Várhatóan február 15-ig készíti el a jelentést a kisebbségi törvénytervezetről a képviselőház jogi, oktatási és emberi jogi bizottsága. A szaktestületek január 30-i együttes ülésükön nem fogadták el a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Nagy-Románia Párt (NRP) azon javaslatát, hogy a tervezetet utasítsák el vita nélkül. A képviselőknek nem sürgős a dolog, a vita január 31-ére tervezett folytatását elhalasztották a parlament tavaszi ülésszakának idejére. A szakbizottsági véleményezést követően a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt a képviselőház plénuma fogja tárgyalni. /Február 15-ig készül el a kisebbségi törvénytervezet jelentése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./ Varga Attila, az emberjogi bizottság elnöke, előrelépésnek minősítette a szavazást, mert működött egyfajta szolidaritás a koalícióban. /Béres Katalin: Nem akadt el a kisebbségi törvény a bizottságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A Maros megyei forradalmárok a jelenlegi román nyelvű tábla mellett magyar és német nyelvű emléktáblát követelnek a prefektúra épületére. Kérésüket a megyei tanács vezetése múlt héten elutasította, és a prefektúrára hárította az ügyet. A forradalmárok a múltban már több ízben is kérték ezt. A kérés teljesítésének halogatása tavaly decemberben éhségsztrájkhoz vezetett, amit azóta ugyan felfüggesztettek, de a háromnyelvű táblaügy nem oldódott meg. Pokorny László RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő a forradalmárok követelését támogatva december 15-én határozattervezetet nyújtott be a megyei tanács vezetéséhez. Pokorny László kérésére a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit és Toganel Ioan főtitkár január 23-án (!) írásban válaszolt, közölve, az épület történelmi műemlék és nem tartják időszerűnek a jelenlegi emléktáblákon kívül más emléktáblák kifüggesztését. Pokornyt a prefektushoz küldték, ez bizony felelősség-áthárítás. /Megoldás helyett magyarázatok. Többnyelvű emléktáblát a forradalmároknak! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

Demény Péter megfogalmazta kételyeit Bodó Barna – Hantz Péter – Kovács Lehel cikksorozatával (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai, Szabadság, jan.12, 13, 14, 16.) kapcsolatban. Demény öt éve tanít az egyetem bölcsészkarán. A hallgatók többsége (kb. nyolcvan százaléka) a „Petőfi a legnagyobb magyar költő” jellegű sztereotípiákban gondolkodik; elemzés helyett a diákok nagy része az adott mű tartalmát meséli el. A hallgatók műveltsége hiányos, dolgozataikat gyakran helyesírási hibák tarkítják. Demény szerint először a jelenlegi egyetemet kell megtölteni tartalommal, azután lehet tovább építkezni. Szerinte az önálló egyetem megteremtése önmagában nem szellemi eredmény. Mitől lenne a magyar egyetem magasabb színvonalú? „Pusztán attól, hogy magyar? Ez a szó nem érték- vagy minőségjelző – egyszerűen egy nemzetet megnevező főnév.” Demény szerint nincs meg az a szellemi kapacitás, amely több egyetemet képes fenntartani. A cikkíró Gyimesi Évát idézi, vele ért egyet. /Demény Péter: Vágy a beszélgetésre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Egyelőre még csak kevesen döntöttek úgy, hogy évi 100 vagy 50 eurós életjáradék fejében megválnának földjeiktől. “A termőföld évszázadokon keresztül éltette és eltartotta a küküllő-menti embereket, s ez maradt az egyetlen lehetőség a jövőre, az uniós körülmények között is, hogy megmaradjanak ezen a földön. Bűn lenne elherdálni őseink véres verejtékével megszerzett földjeinket egy kétes és bizonytalan ügyletekkel kecsegtető életjáradék reményében” – vélekedik a küküllő-menti Hármasfalu gazdakörének elnöke, Nemes József. A társult gazdálkodás, a földek tagosítása lehetőséget nyújt arra, hogy egymást segítve az új körülmények között is kihozhassák a földből azt, amire képes. Dr. Scholcz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója szerint a szegényebb vidékek lakói válnak meg könnyebben a földjüktől életjáradék reményében. A Nagykároly környéki falvak lakói azonban nem adják el a földet. Ott a határszélen különösen nagy értéke van a jó földnek. Egy év múlva, mikor Románia az EU tagja lesz, a föld is felértékelődik. Gotthárd Béla székelyudvarhelyi ügyvéd szerint a törvényt nem ismertették kellőképpen, kevés információ jutott el a falun élő idős földtulajdonosokhoz. A közbirtokosságoknak lehetőségük lenne, hogy az eladó földeket megvásárolják. Rajtuk áll, hogy a székelyföldi termőföld ne kerüljön ebek harmincadjára. /Mi lesz veled, erdélyi föld? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Január 24-én Budapesten aláírták a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közötti 2006. évi együttműködési megállapodást. Közel tíz éve létezik együttműködési megállapodás az RMGE és az FVM között. Ennek értelmében minden év elején áttekintik az elmúlt év eredményeit az együttműködés területén, és megállapodnak a következő év legfontosabb teendőiről. A 2004-es esztendőt tekintették a legsikeresebbnek, amikor több száz erdélyi gazda és szakember vett részt magyarországi oktatási programokon, kiállításokon és más szakmai rendezvényen. Újdonság a 2006-os együttműködésben, az, hogy a három szomszédos ország gazdaszervezetei közvetlen határ közeli kapcsolatot teremtenek a sürgős teendők rendezése érdekében. Így az FVM az erdélyi kapcsolatok közvetlen bonyolítását a debreceni Hajdú-Bihar Megyei Földművelésügyi Hivatalra bízta, a kárpátaljait a Szabolcs-Szatmár megyeire, a vajdaságit pedig a szegedi, Csongrád megyei hivatalokra. Így sokkal gördülékenyebben lehet intézni az ügyeket a határ közelsége miatt, hiszen az RMGE ügyvezető elnöke Nagyváradon székel. A 2006-os esztendőben az FVM több rendezvényt, illetve oktatási programot támogat. Ezek közül egyik legfontosabb program az Agrár-Európa faluról falura, ahol 12 megyében, több mint 60 helységben, több ezer gazda részvételével előadásokat hallgatnak jeles magyarországi és erdélyi szakemberektől az EU-s csatlakozás legfontosabb buktatóiról. /Máthé László, az RMGE országos alelnöke: Együttműködési megállapodás az RMGE és a magyar FVM között. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

Resicabányán január 27-én Krassó-Szörény megye kisebbségeinek ifjúsági küldöttei az RMDSZ székházában a megyében lévő kisebbségek népviseleteiről tartottak bemutatót. A találkozó vezetője Costan Melánia, az Új Hullám Ifjúsági Szervezet elnöke volt. A bánsági magyar népviseletről Bálint Erzsébet csak múlt időben szólhatott, a XX. század elején készült fényképek segítségével, mivel a megye területén évtizedek óta egyetlen hangsúlyosan magyar vagy magyaros település sincs. Élőben mutatták be viszont a Cziczeri Béni Műkedvelő Együttes “viseletét”. /Makay Botond: Kisebbségiek népviseletben. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

Traian Basescu elutasította az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán elítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét. Kincses Előd elmondta, ezek után a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő 2007. július 18-a előtt – ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet – nem térhet vissza Erdélybe. A marosvásárhelyi fekete március, a magyarellenes pogrom után a román igazságszolgáltatás mintegy száz személyt, magyarokat és magyar anyanyelvű cigányokat ítélt el. Maga Kincses is csak egyetlen román elítéltről tud. A legsúlyosabb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő, 5 évest Szabadi Ferenc kapott, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet meghozatalakor a már Magyarországon élő Barabás Ernőt emberölési kísérlet vádjával 1992 júniusában 10 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses Előd elmondta: első ízben még Emil Constantinescu idején folyamodtak elnöki kegyelemért, eredménytelenül. Ion Iliescu regnálása idején nem látták értelmét az újabb próbálkozásnak, abban viszont reménykedtek, hogy 15 évvel a történtek után Traian Basescu államfő megkegyelmez Barabásnak. Kincses Előd a per során az ír televízió által készített videofelvételnek – ennek alapján ítélték el Barabást – a szakértői elemzését kérte, ám az igazságügyi szervek ezt visszautasították. Kincses kétségbe vonja, hogy az ír tévések felvételein látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne. Az ügyvéd szerint a felvételen az időközben öngyilkosságot elkövetett Ioan Sacarea látható. Kincses feltételezését igazolja a szülőknek ama nyilatkozata is, miszerint felismerték fiukat a felvételeken. Ioan Sacarea sohasem tett feljelentést a márciusi események után, így a videofelvételek szakértői elemzése sem történt meg. „Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, akkor a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne” – jelentette ki Kincses. Cofariu azért sem lehetett a videofelvételen látható helyszínen, mert már Vásárhelyre érkezésekor, az autóbuszról leszállva megsebesült. Ezt bizonyítja Cofariu kezelőorvosának, Kisgyörgy Zoltánnak a nyilatkozata is, miszerint – tekintve a sérült kórházi felvételének időpontját – kizárt, hogy a filmen látható helyszínre eljuthatott volna. A román hatóságok 1990 óta egyetlenegyszer sem kérték Magyarországtól az elítélt kiadatását, ami azt bizonyítja, tartottak attól, hogy perújrafelvétel esetén az akkori országvezetés számára – beleértve magát Ion Iliescut is – igencsak kényelmetlen, terhelő bizonyítékok kerülhettek volna nyilvánosságra. /Szentgyörgyi László: Basescu döntött: nincs kegyelem. A román hatalom szerint agresszor és áldozat egyaránt bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./

Bölöni Domokos újságíró volt a tordai Aranyosvidéki Népfőiskola vendége az elmúlt hét végén. Az előadó a marosvásárhelyi Népújságtól érkezett, az 1990 utáni gyülekezési szabadságról és a kulturális egyesületek létesítéséről tartott előadást. A vendéget Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke köszöntötte. Bölöni Domokos munkásságát Korondon kezdte, mint könyvtáros, tanár, iskolaigazgató, valamint a Firtos Irodalmi Kör pártfogója. Kifejtette: 1990 után megalapozták az azóta is élő, évente négyszer megjelenő Hazanéző helybeli lapot, amelyben magyarságtanítás, irodalom, történelem, gyermekoldal, hungarológia egyaránt megfért. Előadásában Székelyföld városainak – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda – kulturális szervezeteiről, egyesületeiről, csoportosulásairól adott képet. Bemutatta a Baróton megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőt, a segesvári és medgyesi Nagy-Küküllő, a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő folyóiratot, az évente megjelenő Fehéregyházi Emlékeztetőt, a marosszentgyörgyi Harangszót, a székelyudvarhelyi Keddet, valamint a Moldvai Magyarság, Szászrégen és Vidéke, a Hétfalu és a Bábel című lapokat. Az előadó hangsúlyozta: a lapok terjesztése és ismertetése még a megyék között sem működik. /Ladányi Emese Kinga: Székelyföldi vendégelőadó Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Az elmúlt hét végén Kolozs megye irodalmi köreinek vezetői találkoztak Szamosújváron. A tapasztalatcserén kolozsvári, dési, tordai és helybeli költők, írók és irodalomkritikusok vettek részt. Meghívottként a bethleni irodalmi kör tagjai is megjelentek. A részt vevők az idei tervekről, elképzelésekről tárgyaltak, majd felkeresték a füzesmikolai kolostort, ahol vallási témájú szavaló délutánra került sor, ezután a szamosújvári fiatal költők olvastak fel verseikből. Végül a szamosújvári képgalériában könyvkiállítás keretében mutatták be a megjelent írók és alkotók legfrissebb „termését”. /Erkedi Csaba: Tapasztalatcsere Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat ­mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Két kiváló alkotójára, az alig két éve elhunyt Zimán Magda díszítőművészre és Victor Gaga szobrászra emlékezett Arad művészetkedvelő közönsége. Kiállították a két művész reprezentatív alkotásait. A két alkotó életpályáját Szekernyés János műkritikus idézte fel. Zimán Magda (1942–2003) díszítőművész a hagyományos faliszőnyegek megújítása terén alkotott maradandót. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy az 1990-ben újraindult temesvári képzőművészeti főiskolán taníthatott. /(Sz. I.): Klasszikussá nemesednek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

Például Déva /Kriterion Kiadó/ címmel jelent meg Ringwald Erwin dévai születésű, immár negyvenöt éve Svájcban élő elmegyógyász legújabb, első magyar nyelvű regénye. Dr. Ringwaldnak két német nyelvű könyve látott napvilágot és számtalan tudományos közleményt jelentetett meg német, olasz, francia és angol nyelven, némelyiket társszerzőként a szintén nyugatra szakadt, de időközben elhunyt dévai orvosokkal: dr. A. I. Campeanuval és dr. Lőrincz Pállal. /Dr. Nicola Trombetta, Torino: Például Déva. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

Január 30-án Szatmárnémetiben a Megyei Múzeum olvasótermében bensőséges ünnepség keretében, immár hatodik alkalommal vették számba a megyében, illetve megyebeli szerzőktől az elmúlt évben megjelent könyveket. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Cordea Márta könyvtáros ismertette a könyvtár saját kiadásában megjelent, az intézmény régi könyvállományáról kiadott két újabb kötetet, Bura László pedig a magyar nyelven megjelent könyvekről szólt. Idén először díjazták azokat az újságírókat, akik különösen sokat tettek tavaly a kultúra népszerűsítéséért. A kitüntetettek között van dr. Bura László is. /Méltatták a tavaly megjelent könyveket. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 31./

Meglepetésszerű bejelentéssel zárult a Demokrata Párt vezetőségének január 31-i ülése: Emil Boc pártelnök közölte, hogy pártja a Nemzeti Liberális Párttal történő egyesülés, fúzió mellett döntött, ennek végső határidejét július 15-ére tette. Az új párt jobb-közép ideológiát képviselne és az Európai Néppárthoz csatlakozna. Boc hangsúlyozta: a döntést pártjának vezetősége egyhangúan hozta meg. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, a liberális párt elnöke január elején úgy vélekedett, hogy a két párt egyesülésére leghamarabb másfél év múlva kerülhetne sor. Most viszont Tariceanu kijelentette: örül, hogy ezt a tervezetet a DP is hajlandó megvalósítani. /Szondy Zoltán: Emil Boc meglepetésszerű bejelentése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

Mára valamennyi magyar párt– határon innen és túl – megszabadult a szakértőktől. A rendszer úgy működik, hogy főleg azokat hozza mozgásba, akiknek egyébként nagyon kevés esélyük volna saját, esetleg korlátozott tehetségükből komoly társadalmi pozíció kiépítésére, illetve azokat, akik főleg ügyeskedés és kapcsolatok segítségével szerzett tetemes vagyonuk révén lényegében függetleníteni tudják magukat az általános szociális folyamatoktól. Mindkét típusból hiányzik a valódi felelősségvállalás és a szolidaritás. Az egyik a politikából akar megélni, a másik játéknak tekinti azt. A politikai rendszer működtetéséhez egyszerűen nincs szükség szakemberekre. „A történet ugyanis ma már nem a köz szolgálatáról, hanem a zsebek megtöméséről szól”, szögezte le írásában Koncz Attila. Mindez hatványozottan érvényes a gyakorlati egypártrendszer körülményei között élő határon túli magyar közösségekre. Aki egyszer összerúgja a port az adott érdekképviseleti szervezet vezetésével, az szinte légüres térbe kerül. A nehézségek kormányzati pozícióban válnak igazán nyilvánvalóvá: az RMDSZ-ből a legutóbbi választás óta egyre több jelzés érkezik a súlyos káderhiányra vonatkozóan. Ez a kontraszelektív gyakorlat következménye. A személyi döntéseket sokkal inkább befolyásolják a rokoni-haveri kapcsolatok, a feltétlen lojalitás, mint a szakértelem. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egykori és mai vezetése például kölcsönösen egymást vádolja ennek a gyakorlatnak a követésével. A legutóbbi vizsgálat adatai szerint az anyaországban letelepedni kívánók 70 százaléka Romániából érkezett. Az ő csoportjukon belül több mint 50 százalék azoknak az aránya, akik 35 évesnél fiatalabbak. Közel egyharmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, miközben ez a szám a teljes népesség tekintetében Magyarországon nem haladja meg a 12 százalékot, a romániai magyar közösség esetében pedig mindössze 4,4 százalék körül van. A Romániából érkezők 25 százaléka úgynevezett karrier-migráns, ami azt jelenti, hogy elsősorban szakmai okokból választja Magyarországot. A jól képzett, tapasztalt, fiatal magyar szakemberek tehát szinte menekülnek az anyaországba, miközben az RMDSZ-nek vezető köztisztviselői állások sokaságát nem sikerül betöltenie az államigazgatásban. /Koncz Attila: Agysorvadás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Fehér megyében Felvinc az “Európai falu” címet elnyert vegyes lakosságú település, ahol a román értelmiségiek minden felszólalásukat így kezdik: nekem személy szerint semmi gondom a magyarokkal, sőt.  De... nem tudják elviselni a Felvinc feliratot a falu két végén. Négy éve folyik a kétnyelvű helységnévtábla körüli harc. 2002-ben a Hivatalos Közlöny szerint ki kellett volna tenni a táblát, mivel Felvincen a magyar lakosság aránya 22%, de ez csak arra adott alkalmat, hogy tudassák a 22%-kal a két falu, Felvinc és Veresmart egyesítését, és ezzel a magyarság arányának 16%-ra való csökkenését. 2004-ben választási protokoll keretében az RMDSZ kierőszakolta a kétnyelvű táblát, év végére nagy nehezen ki is tették, a magyar lakosság örömére. Azonban 2005 nyarán a tábla eltűnt. Az RMDSZ továbbra is igényelt a táblát, az ügy a parlament elé került, s az a megtiszteltetés érte az “Európai falut”, hogy személyesen Gheorghe Funar interpellált a románságot ért jogtalanság ellen. A felvinciek kérésüket ez év január 30-án ismét a helyi tanács elé terjesztették Nagy Lehel röviden ismertette a falu történelmét, nem tért ki Avram Iancu pusztítására, tolmácsolta a magyar közösség kérését: engedjék kitenni a kétnyelvű helységnévtáblát. Végül Felvincen a tanácsosok háromnyelvű táblát szavaztak meg. Kimondták, a határidő 30 nap, a felelős személy Vincze András alpolgármester. /Takács Ildikó: A tolerancia netovábbja: Oberwinch. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

Minden évben februárban, halálának évfordulóján Kolozsváron a Magyar Opera társulata hangversennyel emlékezik Kriza Ágnes művésznőre, a kiváló zenepedagógusra, a néhai pályatársra. Az idei hangverseny február 2-án lesz. Az énekesek között lesz Veress Orsolya, Vígh Ibolya, Pataki Enikő, Marton Melinda, Kirkósa Júlia és Bancsov Károly. A karmesterek között lesz Hary Béla, Kulcsár Szabolcs és Incze G. Katalin. Hangversenymesterek: Barabás Sándor és Ferenczi Endre. /Turánitz J. Lajos: Kriza Ágnes emlékhangverseny. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékával kezdődik az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda idei Vendégségben Budapesten című rendezvénysorozata. A kolozsváriak három előadást hoznak Budapestre, Tompa Gábor két rendezését: Visky András Tanítványok című drámáját és Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát, valamint Büchner Woyzeckjét Mihai Maniutiu rendezésében. Az Égtájak Iroda 11 évvel ezelőtt a budapesti ifjúsági találkozóból nőtte ki magát és tevékenysége hamarosan a színházi sorozat és az Égtájak Fesztiválok szervezésével bővült ki. Az Égtájakat 2003-ig a Fővárosi Önkormányzat tartotta fenn, majd 2003-ban a NKÖM-hoz került és a Hungarofest Kht-ba integrálódott. 2006. január elsejétől az Égtájak Irodát a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez sorolták. A Vendégségben Budapesten rendezvényeinek sora a kolozsváriak vendégjátéka után több határon túli magyar színház bemutatkozásával folytatódik, majd márciusban kerül sor a Határon Túli Régiók Napjai című programsorozat keretében a Barangolás Székelyföldön című eseményre. A székelyföldi régió március 13. és 19. között színházi, táncszínházi, zenei, kortárs képző- és fotóművészeti, valamint irodalmi programokkal mutatkozik be a magyar fővárosban. Ezenkívül júniusban ismét megrendezik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját. /Takács Nóra (www.kontextus.hu): Folytatja működését az Égtájak Iroda. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Az 1940-es években jelent meg Tonelli Sándor Utazás Erdélyben és Erdély körül /Athenaeum, Budapest/ című munkája. A közkönyvtárakban nem lehetne megtalálni ezt a könyvet. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel a szerző neve, viszont a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969-ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2-án született Nógrádverőcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy időben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, később főtitkára volt. A szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Erdélyi utazásának legmaradandóbb élményei Marosvásárhelyhez kötődnek. A város főteréről eltűnt Kossuth és Bem szobra, írta. Ezeket a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották őket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a románok az így restaurált szobrot a lengyel nemzetnek ajándékozták. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban később, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belőle, így emlékezik Tonelli Sándor. Mindenre odafigyelő, múlt és jelen minden értékét fölfedező, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén Tonelli Sándor. Érdemes lenne Tonelli Sándor munkáját újra kiadni. /Nagy Pál: Úti élmények könyve. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) jövő hétig megállapodásra jut a kisebbségi törvény tervezete kapcsán kidolgozott észrevételekről, közölte sajtótájékoztatón Markó Béla, az RMDSZ elnöke. /Hétfőre ígérik a megállapodást a kisebbségi törvényről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Kovászna megye lakosságának egyötödét sújtják a munkanélküliség rovására írható pszichés megbetegedések, ezen belül gyakori a depresszió és az öngyilkosság – állítja tavalyi éves jelentésében a Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság. A megyében 45 ezer főt érintenek a 2005-ben regisztrált, országos viszonylatban magasnak számító, 8,7 százalékos munkanélküliség miatti panaszok. Gond Kovászna megyében a vidéki idős korú lakosság arányának növekedése. Pozitívum, hogy két éve a megye természetes szaporulata folyamatosan javul. Jelentősen visszaesett a csecsemőhalandóság 2005-ben, amikor az előző évi 15,77 ezrelékkel szemben 7 ezreléket könyveltek el. /Domokos Péter: Betegít a munkanélküliség. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Az Újvidéki Egyetem tanácsa döntést hozott az intézmény keretein belül működő szabadkai magyar tanítóképző kar megalakításáról, a tanítás az ősszel kezdődő tanévtől indulhat meg. A zombori magyar tanítóképző kar nevet változtat, pedagógiai kar lesz, a kar kihelyezett szabadkai tagozata pedig az egyetemen belül önállóan működő magyar nyelvű tanítóképző karrá növi ki magát. A szabadkai tanítóképző átveszi a zombori felsőoktatási intézmény tanárait, munkatársai és személyzetét, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a szabadkai kihelyezett tagozaton tanultak. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar – az első vajdasági magyar felsőoktatási intézmény – létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül. A vajdasági parlament még 2004 tavaszán elfogadta az oktatási intézmény alapító okiratát, megtörtént a kar bírósági bejegyzése, és kinevezték a kar megbízott dékánját, Jeges Zoltánt. Részben a hatályos előírások félreértelmezése, részben a belgrádi vezetők ellenkezése miatt eddig nem sikerült beindítani a tanintézetet. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára és Kasza József, a VMSZ elnöke által tavaly decemberben aláírt memorandumban a magyar kormány vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a szabadkai magyar tanítóképző kar – illetve a majdani szabadkai multikulturális tudományegyetem – létrehozásához. /Magyar tanítóképző lesz Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

Marosszentkirályról szülői panasz érkezett a szerkesztőségbe: egy hetedik osztály, többségében lányokból álló tanulóit gumibot fenyegetése mellett közel egy órán át vallatták a helyi rendőrőrsön, hogy egy diákcsíny elkövetőjének kilétét felderítsék. A rendőrségre az igazgatónő kérésére kísérték be a diákok többségét, s tartották ott, amíg a pénzbüntetéssel megfenyegetett hetedikesek közül egy lány végül is elmondta, hogy ki gyújtotta meg a madzagot. A szülők egy része felháborítónak tartja, hogy nem az osztályfőnököt és őket, szülőket hívatták, hanem egyenesen a rendőrséghez folyamodott az iskola. Sabau Silviu, a szentkirályi őrsöt vezető rendőr természetesnek találta, hogy a gyerekek között „rendet csináltak”. A rendőrök tagadták, hogy gumibotot használtak volna, fenyegetésről szó sem volt, állították. Crisan Maria igazgató közölte, mivel nem sikerült megtudnia, ki gyújtotta meg a szemétkosarat, értesítette a rendőrséget. Az igazgatónő rágalomnak nevezte, hogy a magyar tagozatos diákokat megkülönböztetné. Utólag elismeri, hogy tévedett, és kissé eltúlozta az igazság kiderítésének a módját. Szerinte ez nem tartozik a sajtóra. A gyerekek elmondták, hogy a rendőr a levegőben lóbált bottal próbált hatni rájuk, majd a rendőrőrsön egyeseknek le kellett guggolniok egymással szemben, az asztalra majd a székre tett tenyérrel, amelyek közé a bottal csapott oda a rendőr. /Bodolai Gyöngyi: Nevelés rendőri segédlettel? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

“A következő tanévben idejében érkeznek meg a magyar nyelvű tankönyvek a negyedik osztályos magyar tanulókhoz” – nyilatkozta Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója. Megkezdődött a negyedik osztályos tankönyvekre kiírt versenytárgyalás, melynek idei legnagyobb pozitívuma a vezérigazgató szerint az, hogy a magyar nyelvű tankönyvekre magyarul hirdették meg a licitet. Ez azt eredményezi, hogy a magyar tankönyvek nem a román nyelvű szakmunkák tükörfordításai lesznek, hanem eleve magyarul megírt könyvek, ami várhatóan minőségi javulást jelent az eddigi tankönyvekhez képest. /Benedek István: Tankönyvlicit, első alkalommal magyarul is. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Évek óta mérföldkőnek számít a székelyudvarhelyi tanács életében a város éves költségvetésének elfogadása. Az RMDSZ- frakció – egyfős fölényét kihasználva – rendre át tudta vinni az általa eszközölt módosításokat az eredeti, a polgármesteri hivatal szakosztályai által előterjesztett határozat-tervezetek helyett. Idén súlyosbodott a testületen belüli konfliktus, Péter Pál RMDSZ-tanácsos lemondása után ugyanis kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A Polgári Frakció szorgalmazta, hogy a két frakció néhány hónapig próbáljon meg a várost érintő kérdésekben közös nevezőre jutni, együtt dolgozni. Az RMDSZ-frakció tanácsosai ellenben, arra hivatkozva, hogy a törvény értelmében jár nekik a megüresedett hely, nem hajlandók jelen körülmények között határozatokat hozni. Január 31-én volt a negyedik tanácsülés, amelyen érdemi munka nem történt. A polgári oldal továbbra is úgy véli, egyetlen járható út, ha megpróbálnak kompromisszumra jutni. /Szász Emese: Patthelyzet a tanácsban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Krassó-Szörény megyében megugrott az érdeklődés a magyar igazolványok iránt, tájékoztatott Costan Melánia, a resicabányai Tájékoztatási Iroda mindenese, 2005-ben 448 igazolványkérelmet iktatott, az új esztendő első hónapjában 71 kérelmet iktatott és továbbított, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan nagy lett az érdeklődés a magyar igazolványok iránt, mint a kezdet kezdetén. Az iskolatámogatásokkal kapcsolatban a tavalyi tíz gyermek helyett idén húszan pályáznak erre az ösztöndíjra. Jelenleg romák adják a magyar tanulók döntő többségét. /Makay Botond: Megugrott az érdeklődés a magyar igazolványok iránt. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

A civil szervezetek helyi önkormányzatokkal való kapcsolatáról, közösségre gyakorolt hatásukról tárgyaltak Kisbaconban a Demokratikus Állampolgárság című program keretében.  A megyei tanács művelődési, sport-, ifjúsági és egyházügyi osztályának vezetője, Ördög Gyárfás Lajos becslése szerint (hivatalos statisztikai adatok nincsenek) az országban mintegy negyvenezer egyesület, alapítvány vagy más nem kormányzati szervezetnek tekinthető intézmény működik, ebből mintegy 2500–3000 magyar érdeket vállal fel. Háromszéken a már meglévő 350 magyar szervezet mellé az elmúlt év folyamán továbbiak sorakoztak fel, de érdekes lenne megvizsgálni, hány működik folyamatosan. A megyei tanács pályáztatási rendszeréről szólva elmondta, hogy eddig közel 625 programot támogattak, s az összeg évről évre nő, de a jelenleg elosztásra váró 250 000 lej mégsem elég. Az adóalapból felajánlható egy százalékból 76 665 lej jutott Kovászna megyének, s ezzel országos szinten a tizenötödik helyen állnak.   A Civitas Alapítványt képviselő székelyudvarhelyi Csáki Rozália az önkormányzatokon belül létrehozott helyi fejlesztési ügynökségek fontosságát hangsúlyozta. Benedek Márta, a Bodvaj Ifjúsági Egyesület elnöke szerint az egyesületeknek azon feladatokat kellene átvállalniuk, amelyekre az önkormányzatoknak nincs megfelelő szakemberük, szervezési kapacitásuk, idejük és energiájuk. Farkas Vilmos kisbaconi lelkész szerint az egyház közösségben játszott szerepe folytonosan csökken.  Demeter László a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület /Barót/ honlapját (www.erdovidek.ro) mutatta be. A Dobó-Valál Egyesület /Barót/ elnöke, Derzsi Sámuel a szervezetek erőösszevonásában, Hoffmann Edit pedig az egymás közötti kommunikációban és együttműködésben látja a jövőt. /(hecser): Együtt gondolkodnak a civil szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

Másodszor is felmentették tisztségéből Száva Istvánt, a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola igazgatóját. Az előzmények 2004-re nyúlnak vissza, amikor a megyei tanfelügyelőség fegyelmi kérdések miatt – melyek között okirathamisítás, hasból, meg nem írt dolgozatokra adott jegyek és sorozatosan meg nem tartott órákért felvett fizetés szerepelt – felmentette igazgatói tisztségéből. Száva István beperelte a tanfelügyelőséget, és a pert megnyerte, ezért 2005 novemberében miniszteri rendelettel visszahelyezték tisztségébe a volt igazgatót. Az iskola munkaközösségének egy része azonban nem fogadta el a régi igazgató visszatérését, ők továbbra is Mara Zsuzsannával, az ideiglenesen kinevezett igazgatóval szeretnének dolgozni. Szerintük Száva István erkölcsi tisztaságát a bírósági döntés nem tudja visszaadni. Bondor István főtanfelügyelő bizottságot jelölt ki a helyzet tisztázására. Az iskola tanárai 28 aláírással levélben arról értesítették a tanfelügyelőséget, hogy nem zárják le a félévet, amennyiben továbbra is Száva István marad az igazgató. Végül Mihail Hardau tanügyminiszter aláírta a Száva István menesztéséről szóló rendeletet. A tanfelügyelőség a Venczel József Szakközépiskola élére más igazgatót nevez ki. /Takács Éva: Menesztették az iskolaigazgatót. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Klasszikus bohózatot – Kész átverés címen – láthatott Székelyudvarhely közönsége a marosvásárhelyi Hahota Színtársulat előadásában. Fennállásának huszadik évét ünnepli a Hahota, ezért az előadást megelőzte egy interjú, melyben az alapító, Puskás Győző az elmúlt évtizedekről beszélt, videó-felvételek közbejátszásával is dokumentálták az eltelt időszakot. Hajdú Jenő szolgáltatta a zenét a táncos előadásokhoz (az Apollo tánccsapat tagjai mutatkoztak be). /(bb): Négy bohózat szilveszteri fényben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

Hat évvel az emlékezetes tiszai ciánszennyezés után a kölcsönös kártalanítás kapcsán semmit sem szögeztek le a román-magyar vízügyi bizottság 17. ülésszakán, mely február 2-án egy kétoldalú megállapodás aláírásával zárult Nagyváradon. Az egyezmény a román–magyar határ menti vizek minőségének javítását, a meteorológiai és hidrológiai adatcserét, valamint a vészhelyzetekre vonatkozó információáramlást hivatott szolgálni. EU-tagként 2015-ig Magyarországnak összhangba kell hoznia a vizek állapotát az Unió vízkeret-egyezményével, s ehhez szükséges a szomszédokkal való hatékony együttműködés. /Domokos Péter: A kártalanításról nincs döntés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./