Máj. 25-én szervezett szakmai tanácskozást Kolozsváron a Romániai Magyar Szórványtanács és a Diaszpóra Alapítvány. A tanácskozás célja - mint az a házigazda, Vetési László meghívóleveléből is kitűnt - az erdélyi szórványtelepülések népoktatását megtervező, e hetekben a teológiai hallgatók által útnak indítandó felmérő lapok tartalmának megvitatása volt. A felmérő lap utolsó, negyedik változata 8 oldalas, és minden olyan településre eljut majd, ahol legalább 30 magyar él. A felmérő lap a magyar oktatás lehetőségeit akarja felmérni. A jelenlévők minden fejezet kérdéskörét megvitatták. /Szabó Csaba: Felmérési hadjárat indul a szórványban. Közösen menteni, ami még menthető. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

"Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"

Szept. 13-án a Hungária Televízió Közalapítvány erdélyi körúton levő elnöksége találkozott a Duna Televízió marosvásárhelyi közönségével. A Bernády Házban megtartott találkozón a vendégeket Gálfalvi György, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi tagja köszöntötte. Bíró Sándor, a kuratórium elnöke szerint jó hangulatú munka folyik a kuratóriumban. Az alapítvány feladata elsősorban a Duna Televízió függetlenségének védelme, ugyanakkor ellenőrzi, hogy a tévé betartja-e a közszolgálatiság szabályait. Az erdélyi körút alkalmat a nézőknek, hogy véleményt mondjanak a Duna tévé műsorairól, javaslatokat, ajánlásokat fogalmazzanak meg. A jelenlevők még több dokumentumfilmet, történelmi jellegű riportot és főleg a Magyarország határain kívül élő magyarok életét bemutató műsort igényeltek. Egyesek kifogásolták, hogy bizonyos témákat, problémákat túlságosan lekerekítenek. Szóba került az olyan gazdasági műsorok hiánya. /(mózes): A Hungária Televízió Közalapítvány erdélyi körútja. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./ Szatmárnémetiben, a Hungaria Televízió Közalapítvány elnöksége és a helybeli értelmiség találkozóján sok kérdés felmerült, ezek között volt az, hogy többet kellene foglalkozni a Partiummal és a szórványmagyarság problémáival, fel kell mutatni azokat a sikeres vállalkozásokat, melyek adott településen a közösség megtartói. A Vállaj-Csanálos régóta megnyitásra váró határátkelő, ahol napok alatt minden kész volna a forgalom beindítására, ha lenne végre a döntéshez elegendő politikai akarat. 100-150 ezer ember helyzetén könnyítene ez a döntés! Vetési László, az erdélyi kuratórium vezetője is jelen volt. Többen dicsérték a Duna TV adásait, nemzet- és közösségmegtartó műsorait. - Kisebb közösségek, falvak továbbra is igényelhetnek parabola-antennát, ott, ahol a Duna TV adása kábeltévén nem hozható be. /A Duna TV figyelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

"Vetési László méltatta a nyolcvanéves Herman János nagysármási nyugalmazott lelkész, a Mezőség apostola munkásságát. Életműve: "legnagyobb temetőnknek, a Mezőség kellős közepének szolgálata", állapította meg. Körülötte a nyomor, a nyomasztó nyelvbénulás, a szüntelen hit- és nyelvváltás fájdalma. "Életműve a tanyától tanyáig, háztól házig, gondtól gondig, lélektől lélekig vezető gyalogutak hálátlansága." /Vetési László: Nyolcvanéves a Mezőség apostola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./"

Nov. 6-án adják át Kolozsváron a Diaszpóra Alapítvány idei Czedler Márton és Földes Károly szórványdíjait. Az ünnepségen Vetési László elnök bemutatja a díjazottakat. A Czedler Márton-díjat ifj. Kun Árpád lelkésznek, a Földes Károly-díjat Pásztor Lajos mezőörményesi presbiternek dr. Bustya Dezső egyházkerületi főjegyző nyújtja át. /A Diaszpóra Alapítvány díjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Szeben megyében Mihályfalva kis számú magyarsága nov. 14-én ünnepi istentiszteleten búcsúzott a nyugalomba vonuló Vass Árpád lelkipásztorától és felségétől, Balogh Irén tiszteletes asszonytól, akik 45 évet éltek és szolgáltak ebben a elszigetelt 130 lelkes kis Bolya völgyi falucskában. A lelkésznek és családjának neve évtizedekre összenőtt a völggyel és a vidékkel. Bolya-völgye, Vissza-mente - vajon hol is van ez? Kiskapuson és Bolyán kívül mindegyik helység ismeretlen még a műveltebb erdélyiek számára is. Többen talán csodálkozva kapják fel a fejüket. Hát élnek itt még magyarok? Mihályfalva, Kiskapus, Bolya, Nagyselyk, Hidegvíz, Mikeszásza, Hosszúaszó, Csicsóholdvilág neve a kívülről érkezőnek ismeretlen, az itt küldetését teljesítő lelkésznek azonban otthon, szolgálat, munka, mert a települések mindegyikében él néhány magyar. Vetési László szórványügyi előadó az erdélyi egyházkerület, a Szórványtanács köszönetét és kitüntető díszoklevelét hozta a lelkésznek. - Szétszóródik és szegényedik a falu, romlik a nyelv, Dél-Erdély egyik legromlottabb magyar nyelvét beszéli a vidék. Vass Irén tiszteletes asszony nyugalomba vonulásával még 1989-ben megszűnt a magyar elemi iskola. /Vetési László: Negyvenöt év egy gyülekezetben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20-21./

Almásmálom Beszterce-Naszód megye szórványmagyarságának aktív református egyházközsége nov. 27-én emléktáblát avatott az első és a második világháború hőseinek emlékére. Tőkés László püspök hirdetett igét. Szilágyi Zoltán nyugalmazott besztercei történelemtanár az elesett hősökről tartott előadást, Máthé Ilona az emléktábla történetét elevenítette fel. A tábla elsősorban a Besztercei Művelődési Alapítvány anyagi támogatásával készült, melyet Tőkés László és Vetési László tiszteletes leplezett le. Aznap rendezték meg a faluból elszármazottak találkozóját is. /Tóthpál Tamás: A két világháborúban elhunyt katonákra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Kolozsváron A tanítóképzés dilemmái tárgykörű megbeszélésen jelen levők, közöttük dr. Egyed Emese, dr. Ferenczi Gyula, dr. Fóris Ferenczi Rita, dr. Kozma Dezső, dr. Péntek János és Vetési László, az idei tanévtől beindult főiskolai szintű tanítóképzés jelenlegi helyzetét és tantervét elemezték. Megállapították, hogy az nem felel meg a szakmai szempontoknak, sem a magyar nemzetközösség elvárásainak. Ezért hozzá kell kezdeni egy korszerű tanterv kidolgozásához, amely figyelembe veszi az eddigi tapasztalatokat és azokat a szellemi és anyagi erőtartalékokat, amelyekkel a Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben és Kolozsváron beindult tanítóképző főiskolák rendelkeznek. Érvényesíteni kell ezen főiskolák belső önrendelkezési jogának érvényesítését. A főiskoláknak együttműködési stratégiát kellene kialakítaniuk, ezt az együttműködést célszerű kiszélesíteni a Kárpát-medence más régióiban tevékenykedő főiskolákkal is. Ki kell dolgozni a főiskolai szintű óvónőképzés tantervét. /A tanítóképzés dilemmái. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Herman János lelkészt 1999. dec. 22-én temették el Nagysármáson. Az elhunyt a Mezőség Mózese, püspöke, mindenese volt, hívei Nagysármás körül a szétszórt kis tanyákon élnek, méltatta a lelkész tevékenységét Vetési László. Herman János ezen a vidéken szolgált Urának és népének egy fél évszázadon át. Ő a 20. század apostola, a tanyától tanyáig gyalogló szolgálatával. "Életéből és halálából meg kell tanulnunk az önzetlen szolgálat értelmét, azt hogy mindennap tennünk kell valamit másokért", hangoztatta a sírnál Vetési László. /Vetési László: Búcsú a Mezőség Mózesétől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Febr. 15-én ünnepelte Nagyváradon tízéves fennállását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, a Harangszó. Az írástudók felelősségéről Tőkés László püspök beszélt, arról, hogy "alkalmas és alkalmatlan időben is szólni kell, és fölhasználni a szólás szabadságát, mert a lapok megszaporodásával devalválódott az írások értéke. A szólni és cselekedni közti egyensúly egyik pillére és eszköze kell legyen a sajtó". Vetési László kolozsvári tanár, lelkipásztor a kritikát sem mellőzve elemezte az egyházi újságírás helyzetét. "Kellett a lap, eszköz volt, a szószék meghosszabbítása, ezt minden felekezet érezte 1989-ben." Szerinte fontos volna egyházi újságírók képzésére, mert "egyelőre nincs egyensúlyban az egyház és a szakma. Élőbbé kellene tennünk lapjainkat, akár a MÚRE egyik szakosztálya is lehetne az egyházi újságírás". Csűry István főszerkesztő szellemi műhely megteremtését indítványozta, amelyben minden olyan szakmabelit és civilt bevonna, akiknek fontos, hogy tartalommal teljék meg a forma. A Harangszó jelenleg 12 ezer példányban jut el az olvasókhoz. /Balla Tünde: Hálaadás az első évtized után. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 16./

Márc. 24-én a Duna Televízióban B. Nagy Veronika és Vetési László a verespataki magyarságot mutatta be. Ismert, hogy Vetési László lelkész a szórvánnyal foglalkozik, de azok a magyarok, akik családban, iskolában, templomban románul beszélnek, nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az azonosságzavar nem helyi színfolt. A jelenség egyébként földrajzilag is terjedőben van, hiszen a Mezőség egyes falvaiban a hívek napjainkban kezdik kérni a papokat, hogy románul prédikáljanak. Emiatt nemsokára három erdélyi magyar kategóriában kell gondolkoznunk: van tömbmagyar, szórványmagyar és foszlánymagyar. A készülő státustörvény sem tekinthet el ettől a valóságtól. Nem volna helyes, ha a nyelvtudás alapján Fúró Gyulának, Boda Józsefnek, Hajdu Győzőnek kijárna a különleges magyarországi jogállás, ugyanakkor a verespatakiakról, akik önhibájukon kívül vesztették el kapcsolatukat az anyanyelvvel, megint elfeledkezne a magyarok Istene. /Nits Árpád: Foszlánymagyarság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

"Az RMDSZ Operatív Tanácsa delegálta a Hungária Televízió Közalapítvány (Duna TV) kuratóriumának erdélyi tagjait, a következő személyeket: dr. Benkő Samu történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke; Gálfalvi György író, a Látó helyettes főszerkesztője; Kántor Lajos író, a Korunk főszerkesztője; Vetési László lelkész, közíró. Hárman közülük - Benkő Samu, Gálfalvi György és Vetési László - az elmúlt négy évben is benne voltak a kuratóriumban. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 6. - 1696. sz./"

"Vetési László lelkész, a Romániai Magyar Szórványtanács elnöke nyílt levéllel fordult Nemeskürthy Istvánhoz, a milleneumi ünnepségek kormánybiztoshoz. Ebben kifejtette: félő, hogy a szórványmagyarság az ünnepségek során háttérbe szorul. "A millenniumi ünnepségeknek közös és nagy összefogással, a teljes maradék magyarság ünnepévé is kellene válnia." - javasolta."Nagy szükség lett volna már eddig a honfoglalás kori és törzsneveket vagy szentjeink neveit viselő Kárpát-medencei települések találkozójára. Kevés pénzzel támogathatnánk itt is testvértelepülési kapcsolatok kialakítását és éltetését." "Az ünnepi meghívottak jegyzékének készítésében oda kell figyelnünk a moldvai magyarságra, köztük a csángó falvakra, a nagyszámú Kárpátokon kívülre, a Regátba, köztük elsősorban a Bukarestbe és a többi nagyvárosba kitelepedettekre, a vegyes házasokra is." /Vetési László lelkész, a Romániai Magyar Szórványtanács elnöke: Levél Nemeskürthy István professzor úrnak, a milleneumi ünnepségek kormánybiztosának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./"

Benkő Samu, Könczöl Antal, Kántor Lajos, Gálfalvi György, B. Kovács István, Vetési László, és Józsa László, a Hungária Televízió Közalapítvány kurátorai nyilatkozatukban aggodalmuknak adnak hangot, amiért a Duna Televízió az "anyagi ellehetetlenülés küszöbére érkezett." /Anyagi ellehetetlenülés küszöbén a Duna Televízió? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

A hajdan népes, mára kétszázra fogyó kalotaszegi Kispetri temetője befogadta első hétvégi lakóját, Daróczi tanár urat. Mintha az őshaza régi elvesztése óta egy falut hordoznánk szívünkben, amíg élünk. Hány pusztuló erdélyi falut menthettünk volna meg, ha Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról vagy Székelyudvarhelyről örökbe fogadjuk őket, ha odafigyelünk a kiöregedő falvakra és az elmagányosodó emberekre, írta Vetési László. Daróczi szántott, vetett, barátkozott és otthon volt a kevesek között. Szinte saját kertje végében nyugszik a falu barátja, fejfát is faragtak neki, melyen neve után ott áll az is, hogy a "tanár úr". /Vetési László: Köszönet Kispetrinek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Júl. 2-án második alkalommal tartottak falutalálkozót Árapatakon. A helyi fúvószenekar és székely ruhába öltözött lovasok járták körül a falut. Igét hirdetett Vetési László Kolozsvárról, a Diaszpóra Alapítvány igazgatója. Az istentisztelet után Lőrinczi Etelka néprajzkutató tartott színvonalas előadást az árapataki varrottasokról. Felavatták az első és második világháborúban elesettek emlékművét. Marinescu Dumitru, nemrég megválasztott polgármester román és magyar nyelven méltatta az eseményt. Árapatakon hosszú évek után a román zászló mellett helyet kapott a piros-fehér-zöld lobogó is. /Molnár Sándor: Millenniumi falutalálkozó és emlékműavatás Árapatakon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

"Júl. 19-én az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége megbeszélést tartott a Romániai Magyar Szórványtanács elnökségével. Vetési László, a Szórványtanács társelnöke és a református egyház szórványügyi előadója bemutatta az "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk" c. szórványstratégiai tanulmányát, amely ennek a kérdéskörnek stratégiai értékű elemzése. A megbeszélésen az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének képviselőivel - Takács Csaba ügyvezető elnökkel és Szép Gyula művelődési és egyházügyi alelnökkel - a szórványstratégia alkalmazására vonatkozó új cselekvési ütemtervben állapodtak meg. A szórványprogramok finanszírozására szolgáló összegek messze elmaradtak a romániai magyar nemzeti közösség szórványban élő alapintézményeinek (oktatás, művelődés, hagyományőrzés, egyházak) fenntartásához és működtetéséhez szükséges minimumtól. Megállapodtak abban, hogy a Szórványtanács és a Művelődési Főosztály közös szórványtanács-irodát működtet, melynek számára a költségvetésből keretet különítenek el. Teljes egyetértésben állapították meg azt, hogy a kis- és nagytelepülések szórványmagyarsága olyan mély gazdasági, nyelvi, lelki válságban - gyors ütemű asszimilációs veszélyben - él, hogy kérdéseiket csak alapvetően új, szórványrehabilitációs stratégiával lehet orvosolni, melyhez új támogatási szemlélet szükséges. Arról is döntöttek, hogy el kell készíteni a romániai szórványmagyarság teljes, részletes, régiókra és helységekre lebontott védelmi tervét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 19. 1766. sz./"

Júl. 17-én Nagykárolyban tartották meg a Nagykárolyi Református Egyházmegye szervezésében az Ifjú Presbiterek Találkozóját, melyet dr. Hegedűs Lóránt püspök nyitott meg. Vetési László kolozsvári lelkész tartott előadást. Közel háromszázan voltak jelen Erdély különböző településeiről, sőt Magyarországról és Kárpátaljáról is. Tőkés László püspök kifejtette, hogy a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának is egyik célja a fiatalok megszólítása, összegyűjtése volt. Tőkés László Orbán Viktor miniszterelnököt idézte: "A magyarság a megcsappanás, összezsugorodás stádiumába került. A fiatal nemzedékre vár, hogy fordítsa át a gyarapodás állapotába népünk sorsát". - A vendégek Kaplonyba, az épülő református templomhoz is ellátogattak. /Nagy Ágnes: Ifjú Presbiterek Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A Diaszpóra Alapítványt 1993-ban alapította Vetési László, református lelkész. A fő célkitűzés a szórványok megmentése volt, nemcsak egyházi, hanem oktatási, művelődési szempontból is. Orbán Lajos, a református teológia frissen végzett hallgatója, már 1995 óta dolgozik az alapítványnál. Elmondta, hogy az 1992-es népszámlálási adatok alapján kidolgoztak egy munkaprogramot: feltérképezték a szórványokat. 1996 nyarán a Kárpátoktól délre fekvő területeket térképezték fel teológusokból álló munkacsoportokkal. Ennek eredményeként az Erdélyi Református Egyházkerület megújította a pitesti-i és a Ramnicu Valcea-i lelkészi állásokat. 1997-ben Moldovában és Bukovinában folytatták a munkát Mindenütt nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadták őket. Ekkor került lelkész Bákóba. 1998-ban a Bánságban dolgoztak és egészen Orsováig mentek le. Az ott összegyűjtött adatokat a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek adták át. Még ugyanebben az évben a szászok lakta dél-erdélyi Királyföldre látogatta, majd a Zsil völgyében rendeztek egy nyolcnapos programot, melynek keretében magyar nyelvoktatással is foglalkoztunk. Az Üzenet református lap mellékleteként megjelentettek egy kiadványt, melyben a szórványokkal foglalkoznak. Ezt minden szórványgyülekezetbe is elküldik. A szervezet anyagi támogatója az Erdélyi Református Egyházkerület és az Illyés Közalapítvány. /Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Tőkés László püspök tavaly rágalmazásért beperelte Alison Mutlert, az Associated Press tudósítóját, aki szekuritátés ügynöknek nevezte a püspököt. A következő tárgyalást szept. 22-én tartják Bukarestben. A bíróság néhány napja elrendelte a püspök dossziéjának átvilágítását. Tőkés László a Krónikának nyilatkozott, kijelentve, szükségesnek tartja, hogy véget érjenek a tíz éve tartó vádaskodások. Az a körülmény aggasztó, hogy a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ kell kikérni a dossziét. Az átvilágító bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy sok dossziét megsemmisítettek, az iratokat megcsonkították vagy éppenséggel kiegészítették. Tőkés Lászlót megvádolták már, hogy a CIA ügynöke, a 90-es évek elején megjelent Encyclopedia Britannica szerint pedig a KGB ügynöke. ″A híresztelések romboló hatása mérhetetlen.″ - mondta. - 1975-ben, hosszú sanyargatás után leíratták vele azt, hogy Kolozsvári László álnéven feljegyzéseket továbbít majd a Securitate részére. Ezt azonban nem írta alá és soha egyetlen jelentést sem készített. A fenti nyilatkozatát 1990-ben a Renasterea Banateana még aláírás nélkül közölte, 1994-ben a Tinemara viszont már aláírással, holott ő nem írta alá a nyilatkozatot. Az aláírást odahamisították. /Gazda Árpád: Mit rejt Tőkés László szekusdossziéja? = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./ Tőkés László nyilatkozatához szólt hozzá Vetési László /Kolozsvár/ református lelkész. Elmondta, hogy a hetvenes évek elején a teológián összeállt néhány diák és megindították ellenállási mozgalmukat. Erről értesült a Securitate. Néhány alkalommal behívták a hallgatókat, de inkább csak figyelték tevékenységüket. Amikor elkezdődtek a kihallgatások, a hallgatók bajtársi fogadalmat tettek: mindegyikük elmondja, mit diktáltak neki, miről tudnak odabent. Ezt a fogadalmat mindnyájan betartották. A teológia elvégzése után egyenként behívatták őket, de új információt nem tudtak kiszedni belőlük. Nekik könnyebb dolguk volt, mert Tőkés László mindenről tájékoztatta őket. - Vetési László, Ferenc László és Jenei Tamás lelkészek néhány évvel ezelőtt már kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben kiálltak Tőkés László püspök mellett, leszögezve, hogy a püspök nem volt besúgó. /Leopold Erika: Vetési László lelkész a királyhágómelléki püspök nyilatkozatáról. ″Mi is ellenálltunk a beszervezésnek.″ = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./

"Megjelent a Romániai Magyar Évkönyv 2000 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/. Szerkesztette: Bodó Barna. ″Évkönyvet indítunk útjára. Ilyenként az elsőt. 1989 történelmi fordulója óta kísérlet még nem történt a romániai magyarság helyzetének általános felmérésére és bemutatására. A hangsúly az általánosságon, a teljes körűségre való törekvésen van″ - olvasható az előszóban. Az öt fejezetre osztott évkönyv (I. A demokrácia útján; II. Adatok és folyamatok; III. Magyar nyelvű oktatás és művelődés; IV. Tanulmányok; V. Kronológia, dokumentumok.) rendhagyónak mondható. A temesvári Szórvány Alapítvány által kigondolt munka tényeket, adatokat, elemzéseket közöl. Hasonló útkereső munkák a múltban is megjelentek. Bodó Barna előszavában megemlíti Sulyok István és Fritz László 1930-as, Győri Illés István 1936-os évkönyvét, illetve a Kacsó Sándor által 1937-ben szerkesztett Erdélyi Magyar Évkönyvet. Mindezek a kísérletek tiszavirágéletűnek bizonyultak. A mostani évkönyv szerkesztőinek eltökélt szándéka, hogy a megkezdett munka, a 2000-es évkönyv, elindítója legyen egy olyan hagyománynak, amely szükségszerű és egyúttal hézagpótló a romániai magyar évkönyvek kiadásában. - Az évkönyv szerzői: Bodó Barna, Szilágyi Zsolt, Bakk Miklós, Egyed Péter, Veres Valér, Ráduly Róbert, Farkasné Imreh Mária, Somai József, Kötő József, Murvai László, Szatmári Bajkó Ildikó, Dáné Tibor Kálmán, Dávid Gyula, Gál Mária, Csép Sándor, Hadházy Zsuzsa, Matekovits Mihály, Szász Jenő, Sorbán Angella, Tonk Sándor, Vetési László, Toró T. Tibor, Csűry István. A Kronológia, dokumentumok fejezetet K. Bodor András, Papp Gy. Attila, Udvardy Frigyes, Benedek Ildikó és Bodó Barna válogatták. /Nánó Csaba: Rendhagyó évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ Aug. 18-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban bemutatták a Romániai Magyar Évkönyv - 2000 című kiadványt. Benkő Samu EME-elnök az új könyv huszonnyolc szerzőjének véleményére utalva kijelentette: nem biztos, hogy az a maga teljességében tükrözi a mai magyarság helyzetét, de ismerteti a kisebbségi ember egyetlen menekülési lehetőségét: engedelmeskedni a cselekvési kényszernek. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány által kezdeményezett kiadvány szerkesztője, arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt az összefoglaló adatokat tartalmazó műfajt a román kultúrában még nem fedezték fel, de a következő években ott is bizonyára nagy jövő előtt áll. Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó igazgatója arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság az utóbbi tíz év alatt vágyait összetévesztette a valósággal. Sőt, sokan közülünk ma is így látják helyzetünket. Pedig ismernünk kell a jelen realitásait, szembe kell néznünk azokkal. Ez a kiadvány ilyen célból készült és ezeknek a helyzettanulmányoknak, nem publicisztikai jellegű adatismertetőknek a következő évkönyvekben is lesz folytatásuk. /Szembenézni önmagunkkal, évkönyvből. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Nagyváradon aug. 22-én mutatja be Bodó Barna politológus a Romániai magyar évkönyv 2000 című kötetet. Az Évkönyv öt részből áll. Az elsőben - melynek címe A demokrácia útján - Bodó Barna, Szilágyi Zsolt, Bakk Miklós és Egyed Péter értekezik a jelenlegi politikai helyzetről, a hazai politikai rendszer törésvonalairól, az RMDSZ első tíz évéről, illetve a magyar nemzet mai körvonalairól. A második rész - Adatok és folyamatok - a hazai magyarság demográfiáját és belső vándorlását taglalja, illetve gazdasági és civil kérdésköröket. A Magyar nyelvű oktatás és művelődés című harmadik rész megnevezése önmagáért beszél. A negyedik részben általánosabb, illetve szűken tematikus tanulmányok sorjáznak, majd a kötet végén szerepel egy másik nagyon hasznos gyűjtemény, az elmúlt év kisebbségpolitikai szempontból fontos eseményeinek kronológiája, 1999 közéleti krónikája, az RMDSZ-dokumentumok tára, illetve az Európai Unió országjelentése Romániáról. /Romániai magyar politikai évkönyv bemutatója a Lorántffy Központban. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 22./"

Vetési László tiszteletes a vele készült beszélgetésben a lelkész, a gondnok, a presbiterek felelősségét emelte ki. A szórványban, a szorultságban minden lehetséges, unitárius, evangélikus, ortodox gondnok, presbiter egy-egy református gyülekezetben egyáltalán nem feltűnő. Belegondolni is rossz abba, hogy hol vannak a felszámolódott magyar falvak legnagyobb értékei: a kegyszerek, úrasztali terítők és egyéb műkincsek. A gyülekezetek maradékai tehetetlenek. ″Mit is várhatunk a saját erejükből a némai és kecsedi négy, az ormányi három lélektől vagy a Cege melletti Göctől, ahol egy család, két személy az utolsó tanúja egy hajdani népes múltnak.″ - folytatta a nehéz helyzet felvázolását Vetési. A legnagyobb baj egy kis gyülekezetben, ha nincs lelkész. ″Ilyenkor nagy visszaélések is történnek, a gondnok, a presbitérium abból él, hogy nincs lelkész. Sokszor az egyházi tulajdonban lévő kertekből, gyümölcsösökből élnek, annak terméséből kínálnak meg minket, vagy meg sem kínálnak, csak kifőzik több száz liter pálinkáikat, maguknak - de a templom omolhat.″ Azonban vannak ezekkel ellentétes esetek is. Például a Dés melletti Radákszinyén Hunyadi Feri bácsi és Anikó néni - a harminc lelkes gyülekezet helyett - saját megtakarított pénzükből javíttatták meg falujuk templomát. - Október végén "az utolsó magyar″ díszoklevéllel tüntették ki a Kis-Szamos menti Kecseden Kecseti Ferencet, a Füzes menti Göcről Szabó Istvánt és a magyarigeni Eőry Istvánt, Köblösről Terebesi Lászlót /Nagy Ágnes: Beszélgetés nagytiszteletű VETÉSI LÁSZLÓVAL. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

"A Hunyad megyei Algyógyon aug. 29-én nyolcadik alkalommal gyűltek össze az erdélyi és királyhágómelléki református szórványgondozó lelkipásztorok, vallástanárok, teológusok, hogy számba vegyék a szórvány helyzetét. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat /Algyógyi nyilatkozat/ szerint a megjelentek tanulmányozták Vetési László lelkész által készített "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk" című vitaindítónak szánt szórványstratégiát, mely a Magyar Kisebbség 2000/2. számában jelent meg. A résztvevők meggyőződése az, hogy a szórványkérdésben meg kell születnie annak a belső ébredésnek, amelyre évtizedek óta várnak. A magyarság felelős vezetői magukra hagyták e kisközösségeket. Ezért is lett sorsunk a teljes emberi és nyelvi magány, az elszigetelődés. "Románia magyar lakosságának lassan fele nyelvi veszélyben" él, és ez a helyzet egyre csak súlyosbodik. Növekszik a kivándorlás aránya. Erdély területének közel felében a kis falusi települések magyarsága között szinte teljesen elsorvadt a művelődési élet. Az apró falvak töredéknépessége lassan kiöregszik, kis számú fiatalsága lassan felmorzsolódik. A nagyvárosok lakónegyedeinek népes magyarsága is elszigetelődött, szüntelenül fogy. - A legelső feladat az, hogy le kell számolni a mítoszokkal, az önhitetéssel. El kell készíteni a szórványmagyarság egységes etnikai vitalizációs és rehabilitációs stratégiáját. A kisközösségeket kell belső munkájukhoz folyamatos és rendszeres anyagi támogatásban részesíteni. - Minden településen, ahol legalább három gyermek van, meg kell menteni vagy létre kell hozni az elemi iskolákat vagy a felekezeti népiskolát. Meg kell valósítani a szakoktatás, az inas-, tanoncképzés tervét, és meg kell menteni minden tehetséges fiatalt. Szükség lenne országos hatósugarú, egész napos adásidejű magyar nyelvű rádióra és tévéadóra. Fejleszteni kell a Duna Televízió mai arculatát. - Újabb missziós köröket kell létrehozni. Meg kell szervezni itt a szociális feladatokat ellátó falugondnoki intézmény hálózatát. Teljesen új alapokra kell helyezni a nagyvárosok magyarságának számbavételét és gondozását is. Gyermekszínjátszás is szükséges. - Az EMKÉ-nek a szórvány megmentésének fórumává kell válnia. /Algyógyi Nyilatkozat, avagy mit ér a szórvány, ha magyar? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./"

"Vetési László szórványgondozó református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány elnöke kifejtette, hogy a szórványtábor-szervezés folyamatos program. Gondot okoz, hogy a támogatási rendszer nem egységes. Eddig országosan 20-30 tábort tudtak megszervezni, idén azonban - a csángó táborokat leszámítva - alig sikerült 8-10-et összehozni. Értékes Szamosújvár gyülekezetének munkája: ötödik éve mezőségi gyerekeket nyaraltat. Hasonló a Hunyad megyei bácsi tábor. Nagyon jó tábor az erdőcsinádi, ahol mezőségi csoportokkal foglalkoznak elsősorban, de csángó csoportjuk is van. Ezeken kívül voltak a Csángó Szövetség által szervezett táborok Somosdon, Magyarnemegyén és Algyógyon is. - A csángóknál az eddigi programok nem hozták meg a várt eredményeket, de a táborozás hatása náluk is nyomon követhető. - A nagyvárosi helyzet átláthatatlan. Nincs elég ember, a lelkészek erejét meghaladja a munka. Új oktatásszervezési szempontok szükségesek. "Művelődéstervezés kell, értelmiségtelepítés és szociális védőháló kell, persze mindez az emberi lehetőségek, a belső igények és anyagiak függvényében. Testvérkapcsolatok, új lelkészi állások létesítése kell, rendezni kell a nagyvárosok lelkigondozásának kérdéseit is." Kimondottan missziós állásokra van szükség. Központi szórványalapot kell létrehozni rendszeres, betervezhető támogatással, elsősorban magyar állami pénzből. Vetési szerint egymilliárd forintból, a rendszeres évi támogatás minimális szinten tartásával gyakorlatilag ezer magyar település tartható életben úgy, hogy adunk nekik havonta 50 ezer forintot. Pályázatot kell hirdetni minden romániai magyar helység művelődési életének, belső önépítésének megszervezésére. Az RMDSZ-nek egy 30-35 személyes hivatalt kellene megteremtenie, amely központi szaktanácsadási rendszerként működne. Fel lehet vázolni, hogy milyen arányban számolódik fel egy közösség. Pillanatnyilag 400 ezer olyan emberről van szó, akinek a második nemzedéke nem lesz magyar. Egy nemzedéknyi idő alatt a 400 ezerből egy átmeneti nyelvezetű, 100-150 ezer ember marad. - Egy bizonyos réteg még megmenthető. Kollégiumi épületeket kell rendbetenni, háromszáz tanítót kellene kihelyezni olyan helyre, ahová lehet, akár fakultatív oktatásra is. /Gál Mária: Mit ér a szórvány, ha magyar? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./"

"Kolozsváron szept. 26-án Dávid Gyula mutatta be Nagy Sándor A regáti magyarság (eredetileg A regáti kérdés) című könyvét, mely a soproni Bethlen Gábor Könyvek és a kolozsvári Diaszpóra Könyvek kiadásában Vetési László és Albert Tibor közreműködésével az idei budapesti ünnepi könyvhétre jelent meg. A két világháború között tizenöt évet Bukarestben szolgált református lelkipásztor a Regátban élő magyarság beolvadásáról szerzett tapasztalatait vetette papírra, melyet most Svájcban élő fia, Nagy Csaba készített elő a kiadásra. A könyv olyan kérdéssel foglalkozik, amely a romániai magyarság ötven százalékára nézve, sajnos, ma is aktuális. Dávid Gyula kifejezte reményét, hogy a kiadvány mai gondolkodásunk egyik alapkövévé válik. Vetési László tiszteletes hangsúlyozta, hogy a könyv tartalma napjainkban teljesen aktuális. A regáti szórványmagyarok helyzetének egyik legsúlyosabb oka a tömbmagyarság részéről megnyilvánuló közöny. A teológiai hallgatókkal végzett mentő szándékú kutatómunka során gyakran fogadják őket ezzel a tragikus tőmondattal: "Későn jöttetek". A bemutatón jelen levő Nagy Csaba méltatta édesapja odaadó missziós munkáját, melynek során híveinek nőszövetséget, cserkészszövetséget, dalkört, szakiskolát, Kós Ferenc közművelődési kört és egyebeket szervezett, három templomot épített, egyházi szórványújságot szerkesztett. Nagy Sándor Erdélyben született, 1925 és 1941 között szolgált Bukarestben, ahonnan a vasgárdisták vérengzése elől Budapestre menekült. A háború befejeztével menekülőkkel együtt került Nyugat-Európába, majd Amerikába, ahol 1954-ben hunyt el. Életútja példaértékű lehetne sok mai közösségi hivatást vállaló erdélyi magyar számára. /Ördög I. Béla: Regáti magyar útjelző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./"

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ szept. 21-24. között a háromszéki Árkoson ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a MÚRE 84 kollégát tüntetett ki, zömmel a romániai magyar írott és az elektronikus sajtóból, akik sikeresen hozzájárultak a romániai magyar újságírószervezet egy évtizedes tevékenységéhez. A Kolozsváron vagy környékén lakó kitüntetettek - akik Árkoson nem vehették át díjaikat - okt. 29-én a Heltai Alapítvány pinceklubjában kapták meg az elismerést. A kitüntetettek névsora: Csávossy György, Cseke Péter, Imecs Márton, Kántor Lajos, Magyari Tivadar, Makkay József, Mezei Sándor, Orbán Katalin, Péntek János, Rostás István, Tibori Szabó Zoltán és Vetési László. /Újságírói kitüntetések a pinceklubban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Dec. 12-én tartja tisztújító közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Ezt megelőzően, dec. 11-én az Igazgatótanács ülésezett, amelynek napirendjén a püspökválasztás előkészítése szerepelt. Hat évenként tartanak tisztújítást. Ez alkalommal megújítják az összes egyházkerületi tisztségviselő mandátumát, püspököt, főjegyzőt, főgondnokot, generális direktort, aljegyzőt, igazgatótanácsi tagokat, bizottsági képviselőket stb. választanak. A jelöléseket a kerület 16 egyházmegyéje teszi meg. Az egyházkerületi tisztségviselők személyéről titkos szavazással döntenek. A közgyűlésben hivatalból részt vesz az egyházkerület püspöke, a főjegyző, főgondnok, gondnok, generális direktor, a fegyelmi bizottság tagjai, illetve az egyházmegyék lélekszámától függően egyházi és világi küldöttek. A református egyház alapszabályzata értelmében az önálló és állandó lelkészi állást vagy lelkészi képesítéshez kötött rendes tanári állást viselők közül választhatnak püspököt. A közgyűlésnek Pap Géza kolozsvári felsővárosi református lelkész és dr. Molnár János teológiai professzor közül kell választania püspököt. Pap Gézát 15, dr. Molnár Jánost pedig 4 egyházmegye jelölte. Többen dr. Csiha Kálmán jelenlegi püspököt is jelölték, aki azonban bejelentette, hogy nyugdíjba vonul- Dr. Molnár János teológiai professzor csupán Csiha Kálmán visszalépése után jelentette be, hogy vállalja a jelölést. Mint fogalmazott, a püspök iránti tiszteletből nem indult volna Csiha Kálmán ellenében. Pásztori Kupán Gerő István nagyenyedi lelkész neve is felmerült, aki szintén úgy döntött, hogy nem vállalja a jelölést. A főjegyzői (püspök-helyettesi) tisztségre Antal Zoltán székelyudvarhelyi esperest, Kató Béla sepsiillyefalvi lelkészt, Molnár János teológiai professzort és Vetési Lászlót, az egyházkerület szórványügyi szakelőadóját jelölték. A generális direktori tisztre Ötvös József vásárhely-cserealji lelkészt, Antal Zoltán székelyudvarhelyi esperest, Baczoni Sándor szovátai lelkészt, Kiss Jenőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem vallástanárképző tanárát és Vetési Lászlót javasolták. Dr. Molnár János 1955-ben született Zsibón. 1974-ben érettségizett és felvételizett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. A doktori szigorlatot 1990-ben tette le. 1980-1983 között segédlelkész a Nagyvárad-Velencei gyülekezetben. Az akkori egyházi vezetőség egyik napról a másikra mint nem kívánatos személyt 1983-ban áthelyezte Apátkeresztúrra, 1986-ban pedig felfüggesztette helyettes lelkészi szolgálatából. 1986-ban az Erdélyi Református Egyházkerület fogadta be, a kolozsvári belvárosi gyülekezetben segédlelkész. 1986-tól teológiai előadótanár és professzor. 1998-tól a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karának dékánja és tanszékvezetője. Tudományos munkássága: hat önálló kötet, ötven szaktanulmány, negyvenöt egyházi, pedagógiai és szakkérdésekkel foglalkozó újságcikk. A Református Nőszövetséggel közösen Zsobokon létrehozták a Bethesda gyermekotthont és szórvány-iskolaközpontot, Kolozsváron az Aksza missziós házat, Farnason pedig öregotthont. Pap Géza 1954-ben született Kolozsváron. 1978-ban végezte tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. 1979-től Bukarestben segédlelkész. 1981-től a Kolozs megyei Magyarkiskapuson szolgál. 1988 decemberétől kolozsvári felsővárosi lelkész. /Papp Annamária: Tisztújítás az Erdélyi Református Egyházkerületben. Molnár János és Pap Géza közül választanak püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Dec. 11-én Kolozsváron tartott megbeszélést a Duna Televíziót felügyelő tulajdonosi testület, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának küldöttsége. A vezetőség erdélyi tájékozódó körútjának végállomása a kolozsvári, amelyet más erdélyi városokban rendezett hasonló találkozók előztek meg. Jelen volt Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke is. Pálfy G. István elmondta, hogy az adó magyarországi nézettsége nagy mértékben esett, de már a határokon túl is csökken népszerűsége. A televízió új vezetősége a Duna Tv e napokban megújuló arcélében látja a megoldást. /Egy nézettebb Duna Televízióért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ A Duna TV-t működtető Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma dec. 9-én Marosvásárhelyen helyi értelmiségiekkel találkozott. Jelen volt a kuratórium két erdélyi tagja: Gálfalvi György és Vetési László, valamint a magyar Országos Rádió és Televízió Testület egyik tagja is. Köztudott, hogy néhány hónapja új vezetősége van az intézménynek, mely főként hozzánk, határon túl élő magyarokhoz szóló adásokat készít. Magyarországon csökken a Duna-adások nézettsége. Többen több optimizmust igényeltek a műsoroktól, azt, hogy ne csak a nehézségeket, de az értékeket mutassa fel. A Duna leghűségesebb közönsége a gyermeksereg és a nyugdíjasok tömege, tehát adásszerkesztéskor feltétlenül gondolni kell rájuk. A kuratórium főként azt tekinti az intézmény küldetésének, hogy otthonmaradásra ösztönözze a határon túli magyarokat, és hozzájáruljon biztonságérzetük erősödéséhez. /(Máthé Éva): A Dunáról - a Maros partján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

"Tavaly karácsonyra jelent meg a Levél /Kolozsvár/ című szórványmissziós gyülekezeti lap negyedik évfolyamának 10. száma, amely ″ünnepi üzenet az Erdélyben és Kárpátokon kívül szétszórtságban élő magyar keresztyének számára″. A lapban Kiss Antal ómoravicai nyugalmazott lelkész, tiszteletbeli esperes emlékezett arra, hogy a kolozsvári teológia végzős hallgatói tanulmányi kiránduláson vettek részt a jugoszláviai református egyház bácskai és bánsági gyülekezeteiben. Kiss Antal a Kolozsváron tanult délvidéki teológusok utolsó élő képviselője. Közölte a lap az Algyógyi Nyilatkozatot is, amely az Algyógyi Munkaközösség közleménye és felhívása. Ebben a szórványmagyarság kérdését az illetékesek, az egyetemes magyarság és az egyházak, valamint vezetőinek kiemelt figyelmébe és lelkiismeretének ajánlották. Az Algyógyi Munkaközösség az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyházkerület szórványgondozó lelkészeinek rendszeres évi fóruma. A kiadvány a kolozsvári Üzenet református folyóirat melléklete, szerkesztői: Orbán Lajos és Vetési László. /Írott szavak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 9./"

"A Korunk /Kolozsvár/ folyóirat 75 éves. Kántor Lajos főszerkesztő megjegyezte, hogy sokan különbözőképpen ítélik meg, vitatják a Korunk múltját. Febr. 16-án tudományos tanácskozást tartanak az évforduló alkalmából. A meghívott előadók: Egyed Péter, Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kötő József, Pillich László, Széles Klára (Budapest), Vetési László és Demeter Szilárd. Emellett a folyóirat múltját idéző dokumentumkiállítás nyílik a Korunk Galériában. A kiállítást Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Kántor Lajos főszerkesztő nyitja meg. /Csomafáy Ferenc: 75 éves a Korunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./"