A Minimum Party Társaság tizedik alkotótáborát szervezi, amelynek beharangozóját, illetve az elmúlt négy év táboraiban született alkotások katalógusait mutatják be Kolozsváron, az Insomnia Kávézóban június 29-én. A 2001–2002, illetve a 2003–2004 évek alkotótáborait dokumentáló két katalógus ismertetése mellett filmvetítésre is sor kerül. Idén a Minimum Party Társaság jubilál, a székelyföldi Kászonokban július 30.–augusztus 12. között kerül sor az immár tizedik alkalommal megrendezett alkotótáborra. /Katalógusbemutató és filmvetítés az Insomniában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Június 25-én Gelencén, a műemlék templomban ünnepi szentmisével kezdődtek az idei falunapok. A helybeli zenekar szórakoztató műsora után a szabadtéri színpadon a Hargita megyei Csíkcsicsó nyolc éve alakult, Vadvirágok nevű gyermek-táncegyüttese lépett fel, majd céllövő-, favágó- és tokányfőzőversenyre került sor. A legnagyobb tömegsikernek a szamárnyergelés örvendett. /Iochom István: Falunapok Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Gazdag programmal örvendeztették meg a hét végén Szentivánlaborfalva lakóit a szervezők. Az idén másodszor megtartott falunapok labdarúgóbajnoka az uzoni csapat lett. A rendezvény különlegessége volt az is, hogy lebonyolításához nem hívtak kereskedelmi egységeket, mindent a szervező csapat, illetve az ezt vezető Kelemen házaspár végzett el, és mindenki önzetlenül. Volt tűzoltó-bemutató, szekérverseny, minifoci, és végül az utóbbi években önerőből újított-szépített művelődési otthon névadó ünnepségére is sor került: az intézmény a falu neves szülöttének, Laborfalvi Róza színésznőnek a nevét vette fel. Záróakkordként a Szent Iván-napi szokásokat, a tűzön való átugrást és a tűzkerék-eregetést elevenítették fel. /(demeter): Átugrották a tüzet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Roos Márton római katolikus megyés püspök június 25-én felszentelt három papot /a krassócsörgői Lucacela Davort, a kiskrassói Laus Nikolát, valamint a csanádi Dumitru Danielt és két diakónust /a berestyei születésű Mirciov Sebastiant és a temesvári Máthé Lórándot/. Az ünnepi szentmisén részt vettek a zágrábi érsekség és a fuldai Hittudományi Főiskola képviselői, jelen volt továbbá a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és számos tanára is. A püspök magyar, román, német, horvát és bolgár nyelven mondott szentbeszédet. /Sipos Enikő: Szeretetből teljesítsd Isten akaratát, és örömmel szolgáld embertársaidat”. Pap- és diakónusszentelés a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Újabb kötettel /A moldvai csángó magyarok hiedelmei/ jelentkezett Halász Péter csángókutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. – Idestova negyven esztendeje gyűjtöm és kutatom a moldvai magyarok hagyományos műveltségét – nyilatkozta Halász Péter –, s eddig elsősorban történeti, társadalom-néprajzi, gazdálkodási témakörökben, valamint népszokásokról közöltem cikkeket, tanulmányokat. Mindeközben számottevő mennyiségű hiedelemanyagot is sikerült összegyűjtenem, ebből adtam közre most a legértékesebbnek ítélt részeket. A kötetben témakörökre tagoltan jeleníti meg a csángók izgalmas hiedelemvilágát. /Guther M. Ilona: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Tüntetést szervezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület /KREK/ a nagyváradi Lorántffy sportpályája ügyében. „Szent László templom 1964 – Lorántffy-sportpálya 2005”; „Az igazság ideát van! Tiltakozunk a nemzeti és vallási megkülönböztetés ellen!” feliratú magyar és román nyelvű táblákkal június 28-án mintegy százötven tüntető tiltakozott a sportpálya elkobzása ellen. Szent László templom 1964 – ez a felirat arra a negyven évvel ezelőtti eseményre utalt, amikor a kommunista városvezetés le akarta bontatni a város főterének legrégebbi templomát, azonban a katolikus és református polgárok összefogása megakadályozta ebben. A mostani tüntetés – amelyet egy egész csendőrszakasz biztosított, körbeállva a tüntetőket – Varga Vilmos színművész szavalatával kezdődött, majd Doru Farte színész szavalta el román nyelven József Attila A Dunánál című költeményét. A tüntetők felhívták a figyelmet arra, hogy a hatályos törvények értelmében a minisztérium engedélye nélkül tilos a közoktatási intézmények infrastruktúrájához tartozó területek rendeltetésének megváltoztatása. Tőkés László református püspök Traian Abrudan alprefektusnak adta át a tiltakozó beadványt. /Balogh Levente: A prefektúra térfelén a labda. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Június 27-én megkezdődött az érettségi vizsgaidőszaka. Hargita megyében 5629-en iratkoztak be a vizsgákra, tíz központban folynak a vizsgák. /Megkezdődött az érettségi. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Gyengébb eredményeket értek el a tavalyihoz képest a nyolcadikosok az idei képességvizsgán. Több erdélyi megyében tíz százalékkal is csökkent a sikeresen vizsgázó diákok száma, a legtöbben román nyelv és irodalomból kapták a leggyengébb jegyet. A háromszéki diákok idén érték el a leggyengébb eredményt: 62,1 százalékuk kapta meg az átmenőjegyet (a tavalyi 72 százalékhoz képest), a vizsgázó 2486 gyermek közül 942-en megbuktak. Maros megyében az 5876 beiratkozott diák közül 4019, tehát 70,16 százalék kapott átmenőjegyeket. Értesüléseink szerint Kolozs megyében a vizsgázó nyolcadikosok 76 százaléka vette sikeresen az akadályt. Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Szatmár, Szilágy és Temes megyében is rosszabbul szerepeltek a nyolcadikosok 2004-hez képest. A legnagyobb különbség Temes megyében mutatható ki, ahol 10 százalékkal csökkent a sikeresen vizsgázók száma. /Bíró Blanka, D. Balázs Ildikó, Valkai Krisztina: Gyenge eredmények a képességvizsgán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Hunyad megyében 85 magyar nyelven tanuló nyolcadikos diák jelentkezett a képességvizsgára, közülük 62-en sikeresen túljutottak rajta, 23-an pedig elbuktak. Ez 72,94 százalékos átmeneti arányt jelent. Gyengébben szerepelt a Magyarok Nagyasszonya kollégium nyolcadik osztálya: 21 közül csupán 12 ment át. Valamennyi nyolcadikat végzett Hunyad megyei magyar diáknak az idén ősztől lehetősége van képességének megfelelően anyanyelvén továbbtanulni. A sikeresen vizsgázottak tanulmányi eredményeik alapján az új Téglás Gábor Iskolacsoport matematika- informatika, illetve turisztika-közélelmezés osztályában folytathatják, akiknek nem sikerült letenniük a képességvizsgát, azok szintén az új iskolacsoportban részesülhetnek szakoktatásban az idén induló belsőépítészeti szakon vagy a Magyarok Nagyasszonya Iskolában tanulhatnak asztalos szakmát. /GBR: Minden végzett magyarul tanulhat. Hunyad. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elégedett a városnapokkal, a magyar lakosság kevésbé. Míg a korábbi évek nyitórendezvényén román és magyar nyelven is felolvastak egy részt Mátyás király leveléből, amelyben vásártartási joggal ruházta fel a várost, akkori nevén Székelyvásárhelyt, Dorin Florea polgármestersége alatt ez a szokás feledésbe merült. A korábbi években a város elöljárói hintón vonultak végig a főtéren a várig, a jelenlegi városvezető előbb leegyszerűsítette ezt két lovasra: egy székelyruhásra és egy román népviseletbe öltözöttre, majd ezt is elhagyták. Később Marosvásárhely több nemzetiségéről a népviseletbe öltözött gyerekek felvonulása árulkodott, idén azonban a gyerekek között nem voltak székelyruhások. Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy a műsorfüzetet, amely sok vásárhelyi magyart felháborított rossz fordításaival, magyartalan megfogalmazásaival, nem látta megjelenése előtt. /Ilyen helyesírási hibákkal jelent meg, mint „képzomuvészet”, „fotoclub”, „Kultur Palota”, „eloadas”, „dijjak”, „mediasi lovagok”, „patriota”. Dorin Florea a tűzijáték költségeiről, a várszínpadon fellépő együttesek tiszteletdíjáról nem volt hajlandó beszámolni a sajtónak. Florea szerint nem igaz, hogy a magyarok nem érezték jól magukat, szerinte nem történt megkülönböztetés. /Antal Erika: Dorin Florea szerint nem történt megkülönböztetés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Területi autonómiára szükség van, de ez nem teremthető meg egyik napról a másikra. Építeni kell, dolgozni érte, folyamatról van szó, de nem szabad az autonómiát mindennek a megoldásaként kezelni – állapították meg Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ által szervezett A Holnap autonómiája című konferencia előadásain. Gazdasági, politikai, jogi szempontból igyekeztek körüljárni a területi autonómia kérdéskörét, és precedens értékűnek tekinthető, hogy először vettek részt a nyilvános vitában fiatal román értelmiségiek, a Közösségért Egyesület képviselői. Klárik László, a közigazgatási minisztérium vezérigazgatója szerint csak ésszerű átszervezésekkel lehetne működtetni egy autonóm rendszert. Cáfolhatóak azok a megállapítások, hogy ha magára maradna, összeomlana a térség gazdasága. ,,Az új státus új lehetőségeket szülne, olyan emocionális energiákat szabadítana fel, amelyek nagy esélyt jelenthetnek” – emelte ki Antal Árpád képviselő. Márton Árpád képviselő rámutatott: ,,Minden közösség nekivághat, és ha rájön, hogy többet bír meg, többet vállalhat.” ,,Olyan állapot, hogy holnaptól autonómia lesz, nincsen” – jelentette ki Varga Attila képviselő, és kifejtette: a törvényes keret feltétele az autonómiának, ám működtetése a közösség feladata. Madalin Guruianu és Dan Manolachescu felhívta a figyelmet, hogy a Székelyföldön egy saját autonómiaformát kell kidolgozni, olyat, amelyben a románság is megtalálja a helyét. /Farkas Réka: Autonómiára szükség van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Sámsondon a citeracsoport 1976-ban alakult Fekete Gyula matematika szakos tanár kezdeményezésére. A hetvenes évek derekán alakult citeraegyüttes rövid idő alatt igazi karriert futott be, országos vetélkedőkön is megállta a helyét. Szász Mária zenetanárnő volt a vezetőjük. A Marosvásárhelyi Rádiónál nyolcvanperces felvétel őrzi játékukat. A csoport jelenleg harminc-harmincötös létszámú, az utánpótlás azonban hiányzik, Szász Mária tanárnő nyugdíjba vonult. A citeraegyüttes 1998-ban Baján, az Európai Nemzeti Kisebbségek fesztiválján szerepelt, felléptek több településen. /Mészely Réka: Egyesület az összefogásért. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

A csernátoni művelődési napok harmadik napján került sor a IV. Ikavári Néptánc­találkozóra, melyre idén a szervezők pénzhiány miatt csak két csoportot hívtak meg. A szervezők nevében Niczuly Ödön emléklapot nyújtott át Gergely Zoltánnak, a Perkő Táncegyüttes vezetőjének, aki immár 29 esztendeje irányítja a szentléleki csoportot. A néptánctalálkozó késő estébe nyúló majálissal ért véget. /Iochom István: IV. Ikavári Néptánctalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

A 71 éves Szakács János kutató szenvedélye 1952-ben kezdődött, amikor a fémipari szakiskola diákjaként a kötelező szakirodalom helyett az újsággyűjteményeket kezdte lapozni a könyvtárban. A műszaki egyetem hallgatójaként figyelme a szakmai olvasmányok felé fordult. Minden délután munka után két órát olvasgatott a kolozsvári központi könyvtárban. Amióta nyugdíjas, több ideje jut szenvedélyére. Ez idáig legterjedelmesebb alkotása a Bonchidai Hírek. Öt év alatt 2577 újságcikket gyűjtött össze, ezek összesen 1600 oldalt töltenek ki. Az anyagok 1870 és 2000 között íródtak, s valamilyen szempontból kötődnek Bonchidához. Tűzesetekről, báli beszámolókról, a Bánffy család sorsáról, árvízi tudósításokról szólnak, de statisztikák, rendeletek, helyi hírek is vannak benne. A két kötetet fotók, képeslapok, különböző dokumentumok illusztrálják. A két vaskos kötettel hiába kilincselt a szerző, nem talált támogatókat a kiadásra. Az első kiadás 1997-ben „jelent meg”: a gyűjteményt eddig 28 példányban köttetett be saját költségén a szerző. Alapítványokhoz, művelődési egyesületekhez, könyvtárakhoz juttatta el a dokumentumgyűjteményt, de kedvező véleményt sehonnan sem kapott. Egy példány a Széchényi Könyvtár tulajdonában van. Elkészült újabb munkája: Válaszúti Hírek. A bonchidai kötet is kiegészítésre szorul, „megjelenése” óta még 800 cikk gyűlt össze. Jelenleg a szoborsorozaton dolgozik, de készített összeállítást Wass Albertről is. A ledöntött kolozsvári magyar szobrokról az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte Trianon megemlékezésen tartott előadást. Szakács János minden egyes napon bemegy a kolozsvári központi könyvtárba. Amikor a kutatott témához anyagot talál, szó szerint leírja egy kis papírlapra. Otthon pedig lemásolja egy A4-es lapra. /Szentes Szidónia: Régi lapok búvára. Szakács János régi folyóiratokat lapozgat. A ledöntött erdélyi magyar szobrokról szóló sorozatát az olvasók rendszeresen láthatják az Erdélyi Napló hasábjain. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 28./

Bözöd közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozik. Bözöd faluban az 1992-es népszámláláskor 780 személyt jegyeztek, ebből 745-en magyarnak, 33-an romának és 2-en románnak vallották magukat. A faluban négy éve létrehoztak egy orvosi rendelőt, a családorvosok heti egy alkalommal rendelnek. Három hete az unitárius ifjúsági szervezetnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesületnek létrejött egy helyi szervezete, amit BÖDFIE-nek kereszteltek el, vezetője Tordai Kinga. A fiatalok már több alkalommal találkoztak, ugyanis Berei Kálmán irányítása alatt a falunapokra aratótánccal készülnek. A szalmák falvában egy régi hagyományt szeretnének újból életre kelteni. A Bözödi György Általános Iskolának 87 diákja van. Egy belga vállalkozó, cserkészcsapat-vezető házat vásárolt a faluban. Az épületben szállodát szeretne kialakítani. A belga befektető táborok szervezését tervezi, a helyi lakosságot az alapélelmiszerek felvásárlásával támogatná. /Mészely Réka: Szalmacsodák falva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Június 23-27. között hatodik alkalommal került sor a Szent László-legendához kapcsolódó Lármafa-találkozóra. Az EMKE védnöksége alatt, a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Cserhalmi Művelődési Egyesület és a felvidéki Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség szervezte a Lármafa-találkozót. A rendezvény fő feladatának a Szent László kultusz megőrzését tekinti. Az idei találkozó vendégei azok a felvidékiek voltak, akik lehetővé tették a negyedik és ötödik Lármafa- találkozó megszervezését. A cserhalmi ütközetnek emléket állító Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkére a karaván tagjai június 26-án érkeztek. A cegőtelki emlékparkban a különböző régiók és települések képviselői kopjafát helyeztek el. /Lármafa-találkozó hatodszor. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./

Sófalvi András régész-történész tízéves munkáját összegezte Sóvidék a középkorban /Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely/ című munkájában. A szerző sófalvi származású, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem régész-történész szakán végzett, jelenleg a Haáz Rezső Múzeumban dolgozik. A Fejezetek a székelység középkori történelméből alcímet viselő könyv a Múzeumi Füzetek sorozat 23. darabja. A kötet legfontosabb részei az egyházi építészet, a sóvidéki várak, illetve a sóbányászat kérdéseinek taglalása. /Katona Zoltán: Sófalvi András: Sóvidék a középkorban. Igényes történelmi szakmunka. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 28./

Baróti Szabó Dávid jeles költő, műfordító, nyelvújító Székelyudvarhelyen lépett be a jezsuita rendbe 1757-ben. Kassán szentelték pappá 1770-ben. Ezt követően egy évig a nagyváradi gimnázium tanára, onnan Besztercebányára kerül. Kassán (ahol 1777-től 1799-ig tanároskodott) indította útjára Kazinczyval és Batsányival az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratot, Magyar Museum címmel. Tervezik, hogy Székelyudvarhelyen felállítják mellszobrát, Szabó Dávid alkotását. /Baróti Szabó Dávid emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Apple­baum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években nap­világot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Apple­baum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Huszonegyedik napjába lépett és elmérgesedő légkörben tovább folytatódik a mozdonyvezetők általános sztrájkja. A felek egymást perelik, a vasút vezetősége a sztrájk törvényességét kimondó ítéletet támadta meg. Gheorghe Dobre közlekedési miniszter kijelentette, hogy a vasúti alkalmazottak a sztrájk idejére nem kapnak fizetést. /Elmérgesedő légkörben folytatódik a vasúti sztrájk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Június 18-19-én harmadszor tartották meg a Pókai Napokat. A múlt évben megjelent a Szöllősi Árpád – id. Tolvaly Ferenc szerzőpáros által összeállított Póka – Egy mezőségi falu a történelem sodrában (1323 – 2000) c. monográfia. Idén felavatták azt az emlékművet, amelynek terve már évek óta elkészült. Az emlékművet id. Tolvaly Ferenc tervezte és Miholcsa József szobrászművész kivitelezte. A 76 éves id. Tolvaly Ferenc, a Pókai Napok kezdeményezője, hajtómotorja az emlékmű költségeit is magára vállalta. Pókában született, kitelepült Németországba, emléktáblákat szeretne a pókaiaknak ajándékozni. Az emlékművön olvasható a két nagy világégés áldozatainak névsora, emlékeztető lesz a Rákóczi-felkelés és az 1848-1849-es szabadságharc résztvevőire, valamint a holokauszt pókai áldozataira. „Az építmény egy madarat jelképez, amely szárnyalni akar, de nehézkes alkata miatt képtelen felemelkedni a földről. A régi harangláb mintájára a jelképes madár csőrében egy lélekharangot tart és bóbitája a kopjafa. A kompozíció nehézkes, mint a Mezőség emberei” – mondta. /Kilyén Attila: „Múltunk emléktábláit az utánunk jövőkre bízzuk”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Körülbelül kétszázezerrel csökkent Románia lakossága, amely jelenleg 21,658 millió fő. Az elhalálozások száma továbbra is nagyobb a születésekénél. Romániából 2003-ban 7,5 ezren vándoroltak ki, tavaly pedig körülbelül tízezren hagyták el végleg az országot, és ez a tendencia a következő években sem változik. Az ezer lakosra jutó elhalálozá­sok száma kettővel nagyobb az ezer lakosra jutó születésekénél. 2004-ben 216 300 gyerek született, 3800-zal több, mint tavalyelőtt. Városon nőtt a születési ráta (8,7-ről 9,4-re ezer lakosra számítva), vidéken enyhén csökkent (11-ről 10,7-re). /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./

Somogyi Ferenc külügyminiszter június 29-én rövid látogatást tett Temesváron a Magyar Házban, ahol Temes és Arad megyei RMDSZ-es tisztségviselőkkel találkozott. A miniszter a vidék szórványmagyarságának helyzetéről, oktatáspolitikájáról, civil szervezeteinek tevékenységéről kívánt tájékozódni. Király András és Halász Ferenc területi RMDSZ-elnökök elmondták, a két megye magyarsága nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küzd – elvándorlás, kiöregedés, asszimiláció, a magyar gyerekek román iskolába íratása, az anyanyelvismeret fogyatékosságai. Halász Ferenc a magyar közösségeket is sújtó bánsági árvizekről is tájékoztatta a külügyminisztert, és köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak a veszély elhárításában és a károk felszámolásában nyújtott hatékony segítségért. Somogyi Ferenc június 30-án Mihai Razvan Ungureanu román külügyminiszterrel tárgyal Temesváron. /Pataky Lehel Zsolt: A szórványmagyarsággal ismerkedett a magyar külügyminiszter. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

A határon túli magyaroknak nyújtott magyarországi támogatásokról szervezett vitát a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány. A találkozó több résztvevője is azt hangsúlyozta, hogy át kell szervezni ezt a támogatáspolitikát, mert jelenleg nem elég hatékony. Salat Levente vitaindítójában közölte: azt is megkockáztatja, hogy a jelenlegi támogatás-politika a kivándorlást segíti elő. Horváth Tamás és Ríz Ádám, a Hidvégi Mikó Intézet munkatársai szerint a kárpát-medencei magyarságnak egységes nemzeti fejlesztési stratégiára van szüksége. Ríz Ádám úgy vélte, hogy a támogatások átcsoportosítása azt is jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a juttatások nem fednének le minden területet, csak bizonyos előre meghatározott, statisztikai adatokkal alaposan alátámasztott projekteket támogatnának anyaországi forrásokból, így az eredmény is látványosabb lenne. Horváth Tamás rámutatott, hogy uniós keretek között Magyarország nehezebben tudja majd támogatni a határon túli magyarságot, ezért éppen Erdély esetében fontosnak tartja, hogy a magyarság képes legyen pályázni uniós forrásokra. A magyarországi támogatásoknál az Unióból befolyó pályázati pénzek akár háromszor is nagyobb összeget jelenthetnek. Bodó Barna politológus hozzászólásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek kilencven százaléka nem képes eleget tenni az Európai Unió által kiírt pályázatok saját hozzájárulására vonatkozó feltételének. /B. T., K. B.: Át kell gondolni a magyarországi támogatás-politikát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

Sokan voltak, akik segítettek a zsidóüldözés idején, írta Bogdán Kálmán. Legelsőnek gróf Teleki Bélát említette, akinek a közbenjárására sok tízezer ártatlan menekült meg és Kolozsváron nem voltak utcai harcok. Jutalma, néhány évi súlyos börtönbüntetés a kommunista uralok alatt. Nem kapott emléktáblát, sem utcát, sem iskolát nem neveztek el róla. Guráth Béla, a sokszoros vívóbajnok, a sütödéjében tíz munkaszolgálatost bújtatott és menekített meg. Ugyancsak ő kilopatta a gettóból a Biró fiúk édesanyját és tisztességesen eltemettette. A cikkíró emlékező 1944. szeptember l5-én megszökött a katonai börtönből, többen bujtatták, köztük Tompa Pufi híres színész. A börtön parancsnokhelyettese, Losonczy Mihály főhadnagy mindent elkövetett, hogy a börtön lakói aránylag emberi módon éljenek. A cikkíró 1944 januárjában munkaszolgálatos volt Szinérváralján, ahol Csűdöm Jenő ügyvéd segített rajtuk. Csűdöm minden munkaszolgálatosnak eltávozási engedélyt adott a deportálások idején, amelynek birtokában nagyon sokan átvészelték a tragikus időket. Majdnem minden túlélő legalább két, három EMBERNEK köszönheti, hogy megmenekült. /Bogdán Kálmán: Igaz Emberek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

Szent László emlékére június 23–27-e között immár a hatodik Lármafa Találkozó zajlott. Az előző négy évben seregének zömét székelyföldi székelyek alkották, akik bejárták Erdély, a Partium és a Felvidék Szent László-emlékhelyeit, Pozsonytól Rozsnyóig és Kavától Kassáig. Idén a felvidékiek százas csapata járta végig Erdélyt. Nagyváradon a székesegyházban Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke tartott előadást a magyar nyelvről. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök Szent László királyról értekezett. Ezt követően megtekintették a nagyváradi várat, ahol annak idején eltemették László királyt. Kolozsváron dr. Czirják Árpád érseki helynök mondott beszédet. A Tordai-hasadék gyalogos bejárása után a magyarlónai református templomban tartott ünnepi istentisztelet zárta a napot. Harmadik napon Székelykeresztúr Petőfi-emlékeit nézték meg s résztvevők. A bögözi református templom falát díszítő, hat jelenetből álló Szent László-legenda a Kárpát-medence legrégibb ilyenszerű alkotása. Az ünnepi istentisztelet után az agyagfalvi emlékmű megtekintése volt a folytatás. A következő napon Cegőtelke népe, Beszterce-Naszód megye magyar közösségeinek képviselői fogadták a vendégeket, akik a hajdani 1068-as ütközet lovas megjelenítésével idézték fel a hajdani győztes csatát. A találkozó a dési református templomban tartott ünnepi istentisztelettel és köszöntőbeszédekkel zárult. /Beder Tibor: Lármafa találkozó – 2005. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

XIII. századi veremlakás és XIV. századi kúria alapjait tárták fel Székelykeresztúron. A székelykeresztúri Székely Attila nyugalmazott történelemtanár a középkor megszállott kutatója. Már öt éve dolgozik a Szabadság tér 29. szám alatti telken, ahol sikerült feltárni egy ún. veremlakást. A mostani ásatás azt igazolja, hogy a XVI. század közepétől ment végbe az a folyamat, amikor már a föld felszíne fölött építkeztek. A XIII. századi veremlakásban 42 érmét találtak Az érmék igazolják, hogy veremlakást feltöltötték kaviccsal, pincét csináltak belőle, rá házat építettek. Nagyon sok vasból készült eszközt találtak, a XIII–XIV. századra datálódó sarkantyúkat, különböző nagyságú nyílhegyeket és sok háztartási eszközt. Fontos az is, hogy abban az időszakban már volt üveg. Előkerült olyan üvegdarab, amely rangos gazdára vall, mert nagyon ritka példány. A második lelőhelyen egy XV-XVI. századi udvarház alapja került elő. Székely Attila áprilisban a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától megkapta a Schönvisner István-emlékérmet. /László Miklós: Újabb jelentős régészeti leletek Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./

Nemrég került ki a nyomdából a Jancsó Árpád–Balla Loránd szerzőpáros Temesvár régi ábrázolásai (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című tudományos igényű albuma. A szerzők összegyűjtötték, felleltározták a 16–18. századi metszeteket, ecsetrajzokat, váralaprajzokat, miniatúrákat; a hiteles Temesvár-ábrázolásokat. A könyv a város múltja iránt érdeklődő olvasókhoz is szól. Az összegyűjtött anyagot a szerzők időrendi sorrendben csoportosították. /Szekernyés Irén: Egy szép könyv a régi várról és városról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

– Közös fejlesztési tervek kidolgozása és az uniós keretek között megvalósuló fejlesztési projektek azonosítása szerepel majd az őszi magyar–román kormányülés napirendjén – jelentette ki Somogyi Ferenc külügyminiszter Temesvárott. A magyar külügyi tárca vezetője megbeszéléseket folytatott Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel. A bukaresti közös kormányülésen szó lesz a nemzeti fejlesztési tervek összehangolásáról – közölte Ungureanu, kiemelte a magyarországi és romániai megyéket, valamint a Vajdaságot tömörítő Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégiót, amely a legtöbb megvalósítható közös tervvel rendelkezik. /Közös fejlesztési tervekről beszélnek majd a román–magyar közös kormányülésen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./