, lyukas zászlók és emberi torzók egymásba játszásával vergődést-fájdalmat sugalló, geometrikus szerkezetű emlékmű az eltipró hatalom gépezetére emlékeztet – mondta. A kivitelezéséhez és a szükséges anyagok megvásárlásához támogatókat keres. /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Lesz ’56-os emlékmű? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Új, hiánypótló magyar szakkönyvtárral gazdagodott Székelyudvarhely. A Dr. Bányai János Műszaki Szakközépiskolában nemrégiben nyitották meg az első regionális jellegű szakkönyvtárat. A tanintézmény a magyarországi Apáczai Közalapítványnál pályázott sikeresen, a könyveket a budapesti Nemzeti Szakképzési Intézet biztosította az iskola számára. A mintegy 2,6 millió forint értékű, kétezer kötet számos szakágat felvonultat, a bútoripar, nyomdaipar, építkezés, vízgazdálkodás, burkolás és festés stb. területén. A szakkönyvtár berendezéseit, így a számítógépek, a videoprojektor és egyéb technikai eszközök beszerzését szintén a magyarországi alapítvány támogatásából szerezte be a tanintézmény. /Szász Emese: Regionális szakkönyvtár. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Az 1940. évi bécsi döntés augusztus 30-i évfordulóján a román médiában kötelező módon feltámad halottaiból Dücső Csaba, hogy megtestesítője legyen a vérszomjas magyarnak, aki Észak-Erdély megszállása után az itt rekedt egymillió főnyi román közösség jogfosztásával, mi több, véres „rendcsinálással” igyekezett a Trianon óta elszenvedett sérelmeket megtorolni. Dücső Csaba neve az elkövetkező napokban biztosan újólag feltűnik a román sajtóban. Ezelőtt nyolc évvel, 1998 decemberében történt, hogy bizonyos Traian Golea, az amerikai román emigráció floridai egyletének élharcosa levélben hívta fel Románia elnökének figyelmét a veszélyre: Dés város magyarjai emléktáblát akarnak állítani Dücső Csabának, annak az írónak, aki hatvan évvel azelőtt Nincs kegyelem című regényében az erdélyi románok kiirtására buzdította olvasóit. Valójában a dési tervből egy szó sem igaz. Dücső Csabát Ion Lancranjan hírhedt, 1982-ben Bukarestben megjelent meg könyve, a Cuvant despre Transilvania mentette ki a megérdemelt feledésből. Lancranjan magyarellenes vádaskodásait tartalmazó könyvét valószínűleg Nicolae Ceausescu hagyta jóvá. A budapesti ellenvéleményt Száraz György fogalmazta meg Válasz egy furcsa könyvre címmel (Valóság, 1982/10): lapról lapra mutatta ki légből kapott adatait, sorolta fel románellenes „idézeteit” Illyés Gyulától, Méliusz Józseftől, sőt Kádár Jánostól, mely „idézetek” soha, sehol nem hangzottak el. Lancranjan könyve Ceausescu 1978. évi amerikai látogatása után, az annak nyomán elszabadult ádáz magyarellenes kampány része volt, azzal a céllal, hogy kimutassa: a Ceausescu ellen New York-ban szervezett, emlékezetes tüntetéssorozatot horthysta háborús bűnösök, vagyis a bécsi döntés után Észak-Erdélyben ártatlan románokat gyilkoló magyar hóhérok szervezték. Ion Lancranjan ezek ideológusává avatta Dücső Csabát, aki aztán 1989 után a román extrémizmusnak is fő érve maradt a magyarság kollektív bűnösségének bizonygatására. Varga János irodalomtörténész felkutatta és a Mozgó Világ 1987/6-os számában közzétette, mi az igazság Dücső Csabával kapcsolatosan. Létezett ugyan, de egész életében ismeretlen, dilettáns író maradt. Nincs kegyelem címmel 1939-ben adta ki kisregényét. Regény volt, nem pedig mozgósító tettekre serkentő röplap, mint ahogy azt Lancranjan állította. Hőse, Torday Levente valóban arról álmodozik, hogy megöl minden útjába kerülő románt, miután elborzadva olvasott a Horea-felkelés magyarellenes atrocitásairól, amelyek egyébként valóban megestek, lásd David Prodan akadémikus monográfiáját. Dücső Csabát bizonyára Eminescu Geniu pustiu című regénye ihlette meg: ebben az 1848–1849-es események során a főhős, egy erdélyi román tanító arról ábrándozik, hogy kiirtja a magyarokat. Lancranjan nem tudott magyarul, adatait, „idézeteit” tálcán kapta a párttól. Ilyen fedezettel a háta mögött nem jött zavarba, mikor Száraz György cáfolata nevetséges helyzetbe hozta, hanem Vocatie constructiva című, sebtében összecsapott cikkgyűjteményében válaszolt. Forrásait most sem jelölte meg. Ion Lancranjan 1991. március 4-én meghalt, de magyarellenes műveinek köszönhetően megérte, hogy az Iliescu-rendszertől és az 1989 után színre lépő sovén-nacionalista pártoktól minden kitüntető címet, díjat megkapott. Azután könyveivel együtt feledésbe merült, ami azonban Dücső Csabáról nem mondható el. /Barabás István: Az élet fonákja. Ismerkedjünk Dücsővel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Négy évtizedes pályája során a hetvenedik életévét nemrég betöltő Sigmond István írt ugyan kisregényt (Valaki csenget, 1971), drámát (Vétó. Egy mai Szókrátész, 1980), regényt (Egy panaszgyűjtő panaszai, 1971, Szerelemeső, 1979), a regény színpadi változata is ismert (Félrevert harangok, 1987), de indulásától a novella számított kitüntetett műfajának, ahogyan ez legutóbbi könyveiből (És markukba röhögtek az égiek, Csókavész) is világosan látszik. Elbeszélései összefüggenek, színterük egy elképzelt erdélyi falu. Az idő, a háború és nagyjából az ezt követő esztendők hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak. Új könyvének /Csókavész. Novellák. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006/ címadó elbeszélése nem ismeretlen az olvasó előtt, néhány esztendeje olvasható volt a Helikonban, s nagy feltűnést keltve megjelent az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában is. /Bogdán László Sigmond Istvánról pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

A 60–70-es évekbeli Romániáját mutatja be Bányai Éva Sikertörténetek kudarcokkal. Bukaresti életutak /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/ című könyvében, melyben az egyéni emlékezés – kollektív emlékezet – történelmi emlékezet egybefonódása követhető nyomon. Az interjúkötet összeállításához a szerző személyesen vagy levélben kereste fel a bukaresti, vagy egy ideig Bukarestben tartózkodó magyar értelmiségieket, akik meghatározói voltak az akkori magyar intézményeknek (Ágoston Hugó, Beke György, Bodor Pál, Csiki László, Demény Lajos, Domokos Géza, Ferencz Zsuzsanna, Gálfalvi Zsolt, Halász Anna, Horváth Andor, Huszár Sándor, Kacsir Mária, Matekovics János, Molnár Szabolcs, Rostás Zoltán, Szász János, Vári Attila). A magyar intézmények létrehozásának célja az volt, a magyar értelmiségieket Bukarestbe költöztessék. A könyv bemutatja, kik voltak a magyar szellemi élet meghatározó egyéniségei; kik voltak a cenzorok, hogyan működött a cenzúra. /Vetési Júlia: „Ember tervez, Központi Bizottság végez…”– bukaresti életutak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A volt Szekuritáté ügyeinek nyilvánosságra hozatala során lebukott az első kolozsvári magyar ügynök. Kelemen Hunor parlamenti képviselő egykori egyetemi társáról van szó, Kovács Zoltánról, akit az RMDSZ a Kolozs megyei Állategészségügyi Igazgatóság igazgató-helyettesi pozícióba juttatott. Kelemen Hunor elolvashatta megfigyelési dossziéját, kiderült, hogy három besúgó jelentett róla. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke felszólította Kovács Zoltánt hogy mondjon le tisztségéről. Kovács Zoltán kijelentette: nincs tudomása arról, hogy általa írt jelentéseket találtak volna Kelemen Hunor dossziéjában. Viszont pontosan tudja a fordítottját, éspedig, hogy a szeku követte őt, s hogy erről feljegyzést is készítettek. /Lebukott az első kolozsvári magyar ügynök? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt, aki magyarul beszélt a mobiltelefonján. Támadói utánaeredtek, majd hátulról megfogták, és ütlegelni, rugdosni kezdték. Mindkét füléből kitépték a fülbevalóját, elvették a táskáját, a mobiltelefonját, lehúzták róla a zakóját, és a fehér blúza hátára golyóstollal szlovákul azt írták: „Magyarok a Duna mögé! Halál a parazitákra!” Vagy tizenötperces verés után otthagyták a híd alatt, ahonnan a lány sokkos állapotban vánszorgott el az egyetemre, a magyar tanszékig. Csupa vér volt. A magyar–német szakos hallgató lábszárain és a hastájékán verésre utaló horzsolásokat, kék foltokat találtak az orvosok, az arca az ütésektől feldagadt, és a homlokán felrepedt a bőr. Az incidensről a lány egyik tanára értesítette a szülőket, akik a rendőrségtől semmiféle hivatalos információt nem kaptak, még akkor sem, amikor a lányuk már kórházban volt. A rendőrség még délben is azt mondta, „egyszerű” rablótámadás történt. Ezt azonban a helyszínen posztoló rendőrök azonnal megcáfolták – mint mondták, a híd alatt megtalálták a lány táskáját, zakóját és mobiltelefonját, néhány méterrel odébb pedig a cipőit, amelyeket futás közben veszíthetett el. A lány különben le tudta írni támadóit: két húszéves, kopaszra borotvált fejű fiatalemberről volt szó, a kabátjuk ujján jelvényeket is látott. Akadályozzuk meg a gyűlöletkeltést, gátoljuk meg minden formáját, szólította fel a szlovákiai politikusokat a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Az egyre inkább elharapózó magyarellenes megnyilvánulásokat csírájukban kell elfojtani. „Mivel a Szlovák Nemzeti Párt a kormány része, ezáltal a magyarellenesség kormányszintre emelkedett” – jelentette ki Bugár Béla, az MKP elnöke. Szaporodnak azok az esetek, hogy valakit csak azért inzultálnak, mert magyarul beszél. „Több olyan esetről tudunk, amikor majdnem verekedés tört ki a szóbeli inzultus után, sőt, egy somorjai vendéglőben össze is verekedtek – mondta az MKP elnöke. – Párkányban is történnek hasonló provokációk.” Szerinte az emberek félnek, nem jelentik az eseteket a rendőrségen, félnek tanúskodni. Bugár szerint a kormánynak vagy a miniszterelnöknek is fel kellene emelnie szavát a gyűlöletkeltés megállítása érdekében. „Eddig is volt magyargyűlölet, de háttérbe szorult, talán azért, mert az MKP is része volt a kormánynak, vagy azért, mert a kabinet határozottan elítélte az ilyen megnyilvánulásokat” – véli Bugár. /Nyitrán megvertek egy magyar diáklányt. Blúzára ezt írták: „Magyarok a Duna mögé! Halál az élősködőkre”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

„Tisztelt Ceausescu elvtárs, tisztelt házigazdáink! Pártunk megbízásából nyílt szívvel, a legmesszebbmenőkig való együttműködés szándékával jöttünk ide. Beszélgetésünk, tárgyalásunk első szakasza arról győz meg bennünket, hogy népeink, pártjaink érdekében további együttműködési lehetőségek állnak előttünk.” – mondta Grósz Károly köszöntő beszédében Ceausescu tiszteletére, Aradon, 1988. augusztus 28-án. Göncz Kinga külügyminiszter augusztus 28-án Bukarestbe látogat, ahol román kollégája, az RMDSZ elnöke, valamint a kormányfő is várhatóan tárgyalásra invitálja majd. Sorskérdések kerülnek napirendre: az észak-erdélyi autópálya, a Sapientia Egyetem finanszírozása és a kisebbségi törvény. A diplomáciai esemény- és kapcsolattörténet kutatója a romániai levéltári kutatások során feltárt különböző típusú levéltári dokumentumok tartalomelemzéséből levonható következtetést is megkockáztathat: a magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partner szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes, az elmúlt évek fejleményei azt mutatják, hogy a két ország viszonyát továbbra is a magyar kisebbséggel kapcsolatos alapvető nézeteltérések jellemzik. A román politikumnak a magyarveszélyre való hivatkozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetközi kapcsolatokban. S jelen van a mostani látogatáson is, éppen a dicstelen, elvtársias légkörű aradi találkozó évfordulóján. Varga Andrea kutató szerint lehetséges talán, hogy azt, amit öt évtized, vagy közel egy évszázad román és magyar politikai (diplomáciai) kapcsolattörténete, a magyar külpolitika nem oldhatott meg, most majd sikerül megoldani. Lehetséges, hogy „igaz ügy szolgálatában” megjelenő politikai tényező újfent „az országok fejlődését befolyásoló nagy felelősséget” képviseli, aki fogást is talál a román tárgyalófélen, annak magyar tagjai révén. /Varga Andrea: Magyar-magyar kapcsolatok ’89 előtt, Arad után. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Augusztus 28-án Bukarestbe látogat Göncz Kinga magyar külügyminiszter, aki román kollégájával, Mihai Razvan Ungureanuval a novemberi közös román-magyar kormányülés napirendjének előkészítéséről is tárgyal. Niculescu Tóni, a román kormány külügyi államtitkára elmondta, a kilencvenes évek elején a román-magyar diplomácia hűvös volt, olykor viharossá fajult. A mostani látogatást azonban a normalitás része. A tavalyi együttes kormányülésen, 2005. őszén a magyar és a román miniszterek jogilag érvényes kormányhatározatot fogadtak el. Idén Romániában a külügy a kormányfőtitkársággal, Cseke Attilával egyezteti a magyar féllel folytatandó projekteket, a menetrendet. Napirenden levő érzékeny kérdés Magyarországon a külföldi munkaerő beáramlásának, helyzetének szabályozása. Magyarország, a többi tagállamhoz hasonlóan, élhet a „hét plusz kettő” szabály lehetőségével, a csatlakozást követően legfeljebb kilenc évig felfüggesztheti a román munkaerő szabad áramlását. A román fél ezt nem akarja. Valószínű, hogy a magyar fél szóvá teszi többek között a kisebbségi törvénytervezet és a Gozsdu Alapítvány ügyét is. Mind a Külügyminisztérium, mind a miniszterelnök azon van, hogy mindkét tervezetet elfogadtassa a román parlamenttel. Mindkét tervezet nagy ellenállásba ütközik, a kormánypárti kollégák részéről is. Budapestnek elsőként ratifikálta Románia NATO-csatlakozási szerződését, majd második tagállamként Románia EU-csatlakozási szerződését. A magyar kormány régóta megosztja Romániával előcsatlakozás tapasztalatait. /Ágoston Hugó: Hatékonyság, természetesség, tartalom. Göncz Kinga Bukarestben tárgyal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A választások utáni magyar kormány külügyminiszterének, Göncz Kingának első bukaresti látogatását nem a két ország közötti vitás kérdések határozzák meg. Göncz Kinga bukaresti jelenléte elsősorban egy európai uniós tagország külügyminiszterének jelenléte. A romániai magyar nemzeti közösség helyzetét egy időben a „sajátosság méltósága” kifejezéssel jellemezték, ez volt a hátrányos sors méltóságteljes vállalása. Ezt váltotta fel a „sajátosság természetessége” paradigma. Magyarország töretlenül járta atlanti-európai útját. Ezzel vált Románia számára is követendő példává, írta elismeréssel Ágoston Hugó főszerkesztő. /Ágoston Hugó: Távlatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter a vele készített interjúban rámutatott: amikor a minisztériumba került, statisztikát készítettek arról, hogy a különböző programokból mennyi pénz jutott minden régiónak, s Erdély mindenhol az utolsó helyen állt. Ekkor kijelentették, hogy az elkövetkező időszakban tudatosan fogják támogatni Erdélyt, s ígéretünket beváltották. Az észak-erdélyi autópályán beindultak a munkálatok. A munkálatok eredeti befejezési időpontja 2012 volt, ez csúszni fog valószínűleg egy évet. Az előző kormány által építtetett négyszáz tornaterem közül 167-et már ki kellett javítani. Ez annak eredménye, hogy rossz volt a terv. A politikai kapcsolatok miatt apró településekre is óriási termeket építettek. – A lakások hőszigetelését szorgalmazzák, a költségek harmadát a központi költségvetésből fedezik, harmadát a polgármesteri hivatalok állják, a lakótársulásokra csak egyharmad marad. /Isán István Csongor: „Hangsúlyosan támogatjuk Erdélyt”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Szeptember végén Bukarest ad otthont a frankofon csúcstalálkozónak. A nemzetközi politika szemszögéből a „frankofónia” fontossága szinte nulla, hiszen Franciaország mellett legfontosabb tagjai Kanada, Belgium és Svájc. 1970-ben jött létre, egyfajta válaszként a brit Commonwealth-re. Románia nagymértékben a francia kultúrának köszönheti intézményeinek és nyelvének modern jellegét, viszont idővel a dolgok megváltoztak. A kommunizmus megszakította a Franciaországgal ápolt történelmi kapcsolatokat, majd miután a falak ledőltek, a románok az angolszász modell felé irányultak. Jelenleg Románia annyira anglofon, mint eddig soha. Románia külpolitikájában elsőbbséget ad az Amerikai Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával fenntartott kapcsolatainak. /Beleadhatunk „apait-anyait”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A 2003-as szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus után annyira elhaltak a belső kritikai hangok, hogy most a vita ténye is újszerűnek tűnik. Azonban csak a naivak gondolhatják, hogy a 2007-es kongresszus előtt valós alternatívákat felmutató valós csoportok közötti valós versengés kezdődött el. A verseny hitelességét mindenekelőtt kérdésessé teszi, hogy a reformerként megjelenő csoportok megvárták a karmester beintését; azt követően léptek a nyilvánosság elé, hogy Markó Béla Tusványoson megnyitotta a kongresszus előtti párbeszédek idényét. Mindannyian csak Markó-epigonok; azt ismételgetik visszhangként, amit a vezér már kijelentett, írta Gazda Árpád, a lap munkatársa. Gyanússá teszi a párbeszédet, hogy senki nem tör a Markó tisztségére. A megmutatkozó csoportok továbbra is az elnök oldalvizein lapátolnának. Legfennebb azt tekintik kérdésnek, hogy ki álljon majd Markó Béla mögött a 2007-es kongresszus utáni csoportképen: a Borbély László–Verestóy Attila–Takács Csaba–Frunda György négyes, a Nagy Zsolt és Kelemen Hunor nevével fémjelzett utánpótláscsapat, vagy netán a Borboly Csaba-féle ifik. Arra senki nem gondol, hogy elszámoltassa Markó Béla elnököt a szövetség – vezetése alatt eltelt – 13 évével, számon kérje az autonómiatörekvéseket, melyek képviselete a Markó-érában torpant meg. /Gazda Árpád: Vállveregetős ellenzékiség. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

A magyar kormány úgy döntött, a Márton Áron Szakkollégiumot beolvasztja a Balassi Bálint Intézetbe. A Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) nemcsak másfélezer kollégiumi ágyat jelent, hanem ugyanannyi ügyet is. Ugyanis ahány hallgató, annyiféle probléma akad az idegenrendészeti kérdésektől az ösztöndíjazásig, a szülőföldre való visszatérés megkönnyítéséig – nyilatkozta Drescher J. Attila, a MÁSZ főigazgatója. Ő a hivatalos közlönyből értesült arról, hogy az eddig önálló költségvetési szervként – az Oktatási Minisztérium háttérintézményeként – működő szakkollégiumi hálózatot 2007. január 1-jei határidővel beolvasztják a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetbe. A 15 éves múltra visszatekintő, másfélezer határon túli magyar diákot befogadó szakkollégium Budapesten kívül Debrecenben, Pécsett és Szegeden rendelkezik telephellyel. A MÁSZ-t 1991-ben azzal a céllal alapították, hogy elhelyezést biztosítson a Magyarországon tanuló, határon túli magyar hallgatóknak. Költségvetésének immár csupán felét kapja az államtól, a többit „kitermeli”. A BBI a magyar kultúra éltetésére és terjesztésére 2002 januárjában jött létre, a Magyar Nyelvi Intézet és a Nemzetközi Hungarológiai Központ jogutódjaként.”Tartunk attól, hogy kényszerből idővel háttérbe szorulna az általunk képviselt felsőoktatási profil” – nyilatkozta Drescher J. Attila. Korábban is történt kísérlet a MÁSZ beolvasztására a BBI-be. A Medgyessy-kormány idején, 2004 februárjában is született olyan kormányrendelet, amelyben összevonásra jelöltek ki intézményeket. A MÁSZ ezen a listán is szerepelt, de 2004 novemberében éppen a Gyurcsány-kormány vette ki ezt az elemet a kormányrendeletből, így két évvel ezelőtt nem hajtották végre a beolvasztást. A főigazgató hangsúlyozta, hogy ez az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amely a határon túli magyar hallgatók komplex ellátását, szakkollégiumi oktatását és karriertámogatását biztosítja, kiegészítve saját kutatási tevékenységével és kiadványaival. Azt még nem lehet tudni, hogy mi történik majd a határon túli hallgatók kollégiumi elhelyezésével, hisz ez hamarosan az egyetemek feladata lesz, ha valóban vállalják amúgy is szűk kapacitásuk terhére, miközben nőnek a határon túli hallgatók költségei is, de csökkennek az ösztöndíjösszegek. A Márton Áron Szakkollégiumba felvették már a hallgatókat a 2006/2007-es tanévre. A másfélezer hely betelt, nagy a túljelentkezés, már eddig mintegy száz fős várólista van. A kormányzati döntések az oktatási és kulturális intézményrendszer térképét alaposan átszabják, méghozzá nagyon rövid, 2007. január elsejei határidővel. Az érintett intézmények vezetői a kormány hivatalos lapjából, a Határozatok Tára 31. számából értesültek az átszervezésről, előzetesen a döntéshozók nem konzultáltak velük. /Guther M. Ilona: Megszűnik a határon túliak kollégiuma. A HTMH sorsára jut a budapesti Márton Áron Szakkollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Kellemes meglepetésben volt részük a csíksomlyói országos katolikus ifjúsági találkozó résztvevőinek, ugyanis valamennyi jelen lévő román ajkú püspök magyarul is köszöntötte a kétnyelvű szentmisék résztvevőit – közölte dr. Nagy-György Attila, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye ifjúsági lelkésze. Mint mondta, a latin és görög szertartású szentmisék, valamint a délelőtti foglalkozások két nyelven zajlottak, hozzájárulva a találkozó kitűzött célja megvalósításához, a kiengesztelődéshez. Kétezerszáz regisztrált résztvevője volt az idei – harmincadik – jubileumi Csíksomlyói Ifjúsági Találkozónak (CSIT), amely ugyanakkor a tizedik Országos Katolikus Ifjúsági Találkozónak biztosított keretet. Ez volt az első CSIT, amely országos találkozó jelleget öltött. Több katolikus egyházmegye püspöki vagy segédpüspöki szinten képviselte magát a rendezvényen, csupán Roos Márton temesvári, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Robu Ioan bukaresti érsek nem tudott részt venni a találkozón, de jelen volt a foglalkozásokon dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József püspök, Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök, Petru Gherghel iasi-i püspök és Aurel Perca segédpüspök, Anton Cosa kisinyovi püspök, valamint az öt görög katolikus egyházmegye püspöke. A megjelent román görög katolikus fiatalok meglepve tapasztalták, hogy magyar ajkú görög katolikusok is vannak, ugyanis kárpátaljai magyar görög katolikus pap is tartott foglalkozásokat. A kiengesztelődés volt az idei találkozó témája. /Sarány István: Magyarul is köszöntő román püspökök. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

A hét végén ötödik alkalommal szervezte meg az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL) éves írótáborát Zetelakán. Az írótábor alapcélja: irodalmi fórumként teret adni a hazai és határon túli magyar írók találkozásának, eszmecseréjének. Az idei írótáborban kiemelten az 1956-os forradalomra emlékeztek, de az irodalmi műhelyek, folyóiratok bővülő pályázati lehetőségeit is felvázolták. Az augusztus 24-i tábornyitón Lakatos Mihály, a magyar kultuszminisztérium erdélyi származású főosztályvezetője, Papp-Kincses Emese Hargita megyei tanácsos, Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke valamint Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A székelyudvarhelyi színtársulat közreműködésével Márkus-Barbarossa János, Szabó K. István és Kiss Budai Tibor performansz-szerűen oldotta a hangulatot. Augusztus 26-án irodalmi műhelyek, folyóiratok bővülő pályázati lehetőségeiről esett szó. A közgyűlést is megtartották. /Tóth Adél: Palacsintás E-MÍL tábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./ Az írótábornak mintegy ötven résztvevője volt. Kalász Márton és Kovács István író, történész a magyar írók szerepéről beszélt az 1956-os forradalomban. A liga közgyűlésén a felszólalók vitába keveredtek az E-MÍL működésének néhány pontját illetően, de mindenki egyetértett abban, hogy az érdekvédelmi szervezet jó úton halad. – Az E-MÍL egyik legfontosabb tennivalója az Irodalmat a vidéknek elnevezésű program működtetése – mondta Orbán János Dénes elnök. /Burus János Botond: Zetelaki írótábor: irodalmat a vidéknek! = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Vegyes magyar–román bizottság felállítását javasolja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának méltó kolozsvári megünneplésére Raul Volcinschi nyugdíjas egyetemi tanár, aki annak idején sok román társával együtt részt vett a magyarországi eseményekkel szimpatizáló megmozdulásokban, és emiatt a kommunista hatalom huszonöt évi börtönbüntetésre ítélte. Szerinte ebben a városban sok olyan neves személyiség él, aki hajlandó csatlakozni a közös ünneplés gondolatához. /Felhívás 1956 közös megünneplésére. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Ötödször rendezték meg a Bonchidai Kastély Napokat. Mindenki kedvére válogathatott: megtekinthették a régiségek vásárát, a bábelőadást, a lovas parádét, kipróbálhatták kézügyességüket. Gazdag volt a zenei program is. Általában 3000–3500 látogatót vonzanak ide a kastélynapok – fejtette ki Hegedűs Csilla ügyvezető igazgató. /Nagy-Hintós Diana: Egyre több az érdeklődő a Bonchidai Kastély Napokon. Óriási sikert aratott a lovas parádé és a régiségvásár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Az Úz völgyében augusztus 26-án, az észak-erdélyi szovjet katonai behatolás 62. évfordulóján került sor minden idők legnépesebb ünnepségére a hősök temetőjének emlékműve előtt. Két kórus, a bodoki és a szentiván­laborfalvi énekkar is jelen volt, az ökumenikus egyházi szertartást csíkszen­t­mártoni római katolikus papok és Dénes Csaba sepsi református esperes celeb­rálta, s a több száz jelenlévőhöz a háborús veteránok nevében dr. Szőts Dániel, valamint Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere szólt. Hagyománnyá vált az is, hogy az úzi ünnepséget megelőzően és ezt követően a csíkszentmártoni fiatalok és a budapesti Zrínyi Katonai Egyetem tiszti növendékei táboroznak a völgyben. A budapesti honvédtiszt-jelölteket tanáruk, dr. Szabó József János vezette. A táborozás hivatalos, a román-magyar katonai együttműködés programjának egyik elemeként szerepel. /Sylvester Lajos: Nagyszabású ünnepség az Úz völgyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Csíkszentimrei Ifjúsági Napok zajlottak a hét végén Büdösfürdőn. A szervező Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület évek óta tervezi, hogy a tusnádfürdőihez hasonló, nyári egyetemmel összekötött, nemzetközi táborrá fejlessze a rendezvényt. A terveket azonban anyagi okokból idén sem sikerült megvalósítani. A nyitónapon a különböző vetélkedők voltak, este tábortűz. A félmaratoni (huszonegy kilométeres) futással egy időben tartották meg a Büdöspityóka című főzőversenyt. A népszerű Kölyök-olimpi a hagyományos népi játékok elemeit ötvözte. /Jakab Lőrinc: Büdöspityóka és csillagkötélhúzás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Szatmár megyében immár kilencedik alkalommal szervezték meg azt a sváb fesztivált, melynek színhelye augusztus 26-án, szombaton Szatmárnémeti, másnap Erdőd városa volt. Szatmárnémetiben a Német Demokrata Fórum szervezte a svábtalálkozót. Szimpóziumon vehettek részt az érdeklődők, melynek témája: A szatmári svábok a két világháború közötti időszakban. Két, Németországból érkezett egyetemi tanár tartott előadást. Az erdődi római katolikus templomban megtartott szentmise után a vendégek és házigazdáik a vár tövében levő tisztásra vonultak. Itt a színpadon a hivatalos köszöntők után, néptánc és színjátszó-csoportok, kórusok és az elmaradhatatlan fúvósok szórakoztatták a közönséget. A kétnapos ünnepet sváb bál zárta. /Karikás Enikő: Svábtalálkozó, néptánccsoportok, aratási ünnep. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./

Szamoskrassó napját negyedik alkalommal rendezték meg. Újra találkoztak egymással az egykori Galagonya Népi Együttes tagjai, akik annak idején — főként a hetvenes–nyolcvanas években — az egész országba elvitték Szamoskrassó hírnevét. A község polgármesterének és Csomai Ibolya kultúrház igazgatónak volt ez az ötlete, abban a nem titkolt reményben, hogy az egykori táncosok, énekesek, citerások esetleg ismét kedvet kapnak, hogy részt vállaljanak a település kulturális életének fellendítésében. A kultúrotthonban az 1991–es Galagonyáról vetítettek videofilmet. /(fodor): Szamoskrassó Napja, negyedik alkalommal. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./