Mircea Dinescu: Színes szekereken vonulnak a magyarok
Ha a magyarok egy évvel előttünk fordítják a fegyvert a németek ellen, az 1945-ös nagy hepaj idején Sztálin és Churchill nem restellte volna Erdéllyel megtörölni a száját, úgy dobva azt a Horthy asztalára akár egy szalvétát. Bár nem igazán köztudott, miután Hitlernél a fonákjára fordult, köszönve szépen, az admirális Salazar díszvendékeként 1957-ben az ágyacskájában halt meg, nem pedig a Jilava-i erődben karóhoz kötve.
Ilyen helyzetben ma mi a magyar hatóságok szigorú felügyelete alatt játszottunk volna Kolozsváron szabad dákosdit, és teljes belsőnkből fújtuk volna a havasi kürtöt, hogy Brüsszelben meghallják: a bozgorok nem engedik a nyakunk köré tekerni Avram Iancu trikolór-kendőjét, és beárultuk volna Bolyai professzort, hogy kollegáját, Babest szájba fejelte az egyetem előcsarnokában.
Bár a történelem mindkét világháborúban megcsonkolta a honvédek bajuszát, arra ítélve őket, hogy velünk éljenek egy „Titanicját" még kereső jéghegyen, a románok a bordáik közé beágyazott magyar fájdalommal maradtak. Nem sikerül nekik önfeledten örülni a kocka szerencsés fordultának. Mintha rágná őket a stratégiai implantátumok édes komplexusa, azokból az időkből, amikor Nicu bá' moldovaiakat oltott a nagy erdélyi kombinátok törzsére.
Egyfajta posztmodern robinsoncrusoizmusra vágyakozva a latin tengertől körülvett finnugor szigetükön, a székelyek sosem ölték magukat Budapestért, amely mindenkor lekezelte őket a besszarábiai hangsúlyúkért. Ők azt szeretnék, ha Verestóy Attila, román állampolgár – akinek a Snagov partján palotája van – nem borotválná többé az erdeiket, és Oprea generális a tábori pékségtől nem küldene az Ilfov mezőgazdasági szektor tenyészkertjéből különös gonddal kiválogatott őrsparancsnokokat a székely falvakba.
Akár egy madárinfluenza-járványt jelentve be a tévéadóinkon – ahol rég nem láttam ennyi részünkről csatárként előreküldött ostobát, hogy okos magyarokkal vitatkozzanak – a magyarok napja – amikoris a száz éves bánatot ünnepelték Kézdivásárhelyen – Burebistától errefelé a legszebb utcai operettnek bizonyult.
Nem lenne rossz, ha a mi nemzeti napjainkon megtartott girhes bóvlivásárok szervezői mihamarabb elcsennék a mintát, de akár a lovaikat is.
Forrás: catavencii.ro
Fordította: Román Győző. Erdély.ma

Központ (Maros megyei hetilap)
A Fidesz és mi
A 2010-es földcsuszamlásszerű Fidesz-KDNP-győzelem után sokan felkapták a fejüket, ilyen arányú győzelmet még egyetlen erő sem aratott a második világháború utáni Európában. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a kiütéses győzelemhez kellett az ellenfél katasztrofális nyolcéves kormányzása is, de az elemzők abban is megegyeztek, hogy az újrázásra, a hasonló arányú újabb győzelemre nem sok az esély. Aztán láss csodát, vasárnap megtörtént, amire kevesen számítottak: újra kétharmados (vagy ahhoz közeli) győzelmet aratott a polgári oldal!
A választások óta született kommentárok, elemzések szerzői szerint az újabb kategorikus jobboldali győzelemhez, a négyéves kormányzás sikeres teljesítménye mellett, a szétesett, s csak a kényszer által alkalmilag egybeterelt, de minduntalan egymásra acsarkodó balliberális oldal szánalmasan gyatra szereplése is jócskán hozzájárult. Úgy tűnik, hosszú időre állandósult a politikai mező, és az erőviszonyok is: a kétharmados többséggel bíró centrális erő, a Fidesz-KDNP két oldalán a magát összeszedni, újjászervezni nem tudó balliberális oldallal, illetve a folyamatosan erősödő nemzeti radikális jobboldallal.
A napokban leggyakrabban elhangzó kérdésre – mi várható a következő négy évben a kormánytól? – viszonylag egyszerű a válasz: a folytatás. Ilyen erős legitimitással, támogatással rendelkező kormánynak, mint amilyen hamarosan feláll nem lesz nehéz folytatnia, kiteljesítenie azt, amit elődje elkezdett: a globális hatalmi elvárásokkal szembemenő, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező gazdaságpolitika folytatását. Ebből a szemszögből tekintve nő meg a kétharmados – vagy ahhoz közeli – támogatottság jelentősége.
És hogyan alakulhat majd Magyarország és a határon kívüli nemzetrészek, az új kormány és határon túli magyar pártok kapcsolata? Hát a Fidesz és az RMDSZ viszonya? Az állampolgárság könnyített felvétele lehetőségének megteremtése, s a választójog kiterjesztése által a magyar nemzet közjogi értelemben vett egyesítése jelzi a csapást, amerre a polgári, nemzeti, keresztény kormány haladni kíván. A cél továbbra is egy lehet: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében foglaltak szellemében cselekedve erősíteni a nemzeti összetartozást a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarságban.
Ami pedig a Fidesz és az RMDSZ kapcsolatát illeti, azon bizony van mit javítani. Azt talán a „szövetség” legfelsőbb vezető köreiben is tudják, érzik, hogy a balliberális oldal iránti nyílt vonzalom, a Kádár-rendszer kulturális életében meghatározó szerepet játszó figurákkal ápolt barátság, a vadprivatizálás nyomán született posztkommunista kötődésű üzleti körökkel kialakított kapcsolatok nem a legjobb ajánlólevelek a Fidesz kulcsfontosságú vezetőihez.
Evidenciának számít, hogy az RMDSZ vezető köreire ráférne a generációváltás. És nem kizárólag azért, mert a Markó-Borbély-Frunda-Verestóy négyes fogat nem számít szalonképesnek a Fidesznél. Talán ezért tolják előtérbe a székelyföldieket – Tamást, Antalt, Borbolyt, Rádulyt –, a Fidesz-vezetőkkel való kapcsolattartáskor. Mindez nem több amolyan kényszer szülte reálpolitikai fogásnál. Az igazi az RMDSZ-en belüli teljes generációváltás lenne. Hogy a mentalitásváltás szükségességéről most szót se ejtsek.
Szentgyörgyi László. kozpont.ro

Választói „munkanélküliség” Erdélyben
A Fidesz–KNDP listájának harmadik helyén várhatja Tőkés László az európai parlamenti választásokat. A 2007 óta erdélyi EP-képviselő, volt református püspök rendszerváltó eredménynek tartja a magyar kormánypártok győzelmét, ugyanakkor a Kárpát-medencei nemzetpolitikai változások befejezése még hátravan.
– Számított a magyarországi kormánypártok döntésére, amely a Fidesz–KNDP-lista harmadik helyére sorolta önt? Az sem kis újdonság, hogy az elszakított nemzetrészek – Kárpátaljáról, Délvidékről és a Felvidékről – is állíthatnak EP-képviselőjelöltet.
– A Fidesz által 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai rendszerváltás újabb állomásához érkeztünk. Az új magyar nemzetpolitika egyik fényes eredménye a visszahonosítás és az ezzel járó szavazati jog megadása. Országgyűlés helyett így jöhetett létre Budapesten az első nemzetgyűlés. A mostani európai parlamenti listaállítás ennek a folyamatnak a része. Miután Budapesten nemzeti képviseletünk van, Brüsszelben is össznemzeti képviseletünk lesz a külhoni magyar közösségek jelöltjeinek megválasztásával. E nemzetpolitikai változás mélységeit leginkább a 2004. december 5-ei népszavazás összefüggésében tudom kifejezni. Akkor az ellenforradalmi, utódkommunista hatalom megtagadta és ellökte magától a külhoni magyarokat. Egy nemzeti kormánynak kellett 2010 után lemosnia ezt a gyalázatot, és visszakapcsolni a nemzet vérkeringésébe külhoni magyar közösségeinket. Idén lesz tíz esztendeje ennek a rossz emlékű referendumnak. Örülök, hogy a tízéves évfordulón megérhettük ennek az ellenkezőjét.
– Az erdélyi magyarságot nem kényezteti el az Európai Unió: a választópolgár azt látja, hogy közösségi jogköveteléseinket kivétel nélkül lesöprik az asztalról. Miben reménykedhetünk?
– Csak a Kárpát-medencei egység kialakításában! Példásnak nevezem Orbán Viktor nemzetpolitikai irányvonalát, hiszen amit mi nem tudtunk az EP-lista kapcsán Erdélyben megvalósítani, azt ő tető alá hozta az egész Kárpát-medence viszonylatában. Ha valamit el akarunk érni Brüsszelben, mindenekelőtt idehaza kell véghezvinnünk a politikai rendszerváltoztatást. Az európai polgári kezdeményezések kudarca abban keresendő, hogy a felek nem voltak hajlandóak megállapodni egy közösen vállalt beadványban. Érdekérvényesítési esélyeink még összefogás esetén sem túl nagyok, anélkül viszont képtelenek vagyunk előbbre lépni.
– Hogyan értékeli a Fidesz–KNDP kétharmados győzelmét a magyarországi országgyűlési választásokon?
– Párját ritkító módon Magyarországon nem sikerült kiiktatni, perifériára szorítani a rendszerváltókat: a 2014-es választások eredményeinek tükrében az 1989-es rendszerváltás kiteljesedését látom. Magyarország újra az élen jár Kelet-Közép-Európa országai között, ahol az elmúlt huszonöt évben politikai váltógazdálkodás folyt: az utódkommunista pártok váltogatták egymást a többé-kevésbé demokratikus pártokkal. Romániában ma is a Medgyessy–Gyurcsány– Bajnai-féle posztkommunista tömörülés pártja van hatalmon. Ezzel szemben Magyarországon ugyanazzal a rendszerváltó csapattal az élvonalban sikerült – remélhetőleg visszafordíthatatlanul – véghezvinni és kiteljesíteni a negyedszázaddal ezelőtt elkezdett rendszerváltást. Ennél szebben nem is lehetne megünnepelni a huszonötödik évfordulót.
– Az 1989 utáni választások történetében Erdélyben rekordot döntöttek a szavazók: a magyar kormánypártok támogatottsága 95 százalékos. Számított erre az eredményre?
– Az erdélyi magyarok még inkább megtapasztalták a negyedszázados politikai váltógazdálkodás árnyoldalait. Nem elég, hogy az erdélyi magyar közösség immár huszonöt éve Bukaresttől való függőségben vergődik, ráadásul hosszú periódusokra egyszerre kellett elszenvednie Bukarest és Budapest elnyomatását. Ebből lett elege az erdélyi magyarságnak. Ez az eredmény annak is tulajdonítható, hogy mindvégig volt egy magyar politikai vonulat Erdélyben, amely következetesen kitartott a rendszerváltoztatás mellett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség vagy a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt. Az erdélyi magyar választók szavazatainak tükrében igazolva látom kitartásunk értelmét: mindannyiunk számára bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló ez az út. Arany János szavaival szólva a fősodorban haladunk: az erdélyi 95 százalék ennek ragyogó bizonyítéka. A munka neheze azonban még hátravan Erdélyben: mi, magyarok, akik az 1989-es rendszerváltás élére álltunk, az utóbbi huszonöt évben a posztkommunista restauráció foglyai lettünk.
Országgyűlési választások: kétharmados Fidesz-többség
Kétharmados többséget szerzett a Fidesz–KDNP az április 6-ai magyarországi országgyűlési képviselő-választáson. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) az elmúlt hétvégén tette közzé a szavazatok 99,99 százalékos feldolgozottsága alapján az immár véglegesnek tekinthető eredményeket. A Fidesz–KNDP-nek 133, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-nek 38, a Jobbiknak 23, az LMP-nek pedig 5 mandátuma lesz az új Országgyűlésben. A Fidesz–KDNP országos listájára 2 264 730, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-re 1 290 804, a Jobbikéra 1 020 476 szavazat, az LMP-re pedig 269 413-an szavaztak.
A magyarországi nemzetiségi listáknál a kedvezményes mandátumhoz szükséges 22 058 szavazatot egyetlen nemzetiség sem szerezte meg, a legtöbben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának listájára szavaztak, 11 415-en. Az országos listát állított 13 nemzetiség szószólót küldhet a parlamentbe. Az idei áprilisi országgyűlési választás újdonsága volt, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is szavazhattak az országos pártlistára. A Nemzeti Választási Iroda nyilvántartása szerint összesen 193 793-an szerepeltek az előzetesen regisztrált, levélben szavazók névjegyzékén. Az NVI-hez levélben érkezett szavazólapok feldolgozása csütörtökön fejeződött be, összesen 128 378 érvényes szavazólapot összesítettek. Az érvényes szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz–KDNP-pártszövetség kapta, összesen 122 588 voksot. A Jobbikra a levélben szavazók 2,28 százaléka adta voksát (2926), az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-listára 1,16 százalék (1495 voks). Az LMP 0,45 százalék szavazatot kapott
– Elégedett a Fidesz eddigi nemzetpolitikai megvalósításaival, vagy lenne, amit másképp tenne? Milyen rendszeresen találkozik Orbán Viktorral?
– A Fidesz-kormány bámulatos lendülettel és elkötelezettséggel látott hozzá 2010-től a nemzetpolitikai változások véghezviteléhez: olyan alapvető fontosságú törvények születtek, mint a trianoni emléktörvény, a honosítási törvény és az alaptörvény. Az európai össztűz és Magyarország gazdasági problémái azonban a ciklus hátralévő részében mintha elszívták volna a kormány erejét a nagyszerű nemzetpolitikai kezdés folytatásától. A nemzeti tábor április 6-ai választási győzelme azonban arról szól, hogy a Fidesz–KNDP-koalíció újból erős felhatalmazást kapott a folytatásra. Az ellenszélben véghezvitt kormányzás során olyan mértékben sikerült stabilizálni Magyarország helyzetét, hogy reményeim szerint teljes gőzzel lehet folytatni a 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai változásokat, amelyek a Kárpát-medencei magyarság életét is érintik. Ezekről minden évben volt alkalmam Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélni. Találkozásaink nem protokollárisak, hanem érdemi jellegű beszélgetések. Úgy ítélem meg, a nemzetpolitikai változások útján haladunk tovább.
– Május 25-én Romániában a szavazó már nem találja az ön nevét az RMDSZ EP-listáján. Mit üzen annak az erdélyi szavazótábornak, amely önt eddig két alkalommal is bejuttatta az Európai Parlamentbe?
– Nem rajtunk múlott, hogy választóinkat, szavazóinkat 2014-ben munka nélkül hagyjuk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mindent megpróbált, hogy létrejöhessen az erdélyi magyar közös lista, az RMDSZ azonban valamennyi ajánlatunkat elutasította. A 2009-ben kialakult példás összefogás, amely 9 százalékos hozadéka révén három erdélyi magyar képviselőt juttatott ki Brüsszelbe, az RMDSZ számára többé nem kívánatos, mindent megtörtek és lenulláztak. Ezzel a lépésével az RMDSZ 2014-ben legalább egy erdélyi magyar EP-képviselő helyet ad át a románoknak. Számomra nem volt más választás: ha továbbra is Erdélyt akarom képviselni az Európai Parlamentben, el kellett fogadnom az Orbán Viktor által felkínált lehetőséget. Függetlenül attól, hogy milyen úton-módon jutok ki Isten segedelmével Brüsszelbe, célom ugyanaz: megalkuvás nélkül képviselni erdélyi magyarságunkat. Ez kiegészül a magyarországi és a többi külhoni magyar közösségek képviseletének a feladatával és felelősségével.
Kelemen Hunor: nem érdekel Tőkés karrierje
Az RMDSZ-t nem érdekli Tőkés László karrierje és politikai sorsa – jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az újságírók arra voltak kíváncsiak, hogy a szövetség vezetői miként vélekednek arról, hogy Tőkés László a Fidesz-lista harmadik helyéről pályázik újabb európai parlamenti mandátumra. Kelemen szerint Tőkés indulása a saját döntése volt. „Tőkés László nem Romániában méretkezik meg, így nem zavar minket. Az EP-választások esetében tiszta a kép: Erdélyben nem lehet a magyarországi pártok listáira szavazni, így sem a Fidesz-listára, sem Tőkésre.” Az RMDSZ elnöke a szövetség legfontosabb feladatának az EP-választásokon való részvételre történő mozgósítást nevezte, hogy átléphessék az ötszázalékos küszöböt. Az elmúlt időszakban Verestóy Attila udvarhelyszéki szenátor úgy nyilatkozott: a szövetség jövője szempontjából kiemelt szerepe van annak, hogy az RMDSZ képviselőt küldjön az Európai Parlamentbe.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Templom épül Décsfalván
Generációk álma teljesül hamarosan Décsfalván: letették szombaton a Bögöz községhez tartozó falu református templomának alapkövét a helység központi részében, a lakók hatalmas örömére. Mint elmondták, a hívek korábban Agyagfalvára jártak istentiszteletre, majd a helyi iskolaépületben vettek részt szertartáson, ám nem veszítették el a reményt, hogy utódaik majd saját templomban konfirmálhatnak.
A sokéves csúfolódásnak véget vetve templomépítésbe fogott Décsfalva: a református istenháza alapkövét szombaton délelőtt ünnepélyesen, községi, megyei és országos elöljárók jelenlétében helyezték el a település központi részén. A falu életében fordulópontot jelentő eseményen nem csak a helybéliek, de a szomszédos települések lakói is megjelentek.
Álom válik valóra
Mint Farkas Mózes, Bögöz község polgármestere elmondta, a templomépítés által megvalósulhat az ősök réges-régi álma. Megköszönte minden közreműködőnek az eddigi segítséget, hangot adott továbbá abbéli reményének, hogy Décsfalva lakói méltóképpen támogatják a kezdeményezést. A munkálatok határideje 2017, ám a község vezetősége abban reménykedik, hogy még idén sikerül felépíteni az új szentélyt, hogy a décsfalviaknak ne kelljen mindig máshová járniuk istentiszteletre. A projekt összértéke áfa nélkül mintegy 230 ezer lej.
A felépítendő templom helyszínén az agyagfalvi iskola diákjainak verses-dalos műsorát láthatták az egybegyűltek, majd Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, Antal István parlamenti képviselő, valamint Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke mondott beszédet. Kiemelték: a Bögöz községben tapasztalt szolidaritás példaértékű, továbbá, hogy az épülő templom jele annak, hogy az ősök hitét továbbviszi a közösség – egyúttal pedig az európai parlamenti választásokon való részvételre is buzdították a jelenlévőket.
Emléklap került az alapba
A beszédeket követően Fosztó József agyagfalvi református lelkipásztor megáldotta a készülő templomot, továbbá kifejtette: Décsfalvát Orbán Balázs leírásában a legkisebb székely falvak közé sorolta, de a település lélekszáma majdhogynem állandó azóta is, így remélhetőleg mindig lesz közösség, amely megtöltse az istenházát. Annál is inkább, mert ünnepekkor általában az iskolaépület is kicsinek bizonyul a szertartáshoz. Az ünnepélyes alapkőletétel során a földbe helyeztek egy emléklapot is, a jelentős mozzanatot a magyar és székely himnusz eléneklése követte. A rendezvény végén fánkkal és pálinkával kínálták a jelenlévőket.
„Csak hitünk legyen”
A décsfalvi Somorai Eszter elmondta: nagyon örülnek annak, hogy végre temploma lesz a falunak: két évvel ezelőttig Agyagfalvára jártak istentiszteletre, azt követően a lelkipásztor kéthetente átment Décsfalvára is, az iskola egyik tantermébe. „Amikor jó idő van, még szívesen átmegy az ember, de télen erősen megfáztunk: huzatos a hely a két falu között. Remélem, megérem, hogy a hároméves unokám ebben a templomban konfirmáljon” – fejtette ki vágyát. Mint elmondta, a décsfalviak jórészt reformátusok, de a más felekezetűek is szívesen járnak istentiszteleteikre. „Mindegy, hogy hová megyünk, csak hitünk legyen. A vallásunk akármilyen lehet, ha nincs hitünk” – fogalmazott.
Bálint Kinga Katalin. Székelyhon.ro

Remete: a negyedik templomot szentelték
„Azok voltak kevesebben, akik kétségbe vonták, hogy Gyergyóremetén felépülhet a negyedik templom. Remetének van keresztény jövője. Mindig lesz, ki megnyissa ajtaját, innen fog erőt, hitet meríteni” – vélekedett a polgármester a remetei, alszegi templom csütörtöki felszentelésekor.
Isten hajlékának felszentelésére csak egyszer kerülhet sor, ilyenkor krizmával kenik meg az oltárt és a falakat. Remetén május 22-én Jakubinyi György érsek szentelte fel az új istenházát, a nagyközség negyedik római katolikus templomát. Ez volt ugyanakkor a szent hajlék első búcsúünnepe is, ugyanis védőszentjéül Szent Ritát választották.
Új templom a krízis sújtotta világban
Az alszegiek számára, főként, akik már nem tudnak messze menni, nagy áldás, hogy templom épült e részen. Szükségességét már Orbán László pápai prelátus, Remete korábbi plébánosa felismerte, és akkor vásárolta meg a birtokot, amikor az egyháznak még nem volt szabad területet vennie. A jelenlegi plébános ideérkezésekor már „egy hevenyészett hittantermet és haranglábat” vehetett át e területen, és folytathatta elődje álmát, a templomépítést.
„Megköszönjük a kegyelmet, hogy ebben a krízis sújtotta világban templomot építhettünk” – mondta Bakó Antal. Köszönte Máthé Zoltán tervezőnek, a támogatóknak és segítőknek. „Olyan jó volt az utóbbi hetekben nekem. Mindenki segíteni akart” – örvendezett, szólva arról is, hogy bár Szent Ritát választották a hajlék védőszentjéül, tartott tőle, nem lesz ereklye, őt ábrázoló szobor sem, míg a remetei származású ferences szerzetes, Laczkó-Dávid Anaklét meg nem ajándékozta a Szent Rita-szoborral. Szólt Szent Rita életéről, a lehetetlen dolgok intézőjéről, állítva: „ő a kézzelfogható szent, akihez el lehet jönni, hogy intézze lehetetlennek tűnő gondjainkat”.
Jakubinyi György érsek a templomszentelés menetéről és a védőszent-választás szokásáról is részletes tájékoztatást nyújtott az ünneplőknek, kiknek fele sem fért be az új istenházába. „Olyan élő egyházközség ez, amelyik rászorult egy új templom építésére. Ez a reménység jele, azé, hogy a többség itthon marad, nem indul külföldre kegyelemkenyérért. Az új templomot úgy koptassák, hogy tíz év múlva, javítás után utódom jöhessen újra megáldani!” – fogalmazott az érsek.
Része lenni a megismételhetetlennek
Világi méltóságok is szót kaptak az ünnepségen. Laczkó-Albert Elemér remetei polgármester szavait volt, aki meg is könnyezte. „Istennek házat építeni az embernek mindig vágya és igyekezete volt. De csak keveseknek adatott meg. Istennek hála, elkészült Remete negyedik temploma” – hívta fel a figyelmet az esemény súlyára a községi elöljáró, örömmel nyugtázva: immár az év minden évszakában, Szent Margit, István, Lénárd és Rita napján is búcsút szervezhetnek.
„Hálát adok az Istennek, hogy része lehetek ennek az új világnak, amit mi teremtünk” – mondta Verestóy Attila szenátor, akinek a közbenjárását állami támogatás megszerzéséhez többször megköszönték a templomépítők. Szerinte a templom visszahívja majd azokat is Remetére, akik a világban máshol kerestek egzisztenciát. „Mert lesz miért, lesz hová hazajönni”.
A közösség számára reményt szimbolizáló templom értékét emelte ki Bende Sándor megyei tanácsos is, aki szerint „nagy öröm, ha nem halottas kápolnát, hanem templomot építhetünk”. Az ünnepségre összeseregletteket az alszegiek várták mise után, süteménnyel, itókával kínálva, jövő ilyenkorra, a második búcsúünnepre is visszavárva.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ?
Napok óta megy a spekuláció a közbeszédben, de méginkább a médiában (mert a közbeszéd az nem feltétlenül a politikáról szól, sőt egyre kevésbé arról), hogy szakad-e a román kormánykoalíció. De ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor inkább az a kérdés, hogy kilép-e a Ponta-kormányból az RMDSZ.
Ugyanis a bukaresti kabinetet jelenleg nem csupán a Szociáldemokrata Párt és a magyarok szövetsége alkotja, hanem néhány kisebb román formáció is az SZDP szatelitjévé szegődött, kellő számú képviselővel és szenátorral ahhoz, hogy a baloldali kormánynak meglegyen az elégséges parlamenti támogatottsága Kelemen Hunorék nélkül is.
Mint ismeretes, a szakítás akkor merült fel, amikor jó egy hónap késéssel az RMDSZ rájött – mert akadtak, akik felhívták a lapító szövetség figyelmét rá –, hogy Románia a magyar érdekekkel szemben, az ezek képviseletével tüntető párt megkérdezése és tudta nélkül avatkozott be a kisebbségek és az Európai Bizottság jogvitájába. Úgy, hogy közben az RMDSZ („ a romániai magyarok érdekképviselete”) annak a rezsimnek a szekerét tolja, amelynek külügyminisztere világossá tette: román állami érdek, hogy a kisebbségi kérdés ne kerüljön uniós hatáskörbe. Sőt mi több, konszenzus látszik kialakulni a román politikai elitben abban, hogy Romániának az Európai Bizottság oldalára kell állnia a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés ügyében, vagyis a kisebbségi kezdeményezéssel szemben. Azaz a kisebbségek európai ernyőszervezetével, a FUEN-nel, a határon túli magyarok mellett kiálló Magyarországgal, sőt a saját kormányát támogató és részben alkotó RMDSZ-szel szemben! A bukaresti hatalom főfői kijelentették: nem fogják a koalíciós partner RMDSZ kedvéért megszüntetni Románia ellenállását.
A kényes helyzetbe került RMDSZ (amelyre eddig is folyton rásütötték a politikai prostitúciót vádját, most pedig egyszerre vált felperessé és alperessé ugyanabban a vitában) elsőre a koalícióból való kilépését helyezte kilátásba, de aztán puhulni kezdett a nagy keménység: előbb Kelemen pártelnök ült le tegnap (kétszer is!) egyezkedni Victor Pontával, majd az RMDSZ bejelentette, hogy a kilépésről úgyis pénteken fog dönteni Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT), meghallgatva a megyei elnököket és egyéb fontos megmondóembereket. Az RMDSZ „belső demokráciáját” ismerők azonban mérget vesznek rá, hogy holnap már egy Bukarestben szűk körben meghozott döntéssel érkezik Kelemen a kincses városba. Ez ugyanis már hosszú évek óta így megy: Verestóyék a román fővárosban megegyeznek valamiben, aztán azt pár nap múlva elfogadtatják a „döntéshozó fórumokkal”, az SZKT-val vagy a SZÁT-tal, végül pedig megmagyarázzák a népnek, hogy az miért jó. Bár mostanság már csak azt, hogy miért kevésbé rossz. Eme kis időhúzásos, hatáskörös, megfontolásos mutatványra már csak azért is szükség van, hogy a párt propagandistái, bértollnokai elvégezhessék a dolgukat: egyre-másra jelennek meg olyan „vélemények” az RMDSZ sajtójában (amely mindmáig a romániai magyar nyelvű média zömét teszi ki), hogy nem kell ezt a kilépést elsietni. Mert...
Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.
[Dénes László] itthon.ma

Băsescu: önvédelmi reflex a román külügy lépése
Továbbra is bizonytalanság övezi, hogy az RMDSZ kormányból való kilépéséhez vezet az, hogy a külügyminisztérium Románia nevében az Európai Bizottság mellett lépett be abba a perbe, amelyet a szövetség és az Európai kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) indított az uniós testület ellen kisebbségjogi ügyekben.
Megszólalt az ügyben Traian Băsescu államfő is, aki szerint az RMDSZ nem lép ki a kormányból, a külügy pedig helyesen járt el. Az államfő szerint az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a román állam reflexszerűen reagál, amikor támadják a politikáját.
Úgy vélte, Románia korrekt, példaértékű kisebbségi politikát folytat, és megjegyezte: Kelemen Hunor, aki arra panaszkodott, a külügy nem tájékoztatta előzetesen szándékáról, szintén nem tájékoztatta a román államot, amikor az RMDSZ beállt a polgári kezdeményezés mögé. Úgy vélte egyébként, hogy az RMDSZ kormányon marad. „Ismerem a hagyományaikat és a gondolkodásmódjukat” – jegyezte meg, hozzátéve: a szociáldemokratáknak a szövetség nélkül is megvan a többségük.
Verestóy Attila, az RMDSZ szenátora csütörtökön úgy vélte: az RMDSZ-nek kormányon kell maradnia, ezért további párbeszédet és alkut lát szükségesnek. Halász Ferenc, a szövetség Temes megyei szervezetének elnöke szerint ugyanakkor az RMDSZ „bizonyos mértékig” kiléphetne a kormányból, például lemondhatna a politikai funkciókról, így a miniszterelnök-helyettesi és a helyi, kormánynak alárendelte intézmények vezetői tisztségéről, hogy így jelezze: elégedetlen a helyzettel.
Eközben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke arra biztatta az RMDSZ-t: ne engedjen a szociáldemokratáknak csak azért, hogy hatalmon maradhasson.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nevű szélsőséges szervezet eközben üdvözölte a román állam álláspontjaként tálalt külügyi lépést. A soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt szervezet a kommüniké szerint „megelégedéssel nyugtázza a külügyminisztérium szükséges, határozott, korrekt és elvszerű” lépését.
A szervezet szerint a per tárgyát képező, a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó Minority SafePack nevű polgári kezdeményezés megnyitná az utat az „etnikai fantazmagóriákon alapuló, szecesszionista destabilizáció” előtt, az európai illetékesek pedig megértették azt a veszélyt, amelyet magában hordoz.
Az RMDSZ ultimátumát, miszerint kilép a kormányból, ha a külügy nem módosítja álláspontját, olcsó zsarolásnak tekinti, és úgy véli, nem a külügy lépése, hanem az RMDSZ gerjeszti a feszültséget.
A szélsőséges szervezet ezért felszólítja a kormányt, hogy tegye félre a politikai számítást, mivel most jött el a legjobb alkalom arra, hogy „kidobják a kormányból az RMDSZ-t összes, a román adófizetők pénzéből jól fizetett emberével együtt”, mivel a civil fórum szerint a magyarok, akiket „a hamis történelem kísértetei szálltak meg”, továbbra is parazitaként akadályozzák majd a jó kormányzás lehetőségét.
A soviniszta szervezet egyúttal üdvözölte azt is, hogy a román külügy minden érdemi magyarázat nélkül elutasította a Nagyváradra és Marosvásárhelyre tervezett magyar konzuli irodák megnyitását.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ és a FUEN annak nyomán perelte be az Európai Bizottságot az Európai unió bíróságán, hogy az illetékesség hiányára hivatkozva – azzal próbálva érvelni, hogy a kisebbségi ügyek rendezése az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik – elutasította a polgári kezdeményezés érdemi vizsgálatát.
A román külügyminisztérium ennek nyomán az Európai Bizottság oldalán belépett a perbe, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a román állam érdeke az, hogy a kisebbségi ügyek továbbra is az állami szuverenitás keretén belül maradjanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese ugyanakkor szombaton leszögezte: nem tartja elképzelhetőnek a kormányzati szereplés folytatását, ha a külügy nem lép vissza, hiszen az RMDSZ abba a helyzetbe került, hogy a kormány tagjaként alperesként szerepel abban a perben, amelyet ő maga indított.
Victor Ponta miniszterelnök ugyanakkor azt mondta: az állam politikáját érintő kérdésekben nem hajlandó alkut kötni a magyar szervezettel.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) pénteken vitatja meg, hogy a szövetségnek a kialakult helyzet miatt ki kell lépnie a koalícióból, vagy sem. Ponta és Kelemen várhatóan hétfőn ül újra tárgyalóasztalhoz.
Biró Rozália kormányon maradna
Kormányon kell maradni a kisebbségvédelemhez, a pálya széléről nem lehet alakítani a játékot – vallja Biró Rozália. Az RMDSZ Bihar megyei szenátora csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kormány és a kisebbségek között van szükség konszenzusra, hanem a kormány nyilatkozatai és tettei között is.
Rámutatott arra, hogy miközben Titus Corlăţean külügyminiszter „példaértékűnek” tartja a romániai nemzeti kisebbségek helyzetét, addig az elmúlt fél évben legalább négy nemzetközi szervezet fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos hiányosságok és szorgalmazott előrelépést a diszkrimináció és az etnikai feszültségek visszaszorítására.
„Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs értelme ezzel foglalkozni. Ha a tízes skálán osztályoznom kellene a kisebbségi helyzetet, akkor a törvényekre 8,5-öt adnák, a gyakorlatba ültetésre viszont 5,5-öt” – magyarázta. A Minority SafePack paragrafusait újfent bemutatva hangsúlyozta, hogy az a már meglévő törvényekre alapoz és semmi veszélyt nem jelent a tagállamok szuverenitására. „Csupán a kisebbségek szerepét erősítené meg az unióban” – szögezte le.
A SZÁT pénteki ülése kapcsán Biró a Krónikának úgy fogalmazott: „Én arra számítok, hogy bölcsen fogunk dönteni. Az én értelmezettemben pedig a bölcs döntés egyet jelent a kormányon maradással.”
Balogh Levente, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Öngól
A lehető legszerencsétlenebb megoldást sikerült kitalálnia tegnap a Szövetségi Állandó Tanácsnak azzal, hogy úgy döntött, az RMDSZ kormányom marad, csak elnöke, Kelemen Hunor mond le miniszteri, kormányfő-helyettesi tisztségeiről. Úgy tűnik, ismét a józan ész fölé kerekedtek a sötét erők.
A hosszas vita után bejelentett döntés várható volt, hisz egy nappal korábban megelőlegezte ezt a változatot Székely István főtitkárhelyettes, és tegnap reggel óta az egyébként jó ideje háttérbe húzódó Verestóy Attila nyilatkozata folyt a román hírcsapokból. A kétes múltú, de bukaresti körökbe jól beágyazódott magyar politikus köztudottan a kormányzás és a szociáldemokratákkal ápolt jó viszony híve, ő irányította a színfalak mögül a februári paktumot, s most is világosan fogalmazott: Kelemen ha menni akar, menjen, de az RMDSZ marad. S lőn... Tudnivaló, nincs egyedül véleményével, jó páran vannak, akik ilyen-olyan érdekből jobb szeretnek a hatalom közelében lenni, s a polgármesterek, tanácselnökök nagy része – tisztelet a kivételnek – úgy véli, jobb a húsosfazék mellett maradni, kampány közeleg, s dőlhet a pénz. Azt nemigen veszik tudomásul, hogy üres a bukaresti kassza, s ha valamit kiszorítanak, azt valószínűleg biztos szavazóbázisuk felé irányítják, nem a kiszámíthatatlan magyarokhoz. Kelemen Hunor ultimátumot adott, de csapdahelyzetbe került: borítékolható volt, nem jöhet ki jól a maga által teremtett helyzetből. Erőt akkor tudott volna felmutatni, ha kitart elképzelése mellett, és kivezérli a szövetséget a kormányzásból. Néhányan talán orroltak volna rá, de új lehetőségek nyílhattak volna a kisebbségi jogérvényesítésben, határozott, következetes kiállással elnémíthatta volna ellenfeleit. Nem ezt tette, engedte ismét felülkerekedni a Verestóy-féle vonalat, s ezzel talán végérvényesen meggyengült pozíciója. Még az is tisztességesebb lett volna, ha visszatáncolnak, s minden marad a régiben, mert nehéz komolyan venni azt a magyarázatot, mellyel előrukkoltak, miszerint Kelemen Hunornak tulajdonképpen sikerült kompromisszumot kötnie Victor Pontával, több dokumentumot nem küld a román kormány a luxemburgi bíróságnak, és ősszel a parlament is megvitatja, mi legyen Románia álláspontja a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés kapcsán. Vicces egy megegyezés ez, hisz elsősorban jelképes jelentősége van annak, hogy Románia ellenzi a kezdeményezést – márpedig a perben való részvétel vissza nem vonása ezt jelenti –, és nehezen elképzelhető, hogy kampányhajrában a parlament éppen a kisebbségi jogok bővítése mellett foglalna állást. Az RMDSZ kormányon marad, elnöke azonban nem. A tegnapi nevetséges kompromisszum nem egyéb, mint öngól, nem növeli sem a szövetség ázsióját, sem az erdélyi magyarság jogérvényesítési lehetőségeit. Körülbelül annyi esélyünk lesz előrelépni fontos nemzeti ügyekben, mint Kelemen Hunornak, az RMDSZ várható elnökjelöltjének az őszi államfőválasztáson. Semmi.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román és magyar lapok az RMDSZ kormányon maradásáról
Politikai szimpátiáik függvényében kommentálták a hétvégi romániai lapok az RMDSZ döntését. Politikai szimpátiáik függvényében kommentálták a hétvégi romániai lapok azt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem lép ki a kormányból, csak elnöke, Kelemen Hunor mond le kormánytisztségeiről a kisebbségek európai polgári kezdeményezése körül kirobbant bukaresti koalíciós vita nyomán.
A jobboldalhoz közel álló Hotnews.ro hírportálon Dan Tapalaga Egy román-magyar átverés címmel azt fejtegette, hogy Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és Kelemen Hunor RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes csak nacionalista szavazóik kedvéért játszották el a „pofozkodást", valójában fontosabb számukra a hatalom.
„Most érte el a tudathasadásos állapot csúcsát az RMDSZ-elnöke, amikor egyedül vonul ellenzékbe, de az egész RMDSZ hatalmon marad. Nem világos, miért csak ő nem tud egy kisebbségellenes kormányban dolgozni, és a többi magyar miért tud? Aztán meg miféle tekintélye van egy olyan vezetőnek, akit csapatai nem követnek?" – kommentálta ironikusan Tapalaga az RMDSZ által bejelentett kompromisszumos megoldást.
A kormányt és jobboldali ellenzékét is gyakran bíráló Gandulban Marian Sultanoiu RMDSZ – büszkék vagyunk románságunkra címmel közölt kommentárt az RMDSZ pénteki döntéséről, a cikk címében a kormány fő erejét alkotó Szociáldemokrata Párt (PSD) választási jelmondatát idézve. Sultanoiu csalódottan írt arról, hogy míg eddig „az elegancia és következetesség" példaképeiként utalhatott az RMDSZ politikusaira, be kell látnia, hogy az „RMDSZ-es tartás is elúszott a Dambovita (Bukarest folyója) vizén".
A cikkíró szerint Kelemen Hunor indulni fog az őszi elnökválasztáson, ezért szüksége volt egy jó ürügyre, hogy kiléphessen a kormányból, de az RMDSZ-nek esze ágában sem volt otthagyni a húsosfazekat. A szerző azt állította: Verestóy Attila szenátor már az állandó tanács ülése előtt világossá tette a szövetség álláspontját: „Hunor mehet, az ő baja, de mi maradunk".
Az RMDSZ-szel szemben ellenzéki hangvételű Háromszék című lapban, Öngól című cikkében Farkas Réka a lehető legszerencsétlenebb megoldásnak minősítette az RMDSZ döntését.
„Kelemen Hunor ultimátumot adott, de csapdahelyzetbe került: borítékolható volt, nem jöhet ki jól a maga által teremtett helyzetből. Erőt akkor tudott volna felmutatni, ha kitart elképzelése mellett, és kivezérli a szövetséget a kormányzásból. Néhányan talán orroltak volna rá, de új lehetőségek nyílhattak volna a kisebbségi jogérvényesítésben, határozott, következetes kiállással elnémíthatta volna ellenfeleit" – vélekedett a szerző, aki szerint annyi esélye lesz az erdélyi magyarságnak előrelépni fontos nemzeti ügyekben, mint Kelemen Hunornak megnyerni a romániai államfőválasztást. Az RMDSZ politikáját következetesen helyeslő Új Magyar Szó (maszol.ro) internetes portálon Ágoston Hugó Építő kompromisszum című elemzésében úgy vélekedett: az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése nem vitte volna a előre a kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés ügyét, de megfosztotta volna a magyar érdekképviseletet a kormányzati eszközöktől. A szerző üdvözölte a kompromisszumos megoldást, amely lehetőséget termet a munka folytatására. „Egy ideje mindenképpen láthatóak egy új, kevésbé formális, kevésbé konfliktuskereső politikai gondolkodásmód jelei. (Azok számára, akik látni akarnak.) Átalakulóban van az európai politikai kultúra, nagykoalíciók születnek a felismert közös veszélyek elhárítására. Miközben a világban egyre több a – nemzeti-nemzetiségi – konfliktus, minden kompromisszumos siker alkalmat adhat a derűlátásra" – írta a maszol.ro publicistája.
MTI, Erdély.ma

Kelemen Hunor veresége
Az RMDSZ kormányon maradásával nem az a legnagyobb gond, hogy továbbra is partnerei lesznek a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulatnak. Véteknek nem kevés ez sem, de talán még ki lehet valahogy magyarázni.
Talán még az is belefér, hogy voltaképpen nem szűnik meg az a probléma, amiért a cirkuszt kirobbantották, és Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Úgysem perdöntő a román állam részvétele, meg aztán valóban fontos a párbeszéd, hátha sikerül velük megértetni, hogy nem a románok ellen irányul a kezdeményezés – áltathatnánk magunkat és próbálnak is szédíteni bennünket valós érvek helyett untig ismert közhelyekkel.
Ami viszont az úgynevezett kompromisszumos megoldásban a legaggasztóbb, az Kelemen Hunor veresége és ennek üzenete. Nem azért, mintha az RMDSZ elnöke különösebb reformokat valósított volna meg a szövetségen belül – nem tette. Nem azért, mert radikálisan új irányba terelte volna a szervezetet, másfajta politizálást honosított volna meg – nem történt ilyesmi. Néhány kérdésben sikerült átvinnie akaratát akár a régi vezetői gárdával szemben is – a magyar állampolgárság, a külhoni magyarság szavazati joga ügyében például nem Markó Béla és hívei álláspontja érvényesült, de akár a székelyek nagy menetelését is említhetnénk: a korábbi RMDSZ-vezetés aligha lett volna partnere az SZNT-nek a tömegmegmozdulás szervezésében. Mindez viszont túl kevés volt, ráadásul úgy tűnt, a kormányra lépés után a szövetségi elnök elbizonytalanodott, lavírozni próbált a radikálisabb fellépést óhajtó székelyföldiek és a régiek, a hatalompártiak között. Egyszeriben megváltoztak a prioritások, az autonómiastatútum benyújtásának halogatása szemléletesen tükrözi mindezt, Kelemen Hunor végül nevetségessé is vált, amikor kéthetente újabb és újabb időpontot jelölt meg a törvény kidolgozására.
És mégis, az RMDSZ kormányon maradásában talán Kelemen Hunor veresége a legaggasztóbb. Az, hogy mielőtt még a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna a kérdésben, Verestóy Attila már közölte azt. A kétes háttéralkuk köttetésének hirtelen előbukkant mestere megsemmisítő csapást mért Kelemen Hunor tekintélyére, amikor sajtónyilvánosság előtt közölte: az elnök távozhat, ha akar, ám ők bizony maradnak.
Csakhogy – és Kelemen Hunor megalázó vereségében ez a fájó – az is világossá vált: az RMDSZ-t belülről megreformálni lehetetlen. Jöhetnek új elnökök, mozgolódhatnak radikálisabb szárnyak, az igazán fontos döntéseket úgysem ők hozzák – hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mesterei. Kelemen megy (egyelőre a kormányból). Verestóy örök.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szocialista casting a tulipános kertbe
Pár nappal ezelőtt, július 10-én, a pénteki RMDSZ-csúcsot megelőzően jelent meg itt Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ? címmel egy jegyzetem, amelyben megelőlegeztem, hogy a nagy kirakatvívódások ellenére sem fog hátat fordítani a baloldali román kormánykoalíciónak az erdélyi magyarok bukaresti parlamenti képviselete.
Ezt a döntést amúgy már akkor meghozták szűk körben, amikor még szó sem volt semmilyen konzultációról a megyei vezetőkkel, vidéki kiskirályokkal. Utóbbiaknak utólag kellett rábólintaniuk egy, a közvéleménynek szóló formális vita után az RMDSZ tényleges vezetője, Verestóy Attila által elkottyantott határozatra: Kelemen Hunor mondhat és csinálhat, amit akar, az RMDSZ nem lép most ki semmiféle kormányból, majd akkor fog kilépni vagy belépni, amikor őszenátorsága, a román államhatalom és a titkosszolgálatok mindenkori partnere ezt megmondja. Punktum.
Amúgy a szövetség médiája már napokkal a „SZÁT-határozat” előtt megkezdte a közvélemény puhítását, utána pedig megindította minden csatornán a „bölcs döntés” melletti „súlyos érvek” sorjázását. Ez folyik most. Meg a kacsingatás a választópolgárok felé: lám, már mi is eltanultuk a huncut, simlis, smekker balkáni politizálást. Kelemen pártelnök kilép, de a párt bennmarad! Kint is vagyunk, bent is vagyunk, jaj de nagyon boldog... vagyunk! Nehogy már ezek a svihák bukarestiek ügyesebbek legyenek nálunk! Románia is belépett egy perbe ellenünk, emiatt megsértődtünk, mire a román állam nem lépett vissza, de megígérte, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson. Vagy valami ilyesmit. Szóval mi, tulipánosok is ott maradtunk a kormányukban, de az elnökünk nem jár majd kormányülésre, mert mást küldünk helyette (akárkit, mindegy), ő inkább államfőnek jelölteti magát (esélytelenül, de legalább mutogatják majd a tévében).
Hogyan is fogalmaztam minap az RMDSZ-es magyarázkodások kapcsán? „Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.”
A Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport hasonlóképpen helyezi geopolitikai kontextusba a történteket Kormányon marad az RMDSZ: sikerpropaganda, kompromisszum és feszültségek című közleményében, és egybehangzóan állapítja meg: az oligarchák érdekei bizonyultak döntőnek. Majd ekként vonja meg a konklúziókat: „A kérdés most az, hogy a mindenkori román kormánynak immár sokadszor megelőlegezett bizalom indokolt-e. És hogy a magyar választópolgárokban hogyan csapódik le az újabb konfliktus utáni kompromisszum. Hogy az eddigi kudarcok ellenére – a mostani koalíciós partner nemcsak a polgári kezdeményezés ügyében tett keresztbe, de az RMDSZ-nek ígért prefektusi és alprefektusi tisztségek, a MOGYE magyar főtanszékei körül kialakult konfliktus rendezése, a kisebbségi jelképek használata, a magyarok arányos képviselete az állami intézmények helyi kirendeltségein mind-mind olyan problémák, amelyek rendezésével adós maradt – továbbra is elhiszik, hogy az RMDSZ-nek kormányon kell lennie, mert képes a kisebbségjogi érdekérvényesítésre. Vagy ellenkezőleg: az eddiginél is többen gondolják majd úgy, hogy a hangzatos szólamok ellenére a szövetség kormányszereplése nem alkalmas a problémák megoldására, és hogy az nem az egész romániai magyar közösség, csupán egy szűk elit érdekeit szolgálja.” Hát erről beszéltem. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is többen ábrándulnak ki az RMDSZ-ből, de vajon elegen ahhoz, hogy végre politikai fordulatot idézzenek elő az erdélyi magyar közéletben?
Amúgy a román államhatalom annyira semmibe veszi a szekértolóit, hogy még azt is megengedi magának, hogy holmi szocialista castingot javasoljon nekik, magyarországi baloldali mintára. Victor Ponta nevetgélve proponált kultuszminiszternek különféle arcokat a lemondott Kelemen Hunor helyett, mondván: lehetőleg halk szavú, filigrán, szőke nőket keressenek a magyarok maguk között, akik jól festenek majd a marcona barnákból álló bukaresti kormányban... És hogy, hogy nem, az RMDSZ-esek még ezt a kacagságos, sőt röhögséges viszonyulást is magukévá tették, s már el is kezdték ajánlgatni a szóba jöhető hölgyeket a szövetség másodvonalából – mert a frontemberek mind öltönyösök –, a Bíró Rozáliától Hegedüs Csilláig terjedő szűk skálán, aminek szépséghibája: olyanok sorjáznak rajta, akik már évek óta a feddhetetlenségi és korrupcióellenes hatóságok látókörében vannak.
[Dénes László] itthon.ma/szerintunk

A Verestóy-háború
Hosszú kések nyara következik
Miután az RMDSZ kormányzati szerepvállalását illetően Verestóy Attila múlt csütörtökön kijelentette, hogy „Hunor mehet, mi maradunk”, úgy tűnik, Kelemen Hunor szövetségi elnök is érzékelte, hogy őt éppen lehetetlen helyzetbe hozták.
Nem említette Verestóy Attila nevét Kelemen Hunor, amikor hétfőn a sajtónak nyilatkozva felsorolta azokat a politikusokat, akik az RMDSZ részéről részt vesznek a kormánykoalíció politikai egyeztetésein – állapítja meg a maszol.ro. Kelemen a Victor Pontával megtartott találkozója után közölte: rajta kívül Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátusi és Máté András képviselőházi frakcióvezető tagja a tárgyalódelegációnak. A portál megtudta azt is, hogy Verestóy nem véletlenül maradt ki a küldöttségből. „A szenátor kikerült Kelemen Hunor bizalmi köréből amiatt, hogy a Szövetségi Állandó Tanács múlt heti ülése előtt, megelőlegezve a testület döntését, a román sajtónak azt nyilatkozta, kormányon kell maradnunk. A szenátor előreszaladt, önfejűen járt el, és emiatt vitája is volt a szövetségi elnökkel” – nyilatkozta egy RMDSZ-es politikus.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kelemen Hunor már nem bízik Verestóy Attilában
Azért nem tagja többé a Szociáldemokrata Párttal (PSD) heti rendszerességgel konzultáló RMDSZ-es tárgyalódelegációnak Verestóy Attila szenátor, mert kikerült Kelemen Hunor szövetségi elnök bizalmi köréből – tudta meg a maszol.ro.
Nem említette Verestóy Attila nevét Kelemen Hunor, amikor hétfőn a sajtónak nyilatkozva felsorolta azokat a politikusokat, akik az RMDSZ részéről részt vesznek a kormánykoalíció politikai egyeztetésein. A szövetségi elnök a Victor Pontával megtartott találkozója után közölte: rajta kívül Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátusi és Máté András képviselőházi frakcióvezető tagja a tárgyalódelegációnak.
Verestóy Attila korábban „hivatalból” részt vett a kormányfővel és a koalíciós partner Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőivel heti rendszerességgel tartott konzultáción. Tudvalevő, hogy a székelyudvarhelyi szenátor mindig is jó kapcsolatokat ápolt a PSD politikusaival, akik könnyen elfogadták tárgyalópartnerüknek.
A maszol.ro megtudta: Verestóy Attila nem véletlenül maradt ki a küldöttségből. „A szenátor kikerült Kelemen Hunor bizalmi köréből amiatt, hogy a Szövetségi Állandó Tanács múlt heti ülése előtt, megelőlegezve a testület döntését, a román sajtónak azt nyilatkozta, hogy kormányon kell maradnunk. A szenátor előreszaladt, önfejűen járt el, és emiatt vitája is volt a szövetség elnökkel” – nyilatkozta lapunknak egy RMDSZ-es politikus.
Verestóy Attila múlt csütörtökön az Agerpresnek arról beszélt: nem tekinti megoldásnak az RMDSZ kormányból való kilépését. Azzal érvelt, hogy a szövetségnek olyan vállalt kötelezettségei vannak a választóival szemben, amelyeket csak kormányzati pozícióból lehet teljesíteni. Mint ismert, a Szövetségi Állandó Tanács végül az RMDSZ kormányon maradása mellett döntött, Kelemen Hunor azonban visszalépett a miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéből.
Az RMDSZ udvarhelyszéki szenátorát egyelőre nem tudtuk elérni.
Cs. P. T., maszol.ro

Balkáni káderpolitika magyarul
A kormányból való kilépési-maradási hercehurca, az ennek okán kialakult helyzet az RMDSZ régi-új arcát mutatta meg: minden eddiginél szembeötlőbben nyilvánulnak meg a belső harcok, elő-előbukkan a különböző erő- és érdekcsoportok közötti viszály.
Új kinevezésekről kell dönteni, hisz Kelemen Hunor távozásával megürült a művelődési minisztérium vezető állása, no meg a kormányfő-helyettesi tisztség is. Mozgolódnak a klikkek, hisz egy-egy megyei szervezet, platform erejét is bizonyítja, ha sikerül keresztülvinnie akaratát. A Bihar megyeiek szövetségen belüli rendkívüli befolyása eddig is ismert volt, s úgy tűnik, ez töretlen annak dacára, hogy a korrupciós vádak újra és újra utolérik a csoportosulás vezetőit: Kiss Sándor egykori megyeitanács-elnök, jelenlegi alelnök ellen nemrég csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás, de Bíró Rozália szenátor, SZKT-elnök és Szabó Ödön képviselő neve is gyakorta elhangzott a Mecénás Alapítvány és az érmindszenti Ady-központ körüli botrány kapcsán is, Tőkés László pár hónapja kérte számon 800 ezer eurónyi magyarországi támogatás sorsát. Egy szó, mint száz, lenne bőséggel tisztázni valójuk. Ennek ellenére most mégis úgy tűnik, Bíró Rozália lesz Kelemen Hunor utódja a művelődési tárca élén. Mint kiderült, remek gazdasági szakember mivolta, no meg egykori nagyváradi alpolgármesteri ténykedése predesztinálja e nemes feladatra. És bizonyára az is, hogy nevéhez fűződnek a botrányosra sikeredett váradi utcanévfordítások (Piros-tó utca, Galaktikon Gála utca stb.), vagy a Matica Slovenska szlovák soviniszta szervezet egykori elnöke, Kozacsek kanonok mellszobrának a város polgárai nevében való átvétele. Őt akarják miniszternek felkenni, pedig ott lenne Hegedűs Csilla, aki államtitkár jelenleg is e tárcánál, érti a dolgát és eligazodik a minisztérium ügyeiben is. Csak hát úgy tűnik, háttere nincs elegendő. Minden bizonnyal erős belviszályok tarkítják az RMDSZ vezetőinek életét mostanság. Kelemen Hunor Verestóy Attilát leültette ugyan – igaz, késve és halványan, hiszen csak a koalíciós tárgyalásokon nem tart igényt szolgálataira –, ám az erős csapat – Markó Béla, Borbély László, Máthé András –, mely ott áll a háta mögött, amikor egyeztetni ül le Pontáékkal, ugyancsak megkérdőjelezhető. Máthé András kolozsvári képviselőt nemrég ítélték el alapfokon összeférhetetlenségért, Borbély Lászlót pedig csak a parlament mentette meg a korrupciós vizsgálattól. Ismét bebizonyosodik hát, a magyar érdekvédelmi szövetség káderpolitikája egyre jobban idomul a bukaresti balkáni politizáláshoz: nem a tudás, a tehetség, a hozzáértés a döntő, hanem a pénz és az ezáltal biztosított hatalom.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor szárnytörése
Sokan találgatják: mi lehet az oka, hogy Romániában még mindig a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulat a legnépszerűbb? Ezt a pártot támogatja az RMDSZ még akkor is, ha Ponta bejelentette: Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Emiatt mondott le Kelemen Hunor kormánytisztségeiről. Azóta sokan találgatják azt is: mi lehet Kelemen Hunor bukásának üzenete? Markó Béla utódaként nem az volt a feladata, hogy különösebb reformokat valósítson meg a szövetségen belül, hogy új irányba terelje a szervezetet, hanem az, hogy asszisztáljon a régi vezetői gárda céljainak elérésében. Az RMDSZ kormányon maradása akár a Kelemen Hunor szárnytörésének is nevezhető. Még mielőtt a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna, az „örök” Verestóy Attila már közölte: Kelemen mehet, mi maradunk. És maradnak. Ezzel nyilvánvalóvá vált az, amit eddig is tudtunk: az RMDSZ-ben sohasem a tagság akarata érvényesül, hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mestereié. Ponta megígérte Kelemen Hunornak, hogy Románia, bár nem lép ki a luxemburgi bíróságon zajló perből, nem fog oda dokumentumokat küldeni, amíg ezt a problémát a parlamenti bizottságokban is meg nem vitatják. A mindenkori hatalomhoz dörgölődző RMDSZ-es lobbizók azt akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez Kelemen Hunor csatlakozott, ő indított pert az Európai Bizottság ellen, holott ő ezt az RMDSZ nevében tette. Kelemen Hunort az RMDSZ magára hagyta, mert kiállt a magyarság érdekei mellett és nem az RMDSZ volt kommunista érdekembereinek az érdekeit tartotta fontosnak, akik eddig is csak a maguk hasznát helyezték előtérbe, ezt teszik most is. A Ponta-kormánynak a luxemburgi perben való részvétele a román állam nemzetiségi politikája ellen szól. Nem csak az 1,2 milliós magyarság ellen, hanem azok ellen a románok ellen is, akik Románia területén kívül élnek. De ez legyen a románok dolga. Nekünk azt kell eldöntenünk, hogy tovább toljuk Verestóy és bandája szekerét, vagy megtaláljuk a módját annak, hogy azon magyarok érdekeinek érvényesülését segítsük, akik választásokkor a tulipánra (amikor van a szavazólapon) teszik a pecsétjüket. Ennek feltétele, hogy ne pártba, hanem érdekvédelmi szervezetbe tömörüljünk. Ez pedig csak rajtunk múlik.
Elek György, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Az RMDSZ-es sajtó „megtudta”...
Döbbenetes sajtómanipuláció tanúi és áldozatai az erdélyi magyarok ezekben az órákban-napokban.
A szocialista román kormánykoalíció oszlopos tagjának, az RMDSZ-nek a félhivatalos szócsöve, a Maszol.ro hírportál – amelynek marketingneve Új Magyar Szó Online, és ekként az egykori központi kommunista pártlap, az Előre sokadik utódja – szenzációként tálalta, hogy úgymond Kelemen Hunor már nem bízik Verestóy Attilában. A kedden kora délután tálalt „bombahír” mögött egy sejtés áll, ti. hogy Verestóy szenátor azért nem tagja többé a Szociáldemokrata Párttal heti rendszerességgel konzultáló RMDSZ-es tárgyalódelegációnak, mert – horribile dictu – kikerült Kelemen Hunor szövetségi elnök bizalmi köréből. Ráadásul „a Maszol.ro megtudta: Verestóy Attila nem véletlenül maradt ki a küldöttségből”. Tehát a párt lapjának úgy kellett kiderítenie, tényfeltáró nyomozással, hogy Verestóy kiesett Kelemen kegyeiből...
A dolog valójában másként fest. Hiába próbálja Kelemen Hunor elhitetni a közvéleménnyel, hogy a szövetséget ő vezeti, a gyeplő továbbra is a nagyhatalmú Verestóy szenátor kezében van. Aki egymagában is el képes dönteni – a román államhatalom képviselőivel egyeztetve –, hogy mikor és hogyan vesz, vehet részt az RMDSZ a hatalomgyakorlásban. Amiként történt ez a múlt héten is: Verestóy kerek-perec megmondta, hogy Kelemen csinálhat, amit akar, az RMDSZ nem lép ki a kormányból. És úgy lett.
A tények azt mutatják, hogy Kelemen Hunor és ifjabb politikustársai csak a külvilág felé játszhatják el a belső reform és a generációváltás vezénylőinek mellékszerepét, hiszen az RMDSZ-t még mindig a „neptuni gárda” (Verestóy A., Borbély L., Frunda Gy., Markó B. stb.) irányítja, többé-kevésbé a háttérből. Vagyis azok, akik a kilencvenes évek elején feltétlen lojalitási paktumot kötöttek a mindenkori román hatalommal. Ráadásul maga Kelemen is olyanokkal kénytelen egy csónakban evezni, akiket korrupciós ügyeik miatt tartanak rövid pórázon a hatóságok és a titkosszolgálatok (Borbély L., Borboly Cs., Máté A., Biró R., Markó A. stb.). Tehát a kérdés nem az, hogy kiben bízik Kelemen, hanem az, hogy kiben bízik Verestóy.
itthon.ma/erdelyország

Tőkés élesen bírálja az RMDSZ-t kormányon maradása miatt
Kormányon maradása és Biró Rozália szenátor miniszterelnök-helyettesi tisztségre való jelölése miatt élesen bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) pénteken Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő.
A politikus nagyváradi sajtóirodája által az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásban Tőkés László az RMDSZ egyik alapítójaként és egykori tiszteletbeli elnökeként fogalmazta meg bírálatát a szövetséggel szemben, megemlítve a „neptuni paktumot", vagyis azt, hogy a „pártszervezet" egyes tisztségviselői 1993-ban a tengerparti Neptun üdülőhelyen az akkori RMDSZ-vezetés felhatalmazása nélkül folytattak titkos tárgyalásokat a román kormány képviselőivel.
Az EP-képviselő szerint az RMDSZ „felemás kormányban maradása vetekszik az 1998-as, Petőfi-Schiller fantomegyetemmel kapcsolatos botrányos magatartásával". Tőkés László ezzel arra utalt, hogy 1998-ban az RMDSZ bejelentette: kilép a Radu Vasile vezette kormányból, ha a parlament nem fogad el az önálló állami magyar egyetem létrehozását lehetővé tevő oktatási törvényt. Az RMDSZ mégsem váltotta valóra fenyegetését, miután a kormány ígéretet tett egy „Petőfi-Schiller" nevű multikulturális egyetem megalapítására – az ígéret azóta sem valósult meg.
Tőkés László úgy értékelte, hogy a „Verestóy Attila-féle" RMDSZ – saját „rekordjait" két hét alatt megdöntve – kétszer is eddigi története legmélyebb pontjára süllyedt. Először, mikor Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes lemondásával egy időben kormányon maradt, majd akkor, amikor Biró Rozália „bukott nagyváradi alpolgármestert" jelölte művelődési miniszternek és miniszterelnök-helyettesnek. „A pártszervezet nőszövetségi elnökének erre a magas romániai kormányzati tisztségre való jelölése ugyanakkor megrendítő fokmérője annak, hogy az RMDSZ hivatalosai mennyire veszik komolyan választóikat, és mennyire szeretik erdélyi magyarságunkat, másfelől a román népet, illetve azt a Romániát, amelynek miniszterelnök-helyettesévé ütnék. Ennél mind Erdély, mind Románia többet érdemelne" – zárul Tőkés László nyilatkozata.
Az RMDSZ elnöke hétfőn jelentette be, hogy augusztus 1-jei hatállyal lemond kormányzati tisztségeiről, miután a román kormány az RMDSZ-szel szemben lépett be a kisebbségek európai polgári kezdeményezéséről szóló luxemburgi perbe. Egy héttel korábban az RMDSZ a kormányból való kilépését is kilátásba helyezte, ha Románia nem lép vissza a pertől. A szövetség végül elfogadta Victor Ponta kormányfő kompromisszumos javaslatát, miszerint a kisebbségi kezdeményezésről vitát rendeznek a román parlamentben, Románia pedig nem vonja vissza az Európai Unió (EU) bíróságához benyújtott keresetét, de nem tartja már azt fenn a per során.
MTI, Erdély.ma

Tusványos huszonöt
Idén huszonötödik alkalommal rendezik a Tusványosi Nyári Szabadegyetemet. A szervezőket hosszú ideje, egyebek mellett, két nagy kérdés foglalkoztatja: az egyik, hogy jönnek-e a románok, a másik, jönnek-e az RMDSZ-esek. Az első kérdés jelentősége csökkent, amikor a tábor koncepciójának középpontjába a román–magyar közeledés és a román–magyar kapcsolatok helyett a magyar–magyar viszony került.
Hála Istennek, tegyük hozzá.
A román–magyar viszony őszinte kibeszéléséről szó sem lehetett egy pillanatig sem felelős politikai tényezőkkel. Vannak ugyan tabudöntögető román értelmiségiek, akik a lényegről mernek beszélni – ilyen például Lucian Boia történész idén áprilisban megjelent, az első világháború problémáit taglaló könyvének azon bátor kijelentése, miszerint Románia történelmi érvek alapján nem tarhatott igényt Erdélyre –, de még ők sem biztos, hogy magyar környezetben hangot mernek adni e téziseiknek. A velünk őszintén szimpatizáló és a magyar–román viszonyhoz tényleges, nem pedig mímelt őszinteséggel közeledő román értelmiségiek is hatékonyabban tudják Kolozsvárról vagy Bukarestből folytatni a hamis sztereotípiák, a magyarellenes előítéletek és a román történelmi önkép hazugságai elleni harcukat, mint Bálványosról vagy Tusnádfürdőről. Így hát maradtunk a hajdan négykultúrájú, ma már több mint 90 százalékban románok által lakott Temesvár híres toleranciaszellemét zsolozsmázó Mona Muscával, Adrian Severin emlékezetes kijelentésével, miszerint sehol a világon nem létezik etnikai elvű területi autonómia – csak Európában van féltucat – és Traian Băsescuval, aki itt is szívesen elmondja, hogy annyi autonómiát akar adni Székelyföldnek, mint Caracalnak vagy Craiovának.
Felelős pénztárcapolitika
Így aztán mégiscsak őszintébb, ha a magyar–magyar kapcsolatok kerülnek a középpontba, még akkor is, ha ennek a viszonyrendszernek is megvan a sajátságos elhallgatási rendszere, amely erősen emlékeztet a polkorrekt öncenzúrára. Nem illendő például a VMSZ által Délvidéken kiharcolt (látszat) autonómia hiányosságairól beszélni, vagy Pásztor Istvánék hatalomorientált politizálásáról, hiszen ők a nagyobbik magyar kormánypárt fontos szövetségesei. Arra sem tapintatos dolog rámutatni, hogy a Felvidéken 1997-ben számoltak le a hiteles autonómiapolitikával, s futtatták zsákutcába a felvidéki magyar közképviseletet, ahonnan azóta sem lelik a kiutat. Akkor írták ugyanis alá a Magyar Koalíció Pártját később életre hívó szervezetek, az Együttélés, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt vezetői, köztük bizony Duray Miklós is, a Meciar-ellenes koalíció létrehozásának érdekében a szlovák ellenzékkel azt a bizonyos közös nyilatkozatot, amelyben megfogadták: az összefogás győzelme esetén nem hozzák szóba az etnikai alapú területi autonómiát.
Tessék kérem megmondani, mi értelme is volt akkor a Meciar-ellenes koalíciónak, és egyáltalán a magyar politikai érdekképviseletnek a távlati magyar érdekek szempontjából? Mert lehet-e hiteles politikát folytatni távlatok nélkül? Felelős politikus-e, aki csak az orráig lát? S ez még a jóindulatú megközelítés, mert Erdélyben nem annyira a rövidlátással, az orrhosszpolitikával van gond, inkább azzal, hogy rövidlátásnak tűnik, amikor egy politikust a derékmagasságban tartott pénztárca tartalma motivál, stratégiaalkotásban pedig az odaképzelt summa befolyásol. Meg persze „a hatalom akarása”, ami szorosan összefügg a gazdasági érvényesüléssel.
Jó tiszt, rossz tiszt
Az RMDSZ-szel való párbeszéd persze elsősorban a Fidesz érdeke, hatalomtechnikailag teljes mértékben érthető. „Önállóskodó”, nemzeti szempontból dicsérhető gazdaságpolitikájával, a magyar szuverenitás bizonyos részének visszaszerzésére való törekvésével, nemzetpolitikai tetteivel (magyar állampolgárság kiterjesztése, Alaptörvény) a magyar kormánynak komoly nemzetközi hatalmi tényezők nemtetszését sikerült kivívni, arról nem szólva, hogy a Kis-Antant államai „alapból” magyarellenesek, még ha hivatalos szólamaik nem mindig azok. Bár többnyire nem rejtik véka alá hozzánk való őszinte viszonyulásukat. Lám, a magyarok által több ízben is pozícióba segített Traian Băsescu is kiesni látszott a szerepéből tavaly Tusnád idején. Persze szó sincs szerepkiesésről, hanem arról, hogy nagyobb politikai hasznot várt a magyarellenes kardcsörtetéstől és zsigeri indulatainak szabadon engedésétől az adott politikai kontextusban, mint a magyarsággal való párbeszédet szorgalmazó elnök imázsának megőrzésétől. Tudatos, bár alighanem téves számítás volt ez részéről, nem hirtelen felindultság.
Úgy hallani, idén nem jönnek Tusványosra az RMDSZ-esek, legalábbis Kelemen Hunor, akinek most a „jó tiszt” szerepe van kiosztva az erdélyi magyar közösséget megtévesztő színdarabban. Láttunk már ilyet a Székelyek Nagy Menetelésének idején is, amikor Markó Béla volt a „rossz tiszt”, aki Gyurcsányékhoz és néhány SZDSZ-es elgurulthoz hasonlóan elítélte és kigúnyolta „a székely zászlók erdejében csetlő-botló” RMDSZ-es minisztereket és államtitkárokat. Miközben Kelemen Hunor volt az, aki kitartott a részvétel helyessége, a székely területi autonóia mellett, aki kiteljesíti az RMDSZ több mint két évtizedes ígéretét arról, hogy végre tető alá hozzák a szervezet autonómiastatutumát.
Hiányzó hiányzók?
Most a kormányzati szerepvállalásról szóló tragikomédiában Kelemen Hunor húzta a rövidebbet. Nagy kérdés, meg lehet-e etetni a választói bázissal következességként, erényként, hogy Kelemen lemond a miniszterelnök-helyettességről, de az általa vezetett szervezet kormányon marad Verestóy Attila iránymutatásának megfelelően. Arról meg jobb nem beszélni, hogy a hírek szerint a Medgyessyékkel és Gyurcsányékkal gazdasági dimenziókat sem nélkülöző, szívélyes kapcsolatot ápoló nagyváradi RMDSZ egyik meghatározó szereplőjét, Biró Rozáliát delegálják Kelemen helyére, akit a román sajtó majd kedvére villázhat a „bipedes” interjúval, a magyar sajtó meg a sírnivalóan mulatságos váradi utcanévfordításokkal. (Néhány példa, nehogy kimaradjunk e villázásból: Str. Viilor – Élők utcája, Str. Lacul Roşu – Piros Tó utca, Str. Războieni – Háborúzók utcája.) Tőkés Lászlónak teljes mértékben igaza van, amikor ezt az „úgy megyek, mintha jönnék” RMDSZ-es húzást a Petőfi-Schiller fantomegyetem esetével állítja párhuzamba.
Nos, Kelemen Hunor a „jó tiszt”, állítólag nem lesz jelen Tusnádfürdőn, pedig minden logikus érv a részvétel mellett szólna. A jó tiszti szerepmegőrzés, a párbeszédképesség imázsa, az autonómia szólamszintű támogatása, nem utolsó sorban a Fidesszel ápolt jó viszony. No de legyen ez az ő problémája.
Mert hiba lenne nem látni a fától az erdőt, és úgy állítani be akár a románok, akár az RMDSZ-esek részvételét a tanácskozásokon, mint olyan kérdéseket, melyek a legkisebb mértékben is befolyásolhatják a 25. tusványosi tábor sikerét. Ez legfeljebb a szervezők gondja, a közönség örvendhet annak, hogy idén is megszámlálhatatlan program, gazdag kulturális kínálat várja a politikán kívül a zenétől az irodalmon át a borkóstolókig.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kotrocsény és Kelemen, avagy az elnök sorsa
Aki emiatt nem tudott nyugodtan aludni, péntek óta teheti: az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa úgy határozott, saját jelöltet indít az őszi államelnök-választáson. Abból, hogy egyazon napon döntöttek erről, valamint a koalícióban maradásról azt bizonyítja, hogy kiemelt jelentőségűként kezelik a kérdést a „szövetségben”. Az RMDSZ 1996 óta minden elnökválasztáson saját jelöltet indított: 1996-ban és 2000-ben Frunda György szenátort, 2004-ben Markó Béla akkori RMDSZ-elnököt, 2009-ben pedig a szövetség ügyvezető elnöki tisztségét betöltő Kelemen Hunort. Idén pedig újra Kelemen Hunor szövetségi elnököt állítják startvonalhoz.
„Ha van jelöltünk, a médiában és a közvitákban jelen tudunk lenni, el tudjuk mondani az emberek elvárásait”– érvelt a jelöltállítás mellett Kelemen. Elfogadom, hogy a jelölt előtt számos lehetőség nyílik a médiában való szereplésre, de azt erősen kétlem, hogy ezek alkalmasak lennének, mondjuk, az erdélyi magyarság legfőbb jogigényeinek ismertetésére.
Elsősorban azért, mert nem erről szól a történet, mert nem a romániai magyarság „elnökének”, hanem Románia államelnökének megválasztásáról döntenek a voksoláson. Tehát országos problémákra reflektálnak a jelöltek, s nem helyi érdekű gondokra. Egyébként az eddigi választási kampányok során az RMDSZ jelöltjei is igyekeztek megfelelni az általánosnak mondható elvárásoknak. „Ha nincsen jelöltünk, nem fogunk számítani, nem fognak bennünket megkérdezni, nem tudunk álláspontokat ütközetni” – fejezte be az indulás melletti érvelését Kelemen. Nos, ezzel viszont egyáltalán nem tudok egyet érteni. Hát akkor miért a parlamenti képviselet, miért a helyi önkormányzatokban való jelenlét, és miért a kormányzati szerepvállalás? – kérdezhetné bárki.
És most néhány szót Kelemen Hunor jelöltségéről. Ha az RMDSZ jelenlegi elnökének hívei közé tartoznék, ahogyan nem tartozom, óva inteném attól, hogy elfogadja a jelölést. Most már mindegy. A múlt pénteki SZÁT-on történtek – nem az általa javasolt kilépés, hanem a Verestóy és köre által előre eldöntött maradás mellett voksolt a testület – egyértelmű olvasata szerint jelentősen meggyengült a szervezeten belüli pozíciója. Mindezek fényében igen kockázatosnak tűnik az államelnök-jelöltként való indulás számára. Mire gondolok? Arra, hogy ha az előrejelzések szerint alakulnak a dolgok, a választási eredmények alapján kimutatható trend szerint idén jóval kevesebb voksot gyűjt majd, mint az előző, 2009-es választáson.
(1996-ban 761, 2000-ben 696, 2004-ben 533, 2009-ben 384 ezren szavaztak az RMDSZ jelöltjére.) Amit ellenfelei, ellenségei minden bizonnyal úgy magyaráznak majd, hogy a céljaikat szolgálja. Például vele vitetik el a balhét, az ő nyakába varrják a kudarcot.
Ebből következően úgy tűnik, Kelemen Hunor politikai pályája leszálló ágba került. Az RMDSZ-en belüli öregek, a Markó-Borbély-Frunda-Verestóy négyesfogat, és az „új hullámot” megjelenítő székelyföldiek között sodródó Kelemen elnöksége hamarabb véget érhet, mint ahogyan azt sokan várnák. Szentgyörgyi László
Központ

Irányadó hatalmak
Ha valaki Orbán Viktor tusványosi beszédét követően autokráciát, putyinizmust, sőt, akár fasizmust emleget, javaslom, a miheztartás végett egyszer olvassa el a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjének, George Maior igazgatónak a napokbeli interjúját. Már eleve furcsának tűnhet, hogy egy hírszerző szolgálat vezetője kiáll a nyilvánosság elé, s aktuálpolitikai kérdésekben megnyilatkozik, fel is merülhet a kérdés, hogy egy nyugat-európai fejlett demokráciában hogyan reagálná le ezt a közvélemény és a kormányzat, de Románia, mint tudjuk, igencsak sajátos országa ennek az uniónak. Van viszont egy határ, amelyet ebben a sajátos, furcsa országban sem szabadna áthágjanak az érintettek. Az Európai Unióban teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy állami hivatal vezetője – mert a SRI végeredményben egy, költségvetésből, azaz mindannyiunk adójából finanszírozott, végrehajtó jellegű állami intézmény, amely a polgárok szolgálatában kellene legyen – szabjon meg politikai irányvonalakat egy ország számára. Egy „titkosszolga” nem mondhatja meg, hogy egy adott ország polgárai hogyan, milyen államigazgatási formában, milyen berendezkedésben képzelhetik el az életüket, ezt egyes egyedül az illető ország polgárai dönthetik el közvetlenül vagy akár közvetett formában, demokratikus módon. Ez volna az elv: a gyakorlatban George Maior kendőzés nélkül kijelenti: azon vannak, hogy „ne lehessen kierőszakolni területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak (Magyarországnak) ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul”.
Érdemes megfigyelni, mi minden érhető tetten ebben a, talán túlkapásnak, kommunikációs bakinak is minősíthető nyilatkozatban. A SRI igazgatója jogot formál arra, hogy elemezze, milyen politikát folytat Magyarország, hogy mit jelent a területi autonómia, s hogy ez javallott-e az itteni polgárok számára. A válasz szerinte nyilván: nem. A Maior kijelentéseire reagáló magyar nyilatkozatok, beleértve az RMDSZ nagy öregjeit, Borbély Lászlót és Verestóy Attilát, nagyon is helyesen mutatnak rá, hogy demokráciában a titkosszolgálat vezetőjének nem lehet dolga a különböző politikai törekvések minősítése, civilizált országokban a titkosszolgálatok nem szólhatnak bele a politikai döntésekbe. El tudom képzelni azonban, hogy Maior fejében meg sem fordult, hogy ő most ezzel politikai döntésekbe szól bele. Ő a román (nemzet)államra való veszélyként fogja fel az autonomista törekvéseket, olyan veszélyként, amelyek ellen a titkosszolgálat közbe kell lépjen s meg kell védje tőlük Romániát.
Azt már csak hab a tortán, hogy Maior immár politológussá válva mindezt azzal indokolja, hogy szerinte nincsen már helye „a 19. századi nacionalizmuson alapuló nemzeti büszkeség” újjáélesztésének – s ezért védi a SRI a román nemzetállamot.
Látni kell azonban azt is, hogy az autonómiára és a magyar nemzetpolitikára utaló rész az Adevărul elektronikus változatának adott videointerjújában csak egy lábjegyzet. A SRI-igazgató sokkal mélyebb értelemben vett stratégiai kérdésekben fogalmazott meg előtte véleményt és mutatott irányt: az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a politikum milyenségéről, az ország energiapolitikájáról, a Németországgal való stratégiai viszonyról, az Oroszországgal való párbeszédről úgy tettek fel neki kérdéseket és ő úgy válaszolt rájuk, mintha ő volna az államelnök vagy legalább a miniszterelnök.
Amíg Orbán Viktor miniszterelnökként Tusnádfürdőn alapjában egy politológiai jellegű előadást tartott a jelenkori társadalmak kihívásairól és értékeiről, addig Bukarestben a titkosszolgálat vezetője szabta meg, hogy merre haladhat az ország, s hogyan élhetnek polgárai. S még Romániát tartja a nemzetközi közösség egy liberális demokráciának
Rédai Attila, Székelyhon.ro

Verestóy maradt az elnök
Különösebb meglepetések nélkül zajlott le péntek délután az Udvarhelyszéki Területi RMDSZ tisztújító küldöttgyűlése a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. A szövetség államelnök-választási kampányindítójának árnyékában dicséretes megjelenési aránnyal gyűltek össze a küldöttek, a folyamat érvényességét szavatolta, hogy a 425 meghívott küldöttből 317 volt jelen.
Köszöntőbeszédében Verestóy Attila szenátor az udvarhelyszékit nevezte az RMDSZ legerősebb szervezetének, megemlítve, hogy példaértékű az alázatos szolgálat, amelyet a jövő érdekében teljesítenek. Az üdvözlőbeszédeket követően megszavazták a gyűlést levezető bizottság tagjait – Bíró Barna Botond, Verestóy Attila, Csíki Tünde, Antal Lóránt és Asztalos Ferenc jelölését a küldöttek ellenvetés nélkül elfogadták.
A megkezdett munka folytatása
A gyűlés első napirendi pontjaként a leköszönő elnök, Verestóy Attila, valamint a pénzügyi ellenőrző, az etikai és fegyelmi, illetve a szabályzatfelügyelő bizottságok tartották meg beszámolóikat, amelyeket ellenvetés és hozzászólás nélkül fogadtak el a küldöttek. A szenátor beszámolójában – a közelgő államelnök-választás fényében – a megkezdett folyamatok befejezésének fontosságát emelte ki, ugyanakkor elmondta, további munkát igényel a közelmúltban közvitára bocsátott Székelyföldi Területi Autonómiastatútum.
A szavazatok
A beszámolók után névsorolvasás következett – akiknek nevét szólították, a színpadon vehették át a szavazócédulát, amelyen egyetlen jelölt, Verestóy Attila volt feltüntetve. A 317 jelenlévő küldött közül 286-an adtak le szavazatot, amelyből 282 érvényes, míg 4 érvénytelen volt. 274 igen és 8 nem szavazattal a szenátor marad az Udvarhelyszéki Területi Szervezet elnöke. Miután Verestóy megköszönte a küldöttgyűlés bizalmát, kijelölte a pénzügyi ellenőrző, az etikai és fegyelmi, valamint a szabályzatfelügyelő bizottságok tagjait.
Három kivételével a tagok a régiek maradtak: Fancsali Kálmán és Nemes Melinda maradt a pénzügyi ellenőrző bizottságnál, de Verestói Károly helyett Sándor Barnát bízták meg. Az etikai és fegyelmi bizottság mindhárom tagja a régi maradt, Gálfalvi Sándor, Géczi Levente és Ilkei Árpád, míg a szabályzatfelügyelő bizottság két tagját cserélték le, Csíki Tündét Sófalvi Lászlóra, Kolumbán Sándort pedig Ványolós Istvánra, Bálint Attila pedig marad még egy mandátumot. Az új bizottságok névsorát többségi kézfelemeléssel fogadták el, végül pedig az újabb mandátumot szerző ügyvezető elnök, Bíró Barna Botond felolvasta az udvarhelyszéki választmány 66 nevet tartalmazó névsorát.
Jánosi András, Székelyhon.ro

Magyar ügynökök óhajtása
Megfogadtam az elnökválasztási kampány hivatalos startjának napján – amúgy nem hivatalosan, sőt nem is csak titkosan, de a kampány már hónapokkal a törvényes határidő előtt megindult Romániában, de ez a kutyát se érdekelte, törvényesség? ne tessék, kérem, itten viccelni! –, szóval megfogadtam akkor, hogy én Kelemen Hunor semmitmondó, kincstári szövegeléseivel nem foglalkozom.
Tudom ugyanis róla, hogy egyetlen saját gondolatot, meglátást, ötletet nem tud vagy nem mer a nyilvánosság előtt prezentálni. Vagy legalább néha egy-egy eredeti, jóízű, jópofa mondást, egy-két őszinte, keresetlen szót megengedni magának. Legalább pár dakota közmondást vagy hazulról hozott bölcs góbéságot. Nem, Kelementől csak arra lehet számítani, hogy mikrofonba mondja mindazt, amit neki is korábban mikrofonba mondtak vagy amit mostanság betanultattak vele.
Hát, istenem, nem mindenki született orátor, még kevésbé rétor, s pláne nem karizmatikus prédikátor. De annyi elvárásom csak lehetett volna egyszerű erdélyi magyar választópolgárként, hogy ha már a leckefelmondástól és handabandázástól Kelemen nem is tartóztathatja meg magát – hiszen elnökjelölt, muszáj neki szónokolnia, ha kérdezik, ha nem –, akkor legalább szagos sületlenségeket ne vágjon a fejemhez. Mint minap is, amikor azzal állt elő, hogy meggyőződése szerint az RMDSZ-be se a magyar, se a román titkosszolgálat ügynökei nem férkőztek be. Ami teljesen valószínűtlen, de hát Hunorka sietett leszögezni azt is: ez a személyes meggyőződése, konkrét információi azonban egyik ország hírszerzésére vonatkozóan sincsenek. No már most: ki a fenét érdekel az, hogy neki mi a személyes benyomása, sőt meggyőződése? És mi-ki-hogyan győzte meg erről őt, ha egyszer semmilyen konkrét információt senkitől, semmiről, sehogyan nem kapott arról, hogy az RMDSZ-ben kik a beépített román és magyar és más ügynökök? És egyáltalán: ha nem tudja, miért nem kérdezte meg az illetékest, a titkosszolgálatokat hosszú évek óta „felügyelő” Verestóy Attilát arról, hogy pl. hány román ügynök van beférkőzve a pártjukba? Mert azt mindenki tudja széles e világon, hogy nincs olyan zug ebben az országban, ahová a román titkosszolgálatok be ne épültek volna, már csak azért sincs, mert a száz lakosra eső titkos ügynökök száma épp Romániában a legnagyobb.
Nem is az a borzasztó, hogy Kelemen belenevet a képünkbe és hülyének néz minket, ezt a politikusoktól már megszoktuk. A durva az, ahogyan maszatol. Figyeljük csak meg! Egyszerre hárítja el a román és magyar ügynököket, puszta meggyőződésből. Egyenlőségjelet téve közéjük. Nem az lett volna a normális válasz, még ha provokálták is a román újságírók, hogy elmagyarázza: nem lenne semmi különös abban, ha a román titkosszolgálatok beépültek volna az RMDSZ-be is? Hiszen mindenhová beépültek, minden pártba, intézménybe, közösségbe, minden szinten és minden vonalon, ez a dolguk. Ha nem tudtak beépülni, akkor nem kell tartani őket. Nem kell folyton tetemes költségvetési kiutalásokkal kistafírozni őket, ha arra sem képesek, hogy beépüljenek mindenhová. Azért szavazza meg maga Kelemen is, a román hadsereg tartalékos ezredese minden évben azokat az iszonyú összegeket a büdzséből a megszámlálhatatlan román titkosszolgálatnak, hogy képesek legyenek mindenhová beszivárogni és felderíteni – például a társadalom alapszövetét pusztító korrupciót.
És nem az lett volna normális, ha beismeri: igen, a mi sorainkban, az erdélyi magyar közösségek és szervezetek soraiban is ott vannak a  román titkosszolgálatok ügynökei, csak hát ők „természetesen” ugyanolyan magyarok (azaz magyar nemzetiségűek, de legalábbis magyar nevűek és magyarul beszélők), mint mi, mint én, Kelemen Hunor, mert máskülönben hogyan tudnának közénk beépülni, a zsoldjukat megszolgálni? Hogyan lehetne egy fekete bőrű, busmanul beszélő hottentottát beépíteni a székelyudvarhelyi RMDSZ-be például? (Bár ma már ezzel is meg lehet próbálkozni a Sorosék által oly nyitottá tett társadalomban…)
Summa summarum: Kelemen akkor tudott volna végre egy frappáns, egy magyar nemzetiségű román elnökjelölthöz méltó választ adni a provokatív kérdésre, ha rávágja: igen, valószínűleg az RMDSZ-be is beszivárogtak a román titkosszolgálatok magyar nemzetiségű ügynökei, sőt, benne voltak a kezdetektől. És utána rögtön vissza is kérdez: milyen magyar titkosszolgálatról tetszik beszélni? Hiszen maga az RMDSZ csupa magyar ügynökből áll, az erdélyi magyar ügy szolgálóiból, ilyen értelemben minden RMDSZ-es magyar ügynök. Remélhetőleg.
De ne álmodozzunk…
[R. Balogh Mihály]
itthon.ma/szerintunk

Kollektív szégyen: nincs feloldozás
Sokan elemezték már a legkülönbözőbb szempontokból a kommunista rendszer embertelenségét. Érdekes lenne egy társadalmi rétegekre lebontott közvélemény-kutatást készíteni azok körében, akiknek tisztánlátását nem homályosítja el a múlt rendszer iránti nosztalgia. Vélelmezhető, hogy a munkásság és az agrárproletariátus elsősorban a nincstelenséget emelné ki, míg a középosztály és az értelmiség a mozgásszabadság korlátozását, a szólásszabadság teljes hiányát. Bizonyára akadna olyan válaszadó is, aki szerint a rendszer legvérforralóbb, legfelháborítóbb sajátossága az volt, hogy kikényszerítette önnön megünneplését, miközben a nomenklatúra, a legfelső pártvezetés, a titkosrendőrség tudta, hogy az ünneplés nem őszinte. „Mi tudjuk, hogy te tudod, hogy mi tudjuk, hogy valójában mi a helyzet.” Jól példázza a mechanizmust az egykorú vicc. Az egyik nyugati országvezető elnök találkozik Nicolae Ceauşescuval Bukarestben, a tömegben egy ember azt mormolja maga elé: „Nézd, kivel fog kezet ez a disznó.” Beviszik, nekiállnak megdolgozni, a szerencsétlen ember felkiált: „Miért vernek, én csak annyit mondtam, hogy kivel fog kezet ez a disznó, mármint a kapitalista-imperialista világ disznója a mi országunk hős vezetőjével.” Mire a szekusok: „Hagyjad csak, tudjuk mi, hogy ki a disznó.” És tovább verik.
Diktátum és békeszerződés
Mi más juthatna eszünkbe annak a törvényi szabályozásnak az elfogadásáról, amely minden helységben kötelezővé teszi, hogy utcát nevezzenek el 1918. december elsejéről, és elrendeli az esemény évfordulójának kötelező ünneplését? A cél nyilvánvaló: a magyarság megalázása.
A román politikai elit közvetlenül a rendszerváltás után úgy döntött: nem december 22-e, a Ceauşescu-rezsim bukásának napja lesz a román nemzeti ünnep, hanem december elseje – a második világháborús román pálfordulás dátuma, augusztus 23. helyett, amit a kommunista rezsim magának igyekezett kisajátítani. A magyarság vezetői abba kapaszkodva, hogy 1918-ban a román fél ígéretet tett Erdély történelmi nemzetei önkormányzásának biztosítására, nem tiltakozott, elfogadta a helyzetet, annak dacára, hogy eme ígéretek teljesítésére a román fél soha semmiféle hajlandóságot nem mutatott. Sőt, nemcsak, hogy nem biztosította a magyarság autonómiájának lehetőségét, de megfosztotta iskoláinak, egyetemeinek, birtokainak nagy részétől, nem is szólva a fizikai és pszichikai terrorról, amelyet már a békeszerződés előtt bevezetett.
Az elfogadásban minden bizonnyal jelentős szerepet játszott, hogy az RMDSZ akkori elnöke, Domokos Géza a románság meggyőzését tartotta a legfontosabbnak, miszerint az erdélyi magyarság és annak képviselője, az RMDSZ nem irredenta, nem kíván revíziót, nem akar újra magyar világot Erdélyben. Ennek érdekében nem riadt vissza a masszív történelemhamisítástól sem. Az 1990. augusztus 30-án kiadott nyilatkozatában, illetve ugyanezen tárgykörben elmondott parlamenti beszédében a mindkét fél által igényelt, majd elfogadott és végrehajtott nemzetközi döntőbíráskodás egyetemen tanítható iskolapéldáját, a bécsi döntést igazságtalannak, erőszakosnak, önkényesnek, s a román propagandának és a román elvárásoknak megfelelően „diktátumnak” nevezte. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a trianoni békediktátum számára „békeszerződés” volt, amely „szentesítette” a román népnek a közös, egységes állam megteremtésére irányuló törekvéseit. Aligha volt elképzelhető ebben a helyzetben, hogy az RMDSZ elhatárolódjon december elseje román nemzeti ünneppé nyilvánításától, és bejelentse, hogy a szervezet bojkottálni fogja azt.
A magyarság önmérsékletét, önkorlátozását a román fél nem tisztelte, sőt, miután az első hivatalos ünnepen, Gyulafehérváron maga a miniszterelnök, Petre Roman vezényelte a gyűlölettől habzó, vezetőink felakasztását követelő kórust, újabb és újabb rituális megalázást eszelt ki. Ennek két csúcsa a csíkszeredai központi ünnepség, valamint a budapesti Kempinsky-szállóbeli miniszterelnöki koccintás volt az RMDSZ frakcióvezetőinek, Verestóy Attilának és Kelemen Atillának jelenlétében. A sort a 2010-es „ünnep” folytatta volna, amikor nyilvánvaló módon a fél évvel korábban hivatalba lépett Orbán-kormányt provokálva, annak tűrőképességét tesztelve a román diplomácia a budapesti magyar Nemzeti Színházat szemelte ki az ünnepség helyszínéül, a nemzeti erők azonban szerencsére megakadályozták a magyarság újabb szimbolikus lelki megtiprását.
Kölcsönös ünneptisztelet
Az egészben nem az a legtragikusabb, hogy a románság újabb offenzívát hirdetett a magyar otthonosságérzet, a magyar önkép és világlátás ellen. Sokkal inkább az, hogy nem akadt egyetlen RMDSZ-es képviselő sem, aki ellene szavazott volna. Ez magyar szempontból nemzetárulás. Sőt, ketten – Seres Dénes és Erdei Dolóczki István képviselők – igennel voksoltak, érdemes felírni őket a magyarság történelmi szégyentáblájára. Erdei arra hivatkozik, hogy nem tudta, miről szavaznak, Seres rosszabb eset. Neki, mint mondta, nincs kifogása a törvény ellen, tiszteletben tartja más nemzetek ünnepeit, és azért nyomott igen gombot, mert azt hitte, hogy az általa „kicsit durvának” tartott utcaátkeresztelési előírás nincs már a jogszabályban. Elképzelhető ennél szánalmasabb önmentegetés?
Miről van hát itt szó? Tiszteletben tartjuk egymás ünnepét, vagy a románság örömét leli abban, hogy az ünnep kapcsán megalázhatja a mi nemzeti büszkeségünket? Akkor beszélhetnénk kölcsönös ünneptiszteletről, ha augusztus 30-át, amikor Észak-Erdély visszatéréséről döntöttek Bécsben, kineveznénk az erdélyi magyar nemzeti közösség ünnepének, a románok pedig velünk ünnepelnék e napot. Mivel ez aligha lehetséges, meg kellene hagyni mindkét közösséget a maga örömével és fájdalmával. Domokos Géza szégyenletes állásfoglalását menti valamelyest, hogy az elnök a fél évvel korábbi marosvásárhelyi véres események megismétlődésétől rettegett. De a mai nemzetárulóknak miféle mentségük lehet?
Kármérce
A tájba simuló, helyzetelfogadó, kollaboráns oldalon minden bizonnyal azzal nyugtatják majd magukat, hogy az eszmefuttatás a kampány része, és pártszempontok által diktált. Nos, messze nem így van. A kampányban az ellenfelet alapjáraton, megalapozottan bírálni kétségkívül jóleső érzés, hasonló elégtételt érezhet a bokszoló, amikor bevisz az ellenfelének egy jobb-egyenest. E sorokat leírni viszont egyáltalán nem öröm, hanem mérhetetlen szomorúság. Bármennyire is eltávolodott az RMDSZ csúcsvezetése a magyar érdekek képviselőetétől és a választóitól, akárhányszor kihagyott történelmi helyzeteket számításból vagy politikai gyávaságból, bármennyire is román zsákmánypárttá tette a magyar nemzeti önkormányzatnak megálmodott szövetséget, a legutóbbi választásokon 380656 sorstársunk szavazatát szerezte meg, nevében hordja a magyar megnevezést és világszerte nagyon sokan, magyarok és nem magyarok vele azonosítják az erdélyi magyarságot. Egy ilyen gesztus az erdélyi magyar emberek arculcsapása, amely akkor is szégyenérzetet indukál bennük, ha semmi közük az RMDSZ-hez. Sőt, akkor is, haaz a törekvésük, hogy az RMDSZ komprádorpolitikáját hiteles, magyar érdekű politikával váltsák fel. Horn Gyula kijelentése arról, hogy ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, a magyar–román alapszerződésnek a magyar szempontok félresöprésével való megkötése, Gyurcsány Ferencnek és kormányának uszítása a határon túli magyarok ellen a 2004-es népszavazás alkalmával akkor is közös nemzeti szégyen, ha a nemzet jobbik része ebben nem bűnös. Hogy magyar részről egyetlen ellenszavazat sem tiltakozott a törvényi szinten rögzített szisztematikus megalázásunk ellen, maga a kollektív szégyen, ami alól nincs feloldozás. A kár jóval nagyobb, mint az a potenciális haszon, hogy az RMDSZ-es álképviselőet valós természete ismét lelepleződött
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Verestóy: nem vagyok érintett az erdő-visszaszolgáltatási ügyben
Cáfolta csütörtökön Verestóy Attila szenátor, hogy érintett lenne az erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos korrupciós ügyben.
Szerdán a stiripesurse.ro írt arról, hogy az erdő-visszaszolgáltatási ügy mellett az ügyészség a Hargita megyei erdőlopási ügyekben is nyomoz. Így került be a képbe Mircea Duşa védelmi miniszter, aki a portál szerint korábban, még belügyminiszteri mandátuma alatt, Verestóy Attila kérésére megpróbálta leállítani az erdőlopások kivizsgálását.
"Húsz éve próbálnak belekavarni egy olyan dologba, amihez semmi közöm: nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással" - jelentette ki a Transindexnek a szenátor. Elmondta, a Nagy-Románia Párt régi híresztelése, hogy érdekelt lenne az erdőkitermelésben, ami időről időre előkerül a sajtóban.
„Egyébként várható volt, hogy ebben az eléggé durva és kimondottan mocskos kampányban megpróbálnak az RMDSZ-ben valamilyen hatással bíró emberekbe belekötni. Korodi Attila környezetvédelmi minisztert is megemlítették, pedig nem is tartozik hatáskörébe az erdőügy területe" - mondta a politikus. 
maszol/transindex.ro/stiripesure.ro

Csak mítosz lenne?
Nem ő „Isten druzsbája”
Kedd este jelent meg egy hír az enational.ro portálon belső értesülésekre hivatkozva, miszerint az erdő-visszaszolgáltatások és -kivágások ügyében egy második felvonás következik, ezúttal Hargita megyére kihegyezve, az antikorrupciós ügyészek fő gyanúsítottjai pedig Mircea Duşa jelenlegi hadügyminiszter és Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor.
Mint minden hírről, amely „belső forrásokra” hivatkozik, erről sem lehet tudni, mennyire kell komolyan venni. Mindenesetre Verestóy Attila azonnal cáfolta az értesülést, mely szerint köze lenne a 90 ezer hektár erdő törvénytelen visszaszolgáltatásának ügyéhez.
„Húsz éve próbálnak belekavarni egy olyan dologba, amihez semmi közöm: nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással” – jelentette ki a Transindex megkeresésére a szenátor. Elmondta, a Nagyrománia Párt (no meg a Kamikaze szatirikus lap, amely vele kapcsolatban az „Isten druzsbája” nevet használja – szerk.), régi híresztelése, hogy érdekelt lenne az erdőkitermelésben, ami időről időre előkerül a sajtóban.
„Csodálkoznak is a kedves kollégák, hogy az ügyészségi tényanyagban sehol sem merül fel a nevem”, mondta Verestóy. „Soha életemben nem foglalkoztam sem erdőkitermeléssel, sem erdővisszaadással, ez ilyen világos. Egyébként várható volt, hogy ebben az eléggé durva és kimondottan mocskos kampányban megpróbálnak az RMDSZ-ben valamilyen hatással bíró emberekbe belekötni. Korodi Attila környezetvédelmi minisztert is megemlítették, pedig nem is tartozik hatáskörébe az erdőügy területe.” 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szemfényvesztés
Tessenek lenyugodni, a rendszerváltás nem ért véget Romániában. Viorel Hrebenciuc egyelőre nem megy börtönbe, mint ahogy a titkos alkuk, sarokba szorítások, a szekus módszerek korszaka sem múlt el.
A legnagyobb kormánypártban olyan meccs zajlik éppen, amilyet a választásokat követően szokás megtartani. Természetesen a helyezkedések máshol sem az eredmények közzététele után kezdődnek, hanem sokkal korábban, de normális esetben ezek rendszerint csendben, finoman történnek mindaddig, amíg nem közlik az első exit pollt.
A PSD-ben idő előtt durrant el az első lövés, mert a korrupcióellenes ügyészség beletrafált a nagyközönség számára egyelőre még átláthatatlan egyik erdőügybe. Mint ismeretes, befolyással, nyomásgyakorlással, lekenyerezéssel, zsarolással kaptak több tízezer hektárnyi erdőt politikusok és kőgazdag emberek. Igazából akkor kapta fel mindenki a fejét erre az ügyre, amikor az ügyészek a PSD háttérembere, egészen pontosan bábjátékosa, Viorel Hrebenciuc mentelmi jogának megvonását kérték a parlamenttől. Ezzel elszabadult a pokol, politikai értelemben. Nem, nem a szégyenérzet, a várható súlyos következmények indítottak be valamilyen tisztulási folyamatot, hanem az újabb ügyeskedések vezettek el egy kisebb méretű leszámoláshoz. A szociáldemokratáknál az vágta ki a biztosítékot, hogy egy lehallgatott felvétel szerint Hrebenciuc pártelnököt csinált volna a félhülyének tartott Dan Șovából, ha az segít áttolni a parlamenten egy olyan módosítást, amely nyomán nem számítanának bűncselekménynek Hrebenciuc műveletei az erdőügyekben. (Hrebenciucról egyébként meg kell említeni, hogy semmi sem történik nélküle a román belpolitikában, a rossz nyelvek szerint jó viszonyt ápol Verestóy Attila RMDSZ-szenátorral, akivel több alkut is kötött a szövetség kormányzati szerepvállalásáról.)
Kitört hát a botrány, az ügyészek közben a nagyérdemű közönséget különböző lehallgatási jegyzőkönyvekkel szórakoztatják. A PSD-ben ettől levadult mindenki. Ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy a jelenlegi pártelnök, Victor Ponta megnyeri a választást, államfő válik belőle, ergo új pártelnököt kell választani. Erre sokan pályáztak, és addig nem is volt különösebb cirkusz, míg a Hrebenciuc-Șova-beszélgetést nyilvánosságra nem hozták, mert kiderült, Hrebenciuc a pártelnöki tisztséget már áruba bocsátotta. A párt elnöksége azonnal felfüggesztett mindenkit, akit csak lehetett, illetve akire egyébként is haragudott, két nappal később pedig a Ponta utódának tartott Liviu Dragnea hivatalosan is közölte, megpályázza a pártelnöki tisztséget. Dragneát egyéként Hrebenciuc nem kedveli, Ponta viszont igen, sőt, muszáj is neki. Mert ha nem, akkor lehet, hogy nem lesz elnök belőle. Dragnea ugyanis a motor a pártban, ha ő nem hajtja meg a népet, akkor a második fordulóban bármi történhet. Ha viszont odateszi a csontot, akkor olyan mozgósítást levezényel, hogy öröm lesz nézni. Pontának cseppet sem hiányzik, hogy Dragnea mostanság megsértődjön.
Közben Hrebenciuc nagystílűen lemondott a képviselői mandátumáról, ezzel elszállt a mentelmi joga, indulhat ellene az eljárás, lehet indítványozni a bíróságnál a letartóztatását. A pártja megköszönte neki, hogy ezzel a gesztussal megkímélte a szervezetet a botránytól, a sajtóban sokan nemes tettként értékelték a lemondást, hurrá véget ért a rendszerváltás! Na persze.
Hrebenciuc annál nagyobb játékos, hogy a lemondásába ne legyen egy csel beágyazva. A szakértők szerint ugyanis a mandátum és a vele járó jogok lemondás esetén akkor szűnnek meg, amikor a parlament illetékes háza tudomásul veszi, a Hivatalos Közlöny pedig lehozza, hogy megürült egy hely. Erre viszont lehet, hogy egyhamar nem kerül sor. A törvényhozás ugyanis éppen szabadságon van, az elnökválasztás végéig nem is mennek vissza dolgozni a honatyák. Hétfőre össze van hívva ugyan a plénum egy másik ügyben, de ilyenkor általában nem jön össze a kvórum. Amíg a Hivatalos Közlönyben nem jelenik meg a mandátum megszűnésére vonatkozó valami, Hrebenciuc szabadon mozoghat és kavarhat. Liviu Dragnea viszont már résen van.
A rendszerváltás valójában nem ért véget, csak éppen változik.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Nagyon titkos lehallgatási jegyzőkönyv (A Brassó-Pojánai második Neptun találkozó)
„ti megkaptátok a Lukoil-üzletet,
nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?”  Allen H. Kassof, a PER volt igazgatója: Kedves Hrebenciuc elvtárs, kedves Verestóy és Frunda elvtársak, azért gyűltünk ma húsz év múlva ismét össze…
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere: Ö... ö... ö... Én Antal Árpi vagyok. Ő meg Tamás Sanyi. AHK: Oh, sorry, ti, bennszülöttek olyan egyformák vagytok. Szóval, azért gyűltünk ma össze ezen a varázslatos szépségű hegyen…
Viorel Hrebenciuc szoci machinátor: Tényleg szép. Nézd, Sonyi, ott még fenyves is van. Vajon nem kéne a druzsbás Ottiának? Megbótolhatjuk…
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke: Megkérdezhetem, Vicám. VH: Költői kérdés volt, Sonyi, Otilával már rég leosztottuk. AHK: Uraim, egy kis figyelmet kérek, a demokráciától, emberi jogokról és fontos geopolitikai kérdésekről van szó, a bizniszt halasszuk későbbre. (Lehalkítja a hangját.) Te, nektek nem gyanús, hogy a pincér a vodkához savanyú uborkát hoz???
Hang a szekrényből: Az nekünk lesz, uram.
AHK: Oh, sorry vagyok ismét. Iván, ez te vagy? Megismerlek a hangodról! (Szekrényajtó kinyílik, kilép egy orosz férfi): Allen, Allen, hát már megint találkozunk, keblemre, öregfiú. AHK: Ó, barátom, hát honnan tudtad, hogy itt leszünk? Annyira gondosan terveztünk, a legjobb ügyvédeket fogadtuk fel, meg minden. (Az orosz Hrebenciucra néz, aki vigyorogva V-betűt formáz az ujjaival) Na, ha már itt vagy, Ivan, akkor a szemedbe mondom: ti megkaptátok a Lukoil-üzletet, nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?
Ivan: Legyen.
Antal Árpád: Uraim, az autonómia…
AHK: Nyugi, Árpikám, mindjárt beszélünk arról is. Ok, Ivan, de itt van még ez a Verespatak-ügy is, kibaszott sok pénzünk áll már eddig is benne.
Ivan: Tesó, ha te tudnád, hogy mi mennyi pénzt toltunk a SZDP-be, az Oroszország Hangjánál külön romániai főosztály is van. Szóval: vigyétek Verespatakot, de akkor Ponta elnök lesz, és nem akadályozzátok meg benne, hogy amnesztiát adjon a kollégáinak. Nem azért építettünk fel egy komplett politikai elitet, hogy ti lecsukjátok. Nagy huncutok vagytok ezzel a DNA-val… Hrebenciuc: Na, akkor ezzel meg is volnánk. Árpi, akartál mondani valamit? Na, mindegy, a következő találkozón, húsz év múlva megbeszéljük. (Forrás: Főtér.ro)
Demeter Szilárd
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyílt levél Kelemen Hunor szövetségi elnök úrnak
Tisztelt elnök úr,
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a választásokon elért eredményéhez. Nem kis teljesítmény, hogy csak negyvenezer körüli szavazatot vesztett. Az önre leadott szavazatok a szavazókorú magyar népesség több mint egyharmadát teszik ki, az eredmény tehát feljogosítja, hogy a nevükben cselekedjen. Nem kételkedem, hogy élni is fog a lehetőséggel, ahogy ezt oly sokszor meg is tette az elmúlt években. Igyekezett megmaradni egy gyengülő közösség erős hangjának több-kevesebb sikerrel. Nem hibáztatom, nem lehet könnyű Verestóy, Borbély, Takács és Frunda mellett. De nem az önt körülvevő kétes személyek miatt írtam ezt a levelet. Sokkal fontosabb és tisztább ügyről van most szó.
Szövetségi elnökként hatalmas felelősség hárul önre, nehéz döntés előtt áll. Az RMDSZ másod, harmad és kitudja hányad vonalas emberei már a csütörtöki döntés fogadtatását könnyítik, egyöntetűen, bár kissé határozatlanul Ponta mellett foglalva állást. Tudom, a Pontával való szembemenetel a kormányból való kilépést jelentené, de legalább egyszer önök is lehetnének következetesek. Már nem tudják visszaállítani a 25 év alatt a románok szemében is felgyülemlett bizalmatlanságot, de talán megállítanák e szerencsétlen folyamatot. Ha Ponta mellett döntenek, végleg elszakadnak a közösségünktől és ezzel viszályba a nem szavazók táborába lökik, az így is igen alacsony szavazótömeget.
Nagyon kérem, ne támogassák Pontát a második fordulóban. Ne támogassák, azt a Pontát, akinek annyi kétes ügy fűződik a nevéhez. Ne támogassák azt a Pontát, aki miatt a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetemen veszélybe került a magyar oktatás, aki ellenzi Székelyföld autonómiáját, aki üldözi a székely zászlót, aki doktori dolgozatát nem volt képes becsületesen megírni, aki több minisztert cserélt mint bármelyik eddigi miniszterelnök Romániában, aki szabotálta az erdélyi autópálya építésének folytatását, akinek a kormányzása alatt nem tudták megszervezni az árvízvédelmet, akinek a kormányzása alatt az IMF még nagyobb beleszólást kapott Románia belügyeibe, akinek a kormányzása alatt veszélybe sodorták a jogállamot, aki meg akarja szüntetni a DNA-t, aki csak akkor megy Székelyföldre,  ha szavazatokra van szüksége, akit többször kaptak hazugságon, mint bármelyik elődjét, aki a régiósítást a magyarok ellenében akarta végrehajtani, aki tagja volt a külügyi-hírszerzésnek, aki támogatta a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést. Ne támogassák, azt a  Pontát, aki miniszterelnöknek sem felelt meg, nemhogy elnöknek. Ponta középszerűségének zsenivé való dimenzionálása olyan veszély Románia számára, amely a végzetét is okozhatja. Az ország már így is a szakadék szélén áll, nem hiányzik, hogy Ponta teljhatalommal a kezében múlttá tegye ez az országot, velünk egyetemben.
Itt lenne az ideje, hogy az RMDSZ vezetése, egyszer az életben a választóinak kedvezzen. Egy Ponta elleni állásfoglalással nagyobb lépést tehetne a magyar közösség egységesítése felé, mint valaha. Egy Ponta melletti állásfoglalással végleg kettészakíthatja az erdélyi magyarságot, még hosszú évekre nyújtva közösségünk vergődését.
Tisztelt elnök úr, Csütörtökig még választhat: a magyar közösség támogatása, vagy a néhány államtitkári szék a fontosabb? Ponta balkáni félfeudális rendszerében akar minden magyart képviselőni, vagy Johannis európai utas, erdélyi szellemiségű rendszerében? Velünk, vagy ellenünk?
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő
u.i.
PALÁGYI LAJOS
Egy népvezérről
Még azt hiszed, téged követnek, Kolompos, akit hajt a nyája. Nem feje vagy te a tömegnek, Csak a fejetlen tömeg szája.
http://erdelyiautonomia.wordpress.com

CAPITAL 300
Íme a 12 leggazdagabb romániai magyar
Idén is az RCS&RDS tulajdonosa a leggazdagabb romániai magyar. A 300 leggazdagabb romániai közé csupán 12 magyar fért be.
1. Teszári Zoltán (5.) 
Vagyon: 530-560 millió euró Kor: 44 éves Szektor: telekommunikáció, energia, egészségügy, média Lakhely: Bihar, Budapest
A leggazdagabb romániai magyar milliomos Teszári Zoltán, vagyona az összesített Capital 300 lista ötödik helyének kivívására volt elég. Az üzletember és az általa irányított RCS&RDS üzletpolitikája leginkább az agresszív terjeszkedésről szólt az elmúlt időszakban, a vállalat 2013-ban indította Digi Online platformját és indított erős reklámkampányt a vállalat mobilszolgáltatásainak terjesztéséhez. Az RCS&RDS az elmúlt évben 475 millió eurós árbevételt jegyzett, a vállalat több mint 1 milliárd eurónyi eszközállománnyal rendelkezik, viszont hatalmas, mintegy 900 millió eurós tartozást halmozott fel.
Teszárit a Capital az “arc nélküli milliomosnak” nevezi, hiszen 2002 óta nem vett részt semmilyen közösségi rendezvényen, azóta pedig csak egy bulvárlap tudott képeket közölni róla. Az üzletember korábban judózott, képviselte Romániát az 1990-es Európa Bajnokságon. Miután abbahagyta a versenysportot, Ludescher Csabával vállalkozni kezdett. Társával kezdetben fagylaltot árusítottak, majd megalapították a fagylaltpor és ostyák elállításával foglalkozó Rubin&King-et. A fagylaltbiznisz után Ovidiu Crișannal karöltve megalapította a Kappa nevű céget, majd nem sokkal később létrehozta saját telekommunikációs cégét, az RCS-t.
Az elmúlt időszakban a sajtó egyre többször szellőztette meg, hogy Teszári esetleg eladná az RCS&RDS-ben levő tulajdonrészét. Tavasszal a szaksajtó arról cikkezett, hogy a Vodafone élénken érdeklődik a vállalat átvétele iránt, de ezeket az információkat egyik fél sem erősítette meg. A Capital szerint egy ilyen tranzakció értéke akár 2 milliárd euró is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a régió többi országában milyen összegekért cseréltek gazdát hasonló méretű vállalatok.
2. A Mudura család (95.)
Vagyon: 58-60 millió euró Szektor: ingatlanszektor, kereskedelem Lakhely: Bihar
Mudura Sándor a nagyváradi Lotus Center tulajdonosa idén tavasszal hunyt el. A vállalkozó onnan vált ismertté, hogy kilencvenes évek elején meghódította a magyarországi édességpiacot, ahol elsőként kezdte forgalmazni a Ferrero termékeit, amelyek közül leginkább a Kinder tojásoknak és a Tic-Tac cukorkáknak volt keletje.
1995-ben a tulajdonában levő vállalat tevékenységét kiterjesztette a romániai piacra, később ingatlanpiaci beruházásokkal hívta fel magára a figyelmet: a Lotus Centert 2002-ben nyitotta meg, amely akkoriban Erdélyben a legnagyobb bevásárlóközpontnak számított.   Az elmúlt években az üzletember vállalatainak irányítását majdnem teljes mértékben fia, ifj. Mudura Sándor vette át. A család vállalatainak struktúrájában idén nem történt nagyobb változás, az elmúlt időszakban a mezgazdaságba és a turizmusba ruháztak be számottevően.
3. Verestóy Attila (107.)
Vagyon: 52-55 millió euró Kor: 60 éves Szektor: tőkepiac, ingatlan Lakhely: Hargita megye
Vagyonnyilatkozata szerint az RMDSZ szenátorának több mint 3 millió eurója van elhelyezve hazai is külföldi bankszámlákon, emellett 5,9 millió eurós kitettséggel rendelkezik különböző befektetési alapokban. Verestóy vagyona jelents részét a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett értékpapírokban tartja, a Capital szerint ezeknek a részvényeknek az összértéke jelenleg 27,8 millió euróra tehet, amelyek 8,5 millió euróval érnek kevesebbet, mint megvásárlásuk pillanatában.
A szenátor és felesége tulajdonában 3 lakás (kettő a fővárosban és egy Székelyudvarhelyen), 2 ház (Székelykeresztúron és Ilfov megyében) és több földterület is van. Vagyonnyilatkozata alapján egy BMW X3 és egy Audi S8 típusú autó tulajdonosa.
4. Pászkány Árpád (150.)
Vagyon: 38-40 millió euró Szektor: építkezések, ingatlan Lakhely: Kolozsvár
Pászkány Árpád ebben az évben több vállalatától is megvált. Januárban túladott a CFR Cluj futballklubon, amelynek részvényeit több vállalat együttesen vásárolta meg azzal az ígérettel, hogy biztosítani fogják az elmúlt tíz év egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb romániai csapatának finanszírozását. Az üzletember idén kilépett a médiaiparból is miután az Intel Sky megvásárolta tőle a Transilvania Live és Transilvania Look csatornákat. 
Pászkány tulajdonában ingatlanvállalatok mellett tanácsadó cég és IT vállalat is található. Az üzletember első millióját samponok és dezodorok értékesítéséből kereste, az elmúlt időszak egyik legfontosabb ingatlanberuházójává vált Kolozsváron.
5. Szigeti Zoltán és társai (165.)
Vagyon: 35-38 millió euró Szektor: reklámipar Lakhely: Bukarest
Szigeti Zoltán és Mihaela Nicola 2005-ben alapították a The Group névre keresztelt vállalatot, amely mára Románia egyik legsikeresebb reklámcégévé nőtte ki magát. Az alapítókhoz később Bogdan Nicola, Mihaela testvére is csatlakozott. Jelenleg a vállalat tíz ügynökséget működtet, és olyan ügyfelekkel rendelkezik, mint a Dacia, a Renault, a Nissan, a McDonald’s vagy a Bosch. Az elmúlt évben a The Group tulajdonrészt szerzett a világ legnagyobb reklámipari holdingjának helyi leányvállalatában, az Omnicorm Media Group-ban.
6. Pálfi Miklós (190.)
Vagyon: 29-30 millió euró Kor: 56 éves Szektor: ásványvíz-, sörgyártás Lakhely: Bukarest
Pálfi Miklós a Romaqua 30,5%-át birtokolja. A vállalat az elmúlt évben még a Coca-Colát és a Heinekent is megelőzte az alkalmazottak számát illetően, tavaly 133 millió eurós árbevételt és 300 ezer eurós profitot tudott felmutatni, annak ellenére is, hogy 2012-ben még jelents veszteségekkel volt kénytelen számolni. A vállalat portfóliójában olyan márkák találhatóak, mint a Borsec, a Giusto, a Quick Cola, a Metropolitan Caffe és az Albacher. A Romaqua palackozási kapacitása évente egy milliárd literre tehet. 
7. Péter Pál (203.)
Vagyon: 25-27 millió euró Kor: 52 éves Szektor: energia, ipar Lakhely: Kolozsvár
Az üzletember 24 éve Ștefan Gadolával és Ioan Soceával közösen alapította Kolozsváron az EnergoBit nevű vállalatot, amelynek 53%-os tulajdonrészét két éve a lengyel Innova Capital vásárolta meg. Péter partnereivel több zöldenergia elállításával foglalkozó vállalatnál is részvényes, de az áramkereskedelemben is megvetették a lábukat az Enex nevű cég által. 8. Szász testvérek (220.)
Vagyon: 20-23 millió euró  Szektor: kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely 
Szász Orlando és Roland úgy kerülhettek fel a leggazdagabb romániai magyarokat összesít listánkra, hogy édesapjuk magyar, édesanyjuk pedig román anyanyelvű, de k tökéletesen beszélnek magyarul. Marosvásárhelyen működtetik a Renaniát, amely piacvezető a munkavédelmi berendezések, védruha forgalmazásában, tavalyi forgalma megközelíti a 20 millió eurót, bár enyhe csökkenést mutat az előző évekhez képest. A Renania tavaly 2,4 millió eurós nyereséget ért el. Szász Roland tulajdonosa még a Vertical Engineering cégnek is, amely tavaly 1,9 millió eurós forgalmat ért el.
9. Fodor Zsolt és Szilvia (226.)
Vagyon: 22-25 millió euró Szektor:  telekommunkáció, kereskedelem Lakhely:  Marosvásárhely 
A házaspár az EuroGsm tulajdonosa. 17 éves működésük alatt a hálózat folyamatosan bővült, bekebelezve versenytársait: a Kopiernicust, a Fronterat és a Rurint. A lánc jelenleg 113 üzletből áll, 81 városban vannak jelen, árbevételük tavaly elérte a 18,8 millió eurót, nyereségük az egymillió eurót. Pár hónapja az EuroGsm aláírt egy partnerségi megállapodást a Seamless Romániával, ami egy okostelefonos fizetést lehetővé tevő applikációról szól. A Fodor házaspár a Mobile Distributiont is működteti, amelyik a legnagyobb PrePay-kártya forgalmazó Romániában.
10. Urási Béla (279.)
Vagyon: 15-16 millió euró Szektor:  tkepiac, ingatlanügyek, bankszektor Lakhely:  Kolozsvár 
Urási Béla olyan sikeres erdélyi üzletekben vett részt, mint az Astral Telecom és a Transilvania Bank. Az előbbit 2005-ben megvásárolta az UPC, Urási 16 millió dollárt kaszált a tulajdonrészéért. A Transilvania Bankban 3,95%-részesedéssel rendelkezett, amitől szintén megvált, majd a pénzt ingatlanokba fektette. Urási jelenleg nehéz időszakot él meg: válásával van teli a sajtó, és miután felesége a vagyon felét követeli, elképzelhet, hogy idén utoljára találkoztunk vele a TOP 300-ban. 
11. Szarvadi Lóránd (289.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor:  kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus   Lakhely:  Bukarest 
Szarvadi Lóránd évről évre lejjebb csúszik a vagyonranglistán, 2012-ben még 203. volt. Szarvadi és Hegedüs Ferenc a '90-es évek elején nyitották meg az első elektronikai és informatikai szaküzletüket. A Domo áruházlánc alapítóiként ismertek. A Hegedűs és a Szarvadi család 2007-ben kiszállt a Domóból, eladták tulajdonrészüket, és Szarvadi már semmilyen funkcióval nem rendelkezik a vállalatban. Ő és felesége jelenleg a Toyplex vállalat tulajdonosai, amely 17 üzlettel rendelkezik, de idén áprilisban fizetésképtelenségi eljárás indult ellene. 2013-ban a cégnek 1,2 millió eurós forgalma és 750 ezer eurós vesztesége volt.
12. Hegedüs Ferenc (290.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor:  kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus, építőipar Lakhely:  Kézdivásárhely  
A Domo-társalapító 2007-ben adott túl tulajdonrészén 75 millió euróért. Ezután komoly ingatlanberuházások következtek, említésre méltó ezek közül az Interdomo, az Imperial Hotel Management és a Logistika. Az Interdomo tavaly mindössze 200 ezer eurós forgalmat jelentett. A kézdivásárhelyi Atrium hotel is Hegedüs nevéhez fűződik, társaival közösen megvásárolták és felújították a bálványosi Best Western Grand Hotelt.
Transindex.ro 

Kelemen Hunor nyilatkozata, magyarra fordítva (Államfőválasztás)
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kisebbségi kérdésekben nem sokat remél a vasárnap román államfővé választott Klaus Johannistól – nyilatkozta az MTI-nek hétfőn Kelemen Hunor, a szövetség elnöke = nem bótoltunk vele, nem tuggyuk.
„Az RMDSZ-elnök úgy vélte, Klaus Johannis megválasztásával hosszú időre szünet következik a kisebbségi, közösségi jogok romániai érvényre juttatásában. Johannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia egy modell ország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók egy, a német kisebbség soraiból származó elnöknek szavaztak bizalmat. Ez persze nem igaz, de emiatt a magyarság törekvései hiteltelenné válnak” – jelentette ki Kelemen Hunor. „Az eddigi tapasztalataink alapján sem várjuk Johannistól, hogy felvállalja a kollektív jogoknak, az autonómiának az intézményesítését” – tette hozzá.
= amit huszonöt év alatt, szűk húsz évnyi hatalomban való részvétellel nem oldottunk meg, azt Jo­hannis sem fogja. Ráadásul elveszi előlünk a cukrot, eddig minket tartottak azért, hogy demonstrálják, mennyire példaértékűen megoldották a kisebbségi helyzetet Romániában.
Megjegyezte azonban, hogy ha Klaus Johannis kiegyensúlyozott elnök lesz, és nem akarja uralni a parlamentet és a kormányt, ha keresni fogja a konszenzusos megoldásokat, akkor sikeres elnöki mandátum elé nézhet.
= bótolni fogunk vele is, mer’ ez Románia. Rá fog kényszerülni, nyugi.
 Kelemen Hunor úgy értékelte, fontos üzenet a megválasztott elnök számára, hogy a magyarok 75–80 százaléka rá szavazott. „A választók bizonyítottak. A következő időszakban a labda az ő térfelén van, most neki kell bizonyítania” – tette hozzá.
= akkora sallert kaptunk választóinktól, hogy Johannis adja a másikat. Nem értették meg az üzit ezek a bikkfafejű székelyek, na de majd Verestóy rendet csinál 2016-ra.
Azt is elmondta, hogy üzenetben gratulált Johannisnak, és válaszüzenetet is kapott tőle. = megvan az elnök telefonszáma.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, jól döntöttek, amikor azt mondták a magyar választóknak, hogy mindenki szavazzon belátása szerint.
= nem működött a demobilizálás annyira, hogy a fene essen a Facebookba.
Az sem ingatja meg szerinte az RMDSZ és választói közötti bizalmat, hogy pár nappal a választások második fordulója előtt Călin Popescu Tăriceanuval, Victor Ponta miniszterelnök-jelöltjével vett részt székelyföldi körúton.
= megpróbáltuk terelni a poport. Nem jött össze.
„Lehet ezt kampánykörútként is értelmezni, de én valamennyi helyszínen Tariceanu jelenlétében mondtam el, hogy nem biztatunk senkit arra, hogy egyik vagy másik jelöltre szavazzon” – fogalmazott Kelemen Hunor.
= nagyon szar kampánylevél-modellt írtak a polgármestereknek.
Hozzátette, erkölcsi kötelességének érzi fenntartani a jó viszonyt azokkal a politikusokkal, akik korrekt módon viszonyultak a magyar közösség kérdéseihez. „Tăriceanutól egy mondatot nem lehet elővenni, amely a magyarok ellen szólt volna” – jelentette ki. Az egykori korrekt koalíciós partnerek között említette Victor Ciorbea, Mihai Răzvan Ungureanu és Emil Boc miniszterelnököket is.
= ezekkel mind bótoltunk.
Kelemen Hunor a következő napok kérdésének tekintette, hogy folytatódik-e a közös kormányzás a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal. Hozzátette, bármilyen döntés előtt ki kell elemezni a választási eredményt, „meg kell érteni, ami történt”.
= megvárjuk, merre alakul a történet, és majd szépen átállunk a nyerteshez.
A politikus fontosnak tartotta, hogy a választási verseny a két jelölt közötti jelentős különbséggel végződött, és az új elnök megkérdőjelezhetetlen legitimitással kezdheti mandátuma kitöltését. Megemlítette, hogy a szavazatokban a regionális identitás is hangsúlyosan megjelent, fontosnak tartotta ugyanakkor, hogy a választók magatartását Victor Ponta elutasítása határozta meg. = Erdély nem Bukarest. Elég baj ez nekünk.
„Van egy nagyszámú társadalmi csoport, amelyik egyik politikai erőben sem találja meg a saját számításait. E társadalmi csoport 2012-ben a Szociál-Liberális Szövetségre szavazott, most pedig egy olyan emberre, akitől azt reméli, hogy megoldja majd a problémáit” – értékelte a választás eredményeit Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
= kurvára fogynak szavazóink. Le kéne váltani a népet, mer’ hülye, nem „ésszerűen” dönt.
DEMETER SZILÁRD
(Facebook, egy MTI-anyag fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)