Székelyföld autonómiájáról szóló kiáltványt is felolvasnak majd azon a Székelyudvarhelyen szervezett nagygyűlésen, amelyet március 15-én rendez a Székely Nemzeti Tanács és a helyi polgármesteri hivatal. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, politikailag semleges tömegdemonstrációt terveznek, amivel ismét meg akarják erősíteni a Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényt. A kiáltványt a tervek szerint Csapó József, az SZNT elnöke olvas fel. A rendezvény díszvendége Raffay Ernő magyarországi történész lesz, aki beszédet mond, felszólal Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Szász Jenő polgármesterként, társszervezőként, és nem az MPSZ elnökeként szólal majd fel. „Ma már nem azt az időt éljük, amikor ki lehet kiáltani az autonómiát” – reagált minderre Antal Árpád parlamenti képviselő. Úgy vélte, hogy a szervezőknek egyeztetniük kellene az RMDSZ-szel is. /B. T.: Március 15.: kiáltvány Székelyföld autonómiájáért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Közveszélyes, időzített bombának minősítette a Barót városi vízüzemet és szennyvízderítő állomást Hobincu Zoltán, a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője. Mindkét létesítmény közegészségügyi, valamint környezetvédelmi engedély nélkül működik. A vízüzemet tápláló Kormos patak három falu szennyvizét veszi fel útközben, és a víz tisztítatlanul jut el az egykori bányaváros vízvezeték-hálózatába. A helybeliek főként a közeli bibarcfalvi ásványvízforrások vizét isszák, s a hálózatit forralják. Hasonlóan elavult a város szennyvízderítő állomása is. Nagy István baróti polgármester szerint a helyzetért a Goscom Rt. közüzemeket terheli a felelősség /Domokos Péter: Ökobomba Erdővidéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

Basescu államfő nyilvánosságra hozta a nemzetbiztonsági tervezeteket. A dokumentumok olvashatók az elnöki hivatal honlapján (www.presidency.ro). Két hete, a Legfelsőbb Védelmi Tanács ülése után még államtitoknak minősültek, időközben eljutottak a parlament védelmi szakbizottságaihoz, majd a liberálisok kérésére nyilvánosságra kerültek. Toró T. Tibort, a képviselőház védelmi és nemzetbiztonsági bizottságának tagja rámutatott, az a gond, hogy nem lehet tudni, ki vállalja föl a szerzőségét. Az államelnökkel együttműködő nemzetbiztonsági szakértők dolgozták ki, csakhogy sem az elnöknek, sem a szakértőknek vagy hírszerző szolgálatoknak nincs törvénykezdeményezési joguk. Ennek alapján ezek a dokumentumok, ez a csomag mint törvénykezdeményezés nem létezik. Ebben a bizottság tagjai egyetértettek. A Sergiu Medar tábornok által rendelkezésre bocsátott anyag hat dokumentumtervezetet tartalmaz. Az első a honvédelemre vonatkozik – ez ilyen címmel újdonságszámba megy. A második a hírszerzés, és kémelhárítás biztonsági törvénye, amely gyakorlatilag helyettesítené a sokat vitatott 51/1991-es nemzetbiztonsági törvényt. Következik három speciális törvény: a hírszerző szolgálaté, a külügyé és – ami eddig nem létezett – a hírszerzésben dolgozó tisztek és közalkalmazottak jogállására vonatkozó szabályozás. A hatodik a válságkezelésre vonatkozik. Ennek Toró nem látja értelmét, hiszen létezik már egy-két jogszabály és néhány, e kérdéskörre szakosodott hatóság. /Béres Katalin: Mennyire titok az államtitok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Február 22-én ülésezett a Bolyai Kezdeményező Bizottság, megvitatta a BBTE szenátusának február 20-i ülése után kialakult helyzetet. A Bodó Barna, Kovács Lehel és Hantz Péter által aláírt dokumentum szerint a BKB úgy látja, „hogy tizenöt évnyi eredménytelen tárgyalás után az erdélyi magyarság kifogyott a politikai eszközökből, és érdekei érvényesítése érdekében más módszerekhez kell folyamodnia.” Továbbá megállapítja: „Európa legtöbb kisebbségének nem sikerült jogait tárgyalásos úton kivívnia, és hétfő dél óta úgy látjuk, ez az erdélyi magyarságnak sem fog sikerülni.” . A bizottság azt javasolja, hogy a magyar oktatók bojkottálják az egyetem összes döntéshozó szervének munkáját, és ha ez sem elégséges, a magyar közösség folyamodjon a polgári engedetlenség eszközeihez. Javasolják még, hogy az „antidemokratikus egyetemi vezetéssel kollaboráló” oktatóktól a magyar tanárok közgyűlése vonja meg a bizalmat, mert ezek a „kollégák a magyar felsőoktatás fejlesztése ellen munkálkodnak, és saját érdekeiket a közösségi érdekeink fölé helyezik”. Azt is javasolják a magyar államnak, hogy a bojkottot megtagadóktól vonjon meg minden pályázati úton folyósított támogatást. Végül az aláírók felkérik az RMDSZ-t, hogy a jelenlegi súlyos konfliktussal fenyegető helyzet kezelése érdekében vesse latba befolyását, hogy sürgősen kormánydöntés szülessen a három kar létrehozásáról. Sem Salat Levente BBTE rektor-helyettes, sem Kötő József oktatási államtitkár nem kívánta kommentálni a közlemény tartalmát. Kovács Lehel közölte, a bojkottot úgy szeretnék megvalósítani, hogy a március 2-i közgyűlésen javasolják a magyar tagozat jelenlegi vezetőségének visszahívását, és azt, hogy helyettük ne nevezzenek ki senkit. A BKB ülésein általában 30 oktató szokott részt venni, a BBTE-n pedig magyarul összesen 220-an tanítanak. Kovács szerint azonban eddig sokan csak hallgatólagosan szimpatizáltak a bizottság munkájával. Nagy László rektor-helyettes a szenátus ülése előtt kifejtette: nem ért egyet a magyar oktatók beadványával, mert azt szakmailag nem tartja megalapozottnak. Szerinte nem új karok megalapításán, hanem a karok egyesítésén kellene dolgozni, úgy, hogy a jelenlegi 24 kar 10-nél kevesebbe szerveződjön. /(borbély): Választás előtt a BBTE tanárai. Március 2-ra hívták össze a magyar oktatók közgyűlését. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Közzétette Romániára vonatkozó harmadik jelentését az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottsága. A jelentés felrótta az országnak az ortodox egyház kivételezett helyzetét, a romák nehéz sorsát, továbbá azt, hogy a választási törvény előírásai negatívan diszkriminálják a parlamentben nem jelen lévő kisebbségi szervezeteket. Valóban, 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség részt akart venni a helyhatósági választásokon. Az MPSZ-t elgáncsolták az akkori román hatalomhoz boldogan törleszkedő RMDSZ-vezetők, Markó Béla például többször hangsúlyozta: meg fogják akadályozni az MPSZ részvételét a helyhatósági választásokon, írta Szondy Zoltán újságíró. A jelentés szerint tehát Markó Béla, az RMDSZ elnöke, negatívan diszkriminált 2004-ben. Ma miniszterelnök-helyettes. Az egyik miniszterelnök-helyettes ellen eljárás indul korrupció gyanújával, a másikról pedig kiderül, hogy diszkrimináló. Mindez megérne egy komolyabb elemzést. /Szondy Zoltán: Egy diszkrimináció és következményei. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

Cikksorozatot közöl a Cotidianul című bukaresti lap a Gyergyói medencében működő famaffiáról, s arról, hogy bármilyen kemény bizonyítékokat is gyűjtött ellenük a rendőrség, a bíróság nem ítélte el a gyanúsítottakat. Melles Előd volt erdészfőnököt, a famaffia helyi keresztapját, Verestóy Attila vette szárnyai alá. /Gyergyói famaffia és Verestóy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Elégedetlenséget váltott ki a diákokban Kolozsváron az unitárius egyház azon döntése, hogy más oktatási intézményekbe helyezzék át az esti tagozaton működő osztályokat. A Brassai Sámuel Elméleti líceum vezetőségét vártatlanul érte a határozat. Az ingatlan tulajdonosa, az unitárius egyház leszögezte: szüksége van a helyre. Tiltakozásképpen a fiatalok a tanintézmény épülete elé vonultak. – Minket is nagyon meglepett a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségtől kapott határozat, amely szerint a 2006–2007-es tanévtől kezdve az iskolában működő esti tagozatos osztályokat különböző líceumokba fogják átirányítani – mondta Kósa Mária, a Brassai igazgatónője. Az 1940-es évek után az unitárius egyháztól elkobozták a Kolozsvári Unitárius Kollégium épületét, amely Brassai líceum néven működött tovább. 1993-ban ebben az épületben ismét beindították az Unitárius Kollégiumot is. Utóbbinak azonban több teremre volt szüksége az unitárius óvoda működtetéséhez, elemi osztályok beindításához és egyéb egyházi tevékenységekhez. Így időről időre csökkent a Brassai termeinek száma, beleértve az esti osztályokat is – áll az unitárius püspökség közleményében. 1999-ben az épületet visszaszolgáltatták jogos tulajdonosának, vagyis az unitárius egyháznak. A helyhiány miatt 2005 decemberében a Megyei Tanfelügyelőség és az unitárius egyház megegyezett arról, hogy a magyar és román esti tagozatos osztályokat és a tanfelügyelőség könyvtárát, ami ugyancsak ebben az épületben működik, más líceumokban fogják tovább működtetni, hogy fejleszthessék az elemi, általános és középiskolai nappali oktatást. Első lépésként a tanfelügyelőség az esti tagozatos osztályok átköltöztetését vette tervbe. Ez azért volt feltétlenül szükséges, mert az épületet 500 diák számára tervezték, most pedig 1500-an tanulnak ott. /Dézsi Ildikó: Kiköltöztetik a Brassaiból az estiseket? Az unitárius egyháznak szüksége van a helyre. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Kolozsváron a Mátyás Napok műsorán zene és történelem egyaránt szerepelt. László Bakk Anikó, a rendezvény ötletgazdája összefoglalta a Mátyás Napok történetét. A rendezvény a multikulturalitás jegyében mint mindig, az idén is három nyelven: románul, magyarul és németül folyt. /kb: Mátyás kori hangulatban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Két pert is indít a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ellen, amelyet eljárásbeli hibákkal és okirat-hamisítással vádol – közölte Kovács Lehel a BKB alelnöke. A BKB az első perben a szenátusi ülés előkészítésében és a gyűlés lebonyolításában történt eljárási hibákért tesz majd feljelentést. A szenátus nem minden magyar tagja kapott idejében meghívót az ülésre. Tudomásuk szerint a döntést előre meghozták, hiszen egy nappal a szenátus ülése előtt az intézmény hivatalos tájékoztatójában szerepelt már a rektorátusnak azon határozat-javaslata, amely közvetett módon a magyar karok elutasítását jelenti. Szintén procedurális hibának nevezték azt, hogy az egyetem Akadémiai Tanácsának az elnöke, Andrei Marga állítólag kétszer szavaztatott volna a szenátusi ülésen a szóban forgó határozatról. A második per a büntetőjog kategóriájába esik, hiszen a BKB okirat-hamisítással vádolja az egyetem vezetőségét. Kovács emlékeztetett, hogy az intézmény vezetősége a szenátusi voksolást követően több országos napilapban megjelentette az elfogadott határozatot. Ugyanakkor egy olyan rövidebb szöveg is napvilágot látott, fizetett hirdetésként, amely szerint a magyar karok létrehozásának kérdését a szenátus elutasította, hiszen sem tanszékeket, sem karokat nem hozhatnak létre etnikai alapon. Kovács szerint a reklámban mindezt szenátusi határozatként tüntették fel, noha az egyetem legfőbb döntéshozó szerve elé ilyen dokumentum soha nem került. /(borbély): Bepereli a BKB a BBTE-t. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

A román állampolgárok a jövőben szélesebb körű betekintést nyerhetnek a Szekuritáté-irataiba, miután a kormány elfogadta az erre vonatkozó eddigi törvény módosítását. Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság vezető testületének tagja elmondta: a rendelet áttörést jelent a Szekuritáté-iratok nyilvánossá tételének folyamatában. E módosítás jelentős mértékben kiszélesíti a hivatalból átvilágítandó közszereplők, megválasztott és kinevezett közméltóságok és közhivatalnokok, tisztségviselők körét. Ugyanakkor a módosítás révén korlátozzák a köztisztségek betöltését mindazok számára, akik valamilyen kapcsolatban voltak Ceausescu-féle titkosrendőrséggel. A kormány által most elfogadott rendelet törvényesen kötelezővé teszi az egykori Szekuritáté-dossziékat eddig kezelő állami intézmények – titkosszolgálatok, minisztériumok, irattárak vagy más intézmények –, illetőleg magánszemélyek számára, hogy a jogszabály hatályba lépésétől számított hatvan napon belül átadják a bizottságnak a birtokukban lévő, a volt politikai rendőrség által kiállított iratokat, nyilvántartásokat, iratcsomókat, fénykép-, film-, video- és hangfelvételeket, informatikai anyagokat, adatbázisokat, beleértve az egykori Szekuritáté-tisztek, a titkos állományban lévő személyek iratcsomóit is. Ez alól kivételt képeznek a ma is hivatalban lévő titkos állományúak iratai és a nemzetbiztonságot érintő dokumentumok. Csendes emlékeztetett arra, hogy az eddigi törvényes rendelkezések elvben lehetővé tették az időközben külföldre emigrált román állampolgárok számára a betekintést saját „szekus” dossziéjukba. Gyakorlatilag azonban e külföldre szökött emberek anyagát rendszerint állambiztonsági okokra hivatkozva titkosították. Mostantól viszont széles körű hozzáférést biztosítanak mindazoknak a NATO-tagállamokban és – Románia EU-tagságának pillanatától – az Európai Unió országaiban élő volt román állampolgároknak, akik 1945 és 1989 között Romániában éltek és a kommunista titkosszolgálat megfigyelése alatt álltak. /Szélesebb körű betekintés a Szekuritáté-irataiba. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén a totalitárius kommunista rendszerek bűneinek elítéléséről szóló határozattervezet miatt a magukat kommunistáknak nevező pártok képviselői tiltakoztak, botrányosnak mondták a kezdeményezést, de a nyugat-európai szocialista pártok képviselői is elutasították azt. Szóval, még mindig csak itt tartunk, írta Puskás Attila. A nyugat-európai szélsőbal nem akarja megérteni: nem a megvalósult ideákkal van baj, azaz a terrorba torkollt kommunista diktatúrákkal, hanem magukkal a marxi elvekkel! Sujánszky Jenő, a francia társadalom alapos ismerője emlékezett a francia államvezetés, de leginkább a társadalom reagálására. Így fogalmazott: ,,…ha a náci imperializmus bukása 1943-ban Sztálingrádnál kezdődött, akkor a kommunista imperializmusé pedig 1956-ban Budapesten!” Az egész francia politikai élet, kivéve a Kommunista Párt hivatalos szovjet irányvonalát – de nem tagságát is! –, a magyar forradalom és szabadságharc ügyéért lelkesedett, és megvetette a kollaboráns Kádár-rezsimet, amelynek gyilkos bűneiről pontos tudomása volt, akkor is, ha azokat igyekeztek a legnagyobb titokban elkövetni. Sujánszky példákkal bizonyította a franciák együttérzését a magyar ’56-tal: míg az 1956. januári választásokon a Francia Kommunista Párt 5,5 millió szavazatával az össz-szavazatok 26 százalékát bírta, addig 1958 novemberében a közel 4 millió szavazatnak mindössze a 18,6 százalékát. Ez volt az első alkalom, amikor a Francia Kommunista Párt 1945 után 20 százaléknál kevesebb szavazatot kapott. Amíg 1947-ben 900 000, 1961-ben már csak 300 000 tagja volt az FKP-nak. A magyar események jelentőségét – a katolikusok Mindszenty hercegprímás kiszabadítását, a polgári liberálisok a szabadságjogokat és a többpártrendszert, a baloldal a forradalmi munkástanácsok meghatározó szerepét és a munkásság részvételét a fegyveres harcokban – méltányolták. Olaszországban, ahol az Olasz Kommunista Párt szabott irányt éveken keresztül a politikának, megkezdődött a párt lemorzsolódása. A magyar események hatására új utcanevek tűntek fel, valamennyi emléket állított a magyar szabadságharcnak. – Azóta eltelt ötven év, Nyugat szalonkommunistái igen feledékenyek. /Puskás Attila: A feledékeny szalonkommunisták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

Február 23-án a szenátusban megszavazták a helyi közigazgatási intézményekben választott tisztséget betöltő személyek migrációját szabályozó törvényt. Azok a helyi választottak, akik kilépnek pártjukból elveszítik helyi- vagy megyei tanácsosi tisztségüket. A megüresedett helyekre az adott politikai alakulat más személyt nevezhet ki. Ugyanez történik abban az esetben is, ha fegyelmi kihágások miatt a párt a köztisztviselőt kizárja köreiből. A polgármesterek esetében – amennyiben önszántukból kilépnek abból a pártból, amely a választások ideje alatt támogatta – új választásokat írnak ki az adott településen. Ez a kitétel nem vonatkozik azokra a polgármesterekre, akiknek a támogatását a párt vonta vissza. /Vége a politikai „migrációnak”? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

A szenátorok február 23-án jóváhagyták Traian Basescu kérését azzal kapcsolatban, hogy a romákat is ismerjék el a holokauszt áldozatainak. Az államfő kérte a fasiszta, rasszista és xenofób szervezetek és jelképek betiltásáról szóló rendelet elfogadási tervezetének újravizsgálatát. A jogszabály eredeti formájában a holokausztot az európai zsidók államilag támogatott szisztematikus üldözéseként határozták meg. A szenátorok megállapították, hogy a roma lakosság egy részét is elnyomták és megsemmisítették a második világháború idején. /Holokauszt-áldozatok a romák is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

A Frunda György szenátor elleni támadásról Király András parlamenti képviselő kifejtette, hogy a nemzet fogalmának kidolgozását Frunda nem egyedül, hanem szakértői csoporttal együtt készítette el, amit az EP elfogadott. A kisebbségi törvény elleni vehemens támadásokhoz a Frunda-ügy csupán adalék. /(balta): Király András véleménye. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

Legalább végre beindult az igazságszolgáltatás, hangzik el gyakran az utóbbi időben. Testület alakult a kommunizmus bűneinek feltárására. A jelen azonban homályosabb. Az államfő, aki – meggyőződése szerint – uralja a titkosszolgálatokat, akinek kezében van a friss, jogilag még egyáltalán nem leszabályozott Hírszerző Közösség, kifejti, hogy fokozni kell a biztonságot. Az állampolgárok szabadsága korlátozható (lehallgatások stb.), az államelnök kijelentése, hogy a bíróknak kötelességük “végigvinni” a vádhatóság által tematizált ügyeket (magyarán, az ártatlanság vélelme nélkül elítélni azt, aki ellen eljárás indult), a legriasztóbb totalitarista időket idézi, írta Ágoston Hugó főszerkesztő. /Ágoston Hugó: Rendőrállam – múltból jelenbe? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul, mivel véleménye szerint a magyar diákokat diszkrimináció éri a román nyelv oktatása és a vizsgák során. Gazda Zoltán. Az MPSZ sepsiszéki elnöke rámutatott: több magyar szülő sérelmezte, hogy gyerekeiknek ugyanolyan követelményeknek kell megfelelniük a román nyelv elsajátítását illetően, mint román anyanyelvű társaiknak. Ez azt jelenti, hogy a magyar ajkú gyerekek mind a nyelvtanításkor mind a vizsgáztatáskor hátrányosan érintettek. A szülők szerint ha a kormány azt kívánja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok megtanuljanak románul, akkor idegen nyelvként kell oktatni a románt. – Súlyos diszkrimináció, hogy a magyar diákokat román társaikhoz hasonlóan vizsgáztatják román nyelv és irodalomból a képességvizsgán és az érettségin – mondta. Gazda emlékeztetett: az Oktatásügyi Minisztériumban van RMDSZ-es államtitkár, és az oktatásügyért felelős miniszterelnök-helyettes is az RMDSZ-t képviseli, lenne tehát, aki felemelje szavát e méltánytalanságért. Tanárok és parlamenti képviselők ez ügyben már benyújtottak egy folyamodványt az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. A beadványt többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem néhány tanára, Török Ferenc kolozsvári főtanfelügyelő-helyettes, Sógor Csaba szenátor és Toró T. Tibor képviselő is aláírta. /MPSZ: diszkriminálják a magyar anyanyelvű diákokat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Budapesten tartották az európai nemzeti parlamentek szocialista és szociáldemokrata frakcióvezetőinek konferenciáját, melyre a Magyar Szocialista Párt meghívására 17 országból érkeztek küldöttek. Az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetője, Martin Schulz szerint nagy szükség van egy erős és szociáldemokrata vezetésű magyar kormányra, hogy a régióban és egész Európában előrelépés történjen a szolidaritás terén. Az MSZP parlamenti frakcióvezetője, Lendvai Ildikó szerint az európai baloldal érdekelt abban, hogy „a régióban egy stabil kormányzás folytatódjék”. /Guther M. Ilona: EP-szocialisták tanácskoztak Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

A tavalyi, nyár végi tragédia után alig tudtunk helyreállni, és máris megint ázunk, vízzel teli a házunk – panaszolta Malomfalván László Imre. Ezúttal emberi mulasztás történt. A nagy árvíz után a falu útja melletti vízelvezető sánc és árokrendszer megtelt, a vízvezető betonidomok pedig hordalékkal tömítődtek, és használhatatlanná váltak. /Máthé László Ferenc: Újból áznak az árvíz sújtotta házak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 24./

EUfonika márkanéven dobta piacra február 23-án új, bérelt vonalakon keresztül nyújtott vezetékes telefonszolgáltatási csomagját Bukarestben a Magyar Telekom, illetve annak romániai leányvállalata, a Combridge Kft. A szolgáltatást a Romtelecom-előfizetéssel rendelkező magánszemélyek és cégek vehetik igénybe. Csenteri Levente, a Combridge ügyvezető igazgatója szerint az EUfonika mindazoknak szól, akik olcsóbban akarnak telefonálni. A sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Combridge kft., amely a Magyar Telekom száz százalékos tulajdonában van, négy éve jelent meg a romániai piacon, s 2004-ben a vállalkozás 1,9 millió eurós árbevételt produkált. A szerződéshez szükséges adatok felvételét követően, a megrendelő postán kapja /Színre lép Romániában a Magyar Telekom. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Megalakult a máramarosszigeti volt piarista diákok baráti köre. Jelenleg a bírósági bejegyzésnél tart az egyesület. A kis csoport tagja az Erdélyi Piarista Diákszövetségnek, s a kolozsvári piarista öregdiákok baráti körével közösen alakult meg. A baráti társaság anyagi lehetőségeihez mérten támogatni fogja a Leövey Klára Gimnázium katolikus diákjait. A baráti társaság elnöke Takács Sándor, alelnöke Darvay Noémi, titkára László Irén Etel. /Piarista diákok baráti köre. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 24./

A csíkszeredai Státus Kiadó 2005. évi könyvtermésének talán legérdekesebb darabja Kájoni János Organo-Missale című kéziratos munkájának kiadása volt. A kiadó századik könyveként ez a kötet tisztelgés az elődök nehéz körülmények között végzett tudós munkája előtt. A csíksomlyói ferences kolostor volt refektóriumának befalazott ablaknyílásából a Kájoni-kódexszel együtt 1985. április 11-én előkerült az Organo-Missale is. A kéziratot Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum őrzi. A kéziratot teljes egészében Kájoni János jegyezte le 1667-ben. – Kájoni János erdélyi ferences szerzetes munkássága átfogó képet ad az utókor számára az európai kultúra peremvidékének korabeli zenei gyakorlatáról. Kájoni kéziratának legfőbb értékét nem az általa dokumentálható sajátságos kísérési és harmonizációs gyakorlat adja, hanem a benne lejegyzett dallamkincs képezi. /Richter Pál: A Status Kiadó 100. könyve. Kájoni János: Organo-Missale. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

Lugoson a tanács ülésén nem kapott elegendő szavazatot a Kurtág György díszpolgári címének odaítéléséről szóló határozattervezet, mondta el Pozsár József alpolgármester. Az idén nyolcvanesztendős világhírű zeneszerzőt, a Temes-parti város szülöttét így szerették volna köszönteni – s egyben elismerni munkásságát – a javaslat előterjesztői. Kurtág György 1926. február 19-én született Lugoson, 1940-ben Temesváron kezdte zenei tanulmányait. Magyarországra települt, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola korrepetitora, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazene-tanára volt, az Országos Filharmónia szólistáit tanította, közben külföldön is képezte magát, illetve játszott. Többek között Kossuth-, Erkel- és Herder-díjas, Érdemes művész, számos rangos nemzetközi kitüntetést kapott. /(pataky): A “bánsági tolerancia” újabb megnyilvánulása. Nem kapott díszpolgári címet Kurtág György. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Fehér megyében Vajasdra a magyarokat Bethlen Gábor telepítette le 1617-ben, Lippa várából, a török foglalás után. A református templom 1618-ban épült. Sipos Szabolcs református lelkész 33 éve pásztora a gyülekezetnek. – Lélekben apadunk, anyagiakban gyarapodunk, legalábbis a kommunizmus éveihez viszonyítva. 1973-ban, amikor idejöttem, 600 lelkes volt a gyülekezet. A tavalyi évet 492 taggal zártuk – mondta. A 33 év alatt 259 hívét temette el és 195 gyereket keresztelt. Nem költöztek el sokan a faluból. A sokgyerekes, nagy családok hiányoznak. A fiatalok nagy része városban dolgozik. Gyulafehérvár ipara szippantja el őket, meg a tövisi vasút. Sok a vegyes házasság. Még működik az iskolában a magyar tagozat, de kevés gyereket iratnak magyar iskolába. Kedvező változás van azóta, amióta az Iskola Alapítvány folyósítja a tanulmányi segélyt. A faluban 60% volt a magyarság aránya, de amióta a Verespatakkal kapcsolatos bányavállalat vásárolja a házakat, legalább 12 család költözött be Verespatakról. /Takács Ildikó: A harang hirdeti, hogy itt vagyunk. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum kápolnájában telt ház előtt tartotta érdekfeszítő előadását Egyed Ákos történész gróf Mikó Imréről megjelent könyve /Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije/ kapcsán. A széksorokban többnyire a középkorú és idősebb nemzedék tagjai ültek. Ők még szomjúhozzák a kultúrát. De hol vannak a fiatalok, a diákok, egyetemisták, kérdezte Kristó Tibor, a lap munkatársa. /Kristó Tibor: Kultúriszony, kultúrszomj. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

Az idén 60 éves Vári Attila új regényének /Vanília, Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2005/ dilemmája az, hogy a leírt, elbeszélt történetek között van-e kapcsolat. Vári elbeszélései éppen azért szerveződnek bizarr regénnyé, mert angol mecénásának írott leveleiben keresetlen őszinteséggel, áttételek nélkül vall dilem­máiról.  A regényben kissé nehéz tájékozódni, mert szerzői döntés miatt nincs tartalomjegyzék. Vári őszintén vall dilemmáiról. Egybeesik ez szűkebb hazája, Erdély és városa, történeteinek örök színtere, M. szabad királyi város elhagyásával. „Talajt vesztettem, félek, hogy önmagamat is. Egyelőre nem írok többet, még az a szerencsém, hogy régebbi novelláimból összeállt a Szépirodalmi számára egy kötet…” Vári, ha megtorpanásokkal is, de rendületlenül írja élete fő művét, a 2001-ben megjelent Cselédfarsang című regényét, s mintegy mellékesen megújítja elbeszéléseit.  /Bogdán László: A befalazott török, avagy Vári Attila intenzív világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

A Szabadság beszámolt Balázs Sándor Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat című könyvének bemutatójáról, azonban a tudósításba számos pontatlanság keveredett. Marius Tabacu tevékeny munkatársa volt a folyóiratnak, az elhunyt Nagy György pedig az egykori szamizdatosok oszlopos tagja. A rövid beszámoló mindenkinek a nevét nyilván nem tüntetheti fel, de azért Doina Cornea, Tőkés László, Tőkés István vagy Beke György nevét le sem írni a Kiáltó Szóban közlők között (s helyettük a Bolyai Egyetem beadványozó vezetőit emlegetni) azért furcsa. A cikkíró szerint „romantikus ízű, röpcédulaszerű gondolatközvetítésre vállalkozott több erdélyi magyar ellenzéki.” Valójában szakszerű tanulmányokat, elemzéseket, állásfoglalásokat tartalmazó szövegeket próbáltak eljuttatni az olvasóknak. Félreértés áldozata lett az újságíró, amikor Gyimesi Éva személyes röpcédulázásáról szóló emlékeit a folyóirattal hozta kapcsolatba. /Balázs Sándor: (Pusztába?) Kiáltó Szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ Előzmény: Ö. I. B.: Feltámadott Kiáltó szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Az elmúlt évben a Szent Lázár Lovagrend kiemelkedő támogatásban részesítette a szatmári egyházmegyét és annak könyvtárát. Az egyházmegye könyvtárprojektjét Schmidt Dániel könyvtáros mutatta be. Ebben szerepel a püspökség könyvállományának szakszerű feldolgozása és nyilvánossá tétele a régió olvasói számára, illetve az egyházi iskolakönyvtárak működésének támogatása. Egymás mellett működik a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont könyvtára és az egyházmegyei könyvtár pasztorális célokat szolgáló – jelenleg feldolgozás alatt álló – könyvtárrészlege. A Bibliotheca Laurenziana, a püspöki könyvtár /Szatmárnémeti/ könyvtárprojekt részei még a Nagykárolyban tervezett közösségi könyvtár, az ottani Josephus Calasantius Líceum könyvtára valamint a nagykárolyi piarista és a kaplonyi ferences műemlékkönyvtár is. /Nagy Karolina: Bibliotheca Laurenziana. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 26./

Autonómia és magyar megmaradás címen tartott megbeszélést Budapesten a Deák Ferenc Klub, ahol vendégük, Markó Béla az RMDSZ politikai szerepvállalásáról kifejtette: “Soha nem fogadtam el, hogy üljünk karba tett kézzel, és várjuk meg, amíg a többség hajlékonyabb lesz, és a saját akaratából, önként és dalolva megadja a jogokat, ezeket ki kell kényszeríteni, de politikai eszközökkel”. Markó Jeszenszky Géza volt külügyminiszter kérdéseire válaszolva beszélt az erdélyi magyarságot foglalkoztató aktuális kérdésekről. “Tizenöt év után itt volt az ideje annak, hogy értékeljük a múltat, az elért eredményeket és kudarcokat, s közben előrenézzünk, vizsgáljuk meg, milyen Kárpát-medencét, és benne milyen magyarságot szeretnénk látni” – nyilatkozta a lapnak Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, a Kárpát-medence magyarsága – 2020 műhelytanácskozáson, melyet az Illyés Közalapítvánnyal, az Apáczai Közalapítvánnyal és a Hídvégi Mikó Alapítvánnyal közösen szerveztek. Több mint kétszázötven résztvevő – zömmel határon túli – volt kíváncsi a meghirdetett programra. Berényi szerint felül kell vizsgálni a szülőföldön maradás elvét is. “Tudniillik ez egy anakronizmus – mondta -, hogy amikor az Európai Unió lényege a mobilitás, akkor mi mindenképpen otthon akarunk maradni. Nagyon fontos a magyar kultúra, a magyar nyelv és azok a gazdasági kapcsolatok, amelyeket a magyar kisebbség révén meg lehet valósítani. Ezeket kell előtérbe helyezni, ez EU-kompatibilis. De az hogy maradjon a szülőföldjén – kinevetnek bennünket.” Optimista és kevésbé optimista előadások követték egymást, szögezte le Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója. A korábban az interneten is nyilvános vitára bocsátott – Magyariskola Programról Csete Örs elmondta: a beérkezett, majdnem kétezer oldalnyi vélemény alapján tovább kívánják fejleszteni. A programhoz rendelhető források kapcsán rámutatott arra, hogy a tavaly év végi hivatalos adatok szerinti mintegy 58 ezer Magyarországon munkát vállaló határon túli magyartól az állam évente – 100 ezer forint bruttó bérrel számolva – 39 milliárd forintnyi adót, járulékot gyűjt be. Ezzel szemben viszont a támogatáspolitika szerint idén 13,6 milliárd forintot fordít költségvetéséből a magyar állam a határon túliakat támogató programokra. /Guther M. Ilona, Budapest: Európai stratégia a Kárpát-medencében. Magyarok tizenöt év múlva: műhelytanácskozás a Magyar Tudományos Akadémiánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Szükség van az értelmiség és a politikum folyamatos párbeszédére – vonták le a következtetést a Korunk folyóirat kolozsvári szerkesztőségében. A hét végi kerekasztal-beszélgetésen az erdélyi magyar értelmiség jelentős személyiségei – Kántor Lajos, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Kányádi Sándor – és az RMDSZ csúcsvezetői, Markó Béla és Takács Csaba vettek részt. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elmondta, a találkozó gyökerei a 2004-es parlamenti választások elé nyúlnak vissza, amikor az erdélyi magyar értelmiség nagy nevei nyilvánosan támogatták a romániai magyarság parlamenti szerepvállalását az RMDSZ révén. A mostani megbeszélésen szóba került, hogy Szabédi László kolozsvári síremlékét a város polgármestere nem volt hajlandó műemlékké nyilvánítani, mivel “nem ismeri” a neves írót. A „politikai részvétel mindig bizonyos fokú ellenzékiséget is feltételez a romániai magyar politikum képviselői részéről, hiszen a kisebbség érdekei eltérnek a többségétől” – állapította meg Kántor Lajos. Rámutatott, hogy rendszeressé kellene tenni az ilyen találkozókat. A tanácskozás anyagát a Korunk áprilisi száma közli. /Benedek István: Értelmiség-politikum “csúcstalálkozó“. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./