A szenátus júliusig elfogadhatja a kormány által sürgősséggel beterjesztendő kisebbségi törvényt – mondta május 24-én Budapesten Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Az alkotmány szerint a törvényt a szenátus elé kell beterjeszteni, de a végső szót a törvényhozás másik háza, a képviselőház mondja majd ki. Markó Béla közlése szerint a törvény része volt az RMDSZ és a kormányzó partnerei közötti koalíciós megállapodásnak, így ha lesz is vita róla a törvényhozásban, az RMDSZ elnöke bízik abban, hogy sikerül elfogadtatni. Markó Béla elmondta, hogy a törvény végre államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti kisebbségeket, s nem ütközik az alkotmány azon paragrafusával, amely szerint Románia egységes nemzetállam. „Románia az én értelmezésem szerint már régóta nem nemzetállam”, még akkor sem, ha ezt mondja az alkotmány – hangsúlyozta Markó Béla. Elmondta, hogy miután a kisebbségi törvény figyelembe veszi az Európai Unióban érvényes szubszidiaritás és önkormányzatiság elvét, Románia 2007-re várható uniós csatlakozása után sem kell majd módosítani azt. /Ősszel új kisebbségi törvény? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

A román csapatok visszavonása Irakból komoly következményekkel járna a vállalt kötelezettségek és a NATO-tag, illetve EU- tagjelölt Románia hitele szempontjából, jelentette ki Calin Popescu Tariceanu kormányfő a Realitatea TV műsorában. Tariceanu kifejtette: Románia nem játszik túl aktív szerepet a konfliktuszónákban, és vállalnia kell, hogy – a diktatúrát megtapasztalt országként – támogassa a terrorizmus elleni koalíció erőfeszítéseit az iraki demokrácia megerősítése, az ország biztonságának helyreállítása érdekében. Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt szorgalmazza, hogy a parlament „haladéktalanul” dolgozzon ki menetrendet az iraki román csapatok visszavonására, nyilatkozta Mircea Geoana, a párt elnöke. A csapatkivonás menetrendjének kidolgozását a Nagy-Románia Néppárt is sürgeti. /A kormányfő elveti az ellenzéki felvetéseket. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

Bandába tömörült román ifjak magyar középiskolásokat vertek meg Sepsiszentgyörgyön az elmúlt napokban. Négy megvert diák szülői feljelentést tettek a rendőrségen. Május 22-én két magyar diába belekötött kötött három román fiú, többen csatlakoztak a román fiúkhoz, végül 7–8-an elkezdték verni a két magyar fiút. Más magyar gyerekekbe szintén belekötött öt román fiú. Megkérdezték, hogyan beszélnek itt, Romániában? Válaszoltak: magyarul. Erre megverték őket. Május 23-án az egyik magyar fiút iskolából jövet ismét megverték. Később két biciklisbe kötöttek bele, őket is megverték. Meg nem erősített információk szerint a Székely Mikó Kollégium előtt is megvertek egy diákot. Más szülő jelezte, hogy hétfőn este hét körül fia a Mihai Viteazul téren át ment hazafelé, és közel negyven román fiatal, egyesek botokkal felfegyverkezve, keresték az egyik megvert biciklist, hogy ,,tépjék ki a fülét”. Korábban az állomás és az Olt-híd környékén románok magyar ifjakba kötöttek bele, és vertek meg. /Szekeres Attila: Magyarverés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

A parlamentben interpellált Asztalos Ferenc Hargitai megyei képviselő azzal kapcsolatban, hogy a vidéki középiskolák lány kézilabdacsapatai számára a Dimbovita megyei Nuceten nemrég megrendezett országos döntőn a zetelaki P. Boros Fortunát Gimnázium csapatát kizárták a viadalról. A zetelaki együttes a csoportmérkőzéseken legyőzte több megye csapatatát, de a döntőben már nem engedték szerepelni a székelyföldi csapatot. A döntő előtt arra hivatkozta, hogy az egyik lány igazolásáról hiányzik a »játékra alkalmas« felirat. A versenyszabályzatban ez nem szerepelt. A zetelaki együttessel másik affér is történt Nuceten: az egyik játék közben megsérült kézilabdázó magyarul kért segítséget, a helyi tanfelügyelő pedig ezért megfeddte Ilyés András iskolaigazgatót, arra hivatkozva, hogy „a sportversenyek hivatalos nyelve az állam nyelve”. Asztalos Ferenc felszólalásában képviselői minőségében, illetve a képviselőház tanügyi bizottságának alelnökeként arra szólította fel az illetékes minisztériumot, a Kisebbségügyi Hivatalt és a diszkriminációellenes tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet. „Nem utolsósorban kérem, találják meg a módját annak, hogy a zetelaki gyerekeknek – akiknek sokévi munkája foszlott semmivé – erkölcsi kárpótlást nyújtsanak” – jelentette ki Asztalos Ferenc. /Romász János: Diszkriminációellenes felszólalás a parlamentben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

Marc Tiberiu Szilágy megyei tanácselnök sajtótájékoztatóján hangoztatta: a gyermekvédelemben látható eredmények vannak az övezetben, ehhez holland és más európai államok hozzájárultak anyagi támogatással. Hasonlóan előrelépés történt a testi fogyatékosok problémáinak megoldása ügyében, ez érzékenyen érintette Európát, nem kevés pénzt áldoztak Romániára. Az utóbbi időszakban viszont egyre nehezebb a szociális problémákat orvosló pénzalapokhoz jutni. Az öregek gondozása új kihívást jelent. A megoldáshoz nem lehet csak a külföldi segítséget várni, önerőből is többet kell tenni. Elmondta Középlakon, Magyarkecelben Szilágykövesden a helyi önkormányzatok tulajdonában léteznek olyan ingatlanok, melyek rehabilitációjának elvégzésével öregek otthonává alakíthatók át. /Fejér László: Öregek felkarolása EU-segítséggel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

Hivatalos népszámlálási adatok szerint 540 ezren vannak, de 3 millióra is tehető Romániában a cigány lakosok száma, hangzott el a roma közösség integrációjáért szervezett nagyváradi konferencián. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központjának meghívására Rostás-Farkas György magyarországi cigány író, szerkesztő és dr. Dányi László újságíró, történész látogatott el, hogy őszintén megbeszéljék a nagyváradi romákat foglalkoztató kérdéseket. Magyarországon tizenöt éve létezik országos és fővárosi cigány önkormányzat, és immár saját parlamenti képviseletet is nyertek a romák. Magyarország az elsők között van Európában, ahol a kisebbségi törvény segítségével sokat javítottak a romák szociális helyzetén. Rostás-Farkas György szerint a tanulás az integráció legfőbb útja. A 2002 óta működő váradi roma misszió főleg arra ad lehetőséget, magyarázta el Nagy József Barna diakónus, hogy az iskolából kijövő gyerekeknek meleg ebédet adjanak, délután pedagógus segít tanulni a gyerekeknek. Rézműves József, a Bihar megyei Roma Párt elnöke szerint, a tanfelügyelőség segítségével beindított iskoláztatási programban 17 ezerrel nőtt az írni-olvasni tudók száma az utóbbi években, többen szakiskolában leérettségiztek, félszázan pedig idén diplomáznak a nagyváradi egyetemen. /Lakatos Balla Tünde: Hogy az integráció ne legyen asszimiláció. Cigánykérdésekről Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

Biró A. Zoltán tudományos kutató, a KAM–Regionális és Antropológiai Kutatások Központja vezetője, egyetemi oktató a vele készült beszélgetésben értékelte a május 13-án lezajlott Székelyföld-konferenciát. Az elmúlt másfél évtizedben legalább egy tucat rendezvény foglalkozott Székelyföld fejlesztésének témakörével. Többször volt kísérlet arra, hogy tartósan fennmaradó munkacsoportot hozzanak létre, amely a Székelyfölddel foglalkozó „egyetlen” igazi szervezet lenne. Ez ugyanis egy sokszereplős térség, több erős kezdeményezés jelentkezik. Az eddigi tanácskozások sok érdekes részeredményt hoztak. Át kell térni a megfelelő szakmai színvonalú munkára. A legutóbbi tanácskozás, amelyet Hargita Megye Tanácsa szervezett, jelentős továbblépési esélyt jelent. Ezen a konferencián bemutatták Székelyföld – számokban című, Biró A. Zoltán és Zsigmond Csilla által készített tanulmányt. A legfontosabb feladat most már egy átfogó, alapozó jellegű térségi statisztikai munka lenne. Ennek hiányában átmeneti megoldást jelenthet a térségi családi háztartásokra irányuló rendszeres szociológiai adatfelvétel. A KAM keretében nemrég végeztek egy ilyen adatfelvételt. A térségben azok a háztartások vannak döntő többségben, amelyekre az „éppen csak megélünk” kijelentés jellemző, nem tudnak jelentősebb mértékben megtakarítani. A családi háztartások döntő többsége kivár, nem jelentkeznek tömeges mobilitási vagy migrációs szándékok. Ez a várakozási állapot jó helyzet a fejlesztési elképzelések, programok kidolgozására. E térségben a fejlesztés jelentős modernizációs fordulatot jelent. Egyfajta átalakulás előtt állnak, mely a munkavégzésben, a tanulásban, az információszerzésben a korábbitól eltérő modelleket hoz előtérbe. Hordozói a fiatalok, akik nemrég végezték tanulmányaikat, vagy éppen itthon tanulnak (a Sapientián, a Babes–Bolyai térségbe kihelyezett tagozatain). A generációs váltás nagyon közel van. Szükséges a térségi jövőképek kialakítása. /Cseke Gábor: Túllépni a „nagy eseményen”. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

Erdély magyarlakta részeinek nagy részén (legfőképpen vidéken) halódik a kulturális élet. Nincsenek fiatalok, vagy ha vannak, nem érdekli őket a társadalmi létnek az a része. Dózsa György községben Gyárfás Károly egykori iskolaigazgató emlékezett: egykor hetven-nyolcvan tagú énekkar működött itt, volt tánccsoport, színjátszó csoport, pezsgő volt a kulturális élet. Ma már semmi sincs. Sok pedagógus ingázik, de a helybélieket sem érdekli a kultúra. A kultúrházak jobbára kihasználatlanok /Nagy Botond: Haldoklik a kulturális élet Dózsagyörgyön? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

Hatodik alkalommal rendezték meg a Csak tiszta forrásból népdalvetélkedőt, melyen 159 gyermek vett részt, 30 településről. A Csíki-medence településeiről jött versenyzők mellett idén Borszékről is beneveztek. A körzeti vetélkedők öt helyszínen zajlottak: Gyimesfelsőlokon, Gyergyószentmiklóson, Csíkdánfalván, Csíkszeredában és Csíkszentmártonban. A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban tartott döntőbe 70 egyéni versenyző és 7 dalcsoport jutott be. Antal Rozália elmondta, hogy a Tiszta Forrás Alapítvány idén is megszervezi a Felcsíki Hagyományőrző Gyermektábort. /Sarány István: Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

Bernád Ilona Egészségünkért című 2002-ben megjelent kötetében a Kárpát-medence rengeteg helységét bejárta. Eljutott a Nyitra, a Mura vidékére, Horvátország magyarlakta területeire, az anyaországi és erdélyi városokba, előadásokat tartott az amerikai, ausztriai, németországi, franciaországi magyar közösségekben. Útjai során az előadások mellett állandóan gyűjtött, s a kapott visszajelzések során az első kötetben közreadott magyar népi gyógyító módszerek hatékonyságát is számba vehette. Bernád Ilona eredeti hivatása szerint egészségügyi asszisztens, szülésznő, szülőfalujában édesanyjától, nagyanyjától sajátította el a magyar népi egészségmegőrző módszereket. A szerző szándéka, hogy a népi egészségmegőrző és gyógymódszerekkel megismertesse az olvasót. /Bernád Ilona második könyve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

Antidemokratikusnak, nemzet- és alkotmányellenesnek nevezte a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt május 25-én Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke. Szerinte a törvénytervezetben szerepelnie kellene a Székely Nemzeti Tanács területi autonómia-statútumának, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kidolgozott személyi elvű és kulturális autonómia-statútumnak. Gazda szerint a törvénytervezet tele van általánosságokkal. Példaként azt hozta fel, hogy ahol a szövegben a nemzeti kisebbségek legitim képviselőiről van szó, nem jelölik meg pontosan, hogy ez mit jelent. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

A kisebbségi jogok érvényesülésének felügyelete is feladata lesz az Alapvető Jogok Ügynökségének, amelynek létrehozásáról május 26-án szavaz Brüsszelben az Európai Parlament (EP). Az ügynökség létrehozását Gál Kinga /Fidesz/ képviselő terjesztette elő. Célként nevezte meg, hogy ezek a jogok valamennyi EU-s intézkedés középpontjába kerüljenek. Meg kell találnia ugyanakkor az egyensúlyt az egyéni jogok érvényesülése és a kollektív biztonság megvalósítása között. A kisebbségi jogok érvényesítését nem lehet kizárólag az idegengyűlölet és diszkriminációellenes küzdelem révén megvalósítani. A kisebbségek védelmét az esélyegyenlőség szempontjából is meg kell vizsgálni. A jelentéstevő szerint a létrehozandó ügynökségnek külön részlegének kell a tradicionális nemzeti kisebbségekkel foglalkoznia. /G. Á.: Új szervet készül létrehozni az Európai Unió Új szervet készül létrehozni az Európai Unió. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

Az Európa Tanács jogi bizottsága meghallgatta Frunda György szenátor, az Európa Tanács monitoring bizottsága elnökének a nemzetről szóló tanulmányát. Frunda György elmondta: a tervezetben azt hangsúlyozta, hogy nem szükséges a nemzet fogalmára egy új megnevezést keresni, az a cél, a mentalitást tegyék rugalmasabbá, a nemzeteket toleránsabbá. Frunda kijelentette: arra kell törekedniük, rákényszerítsék a tagállamokat, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítsák a jogait. A szenátor szerint két kategóriája van a nemzet fogalmának. Az egyik a francia modell, amely nem ismeri el a nemzeti kisebbségeket, azaz az egy ország – egy nemzet elv. A másik az angolszász mentalitás, amely elismeri, hogy nemzetek részei élhetnek máshol is, mint az anyanemzet. A jogi bizottság tagjai közül főleg Adrian Severin emelt kifogást a nemzet fogalmának a kisebbségek oldaláról való megközelítése ellen. Ugyancsak a tanulmány ellen agitált Erik Jürgens képviselő, egyetértésben Severinnel. (Köztudott, Erik Jürgens volt az a képviselő, aki annak idején elmarasztaló jelentést tett a magyar státustörvényről.) A két képviselő azt szorgalmazta, hogy ne tárgyaljanak a dokumentumról. Frunda György felkérte az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát, hogy a tervezetet a tagországok írják alá és ratifikálják a Nemzeti Kisebbségi Keretegyezmény, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és az Önkormányzatok Európai Chartája értelmében, amelyek a nemzeti kisebbségek identitása és önazonossága megőrzésének alapvető eszközei. Ugyanakkor kérje fel a nemzeti parlamenteket, biztosítsák a kulturális autonómiát a nemzeti kisebbségek számára a nemzetközi egyezmények alapján, illetve, hogy az Európa Tanács dolgozzon ki egy új mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez oly módon, hogy minimális jogi standardokat állapítson meg a nemzeti kisebbségek számára, ez a protokollum pedig legyen majd jogi eszköze az Európai Emberjogi Bíróságnak. Frunda szerint ezen protokollum alapján az Európa Tanács 46 tagországának bármely nemzeti közössége vagy bármely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogsértés esetén az európai bírósághoz fordulhat. /Mózes Edith: Frunda György bemutatta a nemzetről szóló jelentését. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Három török egyetem bejelentette, hogy elhalasztja azt a tudományos konferenciát, amelyet az oszmán birodalombeli örmények múlt századbeli tömeges lemészárlásának szenteltek volna, teret adva a népirtást tagadó hivatalos ankarai politikát bíráló felszólalásoknak is. A háromnapos konferencián, amely május 25-én nyílt volna meg az isztambuli Bosporus Egyetemen, először hangzottak volna el a hivatalos álláspontot megkérdőjelező tudományos értekezések a török történelem sötét fejezetéről. A konferencia elhalasztása mutatja, hogy Ankara még mindig nem tűri a hivatalostól eltérő véleményeket. A tudományos eszmecsere elnapolását kiváltó parlamenti beszédében Cemil Cicek igazságügyi miniszter árulásnak és „a török nép hátba döfésének” nevezte a rendezvényt. A hivatalos politika indulatosan visszautasítja, hogy szándékos népirtó hadjárat során megöltek mintegy 1,5 millió örményt. Törökország szerint az örményeket az oszmán birodalom összeomlásakor kitört zavargások idején ölték meg. /S. M. L.: Tabu marad az örmény népirtás Törökországban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

Megdöbbentő hírek: román tinédzserek bandákba verődve megvernek magyar tizenéveseket. Hogy miért? Mert Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek. Értetlenül fogadta mindenki a vajdasági magyarverések szörnyűségeit. És ha magyarok megvertek némely szerb fiatalt, akkor öt temerini magyar verekedőt együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetőknek haja szála sem görbült. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses garázdaságokat, mint például a mostani cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak távolinak tartották, írta Sylvester Lajos, „amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyűlölő indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek.” Közben erdélyi hídfőállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Derült égből villámcsapásként jött a sepsiszentgyörgyi magyarverősdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása. A bandák ellen a hatóságoknak kell határozottan fellépniük. /Sylvester Lajos: Háromszéki magyarverősdi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Hét román fiatalt azonosított a Kovászna megyei rendőrség az elmúlt napok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek elkövetőiként – közölte György Ervin prefektus, aki határozott fellépést kért Constantin Scurtu megyei rendőrparancsnoktól. Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi elnöke figyelemmel kísérte az ügyet, de megvárja a hivatalos jelentést, tudni akarja, kik a tettesek, és kapcsolatba hozhatók-e a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblaállításkor szervezett tavalyi magyarellenes tüntetéssel. Az esetek sokasága és hasonlósága nem teszi kétségessé: a román fiatalok szervezetten és magyarságuk miatt bántalmazták a 15–18 éves diákokat. /Farkas Réka: Azonosították a magyarverőket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./ Constantin Scurtu sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok bandák közötti harcra gyanakszik, szerinte nem áll etnikai konfliktus a bántalmazások hátterében. A szülők elmondása szerint a gyermekeket megkérdezték, hogy milyen nyelven beszélnek Romániában, és amikor magyarul válaszoltak, sértegették és bántalmazták őket. György Ervin Kovászna megyei prefektus elmondta, a napokban beszélgetést kezdeményez a diákokkal, a szülőkkel, valamint a helyi hatóságok, az iskolák, a tanfelügyelőség és a rendőrség képviselőivel, hogy még csírájában elfojtsák az etnikai konfliktus lehetőségét. /Bíró Blanka: Magyar diákokat vertek a román iskolások. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

Trianonra, a diktátum megkötésének „(a népek megkötözésének) 85. évfordulóján” megint szeretne emlékeztetni „egy sor szervezet, embercsoport, múlton merengő, múltért-jövőért felelősséget érző/vállaló sajtó”, írta Sebestyén Mihály. Hozzátette: a korábbi állapotot nem lehet többé visszahozni, a nemzeti történelemnek folytonosan tragikus kíséretet, jelzőt, értelmet adni – nem vall optimista, jövőben bízó lelkületre. A második világháború után a párizsi békeszerződés visszahelyezte jogaiba a Párizs-környéki 1920-as béke megszabta határvonalakat, ezután a kapott terület már ősi földként szerepelt, magyar és német csak percekre taposta e megszentelt rögöket. Sebestyén Mihály szerint Trianon bánata a végét járja. „Az egyesült Európában a határvonalak, tehát a trianoniak is, ellégiesülnek, érezhetetlenné válnak.” A jövőben „a jó megélhetés fontosabb lesz, mint a történelmi önsajnálat/idegengyűlölet.” /Sebestyén Mihály: Trianon lebontása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Az erdélyi magyarságnak nincs humorérzéke, szögezte le Jakab-Benke Nándor. Szerinte csak akkor van humorérzéke, amikor valaki máson kell „röhögni: románokon, cigányokon, zsidókon, amerikaiakon…”. A Transindex internetes portálon megjelent egy pamflet jellegű fotóriport a csíksomlyói búcsúról, a fotós, Egyed Ufó Zoltán láttatni engedte azt, hogy „ki futtatja a Szűzmáriát”. Erre egyesek egyházból való kiátkozással, veréssel fenyegették a fotóst. A cikkíró szerint ha a fotós más vallás belső gépezetét tárta volna fel, „vihogtunk volna” az ortodoxokon, vagy a buddhistákon. /Jakab-Benke Nándor: Kikacaghatatlanok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Ötéves hagyományra tekint vissza a Hunyad megyei magyar pedagógusok és diákok évente rendezett tudományos értekezlete. Lehetőséget nyújtanak tanárnak, diáknak, hogy bemutassa tudományos munkásságát. Idén Vajdahunyadon került sor az értekezletre. A témák változatosak voltak, a néprajzi munkától a magyar és világirodalmat értékelő dolgozatokig, környezetvédelemig. A tanfelügyelőség oklevéllel, illetve elismeréssel jutalmazta a résztvevő diákokat, pedagógusokat, ez utóbbiak dolgozatait pedig a pedagógus szövetség megpróbálja önálló könyvben kiadni, jelezte Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök. /(GBR): Tudományos értekezlet magyar diákoknak és pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

Május 25-én kezdődtek Baróton a városnapok. Marosvásárhelyi művészek léptek föl /Tiberius vonósnégyes/, továbbá a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, valamint a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának hallgatói József Attila-emlékműsort adnak elő. Lesz lemezbemutató, reneszánsz és népi táncház, néptánctanítás, autós gyorsasági-, sakk-, roller-, görkorcsolya-, bicikli-, és futóverseny, kiállítás és testvérváros-találkozó. Aláírják a testvérvárosi szerződést a magyarországi Dabas önkormányzatának képviselőivel, ugyanakkor Köpecen időseket befogadó öregotthont avatnak fel. A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület 1994-ben szervezte meg első ízben a helység első írásos említése 770. évfordulójának ünnepségsorozatát. /Benkő Levente: Zeneparádé a Barót Napokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

Bálint Zoltán mindig székely ruhát visel, a fiatalember Árkoson múzeumalapító. Árkosnak hét éve saját múzeuma van Bálint Zoltán jóvoltából, az unitárius vártemplom bástyájában. Öntött kályhák, vasalók, mezőgazdasági szerszámok, szövőszék, tulipántos láda, iratok sorakoznak. Köztük van az 1782-ben kiadott Biblia, vagy az 1741-ből származó Nádudvari Péter Uramnak Predikatzioi című kötet. A múzeumgazda a kiállított tárgyak többségét Árkosról és a környékről gyűjtötte. Ellátogatott Csernátonba, a Haszmann Pál Néprajzi Múzeumba. Elleste, hogyan kell megtisztítani a régiségeket, meghatározni a korukat. Bálint Zoltán 1998. június 6-án, 20. születésnapján megnyitotta kis múzeumát. Azóta minden évben rendez néhány időszakos kiállítást is. A gyűjtemény rég kinőtte a bástyát. Bálint Zoltán öt éve a Dahlströmm Kálmán Művelődési Egyesület elnöke, a társaságot az árkosi születésű Kisgyörgy Zoltán geológussal és Szalad Árpád iskolaigazgatóval alapították. Szak-, színház- és táncelőadásokat, könyvbemutatókat szerveznek, hogy felpezsdítsék a falu életét. /Bíró Blanka: Az árkosi szelíd óriás. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./

Cseh Tibor nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza Alsócsernátonba. A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek sorsa az ilyenféle hazatérés. Cseh Tibor a székelyföldi faluban élt hatéves koráig, nagyanyja halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez 1930-ban volt, amikor a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú Budapestre, papírok nélkül. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Az amerikai Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegét közölte. Ezekből a búcsúszövegekből kirajzolódik Cseh Tibor örökös vándorlássorozata. Cseh Tibor szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is. Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, mindenkit befogadó Istent hitt. Az utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett, történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt a magyarságunk fennmaradásáért tette. Cseh Tibor hosszú évekig élt Brazíliában, majd családjával az USA-ba költözött. Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel magyarságával, Erdély-rajongásával. A mai napig emlegetik, ahogy ő a tábortüzeknél elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát. Cseh Tibor nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte. Mindenkit arra tanított, hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát. Hűséges jó barát volt, aki mindig kész volt segíteni, , mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők Lapját szerkeszette, hanem az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Ludányi András professzor emlékezett rá: ,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, művelt, tág látókörű és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát – tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyűit –, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.” Cseh Tibor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját. Ez a gondolat iskolát teremtett, azóta több erdélyi família hívta haza rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát. /Sylvester Lajos: A tábortűz bennünk szunnyad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

Kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelt a hét végén a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző iskolaközössége, mely eseményre magyarországi iskolák előadói, tanárai is idelátogattak. Bálint Mihály, a tanítóképző igazgatója elmondta, hogy a nagy mesemondó egész munkássága a népi értékek továbbadására épült, ezért a rendezvény célja is ennek hangsúlyozása volt. Tudományos előadások hangzottak el. /(bb): A népi értékek nevében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./

A máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnő kapumentő munkássága olyan mozgalom lett, melynek nem csupán a megyében, az országban, de annak határain túl is híre járja. A kapumentés nagyasszonya a Székely Kapuk Napja rendezvénysorozat időpontjául májust jelölte meg. A székely kapu motívumaiban is magán viseli május virágait. Május 21-én az immár ötödik alkalommal megtartott kapufórum nem csupán diákokat, hagyományőrző egyesületeket mozgatott meg, de hazai és anyaországi kutatókat is. A fórum üzenete nem lehet más, minthogy fába rótt okleveleink, a székely kapuk megmentése, továbbörökítése valamennyiünk kötelessége, írta Kristó Tibor. /Kristó Tibor: Kapufórum Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./ Megjelent és hozzászólt többek között S. Sebestyén József és Káldi Gyula, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve a Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának határon túli műemlékekkel foglalkozó referensei Budapestről. /(bb): Székely kapuk napja – szakmai tanácskozás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium május 18-án rendeletet adott ki a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport létrehozására vonatkozóan. Az iskola a 2005–2006-os tanévben kezdi el működését. A rendeletet Mircea Miclea miniszter és Kötő József kisebbségügyi államtitkár látta el kézjegyével. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./ Téglás Gábor tagja volt Erdély egyik legrégibb tudományos egyesülete a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, amely 1880. május 13-án Déván jött létre. A társulat idővel múzeumot hozott létre, ennek igazgatói tisztségét töltötte be Téglás Gábor író, kutató. A társulat kezdeményezte Hunyad megye történetének megírását, de a műnek csak az első, gr. Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor által írt kötete jelent meg 1902-ben, mely az őskortól 896-ig, a honfoglalásig tárgyalta a megye múltját. /Új iskolacsoport. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./ Varga Károly, az önálló magyar iskola egyik megálmodója, aki a Geszthy Ferenc Társaság elnökeként oroszlánrészt vállal az intézményépítésben, kifejtette, hogy a dévai magyar oktatás megsínylette az utóbbi évtizedek politikáját. Évek óta Déva az egyetlen település a megyében, ahol magyar nyelven folyik középiskolai oktatás. A Geszthy Ferenc Társaság idén vásárolt iskolabusza hetek óta ingyenesen szállítja a csernakeresztúri és vajdahunyadi diákokat Dévára. Ezt ősszel kiterjesztik más környékbeli településekre is. Többet szeretnének a város jelenleg öt épületben működő magyar tagozatainak összeköltöztetetésénél. Délutáni foglalkozással egybekötött rendszerre gondolnak. Több fiatal, szakképzett tanár jelentkezett az új iskolába. Az iskola létrehozásában jelentős támogatást kaptak a Communitas Alapítványtól, az Illyés és Apáczai Közalapítványoktól, illetve a magyar Oktatási Minisztériumtól. /Gáspár-Barra Réka: Engedélyezték a dévai magyar iskolaközpontot. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Május 26-án nagy többséggel megszavazta az Európai Parlament Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) jelentését az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről, illetve az erre hivatott európai uniós ügynökség működéséről. „A brüsszeli plenáris ülésen 437 igen szavazattal 57 ellenében elfogadott dokumentum súlyát növeli, hogy mivel megkapta a kétharmados többséget, önálló törvénykezdeményezési indítványnak számít” – mondta el Gál Kinga képviselő. Az emberi jogok védelmezésének és ellenőrzésének, illetve megbízható adatok szolgáltatásának céljával létrehozandó ügynökség munkájának megindításáról várhatóan az EU-tagországok állam- és kormányfői döntenek júniusi brüsszeli találkozójukon. „Az intézet a tervek szerint 2007-ben kezdheti meg működését” – erősítette meg Gál Kinga. Ennek az intézménynek kellene az EU emberi jogi politikájának első számú felelősévé válnia. Az ügynökséghez tartoznának a nyelvi sokszínűség és a kisebbségvédelem kérdései is. /Megszavazta az EP Gál Kinga jelentését. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Belgrádban tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Magyarország és Szerbia-Montenegró között politikai természetű feszültségek nincsenek – jelentette ki Belgrádban, miután tárgyalt Vojislav Kostunica szerb kormányfővel. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy kedvezőbb feltételeket kell teremteni a térségben élő különféle nemzeti kisebbségek mindennapi életéhez, hogy problémáik ne árnyékolhassák be sem az országok kapcsolatát, sem a térség stabilitását. A stabilitásnak fontos pillére a demokratikus normák és intézmények erősítése, az emberi jogok és azokon belül a kisebbségi jogok védelme. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeke kifejtette, mindent meg kell tenni kisebbségi törvény tervezetének elfogadása ellen. Az egyházfő szerint a jogszabály elfogadása katasztrofális következményekkel járna a romániai magyarság számára, mivel az megalkuvást, pártpolitikai paktumot jelent a hatalommal. „A tervezet párbeszéd nélküli áterőltetése a nemzetárulás határán mozog” – vélte Tőkés, aki szerint mindez része a román arculatfestő politikának, amellyel szeretnék elérni, hogy az Európai Unió őszi országjelentésében pozitívumként szerepeljen egy kisebbségi törvény elfogadása. A püspök szerint széles körű párbeszéd nyomán kell kidolgozni a törvény végleges szövegét. Összefogásra szólította fel az egyházakat, a civil szférát és a felelősen gondolkodó erdélyi magyarokat. /Balogh Levente: Tőkés: nemet kell mondani a kisebbségi törvényre. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet vihart kavart. A román nyelvű sajtó a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a tárgyilagosságra. Nastase volt kormányfő, az ellenzék vezető pártjának ügyvezető elnöke kifogásolta a kisebbségi autonómiatanácsokat, az sem tetszett neki, hogy a kabinet előzőleg nem konzultált az z ellenzékkel. A Nagy-Románia Néppárt elutasító álláspontját nem is érdemes részletezni. A törvénytervezet romániai magyar-magyar viszonylatban sem élvez konszenzust. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács véleménye elmarasztaló. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége május 21-i állásfoglalása szerint a tervezet nem felel meg „egy ennyire fontos törvénnyel szembeni eljárási és lényegi elvárásoknak”. Ezen túl „sajnálatosnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy az RMDSZ a tervezet kidolgozásába nem vonta be a civil szféra felelős képviselőit. Mózes Edith újságíró kiállt tervezet mellett, szerinte volt konzultáció és a „civilek” az „amatőrködésekkel teli össznépi locsogás elmaradását vetik most sértődötten az RMDSZ szemére”. /Mózes Edith: Össztűz a kisebbségi törvényre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./